EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52012DC0417
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL AND THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE Security Industrial Policy Action Plan for an innovative and competitive Security Industry
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Biztonsági iparpolitika Cselekvési Terv az innovatív és versenyképes biztonsági iparágért
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Biztonsági iparpolitika Cselekvési Terv az innovatív és versenyképes biztonsági iparágért
/* COM/2012/0417 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Biztonsági iparpolitika Cselekvési Terv az innovatív és versenyképes biztonsági iparágért /* COM/2012/0417 final */
1. Bevezetés Valamennyi társadalmat komolyan foglalkoztatja
a biztonság kérdése. Az összes szakpolitikai terület lényeges biztonsági
elemeket foglal magában. A biztonságos környezet a stabil társadalom egyik
alapköve. A fokozott biztonságra irányuló megoldásokat kínáló, versenyképes
európai biztonsági iparág jelentős mértékben járulhat hozzá az európai
társadalom alkalmazkodókészségéhez. A biztonsági iparág olyan ágazatot képvisel,
amely jelentős növekedési és foglalkoztatási potenciállal bír. Az utóbbi
tíz év során a globális biztonsági piac volumene hozzávetőlegesen
megtízszereződött: mintegy 10 milliárd euróról közel 100 milliárd euróra
növekedett. Számos tanulmány rámutatott, hogy az uniós biztonsági piac,
hasonlóan a globális trendekhez, a szakterületet érintően továbbra is az
átlagos GDP-növekedés mértékét meghaladó ütemben fog nőni[1]. A Bizottság, reagálva a piaci növekedésben
rejlő jelentős lehetőségekre, a biztonsági iparágat az EU 2020
stratégia egyik kiemelt kezdeményezésének – „Integrált iparpolitika a
globalizáció korában: A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba
állítása"[2]
- alappilléreként jelölte meg. A stratégia részeként a Bizottság egy külön
biztonsági ipari szakpolitika elindítását jelentette be. E Cselekvési Terv az első lépés a kifejezetten
e célból kialakított kezdeményezésben. Az általános célkitűzés az EU
biztonsági iparága növekedésének fokozása, valamint az ágazaton belüli
foglalkoztatási lehetőségek javítása. Technológiai fejlettségének köszönhetően
számos biztonsággal foglalkozó uniós vállalat a biztonsági iparág legtöbb
szegmensében továbbra is a világ élvonalába tartozik. A legfrissebb piaci
előrejelzések azonban arra utalnak, hogy az európai vállalkozások piaci
részesedése az elkövetkező évek során folyamatosan csökken a globális
piacon. Az iparágon belüli becslések, csakúgy mint a független tanulmányok úgy
látják, hogy az európai vállalkozások jelenlegi biztonsági ipari piaci
részesedése ötödével eshet vissza; 2010-ben a globális részesedés aránya
hozzávetőlegesen 25 % volt, ám ez 2020-ra 20 %-ra eshet,
amennyiben nem kerül sor azokra a lépésekre, amelyek fokoznák az EU biztonsági
iparágának versenyképességét. A piacvezető egyesült államokbeli
vállalatok továbbra is a technológiai fejlődés éllovasai, továbbá a
rendelkezésükre álló harmonizált jogi keret mellett óriási belső piacon
működnek. Mindez nemcsak kitűnő alapot biztosít számukra, hanem
egyúttal élvezhetik az egyértelműen felismerhető és
megkülönböztethető amerikai márkajelzés előnyeit is, ami a nemzetközi
versenyben bizonyítottan értékes előnyhöz juttatja az amerikai
vállalatokat az európai uniósakkal szemben. A hasonló „uniós márkajelzés" hiánya
különösen hátrányos, ha figyelembe vesszük, hogy a biztonsági technológiák
piacának központját a jövőben nem Európa, hanem ázsiai, dél-amerikai és
közel-keleti feltörekvő országok jelentik majd. Az ázsiai országok hamarosan lefaragják azt a
technológiai hátrányt, amely megkülönbözteti őket az uniós vállalatoktól,
és e fejlődés egyre gyorsabb ütemben zajlik. Technológiai előny
hiányában az uniós vállalatoknak komoly versenyhelyzettel kell szembenézniük,
amelyhez az uniós vállalatoknál gyakorta tapasztalt, előállítási
költségekben jelentkező hátrány is társul. A Bizottság elsődleges célja, hogy a
biztonsági technológiák terén hatékonyabban működő belső európai
piacot hozzon létre. A kedvező belső piaci feltételek, a verseny
erősítése valamint az előállítási költségek csökkentése a
méretgazdaságban rejlő előnyök kiaknázása révén szintén lényegesek
abból a szempontból, hogy az EU biztonsági iparágának pozíciója azokban a
feltörekvő országokban is megerősödjön, amelyek a biztonsági ipart a
jövőben képviselni fogják. Különös hangsúlyt kell fektetni azoknak a
kkv-knak a támogatására, amelyek harmadik országokban próbálnak meg belépni a
nemzetközi piacra. Az Európai Biztonságkutatási és Innovációs
Fórum (ESRIF), valamint a Bizottság közleménye[3]
már érintette ezeket a kérdéseket. Az IKT-ágazat tekintetében a biztonság
előmozdítása egyrészt szerves részét képezi azoknak a felszereléseknek és
termékeknek, amelyeket IKT-vállalatok kínálnak, másrészt kulcsfontosságú a
jövőbeli versenyképesség szempontjából. A témával az internetes
biztonságra vonatkozó európai stratégia is hamarosan foglalkozik. Mindeddig
