52012PC0120

INDOKOLÁS

A nem biztonságos és nem környezetkímélő hajóbontási gyakorlatok kialakulása és elterjedése komoly aggodalomra ad okot. Üzemidejük lejártával a nagyméretű tengerjáró kereskedelmi hajók többségét még mindig olyan, az előírásokat be nem tartó ázsiai (indiai, pakisztáni és bangladesi) létesítményekben bontják, amelyek általában a jelentős környezeti és egészségügyi hatásokkal járó „partra futtatás” (beaching) módszerét alkalmazzák.

A helyzet előreláthatóan csak tovább romlik, hiszen az elkövetkezendő években nagyszámú hajó bontására lehet számítani, aminek hátterében az áll, hogy a világ hajóállományát túlzott kapacitás jellemzi, és ez a helyzet a becslések szerint legalább 5-10 évig nem is fog változni. Ráadásul a hajó-újrafeldolgozási kapacitás iránti igény tetőzése idején – az egyhéjazatú tartályhajók forgalomból való kivonásakor (2015) – várhatóan elsősorban a leginkább kifogásolható színvonalú létesítmények járnak majd jól.

A jelenlegi nemzetközi és európai szintű szabályozás[1] hatástalannak bizonyult a kérdéses hajó-újrafeldolgozási gyakorlatok felszámolása terén.

A szabályok széles körben elterjedt megsértése a következő tényezőkre vezethető vissza:

· az OECD területén belüli újrafeldolgozási kapacitás hiánya, különösen a legnagyobb kereskedelmi hajók tekintetében,

· kiélezett és tisztességtelen verseny az előírásoknak meg nem felelő létesítmények és a magas műszaki színvonalon működő többi létesítmény között, melyek csak olyan speciális hajótípusok szűk piaci szegmenseiben tudnak érvényesülni, mint amilyen a kis hajóké és az állami hajóké – ideértve a hadihajókat is –, illetve az elkötelezett hajótulajdonosok flottáié,

· az a tény, hogy a jelenlegi szabályozás nem igazodik a hajók és a nemzetközi hajózás sajátosságaihoz.

A helyzet javítása érdekében a Bázeli Egyezmény részes felei 2004-ben kötelező hajó-újrafeldolgozási követelmények kidolgozására kérték fel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet (IMO)[2].

2009 májusában az IMO elfogadta a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló hongkongi nemzetközi egyezményt (a továbbiakban: „a Hongkongi Egyezmény”). Ahhoz, hogy hatályba léphessen és hatását kifejthesse, az egyezményt megfelelő számú, lobogó szerinti és újrafeldolgozó államnak kell ratifikálnia.

Az Európai Unió és tagállamai elvégezték a Hongkongi Egyezményben, illetve a Bázeli Egyezményben megállapított ellenőrzési és végrehajtási szintek teljes körű összehasonlítását. A 2010 áprilisában megfogalmazott következtetés szerint „előzetes értékelésként, a teljes élettartam összefüggésében tehát megállapítható, hogy a Hongkongi Egyezmény szerinti ellenőrzési és végrehajtási szint a Bázeli Egyezményben meghatározott ellenőrzési és végrehajtási szinttel legalább egyenértékűnek mutatkozik azon hajókra nézve, amelyek a Bázeli Egyezmény értelmében hulladéknak minősülnek és azon hajókra, amelyekre a Hongkongi Egyezmény előírásai vonatkoznak, illetve amelyek az utóbbi egyezmény 3. cikkének (4) bekezdése szerint hasonló elbánásban részesülnek”[3].

2011 októberében a Bázeli Egyezmény részes felei szorgalmazták a Hongkongi Egyezmény ratifikációját annak érdekében, hogy előmozdítsák annak hatálybalépését[4].

Európai szinten a Bizottság 2007-ben elfogadta a hajóbontás gyakorlatának javításáról szóló zöld könyvet, 2008-ban pedig a hajóbontás gyakorlatának javítására irányuló uniós stratégiáról szóló közleményt[5]. A hajóbontás körülményeinek mielőbbi – akár már a Hongkongi Egyezmény[6] hatálybalépését megelőző átmeneti időszakban történő – javítása érdekében a stratégia olyan intézkedéseket javasol, mint az egyezmény alapvető fontosságú intézkedéseinek előkészítése, az ágazati szereplők önkéntes szerepvállalásának ösztönzése, a fejlődő országok technikai segítése és támogatása, valamint a meglévő szabályozás hatékonyabb végrehajtása.

A hajó-újrafeldolgozással kapcsolatos uniós stratégiára vonatkozó következtetéseiben a Tanács helyeselte a Hongkongi Egyezményt, hangsúlyozva, hogy az „fontos lépést jelent a nemzetközi közösség számára, a »bölcsőtől a sírig« tartó, átfogó ellenőrzési és végrehajtási rendszert biztosít”, és bátorította az uniós tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként az egyezmény ratifikálását annak mihamarabbi hatálybalépése, valamint a tényleges és érdemi változások elérése érdekében[7].

