52014DC0021

Bevezetés

Az energiaárak emelkedése jelentős politikai aggodalomra ad okot. További költségterheket jelentenek a már erősen leterhelt háztartások és az ipar[1] számára, és kihatással vannak Európa globális versenyképességére. Az Európai Bizottság az Európai Tanács kérésére egy mélyreható elemzést készített az energiaárak és költségek alakulásáról Európában azzal a céllal, hogy a szakpolitikusok jobban megértsék a háttérösszefüggéseket, a közelmúltbeli áremelkedések fogyasztókra gyakorolt hatását és a politikai vonatkozásokat.

A jelentés széles körű forrásokból származó, kiterjedt és részletes adatokkal szolgál. Értékeli az energiaárak és energiaköltségek alakulását és feltárja a lehetséges okait, valamint következtetéseket von le e kérdés kezeléséhez szükséges politikai intézkedésekre vonatkozó döntések megalapozása érdekében[2]. A jelentés e közleményhez csatolva található[3].

A jelentés középpontjában a villamosenergia- és gázárak állnak. Az olaj és a szén globális piacán az energiafogyasztók általában ugyanazt az árat fizetik az egész világon. Így azok az árkülönbségek, amelyek növelhetik a fogyasztók költségeit és versenyelőnyöket vagy -hátrányokat okozhatnak, kevésbé fontosak. Ezért nem szerepel részletesen ez a két tüzelőanyag és a közlekedési ágazat a jelentésben.

A másodlagos energiahordozók árai – különösen a fosszilis tüzelőanyagok esetében – növekedtek az utóbbi években. Az energiaárak és költségek emelkedése nem újdonság. Európa évszázadokon át állandó küzdelmet folytatott a megfelelő és megfizethető energia érdekében. A különbség ma az, hogy az európai energiaágazat éppen jelentős átállást hajt végre az importált fosszilis tüzelőanyagról, és nagy összegű beruházásokra van szüksége még a gazdasági bizonytalanság idején is. Emellett az energiaárak eltérése az Unió és a főbb gazdasági partnerei között számos okból nőtt, amelyek közül sokra Európának kevés befolyása van. A villamosenergia-termelés széntelenítését célzó intézkedések eredményeképpen erősen növekedett főleg a szél- és napenergia termelés, amelynek jelentős kihatása van az energiahálózatokra és az energiatermelés költségeire. Az alternatív gázellátást, mint a palagáz vagy a Kaszpi-tengeri gáz, szintén fejlesztik, ami további beruházást igényel. Ugyanakkor az európai gáz- és villamosenergia-ipari ágazatok területén az állami monopóliumokat egymással versenyző magánvállalatokból álló liberalizált piacok váltják fel, ahol az adófizetők helyett a felhasználók viselik az új, energiával kapcsolatos beruházások költségeit.

A fenti változások egymásra gyakorolt hatásait különböző módokon lehet értelmezni és előre jelezni. A piac liberalizációja várhatóan nagyobb versenyt és ezáltal hatékonyabb és olcsóbb energiát eredményez. A környezetvédelmi és éghajlat-változási politika és a széntelenítés célja hosszú távon a fenntartható energiaágazat biztosítása, a főként beruházásból származó magasabb költségek rövid távon történő elismerésével. A kormányok azt várják ezektől a változásoktól, hogy rövid távú előnyöket – új munkahelyeket és jobb életminőséget – biztosítsanak a fogyasztóknak, és teljesítsék a hosszú távú fenntarthatósági célkitűzéseket. Magának az energiaiparnak nagyon különböző környezeti, kereskedelmi, szabályozói és technológiai előírásokhoz kell alkalmazkodnia. A gazdaságba vetett bizalom jelentős és elhúzódó megingása azonban nem volt előre látható.

Annak érdekében, hogy Európa kezelni tudja ezeket a változásokat, miközben továbbra is biztosítja polgárainak a fenntartható és megfizethető energiához való hozzáférést, és megőrzi az ipar versenyképességét, erőfeszítéseket kell tennie mind európai, mind nemzeti politikai szinten, valamint az ipar és az egyedi fogyasztók cselekvésére is szükség van.

Az alábbi fejezetek áttekintik az energiaárak és -költségek alakulását és a fenti változásokat meghatározó tényezőket annak megértése érdekében, hogy mely intézkedések a leghatékonyabbak. Ezt követően az Unió globális versenyképességére gyakorolt hatással és az árak és költségek jövőbeli alakulásával foglalkozunk.

Végezetül a Bizottság javaslatot tesz számos fellépési lehetőségre annak biztosítása érdekében, hogy az európai polgárok és ipar hatékonyan tudja kezelni az energiaárak jelentette kihívást, és az Unió fenn tudja tartani a mai versenyképességét 2030-ig és azon túl.

Miből áll az energiaszámlánk?

Az alábbi gazdasági elemzés bevezetéseként fontos annak megértése, hogy mit jelentenek az energiaárak és -költségek. Az energiaszámlánk meghatározója részben a felhasznált energia mennyisége – ezért az energiaköltségek csökkenthetők több energiahatékony termék használatával, vagy más energiamegtakarítási gyakorlatok alkalmazásával. De az energiaszámla ár elemét gyakran kritikusabban szemlélik, és nehezebben érthetőnek tartják. A fogyasztók által a villamos áramért és gázért fizetett ár különböző elemeket tükröz, amelyekre mind a piaci erők, mind a kormányzati politika hatással van.