azonban nem létezett következetes, az egész EU-t felölelő megközelítés
azzal a céllal, hogy az uniós biztonsági iparág versenyképesebb és innovatívabb
legyen. A legfrissebb tanulmányok, valamint az
érdekelt felek véleménye[4]
arra mutat rá, hogy a globális verseny nyomása elsősorban nem a szolgáltatásokat,
hanem a termékek előállítását és a technológiákat célozza meg, mivel ezek
képezik a biztonsági iparág exportpotenciáljának túlnyomó részét. Ebből
kifolyólag e Cselekvési Terv nem érinti a biztonsági szolgáltatások összességét
(pl. helyszíni szolgálatot ellátó biztonsági személyzet); kizárólag azokra a
biztonsági szolgáltatásokra terjed ki, amelyek a biztonsági berendezések
beszerelésével és karbantartásával kapcsolatosak. A Bizottság valamennyi rendelkezésére álló
eszközt felhasznál annak érdekében, hogy létrejöjjön a biztonsági technológiák
tényleges belső piaca, és ennek révén az európai biztonsági iparág
jelentős hazai bázissal rendelkezzen, abból a célból, hogy a
feltörekvő országok piacain részesedést szerezzen. A Bizottság gondoskodik arról, hogy a
biztonsági technológiák belső piacának fejlesztése érdekében tett
kezdeményezések tiszteletben tartják az Európai Unió Alapjogi Chartáját,
különös tekintettel a magánélethez és a személyes adatok védelméhez
fűződő jogokra. 2. Az EU Biztonsági iparága és
biztonsági piaca A globális biztonsági piac a becslések szerint
2011-ben mintegy 100 milliárd eurót tett ki, ami az egész világon
hozzávetőlegesen kétmillió ember foglalkoztatását jelenti. Az EU-s
biztonsági piac mérete a 2011-es adatok tükrében 26-36,5 milliárd euróra rúg,
és mintegy 180 000 főt foglalkoztat. Ugyanakkor jelenleg nem áll rendelkezésre a
biztonsági iparág egyértelmű meghatározása, ezért az ágazat módszertani
besorolását számos tényező nehezíti: ·
A főbb statisztikai nómenklatúrák (NACE,
Prodcom, stb.) nem foglalják magukban a biztonsági iparágat mint olyat. ·
A biztonsághoz kapcsolódó cikkek előállítása
számos különböző besorolásban szerepel. Az e fejezetekre vonatkozó
statisztikák nem tesznek különbséget a biztonsághoz kapcsolódó, valamint az
azzal nem kapcsolatos tevékenységek között. ·
Az iparágra vonatkozóan nem áll rendelkezésre
európai szintű statisztikai adatbázis. ·
A kínálat szemszögéből a biztonsági
berendezéseket és rendszereket vásárlók esetleg vonakodhatnak attól, hogy biztonsági
ráfordításaikról információt szolgáltassanak. Annak érdekében, hogy a biztonsági iparágat és
piacot jellemző adatok hiányát orvosolja, a Bizottság egy olyan empirikus
megközelítést dolgoz ki, amely alapján megbízhatóbb számadatok állnak
rendelkezésre a biztonsági piacok vonatkozásában. Ennek érdekében
elengedhetetlen az együttműködés a főbb szakmai szervezetekkel. Mindazonáltal az EU biztonsági iparága
körvonalakban az alábbi szektorokra bontható[5]: ·
légiközlekedés-biztonság; ·
tengerbiztonság; ·
határbiztonság; ·
a létfontosságú infrastruktúrák védelme; ·
terrorizmus elleni hírszerzés (beleértve a
kiberbiztonságot és a kommunikációt); ·
válságkezelés, polgári védelem ·
fizikai biztonságot jelentő védelem; továbbá ·
védőruházat. A biztonsági piac
három megkülönböztető jellemzővel bír: (1)
Fokozottan szétszabdalt piaci szerkezet
jellemzi, amely markánsan nemzeti és regionális egységekre tagozódik. A biztonságpolitika az egyik legérzékenyebb politikai terület, ennek
köszönhetően a tagállamok vonakodnak attól, hogy feladják nemzeti
előjogaikat. (2)
Jellemzően intézményi piacról van szó. A biztonsági piac javarészt még ma is intézményi piac, tehát a
vásárlók zömét a hatóságok teszik ki. Még az olyan területeken is, ahol
kereskedelmi piacról beszélhetünk, a biztonsági követelményeket jogszabályok
rögzítik. (3)
Társadalmi hatása erősen érezhető. A biztonság az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet, ugyanakkor
roppant érzékeny terület. A biztonsági intézkedések és technológiák hatással
lehetnek az alapvető jogokra, és gyakorta váltják ki azt a félelmet, hogy
a magánélet tiszteletben tartása esetlegesen csorbulhat. 3. Az EU biztonsági iparágának
főbb problémái A biztonsági piac három megkülönböztető
jellemzője egyúttal meghatározza az EU biztonsági iparágának három fő
problémáját: (1)
Az EU biztonsági piacának szétszabdalt szerkezete A legfőbb nehézséget az EU biztonsági
piacának fokozottan szétszabdalt szerkezete jelenti (pl. az összehangolt
tanúsítási eljárások és szabványok hiánya). Az eltérő megközelítések a
valóságban legalább 27 különböző biztonsági piac kialakulásához vezettek;
míg valamennyiük számos különböző biztonsági szektorral bír. A belső piac tekintetében mindez roppant
különleges helyzetet eredményez, ugyanakkor kedvezőtlen hatása figyelemre
méltó mind a kínálat (ipar), mind a kereslet (biztonsági technológiákkal
kapcsolatos közbeszerzések, magánmegrendelések) szintjén. Mindez
jelentősen akadályozza a piacra lépést, valamint a valódi
méretgazdaságosságot nagyban megnehezíti, akár lehetetlenné teszi. A
jelenségnek köszönhetően nem alakul ki valós verseny a szolgáltatók
között, illetve a közpénzek elköltése sem optimális. (2)
A kutatás és a piac közötti eltérés Az új technológiákon végrehajtott