2012/0056 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió érdekében a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló 2009. évi hongkongi nemzetközi egyezmény ratifikálásának vagy a hozzá való csatlakozásnak a tagállamok számára történő előírásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjával és 218. cikke (8) bekezdésének első albekezdésével összefüggésben értelmezett 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,

mivel:

(1)       A hulladéknak minősülő hajók nemzetközi szinten a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának és ártalmatlanításának ellenőrzéséről szóló Bázeli Egyezmény hatálya alá tartoznak. Európai szinten ugyanezek a hajók a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[8] hatálya alá tartoznak. A szóban forgó rendelet végrehajtja a Bázeli Egyezményt, valamint annak egy 1995-ben elfogadott, még hatályba nem lépett módosítását[9], amely az uniós tagállamok számára megtiltja a veszélyes hulladékok kivitelét olyan országokba, amelyek nem tagjai a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD). Mivel a hajók veszélyes anyagokat tartalmaznak, általában véve veszélyes hulladéknak minősülnek, ezért újrafeldolgozás céljából tilos kivinni őket olyan országok létesítményeibe, amelyek nem tagjai az OECD-nek.

(2)       A meglévő szabályozás hajókra való alkalmazása mind nemzetközi, mind európai szinten jelentős gondokat okozott.

(3)       A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló 2009. évi hongkongi nemzetközi egyezményt (a továbbiakban: az egyezmény) 2009. május 15-én fogadták el a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) égisze alatt, a biztonságos és környezetkímélő hajó-újrafeldolgozásról szóló nemzetközi konferencia tanácskozásainak eredményeképpen[10].

(4)       Az egyezmény célja annak biztosítása, hogy az üzemidejük végét elérő, bontásra kerülő hajók ne jelentsenek felesleges kockázatot az emberi egészségre, a biztonságra és a környezetre nézve. Az egyezmény teljes körűen kezeli a hajóbontással összefüggő kérdéseket, valamint foglalkozik a világ számos hajóbontó üzemét érintő – a munkafeltételekkel és a környezetvédelemmel kapcsolatos – gondokkal.

(5)       Az Európai Unió prioritásként kezeli a hajók környezetkímélő bontását[11]; az egyezményben foglaltak mielőbbi végrehajtása egyike azon kulcsintézkedéseknek, amelyeket az Európai Bizottság a hajóbontás gyakorlatának javítására irányuló uniós stratégiáról szóló közleményében[12] javasolt.

(6)       Ennek ellenére az egyezményt mindeddig egyetlen tagállam sem ratifikálta, illetve hozzá egyetlen tagállam sem csatlakozott, és mindössze három tagállam írta alá. Nemzetközi színtéren megnövelné az egyezmény horderejét, és meggyorsítaná hatálybalépését, ha az uniós tagállamok ratifikálnák azt vagy csatlakoznának hozzá.

(7)       Az egyezmény egyes rendelkezései a hajóbontás tekintetében az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak.

(8)       Az Unió nem ratifikálhatja az egyezményt, mivel annak részes felei kizárólag államok lehetnek.

(9)       Ezért az Európai Unió érdekében a Tanács előírja a tagállamok számára az egyezmény ratifikálását vagy a hozzá való csatlakozást,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet égisze alatt 2009. május 15-én elfogadott, a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló hongkongi nemzetközi egyezmény („az egyezmény”) végrehajtását célzó, a (hajók újrafeldolgozásáról szóló) XXXX/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálybalépését követően a tagállamok ratifikálják az egyezményt vagy csatlakoznak hozzá az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó részek tekintetében.

2. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket ahhoz, hogy az egyezmény ratifikálásáról vagy a hozzá való csatlakozásról szóló okiratokat haladéktalanul, de mindenképpen az e határozat hatálybalépésének időpontját követő legfeljebb három éven belül letétbe helyezzék a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet főigazgatójánál.

Az egyezmény ratifikálásának vagy a hozzá való csatlakozásnak az előrehaladtát az e határozat hatálybalépésének időpontját követő legfeljebb öt éven belül át kell tekinteni.

3. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,     .-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

[1]               Európai szinten a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, nemzetközi szinten a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló bázeli egyezmény.

[2]               A Bázeli Egyezmény részes feleinek 7. konferenciáján elfogadott, a hajók környezetvédelmi szempontból megfelelő bontásáról szóló VII/26 számú határozat.

[3]               Az Európai Unió és tagállamai előterjesztése; elérhető a következő címen: http://archive.basel.int/ships/oewg-vii12-comments/comments/eu.doc

[4]               A Bázeli Egyezmény részes feleinek 10. konferenciáján elfogadott, a hajók környezetvédelmi szempontból megfelelő bontásáról szóló X/AA jelzetű határozat.

[5]               A hajóbontás gyakorlatának javítására irányuló uniós stratégiáról szóló, 2008. november 19-i közlemény (COM(2008) 767 végleges) és a hozzá tartozó hatásvizsgálat a SEC(2008) 2846 bizottsági szolgálati munkadokumentumban.

[6]               A hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló hongkongi nemzetközi egyezmény.

[7]               Az Európai Tanács 2009. október 21-i ülésének következtetései, melyek a következő címen érhetők el: http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/09/st14/st14890.hu09.pdf

[8]               HL L 190., 2006.7.12., 1. o.

[9]               A Bázeli Egyezménynek az egyezmény részes felei által a III/1 számú határozattal elfogadott módosítása („tilalmi módosítás”).

[10]             A konferencia záróokmánya (SR/CONF/45).

[11]             2006. november 20-i tanácsi következtetések.

[12]             COM(2008) 767 végleges.