EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52012SC0291
COMMISSION STAFF WORKING DOCUMENT EXECUTIVE SUMMARY OF THE IMPACT ASSESSMENT Accompanying the document Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council on Access to Genetic Resources and the Fair and Equitable Sharing of Benefits Arising from their Utilization in the Union
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA Amely a következő dokumentumot kíséri Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a genetikai forrásokhoz való hozzáférésről és az uniós hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA Amely a következő dokumentumot kíséri Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a genetikai forrásokhoz való hozzáférésről és az uniós hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról
/* SWD/2012/0291 final */
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA Amely a következő dokumentumot kíséri Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a genetikai forrásokhoz való hozzáférésről és az uniós hasznosításukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról /* SWD/2012/0291 final */
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA Amely a következő dokumentumot kíséri Javaslat európai parlamenti és tanácsi
rendeletre a genetikai forrásokhoz való
hozzáférésről és az uniós hasznosításukból származó előnyök igazságos
és méltányos megosztásáról Vezetői
összefoglaló Ez a hatásvizsgálat a genetikai forrásokhoz
való hozzáférésről és az uniós hasznosításukból származó előnyök
igazságos és méltányos megosztásáról szóló bizottsági rendeletjavaslatot
kíséri. A rendeletjavaslat benyújtását az indokolta,
hogy az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság
politikai kötelezettséget vállalt a Nagojai Jegyzőkönyv mihamarabbi uniós
végrehajtására és megerősítésére, minthogy azt 2011 júniusában az Unió
hivatalosan aláírta. A Környezetvédelmi Főigazgatóság
megbízott egy külső tanácsadói csoportot azzal, hogy készítsen átfogó
tanulmányt e hatásvizsgálat alapjául. Az érdekelt felek álláspontjának
megismerése érdekében emellett nyilvános konzultációt is szervezett. A
Bizottság tisztviselői ezenkívül több alkalommal tárgyalóasztalhoz ültek a
tagállamok és az érdekelt felek szakértőivel, valamint egyeztettek több
nemzetközi partnerrel is. Ez a dokumentum mind e munka szintézise. A Biológiai Sokféleség Egyezmény arra kötelezi
az aláíró feleket, hogy könnyebb hozzáférést biztosítsanak a szuverén
joghatóságuk alá tartozó genetikai forrásokhoz, a kutatási és fejlesztési
eredményeket, valamint a források kereskedelmi célú felhasználásából származó
előnyöket pedig igazságos és méltányos módon osszák meg a forrásokat
rendelkezésre bocsátó féllel. Az Egyezmény másfelől azon bennszülött és
helyi közösségek jogait is érinti, amelyek rendelkezésre bocsátják genetikai
forrásaikat és kapcsolódó hagyományos ismereteiket, s ezáltal esetenként fontos
adalékokat szolgáltatnak figyelemre méltó tudományos (genetikai vagy biokémiai)
felfedezésekhez. Az Egyezmény ugyanakkor nem tér ki részletesen
a hozzáférés biztosításának és az előnyök megosztásának gyakorlati
megvalósítására, az iparosodott országok pedig eddig nem szívesen fogadtak el a
kutatóik és vállalkozásaik által elért előnyök tényleges megosztását
támogató intézkedéseket. Ennek egyik következményeként a genetikai forrásokhoz
és kapcsolódó ismeretekhez hozzáférést biztosító országok esetenként szigorú
korlátozásokat léptettek életbe. Ugyanakkor egyértelmű szabályozás
hiányában ezen országok némelyike szuverén jogainak sérelmére hivatkozva az
európai kutatókat és vállalkozásokat „biokalózkodással” vádolta. Mindez jelentősen
aláásta a biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható használatára
irányuló világméretű erőfeszítéseket, hiszen éppen azok az országok
nyerhetnek a legtöbbet egy működő hozzáférési és előnymegosztási