A számla energia eleme két részből áll. Az első az árak nagykereskedelmi eleme. Az általában a vállalatok számára az energiahálózatba történő táplálása során felmerülő költségeket tükrözi. Ezek tartalmazzák a tüzelőanyag megvásárlásának vagy előállításának, valamint szállításának és feldolgozásának a költségeit, továbbá az erőművek megépítésének, üzemeltetésének és leszerelésének a költségeit. A második a kiskereskedelmi elem, amely az energia végső fogyasztók számára történő értékesítésével kapcsolatos költségeket fedezi. A hálózati költségek az átviteli és elosztó infrastruktúra-hálózat fenntartásával és bővítésével, rendszer-szolgáltatásokkal és hálózati veszteségekkel kapcsolatos költségeit tükrözik. A hálózati tarifákhoz gyakran olyan díjak adódnak, amelyek például a közszolgáltatási kötelezettséggel és technológiai támogatással kapcsolatos költségeket fedezik. Végezetül a számla adókat és illetékeket is tartalmaz; ezek lehetnek általános adó típusúak (héa, jövedéki adó) vagy az energiapolitikára és/vagy az éghajlat-változási politikára kivetett különilletékek.

Fogyasztói árak elemei

1. Energiaárak Európában

A gáz és villamosenergia-piacok a tüzelőanyagok és berendezések (például LNG-tárolók, szélturbinák stb.) bizonyos fokú globális kereskedelmi lehetősége ellenére legalábbis regionális, de még gyakrabban nemzeti vagy nemzeten belüli árak léteznek, amelyek kihatással vannak a kiskereskedelmi költségekre és fogyasztói árakra, és alááshatják az egységes piacot.

Az európai fogyasztói villamosenergia- és gázárak[4] megemelkedtek és még mindig emelkednek. Szinte valamennyi tagállam esetében a villamos energia és a gáz fogyasztói ára egyre nő, a különböző nemzeti árak között azonban nagyok az eltérések: a legmagasabb árat alkalmazó tagállamok esetében a fogyasztók 2,5–4-szer annyit fizetnek, mint a legalacsonyabb árat alkalmazó tagállamokban[5]. A fogyasztók által a különböző tagállamokban fizetett legmagasabb és legalacsonyabb villamosenergia- és gázárak közötti különbség idővel nőtt, különösen a háztartási gázárak esetében. Azért az európai árak egységesedése és a piacok hatékonyabbá válása helyett a nemzeti szintű eltérések fennmaradtak.

Háztartási kiskereskedelmi árak alakulása

Az Unió átlagában a háztartási villamosenergia-árak évi 4%-kal nőttek az utóbbi öt év során (2008–2012)[6]. A legtöbb tagállamban ez az emelkedés meghaladta az inflációt. A gáz esetében a legtöbb tagállamban a háztartási árak évi 3%-kel emelkedtek, szintén az inflációt meghaladóan. Ezzel együtt az átlagok jelentős nemzeti eltéréseket takarnak az árak alakulása tekintetében:

Háztartási villamosenergia-árak (€c/kWh, adókkal)

Forrás: Eurostat energiastatisztikák

 Ipari gázárak (€c/kWh, héa és visszaigényelhető adók nélkül, de mentességekkel együtt)

Forrás: Eurostat energiastatisztikák

Ipari kiskereskedelmi árak alakulása

Az ipar esetében a tagállamok felében a kiskereskedelmi villamosenergia-árak mintegy évi 3,5%-kal nőttek ugyanebben az időszakban – az inflációt meghaladóan; és a gázárak ugyanebben az időszakban évi 1% alatti – az infláció alatti – mértékben emelkedtek a legtöbb tagállamban.

Ipari villamosenergia-árak (€c/kWh, ÁFA, visszaigényelhető adók és illetékek nélkül, de mentességekkel együtt )

Forrás: Eurostat energiastatisztikák

Ipari gázárak (€c/kWh, ÁFA, visszaigényelhető adók és illetékek nélkül, de mentességekkel együtt )

Forrás: Eurostat energiastatisztikák

Nagykereskedelmi árak

A kiskereskedelmi árak alakulásával szemben a 2008–2012 közötti időszakban a nagykereskedelmi villamosenergia-árak a legnagyobb európai nagykereskedelmi villamosenergia-referenciaértékek esetében 35% és 45% közötti mértékben csökkentek. A nagykereskedelmi gázárak ingadoztak, estek, majd visszatértek a korábbi szintekre, azaz áremelkedés nem volt tapasztalható az egész időszak során.

Árösszetevők szerinti felbontás

A fenti átlagos európai árnövekedések mögött jelentős eltérések vannak a tagállamok között, a különböző iparágak között és az idő előrehaladtával. Egyes ágazatok sokkal nagyobb áringadozást tapasztaltak, pl. a nemzeti háztartási villamosenergia-árak növekedése -2% és +47% között volt; míg az uniós átlagos ipari gázárak kevesebb mint évi 1%-kal nőttek a 2008–2012 közötti időszak során, egyes energiaigényes ágazatok 27% és 40% közötti gázáremelkedést tapasztaltak 2010–2012 során. A csatolt jelentés feltárja ezeket az eltéréseket, különösen az ipari ágazatok között, és rámutat arra, hogy az árak és a politikák hatásai eltérnek a különböző felhasználók esetében. Az energiaárak és a politika közötti kapcsolat jobb megértése érdekében hasznos az árak különböző összetevők szerinti felbontása:

Kiskereskedelmi villamosenergia-ár összetevők szerinti alakulása

A villamos energia kiskereskedelmi ára energia-összetevőjének viszonylagos aránya általában idővel csökkent. Ennek oka az, hogy 2008 óta az adó-/illetékösszetevő emelkedett a legnagyobb mértékben[7] és az energia költségösszetevője nőtt a legkisebb mértékben. 2008 óta a villamos energia hálózati költségei 18,5%-kal emelkedtek a háztartások és 30%-kal az ipari fogyasztók esetében; az adók és illetékek 36%-kal emelkedtek a háztartások és 127%-kal az ipar esetében, az adómentességet figyelmen kívül hagyva. Az adómentességre vonatkozó egységes nemzeti adatok nem állnak rendelkezésre, de számos tagállam jelentős adó- és illetékmentességet biztosít egyes energiaigényes ágazatoknak, ami jelentősen enyhíti az adók és illetékek emelkedését.

