EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52013PC0071
Proposal for a COUNCIL DIRECTIVE implementing enhanced cooperation in the area of financial transaction tax
Javaslat A TANÁCS IRÁNYELVE a pénzügyi tranzakciós adó területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról
Javaslat A TANÁCS IRÁNYELVE a pénzügyi tranzakciós adó területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról
/* COM/2013/071 final - 2013/0045 (CNS) */
Javaslat A TANÁCS IRÁNYELVE a pénzügyi tranzakciós adó területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról /* COM/2013/071 final - 2013/0045 (CNS) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE 1.1. Előzmények A közelmúltbeli gazdasági és pénzügyi
válságnak komoly hatása volt gazdaságainkra és az államháztartásokra. A
pénzügyi szektor vezető szerepet játszott a gazdasági válság kialakulásában,
ugyanakkor ennek árát jórészt az államok és az európai polgárok fizették meg.
Európán belül és nemzetközi szinten is határozott az egyetértés a tekintetben,
hogy a pénzügyi ágazatnak – a válság kezelési költségeire és az ágazat
jelenlegi aluladóztatására tekintettel – méltányosabb hozzájárulást kellene
teljesítenie. Számos uniós tagállam már hozott – egymástól eltérő –
intézkedéseket a pénzügyi szektor megadóztatása területén. A Bizottság ezért 2011. szeptember 28-án
előterjesztette a pénzügyi tranzakciós adó közös rendszeréről és a 2008/7/EK
irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatot[1]. A javasolt tanácsi irányelv
alapja az EUMSZ 113. cikke volt, mivel a javasolt rendelkezések célja, hogy a
pénzügyi eszközökkel folytatott tranzakciók belső piaca megfelelő működésének
biztosítása, valamint a versenytorzulás elkerülése érdekében a szükséges
mértékben harmonizálják a pénzügyi tranzakciók adóztatásával kapcsolatos
jogszabályokat. Ez a jogalap a Tanács egyhangú döntését írja elő a különleges
jogalkotási eljárásnak megfelelően, az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és
Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően. E javaslat fő célkitűzései a következők
voltak: –
a pénzügyi tranzakciók közvetett adóztatására
vonatkozó jogszabályok harmonizációja, ami a pénzügyi eszközökkel folytatott
tranzakciók belső piaca megfelelő működésének biztosításához, valamint az
Európai Unión belül a pénzügyi eszközök, szereplők és piacok közötti verseny
torzulásának elkerüléséhez szükséges, és ugyanakkor –
annak biztosítása, hogy a pénzügyi intézmények
tisztességes és jelentős mértékben járuljanak hozzá a közelmúltbeli válság
költségeinek fedezéséhez, valamint adózási szempontból más ágazatokéval egyenlő
versenyfeltételek megteremtése[2],
és –
a jövőbeli válságok elkerülésére irányuló
szabályozási intézkedéseket kiegészítő, megfelelő visszatartó rendelkezések
kidolgozása olyan tranzakciókra vonatkozóan, amelyek nem fokozzák a pénzügyi
piacok hatékonyságát. A potenciálisan megadóztatandó ügyletek nagy
részének rendkívül magas mobilitását figyelembe véve továbbra is igen fontos az
olyan torzulások kerülése, melyeket az egyoldalúan fellépő tagállamok által
kigondolt adózási szabályok okoznak. A pénzügyi piacok tevékenységek és határok
mentén, valamint termékek és szereplők között történő felaprózódásának
elkerülése, valamint a pénzügyi intézmények Unión belüli egységes kezelése és
végső soron a belső piac megfelelő működése csak uniós szintű intézkedések
meghozatalával biztosítható. A pénzügyi tranzakciós adó uniós szintű közös rendszerének
kialakítása csökkenti a tevékenységek adózás miatti áttelepülése okozta
piactorzulási kockázatot. Ezen túlmenően egy ilyen közös rendszer
adósemlegességet is biztosíthat olyan széles hatályú harmonizáció révén, amely
kiterjed az igen mobil termékekre is, mint a derivatívák, mobil szereplők és
piacok, és így hozzájárul a kettős adóztatásnak vagy az adóztatás kettős
elmaradásának csökkentéséhez is. A javaslat ezért az egységes piac zavartalan
működésének biztosítása érdekében rendelkezett a pénzügyi tranzakciókat terhelő
tagállami adók harmonizálásáról és meghatározta a széles alappal rendelkező
uniós pénzügyi tranzakciós adó közös rendszerének alapvető elemeit. Nagyjából az eredeti bizottsági javaslat
időpontja óta a gyakorlati fejlemények még inkább alátámasztják a harmonizáció
szükségét: Franciaország 2012. augusztus 1-jével vezetett be nemzeti adót
bizonyos pénzügyi tranzakciókra, Spanyolország, Olaszország és Portugália pedig
nemrégiben jelentette be hasonló nemzeti adók bevezetését – ezek mindegyike
különböző hatállyal, adómértékkel és technikai jellemzőkkel bír. Az Európai Parlament 2012. május 23-án[3], a Gazdasági és Szociális
Bizottság pedig 2012. március 29-én[4]
nyilvánított kedvező véleményt a Bizottság eredeti javaslatáról. A Régiók
Bizottsága is kedvező véleményt fogadott el 2012. február 15-én[5]. A javaslatról és változatairól kiterjedt viták
folytak a Tanács ülésein, amelyek a lengyel elnökség alatt kezdődtek[6], és a dán elnökség alatt
gyorsított ütemben folytatódtak, de a tagállamok közötti alapvető és
áthidalhatatlan véleménykülönbségek miatt nem érték el a szükséges egyhangú
támogatást. A Tanács 2012. június 22-i és július 10-i
ülésén bebizonyosodott, hogy jelentős véleménykülönbségek állnak fenn a
tekintetben, hogy szükség van-e uniós szinten a pénzügyi tranzakciós adó közös
rendszerére, és hogy a pénzügyi tranzakciókra kivetett összehangolt adó elve
belátható időn belül nem kap egyhangú támogatást a Tanácson belül. A fentiekből következik, hogy a Bizottság
eredeti javaslata alapján a Tanácsban megvitatott pénzügyi tranzakciós adó
közös rendszerének célkitűzései az Unió egésze által ésszerű határidőn belül
nem érhetők el. Tizenegy tagállam (Belgium, Németország,
Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ausztria,
Portugália, Szlovénia és Szlovákia) kérelme alapján a Bizottság javaslatot[7] nyújtott be a Tanácsnak a
pénzügyi tranzakciós adó területén létrehozandó megerősített együttműködésre
való felhatalmazás iránt. Kérelmében az összes tagállam meghatározta,
hogy a megerősített együttműködést végrehajtó bizottsági jogalkotási javaslat
hatálya és célkitűzései a pénzügyi tranzakciós adóra vonatkozó eredeti
bizottsági javaslaton alapuljanak. Felhívták továbbá a figyelmet arra is, hogy
el kell kerülni a kitérő intézkedéseket, torzulásokat és a más joghatóságba
való áttelepüléseket. A jelenlegi irányelvjavaslat a pénzügyi
tranzakciós adó területén létrehozandó megerősített együttműködés
végrehajtására vonatkozik, a Tanács 2013. január 22-i felhatalmazásának
megfelelően, amelyet az Európai Parlament általi 2012. december 12-i
jóváhagyást követően adott ki. A megerősített együttműködés ezen új
összefüggésének fényében a fent említett 2011. évi bizottsági javaslat
tárgytalanná vált, és a Bizottság ezért azt vissza kívánja vonni. A Bizottság 2011. június 29-i, az Európai Unió
saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatjavaslatának[8] 2011. november 9-én módosított
változata[9]
meghatározta, hogy a pénzügyi tranzakciós adóból származó bevételek egy része
az uniós költségvetés saját forrását képezi. Ez azt is jelenti, hogy a
részt vevő tagállamoktól levont GNI-alapú hozzájárulás ennek megfelelően
csökken. 1.2. A javaslat céljai E javaslat általános célkitűzései egyeznek a
Bizottság 2011. évi eredeti javaslatában foglaltakkal. A közelmúltbeli és
folyamatban lévő gazdasági és pénzügyi válságnak komoly hatása volt az EU
gazdaságaira és államháztartásaira. A pénzügyi szektor vezető szerepet játszott
a gazdasági válság kialakulásában, ugyanakkor ennek árát jórészt az államok és
az európai polgárok fizették meg. Noha igen sokféle piaci szereplőből tevődik
össze, a pénzügyi ágazat általában véve az elmúlt két évtizedben magas
nyereségre tett szert, ami részben a pénzügyi ágazati szabályozással és a
héamentességgel társuló, a kormányok által biztosított (implicit vagy explicit)
biztonsági háló eredménye. Ezen körülmények között néhány tagállam a
pénzügyi szektor megadóztatásának egyéb formáit kezdte alkalmazni, míg más
tagállamokban már létezett a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó egyedi
adórendszer. A jelenlegi helyzet a következő nemkívánatos hatásokhoz vezet: –
a pénzügyi szolgáltatások belső piacán az adóügyi
kezelés széttöredezése – tekintve az összehangolatlan nemzeti adóügyi
intézkedések növekvő számát – az Európai Unióban a pénzügyi eszközök, szereplők
és piacok közötti verseny torzulásának, valamint a kettős adóztatásnak és az
adóztatás kettős elmaradásának ebből következő lehetőségével; –
a pénzügyi intézmények nem járulnak hozzá
tisztességes és jelentős mértékben a közelmúltbeli válság költségeinek
fedezéséhez, valamint nem biztosítottak az adózási szempontból más ágazatokéval
egyenlő versenyfeltételek; –
az adóügyi politika nem járul hozzá a pénzügyi
piacok hatékonyságát nem fokozó, viszont a hasznot a gazdaság nem pénzügyi
ágazataiból a pénzügyi ágazathoz terelő, és így a jólétet nem fokozó
tevékenységekbe való túlzott befektetést ösztönző tranzakciókra vonatkozó
visszatartó rendelkezések kialakításához, sem a pénzügyi szolgáltatási
ágazatban a jövőbeli válságok elkerülésére irányuló folyamatban lévő
szabályozási és felügyeleti intézkedésekhez. A pénzügyi tranzakciós adó közös rendszerének
elegendő számú tagállamban történő végrehajtása a megerősített együttműködés
hatókörébe tartozó pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatosan azonnali,
kézzelfogható előnyöket hozna a fent említett mindhárom pontban. E pontokkal
összefüggésben javulna a részt vevő tagállamok helyzete az áttelepülési
kockázat, az adóbevételek, a pénzügyi piac hatékonysága és a kettős adóztatás
elkerülése, illetve az adóztatás kettős elmaradásának elkerülése tekintetében. A megerősített együttműködésre felhatalmazást
adó határozat megállapította, hogy a Szerződésekben az ilyen együttműködésre
vonatkozóan előírt minden követelmény teljesül, és különösen, hogy tiszteletben
tartják a részt nem vevő tagállamok hatásköreit, jogait és kötelezettségeit. Ez
a javaslat a Szerződés rendelkezéseivel összhangban meghatározza az így
engedélyezett együttműködés szükséges tartalmát. 1.3. Általános megközelítés és
kapcsolat a Bizottság eredeti javaslatával E javaslat a Bizottság 2011. évi eredeti
javaslatára épül, amennyiben tiszteletben tartja annak minden lényeges elvét.
Mindazonáltal sor került néhány kiigazításra: –
az új, megerősített együttműködési keret
figyelembevétele érdekében; ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a pénzügyi
tranzakciós adó területi hatálya a részt vevő tagállamokra korlátozódik, hogy a
valamely részt vevő tagállamban végrehajtott tranzakciók, amelyeket az eredeti
javaslat keretében adó terhelt volna, továbbra is adóztatandók maradnak, és
biztosított lesz az, hogy a tőkeemelést terhelő közvetett adókról szóló, 2008.
február 12-i 2008/7/EK tanácsi irányelv[10],
amelynek módosítását az eredeti javaslat előirányozta, érintetlen maradjon; –
néhány javasolt rendelkezés módosult az
egyértelműség érdekében, és –
az adókikerülés megelőzésének további megerősítése
érdekében; ez olyan szabályokkal érhető el, amelyek szerint az adózás végső
lehetőségként a „kibocsátás elvét” követi, amely a fő elvként megtartott
„letelepedés elvével” vegyül. Ez a kiegészítés az érdekelt tagállamok kérését
tükrözi, akik szerint el kell kerülni a kitérő intézkedéseket, torzulásokat és
a más joghatóságba való áttelepüléseket. Valóban, az illetőség szerinti adózás
elvének a kibocsátás elvéhez tartozó elemekkel való kiegészítésével kevésbé
lesz előnyös a tevékenységek és létesítmények áthelyezése a pénzügyi
tranzakciós adó területi hatályán kívülre, mivel az utóbbi elv alapján
adóköteles és a pénzügyi tranzakciós adó területi hatályán belül kibocsátott
pénzügyi eszközökkel való kereskedés mindenképp adóköteles lesz. 2. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT
KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI ÉS HATÁSVIZSGÁLATOK 2.1. Külső konzultációk és
szakértelem Az eredeti javaslat széles körben folytatott
egyeztetések során nyert külső észrevételek figyelembevételével készült. Ezek
az észrevételek a pénzügyi ágazat megadóztatásáról szóló nyilvános konzultáció
során adott visszajelzések, a tagállamokkal, szakértőkkel, és a pénzügyi ágazat
érdekeltjeivel folytatott célzott konzultációk, valamint az eredeti javaslatot
kísérő hatásvizsgálat céljából készült három különböző külső tanulmány formáját
öltötték. A konzultációs folyamat és a külső hozzájárulás eredményei
visszaköszönnek a hatásvizsgálatban. Ez a javaslat nem tér el jelentősen a
Bizottság 2011. szeptemberi javaslatától és a pénzügyi tranzakciós adó
megerősített együttműködés keretében működő közös rendszeréhez is megtartja
ugyanazokat az elvi megoldásokat (például az adó hatálya, az adóalap és az
adókulcs, és az adó adóhatóságok felé történő megfizetéséért felelős személy
tekintetében), ezért a Bizottság nem kezdeményezett új, célzott konzultációkat. Mindazonáltal a Bizottság felhasználta az
elmúlt év során az összes érdekelt féllel, így a tagállamokkal, az európai és
nemzeti parlamentekkel, a pénzügyi ágazat Európai Unión belüli és kívüli
képviselőivel, tudományos körökkel, nem kormányzati szervezetekkel folytatott
konzultációkat is, valamint azoknak az eseti tanulmányoknak az eredményeit,
amelyeket a pénzügyi tranzakciós adó egész Unióra vonatkozó közös rendszeréről
szóló eredeti bizottsági javaslat előterjesztése után tettek közzé. A Bizottság képviselői a pénzügyi tranzakciós
adó közös rendszerének létrehozásával kapcsolatos, Európában és azon kívül
tartott számos nyilvános eseményen részt vettek. A Bizottság emellett aktívan
részt vett az erre igényt tartó nemzeti parlamentekkel és érintett
bizottságaikkal az eredeti bizottsági javaslatról folytatott párbeszédben. 2.2. Hatásvizsgálat A Bizottság szolgálatai hatásvizsgálatot
végeztek, amely a 2011. szeptember 28-i eredeti javaslatot kíséri. Ennek a
javaslatnak a további kiegészítő technikai elemzése a Bizottság weboldalán
jelent meg[11].