keretrendszeren, amelyek területe fajokban a leggazdagabb. A Nagojai Jegyzőkönyv egy nemzetközi
egyezmény, amelyet a Biológiai Sokféleség Egyezményt aláíró 193 fél közös
egyetértéssel 2010. október 29-én fogadott el. Jogilag kötelező erejű
megállapodás, amely jelentős mértékben kiterjeszti a Biológiai Sokféleség
Egyezmény általános hozzáférési és előnymegosztási keretrendszerét. A
Nagojai Jegyzőkönyv várhatóan 2014-ben lép hatályba. Ettől kezdve a
biológiai sokféleség megőrzése szempontjából jelentős előnyöket
fog teremteni a szuverén joghatóságuk alá tartozó genetikai forrásokat
rendelkezésre bocsátó országokban, különösen azáltal, hogy –
kiszámíthatóbb feltételeket teremt a genetikai
forrásokhoz való hozzáféréshez; –
gondoskodik arról, hogy a genetikai források
felhasználói és rendelkezésre bocsátói egymással megosszák a szerzett
előnyöket; –
gondoskodik arról, hogy kizárólag jogszerűen
beszerzett genetikai források felhasználására kerüljön sor. A Nagojai Jegyzőkönyvet az Uniónak és
összes tagállamának meg kell erősítenie. A Jegyzőkönyvben foglalt
összes kötelezettség teljesítéséről számot kell tudniuk adni. A szükséges
eszközök meghatározása viszont teljes mértékben rájuk van bízva. A választandó
eszköz jogi és gyakorlati megfontolások függvénye: az uniós szintű
beavatkozás értelemszerűen uniós hatáskör meglétét, valamint olyan
értéktöbbletet feltételez, amely kizárólag tagállami hatáskörben végrehajtott
intézkedések révén nem jönne létre. A hatásvizsgálat során számtalan szakpolitikai
lehetőség volt megfontolás tárgya. Ezek mindegyikét a szabályozás, azaz
uniós vagy tagállami szintű végrehajtási intézkedések nélküli
alapforgatókönyv viszonylatában értékelték. A hozzáférés kapcsán vizsgált lehetőségek
a következők voltak: „az uniós szintű fellépés mellőzése” (A-1)
és „uniós platform létrehozása a hozzáféréssel kapcsolatos kérdések
megvitatására és a bevált megoldások megosztására” (A-2). A felhasználói jogkövetés terén vizsgált
lehetőségek pedig: a „nyitott koordinációs módszer” (UC-1), „a kellő
gondosság vonatkozásában az uniós felhasználókkal szemben támasztott általános
kötelezettség önmagában” (UC-2), „a kellő gondosság vonatkozásában az
uniós felhasználókkal szemben támasztott általános kötelezettség, kiegészítve a
genetikai források gyűjteményeinek megbízhatóságát megállapító
rendszerrel” (UC-3), „jogellenesen megszerzett genetikai források vagy
kapcsolódó hagyományos ismeretek használatának tilalma a felhasználás felé
irányuló (downstream) ellenőrző rendszerrel” (UC-4). A hatásvizsgálat az uniós szintű
intézkedések időbeli alkalmazását illetően emellett két másik
lehetőséget is elemzett: „az uniós szintű intézkedéseknek kizárólag a
jövőben megszerzendő genetikai forrásokra vagy kapcsolódó hagyományos
ismeretekre való alkalmazása” (T-1) és „az uniós szintű intézkedéseknek a
Biológiai Sokféleség Egyezmény 1993. évi hatálybalépésétől
kezdődő alkalmazása” (T-2). A vizsgált kiegészítő intézkedések az
alábbiakat érintették: az EU és a hozzáférést biztosító főbb országok vagy
régiók között létrejött kétoldalú megállapodások (C-1); ágazati magatartási
kódexek és szerződésbeli záradékminták (C-2); nyomonkövetési és
figyelemmel kísérési eszközök (C-3); tudatosságnövelő és képzési tevékenységek
(C-4). A lehetőségek elemzéséhez és
összevetéséhez használt konkrét kritériumok kifejezetten a Nagojai
Jegyzőkönyv tartalmához kötődő kérdéseket, valamint a gazdasági,
társadalmi és környezeti hatásokat érintették. A hatásvizsgálat következtetései szerint az
alábbi uniós szintű végrehajtási intézkedések a legcélravezetőbbek: –
uniós platform létrehozása, ahol a tagállamok, a
Bizottság és az érdekelt felek megvitathatják a hozzáféréssel kapcsolatos
kérdéseket és megismertethetik egymással bevált megoldásaikat (A-2); –
az uniós felhasználók kötelezése arra, hogy legjobb
tudásuk szerint megtegyenek mindent annak biztosítása érdekében, hogy a
felhasznált genetikai források és kapcsolódó hagyományos ismeretek beszerzése a