kutatás-fejlesztés során gyakran nehézségekbe ütközik, hogy az európai bázissal
rendelkező biztonsági iparág megbecsülje, a folyamat végén várható-e piaci
elterjedés, illetve arról is nehéz meggyőződni, hogy lesz-e
egyáltalán piac. A probléma átfogó, és számos ipari szektort érint, ám a
biztonsági iparágban az intézményi piac intenzív érdekeltségének
köszönhetően különösen előtérbe kerül. Mindez számos kedvezőtlen következtetést
von maga után: például a potenciálisan ígéretes kutatási-fejlesztési
koncepciókat nem valósítják meg, ami következésképpen azt jelenti, hogy
bizonyos technológiák, melyek a polgárok biztonságát fokozhatnák, nem állnak a
keresleti oldal rendelkezésére. (3)
A biztonsági technológiák társadalmi összefüggései Az új termékek és technológiák társadalmi
elfogadottsága általánosságban is kihívást jelent a különböző ipari
ágazatok számára. A biztonsági technológiák azonban számos olyan sajátossággal
bírnak, amelyek megkülönböztetik a többi területtől. A biztonsági
technológiák közvetlen vagy közvetett hatással lehetnek az olyan alapvető
jogokra, az olyan alapvető jogokra, mint a magán- és a családi élet
tiszteletben tartásához, a személyes adatok védelméhez, a magánélethez és az
emberi méltósághoz való jog. A biztonsági technológiák társadalmi
elfogadottságához fűződő problémák számos negatív
következménnyel járnak. Az iparág számára azt a kockázatot hordozza, hogy olyan
technológiákba fektetnek be, amelyeket azután a nyilvánosság nem fogad el; így
kárba vész a befektetés. A kereslet szempontjából azt jelenti, hogy olyan
termékek lesznek hozzáférhetőek, amelyek kevésbé ellentmondásosak, ugyanakkor
nem felelnek meg teljes körűen a biztonsági elvárásoknak. 4. A problémák megoldása A Bizottság számos kulcsfontosságú
szakpolitikai intézkedést határozott meg annak érdekében, hogy fokozza az EU
biztonsági iparágának versenyképességét, gyorsítsa annak növekedését és
előmozdítsa a munkahelyteremtést. A kulcsfontosságú szakpolitikai
intézkedések az alábbi területekre terjednek ki: ·
A piac szétszabdaltságának megszüntetése: uniós/nemzetközi szabványok létrehozása, az Európai Unióban érvényes
biztonsági technológiák tanúsítási illetve megfelelőségértékelési
eljárásainak összehangolása, valamint a biztonsági és a védelmi technológiák
közötti szinergiák hatékonyabb kiaknázása révén; ·
A kutatás és a piac közötti szakadék csökkentése: a finanszírozási programok összehangolása, a szellemi tulajdonjogok
fokozott kiaknázása valamint a kereskedelmi hasznosítást megelőző
beszerzések legszélesebb körű felhasználása révén a Horizont 2020
kezdeményezés biztonsági kutatási elemének összefüggésében[6]; ·
A társadalmi vonatkozások hatékonyabb
integrációja a társadalmi hatások alapos felmérése
révén (beleértve az alapvető jogokat érintő hatásokat), valamint
olyan mechanizmusok létrehozásával, amelyek már a kutatási-fejlesztési szakasz
során tesztelik a társadalmi hatásokat. 4.1. A piac szétszabdaltságának
megszüntetése 4.1.1. Szabványosítás A szabványok lényeges szerepet játszanak az
egységesebb piac kialakításában, valamint abban, hogy az iparág megfelelő
méretgazdaságosságot érjen el. A szabványok a kereslet szempontjából is kiemelt
jelentőséggel bírnak, különösen azon technológiai rendszerek közötti
átjárhatóság tekintetében, melyeket elsőként intézkedők,
bűnüldöző hatóságok stb. alkalmaznak. Ezenfelül a szabványok
lényegesek a biztonsági szolgáltatások egységes minőségének biztosítása
végett is. Az egész Európára vonatkozó szabványok kialakítása és
világszintű előmozdítása kulcsfontosságú elem abból a szempontból,
hogy az EU biztonsági iparága globális szinten mennyire versenyképes. Ugyanakkor biztonsági területen mindössze
néhány, az egész EU-ra vonatkozó szabvány létezik. Az egymástól eltérő
nemzeti szabványok megakadályozzák a valós biztonsági belső piac
létrejöttét; és mindez visszaveti az EU iparának versenyképességét. Óriási jelentőséggel
bír, hogy e nemzeti szintű eltérések megszűnjenek, ha az EU
jelentős mértékben hozzá akar járulni a globális szabványok
kialakításához. A Bizottság az európai szabványok stratégiai
jövőképéről szóló közleményében már jelezte, hogy fel kell gyorsítani
a biztonsági szektorra vonatkozó szabványosítási lépéseket[7]. Ennek szellemében a Bizottság
2011-ben megbízást adott az európai szabványügyi szervezeteknek, hogy
készítsenek részletes áttekintést a biztonsági szektorra érvényes, hatályban
lévő nemzetközi, európai és nemzeti szabványokról, valamint hogy
határozzák meg a szabványosítás hiányosságait. Főbb hiányosságokat az
alábbi területeken mutattak ki: –
Kémiai, biológiai, radiológiai, nukleáris és
robbanószerek - felderítési minimumkövetelmények és mintavételi szabványok,
beleértve a légiközlekedés biztonságát; –
Határbiztonság – az automatikus
határellenőrzési rendszerek közös technikai és átjárhatósági szabványai és
a biometrikus azonosítókra vonatkozó szabványok; továbbá –
Válságkezelés/polgári védelem – a kommunikációs
rendszerek átjárhatóságával kapcsolatos szabványok, a vezetés és irányítás
átjárhatósága, beleértve a szervezeti interoperabilitást, valamint a lakossági
riasztó rendszereket. 1.