A megerősített együttműködésre való felhatalmazást kérő tagállamok kívánsága
szerint e javaslat hatóköre és célkitűzései a Bizottság eredeti javaslatán
alapulnak. Az utóbbi javaslat alapvető építőelemei tehát nem változtak, így az
ugyanezen tárgykört lefedő új hatásvizsgálat készítését a Bizottság nem
tartotta indokoltnak. Mindazonáltal a tagállamok az eredeti
bizottsági javaslat keretében különböző alternatív szakpolitikai lehetőségeket
is fontolóra vettek. Ezen új javaslat célja a megerősített együttműködés
végrehajtása, szemben az eredeti irányelvjavaslattal, amelyet minden
tagállamnak alkalmaznia kellett volna, és a tagállamok külön érdeklődést
mutattak aziránt, hogy többet tudjanak meg azokról a sajátos mechanizmusokról,
amelyek ebben az összefüggésben működhetnek, valamint azok főbb hatásairól. A
Bizottság szolgálatai ezért elvégezték ezen szakpolitikai lehetőségek és
hatások kiegészítő elemzését, amely adott esetben kiegészíti és módosítja a
2011. évi eredeti javaslatot kísérő hatásvizsgálat megállapításait. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI 3.1. Jogalap A pénzügyi tranzakciós adó területén
létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló, 2013.
január 22-i 2013/52/EU tanácsi határozat[12]
felhatalmazta az 1. cikkében felsorolt tagállamokat arra, hogy megerősített
együttműködést hozzanak létre a pénzügyi tranzakciós adó területén. A javasolt irányelvhez tartozó jogalap az
EUMSZ 113. cikke. A javaslat célja a pénzügyi tranzakciók közvetett adózására
vonatkozó jogszabályok harmonizációja, ami a belső piac megfelelő működésének
biztosításához, valamint a verseny torzulásának elkerüléséhez szükséges. A
részt nem vevő tagállamok pénzügyi intézményei számára is hasznos lesz a
megerősített együttműködés, mivel a pénzügyi tranzakciós adó részt vevő
tagállamokban alkalmazandó egyetlen közös rendszerével találkoznak majd a
rendszerek sokasága helyett. 3.2. Szubszidiaritás és arányosság A pénzügyi tranzakciók adózására vonatkozó
jogszabályok harmonizációja, ami a belső piac megfelelő működésének
biztosításához, valamint a verseny torzulásának elkerüléséhez szükséges, még ha
csak a részt vevő tagállamok között is valósul meg, kizárólag uniós jogi aktus
révén, azaz a pénzügyi tranzakciós adó alapvető jellemzőinek egységes
meghatározásával érhető el. A tranzakciók és piaci szereplők indokolatlan
áthelyezésének, valamint a pénzügyi eszközök helyettesítésének elkerülése
érdekében szükség van közös szabályokra. Ugyanerre a mintára, egy egységes fogalommeghatározás
kulcsszerepet tölthet be a belső piac – a pénzügyi ágazat gyakran közeli
helyettesítőként szolgáló különböző termékei tekintetében is fennálló –
felaprózódásának mérséklésében. A pénzügyi tranzakciós adó harmonizációjának
mellőzése adózási arbitrázst és esetleges kettős adóztatást, vagy az adóztatás
elmaradását eredményezi. Ez nem csupán azt gátolja meg, hogy a pénzügyi
tranzakciókra egyenlő versenyfeltételek mellett kerüljön sor, de a tagállami
bevételeket is érinti. Ezenfelül ez a túlságosan különböző adórendszerekből
adódó további megfelelési költségeket is jelent a pénzügyi ágazat számára. Ezek
a megállapítások a megerősített együttműködés összefüggésében is érvényesek,
még ha az ilyen együttműködés szűkebb földrajzi hatókört jelent is, mint a mind
27 tagállam szintjén elfogadott hasonló rendszer. Ezért ez a javaslat az adó és az adófizetési
kötelezettség közös szerkezetének meghatározására összpontosít. Így a javaslat
az adókulcsok minimális szint feletti pontos meghatározása tekintetében elegendő
mozgásteret enged a tagállamok számára. Másrészről javasolt, hogy a Bizottság
kapjon felhatalmazást a nyilvántartásba vételi, számviteli és adatszolgáltatási
kötelezettségek, valamint az annak biztosítását szolgáló más kötelezettségek
meghatározása tekintetében, hogy az adóhatóságok részére esedékes pénzügyi
tranzakciós adó ténylegesen megfizetésre kerüljön. Az esedékes pénzügyi
tranzakciós adó egységes beszedési módszerei tekintetében javasolt a
Bizottságra végrehajtási hatáskört ruházni. Ennélfogva a pénzügyi tranzakciós adó közös keretrendszere tiszteletben tartja az EUSZ 5.
cikkében foglalt szubszidiaritás és arányosság elvét. A javaslat célkitűzését a
tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azokat a belső piac
megfelelő működésének biztosítása miatt uniós szinten jobban meg lehet
valósítani, szükség esetén megerősített együttműködés révén. A nem rendelet, hanem irányelv formájában
javasolt harmonizáció nem lépi túl a célkitűzések – mindenekelőtt a belső piac
megfelelő működése – eléréséhez szükséges mértéket. Ezért az megfelel az
arányosság elvének. 3.3. A javaslat részletes
magyarázata 3.3.1. I. fejezet (Tárgy és
fogalommeghatározások) Ez a fejezet meghatározza e javasolt irányelv
tárgyát: a javaslat a pénzügyi tranzakciós adó területén létrehozandó
megerősített együttműködés végrehajtását tartalmazza. A fejezet továbbá
rendelkezik az ebben a javaslatban használt főbb kifejezések
fogalommeghatározásáról. 3.3.2. II. fejezet (A pénzügyi
tranzakciós adó közös rendszerének hatálya) Ez a fejezet meghatározza a pénzügyi
tranzakciós adó megerősített együttműködés keretében működtetett, javasolt
közös rendszerének az alapvető keretét. A pénzügyi tranzakciós adó a nettósítás
előtti bruttó tranzakció megadóztatását írja elő. Az adó hatálya tág, mert célja a pénzügyi
eszközök valamennyi fajtájához kapcsolódó tranzakciók megragadása, tekintve,
hogy azok sok esetben egymás közeli helyettesítőiként működnek. Ennek
értelmében a javaslat a tőkepiacon forgalomba hozható eszközökre, pénzpiaci
eszközökre (a fizetőeszközök kivételével), kollektív befektetési vállalkozások
befektetési jegyeire és részvényeire – beleértve az átruházható értékpapírokkal
foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokat (ÁÉKBV-ket) és az alternatív
befektetési alapokat (ABA-kat)[13]
–, valamint származtatott ügyletekre vonatkozik. Ezenfelül az adó hatálya nem
korlátozódik az olyan szervezett piacokon folytatott kereskedésre, mint a
szabályozott piacok, a többoldalú kereskedési rendszerek vagy a rendszeres
internalizálók, hanem kiterjed a kereskedés más fajtáira is, beleértve a tőzsdén
kívüli kereskedést. A javaslat továbbá nem korlátozódik a tulajdonjog
átruházására, hanem a vállalt kötelezettségre vonatkozik, azt tükrözve, hogy az
érintett fél vállalja-e az adott pénzügyi eszközzel járó kockázatot vagy sem
(„vétel és eladás”). Ezenfelül, amennyiben egy csoportba tartozó
különálló jogalanyok között létrejött tranzakció tárgya egy olyan pénzügyi
eszköz, amelynek vétele és eladása adóköteles, az átruházás adóköteles, még
akkor is, ha az ügylet nem feltétlenül vétel vagy eladás. A pénzügyi eszközök cseréje, a visszavásárlási
és fordított visszavásárlási megállapodások és az értékpapír-kölcsönzési és
-kölcsönvételi megállapodások kifejezetten bekerültek az adó hatálya alá. Az
adókijátszás elkerülése miatt a pénzügyi eszközök cseréje két pénzügyi
tranzakciónak minősül. Másrészről, a visszavásárlási és fordított
visszavásárlási megállapodások és az értékpapír-kölcsönzési és -kölcsönvételi
megállapodások útján a pénzügyi eszköz meghatározott időtartamig egy adott
személy rendelkezésére áll. Ezért minden ilyen megállapodást csak egyetlen
tranzakciónak minősülőnek kell tekinteni. Ezenkívül az adókikerülés megelőzése érdekében
az adóköteles pénzügyi tranzakció minden lényeges módosítását az eredeti
tranzakcióval egyező típusú, újabb adóköteles pénzügyi tranzakciónak kell
tekintetni. Javasolt összeállítani egy nem teljes körű listát arról, hogy mi
tekinthető lényeges módosításnak. Emellett abban az esetben, amikor egy
származtatott ügylet pénzügyi eszköz leszállítását eredményezi, az adóköteles
származtatott ügyleten kívül a pénzügyi eszközök leszállítása is adóköteles,
azzal a feltétellel, hogy az adóztatás minden egyéb feltétele teljesül. Az adott esetben adóköteles pénzügyi
tranzakció tárgyát képező pénzügyi eszközök tekintetében a vonatkozó uniós
szintű szabályozási keret egyértelmű, átfogó és elfogadott meghatározásokat
biztosít[14].
