52007PC0844

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 2007. 12. 21.

COM(2007) 844 végleges

2007/0286 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

az ipari kibocsátásokról (azaz a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről)

(Átdolgozás)

(a Bizottság előterjesztése) [COM(2007) 843 végleges] [SEC(2007) 1679] [SEC(2007) 1682]

INDOKOLÁS

1) A JAVASLAT HÁTTERE

A javaslat alapja és célkitűzései

A környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló irányelv (IPPC) és az ipari kibocsátásokra vonatkozó további kapcsolódó rendelkezések felülvizsgálatakor meghatározó kiindulópontot jelentett a lisszaboni menetrend, a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program, valamint az EU fenntartható fejlődési stratégiája. A legfontosabb alapgondolatok egyike a környezetvédelem költséghatékony, ugyanakkor a technológiai innovációt is ösztönző fejlesztését fogalmazta meg célkitűzésként. A felülvizsgálat egyben a szabályozás javítására irányuló törekvésként értelmezendő, és része az Európai Bizottság 2006–2009 időszakra szóló folytatólagos egyszerűsítési programjának.

Általános háttér

Az ipari tevékenységek fontos szerepet töltenek be a gazdaságban. Ezzel párhuzamosan azonban a környezetszennyezésből, a hulladéktermelésből és az energiafogyasztásból is kiveszik a részüket. A kibocsátások elmúlt évtizedekben tapasztalt csökkenése ellenére továbbra is az ipari tevékenységek nyomán keletkezik a környezetszennyező anyagok legnagyobb része.

Az IPPC-irányelv hatálya alá mintegy 52 000 létesítmény tartozik. Az összes szennyezőanyag-kibocsátás döntő hányadát ezen létesítmények levegőbe juttatott szennyezőanyag-kibocsátása képviseli, amely messze meghaladja a légszennyezésre vonatkozó tematikus stratégia célként kitűzött határértékeit. Az IPPC-létesítmények kibocsátásának további csökkentése nélkül ezen célkitűzések pozitív egészségügyi és környezetvédelmi hozadékai nem érvényesülnek.

Az ipari tevékenységek ezenkívül a környezet más területein is súlyos következményekkel járnak: a vizek és a talaj szennyezésétől kezdve a hulladéktermelésig. Az engedélyezésben ezért létfontosságú a több közeg kereszthatásaival is számoló, integrált megközelítés.

E megközelítés középpontjában az elérhető legjobb technikák (BAT) megvalósítása áll. Ezek olyan elfogadott módszerek használatán alapulnak, amelyek egészében véve a leghatékonyabban szolgálják a magas szintű környezetvédelmet, és amelyek a költségek és hozadékok szempontjából az egyes ágazatokban mind gazdaságilag, mind pedig műszakilag megvalósíthatónak bizonyulnak.

A Bizottság az elérhető legjobb technikákkal kapcsolatban megteremti a tagállamok és az egyéb érdekelt felek közötti információcsere kereteit, hogy kidolgozzák az egyes ipari ágazatokra uniós szinten érvényes elérhető legjobb technikákat ismertető referenciadokumentumokat (BREF).

Az ipari létesítmények működését a fentieken kívül ágazati irányelvek is szabályozzák, amelyek az üzemeltetési feltételeken kívül más műszaki követelményeket is meghatároznak. Az IPPC-irányelv vonatkozásában ezek a rendelkezések alapkövetelménynek tekintendők.

Hatályos rendelkezések a javaslat által szabályozott területen

A javaslat célja, hogy az alábbi különálló jogi eszközöket felülvizsgálja, és egyetlen egységes jogszabállyá dolgozza át.

A Tanács 78/176/EGK irányelve (1978. február 20.) a titán-dioxid-iparból származó hulladékról, HL L 54., 1978.2.25., 19. o.

A Tanács 82/883/EGK irányelve (1982. december 3.) a titándioxid-iparból származó hulladék által érintett környezeti elemek felügyeletére és ellenőrzésére vonatkozó eljárásokról, HL L 378., 1982.12.31., 1. o.

A Tanács 92/112/EGK irányelve (1992. december 15.) a titán-dioxid-ipar hulladékai által okozott szennyezés csökkentésére és lehetséges megszüntetésére kidolgozott programok közelítését szolgáló eljárásokról, HL L 409., 1992.12.31., 11. o. (mely három utolsó irányelv együttesen „TiO2 irányelvek”-ként ismert)

A Tanács 96/61/EK irányelve (1996. szeptember 24.) a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről („IPPC-irányelv”), HL L 257., 1996.10.10., 26. o.

A Tanács 1999/13/EK irányelve (1999. március 11.) a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról, HL L 85., 1999.3.29., 1. o.

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/76/EK irányelve (2000. december 4.) a hulladékok égetéséről („hulladékégetési irányelv”), HL L 332., 2000.12.28., 91. o.

Az Európai Parlament és a Tanács 2001/80/EK irányelve (2001. október 23.) a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról („nagy tüzelőberendezések irányelve”), HL L 309., 2001.11.27., 1. o.

Összeegyeztethetőség az Unió más politikáival és célkitűzéseivel

E javaslat összhangban van az Európai Közösséget létrehozó szerződés 175. cikkével, célja pedig az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítása.

2) K ONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

Konzultáció az érdekelt felekkel

A konzultáció módszerei, a megcélzott főbb ágazatok és a válaszadók általános bemutatása A felülvizsgálati eljárás 2005 végén indult, széles körű tanulmányprogramra és az érdekeltekkel folytatott folyamatos konzultációra épült, többek között egy tanácsadói csoport és az érdekeltek fórumának létrehozásával, valamint internetes konzultáció formájában.

A válaszok összefoglalása és figyelembevételük módja

Az internetes konzultációra 2007. április 17. és június 18. között nyílt mód. A közel 450 beérkezett válasz alapján elemzés készült.

A válaszadók döntő többsége egyetértett a következőkben:

- Az Európai Unió jogszabályai az IPPC-létesítmények összes környezetkárosító hatását továbbra is integráltan kezeljék;

- Az ipari létesítményekből származó környezetszennyezés megelőzésére illetve minimalizálására irányuló törekvések középpontjában a jövőben is az elérhető legjobb technikák (BAT) álljanak, azok végrehajtása pedig elsősorban a BREF-dokumentumok alapján történjen;

- Bizonyos minimális követelményeket uniós szinten rögzíteni kellene a kibocsátások ellenőrzése és jelentése terén meghatározott további lépésekkel és vizsgálatokkal kapcsolatban;

- A célirányos kutatás új technikák feltérképezéséhez járulna hozzá, melyeket a későbbi elérhető legjobb technikák kialakításakor számba lehetne venni;

- Az üzemeltetőket nem kellene szükségtelen ellenőrzési és jelentéstételi kötelezettségekkel terhelni, a tagállamok összes Bizottság felé irányuló jelentését pedig egységesíteni és ésszerűsíteni kellene.

Az összes háttérinformáció elérhető a CIRCA ennek a kezdeményezésnek szentelt, nyilvános webhelyén[1]

A szakvélemények összegyűjtése és felhasználása

Érintett tudományos területek vagy szakterületek

A javaslat kidolgozása során az alábbi szakterületeket vettük tekintetbe: (1) az ipari kibocsátások (levegő, víz és talaj szennyezése) egészségre és környezetre gyakorolt hatásainak felmérése (2) az ipari kibocsátások megelőzését vagy enyhítését szolgáló környezetvédelmi technológiák (3) gazdasági elemzés és modellezés (4) az egészségügyi hatások becslése azok számszerűsített pénzügyi vonatkozásaival együtt (5) az ökoszisztémában jelentkező előnyök értékelése (6) szakismeretek az ipari létesítmények működésének engedélyezése és szabályozása terén.

Az alkalmazott módszerek

Módszerként elsősorban szakértői egyeztetéseket alkalmaztunk, és átfogó tanulmányok, készítésére adtunk megbízást, többek között modellezésre és esettanulmányokon alapuló részletes adatgyűjtésre, valamint ágazati és földrajzi felmérésekre.

A konzultációba bevont főbb szervezetek/szakértők

A konzultációban a tagállamok szakértői, tudományos szakértők, iparági és környezetvédelmi szervezetek, nem kormányzati szervezetek és szaktanácsadók vettek részt számos különböző területről.

A beérkezett és felhasznált javaslatok összefoglalása 225

A Bizottsághoz beérkezett ténymegállapítások a következőképpen összegezhetők: i. az ipari kibocsátások súlyos kockázatot hordoznak magukban az emberi egészségre és a környezetre nézve, de az elérhető legjobb techniák (BAT) alkalmazásával költséghatékonyan megelőzhetők, illetve csökkenthetők; ii. a BAT alkalmazásában rejlő környezetvédelmi lehetőségek kiaknázása, valamint a tagállamok jogszabály-érvényesítési törekvéseinek támogatása érdekében szigorítani kell a jelenlegi rendelkezéseket; iii. a különböző jogszabályi elemek egymáshoz való viszonya ésszerűsítésre szorul, a jelentéstételre és az ellenőrzésre vonatkozó bizonyos rendelkezéseket pedig egyszerűbbé kell tenni a szükségtelen adminisztrációs terhek csökkentése és a jelenlegi végrehajtási gyakorlat hatékonyságának fokozása érdekében.

A szakvélemények nyilvánosságát biztosító eszközök

A szakértők és a résztvevők jelentései (mind a tervezetek, mind pedig a végleges változatok) az érdekeltek megjegyzéseivel és közleményeivel együtt, kivétel nélkül automatikusan felkerültek az internetre, és nyilvánosan hozzáférhetők. 230

Hatásvizsgálat

A hatásvizsgálat legfőképpen a következő problémákat tárta fel: (1) a jelenlegi jogszabályokban tapasztalt hiányosságok elégtelen szintű végrehajtáshoz vezetnek és megnehezítik az ezirányú Közösségi lépéseket, ezáltal nem használhatók ki teljes mértékben az alkalmazás egészségügyi és környezetvédelmi előnyei, és (2) a jelenlegi jogi keretrendszer túlságosan összetett és következetlen. A felsoroltak nem csak az EU fenntartható fejlődési stratégiájában, különösen pedig a tematikus stratégiákban kitűzött célok elérésének szabnak gátat, hanem a környezetvédelmi szabványok jelentős különbségei és a szükségtelen adminisztrációs terhek miatt versenytorzuláshoz is vezethetnek.

Az eredmények tanúsága alapján a hatásvizsgálat több különböző politikai alternatívát vizsgált meg annak érdekében, hogy a fenti kérdések kezeléséhez költséghatékony intézkedéscsomagot állítson össze. A vizsgálat alapján a Bizottság a következő javaslatokkal él:

A jelenlegi szabályozás következetlenségeinek és bonyolultságának kérdésében a Bizottság javasolja az IPPC-irányelv és hat ágazati irányelv egyesítését egyetlen irányelvben, átdolgozással.

Ezen túlmenően a meglévő jogszabályok egyes rendelkezéseit felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy kezelni lehessen a BAT tényleges alkalmazásában jelentkező hiányosságokat, a nem egyértelmű követelményekből fakadó problémákat (például a BAT-alapú engedélyeztetéssel vagy engedély-felülvizsgálattal kapcsolatban), a végrehajtásra vonatkozó rendelkezések hiányát, valamint a tematikus stratégiákban foglaltak teljesítését megnehezítő jogszabályi korlátokat. A javasolt főbb jogszabály-módosítások a következők:

- A BAT használatának és fogalmának pontosítása és megszilárdítása;

- A nagy tűzelőberendezések és a titán-dioxidot termelő létesítmények kibocsátására vonatkozó minimális követelmények felülvizsgálata a BAT-normákkal egyeztetve;

- A nem lényegi műszaki követelményeket a tudományos és technikai haladás vívmányaival összeegyeztető, illetve a tagországi jelentések jellegét és formáját meghatározó bizottság felállítása;

- A vizsgálatokra és környezetvédelmi fejlesztésekre vonatkozó rendelkezések bevezetése;

- Az innováció, a fejlesztések és az új technológiák elterjesztésének ösztönzése;

- Az engedélyeztetésre, az ellenőrzésre és a jelentéstételre vonatkozó bizonyos jogszabályok ésszerűsítése és átláthatóbbá tétele a szükségtelen adminisztrációs terhek csökkentése érdekében;

- A szabályozás hatályának és rendelkezéseinek pontosítása és kiterjesztése a tematikus stratégiában foglaltak hatékonyabb szolgálata érdekében.

A hatásvizsgálati jelentés a http://ec.europa.eu/environment/ippc/index.htm weboldalon érhető el.

3) A JAVASLAT JOGI ELEMEI 305

A javasolt intézkedés összefoglalása

A jelenlegi javaslat célja az ipari kibocsátásokra vonatkozó, hét különálló jelenlegi irányelv egyetlen egységes irányelvben való egyesítése.

Az átdolgozásos módszernek köszönhetően egyetlen dokumentumban ötvözhetők a lényegi irányelvmódosítási javaslatok, valamint változatlan formájukban az eredeti rendelkezések.

A javaslat emellett a jogszabályok hatékonyabb nemzeti szintű végrehajtása és betartatása érdekében megerősít, illetve bővít bizonyos rendelkezéseket a magas szintű környezetvédelem célját és az adminisztratív terhek csökkentését szem előtt tartva. Átláthatóbb rendelkezésekkel a jogszabályok közösségi szintű intézkedéseken alapuló végrehajtása és ellenőrzése is hatékonyabbá tehető.

Jogalap

Az irányelv elsődleges célja a környezet védelme. A javaslat alapja ezért az EK-Szerződés 175. cikke. 320

A szubszidiaritás elve

A szubszidiaritás elve annyiban érvényesül, hogy a Közösség nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a javaslatot illetően.

A javaslat célkitűzéseit a tagállamok a következő okok miatt nem tudják kielégítően megvalósítani: 3

A jelenlegi szabályzás a Közösségen belül meghatározza az ipari kibocsátások megelőzésének és csökkentésének minimális normáit. A javaslat ezt az elvet a továbbiakban is követi. Ezen túlmenően az ipari kibocsátások legnagyobb része (például a légszennyezés vagy a vizek szennyezése) egyidejűleg több tagállamot is érint. A tagállamoknak ezért kivétel nélkül lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a lakosságot és a környezetet veszélyeztető kockázatokat saját területükön csökkenteni lehessen.

Közösségi fellépéssel a javaslatban megfogalmazott célok hatékonyabban elérhetők, a következő okokból: 324

A javaslat legfőbb hozadéka, hogy módosítja és ésszerűsíti az ipari kibocsátásokra vonatkozó jelenlegi szabályozást, s így a Közösség egészén belül meghatározza az ipari kibocsátások megelőzésének és csökkentésének minimális normáit. Az ipari kibocsátások jelentős mértékben felelősek a vizek és a talaj szennyezésétől kezdve a hulladéktermelésen át az energiafogyasztásig. Az ipari kibocsátások általában nem egyetlen tagállam területére korlátozódnak, így a kibocsátott légszennyezés vagy szennyvíz egyszerre több tagállamban is mérhető környezetszennyezést okoz. A probléma nagysága így közösségi fellépést tesz szükségessé. Az egyes tagállamok összehangolt, közösségi szintű intézkedések hiányában nem tudják azt egymagukban megoldani.

A javaslat a meglévő jogszabályok ésszerűsítésére és egyes rendelkezések megerősítésére összpontosít, így közösségi fellépéssel hatékonyabbá teszi a tagállamokban a végrehajtást és a jogszabályok érvényesítését. A javaslat a tagállamok illetékes hatóságainak hatáskörében hagyja a végrehajtás, az érvényesítés és a teljesítés módjával kapcsolatos döntéshozatalt, mely által biztosíthatják a környezetvédelem alapvető normáit és a védelmet az Európai Unió összes polgára számára.

A javaslat ennélfogva megfelel a szubszidiaritás elvének.

Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következők alapján:

A kiválasztott jogi eszköz egy irányelv, mivel 1) a javaslat célja a meglévő irányelvek átdolgozása és egyszerűsítése; valamint 2) célkitűzéseket határoz meg, de a végrehajtás részleteit a tagállamokra bízza.

332

A javaslat számos olyan újítást vezet be, amelyek csökkentik a szükségtelen pénzügyi és adminisztratív terheket, főként az uniós szinten különböző jogszabályok hatálya alá tartozó létesítmények tagállami szinten egységesített engedélyezésének elősegítése, az ellenőrzési és jelentéstételi kötelezettségek egyszerűsítése, illetve az ipari kibocsátásokra vonatkozó közös információs rendszer és elektronikus jelentéstétel fokozatos megvalósítása révén. Ezen túlmenően egyes jelentéstételi követelmények hatályukat vesztik.

Annak ellenére, hogy az érvényesítésre, a megfelelőségre és az engedélyek felülvizsgálatára vonatkozó konkrétabb rendelkezéseket vezet be, a javaslat megfelelő mozgásteret biztosít a tagállamok hatóságai számára, hogy létrehozzák a jogszabály célkitűzései megvalósításához szükséges legköltséghatékonyabb végrehajtási rendszereket. A javaslat továbbá áttekinthetővé teszi a jogszabály jelenleg érvényes hatályát, így elkerülve, hogy a tagállamok következetlenül és harmonizálatlanul értelmezzék azt. Korlátozott számban születtek javaslatok további ágazatok jogszabályba történő felvételére, amelyeket azok szükségességére, hozzáadott értékére és arányosságára vonatkozó alapos hatásvizsgálat előzött meg.

A javaslat ennélfogva megfelel az arányosság elvének.

Az eszközök megválasztása

Javasolt eszközök: irányelv.

2

Más jogi eszközök a következő okok miatt nem lennének megfelelőek:

A jelenlegi javaslat célja hét meglévő irányelv egyszerűsítése és egyetlen egységes okmányba történő egyesítése. Ennek fényében, illetve tekintettel arra, hogy a meglévő jogszabályok közösségi célkitűzéseket határoznak meg, a megfelelés érdekében alkalmazandó intézkedések megválasztását azonban a tagállamokra bízva, a legjobb eszköz az irányelv.

4) K ÖLTSÉGVETÉSI VONATKOZÁSOK

A javaslat nincs hatással a Közösség költségvetésére.

5) T OVÁBBI INFORMÁCIÓK

A jogszabályok egyszerűsítése

A javaslat jogszabályok egyszerűsítéséről és az (uniós vagy nemzeti) hatóságok adminisztratív eljárásainak egyszerűsítéséről gondoskodik.

Az átdolgozás egyszerűsíti és ésszerűsíti a hatályos rendelkezéseket. A felesleges rendelkezéseket és a szükségtelen kötelezettségeket hatályon kívül helyezik, miközben az ellenőrzési követelmények egyszerűsödnek az elektronikus jelentéstétel fokozatos megvalósításának köszönhetően. Mindez segítséget nyújt a tagállamok számára abban, hogy csökkentsék a szükségtelen adminisztratív terheket, mivel a legtöbb eredményt a tagállami szintű végrehajtási gyakorlatok megváltoztatása hozza. Ez a jogszabály alapvető jellege, ami inkább a kereteket és az alapelveket határozza meg, és nem a végrehajtás részleteit. 515

A javaslat beleillik a Bizottságnak a közösségi vívmányok egyszerűsítésére vonatkozó folyamatos programjába, valamint a CLWP 2007/ENV/002 referenciaszámú munka- és jogalkotási programjába.

Meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezése

A javaslat elfogadása hét önálló hatályos jogszabály hatályon kívül helyezésével jár.

Felülvizsgálati/módosító/megszüntetési záradék

A Bizottság háromévenként jelentést készít a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a jogszabály végrehajtásáról.

Megfelelési táblázat

A tagállamoknak az irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az ezen irányelv közötti megfelelési táblázatot közölniük kell a Bizottsággal.

Európai Gazdasági Térség

A javasolt jogi aktus érinti az EGT-t, ezért ki kell terjeszteni az Európai Gazdasági Térségre.

A javaslat részletes magyarázata

Az irányelv alkalmazási köre változatlan maradt. A javaslatot alkalmazni kell az I. mellékletben (a hatályos IPPC-irányelv hatályának megfelelően) és a VI. melléklet 1. részében (a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló hatályos irányelv hatályának megfelelően) felsorolt tevékenységekre, a tüzelőberendezésekre, a hulladékégető és -együttégető művekre, illetve a titán-dioxidot termelő létesítményekre. Mindazonáltal az I. melléklet jelenlegi hatálya kis mértékben módosult, mivel néhány további tevékenységgel egészült ki: a 20–50 MW névleges hőteljesítményű tüzelőberendezések, a faanyagok és faipari termékek tartósítása, illetve a falapok előállítása.

A jogszabályjavaslat 7 fejezetből áll. Az I. fejezet általános, átfogó jellegű rész, amely valamennyi, az ezen irányelv hatálya alá tartozó ipari tevékenyégre alkalmazandó közös rendelkezést meghatározza. Az I. mellékletben található II. fejezet az IPPC-irányelv módosításával külön rendelkezéseket állapít meg az említett tevékenységekre vonatkozóan. A III.–VI. melléklet témakör szerint a nagy tüzelőbrendezésekre, a hulladékégető művekre, az oldószereket, valamint a titán-dioxidot alkalmazó létesítményekre vonatkozó műszaki minimumkövetelményeket tartalmaz. A VII. fejezet az illetékes hatóságokra, a tagállami jelentéstételre, a bizottságra, a szankciókra vonatkozó rendelkezéseket és a szokásos záró rendelkezéseket tartalmazza.

Megjegyzések a cikkekhez

A cikkekre vonatkozó megjegyzések kizárólag azokat a cikkeket érintik, amelyek újak, vagy amelyekben lényegi változtatást vezettek be.

- Engedélyezési feltételek meghatározása az I. mellékletben (14–17. cikk) felsorolt tevékenységek esetében

Az engedély tartalmazza a környezet egészének magas szintű védelméhez szükséges intézkedéseket, ugyanakkor magában foglalja a szennyező anyagok kibocsátási határértékeit, a talaj és a talajvíz védelmét célzó megfelelő követelményeket, valamint az ellenőrzési követelményeket. Az engedély feltételeit az elérhető legjobb technikák alapján kell meghatározni.

Az elérhető legjobb technikák mibenlétének meghatározása és az ipari tevékenységekből származó kibocsátások szintjei tekintetében a Közösségen belül tapasztalható eltérések minimalizálása érdekében a Bizottság az érdekelt felekkel folytatott információcserét követően elfogadja az elérhető legjobb technikákra vonatkozó referenciadokumentumokat (a továbbiakban: BAT referenciadokumentum).

Részletes elemzés készült arról, hogy jelentős hiányosságok mutatkoznak az elérhető legjobb technológiák végrehajtásában, a hatályos jogszabályokban található és az elérhető legjobb technológiákra vonatkozó átláthatatlan rendelkezések, az illetékes hatóságok számára az engedélyeztetési eljárás orán biztosított nagy mozgástér, valamint az elérhető legjobb módszereket ismertető referenciadokumentumok (BREF) tisztázatlan szerepe miatt. Ennek eredményeképpen az IPPC-irányelvek végrehajtásához kiadott engedélyek sokszor olyan feltételeket foglalnak magukban, amelyeket a BREF-ek nem határoznak meg az elérhető legjobb módszerekkel kapcsolatban, az eltérésre az engedélyező hatóságok pedig alig vagy egyáltalán nem szolgálnak magyarázattal.

Az említett hiányosságok miatt a tervezett környezeti előnyök nem valósultak meg és a belső piaci torzulások továbbra is jelentősek.

A hiányosságok orvoslása érdekében a javaslat az elérhető legjobb technológiák alkalmazását elősegítő és áttekinthetővé tevő rendelkezéseket határoz meg. A javaslat előírja, hogy a BAT referenciadokumentumok legyenek mérvadóak az engedélyezési feltételek megállapításakor, valamint hogy olyan kibocsátási határértékeket határozzannak meg, amelyek nem haladják meg a BAT referenciadokumentumokban ismertett elérhető legjobb technológiákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket.

Egyes sajátos körülmények figyelembe vétele céljából a javaslat lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára eltérések engedélyezését, hogy a kibocsátási határértékek meghaladhassák a BAT referenciadokumentumokban leírt elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket. Mindazonáltal az ilyen eltérések jól meghatározott kritériumok alapján valósulhatnak meg, és nem haladhatják meg az ezen irányelv III.–VI. fejezetében rögzített kibocsátási határértékeket. Ezen túlmenően az ilyen eltérésekről és azok indoklásáról tájékoztatni kell a nyilvánosságot.

Annak érdekében, hogy az üzemeltetők tesztelhessék a környezetvédelem magas szintjét biztosító új keletű technológiákat, a javaslat lehetőséget biztosít az illetékes hatóságok számára, hogy a BAT referenciadokumentumokban leírt elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintektől ideiglenesen eltérésekre nyújtsanak lehetőséget.

A javaslat ugyanakkor új követelményeket vezet be a talaj és a talajvíz létesítmény területén történő rendszeres ellenőrzésére vonatkozóan, hogy a megfelelő információ hozzáférhetőségével biztosítsa e környezeti elemek védelmét a veszélyes anyagok által okozott szennyeződések ellen.

- A megfelelőségre vonatkozó és a környezetvédelmi fejlesztések elősegítését célzó rendelkezések az I. mellékletben (22., 24. és 25. cikk) felsorolt tevékenységek esetében

A hatályos jogszabályokban a megfelelőségi jelentésekre, ellenőrzésekre és engedély-felülvizsgálatokra vonatkozó rendelkezések nem egyértelműek, ennek eredményeképpen a tagállamok jelentősen eltérő mértékben alkalmazzák azokat, ami ezáltal az optimálistól elmaradó szintű környezetvédelemhez és belső piaci torzulásokhoz vezet.

A javaslat ezért konkrétabb rendelkezéseket állapít meg, hogy így biztosítsa ezen irányelv hatékony végrehajtását és érvényesítését. Következésképp az irányelv új rendelkezést vezet be, amelyben kötelezi az üzemeltetőket, hogy rendszeresen tegyenek jelentést az engedély feltételeinek való megfelelésről az illetékes hatóságnak. A tagállamok biztosítják, hogy ennek az irányelvnek való megfelelés hiányában az üzemeltető és az illetékes hatóságok meghozzák a szükséges intézkedéseket.

A jogszabály azt is előírja, hogy az elérhető legjobb technikák fejlődése és egyéb, a létesítmény üzemeltetésével kapcsolatos változtatások figyelembe vétele céljából az engedély feltételeit rendszeresen újra kell értékelni és – adott esetben – aktualizálni kell, ha a Bizottság új vagy frissített BAT referenciadokumentumot fogad el.

A tagállamok számára továbbá előírja a környezetvédelmi ellenőrzés rendszerének biztosítását. Az új rendelkezések elsősorban a tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeinek megállapításáról szóló 2001/331/EK ajánláson alapulnak

A bevezetett változtatások hozzájárulnak az elérhető legjobb technikák végrehajtásához, sok esetben fel is gyorsítva annak folyamatát, így közelebb visznek a tematikus stratégia célkitűzéseinek teljesítéséhez és csökkentik a versenyhelyzet torzulásait.

- A telephely bezárása és helyreállítása az I. mellékletben (23. cikk) felsorolt tevékenységek esetében

Az ipari tevékenységek jelentős kedvezőtlen hatást fejthetnek ki a talaj és a talajvíz minőségére a vesztélyes anyagok használatából, előállításából vagy kibocsátásából eredően. A hatályos közösségi vívmányok rendelkezései átláthatatlanok a telephely tevékenységeinek leállítását követő bezárásra és helyreállításra vonatkozó követelményekről.

E követelmények átláthatóvá tétele és a talajvédelemre vonatkozó tematikus stratégia célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a a javaslat az üzemeltető számára alapjelentés készítését írja elő, amelyben számszerűsített adatokat közöl a talaj- és talajvíz-szennyeződés állapotáról. A tevékenység végleges leállítása esetén az üzemeltető helyreállítja a helyszínt és visszaállítja az alapjelentésben szereplő állapotot.

- Kibocsátási határértékek tüzelőberendezések esetében (33. és 35. cikk, az V. melléklet 1. és 2. része)

Az alapvető szennyező anyagokra vonatkozó összkibocsátás döntő hányadát a nagy tüzelőberendezések levegőbe történő kibocsátása képviseli, amely messze meghaladja a levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégia célként kitűzött határértékeit. Az említett létesítmények kibocsátásának további csökkentése nélkül ezen célkitűzések pozitív egészségügyi és környezetvédelmi hozadékai nem érvényesülnek. Ezért egyes tüzelőberendezési és szennyező anyag kategóriák tekintetében szigorúbb, az elérhető kegjobb technológiákhoz igazított kibocsátási határértékeket kell megállapítani.

- A hulladékégető és -együttégető művekre vonatkozó ellenőrzési követelmények (43. és 35. cikk, a VI. melléklet 6. része)

A jogszabályok egyszerűsítése és a szükségtelen adminisztratív költségek enyhítése érdekében, de a környezetvédelmi szint megváltoztatása nélkül a javaslat néhány további eltéréseket vezet be a hulladékégető és együttégető művek általi kibocsátások hatályos ellenőrzési minimumkövetelményeire vonatkozóan. Az eltéréseket az illetékes hatóságok engedélyezik a javaslatban meghatározott külön feltételek mellett.

- Kibocsátási határértékek és jelentéstételi követelmények a titán-dioxidot termelő létesítmények esetében (63. és 64. cikk, a VIII. melléklet 1., 3. és 4. része)

A titán-dioxidot előállító létesítmények jelentős levegő- és vízszennyezést okozhatnak. E hatások csökkentése érdekében a javaslat egyes szennyező anyagok esetében szigorúbb – az elérhető legjobb techonológiákhoz igazított – kibocsátási határértékeket állapít meg.

- Végrehajtási intézkedések

Az irányelv a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel ruházza fel. Amennyiben a végrehajtási hatáskörre vonatkozó átruházás történik, azokat a vonatkozó cikkben külön szerepeltetik. A Bizottság az intézkedéseket az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdése és 7. cikke szerinti ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően fogaadja el.

A végrehajtási intézkedéseket különösen a BAT referenciadokumentumokban szereplő elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintektől való eltérés engedélyezése, illetve az V.–VIII. mellékletben megállapított nem alapvető fontosságú minimumkövetelményeknek a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása esetén kell alkalmazni.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2007/0286 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

ð az ipari kibocsátásokról ï (azaz a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről)

(EGT-vonatkozású szöveg)

? AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS ⎪ AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 130s√ 175 Õ. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[2],

tekintettel az √ Európai ∏Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[3],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[4],

a Szerződés[5] 189c√ 251 Õ. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően,

mivel:

ò új

1. A titán-dioxid iparból származó hulladékról szóló, 1978. február 20-i 78/176/EGK irányelv[6], a titándioxid-iparból származó hulladék által érintett környezeti elemek felügyeletére és ellenőrzésére vonatkozó eljárásokról szóló, 1982. december 3-i 82/883/EGK tanácsi irányelv[7], a titán-dioxid-ipar hulladékai által okozott szennyezés csökkentésére és lehetséges megszüntetésére kidolgozott programok közelítését szolgáló eljárásokról szóló, 1992. december 15-i 92/112/EGK tanácsi irányelv[8], a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv[9], a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló, 1999. március 11-i 1999/13/EK tanácsi irányelv[10], a hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[11], valamint a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[12] számos helyen alapvető módosításra szorul. Az áttekinthetőség érdekében ezeket át kell dolgozni.