intézkedés: E kezdeti prioritások alapján a
Bizottság felkéri az európai szabványügyi szervezeteket, hogy állítsanak fel
konkrét és részletes szabványosítási menetrendeket. E szabványosítási
menetrendeknek az eszközök és technológiák új generációjára kell
összpontosítaniuk. Ennek érdekében szükség van a végfelhasználók és a
biztonsági iparág bevonására, csakúgy mint a szakpolitikák koherenciájára. Végrehajtási
időszak: 2012 közepétől kezdődően. 4.1.2. A tanúsítási/
megfelelőségértékelési eljárások A biztonsági technológiák területén jelenleg
nem állnak rendelkezésre olyan szabványok, melyek az egész EU-ra vonatkoznak. A
nemzeti rendszerek nagyban eltérnek egymástól, ennek következtében
jelentős részük van abban, hogy a biztonsági piac szétszabdalt. A
Bizottság kijelölte azokat a területeket, ahol a kezdeti szakaszban leginkább
ésszerű az egész EU-ra vonatkozó tanúsítási rendszerek kialakítása[8], kezdve az alábbiakkal: –
repülőtéri átvizsgálásra alkalmas
(felderítő) berendezések; továbbá –
riasztórendszerek[9]. A repülőtéri átvizsgáló berendezések
tekintetében rendelkezésre állnak uniós jogszabályok, melyek a berendezések
teljesítménybeli követelményeit határozzák meg[10].
E jogszabályok ugyanakkor nem térnek ki a szükséges megfelelőségértékelési
mechanizmusokra akképp, hogy az egyes tagállamokban kiadott átvizsgáló
berendezés-tanúsítványokat a többi tagállam kölcsönösen elismerné. A
repülőtéri átvizsgáló berendezések összehangolt szabványai és a jogilag
kötelező érvényű megfelelőségértékelésük uniós szintű
hiánya a belső piac szétszabdaltságát okozza. A riasztóberendezések tekintetében már
rendelkezésre áll néhány európai teljesítménynorma. Ezen felül az iparág
vezetése alatt álló CertAlarm tanúsítási mechanizmus is létezik. Ugyanakkor a
rendszer problémája, hogy magánkézben van, és a tagállami hatóságokat semmi sem
kötelezi arra, hogy elfogadják az e rendszernek megfelelő tanúsítványokat.
A jövőben egy az EU egészére érvényes
tanúsítási rendszer alapján tanúsítvánnyal ellátott termékeket el lehetne látni
egy „EU biztonsági címkével", mely hasonló lenne a termékbiztonság
területén használt CE-jelöléshez. Az európai biztonsági kutatási és innovációs
fórum (ESRIF) javaslata értelmében egy ilyen címke a biztonsági termékek
minőségi címkéjeként működhetne (EU-ban készült és jóváhagyott
termék). Konzervatív becslések szerint e két
termékkategória tekintetében az iparág a tesztelési és tanúsítási költségeket
évente mintegy 29 millió euróval tudná csökkenteni. A repülőtéri átvizsgáló berendezések és a
riasztórendszerek tanúsítási eljárásainak összehangolása minden bizonnyal
kedvező hatást gyakorolna abban a tekintetben, hogy a technológiákat
egyértelműen európaiként lehetne azonosítani, és lehetséges egy „európai
márkajelzés" létrejötte is. Egy ilyen európai márkajelzés hozzájárulna az
európai vállalatok globális versenyképességének növeléséhez, különösen az
amerikai egyesült államokbeli és a kínai versenytársakkal szemben. 2.