Az alkalmazott fogalommeghatározásokból adódik, hogy az azonnali
devizatranzakciók nem számítanak adóköteles tranzakcióknak, míg a származtatott
devizaügyletek igen. Az árukra vonatkozó származtatott ügyletek is ide
tartoznak, az árukra vonatkozó fizikai tranzakciók viszont nem. Adóköteles pénzügyi tranzakció tárgyát
képezhetik a strukturált termékek is, melyek forgalomképes értékpapírok, vagy
értékpapírosítás útján kínált más pénzügyi eszközök. Ezek a termékek hasonlóak
a többi pénzügyi eszközhöz, és így bele kell tartozniuk a pénzügyi eszköz e
javaslatban használt fogalmába. Ezeknek a pénzügyi tranzakciós adó hatályából
való kihagyása adókikerülési lehetőségeket eredményezne. A termékek e
csoportjába tartoznak például bizonyos váltók, opciós utalványok és
certifikátok, csakúgy, mint a banki értékpapírosítás, amely általában az olyan
eszközökhöz kapcsolódó hitelkockázat nagy részének a piacra való áthárítására
vonatkozik, mint a jelzáloghitelek vagy kölcsönök, továbbá a biztosítási
értékpapírosítás, amely más típusú kockázatok áthárítását jelenti, mint például
a biztosítástechnikai kockázat. Mindazonáltal az adó hatálya a pénzügyi
tranzakcióban részt vevő pénzügyi intézmények által végzett pénzügyi
tranzakciókra összpontosít, attól függetlenül, hogy a pénzügyi intézmények
saját számlára vagy más számlájára, illetve valamely tranzakciós fél nevében
járnak-e el. Ez a megközelítés biztosítja a pénzügyi tranzakciós adó átfogó
alkalmazását. A gyakorlatban a pénzügyi tranzakciók megléte rendszerint
egyértelmű a kereskedési könyv vonatkozó bejegyzéseiből. A pénzügyi tranzakciós
adó kivetése nem lehet negatív hatással a pénzügyi intézmények és államok
refinanszírozási lehetőségeire, sem általánosságban a monetáris politikára,
vagy az államadósság kezelésére. Az irányelv hatálya ezért nem terjed ki az
Európai Központi Bankkal, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközzel, az Európai
Stabilitási Mechanizmussal, az eszközeinek, fizetésimérleg-kölcsönöknek a
kezelését és hasonló tevékenységeket jelentő feladat gyakorlásakor az Európai
Unióval, valamint a tagállami központi bankokkal folytatott tranzakciókra. A 2008/7/EK tanácsi irányelv rendelkezései
továbbra is teljes körűen alkalmazandók. Az említett irányelv 5. cikke (1)
bekezdésének e) pontja és (2) bekezdése érinti az ezen irányelv által lefedett
területet, és megtiltja bármely formájú adónak a rendelkezéseiben említett
tranzakciókra történő kivetését, ugyanazon irányelv 6. cikke (1) bekezdésének
a) pontjától függően. Amennyiben a 2008/7/EK irányelv megtiltja vagy
megtilthatja bizonyos tranzakciókra, különösen az ezen irányelv meghatározása
szerinti szerkezetátalakítási művelet vagy értékpapír-kibocsátás részét képező pénzügyi
tranzakciókra történő adókivetést, ezek nem képezik a pénzügyi tranzakciós adó
tárgyát. A cél a 2008/7/EK irányelvvel való minden lehetséges ellentmondás
elkerülése anélkül, hogy szükséges lenne az említett irányelv által előírt
kötelezettségek pontos határainak ellenőrzése. Továbbá attól függetlenül, hogy
a 2008/7/EK irányelv milyen mértékben tiltja a kollektív befektetési
vállalkozások részvény- és befektetésijegy-kibocsátásának az adóztatását,
adósemlegességi megfontolásból egységesen kell kezelni minden ilyen vállalkozás
kibocsátását. Az így kibocsátott részvények és befektetési jegyek visszaváltása
azonban nem rendelkezik az elsődleges piaci tranzakciók jellegével, ezért
adóköteles. A fent ismertetett elsődleges piacok kizárásán
túl a legtöbb, a polgárok és vállalkozások számára jelentős mindennapi pénzügyi
tevékenység kívül marad a pénzügyi tranzakciós adó hatályán. Ez a helyzet a
biztosítási szerződések megkötése, a jelzáloghitelezés, fogyasztási hitelek,
vállalati hitelek, pénzforgalmi szolgáltatások, stb. esetében is (noha az
ezekkel strukturált termékeken keresztül történő későbbi kereskedésre
vonatkozik a pénzügyi tranzakciós adó). Egyben az azonnali piacokon létrejött
devizatranzakciók is a pénzügyi tranzakciós adó hatályán kívül esnek, ami fenntartja
a tőke szabad áramlását. Mindazonáltal a pénzügyi tranzakciós adó a
devizaügyleteken alapuló származtatott ügyletekre is kiterjed, mert azok
önmagukban már nem devizaügyletek. A pénzügyi intézmények fogalommeghatározása
igen tág, és alapvetően a befektetési vállalkozásokat, szervezett piacokat,
hitelintézeteket, biztosítókat és viszontbiztosítókat, kollektív befektetési
vállalkozásokat és azok alapkezelőit, nyugdíjalapokat és azok alapkezelőit,
holdingtársaságokat, pénzügyi lízingtársaságokat, különleges célú gazdasági
egységeket érinti, és ha lehetséges, utal a szabályozási céllal elfogadott,
vonatkozó uniós jogszabályban foglalt meghatározásra. Emellett pénzügyi
intézménynek tekintendők azok az egyéb vállalkozások, intézmények, szervek vagy
személyek, amelyek jelentős éves átlagos értékű pénzügyi tranzakcióval járó
pénzügyi tevékenységet végeznek. A jelenlegi javaslat az érintett jogalany
teljes átlagos éves nettó árbevételének 50 %-ában határozza meg a
küszöbértéket. A javasolt irányelv további technikai
részletekkel szolgál a pénzügyi tranzakciók értékének, valamint a csak az
általuk végrehajtott pénzügyi tranzakciók értéke alapján pénzügyi intézménynek
tekinthető jogalanyok tekintetében említett értékek átlagának a kiszámításához,
és ismerteti azokat a helyzeteket, amelyekben az ilyen jogalanyok már nem
minősülnek pénzügyi intézménynek. A központi
szerződő felek, a központi értéktárak, a nemzetközi központi értéktárak és a
tagállamok, valamint az államadósság kezelésének feladatával megbízott állami
szervek e feladat végzése során nem minősülnek pénzügyi intézménynek,
amennyiben nem folytatnak önmagában kereskedésnek minősülő tevékenységeket.
Ezek az intézmények a pénzpiacok hatékonyabb és átláthatóbb működése, és az
államadósság megfelelő kezelése szempontjából is kulcsfontosságúak.
Mindazonáltal központi szerepüknél fogva a pénzügyi tranzakciós adó
adóhatóságnak történő megfizetésének biztosításához és fizetés ellenőrzéséhez
kapcsolódó bizonyos kötelezettségek továbbra is alkalmazandók. A javasolt pénzügyi tranzakciós adó területi
alkalmazása, valamint a részt vevő tagállamok adóztatási jogainak meghatározása
a 4. cikkben meghatározott szabályok alapján történik. Ez a rendelkezés a
„letelepedés” fogalmát említi. Lényegében az „illetőség szerinti adózás elvén”
alapul, amelyet kiegészítenek a kibocsátás elvének elemei, főként az
áthelyezés-ellenesség erősítése céljából (ez utóbbi szemponttal kapcsolatos
részletek lejjebb találhatók). Annak érdekében, hogy egy pénzügyi tranzakció
a részt vevő tagállamokban adóköteles legyen, a tranzakciós felek egyikének egy
részt vevő tagállam területén letelepedettnek kell lennie a 4. cikk
kritériumainak megfelelően. Az adóztatás abban a részt vevő tagállamban
történik, amelynek területén a pénzügyi tranzakcióban érintett pénzügyi
intézmény letelepedett, azzal a feltétellel, hogy az intézmény saját számlára
vagy más számlájára eljáró tranzakciós fél, illetve tranzakciós fél nevében jár
el. Amennyiben a tranzakcióban félként részt vevő
vagy a felek nevében eljáró különböző pénzügyi intézmények különböző részt vevő
tagállamok területén letelepedettek a 4. cikk kritériumainak megfelelően, ezen
különböző tagállamok mindegyikének hatásköre lesz a tranzakciónak az általuk e
javaslatnak megfelelően meghatározott adókulcs szerinti adóztatása. Amennyiben
a pénzügyi intézmények olyan állam területén letelepedettek, amely nem részt
vevő tagállam, a tranzakcióra nem vonatkozik a részt vevő tagállambeli pénzügyi
tranzakciós adó, kivéve, ha a tranzakcióban érintett egyik fél valamely részt
vevő tagállamban letelepedett, mely esetben a nem valamely részt vevő
tagállamban letelepedett pénzügyi intézmény is az adott részt vevő tagállamban
letelepedettnek minősül és a tranzakció ott adókötelessé válik. A megerősített együttműködés új összefüggése
miatti egyik említésre méltó módosítás az eredeti javaslat 3. cikke (1)
bekezdésének a) pontjával kapcsolatos. Abban a javaslatban a valamely tagállam
által „engedélyezett” pénzügyi intézményre való hivatkozás a székhely
engedélyezésére, valamint az érintett tagállam által az adott tagállam
területén fizikai jelenléttel nem rendelkező, harmadik országbeli pénzügyi
intézmények által végrehajtott tranzakciók tekintetében kiadott engedélyekre
terjedt ki. Az előbbi konfigurációban a tranzakciókra esettől függően
kiterjedhet az uniós jogi szabályozásban előirányzott „útlevél”. A egyetlen
„engedély” ebben az esetben a pénzügyi intézmény székhelyének kiadott engedély.
A megerősített együttműködés keretében új konfiguráció alakulhat ki, amelyben a
részt nem vevő tagállamban székhellyel rendelkező intézmények a pénzügyi
tranzakciós adó területi hatályán „útlevél” alapján működnek (vö. például a
2004/39/EK irányelv 31. cikkével). Ez utóbbi helyzet hasonló a tranzakcióban
érintett tagállam által kiadott külön engedély alapján működő, harmadik
országbeli intézmények helyzetéhez. Az illetőség szerinti adózás elvét végső
lehetőségként kiegészítik a „kibocsátás elvének” elemei, a rendszer
áttelepüléssel szembeni ellenálló képességének javítása érdekében. Valóban, az
illetőség szerinti adózás elvének a kibocsátás elvével való kiegészítésével
kevésbé lesz előnyös a tevékenységek és létesítmények áthelyezése a pénzügyi
tranzakciós adó területi hatályán kívülre, mivel az utóbbi elv alapján
adóköteles, és a pénzügyi tranzakciós adó területi hatályán belül kibocsátott
pénzügyi eszközökkel való kereskedés mindenképp adóköteles lesz. Ez akkor
alkalmazandó, ha a tranzakcióban részt vevő egyik fél sem valamely részt vevő
tagállamban letelepedett a Bizottság eredeti javaslatában meghatározott
kritériumok alapján, de ha ezek a felek az adott tagállamban kibocsátott
pénzügyi eszközökkel kereskednek. Ez főként részvényeket, kötvényeket és
egyenértékű értékpapírokat, pénzpiaci eszközöket, strukturált termékeket,
kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyeit és részvényeit, és
szervezett kereskedési helyszínen vagy platformon kereskedett derívatívákat
érint. A bizonyos hatályos tagállami pénzügyi ágazatbeli adók alapjául is
szolgáló kibocsátás elve keretében a tranzakció azon részt vevő tagállamhoz
kapcsolódik, amelyben a kibocsátó elhelyezkedik. Az ilyen tranzakciókban részt
vevő személy e kapcsolat okán az adott tagállamban letelepedettnek tekintendő,
és az érintett pénzügyi intézmény(ek)nek az adott államban pénzügyi tranzakciós
adót kell fizetnie(fizetniük). A fent említett kritériumokra egy általános
szabály vonatkozik abban az esetben, ha az adó megfizetésére kötelezett személy
bizonyítja, hogy nincs kapcsolat a tranzakció gazdasági tartalma és bármely
részt vevő tagállam területe között. Ebben az esetben a pénzügyi intézmény vagy
egyéb személy nem tekinthető valamely részt vevő tagállamban letelepedettnek. Összességében a fent említett általános
szabályhoz kapcsolódóan választott összekötő tényezők révén biztosított, hogy
az adóztatás csal akkor történik meg, ha megfelelő kapcsolat áll fenn a
tranzakció és a pénzügyi tranzakciós adó joghatóságának területe között. A
közvetett adózás területén meglévő uniós jogszabályokhoz hasonlóan teljes
mértékben megvalósul a területiségi elvek betartása. 3.3.3. III. fejezet (az
adókötelezettség keletkezése, adóalap és adókulcs) Az adókötelezettség keletkezésének pillanata
az a pillanat, amikor a pénzügyi tranzakció létrejön. A tranzakció későbbi
visszavonása – a tévedések kivételével – nem jelent az adókötelezettség
keletkezését kizáró okot. Mivel a származtatott ügyletek tranzakciói és
a származtatott ügyletektől eltérő pénzügyi eszközök tranzakciói különböző
jellegűek és eltérő jellemzőkkel bírnak, ezekhez különböző adóalapokat kell
rendelni. Egyes (származtatott ügyletektől eltérő)
pénzügyi eszközök vételére és eladására ár vagy az ellenérték más formája kerül
meghatározásra. Értelemszerűen ezt kell adóalapként meghatározni. Mindazonáltal
a piaci torzulások elkerülése érdekében különleges szabályokra van szükség
olyan esetekben, amikor az ellenérték alacsonyabb a piaci árnál, illetve a
csoport tagjai között létrejött olyan tranzakcióknál, amelyek nem tartoznak sem
a vétel, sem az eladás fogalmába. Ilyen esetekben az adóalap meghatározásánál a
pénzügyi tranzakciós adó kivetésének időpontjában független módon meghatározott
piaci árat kell figyelembe venni. Egy csoport tagjai közötti ilyen tranzakciók
valószínűleg ellenérték nélküli tranzakciókat foglalnak magukban, míg az
ellenérték fejében teljesített tranzakciók megfelelnek a „vétel” és az „eladás”
fogalmának. A származtatott ügyletek vétele/eladása,
átruházása, cseréje, megkötése és lényeges módosítása esetén a pénzügyi
tranzakciós adó alapja a származtatott ügyletben említett, annak
vétele/eladása, átruházása, cseréje, megkötése vagy az érintett művelet
lényeges módosítása pillanatában érvényes fiktív érték. Ez a megközelítés
lehetővé teszi a pénzügyi tranzakciós adó származtatott ügyletekre vonatkozó
egyértelmű és egyszerű alkalmazását, a megfelelési és közigazgatási költségek
alacsony szintjének biztosítása mellett. Ez a megközelítés megnehezíti, hogy a
származtatott ügylet esetében alkalmazott kreatív szerződéstervezéssel
mesterségesen csökkentsék az adóterhet, mivel az adó szempontjából nincs
késztetés pl. arra, hogy csak az ár- vagy értékkülönbözetre kössenek
szerződést. Ezenfelül ez a vétel/eladás, átruházás, csere vagy az ügylet
megkötése vagy az érintett művelet lényeges módosítása pillanatában történő
adózást jelenti, szemben a szerződés élettartama alatti különböző pénzmozgások
különböző időpontokban történő megadóztatásával. A megfelelő adóteher
meghatározása érdekében az ebben az esetben alkalmazandó adókulcsnak elég
alacsonynak kell lennie. Előfordulhat, hogy a részt vevő tagállamoknak
az adócsalás és adókikerülés megelőzése érdekében külön rendelkezéseket kell
majd hozniuk és a javaslat egy általános visszaélés elleni szabályt is
tartalmaz (lásd még a 3.3.4. szakaszt). Ez a szabály alkalmazható például
azokban az esetekben, amikor a fiktív érték mesterségesen felosztásra kerül:
egy swapügylet fiktív értékét például el lehet osztani egy tetszőlegesen nagy
összeggel, és az összes kifizetést meg lehet szorozni ugyanezzel az összeggel.