2. Összhangban a „szennyező fizet” és a megelőzés elvével az ipari tevékenységekből származó környezetszennyezés megelőzése, csökkentése és, amilyen mértékig csak lehet, megszüntetése érdekében, létre kell hozni a főbb ipari tevékenységek átfogó irányítási keretét, amely a környezeti károkat elsődlegesen a forrásnál hárítja el és biztosítja a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást.

3. A talajba, levegőbe vagy a vízbe történő kibocsátások egymástól független csökkentésére vonatkozó, eltérő megközelítések a környezet egészének védelme helyett a szennyezés különböző környezeti elemekbe való átkerülését segíthetik elő. Ezért indokolt egy olyan integrált megközelítés kialakítása, amely a levegőbe, a vízbe vagy talajba történő kibocsátások megelőzését és csökkentését, a hulladékgazdálkodást, a hatékony energiafelhasználást és a balesetmegelőzést is magában foglalja.

4. A hatályos rendelkezések egyszerűsítése és áttekinthetővé tétele, a felesleges adminisztratív terhek csökkentése, illetve a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat[13] nyomán elfogadott, a levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló[14], a talajvédelemre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló[15], a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására vonatkozó tematikus stratégiáról szóló[16] bizottsági közlemények következtetéseinek megvalósítása céljából indokolt az ipari létesítményekkel kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálata. E tematikus stratégiák az emberi egészség és a környezet védelmére irányuló olyan célokat tűznek ki, amelyek az ipari kibocsátások további csökkentése nélkül nem valósíthatóak meg.

5. AA környezetszennyezés megelőzésének és csökkentésének feltétele, hogy csak engedéllyel rendelkező létesítmények működhessenek, illetve a szerves oldószereket alkalmazó létesítmények működését vagy az ilyen anyagokkal felhasználásával folytatott tevékenységet engedélyhez vagy nyilvántartásba vételhez kössék.

6. Az engedélykibocsátás elősegítése érdekében a tagállamok bizonyos létesítménykategóriákra vonatkozóan általánosan kötelező érvényű szabályok keretében követelményeket állapítanak meg.

7. A kettős szabályozás elkerülése érdekében az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[17] hatálya alá tartozó létesítmény engedélye nem tartalmazhat az üvegházhatású gázokra vonatkozó kibocsátási határértéket, kivéve, ha ez a jelentős mértékű helyi szennyezés elkerüléséhez szükséges, vagy ha a létesítményt ideiglenesen kizárták a szóban forgó rendszerből.

8. Az üzemeltetőknek olyan engedélykérelmet kell benyújtaniuk az illetékes hatóságok számára, amely tartalmazza az engedély feltételei megállapításához szükséges adatokat. Az üzemeltetők az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv[18] és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló, 1996. december 9-i 96/82/EK tanácsi irányelv[19] alkalmazásából származó információkat használják fel az engedélykérelem benyújtásakor.

9. Az engedély tartalmazza a környezet egészének magas szintű védelméhez szükséges intézkedéseket, ugyanakkor magában foglalja a szennyező anyagok kibocsátási határértékeit, a talaj és a talajvíz védelmét célzó megfelelő követelményeket, valamint az ellenőrzési követelményeket. Az engedély feltételeit az elérhető legjobb technikák alapján kell meghatározni.

10. Az elérhető legjobb technikák mibenlétének meghatározása és az ipari tevékenségekből származó kibocsátások szintjei tekintetében a Közösségen belül tapasztalható eltérések minimalizálása érdekében a Bizottságnak az érdekelt felekkel folytatott információcserét követően el kell fogadnia az elérhető legjobb technikákra vonatkozó referenciadokumentumokat (a továbbiakban: BAT referenciadokumentum). E dokumentumokból kiindulva kell megállapítani az engedély feltételeit. A referenciadokumentumok egyéb információforrásból is kiegészíthetőek.

11. Egyes sajátos körülmények figyelembe vétele céljából az illetékes hatóságok eltérésekre nyújthatnak lehetőséget, hogy az ekkor megvalósuló kibocsátási határértékek meghaladhassák a BAT referenciadokumentumban leírt elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket. Az ilyen eltérések jól meghatározott kritériumok alapján engedélyezhetők és nem haladhatják meg az ebben az irányelvben rögzített kibocsátási határértékeket.

12. Annak érdekében, hogy az üzemeltetők vizsgálhassák a környezetvédelem magas szintjét biztosító új keletű technológiákat, az illetékes hatóságok a BAT referenciadokumentumban leírt elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintektől való ideiglenes eltérésekre is nyújthatnak lehetőséget.

13. Egy létesítmény megváltoztatásakor nőhet a környezetszennyezés mértéke/szintje. Az illetékes hatóságot ezért értesíteni kell minden olyan tervezett változtatásról, amely hatással lehet a környezetre. A létesítmények jelentős változtatása esetén, ami az emberekre vagy a környezetre jelentős káros hatással lehet, az engedély feltételeit újra kell értékelni, hogy a szóban forgó létesítmény továbbra is teljesítse ennek az irányelvnek a követelményeit.

14. Az állati eredetű szerves trágya és hígtrágya terítése jelentős hatással lehet a környezet minőségére. E hatások integrált módon történő megelőzése és csökkentése érdekében szükségszerű, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek során keletkező trágya és hígtrágya terítését az üzemeltető vagy a harmadik fél az elérhető legjobb technika alkalmazásával végezze. Annak érdekében, hogy a tagállamok rugalmasan tudják teljesíteni az említett követelményeket, az engedélyben vagy más intézkedésekben elő lehet írni az elérhető legjobb technikák alkalmazását az üzemeltető vagy a harmadik fél által végzett terítésre vonatkozóan.

15. Az elérhető legjobb technikák fejlődése és egyéb, a létesítménnyel kapcsolatos változtatások figyelembe vétele céljából az engedély feltételeit rendszeresen újra kell értékelni és – adott esetben – aktualizálni kell, különösen ha a Bizottság új vagy frissített BAT referenciadokumentumot fogad el.

16. Biztosítani kell, hogy a létesítmény üzemeltetése ne eredményezze a talaj és a talajvíz minőségének romlását. Az engedély feltételeinek ezért tartalmaznia kell a talaj és a talajvíz ellenőrzését, továbbá az üzemeltetőnek a tevékenységek végleges beszüntetését követően kötelessége az adott helyszín helyreállítása.

17. Ezen irányelv hatékony végrehajtásához és érvényesítéséhez elengedhetetlen, hogy az üzemeltetők rendszeresen jelentést tegyenek az engedély feltételeinek való megfelelésről az illetékes hatóságnak. A tagállamok biztosítják, hogy ennek az irányelvnek való megfelelés hiányában az üzemeltető és az illetékes hatóságok meghozzák a szükséges intézkedéseket és gondoskodnak a környezetvédelmi ellenőrzés rendszeréről.

18. A nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő hatékony részvétele szükségszerű ahhoz, hogy lehetőség nyíljon a nyilvánosság számára az adott határozatok szempontjából lényeges vélemények és aggályok kifejezésére, illetve a döntéshozók számára azok figyelembevételére, növelve ezzel a döntéshozatali folyamat számonkérhetőségét és átláthatóságát, valamint hozzájárulva a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések tudatosításához és a meghozott határozatok támogatásához. A nyilvánosság érintett tagjai számára biztosítani kell az igazságszolgáltatáshoz való jogot, hozzájárulva ily módon az emberi egészség és a jólét követelményeinek megfelelő környezetben való élet jogához.

19. A nagy tüzelőberendezések számottevően hozzájárulnak a szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásához, amely jelentős hatást fejt ki az emberi egészségre és a környezetre. E hatás csökkentése, valamint az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[20] követelményeinek és a levegőszennyezésre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló bizottsági közleményben kitűzött célok teljesítése érdekében egyes tüzelőberendezés-kategóriák és szennyező anyagok esetében szigorúbb kibocsátási határértéket kell megállapítani.

20. Ha súlyos hiány következtében hirtelen megszakadna az alacsony kéntartalmú tüzelőanyagok ellátása vagy a gázellátás, az illetékes hatóság ideiglenes eltérnésekre nyújthat lehetőséget, hogy az érintett tüzelőberendezések kibocsátásai meghaladhassák az ebben az irányelvben rögzített kibocsátási határértékeket.

21. Az érintett üzemeltető a szennyezés környezetre kifejtett káros hatásainak korlátozása érdekében nem működtetheti a tüzelőberendezést a kibocsátáscsökkentő berendezés működési hibáját vagy meghibásodását követően 24 óránál tovább, és a kibocsátáscsökkentés nélküli üzemeltetés összes időtartama semmilyen körülmények között sem haladhatja meg bármely 12 hónapos időszakban a 120 órát. Mindazonáltal az illetékes hatóságok engedélyezhetik az eltérést az említett időkorlátozástól, ha elengedhetetlenül szükséges az energiaellátás fenntartása, vagy ha az általános kibocsátásnövekedés elkerülése érdekében egy másik tüzelőberendezést szükséges üzembe helyezni.

22. A környezet és az emberi egészség magas fokú védelme céljából és elkerülendő a hulladékok átszállítását kevésbé szigorú normák szerint működő, más tagországokban lévő égetőművekhez, a Közösség területén szigorú üzemeltetési feltételek, műszaki követelmények, valamint kibocsátási határérték előírása és betartása szükséges.

23. A szerves oldószerek használata egyes tevékenységeknél és berendezésekben szerves vegyületek levegőbe kerülését idézi elő, ami hozzájárul a fotokémiai oxidánsok helyben és határokon átterjedő képződéséhez, ami a természeti erőforrások károsodását és gazdasági értékének csökkenését okozza, valamint káros hatású az emberi egészségre. Ezért a szerves oldószerek felhasználása elleni megelőző intézkedésekre van szükség, valamint a szerves vegyületek kibocsátási határértékének és a megfelelő üzemeltetési követelményeknek való megfelelést biztosító követelményeket kell előírni. A tagállamok eltérést biztosíthatnak az üzemeltetőknek a kibocsátási határértékek betartása alól, ha másfajta, alternatív intézkedések, mint pl. alacsony oldószertartalmú vagy oldószermentes termékek vagy módszerek alkalmazása egyenértékű kibocsátási határértéket tesz lehetővé.

24. A titán-dioxidot előállító berendezések jelentős levegő- és vízszennyezést okozhatnak. E hatások csökkentése érdekében közösségi szinten egyes szennyező anyagok esetében szigorúbb kibocsátási határértékek megállapítására van szükség.

25. Az irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtói hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[21] összhangban kell meghozni.

26. A Bizottságra kell ruházni különösen a BAT referenciadokumentumokban szereplő elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintektől való eltérés biztosítására, illetve az időszakos ellenőrzések gyakoriságára és az alapjelentés tartalmára vonatkozó kritériumok, valamint a környezeti kockázatok értékelésére alkalmazandó kritériumok megállapításának hatáskörét. A Bizottságra kell továbbá ruházni a következő hatásköröket: az új keletű technológiák fejlesztésére és alkalmazására vonatkozó intézkedések elfogadása, egyes esetekben az átlagos kén-dioxid kibocsátási határérték megállapítása; azon időpont meghatározása, amelytől kezdődően a nehézfémek, a dioxinok és a furánok levegőbe való kibocsátásának határértékeit folyamatosan mérni kell; a tagállamok által ezen irányelv végrehajtásáról a Bizottság számára rendelkezésre bocsátandó információk típusának és formátumának meghatározása, valamint az V.–VIII. melléklet tudományos és műszaki fejlődéshez való igazítása. A hulladékégető és hulladékegyüttégető művek esetében a hatáskör magában foglalhatja a teljes porkibocsátás folyamatos ellenőrzésétől való eltérés engedélyezési kritériumainak meghatározását is. Az említett intézkedéseket az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni, mivel általános hatályúak és céljuk az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása, illetve az irányelv kiegészítése új, nem alapvető fontosságú elemekkel.

27. A tagállamok megállapítják a hatályos szankciókat tartalmazó szabályokat, amelyeket ezen irányelv megsértése esetén kell alkalmazni, és biztosítják azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük,

28. A meglévő létesítmények számára elegendő időt kell biztosítani ezen irányelv új követelményeihez való technikai megfeleléshez, ezért néhány új követelményt az irányelv alkalmazásától számított meghatározott időszakot követően kell alkalmazni. A tüzelőberendezések esetében elegendő időt kell biztosítani az V. mellékletben megállapított kibocsátási határértékek betartásához szükséges kibocsátáscsökkentő intézkedések életbe léptetéséhez.

29. Mivel a meghozandó intézkedés célkitűzései magas fokú környezetvédelmet biztosítanak és a környezetminőség javítása tagállami szinten nem valósítható meg megfelelő módon, így – az ipari tevékenységekből származó szennyezés határon átnyúló természetéből fakadóan – az közösségi szinten valósítható meg jobban, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban. Ugyanennek a cikknek megfelelően, az arányosság elvével összhangban az irányelv nem lépi túl az említett célok megvalósításához szükséges mértéket.

30. Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelmet fordít különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elvekre. Ez az irányelv különösen az Európai Unió alapjogi chartája 37. cikkének alkalmazását szorgalmazza.

31. Ezen irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére irányuló kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalmán a korábbi irányelvekhez képest jelentős mértékben változtattak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből adódik.

32. Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak az IX. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos kötelezettségeit.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

√ Közös rendelkezések ∏

1. cikk

Az irányelv célja és hatálya √ Az irányelv tárgya ∏

Ennekz az irányelvnek a célja, hogy az I. mellékletben felsorolt √ az ipari Õ tevékenységekből származó környezetszennyezés integrált megelőzésére és csökkentésére √ vonatkozó szabályokat határozza meg Õ valósítsa meg.

√ Emellett Õ oOlyan intézkedéseket √ szabályokat Õ tartalmaz, amelyeket a fent említett tevékenységekből származó szennyező anyagok kibocsátásának megelőzésére vagy, ahol az nem lehetséges, a levegőbe, vízbe vagy a talajba történő kibocsátások csökkentésére √ és a hulladékképződés megelőzésére dolgoztak Õ ki, beleértve a hulladékokkal kapcsolatos intézkedéseket, a környezet egészének magas szintű védelme érdekében, a 85/337/EGK irányelv és az egyéb vonatkozó közösségi rendelkezések sérelme nélkül.

ò új

2. cikk

Hatály

1. Az irányelvet a II.–VI. fejezetben említett, környezetszennyezést okozó ipari tevékenységekre kell alkalmazni.

2. Az irányelv nem alkalmazandó a kutatási tevékenységekre, a fejlesztési tevékenységekre, illetve az új termékek és folyamatok vizsgálatára.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

32. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában √ a következő fogalommeghatározások érvényesek Õ:

(1)1. „anyag”: kémiai elemek vagy azok vegyületei, kivéve √ a következő anyagokat: Õ

a) a radioaktív anyagokat a 80/836/Euratom a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96/29/Euratom tanácsi irányelvben[22]nek megfelelően, √ meghatározottak szerint ∏; valamint

a géntechnológiával módosított √ mikroorganizmusok ∏szervezeteket a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szóló, 1990. április 23-i 90/219/EGK tanácsi irányelvben[23] √ meghatározottak szerint ∏; és

√ c) a géntechnológiával módosított szervezetek Õa géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsia 90/220/EGK irányelvben[24]nek[25] megfelelően √ meghatározottak szerint Õ;

(2)2. „környezetszennyezés”: az emberi tevékenység eredményeképpen anyag, rezgés, hő vagy zaj közvetlen vagy közvetett kibocsátása a levegőbe, talajba vagy a vízbe, amely veszélyt jelenthet az emberi egészségre vagy a környezet minőségére, kárt okozhat az anyagi javakban, illetve akadályozza vagy zavarja a környezet élvezetét vagy annak más jogszerű használatát;

(3)3. „létesítmény”: olyan rögzített műszaki egység, ahol √ amelyben Õ egy vagy több, az I. mellékletben√ , illetve a VII: melléklet 1. részében Õ felsorolt tevékenységet folytatnak, és bármely más, azzal közvetlenül együtt járó√ , ugyanazon a telephelyen folytatott Õ tevékenységet, amely műszakilag kapcsolódik az adott telephelyen folytatott√ az említett mellékletekben felsorolt Õ tevékenységhez, és amelynek hatása lehet a kibocsátásokra és a környezetszennyezésre;

4. „meglévő létesítmény”: egy működő létesítmény, vagy olyan létesítmény, amelyet ennek az irányelvnek a hatálybalépését megelőzően meglévő jogszabályokkal összhangban engedélyeztek, vagy az illetékes hatóság szerint teljes engedélykérelmezési kötelezettsége van, feltéve, ha a létesítmény ezen irányelv hatálybalépését követően legkésőbb egy éven belül működni kezd;

(4)5. „kibocsátás”: anyag, rezgés, hő vagy zaj közvetlen vagy közvetett kiengedése a létesítmény egyedi vagy diffúz forrásaiból a levegőbe, vízbe vagy a talajba;

(5)6. „kibocsátási határérték”: bizonyos meghatározott paraméterekben kifejezett tömeg, koncentráció, illetve kibocsátási szint, amely nem léphető túl egy vagy több időszak alatt. Kibocsátási határértékeket anyagok egyes csoportjára, családjára vagy kategóriáira is meg lehet határozni, különösen a III. mellékletben felsoroltakra. Az anyagokra vonatkozó kibocsátási határértékeket rendszerint azoknál a pontoknál kell alkalmazni, ahol a kibocsátás elhagyja a létesítményt, figyelmen kívül hagyva bármilyen hígítást a határértékek megállapításakor. A vízbe történő közvetett kibocsátások vonatkozásában a víztisztító telep hatását számításba lehet venni, amikor a kibocsátási határértéket megállapítják a létesítményre, feltéve, ha a környezet egészének ugyanolyan szintű védelmét biztosítja, és feltéve, ha ez nem vezet a környezet nagyobb fokú szennyezéséhez, a 76/464/EGK irányelvnek vagy annak végrehajtására kiadott irányelvek sérelme nélkül;

(6)7. „környezetminőségi szabvány”: olyan követelmények összessége, amelynek egy adott környezet vagy annak egy bizonyos része egy adott időben meg kell, hogy feleljen, ahogy ezt a közösségi joganyag meghatározza;

8. „illetékes hatóság”: az a hatóság, azok a hatóságok vagy testületek, amelyek a tagállamok jogszabályai szerint felelősek az ebből az irányelvből eredő kötelezettségek végrehajtásáért;

(7)9. „engedély”: egy (vagy több) írásbeli határozat vagy annak egy része, amely engedélyezi egy létesítmény√ , tüzelőberendezés, hulladékégető vagy együttégető mű Õ egészének vagy egy részének működéséhez, amely engedély alapja bizonyos feltételek fennállása, amelyek alapján a létesítmény megfelel ezen irányelv követelményeinek. Az engedély egy vagy több létesítményre vagy a létesítmény részeire terjedhet ki, amelyet ugyanaz az üzemeltető ugyanazon a telephelyen üzemeltet;

(8)10. a)„változtatás az üzemeltetésben”: az üzem természetében vagy működésében bekövetkező változtatás vagy az üzem bővítése, amely következményekkel járhat a környezetre nézve;

b)„jelentős változtatás”: az a√ egy létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető vagy együttégető mű bővítése, illetve a Õ működésében √ vagy természetében Õ bekövetkező változtatás, amely az illetékes hatóság véleménye alapján jelentős káros hatással lehet az emberekre vagy a környezetre;

E meghatározás alkalmazásában az üzemeltetés bármely változtatása vagy bővítése jelentősnek minősül, ha a változtatás vagy bővítés önmagában eléri az I. mellékletben meghatározott küszöbértékeket, ha ilyen küszöbértéket a mellékletben meghatároztak;

(9)11. „az elérhető legjobb technikák”: a tevékenységek fejlődésében és működési módszereikben a leghatékonyabb és legelőrehaladottabb szint, amely jelzi egyes technikák gyakorlati alkalmasságát arra, hogy alapját képezzék azoknak a kibocsátási határértékeknek √ és más engedélyezési feltételeknek Õ, melyeket a kibocsátások és a környezet egészére való hatás megelőzésére vagy, ahol az nem lehetséges, a csökkentésére állapítanak meg:

a) „technikák”: magukban foglalják az alkalmazott technológiát, valamint a létesítmény tervezésének, építésének, karbantartásának, üzemeltetésének és leállításának módját,;

b) „elérhető”: azok a technikák, amelyeket olyan mértékben fejlesztettek ki, hogy azok alkalmazhatók legyenek a vonatkozó ipari ágazatban gazdaságilag és műszakilag képviselhető feltételek mellett, figyelembe véve a költség-haszon arányokat, függetlenül attól, hogy a kérdéses tagállamban az adott technikákat alkalmazzák, illetve előállítják vagy sem, olyan mértékig, amíg azok az üzemeltető számára ésszerűen hozzáférhetők,;

c) „legjobb”: a leghatékonyabb technika a környezet egésze magas szintű védelmének elérése érdekében.

Az elérhető legjobb technika meghatározásakor különös figyelmet kell fordítani a IV. mellékletben felsorolt szempontokra;

(10)12. „üzemeltető”: olyan természetes vagy jogi személy, aki üzemelteti vagy felügyeli a létesítményt√ , tüzelőberendezést, hulladékégető vagy együttégető művet, Õ vagy, ahol ezt a nemzeti jogszabályok biztosítják, akire döntéshozó gazdasági hatalmat ruháztak a létesítmény √ vagy üzem Õ műszaki működése felett;

ê 2003/35/EK 4. cikk (1) bekezdés b) pont (kiigazított szöveg)

(11)13. „nyilvánosság”: egy vagy több természetes vagy jogi személy, valamint a nemzeti jogszabályokkal, illetve gyakorlattal összhangban azok szövetségei, szervezetei és csoportjai;

(12)14. „érintett nyilvánosság”: az engedély vagy az engedély feltételeinek a kiadására vagy frissítésére vonatkozó határozat meghozatala által érintett vagy valószínűleg érintett, illetve abban érdekelt nyilvánosság; e meghatározás alkalmazásában a környezetvédelmet előmozdító, a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezeteket érdekeltnek kell tekinteni.

ò új

(13) „új keletű technológia”: egy ipari tevékenység során alkalmazható újszerű technológia, amely üzleti megvalósítása esetén magasabb fokú általános környezetvédelmet vagy nagyobb költségmegtakarítást biztosít a meglévő legjobb elérhető technológiáknál;

(14) „veszélyes anyagok”: a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EK tanácsi irányelvben[26] és a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló, 1999. május 31-i 1999/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[27] meghatározott veszélyes anyagok vagy készítmények;

(15) „alapjelentés”: a veszélyes anyagok által okozott talaj- és talajvízszennyeződés állapotára vonatkozó számszerűsített információ;

(16) „rutinvizsgálat”: egy tervezett vizsgálati program keretében végrehajtott környezetvédelmi vizsgálat;

(17) „nemrutin-vizsgálat”: panasz esetén, valamint balesetek, váratlan események és nem megfelelőség vizsgálata során végrehajtott környezetvédelmi vizsgálat;

ê 2001/80/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

(18)6.

„tüzelőanyag”: bármilyen, a tüzelőberendezésben tüzelésre használt szilárd, folyékony vagy gáz-halmazállapotú éghető anyag, az új településihulladék-égető művek által okozott levegőszennyezés megelőzéséről szóló, 1989. június 8-i 89/369/EGK tanácsi irányelv[28], a meglévő településihulladék-égető művek által okozott levegőszennyezés csökkentéséről szóló, 1989. június 21-i 89/429/EGK tanácsi irányelv[29] és a veszélyes hulladékok égetéséről szóló, 1994. december 16-i 94/67/EK tanácsi irányelv[30] által vagy az ezeket az irányelveket a későbbiekben hatályon kívül helyező vagy módosító közösségi jogszabályok által meghatározott hulladékok kivételével;

(19)7. „tüzelőberendezés”: bármely olyan technikai berendezés, amelyben tüzelőanyagot égetnek el az így keletkező hő hasznosítása céljából;

(20)11. „biomassza”: √ a következők bármelyike: Õ

a) bármely, teljesen vagy részben mezőgazdaságból vagy erdőgazdaságból származó növényi anyagot tartalmazó termék, amely energiatartalmának felhasználása céljából tüzelőanyagként használható; valamint

b) az alábbi, tüzelőanyagként használt termékek:

a)i. mezőgazdasági és erdészeti eredetű növényi hulladék;

bii.) az élelmiszer-feldolgozó iparból származó hulladék, amennyiben a termelt hőt hasznosítják;

ciii.) cellulózgyártásból, valamint cellulózból történő papírgyártásból származó rostos növényi hulladék, amennyiben a gyártás helyén együtt égetik, és a termelt hőt hasznosítják;

div.) parafahulladék;

ev.) fahulladék, kivéve a fakonzerválókkal vagy bevonatokkal történő kezelésből származó halogénezett szerves vegyületeket vagy nehézfémeket esetlegesen tartalmazó fahulladékot, valamint különösen az építési és bontási hulladékból származó fahulladékot;

(21)8. „vegyes tüzelésű egység√ tüzelőberendezés Õ”: bármilyen olyan tüzelőberendezés, amely egyidejűleg vagy felváltva két- vagy többféle tüzelőanyaggal fűthető;

(22)12. „gázturbina”: olyan forgó gép, amely a termikus energiát mechanikai munkává alakítja át, és elsősorban az alábbi egységekből áll: kompresszor, egy hőberendezés, amelyben a tüzelőanyag égetése történik a munkaközeg felmelegítése céljából, illetve turbina;

ê 2000/76/EK 3. cikk (kiigazított szöveg)

1.(23) „hulladék”: 75/442/EGK a hulladékról szóló 20../…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [31] 1. cikkének a) pontjában3. cikkének a) pontjában meghatározott bármely szilárd vagy folyékony halmazállapotú hulladék;

2.(24) „veszélyes hulladék” alatt a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi a 20../…/EK irányelv 1. cikkének (4) bekezdésében 3. cikkének b) pontjában meghatározott bármely szilárd vagy folyékony halmazállapotú √ veszélyes ∏ hulladékot kell érteni;

(25)3. „vegyes települési hulladék”: a háztartási, valamint olyan kereskedelmi, ipari és intézményi hulladékok, amelyek jellegüknél és összetételüknél fogva nem térnek el jelentősen a háztartási hulladéktól, de ez nem vonatkozik a 94/3/EK [22] határozat mellékletébenaz Európai Hulladékjegyzék létrehozásáról szóló, 2000. május 3-i 2000/532/EK bizottsági határozat[32] mellékletében szereplő, a 20 01 rovatba tartozó olyan frakcióra, amelyet a keletkezés helyén külön gyűjtenek, valamint az említett melléklet 20 02 rovatszáma alatt feltüntetett egyéb hulladékra sem;

(26)4. „hulladékégető mű”: bármely helyhez kötött vagy mobil műszaki egység és berendezés, amelyet a hulladék oxidálás és más hőkezelési eljárások √ révén történő Õ hőkezelése érdekében építettek, függetlenül attól, hogy a keletkezett égéshőt hasznosítják-e vagy sem. Ez magában foglalja, például a pirolízist, a gázosítást vagy a plazmaeljárásokat, amennyiben a kezelés eredményeként keletkező anyagokat a kezelést követően elégetik;

(27)5. „√ hulladék Õ-együttégető mű”: bármely helyhez kötött vagy mobil berendezés√ műszaki egység Õ, amelynek elsődleges célja az energiatermelés vagy az anyagi termékek előállítása, és amely: hulladékot alap vagy kiegészítő tüzelőanyagként használ;, vagy amelyben a hulladékot ártalmatlanítás céljából √ oxidálás és más hőkezelési eljárások révén történő Õhőkezelésnek vetik alá√ , amennyiben a kezelés eredményeként keletkező anyagokat a kezelést követően elégetik Õ;

(28)7. „névleges teljesítmény”: azon kemencék összesített hulladékégetési teljesítménye, amelyekből a √ hulladék Õégető mű √ vagy a hulladékegyüttégető mű Õ az építő meghatározása és az üzemeltető visszaigazolása szerint áll, figyelembe véve többek között a hulladék fűtőértékét, amelyet az óránként elégetett hulladék mennyiségében fejeznek ki;

(29)10. „dioxinok és furánok”: az I. mellékletbena VI. melléklet 2. részében felsorolt valamennyi poliklórozott dibenzo-p-dioxin és dibenzofurán;

(30)13. „maradékanyag”: az a 75/442/EGK irányelv 1. cikkének a) pontjában meghatározott folyékony vagy szilárd halmazállapotú √ hulladék Õanyag (ideértve a fenékhamut, salakot, pernyét, kazánkormot, a gázkezelés szilárd reakciótermékeit, a szennyvízkezelés eredményeként visszamaradt szennyvíziszapot, kimerült katalizátorokat és kimerült aktív szenet is), amely a hulladék égetése vagy együttégetése folyamatában, az égéstermékek, illetve szennyvíz kezelésének folyamán, vagy a hulladékégető vagy √ hulladék Õegyüttégető műben egyéb folyamatai során keletkezik.

ê 1999/13/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

16(31) szerves vegyület bármely olyan vegyület, amely legalább szenet, valamint a hidrogén, halogének, oxigén, kén, foszfor, szilícium vagy nitrogén elemek közül egyet vagy többet tartalmaz a karbonoxidok, szervetlen karbonátok és bikarbonátok kivételével;

(32)17. illékony szerves vegyület (VOC) bármely olyan szerves vegyület √ vagy kreozot frakciója Õ, amelynek gőznyomása 293,15 K-on 0,01 kPa vagy nagyobb érték, vagy ennek megfelelő illékonyságú a mindenkori felhasználás körülményei között. Ebben az irányelvben az a kreozot frakció (kátrány párlat), amelynek gőznyomása 293.15 K-on meghaladja ezt az értéket, VOC-nak tekintendő;

(33)18. szerves oldószer bármely illékony szerves vegyület (VOC), amelyet √ a következő célokra használnak fel: Õ

a) önmagában vagy más anyagokkal kombinálva nyersanyagok, termékek vagy hulladékanyagok feloldására anélkül, hogy kémiai változáson menne keresztül;

b) vagy tisztítószerként alkalmazzák szennyezőanyagok feloldására;

c) avagy oldószerként;

d) diszperziós közegként;

e) viszkozitásbeállító közegként;

f) felületifeszültség-beállító közegként;

g) lágyítószerként;

h) vagy konzerválószerként;

(34)20. bevonat bármely készítmény, beleértve valamennyi szerves oldószert vagy olyan készítményt, ami a megfelelő felvitel érdekében szerves oldószereket tartalmaz, amit egy felületen dekorációs, védő vagy más funkcionális hatás elérésére használnak √ a szerves oldószerek egyes festékekben, lakkokban és jármű utánfényezésére szolgáló termékekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2004. április 21-i 2004/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (8) bekezdésében meghatározott bevonat Õ;

5. cikk

Követelmények a meglévő létesítmények engedélyezéséhez

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok a 6. és 8. cikk szerint kiadott engedélyek, illetve, ahol ez lehetséges, a feltételek ellenőrzése, és, ha szükséges, frissítése révén gondoskodjanak arról, hogy a meglévő létesítmények a 3., 7., 9., 10., 13. cikk, továbbá a 14. cikk első és második francia bekezdésének és a 15. cikk (2) bekezdése követelményeinek megfelelően működjenek, legkésőbb nyolc évvel ennek az irányelvnek a hatálybalépését követően, a Közösség egyéb, különös jogszabályainak sérelme nélkül.