intézkedés: Alapos hatásvizsgálatot és az érdekelt
felekkel folytatott konzultációt követően a Bizottság két jogalkotási
javaslatot tenne: az egyik a repülőtéri átvizsgálásra alkalmas
(felderítő) berendezések EU-szerte alkalmazandó, összehangolt tanúsítási
rendszerét; a másik a riasztóberendezések EU-szerte alkalmazandó, összehangolt
tanúsítási rendszerét hozná létre. A cél a tanúsítási rendszerek kölcsönös
elismerésének megvalósítása. Végrehajtási
időszak: 2012 közepe – 2014 vége. 4.1.3. A biztonsági és a védelmi
technológiák közötti szinergiák kiaknázása A (polgári) biztonsági és a (katonai) védelmi
piac között egyértelmű különbséget lehet tenni. Ugyanakkor az a tény, hogy
e két piac egymástól függetlenül működik, piaci szétszabdaltságnak
tekinthető. A széttagoltság bizonyos mértékben természetes, tekintve, hogy
a két piacot ellátó ipari háttér nem teljesen esik egybe, valamint a
végfelhasználók, az alkalmazási területek és a követelmények is eltérnek. E
piaci széttöredezettség ugyanakkor érezhetőbb a folyamatok kezdeti,
kutatás-fejlesztési szakaszában, illetve a későbbiekben a
képességfejlesztésre és szabványosításra irányuló folyamatok során is.
Előfordul, hogy a kutatási-fejlesztési ráfordítások megkettőződnek
és a két piac eltérő szabványainak köszönhetően a méretgazdaságosság
sem alkalmazható. A kutatás-fejlesztés vonatkozásában jelenleg
az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) bevonásával folyik a polgári-katonai
szinergiák azonosítása a védelmi és biztonsági kutatások európai
együttműködési keretén belül. Az együttműködés értelmében folyamatos
a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram (FP7) biztonsági témájának és az
EVÜ védelmi kutatási tevékenységeinek összehangolása. A cél a kutatások
egymáshoz igazítása annak érdekében, hogy a megkettőzött
erőfeszítések elkerülhetők legyenek és ki lehessen használni a
lehetséges szinergiák nyújtotta előnyöket. A Bizottság szándékában áll,
hogy ezt az együttműködést a Horizont 2020 kezdeményezés keretein belül
folytatja, illetve bővíti. A folyamat korai szakaszában sorra kerülő
együttműködés tekintetében - az összehangoltabb képességtervezés érdekében
egy ilyen együttműködés hasznosnak bizonyulna – a Bizottság álláspontja
szerint a polgári biztonsági szférában olyan sok hatóság érintett, hogy
jelenleg nem lehetséges a védelmi szférával közös képességtervezés
megvalósítása, mivel a védelmi területen jellemzően tagállamonként egy
szereplő, a nemzeti védelmi minisztérium az érintett. A folyamat végső szakaszában
létrejövő együttműködés tekintetében a Bizottság álláspontja szerint
az olyan területeken, ahol a technológiák megegyeznek és az alkalmazási
területek nagyon hasonlóak, aktívan kell törekedni az úgynevezett „hibrid
szabványok" alkalmazására, melyek mind a polgári biztonságra, mind a
védelmi technológiákra vonatkoznak. A Bizottság áttekinti azokat az ígéretesnek
mutatkozó területeket, ahol az ilyen „hibrid szabványok" alkalmazhatók,
beleértve a szoftverirányítású rádiókat és a pilóta nélküli
légijármű-rendszerek egyes technológiai követelményeit (pl.
érzékelő-kikerülő technológiák, légialkalmassági követelmények). Csak
a szoftverirányítású rádiók vonatkozásában a hibrid szabványok bevezetése a
számítások szerint mintegy egymilliárd euróval növelné az értékesítés volumenét. 3. intézkedés: A Bizottság szándékában áll, hogy szorosan együttműködve az
Európai Védelmi Ügynökséggel hibrid szabványok megállapítására vonatkozó
szabványosítási megbízásokat adjon ki az európai szabványügyi szervezeteknek.
Az első megbízást szoftverirányítású rádiókra adja ki a közeljövőben. Végrehajtási
időszak: 2012 közepétől kezdődően. 4.2. A kutatás és a piac közötti szakadék
csökkentése 4.2.1. A finanszírozási programok
összehangolása, a szellemi tulajdonjogok kiaknázása A Bizottság Horizont 2020 stratégiára tett
javaslata számos szakpolitikai területet kapcsol szorosan össze a belügyi
szakpolitikával. E célból a Horizont 2020 a biztonsági kutatásokkal
kapcsolatosan konkrét szellemi tulajdonjogi szabályokról rendelkezik, melyek
lehetővé teszik a Bizottság és a tagállamok számára, hogy a biztonsági
kutatási projektek aktuális adataihoz ne kizárólag hozzáférésük legyen, hanem
hogy ezeket az adatokat a folyamatot követő közbeszerzések során méltányos
és ésszerű feltételek mellett felhasználhassák[11]. A várakozásoknak megfelelően mindez azt
eredményezné, hogy a nemzeti hatóságok közvetlenül és gyorsabban aknázhatják ki
az uniós biztonsági kutatások eredményeit, valamint szorosabb
együttműködés alakulhat ki a javarészt civil végfelhasználókkal, ami óriási
mértékben megkönnyítené a biztonsági szektorban a piac kutatással szemben
mutatkozó hátrányának lefaragására tett erőfeszítéseket. Ezen felül a Belső Biztonsági Alap
következő pénzügyi időszakra javasolt két eleme – a külső
határokat, a vízumpolitikát, a rendőrségi együttműködést, a
bűnözés elleni küzdelmet és a bűnmegelőzést valamint a
válságkezelést érintően – biztosítja azt a lehetőséget, hogy az Unió
által finanszírozott intézkedések teszteljék és jóváhagyják az uniós biztonsági
kutatási projektek eredményeit[12]. Annak érdekében, hogy ezt a lehetőséget
hatékonyan ki lehessen használni, elengedhetetlen a biztonsági kutatásokkal
kapcsolatos konkrét szellemi tulajdonjogi szabályok meghatározása; ezek
lehetővé teszik, hogy a Bizottság méltányos és ésszerű feltételek mellett
használja a vonatkozó szellemi tulajdonjogokat annak érdekében, hogy a
biztonsági kutatások eredményeit a kutatást követő tesztelési és
jóváhagyási szakaszban fel lehessen használni. Azokban az esetekben, amikor uniós kapacitásra
van igény, a Bizottság fontolóra veszi e tesztelési és jóváhagyási intézkedések
megerősítését oly módon, hogy az EU számára – adott esetben -
prototípusokat vásárol. 4.