A villamos energia árának alakulása összetevők szerint, 2008–1012

Forrás: Eurostat.

A háztartások esetében tartalmazza az adókat; az ipar esetében nem tartalmazza a héát és egyéb visszaigényelhető adókat, de nem veszi figyelembe az egyéb ipari adómentességet (nem áll rendelkezésre).

A kiskereskedelmi gázár összetevők szerinti alakulása

A földgáz kiskereskedelmi ára esetében 2008 óta az energiaösszetevő szinten maradt, míg a hálózati összetevő esetében az uniós átlag 17%-kal nőtt a háztartások és 14%-kal az ipar esetében; az adók 12–14%-kal emelkedtek a háztartások és 12%-kal az ipar esetében.

A gáz árának alakulása összetevők szerint, 2008-1012

Forrás: EK, tagállamok metaadatai. A háztartások esetében tartalmazza az adókat; az ipar esetében nem tartalmazza az áfát és egyéb visszaigényelhető adókat.

Az ár „energia” elemének tényezői

Az energiaárak három eleméből (energia, hálózati költségek, adók és illetékek) az energiaköltség-elem általában a legmagasabb, habár aránya csökken. A fent említettek szerint a kiskereskedelmi árak energia elemétől eltérően a villamos energia nagykereskedelmi ára egységesedett és csökkent. Ez az Unió energiapolitikájához köthető: a piac-összekapcsolást követő megnövekedett verseny, a villamosenergia-termelés és a rendszerüzemeltetés szétválasztása, az EU ETS szén-dioxid árának csökkenése[8] és az alacsony üzemi költségű villamosenergia-termelés (mint a szél- és napenergia a meglevő atomenergia és vízenergia mellett) növekedése.

A nagykereskedelmi árak esése azonban nem jelent meg a kiskereskedelmi árak energiaelemének a árcsökkenésében, habár az energiaszámlának ez az az eleme, ahol az energiaszolgáltatók képesek lehetnének versenyezni. Az eredményből arra lehet következtetni, hogy számos kiskereskedelmi piacon az árverseny gyenge, ami lehetővé teszi a szolgáltatóknak, hogy a nagykereskedelmi árak csökkenését ne vigyék át a kiskereskedelmi árakba[9].

A nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árak közötti kapcsolatot nagyfokú piaci koncentráció jellemezheti. Emellett az egyes tagállamokban alkalmazott egységes kiskereskedelmi árszabályozás általában káros hatással van a kiskereskedelmi piacokra, mivel eltántorítja a versenytársakat a piacra lépéstől és a beruházástól. Ezért hozzájárulhat a kiskereskedelmi árak reagálóképességének a csökkenéséhez[10]. Ezenfelül a tagállamoknak egyéb politikai intézkedések meghozatalára kell törekedniük, hogy meg tudják védeni a védtelen háztartásokat és iparágakat.

A gázpiacon a piaci összefonódás és az árszabályozás mellett még gyakran szolgáltatási kötelezettség is van (kevés szállítóval és gyenge versennyel) és a gázárakat még mindig gyakran az olajárakhoz indexálják[11]. Ez a gyakorlat megszünteti a kapcsolatot a nagykereskedelmi gázár és a gáz iránti tényleges kereslet-kínálat között. Emiatt az energia szállítók nem reagálnak rugalmasan a változó piaci körülményekre és nem a tényleges költségeket hárítják a fogyasztókra. Ezekben az esetekben az elmúlt évek olajár emelkedései közvetlenül hozzájárultak a gázárak növekedéséhez egyes korlátozott piacokon az adott térségben levő fogyasztók és iparágak kárára.

Az ár „adó/illeték” elemének tényezői

Ezen az elemen belül fontos megkülönböztetést tenni az általános energiaadó intézkedések és az illetékekből finanszírozott energia-rendszerrel kapcsolatos költségek között. Az energia- és éghajlat-változási politikák finanszírozása érdekében kivetett illetékek és adók általában a legkisebb elemet jelentik a legtöbb tagállamban, de különösen az illetékek emelkedtek a többi elemet jelentősen meghaladó mértékben. Ez az elem elérte vagy meghaladta a hálózati költségek arányát és mára a háztartási villamosenergia-ár legnagyobb elemét jelenti három tagállamban, míg egyes tagállamokban jelentéktelen szintű maradt. A legtöbb tagállamban az adók és illetékek finanszírozzák az energia- és éghajlat-változással kapcsolatos politikai intézkedéseket, köztük az energiahatékonyság az elősegítését és a megújuló energiák előállítását. Ténylegesen a megújuló energiák költsége 6%-kal növeli az átlagos uniós kiskereskedelmi háztartási villamosenergia-árakat[12] és körülbelül 8%-kal az ipari villamosenergia-árat az adómentesség figyelembe vétele nélkül. Ebben az esetben is széles skálán mozognak a költségek: Spanyolországban és Németországban az arány a háztartási villamosenergia-ár 15,5%-át, illetve 16%-át éri el, míg Írországban, Lengyelországban és Svédországban kevesebb, mint 1%-át.

Míg egyes nemzeti energia- és éghajlat-változási politikákat illetékekből finanszíroznak, az EU ETS költségeket az energiaár nagykereskedelmi eleme tükrözi. A nemzeti illetékek – az értéklánc bármely pontján is alkalmazzák őket – megváltoztatják az árakat és ezáltal eltéréseket eredményeznek a különböző nemzeti piacok között. Az ilyen torzítások minimalizálása érdekében fontos, hogy az energiaágazatban az állami beavatkozások (infrastruktúra vagy energiatermelés finanszírozása, pl. megújuló energiák, atomenergia-költségek vagy rugalmas fosszilis tüzelőanyag kapacitás) a lehető legköltséghatékonyabbak legyenek[13].