Ez nem érinti az eszköz pénzmozgását, viszont önkényesen lecsökkenti az adóalap
összegét. Külön rendelkezéseket kell hozni azon
tranzakciók adóalapjának meghatározásához, amelyek adóalapja, vagy annak egy
része az értékelést végző részt vevő tagállam devizájától eltérő devizában van
meghatározva. A származtatott ügyletekkel és az egyéb
pénzügyi eszközökkel folytatott tranzakciók különböző jellegűek. Ezenfelül
valószínűleg a piacok is különbözőképpen reagálnak a pénzügyi tranzakciós adó e
két kategóriára való alkalmazására. Ezen okok miatt, valamint az
általánosságban egyenlő adóztatás biztosítása érdekében különböző adókulcsokat
kell alkalmazni a két kategória esetében. Az adókulcsoknak az adóalap összegének
meghatározásához használt módszerek különbözőségét is figyelembe kell venniük. Általánosságban javasolt,
hogy a minimális adókulcsok (amelyek fölött a nemzeti
politikáknak van mozgásterük) az irányelv harmonizációs céljának elérését
biztosító, kellően magas szinten kerüljenek meghatározásra. Ezzel együtt a
javasolt adókulcsok viszont elég alacsonyak az áttelepülés kockázatának
minimálisra csökkentéséhez. 3.3.4. IV. fejezet (A pénzügyi
tranzakciós adó megfizetése, kapcsolódó kötelezettségek, valamint az adócsalás,
adókikerülés és visszaélés megelőzése) Ez a javaslat a pénzügyi tranzakciós adó hatályát
azokra a pénzügyi tranzakciókra való hivatkozással határozza meg, amelyekben az
érintett részt vevő tagállam területén letelepedett (saját számlára vagy más
személy számlájára eljáró) pénzügyi intézmény félként vesz részt, vagy azokra a
tranzakciókra, amelyekben az intézmény a szerződő fél nevében jár el. Valójában
a pénzügyi intézmények igen nagy számú tranzakciót végeznek a pénzügyi
piacokon, így a pénzügyi tranzakciós adónak a polgárok helyett a pénzügyi
szektorra kell összpontosítania. Ennélfogva ezen intézmények kötelesek
megfizetni a részt vevő tagállamok adóhatóságai felé az adót azokon a
területeken, amelyeken ezek a pénzügyi intézmények letelepedettnek tekintendők.
Az adó bizonyos halmozódásának elkerülése érdekében azonban, amikor egy pénzügyi
intézmény egy másik pénzügyi intézmény nevében vagy számlájára jár el, csak
ennek a másik pénzügyi intézménynek kell megfizetnie az adót. A javaslat szerint a lehető legnagyobb
mértékben azt is biztosítani kell, hogy pénzügyi tranzakciós adó ténylegesen
megfizetésre kerüljön. E javaslat előírásai szerint, ha egy tranzakció után
esedékes pénzügyi tranzakciós adót nem fizetnek meg időben, a tranzakcióban
részt vevő minden felet egyetemleges felelősség terhel az adó megfizetéséért.
Ezenfelül a részt vevő tagállamoknak rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel,
hogy másokra is egyetemleges felelősséget rójanak az adó megfizetésével
kapcsolatban, azokat az eseteket is beleértve, amikor a tranzakcióban részt
vevő egyik fél székhelye a részt vevő tagállamok területén kívül található. Ez a javaslat meghatározza a pénzügyi
tranzakciós adónak a részt vevő tagállamok által meghatározott számlákra
történő megfizetésének határidejét. A legtöbb pénzügyi tranzakciót elektronikus
úton hajtják végre. Ilyen esetekben a pénzügyi tranzakciós adót az adófizetési
kötelezettség keletkezésekor azonnal meg kell fizetni. Más esetekben a pénzügyi
tranzakciós adót egy olyan időszakon belül kell megfizetni, amely megfelelő
hosszúságú a fizetés manuális feldolgozásához, ugyanakkor viszont kellően rövid
ahhoz, hogy ne biztosítson indokolatlan pénzforgalmi előnyt az érintett
pénzügyi intézménynek. Ilyen értelemben az adókötelezettség keletkezésének
pillanatától számított három munkanapos határidő megfelelőnek tekinthető. A részt vevő tagállamokat kötelezni kell a
nyilvántartásba vételi, számviteli és adatszolgáltatási, valamint egyéb
kötelezettségekre vonatkozó megfelelő intézkedések meghozatalára a pénzügyi
tranzakciós adó pontos és időben történő kivetése, és az adóhatóságnak történő
tényleges megfizetése érdekében. E tekintetben javasolt felhatalmazni a
Bizottságot a további részletek kidolgozására. Erre szükség van a gazdasági
szereplők megfelelési költségeit csökkentő összehangolt intézkedések
biztosítása, valamint szükség esetén gyors technikai kiigazítások lehetővé
tétele érdekében. Ezzel összefüggésben a részt vevő tagállamoknak ki kell
használniuk a pénzügyi piacokra vonatkozó, meglévő és a jövőben elfogadásra
kerülő uniós jogszabályokat, melyek a pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos
adatszolgáltatási és -nyilvántartási kötelezettségeket tartalmaznak. A javasolt irányelv arra is kötelezné a
tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az adócsalás és az adókikerülés
megelőzése érdekében. Továbbá a közös rendszer megfelelő működését
aláásni képes visszaélés kockázatának kezelése érdekében javasolt részleteket
meghatározni az irányelvben. Így a javaslat az agresszív adótervezésről szóló
2012. december 16-i bizottsági ajánlásban[15]
foglalthoz hasonló rendelkezésen alapuló, visszaélés elleni általános szabályt
tartalmaz, valamint egy ugyanazon elveken alapuló, de a letéti igazolásokhoz és
hasonló értékpapírokhoz kapcsolódó sajátos problémákat kezelő rendelkezést. Az adó beszedéséhez kapcsolódó, az eltérő
beszedési módszerekből eredő bonyodalmak, és az ebből fakadó szükségtelen
megfelelési költségek elkerülése érdekében a részt vevő tagállamok által az
esedékes pénzügyi tranzakciós adó beszedésére alkalmazott módszereknek az ebből
a célból szükséges mértékig egységesnek kell lenniük. Az ilyen egységes
módszerek ahhoz is hozzájárulnak, hogy minden adófizető egyenlő bánásmódban
részesüljön. Ezért a javasolt irányelv előírja a Bizottság felhatalmazását erre
irányuló végrehajtási intézkedések elfogadására. Az adó igazgatásának megkönnyítése érdekében a
részt vevő tagállamok kialakíthatnának nemzeti (nyilvánosan hozzáférhető)
nyilvántartási rendszereket a pénzügyi tranzakciós adóval érintett jogalanyok
számára. A gyakorlatban felhasználhatják a meglévő kódokat, például a
vállalatazonosító kódot (BIC/ISO 9362) a pénzügyi és nem pénzügyi
intézményeknél, a pénzügyi instrumentumok besorolását (CFI/ISO 10962) a
pénzügyi eszközöknél és a piacazonosító kódot (MIC/ISO 10383) a különböző
piacoknál. Az egységes adóbeszedési módszerek
meghatározásáról az érintett bizottságban folytatott megbeszéléseken túl a
Bizottság rendszeres szakértői találkozókat szervezhet, hogy az irányelv
elfogadása után a részt vevő tagállamokkal megvitassa annak működését, különös
tekintettel az adó megfelelő megfizetésének a biztosítására és a fizetés
ellenőrzésére, valamint az adócsalás, adókikerülés és a visszaélés
megelőzéséhez kapcsolódó kérdésekre. Az irányelvtervezet nem foglalkozik olyan
közigazgatási együttműködési kérdésekkel, amelyeket már lefednek az adók
kivetésére és behajtására vonatkozóan meglévő eszközök, különösen az adózás
területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv
hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. február 15-i 2011/16/EU tanácsi
irányelv[16]
(2013. január 1-jétől alkalmazandó), és az adókból, vámokból, illetékekből és
egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös
segítségnyújtásról szóló, 2010. március 16-i 2010/24/EU tanácsi irányelv[17] (2012. január 1-jétől
alkalmazandó). A javasolt irányelv nem egészíti ki az említett eszközöket, és
nem is csökkenti hatályukat. Ezek továbbra is alkalmazandók a tagállamok által
vagy nevében kivetett minden típusú adóra[18],
és ebbe beletartozik a pénzügyi tranzakciós adó ugyanúgy, mint minden más így
kivetett adó. Ezek az eszközök minden tagállamban alkalmazandók, amelyeknek az
adott korlátokon belül és feltételek mellett segítséget kell nyújtaniuk. Az
ebben az összefüggésben lényeges egyéb eszközök közé tartozik az OECD és az
Európa Tanács adózási ügyekben történő kölcsönös közigazgatási
segítségnyújtásról szóló többoldalú egyezménye[19]. A pénzügyi tranzakciós adó alapjául szolgáló
elméleti megközelítéssel egyetemben (széles hatály, tágan meghatározott
illetőség szerinti adózás elve, kivételek kizárása) a fentiekben meghatározott
szabályok lehetővé teszik az adócsalás, adókikerülés és visszaélés
lehetőségének legkisebbre szorítását. 3.3.5. V. fejezet (Záró
rendelkezések) A javaslat harmonizációs céljából eredően a
részt vevő tagállamok nem tarthatnak fenn, és nem vezethetnek be az ebben a
javaslatban meghatározott pénzügyi tranzakciókra más adót, mint az ebben a
javasolt irányelvben foglalt pénzügyi tranzakciós adó vagy a héa. Valójában a
héát illetően a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i
2006/112/EK tanácsi irányelv[20]
137. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt, az adózás lehetőségének
választására vonatkozó jog a továbbiakban is érvényesül. Az egyéb, például a
biztosítási díjakat terhelő adók természetesen más jellegűek, csakúgy, mint a
pénzügyi tranzakciók nyilvántartásba vételi díjára vonatkozó adók, amennyiben
azok költségek valós visszatérítését vagy a nyújtott szolgáltatás ellenértékét
képviselik. Ezért a javaslat nem vonatkozik ezekre az adókra és díjakra. Javasolt, hogy a részt vevő tagállamok küldjék
meg a Bizottságnak a javasolt irányelvet a nemzeti jogba átültető rendelkezések
szövegét. E tekintetben nem kerül sor magyarázó dokumentumok előírására, mivel
korlátozott a javaslatban lévő cikkek, és az azokból eredő tagállami
kötelezettségek száma. 4. KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK Az előzetes becslések alapján a piaci
reakcióktól függően az adóbevételek a részt vevő tagállamok egészére nézve
évente 30–35 milliárd EUR-t tehetett volna ki, ha az eredeti EU27-re vonatkozó
javaslatot alkalmazzák az EU11-re. Mindazonáltal, figyelembe véve az eredeti
javaslathoz képest tett módosítások nettó hatását, azaz hogy i. az ÁÉKBV és az
ABA befektetési jegyeinek és részvényeinek kibocsátása már nem minősül nem
elsődleges piaci tranzakciónak, és ii. az eredeti meghatározás szerinti
illetőség elvének áttelepülés-ellenes rendelkezései a kibocsátás elvének
elemeivel erősödtek, az előzetes becslések szerint az adóbevételek évente 31
milliárd EUR nagyságrendet érhetnek el. A Bizottság 2011. június 29-i, az Európai Unió
saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatjavaslatának[21] 2011. november 9-én módosított
változata[22]
meghatározta, hogy a pénzügyi tranzakciós adóból származó bevételek egy része
az uniós költségvetés saját forrását képezi. A részt vevő tagállamoktól levont
GNI-alapú hozzájárulást ennek megfelelően csökkenteni kell. A 2013. február 7‑8-i Európai Tanács felkérte
a részt vevő tagállamokat annak megvizsgálására, hogy a pénzügyi tranzakciós
adó válhatna-e az uniós költségvetés egy új saját forrásának alapjává. 2013/0045 (CNS) Javaslat A TANÁCS IRÁNYELVE a pénzügyi tranzakciós adó területén
létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló
szerződésre és különösen annak 113. cikkére, tekintettel a pénzügyi tranzakciós adó
területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról
szóló, 2013. január 22-i 2013/52/EU tanácsi határozatra[23], tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti
parlamentek számára való megküldését követően, tekintettel az Európai Parlament véleményére[24], tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[25],
különleges jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) A Bizottság 2011-ben
megállapította, hogy minden szinten vita folyik a pénzügyi ágazat további
adóztatásáról. A vita abból a kívánalomból ered, hogy a pénzügyi ágazat
számottevő és méltányos mértékben járuljon hozzá a válság költségeinek
fedezéséhez, továbbá hogy az ágazat adóztatása a jövőben a többi ágazathoz
viszonyítva tisztességesen történjen, a pénzügyi intézményeket visszatartsák a
túlzottan kockázatos tevékenységektől, kiegészítsék a jövőbeli válságok
elkerülését célzó szabályozási intézkedéseket, valamint hogy kiegészítő
bevételt teremtsenek az általános költségvetések vagy konkrét szakpolitikai
célok számára. (2) A 2013/52/EU határozattal a
Tanács felhatalmazást adott Belgium, Németország, Észtország, Görögország,
Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ausztria, Portugália, Szlovénia és
Szlovákia (a továbbiakban: részt vevő tagállamok) számára megerősített
együttműködés létrehozására a pénzügyi tranzakciós adó területén. (3) A részt vevő tagállamok által
egyoldalúan hozott intézkedésekből adódó torzulások megelőzése érdekében, valamint
az érintett pénzügyi tranzakciók többségének rendkívül nagyfokú mobilitását
figyelembe véve, és így a belső piac megfelelő működésének javítása céljából
fontos, hogy a részt vevő tagállamokban alkalmazott pénzügyi tranzakciós adók
alapvető elemei uniós szinten harmonizáltak legyenek. Ezért kerülni kell a
részt vevő tagállamok közötti adózási arbitrázs ösztönzőit, és az adott
tagállamok pénzügyi piacai közötti allokációs torzulásokat, valamint a kettős
adózás, és az adózás elmaradásának lehetőségeit. (4) A belső piac működésének
javítása, különösen a részt vevő tagállamok közötti torzulások elkerülése
szükségessé teszi, hogy a pénzügyi tranzakciós adó a pénzügyi intézmények és
tranzakciók tágan meghatározott körére, a pénzügyi eszközök széles skálájával,
köztük a strukturált termékekkel mind a szervezett, mind a tőzsdén kívüli
piacokon folytatott kereskedésre, valamint minden származtatott ügylet
megkötésére és az érintett műveletek lényeges módosításaira legyen
alkalmazandó. (5) Elvben egy vagy több pénzügyi
eszköz minden egyes, megállapodás szerinti átruházásához kapcsolódik egy adott
tranzakció, amely a megállapodott átruházás okán a pénzügyi tranzakciós adó
hatálya alá tartozik. Mivel a pénzügyi eszközök cseréje két ilyen átruházást
eredményez, az adó kijátszásának megelőzése érdekében minden egyes cserét két
tranzakciót eredményezőnek kell tekinteni. A visszavásárlási és fordított
visszavásárlási megállapodások és az értékpapír-kölcsönzési és -kölcsönvételi
megállapodások útján a pénzügyi eszköz meghatározott időtartamig egy adott
személy rendelkezésére áll. Ezért minden ilyen megállapodást, valamint azok
lényeges módosítását csak egyetlen tranzakciónak minősülőnek kell tekinteni. (6) A pénzügyi piacok vagy az
államadósság-kezelés hatékony és átlátható működésének megőrzése érdekében ki
kell zárni bizonyos jogalanyokat a pénzügyi tranzakciós adó hatálya alól, mivel
azok olyan feladatokat látnak el, amelyek önmagukban nem kereskedési
tevékenységnek, hanem inkább a kereskedés elősegítésének vagy az államadósság
kezelését védőnek tekinthetők. Mindazonáltal a pénzügyi piacok vagy az
államadósság-kezelés működésében játszott központi szerepüknél fogva kizárt
jogalanyokra az adó adóhatóságnak történő megfizetésének biztosításához és
fizetés ellenőrzéséhez kapcsolódó szabályok alkalmazandók. (7) A pénzügyi tranzakciós adó
kivetése nem lehet negatív hatással a pénzügyi intézmények és államok
refinanszírozási lehetőségeire, sem általánosságban a monetáris politikára. A
pénzügyi tranzakciós adó hatálya ezért nem terjed ki az Európai Központi
Bankkal, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközzel, az Európai Stabilitási
Mechanizmussal, az eszközeinek, fizetésimérleg-kölcsönöknek a kezelését és
hasonló tevékenységeket jelentő feladatai gyakorlásakor az Európai Unióval,
valamint a tagállami központi bankokkal folytatott tranzakciókra. (8) A származékos ügyletek
kötését, illetve lényeges módosítását kivéve az elsődleges piacon folytatott
kereskedést, valamint a polgárokat és a vállalkozásokat érintő legtöbb ügyletet
– például a biztosítási szerződések kötését, a jelzáloghitelezést, a
fogyasztási hiteleket, a pénzforgalmi szolgáltatásokat – ki kell zárni a
pénzügyi tranzakciós adó hatálya alól annak érdekében, hogy ne kerüljön
veszélybe a kormányzatok és a társaságok tőkéhez jutása, a háztartások pedig
mentesüljenek a hatás alól. (9) Továbbra is teljes körűen
alkalmazandók a tőkeemelést terhelő közvetett adókról szóló, 2008. február 12-i
2008/7/EK tanácsi irányelv[26]
rendelkezései. Az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének e) pontja és (2)
bekezdése érinti az ezen irányelv által lefedett területet, és ugyanazon
irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjától függően megtiltja bármely
formájú adónak a rendelkezéseiben említett tranzakciókra történő kivetését.