hozzáférést biztosító országok törvényeinek megfelelően történjen, és
megosszák az így szerzett forrásokból vagy ismeretekből származó
előnyöket (UC-3). –
rendszer kialakítása az olyan ellenőrző
intézkedéseket alkalmazó gyűjtemények (botanikus kertek, mikroorganizmus-
vagy génbankok stb.) azonosítására, amelyek biztosítják, hogy a genetikai
forrásoknak kizárólag kellően dokumentált mintái legyenek
hozzáférhetőek (UC-3). –
kiegészítő intézkedések az uniós szintű
beavatkozás hatékonyságának növelésére (C-1, C-2, C-3, C-4). Az uniós rendelet kizárólag a Nagojai
Jegyzőkönyv uniós hatálybalépését követően megszerzett vagy
felhasznált genetikai forrásokra és hagyományos ismeretekre nyerne alkalmazást
(T-1). A hozzáféréssel kapcsolatos kérdések
megvitatására és a bevált megoldások megosztására szolgáló uniós platform adott
esetben az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást megkövetelő
országok hozzáférési feltételeinek ésszerűsítésére is lehetőséget
nyújt. Ezzel ugyan még nem jönne létre uniós szintű hozzáférési
versenykörnyezet, de ha már valamelyest csökkennek a tagállami hozzáférési
keretrendszerek közötti különbségek, azzal a tranzakciós költségek is
csökkennek, és különösen a kkv-k és a közforrásokból gazdálkodók számára jön
létre kedvező helyzet. Az uniós platform emellett jó eszköz a példaértékű
megoldások bemutatására. Segítségével a tagállamok tanulhatnak egymástól, a
platform felhasználói pedig megállapíthatják, hogy mely tagállamban
működnek a legjobban a hozzáférési keretrendszerek. Mindkét tényező
kedvezően hatna az uniós kutatási és fejlesztési lehetőségek
kibontakoztatására. A kellő gondosság vonatkozásában az uniós
felhasználókkal szemben támasztott általános kötelezettség és – annak
kiegészítéseképpen – a genetikai források gyűjteményeinek megbízhatóságát
megállapító rendszer uniós szinten összehangolt szemléletet érvényesítene a
Jegyzőkönyv használatra vonatkozó szabályainak végrehajtásához.
Alkalmazásával a genetikai források uniós értékláncában részt vevő minden
uniós szereplő számára egyenlő versenyfeltételek és jogbiztonság
jönne létre, minimálisra csökkenne az operatív kockázat és a lehető
legteljesebb mértékben kibontakoznának a kutatási és fejlesztési
lehetőségek. Ez a megoldás annak is elejét venné, hogy az egyes tagállamok
különböző jogkövetési kötelezettségeket támasszanak a felhasználókkal
szemben, ez ugyanis növelné a költségeket és akadályokat gördítene az
országfüggetlen kutatói vagy vállalkozói tevékenység folytatása elé. Ebben a
tekintetben a konzultáció alkalmával az érdekelt felek egyhangúlag támogatták a
felhasználói jogkövetési kötelezettségek uniós szintű összehangolását. A Nagojai Jegyzőkönyv végrehajtásának
uniós szintű intézkedéseit az Unió környezetpolitikai hatáskörére lehetne
alapozni. A felhasználói jogkövetést érintő intézkedések uniós szintű
rendszerének létrehozása pedig az Unió belső piaci hatáskörére épülhetne.
A felhasználói jogkövetés uniós szintű szabályozását az is indokolja, hogy
ezzel elkerülhetők a természeti erőforrásokon alapuló termékek és
szolgáltatások belső piacára gyakorolt negatív hatások, amelyek a
tagállamokban alkalmazott rendszerek eltéréseiből adódnának, de abból a
szempontból is ez a lehetőség a leginkább célravezető, hogy termékeny
hátteret teremt a genetikai forrásokkal összefüggő kutatáshoz és
fejlesztéshez, ami a biológiai sokféleség megőrzésének és fenntartható
használatának is világszerte a hasznára válik. Amennyiben az összes intézkedés uniós szinten
nyer alkalmazást, lehetővé válik a Nagojai Jegyzőkönyvben foglaltak
uniós részről való megerősítése és maradéktalan teljesítése. A tagállamok
saját hatáskörükben dönthetnének arról, hogy megkövetelik-e a hozzájuk tartozó
genetikai források kapcsán az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást
és az előnymegosztást. Ezzel kapcsolatos döntésük nem lenne az uniós
megerősítés előfeltétele.