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az 1., 2., 11. és 12. cikk, a 14. cikk harmadik francia bekezdése, a 15. cikk (1), (3) és (4) bekezdése, a 16., 17. és 18. cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek a meglévő létesítményekre való alkalmazása érdekében ennek az irányelvnek a hatálybalépésétől kezdődően.

ê 96/61/EK 4. cikk (kiigazított szöveg)

4. cikk

Új létesítmények engedélyezése √ Engedélyszerzési kötelezettség ∏

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy egyetlen új létesítmény√ , tüzelőberendezés, hulladékégető mű, vagy hulladékegyüttégető mű Õ se működhessen ennek az irányelvnek az alapján kiadott engedély nélkül, a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 1988. november 24-i 88/609/EGK tanácsi irányelvben[33] megállapított kivételek sérelme nélkül.

ê 1999/13/EK 3. cikk (kiigazított szöveg)

√ Az első bekezdéstől eltérve, a tagállamok nyilvántartásba vételi eljárást állapíthatnak meg a kizárólag az V. fejezet hatálya alá tartozó berendezések esetében. Õ

ê 1999/13/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

8. nyilvántartásba vétel olyan, √ A nyilvántartásba vételi Õ eljárást √ kötelező erejű Õ jogszabályban kell rögzíteni, amely √ és annak tartalmaznia Õ kell legalább az üzemeltetőnek az illetékes hatósághoz intézett értesítését tartalmazza arról, hogy egy, az irányelv hatálya alá tartozó berendezést kíván üzemeltetni vagy ilyen tevékenységet kíván végezni; .

ê 96/61/EK 2. cikk (9) bekezdés (kiigazított szöveg)

2. Az engedély √ kettő Õ egy vagy több létesítményre vagy a létesítmény részeire terjedhet ki, amelyet ugyanaz az üzemeltető ugyanazon a telephelyen √ vagy különböző telephelyeken Õ üzemeltet.

ò új

Amennyiben az engedély kettő vagy több létesítményre terjed ki, az egyes létesítményeknek meg kell felelniük az ebben az irányelvben megállapított követelményeknek.

5. cikk

Üzemeltetők

Egy létesítményt, tüzelőberendezést, hulladékégető művet, vagy hulladékegyüttégető művet közösen üzemeltethet kettő vagy több természetes vagy jogi személy, illetve lehet a létesítmény vagy üzem különböző részeinek üzemeltetői.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

6 8 . cikk

Határozatok √ Engedélyezés ∏

1. Az illetékes hatóság olyan feltételekkel engedélyezi a létesítményt, amelyek biztosítják, hogy √ ha ∏ a létesítmény megfelel ezen irányelv követelményeinek, vagy amennyiben ez nem biztosított, akkor a hatóság megtagadja az engedélyezést, a közösségi vagy a nemzeti jogszabályokban meghatározott egyéb követelmények sérelme nélkül.

Valamennyi újonnan kiadott vagy módosított engedély részleteket tartalmaz a levegő, a víz és a talaj védelmével kapcsolatos intézkedésekről ezen irányelvnek megfelelően.

7. cikk

Az engedélyek kiadásának integrált megközelítése

2.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az engedélyezés feltételei √ és az engedélyezési eljárások Õ teljes mértékben koordinálva legyenek egynél több illetékes hatóság √ vagy üzemeltető Õ bevonása√ , illetve egynél több engedély kiadása Õ esetén, annak érdekében, hogy garantált legyen egy hatékony, integrált megközelítés minden illetékes hatóság részéről.

ê 96/61/EK 9. cikk (kiigazított szöveg)

3.2. Új létesítmény vagy jelentős változtatás esetén, ahol a 85/337/EGK irányelv 4. cikke alkalmazandó, az irányelv 5., 6., és 7. és 9. cikke értelmében kapott minden vonatkozó információt vagy következtetést figyelembe vesznek √ megvizsgálnak és felhasználnak Õ az engedély megadására irányuló eljárás céljából.

7. cikk

√ Általánosan kötelező erejű szabályok Õ

(8) Az engedélyeztetési eljárás engedéllyel való rendelkezés ennek az irányelvnek megfelelő kötelezettségének szerinti végrehajtásának sérelme nélkül a tagállamok előírhatnak √ belefoglalhatnak Õ az általánosan kötelező előírásokba bizonyos követelményeket a létesítmények√ , a tüzelőberendezések, a hulladékégető művek vagy a hulladékegyüttégető művek Õ egyes kategóriáira, az egyedi engedélyeztetési feltételekbe foglalásuk helyett, feltéve, ha az integrált megközelítés és a környezet egészének magas fokú védelme biztosított.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

√ Ha általánosan kötelező erejű szabályokat fogadtak el, erre az engedélyben elegendő egyszerűen utalást tenni. Õ

ò új

8. cikk

Megfelelőségi jelentés

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy:

(1) az üzemeltető legalább tizenkét havonta jelentést tegyen az engedély feltételeinek való megfelelésről az illetékes hatóságnak;

ê 96/61/EK 14. cikk (kiigazított szöveg)

(2) az üzemeltető rendszeresen késedelem nélkül tájékoztassa az illetékes hatóságot a kibocsátások ellenőrzésének eredményeiről, valamint minden váratlan eseményről vagy balesetről, melyeknek jelentős hatása van a környezetre.

9 14 . cikk

√ Az engedély feltételeinek nem teljesítése ∏ Az engedély feltételeinek teljesítése

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy: az üzemeltető a létesítmény működtetése során teljesítse az engedélyezési feltételeket teljesüljenek,.

ê 1999/13/EK 10. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2. A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy Haha √ a tagállamok Õ azt tapasztalják, hogy az irányelv követelményeit megszegik, az alábbiakat betartják √ biztosítják a következőket Õ:

a) az üzemeltető √ késedelem nélkül ∏ tájékoztatja az illetékes hatóságot; és

b) √ az üzemeltető Õ ð és az illetékes hatóság ï √ megteszi a szükséges Õ intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül a követelményeket ismét be tudja tartani.;

b) aA √ követelmények megszegésének Õ nem megfelelés olyan eseteiben, amelyek közvetlen veszélyt jelentenek az emberi egészségre √ vagy a környezetre Õ, ameddig a megfelelést az első albekezdés b) pontjának megfelelőenaz a) bekezdés értelmében helyre nem állítják, a √ létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető mű, vagy hulladékegyüttégető mű üzemeltetését Õ tevékenység végzését felfüggesztik.

ê 2003/87/EK 26. cikk (kiigazított szöveg)

10. cikk

√ Üvegházhatást okozó gázok kibocsátása ∏

1. Ha egy adott létesítményből származó üvegházhatású gáz kibocsátása a létesítmény által végzett tevékenységgel kapcsolatban szerepel a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében, az engedély nem tartalmaz kibocsátási határértéket az adott gáz közvetlen kibocsátásaira, kivéve, ha ez a jelentős helyi szennyezés elkerüléséhez szükséges.

2. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[34] I. mellékletében felsorolt tevékenységek esetén a tagállamok dönthetnek úgy is, hogy a tüzelőberendezésekre vagy a telephelyen található egyéb szén-dioxidot kibocsátó egységekre nem határoznak meg energiahatékonysággal kapcsolatos követelményeket.

3. Amennyiben szükséges, az illetékes hatóság megfelelően módosítja az engedélyt.

4. Az 1.–3. bekezdéstelőző három albekezdést a 2003/87/EK irányelv 27. cikkével összhangban nem kell alkalmazni az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek Közösségen belüli kereskedelmi rendszeréből átmenetileg kizárt létesítményekre.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

II. FEJEZET

√ Az I. mellékletben felsorolt tevékenységekre vonatkozó külön rendelkezések ∏

ò új

11. cikk

Hatály

Ezt a fejezetet az I. mellékletben meghatározott és – adott esetben – a kapacitásra vonatkozóan ugyanitt megállapított küszöbértékeket elérő tevékenységekre kell alkalmazni.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

123. cikk

Az üzemeltető alapvető kötelezettségeinek általános elvei

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok biztosítsák a létesítmények üzemeltetéseének alábbi módját √ a következő elvek alapján follyon Õ:

1.a) minden megfelelő megelőző intézkedést megtesznek a környezetszennyezés ellen;,

2. különösen az elérhető legjobb technikákata alkalmazása révén √ alkalmazzák Õ;

3.b) jelentős mértékű környezetszennyezést nem okoznak;

4.c) a hulladék keletkezését elkerülik a 20../…/EK irányelvnek a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően;

(5) ahol hulladék keletkezik, azt hasznosítják, vagy, ahol műszakilag vagy gazdaságilag nem lehetséges, úgy ártalmatlanítják, hogy elkerüljék vagy csökkentsék a környezetre gyakorolt bármilyen hatást;

6.d) az energiát hatékonyan használják;

7.e) megteszik a szükséges intézkedéseket a balesetek megelőzésére és azok következményeinek korlátozására;

8.f) f) végleges leállítás esetén megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy elkerüljék bármilyen környezetszennyezés kockázatát, és a működés helyszínét kielégítő állapotba √ a 23. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti állapotba Õ állítsák vissza.

Abból a célból, hogy eleget tegyenek ennek a cikknek, elegendő, ha a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok figyelembe veszik az engedély feltételeinek meghatározásakor az e cikkben megállapított általános elveket.

136. cikk

Engedélykérelmek

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az illetékes hatósághoz érkező engedélykérelmek tartalmazzák a következők leírását:

a) a létesítmény és annak tevékenysége;

b) a létesítmény által felhasznált vagy termelt nyers- és segédanyagok, egyéb anyagok, valamint energia;

c) a létesítmény kibocsátásainak forrásai;

d) a létesítmény helyének állapota;

ò új

e) adott esetben az alapjelentés;

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

f) a létesítményből származó, előre látható kibocsátások mennyisége és természete az egyes környezeti elemekbe és a környezetbe való kibocsátások jelentős hatásainak azonosítása;

g) a létesítményből származó kibocsátás megelőzésére vagy, ahol ez nem lehetséges, csökkentésére javasolt technológiák vagy egyéb technikák;

h) ahol szükséges, intézkedések a létesítményből származó hulladék keletkezésének megelőzésére és a hulladék hasznosítására;

i) további tervezett intézkedések az üzemeltető alapvető kötelezettségei általános alapelveinek teljesítésére vonatkozóan a 123. cikk értelmében,

j) a környezetbe történő kibocsátások ellenőrzésére vonatkozó tervezett intézkedések;

ê 2003/35/EK 4. cikk 2. pont (kiigazított szöveg)

k) √ a javasolt technológiák, technikák és intézkedések Õ a kérelmező által esetlegesen tanulmányozott főbb alternatíváinak körvonalai.

ê 96/61/EK

Az engedélykérelem ugyanakkor tartalmazza a fenti francia bekezdésben az első albekezdésben említett részletek nem technikai jellegű összefoglalóját.

2. Ahol információt szolgáltattak a 85/337/EGK irányelv követelményeivel összhangban, vagy biztonsági jelentést nyújtottak be az egyes ipari tevékenységekkel összefüggő súlyos balesetek kockázatairól szóló, 1982. június 24-i 82/501/EGK tanácsi a 96/82/EK irányelvnek megfelelően, vagy más jogszabályok teljesítése kapcsán vannak egyéb információk, amelyek az (1) bekezdésennek a cikknek bármelyik követelményét kielégítik, azokat az információkat bele lehet foglalni, vagy csatolni lehet a kérelemhez.

ò új

14. cikk

BAT referenciadokumentumok

1. A Bizottság a 29. cikkben említett információcsere eredményein alapuló BAT referenciadokumentumokat fogad el.

2. A BAT referenciadokumentumok különösen az elérhető legjobb technikákat, a kapcsolódó kibocsátási szinteket és a kapcsolódó ellenőrzést, a talaj és a talajvíz ellenőrzését, a telephely helyreállítását és az új keletű technológiákat tárgyalják, különös figyelmet fordítva a III. mellékletben felsorolt kritériumokra. A Bizottság szükség szerint felülvizsgálja és frissíti a BAT referenciadokumentumokat.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

159. cikk

Az engedély feltételei √ Engedélyezési feltételek ∏

1. A tagállamok biztosítják, hogy az engedély tartalmazza valamennyi szükséges intézkedést a 312. és 1019. cikkben említett engedélyezési követelmények teljesítéséhez, hogy a környezet egészének magas szintű védelme valósuljon meg a levegő, a víz és a talaj védelme által.

2. Új létesítmény vagy jelentős változtatás esetén, ahol a 85/337/EGK irányelv 4. cikke alkalmazandó, az irányelv 5., 6. és 7. cikke értelmében kapott minden vonatkozó információt vagy következtetést figyelembe vesznek az engedély megadására irányuló eljárás céljából.

3. √ Ezek az intézkedések Õ Az engedély tartalmazzák √ legalább a következőket: Õ

a) a kibocsátási határértékeket azokra a szennyező anyagokra, különösen a II.III. mellékletben felsorolt √ szennyező anyagokra és más olyan szennyező anyagokra Õ nézve, amelyeket valószínűleg jelentős mértékben bocsát ki az illető létesítmény, tekintettel természetükre és a szennyezés egyik közegből a másikba való átjuttatására való képességükre (víz, levegő és talaj). ;

(b) Amennyiben szükséges, az engedély megfelelő követelményeket tartalmaz a talaj és a felszín alatti víz védelmének biztosítására, és intézkedéseket a létesítmény által termelt hulladék kezelésére;. Ahol szükséges, a határértékek kiegészíthetők vagy helyettesíthetők műszaki paraméterekkel vagy intézkedésekkel.

c) 5. Az engedély tartalmazza a kibocsátást ellenőrző, megfelelő követelményeket, meghatározva a mérés módszerét, gyakoriságát és az értékelési eljárást, valamint azt a kötelezettséget, hogy az illetékes hatóság számára √ rendszeresen Õ nyújtsák be √ a kibocsátások ellenőrzésének eredményeit és Õ azon √ egyéb Õ adatokat, amelyek szükségesek az engedélyben foglaltak betartásának ellenőrzéséhez.;

Az I. melléklet 6.6. pontja alatt lévő létesítményekre az e bekezdésben említett intézkedések esetében figyelembe vehetik a költség-haszon elemzést.

ò új

d) a helyszínen valószínűsíthetően előforduló veszélyes anyagokkal kapcsolatos rendszeres ellenőrzés követelményeit, tekintettel a talaj- és talajvízszennyeződés lehetőségére a létesítmény telephelyén;

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

e) (6) Az engedély tartalmazza a rendestől eltérő működtetési feltételekre vonatkozó intézkedéseket. Ezért ahol felmerül annak kockázata, hogy ez hatással lehet a környezetre, megfelelő előírásokat kell hozni az üzembe helyezésre, a szivárgási hibákra, az üzemzavarra, az időszakos leállításokra, valamint a működés végleges beszüntetésére vonatkozóan;

f) Az engedély feltételei minden körülmény esetén tartalmaznak intézkedéseket a nagy távolságra jutó vagy határokon átterjedő szennyezés minimalizálásával kapcsolatban, és a környezet egészének magas szintű védelmét biztosítják.

Az engedély tartalmazhat a (4) bekezdés követelményeitől való átmeneti eltérést, ha az illetékes hatóság által elfogadott helyreállítási terv biztosítja, hogy ezek a követelmények hat hónapon belül teljesülnek, és ha a projekt a szennyezés csökkentéséhez vezet.

7. Az engedély tartalmazhat olyan egyéb meghatározott feltételeket ezen irányelv céljából, amelyet a tagállam vagy az illetékes hatóság arra alkalmasnak talál.

2. Ahol szükséges, √ Az első bekezdés a) pontjának alkalmazásában a kibocsátási Õ a határértékek kiegészíthetők vagy helyettesíthetők az azokkal egyenértékű műszaki paraméterekkel vagy intézkedésekkel.

Az I. melléklet 6.6. pontja alatt található létesítményekre az e bekezdéssel összhangban meghatározott kibocsátási határértékeknél figyelembe veszik az ezeknek a létesítménykategóriáknak megfelelő gyakorlati megfontolásokat.

ò új

3. A BAT referenciadokumentumokból kiindulva kell megállapítani az engedély feltételeit.

4. Amennyiben a létesítmény, vagy annak egy része nem tartozik a BAT referenciadokumentumok hatálya alá, vagy amennyiben e dokumentumok nem tárgyalják az összes lehetséges környezeti hatást, az illetékes hatóságok a III. mellékletben felsorolt kritériumok alapján meghatározzák az érintett létesítményre vagy tevékenységre vonatkozóan elérhető legjobb technológiákattechnikákat, és ennek megfelelően megállapítják az engedély feltételeit.

5. AZ I. melléklet 6.6. pontjában említett létesítmények esetében az (1)–(4) bekezdést kell alkalmazni az állatjóllétre vonatkozó jogszabályok sérelme nélkül.

ê 96/61/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

16. cikk

Kibocsátási határértékek és az azokkal egyenértékű paraméterek és műszaki intézkedések

1.6. A √ szennyező Õ anyagokra vonatkozó kibocsátási határértékeket rendszerint azoknál a pontoknál kell alkalmazni, ahol a kibocsátás elhagyja a létesítményt,√ és Õ figyelmen kívül hagyva √ a pontok előtti Õ bármilyen hígítást a határértékek megállapításakor.

A vízbe történő közvetett √ szennyezőanyag- Õkibocsátások vonatkozásában a víztisztító telep hatását számításba lehet venni, amikor a kibocsátási határértéket megállapítják a√ z érintett Õ létesítményre, feltéve, ha a környezet egészének ugyanolyan szintű védelmét biztosítja, és feltéve, ha ez nem vezet a környezet nagyobb fokú szennyezéséhez, a 76/464/EGK irányelvnek vagy annak végrehajtására kiadott irányelvek sérelme nélkül;.

ê 96/61/EK 9. cikk

24. A 1019. cikk sérelme nélkül, a (3) bekezdésbena 15. cikk (1) és (2) bekezdésében említett kibocsátási határértékek és az azokkal egyenértékű műszaki paraméterek az elérhető legjobb technikákon alapulnak anélkül, hogy előírnák bármilyen meghatározott technika vagy technológia használatát, de figyelembe véve az érintett létesítmény műszaki jellemzőit, földrajzi elhelyezkedését és a helyi környezeti feltételeket. Az engedély feltételei minden körülmény esetén tartalmaznak intézkedéseket a nagy távolságra jutó vagy határokon átterjedő szennyezés minimalizálásával kapcsolatban, és a környezet egészének magas szintű védelmét biztosítják.

ò új

Az illetékes hatóság olyan kibocsátási határértékeket határoz meg, amelyek nem haladják meg a BAT referenciadokumentumban ismertett elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket.

3. A (2) bekezdés második albekezdésétől eltérve, az illetékes hatóságok – különleges esetekben – a környezeti és gazdasági költségeknek és előnyöknek a létesítmény műszaki jellemzőinek, földrajzi elhelyezkedésének és a helyi környezeti feltételeknek figyelembe vételével elvégzett értékelése alapján olyan kibocsátási határértékeket határozhatnak meg, amelyek meghaladják a BAT referenciadokumentumban leírt elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket.

E kibocsátási határértékek azonban – adott esetben – nem haladhatják meg a V.–VIII. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeket.

A Bizottság kritériumokat állapíthat meg az ebben a bekezdésben említett eltérés engedélyezésére vonatkozóan.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

4. A (2) és (3) bekezdést a szerves trágyának és hígtrágyának az I. melléklet 6.6. pontjában említett, a létesítmény telephelyén kívül történő terítésére kell alkalmazni. Ezeket a követelményeket a tagállamok nemcsak engedélyekbe, hanem más intézkedésekbe is belefoglalhatják.

5. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a 12. cikk (2) bekezdésének és az első albekezdés 1. és 2. pontjának követelményeitől való eltérést az olyan kibocsátásnövekedés esetében, amely az új keletű technológiák tesztelésének és alkalmazásának következménye, feltéve, hogy az eltérés engedélyezésétől számított 6 hónapon belül e technológiák alkalmazásával felhagynak, illetve a tevékenység eléri legalább az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintet.

17. cikk

Ellenőrzési követelmények

1. A 15. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett ellenőrzési követelményeknek – adott esetben – a BAT referenciadokumentumokban leírt ellenőrzés következtetésein kell alapulniuk.

2. A 15. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett rendszeres ellenőrzés gyakoriságát az illetékes hatóság az egyes létesítmények engedélyében, illetve általánosan kötelező erejű szabályok keretében határozza meg.

Az első albekezdés sérelme nélkül, a rendszeres ellenőrzést legalább hétévente egyszer el kell végezni.

A Bizottság kritériumokat állapíthat meg a rendszeres ellenőrzés gyakoriságának meghatározására vonatkozóan.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

18. cikk

Általánosan kötelező erejű szabályok

ê 96/61/EK 9. cikk (8) bekezdés (kiigazított szöveg)

1. Az engedélyeztetési eljárás ennek az irányelvnek megfelelő kötelezettség szerinti végrehajtásának sérelme nélkül a tagállamok előírhatnak általánosan kötelező előírásokban bizonyos követelményeket a létesítmények egyes kategóriáira, az egyedi engedélyeztetési feltételekbe foglalásuk helyett, feltéve, ha √ elfogadása esetén a tagállamok biztosítják Õ az integrált megközelítést és√ az egyedi engedélyezési feltételekkel elérhető szinttel egyenértékű Õ a egészének magas fokú környezetvédelmet biztosított.

ò új

2. Az általánosan kötelező erejű szabályok a legjobb elérhető technológián alapulnak, anélkül, hogy előírnák bármiféle technika vagy adott módszer alkalmazását.

A tagállamok gondoskodnak róla, hogy az általánosan kötelező erejű szabályok olyan kibocsátási határértékeket – illetve egyenértékű paramétereket vagy műszaki intézkedéset – határozzanak meg, amelyek nem haladják meg a BAT referenciadokumentumban ismertett elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket.

3. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az általánosan kötelező erejű szabályokat az elérhető legjobb technikákban bekövetkezett fejlődéshez igazítsák.

Ha a Bizottság új, vagy frissített BAT referenciadokumentumot fogad el, a tagállamok, amennyiben szükséges, a kihirdetéstől számított négy éven belül újraértékelik és frissítik az érintett létesítményre vonatkozó általánosan kötelező erejű szabályokat.

4. Az (1)–(3) bekezdésekkel összhangban elfogadott általánosan kötelező erejű szabályokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

1910. cikk

Az elérhető legjobb technikák és a kKörnyezetminőségi szabványok

Ahol a környezetminőségi szabvány szigorúbb feltételeket igényel, mint amilyeneket az elérhető legjobb technikával el lehet érni, további intézkedéseket kell √ belefoglalni Õ megkövetelni különösen az engedélybe az egyéb, környezetminőségi szabványoknak való megfelelés céljából hozható intézkedések sérelme nélkül.

2011. cikk

Az elérhető legjobb technikák fejlődése

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóság figyelemmel kísérje az elérhető legjobb technikák fejlődését, vagy a hatóságot tájékoztatják arról. ð és bármely új vagy felülvizsgált BAT referenciadokumentum közzétételéről. ï

2112. cikk

Az üzemeltető változtatásai a létesítményekben

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az üzemeltető tájékoztassa az illetékes hatóságokat √ hatóságot ∏ bármilyen, a létesítmény üzemeltetésében √ jellegében vagy működésében ∏ tervezett változtatásról √ vagy a létesítmény bővítéséről ∏, ahogy azt a 2. cikk 10. pontjának a) alpontja tartalmazza. Ahol szükséges, az illetékes √ hatóság ∏ hatóságok megújítja az engedélyt vagy a feltételeket.

2. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy olyan engedély nélkül, amelyet ennek az irányelvnek megfelelően adtak ki, ne hajtsanak végre a 2. cikk 10. pontja b) alpontjának értelmében jelentős, az üzemeltető által tervezett változtatásokat a létesítmény üzemeltetésében.

Az engedélykérelemnek és az illetékes hatóság határozatának ki kell terjednie a létesítmény olyan részeire és a 613. cikkben felsorolt szempontokra √ részletekre Õ, amelyeket a √ lényeges Õ változtatás érinthet. A 3., a 6–10. cikk, valamint a 15. cikk (1), (2) és (4) bekezdésének vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazzák.

ê 96/61/EK 2. cikk (10) bekezdés b) pont (kiigazított szöveg)

3.b) E meghatározás alkalmazásábanA üzemeltetés √ létesítmény jellegének vagy működésének Õ bármely változtatása vagy √ a létesítmény Õ bővítése jelentősnek minősül, ha a változtatás vagy a bővítés önmagában eléri az I. mellékletben √ a kapacitásra vonatkozóan Õ meghatározott küszöbértékeket, ha ilyen küszöbértéket a mellékletben meghatároztak;.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

2213. cikk

Az engedély feltételeinek újraértékelése és frissítése az illetékes hatóság által

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes √ hatóság Õ hatóságok időszakonként √ újraértékelje Õ újraértékeljék és szükség esetén √ az ezen irányelvnek való megfelelés céljából frissítse Õ frissítsék az engedély √ minden Õ feltételét.

ò új

2. Az illetékes hatóság kérésére az üzemeltetőknek minden olyan információt be kell nyújtaniuk, amely szükséges az engedély feltételeinek újraértékeléséhez.

Az engedélyezési feltételek újraértékelése során az illetékes hatóság minden, az ellenőrzésből és a vizsgálatokból származó információt felhasznál.

3. Ha a Bizottság új, vagy frissített BAT referenciadokumentumot fogad el, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságaik, amennyiben szükséges, a kihirdetéstől számított négy éven belül újraértékeljék és frissítsék az érintett létesítményre vonatkozó engedélyezési feltételeket.

A 16. cikk (3) bekezdésével összhangban engedélyezett eltérésre az első albekezdést kell alkalmazni.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

42. Az újraértékelést √ engedélyezési feltételek újraértékelését és – adott esetben – frissítését legalább a következő esetekben Õ elvégzik minden olyan esetben, amikor:

a) a létesítmény által okozott szennyezés olyan jelentős, hogy az engedélyben megállapított kibocsátási határértékeket felül kell vizsgálni, és új határértékeket kell megállapítani;,

b) jelentős változások az elérhető legjobb technikák ð fejlődése ï lehetővé teszi a kibocsátások jelentős mértékű csökkentését aránytalanul magas költségek nélkül,

c) az eljárás vagy a tevékenység üzembiztonság egyéb technikát igényel,;

d) ð ha egy környezetminőségi szabványnak való megfelelés a kívánalom a 19. cikknek megfelelően.

- a Közösség vagy a nemzeti jogszabályok új rendelkezései azt megkövetelik.

ò új

23. cikk

A telephely bezárása és helyreállítása

1. A környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[35] és a talajvédelem kereteinek meghatározásáról, valamint a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló 20../…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[36] sérelme nélkül, az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy a 12. cikk 8. pontjában előírt alapelv tiszteletben tartásának biztosítására megállapított engedélyezési feltételeket végrehajtsák a tevékenység végleges leállítása esetén.

2. Ahol a tevékenység magában foglalja a veszélyes anyagok felhasználását, előállítását vagy kibocsátását – tekintettel a létesítmény telephelyén bekövetkező talaj- és talajvízszennyeződés lehetőségére –, az üzemeltetőnek egy létesítmény üzembe helyezésének vagy egy létesítmény engedélyének frissítése előtt alapjelentést kell készítenie. Ennek a jelentésnek tartalmaznia kell a talaj és talajvíz eredeti állapotának meghatározásához szükséges számszerűsített információkat.

A Bizottság megállapítja az alapjelentés tartalmára vonatkozó kritériumokat.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

3. A tevékenység végleges leállítása esetén az üzemeltető értékeli a veszélyes anyagok által okozott talaj- és talajvízszennyeződés mértékét. Az üzemeltető helyreállítja a helyszínt és visszaállítja annak eredeti állapotát, amennyiben a (2) bekezdésben említett alapjelentésben rögzített eredeti állapothoz viszonyítva a létesítmény veszélyes anyagoktól származó talaj- vagy a talajvízszennyeződést okozott.

4. Amennyiben az üzemeltetőnek nem kötelessége a (2) bekezdésben említett alapjelentés elkészítése, a tevékenység végleges leállítása esetén megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a telephely ne jelentsen jelentős kockázatot az emberi egészségre vagy a környezetre.

ò új

24. cikk

Megfelelőségi jelentés

A 8. cikk 1. pontjában említett megfelelőségi jelentésnek tartalmaznia kell a létesítmény üzemeltetése – beleértve a kibocsátási szinteket – és a BAT referenciadokumentumokban leírt elérhető legjobb technikák közötti öszehasonlítást.

25. cikk

Vizsgálatok

1. A tagállamok létrehozzák a létesítmények vizsgálatának rendszerét.

A rendszer helyszíni vizsgálatokat is tartalmaz.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

14. cikk

Az engedély feltételeinek teljesítése

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítják érdekében, hogy:

- az üzemeltető a létesítmény működtetése során teljesítse az engedélyezési feltételeket,

- az üzemeltető rendszeresen tájékoztassa az illetékes hatóságot a kibocsátások ellenőrzésének eredményeiről, valamint késedelem nélkül minden váratlan eseményről vagy balesetről, melyeknek jelentős hatása van a környezetre,

- az létesítmények üzemeltetők minden szükséges segítséget adjanak meg az illetékes √ hatóságoknak Õ hatóság képviselőinek, hogy azok bármilyen √ helyszíni Õ ellenőrzést el tudjanak végezni a létesítményben, vagy mintát vegyenek, és valamennyi információt összegyűjthessenek ahhoz, hogy az ezen irányelv céljai megvalósításához szükséges feladataikat el tudják látni.

ò új

2. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vizsgálati terv minden létesítményre vonatkozzon.

3. Az egyes vizsgálati tervek a következőket tartalmazzák:

a) a releváns, jelentős környezeti tényezők általános értékelése;

b) a vizsgálati terv hatálya alá tartozó földrajzi terület;

c) a vizsgálati terv hatálya alá tartozó létesítmények nyilvántartása és ezen irányelv követelményeinek való megfelelőségük általános értékelése;

d) a terv felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezések;

e) az (5) bekezdés szerinti rutinvizsgálati programok vázlata;

f) a (6) bekezdés szerinti nemrutin-vizsgálati eljárások;

g) adott esetben a különböző vizsgálati hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó rendekezések.

4. Az illetékes hatóságok a vizsgálati tervek alapján rendszeresen vizsgálati programokat dolgoznak ki, amelyekben meghatározzák a különböző típusú létesítményekre vonatkozó helyszíni látogatások gyakoriságát.

A programok minden egyes létesítmény vonatkozásában tizenkéthavonként legalább egy látogatást tartalmaznak, kivéve ha a programok az érintett létesítmény környezeti kockázatainak szisztematikus értékelésén alapulnak.

A Bizottság megállapítja a környezeti kockázatok értékelésére vonatkozó kritériumokat.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

5. A rutinvizsgálatoknak megfelelőnek kell lenniük az érintett létesítményből eredő releváns környezeti hatások teljes körének vizsgálatára.

A rutinvizsgálat biztosítja, hogy az üzemeltető teljesítse az engedélyezési feltételeket.

A rutinvizsgálat célja az is, hogy az engedélyezési követelmények hatékonyságát értékelje.

6. A nemrutinvizsgálatot súlyos környezetvédelmi panasz, súlyos környezetvédelmi baleset, váratlan esemény és nemmegfelelőség esetén késedelem nélkül és – adott esetben – az engedély kibocsátása, újraértékelése vagy aktualizálása előtt végre kell hajtani.

7. Minden egyes rutin- és nemrutinvizsgálatot követően az illetékes hatóság jelentést készít, amelyben leírja a létesítmény ezen irányelv követelményeinek való megfelelőségére vonatkozó megállapításait és a további lépések szükségességére vonatkozó következtetéseit.

A jelentésről értesítik az érintett üzemeltetőt és azt a vizsgálat idejétől számított két hónapon belül nyivánosan hozzáférhetővé teszik.

Az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy a jelentésben meghatározott minden szükséges intézkedést ésszerű időn belül megtegyenek.

ê 96/61/EK

2615. cikk

Az információhoz való hozzáférés és a nyilvánosság részvétele az engedélyezési eljárásban

ê 2003/35/EK 4. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

1. A tagállamok biztosítják, hogy az érintett nyilvánosság kellő időben hatékony lehetőséget kapjon a következő eljárásokban történő részvételre:

a) az új létesítmények iránti engedély kiadása;,

b) a létesítmény üzemeltetésében történő jelentős változtatás iránti engedély kiadása;,

c) egy létesítmény engedélyének vagy engedélyezési feltételeinek a frissítése a 13. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdésévela 22. cikk (4) bekezdésének a) pontjával összhangban.

ò új

d) A 7. és a 18. cikkben előírt általánosan kötelező erejű szabályok elfogadása.

ê 2003/35/EK 4. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

Az ilyen részvételre vonatkozóanesetében az V IV. mellékletben meghatározott eljárást kell alkalmazni.

ò új

2. Az (1) bekezdés a) és b) pontját nem kell alkalmazni, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) az új létesítmény vagy a lényeges változtatás a 85/337/EGK irányelv hatálya alá tartozik;

b) az általánosan kötelező erejű szabályok az összes szükséges engedélyezési feltételre kiterjednek;

c) nincs szükség szigorúbb követelmények bevezetésére a 19. cikknek való megfelelés érdekében.

ê 2003/35/EK 4. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

35. Az √ engedély megadására, újraértékelésére vagy frissítésére, illetve az általánosan kötelező erejű szabályok elfogadására vagy frissítésére vonatkozó Õ határozat meghozatalát követően a hatáskörrel rendelkező hatóság a megfelelő eljárásokkal összhangban tájékoztatja a nyilvánosságot és a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja a következő információkat:

a) a határozat tartalma, beleértve az engedély, valamint bármely feltétel és a későbbi frissítések másolatát; és

b) az érintett nyilvánosság által kifejezésre juttatott aggodalmak és vélemények vizsgálatát követően a határozat alapjául szolgáló indokok; és megfontolások, beleértve a nyilvánosság részvételének folyamatára vonatkozó információkat.

ò új

c) a határozat meghozatala előtt tartott konzultáció eredményei, illetve az eredmények határozatban való figyelembe vételének módjára vonatkozó magyarázat;

d) az érintett létesítményhez vagy tevékenységhez kapcsolódó BAT referenciadokumentum címe;

e) az engedélyben foglalt kibocsátási határértékek vagy az általánosan kötelező erejű szabályok meghatározásának módja a BAT referenciadokumentumban ismertett elérhető legjobb technikák és a hozzájuk kapcsolódó kibocsátási szintek viszonylatában;

f) az eltérés és az előírt feltételek indokai, amennyiben a 16. cikk (3) bekezdésével összhangban eltérést engedélyeztek;

g) az általánosan kötelező erejű szabályoknak a 18. cikk (3) bekezdésében és az engedélyek 22. cikk (1), (3) és (4) bekezdésében említett újraértékelési eredménye;

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

h)(2) aA kibocsátások ellenőrzésének eredményei, ahogy azt az 9. cikkben említett engedélyezési feltételek megkövetelik, és melyek az illetékes hatóság birtokában vannak, hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

(4)3. Az (1), (2) és (3) bekezdés a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésébena 90/313/EGK irányelv 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott korlátozásokra is figyelemmel alkalmazandó.

ê 2003/35/EK 4. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

2715a. cikk

Az igazságszolgáltatáshoz való jog

1. A tagállamok biztosítják, hogy vonatkozó nemzeti jogrendszerükkel összhangban az érintett nyilvánosság azon tagjainak, akik √ nek a 26. cikknek megfelelően a bíróság vagy a törvény értelmében létrehozott, más független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljáráshoz van joguk a határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségének kifogásolása céljából, ha a következő feltételek valamelyike teljesül Õ:

a) kellő mértékben érdekeltek; vagy

b) jogsérelemre hivatkoznak, amennyiben a tagállam közigazgatási eljárásjoga ezt előfeltételként írja elő.;

a bíróság vagy a törvény értelmében létrehozott, más független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljáráshoz van joguk a határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségének kifogásolása céljából ezen irányelvnek a nyilvánosság részvételére vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel.

2. A tagállamok meghatározzák, hogy az eljárás melyik szakaszában kezdeményezhető a határozatok, jogi aktusok és mulasztások kifogásolása.

3. Hogy mi minősül kellő mértékű érdekeltségnek és jogsérelemnek, azt a tagállamok határozzák meg összhangban azzal a célkitűzéssel, amely szerint biztosítják az érintett nyilvánosságnak az igazságszolgáltatáshoz való széleskörű jogát.

Ebből a célból √ a környezetvédelmet ösztönző és Õ a 2. cikk 14. pontjában említett √ a nemzeti jog szerinti bármely Õ követelménynek megfelelő nem kormányzati szervezet érdekeltségét e cikkaz (1) bekezdés a) pontjának az alkalmazásában kellő mértékűnek kell tekinteni.

E szervezetek jogait e cikkaz (1) bekezdés b) pontjának az alkalmazásában olyan jogoknak kell tekinteni, amelyek sérülhetnek.

4. E cikkAz (1), a (2) és a (3) bekezdés rendelkezései nem zárják ki a közigazgatási hatóság előtt folytatott előzetes felülvizsgálati eljárás lehetőségét, és nem érintik a bírósági felülvizsgálati eljárások kezdeményezését megelőzően a közigazgatási felülvizsgálati eljárások kimerítésének a követelményét, amennyiben a nemzeti jog alapján ilyen követelmény fennáll.

Az eljárásnak igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.

5. E cikk rendelkezései hatékonyságának a növelése céljából aA tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási és bírósági felülvizsgálati eljárásokról gyakorlati információk álljanak a nyilvánosság rendelkezésére.

ê 96/61/EK

2817. cikk

Határokon átterjedő hatások

ê 2003/35/EK 4. cikk (5) bekezdés a) pont (kiigazított szöveg)

1. Amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy egy létesítmény üzemeltetése valószínűleg jelentős negatív hatással lesz egy másik tagállam környezetére, vagy ha egy tagállam, amelyre az valószínűleg jelentős hatással lesz, azt kérelmezi, a tagállam, amelynek a területén a 4. cikk vagy a 1221. cikk (2) bekezdése értelmében kérelmet nyújtottak be, a kért vagy a VIV. melléklet értelmében rendelkezésre bocsátott információkat továbbítja a másik tagállam számára akkor, amikor azt saját állampolgárai √ a nyilvánosság Õ számára hozzáférhetővé teszi.

Ezen információk képezik a két tagállam közötti kétoldalú kapcsolatok keretében szükséges, kölcsönösségen és egyenlőségen alapuló konzultációk alapját.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

2. A tagállamok kétoldalú kapcsolataik keretén belül gondoskodnak arról √ biztosítják Õ, hogy az (1) bekezdésben említett esetekben az engedélykérelmeket megfelelő ideig annak a tagállamnak a nyilvánossága számára is hozzáférhetővé tegyék, amelynek környezetére a létesítmény valószínűleg hatással lehet, így észrevételeket tehetnek még azelőtt, mielőtt az illetékes hatóság döntést hoz.

ê 2003/35/EK 4. cikk (5) bekezdés b) pont

3. A hatáskörrel rendelkező hatóság az (1) és (2) bekezdés értelmében folytatott konzultációk eredményeit figyelembe veszi, amikor a kérelemről határoz.

4. A hatáskörrel rendelkező hatóság minden olyan tagállamot tájékoztat a kérelemről hozott határozatról, amellyel az (1) bekezdés értelmében konzultált, és továbbítja számára a 15. cikk (5) 26. cikk (3) bekezdésében említett információkat. A szóban forgó tagállam minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy ezen információkat a megfelelő módon, a saját területén lévő érintett nyilvánosság rendelkezésére bocsássák.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2916. cikk

Információcsere

1. Az információcsere tekintetében, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy háromévente, első alkalommal 18 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követően, a Bizottság számára rendelkezésre álló, reprezentatív adatokat küldjenek a kibocsátási határértékekről, amelyeket az I. mellékletben található ipari tevékenységi köröknek megfelelően határoztak meg, és, amennyiben lehetséges, az elérhető legjobb technikákról, amelyekből a határértékeket levezették, különösen a 9. cikknek megfelelően. A következő alkalmakkor az adatok kiegészülnek az e cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárás szerint.

2. (2) A Bizottság információcserét szervez a tagállamok, és az érintett iparágak ð és a környezetvédelmet ösztönző nemkormányzati szervezetek ï között √ közreműködésével Õ az elérhető legjobb technikákról, a hozzájuk kapcsolódó ellenőrzési intézkedésekről és ezek fejlődéséről. ð a következőkről: ï

ò új

a) a létesítmények teljesítménye a kibocsátások, a szennyezés, a nyersanyag felhasználása és jellege, az energiafelhasználás vagy a hulladékképződés vonatkozásában;

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

b) az elérhető legjobb √ alkalmazott Õ technikákról, a hozzájuk kapcsolódó ellenőrzési intézkedésekről és ezek fejlődéséről.

Háromévente a Bizottság közzéteszi az információcserék eredményét.

3. Az ezen irányelv végrehajtásáról és hatékonyságáról készült jelentések más közösségi környezetvédelmi eszközökkel összehasonlítva a 91/692/EGK irányelv (5) és (6) cikkében meghatározott eljárás szerint készülnek el. Az első jelentés az ezen irányelvnek a 21. cikk szerinti hatálybalépését követő hároméves időszakot öleli fel. A Bizottság a Tanácsnak nyújtja be a jelentést, amennyiben szükséges, javaslatokkal együtt.

4. A tagállamok létrehozzák vagy kijelölik azt a hatóságot vagy azokat a hatóságokat, amely(ek) felelős(ek) az (1), (2) és (3) bekezdésben foglalt információcseréért, és erről megfelelően tájékoztatják a Bizottságot.

ò új

30. cikk

Új keletű technikák

A tagállamok az új keletű technikák kidolgozására és alkalmazására irányuló ösztönzőket alakítanak ki az üzemeltetők számára.

Az első albekezdés alkalmazásában a Bizottság intézkedéseket fogad el a következők meghatározására:

a) az új keletű technikák kiemelt kidolgozása és alkalmazása tekintetében számításba jövő ipari tevékenységek típusai; ;

b) a tagállamok új keletű technikák kidolgozására és alkalmazására vonatkozó indikatív céljai;

c) az új keletű technikák kidolgozásában és alkalmazásában elért előrelépés értékelési eszközei.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

18. cikk

Közösségi kibocsátási határértékek

1. A Bizottság javaslata alapján, a Szerződésben meghatározott eljárásnak megfelelően, a Tanács kibocsátási határértékeket fog meghatározni a következőkre:

- az I. mellékletben felsorolt létesítmények kategóriáira, kivéve az I. melléklet 5.1. és 5.4. pontjai szerinti hulladéklerakókat,

és

- a III. mellékletben említett szennyező anyagokra,

amelyekre nézve a Közösség fellépésének szükségességét megállapították, különösen a 16. cikk szerinti információcsere alapján.

2. Az ezen irányelvnek megfelelő közösségi kibocsátási határértékek hiányában, a II. mellékletben említett irányelvekben vagy más közösségi joganyagban szereplő, megfelelő kibocsátási határértékek alkalmazandók, mint ennek az irányelvnek megfelelő, minimum kibocsátási határértékek az I. mellékletben felsorolt létesítményekre vonatkozóan.

Ezen irányelv rendelkezéseinek sérelme nélkül, az I. melléklet 5.1. és 5.4. pontjába tartozó hulladéklerakókra alkalmazandó műszaki követelményeket a Tanács határozza meg, a Bizottság javaslata alapján eljárva, a Szerződésben meghatározott eljárásnak megfelelően.

ê 2001/80/EK 1. cikk (kiigazított szöveg)

III. FEJEZET

√ A tüzelőberendezésekre vonatkozó külön rendelkezések Õ

311. cikk

√ Hatály Õ

Ez az irányelvEz a fejezet a legalább 50 MW névleges hőteljesítményű √ energiatermelésre tervezett Õ tüzelőberendezésekre vonatkozik, függetlenül az azok által használt tüzelőanyag jellegétől (szilárd, folyékony vagy gáz-halmazállapotú).

2. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

1.„kibocsátás”: valamely anyagnak a tüzelőberendezésből a levegőbe juttatása;

2.„füstgáz”: szilárd, folyékony vagy gáz-halmazállapotú összetevőket tartalmazó, környezetbe juttatott, gáz-halmazállapotú anyag; térfogatáramát standard hőmérsékleten (273 K) és nyomáson (101,3 kPa) köbméter per óra mértékegységben, a vízgőz-koncentrációra vonatkozó korrekciót követően kell megadni, a továbbiakban (Nm3/h);

3.„kibocsátási határérték”: a tüzelőberendezésekből származó füstgázokban lévő valamely anyagnak egy adott időszak során a levegőbe juttatható mennyisége; a füstgázok térfogatára vonatkoztatott tömegben kell megadni, mg/Nm3-ben kifejezve, folyékony és gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok esetén 3 térfogat-százalékos, szilárd tüzelőanyagok esetén 6 térfogat-százalékos és gázturbinák esetén 15 térfogat-százalékos oxigénkoncentrációt feltételezve;

4.„kéntelenítési arány”: a tüzelőberendezés területén egy adott időszak során a levegőbe ki nem bocsátott kén mennyiségének a tüzelőberendezésbe bevitt és az azonos időszak során felhasznált tüzelőanyagban található kén mennyiségéhez viszonyított arányát jelenti;

5.„üzemeltető”: bármely természetes vagy jogi személy, aki/amely a tüzelőberendezést üzemelteti, vagy akire az erre vonatkozó gazdasági rendelkezési jogosultságot telepítették, vagy azokat helyettesítő jelleggel gyakorolja;

6.„tüzelőanyag”: bármilyen, a tüzelőberendezésben tüzelésre használt szilárd, folyékony vagy gáz-halmazállapotú éghető anyag, az új településihulladék-égető művek által okozott levegőszennyezés megelőzéséről szóló, 1989. június 8-i 89/369/EGK tanácsi irányelv[37], a meglévő településihulladék-égető művek által okozott levegőszennyezés csökkentéséről szóló, 1989. június 21-i 89/429/EGK tanácsi irányelv[38] és a veszélyes hulladékok égetéséről szóló, 1994. december 16-i 94/67/EK tanácsi irányelv[39] által vagy az ezeket az irányelveket a későbbiekben hatályon kívül helyező vagy módosító közösségi jogszabályok által meghatározott hulladékok kivételével;

7.„tüzelőberendezés”: bármely olyan technikai berendezés, amelyben tüzelőanyagot égetnek el az így keletkező hő hasznosítása céljából.

Ezen irányelv kizárólag energia termelésére létrehozott tüzelőberendezésekre vonatkozik, az égéstermékeket közvetlen gyártási folyamatokban felhasználó tüzelőberendezések kivételével. Ezen irányelvetEzt a fejezetet nem kell alkalmazni különösen az alábbi tüzelőberendezésekre:

a) tüzelőberendezésekre, amelyekben az égéstermékeket közvetlen hevítésre, szárításra, illetve tárgyak vagy anyagok bármilyen más kezelésére használják, például újrahevítő kemencék, hőkezelésre szolgáló kemencék;

b) utóégető művek, azaz bármilyen, független tüzelőberendezésként nem üzemeltetett, a füstgázok égetés útján történő tisztítására tervezett műszaki berendezés √ tüzelőberendezések Õ ;

c) a katalitikus krakkolásra használt katalizátorok regenerálására szolgáló létesítmények;

d) a kén-hidrogént kénné alakító létesítmények;

e) a vegyiparban használt reaktorkemencék;

f) kokszoló kemencesor;

g) léghevítők;

h) valamely jármű, hajó vagy repülőgép meghajtására szolgáló bármilyen műszaki berendezés;

i) a part menti platformokon használt gázturbinák;

√ j) üzemek, amelyek tüzelőanyagként bármely szilárd vagy folyékony halmazállapotú, a 38. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett hulladéktól eltérő hulladékot használnak; Õ

j) 2002. november 27-ét megelőzően engedélyezett gázturbinák vagy az eljárni jogosult hatóság szerint 2002. november 27. előtti teljes engedélykérelem tárgyát képező gázturbinák, amennyiben a létesítményt legkésőbb 2003. november 27-ig üzembe helyezik, a 7. cikk (1) bekezdésének és a VIII. melléklet A. és B. részének sérelme nélkül.

A dízel-, benzin- és gázüzemű motorokkal hajtott létesítmények nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

8.„vegyes tüzelésű egység”: bármilyen olyan tüzelőberendezés, amely egyidejűleg vagy felváltva két- vagy többféle tüzelőanyaggal fűthető;

9.„új létesítmény”: bármilyen tüzelőberendezés, amely tekintetében az eredeti építési engedély vagy ilyen eljárás hiányában az eredeti működési engedély kiadása 1987. július 1-jén vagy azt követően történt;

10.„meglévő létesítmény”: bármilyen olyan tüzelőberendezés, amely tekintetében az eredeti építési engedély vagy ilyen eljárás hiányában az eredeti működési engedély kiadása 1987. július 1-jét megelőzően történt;

11.„biomassza”: bármely, teljesen vagy részben mezőgazdaságból vagy erdőgazdaságból származó növényi anyagot tartalmazó termék, amely energiatartalmának felhasználása céljából tüzelőanyagként használható, valamint az alábbi, tüzelőanyagként használt termékek:

a) mezőgazdasági és erdészeti eredetű növényi hulladék;

b) az élelmiszer-feldolgozó iparból származó hulladék, amennyiben a termelt hőt hasznosítják;

c) cellulózgyártásból, valamint cellulózból történő papírgyártásból származó rostos növényi hulladék, amennyiben a gyártás helyén együtt égetik, és a termelt hőt hasznosítják;

d) parafahulladék;

e) fahulladék, kivéve a fakonzerválókkal vagy bevonatokkal történő kezelésből származó halogénezett szerves vegyületeket vagy nehézfémeket esetlegesen tartalmazó fahulladékot, valamint különösen az építési és bontási hulladékból származó fahulladékot;

12.„gázturbina”: olyan forgó gép, amely a termikus energiát mechanikai munkává alakítja át, és elsősorban az alábbi egységekből áll: kompresszor, egy hőberendezés, amelyben a tüzelőanyag égetése történik a munkaközeg felmelegítése céljából, illetve turbina.

13.„legkülső régiók”: Franciaország tekintetében a francia tengerentúli megyék, Portugália tekintetében az Azori-szigetek és Madeira, Spanyolország tekintetében pedig a Kanári-szigetek.

ò új

32. cikk

Összesítési szabályozás

1. Amennyiben kettő vagy több különálló tüzelőberendezés füstgázait közös kéményen keresztül engedik ki, a létesítmények által így létrehozott kombinát egyetlen tüzelőberendezésnek tekintendő és kapacitásaik összevonandóak.

ê 2001/80/EK 2. cikk (7) bekezdés (kiigazított szöveg)

2. Amennyiben két vagy annál több különálló √ tüzelőberendezést – amelyet engedélyeztek, illetve amely a 72. cikk (2) bekezdésében említett időpontot követően teljes kérelmet nyújtott be – Õ új tüzelőberendezést létesítenek úgy, hogy műszaki és gazdasági tényezők figyelembevételével az eljárni jogosult hatóságok megítélése szerint füstgázaik közös kéményen keresztül kiengedhetők, e létesítmények által így létrehozott kombinát egyetlen létesítménynek √ tüzelőberendezésnek Õ tekintendő √ és kapacitásaik összevonandóak. Õ

ê 2001/80/EK

3. cikk

1. A tagállamok legkésőbb 1990. július 1 -jéigmegfelelő programokat állítanak össze a meglévő létesítményekből származó teljes éves kibocsátás csökkentésére. A programok a határidők mellett a végrehajtás módját is megállapítják.

2. A tagállamok a 4. cikk meglévő létesítményekre vonatkozó rendelkezéseinek bevezetéséig az (1) bekezdésben említett programokkal összhangban továbbra is betartják a kibocsátási határértékeket és a vonatkozó százalékos csökkentéseket, amelyeket a kén-dioxid tekintetében az I. melléklet 1–6. oszlopa, a nitrogén-oxidok tekintetében a II. melléklet 1–4. oszlopa állapít meg, a mellékletekben meghatározott határidőknek megfelelően.

3. A programok végrehajtása során a tagállamok a VIII. melléklet C. részének megfelelően a teljes éves kibocsátást is meghatározzák.

4. 4. Amennyiben valamely tagállam számára az (1) bekezdés alapján megállapított program végrehajtásában súlyos technikai problémát okoz az energiaigény, illetve az egyes tüzelőanyagok vagy elektromos áramtermelő létesítmények rendelkezésre állásának jelentős és váratlan megváltozása, az érintett tagállam kérésére a Bizottság a kérés feltételeit figyelembe véve határoz a szóban forgó tagállam számára előírt kibocsátási határértékek és/vagy az I. és II. mellékletben előírt határidők módosításáról, és határozatát közli a Tanáccsal és a tagállamokkal. A Bizottság határozatával kapcsolatban három hónapon belül bármely tagállam a Tanácshoz fordulhat. A Tanács három hónapon belül minősített többséggel eltérő határozatot hozhat.

4. cikk

1. A 17. cikk sérelme nélkül a tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy az építési engedélyek vagy ilyen eljárás hiányában az új létesítményekre vonatkozó működési engedélyek, amelyek az eljárni jogosult hatóságok megítélése szerint 2002. november 27. előtti teljes értékű engedélykérelem hatálya alá tartoznak feltéve, hogy a létesítményt legkésőbb 2003. november 27-ig üzembe állítják, tartalmazzák a III–VII. melléklet A. szakaszában meghatározott, a kén-dioxidra, nitrogén-oxidokra és porra vonatkozó kibocsátási határértékek betartására vonatkozó feltételeket.

ê 2001/80/EK 9. cikk (kiigazított szöveg)

33. cikk

√ Kibocsátási határértékek Õ

1. A tüzelőberendezésekből származó füstgázok kilépése ellenőrzött módon, √ egy vagy több füstcsatornával rendelkező Õ kéményen keresztül történik, A kilépés feltételeit a 4. cikkben szereplő engedély, valamint a 10. cikk hatálya alá tartozó létesítmények engedélyei állapítják meg. Az eljárni jogosult hatóság biztosítja, hogy a kémény √ , amelynek Õ magasságát az √ emberi Õ egészség és a környezet védelmére tekintettel állapítják meg.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

2. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdés hatálya alá tartozó új létesítményektől eltérő új létesítményekre vonatkozó építési engedélyek vagy ilyen eljárás hiányában a működési engedélyek tartalmazzák√ Az engedéllyel rendelkező, illetve a 72. cikk (2) bekezdésében említett időpontot megelőzően teljes kérelmet benyújtó tüzelőberendezést tartalmazó létesítmények összes engedélyének – feltéve, hogy az ilyen berendezést az említett időpontot követően legkésőbb egy évvel üzembe helyezték – tartalmaznia kell olyan feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a berendezések levegőbe történő kibocsátásai nem haladják meg Õ az VIII–VII. melléklet 1B. részében meghatározott, a kén-dioxidra, nitrogén-oxidokra és porra vonatkozó kibocsátási határértékek betartására vonatkozó feltételeket.

√ (3) A (2) bekezdésben nem tárgyalt tüzelőberendezést működtető létesítmények minden engedélyének tartalmaznia kell olyan feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a berendezések levegőbe történő kibocsátásai nem haladják meg az V. melléklet 2. részében rögzített kibocsátási határértékeket. Õ

ê 2001/80/EK 7. cikk (kiigazított szöveg)

42. Az eljárni jogosult hatóság kén-dioxid tekintetében engedélyezheti a 4. cikkben(2) és (3) bekezdésben előírt határértékeknek való megfelelési kötelezettségtől legfeljebb hat hónapra történő felfüggesztését √ eltérést Õ olyan √ tüzelőberendezések Õ létesítmények számára, amelyek a fenti határértékeknek való megfelelés céljára rendes körülmények között alacsony kéntartalmú tüzelőanyagot használnak, amennyiben az üzemeltető a határértékeket az alacsony kéntartalmú tüzelőanyag ellátásának súlyos hiányból eredő megszakadása miatt nem tudja betartani.

√ A tagállamok az első albekezdés értelmében engedélyezett bármilyen eltérésről haladéktalanul tájékoztatják ÕEzekről az esetekről haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot.

53. Az eljárni jogosult hatóság engedélyezhet a 4. cikkben(2) és (3) bekezdésben előírt határértékeknek való megfelelési kötelezettségtől való eltérést abban az esetben, ha egy olyan létesítménynek √ tüzelőberendezésnek Õ, amely rendes körülmények között gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot használ, és amelyet egyébként füstgáztisztító berendezéssel kellene felszerelni, kivételesen és 10 napot meg nem haladó időtartamra – kivéve, ha az energiaellátás fenntartásának szükségessége fontosabb érdeknek minősül – a gázellátás hirtelen megszakadása miatt más tüzelőanyagot kell igénybe vennie. √ Az ilyen eltérés időtartama nem haladhatja meg a 10 napot, kivéve, ha az energiaellátás fenntartásának szükségessége fontosabb érdeknek minősül. Õ

Az √ üzemeltető haladéktalanul tájékoztatja az Õ eljárni jogosult hatóságot az √ első albekezdésben említett Õ egyes esetekről haladéktalanul tájékoztatni kell.

A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az √ első albekezdés értelmében engedélyezett bármilyen eltérésről Õ e bekezdésben említett esetekről.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

10. cikk

6. Amennyiben a tüzelőberendezést legalább 50 MW-tal bővítik, az VIII–VII. melléklet B2. részében meghatározott kibocsátási határértékek a létesítmény √ változtatás által érintett Õ új részére vonatkoznak, és az egész létesítmény √ tüzelőberendezés Õ √ névleges Õ hőteljesítménye arányában állapítják meg őket. E rendelkezés nem vonatkozik a 8. cikk (2) és (3) bekezdésében említett esetekre.

Amennyiben valamely tüzelőberendezés üzemeltetője a 96/61/EK irányelv 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja és 12. cikkének (2) bekezdése szerinti módosítást tűz ki a kén-dioxid, nitrogén-oxidok és a por tekintetében, a III–VII. melléklet B. részében meghatározott kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.

ê 2001/80/EK 4. cikk (kiigazított szöveg)

3. A 96/61/EK irányelv és a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló, 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv[40] sérelme nélkül a tagállamok legkésőbb 2008. január 1-jéig jelentős kibocsátáscsökkentést valósítanak meg az alábbiak révén:

a) megfelelő intézkedéseket vezetnek be annak biztosítására, hogy a meglévő létesítmények működési engedélye tartalmazzon az (1) bekezdésben szereplő, új létesítményekre megállapított kibocsátási határértékek betartására vonatkozó feltételeket; vagy

b) biztosítják, hogy a meglévő létesítményekre is vonatkozzon a (6) bekezdésben említett nemzeti kibocsátáscsökkentési terv;

és amennyiben szükséges, az 5., 7. és 8. cikk alkalmazása által.

4. A 96/61/EK és a 96/62/EK irányelv sérelme nélkül a meglévő létesítmények az alábbi feltételekkel mentesülhetnek a (3) bekezdésben említett kibocsátási határértékeknek való megfelelési, illetve a nemzeti kibocsátáscsökkentési tervben történő részvételi kötelezettség alól:

a) a meglévő létesítmény üzemeltetője az eljárni jogosult hatósághoz legkésőbb 2004. június 30-ig benyújtott írásos nyilatkozatban vállalja, hogy 2008. január 1-jétől kezdődően és 2015. december 31-ig bezárólag nem üzemelteti a létesítményt 20000 üzemórát meghaladó időtartamban;

b) az üzemeltetőnek minden évben nyilvántartást kell benyújtania az eljárni jogosult hatósághoz a létesítmény engedélyezett élettartamából felhasznált, illetve még hátralévő üzemidőről.

5. A tagállamok a 10. cikk (1), (2), (3) és (4) bekezdésében szereplőknél szigorúbb kibocsátási határértékek és határidők betartását is előírhatják. Ezek kiterjedhetnek más szennyező anyagokra is, további követelményeket írhatnak elő, illetve megkövetelhetik a létesítmény műszaki fejlődéshez való igazítását.

6. A tagállamok a 96/61/EK irányelv sérelme nélkül és figyelembe véve a költségeket és hasznokat, valamint az egyes légszennyező anyagok nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[41], illetve a 96/62/EK irányelv alapján fennálló kötelezettségeiket, kidolgozhatnak és végrehajthatnak egy, a meglévő létesítményekre vonatkozó nemzeti kibocsátáscsökkentési tervet, figyelembe véve többek között az I. és II. mellékletben meghatározott határértékeknek való megfelelést.

A nemzeti kibocsátáscsökkentési terv a meglévő létesítmények teljes éves nitrogén-oxid- (NOx), kén-dioxid- (SO2) és porkibocsátását olyan szintre csökkenti, mint ami az egyes létesítmények tényleges üzemidejének, felhasznált tüzelőanyagának és hőteljesítményének működésük utolsó öt évének 2000-rel bezárólag történő átlagolásával való figyelembevételével a (3) bekezdés szerinti kibocsátási határértékeknek a 2000-ben meglévő, működő létesítményekre (beleértve a 2000-ben az eljárni jogosult hatóság által jóváhagyott, a nemzeti jogszabályok által előírt kibocsátási határértékek teljesítését célzó, felújításon áteső meglévő létesítményeket is) történő alkalmazásával valósulna meg.

Egy, a nemzeti kibocsátáscsökkentési tervben szereplő létesítmény bezárása nem vezethet a terv hatálya alá tartozó többi létesítmény teljes éves kibocsátásának emelkedéséhez.

A nemzeti kibocsátáscsökkentési terv semmilyen körülmények között sem mentesíti a létesítményt a vonatkozó közösségi jogszabályokban – beleértve többek között a 96/61/EK irányelvet – megállapított rendelkezések alól.

A nemzeti kibocsátáscsökkentési tervekre az alábbi feltételeket kell alkalmazni:

a) a terv célkitűzésekből és azokhoz tartozó célokból, ezen célkitűzéseknek és céloknak a megvalósítására vonatkozó ütemtervekből és ellenőrzési (monitoring) rendszerből áll;

b) a tagállamok legkésőbb 2003. november 27-ig közlik a Bizottsággal nemzeti kibocsátáscsökkentési tervüket;

c) a Bizottság a b) pontban említett közléstől számított hat hónapon belül értékeli, hogy a terv e bekezdés követelményeinek megfelel-e. Amennyiben a Bizottság azt nem tartja megfelelőnek, erről értesíti a tagállamot, amely a következő három hónapon belül közli a Bizottsággal azokat az intézkedéseket, amelyeket e bekezdés rendelkezéseinek való megfelelés céljából hozott;

d) a Bizottság legkésőbb 2002. november 27-ig iránymutatást dolgoz ki a tagállamok támogatására programjaik kialakításában.

7. Legkésőbb 2004. december 31-ig az emberi egészség védelmének fejlődése, valamint a Közösség savasodással és levegőminőséggel kapcsolatos környezetvédelmi céljainak a 96/62/EK irányelv szerinti megvalósításának figyelembevételével a Bizottság jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára, amelyben értékeli az alábbiakat:

a) a további intézkedések szükségessége;

b) a nagy tüzelőberendezések által kibocsátott nehézfémek mennyisége;

c) a tagállamok tüzelőberendezés-ágazatai további kibocsátáscsökkentésének költséghatékonysága, költségei és hasznai más ágazatokkal összehasonlítva;

d) a fenti kibocsátáscsökkentés technikai és gazdasági megvalósíthatósága;

e) a nagy tüzelőberendezések ágazatában előírt szabványok, beleértve a hazai szilárd tüzelőanyagokra vonatkozó rendelkezéseket, valamint az energiapiac, a környezet és a belső piac versenyhelyzetének hatása;

f) a tagállamok által a 6. cikknek megfelelően előírt nemzeti kibocsátáscsökkentési tervek.

A Bizottság jelentésében megfelelő javaslatot tesz a VI. melléklet A. szakaszának 2. lábjegyzetében szereplő eltéréshez a lehetséges határidőkre vagy alacsonyabb határértékekre.

8. A (7) bekezdésben említett jelentéshez annak tárgyára vonatkozó javaslatok mellékelhetők, tekintettel a 96/61/EK irányelvre.

ê 2001/80/EK

5. cikk

A III. melléklettől való eltérés esetén:

1. azokra a létesítményekre, amelyek névleges hőteljesítménye legalább 400 MW, és amelyek évente nem üzemelnek többet az alábbiakban meghatározott számú üzemóránál (mozgó átlag az elmúlt öt év folyamán):

- 2015. december 31-ig 2000 óra,

- 2016. január 1-jétől 1500 óra,

800 mg/Nm3 kén-dioxid-kibocsátási határérték vonatkozik.

E rendelkezés nem vonatkozik azokra az új létesítményekre, amelyeket a 4. cikk (2) bekezdése alapján engedélyeztek.

2.1999. december 31-ig a Spanyol Királyság engedélyezheti olyan, legalább 500 MW névleges hőteljesítményű, hazai vagy importált szilárd tüzelőanyaggal üzemelő, 2005 végét megelőzően üzembe állított új erőművek létesítését, amelyek megfelelnek az alábbi feltételeknek:

a) importált szilárd tüzelőanyag esetén a kén-dioxid-kibocsátási határérték 800 mg/Nm3;

b) hazai szilárd tüzelőanyag esetén legalább 60 %-os kéntelenítés;

amennyiben az olyan erőművek, amelyekre az eltérés vonatkozik, teljes engedélyezett kapacitása nem haladja meg:

- hazai szilárd tüzelőanyaggal üzemelő létesítmények esetén a 2000 MWe-t,

- importált szilárd tüzelőanyaggal üzemelő létesítmények esetén vagy a 7500 vagy az 1999. december 31-ig engedélyezett összes, szilárd tüzelőanyaggal üzemelő létesítmény teljes kapacitásának 50 %-a közül az alacsonyabb értéket.

6. cikk

A 4. cikk (2) bekezdése alapján engedélyezett új létesítmények vagy a 10. cikk hatálya alá tartozó létesítmények esetén a tagállamok biztosítják, hogy a hő és az elektromos áram együttes termelésének technikai és gazdasági megvalósíthatóságát megvizsgálják. Amennyiben a megvalósíthatóságot megerősítik, a piaci és elosztási körülmények figyelembevétele mellett a létesítményt annak megfelelően fejlesztik.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

347. cikk

√ A kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáira és meghibásodásaira vonatkozó eljárások Õ

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az 4. cikkben szereplő engedélyekben rendelkezzenek a kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáira és meghibásodásaira vonatkozó eljárásokról.

2. Meghibásodás esetén, amennyiben a normál üzem nem áll vissza 24 órán belül, az eljárni jogosult hatóság az üzemeltető számára különösen előírja az üzemeltetés korlátozását vagy leállítását, vagy kevésbé szennyező tüzelőanyag használatát.

Az √ üzemeltető Õ az eljárni jogosult hatóságot √ a kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáját vagy meghibásodását követő Õ minden esetben 48 órán belül értesíteni kell √ értesíti Õ.

A kibocsátáscsökkentés nélküli üzemelés összes időtartama semmilyen körülmények között nem haladhatja meg bármely 12 hónapos időszakban a 120 órát.

Az eljárni jogosult hatóság √ eltérést engedélyezhet Õ a√ z első és harmadik albekezdésben megállapított Õ fenti 24 órás és 120 órás határértékek alól kivételeket engedélyezhethatáridőktől, amennyiben úgy ítéli meg, hogy √ a következő esetekben Õ :

a) elengedhetetlenül szükséges az energiaellátás fenntartása; vagy

b) a meghibásodott √ tüzelőberendezés Õ létesítmény helyére korlátozott időre olyan létesítmény berendezés állna üzembe, amely általános kibocsátásemelkedést okozna.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

3512. cikk

√ A levegőbe történő kibocsátások ellenőrzése Õ

1. A tagállamok az VVIII. melléklet A. szakaszának 3. részének megfelelően megtesznek minden szükséges intézkedéstgondoskodnak arról√ , hogy Õ az ezen irányelv hatálya alá tartozó tüzelőberendezésekből származó kibocsátások, valamint minden, az ezen irányelv végrehajtásához szükséges értékek √ elvégezzék a légszennyező anyagok Õ ellenőrzését. A tagállamok előírhatják, hogy ezen ellenőrzés költsége az üzemeltetőt terhelje.

ò új

2. Az automatikus ellenőrző berendezés telepítését és működését az V. melléklet 3. részében meghatározott megfelelő ellenőrző vizsgálatokkal és évente végzett felülvizsgálattal kell igazolni.

3. A kibocsátások ellenőrzéséhez használandó mintavételi, illetve mérési pontok helyét az eljárni jogosult hatóság állapítja meg.

4. Valamennyi ellenőrzési eredményt olyan módon kell rögzíteni, feldolgozni és bemutatni, hogy az eljárni jogosult hatóság megállapíthassa, hogy az üzem megfelel-e az engedélyben foglalt működési feltételeknek és kibocsátási határértékeknek.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

36. cikk

√ A kibocsátási határértékek betartása Õ

√ A levegőre vonatkozó kibocsátási határértékek betartása akkor tekinthető igazoltnak, ha teljesülnek az V. melléklet 4. részében előírt feltételek. Õ

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

378. cikk

√ Vegyes tüzelésű tüzelőberendezések Õ

1. A vVegyes tüzelésű egységgel √ tüzelőberendezés Õ rendelkező létesítmények esetében, beleértve két vagy több tüzelőanyag egyidejű használatát is, a 4. cikk (1) bekezdésében vagy a 4. cikk (2) bekezdésében említett engedély megadásakor, valamint a 4. cikk (3) bekezdése, illetve a 10. cikkel érintett létesítmények esetében az eljárni jogosult hatóság a következőképpen √ a következő lépések szerint Õ állapítja meg a kibocsátási határértékeket:

a) először √ megállapítja Õ az egyes különböző tüzelőanyagokra vonatkozó kibocsátási határértékeket és az VIII–VII. melléklet 1. és 2. részében meghatározott, a √ teljes Õ tüzelőberendezés névleges hőteljesítményének megfelelő szennyezőket megállapításával;

b) másodszor √ meghatározza Õ az egyes tüzelőanyagok szerint súlyozott kibocsátási határértéketmeghatározásával, amely az fenti √ a) pontban említett Õ különálló kibocsátási határértékek és az egyes tüzelőanyagok által szolgáltatott hőteljesítmény összeszorzásával, majd a szorzás eredményének a tüzelőanyagok által szolgáltatott hőteljesítmények összegével történő elosztásával adódik,

c) végül √ összeadja Õ a tüzelőanyagok szerint súlyozott kibocsátási határértékeket összeadásával.

2. A saját felhasználásra egyedül vagy más tüzelőanyagokkal együtt a kőolaj-finomításból √ finomításából Õ származó lepárlási és átalakítási maradékokat használó, vegyes tüzelésű √ tüzelőberendezések esetében Õ egységekre ð a Bizottság úgy módosíthatja az (1) bekezdést, hogy valamennyi ilyen, legalább 50 MW névleges hőteljesítményű berendezésre átlagos kén-dioxid-kibocsátási határértéket állapít meg. ï a fenti (1) bekezdés ellenére a legmagasabb kibocsátási határértékekkel rendelkező tüzelőanyagra (meghatározó tüzelőanyag) érvényes rendelkezések vonatkoznak, amennyiben a tüzelőberendezés üzemeltetése során e tüzelőanyag összes tüzelőanyag által szolgáltatott hőteljesítményhez való hozzájárulása legalább 50 %.

ò új

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

è1 Korrigendum, HL L 319., 2002.11.23., 30. o.

Amennyiben a meghatározó tüzelőanyag aránya 50 %-nál alacsonyabb, a kibocsátási határérték megállapítása az egyes tüzelőanyagok által szolgáltatott hőteljesítménynek az összes tüzelőanyag által szolgáltatott teljes hőteljesítményhez történő viszonyításával arányosan történik, a következőképpen:

a) először az egyes különböző tüzelőanyagokra vonatkozó kibocsátási határértékek és a III–VII. mellékletben meghatározott, a tüzelőberendezés névleges hőteljesítményének megfelelő szennyezők megállapításával;

b) másodszor a meghatározó tüzelőanyag (III–VII. melléklet szerint a legmagasabb kibocsátási határértékű tüzelőanyag, két azonos kibocsátási határértékű tüzelőanyag esetén a magasabb hőteljesítményű tüzelőanyag) kibocsátási határértékének kiszámításával; ez az érték a fenti tüzelőanyag III–VII. melléklet szerint meghatározott kibocsátási határértékének kétszerese a legalacsonyabb kibocsátási határértékkel csökkentve;

c) harmadszor az egyes tüzelőanyagok szerint súlyozott kibocsátási határértékek meghatározásával, amely a kiszámított kibocsátási határérték és a meghatározó tüzelőanyag által szolgáltatott hőteljesítmény szorzatából, valamint a többi különböző kibocsátási határérték és az általuk külön-külön szolgáltatott hőteljesítmény szorzatából, majd a szorzás eredményének a tüzelőanyagok által szolgáltatott hőteljesítmények összegével történő elosztásával adódik;

d) negyedszer az egyes tüzelőanyagok szerint súlyozott kibocsátási határértékek összeadásával.

3. A (2) bekezdésben szereplő átlagos kibocsátási határértékek helyett alkalmazhatók kén-dioxid esetében (a használt tüzelőanyag-kombinációtól függetlenül):

a) a 4. cikk (1) és (3) bekezdésében említett létesítmények esetén 1000 mg/Nm3, a finomító összes ilyen létesítményének átlagát tekintve;

b) a 4. cikk (2) bekezdésében említett új létesítmények esetében: 600 mg/Nm3, a finomító összes ilyen létesítményének átlagát tekintve, a gázturbinák kivételével.

Az eljárni jogosult hatóságok biztosítják, hogy e rendelkezés alkalmazása ne vezessen a meglévő létesítményekből származó kibocsátás növekedéséhez.

4. Vegyes tüzelésű egységgel rendelkező létesítmények esetén, beleértve két vagy több tüzelőanyag alternatív felhasználását is, a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő engedély kiadásakor, amennyiben e létesítmények a 4. cikk (3) bekezdése vagy a 10. cikk hatálya alá tartoznak, a III–VII. mellékletben meghatározott, az egyes tüzelőanyagokhoz tartozó kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.

11. cikk

Olyan tüzelőberendezés építése esetén, amely jelentős környezeti hatást fejthet ki egy másik tagállam területén, a tagállamok biztosítják, hogy minden szükséges információ átadására, továbbá konzultációra kerül sor az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv[42] 7. cikkének megfelelően.

13. cikk

A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy az üzemeltető ésszerű határidőn belül értesítse az eljárni jogosult hatóságokat a folyamatos mérések, a mérőberendezések ellenőrzése, az egyedi mérések és minden egyéb, az ezen irányelvnek való megfelelés értékelése céljából végzett mérés eredményéről.

15. cikk

1. A tagállamok legkésőbb 1990. december 31-ig tájékoztatják a Bizottságot a 3. cikk (1) bekezdésének megfelelően összeállított programokról.

A tagállamok legkésőbb a meglévő létesítmények kibocsátáscsökkentése egyes fázisainak vége után egy évvel összefoglaló jelentést küldenek a Bizottságnak a programok végrehajtásának eredményéről.

Az egyes fázisok közepén közbenső jelentést is kell készíteni.

2. Az (1) bekezdésben említett jelentésekben átfogó képet kell adni a következőkről:

a) az ezen irányelv hatálya alá tartozó összes tüzelőberendezés;

b) a kén-dioxid és a nitrogén-oxidok tonna/év mértékegységben kifejezett kibocsátása, valamint a fenti anyagok füstgázokban található koncentrációja;

c) a kibocsátások csökkentésére elvégzett vagy előirányzott intézkedések és a felhasznált tüzelőanyag-választék módosítása;

d) az üzemeltetési mód elvégzett vagy előirányzott változtatásai;

e) a tüzelőberendezések tényleges vagy tervezett végleges lezárása; és

f) ahol alkalmazható, a meglévő létesítményekre vonatkozó programokban meghatározott kibocsátási határértékek.

Az éves kibocsátások, valamint a füstgázok szennyezőanyag-koncentrációjának meghatározása során a tagállamok figyelembe veszik a 12., 13. és 14. cikket.

3. Az 5. cikk, a III. melléklet megjegyzésének vagy a VI. melléklet A. szakasza lábjegyzetének rendelkezéseit alkalmazó tagállamok évente jelentésben számolnak be erről a Bizottságnak.

17. cikk

1. A 88/609/EGK irányelv 2002. november 27-től kezdődően hatályát veszti, a (2) bekezdés vagy a tagállamoknak az átvételre és a IX. mellékletben említett irányelv alkalmazásának határidőire vonatkozó kötelezettségének sérelme nélkül.

2. A è1 2002. november 27. előtt ⎜ engedélyezett új létesítmények esetében, è1 ahogy ezt ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése meghatározza ⎜, a 94/66/EK irányelvvel módosított 88/609/EGK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése, 5. cikkének (2) bekezdése, 6. cikke, 15. cikkének (3) bekezdése, III., VI., VIII. melléklete és a IX. melléklet A. szakaszának 2. pontja 2008. január 1-jéig hatályban marad, majd ezt követően hatályát veszti.

3. A 88/609/EGK irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni, és a X. mellékletben található megfelelési táblázatnak megfelelően kell olvasni.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

IV. fejezet

√ A hulladékégetőkre és hulladék-együttégetőkre vonatkozó külön rendelkezések Õ

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

1. cikk

Célkitűzések

Az irányelv célja, hogy megelőzze, illetve a lehető legjobban korlátozza a hulladék égetése és együttégetése következtében a környezetet érő negatív hatásokat, különösen a levegőbe, talajba, felszíni és felszín alatti vizekbe történő kibocsátás okozta szennyezéseket, valamint az emberi egészség ebből eredő veszélyeztetését.

E célt a Közösség területén található hulladékégetők és együttégetők számára kibocsátási határértékek megállapításával, szigorú üzemeltetési feltételek és műszaki követelmények kialakításával, valamint a 75/442/EGK irányelv követelményeinek betartásával kell elérni.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

382. cikk

Hatály

1. Ezt az irányelvfejezetet aolyan hulladékégető és együttégető művekre kell alkalmaznivonatkozik √ , amelyekben szilárd vagy folyékony hulladékot égetnek vagy együttégetnek Õ .

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv fejezet alkalmazásában √ a hulladékégető és együttégető művek a következőket foglalják magukban Õ :

1. „hulladék”: 75/442/EGK irányelv 1. cikkének a) pontjában meghatározott bármely szilárd vagy folyékony halmazállapotú hulladék;

2. „veszélyes hulladék” alatt a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv [19] 1. cikkének (4) bekezdésében meghatározott bármely szilárd vagy folyékony halmazállapotú hulladékot kell érteni.

Az ebben az irányelvben foglalt, veszélyes hulladékokra vonatkozó különleges követelmények az alábbi veszélyeshulladék-fajtákra nem vonatkoznak:

a) éghető, folyékony halmazállapotú hulladékok, ideértve a hulladékolajok ártalmatlanításáról szóló, 1975. június 16-i tanácsi 75/439/EGK irányelv [20] 1. cikkében meghatározott hulladékolajokat is, feltéve hogy azok megfelelnek az alábbi feltételeknek:

i. a bennük található poliklórozott aromás szénhidrogének, például poliklórozott bifenilek (PCB) és pentaklór-fenol (PCP) tömegkoncentrációja nem haladja meg a vonatkozó közösségi jogszabályokban megengedett szintet,

ii. e hulladékokat a 91/689/EGK irányelv II. mellékletében felsorolt és a 75/442/EGK irányelv 4. cikkében részletezett célkitűzések elérésével összeegyeztethetetlen mennyiségben vagy koncentrációban tartalmazott egyéb összetevők miatt nem kell veszélyes hulladéknak tekinteni, és

iii. nettó fűtőértékük legalább 30 MJ/kg,

b) bármely folyékony halmazállapotú éghető hulladék, amely az égetése során közvetlenül keletkező füstgázokban a 93/12/EGK irányelv [21] 1. cikkének (1) bekezdése szerint meghatározott gázolaj égetése során keletkező kibocsátáson kívül egyéb kibocsátást, illetve a fent említett módon meghatározott gázolaj égetése során keletkezőnél nagyobb koncentrációjú kibocsátást nem okozhat;

3. „vegyes települési hulladék”: a háztartási, valamint olyan kereskedelmi, ipari és intézményi hulladékok, amelyek jellegüknél és összetételüknél fogva nem térnek el jelentősen a háztartási hulladéktól, de ez nem vonatkozik a 94/3/EK [22] határozat mellékletében szereplő, a 20 01 rovatba tartozó olyan frakcióra, amelyet a keletkezés helyén külön gyűjtenek, valamint az említett melléklet 20 02 rovatszáma alatt feltüntetett egyéb hulladék sem;

4. „hulladékégető mű”: bármely helyhez kötött vagy mobil műszaki egység és berendezés, amelyet a hulladék hőkezelése érdekében építettek, függetlenül attól, hogy a keletkezett égéshőt hasznosítják-e vagy sem. Ez magában foglalja a hulladék oxidálását és más hőkezelési eljárásokat, például a pirolízist, a gázosítást vagy a plazmaeljárásokat, amennyiben a kezelés eredményeként keletkező anyagokat a kezelést követően elégetik.

Ez a meghatározás vonatkozik a telephelyre, valamint az egész égetőműre, ideértve az összes égetőművet √ vagy együttégetőművet Õ, a hulladékfogadót, a tárolót, a helyszíni előkezelő berendezéseket, a hulladék tüzelőanyagot és a levegőellátási rendszereket, a kazánt, a füst gázkezelő berendezéseket, a maradékanyagok és a szennyvíz helyszíni kezelésére vagy tárolására szolgáló létesítményeket, kéményeket, az égetés √ vagy együttégetés Õ folyamatának szabályozását, valamint az égési √ és együttégési Õ körülményeket rögzítő és nyomon követő eszközöket és rendszereket is;.

5. „együttégető mű”: bármely helyhez kötött vagy mobil berendezés, amelynek elsődleges célja az energiatermelés vagy anyagi termékek előállítása, és amely: hulladékot alap vagy kiegészítő tüzelőanyagként használ; amelyben a hulladékot ártalmatlanítás céljából hőkezelésnek vetik alá.

Amennyiben az égetés úgy történik, hogy az üzem elsődleges célja nem energiatermelés vagy anyagi termék előállítása, hanem a hulladék hőkezelése, akkor azt az üzemet a 4. pont értelmében vett √ hulladék Õégető műnek kell tekinteni.

Ez a fogalommeghatározás vonatkozik a létesítmény területére, valamint az egész égetőüzemre, ideértve az összes együttégető művet, a hulladékfogadót, a tárolót, a helyszíni előkezelési eljárásokat, hulladék tüzelőanyagot és levegőellátási rendszereket, kazánt, a füstgáztisztító berendezéseket, a maradékanyagok és a szennyvíz helyszíni kezelésére vagy tárolására szolgáló létesítményeket, kéményeket, az égés folyamatot szabályzó, valamint az égési körülményeket rögzítő és nyomon követő eszközöket és rendszereket;

6. „meglévő hulladékégető vagy együttégető mű”: olyan hulladékégető vagy együttégető mű:

a) amely üzemel, és az érvényes közösségi jogszabályok szerinti, 2002. december 28. előtti engedéllyel rendelkezik, vagy

b) amely hulladék égetésére vagy együttégetésére a hatályos közösségi jogszabályok szerint 2002. december 28. előtt kiadott engedéllyel rendelkezik, illetve ezen időpont előtt lett nyilvántartásba véve feltéve hogy az üzemet legkésőbb 2003. december 28-án üzembe helyezik, vagy

c) amely az illetékes hatóságok megítélése szerint 2002. december 28. előtt teljes körű engedélyezési eljárás hatálya alá tartozik feltéve hogy az üzemet legkésőbb 2004. december 28-án üzembe helyezik;

7. „névleges teljesítmény”: azon kemencék összesített hulladékégetési teljesítménye, amelyekből az égetőmű az építő meghatározása és az üzemeltető visszaigazolása szerint áll, figyelembe véve többek között a hulladék fűtőértékét, amelyet az óránként elégetett hulladék mennyiségében fejeznek ki;

8. „kibocsátás”: az üzemben található pont vagy diffúz források által a levegőbe, vízbe, illetve a talajba közvetlenül vagy közvetve juttatott anyag, rezgés, hő vagy zaj;

9. „kibocsátási határértékek”: kibocsátás tömegének bizonyos meghatározott paraméterek – koncentráció és/vagy emissziós szint – formájában történő megadása, amelyet bizonyos időszakban vagy időszakok alatt nem szabad túllépni;

10. „dioxinok és furánok”: az I. mellékletben felsorolt valamennyi poliklórozott dibenzo-p-dioxin és dibenzofurán;

11. „üzemeltető”: az a természetes vagy jogi személy, aki az üzemet működteti vagy felügyeli, vagy ha azt nemzeti jogszabály előírja, az akire az üzem műszaki irányításához szükséges meghatározó gazdasági hatalmat ruházták;

12. „engedély”: az illetékes hatóságok által kiadott írásos határozat (vagy több ilyen határozat), amely bizonyos olyan feltételek mellett, melyek biztosítják, hogy az üzem megfelel az ezen irányelvben előírt követelményeknek, megadja az üzem üzemeltetéséhez szükséges engedélyt. Az engedély vonatkozhat több üzemre is, illetve ugyanazon a helyen ugyanazon üzemeltető által üzemeltetett üzem egyes részeire;

13. „maradékanyag”: az a 75/442/EGK irányelv 1. cikkének a) pontjában meghatározott folyékony vagy szilárd halmazállapotú anyag (ideértve a fenékhamut, salakot, pernyét, kazánkormot, a gázkezelés szilárd reakciótermékeit, a szennyvízkezelés eredményeként visszamaradt szennyvíziszapot, kimerült katalizátorokat és kimerült aktív szenet is), amely a hulladék égetése vagy együttégetése folyamatában, az égéstermékek, illetve szennyvíz kezelésének folyamán, vagy a hulladékégető és az együttégető mű egyéb folyamatai során keletkezik.

ê 2000/76/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

2. Az alábbi üzemek nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá: √ Ezt a fejezetet nem kell alkalmazni az alábbi üzemekre: Õ

a) a kizárólag az alábbi jellegű hulladékokat kezelő berendezések:

√ i. a 3. cikk (21) bekezdésének b) pontjában felsorolt hulladék, Õ

i. mezőgazdaságból és erdőgazdálkodásból származó növényi hulladékok,

ii. az élelmiszer-feldolgozó iparban keletkező növényi eredetű hulladék, amennyiben az előállított hőt visszanyerik,

iii. a friss papíripari rostok előállításakor és a rostokból készült papír gyártása során keletkező rostos növényi hulladék, ha azt a termelődés helyén együttégetés útján elégetik, és a keletkezett hőt visszanyerik,

iv. fahulladék, az olyan esetek kivételével, amikor a hulladék halogénezett szerves vegyületeket vagy nehézfémeket tartalmazhat, például a fának fakonzerváló szerekkel való kezelése, illetve festése révén, valamint az építkezéseken keletkező, illetve bontási hulladékból származó ilyen fahulladék is,

v. parafahulladék,

viii. radioaktív hulladék,

iiivii. a 90/667/EGK irányelvbena nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-I 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben [43] szabályozott állati tetemek, az irányelv jövőbeni módosításainak sérelme nélkül,;

ivviii. a tengeri platformokról folytatott feltárás és kitermelés során keletkező olaj- és gázhulladék, amelyet a platformon helyben égetnek el;

b) a hulladékégetés folyamatának javítása érdekében végzett kutatási, fejlesztési és próbaüzemi célokra használt kísérleti létesítmények, ha azok évente 50 tonnánál kevesebb hulladékot égetnek el.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

394. cikk

√ Engedélyk ÕKérelem és engedély

1. A 75/442/EGK irányelv 11. cikkének, illetve a 91/689/EGK irányelv 3. cikkének sérelme nélkül egyetlen égető vagy együttégető mű sem üzemelhet ilyen jellegű tevékenység végzése céljából kiadott engedély nélkül.

2. Az illetékes hatóságoknál benyújtott, hulladékégető vagy együttégető műre kért engedélynek a 96/61/EK irányelv sérelme nélkül tartalmaznia kell mindazon intézkedések leírását, amelyeket az alábbi √ követelmények teljesítésének Õ ak biztosítása érdekében terveznek:

a) az üzemet úgy tervezték, szerelték fel, fogják √ karbantartani és Õ üzemeltetni, hogy ezen irányelv fejezet követelményeit √ teljesítsék Õ az égetni √ vagy együttégetni Õ kívánt hulladékfajták tekintetében;

b) a hulladékégetési és együttégetési folyamatban keletkező hőt – amennyire az gyakorlati szempontból lehetséges – visszanyerik, például kombinált hő- és energiatermeléssel, illetve technológiai √ hő, Õ gőz √ vagy energia Õ előállításával vagy távfűtéssel;

c) a maradékanyagok mennyiségét és káros hatását a lehető legkisebbre csökkentik, illetve újrahasznosítják, amennyiben lehetséges;

d) azon maradékanyagok ártalmatlanítása, amelyeknek a képződését nem sikerül kiküszöbölni, csökkenteni vagy azokat újrahasznosítani, a nemzeti és a közösségi jogszabályok figyelembevételével.

3. Az engedély csak akkor adható meg, ha a kérelemből kitűnik, hogy a levegőbe történő kibocsátás javasolt mérési technikája megfelel a III. mellékletben szereplő feltételeknek, víz esetében pedig a III. melléklet 1. és 2. pontjában foglaltaknak.

40. cikk

√ Engedélyezési feltételek Õ

14. Az hulladékégető és együttégető művek számára az illetékes hatóságok által kiadott engedélyeknek √ tartalmazniuk kell a következőket Õ nek meg kell felelniük a 91/271/EGK, 96/61/EK, 96/62/EK, 76/464/EGK és 1999/31/EK irányelvben foglalt mindegyik vonatkozó követelménynek, valamint:

a) kifejezetten fel kell sorolnia a√ z összes Õ kezelt hulladékkategória √ jegyzékét Õ . A felsorolásnak √ , amelynek Õ lehetőség szerint legalább azokra a hulladékosztályokra ki kell terjednie, amelyeket a 2000/532/EK bizottsági határozatban meghatározott Európai Hulladékjegyzék az Európai Hulladék Katalógus (EWC) állított össze, és értelemszerűen √ amely Õ tájékoztatást kell adnia √ ad Õ a√ z egyes Õ hulladék√ osztály Õok mennyiségéről;

b) tartalmaznia kell az üzem teljes hulladékégető és együttégető kapacitását;

ê 2000/76/EK 8. cikk (6) bekezdés (kiigazított szöveg)

6. Az engedély:

ac) a (2) bekezdéssel összhangban, valamint a (3) bekezdés a) pontjában említett követelmények teljesítése érdekében megállapítja a IV. mellékletben említett szennyező anyagokra √ a levegőbe és vízbe történő kibocsátásokra Õ vonatkozó kibocsátási határértékeket;

db) meghatározza a szennyvíz üzemi ellenőrzési paramétereit legalább a pH, a hőmérséklet és √ a szennyvízkibocsátási Õ hozam tekintetében √ fennálló követelményeket Õ .

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

ec ) meg kell határoznia √ a kibocsátásellenőrzés tekintetében megállapított feltételek teljesítésére használt Õazokat a mintavételi és mérési eljárásokat √ , valamint ezek gyakoriságát Õ, amelyeket a levegőt és a vizeket szennyező egyes anyagok időszakos mérésére előírt követelmények teljesítésére használnak;.

ê 2000/76/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

f) (1) Az illetékes hatóságok az engedélyben meghatározzák a tisztítóberendezések vagy mérőműszerek műszakilag elkerülhetetlen leállásának, az üzemzavaroknak és meghibásodásoknak a leghosszabb megengedett idejét, amely alatt a szabályozott légszennyező anyagok és tisztított szennyvízben lévő vízszennyező anyagok kibocsátott mennyisége szennyvízzel √ a levegőbe történő kibocsátások és a szennyvízkibocsátások Õ meghaladhatják az előírt kibocsátási határértéket.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

25. √ Az (1) bekezdésben megállapított követelményeken túlmenően Õ Az illetékes hatóságok által a veszélyes hulladékot felhasználó hulladékégető és együttégető műre kiadott engedélynek a (4) bekezdésben szereplő feltételeken túl még az alábbiakat kell tartalmaznia:

a) a kezelt veszélyeshulladék-kategóriák felsorolását;

b) meg kell adnia e veszélyes hulladékok legkisebb és legnagyobb tömegáramát, azok legalacsonyabb és legmagasabb fűtőértékét és legnagyobb szennyező anyag-, pl. PCB-, PCP-, klór-, fluor-, kén-, nehézfém √ és egyéb szennyezőanyag Õ -tartalmát tekintetében.

36. A tagállamok a Szerződés rendelkezéseinek sérelme nélkül felsorolhatják √ az engedélybe foglalandó Õ bizonyos meghatározott √ hulladék Õ-együttégető művekben elégethető hulladékkategóriákat.

7. (4) Az illetékes hatóságok a 96/61/EK irányelv sérelme nélkül időközönként felülvizsgálják, és szükség esetén aktualizálják az engedélyben szereplő feltételeket.

9. Amennyiben egy hulladékégető vagy együttégető mű nem teljesíti az engedélyben foglalt feltételeket, különösen akkor, ha a levegőre és vízre vonatkozó kibocsátási határértékeket nem tartja be, az illetékes hatóságok megteszik a szükséges intézkedéseket a feltételek betartatására.

417. cikk

√ Kibocsátásszabályozás Õ Légszennyező anyagok kibocsátási határértékei

ê 2000/76/EK 6. cikk (5) bekezdés (kiigazított szöveg)

15. A hulladékégető és együttégető műveket úgy kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy meg lehessen előzni a jelentős talajközeli légszennyezéssel járó kibocsátásokat; nevezetesen, a füst √ A hulladékégető és együttégető művekből származó füst Õgázokat ellenőrzött körülmények között, a Közösség vonatkozó levegőminőség-védelmi szabványainak betartásával olyan kéményeken keresztül kell a környezetbe juttatni, amelyek magasságát az emberi egészség és a környezet védelmének szem előtt tartásával számították ki.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

21.√ A hulladékégető és együttégető művekből származó levegőbe történő kibocsátások nem haladhatják meg a VI. melléklet 3. és 4. részében előírt vagy a 4. résszel összhangban meghatározott kibocsátási határértékeket Õ A hulladékégetőket úgy kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy a füstgázok légszennyezőanyag-tartalma az V. melléklet szerinti kibocsátási határértékeket ne haladja meg.

2. A hulladék-együttégetőket úgy kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy a füstgázok légszennyezőanyag-tartalma a II. mellékletben előírt, illetve aszerint meghatározott kibocsátási határértékeket ne haladja meg.

Amennyiben a hulladék-együttégető műben a keletkező hő több mint 40%-a veszélyes hulladék égetéséből ered √ vagy az üzem kezeletlen vegyes települési hulladék együttégetését végzi Õ, a VVI. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.

3. A kibocsátási határértékek betartásának ellenőrzése érdekében végzett mérések eredményét a 11. cikkben meghatározott feltételekre kell vonatkoztatni.

4. Kezeletlen vegyes települési hulladék együttégetésekor a kibocsátási határértékeket az V. melléklet szerint kell megállapítani, a II. mellékletet pedig nem kell alkalmazni.

5. A tagállamok a Szerződés rendelkezéseinek sérelme nélkül kibocsátási határértékeket állapíthatnak meg a policiklikus aromás szénhidrogénekre és egyéb szennyező anyagokra.

8. cikk

A füstgázok tisztításából származó vizek elvezetése

1. A hulladékégető vagy együttégető műből a füstgázok tisztítása eredményeként keletkező szennyvizek elvezetését az illetékes hatóságoknak kell engedélyeznie.

32. A füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek vízi környezetbe való elvezetését – amennyire az gyakorlati szempontból lehetséges – korlátozni kell√ , és a szennyező anyagok koncentrációja nem haladhatja meg Õ , legalább a VIIV. melléklet 5. részében meghatározott kibocsátási határértékeketnek megfelelően.

3. Az engedélyben szereplő speciális előírások alapján a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizet külön kezelést követően ki lehet engedni a vízi környezetbe azzal a feltétellel, hogy:

a) a kibocsátási határértékek formájában megadott megfelelő közösségi, nemzeti és helyi előírásokat betartják; és

b) a IV. mellékletben említett szennyező anyagok tömegkoncentrációja nem haladja meg az ott meghatározott kibocsátási határértékeket.

4. A kibocsátási határértékek arra a helyre vonatkoznak, ahol a IV. mellékletben említett szennyező anyagokat tartalmazó füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek a hulladékégető vagy együttégető mű területét elhagyják.

Ahol a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizeket a helyszínen együttesen kezelik a többi, helyben keletkező szennyvízzel, az üzemeltetőnek a 11. cikkben előírt méréseket az alábbiak szerint kell elvégeznie:

a) a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek áramában, mielőtt az belép a közös szennyvízkezelő berendezésbe;

b) a többi szennyvízáramban vagy áramokban, mielőtt azok(ok) belép(nek) a közös szennyvízkezelő berendezésbe;

c) a végső szennyvíz-kibocsátási pontnál, ahol a kezelés után a szennyvíz elhagyja a hulladékégetőt vagy együttégetőt.

Az üzemeltetőnek el kell végeznie a megfelelő tömegegyenleg-számításokat, hogy a füstgázok tisztításából eredő szennyvízre a IV. mellékletben előírt kibocsátási határértékek teljesülésének ellenőrzése érdekében a szennyvíz végső távozási helyén meghatározza azt a kibocsátási szintet, amely a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizeknek tulajdonítható.

A IV. mellékletben megadott kibocsátási határértékek betartása érdekében a szennyvíz semmilyen körülmények között nem hígítható.

5. Amennyiben a füstgázok tisztításából eredő, és a IV. mellékletben említett szennyező anyagokat tartalmazó szennyvíz kezelésére a hulladékégető vagy együttégető mű területén kívül egy olyan szennyvíztisztító üzemben kerül sor, amelyet kizárólag ilyen jellegű szennyvíz kezelésére hoztak létre, a VIIV. melléklet 5. részében szereplő √ előírt Õ kibocsátási határértékeket ott kell mérni, ahol a szennyvíz elhagyja a szennyvíztisztító létesítményt. √ Ahol a véggázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizeket a helyszínen vagy a helyszínen kívül együttesen kezelik a többi szennyvízzel, Õ

Amennyiben ez a telephelyen kívül található szennyvízkezelő üzem nem csak a hulladékégetésből származó szennyvizek kezelésére létesült, az üzemeltetőnek √ a VI. melléklet 6. részének 2. pontjában előírt mérések eredéményeinek felhasználásával Õ el kell végeznie a (4) bekezdés a), b) és c) pontjában előírt megfelelő tömegegyenleg-számításokat annak érdekében, hogy meghatározza a füstgázok tisztításából eredő szennyvízre, a IV. mellékletben előírt kibocsátási határértékek teljesülésének ellenőrzése érdekében, a szennyvíz végső távozási helyén azt a kibocsátási szintet, amely a füstgázok tisztításából eredő szennyvíznek tulajdonítható.

A VIIV. melléklet 5. részében megadott kibocsátási határértékek betartása érdekében a szennyvíz semmilyen körülmények között nem hígítható.

57. A hulladékégető vagy együttégető művek helyét, ideértve a hozzájuk tartozó hulladéktároló területet is úgy kell megtervezni √ és működtetni Õ, hogy a vonatkozó közösségi jogszabályokban előírt rendelkezésekkel összhangban elkerülhető legyen bármely szennyező anyagnak az engedély nélküli vagy véletlenszerű módon a talajba, felszíni vizekbe, talajvízbe kerülése. Ezen túlmenően Ttárolókapacitást kell biztosítani a hulladékégető vagy együttégető művek telephelyeiről származó elszennyeződött esővíz elfolyásának is, illetve a kiömléses baleset vagy tűzoltási műveletek következtében elszennyeződött víznek. A tárolókapacitásnak akkorának kell lennie, hogy biztosítsa az ilyen vizek vizsgálatát és szükség esetén a kiengedés előtti kezelését.

8. A tagállamok a Szerződés rendelkezéseinek sérelme nélkül kibocsátási határértékeket állapíthatnak meg a policiklikus aromás szénhidrogénekre és egyéb szennyező anyagokra.

ê 2000/76/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

63. Ha a kibocsátási határértékeket túllépik, a hulladékégető vagy együttégető mű √ vagy ezek részét képező egyes kemencék Õ a 6. cikk (3) bekezdése c) pontjánaka 45. cikk (4) bekezdése c) pontjának sérelme nélkül semmilyen körülmények között nem égethetnek hulladékot négy óránál hosszabb ideig, megszakítás nélkül; valamint

nem érheti el √ Nem haladhatja meg Õ a 60 órát az ilyen körülmények között végzett üzemeltetés egy évre összesített időtartama.

A √ második albekezdésben előírt időtartam-korlátozás Õ √ azokra a kemencékre vonatkozik, amelyek Õ hatvan órás időtartam-korlátozás az egész üzem valamennyi, ugyanazon füstgáztisztító berendezéshez csatlakoznak technológiai sorára vonatkozik.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

4213. cikk

Rendellenes üzemelési feltételek √ Meghibásodás Õ

2. Meghibásodás esetén az üzemeltetőnek csökkentenie kell vagy le kell állítania a műveleteket, amint az gyakorlati szempontból megoldható, egészen addig, amíg a normális üzemi körülmények ismét helyre nem állíthatók.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

4311. cikk

Mérési követelmények √ A kibocsátás ellenőrzése Õ

1. A tagállamok kötelessége, hogy akár az engedélyben előírt üzemeltetési körülmények, akár általánosan kötelező szabályozás révén biztosítsák, hogy √ a kibocsátások ellenőrzése a VI. melléklet 6. és 7. részével összhangban történjen Õ a levegő tekintetében a (2)–(12) és a (17) bekezdésben előírt rendelkezések, víz tekintetében pedig a (9)–(14) és a (17) bekezdésben előírt rendelkezések teljesüljenek.

2. A légszennyező anyagokkal kapcsolatosan az alábbi méréseket kell a III. mellékletben előírtakkal összhangban hulladékégető vagy együttégető műveknél elvégezni:

a) az alábbi anyagok folyamatos mérése: NOx, feltéve hogy van rá megállapított kibocsátási határérték, CO, összes szilárd anyag, TOC, HCl, HF, SO2;

b) az alábbi technológiai üzemeltetési paraméterek folyamatos mérése: hőmérséklet a belső fal közelében vagy az égéstér valamely más reprezentatív pontján az illetékes hatóságok engedélye alapján, a füstgáz oxigénkoncentrációja, nyomása, valamint a hőmérséklete és vízgőztartalma;

c) évente legalább kétszer nehézfémek, dioxinok és furánok mérése; ezt azonban az üzembe helyezését követő első 12 hónap során háromhavonta legalább egy alkalommal kell végezni. A tagállamok határozzák meg a mérési gyakoriságot, ha kibocsátási határértékeket írtak elő a policiklikus aromás szénhidrogénekre vagy más szennyező anyagokra.

3. A füstgázok tartózkodási idejét, legalacsonyabb hőmérsékletét, valamint oxigéntartalmát legalább egyszer, a hulladékégető vagy együttégető mű üzembe helyezésekor, a legkedvezőtlenebb üzemeltetési körülmények között kell ellenőrizni.

4. A HF folyamatos mérése mellőzhető, ha a sósavra olyan kezelési szakaszokat iktatnak be, amelyek biztosítják, hogy a HCl kibocsátási határértékek túllépése nem fordulhat elő. Ebben az esetben a HF kibocsátást a (2) bekezdés c) pontjában előírt időszakos mérésekkel ellenőrizni kell.

5. A vízgőztartalom folyamatos mérése nem kötelező, ha a mintázott füstgázt a kibocsátás elemzését megelőzően szárították.

6. A folyamatos HCl, HF és SO2 mérések helyett a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott szakaszos méréseket az illetékes hatóságok akkor engedélyezhetnek a hulladékégető vagy együttégető művek számára kiadott engedélyekben, ha az üzemeltető bizonyítani tudja, hogy ezen szennyező anyagok kibocsátása semmilyen körülmények között nem haladhatja meg az előírt kibocsátási határértékeket.

7. Az illetékes hatóságok akkor engedélyezhetik az általuk kiadott engedélyben a nehézfémekre vonatkozó évente kétszeri mérésnek kétévenkénti mérésre, a dioxinokra és furánokra vonatkozó évente kétszeri mérésnek pedig évenkénti mérésre való csökkentését, ha a hulladékégetésből vagy együttégetésből származó kibocsátás a II., illetve V. melléklet szerint meghatározott kibocsátási határérték 50 %-a alatt marad, és azzal a feltétellel, hogy a 17. cikkben meghatározott eljárásrend alapján kidolgozott követelmények betartásához szükséges feltételek rendelkezésre állnak. E követelményeknek legalább a második albekezdés a) és d) pontjában előírt rendelkezéseken kell alapulniuk.

2005. január 1-jéig a mérések gyakoriságának csökkentése akkor is engedélyezhető, ha a fent említett körülmények nem valósulnak meg, azzal a feltétellel, hogy:

a) az égetésre vagy együttégetésre szánt hulladék csak nem veszélyes hulladékok olyan meghatározott és kiválogatott éghető frakcióiból áll, amelyek hasznosításra és bizonyos tulajdonságok felmutatására nem alkalmasak, és amelyeket a d) albekezdésben említett vizsgálat alapján jobban meghatárznak;

b) az ilyen jellegű hulladékra vonatkozóan már a Bizottság rendelkezésére állnak a korábban bejelentett nemzeti minőségi követelmények;

c) az ilyen hulladék égetése vagy együttégetése összhangban áll a 75/442/EGK irányelv 7. cikkében említett megfelelő hulladékgazdálkodási tervekkel;

d) az üzemeltető bizonyíthatja az illetékes hatóságoknak, hogy ezen szennyező anyagok kibocsátása minden körülmények között jelentősen alatta marad a nehézfémekre, dioxinokra és furánokra a II., illetve az V. mellékletben előírt kibocsátási határértékeknek; ezen értékelést a szóban forgó hulladék minőségével kapcsolatosan rendelkezésre álló információkra, valamint az említett szennyező anyagok kibocsátásának mérésére kell alapozni;

e) a minőségi követelmények és az időszakos mérésekre vonatkozó új időszakok az engedélyben szerepelnek; és

f) évente benyújtják a Bizottságnak az e bekezdésben említett, a mérések gyakoriságára vonatkozó valamennyi, a szóban forgó hulladék minőségére és mennyiségére vonatkozó információkkal kiegészített döntést.

8. A kibocsátási határértékeknek való megfelelés ellenőrzése érdekében végzett mérések eredményét az alábbi körülményekre, az oxigéntartalom esetében pedig a VI. mellékletben említett képletre kell vonatkoztatni:

a) hőmérséklet 273 K, nyomás 101,3 kPa, 11 % oxigén, száraz gáz a hulladékégető művek füstgázaiban;

b) hőmérséklet 273 K, nyomás 101,3 kPa, 3 % oxigén, száraz gáz a 75/439/EGK irányelv alapján meghatározott hulladékolaj égetéséből felszabaduló füstgázokban;

c) amennyiben a hulladékot oxigénnel dúsított környezetben égetik vagy együttégetik, a mérési eredményeket az illetékes hatóságok által meghatározott azon oxigéntartalomra kell vonatkoztatni, amely tükrözi az adott esetre vonatkozó különleges körülményeket;

d) együttégetés esetén a mérési eredményeket a II. melléklet szerint számított összes oxigéntartalomra kell vonatkoztatni.

Amennyiben a veszélyes hulladék égetésével foglalkozó hulladékégető vagy együttégető műben a szennyező anyagok kibocsátását a füstgázok tisztításával csökkentik, az első albekezdés rendelkezéseinek megfelelő oxigéntartalomra vonatkozó szabványosítást csak akkor kell elvégezni, ha a szóban forgó szennyező anyag esetében ugyanezen időszakban mért oxigéntartalom meghaladja a vonatkozó szabványértéket.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

10. cikk

Ellenőrzés és megfigyelés

1. A paraméterek, égési körülmények és tömegkoncentrációk folyamatos ellenőrzése céljából az égetési és együttégetési folyamatnak megfelelő mérőberendezéseket kell telepíteni, és a megfelelő technikát kell alkalmazni.

2. A mérési követelményeket az illetékes hatóságok által kiadott engedélyben, vagy az engedély mellékletében megállapított feltételekben határozzák meg.

23. A levegőbe, valamint vizekbe való kibocsátás folyamatos √ mérési rendszerek Õ ellenőrzését végző berendezések működését, továbbá azt, hogy a és telepítését √ a VI. melléklet 6. részének 1. pontjában előírt Õ megfelelő-e, megfelelő ellenőrző vizsgálatokkal és évente végzett felülvizsgálattal felülvizsgálatokkal kell igazolni. A kalibrációt legalább háromévente, a referenciamódszerekkel végrehajtott párhuzamos vizsgálatok segítségével kell végezni.

34. A √ kibocsátások ellenőrzéséhez használandó Õ mintavételi, illetve mérési pontok helyét az illetékes hatóság állapítja meg √ határozza meg Õ .

5. A levegőbe, illetve a vizekbe történő kibocsátások időszakos mérését a III. melléklet 1. és 2. pontja szerint kell elvégezni.

ê 2000/76/EK Art 11 (kiigazított szöveg)

49. Valamennyi √ ellenőrzési Õ mérési eredményt megfelelő módon kell rögzíteni, feldolgozni és bemutatni annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok √ hatóság Õ az általuk megállapítandó eljárásrendnek megfelelően megállapíthassáka, hogy megfelel-e az üzem az √ engedélyben szereplő Õ engedélyezett működési feltételeknek és az ezen irányelvben meghatározott kibocsátási határértékeknek.

10. Akkor felelnek meg a levegőre vonatkozó kibocsátási határértékeknek, ha:

a) - a napi átlagértékek egyike sem haladja meg az V. melléklet a) pontjában, illetve a II. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeket,

- az év folyamán a napi átlagértékek 97 %-a nem haladja meg az V. melléklet e) pontjának első francia bekezdésében meghatározott kibocsátási határértékeket;

b) vagy a félórás átlagértékek egyike sem haladja meg az V. melléklet b) pontjában az A. oszlopban meghatározott kibocsátási határértékeket, vagy értelemszerűen az év folyamán a napi félórás átlagértékek 97 %-a nem haladja meg az V. melléklet b) pontjának B. oszlopában meghatározott kibocsátási határértékeket;

c) a nehézfémekre, valamint dioxinokra és furánokra meghatározott mintavételi időszak alatt az átlagértékek egyike sem haladja meg az V. melléklet c) és d) pontjában, illetve a II. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeket;

d) teljesülnek az V. melléklet e) pontja második francia bekezdésében, illetve a II. mellékletben meghatározott feltételek.

11. A félórás átlagértékek és a 10 perces átlagok meghatározását a III. melléklet 3. pontjában megadott konfidenciaintervallumnak a mért értékekből történő levonása után, a tényleges üzemidőre kell elvégezni (vagyis az indítási és leállítási időszakok kizárásával, ha azokban hulladék égetése nem történik). A napi átlagértékeket ezekből az érvényesített átlagértékekből kell meghatározni.

Érvényes napi átlag nyeréséhez a folyamatos mérőrendszer meghibásodása vagy karbantartása következtében egyetlen napon sem eshet ki több öt félórás átlagértéknél. A folyamatos mérőrendszer meghibásodása vagy karbantartása következtében évente legfeljebb tíz napi átlagérték eshet ki.

12. A mintavételi időszakra vonatkozó átlagértékeket, valamint a HF, HCl és SO2 esetében végzett időszakos mérések átlagértékét a 10. cikk (2) és (4) bekezdésében, illetve a III. mellékletben foglalt követelményeknek megfelelően kell kiszámítani.

513. Amint a Közösségben a megfelelő mérési technika rendelkezésre áll, a Bizottság a 17. cikkben meghatározott eljárásrendnek megfelelő módon meghatározza azt a dátumot, amelytől kezdődően a nehézfémek, dioxinok és furánok levegőbe való kibocsátásának határértékeit folyamatos méréssel kell a III. melléklet szerint elvégezni.

ò új

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

ê 2000/76/EK Art 11 (kiigazított szöveg)

44. cikk

√ A kibocsátási határértékek betartása Õ

10. Akkor felelnek meg a levegőre √ és vízre Õ vonatkozó kibocsátási határértékeknek, ha √ teljesülnek a VI. melléklet 8. részében leírt feltételek Õ.

14. A szennyvíz elvezetési pontján az alábbi méréseket kell elvégezni:

a) a 8. cikk (6) bekezdésének b) pontjában említett paraméterek folyamatos mérése;

b) pontszerű minták napi mérését az összes lebegő szilárd részecskére; a tagállamok választható megoldásként rendelkezhetnek úgy is, hogy egy 24 órás időszakon keresztül kell a folyadékárammal arányos reprezentatív mintát mérni;

c) legalább havi gyakoriságú mérésekkel kell egy 24 órás időszakon keresztül a kibocsátás folyadékáramával arányos reprezentatív mintában a 8. cikk (3) bekezdésben említett szennyező anyagokat mérni, figyelembe véve a IV. melléklet 2–10. tételeit;

d) legalább hathavonta dioxin- és furán mérése; mindazonáltal az üzembe helyezését követő első 12 hónap során legalább háromhavonta kell egy mérést elvégezni. A tagállamok határozzák meg a mérési gyakoriságot, ha kibocsátási határértékeket írtak elő a policiklikus aromás szénhidrogénekre vagy más szennyező anyagokra.

15. A kezelt szennyvízben jelen lévő szennyező anyag tömegének ellenőrzését, valamint a mérések gyakoriságát a vonatkozó közösségi jogszabályoknak és az engedélyben foglaltaknak megfelelően kell elvégezni.

16. Akkor felelnek meg a vizekre vonatkozó kibocsátási határértékeknek, ha:

a) az összes lebegő szilárd részecske (1. szennyező anyag) értéke a mérések 95 és 100 %-ában nem haladja meg a IV. mellékletben szereplő megfelelő kibocsátási határértékeket;

b) nehézfémek esetén (2–10. szennyező anyagok) évente legfeljebb egy mérés lépi túl a IV. mellékletben magadott kibocsátási határértéket; vagy, ha a tagállam évente 20 mintánál többet ír elő, ezen minták legfeljebb 5 %-a lépi túl a IV. mellékletben magadott kibocsátási határértéket;

c) dioxinok és furánok esetében (11. szennyező anyag), az évi kétszeri mérés nem lépi túl a IV. mellékletben magadott kibocsátási határértéket.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

456. cikk

Üzemeltetési feltételek

1. A √ hulladék Õégető műveket úgy kell üzemeltetni, hogy az égési folyamat végén a salak és a tűztéri hamu összes szerves széntartalma (TOC) kisebb legyen, mint 3%, vagy az izzítási veszteség kevesebb legyen, mint az említett anyag szárazanyag tartalmának 5%-a. Szükség esetén a hulladékot megfelelő előkezelési √ technikáknak Õ nek kell alávetni.

2. Az √ hulladék Õégetőket √ és együttégetőket Õ olyan módon kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy a folyamat √ z égetés vagy együttégetés Õ során keletkező gáz hőmérséklete az égéslevegő utolsó befúvatását követően ellenőrzött és egyenletes módon, még a legkedvezőtlenebb körülmények között is √ legalább két másodperig minimum Õ 850 °C-ra emelkedjen, amelyet a belső fal közelében vagy a tűztér valamelyik más, az illetékes hatóság által jóváhagyott reprezentatív pontján két másodperc időtartamig kell mérni.

Amennyiben 1%-nál nagyobb, klórban kifejezett halogénezett szervesanyag-tartalmú veszélyes hulladék égetése √ vagy együttégetése Õ folyik, a √ az első albekezdésnek megfelelő Õ hőmérsékletnek √ legalább 1100 °C-nak kell lennie Õ legalább két másodpercen át 1100 °C-ra kell emelkednie.

√ Az első és a második albekezdésben előírt hőmérsékleteket a hulladékégető művek esetében a tűztér belső falának közelében kell mérni. Az illetékes hatóság engedélyezheti a mérés elvégzését a tűztér más, reprezentatív pontján. Õ

3. Az √ hulladék Õégető minden √ tűzterét Õ technológiai sorát legalább egy támasztóégővel fel kell szerelni. Ezen égőnek automatikusan be kell kapcsolnia, ha a füstgázok hőmérséklete az utolsó táplevegő-befúvatást követően √ a (2) bekezdésben előírt hőmérséklet alá esik Õ 850 °C, illetve 1 100 °C alá csökken – attól függően, hogy melyik esetről van szó. Ugyancsak alkalmazni kell ezt az égőt a berendezés indításakor és leállításakor, annak érdekében, hogy az említett 850 °C, illetve 1 100 °C hőmérsékletek – attól függően, hogy melyik esetről van szó – a fenti műveletek alatt végig fennmaradjanakon, és az égéstérben ne maradjon el nem égett hulladék.

A berendezés indításakor és leállításakor, illetve amikor a hőmérséklet 850 °C, illetve 1 100 °C alá esik – attól függően, hogy melyik esetről van szó – a támasztóégőt nem táplálható olyan tüzelőanyaggal, amely az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmáról szóló, 1993. március 23-i 75/716/EGK93/12/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint meghatározott gázolaj, folyékony gáz vagy földgáz égetése során keletkező kibocsátásnál magasabb szintű kibocsátást eredményez.

2. A hulladék-együttégetőket úgy kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy a folyamatban képződő gáz hőmérséklete két másodpercen keresztül az égéslevegő utolsó befúvatását követően ellenőrzött és egyenletes módon, még a legkedvezőtlenebb körülmények között is 850 °C-ra emelkedjen. Amennyiben 1 %-nál nagyobb, klórban kifejezett halogénezett szervesanyag-tartalmú veszélyes hulladék égetése is folyik, a hőmérsékletnek legalább két másodpercen át 1 100 °C-ra kell emelkednie.

43. A hulladékégető és együttégető műveknek üzemeltetniük kell egy automatikus rendszert, amely az alábbi esetekben megakadályozza a hulladék betöltését:

a) indításkor addig, amíg a √ (2) bekezdésben előírt Õ hőmérsékletet, a 850 °C vagy 1 100 °C-ot – attól függően, hogy melyik esetről van szó – illetve a 46. cikk (1) bekezdése (4) bekezdés szerint meghatározott szintet el nem éri;

b) amikor a √ (2) bekezdésben előírt Õ 850 °C vagy 1 100 °C-ot, attól függően, hogy melyik esetről van szó, illetve a 46. cikk (1) bekezdése(4) bekezdés szerint meghatározott szintet nem tudja tartani;

c) minden olyan esetben, amikor az ebben az irányelvben foglaltak szerint előírt folyamatos mérések azt mutatják, hogy a tisztító √ véggáztisztító- Õ berendezések meghibásodása, illetve üzemzavara következtében valamelyik kibocsátási határértéket túllépik.

56. Amennyire gyakorlati szempontból ez lehetséges, a hulladékégető vagy együttégető √ művekben Õ folyamat során keletkezett hőt hasznosítani kell.

67. A fertőző kórházi hulladékot azonnal és közvetlen érintkezés nélkül az égető kemencékbe kell tenni, anélkül, hogy azt megelőzően más kategóriába tartozó hulladékkal keverték volna.

78. A √ tagállamok biztosítják, hogy a Õ hulladékégető vagy együttégető művek vezetését √ üzemeltetését és felügyeletét Õ olyan természetes személyre kell bízni √ végezze Õ , aki rendelkezik az üzem vezetéséhez szükséges szakértelemmel.

46. cikk

Üzemelési feltételek változtatására vonatkozó engedély

1.4. A 45. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseiben foglaltaktól, a hőmérséklet tekintetében ugyanezen cikk (43) bekezdésében foglaltaktól, illetve a bizonyos hulladékkategóriákra vagy bizonyos termikus eljárások esetében az engedélyben megadott feltételektől eltérő körülményeket az illetékes hatóságok engedélyezhetik, ha az ezen irányelvben fejezetben foglalt √ egyéb Õ feltételek teljesülnek. A tagállamok meghatározhatják az ilyen engedélyekre vonatkozó szabályozást.

2. √ Hulladékégető művek esetében Õ azAz üzemi körülmények megváltoztatása nem okozhatja több maradékanyag képződését vagy magasabb szervesanyag √ szennyezőanyag Õ-tartalmú maradékanyagok keletkezését azon mennyiségekhez képest, amelyek várhatóan az 45. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseiben foglalt körülmények között keletkeznének.

A (2) bekezdésben foglaltaktól, a hőmérséklet tekintetében a (3) bekezdésben foglaltaktól, illetve a bizonyos hulladékkategóriákra vagy bizonyos termikus eljárások esetében az engedélyben megadott feltételektől eltérő körülményeket az illetékes hatóságok engedélyezhetnek, ha az ezen irányelvben foglalt feltételek teljesülnek. A tagállamok meghatározhatják az ilyen engedélyekre vonatkozó szabályozást. Ezen engedélyek feltétele továbbá, hogy legalább az V. mellékletben a szerves szénre és szén-monoxidra előírt kibocsátási határértékekre vonatkozó rendelkezések teljesüljenek.

√ (3) Azoknak a hulladék-együttégető műveknek, amelyek esetében az (1) bekezdésnek megfelelően engedélyezték az üzemelési feltételek megváltoztatását, az összes szerves szénre és a szén-monoxidra vonatkozóan legalább a VI. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértéket kell betartaniuk. Õ

A farost- és papíripariban már meglévő kéregégető kazánokban a termelődés helyén együtt-égetett saját hulladék esetében √ , amelyek kéregből származó hulladék együttégetését végzik a termelődés helyén és amelyek 2002. december 28-a előtt üzemeltek és engedéllyel rendelkeztek, illetve amelyek esetében az (1) bekezdésnek megfelelően engedélyezték az üzemelési feltételek megváltoztatását Õ az ilyen engedélyek feltétele továbbá, hogy legalább az VVI. melléklet 3. részében a szerves szénre előírt kibocsátási határértékek √ nek teljesülniük kell Õ re vonatkozó rendelkezések teljesüljenek.

√ (4) A tagállamok megküldik a Bizottságnak Õ azAz e bekezdésben(1), (2) és (3) bekezdések értelmében √ engedélyezett Õ meghatározott összes üzemeltetési feltételt, valamint azok ellenőrzésének eredményét a tagállamok a √ 67. cikk szerinti Õ jelentési követelményeknek megfelelő információszolgáltatás részeként megküldik a Bizottságnak.

475. cikk

A hulladék szállítása és átvétele

1. A hulladékégető vagy együttégető mű üzemeltetője megtesz minden szükséges óvintézkedést a hulladék szállítása és átvétele során a környezetre gyakorolt terhelés, különösen a levegő, felszíni vizek és a talajvíz elszennyeződésének, illetőleg √ a környezetre kifejtett egyéb kedvezőtlen hatások, Õ szag és zajhatások, valamint az emberi egészségre gyakorolt közvetlen kockázatok megelőzése, illetve amennyire ez gyakorlati szempontból lehetséges, korlátozása érdekében. Ezen intézkedéseknek legalább a (3) és (4) bekezdésben foglalt követelményeknek meg kell felelniük.

2. Az üzemeltetőnek az egyes hulladékosztályokba tartozó hulladékok tömegét a hulladékégető vagy együttégető műben történő átvételük előtt meg kell határoznia, lehetőség szerint az EWC a 2000/532/EK bizottsági rendelettel létrehozott Európai Hulladékjegyzék szerint.

3. Az üzemeltetőnek, mielőtt a hulladékégető vagy együttégető műben veszélyes hulladékot vesz át, √ be kell szereznie Õ rendelkeznie kell a hulladékra vonatkozó információkatra, többek között annak eldöntése érdekében, hogy az teljesíti-e a 40. cikk (2) bekezdésében4. cikk (5) bekezdésében foglalt engedélyezési követelményeket.

Az információnak az alábbiakra kell kiterjednie:

a) a (4) bekezdés a) pontjában említett dokumentumokban a hulladék keletkezésére vonatkozóan található valamennyi hivatalos információ;

b) a hulladék fizikai, és amennyiben ez gyakorlati szempontból megoldható, vegyi összetétele, valamint az összes többi olyan információ, amely annak eldöntéséhez szükséges, hogy a hulladék megfelelő-e a tervezett égetési folyamat céljaira;

c) a hulladék veszélyes tulajdonságaira, azokra az anyagokra, amelyekkel nem szabad összekeverni, valamint azokra az óvintézkedésekre, amelyeket a hulladék kezelésekor szem előtt kell tartani.

4. Mielőtt az üzemeltető a hulladékégető vagy együttégető műben veszélyes hulladékot venne át, legalább az alábbi átvételi eljárásokat el kell végeznie:

a) a 91/689/EGK √ 20../…/EK Õ irányelv által megkövetelt dokumentumok ellenőrzése, továbbá amennyiben szükséges, az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan ki történő hulladékszállítások felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1-jei 259/93/EGK tanácsi rendeletben[44], valamint a veszélyes anyagok szállításával foglalkozó jogszabályokban foglalt dokumentumok ellenőrzése;

b) reprezentatív minta vétele lehetőség szerint lerakodás előtt, amennyiben az nem célszerűtlen, például fertőző klinikai hulladékok esetében, annak ellenőrzése céljából, hogy megfelel-e a szállítmány a (3) bekezdésben megadott információnak, illetve azért, hogy az illetékes hatóságok meg tudják állapítani a kezelt hulladékok jellegét.

E √ A b) pontban említett Õ mintákat az √ érintett hulladék Õ égetését követően legalább egy hónapon át meg kell őrizni.

5. Az illetékes hatóság kivételt engedhet a (2), (3), illetve (4) bekezdés alól olyan √ hulladékégető és együttégető művek számára, amelyek a II. fejezet hatálya alá tartozó létesítmény részét képezik és kizárólag a létesítményben képződött hulladék égetését vagy együttégetését végzik Õ ipari üzemek és vállalkozások számára, amelyek csak saját hulladékukat égetik vagy együttégetik a keletkezés helyén, feltéve hogy ezen irányelv előírásai teljesülnek.

489. cikk

Maradékanyagok

1. A hulladékégető vagy együttégető művek működésének eredményeként keletkező maradékanyagok mennyiségét és káros hatását a lehető legkisebbre kell csökkenteni. A maradékanyagokat lehetőség szerint közvetlenül az üzemben vagy azon kívül, a hatályos és vonatkozó közösségi jogszabályok figyelembevételével újra fel kell használni.

2. A por alakú szilárd maradékanyagok, például kazánhamu és az égéstermékek kezeléséből származó szilárd maradékanyagok szállítását és közvetlen tárolását oly módon, például zárt tartályokban kell megoldani, hogy azok ne kerülhessenek ki a környezetbe.

3. A hulladékégető és együttégető művekből származó maradékanyagok végleges elhelyezési útvonalának megállapítását, illetve hasznosítását megelőzően megfelelő vizsgálatokat kell végezni a különféle égetési maradékanyagok fizikai és kémiai jellemzőinek, valamint szennyezőképességének megállapítása céljából. Az elemzésnek √ A vizsgálatoknak Õ ki kell terjedniük a teljes oldható és az oldható nehézfém frakcióra.

ê 2000/76/EK 4. cikk (kiigazított szöveg)

49. cikk

√ Lényeges változtatás Õ

8. Amennyiben Vvalamely √ kizárólag Õ nem veszélyes hulladékot √ a II. fejezet hatálya alá tartozó létesítményben Õ égető hulladékégető vagy együttégető mű üzemeltetője √ üzemeltetésében bekövetkező változtatást Õ olyan változtatást tervez az üzemben, amely veszélyes hulladék égetésével vagy együttégetésével jár, ezt a lépést a 96/61/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében lényeges változásnak kell tekinteni, és ezért azon irányelv 12. cikkének (2) bekezdését kell alkalmazni.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

5012. cikk

√ A nyilvánosság tájékoztatása és jelentéstétel a hulladékégető és együttégető művekről Õ Az információhoz való hozzáférés és a társadalmi részvétel

1. Az új hulladékégető és együttégető művekre beadott kérelmeket a 90/313/EGK tanácsi irányelv[45] és a 96/61/EK irányelv sérelme nélkül legalább egy helyen – például a helyi hatóságok irodáiban – megfelelően hosszú időn keresztül a nyilvánosság számára √ legalább egy helyen Õ hozzáférhetővé kell tenni, hogy ezekre az illetékes hatóság döntése előtt √ a nyilvánosság Õ észrevételt tehessen lehessen tenni. A döntést, hozzácsatolva az engedély legalább egy példányát, és minden további módosítást, szintén a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

2. Az óránként két tonna vagy annál nagyobb névleges teljesítményű hulladékégető vagy együttégető művek esetében √ a 67. cikkben említett jelentésnek információt kell tartalmaznia Õ a létesítmény működéséről és annak ellenőrzéséről készített, az üzemeltető által az illetékes hatóságoknak benyújtott éves jelentést, a 96/61/EK irányelv 15. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül√ , illetve be kell számolnia az égetési és együttégetési technológia működéséről és a levegőbe és vízbe történő kibocsátásoknak a kibocsátási határértékekhez viszonyított szintjéről. Ezt az információt Õ szintén a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni. E jelentésben minimális követelményként be kell számolni a technológia működéséről, valamint az ezen irányelvben foglalt kibocsátási határértékekkel való összehasonlításban a levegőbe és vizekbe történő tényleges kibocsátásról.

3. Az illetékes hatóságok listát állítanak össze az óránként két tonnánál kisebb névleges teljesítményű hulladékégető vagy együttégető művekről, és azt is a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

14. cikk

Felülvizsgálati záradék

A Bizottság a 96/61/EK irányelv sérelme nélkül 2008. december 31-éig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ezen irányelv alkalmazása során nyert tapasztalatokról, különös tekintettel az új üzemekre, valamint a kibocsátást szabályozó technológiában elért haladásra és a hulladékgazdálkodásban nyert tapasztalatokra. A jelentésnek továbbá a technológia állásában, az üzemek üzemeltetési tapasztalataiban és a környezetvédelmi követelményekben bekövetkezett előrelépésen kell alapulnia. A jelentésnek tartalmaznia kell egy különös részt is, amely a II. melléklet 1.1. részének alkalmazásáról szól, különös tekintettel arra, hogy a II. melléklet 1.1. részének lábjegyzetében említett meglévő cementégető kemencék gazdaságilag és műszakilag képesek-e teljesíteni az e mellékletben az új cementégető kemencékre megállapított NOx határértékeket. A jelentéshez szükség esetén mellékelni kell az ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatos módosítási vagy felülvizsgálati javaslatokat. A Bizottság adott esetben az említett jelentést megelőzően is tehet javaslatot a II.3. melléklet módosítására, amennyiben jelentősebb mennyiségű hulladékot irányítanak olyan típusú együttégető műbe, amellyel a II.1. és II.2. melléklet nem foglalkozik.

15. cikk

Jelentés

Az ezen irányelv végrehajtásáról szóló jelentéseket a 91/692/EGK tanácsi irányelv 5. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően kell összeállítani. Az első jelentésnek legalább a 2002. december 28-át követő első három évet kell teljes mértékben átfognia, és meg kell felelnie a 94/67/EK irányelv 17. cikkében, valamint a 96/61/EK irányelv 16. cikkének (3) bekezdésében említett időszakoknak. Ennek érdekében a Bizottság kellő időben kidolgozza a megfelelő kérdőíveket.

16. cikk

Az irányelv jövőbeni módosítása

A Bizottság a 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a műszaki haladás eredményeihez való alkalmazkodás érdekében, vagy a kibocsátás csökkentéséből eredő egészségügyi előnyökkel kapcsolatos újabb eredmények következtében módosítja a 10., 11. és 13. cikket, illetve az I. és III. mellékletet.

ê 1999/13/EK (kiigazított szöveg)

V. fejezet

√ A szerves oldószereket használó létesítményekre és tevékenységekre vonatkozó külön rendelkezések ∏

511. cikk

Cél ésHhatály

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy megakadályozza, vagy csökkentse a környezetbe – főleg a levegőbe – kibocsátott illékony szerves vegyületek közvetlen és közvetett hatásait és ezek potenciális kockázatát az emberi egészségre úgy, hogy végrehajtandó intézkedéseket és eljárásokat írnak elő az I. mellékletben meghatározott tevékenységekre vonatkozóan, amennyiben ezek a II. A. mellékletben felsorolt küszöbértékek feletti oldószerfogyasztással üzemelnek.

√ Ezt a fejezetet a VII. melléklet 1. részében felsorolt és – adott esetben – ugyanezen melléklet 2. részében meghatározott oldószerfogyasztási küszöbértéket elérő tevékenységekre kell alkalmazni. Õ

522. cikk

Fogalommeghatározások

E fejezetzen irányelv alkalmazásában √ a következő fogalommeghatározások érvényesek Õ:

1. rögzített műszaki egység , ahol egy vagy több olyan tevékenységet végeznek, amely az 1. cikk által megállapított hatály alá tartozik, valamint bármely más ehhez közvetlenül kapcsolódó tevékenységet, ami műszaki összefüggésbe hozható az adott telephelyen végzett tevékenységekkel, és amely hatással lehet a kibocsátásra;

1.2 meglévő berendezés olyan üzemelő berendezés, vagy az ezen irányelv hatálybalépése előtti szabályozásnak megfelelően engedélyezett vagy nyilvántartásba vett berendezés, vagy amelynél az illetékes hatóság véleménye szerint az hiánytalan engedélyezési kérelem tárgyát képezi, feltéve hogy a berendezést ezen irányelv hatálybalépését követő egy éven belül üzembe helyezik; √ amely 2001. április 1-je előtt engedélyt kapott vagy 2001. április 1-je előtt teljes engedélykérelmet nyújtott be, feltéve, hogy a létesítményt legkésőbb 2002. április 1-ig üzembe helyezték Õ;

3. kis berendezés olyan berendezés, amely a II.A. melléklet 1., 3., 4., 5., 8., 10., 13., 16. vagy 17. rovatainak alacsonyabb küszöbértékű sávjába esik, vagy a II. A. mellékletben felsorolt egyéb tevékenységek esetén azok, amelyek oldószer-felhasználása kevesebb, mint 10 tonna/év;

4. lényeges változtatás

- – a 96/61/EK irányelv hatálya alá tartozó berendezésre vonatkozóan a fogalommeghatározás abban az irányelvben szerepel,

- – kis berendezésre vonatkozóan a névleges kapacitás olyan mértékű megváltozása, amely az illékony szerves vegyületek kibocsátásának több mint 25 %-os növekedéséhez vezet. Bármely olyan változás, amely az illetékes hatóság véleménye szerint jelentős negatív hatást gyakorolhat az emberi egészségre vagy a környezetre, ugyancsak lényeges változásnak minősül,

- – minden más berendezésre vonatkozóan a névleges kapacitás olyan mértékű változása, amely az illékony szerves vegyületek kibocsátásának több mint 10 %-os növekedéséhez vezet. Bármely olyan változás, ami az illetékes hatóság véleménye szerint jelentős negatív hatást gyakorolhat az emberi egészségre vagy a környezetre, ugyancsak lényeges változtatásnak minősül;

5. illetékes hatóság az a hatóság vagy azok a hatóságok vagy testületek, amelyek a tagállamok jogszabályai értelmében felelősek az irányelvből származó kötelezettségek végrehajtásáért;

6. üzemeltető bármely természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely üzemelteti vagy ellenőrzi a berendezést, vagy – ahol a nemzeti jogszabályok úgy rendelkeznek – aki, illetve amely a berendezés műszaki üzemeltetése felett döntési joggal bíró gazdasági felhatalmazást kapott;

7. engedély olyan írásbeli határozat, amellyel az illetékes hatóság engedélyt ad egy berendezés egészének vagy egy részének üzemeltetésére;

8. nyilvántartásba vétel olyan, jogszabályban rögzített eljárás, amely legalább az üzemeltetőnek az illetékes hatósághoz intézett értesítését tartalmazza arról, hogy egy, az irányelv hatálya alá tartozó berendezést kíván üzemeltetni vagy ilyen tevékenységet kíván végezni;

9. kibocsátás (emisszió): illékony szerves vegyületeknek egy berendezésből történő bármiféle környezetbe juttatása;

11.(2) véggázok: olyan anyagok gáz formájában történő kibocsátása kéményből vagy szennyezőanyag-csökkentő berendezésből a levegőbe, amelyek illékony szerves vegyületeket vagy más szennyezőanyagokat tartalmaznak;. A térfogatáramok m3/h értékben vannak kifejezve és szabványos körülményekre vonatkoznak;

10.(3) diffúz kibocsátás (diffúz emisszió): bármely, az illékony szerves vegyületeknek nem véggázok formájában történő kibocsátása a levegőbe, talajba és vízbe, valamint – hacsak a II. A. melléklet kivételt nem tesz, bármely termékben lévő oldószer √ hacsak a IIA. melléklet 2. része kivételt nem tesz Õ . Ide sorolandók olyan elszökő kibocsátások, amelyek ablakokon, ajtókon, ventilátor-rendszereken és hasonló nyílásokon keresztül jutnak ki a külső környezetbe;

12.(4) teljes kibocsátás (emisszió): a diffúz kibocsátás és a véggázokkal történő kibocsátás összege;

13. kibocsátási (emissziós) határérték illékony szerves vegyületek tömege egyes jellemző paraméterekben, koncentrációban, százalékban és/vagy kibocsátási szintben kifejezve, szabványos körülményekre (N) átszámítva, amelyeket nem lehet túllépni egy vagy több időszakban;

14. anyagok bármely kémiai elem és annak vegyületei, ahogy azok természetes állapotban vagy iparilag előállított formában előfordulnak akár szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotban;

155. készítmény két vagy több anyagból készített keverék vagy oldat; √ keverék a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló, 2006. december 18-I 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[46] 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott keverék, Õ

16. szerves vegyület bármely olyan vegyület, amely legalább szenet, valamint a hidrogén, halogének, oxigén, kén, foszfor, szilícium vagy nitrogén elemek közül egyet vagy többet tartalmaz a karbonoxidok, szervetlen karbonátok és bikarbonátok kivételével;

17. illékony szerves vegyület (VOC) bármely olyan szerves vegyület, amelynek gőznyomása 293,15 K-on 0,01 kPa vagy nagyobb érték, vagy ennek megfelelő illékonyságú a mindenkori felhasználás körülményei között. Ebben az irányelvben az a kreozot frakció (kátrány párlat), amelynek gőznyomása 293.15 K-on meghaladja ezt az értéket, VOC-nak tekintendő;

18. szerves oldószer bármely illékony szerves vegyület (VOC), amit önmagában vagy más anyagokkal kombinálva nyersanyagok, termékek vagy hulladékanyagok feloldására használnak, vagy tisztítószerként alkalmazzák szennyezőanyagok feloldására, avagy oldószerként, diszperziós közegként, viszkozitásbeállító közegként, felületi feszültségbeállító közegként, lágyítószerként vagy konzerválószerként használnak anélkül, hogy kémiai változáson menne keresztül;

19. halogénezett szerves oldószer olyan szerves oldószer, ami legalább egy bróm, klór, fluor vagy jód atomot tartalmaz molekulánként;

20. bevonat bármely készítmény, beleértve valamennyi szerves oldószert vagy olyan készítményt, ami a megfelelő felvitel érdekében szerves oldószereket tartalmaz, amit egy felületen dekorációs, védő vagy más funkcionális hatás elérésére használnak;

(6)21. ragasztóanyag bármely olyan készítmény √ keverék Õ , beleértve minden szerves oldószert vagy olyan készítményt √ keveréket Õ, amely a megfelelő használhatóság érdekében szerves oldószereket tartalmaz, amit egy termék különálló részeinek összeragasztására használnak;

(7)22. tinta vagy nyomdafesték bármely olyan készítmény √ keverék Õ, beleértve minden szerves oldószert vagy a megfelelő felvitel érdekében szerves oldószereket tartalmazó készítményt √ keveréket Õ, amelyet nyomtatásnál használnak szöveg vagy képek felületre történő nyomtatására;

(8)23. lakk: átlátszó bevonat;

(9)24. fogyasztás vagy felhasználás egy berendezésbe naptári évenként vagy bármely más 12 hónapos időszakonként bevitt teljes szerves oldószer mennyiség, levonva ebből az újrafelhasználásra visszanyert illékony szerves vegyületek (VOC) mennyisége;

(10)25. oldószerbevitel a szerves oldószereknek és ezeknek olyan készítményekben √ keverékekben Õ lévő mennyisége, amelyeket egy tevékenység végrehajtása során felhasználnak, beleértve a berendezésen belül és kívül visszanyert oldószereket, amelyeket mindig számításba kell venni, valahányszor a tevékenység végzéséhez felhasználják;

(11)26. szerves oldószerek újrafelhasználása olyan szerves oldószerek felhasználása, amelyeket egy berendezésből bármilyen műszaki vagy kereskedelmi célból visszanyertek, beleértve a tüzelőanyagként (üzemanyagként) való felhasználást is, de kizárva a visszanyert szerves oldószerek hulladékként történő végleges lerakását;

27. tömegáram a kibocsátott illékony szerves vegyületek (VOC) mennyisége tömeg/óra egységben;

28. névleges kapacitás a szerves oldószerek maximális tömegének bevitele egy berendezésbe egy napra átlagolva, ha a berendezés a tervezett teljesítményen, normál üzemelési körülmények között működik;

29. normál üzemmód egy berendezés működésének vagy egy tevékenységnek bármely időszaka, kivéve az indítási és leállási műveleteket és a berendezések karbantartását;

30.(12) zárt feltétel: olyan körülmények, amelyek között a berendezést úgy üzemeltetik, hogy a tevékenységből származó illékony szerves vegyületeket (VOC) összegyűjtik, és szabályozott módon vezetik ki kéményen vagy szennyezéscsökkentő berendezésen keresztül és emiatt ezek nem teljesen diffúz kibocsátások;

31. szabványos körülmény 273,15 K hőmérséklet és 101,3 kPa nyomás;

32. 24 órás átlag minden olyan érvényes eredményleolvasás számtani átlaga, amit a normál üzemmód 24 órás időszaka alatt mértek;

(13)33. indítási és leállási művelet olyan üzemeltetés, melynek során egy tevékenységet, egy készüléket vagy egy tartályt üzemkész állapotba vagy éppen üresjáratba helyeznek A, a rendszeresen ingadozó tevékenységi fázisok √ kivételével Õ nem tekintendők indításnak és leállásnak.,

3. cikk

Új berendezésekre vonatkozó kötelezettségek

A tagállamok elfogadják a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy:

1. minden új berendezés megfeleljen az 5., 8. és 9. cikk követelményeinek;

2. a 96/61/EK irányelv hatálya alá nem tartozó valamennyi új berendezés nyilvántartásba kerüljön vagy engedélyezési eljáráson menjen keresztül üzembe helyezés előtt.

4. cikk

Meglévő berendezésekre vonatkozó kötelezettségek

A 96/61/EK irányelv sérelme nélkül, a tagállamok elfogadják a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy:

1. a meglévő berendezések legkésőbb 2007. október 31-ig feleljenek meg az 5., 8. és 9. cikk követelményeinek;

2. valamennyi meglévő berendezés legkésőbb 2007. október 31-ig nyilvántartásba vagy engedélyeztetésre kerüljön;

3. azokról az engedélyezendő vagy nyilvántartásba veendő berendezésekről, amelyekre a II. B. melléklet csökkentési tervét alkalmazzák, legkésőbb 2005. október 31-ig értesíteni kell az illetékes hatóságot;

4. ha a berendezés:

- lényeges változtatáson megy keresztül, vagy

- lényeges változtatást követően először kerül az irányelv hatálya alá,

a berendezésnek azt a részét, ami lényeges változtatáson megy keresztül, vagy új berendezésként sorolják be, vagy meglévő berendezésként, feltéve hogy az egész berendezés teljes kibocsátása nem haladja meg azt az értéket, amit az eredményezett volna, ha a lényegesen megváltoztatott részt új berendezésként kezelik.

ê 1999/13/EK 5. cikk (6) bekezdés (kiigazított szöveg)

53. cikk

√ Veszélyes anyagok helyettesítése Õ

6. Az olyan anyagokat vagy készítményeket √ keverékeket Õ, amelyek a 67/548/EGK irányelv[47] szerint reprodukciós szempontból karcinogénnek, mutagénnek vagy toxikusnak minősülnek, és VOC az illékony szerves vegyület tartalmuk miatt az R45, R46, R49, R60, R61 mondatokat rendelik hozzájuk, amennyire ez lehetséges és a 7. cikk (1) bekezdésében említett útmutatás figyelembevételével a lehető legrövidebb időn belül fel kell váltani kevésbé ártalmas anyagokkal vagy készítményekkel √ keverékekkel Õ .

ê 1999/13/EK (kiigazított szöveg)

545. cikk

Követelmények √ K ibocsátásszabályozás Õ

1. A tagállamok az engédelyezés feltételeinek pontos meghatározásával vagy kötelező jogszabályok alkotásával megfelelő √megteszik a szükséges Õ intézkedéseket √ a következők egyikének biztosítása érdekében Õ: a (2)-(12) bekezdésben foglalt követelmények teljesítése érdekében.

2. Valamennyi berendezésnek meg kell felelnie:

a) vagy √ a létesítményekből származó illékony szerves vegyületek kibocsátása nem haladhatja meg Õ a véggázokra vonatkozó kibocsátási határértékeket és a diffúz kibocsátásra vonatkozó √ határ Õértékeket betartására vagy a teljes kibocsátásra vonatkozó határértékeket, és √ teljesülnek Õ a II. A. mellékletbenVII. melléklet 2. és 3. részében meghatározott egyéb követelményeknek;

vagy

b) √ a létesítmény megfelel Õ a II. B. mellékletbenVII. melléklet 5. részében ismertetett √ előírt Õ csökkentési tervre vonatkozó követelményeknek√ , feltéve, hogy az a) pontban említett kibocsátási határértékek alkalmazásával egyenértékű kibocsátáscsökkenés valósul meg Õ .

ê 1999/13/EK II.B. melléklet 1. pont (kiigazított szöveg)

√ A tagállamok a 67. cikk (1) bekezdésével összhangban jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a b) pontban említett egyenértékű kibocsátáscsökkenés megvalósításában elért előrelépésről. Õ

ê 1999/13/EK (kiigazított szöveg)

(2)(3)a) √ Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve, amennyiben az üzemeltető Õ A diffúz kibocsátásra vonatkozóan a tagállamok a berendezésekre a diffúz kibocsátási értékeket alkalmazzák kibocsátási határértékként. Ugyanakkor ha az illetékes hatóság számára √ bizonyítja Õ kielégítően bizonyított, hogy egy adott berendezésnél ez az érték √ a diffúz kibocsátások határértéke Õ műszakilag vagy gazdaságilag nem teljesíthető, az illetékes hatóság felmentést adhat az egyedi berendezésre √ engedélyezheti a kibocsátási határérték túllépését Õ, feltéve, ha emiatt nem várható az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt jelentős kockázat.√ , illetve ha Õ aAz üzemeltető √ bizonyítja Õ nek minden ilyen eltérésnél kielégítően bizonyítania kell az illetékes hatóság számára, hogy az elérhető legjobb technológiát √ technikákat Õ alkalmazza;

3. √ Az (1) bekezdéstől eltérve, a VII. melléklet 2. részében található táblázat 8. tétele által érintett, zárt körülmények között nem elvégezhető bevonási (festési) tevékenységek esetében az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy a létesítmény kibocsátásai ne teljesítsék az említett bekezdésben előírt követelményeket, amennyiben az üzemeltető bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy a követelményeknek való megfelelés műszakilag és gazdaságilag sem kivitelezhető, valamint hogy az elérhető legjobb technikákat alkalmazzák. Õ

(3) b) az olyan tevékenységek, amelyek nem végezhetők zárt körülmények között, mentesíthetők a II. A. melléklet követelményei alól, ha ezt a lehetőséget a melléklet kifejezetten említi. Ekkor a II. B. mellékletben lévő csökkentési tervet kell alkalmazni, hacsak az illetékes hatóság számára kielégítően nem bizonyított, hogy ez a lehetőség műszakilag vagy gazdaságilag nem teljesíthető. Az üzemeltetőnek ebben az esetben kielégítően bizonyítania kell az illetékes hatóság számára, hogy a rendelkezésre álló legjobb technikát alkalmazza.

4. A tagállamok a 11. cikkel67. cikk (2) bekezdésével összhangban jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az a)(2) és b)(3) albekezdések√ ben említett eltérésekről Õ et érintő eltérésekről.

4. Olyan berendezéseknél, amelyeknél nem alkalmazzák a csökkentési tervet, minden olyan szennyezéscsökkentő egységnek, amit az irányelv hatálybalépése után szereltek fel, meg kell felelnie a II. A. mellékletben foglalt követelményeknek.

5. A közegészség és a környezet megóvása érdekében az (6) és (8) bekezdésben meghatározott VOColyan illékony szerves vegyületek kibocsátását, √ amelyekhez az R40, R45, R46, R49, R60, R61 vagy R68 mondatokat rendelik Õ úgy, mint zárt feltételek mellett szabályozzák üzemelő berendezésből történő kibocsátást, amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható√ , illetve azok nem haladhatják meg a VII. melléklet 4. részében előírt kibocsátási határértékeket Õ.

6.5. Az olyan berendezéseknek, amelyekben két vagy több olyan tevékenységet végeznek, amelyek mindegyike meghaladja a II. A. mellékletbenVII. melléklet 2. részében foglalt küszöbértékeket:

a) az (6), (7) és (8)(5) bekezdésben meghatározott anyagok használata esetén minden tevékenységre külön-külön meg kell felelniük az ebben a bekezdésbenezekben a bekezdésekben meghatározott követelményeknek;

b) más anyagok esetében vagy:

i. minden tevékenységre vonatkozóan külön-külön teljesíteniük kell a 12. bekezdésben meghatározott követelményeket, vagy

ii. olyan √ az illékony szerves vegyületekre vonatkozó Õ teljes kibocsátással kell rendelkezniük, ami nem haladhatja meg azt az értéket, amit az eredményezett volna, ha az i. pont követelményeit alkalmazzák.

7. A (6) bekezdésben meghatározott VOC kibocsátásoknál, ahol az említett kockázati megjelölést okozó vegyületek összességének tömegárama nagyobb vagy egyenlő 10 g/h -val, a 2 mg/Nm3 kibocsátási határértéket kell betartani. A kibocsátási határérték az egyes vegyületek tömegének összegére vonatkozik.

8. Halogénezett VOC kibocsátásoknál, amelyekhez az R40 mondatot rendelik hozzá, és ahol az R40 megjelölést okozó kibocsátott vegyületek összességének tömegárama nagyobb vagy egyenlő 100 g/h -val, a 20 mg/Nm3 kibocsátási határértéknek kell megfelelni. A kibocsátási határérték az egyes vegyületek tömegének összegére vonatkozik.

9. Az olyan VOC vegyületek kibocsátásánál, amelyeket az irányelv hatálybalépése után jelöltek ki, és amelyeknek viselniük kell a (6) és (8) bekezdésben említett R mondatok egyikét, a (7) és (8) bekezdésben említett kibocsátási határértékeknek a lehető legrövidebb időn belül meg kell felelni.

7.10. Minden alkalmas óvintézkedést meg kell tenni az indítási és leállási műveletek során történő √ illékony szerves vegyület Õ kibocsátások minimalizálása érdekében.

11. Azok a meglévő berendezések, amelyek meglévő kibocsátáscsökkentő eszközökkel üzemelnek és amelyek a következő kibocsátási határértékeket elégítik ki:

- 50 mg C/Nm3 égetés esetén,

- 150 mg C/Nm3 bármely más kibocsátáscsökkentő berendezés esetén,

a 15. cikkben említett időpont után 12 évi időtartamra mentesítve vannak a II. A. melléklet táblázatában lévő, véggázokra vonatkozó kibocsátási határértékek betartása alól, feltéve hogy az egész berendezés teljes kibocsátása nem haladja meg azt az értéket, amit az eredményezett volna, ha a táblázat minden követelményét kielégítik.

12. Azokat a berendezéseket, amelyek a (6), (7) és (8) bekezdésben meghatározott anyagokat bocsátanak ki, sem a csökkentési terv, sem a (11) bekezdés alkalmazása, sem pedig a 6. cikk nem mentesíti az alól, hogy megfeleljenek az ezekben a bekezdésekben megfogalmazott követelményeknek.

13. Ha a 793/93/EGK tanácsi rendelettel[48] és az 1488/94/EK bizottsági rendelettel[49] vagy a 67/548/EGK tanácsi irányelvvel és a 93/67/EGK bizottsági irányelvvel[50] összhangban kockázatbecslésre kerül sor az R40, R60 vagy R61 megjelölésű anyagokra vonatkozóan, amelyek az irányelv szabályozása alá esnek, a Bizottság figyelembe veszi a kockázatbecslés következtetéseit és megteszi a szükséges intézkedéseket.

ê 1999/13/EK

6. cikk

Nemzeti tervek

1. A 96/61/EK irányelv sérelme nélkül, a tagállamok nemzeti terveket dolgozhatnak ki és hajthatnak végre az 1. cikk hatálya alá eső ipari berendezésekből és tevékenységekből kibocsátott szennyezőanyagok csökkentésére, kivéve a II. A. melléklet 4. és 11. pontjában foglalt tevékenységeket. Az egyéb tevékenységek egyikét sem lehet kizárni abból a körből, amely az irányelv céljait nemzeti terv segítségével kívánja elérni. Ezeknek a terveknek a nemzeti terv érvényességi időszakán belül a VOC vegyületeknek az irányelv hatálya alá eső, meglévő berendezésekből történő éves kibocsátáscsökkenését legalább ugyanolyan mennyiséggel és ugyanolyan időtartamon belül kell felmutatniuk, mint amit az 5. cikk (2) és (3) bekezdésében és a II. mellékletben foglalt kibocsátási határértékek alkalmazása révén értek volna el. A szükség esetén aktualizált nemzeti tervet háromévenként újra benyújtják a Bizottsághoz.

Az a tagállam, amelyik nemzeti terveket dolgoz ki és hajt végre, felmentést adhat a meglévő berendezéseknek az 5. cikk (2) és (3) bekezdésében és a II. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékek betartása alól. Egy nemzeti terv semmilyen körülmények között sem adhat felmentést egy meglévő berendezésnek a 96/61/EK irányelvben meghatározott rendelkezések alól.