Az energiaadózás európai keretszabályozása nem biztosít teljes körű harmonizációt, ezért a tagállamok egyedileg változtathatják az adóikat és adókulcsaikat az uniós jogszabályokban meghatározott központi elemeken vagy minimális szinteken túlmenően[14]. Ismét a villamos energiát véve példának, nyilvánvaló jelentős nemzeti eltérések vannak a fent bemutatott energiaárak adó/illeték összetevőjének relatív arányában és abszolút értékében. A tagállamok az adókat és illetékeket sokféle célból alkalmazzák. Ezek között van általános bevételnövelés (pl. egészségügy és oktatás céljából), de az energiatermelés és -fogyasztás külső költségeinek az internalizálása és az olyan energiaspecikus politikák finanszírozása, mint az éghajlat-változási és energiapolitikák vagy a fosszilis tüzelőanyagok ágazati kiigazítása.

Az adómentességre és más tagállamok által nyújtott támogatásokra vonatkozó adatok, különösen az energiaigényes ágazatokban, jelenleg hiányosak és nem egységesek[15]. Ezért a Bizottság egy mélyreható tanulmányt készít a villamosenergia-ágazat különböző technológiái összköltségére és a számukra nyújtott támogatásokra vonatkozó egységes és teljes körű adatok gyűjtése érdekében.

Az ár „hálózati” elemének tényezői

Az átviteli és elosztási költségek viszonylagos aránya illetve abszolút szintjei nagy mértékben eltérnek a tagállamokban, nem mindig könnyen érthető okokból; ezeknek az arányoknak a tényezőire és alakulásukra vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre, különösen a gáz esetében. Az alábbiak ezért csak a villamos energiára vonatkoznak.

Megjegyzés: egyes tagállamok nem hálózati költségeket is hozzászámolnak a hálózati

        díjakhoz, amelyeket nem különböztetünk meg ezekben az adatokban.

2008 óta a villamosenergia-hálózati költségek 30%-kal, illetve 18,5%-kal növekedtek az ipari illetve háztartási fogyasztók esetében. A hálózati költségek állandósult növekedése, különösen a háztartások esetében, nem váratlan az energia ágazat átalakulása tekintetében, de enyhíthető lenne jobb hálózatirányítás révén.                                      

Mivel az abszolút értékek 2€c/kWh és 7€c/kWh között változnak[16], ezért egyértelmű, hogy ezeknek a költségeknek jelentős hatásuk lehet a villamos energia összárára és ezáltal az energia összárának az eltérésére a tagállamok és a kereskedelmi partnerek között. Az ilyen árkülönbségek okozója részben a jelentős eltérés a hálózati tarifák szabályozásának nemzeti gyakorlatai és a költségfelosztási gyakorlatok területén, valamint a hálózatok közötti fizikai különbségek és az üzemeltetésük eltérő hatékonysága.

2. Az energia költsége Európában

Amíg az energiaár-szintekre összpontosul a legnagyobb figyelem, az energiaköltségek gyakorlatban fontosabbak a háztartások és az ipar számára, mivel azok a tényleges számlaköltségeket tükrözik. Az áremelkedések bizonyos mértékben ösztönözhetik az energiahatékonyság növelése és az alacsonyabb fogyasztás révén történő kompenzálást. Ez történik a folyamat, a termék vagy a háztartási energia hatékonyságának javítása eredményeképpen vagy az ágazati vagy általános ipari energiaintenzitás csökkentésével. Az árcsökkenést is ellensúlyozhatja a megnövekedett fogyasztás, például mivel nagyobb számú elektromos berendezést használnak.

A háztartási szektorban jelentős javulás történt az energiahatékonyság területén valamennyi energia felhasználása tekintetében, de talán a leglátványosabb a háztartási fűtés esetében:

Háztartási fűtés energiafogyasztásának alakulása (koe/m2).

 Forrás: Odyssee

Összességében a háztartási villamosenergia-fogyasztás 1%-kal csökkent, a gázfogyasztás pedig 15%-kal esett vissza a 2008–2011 közötti időszakban. Ennek ellenére a háztartási energiaköltségek növekedtek, például mivel a kis hatékonyságú lakások alacsony felújítási aránya és a kis hatékonyságú berendezések pótlási aránya nem volt elegendő a növekvő árak ellensúlyozására. A valamennyi tagállamra vonatkozó adatok azt mutatják, hogy az energia aránya a háztartási fogyasztáson belül[17] 15%-kal növekedett a 2008–2012 közötti időszakban a teljes fogyasztás 5,6%-áról 6,4%-ára. Mivel az energiaköltségek gyakran a szegényebb háztartások költségeinek nagyobb részét teszik ki, ez a növekedés további negatív elosztási következményekkel jár a „védtelen” háztartások számára.

Forrás: Eurostat

A 2008–2011 közötti időszakban folytatódott az európai ipar energiahatékonyságának javulása és a termelés csökkenése a gazdasági válság és a belső verseny miatt, ami a villamosenergia-fogyasztás 4%-os csökkenéséhez vezetett. A villamos energia árának emelkedése azonban ellensúlyozta ezt a javulást, és mintegy 4%-os áremelkedést okozott az ipar egészében az adó- és illetékmentességet figyelmen kívül hagyva. Ezzel szemben a gáz esetében, amelynek az ipari fogyasztása 5,3%-kal esett vissza, a költségek összességében 6,8%-kal csökkentek a 2008–2011 közötti időszakban.