intézkedés: A Bizottság teljes mértékben
kihasználja a Horizont 2020 stratégiában előírt biztonsági kutatásra
vonatkozó új szellemi tulajdonjogi szabályokat[13],
különös tekintettel a Belső Biztonsági Alap két programjára, melyek az
uniós biztonsági kutatási projektek tesztelésére és jóváhagyására vonatkoznak. Végrehajtási
időszak: 2014 elejétől kezdődően. 4.2.2. Kereskedelmi hasznosítást
megelőző beszerzés A kereskedelmi hasznosítást megelőző
beszerzés[14]
hasznos eszköze a kutatás és a piac közötti szakadék áthidalásának. A Bizottság
már az Innovatív Unió című közleményében[15]
is hangsúlyozta az eszköz jelentőségét azokra a területekre vonatkoztatva,
amelyeken jellemző az intézményi piac, illetve a piacot nagymértékben
határozzák meg a jogszabályok, hiszen a költségvetési megszorítások jellemezte
időszakban a közszolgáltatások minőségének és hatékonyságának
növelése szempontjából alapvető az innovatív termékek és szolgáltatások
közbeszerzése. A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés
végeredményben lehetővé teszi, hogy a civil felhasználók az új
technológiák megvásárlásával jóval központibb szereppel bírjanak az innovációs
cikluson belül. A vásárlók ebből a szempontból elősegítik a
változásokat. Ugyanakkor jelenleg a biztonsági területen
mindössze néhány tagállam él a kereskedelmi hasznosítást megelőző
beszerzés lehetőségével. Uniós szinten, az FP7 biztonsági témájában a
2011-es felhívásban szerepelt egy az operatív szakaszt megelőző
jóváhagyási rendszer, ami egy lehetséges jövőbeli kereskedelmi
hasznosítást megelőző beszerzési rendszer előfutárának
tekinthető. A Horizont 2020 magában foglal egy olyan
konkrét kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési eszközt, amely
nagyban elősegíti a megvalósítással kapcsolatos gyakorlati akadályok
leküzdését. Az USA SBIR-programjának[16] tapasztalatai alapján azzal a
becsléssel számolva, hogy a kereskedelmi hasznosítást megelőző
beszerzési rendszer révén biztosított kutatási-fejlesztési támogatásoknak
köszönhetően az éves növekedési ráta 1 %-kal nő, azt
eredményezné, hogy a biztonsági iparág 2020-ig mintegy 2 milliárd euró
többletértékesítést valósítana meg[17]. 5.
intézkedés: A Bizottság szándéka, hogy teljes
körűen kihasználja a Horizont 2020-ban meghatározott kereskedelmi
hasznosítást megelőző beszerzési eszközt, valamint hogy a biztonsági
kutatási költségvetés jelentős részét fordítja a szóban forgó eszközre. Ez
az újszerű finanszírozási megközelítés minden bizonnyal csökkenti a
távolságot a kutatás és a piac között oly módon, hogy már a kutatási projekt
kezdetétől szerepet szán az iparnak, a hatóságoknak és a
végfelhasználóknak egyaránt. A Bizottság úgy véli, hogy a kereskedelmi hasznosítást
megelőző beszerzés bevezetésére a határbiztonság és a légiközlekedés
a legalkalmasabb ígéretes szakterület. A Bizottság
egyúttal arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a vonatkozó uniós közbeszerzési
jogszabályokkal összhangban indítsanak hasonló, nemzeti szintű
kezdeményezéseket. Végrehajtási
időszak: 2014 elejétől kezdődően. 4.2.3. Hozzáférés a nemzetközi beszerzési
piacokhoz Az uniós közbeszerzési piac hagyományosan
nagyon nyitott. Az Unió kereskedelmi partnerei azonban nem minden esetben biztosítják
piacaik hasonló szintű nyitottságát. Világviszonylatban a beszerzési
piacok csak mintegy negyede áll nyitva a nemzetközi verseny előtt. A Bizottság javaslatot tett egy rendeletre[18], annak elősegítése
érdekében, hogy a globális beszerzési piacok megnyíljanak, valamint annak
biztosítsa érdekében, hogy az európai vállalkozások tisztességesen
hozzáférhessenek a szóban forgó piacokhoz. A várakozásoknak megfelelően a
rendelet számos olyan eszközt fog rendelkezésre bocsátani, melyek révén ezek a
célkitűzések biztosan megvalósíthatók. 6.
intézkedés: A Bizottság teljes körűen
kihasználja a rendelkezésére álló eszközöket annak érdekében, hogy az uniós
iparág tisztességesen hozzáférhessen a nemzetközi beszerzési piacokhoz.