Azok a tranzakciók, amelyek tekintetében a 2008/7/EK irányelv tiltja vagy
tilthatja adók kivetését, nem tartoznak ezért a pénzügyi tranzakciós adó
hatálya alá. Attól függetlenül, hogy a 2008/7/EK irányelv milyen mértékben
tiltja a kollektív befektetési vállalkozások részvény- és befektetésijegy-kibocsátásának
az adóztatását, adósemlegességi megfontolásból egységesen kell kezelni minden
ilyen vállalkozás kibocsátását. Az így kibocsátott részvények és befektetési
jegyek visszaváltása azonban nem rendelkezik az elsődleges piaci tranzakciók jellegével,
ezért adóköteles. (10) A belső piac torzulásainak
elkerülése érdekében az adókötelezettséget és az adóalapot harmonizálni kell. (11) Az adókötelezettség
keletkezésének időpontját nem szabad indokolatlanul késleltetni, és annak egybe
kell esnie a pénzügyi tranzakció létrejöttével. (12) Annak érdekében, hogy az
adóalap meghatározása a lehető legegyszerűbb legyen, és a költségek a
vállalkozások és az adóhatóság tekintetében egyaránt korlátozottak legyenek, a
nem származtatott ügyletekhez kapcsolódó pénzügyi tranzakciók esetében
rendszerint a tranzakcióval összefüggésben nyújtott ellenértéket kell
figyelembe venni. Abban az esetben, amikor ellenérték nincs vagy a nyújtott
ellenérték a piaci árnál alacsonyabb, úgy a piaci árat kell a tranzakció valós értékének
tekinteni. Ugyanígy a számítás megkönnyítése érdekében a szerződésben említett
fiktív értéket kell a származtatott ügyletek eladása/vétele, átruházása,
cseréje, megkötése vagy e műveletek lényeges módosítása esetén alkalmazni. (13) Az egyenlő elbánás érdekében
minden tranzakciócsoporton belül – azaz egyrészről a származtatott ügyleteken
és az érintett műveletek lényeges módosításán kívüli pénzügyi eszközökkel
folytatott kereskedés, másrészről a származtatott ügyletek eladása/vétele,
átruházása, cseréje, megkötése és e műveletek lényeges módosítása tekintetében
– egyetlen adókulcsot kell alkalmazni. (14) Annak érdekében, hogy az
adóztatás a pénzügyi ágazatra és ne a polgárokra összpontosuljon, és mivel a
pénzügyi intézmények végzik a pénzügyi piacokon a tranzakciók döntő többségét,
az adó ezen intézményekre alkalmazandó, attól függetlenül, hogy a pénzügyi
intézmények saját nevükben, más személyek nevében, saját számlára vagy más
személyek számlájára kereskednek-e. (15) A pénzügyi tranzakciók nagyfokú
mobilitása miatt, valamint az esetleges adóelkerülés lehetőségének mérséklése
érdekében a pénzügyi tranzakciós adót az illetőség szerinti adózás elve alapján
kell alkalmazni. A tranzakcióáthelyezés kockázatának további csökkentése
érdekében, a könnyű alkalmazás miatt a „letelepedés” kizárólagos hivatkozás
fenntartása mellett ezt az elvet ki kell egészíteni a kibocsátás elvének
elemeivel. Így tehát bizonyos pénzügyi eszközökkel folytatott tranzakciók
esetében az érintett személyeket abban a részt vevő tagállamban letelepedettnek
kell tekintetni, amelyben az eszközt kibocsátották. (16) A minimális adókulcsokat a
közös pénzügyi tranzakciós adó harmonizációs céljának elérését biztosító,
kellően magas szinten kell meghatározni. Ezzel együtt az adókulcsoknak elegendően
alacsonynak kell lenniük ahhoz, hogy minimálisra csökkentsék az áttelepülés
kockázatát. (17) El kell kerülni, hogy egyetlen
tranzakció bármely oldalról egynél többször legyen megadóztatva. Ezért
amennyiben a pénzügyi intézmény másik pénzügyi intézmény nevében vagy
számlájára jár el, az adó megfizetéséért kizárólag ez a másik pénzügyi
intézmény felel. (18) A pénzügyi tranzakciós adó
pontos és időben történő kivetése érdekében a részt vevő tagállamok kötelesek
meghozni a szükséges intézkedéseket. (19) Az adócsalás és az
adókikerülés megelőzése érdekében a részt vevő tagállamokat kötelezni kell a
megfelelő intézkedések elfogadására. (20) Az adóelkerülés és a
mesterséges rendszereken keresztüli visszaélés megelőzése érdekében rendelkezni
kell egy visszaélés elleni általános szabályról. Egy ugyanazokon az elveken
alapuló külön szabályt kell bevezetni a letéti igazolásokhoz és hasonló
értékpapírokhoz kapcsolódó sajátos problémák kezelése céljából. (21) Annak érdekében, hogy lehetővé
váljon részletesebb szabályok elfogadása bizonyos technikai területeken a
nyilvántartásba vételi, számviteli és adatszolgáltatási kötelezettségekre,
valamint az adóhatóságok részére esedékes pénzügyi tranzakciós adó tényleges
megfizetését biztosító más kötelezettségekre, valamint ezek szükség szerinti
időben történő kiigazítására vonatkozóan, az ehhez szükséges intézkedések
meghatározása tekintetében a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló
szerződés 290. cikkének megfelelően fel kell hatalmazni jogi aktusok
elfogadására. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során
megfelelő konzultációkat végezzen, szakértői szinten is. A Bizottságnak a
felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során
biztosítania kell a kapcsolódó dokumentumoknak a Tanács részére kellő időben
történő és megfelelő átadását. (22) Ezen irányelvnek a részt vevő
tagállamokban az adó beszedése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó
egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási
hatásköröket kell ruházni. Az említett hatásköröket a Bizottság végrehajtási
hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok
szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i
182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek[27] megfelelően kell gyakorolni. (23) Mivel a piaci szereplőknek
időre lesz szükségük, hogy alkalmazkodjanak az új szabályokhoz, rendelkezni
kell az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges nemzeti szabályok
elfogadása és a szabályok alkalmazása közötti megfelelő időtartamról. (24) Mivel ezen irányelv
célkitűzését – nevezetesen a pénzügyi tranzakciós adó alapvető elemeinek a
részt vevő tagállamokon belüli uniós szintű harmonizációját – ezek a tagállamok
nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az az egységes piac megfelelő
működésének javítása miatt uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió
intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt
szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság
elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges
mértéket, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: I. fejezet
Tárgy és fogalommeghatározások 1. cikk
Tárgy (1)
Ez az irányelv a 2013/52/EU határozattal
engedélyezett megerősített együttműködést hajtja végre a harmonizált pénzügyi
tranzakciós adóra vonatkozó rendelkezések meghatározása révén. (2)
A részt vevő tagállamok ezen irányelvnek
megfelelően számítják fel a pénzügyi tranzakciós adót. 2. cikk
Fogalommeghatározások 1. Ezen irányelv alkalmazásában: (1)
„részt vevő tagállam”: minden olyan tagállam, amely
a 2013/52/EU tanácsi határozat alapján vagy az EUMSZ 331. cikke (1) bekezdése
második vagy harmadik albekezdésének megfelelően elfogadott határozat alapján
részt vesz a pénzügyi tranzakciós adó területén létrehozandó megerősített
együttműködésben a pénzügyi tranzakciós adó megfizetési kötelezettségének ezen
irányelv szerinti keletkezésekor; (2)
„pénzügyi tranzakció”: a következők bármelyike: a) pénzügyi eszköz nettósítást és
kiegyenlítést megelőző eladása és vétele; b) pénzügyi eszközzel tulajdonosként való
rendelkezésre vonatkozó jog csoporton belüli jogalanyok közötti átruházása,
valamint az a) pont alá nem tartozó esetekben valamennyi olyan egyenértékű
művelet, amely a pénzügyi eszközhöz társuló kockázat átruházásával jár; c) származtatott ügyletek nettósítást és
kiegyenlítést megelőző megkötése; d) pénzügyi eszközök cseréje; e) visszavásárlási és fordított
visszavásárlási megállapodások, értékpapír-kölcsönzési és -kölcsönvételi
megállapodások; (3)
„pénzügyi eszközök”: a 2004/39/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv[28]
I. mellékletének C. szakaszában meghatározott pénzügyi eszközök és a
strukturált termékek; (4)
„származtatott ügylet”: a 2004/39/EK irányelvnek ‑
az 1287/2006/EK bizottsági rendelet[29]
38. és 39. cikke szerint végrehajtott ‑ I. melléklete C. szakaszának 4–10.
pontjában meghatározott pénzügyi eszköz; (5)
„visszavásárlási megállapodás” és „fordított
visszavásárlási megállapodás”: a 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelv[30]
3. cikke (1) bekezdésének m) pontjában meghatározott megállapodás; (6)
„értékpapír-kölcsönzési megállapodás” és
„értékpapír-kölcsönvételi megállapodás” a 2006/49/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv 3. cikkében említett megállapodás; (7)
„strukturált
termék”: forgalomképes értékpapírok vagy a 2006/48/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv[31]
4. cikkének 36. pontjában meghatározott értékpapírosítás útján, vagy a hitelkockázattól eltérő kockázatok átruházásával
járó, egyenértékű tranzakciók útján kínált, egyéb pénzügyi eszközök; (8)
„pénzügyi intézmény”: a következők bármelyike: a) a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1)
bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás; b) a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1)
bekezdésének 14. pontjában meghatározott szabályozott piac, valamint valamennyi
egyéb szervezett kereskedési helyszín és platform; c) a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének
1. pontjában meghatározott hitelintézet; d) a 2009/138/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv[32]
13. cikkében meghatározott biztosító és viszontbiztosító; e) a 2009/65/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv[33]
1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott átruházható értékpapírokkal
foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV), valamint a 2009/65/EK
irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott alapkezelő
társaság; f) a 2003/41/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv[34]
6 cikkének a) pontjában meghatározott nyugdíjalap vagy foglalkoztatói
nyugellátást szolgáltató intézmény, valamint az ilyen alap vagy intézmény
vagyonkezelője; g) a 2011/61/EU európai parlamenti és
tanácsi irányelv[35]
4. cikkében meghatározott alternatív befektetési alap (ABA) és alternatív
befektetési alapkezelő (ABAK); h) a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 44.