Az európai ipar összességében világszinten élen jár a hatékonyság terén. Van azonban még lehetőség további hatékonysági intézkedésekre (amelyek részben már folyamatban vannak az új energiahatékonysági irányelv uniós megvalósítása és a másodlagos energiahordozók folyamatos javítása révén) különösen a tagállamok közötti és azokon belüli jelentős eltéréseket tekintve. Az energia költségeire vonatkozó egységes adatokat nem könnyű találni. A rendelkezésre álló számadatok jelentősen eltérő eredményeket mutatnak a termelési költségeken belül az energiaköltségek aránya tekintetében. Ezért érdemes részletesen megvizsgálni az energiaigényes ágazatokat, köztük a gyártási ágazatokat mint a papíripar és nyomdaipar, vegyipari termékek, nemfém ásványok, vas és acél és színesfémek, amelyek mindegyike esetében a gyártási költségeken belül magas az energiaköltségek aránya. Az energiaigényes ágazatokban lefolytatott részletes esettanulmányokban részt vevő uniós vállalatok által megadott adatok szerint a villamosenergia- és gázáraik az adómentességgel együtt emelkedtek 2010 és 2012 között.

A termelési költségeken belül az energiaköltségek aránya az energiaigényes ágazatokban

(A különböző oszlopok alágazatokat jelentenek[18], a legalacsonyabb és a legmagasabb tagállami értékekkel és az EU átlagokkal, 2010)

Forrás: Eurostat, vállalkozások szerkezeti statisztikái

3. Energia és Európa nemzetközi versenyképessége

Európa soha nem volt az olcsó energia hazája, de az utóbbi években az Unió és a legnagyobb gazdasági partnerek közötti energiaár-különbség tovább nőtt: az ipari gázár most háromszor-négyszer magasabb az Európai Unióban, mint az Egyesült Államokban, Indiában és Oroszországban, 12%-kal magasabb, mint Kínában, hasonló mint Brazíliában és alacsonyabb mint Japánban.

Az olcsóbb regionális árak, amelyek oka például a palagáz fellendülése az Egyesült Államokban és az LNG kereskedelem folyamatos növekedése, még nem eredményeztek olcsóbb árakat az európai piacon. Ennek oka az egyes termelő országok által nyújtott hazai támogatások, a kereskedelmi korlátozások és/vagy infrastruktúra korlátozások és az olajindexálás hatásai. Emellett a kereslet növekedése Ázsiában, különösen Japánban a fukusimai nukleáris baleset után, szintén növelte az uniós és egyesült államokbeli árak közötti különbséget.

A villamos energia esetében a nagykereskedelmi árak Európában csökkentek ebben az időszakban, viszonylag alacsonyak és nagyjából hasonló szinten vannak, mint az Egyesült Államok nagykereskedelmi villamosenergia-árai. A jelenlegi árfolyamok mellett azonban az uniós ipari kiskereskedelmi villamosenergia-árak[19] szintje több, mint kétszerese az Egyesült Államok és Oroszország árainak, 20%-kal magasabb mint Kínában, de 20%-kal alacsonyabb mint Japánban. Itt is érvényes az, hogy az alacsonyabb gázárak az Egyesült Államokban és Oroszországban (és a későbbi alacsonyabb szénárak) segítettek csökkenteni ezeknek az országoknak a villamosenergia-árait. A tagállamok többségében viszont a villamosenergia-ellátás (a megszakítások/fluktuációk alapján) megbízhatóbb mint az Egyesült Államokban, Japánban, Kínában és Oroszországban[20]. Ezeknek a megszakításoknak költségei is vannak. A hálózati költségekre vonatkozó nemzetközi adatok nem állnak egyszerűen rendelkezésre annak a feltevésnek a megerősítésére, hogy az uniós hálózatok költségesebbek, de megbízhatóbbak, mint máshol a világon. Adózási adatok jobban rendelkezésre állnak és azt mutatják, hogy az uniós villamosenergia- és gázadók átlagosan magasabbak mint a világ más térségeiben.

A növekvő energiaár-különbségek ipari versenyképességre gyakorolt hatásának értékelésében két tényező játszik kulcsszerepet: az export és az energiaigényes vállalatok európai termelése.

· Az energiaigényes uniós áruk még mindig dominánsak a globális export piacokon annak ellenére, hogy az energiaárak eltérései növekedtek 2008 óta. Az utóbbi években azonban az Unió jelentősen csökkentette az exportjának az energiaigényét, míg a feltörekvő gazdaságok, mint Brazília, Oroszország és Kína, egyre inkább az energiaigényes köztes alkotóelemek fontos forrásaivá váltak. IEA szerint[21], az Unió és a többi térség energiaárai és költségei közötti növekvő különbség miatt várhatóan visszaesik az Unió részesedése az energiaigényes termékek globális export piacain.

· Az energiaigényes ágazatok termelési szintjei 2008 óta csökkentek és az energiaigényes ágazatok átlagos részesedése az európai GDP-ben visszaesőben van[22]. Ebben a fázisban azonban ezt nem lehet egyedül az energiaáraknak tulajdonítani, mivel az adó- és illetékmentesség az energiaigényes ágazatokban, a recesszió, a szerkezeti változások a világgazdaságban és az abból adódó globális átrendeződés a fogyasztói keresletben szintén fontos tényezők. Az Unióban a gyártás ténylegesen évtizedeken keresztül átrendeződött az alacsonyabb energiaigény és nagyobb hozzáadott érték termelése irányába, és ez részben tompította az energiaárak növekedését. Emellett sok más tényező játszott szerepet, közte a munkaköltségek és az Unión kívüli piacok vonzereje, ami a beruházásokat ezekre a piacokra terelte.

Összefüggés van e két dimenzió között. Az utóbbi években egyes európai energiaigényes ágazatok exporttevékenység vagy nemzetközi beruházások révén a globális piacokra mentek a recesszió és az abból adódó európai keresletcsökkenés ellensúlyozása érdekében, még olyan helyi ágazatok is, mint a tégla- és tetőcserépgyártás. Ezáltal további nemzetközi versenynek vannak kitéve, és dönteniük kell, hogy Európában vagy külföldön ruházzanak be jobb piaci dinamikával kecsegtető országokban. Mivel a más országokban levő versenytársak igyekeznek javítani az energiahatékonyságukat, az energiaárak közti eltérések nagyobb hatással vannak a beruházási döntésekre, a vállalatok versenyképességére és fejlődési képességére. 