Tekintettel arra, hogy a biztonsági technológiák érzékeny jellegűek, a
vonatkozó kiviteli szabályokra különös hangsúlyt fektetnek. Végrehajtási
időszak: 2013 végétől kezdődően. 4.2.4. A polgári jogi felelősség
korlátozása A kutatás és a piac közötti szakadék
áthidalása érdekében és különösen annak biztosítása végett, hogy a
felelősségvállalás kockázata ne riassza el a biztonsági iparágat attól,
hogy olyan technológiákat és szolgáltatásokat fejlesszen, alkalmazzon és
forgalmazzon, amelyek akár életeket is menthetnek, az Egyesült Államok a 2001. szeptember
11-i terrortámadást követően biztonsági törvényt fogadott el. Az Egyesült
Államok biztonsági törvénye előírja a jogi felelősségvállalás
korlátozását a terrorizmusellenes technológiák és szolgáltatások beszállítói
esetében. A harmadik országok piacain e jogszabály versenyelőnyhöz
juttathatja a piacvezető egyesült államokbeli cégeket uniós
versenytársaikkal szemben. Nyilvánvaló, hogy az USA biztonsági
törvényének alapját az Egyesült Államok jogi kontextusa adja, ahol
jellemző a kollektív keresetindítás. Nincsenek arra irányuló elképzelések,
hogy az USA biztonsági törvényének európai megfelelője jöjjön létre,
ugyanakkor szükséges jobban megérteni és tanulmányozni, hogy a
felelősségjogi kérdések milyen mértékben szabnak gátat annak, hogy az
iparág ígéretes technológiákkal és szolgáltatásokkal lássa el a piacot. Az iparág érdekelt szereplői nem
alakítottak ki közös álláspontot ebben a kérdésben, és szükséges a kérdés
nemzeti és uniós rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségének részletes
jogi elemzése is. 7.
intézkedés A Bizottság felhívást tett közzé egy
olyan tanulmány elkészítésére, amelynek keretében elemzik a polgári jogi
felelősségvállalás korlátozásának jogi és gazdasági következményeit. A
tanulmány áttekinti a polgári jogi felelősségvállalás korlátozásának az
USA biztonsági törvényében szereplőkhöz hasonló lehetséges alternatíváit
is, így például egy önkéntes ipari alap létrehozását, bizottsági javaslatot
stb. A tanulmány részletesen kitér az alapvető jogokkal kapcsolatosan
felmerülő kérdésekre is. Végrehajtási
időszak: 2012 – 2013 közepe. 4.3. A társadalmi vonatkozások
hatékonyabb integrációja 4.3.1. A társadalmi hatások figyelemmel
kísérése a kutatási-fejlesztési szakaszban A társadalmi vonatkozások hatékonyabb
integrációja a biztonsági iparág tevékenységeibe elősegítené, hogy a
társadalmi elfogadottság körüli bizonytalanságok csökkenjenek. Mindez
lehetővé tenné a kutatási-fejlesztési beruházások hatékony felhasználását,
ugyanakkor a keresleti oldalon is olyan termékek lennének beszerezhetők,
amelyek amellett, hogy teljes mértékben megfelelnek a biztonsági
követelményeknek, a társadalom bizalmát is élvezik. A Bizottságnak ezért az az álláspontja, hogy a
társadalmi és az alapvető jogi hatásokat már a kutatási-fejlesztési
szakasz során figyelembe kellene venni, társadalmi szerepvállalás révén. Így
lehetőség nyílna arra, hogy a társadalmi kérdések már a folyamat kezdetén
felmerüljenek. A Bizottság már számos tevékenységet
kezdeményezett annak érdekében, hogy a társadalmi vetületet beépítsék az FP7
biztonsági témájába. Tekintettel a Horizont 2020 stratégiára,
időszerű lenne összesíteni az ezirányú erőfeszítéseket, annak
érdekében hogy a társadalom is részt vegyen a kutatásban és az innovációban,
illetve hogy a társadalmi hatások figyelemmel kísérése szisztematikusabb
legyen. A Bizottság bevonja a társadalmat és adott
esetben előírja, hogy a társadalmi hatások tesztelése valamennyi
jövőbeli biztonsági kutatási projekt kötelező eleme legyen[19]. A Bizottság valamennyi, fent
kifejtett biztonsági kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési
rendszerében kifejezetten „ellenőrzi" az új technológiák társadalmi
hatásait. 4.3.2. A beépített adatvédelem és az
alapértelmezett adatvédelem a tervezési szakaszban A társadalmi megfontolások technológiai
követelményekre történő átültetése roppant nehéz; a kérdést tovább
bonyolítja a piacon fellelhető biztonsági termékek széles skálája.
Másrészt a biztonsághoz kapcsolódó társadalmi kérdések tagállamonként igen
eltérő képet mutatnak. A Bizottság meglátása szerint haladás
leginkább akkor érhető el, ha a beépített adatvédelem és az
alapértelmezett adatvédelem koncepciói már a tervezés szakaszában előtérbe
kerülnek[20].