pontjában meghatározott különleges értékpapírosítási célú gazdasági egység; i) a 2009/138/EK irányelv
13. cikkének (26) bekezdésében meghatározott különleges célú gazdasági egység; j) minden egyéb vállalkozás, intézmény,
szerv vagy személy, amely a következő tevékenységek közül egyet vagy többet
végez, amennyiben pénzügyi tranzakcióinak éves átlagos értéke meghaladja a
teljes átlagos éves nettó árbevételének ötven százalékát, a 78/660/EGK tanácsi
irányelv[36]
28. cikkében említettek szerint: i. a
2006/48/EK irányelv I. mellékletének 1., 2., 3. és 6. pontjában említett tevékenységek; ii. bármely
pénzügyi eszköz vonatkozásában saját számlára vagy ügyfél számlájára vagy
nevében történő kereskedés; iii. vállalkozásban
tulajdoni részesedés megszerzése; iv. pénzügyi
eszközökben való részvétel vagy azok kibocsátása; v. a iv. pontban
említett tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtása; (9)
„központi szerződő fél”: a 648/2012/EU európai
parlamenti és tanácsi rendelet[37]
2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél; (10)
„nettósítás”: a 98/26/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv[38]
2. cikkének k) pontjában meghatározott nettósítás; (11)
„valamely részt vevő tagállam területén
kibocsátott, a 2004/39/EK irányelv I. mellékletének C. szakaszában említett
pénzügyi eszköz és strukturált termékek”: olyan személy által kibocsátott
pénzügyi eszköz, akinek székhelye vagy természetes személy esetében állandó
lakcíme, vagy ha nem állapítható meg állandó lakcím, szokásos tartózkodási
helye az adott államban van; (12)
„fiktív érték”: egy adott származtatott ügyletre
kifizetett összegek kiszámítására használt, mögöttes névleges érték vagy
névérték. 2. Az (1) bekezdés 2. pontjának
a), b), c) és e) alpontjában említett műveletek mindegyike egyetlen pénzügyi
tranzakciót eredményezőnek minősül. A d) pontban említett minden csere két
pénzügyi tranzakciót eredményezőnek minősül. Az (1) bekezdés 2. pontjának a)‑e)
alpontjában említett műveletek minden lényeges módosítása az eredeti művelettel
azonos típusú új műveletnek minősül. A módosítás mindenekelőtt akkor minősül
lényegesnek, ha legalább egyik fél felváltásával jár, ha módosul a művelet
tárgya vagy hatálya, beleértve az időbeli hatályát, vagy módosul a megállapodás
szerinti ellenérték, vagy ha az eredeti művelet a módosítás szerinti megkötés
esetén magasabb adót vont volna maga után. 3. Az (1) bekezdés 8. pontja j)
alpontjának alkalmazásában: a) a szóban forgó pontban említett éves
átlagos értéket vagy az előző három naptári évre vagy rövidebb ideig tartó
korábbi tevékenység esetén az adott rövidebb időszakra kell kiszámítani; b) a 6. cikkben említett egyes tranzakciók
értéke az említett cikkben meghatározottak szerinti adóalap; c) a 7. cikkben említett egyes tranzakciók
értéke az említett cikkben meghatározottak szerinti adóalap tíz százaléka; d) ha a pénzügyi tranzakciók éves átlagos
értéke két egymást követő naptári évben nem haladja meg a 78/660/EGK irányelv
28. cikkében meghatározottak szerinti teljes átlagos éves nettó árbevétel ötven
százalékát, az érintett vállalkozás, intézmény, szerv vagy személy jogosult
arra, hogy kérésre ne tekintsék, vagy a továbbiakban ne tekintsék pénzügyi
intézménynek. II. fejezet
A pénzügyi tranzakciós adó közös rendszerének hatálya 3. cikk
Hatály (1)
Ez az irányelv valamennyi pénzügyi tranzakcióra
vonatkozik, azzal a feltétellel, hogy a tranzakcióban érintett felek legalább
egyike valamelyik részt vevő tagállam területén letelepedett, valamint hogy a
valamelyik részt vevő tagállam területén letelepedett pénzügyi intézmény a
tranzakcióban részt vevő fél, saját számlára vagy más személy számlájára jár
el, vagy a tranzakció valamely fele nevében jár el. (2)
Ez az irányelv a 10. cikk (3) és (4) bekezdésének
és a 11. cikk (1)‑(4) bekezdésének kivételével nem alkalmazandó a következő
jogalanyokra: a) a központi szerződő felek a központi
szerződő fél funkciójának ellátásakor; b) a központi értéktárak és a nemzetközi
központi értéktárak, a központi értéktár vagy nemzetközi központi értéktár
funkciójának ellátásakor; c) a tagállamok, beleértve az államadósság
kezelésének funkciójával megbízott állami szerveket, e funkció ellátásakor. (3)
Ha egy jogalany a (2) bekezdés értelmében nem
adóalany, az nem zárja ki ügyleti partnere adókötelezettségét. (4)
Az irányelv nem alkalmazandó a következő
tranzakciókra: a) az 1287/2006/EK rendelet 5. cikkének c)
pontjában említett elsődleges piaci ügyletek, beleértve kibocsátásuk keretében a
pénzügyi eszközök jegyzését és azt követő allokációját érintő tevékenységet; b) a tagállamok központi bankjaival
folytatott tranzakciók; c) az Európai Központi Bankkal folytatott
tranzakciók; d) az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközzel
és az Európai Stabilitási Mechanizmussal folytatott tranzakciók, az EUMSZ 143.
cikke alapján rendelkezésre bocsátott pénzügyi támogatáshoz kapcsolódóan, és az
EUMSZ 122. cikkének (2) bekezdése alapján rendelkezésre bocsátott pénzügyi támogatáshoz
kapcsolódóan az Európai Unióval folytatott tranzakciók, valamint az Európai
Unióval és az Európai Atomenergia-közösséggel eszközeik kezeléséhez
kapcsolódóan folytatott tranzakciók; e) a c) és d) pont sérelme nélkül a
tranzakciók az Európai Unióval, az Európai Atomenergia-közösséggel, az Európai
Beruházási Bankkal és az Európai Unió vagy az Európai Atomenergia-közösség
által létrehozott szervekkel, amelyekre a Jegyzőkönyv az Európai Unió
kiváltságairól és mentességeiről alkalmazandó, a székhely-megállapodások vagy a
Jegyzőkönyv végrehajtása céljából kötött minden egyéb megállapodás keretein
belül és feltételei szerint; f) tranzakciók a c), d) és e) pontban
említetteken kívüli nemzetközi szervezetekkel vagy testületekkel, amelyeket a
fogadó állam hatóságai e minőségükben elismernek, a testületeket létrehozó
nemzetközi egyezményekben, illetve a székhely-megállapodásokban rögzített
kereteken belül és feltételek szerint; g) a 2008/7/EK tanácsi irányelv[39] 4. cikkében említett
szerkezetátalakítási műveletek részeként végrehajtott tranzakciók. 4. cikk
Letelepedés (1)
Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a pénzügyi
intézményt akkor kell valamely részt vevő tagállam területén letelepedettnek
tekinteni, ha az alábbi feltételek bármelyike teljesül: a) az adott tagállam hatóságai az engedély
tárgyát képező tranzakciók tekintetében engedélyezték, hogy ilyen minőségben
eljárjon, b) engedéllyel rendelkezik vagy más módon
jogosult külföldről pénzügyi intézményként működni az adott tagállam területét
érintően, a engedély vagy jogosultság tárgyát képező tranzakciók tekintetében; c) székhelye az adott tagállamban van, d) állandó lakcíme, vagy ha állandó lakcím
nem állapítható meg, szokásos tartózkodási helye az adott tagállamban
található; e) az adott tagállamban fióktelepe van, a
fióktelep által folytatott tranzakciók tekintetében; f) az a), b), c), d) vagy e) pont szerint
az adott tagállamban letelepedett másik pénzügyi intézménnyel vagy az adott
tagállam területén letelepedett, nem pénzügyi intézmény szerződő féllel kötött
pénzügyi tranzakcióban saját számlára vagy más személy számlájára eljárva
szerződő fél, illetve a tranzakció szerződő fele nevében jár el; g) az adott tagállam területén kibocsátott
strukturált termékkel vagy a 2004/39/EK irányelv I. mellékletének C. szakaszában
említett pénzügyi eszközök valamelyikével – az adott szakasz 4‑10. pontjában
említett, nem szervezett platformon kereskedett eszközök kivételével ‑
folytatott pénzügyi tranzakcióban saját számlára vagy más személy számlájára
eljárva szerződő fél, illetve a tranzakció szerződő fele nevében jár el. (2)
A nem pénzügyi intézmény személyt akkor kell
valamely részt vevő tagállamban letelepedettnek tekinteni, ha az alábbi
feltételek bármelyike teljesül: a) székhelye vagy természetes személy
esetében állandó lakcíme, vagy ha állandó lakcím nem állapítható meg, szokásos
tartózkodási helye az adott államban van; b) az adott államban fióktelepe van, a
fióktelep által folytatott pénzügyi tranzakciók tekintetében; c) az adott tagállam területén kibocsátott
strukturált termékkel vagy a 2004/39/EK irányelv I. mellékletének C.
szakaszában említett pénzügyi eszközök valamelyikével – az adott szakasz 4‑10.
pontjában említett, nem szervezett platformon kereskedett eszközök kivételével ‑
folytatott pénzügyi tranzakcióban szerződő fél. (3)
Az (1) és (2) bekezdés ellenére a pénzügyi
intézmény vagy nem pénzügyi intézmény személy nem tekinthető az említett
bekezdések értelmében véve letelepedettnek, amennyiben a pénzügyi tranzakciós
adó megfizetésére kötelezett személy bizonyítja, hogy nincs kapcsolat a
tranzakció gazdasági tartalma és bármely részt vevő tagállam területe között. (4)
Amennyiben az (1) és (2) bekezdésben foglalt
listában szereplő feltételek közül több is teljesül, a letelepedés helye
szerinti részt vevő tagállam meghatározásához a listában korábban szereplő első
teljesülő feltétel bír jelentőséggel. III. fejezet
Az adókötelezettség keletkezése, adóalap és a közös pénzügyi tranzakciós adó
adókulcsai 5. cikk
A pénzügyi tranzakciós adó megfizetési kötelezettségének keletkezése (1)
A pénzügyi tranzakciós adó megfizetési
kötelezettsége minden egyes pénzügyi tranzakció tekintetében a tranzakció
létrejöttekor keletkezik. (2)
A tranzakció későbbi visszavonása vagy helyesbítése
– a tévedés esetének kivételével – nem érinti az adókötelezettség keletkezését.
6. cikk
A pénzügyi tranzakciós adó alapja a nem származtatott ügyletekhez kapcsolódó
pénzügyi tranzakciók esetében (1)
A 2. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c)
alpontjában, illetve a származtatott ügyletek tekintetében a 2. cikk (1) bekezdése
2. pontjának a), b) és d) alpontjában említett pénzügyi tranzakciók kivételével
a pénzügyi tranzakciók esetében az adó alapját képezi az átruházásért cserébe
az ügyleti partner vagy harmadik fél által megfizetett, vagy tőle esedékes
teljes ellenérték. (2)
Az (1) bekezdés ellenére az ott említett esetekben
az adóalap az abban az időpontban meghatározott piaci ár, amikor a pénzügyi
tranzakciós adó megfizetési kötelezettsége keletkezik: a) amennyiben az ellenérték a piaci árnál
alacsonyabb; b) a 2. cikk (1) bekezdése 2. pontjának b)
alpontjában említett esetekben. (3)
A (2) bekezdés alkalmazásában a piaci ár az a
teljes összeg, amelyet független felek közötti tranzakcióban az adott pénzügyi
eszközért ellenértékként fizettek volna. 7. cikk
Az adó alapja származtatott ügyletekkel kapcsolatos pénzügyi tranzakciók
esetében A 2. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c)
alpontjában, illetve a származtatott ügyletek tekintetében a 2. cikk (1)
bekezdése 2. pontjának a), b) és d) alpontjában említett pénzügyi tranzakciók
esetében a pénzügyi tranzakciós adó alapja a származtatott ügylet pénzügyi
tranzakció idején fennálló fiktív értéke. Amennyiben több fiktív értéket állapítanak
meg, az adóalap meghatározásához a legnagyobb összeget kell használni. 8. cikk
Az adóalapra vonatkozó közös rendelkezések A 6. és 7. cikk alkalmazásában, ha az adóalap
meghatározásában jelentőséggel bíró érték teljes egészében vagy részben az adót
kivető részt vevő tagállamétól eltérő pénznemben van meghatározva, az
alkalmazandó átváltási árfolyam a pénzügyi tranzakciós adó megfizetési
kötelezettségének keletkezési időpontjában az érintett részt vevő tagállam
legreprezentatívabb devizapiacán jegyzett legutolsó eladási árfolyam, vagy
pedig az erre a piacra való hivatkozással az adott tagállam által megállapított
szabályok szerint meghatározott árfolyam. 9. cikk
Alkalmazás, szerkezet és az adókulcsok szintje (1)
A részt vevő tagállamok a pénzügyi tranzakciós
adónak az adókötelezettség keletkezésekor hatályos kulcsait alkalmazzák. (2)
A részt vevő tagállamok az adókulcsokat az adóalap
bizonyos százalékában határozzák meg. Az adókulcsok nem lehetnek alacsonyabbak a
következőknél: a) a 6. cikkben említett pénzügyi
tranzakciók esetében 0,1 %; b) a 7. cikkben említett pénzügyi
tranzakciók esetében 0,01 %. (3)
A részt vevő tagállamok azonos adókulcsot
alkalmaznak valamennyi, a (2) bekezdés a) és b) pontja értelmében azonos
kategóriába tartozó összes pénzügyi tranzakcióra. IV. fejezet
A közös pénzügyi tranzakciós adó megfizetése, kapcsolódó kötelezettségek,
valamint az adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése 10. cikk
A pénzügyi tranzakciós adó adóhatóságnak történő megfizetésére kötelezett
személy (1)
Az egyes pénzügyi tranzakciókat illetően a pénzügyi
tranzakciós adót minden olyan pénzügyi intézmény megfizeti, amelynek esetében
valamelyik alábbi feltétel teljesül: a) a tranzakcióban félként részt vesz, saját
számlára vagy más személy számlájára jár el; b) a tranzakció egyik fele nevében jár el; c) a tranzakciót a saját számlájára
folytatta le. A pénzügyi tranzakciós adót azon részt vevő
tagállam adóhatóságának kell megfizetni, amelynek területén a pénzügyi
intézmény letelepedettnek minősül. (2)
Amennyiben a pénzügyi intézmény másik pénzügyi
intézmény nevében vagy számlájára jár el, az adó megfizetéséért kizárólag ez a
másik pénzügyi intézmény felel. (3)
Ha az esedékes adó megfizetésére nem került sor a
11. cikk (5) bekezdésében meghatározott határidőn belül, a tranzakcióban részt
vevő minden fél, a nem pénzügyi intézmény személyeket is beleértve,
egyetemlegesen felelnek a tranzakció után esedékes adó pénzügyi intézmény
általi megfizetéséért. (4)
A részt vevő tagállamok előírhatják, hogy az (1),
(2) és (3) bekezdésben említett pénzügyi tranzakciós adó megfizetésére
kötelezett személytől eltérő személyt is egyetemleges felelősség terheljen az
adó megfizetéséért. 11. cikk
A pénzügyi tranzakciós adó megfizetésének határidejére, a fizetés biztosítását
szolgáló kötelezettségekre, valamint a fizetés ellenőrzésére vonatkozó
rendelkezések (1)
A részt vevő tagállamok meghatározzák a
nyilvántartásba vételi, számviteli és adatszolgáltatási kötelezettségeket,
valamint az annak biztosítását szolgáló más kötelezettségeket, hogy az esedékes
pénzügyi tranzakciós adó az adóhatóságok részére ténylegesen megfizetésre
kerüljön. (2)
A Bizottság a 16. cikkel összhangban
felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el, amelyek meghatározzák a
részt vevő tagállamok által az (1) bekezdés értelmében hozandó intézkedéseket. (3)
A részt vevő tagállamok intézkedéseket fogadnak el
annak biztosítására, hogy a pénzügyi tranzakciós adó megfizetésére kötelezett
valamennyi személy olyan adóbevallást nyújtson be az adóhatósághoz, amely
tartalmazza a pénzügyi tranzakciós adó egyhónapos időtartam alatt keletkezett
megfizetési kötelezettségének kiszámításához szükséges valamennyi információt,
beleértve az egyes adókulcsokkal adózó tranzakciók összértékét.