4. Az árak és költségek jövőbeli alakulása

A Bizottság 2030-ig szóló energia- és éghajlat-változási politikája átfogó munkát tükröz az energiaköltségek és végső árak jövőbeli várakozásainak megértése érdekében, figyelembe véve a globális és európai piacok alakulását, a kormányzati politikákat, a fogyasztók és az ipar viselkedését. A Bizottság elemzése megerősíti a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervét, amely szerint a fosszilis tüzelőanyagok árai várhatóan tovább emelkednek és meghatározzák az energiaárakat. Konkrétan a villamos energia esetében a költségek várhatóan emelkednek 2020-ig a fosszilis tüzelőanyagok növekvő költségei és a kapcsolódó infrastruktúra és termelési kapacitás beruházások szükségessége miatt. 2020 után a költségek várhatóan stabilizálódnak, majd enyhén csökkennek, mivel a fosszilis tüzelőanyagokat helyettesítik megújuló energiával. A tőkeköltségek azonban csak kis mértékben csökkennek, mivel az adó/ETS aukció befizetések emelkednek.

5. Következtetések: energiaköltségek csökkentését célzó intézkedések

Az energiaárak 2008 óta megfigyelt alakulását figyelembe véve az alábbi főbb következtetések vonhatók le:

A villamosenergia-árak, és még inkább a költségek összességében tovább emelkedtek mind a háztartások, mind az ipar esetében, a fogyasztás visszaeső vagy stagnáló szintje ellenére. A gázárak ingadoztak, de nem emelkedtek jelentősen a 2008–2012 közötti időszak során.

Az árnövekedés fő tényezője az adók/illetékek és a hálózati költségek emelkedése. Az árak energiaösszetevőjének alakulása egyenetlen volt; a magasabb szél- és napenergia-ellátottságú országokban lefelé irányuló nyomás alakult ki a nagykereskedelmi energiaárakra, más országokban viszont nem. A belső energiapiac működésében elért előrehaladásnak pozitív hatással kellett volna lennie azáltal, hogy biztosítja a nagykereskedelmi piaci árak közeledését Európában. Nem ez történt a kiskereskedelmi árak esetében, ahol a hálózati elosztó rendszerek, az összehangolatlan nemzeti energia- és éghajlat-változási politikák, adók, illetékek és hálózati tarifaszabályozások eltérnek, ami széttagolttá teszi a belső piacot.

Az uniós tendenciák elrejtik a tagállamok és az iparágak közötti jelentős eltéréseket. Ez rámutat a belső energiapiac gyengeségére, ahol erősen eltérnek a tagállamok hálózati költségekre és adókra/illetékekre vonatkozó politikái.

Mind a villamos energia, mind a gáz esetében a külső versenytársakhoz képest az árkülönbségek (Japán és Korea kivételével) növekednek. Az Egyesült Államokban a gázárak hirtelen esése szemben áll az ebben az időszakban stabil európai szinttel.

Az Unió eddig megtartotta a vezető szerepét az energiaigényes termékek exportja terén. Viszont további erőfeszítésekre lehet szükség az európai iparban a magasabb energiaköltségek állandó energiahatékonyság javítási intézkedések révén történő ellensúlyozására, figyelembe véve a fizikai korlátokat, mivel a versenytársak is növelik a hatékonyságukat és az európai ipar külföldön ruház be, hogy közelebb legyen a bővülő piacokhoz.

Komoly probléma, hogy nincs hiteles, összehasonlítható és ellenőrizhető információ az árak és költségek bizonyos vonatkozásairól, különösen az átviteli és elosztási költségek tényezőiről, az energiaköltségekre gyakorolt pontos hatásáról a gyártó létesítmények szintjén, és az adózási és támogatási szintekről, különösen az ipar esetében.

A fentiek alapján a Bizottság véleménye szerint fontos fenntartani az elkötelezettségünket a belső energiapiac 2014-ig történő létrehozása iránt és továbbfejleszteni az energia infrastruktúrát. Az uniós piaci liberalizációnak köszönhetően az ipari (különösen a kkv) és a háztartási fogyasztók már csökkenthetik az áraikat azáltal, hogy kedvezőbb tarifarendszert alakítanak ki a jelenlegi szolgáltatókkal vagy olcsóbb energia-szolgáltatóra váltanak, ahol elég sok szállító van jelen. További erőfeszítésre van szükség a piac liberalizálása, a beruházások és verseny növelése és a hatékonyság biztosítása érdekében, ami árcsökkenést eredményezhet. Ugyanakkor a dinamikus árképzés és az intelligens méréstechnológia a legtöbb európai háztartás számára elérhetetlen. Emiatt a fogyasztók kevésbé tudják kontrollálni az energiaszámláikat. Ennek a kérdésnek a kezelése érdekében a Bizottság egy kiskereskedelmi piacokról szóló közleményt fog kiadni 2014 nyara előtt.

Miközben a tüzelőanyag-árak globálisak (pl. kőolaj és szén) és nehezen befolyásolhatóak, az energiaellátás és a szállítási útvonalak diverzifikációját, a főbb energia partnerekkel folytatott egységes európai tárgyalásokat és az energiahatékonyság nemzetközi elősegítését célzó uniós politikák segítenek erősíteni az Unió befolyását. Ezenkívül a megújuló energia termelésének és az energiahatékonyságnak a növelése segít csökkenteni a fosszilis tüzelőanyagok behozatalának költségét. 

