29.4.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 127/1

1.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (1) bekezdése egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtéséről rendelkezik, amelyben tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a tagállamok eltérő jogrendszereit és jogi hagyományait.

2.

Az Európai Unió Tanácsának az európai e-igazságszolgáltatással kapcsolatos, a 2009–2013-as időszakra szóló többéves cselekvési terve (1) kiemeli a tagállami esetjoghoz való hozzáférés fontosságát, valamint a szabványosítás és egy decentralizált technikai rendszer szükségességét.

3.

A nemzeti bírák európai igazságügyi rendszerben betöltött szerepéről szóló, 2008. július 9-i európai parlamenti állásfoglalás (2) hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a nemzeti bírák betölthessék kellő szerepüket az európai jogrendben, a tagállami esetjoghoz határokon átnyúló hozzáférést kell biztosítani.

4.

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség, amelyben megvalósulhat az igazságügyi együttműködés, nem csupán az európai uniós jog ismeretét követeli meg, hanem más tagállamok jogrendszerének kölcsönös ismeretét is.

5.

Az e-igazságügyi portál feladata, hogy információt terjesszen az EU és a tagállamok jogrendszeréről, és hasznos eszközként szolgáljon az uniós polgárok, a jogi szakemberek és a tagállami hatóságok számára.

6.

Az európai uniós jog tartalmának és gyakorlati alkalmazásának ismerete nem szerezhető meg egyedül az uniós jogforrásokból, ahhoz figyelembe kell venni a tagállami bíróságok esetjogát is, mind az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre vonatkozó határozatokat, mind az előzetes döntéshozatalt követően hozott határozatokat és azokat a határozatokat is, amelyek magának az uniós jognak az alkalmazásából következnek.

7.

Az elmúlt években az Európai Unió pénzügyi támogatásával vagy közvetlen részvételével több olyan kezdeményezés indult, amelyek közelebb visznek a fenti célokhoz, többek között az Európai Unió Legfelsőbb Bíróságai Elnökeinek Hálózata (3) által működtetett meta-keresőmotor, az Európai Unió Államtanácsainak és Legfelső Közigazgatási Bíróságainak Szövetsége (4) által használt Dec.Nat és Jurifast adatbázis, az Európai Bizottság JURE (joghatóság, elismerés, végrehajtás) adatbázisa (5), az EUR-Lex, valamint az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének esetjogi adatbázisa (6).

8.

E kezdeményezések alkalmazása és támogatása rámutatott arra, hogy szükség van ilyen adatbázisokra, de a tapasztalatok szerint az ezekben való keresés gyakran igen bonyolult és nem felhasználóbarát.

9.

Az e-jogi munkacsoporton belüli munkacsoport által végzett tanulmány (7) rávilágított, hogy a soknyelvűség problémájától eltekintve a gondokat leginkább az okozza, hogy az esetjog tekintetében a tagállamok nem használnak egységes azonosítókat. Tagállami szinten különböző azonosító rendszerek léteznek; ezek között vannak olyanok, amelyeket a bíróságok alakítanak ki, és vannak olyanok, amelyek szolgáltatóspecifikusak. Azok az adatbázisok, amelyek különböző tagállamok esetjogában való keresésre szolgálnak – a fent említett adatbázisok csak példák erre –, esetenként saját azonosító rendszert alakítanak ki, néha pedig egy vagy több tagállami számozási rendszert követnek. Az esetjogban való, határokon átnyúló keresés és az arra való hivatkozás ezért rendkívül bonyolult: előfordulhat, hogy az egyik rendszer által kiosztott azonosító nem egyeztethető össze más rendszerekkel.

10.

A fenti tanulmány arra is rávilágított, hogy hasonló gondok állnak fenn az esetjog ismertetésére szolgáló metaadatok (metadata) tekintetében is. Az, hogy a tagállami és európai adatbázisok szinte mindegyike eltérő elnevezési és kialakítási szabályokat alkalmaz a metaadatok tekintetében, veszélyezteti annak lehetőségét, hogy a bírák, a jogi szakemberek és a polgárok hatékonyan, felhasználóbarát módon tudjanak határokon átnyúló esetjogi keresést végezni.

11.