A pénzügyi tranzakciós adóra vonatkozó bevallást az adókötelezettség
keletkezésének hónapját követő hónap tizedik napjáig kell benyújtani. (4)
A részt vevő tagállamok biztosítják, hogy a pénzügyi
intézmények legalább öt éven keresztül az adóhatóságok rendelkezésére bocsássák
az intézmények által végzett valamennyi pénzügyi tranzakcióra vonatkozó
lényeges adatot, függetlenül attól, hogy saját nevükben vagy más személy
nevében, saját számlájukra vagy más személy számlájára jártak-e el.
Ezen kötelezettség meghatározásakor adott esetben figyelembe veszik a
2004/39/EK irányelv 25. cikkének (2) bekezdése tekintetében a pénzügyi
intézmények számára általuk már előírt kötelezettségeket. (5)
A részt vevő tagállamok biztosítják, hogy az
esedékes pénzügyi tranzakciós adó az alábbi időpontokban befizetésre kerüljön a
részt vevő tagállamok által meghatározott számlákra: a) elektronikus úton végzett tranzakciók
esetében az adókötelezettség keletkezésének pillanatában; b) minden más esetben az adókötelezettség
keletkezésének pillanatát követő három munkanapon belül. A Bizottság az esedékes pénzügyi tranzakciós adó
beszedésének egységes módszereit előíró végrehajtási jogi aktusokat fogadhat
el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 18. cikk (2) bekezdésében említett
vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. (6)
A részt vevő tagállamok biztosítják, hogy az
adóhatóságok ellenőrizzék az adó megfelelő megfizetésének megtörténtét. 12. cikk
Az adócsalás és adókikerülés megelőzése A részt vevő tagállamok intézkedéseket
fogadnak el az adócsalás és adókikerülés megelőzése céljából. 13. cikk
Visszaélés elleni általános szabály (1)
Az olyan mesterséges ügyletet vagy ügyleteket,
amelyek alapvető célja az adóelkerülés, és amelyekkel adóelőny érhető el,
figyelmen kívül kell hagyni. Adózási szempontból a részt vevő tagállamoknak
gazdasági tartalmuk szerint kell elbírálniuk ezeket az ügyleteket. (2)
Az (1) bekezdés alkalmazásában ügylet bármely
tranzakció, rendszer, intézkedés, művelet, egyezmény, engedély, megállapodás,
ígéret, kötelezettségvállalás vagy esemény. Az ügylet több lépésből vagy
részből is állhat. (3)
Az (1) bekezdés alkalmazásában az ügylet vagy
ügyletek mesterségesnek minősülnek, amennyiben nincs kereskedelmi tartalmuk.
Annak meghatározása során, hogy az ügylet vagy ügyletek mesterségesnek
minősülnek-e, a részt vevő tagállamok figyelembe veszik mindenekelőtt, hogy a
következő helyzetek közül egy vagy több fennáll-e: a) az ügylet egyes lépéseinek jogi
minősítése nincs összhangban az ügylet egészének jogi tartalmával; b) az ügyletre vagy ügyletekre oly módon
kerül sor, amelyet általában nem alkalmaznak ésszerű üzleti magatartás esetén; c) az ügylet vagy ügyletek egymással
szembeni beszámításra vagy semlegesítésre alkalmas elemeket tartalmaznak; d) a létrejött tranzakciók körkörösek; e) az ügylet vagy ügyletek jelentős
adóelőnyt eredményeznek, amit azonban nem indokol az adóalany által vállalt
üzleti kockázat vagy az adóalany pénzforgalma. (4)
Az (1) bekezdés alkalmazásában az ügylet vagy
ügyletek célja az adóelkerülés, amennyiben az az adóalany szubjektív szándékára
tekintet nélkül az egyébként alkalmazandó adójogi szabályok tárgyát,
rendeltetését és célját meghiúsítja. (5)
Az (1) bekezdés alkalmazásában a cél alapvetőnek
minősül, amennyiben az eset összes körülményére figyelemmel az ügylet vagy
ügyletek bármely más célja e célhoz képest elhanyagolható. (6)
Annak meghatározásakor, hogy az ügylet vagy
ügyletek révén az (1) bekezdésben említettek szerint adóelőny keletkezett-e, a
részt vevő tagállamok összehasonlítják az adóalany által ezen ügylet(ek)
alapján fizetendő adó összegét az adóalany által ugyanazon körülmények között a
fenti ügylet(ek) hiányában fizetendő adó összegével. 14. cikk
Visszaélés letéti igazolások és hasonló értékpapírok esetében (1)
A 13. cikk sérelme nélkül az olyan letéti igazolást
vagy hasonló értékpapírt, amely kibocsátásának alapvető célja a valamely részt
vevő tagállamban kibocsátott mögöttes értékpapírral folytatott tranzakciók
adóztatásának elkerülése, az adott részt vevő tagállamban kibocsátottnak kell
tekinteni, ha másként adóelőny jönne létre. (2)
Az (1) bekezdés alkalmazásában a 13. cikk (4), (5)
és (6) bekezdése alkalmazandó. (3)
Az (1) bekezdés alkalmazása során figyelemmel kell
lenni arra, hogy a letéti igazolással vagy hasonló értékpapírral folytatott
kereskedés milyen mértékben helyettesítette a mögöttes értékpapírral folytatott
kereskedést. Amennyiben jelentős mértékű helyettesítés történt, a pénzügyi
tranzakciós adó megfizetésére kötelezett személynek kell bizonyítania, hogy a
letéti igazolást vagy hasonló értékpapírt nem azzal az alapvető céllal
bocsátották ki, hogy elkerüljék a mögöttes értékpapírral folytatott tranzakció
megadóztatását. V. fejezet
Záró rendelkezések 15. cikk
A pénzügyi tranzakciókra kivetett egyéb adók A részt vevő tagállamok az ezen irányelv
tárgyát képező pénzügyi tranzakciós adón és a 2006/112/EK tanácsi irányelvben[40] előírt hozzáadottérték-adón
kívül nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be a pénzügyi tranzakciókat
terhelő más adót. 16. cikk
A felhatalmazás gyakorlása (1)
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására
vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e
cikk határozza meg. (2)
A 11. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazás
a 19. cikkben említett időponttól számított, határozatlan időtartamra szól. (3)
A Tanács bármikor visszavonhatja a 11. cikk
(2) bekezdésben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat
megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió
Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt
későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő,
felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4)
A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus
elfogadását követően haladéktalanul értesíti arról a Tanácsot. (5)
A 11. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott
felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az azt követő
két hónapon belül, hogy a Bizottság tájékoztatta a jogi aktusról, a Tanács nem
emel ellene kifogást, illetve ha a Tanács ezt az időpontot megelőzően arról
tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. A Tanács kezdeményezésére
ezen időtartam 2 hónappal meghosszabbodik. 17. cikk
Az Európai Parlament tájékoztatása Az Európai Parlament tájékoztatást kap arról,
ha a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, továbbá ha a
Tanács a jogi aktussal kapcsolatban kifogást emelt vagy a hatáskörök
átruházását visszavonta. 18. cikk
Bizottsági eljárás (1)
A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság
a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság. (2)
Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a
182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. 19. cikk
Felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezés A Bizottság ötévenként, illetve első alkalommal
2016. december 31-ig az ezen irányelv alkalmazásáról szóló jelentést terjeszt a
Tanács elé, amelyet adott esetben javaslattal egészít ki. Ebben a jelentésben a Bizottság megvizsgálja
legalább a pénzügyi tranzakciós adónak a belső piac megfelelő működésére, a
pénzügyi piacokra és a reálgazdaságra gyakorolt hatását, valamint figyelembe
veszi a pénzügyi ágazat megadóztatásának nemzetközi összefüggésben történő
előrehaladását. 20. cikk
Átültetés (1)
A részt vevő tagállamok legkésőbb 2013. szeptember
30-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek
megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság
számára. A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2014. január
1-jétől alkalmazzák. Amikor a részt vevő tagállamok elfogadják ezeket a
rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz
hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás
módját a részt vevő tagállamok határozzák meg. (2)
A részt vevő tagállamok közlik a Bizottsággal
nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által
szabályozott területen fogadnak el. 21. cikk
Hatálybalépés Ez az irányelv
az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik
napon lép hatályba. 22. cikk
Címzettek Ennek az
irányelvnek a részt vevő tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, -án/-én. a
Tanács részéről az
elnök MELLÉKLET PÉNZÜGYI KIMUTATÁS 1. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI 1.1. A javaslat/kezdeményezés címe
Tanácsi irányelv a pénzügyi tranzakciós adó területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról 1.2. A tevékenységalapú irányítás
/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai
terület(ek) 14 05 Adózási politika 1.3. A javaslat/kezdeményezés
típusa A javaslat új intézkedésre irányul 1.4. Célkitűzés(ek) 1.4.1. A javaslat/kezdeményezés által
érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzések Pénzügyi stabilitás 1.4.2. Konkrét célkitűzés(ek) és a
tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe
tartozó érintett tevékenység(ek) 3. sz. konkrét célkitűzés Az EU politikai célkitűzéseit támogató új adózási kezdeményezések és intézkedések kidolgozása A tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek) 14. cím Adóügyek és vámunió ABB 05 Adópolitika 1.4.3. Várható eredmény(ek) A pénzügyi szolgáltatások belső piaca felaprózódásának elkerülése, szem előtt tartva a bevezetésre kerülő, összehangolatlan nemzeti adóügyi intézkedések növekvő számát. Annak biztosítása, hogy a pénzügyi intézmények tisztességes és jelentős mértékben hozzájáruljanak a közelmúltbeli válság költségeinek fedezéséhez, valamint ezen ágazat más ágazatokhoz viszonyított azonos adózásának biztosítása. Megfelelő visszatartó rendelkezések kidolgozása olyan tranzakciókra vonatkozóan, amelyek nem fokozzák a jólétet és a pénzügyi piacok hatékonyságát, és a jövőbeli válságok elkerülésére irányuló szabályozási intézkedések kiegészítése. 1.5. A javaslat/kezdeményezés
indoklása 1.5.1. Rövid vagy hosszú távon
kielégítendő szükséglet(ek) Az Unió stabilitásra vonatkozó átfogó célkitűzéséhez való hozzájárulás a pénzügyi válság utóhatásai közepette. 1.5.2. Az uniós részvételből adódó
többletérték A pénzügyi piacok tevékenységek és határok mentén történő felaprózódásának elkerülése, valamint a pénzügyi intézmények Unión belül egyenlő kezelése, és végső soron a belső piac megfelelő működése kizárólag uniós szintű intézkedések meghozatalával biztosítható, szükség esetén megerősített együttműködés révén. 1.5.3. Hasonló korábbi tapasztalatok
tanulsága A széles alapú pénzügyi tranzakciós adó nemzeti szintű bevezetése a fenti három célkitűzés elérése mellett, komoly delokalizációs hatások nélkül szinte lehetetlennek bizonyult (svédországi példa). 1.5.4. Egyéb pénzügyi eszközökkel
való összhang és lehetséges szinergia Az adók a globális válságrendezési keret részét képezik. A pénzügyi tranzakciós adó kivetése segíti a részt vevő tagállamok költségvetési konszolidációs erőfeszítéseit. A Bizottság ezenfelül javasolta, hogy a pénzügyi tranzakciós adóból befolyó bevételek egy részét a jövőben saját forrásként használják – ha a bevételeket az uniós költségvetés finanszírozására használják fel, a részt vevő tagállamok GNI-alapú nemzeti hozzájárulása csökkenne. 1.6. Az intézkedés és a pénzügyi
hatás időtartama A javaslat határozatlan időtartamra vonatkozik 1.7. Tervezett irányítási
módszer(ek) Nem
alkalmazható 2. Irányítási intézkedések 2.1. A nyomon követésre és a
jelentéstételre vonatkozó rendelkezések A részt vevő tagállamok megfelelő intézkedéseket kötelesek hozni a pénzügyi tranzakciós adó pontos és időben történő kivetése érdekében, beleértve az ellenőrzési intézkedéseket is. A részt vevő tagállamok szabadon határozzák meg az adó megfizetésének, valamint a helyes megfizetés nyomon követésének és ellenőrzésének biztosítását célzó, megfelelő intézkedéseket. 2.2. Irányítási és kontrollrendszer
2.2.1. Felismert kockázat(ok) 1. Az irányelv részt vevő tagállami szinten történő átültetésének késedelme. 2. Az adócsalás, adókikerülés és visszaélés kockázata 3. Áttelepülés kockázata 2.2.2. Tervezett ellenőrzési mód(ok) Az irányelv 11. cikke megemlíti az adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzésére vonatkozó különleges rendelkezéseket: felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és adóügyi közigazgatási együttműködés. Az áttelepülés kockázatát megfelelő adókulcsok kialakításával, valamint az adóalap tág meghatározásával lehet kezelni. 2.3. A csalások és a
szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző
és védintézkedéseket. 3. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT
PÉNZÜGYI HATÁSA 3.1. A többéves pénzügyi keret
mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit
érintik a kiadások? · Jelenlegi költségvetési kiadási tételek A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon
belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében. A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Hozzájárulás Szám [Megnevezés…………] || Diff./nem diff. ([41]) || EFTA[42] országoktól || tagjelölt országoktól[43] || harmadik országoktól || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének aa) pontja értelmében || [XX.YY.YY.YY] || diff./nem diff. || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM · Létrehozandó új költségvetési tételek A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon
belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében. A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Hozzájárulás Szám [Megnevezés….] || diff./nem diff. || EFTA-országoktól || tagjelölt országoktól || harmadik országoktól || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének aa) pontja értelmében || [XX.YY.YY.YY] || || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM 3.2. A kiadásokra gyakorolt
becsült hatás 3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült
hatás összegzése millió EUR (három tizedesjegyig) A többéves pénzügyi keret fejezete: || Szám || [Megnevezés ……………...…………………………………………….] Főigazgatóság: <…….> || || || N. év[44] || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN Operatív előirányzatok || || || || || || || || Költségvetési tétel száma || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1) || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (2) || || || || || || || || Költségvetési tétel száma || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (2a) || || || || || || || || Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok[45] || || || || || || || || Költségvetési tétel száma || || (3) || || || || || || || || A[z] <…….> Főigazgatósághoz tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =1+1a +3 || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Kifizetési előirányzatok || =2+2a +3 || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Operatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Kifizetési előirányzatok || (5) || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) || || || || || || || || A többéves pénzügyi keret <....> FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Amennyiben a javaslat/kezdeményezés több fejezetet is
érint: Operatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (5) || || || || || || || || Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) || || || || || || || || A többéves pénzügyi keret 1–4 FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN (Referenciaösszeg) || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A A többéves pénzügyi keret fejezete: || 5 || „Igazgatási kiadások ” millió EUR (három tizedesjegyig) || || 2013. év || 2014. év || 2015. év || 2016. év || 2017-től kezdődően Főigazgatóság: Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság || Humánerőforrás || 0.254 || 0.762 || 0.762 || 0.762 || 0.762 Egyéb igazgatási kiadások || 0.040 || 0.036 || 0.036 || 0.036 || 0.036 Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság ÖSSZESEN || || 0.294 || 0.798 || 0.798 || 0.798 || 0.798 A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Összes kötelezettségvállalási előirányzat = Összes kifizetési előirányzat || 0.294 || 0.798 || 0.798 || 0.798 || 0.798 millió EUR (három tizedesjegyig) || || 2013. év || 2014. év || 2015. év || 2016. év || 2017-től kezdődően A többéves pénzügyi keret 1–5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || 0.294 || 0.798 || 0.798 || 0.798 || 0.798 Kifizetési előirányzatok || 0.294 || 0.798 || 0.798 || 0.798 || 0.798 3.2.2. Az operatív előirányzatokra
gyakorolt becsült hatás –
X A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után
operatív előirányzatok felhasználását. 3.2.3. Az igazgatási előirányzatokra
gyakorolt becsült hatás 3.2.3.1. Összegzés –
X A javaslat/kezdeményezés
az alábbi igazgatási előirányzatok felhasználását vonja maga után: millió EUR (három
tizedesjegyig) || 2013. év || 2014. év || 2015. év || 2016. év || 2017-től kezdődően A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETE || || || || || Humánerőforrás || 0.254 || 0.762 || 0.762 || 0.762 || 0.762 Egyéb igazgatási kiadások || 0.040 || 0.036 || 0.036 || 0.036 || 0.036 A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉNEK részösszege || 0.294 || 0.798 || 0.798 || 0.798 || 0.798 A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE[46] bele nem tartozó előirányzatok || || || || || Humánerőforrás || || || || || Egyéb igazgatási kiadások || || || || || A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE bele nem tartozó előirányzatok részösszege || N/A || N/A || N/A || N/A || N/A ÖSSZESEN || 0.294 || 0.798 || 0.798 || 0.798 || 0.798 3.2.3.2. Becsült
humánerőforrás-szükségletek –
X A
javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrás-igénnyel jár: || 2013. év || 2014. év || 2015. év || 2016. év || 2017-től kezdődően A létszámtervben szereplő álláshelyek (tisztviselői és ideiglenes alkalmazotti álláshelyek) || || || || || 14 01 01 01 (a központban és a bizottsági képviseleteken) || 0.254 || 0.762 || 0.762 || 0.762 || 0.762 14 01 01 02 (a küldöttségeknél) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. 14 01 05 01 (közvetett kutatás) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. 10 01 05 01 (közvetlen kutatás) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. Külső személyi állomány (teljes munkaidős egyenértékben kifejezve)[47] || || || || || 14 01 02 01 (AC, INT, END a teljes keretből) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. 14 01 02 02 (AC, AL, END, INT, és JED a küldöttségeknél) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. XX 01 04 yy [48] || - a központban[49] || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. - a küldöttségeknél || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. XX 01 05 02 (AC, END, INT közvetett kutatásban) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. 10 01 05 02 (AC, END, INT közvetlen kutatásban) || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. || p.m. Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni) || || || || || ÖSSZESEN || 0.254 || 0.762 || 0.762 || 0.762 || 0.762 A becsléseket egész számmal (vagy legfeljebb
egy tizedesjeggyel) kell kifejezni 14: az érintett
szakpolitikai terület vagy költségvetési cím. A humánerőforrás-igényeknek az adott
főigazgatóság rendelkezésére álló, az intézkedés irányításához rendelt
személyzettel és/vagy az adott főigazgatóságon belüli
személyzet-átcsoportosítással kell eleget tenni. A források adott esetben a
költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási
eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további juttatásokkal. Az elvégzendő feladatok leírása: Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak || A Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság jelenlegi személyzeti elosztása nem igazán veszi figyelembe a pénzügyi tranzakciós adó közös rendszerét, és belső átcsoportosítást fog igényelni. A kijelölt tisztviselők fő feladatai a következők lesznek: az adó gyakorlati működésére vonatkozó technikai részletek kidolgozása a tárgyalási folyamat támogatása érdekében, az ezt követő végrehajtás nyomon követése, jogi értelmezések és munkadokumentumok készítése, többek között az adókerülés/visszaélés megelőzésére vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokhoz való hozzájárulás, adott esetben kötelezettségszegési eljárások előkészítése, stb. 3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi
kerettel való összeegyeztethetőség –
X A
javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a jelenlegi többéves pénzügyi
kerettel. 3.2.5. Harmadik felek részvétele a
finanszírozásban –
A javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő harmadik
felek általi társfinanszírozást. 3.3. A bevételre gyakorolt becsült
pénzügyi hatás –
X A
javaslatnak/kezdeményezésnek önmagában nincs pénzügyi hatása a bevételre.
Mindazonáltal, ha a pénzügyi tranzakciós adóból befolyó bevételek egy részét a
jövőben saját forrásként használnák, és ezáltal csökkenne a részt vevő
tagállamoktól lehívott GNI-alapú saját forrás, a hatás a bevételi források
összetételét érintené. [1] COM(2011) 594 végleges. [2] A pénzügyi intézmények 2008-2012 folyamán közvetlenül
vagy közvetve nagymértékben részesültek az európai adófizetők által
(elő-)finanszírozott mentő- és garanciaműveletekből. Ezek a műveletek a teljes
gazdasági és pénzügyi rendszer stabilitásával kapcsolatos bizonytalanság
elterjedése miatt a gazdasági tevékenységben jelentkező visszaeséssel együtt az
európai államháztartási egyenlegek romlását váltották ki, a GDP 20 %-át
meghaladó mértékben. Emellett jelenleg a legtöbb pénzügyi és biztosítási
szolgáltatás héamentes. [3] P7_TA(2012)0217 [4] ECO/321 – CESE 818/2012 (HL C 181., 2012.6.21., 55. o.). [5] CDR 332/2011 (HL C 113., 2012.4.18., 7. o.). [6] A pénzügyi tranzakciós adó először a Gazdasági és
Pénzügyi Tanács 2011. november 8-i ülésén szerepelt a napirenden, majd ezt
követően három ülésen 2012 márciusában, júniusában és júliusában. 2011.
decembertől 2012. júniusig a Tanács közvetett adókkal foglalkozó adóügyi
munkacsoportjának hét ülése foglalkozott ezzel a témával. [7] COM(2012) 631 final/2. [8] COM(2011)
510 végleges.
http://ec.europa.eu/budget/library/biblio/documents/fin_fwk1420/proposal_council_own_resources_en.pdf [9] COM(2011) 739 végleges. http://ec.europa.eu/budget/library/biblio/documents/fin_fwk1420/COM_2011_0739_EN.pdf [10] HL L 46., 2008.2.21., 11. o. [11] http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/other_taxes/financial_sector/index_en.htm. [12] HL L 22., 2013.1.25., 11. o. [13] Hivatkozással a pénzügyi eszközöknek a pénzügyi eszközök
piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi
irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK
európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.) I.
mellékletében szereplő fogalommeghatározására. Ebbe a
fogalommeghatározásba beletartoznak a kollektív befektetési
vállalkozások befektetési jegyei. Következésképpen a 2009/65/EK irányelv (HL L
302., 2009.11.17., 32. o.) 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott átruházható
értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV)
részvényei és befektetési jegyei, valamint a 2011/61/EU irányelv (HL L 174.,
2011.7.1., 1. o.) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott
alternatív befektetési alapok (ABA) pénzügyi eszközök. [14] Nevezetesen a 2004/39/EK irányelv (vö. az előző
lábjegyzettel). [15] HL L 338., 2012.12.12., 41. o. [16] HL
L 64., 2011.3.11., 1. o. [17] HL
L 84., 2010.3.31., 1. o. [18] A 2011/16/EU iráyelv esetében bizonyos kivételekkel, de
ezek itt nem relevánsak. [19] http://www.oecdilibrary.org/docserver/download/fulltext/2311331e.pdf?expires=1309623132&id=id&accname=ocid194935&checksum=37A9732331E7939B3EE154BB7EC53C41 [20] HL L 347., 2006.12.11., 1. o. [21] COM(2011)
510 végleges.
http://ec.europa.eu/budget/library/biblio/documents/fin_fwk1420/proposal_council_own_resources_en.pdf [22] COM(2011) 739 végleges. http://ec.europa.eu/budget/library/biblio/documents/fin_fwk1420/COM_2011_0739_hu.pdf [23] HL L 22., 2013.1.25., 11. o. [24] HL C […], […], […]. o. . [25] HL C […]., […], […]. o. [26] HL L 46., 2008.2.21., 11. o. [27] HL L 55., 2011.2.28., 13. o. [28] HL L 145., 2004.4.30., 1. o. [29] HL L 241., 2006.9.2., 1. o. [30] HL L 177., 2006.6.30., 201. o. [31] HL L 177., 2006.6.30., 1. o. [32] HL L 335., 2009.12.17., 1. o. [33] HL L 302., 2009.11.17., 32. o. [34] HL L 235., 2003.9.23., 10. o. [35] HL L 174., 2011.7.1., 1. o. [36] HL L 222., 1978.8.14., 11. o. [37] HL L 201., 2012.7.27., 1. o. [38] HL L 166., 1998.6.11., 45. o. [39] HL L 46., 2008.2.21., 11. o. [40] HL L 347., 2006.12.11., 1. o. [41] Differenciált/nem differenciált előirányzat. [42] EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás. [43] Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni
potenciális tagjelölt országok. [44] Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első
éve. [45] Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint
uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási
kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás. [46] Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint
uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási
kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás. [47] AC = szerződéses alkalmazott; AL = helyi alkalmazott;
END = kirendelt nemzeti szakértő; INT = átmeneti alkalmazott; JED = küldöttségi
pályakezdő szakértő. [48] Az operatív előirányzatoknál a külső személyzetre
részleges felső határérték vonatkozik (korábban: BA-tételek). [49] Elsősorban a strukturális alapok, az Európai
Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA)
esetében.