Így azoknak a gazdasági szereplőknek, akik termelési folyamatukat
„beépített adatvédelem szempontjainak megfelelő" minősítéssel
kívánják ellátni, számos, a vonatkozó uniós szabványoknak megfelelő
követelménynek kell eleget tenniük. Ez a szabvány önkéntes alapon fog
működni. Ugyanakkor a Bizottság meggyőződése, hogy a vállalkozások
erős nyomást gyakorolnak egymásra a szabvány összefüggésében, amely
várhatóan olyan szintű elismerést vív ki, mint például az ISO 9000
szabványsorozat[21]. 8.
intézkedés: A Bizottság
megbízást ad az európai szabványügyi szervezeteknek, hogy a meglévő
minőségirányítási rendszerek mintájára dolgozzanak ki egy olyan szabványt,
amely a tervezési szakaszban alkalmazható a magánélet-védelmi vonatkozások
kezelésére. Végrehajtási
időszak: 2012 közepe – 2015 közepe. 5. Nyomon követés A bejelentett szakpolitikai intézkedések
nyomon követését egy a Bizottság által külön erre a feladatra felkért
szakértői csoport ellenőrzi. A csoportot a biztonsági terület
meghatározó szereplői alkotják. A csoport évente legalább egy alkalommal
találkozik, hogy nyomon kövessék az előrelépést. 6. Következtetés Ez a Bizottság első Cselekvési Terve,
amely kifejezetten a biztonsági iparággal foglalkozik. Nemcsak a bejelentett
intézkedések számítanak újdonságnak, hanem a kutatási-fejlesztési szakasztól
kezdve a szabványosítást és a tanúsítást is magában foglaló átfogó megközelítésre
sem volt eddig példa. A jövőbeli értékelések függvényében a harmonizáció
olyan új területekre terjedhet ki, mint a földi és tengeri közlekedés, illetve
a polgári jogi felelősség korlátozásának kérdése. Figyelembe kell venni, hogy az e dokumentumban
felsorolt valamennyi intézkedés szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy a tagállamok
milyen mértékben készek az európai intézményekkel, a szabványosítási
testületekkel, az állami és a magánszektor szereplőivel való
együttműködésre annak érdekében, hogy csökkenjen az EU biztonsági
piacainak a széttagoltsága. A Bizottság így arra ösztönzi a tagállamokat, hogy
támogassák a Bizottság kezdeményezését annak érdekében, hogy nőjön az
uniós biztonsági vállalkozások versenyképessége és enyhüljenek a piacra lépés jelenlegi
akadályai. A Bizottság meggyőződése, hogy az
ebben a Cselekvési Tervben vázolt szakpolitikai intézkedések nagyban
hozzájárulnak az európai biztonsági iparág versenyképességének fokozásához. A
Bizottság célkitűzése, hogy az európai biztonsági iparág jelentős
hazai bázissal rendelkezzen, ami lehetővé teszi, hogy olyan új és
feltörekvő piacok felé terjeszkedjen, ahol a biztonsági piac
legintenzívebb növekedése várható. Egy ilyen Unión kívüli és belüli növekedésnek
együtt kell járnia azoknak az intézkedéseknek a megerősítésével, amelyek
célja, hogy a biztonsági iparág tevékenységeibe fokozottan integrálja a
társadalmi vonatkozásokat. A beépített adatvédelemnek és az alapvető jogok
tiszteletben tartásának döntő elemként kell beépülnie valamennyi uniós
biztonsági technológiába. [1] Az ebben a Cselekvési Tervben szereplő számadatok
részletesen megtalálhatók a Cselekvési Tervhez tartozó bizottsági szolgálati
munkadokumentumban. [2] COM(2010) 614 végleges. [3] COM(2009) 691 végleges. [4] Részletesebben lásd a bizottsági szolgálati
munkadokumentumban. [5] A felsorolás nem teljes körű, a különböző
szektorok és az általuk felölelt technológiák részletesebb áttekintését a
bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmazza. [6] COM(2011) 809 végleges. [7] COM(2011) 311 végleges. [8] Az érintett területek kiválasztásának indoklását és
feltételeit a bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmazza. [9] Megjegyzendő, hogy a riasztóberendezések kiemelten
fontos szegmenset képeznek, melynek piaci volumene 4,5 milliárd EUR, illetve a
fizikai biztonsági piacnak 50 %-át teszi ki. [10] Lásd a 2008/300/EK, a 2009/272/EK
valamint a 2010/185/EU rendeleteket. [11] COM(2011) 810 végleges. [12] COM(2011) 750 és 753 végleges. [13] Az említett szabályok elfogadásához
szükséges az Európai Tanács és az Európai Parlament jóváhagyása. [14] A kereskedelmi hasznosítást
megelőző beszerzés ebben az esetben olyan megközelítésként
értelmezendő, melynek során kutatási-fejlesztési szolgáltatások
beszerzésére kerül sor úgy, hogy a szellemi tulajdonjogok nem (kizárólagosan)
tartoznak a szerződéskötő hatósághoz. Lásd COM (2007) 799 végleges. [15] COM (2010) 546 végleges [16] SBIR: Kisvállalkozói innovációs és
kutatási terv; a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési
rendszer egyesült államokbeli megfelelője. [17] Lásd a bizottsági szolgálati
munkadokumentumot. [18] COM (2012) 124 végleges [19] Az olyan, jellegüknél fogva erre nem
alkalmas területek kivételével, mint például az alapvető technológiai
kutatások és az előrejelző és forgatókönyv-projektek. [20] A beépített adatvédelemről
részletesebben lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentumot. [21] COM(2012)11