Az árak energiapolitikai illeték és adó összetevője esetében, amely az utóbbi években a legnagyobb mértékben emelkedett, fontos az ilyen intézkedések értékének figyelembe vétele és annak a biztosítása, hogy az ilyen intézkedések által finanszírozott politikákat a lehető legköltséghatékonyabb módon alkalmazzák. Ezért fontos, hogy a tagállamok áttekintsék az eltérő nemzeti gyakorlataikat és a bevált gyakorlatot kövessék, ideértve a Bizottság iránymutatását az energiaágazatban alkalmazott állami beavatkozásokról, az energiaárak negatív következményeinek minimalizálása érdekében. A 2030-ig terjedő éghajlat-változásra, megújuló energiákra és energiahatékonyságra vonatkozó politikák költséghatékony megközelítése kritikus lesz ebből a szempontból, hasonlóan más politikai területekhez.[23].

A legtöbb tagállamban nőttek az árak hálózati elemei, de nagymértékű eltérések vannak az országok között, különösen az elosztási költségek tekintetében. Ez azt mutatja, hogy további munkára van szükség a hálózati költségek és gyakorlatok összehasonlításához annak biztosítása érdekében, hogy az európai hálózati gyakorlatok egymáshoz közelítése javítsa az elosztási és kiskereskedelmi piacok hatékonyságát és ezáltal csökkentse az árak hálózati költség elemét.

Az energiaköltségek megfékezése érdekében az európai háztartások és az ipar javítani tudja energiahatékonyságát, és a kereslet kielégítését és más újdonságot jelentő energiatechnológiákat és innovációkat vezethet be energia és költség megtakarítása érdekében. A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság miatt az energia szűkösségének és/vagy sebezhetőségének a kezelése fontosabbá vált, mivel az emelkedő energiaköltségek a szegényebb háztartásokat erősebben sújtják. A háztartások esetében az adójóváírás jöhet szóba védelemként, figyelembe véve, hogy az ilyen védtelen fogyasztók számára általában hatékonyabb védelem nyújtható társadalompolitikai intézkedésekkel (így adójóváírással), mint energiaárazás révén.

Az ipar esetében az Uniónak további erőfeszítéseket kell tennie az energiaárak azonos versenyfeltételeinek biztosítása érdekében. Különösen a helyi iparnak nyújtott energiatámogatásokat és a másodlagos energiahordozókra vonatkozó exportkorlátozásokat kell megvitatni a nemzetközi partnerekkel, mind kétoldalú tárgyalásokon, mind a WTO szintjén. Ezek az intézkedések segítenek az európai iparnak javítani a nemzetközi versenyképességét a relatív európai energiaárak közelmúltbeli drágulása és a szükséges beruházások növekvő költségei ellenére. Amennyiben az ilyen intézkedések nem megfelelőek, az adójóváírás, adó- és illetékmentesség, illetve -csökkentés eszköze révén lehet megvédeni egyes ipari fogyasztókat a magasabb energiaköltségektől, amennyiben ezek összeegyeztethetők az állami támogatásra vonatkozó szabályokkal és a belső energiapiaci szabályokkal. Az ETS vonatkozásában az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó jelenlegi iránymutatások lehetővé teszik az állami támogatás nyújtását vállalkozások számára egyes energiaigényes ágazatokban a közvetett ETS kibocsátási költségek kompenzálása érdekében. Ezenkívül az energia és a környezetvédelem területére vonatkozó módosított állami támogatási iránymutatás javasolt szövege (amely jelenleg nyilvános konzultáció alatt áll) előirányozza, hogy a tagállamok részleges kompenzációt nyújthatnak a megújuló energiák támogatása finanszírozásából eredő többletköltségeik tekintetében a megújuló energiák támogatása teljes körű finanszírozásának és a kibocsátás áthelyezés elkerülésének megkönnyítése érdekében. Ez különösen érvényes az energiaigényes ágazatokra. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a célzott támogatásokat más fogyasztóknak vagy adófizetőknek kell megfizetni. Ezek gyengítik a hatékonysági intézkedések megtételére vonatkozó közvetlen ösztönzőket, és mivel általában nemzeti szinten alkalmazzák őket, tovább torzítják a versenyt az egységes energiapiacon belül.

Európának vállalnia kell az energiaátalakítás energia-költségeivel kapcsolatos kihívásait az Európai Unió, a tagállamok és az európai háztartások és ipar háromoldalú erőfeszítései révén. Rugalmas energiarendszerekkel, reagálni képes fogyasztókkal, versenypiacokkal és költséghatékony állami eszközökkel Európa jobban fel lesz készülve az áremelkedés visszafogására, a beruházások finanszírozására és a költségnövekedés minimalizálására. Ezért ez gyakorlati példát mutathat arra, hogyan lehet megalapozni a gazdaság versenyképességét egy fenntartható és megfizethető energiarendszerrel.

[1]               A jelentésben az „ipar” és az „ipari adatok” kifejezések általában kereskedelmi tevékenységeket is magukban foglalnak, nem csak a gyártóipari vagy nehézipari ágazatokat.

[2]               EUCO 75/1/13 REV1, 2013. május 23.

[3]               Következetes és teljes körű adatok gyűjtése az energiaszektorban kihívást jelent, és korlátozza a jelenlegi helyzet és a politika hatásainak értékelésére irányuló elemzéseket. Az itt és a csatolt jelentésben szereplő adatok az egész Unióból származó legkövetkezetesebb és legfrissebb adatokat tartalmazzák.

[4]               Az ipari gáz- és villamosenergia-árak adatainak összegyűjtésére vonatkozó 2008/92/EK irányelv szerint jelentik be az ipari árakat, amelyek tartalmazhatnak egyéb nem-lakossági felhasználókat. A gáz esetében valamennyi ipari felhasználást figyelembe veszik. A rendszer azonban nem tartalmazza azokat a felhasználókat, amelyek 4 000 000 GJ/év szintet meghaladó mértékben gázt használnak fel a villamos energia előállítására erőművekben, vagy kapcsolt energiatermelést folytató erőművekben, nem energia célú felhasználás céljára (pl. a vegyiparban).

[5]               Az arány hasonló valamennyi másodlagos energiahordozó (villamos energia vagy gáz); fogyasztótípus (lakossági vagy ipari), fogyasztási sáv (kis-, közepes vagy nagyfogyasztók), időszak (2008–2012) és pénzegység (euró, nemzeti valuta vagy vásárlóerő-egység) esetében. Az utóbbi elem esetében az arány nem változik jelentősen, de a különböző tagállamok sorrendje nagy mértékben változik: egy alacsony névleges árral rendelkező ország viszonylag magas árszintet érhet el a vásárlóerő-egység esetében.

[6]               A jelentés gyakran ezt az időszakot alkalmazza, mivel az Eurostat energiaár adatfeldolgozási módszere ekkor jelentősen megváltozott és nem összevethető a korábbi adatokkal vagy nem teljes valamennyi tagállam vonatkozásában.

[7]               Mind a lakossági, mind az ipari árak esetében (+36,5%, illetve +127%) az uniós súlyozott átlagos villamosenergia-ár. Az ipar esetében ez a százalékos arányváltozás nem tartalmazza a héát és az egyéb visszaigényelhető adókat. Ez a százalékos arány nem veszi figyelembe az ipari adómentességeket.

[8]               A szén-dioxid-árak a nagykereskedelmi ár részét képezik és a 2008. évi 14–29 €/t szintről 2012-re 6–9 €/t szintre estek. Nem világos azonban, hogy ezt az árcsökkenést a nagykereskedelmi árban milyen mértékben alkalmazzák illetve meghatározó az alacsony üzemi költséget eredményező technológiák által biztosított energiaár sorrendiség szerinti felhasználás fényében.

[9]               A gyenge kereslet és a nagykereskedelmi villamosenergia-ár alakulása (stabil vagy csökkenő, miközben a szénhidrogén árak emelkedtek) együttesen nyomást gyakoroltak a hagyományos termelési eszközökre. Sok esetben mind az energiatermelési üzletág haszonkulcsára, mind a vállalati részvényárakra negatív hatással volt, és nehezebbé vált a finanszírozási források elérhetősége. Általában az uniós közszolgáltatásoknak alkalmazkodniuk kell ehhez az új üzleti környezethez és így is tettek azáltal, hogy a downstream szolgáltatásokat helyezték előtérbe, ideértve a decentralizált energiatermelést és az energiahatékonyságot, és fokozatosan leválasztották a hagyományos villamosenergia-termelő eszközeiket.

[10]             A liberalizált piacokon a könnyebb piacra lépés növeli a versenyt, ami nagyobb ösztönzést jelenthet a költségek csökkentése és az alacsonyabb árak fogyasztók számára történő alkalmazása irányába. Ezt mutatják az alacsonyabb kiskereskedelmi ipari villamosenergia-árak az Egyesült Királyságban, Belgiumban és Hollandiában.

[11]             2012-ben még az európai gázfogyasztás 51%-át indexálták az olajárakhoz, szemben a piaci versenyalapú gázárak 44%-os arányával (IGU 2012. évi felmérés). 2005 óra a piaci versenyalapú gázmennyiség háromszorosára növekedett, de erős regionális eltérések vannak a nagykereskedelmi árképzési mechanizmusokban: 2012-ben Nyugat-Európában (Egyesült Királyság, Írország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Németország, Dánia) a gázmennyiség mintegy 70%-a piaci versenyalapú volt, míg Közép-Európában (Ausztria, Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Svájc) csak kevesebb, mint 40%. Egyes tagállamok teljes gázimportja olajindexálású.

[12]             A megújuló energiákra kivetett adók és illetékek aránya a háztartási villamosenergia-árakban széles skálán mozog: 1% alatti értéktől 15,5%-ig Spanyolországban és 16%-ig Németországban. Ez az arány növekszik az emelkedő megújuló energia arány és a csökkenő nagykereskedelmi árak miatt (ami növeli a nagykereskedelmi ár és a megújuló energia támogatása közötti különbséget). Ugyanakkor ha az energiaár sorrendiség szerinti felhasználása (vízenergia, szélenergia és napenergia csökkenti a nagykereskedelmi árakat) is figyelembevételre kerül, a megújuló energiák nettó hatása a kiskereskedelmi árakra a csökkentés irányába mutathat, nem az áremelés felé. Láthatóan ez a helyzet Spanyolországban és Írországban, de nem Németországban. (Lásd a jelentés mellékletét). A csökkenő nagykereskedelmi áraknak meg kell jelenniük a végső fogyasztóknál az energiaellátási összetevő alacsonyabb költségében. 

[13]             Lásd a C(2013) 7243 sz. közleményt - A villamos energia belső piacának megteremtése és az állami beavatkozások optimális hozzájárulása

[14]             Lásd a  2003/96/EK irányelvet

[15]             További részletek találhatók a kapcsolódó jelentés 1.1.1.3. pontjában..

[16]             Ipari fogyasztók hálózati költségei. A háztartások esetében 2,2 cent/kWh (MT) és 9,7 cent/kWh (ES) között változik.

[17]             A harmonizált fogyasztói árindex által mutatott érték.

[18]             Lásd a jelentés 90. ábráját.

[19]             Figyelmen kívül hagyva az energiaigényes ágazatok adó- és illetékmentességét és tekintetbe véve a villamosenergia-árakra vonatkozó összehasonlítható nemzetközi adatok elérésének nehézségét

[20]             Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentumok 3. fejezetét

[21]             IEA WEO 2013, 8.17. ábra

[22]             Bruttó hozzáadott érték (2008–2011) és termelési volumen index (2008–2012) a papíripar és nyomdaipar, vegyszerek, egyéb nemfémes ásványi termékek (közte építőanyagok, üveg, kerámiák), fém alapanyagok (közte a vas és acél), színesfémek (alumínium) területén.

[23]             Valamennyi uniós politika költséghatékonysági ellenőrzése