52008DC0085

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 15.2.2008

COM(2008) 85 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

Az uniós polgárságról szóló ötödik jelentés( 2004. május 1. – 2007. június 30.)

[SEC(2008) 197]

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

Az uniós polgárságról szóló ötödik jelentés (2004. május 1. – 2007. június 30.)

BEVEZETÉS

Egyre több európai polgár tanul, házasodik, él vagy dolgozik az állampolgársága szerintitől eltérő tagállamban. 2006. január 1-én közel 8,2 millió EU polgár gyakorolta azt a jogát, hogy másik tagállamban tartózkodjon[1].

Az európai uniós polgársággal kapcsolatos 2007. évi Eurobarométer közvélemény-kutatási gyorsfelmérés[2] eredményei arra utalnak, hogy az európaiak nagymértékben tisztában vannak uniós polgár státuszukkal, azonban több tájékoztatást szeretnének kapni a jogaikról. Az EU polgárainak több mint háromnegyede hallotta az „európai uniós polgár” kifejezést, illetve tisztában van azzal, hogy a tagállami állampolgársággal automatikusan megszerzi az uniós polgárságot. 90% tudja, hogy egyidejűleg uniós polgár és tagállami állampolgár.

Az előző 5 év során lényeges javulást lehetett megfigyelni az európaiaknak az uniós polgár státuszukra vonatkozó ismereteiben. 2002-vel összehasonlítva idén közel 8%-kal több európai állítja, hogy ismeri az „uniós polgár” kifejezést, illetve tudja, hogy az mivel jár, és 15%-kal több válaszadó van tisztában azzal, hogy a tagállami állampolgársággal automatikusan megszerzi az uniós polgárságot.

Viszont a válaszadóknak csak kevesebb mint egyharmada (31%) érzi magát „jól tájékozottnak” az uniós polgárként élvezett jogaival kapcsolatban.

A Bizottság a polgárokat állítja politikáinak középpontjába, és – annak érdekében, hogy az egész Unióban élvezzék e szabadságok előnyét – a jövőben is tájékoztatni fogja őket a jogaikról.

Az EK-Szerződés 22. cikke előírja a Bizottság számára, hogy háromévente jelentést tegyen az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a Szerződés uniós polgársággal foglalkozó II. része rendelkezéseinek alkalmazásáról. Az ötödik jelentés az Unió fejlődésének tükrében elemzi e rendelkezéseknek a 2004. május 1. és 2007. június 30. közötti időszakban történő alkalmazását, mérlegeli továbbá az uniós polgárokra ruházott jogok erősítésének szükségességét.

A jelentés a polgárok jogszabályban biztosított legfontosabb jogaival, vagyis az Európai Unión területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joggal (18. cikk), az európai és helyhatósági választásokon való aktív és passzív választójoggal (19. cikk), a harmadik országbeli diplomáciai és konzuli védelemhez való joggal (20. cikk), a petíció Európai Parlamenthez történő benyújtásának jogával , illetve az ombudsmanhoz fordulás jogával (21. cikk) foglalkozik. Áttekinti továbbá a tágabb értelemben vett polgársághoz szorosan kapcsolódó területeken – így az állampolgárság szerinti egyenlő bánásmód és az alapvető jogok védelme terén – elért előrelépéseket.

AZ UNIÓS POLGÁRSÁG

Az állampolgárság megszerzésével és elvesztésével kapcsolatos problémák

Az EK-Szerződés úgy rendelkezik, hogy uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára, illetve az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot (17. cikk (1) bekezdése). Az EU-Szerződéshez csatolt 2. sz. nyilatkozat megállapítja, hogy azt a kérdést, hogy egy személy rendelkezik-e valamely tagállam állampolgárságával, kizárólag az érintett tagállam nemzeti joga alapján kell eldönteni, és az Európai Közösségek Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) megerősítette, hogy az állampolgárság megszerzése, illetve elvesztése a tagállamok hatáskörébe tartozik. A Bizottság az állampolgárság megszerzésével, illetve elvesztésével kapcsolatban egyes tagállamokban fennálló problémákra vonatkozóan számos panaszt, NGO-jelentést, petíciót, illetve európai parlamenti kérdést kapott.

A Bizottság tisztában van azokkal a kérdésekkel, amelyek különösen az észtországi és lettországi oroszul beszélő kisebbséghez tartozó, „ nem-állampolgárnak ” tekintett személyekre, illetve a szlovéniai „ törölt személyek ” helyzetére vonatkoznak. Másik aggodalomra okot adó kérdés az állampolgárságnak más országok állampolgáraira többek között az etnikai közösséghez való tartozás alapján történő kiterjesztése .

A Bizottság hatásköre nem terjed ki az állampolgárság megszerzésével, illetve elvesztésével kapcsolatos kérdések kezelésére. Azonban az integráció előmozdításával és a rendelkezésére álló közösségi eszközök felhasználásával – például az EK megkülönböztetés ellenes jogszabályainak tagállamok általi szigorú végrehajtásának biztosításával – hatáskörén belül hozzá kíván járulni az e kérdéshez kapcsolódó megoldásokhoz.

Az uniós polgársághoz való hozzáférés

Az uniós polgárság valamely tagállam állampolgárságának megszerzése révén szerezhető meg. Nem érintve azt a tényt, hogy továbbra is egyedül a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel az állampolgársági jog területén, az 1999. évi tamperei Európai Tanács jóváhagyta azt „ a célkitűzést, hogy a huzamos ideig jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára lehetőséget kell adni a tartózkodási helyük szerinti tagállam állampolgárságának megszerzésére ”.

A Tanács – annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak beilleszkedési politikájuk megfogalmazásához – 2004-ben elfogadta a beilleszkedés közös alapelveit [3]. Ezek egyike megállapítja, hogy a bevándorlóknak a demokratikus eljárásban és a beilleszkedési politikák és intézkedések megfogalmazásában való részvétele hozzájárul a beilleszkedésükhöz. A Bizottság 2005-ben elfogadta „A beilleszkedés keretrendszerének közös programját” [4], amely a közös alapelvek gyakorlati megvalósítására vonatkozó intézkedésekre tett javaslatokat. Javaslatot tartalmazott többek között állampolgársági és honosítási előkészítő programok kidolgozására nemzeti szinten, illetve az identitásra és a polgárságra vonatkozó kérdéssekkel kapcsolatos kutatás és párbeszéd előmozdítására európai uniós szinten. A migrációról és beilleszkedésről szóló harmadik éves jelentés[5] megerősíti a részvételen alapuló polgárság különféle formáinak a harmadik országbeli állampolgárok beilleszkedése szempontjából való fontosságát.

A 2007 júniusában elfogadott, az uniós integrációs politikáknak az egység a sokféleségben elvének előmozdítása útján való megerősítéséről szóló tanácsi következtetések felszólítják a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával vizsgálják meg és tisztázzák a részvételt és a polgárságot illető különböző elgondolásokat, illetve cseréljék ki a honosítási rendszerekkel kapcsolatos tapasztalatokat.

Az európai polgárság előmozdítása

Amennyiben azt várjuk, hogy a polgárok európai identitást alakítsanak ki és teljes mértékben támogassák az európai integrációt, tudomásukra kell hozni, hogy európai polgárok, és meg kell velük ismertetni annak előnyeit, illetve az abból származó jogokat és kötelezettségeket. Így az olyan kezdeményezések, mint a 2004 és 2006 közötti időszak során végrehajtott az aktív európai polgárságot támogató közösségi cselekvési program[6] , illetve a 2007 és 2013 közötti időszak során végrehajtott Európa a polgárokért program [7] az európai polgárság előmozdítására szolgáló hatékony eszközök az Unió számára.

MOZGÁSSZABADSÁG ÉS A TARTÓZKODÁS JOGA

A gazdasági szempontból inaktív uniós polgárok tartózkodási jogáról szóló három irányelvről szóló jelenés

A Bizottság 2006 áprilisában elfogadta a 2003. és 2005. közötti időszakra vonatkozó harmadik jelentését[8] a diákok, a gazdasági szempontból inaktív személyek és a nyugdíjas uniós polgárok tartózkodási jogáról szóló három irányelv[9] alkalmazásáról.

2004/38/EK irányelv: a polgárság megerősítése

A legfontosabb fejlemény ezen a területen az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv 2006. április 30-i hatálybalépése volt. Az irányelv:

- egyetlen jogi eszközben kodifikálja az összetett joganyagot és a Bíróság bőséges joggyakorlatát, illetve a polgárság keretén belül egységes jogi szabályozást hoz létre,

- a feltételek és alaki követelmények egyszerűsítése (pl.: az uniós polgárok tartózkodási engedélyének eltörlése) révén megkönnyíti a tartózkodás jogának gyakorlását,

- megerősíti a családtagok jogait (pl.: a családegyesítés jogának kiterjesztése a regisztrált élettársakra),

- létrehozza a fogadó tagállamban való öt éven át tartó, folyamatos, jogszerű tartózkodást követő feltétel nélküli huzamos tartózkodás jogát, valamint

- erősíti az uniós polgár és családtagjai közrendi, közbiztonsági, illetve közegészségügyi okból történő kiutasításával szembeni védelmet.

A polgárok csak akkor képesek teljes mértékben élni megerősített jogaikkal, ha teljes körű tájékoztatást kapnak azokról. Az „ Útmutató a 2004/38/EK irányelv legmegfelelőbb kiaknázásához” [10] elnevezésű dokumentum célja, hogy a jogszabályokat közérthető nyelvre fordítva hozzájáruljon az uniós polgárokkal történő jobb megismertetésükkel. Az útmutatónak Európai Unió szerte 19 nyelven több mint 16 000 példányát osztották szét.

Az irányelv helyes végrehajtásának ellenőrzése elsődleges fontosságú a Bizottság számára[11]. A nemzeti végrehajtási intézkedések közlésének elmulasztása miatt a Bizottság 2006. június és 2007. február között 19 jogsértési eljárást indított. 2007 júniusában ezek közül 15 még folyamatban volt, amelyből négyet a Bíróság elé utaltak. A Bizottság 2007-ben az átültetési intézkedések megfelelőségét vizsgáló tanulmányt kezdeményezett. Egyéni panaszok, petíciók és európai parlamenti kérdések alapján azonban már sor került az irányelv helytelen végrehajtása szempontjából problémát okozó egyes területek meghatározására.

A harmadik országbeli családtagok továbbra is problémákba ütköznek, és nem pusztán belépésük engedélyezése tekintetében, hanem a tartózkodási kártyák kiállítása kapcsán is. Önmagában a családi kapcsolat alapján is jogukban áll az uniós polgárral együtt tartózkodni, azonban néhány tagállam előírja dokumentumok bemutatását vagy azt, hogy az irányelv által nem engedélyezett eljárásoknak vessék alá magukat. A Bizottság az irányelvnek való megfelelés biztosítása érdekében eddig is élt, és a jövőben is élni fog a 226. cikk szerinti hatáskörével.

Számos panasz a másik tagállamba utazó uniós polgárok szabad mozgásának a határellenőrző hatóságok és a légi fuvarozók által kért dokumentumok következtében fellépő akadályaira vonatkozik. A Bizottság 2005 júniusában valamennyi tagállamot felkérte annak ellenőrzésére, hogy a nemzeti jogszabályok és gyakorlat – ideértve a légitársaságok által alkalmazott szabályokat – összhangban vannak-e a közösségi joggal. A Bizottság közbelépését követően e területen lényegében nem került sor további panaszokra.

A Bíróság számos ítéletében [12] emlékeztetett arra, hogy a valamely tagállam területén való tartózkodás jogát közvetlenül az EK-Szerződés 18. cikk ruházza rá minden uniós polgárra, valamint hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a szabad mozgás jogát az alapvető jogok és elsősorban a családi élet védelmének joga, illetve az arányosság elve alapján értelmezzék.

Átmeneti szabályozás a munkavállalók szabad mozgása területén

A három elkülönült szakaszra osztott, legfeljebb 7 éves időszakra vonatkozó átmeneti szabályozást jelenleg 8, 2004. május 1-jén csatlakozott tagállam[13] (EU8), illetve Bulgária és Románia 2007. január 1–i csatlakozását követően ezen országok állampolgárai vonatkozásában alkalmazzák.

2007 májusától tizenötből kilenc tagállam[14] megnyitotta munkaerőpiacát az EU8-tagállamok állampolgárai előtt, illetve huszonötből tíz tagállam[15] megnyitotta munkaerőpiacát a bolgár és román állampolgárok előtt. Más tagállamok munkavállalási engedélyre vonatkozó – bár gyakran módosított és egyszerűsített eljárásokat tartalmazó – szabályozás alkalmazásával, a nemzeti jog alapján korlátozzák az ezekből az országokból származó munkavállalók munkaerő-piaci hozzáférését.

A Bizottság 2006-ban az átmeneti rendelkezések működéséről jelentést [16] tett közzé. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mobilitási áramlások nagyon korlátozottak, illetve ezen áramlások kedvező hatást gyakoroltak az EU15-tagállamok gazdaságára. A Bizottság azt ajánlja, hogy a tagállamok figyelmesen mérlegeljék, hogy e korlátozások fenntartására továbbra is szükség van-e, tekintve munkaerőpiacuk helyzetét és az e jelentésben bemutatott bizonyítékokat.

Egyéb kérdések

Az egyrészt Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás[17] alapján számos uniós polgár Svájcban is élt az EU-n belülihez hasonló szabad mozgás lehetőségével. 2007. június 1-től az EU15-tagállamok, Ciprus és Málta uniós polgárai korlátozás nélkül utazhatnak és tartózkodhatnak Svájcban. Folyamatban vannak az EGT-megállapodás olyan értelmű kiigazításáról szóló tárgyalások, amely az ETFA tagállamokra (Liechtensteinre, Norvégiára és Izlandra) is alkalmazhatóvá tenné a 2004/38/EK irányelvet.

A holttestnek az elhunyt származási országába való szállításával kapcsolatban – amelynek kérdését többször felvetette az Európai Parlament, illetve a Bizottság negyedik polgárság-jelentése – el kell mondani, hogy a temetkezési szolgáltatásokat belefoglalták a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv ( 2006/123/EK irányelv ) hatáskörébe. Bár az irányelv nem jelent a holttestnek az elhunyt származási országába való szállítását az egész EU-ban egységesen szabályozó rendelkezést, a szolgáltatók számára megkönnyíti e tevékenység külföldön történő elvégzését.

VÁLASZTÓJOG

Jelentés a 2004. évi európai parlamenti választásokról és előkészületek a 2009. évi választásokra

A Bizottság 2006 decemberében jelentést [18]fogadott el az európai parlamenti választásokról . Míg az európai parlamenti választásokon való általános részvételi arány romlik (2004-ben 45%, 1999-ben 50%, illetve 1994-ben 56%), az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok növekvő részvétele figyelhető meg. 2004-ben több mint egymillió uniós polgárt vettek fel a lakóhelyük szerinti állam választói névjegyzékébe, ami az 1994-es 5,9%-kal, illetve az 1999-es 9%-kal szemben közel 12%-os arányt jelent. A részvételi növekedés azzal magyarázható, hogy nagyobb a polgárok Unión belüli mobilitása, és a tagállamok erőfeszítéseket tesznek arra, hogy tájékoztassák őket a jogaikról. Viszont jelöltként kevesen vesznek részt közülük : 1999-ben 62-en, ezzel szemben 2004-ben 57-en (akik közül hármat választottak meg). A jelöltek alacsony számára adható lehetséges magyarázatok közé tartozik a 93/109/EK irányelv[19] által jelenleg előírt, a jelöltként történő részvételre vonatkozó nehézkes eljárás.

A Bizottság a jelentés által feltárt problémák megoldására javaslatot tett a 93/109/EGK irányelvnek a jelöltek és a tagállamok terheit csökkentő intézkedések bevezetésével történő módosítására, és egyidejűleg a visszaélésekkel szemben szükséges biztosítékok nyújtására[20].

A joggyakorlat fejleményei

A Bíróság 2006. szeptember 12-i ítéleteiben[21] hangsúlyozta, hogy jelenleg az európai parlamenti választási eljárás közösségi szinten nem harmonizált vetületeinek, és elsősorban az aktív és passzív választójoggal rendelkezők körének meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ennek során ugyanakkor a közösségi jogot – így annak általános elveit – tiszteletben kell tartaniuk. Ez kizárja a hasonló helyzetben lévő állampolgárokkal szembeni eltérő bánásmódot, kivéve amennyiben a különbségtétel objektíven igazolható.

Európai szintű politikai pártok

A Bizottság 2007. júniusban az európai politikai alapítványok létesítését lehetővé tévő javaslatot fogadott el. A javaslat módosítja az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló 2004/2003/EK rendeletet. A rendelet az EK-Szerződés 191. cikkén alapul, amely kimondja, hogy az európai szintű politikai pártok az Unión belüli integráció fontos tényezői, és hozzájárulnak az európaiságtudat kialakításához és az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához. A rendelet nyomán összesen tíz európai szintű párt kap az Európai Parlament által kezelt finanszírozást. Az európai szintű politikai pártok céljára szolgáló költségvetés összegét 2007-ben 10,4 millió EUR-ban határozták meg.

Az uniós polgárok hatékony részvétele a lakóhelyük szerinti tagállam politikai életében

Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós polgárok a lakóhelyük szerinti tagállamban az állampolgárokkal azonos feltételekkel gyakorolhatják választójogukat a helyhatósági és európai választásokon, a Bizottság értékelést készít azon tagállamok jogszabályait, amelyek nemzeti jogszabályai nem teszik lehetővé az uniós, de nem saját állampolgárok számára, hogy politikai pártok tagjaivá váljanak és/vagy politikai pártokat alapítsanak . Ha az uniós polgárokat a lakóhelyük szerinti tagállamban kizárják a politikai pártok alapításából vagy a taggá válásból, ez megakadályozhatja őket passzív választójoguk hatékony gyakorolásában. A Bizottság felkéri az érintett tagállamokat, hogy szüntessék meg ezeket a korlátozásokat, továbbá – szükség esetén – élni fog az EK-Szerződés 226. cikke szerinti hatáskörével.

A polgárságról szóló korábbi jelentés hangsúlyozta, hogy számos uniós polgár aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a legtöbb tagállamban az uniós, de nem saját állampolgárokat megfosztják attól a joguktól , hogy a lakóhelyük szerinti országban részt vegyenek az országos vagy regionális választásokon . A visszatérő európai parlamenti kérdések, illetve a jelentési időszak során történt nyilvános kommunikáció megerősítették a polgárok aggodalmát. A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg ezt a kérdést annak elősegítése érdekében, hogy az uniós polgárok részt vehessenek a lakóhelyük szerinti ország politikai életében.

Választójog a helyhatósági választásokon

Végül a helyhatósági választásokon való választójog vonatkozásában a 94/80/EGK irányelvet kiigazító 2006/106/EK irányelv az új tagállamok alapvető helyhatósági egységeire történő hivatkozásokkal egészítette ki az előbbi irányelvet.

A DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI VÉDELEM

A diplomáciai és konzuli védelem területén nagyon korlátozottak a vívmányok. Az egy ideiglenes úti okmány létrehozásáról szóló 96/409/KKBP határozaton túl ezeket az Európai Unió polgárainak diplomáciai és konzuli képviseletek általi védelméről szóló 95/553/EK határozat alkotja, amely a tagállami elfogadásához előírt nehézkes eljárások miatt csak 2002. májusban lépett hatályba.

Az uniós polgárok egyre többet utaznak harmadik országokba, illetve élnek azokban. Az EUROSTAT[22] az EU-n kívülre történő 2005-ös utazások számát megközelítőleg 80 millióra becsülte. Az uniós polgárok fele tervezi harmadik ország felkeresését az elkövetkező három éven belül[23]. A tagállamok harmadik országokbeli képviseletének korlátozottsága (a 166 harmadik országból 107-ben legfeljebb 10 tagállam rendelkezik képviselettel), és a közelmúltbeli válságokból (azaz az ázsiai szökőárból és a libanoni válságból) nyert tapasztalatok is azt támasztották alá, hogy van még lehetőség a konzuli és diplomáciai hatóságok közötti együttműködés javítására .

Az Európai Unió polgárainak diplomáciai és konzuli védelme harmadik országokban elnevezésű zöld könyvének[24] 2006. november 28-i elfogadását követően a Bizottság az e védelem megerősítését célzó intézkedésekre irányuló javaslatokat tartalmazó, a 2007 és 2009 közötti időszakra vonatkozó cselekvési tervet[25] , továbbá a 20. cikk szövegének az útlevekbe történő belefoglalására irányuló, a tagállamoknak szóló javaslatot[26] tett közzé.

A PETÍCIÓ EURÓPAI PARLAMENTNEK TÖRTÉNŐ BENYÚJTÁSÁHOZ ÉS AZ OMBUDSMANHOZ FORDULÁSHOZ VALÓ JOG

Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy petíciót nyújthat be az Európai Parlamenthez a Közösség tevékenységi területére tartozó és őt közvetlenül érintő ügyben (az EK-Szerződés 21. és 194. cikke). Az Európai Parlament 2004-ben 1002 (amelyből 623 volt elfogadható), 2005-ben 1032 (628 elfogadható), illetve 2006-ban 1021 (667 elfogadható) petíciót kapott. A petíciók egynegyede-egyharmada kapcsolódott vagy vezetett jogsértési eljáráshoz.

A közösségi intézmények vagy szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokkal (az EK-Szerződés 21. és 195. cikke) kapcsolatosan az európai ombudsmanhoz is benyújthatók panaszok . Elsősorban az új tagállamok csatlakozásának következtében folyamatosan nő az ombudsmanhoz érkező panaszok száma: 2004-ben 3726 panaszt kapott, 2005-ben 3920-at, 2006-ban 3830-at. A panaszok túlnyomó többségét továbbra is úgy kell tekinteni, hogy nem tartozik az ombudsman hatáskörébe vagy elfogadhatatlan. Magánszemélyek nyújtják be a panaszok nagy többségét (a 2004 és 2006 közötti időszakban átlagosan 94,5%-át)[27].

Az Európai Parlament 2005/46/EK, Euratom határozatával 2005. január 11-től N. Diamandourost második hivatali időszakára európai ombudsmanná nevezte ki.

ÁLLAMPOLGÁRSÁG ALAPJÁN TÖRTÉNŐ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD

A Bíróság a vizsgált időszakban több fontos ítéletet[28] hozott ezen a területen. A Bíróság emlékeztetett arra, hogy a tagállamok állampolgárai alapvető státuszának az uniós polgárságnak kell lennie . Ez utóbbi lehetővé teszi az azonos helyzetben lévő személyek számára, hogy állampolgárságuktól függetlenül azonos jogi bánásmódban részesüljenek, figyelembe véve azonban a kifejezetten előírt kivételeket, illetve azt, hogy a valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó uniós polgárok csak a közösségi jog tárgyi hatálya alá tartozó – így a másik tagállam területén való szabad mozgás és tartózkodás jogát érintő – helyzetekben támaszkodhatnak az EK-Szerződés 12. cikkére.

A 2004/38/EK irányelv tovább pontosította az egyenlő bánásmódhoz való jogot. E szabály alól a 24. cikk (2) bekezdése két kivételt tesz lehetővé: A tagállamok nem kötelesek szociális segítségnyújtásra való jogosultságot biztosítani a tartózkodás első három hónapjában, vagy munkakeresők esetében hosszabb időszakban, a munkavállalókon, önálló vállalkozókon, e jogállásukat megtartó személyeken és családtagjaikon kívüli személyeknek. A tagállamok nem kötelesek továbbá ugyanezen személyek számára a huzamos tartózkodási jog megszerzését megelőzően szociális segítséget nyújtani tanulmányok folytatásához, beleértve a szakképzést, amely segítség tanulmányi ösztöndíjat vagy diákhitelt biztosít.

A Bíróság a Garcia Avello ügyben[29] úgy határozott, hogy az EK-Szerződés 12. és 17. cikke kizárja, hogy a nemzeti hatóságok elutasítsák a kettős állampolgárságú kiskorú uniós polgárok nevében benyújtott családi név megváltoztatása iránti olyan kérelmet, amely lehetővé tenné számukra azon családi név viselését, amelyre a második állampolgárságuk szerinti tagállam joga és hagyományai alapján jogosultak. A Bizottság megvizsgálta az ítéletnek való megfelelés érdekében hozott tagállami intézkedéseket, és ezekkel kapcsolatban 2005. október és 2006. október között három jogsértési eljárást indított.

A POLGÁROK JOGAI HATÉKONY ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK BIZTOSÍTÁSA

A közösségi jog tagállamok általi megsértésének felderítéséhez alapvető eszközt jelentenek a polgároktól kapott levelek. A Bizottság továbbra is számos kérdést kap a polgárok jogainak – elsősorban a szabad mozgás jogának – állítólagos megsértésével kapcsolatban. Bár a szabad mozgás és tartózkodás joga az uniós polgárok számára rendelkezésre álló jogok közül talán a két legkézzelfoghatóbb, az e jogok hatékony gyakorlásának korlátozására hajlamos tagállami hatóságok sokasága miatt (a határőrségtől a bevándorlási hatóságokon át egészen a helyi önkormányzatokig) gyakran az egész Unióban egyenlőtlenül hajtják végre a közösségi jogot.

Ezzel kapcsolatban említést kell tenni a Bizottság és a tagállamok által 2002. júliusban létrehozott SOLVIT mechanizmus[30] sikeréről. A SOLVIT tízhetes határidőn belül segítséget nyújt az uniós polgároknak és cégeknek a közösségi jog nemzeti közigazgatások általi helytelen alkalmazásából származó problémák gyors és gyakorlatias megoldásában. Mind a 27 tagállamban, valamint Izlandon, Liechtensteinben és Norvégiában létrehozták a SOLVIT központokat. Noha a Bizottság nyomon követi és elősegíti a hálózat tevékenységét, valamennyi központ a nemzeti közigazgatás része.

Létrehozatala óta a SOLVIT-esetek száma havi 12-ről 70-re nőtt. Átlagosan az ügyek 80%-át sikerül megoldani, és a 2004 és 2007 közötti időszakban az ügyintézési idő 65 naptári nap körül alakult. A panaszok többségét (66%) polgárok nyújtották be, és azok a tartózkodási jogokkal, a vízummal, a szociális biztonsággal, a szakmai képesítések elismerésével és az adózással kapcsolatosak. A SOLVIT kiválóan működik, azonban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti SOLVIT központok megfelelő létszámú személyzettel rendelkezzenek, ami jelenleg a központok közel felének az esetében nem valósul meg.

A Bizottság a jövőben is nyomon követi majd a közösségi jog tagállamok általi egységes alkalmazását, illetve annak érdekében, hogy arra ösztönözze a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb megfeleljenek a közösségi jognak, élni fog az EK-Szerződés 226. cikke szerinti hatáskörével, valamint ezzel egyidejűleg ösztönözni fogja azokat az alternatív vitarendezési mechanizmusokat, amelyek különösen hatékonyan, illetve kevésbé nehézkesen oldhatják meg a polgárok problémáit.

ÁLLAMPOLGÁRSÁG ÉS ALAPVETŐ JOGOK

Az alapvető jogok állnak a Bizottság politikáinak középpontjában. 2004 óta az „Alapvető jogok, a megkülönböztetés elleni küzdelem és az esélyegyenlőség” biztosainak csoportja irányítja az ezzel kapcsolatos politikát, illetve biztosítja az erre a területre, valamint a kisebbségek beilleszkedésére vonatkozó bizottsági kezdeményezések következettségét.

Noha az Európai Unió alapjogi chartájában foglalt jogok nem korlátozódnak az uniós polgárokra, bizonyos jogok – pl. a választójog (39. és 40. cikk), a szabad mozgás és tartózkodás joga (45. cikk), illetve a diplomáciai és konzuli védelemhez való jog (46. cikk) – az uniós polgársághoz kapcsolódnak.

A 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó Alapvető jogok és polgárság program

A Tanács 2007. április 19-én az „Alapvető jogok és jogérvényesülés” általános program keretében a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó „Alapvető jogok és polgárság” egyedi program létrehozásáról szóló 2007/252/EK határozat [31] elfogadásával a polgárság területére vonatkozóan jelentős eszközt hozott létre. A program, amelynek egyik elsődleges célja az emberi jogok – többek között az uniós polgárságból származó jogok – tiszteletben tartásán alapuló európai társadalom elősegítése, új lendületet ad az Unió alapvető jogokra és polgárságra vonatkozó politikáinak. A program keretében történő közösségi finanszírozás támogatások vagy közbeszerzési szerződések formájában valósulhat meg.

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, amely a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja helyébe lép, 2007. március 1-én jött létre[32]. Az ügynökség célja, hogy a közösségi jog végrehajtása során támogatást, illetve az alapvető jogokra vonatkozó szakértelmet nyújtson a megfelelő közösségi intézményeknek és az Unió tagállamainak. Három fő feladata az információ- és adatgyűjtés, elemzés, illetve terjesztés, tanácsok és jelentések megfogalmazása és közzététele, valamint a civil társadalom felvilágosításának, illetve a vele folytatott párbeszédnek az előmozdítása.

[1] Eurostat-becslések (lásd e jelentés mellékletét).

[2] 213. Eurobarométer gyorsfelmérés.

[3] 14615/04 tanácsi dokumentum.

[4] COM(2005)389.

[5] COM(2007)512.

[6] A Tanács 2004. január 26-i 2004/100/EK határozata.

[7] Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 1904/2006/EK határozata a 2007–2013-as időszakra az aktív európai polgárságot támogató Európa a polgárokért című program létrehozásáról.

[8] COM(2006) 156 végleges.

[9] A 2004/38/EK irányelvvel hatályon kívül helyezett 93/96/EGK, 90/364/EGK, valamint 90/365/EGK irányelv.

[10] http://ec.europa.eu/commission_barroso/frattini/doc/guide_2004_38_ec_en.pdf

[11] COM(2006) 333 végleges: A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek - jelentés a hágai program 2005. évi végrehajtásáról.

[12] Lásd többek között a C-200/02. sz. Chen, a C-215/03. sz. Oulane, a C-157/03. sz. Bizottság kontra Spanyolország, a C-503/03. sz. Bizottság kontra Spanyolország, a C-258/04. sz. Ioannidis, a C-1/05. sz. Jia, a C-50/06. sz. Bizottság kontra Hollandia ügyet.

[13] Ciprus és Málta kivételével.

[14] Az Egyesült Királyság, Finnország, Görögország, Hollandia, Írország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Svédország.

[15] Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Finnország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Svédország, Szlovákia és Szlovénia.

[16] COM(2006) 48 végleges.

[17] HL L 114., 2002.4.20.

[18] COM(2006) 790 végleges: A Bizottság közleménye – 2004. évi európai választások – A Bizottság jelentése az Európai Unió polgárainak részvételéről a lakóhelyük szerinti tagállamban (93/109/EK irányelv) és a választási rendelkezésekről (a 2002/772/EK határozattal módosított 76/787/EK, Euratom határozat).

[19] A Tanács 93/109/EK irányelve (1993. december 6.) az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról.

[20] COM(2006)791.

[21] C-145/04. sz. Spanyolország kontra Egyesült Királyság, valamint C-300/04. sz. Eman és Sevinger.

[22] Népesedési adatbázis, turizmus részleg. Az adatok a 2005-ben egy napot meghaladó szabadidős és szakmai utakat foglalják magukban.

[23] 2006. júliusi 118. sz. Eurobarométer.

[24] COM(2006)712.

[25] COM(2007)767 végleges.

[26] C(2007)5841 végleges.

[27] Az európai ombudsman éves jelentése az alábbi weboldalon található meg: http://www.ombudsman.europa.eu/report/hu/default.htm

[28] Lásd elsősorban a C-456/02. sz. Trojani, illetve a C-209/03. sz. Bidar ügyet.

[29] C-148/02. sz.

[30] Lásd a következő weboldalt: http://ec.europa.eu/solvit, illetve az éves SOLVIT jelentést, SEC (2007)585.

[31] HL L 110., 2007.4.27., 33. o., helyesbítés: HL L 141., 2007.6.2., 83. o.

[32] 2007. február 15-i 168/2007/EK rendelet .