Összhangban az arányosság elvével, az európai e-igazságszolgáltatási cselekvési tervvel jóváhagyott decentralizáció elvével, valamint az Európai Interoperabilitási Keretrendszer elveivel, nem célszerű centralizált európai adatbázist létrehozni a tagállami esetjog tekintetében. Ezen túlmenően, az egyes jogi területeken fellépő specifikus felhasználói igények is a különböző funkciókkal bíró, különböző – akár közigazgatási, akár kereskedelmi jellegű – adatbázisok létrehozását indokolják.

12.

Mind az európai esetjogi adatbázisok továbbfejlesztésének megkönnyítése, mind annak érdekében, hogy ezen adatbázisok használata során a jogi szakemberek és a polgárok szolgálatára legyen, elengedhetetlen az esetjog azonosítására, az arra való hivatkozásra és az esetjogi metaadatokra irányuló közös rendszer kialakítása. Egy ilyen közös norma megfelelne az előző pontban említett elveknek.

13.

A bírósági határozatok azonosítóval való ellátása céljára egy olyan szabványos azonosítót lenne célszerű használni, amely mind az emberek, mind a számítógépek számára felismerhető, olvasható és érthető, továbbá megfelel a műszaki szabványoknak. Ezzel egyidejűleg kívánatos lenne, hogy a bírósági ügyek tagállami azonosító rendszerei az európai szabvánnyal párhuzamosan fennmaradhassanak, ugyanakkor az is, hogy az ezt választó országok egyedüli tagállami szabványként az európai szabványt alkalmazhassák.

14.

Mivel a bíróságok szervezeti felépítése és a bíróságok által használt informatikai alkalmazások nemcsak a tagállamok között, hanem a tagállamokon belül is változnak, az azonosító rendszer és a metaadatrendszer bevezetésére bíróságonként kerülhet sor.

15.

Az arányosság és a decentralizáció fent említett elvével összhangban tagállami szinten kell meghozni azt a döntést, hogy a bíróságok részt vegyenek-e az esetjogi azonosító és metaadatrendszerben.

16.

Tekintve, hogy az esetjogi azonosító és metaadatrendszer bevezetése és használata szempontjából kiemelkedően fontos, hogy a tagállamok bíróságai és kormányai elfogadják azt, konzultációkra került sor ezen ajánlással kapcsolatban az Európai Unió Legfelsőbb Bíróságai Elnökeinek Hálózatával, az Európai Unió Államtanácsainak és Legfelső Közigazgatási Bíróságainak Szövetségével, a Bírói Tanácsok Európai Hálózatával, a „LEX” kezdeményezés, a CEN/Metalex munkaértekezlet és a Semic.EU képviselőivel, az Európai Bizottsággal, az Európai Unió Bíróságával és az Európai Unió Kiadóhivatalával.

17.

Az azonosító és metaadatrendszert széles körben ismertté kell tenni a polgárok és a jogi szakemberek körében. Annak érdekében, hogy nagyobb eséllyel lehessen rátalálni a mellékletben ismertetett azonosítóval és metaadatokkal ellátott esetjogra, ezeket a bírósági határozatokat egy közös interfészen (interface) keresztül – azonosító és minimális számú metaadat alapján – kereshetővé kell tenni. E közös kereső interfész architektúráját decentralizált módon kell kialakítani, és azt integrálni kell az európai e-igazságügyi portálba. Bár egy közös kereső interfész növeli az azonosító és metaadatrendszer használhatóságát, annak megléte nem lehet az azonosító és metaadatrendszer tagállami szintű bevezetésének előfeltétele.

18.

A közös kereső interfésznek nemcsak arra kell képesnek lennie, hogy a közigazgatási honlapokhoz csatlakozzon, hanem az esetjog közreadására szolgáló (pl. az ügyek összegzését vagy fordítását tartalmazó) más weboldalakhoz is.

19.

A tagállamok felkérést kapnak a European Case Law Identifier (európai esetjogi azonosító) (a továbbiakban: ECLI) és minimális számú egységes esetjogi metaadat – tagállami szinten, önkéntes alapon történő – bevezetésére.

20.

A következő ajánlásokat kell szem előtt tartaniuk azon tagállamoknak, amelyek az ECLI és a minimális számú egységes esetjogi metaadat bevezetése mellett döntenek: