52008DC0128

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 6.3.2008

COM(2008) 128 végleges

ZÖLD KÖNYV

A BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK HATÉKONY VÉGREHAJTÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN: AZ ADÓSÓK VAGYONÁNAK ÁTLÁTHATÓSÁGA

(előterjesztő: a Bizottság)

ZÖLD KÖNYV

A BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK HATÉKONY VÉGREHAJTÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN: AZ ADÓSÓK VAGYONÁNAK ÁTLÁTHATÓSÁGA

A zöld könyv célja, hogy széleskörű konzultációt indítson az érdekelt felek körében arról, hogy milyen módon lehetne javítani az adósok vagyonának átláthatóságát az Európai Unióban. A zöld könyv bemutatja a jelenlegi helyzetben fennálló problémákat és azok lehetséges megoldásait.

A Bizottság felkéri az érdekelt feleket, hogy észrevételeiket 2008. szeptember 30-ig nyújtsák be az alábbi címre:

European Commission (Európai Bizottság)Directorate-General for Justice, Freedom and Security (Az Igazságügyek, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága)C1. csoport (polgári igazságszolgáltatás)B–1049 Brussels (Brüsszel)Fax: +32-2/299 64 57E-mail: JLS-coop-jud-civil@ec.europa.eu

A hozzászólásokat a hozzászóló nevével együtt az interneten nyilvánosságra hozzák, kivéve, ha az ilyen közzététel a hozzászóló jogos érdekeit veszélyeztetné. Ebben az esetben a hozzászólást név nélkül tehetik közzé. Más esetben nem teszik közzé a hozzászólást, és nem veszik figyelembe annak tartalmát. A hozzászólásokat a Bizottság weboldalán teszik közzé (vagy az „Ön hangja Európában” elnevezésű központi portálon, amely a Bizottság egységes konzultációs hozzáférési pontja, vagy az Igazságügyek, Szabadság és Biztonság Főigazgatóság konzultációs oldalán, amely az előbbiről internetes hivatkozás segítségével érhető el).

A Bizottság nyilvános meghallgatást szervezhet a zöld könyv tárgyát képező témáról.

I. Bevezetés: A jelenlegi helyzet hiányosságai

Fennáll a kockázata, hogy a határokon átnyúló adósságbehajtással kapcsolatos problémák akadályt képezhetnek az Európai Unión belüli fizetési megbízások szabad áramlása előtt, és gátolhatják a belső piac megfelelő működését. A késedelmes fizetések és a nem teljesített fizetések egyaránt veszélyeztetik a vállalkozások és a fogyasztók érdekeit. Ez különösen abban az esetben fordul elő, ha a hitelező, illetve a végrehajtó hatóságok nem rendelkeznek információkkal az adós tartózkodási helyére vagy vagyonának hollétére vonatkozóan.

A Bizottság már „A bírósági határozatok Európai Unióban történő meghozatala és végrehajtása hatékonyságának javítása”[1] című, 1998. évi közleményében rámutatott a határokon átnyúló adósságbehajtás nehézségeire. A kölcsönös elismerési program két évvel később megállapította, hogy „valóban sokkal könnyebb lenne a bírósági határozatok végrehajtása az Európai Unióban, amennyiben lehetséges volna pontos információhoz jutni az adós pénzügyi helyzetére vonatkozóan. Ezért intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az adós vagyonának a tagállamok területén való pontos beazonosítását.”[2] A 2004-ben a Bizottság számára készített, „A bírósági határozatok Európai Unióban történő végrehajtása hatékonyságának javításáról szóló tanulmány” [3] elemzést közölt a 15 tagállamban fennálló helyzetről, illetve a bírósági határozatok Európai Unióban történő végrehajtásának javítása érdekében több intézkedésre tett javaslatot. A Bizottság a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében felkérte azt a 12 tagállamot, amely a fentieket követően csatlakozott az Európai Unióhoz, hogy adjon tájékoztatást az országában fennálló jogi helyzetről. A válaszokat belefoglalták ebbe a zöld könyvbe. Legutóbb, 2006. október 24-én az Európai Bizottság elfogadta Az ítéletvégrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: bankszámlák letiltása[4] című zöld könyvet. Míg az említett zöld könyv a pénzkövetelések végrehajtásának javításával, és elsősorban a bankszámlák letiltásával foglalkozik, ami lehetővé teszi a hitelezőnek, hogy hozzájusson követeléseihez azzal, hogy megakadályozza adósának az Európai Unión belül vezetett egy vagy több bankszámláján levő aktív pénzeszközök eltávolítását vagy átutalását, a jelenlegi zöld könyv célja általánosabban az adósi vagyon átláthatóságának nyilvántartások alkalmazásával és az adós nyilatkozata segítségével történő javítása.

A végrehajtási eljárás kiindulópontja gyakran az adós lakcímének és/vagy annak pénzügyi helyzetével kapcsolatos információknak a felkutatása. Nemzeti szinten jelenleg általában különböző információforrások – elsősorban nyilvántartások és adósnyilatkozatok segítségével biztosítják az adós vagyonának átláthatóságát. Bár a nemzeti rendszerek alapvető alkotóelemei hasonlónak tűnnek, jelentős eltérések mutatkoznak a hozzáférés feltételei, az információszerzési eljárások, valamint a rendszerek tartalma és általános hatékonysága tekintetében[5].

Összehasonlító nézőpontból az információhoz való hozzáférés biztosítására két eltérő módszer létezik[6].

- Az első rendszer az adós teljes vagyonra vonatkozó nyilatkozata[7]. Néhány tagállamban[8] létezik egy ehhez hasonló rendszer, amely szerint az adós szintén köteles feltárni a vagyonát, azonban csupán a követelés kielégítéséhez szükséges mértékben.

- Más tagállamok – elsősorban azok, amelyekben az adós nem köteles felfedni a vagyonát – meghatározott típusú információkat szolgáltató keresőrendszerekhez való hozzáférést tesznek lehetővé[9]. Ezekben az államokban a szükséges információkat nagyrészt a nyilvántartásokból szerzik meg. A nyilvántartásokhoz és egyéb információforrásokhoz való hozzáférés, illetve a nyomozati és vizsgálati jogosultságok tekintetében nagyon eltérően alkalmazzák ezt a rendszert.

A nemzeti jogrendszerek különbözősége, illetve a hitelezők nem elegendő információja a többi tagállam struktúráira vonatkozóan akadályozza a határokon átnyúló adósságbehajtást. A tagállami jogrendszerek alapjául szolgáló struktúrák hasonlósága azonban alapját képezheti azok egymáshoz való közelítésének[10]. A lehetséges európai szintű intézkedések – a célkitűzések megvalósulása esetén – javíthatnák az adósok vagyonának átláthatóságát, illetve erősíthetnék a hitelezők információszerzési jogosultságát, mindvégig tiszteletben tartva az adós magánéletének védelmére vonatkozó elvet. Ez a 95/46/EK adatvédelmi irányelvben[11] előírt elv ellensúlyozza a hitelező hatékony adósságbehajtáshoz való jogát.

Ez a zöld könyv elsősorban a bírósági határozatok állami végrehajtásának javításával foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy sem a végrehajtás (anyagi) korlátainak kérdését, sem a magán vagy félmagán szervezeteknek a végrehajtási eljárásban történő részvételét nem tárgyalja.

1. kérdés:

Úgy ítéli-e meg Ön, hogy közösségi szintű intézkedések szükségesek annak érdekében, hogy javítsák az adósok vagyonának átláthatóságát?

Úgy ítéli-e meg Ön, hogy ezzel kapcsolatban kiemelt figyelmet kell kapnia a bírósági határozatok végrehajtása és az adósvédelem közötti kölcsönhatásnak, vagy a nem állami szervek bírósági határozatok végrehajtásában játszott szerepének? Ha igen, mely elemeket ítél Ön fontosnak?

II. A lehetséges megoldások

Az adós vagyonával kapcsolatos információk többféle forrásból – elsősorban nyilvántartásokból, illetve magától az adóstól – szerezhetők be. Tehát ahelyett, hogy valamely egységes európai intézkedésre összpontosítanának, ajánlatos olyan intézkedéscsomagot mérlegelni, amely elősegítheti annak biztosítását, hogy a hitelező ésszerű időn belül megbízható tájékoztatást kapjon adósának vagyonáról. Az e zöld könyvben megvizsgált lehetséges intézkedések a következők:

- a nemzeti végrehajtási jogszabályokra és gyakorlatokra vonatkozó kézikönyv kidolgozása

- a rendelkezésre álló információ körének bővítése, valamint a nyilvántartásokhoz történő hozzáférés javítása

- a végrehajtó hatóságok közötti információcsere

- az adós nyilatkozatával kapcsolatos intézkedések.

1. A nemzeti végrehajtási jogszabályokra és gyakorlatokra vonatkozó kézikönyv kidolgozása

A 27 tagállam eltérő végrehajtási rendszereivel kapcsolatban jelenleg nagyon kevés információ áll rendelkezésre[12]. Gyakorlati lépésként kézikönyvet lehetne készíteni a tagállamok végrehajtási rendszereiről. E kézikönyv tartalmazhatná az egyes tagállamokban valamely személy vagyonára vonatkozóan rendelkezésre álló valamennyi információforrást, azon személyek kapcsolatfelvételi címét, akik – bizalmas információ esetén – hozzáférést kaphatnak az adott információhoz, a hozzáférés költségeit, illetve egyéb lényeges adatokat. Ezt a kézikönyvet a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat weboldalán hozzáférhetővé lehetne tenni.[13]

2. kérdés: Ön szerint mennyire lenne hasznos a tagállamok végrehajtási rendszereire vonatkozó valamennyi információt tartalmazó kézikönyv?

2. A nyilvántartásokban rendelkezésre álló információ körének bővítése, valamint az azokhoz való hozzáférés javítása

a) Kereskedelmi nyilvántartások

A legfőbb információforrások az állami nyilvántartások, és azok közül a kereskedelmi nyilvántartások a legfontosabbak.

Az 1968. évi első társasági jogról szóló tanácsi irányelv („Nyilvánosság Irányelv”)[14], illetve az 1989. évi tizenegyedik társasági jogról szóló tanácsi irányelv („Fióktelep Irányelv”)[15] részben összehangolta a kereskedelmi nyilvántartásokat. A Nyilvánosság Irányelv 2. cikkének (1) bekezdése előírja a vállalatok számára bizonyos dokumentumok és adatok közzétételét[16]. A Fióktelep Irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a fióktelep címét közzé kell tenni. A tagállamok gazdasági szervezetekre vonatkozó nyilvántartásai jelenleg részletes adatokat nyújtanak az egyes cégekről (jogi helyzet, létrehozás időpontja, jegyzett tőke, tevékenységi kör, testületi szervek és azok képviseleti jogköre, illetve egyes esetekben akár a foglalkoztatottak száma)[17]. Ezeket az információkat gyakran központi elektronikus nyilvántartásokban tárolják, és azok az interneten keresztül is hozzáférhetők[18].

Vagyis két irányelvnek az a célja, hogy – a végrehajtási eljárásokat is beleértve – átláthatóságot biztosítson a tág értelemben vett üzleti kapcsolatokban. Ugyanakkor nem írják elő a kereskedelmi nyilvántartások teljes körű összehangolását. Csak bizonyos kereskedelmi társaságokra, nem pedig egyénekre és üzleti partnerkapcsolatokra alkalmazandók[19]. Ezenfelül a tagállamoknak jogukban áll helyi vagy központi kereskedelmi vagy cégnyilvántartásokat létrehozni: az Egyesült Királyságban három központi nyilvántartásban található az üzleti tevékenységre vonatkozó valamennyi információ, Németországban pedig a helyi bíróságok által üzemeltetett több mint 400 nyilvántartásban. Mindamellett a kereskedelmi nyilvántartásokban található adatok nem minden esetben egyformán megbízhatóak: némely tagállamban[20] nem ellenőrzik az adatokat, mielőtt bevinnék azokat a nyilvántartásba[21]. Néhány tagállamban elavultak lehetnek a kereskedelmi nyilvántartás adatai, mert nem mindig szankcionálják megfelelően, ha a vállalatok nem tesznek eleget változásbejelentési kötelezettségüknek[22].

Továbbá a Nyilvánosság Irányelv nem szabályozza az elektronikus adatfeldolgozást vagy a kereskedelmi nyilvántartásokhoz az interneten keresztül történő hozzáférést. Meg kell viszont jegyezni, hogy a Tanács 2007. június 12-i és 13-i ülésén arra a következtetésre jutott, hogy „folytatni kell az e-igazságszolgáltatás területén megkezdett munkát annak érdekében, hogy olyan európai szintű technikai platform jöjjön létre, amely az igazságszolgáltatás keretén belül hozzáférést biztosít a meglévő vagy jövőbeli elektronikus rendszerekhez.” A jövőben elvégzendő munka prioritásai közé tartozik „a fizetésképtelenségi, valamint a kereskedelmi és üzleti nyilvántartások hálózatának kiépítésére vonatkozó feltételek” megteremtése.

3. kérdés: Bővíteni kell-e a kereskedelmi nyilvántartásokban elérhető információk körét, illetve javítani kell-e az említett nyilvántartásokhoz való hozzáférést? Ha igen, milyen módon és mértékben?

b) A népesség-nyilvántartások

Ennél is több problémával találkozhat a magánadós lakcímét kereső hitelező. A tagállamok túlnyomó többségében[23] valamennyi lakos lakcímét rögzítik a népesség-nyilvántartásban. Ezek a nyilvántartások azonban rendkívül eltérően épülnek fel. Néhány tagállamban[24] a helyi hatóságok tartják fenn azokat, így az adós lakcímét kereső hitelezőnek az egész ország valamennyi helyi nyilvántartását át kellene kutatnia – ami kivitelezhetetlen feladat. A központi nyilvántartások gyakran nem hozzáférhetőek a hitelező számára[25]. Következtetésképpen komoly problémákkal szembesül az a hitelező, aki fogyasztó vagy magánszemély adós lakcímét keresi. Ezenfelül nem minden tagállamban engedélyezik a végrehajtó hatóságok hozzáférését a nyilvántartásokhoz. Előfordulhat, hogy azokban a tagállamokban, ahol nem léteznek ilyen nyilvántartások, létrehozásuk nincs összhangban a jogi hagyományokkal. A több országra kiterjedő nyilvántartás-lekérdezést kínáló magánszolgáltatók még csak csírájukban léteznek. Bármely esetleges intézkedésnek tiszteletben kellene tartania az adatvédelemre és az adós magánéletének védelmére vonatkozó szabályokat is.

4. kérdés: Javítani kell-e a meglévő népesség-nyilvántartásokhoz való hozzáférést? Ha igen, milyen módon?

c) A társadalombiztosítási- és az adónyilvántartások

A társadalombiztosítási- és az adónyilvántartások gyakran tartalmaznak az adósra – így például lakcímére, munkáltatójának adataira vagy bankszámlaszámaira – vonatkozó adatokat; az ilyen adatokhoz való hozzáférés jelentősen elősegítheti a pénzkövetelések behajtását. Azon tagállamok, amelyek jogrendszereiben nem szerepel adósnyilatkozat, végrehajtó szerveket hatalmaznak fel arra, hogy az adós vagyonára vonatkozó keresést végezzenek az állami fenntartású nyilvántartásokban[26]. A végrehajtó szerveknek a nem állami nyilvántartásokhoz való közvetlen hozzáférése ugyanakkor nem csupán azokban az országokra korlátozódik, ahol nem létezik adósnyilatkozat. Ellenkezőleg, a korszerű végrehajtási jogszabályok hozzáférést engedélyeznek az illetékes szervek számára a nem állami nyilvántartásokhoz. Ausztriában[27] és Spanyolországban a bíróságok az adós munkaviszonyára vonatkozó adatokat kérhetnek a társadalombiztosítási nyilvántartásoktól. Portugáliában a végrehajtónak először a végrehajtó bíróságok felhatalmazását kell kérnie, azt követően azonban nyílt hozzáféréssel rendelkezik. Spanyolországban és Svédországban a végrehajtó szervek szintén közvetlenül kérhetnek információt az adónyilvántartásokból. Szlovéniában az adóhatóságok egy adott adóalanyra vonatkozó adatokat közölhetnek más állami hatóságokkal, helyi önkormányzati hatóságokkal, illetve állami szervekkel azok jogszabályban megállapított hatásköreinek gyakorlása érdekében. Észtországban a végrehajtó 2008-tól információkat kaphat az egészségbiztosítási pénztár és a társadalombiztosítási hivatal nyilvántartásából, valamint az értékpapír-nyilvántartásból. Ezekben az államokban jelentős mértékben javult a végrehajtási eljárások hatékonysága. Ezenfelül (legalábbis bizonyos mértékig) egyenlően kezelik a magán- és a köztartozásokat. A svéd rendszer – amelyben a végrehajtó hatóságok hozzáférnek a társadalombiztosítási- és adónyilvántartásokhoz – az adósnyilatkozatnál jobb tájékoztatási eszközt nyújthat a hitelező számára, mivel nem teszi szükségessé az adós közreműködését, megnöveli a gyors és pontos információszerzés esélyeit, illetve hatékony eszközzé válhat a hitelező számára az adósával kapcsolatos más úton meg nem kapható információk megszerzése tekintetében.

Viszont a nyilvántartásokhoz való hozzáférés ellentétbe kerülhet az adatvédelmi szabályokkal, illetve a szociális és pénzügyi titoktartással. Elsősorban a társadalombiztosítási- és az adónyilvántartásokból származhatnak szenzitív információk. Ezért amikor hozzáférést biztosítanak ezekhez az adatokhoz, figyelembe kell venni a különleges adatok feldolgozására vonatkozó – tagállamonként esetleg eltérő – különleges jogi feltételeket.

5. kérdés: Javítani kell-e a végrehajtó hatóságok hozzáférését a társadalombiztosítási- és adónyilvántartásokhoz? Amennyiben igen, milyen módon és mértékben?

3. A végrehajtó hatóságok közötti információcsere

a) A jelenlegi helyzet

A végrehajtó szervek jelenleg nem férhetnek hozzá közvetlenül a többi tagállamnak azokhoz a (nem állami) nyilvántartásaihoz, amelyek nyitva állnak az adott állam végrehajtó szervei számára. Amennyiben végrehajtó szervek hozzá is férhetnek egyáltalán ezekhez a nyilvántartásokhoz, a hozzáférés szigorúan a nemzeti végrehajtó szervekre korlátozódik. Jelenleg nincs olyan nemzetközi jogi eszköz, amely a nemzeti végrehajtó szervek közötti információcserét szabályozná[28].

A polgári ügyekben eljáró végrehajtók és végrehajtó szervek közötti együttműködés hiánya viszont éles kontrasztot alkot az adóhatóságok Európai Unión belüli szoros együttműködésével. A Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból eredő követelések behajtását szabályozó irányelv[29] a tagállami hatóságok közötti közvetlen információcsere rendszerét írja elő. Ezen irányelv alkalmazási körét egyes adókhoz kapcsolódó követelésekre is kiterjesztették[30]. Az irányelv 4. cikke úgy rendelkezik, hogy „a megkereső hatóság kérésére a megkeresett hatóság minden olyan információt beszerez, amely a megkereső hatóság számára hasznos lehet követelésének behajtásában.”. Jelenleg elektronikus úton továbbítják a kéréseket[31]. A megkeresett hatóság nem köteles olyan információt szolgáltatni, amely kereskedelmi, ipari vagy szakmai titkokat fedne fel, vagy amelynek feltárása a közérdeket sértené, vagy ellentétes volna azzal[32].

b) A lehetséges megoldások

Következtetésképpen – átfogó európai nyilvántartások hiányában – az egyik lehetőség a nemzeti végrehajtó hatóságok közötti együttműködés erősítése és az azok közötti közvetlen információcsere bevezetése lehetne. Az egyik tagállam végrehajtó szervei segítséget kérhetnének a másik tagállam illetékes szerveitől. Ebben a tekintetben mintául szolgálhat az adóhatóságok kölcsönös segítségnyújtásáról szóló közösségi jogi eszköz.

Azt is meg lehetne vizsgálni, hogy a belső piaci információs rendszer (IMI) milyen mértékben lenne alkalmazható a nemzeti végrehajtó hatóságok közötti információcsere céljából. A belső piaci információs rendszert bármely hivatalos nyelven működő tagállami közigazgatási szervek közötti információcserét szolgáló elektronikus eszközként fejlesztették ki, és elvileg bármely közösségi jogszabály alkalmazásához támogatást nyújthat.

E megközelítés szerint a jövőbeni közösségi jogi eszköz megadhatja azoknak a nemzeti végrehajtó hatóságoknak a felsorolását, amelyek jogosultak információkat kérni a többi tagállam nyilvántartásaiból, illetve meghatározhatja azt a határidőt, amelyen belül valamely információkérésnek eleget kell tenni. Egységes kérdés- és válasznyomtatványokat lehetne létrehozni valamennyi közösségi nyelven, és az adatcserére lehetőség szerint elektronikus formában kerülne sor.

Amennyiben ezt a lehetőséget választják, meg kell majd vizsgálni, hogyan kezeljék a végrehajtó szervek rendelkezésére álló információk közötti jelentős eltéréseket. A tagállamok némelyikében[33] a végrehajtó hatóságok nem állami szervek, és nincs hozzáférésük saját tagállamuk állami nyilvántartásaihoz. Következtetésképpen nem szolgáltathatnak megfelelő információkat más tagállamok végrehajtó hatóságai számára.

A kölcsönös segítségnyújtási eljárás során figyelembe kell venni az adatvédelmi szabályokat.

6. kérdés: Javítható-e a végrehajtó hatóságok közötti információcsere? Ha igen, milyen módon?

4. Az adós nyilatkozata

a) A jelenlegi helyzet

Számos nemzeti rendszer[34] felhatalmazza a végrehajtó szerveket, hogy közvetlenül az adóstól kérjenek tájékoztatást a vagyonáról. Néhány tagállamban az adósnyilatkozatra a végrehajtást foganatosító bíróság előtti tanúvallomás formájában kerül sor. Az adós köteles szóbeli meghallgatáson részt venni, amelynek során a bíró (vagy az igazságügyi ügyintéző) hallgatja ki[35]. A hitelező további kérdéseket tehet fel[36]. Az adós ellenbizonyítására is sor kerülhet, illetve az adósnak be kell mutatnia a vagyonára vonatkozó okiratokat[37]. Más tagállamokban ugyanakkor az adósnyilatkozat megtételére kötelező formanyomtatványok kitöltésével kerül sor[38]. Ezekben a tagállamokban nem bizonyítéknak, hanem a végrehajtó szervek által összegyűjtött tényeknek tekintik az adósnyilatkozatot.

Két fajta adósnyilatkozat van: az első valamennyi vagyonának felfedésére kötelezi az adóst, a második pedig a hitelező követelésének fedezéséhez elegendő értékű vagyontárgyakra korlátozza ezt a kötelezettséget.

Hasonlóak az adósnyilatkozat felvételének az előfeltételei. Valamennyi tagállamban a hitelező igényli a nyilatkozatot. Általában csak az első sikertelen foglalási kísérletet követően kerül sor nyilatkozattételre, vagy ha egy ilyen kísérlet valószínűleg sikertelen lenne. A korszerű végrehajtási rendszerek az eljárás kezdetén megkövetelik a nyilatkozattételt annak érdekében, hogy a végrehajtó szervek korai szakaszban hozzájuthassanak a szükséges információkhoz[39]. Ezekben a rendszerekben a sikertelen foglalási kísérlet nem előfeltétel.

Az adósnyilatkozattal kapcsolatos legfontosabb probléma abból fakad, hogy a nyilatkozatot személyesen kell adni. Amennyiben az adós megtagadja vagyonának felfedését, a végrehajtó szervek (rendőri támogatással) fizikai kényszerintézkedést foganatosíthatnak vele szemben, illetve letartóztathatják[40]. Portugáliában bírsággal sújthatják a vonakodó adóst; számos egyéb tagállamban pedig (egy vagy akár két évig terjedő) szabadságvesztés büntetést is kiszabhatnak rá[41]. A pontatlan vagy valótlan nyilatkozattételt bűncselekménynek tekintik[42]. Ezért néhány tagállamban esküvel erősítik meg a nyilatkozatot[43].

A tagállamok némelyikében nem létezik adósnyilatkozat[44]. Ez azzal magyarázható, hogy az adósnyilatkozat egyfajta „személyes végrehajtásra” (azaz az adós személyével szembeni végrehajtásra) hasonlít, ami szabadságvesztéssel büntethető. További ok lehet a nyilatkozat jogi természete. A nyilatkozat – különösen ha a végrehajtást foganatosító bíróság szóbeli meghallgatásán teszik – bizonyításfelvételnek tekinthető. Mivel a legtöbb római jogi tradícióval rendelkező tagállamban egyértelműen elválasztják a végrehajtó szerveket a bírósági rendszertől, ezért az ilyen bizonyításfelvétel összeegyeztethetetlennek tekinthető a végrehajtási struktúrákkal. Más tagállamokban ugyanakkor maga a végrehajtó vagy egyéb végrehajtó szervek is felvehetik a nyilatkozatot. Emellett a fizetésképtelenségi és hasonló eljárásokban széles körben ismert az adósnak az a kötelezettsége, hogy felfedje a vagyonát[45].

b) A választási lehetőségek

Ha az adósi vagyon átláthatóságának javítása érdekében hasznosnak és szükségesnek ítélik az adósnyilatkozattal kapcsolatos közösségi szintű intézkedéseket, akkor az alábbi választási lehetőségek kínálkoznak:

Az egyik lehetőség olyan közösségi jogi eszköz volna, amely az adósnyilatkozat felvételére vonatkozó eljárás bevezetésére kötelezi a tagállamokat, azonban mérlegelésükre bízza azoknak a feltételeknek a meghatározását, amelyek fennállása esetén nyilatkozatott kellene tenni. Az európai polgári eljárások közelítésével foglalkozó Storme csoport [46] elkészítette e rendelkezés tervezetét.

Viszont számos hátránya lenne az ilyen „minimális szintű összehangolást” előíró jogi eszköznek: továbbra is fennállnának a nemzeti jogrendszerek közötti eltérések; nem válna lehetővé az egységes, közös formanyomtatványon történő vagyonnyilatkozat-tétel, továbbá jelentős különbségek maradnának fenn a kötelezettség elmulasztása miatt kiszabható szankciók tekintetében.

Az adósnyilatkozat felvételére vonatkozó rendszert az arányosság elvének figyelembevételével kell bevezetni: a nyilatkozat nem tartalmazhat olyan információkat, amelyek nem szükségesek annak a célnak az eléréséhez, amelynek érdekében a nyilatkozattételt előírták. Az a megoldás, amely arra kötelezi az adóst, hogy előre fedje fel valamennyi vagyonát, kevésbé tartja tiszteletben a magánéletet, mint az, amelyik szerint az adóst csak különleges feltételek teljesülése esetén kötelezik nyilatkozattételre.

c) Az európai vagyonnyilatkozat bevezetése

Tehát a másik mérlegelendő lehetőség az egységes európai vagyonnyilatkozat bevezetése, amely révén arra köteleznék az adóst, hogy fedje fel az Európai Igazságügyi Térségben található valamennyi vagyonát. A tagállami végrehajtási eljárások területi hatálya nem korlátozná az adós vagyonának átláthatóságát, mivel az Európai Igazságügyi Térségen belül – ahol biztosított a bírósági határozatok kölcsönös elismerése – elvileg az adós valamennyi vagyona végrehajtható[47]

Ezt a nyilatkozatot minden közösségi nyelven rendelkezésre álló egységes formanyomtatványon tehetnék. A nyilatkozat feltételeivel és tartalmával, valamint a vonatkozó szankciókkal kapcsolatban minimális (vagy akár egységes) szabályokat lehetne megállapítani. Ennek következtében a hitelezők az Európai Igazságügyi Térségen belül azonos szintű hozzáféréssel rendelkeznének a vagyonra vonatkozó információkhoz, az adósok pedig a belső piacon belül azonos szintű védelemben részesülnének. Ezenfelül az Európai Igazságügyi Térségen belül csökkenne annak a veszélye, hogy mindig a legtöbb információhoz való hozzáférést biztosító tagállamban indítják meg a végrehajtási eljárásokat. („ information shopping” ).

Mivel az esetleges jogi eszköz nem zavarhatja a végrehajtó szervek tagállami szervezését, így minden egyes tagállam kijelölhetné a nyilatkozatfelvétel szempontjából illetékes szervet vagy hatóságot. A vagyont a hitelező vagy a tagállami jogszabályokban előírt illetékes hatóság (pl.:az huissier de justice, a végrehajtó ügynökség, vagy a végrehajtó bíróság) számára fednék fel.

Az adósnak lehetőséget kell adni arra, hogy fizetés felajánlásával vagy a végrehajtáshoz elegendő vagyon meghatározásával mentesüljön a nyilatkozattételi kötelezettség alól. Azt is ajánlatosnak tűnik lehetővé tenni az adós számára, hogy bankgaranciával vagy hasonló biztosítékkal fedezett részletfizetési ajánlat segítségével is mentesülhessen a nyilatkozattételi kötelezettség alól.

Az adós formanyomtatvány kitöltésével tehet nyilatkozatot. Amennyiben lehetséges ennek négyzetek beikszelésével kell történnie (jelezve, hogy rendelkezik-e egy bizonyos fajtájú vagyontárggyal vagy sem). Annak a lehetőségét is fel lehet ajánlani, hogy a formanyomtatványt az Polgári Ügyek Európai Igazságügyi Atlaszán, online formában töltsék ki[48].

A jogi eszköznek végül a nemteljesítés esetén alkalmazandó szankciókról is rendelkezni kell. Az egyik megfontolandó lehetőség szerint bírságok kiszabását és az adós letartóztatását írnák elő. Az adós valótlan állításai büntetőjogi szankciót vonhatnának maguk után. Annak érdekében, hogy elkerüljék az adóssal szembeni jogosulatlan kényszert, a jogi eszköz megtilthatná az adósnyilatkozatok nyilvános nyilvántartásban („adóslistán”) történő közzétételét.

7. kérdés: Úgy véli-e Ön, hogy be kellene vezetni az európai vagyonnyilatkozatot?

8. kérdés: Ha igen, milyen feltételek mellett lehetne nyilatkozatot felvenni? Szankcionálni kellene-e a valótlan állításokat tartalmazó nyilatkozatot? Ha igen, mivel?

9. kérdés: Milyen szintű összehangolást tekint Ön megfelelőnek az európai vagyonnyilatkozat esetében? Minek kellene az európai vagyonnyilatkozat pontos tartalmát alkotnia?

5. Egyéb intézkedések

Az ebben a zöld könyvben tárgyalt, az adósi vagyon átláthatóságának javítására irányuló lehetséges intézkedéseken kívül lehetnek egyéb, mérlegelhető intézkedések is.

10. kérdés: Milyen egyéb európai uniós szintű intézkedéseket javasol Ön az adósi vagyon átláthatóságának javítása érdekében?

[1] A Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közlemény (HL C 33., 1998.1.31., 3. o.).

[2] Intézkedési program a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtására, HL C 12., 2001.1.15., 1. o.

[3] JAI/A3/2002/02-es számú tanulmány. A zárójelentés elérhető az alábbi weboldalon: http://ec.europa.eu/justice_home/doc_centre/civil/studies/doc_civil_studies_en.htm.

[4] COM(2006) 618 végleges.

[5] JAI/A3/2002/02-es számú tanulmány, 47. o.

[6] Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a legtöbb tagállam vegyíti a két rendszer jellemzőit, még ha a nemzeti rendszer egésze besorolható is egyik vagy másik rendszerbe.

[7] Pl.: Németországban, Görögországban, valamint Angliában.

[8] Spanyolországban és Portugáliában.

[9] Pl.: Skóciában jelentős, interneten keresztül hozzáférhető nyilvántartások léteznek, viszont a jogrendszer nem ír elő nyilatkozattételi kötelezettséget az adós vagy a harmadadós számára.

[10] JAI/A3/2002/02 számú tanulmány, 48. o.

[11] Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.). A 95/46/EK irányelv célja a személyes adatok védelmére vonatkozó alapvető jognak, és ezzel egyidejűleg ezen adatok Európai Unión belüli szabad áramlásának a biztosítása. Az irányelv szerint a személyes adatok bármely feldolgozását tisztességesen és jogszerűen kell végezni. A személyes adatok gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és törvényes célból történhet, és további feldolgozása nem végezhető e célokkal összeférhetetlen módon (célhoz kötöttség elve). Az adatoknak gyűjtésük célja szempontjából megfelelőknek, relevánsaknak és nem túlzottan széles körűeknek kell lenniük (arányosság elve). A megszerzett információk engedéllyel nem rendelkező harmadik személyek részére nem továbbíthatók. Az adatfeldolgozás akkor megengedett, ha az érintett hozzájárulását adta, vagy ha az alábbiak közül egy vagy több feltétel teljesül: az adatfeldolgozás az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítéséhez szükséges, az adatfeldolgozás közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásához szükséges, vagy az adatkezelőre ruházott hivatali hatáskör gyakorlásához szükséges. A különleges adatok feldolgozása akkor lehetséges, ha az jogi követelések megállapításához, érvényesítéséhez vagy védelméhez szükséges. Az irányelv átláthatósági követelményei ezenfelül előírják azt a kötelezettséget, hogy az érintettet tájékoztatni kell személyes adatainak feldolgozási módjáról, beleértve az adatkezelő személyét, az adatkezelés céljait, illetve az adatok lehetséges címzettjeit. A fenti szabályok szerint pontosan meg kell határozni az adatkezelés célját, a szükséges személyes adatok típusát, illetve az adatok címzettjeit, és az érintettet megfelelően tájékoztatni kell. Ha ezek a feltételek teljesülnek, nincs akadálya annak, hogy előírják az adósi vagyon tényleges átláthatóságát.

[12] A nemzeti végrehajtási rendszerekre, valamint a végrehajtás iránti kérelem esetén megkeresendő illetékes hatóságra vonatkozó alapvető információk már hozzáférhetők a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat alábbi weboldalán: h ttp://ec.europa.eu/civiljustice/enforce_judgement/enforce_judgement_gen_en.htm

[13] http://ec.europa.eu/civiljustice/.

[14] A Tanács első irányelve (1968. március 9.) az egész Közösségre kiterjedő egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerződés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról (68/151/EGK), HL L 65., 1968.3.14., 8. o.

[15] A Tanács tizenegyedik irányelve (1989. december 21.) a valamely tagállam jogának hatálya alá tartozó meghatározott jogi formájú társaságoknak egy másik tagállamban létesített fióktelepeire vonatkozó bejelentési és közzétételi követelményeiről (89/666/EGK), HL L 395., 1989.12.30., 36. o.

[16] Ezek a dokumentumok és adatok a következők:a) a létesítő okirat és alapszabály, ha ezt külön okirat tartalmazza;b) az a) pontban említett okiratok bármely módosítása, beleértve annak az időtartamnak a meghosszabbítását, amelyre a társaságot létrehozták;c) a létesítő okirat, illetve az alapszabály minden módosítását követően, a hatályos létesítő okiratnak vagy alapszabálynak a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt teljes szövege;d) azon személyek kijelölése, megbízásuk megszűnése, és személyes adatai, akik a jogszabályok értelmében létrehozott szervként, illetve bármely ilyen szerv tagjaiként:i. jogosultak a társaság képviseletére harmadik személyekkel szemben és jogi eljárásokban;ii. részt vesznek a társaság ügyvezetésében, felügyeletében, illetve ellenőrzésében.Az adatközlés során arról is tájékoztatást kell adni, hogy a társaság képviseletére jogosult személyek önálló vagy kizárólag együttes cégjegyzési jogosultsággal rendelkeznek-e.e) a jegyzett tőke összege évente legalább egyszer, amennyiben a létesítő okirat vagy az alapszabály tartalmazza az engedélyezett jegyzett tőke összegét, és ha annak emeléséhez a létesítő okirat módosítására nincs szükség;f) minden üzleti évre vonatkozó mérleg és eredménykimutatás. A mérleget tartalmazó dokumentumnak tartalmaznia kell a törvény által a mérleg hitelesítésére kötelezően kijelölt személyek adatait is.

[17] Olaszországban ezeket az információkat az Olasz Kereskedelmi Kamara által üzemeltetett – és az alábbi weboldalon interneten keresztül is hozzáférhető – központi nyilvántartásban tárolják:www.infocamere.it.

[18] Meg kell jegyezni, hogy a kereskedelmi nyilvántartásokhoz vagy az üzleti adatokat tartalmazó kereskedelmi adatbázisokhoz – így az European Business Register-hez (az európai vállalkozások nyilvántartásához, www.ebr.org) – történő interneten keresztüli hozzáférést kínáló magánszolgáltatók szintén a hivatalos nyilvántartások adataira támaszkodnak.

[19] Összehasonlító felmérések viszont azt mutatják, hogy valamennyi tagállamban nyilvántartják az egyéni vállalkozókkal kapcsolatos adatokat, és azok hozzáférhetők.

[20] Például: Írországban, Hollandiában, Finnországban, az Egyesült Királyságban.

[21] Más tagállamokban a nyilvántartást vezetők a bevitelt megelőzően megvizsgálják, és ellenőrzik az adatokat.

[22] Például: Európai Közösségek Bírósága, C-191/95. sz., Bizottság kontra Németország , [1998] EBHT I 5449.

[23] Kivéve az Egyesült Királyságot és Írországot.

[24] Például: Németországban, Olaszországban.

[25] Kivéve: Ausztriában a központi népesség-nyilvántartás az alábbi weboldalon interneten keresztül hozzáférhető: www.business.telekom.at.

[26] Kivéve Olaszországot és Skóciát. Hollandiában és Belgiumban a végrehajtó a társadalombiztosítási nyilvántartásokból megkaphatja az adós lakcímére és munkaviszonyára vonatkozó adatokat. Luxembourgban a hitelező azt kérheti a juge de paix -től, hogy az adós lakcímének és munkaviszonyának megismerése érdekében vegye fel a kapcsolatot a társadalombiztosítási nyilvántartással. Franciaországban még összetettebb a jogi helyzet, mivel a huissiers de justice -nek nincs közvetlen hozzáférése a közigazgatási jogsegélyhez, hanem a Procureur de la République segítségét kell kérnie. Ráadásul tilos a huissiers számára a megszerzett információknak a hitelezői igény érvényesítésétől eltérő célokra való felhasználása.

[27] Az osztrák jog még előnyben is részesíti a szociális nyilvántartásokból származó információkat. Az adóstól csak akkor kérhető nyilatkozat, ha a társadalombiztosítási nyilvántartás nem tudott adatokat szolgáltatni az adós munkaviszonyára vagy jövedelmére vonatkozóan.

[28] A skandináv államok ugyanakkor azt tervezik, hogy „a behajtási ügyekben történő információcseréről szóló megállapodást” fogadnak el. Ez az egyezmény lenne az első olyan jogi eszköz, amely a végrehajtó szervek között közvetlen együttműködést ír elő. Ez azonban kivételes eset, az esetek túlnyomó többségében továbbra is szigorúan területi alapú a nyilvántartásokhoz való jobb hozzáférés, amelyet néhány államban a közelmúltban biztosítottak a végrehajtó szervek számára.

[29] A Tanács 76/308/EGK irányelve (1976. március 15.) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből és a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására vonatkozó kölcsönös jogsegélyről, HL L 73., 1976.6.19., 18. o.

[30] A Tanács 2001/44/EK irányelve (2001. június 15.) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból, illetve a hozzáadottérték-adókból és egyes jövedéki adókból eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös jogsegélyről szóló 76/308/EGK irányelv módosításáról, HL L 175., 2001.6.28., 17. o.

[31] A Bizottság 2002/94/EK irányelve (2002. december 9.) az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK tanácsi irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, HL L 337., 2002.12.13., 41. o.

[32] Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló tanácsi rendelet megalkotására vonatkozó végleges bizottsági javaslat (COM (2005) 649 végleges) 44. cikke is rendelkezik az együttműködési rendszerről azon nemzeti központi hatóságok között, amelyek „hozzáférést biztosítanak azon információkhoz, melyek megkönnyítik a tartási követelések behajtását”. Többek között olyan célkitűzések megvalósítása érdekében szolgáltatják ezeket az információkat, mint „a kötelezett tartózkodási helyének megállapítása” és „a kötelezett vagyonának megállapítása”.

[33] Pl.: Franciaországban és az Egyesült Királyságban.

[34] Dániában, Németországban, Észtországban, Írországban, Görögországban, Spanyolországban, Ausztriában, Portugáliában, Finnországban, Svédországban, az Egyesült Királyságban (Angliában és Walesben).Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, Luxemburgban, Hollandiában, valamint Skóciában nincsen adósnyilatkozatról szóló rendelkezés. Franciaországban azonban az a korlátozott kötelezettség terheli az adóst, hogy közölje a bankszámlaszámát, Hollandiában a végrehajtó szerv kérheti az adóst, hogy hozza nyilvánosságra a bevételeit, Belgiumban pedig az adósnak fel kell fednie vagyonát, amennyiben védelmező határozat iránt folyamodik. Olaszországban tárgyalások folynak az adósnyilatkozat bevezetéséről.Lettországban az adósnyilatkozat, mint olyan, nem létezik. Viszont a Polgári Perrendtartásnak (552. és 557. cikk) megfelelően a bírósági határozatok vagy ítéletek végrehajtási szakában az adósnak tájékoztatást kell adnia pénzügyi helyzetéről a hites végrehajtó számára. Amennyiben az adós szándékosan valótlan tájékoztatást ad a végrehajtónak a pénzügyi körülményeiről, közigazgatási vagy büntetőjogi felelősségre vonására kerülhet sor.Romániában az adós a végrehajtható okirat kibocsátását megelőzően nem köteles nyilatkozatot tenni a vagyonáról/jövedelméről. A Polgári Eljárási Törvénykönyv szerint a végrehajtó feladata, hogy valamennyi törvényes eszközzel ösztönözze a teljes körű és a végrehajtható okiratban előírt időn belüli teljesítést. A végrehajtó felhívhatja az adóst, hogy tegyen írásbeli nyilatkozatot a jövedelméről és a vagyonáról, illetve azok földrajzi elhelyezkedéséről (a Polgári Eljárási Törvény 373. cikke).Cipruson az adós fizetésképtelennek nyilvánítása érdekében a bíróság segítségét kéri. Az első szakaszban az adós fizetésképtelenné nyilvánításért folyamodik a bírósághoz, amely ezt követően fizetésképtelenné nyilvánítja.

[35] Dániában, Írországban, Ausztriában, vagy Spanyolországban.Bulgáriában jelenleg az 1952. évi Polgári Perrendtartás nem tartalmaz az adósnyilatkozatra vonatkozó szabályt. A 2008. március 1-jén hatályba lépő Polgári Perrendtartás 448. cikke szerint az adós – amennyiben megállapított tulajdona nem elegendő – köteles megjelenni a kerületi bíróság előtt, és valamennyi vagyontárgyáról és jövedelméről nyilatkozni. A végrehajtónak az adósnyilatkozat megszerzése érdekében kérelmet kell benyújtania a regionális bírósághoz, amely nyilvános tárgyaláson vizsgálja meg a kérést. Az adós a Büntető Törvénykönyv 290a. cikke szerint felelős, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, amennyiben valótlan tájékoztatást ad, nem hajlandó a bíróság előtt megjelenni vagy vagyontárgyait felfedni.A Cseh Köztársaságban vagyonnyilatkozatra kerülhet sor (a Polgári Perrendtartás 260a. – 260h. §). Nincs erre szolgáló külön formanyomtatvány, és a nyilatkozat szintén a bíróság előtt, szóban tehető meg. Amennyiben az adós nem hajlandó felfedni a vagyonát, vagy valótlan nyilatkozatot ad, egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő (Büntető Törvénykönyv 256 §).Szlovéniában a hitelező kérésére vagy a bíróság döntése alapján – amennyiben a hitelező valószínűsíti, hogy a javasolt végrehajtó intézkedés nem lesz elegendő követelésének kielégítéséhez – az adós a végrehajtási eljárás során bármikor köteles benyújtani vagyontárgyai leltárát, a tulajdonjogának, illetve a vagyontárgyaival kapcsolatban fennálló egyéb dologi jogoknak a bizonyítására szolgáló iratokkal együtt, valamint ismertetni az állításait alátámasztó bizonyítékokat. A bíróság végzéssel elrendeli, hogy az adós nyújtsa be tulajdonainak leltárát Ha az adós elmulasztja a leltárnak a bíróság által megadott határidőn belül történő benyújtását, akkor a bíróság tárgyalást tart, amely során az adóst kihallgatják a vagyontárgyai leltárára vonatkozó tényekről. A bíróság tájékoztatja az adóst a hamis tanúzás következményeiről. Az a szabályszerűen idézett adós, aki elmulasztja a tárgyaláson való megjelenést, vagy aki a tárgyaláson vagy vagyontárgyai leltárában nem pontos és valós adatokat közöl, természetes személyek esetében 4173 eurót meg nem haladó összegű, illetve jogi személyek és kizárólagos tulajdonosok esetében 41 730 eurót meg nem haladó összegű pénzbírsággal büntetendő.

[36] A legtöbb tagállamban ez a helyzet.

[37] Írországban és Angliában.

[38] Németországban, Spanyolországban, Ausztriában, valamint Svédországban.

[39] Pl.: Spanyolországban és Portugáliában.

[40] Írországban és Angliában, a bírósági végzéssel való szembeszegülést a bíróság megsértésének tekintik.

[41] Dániában, Németországban, Írországban, Angliában, Görögországban, Spanyolországban, Ausztriában, Portugáliában, Svédországban.

[42] Észtországban a bíróság elrendelheti az előállítását vagy őrizetbe vételét annak az adósnak, aki – alapos ok nélkül – elmulasztja benyújtani vagyonjegyzékét a végrehajtónak, vagy nem tesz eleget eskütételi kötelezettségének. Az adós legfeljebb harminc napos elzárásra ítélhető. Az adós egy évvel az eskütételt követően csak akkor köteles ismét esküt tenni, ha a végrehajtó alapos okkal véli úgy, hogy az előbbi az eskütételt követően vagyont szerzett.

[43] Pl.: Észtországban a bíróság a végrehajtó vagy az igényjogosult kérésére arra kötelezheti az adóst, hogy a bíróság előtt tegyen esküt arra, hogy a vagyonával kapcsolatban a végrehajtónak benyújtott információk helyesek.

[44] Lásd a fenti 33. és 34. lábjegyzetet.

[45] Belgiumban ez a helyzet a fogyasztói fizetésképtelenség esetén.

[46] Lásd a szakértői csoport javaslatának 12.4 cikkét a Storme jelentésben (szerk.) Rapprochement du Droit Judiciaire de l`Union européenne, 210-211. o.„Annak érdekében, hogy az a foglalási határozattal rendelkező hitelező, aki igazolja, hogy nem talált megfelelő lefoglalható vagyont, folytatni tudja a végrehajtási eljárást, valamennyi tagállam rendelkezik az alábbiakról:1. az adósnak az a kötelessége, hogy a hitelező vagy a jogszabályban meghatározott megfelelő hatóság számára teljes mértékben felfedje vagyontárgyai helyét és természetét;2. az illetékes hatóság harmadik feleket arra kötelezhet, hogy a végrehajtó számára fedjék fel az adós vagyontárgyaival kapcsolatban a birtokukban lévő információkat. A harmadik felek alatt értendők többek között azok a szervezetek is, amelyeknél az adós nevére bankszámlát nyitottak.3. az említett kötelezettségek esetleges végrehajtásának szankciói.”

[47] Meg kell jegyezni, hogy már ma is az a helyzet, hogy néhány tagállam (elsősorban Ausztria, Németország és Anglia) gyakorlata szerint az adós nyilatkozatára nem vonatkozik a territoriális hatály. Az adós eskütételi kötelezettsége nem csak a belföldi vagyonára vonatkozik, hanem fel kell fednie teljes vagyonát, beleértve azokat a vagyontárgyakat is, amelyek külföldön találhatók.

[48] http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/fillinginformation_en.htm