2. A nemzeti terv egy listát tartalmaz a megtett, illetve szükséges intézkedésekről annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben meghatározott célt elérjék, beleértve a javasolt terv folyamatos ellenőrzésének részleteit is. Tartalmazza még azokat a kötelező erejű közbülső szennyezéscsökkentési terveket is, amelyekkel a cél felé való előrehaladás mérhető. Ennek összeegyeztethetőnek kell lennie a vonatkozó, fennálló közösségi előírásokkal, beleértve az irányelv vonatkozó rendelkezéseit, és tartalmaznia kell még:

- annak a tevékenységnek vagy azoknak a tevékenységeknek a meghatározását, amelyekre a terv vonatkozik,

- a kibocsátások csökkentésének mértékét, amit ezekkel a tevékenységekkel kívánnak elérni és ami megfelel annak a csökkentési foknak, amit az (1) bekezdésben meghatározott kibocsátási határértékek alkalmazásával értek volna el,

- a terv által érintett berendezések számát és ezek teljes kibocsátásait, valamint minden egyes tevékenységre vonatkozóan a teljes kibocsátást.

A terv tartalmazza ezeken túl a követelmények teljesítéséhez szükséges eszközök teljes leírását, annak bizonyítékát, hogy ezek az eszközök végrehajthatóak lesznek, és azokat az adatokat, amelyekkel a tervnek való megfelelés bizonyítható.

3. A tervet a tagállamok benyújtják a Bizottsághoz. A tervhez mellékelni kell olyan kiegészítő dokumentumokat, amelyek kielégítően bizonyítják, hogy az 1. bekezdés szerinti cél elérhető, valamint bármely olyan dokumentumot is, amit a Bizottság külön kér. A lényeges változáson keresztülment meglévő berendezések a nemzeti terv tárgykörében maradnak, feltéve hogy ezek a terv részét képezték a lényeges változás bekövetkezte előtt is.

4. A tagállam kijelöl egy nemzeti hatóságot azoknak az információknak az összegyűjtésére és értékelésére, amelyeket a (3) bekezdés követel meg, valamint a nemzeti terv végrehajtására.

a) 5. A Bizottság legkésőbb az irányelv hatálybalépése után egy évvel tájékoztatja a 13. cikkben említett bizottságot a nemzeti terv értékelésére vonatkozó kritériumokról.

b) Ha a Bizottság számára a terv, az újra benyújtott terv vagy a tagállam által a 11. cikk értelmében benyújtott jelentések áttekintésekor nem kielégítően bizonyított, hogy a terv célkitűzései az előírt időszakon belül elérhetők, akkor erről a véleményéről és a vélemény kialakításának okairól értesíti a tagállamot és a 13. cikkben említett bizottságot. Ezt a terv vagy a jelentés kézhezvétele után hat hónapon belül teszi meg. Ezután a tagállam három hónapon belül bejelentést tesz a Bizottságnak és tájékoztatja a bizottságot azokról a korrekciós intézkedésekről, amelyeket a célok elérésének biztosítása érdekében tenni fog.

6. Ha a korrekciós intézkedések bejelentését követő hat hónapon belül a Bizottság úgy határoz, hogy ezek az intézkedések nem elegendőek annak biztosítására, hogy az előírt időszakon belül elérjék a terv célkitűzéseit, akkor a tagállamot kötelezi az irányelvben meghatározott időszakon belül az 5. cikk (2) és (3), valamint a II. mellékletben foglalt követelmények teljesítésére a meglévő létesítmények esetében. A Bizottság tájékoztatja a 13. cikkben említett bizottságot erről a döntéséről.

ê 1999/13/EK (kiigazított szöveg)

558. cikk

√ Kibocsátás ÕMm onitoring

1. A tagállamok az irányelv hatálya alá eső berendezés üzemeltetőjét kötelezik, hogy az illetékes hatóság részére évente egyszer vagy a hatóság kérésére bármikor adatokat szolgáltasson, amelyek képessé teszik az illetékes hatóságot arra, hogy megvizsgálja az irányelv betartását.

2. A tagállamok biztosítják, hogy azokat a véggáz vezetékeket, amelyekhez kibocsátáscsökkentő berendezés csatlakozik, és amelyek a kilépő csonknál átlagosan több mint 10 kg/h összes szerves szenet bocsátanak ki, folyamatosan figyelemmel kísérik a követelményeknek való megfelelés szempontjából.

3. Egyéb esetekben a tagállamok biztosítják, hogy vagy folyamatos, vagy szakaszos méréseket végeznek. Szakaszos mérések esetén legalább három mérési eredményt olvasnak le minden egyes mérés alkalmával.

4. Nem kötelező méréseket végezni olyan esetben, amikor nincs szükség csővégi szennyezéscsökkentő berendezésre az irányelv követelményeinek való megfeleléshez.

5. A Bizottság megszervezi az információcserét az oldószer-kezelési tervek tagállamokban történő alkalmazásáról az irányelv bevezetése után a 15. cikkben említett dátumot követő három éven belül nyert adatokra alapozva.

√ A tagállamok kötelessége, hogy akár az engedélyben előírt üzemeltetési körülmények, akár általánosan kötelező szabályozás révén biztosítsák, hogy a kibocsátások mérése a VI. melléklet 6. részével öszhangban történjen. Õ

ê 1999/13/EK (kiigazított szöveg)

569. cikk

A kibocsátási határértékek betartása

√ A véggázokra vonatkozó kibocsátási határértékek akkor tekintendők teljesítettnek, ha a VII. melléklet 8. részében előírt feltételek is teljesülnek. Õ

57. cikk

√ Megfelelőségi jelentés Õ

1. Az alábbi követelmények teljesítését kell az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítani:

√ A 8. cikk (1) bekezdésében említett megfelelőségi jelentés a megfelelőséget a következők egyike révén bizonyítja Õ:

a) a véggázok kibocsátási határértékei, a diffúz kibocsátás határértékei és a teljes kibocsátási határérték,;

b) a II. B. mellékletVII. melléklet 5. részének csökkentési tervében foglalt követelmények,.

c) az 5. cikk (3) bekezdésében lévő rendelkezések. √ az 54. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban engedélyezett eltérések Õ

√ A megfelelőségi jelentés tartalmazhat egy, a VII. melléklet 7. részével összhangban készített ÕE paraméterek betartásának bizonyítására a III. mellékletben útmutató található az oldószer-kezelési tervekhezt.

Adagolható a véggázokhoz hűtési vagy hígítási célból gáz, ahol ez műszakilag indokolt, de ezt nem szabad figyelembe venni, amikor a szennyező anyag véggázban való tömegkoncentrációját határozzák meg.

3. Folyamatos mérések esetén a kibocsátási határértékek betartottnak tekintendők, ha:

a) normál üzemmódban a 24 órás átlagok egyike sem haladja meg a kibocsátási határértékeket, és

b) az 1 órás átlagok egyike sem haladja meg 1,5-szeresnél nagyobb mértékben a kibocsátási határértékeket.

4. Időszakos mérések esetén a kibocsátási határértékek megfelelőnek tekintendők, ha:

a) az összes egyedi mérési eredmény átlaga nem haladja meg a kibocsátási határértékeket, és

b) az 1 órás átlagok egyike sem haladja meg 1,5-szeresnél nagyobb mértékben a kibocsátási határértéket.

5. Az 5. cikk (7) és (8) bekezdésében foglalt rendelkezések betartását az érintett illékony szerves vegyületek egyenkénti tömegkoncentrációinak összege alapján kell vizsgálni. A megfelelés minden más esetben a kibocsátott szerves szén össztömege alapján vizsgálandó, hacsak a II. A. mellékletben nincs másképpen meghatározva.

ê 1999/13/EK 2. cikk (4) bekezdés (kiigazított szöveg)

58. cikk

√ Meglévő létesítmény lényeges változtatása Õ

√ (1) A szerves oldószerek maximális beviteli tömegének megváltoztatása egy létesítmény napi átlagát tekintve – amennyiben a létesítmény a tervezett teljesítményen, tehát nem indítási, leállítási és karbantartási üzemelési körülmények között működik – lényegesnek tekintendő, ha az illékony szerves vegyületeknek az alábbinál nagyobb mértékű növekedéséhez vezet: Õ

- √ 25% olyan létesítmény esetében, amely a VII. melléklet 2. részének 1., 3., 4., 5., 8., 10., 13., 16. vagy 17. pontjában található alacsonyabb küszöbérték-sávba eső tevékenységeket folytat, illetve a VII. melléklet 2. részében említett egyéb tevékenységek esetében, amelynek oldószer-felhasználása kevesebb, mint 10 tonna/év; Õ

- √ 10% minden egyéb létesítmény esetében. Õ

ê 1999/13/EK 4. cikk (4) bekezdés (kiigazított szöveg)

2.4. Hha a √ meglévő Õ berendezés: lényeges változtatáson megy keresztül, vagy lényeges változtatást követően először kerül√ esik Õ az irányelv hatálya alá, a berendezésnek azt a részét, ami lényeges változtatáson megy keresztül, vagy új berendezésként sorolják be, vagy meglévő berendezésként, feltéve, hogy az egész berendezés teljes kibocsátása nem haladja meg azt az értéket, amit az eredményezett volna, ha a lényegesen megváltoztatott részt új berendezésként kezelik.

ê 1999/13/EK 9. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

3.2. Lényeges változást követően√ esetén az illetékes hatóság ellenőrzi Õ a √ létesítmény ezen irányelv követelményeinek való Õ megfelelését újra igazolni kell.

ê 1999/13/EK (kiigazított szöveg)

59. cikk

√ A szerves oldószerek Õ hHelyettesítésére √ vonatkozó információk cseréje Õ

1. A Bizottság lehetővé teszi, hogy a tagállamok √, az érintett iparág és a környezetvédelmet ösztönző nemkormányzati szervezetek Õ és az érintett szakmai ágazatok között √ közreműködésével Õ információcsereét alakuljon ki √ szervez Õ a szerves anyagok √ oldószerek Õ és lehetséges helyettesítőik felhasználásáról. Ennél az alábbi kérdéseket veszi figyelembe:√ , valamint olyan műszaki eljárásokról, amelyek a legkisebb potenciális hatást gyakorolják a levegőre, vízre, talajra, ökológiai rendszerekre és az emberi egészségre. Õ

√ Az információcsere valamennyi alábbi pontot érinti: Õ

a) felhasználhatóság;,

b) az emberi egészségre gyakorolt potenciális hatás és különösen a foglalkozási terhelés,

c) a környezetre gyakorolt potenciális hatások;, és

d) a gazdasági következmények, különösen a rendelkezésre álló lehetőségek költség-haszon viszonya.,

azzal a szándékkal, hogy útmutatót adjon az olyan anyagok és műszaki eljárások alkalmazásához, amelyek a legkisebb potenciális hatást gyakorolják a levegőre, vízre, talajra, ökológiai rendszerekre és az emberi egészségre.

Az információcserét követően a Bizottság közzéteszi az egyes tevékenységekre vonatkozó útmutatókat.

2. A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett útmutatót figyelembe veszik az engedélyezésnél és az általános, kötelező erejű jogszabályok kidolgozásánál.

10. cikk

Az irányelv megsértése

A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy ha azt tapasztalják, hogy az irányelv követelményeit megszegik, az alábbiakat betartják:

a) az üzemeltető tájékoztatja az illetékes hatóságot, és intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül a követelményeket ismét be tudja tartani;

b) a nem megfelelés olyan eseteiben, amelyek közvetlen veszélyt jelentenek az emberi egészségre, ameddig a megfelelést az a) bekezdés értelmében helyre nem állítják, a tevékenység végzését felfüggesztik.

11. cikk

Információs rendszerek és jelentéstétel

1. A tagállamok háromévenként jelentés formájában tájékoztatást küldenek a Bizottságnak az irányelv végrehajtásáról. A jelentést egy a Bizottság által összeállított kérdőív vagy vázlat alapján készítik el a 91/692/EGK irányelv[51] 6. cikkében megállapított eljárással összhangban. A kérdőívet vagy vázlatot a jelentés által átfogott időtartam kezdete előtt hat hónappal küldik ki a tagállamoknak. A jelentést az általa átfogott három éves időszak végétől számított kilenc hónapon belül nyújtják be a Bizottságnak. A 90/313/EGK irányelv[52] 3. cikk (2) és (3) bekezdésében megállapított korlátozások fenntartásával a tagállamok ugyanabban az időpontban hozzák nyilvánosságra a jelentéseket, mint amikor elküldik a Bizottságnak. Az első jelentés a 15. cikkben meghatározott dátum utáni első három évre vonatkozik.

2. Az (1) bekezdés értelmében benyújtott információknak elegendő reprezentatív adatot kell tartalmazniuk főképp annak bizonyítására, hogy az 5. cikk és adott esetben a 6. cikk követelményei teljesülnek.

3. A Bizottság a tagállamok által benyújtott első jelentések után legkésőbb öt évvel a tagállamok által szolgáltatott adatok alapján jelentést készít az irányelv végrehajtásáról. A Bizottság ezt a jelentést benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amennyiben szükséges, javaslatok kíséretében.

60. cikk

A nyilvánosság hHozzáférés e az információkhoz

1. A 90/313/EGK irányelv sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy legalább az új berendezé sekre vagy a 96/61/EK irányelv szerint engedélyköteles, lényeges változáson átment berendezésekre benyújtott engedélykérelmeket megfelelő ideig hozzáférhetővé tegyék a nyilvánosság számára, hogy az véleményt formálhasson e kérelmekről, mielőtt az illetékes hatóság döntést hoz. A 96/61/EK irányelv sérelme nélkül, nincs kötelezettség arra, hogy az információkat a nyilvánosság számára feldolgozzák, előkészítsék.

1. Az illetékes hatóság döntését, beleértve legalább az engedély egy másolatát és bármely azt követő aktualizálást is, hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

A berendezésekre vonatkozó általános, kötelező erejű jogszabályokat és az regisztrált és engedélyezett tevékenységek √ engedélyezésre és nyilvántartásba vételre kötelezett létesítmények Õ jegyzékét szintén elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

2. Az (8) és (9) cikkben55. cikk említett engedélyezési vagy nyilvántartási előírások értelmében megkövetelt és az illetékes hatóságnál rendelkezésre álló kibocsátás-ellenőrzési eredményeket hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

3. Az (1) és (2) bekezdésben leírtak a 2003/4/EK irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében megállapítottazokkal a korlátozásokkal alkalmazandók, amelyek a 90/313/EGK irányelv 3. cikk (2) és (3) bekezdésében megállapított indokok alapján a hatóság számára lehetővé teszik az információszolgáltatás megtagadását, pl. ha üzleti vagy ipari titkokról van szó.

ê 78/176/EGK (kiigazított szöveg)

VI. fejezet

√ Titán-dioxidot termelő létesítményekre vonatkozó külön rendelkezések Õ

61. cikk

√ Hatály Õ

√ Ezt a fejezetet a titán-dioxidot termelő létesítményekre kell alkalmazni. Õ

1. cikk

1. Ennek az irányelvnek a célja a titán-dioxid-iparból származó hulladék okozta szennyezés megakadályozása és folyamatos csökkentése, teljes kiküszöbölésének szem előtt tartásával.

2. Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

a) szennyezés: a titán-dioxid gyártási folyamatból származó bármely maradéknak az ember által, közvetve vagy közvetlenül, a környezetbe történő olyan kibocsátását jelenti, amely azzal jár, hogy veszélyezteti az emberi egészséget, káros az élő szervezetekre és ökoszisztémákra, az élet minőségét javító tényezőkre, vagy zavarja az adott környezet egyéb jogszerű használatát;

b) hulladék:

- a titán-dioxid gyártási folyamatból származó bármely olyan maradékanyag, amit a tulajdonos ártalmatlanít vagy ártalmatlanítani köteles a jelenleg érvényben lévő nemzeti szabályozással összhangban,

- az első francia bekezdésben említett anyagkezelési folyamatából származó bármely maradékanyag;

c) ártalmatlanítás:

- a hulladék gyűjtése, válogatása, szállítása és kezelése, valamint tárolása és a földfelszínén vagy a földben történő elhelyezése és a talajba való injektálása,

- a hulladék kibocsátása a felszíni vízbe, talajvízbe és a tengerbe, és a tengeren történő ártalmatlanítása,

- az újrahasználathoz, a visszanyeréséhez vagy a hasznosításához szükséges átalakítási műveletek;

d) meglévő ipari létesítmények: a jelen irányelv bejelentésének napján már létrehozott ipari létesítmények;

e) új ipari létesítmények: azok az ipari létesítmények, amelyek a jelen irányelv érvénybe lépésének a napján létesítés alatt vannak, vagy amelyeket e nap után létesítenek. A meglévő ipari létesítmények olyan kibővítései, melyek az érintett létesítmény helyszíni titán-dioxid termelő kapacitásában évente 15000 tonna vagy ennél nagyobb növekedéshez vezetnek, új ipari létesítményeknek tekintendők.

ê 82/883/EGK

1. cikk

Ez az irányelv a 78/176/EGK irányelv 7. cikkének (3) bekezdésének megfelelően határozza meg a környezeti hatásokra vonatkozó felügyeleti és ellenőrzési tevékenységeket, figyelemmel a titándioxid-iparból származó hulladék kibocsátása, elhelyezése, tárolása, lerakása vagy talajba történő injektálása során fellépő fizikai, kémiai, biológiai és ökológiai vonatkozásokra.

2. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

- „érintett környezeti elemek”: a víz, a földfelszín és a felszín alatti talajrétegek, valamint a levegő, amelyre, illetve amelybe a titándioxid-iparból származó hulladékok kibocsátásra, elhelyezésre, tárolásra, lerakásra vagy injektálásra kerülnek,

- „mintavételi pont”: az a hely, ahol mintát vesznek.

3. cikk

1. Az 1. cikkben említett felügyeletre és ellenőrzésre használható paramétereket a mellékletek határozzák meg.

2. Ha egy adott paraméter a mellékletek „meghatározása kötelező” oszlopában van, a mintavételezést és az analitikai vizsgálatot a feltüntetett környezeti elemek vonatkozásában el kell végezni.

3. Ha egy adott paraméter a mellékletek „meghatározása választható” oszlopában van, a tagállamok abban az esetben végeznek mintavételt és analitikai vizsgálatot a feltüntetett környezeti elemre vonatkozóan, ha azt szükségesnek ítélik.

ê 92/112/EGK

1. cikk

Ezen irányelv a 78/176/EGK irányelv 9. cikkének (3) bekezdése által megkövetelt módon eljárásokat határoz meg a meglévő ipari létesítményekből származó szennyezés csökkentésére és megszüntetésére kidolgozott programok közelítésére, és célja a titán-dioxid-ipar versenyfeltételeinek javítása.

2. cikk

1. Ezen irányelv alkalmazásában:

a) a szulfát-eljárás esetén:

- szilárd hulladék:

- a gyártáskor alkalmazott kénsavas feltárást követően visszamaradó oldhatatlan ércmaradék,

- ásványi vas-szulfát, azaz kristályos vas-szulfát (FeSO47H2O),

- erősen savas hulladék:

- a titanilszulfát-oldat hidrolízisét követő szűrési fázisból származó anyalúgok. Ha ezen anyalúgok kapcsolatba kerülnek olyan enyhén savas hulladékokkal, amelyek összességében 0,5 %-nál több szabad kénsavat és különböző nehézfémeket [9] tartalmaznak, az anyalúgot és a hulladékot erősen savas hulladéknak kell tekinteni,

- kezelési hulladék:

- erősen savas hulladék kezelése (töményítése vagy semlegesítése) során képződő, szűréssel eltávolított sók, iszapok és folyékony hulladékok, amelyek különböző nehézfémeket tartalmaznak, kivéve azokat a semlegesített és szűrt vagy dekantált hulladékokat, amelyek nehézfémeket csak nyomokban tartalmaznak, amelyeknek pH-ja a hígítást megelőzően 5,5 fölött volt,

- enyhén savas hulladék:

- mosóvizek, hűtővizek, kondenzátumok, valamint egyéb iszapok és folyékony hulladékok, amelyek nem tartoznak a fenti definíciók által meghatározott hulladékok közé, és amelyek 0,5 % vagy ennél kevesebb szabad kénsavat tartalmaznak,

- semlegesített hulladék:

- bármely folyadék, amelynek pH-értéke 5,5 fölött van, nehézfémeket csak nyomokban tartalmaz, és amelyet erős vagy enyhén savas hulladékból a savasság és a nehézfém-tartalom csökkentése érdekében végzett kezelés után szűréssel vagy dekantálással közvetlenül nyertek,

- por:

- a termelőüzemekből származó bármely por, különösen érc- és pigmentpor,

- SOx:

- a gyártási és a belső hulladékkezelési folyamatok különböző szakaszaiban felszabaduló, gáz-halmazállapotú kén-dioxid és kén-trioxid, beleértve a savcseppeket is;

b) a klór-eljárás alkalmazása esetén:

- szilárd hulladék:

- a gyártási folyamat során bevezetett, klórral nem reagáló, oldhatatlan ércmaradékok,

- a titán-tetraklorid előállításából származó, szilárd halmazállapotú fém-kloridok és fém-hidroxidok (a szűrést követően visszamaradó anyagok),

- a titán-tetraklorid előállításakor képződő kokszmaradékok,

- erősen savas hulladék:

- 0,5 %-nál több szabad sósavat és különböző nehézfémeket tartalmazó hulladék [10],

- kezelési hulladék:

- erősen savas hulladék kezelése (töményítése vagy semlegesítése) során képződő, szűréssel eltávolított sók, iszapok és folyékony hulladékok, amelyek különböző nehézfémeket tartalmaznak, kivéve azokat a semlegesített és szűrt vagy dekantált hulladékokat, amelyek nehézfémeket csak nyomokban tartalmaznak, és amelyek pH-ja a hígítást megelőzően 5,5 fölött volt,

- enyhén savas hulladék:

- mosóvizek, hűtővizek, kondenzátumok, valamint egyéb iszapok és folyékony hulladékok, amelyek nem tartoznak a fenti definíciók által meghatározott hulladékok közé, és amelyek 0,5 % vagy ennél kevesebb szabad sósavat tartalmaznak,

- semlegesített hulladék:

- bármely folyadék, amelynek pH-értéke 5,5 fölött van, nehézfémeket csak nyomokban tartalmaz, és amelyet erős vagy enyhén savas hulladékból a savasság és a nehézfém-tartalom csökkentése érdekében végzett kezelés után szűréssel vagy dekantálással közvetlenül nyertek,

- por:

- a termelő üzemekből származó bármely por, különösen érc-, pigment- és szénpor,

- klór:

- a gyártási folyamat különböző fázisaiban felszabaduló gáz-halmazállapotú klór;

c) a szulfát-eljárás vagy a klór-eljárás alkalmazása esetén:

- lerakás:

- a különböző anyagoknak hajókról vagy repülőgépről [11] a felszíni belvizekbe, tengerparti vizekbe, a parti tengerekbe vagy a nyílt tengerekbe történő bármely szándékos bevezetése.

2. A 78/176/EGK irányelvben meghatározott fogalmakat azonos jelentésben használjuk ebben az irányelvben is.

ê 92/112/EGK (kiigazított szöveg)

624. cikk

√ Hulladékelhelyezésre vonatkozó tiltás Õ

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megtiltsák √ megtiltják a következő Õ a hulladékok √ bármely víztestben, Õ az ország felszíni vizeibe, a belső tengerpart menti vizekbe, a felségvizekbe és a nyílt tengerekben√ , vagy óceánokban Õ történő √ elhelyezését Õ kibocsátását:

(1a) a szulfát-eljárás alkalmazása esetén a meglévő ipari létesítményekből származó szilárd hulladékra, erősen savas hulladékra és kezelési hulladékra:

- 1993. június 15. napjával kezdődően valamennyi fent felsorolt vízbe;

b) a klór-eljárás alkalmazása esetén a meglévő ipari létesítményekből származó szilárd hulladékra és erősen savas hulladékra:

- 1993. június 15. napjával kezdődően valamennyi fent felsorolt vízbe.

ê 92/112/EGK 2. cikk (1) bekezdés a) pont (kiigazított szöveg)

(2) √ a szulfát-eljárást alkalmazó létesítményekből eredő, Õ a titanilszulfát-oldat hidrolízisét követő szűrési fázisból származó anyalúgok;. Ha ezen anyalúgok kapcsolatba kerülnek olyan enyhén √ beleértve az ilyen lúgokhoz kapcsolódó, összességében több mint 0,5% arányban szabad kénsavat és különböző nehézfémeket tartalmazó Õ savas √ hulladékot Õ hulladékokkal, amelyetek összességében √ a maximum Õ 0,5 %-nál több szabad kénsav√ tartalom eléréséig hígítottak Õ at és különböző nehézfémeket [9] tartalmaznak, az anyalúgot és a hulladékot erősen savas hulladéknak kell tekinteni,

√ (3) a klorid-eljárást alkalmazó létesítményekből származó hulladék, amely több mint 0,5% szabad kénsavat és különböző nehézfémeket tartalmaz, beleértve az olyan hulladékot, amelyet a 0,5% vagy ennél kevesebb szabad kénsavtartalom eléréséig hígítottak; Õ

(4) erősen savas √ a (2) és (3) bekezdésben említett Õ hulladék kezelése (töményítése vagy semlegesítése) során képződő, szűréssel eltávolított sók, iszapok és folyékony hulladékok, amelyek különböző nehézfémeket tartalmaznak, kivéve azokat a semlegesített és szűrt vagy dekantált hulladékokat, amelyek nehézfémeket csak nyomokban tartalmaznak, amelyeknek pH-ja a hígítást megelőzően 5,5 fölött volt.,

ê 78/176/EGK

2. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hulladékártalmatlanítás az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül történjen, különös tekintettel a következőkre:

- ne veszélyeztesse a vizet, levegőt, talajt, növényzetet és állatokat,

- ne legyen káros hatással a környezetre vagy a tájra.

3. cikk

A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket a hulladékképződés megelőzésének, a hulladék hasznosításának és kezelésének, a nyersanyagok kivonásának és a hulladék újrafelhasználására szolgáló bármely egyéb eljárásnak az ösztönzésére.

4. cikk

1. A hulladék kibocsátása, ártalmatlanítása, tárolása, kiengedése és injektálása tilos, kivéve, ha ezt előzetesen engedélyezi annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelynek a területén a hulladék keletkezett. Azon tagállam illetékes hatóságának előzetes engedélyét is meg kell szerezni

- amelynek a területén a hulladék kibocsátásra, tárolásra, kiengedésre vagy injektálásra kerül,

- amelynek a területéről a kibocsátás vagy lerakás történik.

2. Az engedély korlátozott időtartamra is megadható és megújítható.

5. cikk

Kibocsátás vagy lerakás esetén a hatáskörrel rendelkező hatóság, a 2. cikk előírásaival összhangban és az I. melléklettel összhangban megadott információ alapján megadhatja a 4. cikkben említett engedélyt, feltéve, hogy:

a) a hulladék nem ártalmatlanítható ennél megfelelőbb módon;

b) a rendelkezésre álló tudományos és műszaki ismeretek tükrében végrehajtott értékelés azt mutatja, hogy semmilyen káros hatás nem fog fellépni – sem azonnal, sem a későbbiekben – a vízi környezetben;

c) semmilyen káros hatással nem lesz a hajózásra, halászatra, szabadidő tevékenységekre, nyersanyagok kitermelésére, sótalanításra, hal- és kagylótenyésztésre, a tudományos szempontból különleges fontosságú területekre vagy a kérdéses vizek egyéb jogszerű használatára.

6. cikk

Tárolás, kiengedés vagy injektálás esetében a hatáskörrel rendelkező hatóság megadhatja a 4. cikkben említett jóváhagyást a 2. cikk előírásaival összhangban és az I. melléklettel összhangban megadott információk alapján, feltéve, hogy:

a) a hulladék nem ártalmatlanítható ennél megfelelőbb módon;

b) a rendelkezésre álló tudományos és műszaki ismeretek tükrében végrehajtott kiértékelés azt mutatja, hogy semmilyen káros hatással nem lesz, sem azonnal, sem a későbbiekben, a talajvizekre, a talajra vagy az atmoszférára;

c) nincs káros hatással a szabadidős tevékenységekre, nyersanyagok kitermelésére, növényekre, állatokra, a tudományos szempontból különösen fontos területekre vagy a kérdéses környezet egyéb jogszerű használatára.

ê 92/112/EGK (kiigazított szöveg)

3. cikk

A 2. cikkben meghatározott bármelyik szilárd hulladék, erősen savas hulladék, kezelési hulladék, enyhén savas hulladék vagy semlegesített hulladék lerakása 1993. június 15-től kezdődően tilos.

5. cikk

Azon tagállamok esetében, amelyeknél a 4. cikk szerinti határidők betartása súlyos műszaki és gazdasági nehézséget jelent, a Bizottság engedélyt adhat a határidő meghosszabbítására, feltéve hogy 1993. június 15-ig a Bizottság elé terjesztik e hulladékkibocsátások hatékony csökkentésére kidolgozott programjukat. E programnak a kibocsátások 1993. június 30-ig történő végleges megtiltását kell eredményeznie.

Ezen irányelv elfogadását követő legkésőbb három hónapon belül tájékoztatni kell a Bizottságot minden ilyen esetről, és meg kell tartani az ezzel kapcsolatos konzultációkat. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

11. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a titán-dioxid-iparból származó minden hulladék és különösen azon hulladékok, amelyek vízbe történő kibocsátása vagy öntése vagy légkörbe történő kibocsátása tilos:

- képződését elkerüljék vagy újrafelhasználását elvégezzék, ha az műszaki és gazdasági szempontból megvalósítható,

- újrafelhasználását vagy ártalmatlanítását az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül végezzék el.

Ugyanezeket az elveket alkalmazzák a fent említett hulladék újrafelhasználásából vagy kezeléséből származó hulladékra is.

ê 92/112/EGK (kiigazított szöveg)

636. cikk

√ A vízszennyező kibocsátások szabályozása Õ

√ (1) A létesítmények vízszennyező kibocsátása nem haladhatja meg a VIII. melléklet 1. részében előírt kibocsátási határértékeket. Õ

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a hulladékkibocsátás csökkentése érdekében, az alábbi rendelkezéseknek megfelelően:

a) szulfát-eljárást alkalmazó meglévő ipari létesítmények esetén:

- enyhén savas hulladék és semlegesített hulladék bármely vízbe történő kibocsátását 1993. december 31-ig az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatott 800 kg össz-szulfát (ami azonos a szabad kénsavban és a fém-szulfátokban lévő SO4-ionokkal) mennyiségnél nem magasabb fajlagos értékre;

b) klorid-eljárást alkalmazó meglévő ipari létesítmények esetén:

- enyhén savas hulladék, kezelési hulladék és semlegesített hulladék bármely vízbe történő kibocsátását 1993. június 15-ig csökkentik az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatott alábbi összklorid (ami azonos a szabad sósavban és a fém-kloridokban lévő Cl-ionokkal) fajlagos értékekre:

- semleges rutil használatakor 130 kg,

- szintetikus rutil használatakor 228 kg,

- salak használatakor 450 kg.

Amennyiben a létesítmény többféle ércet használ fel, a fajlagos értékeket a felhasznált ércek mennyiségének arányában alkalmazzák.

7. cikk

A hazai felszíni vizek kivételével a tagállamok legkésőbb 1994. december 31-ig meghosszabbítják a 6. cikk a) pontjában előírt határidőt, ha azt jelentősebb műszaki-gazdasági nehézségek megkövetelik, és feltéve hogy 1993. június 15-ig benyújtják a Bizottsághoz az ezen hulladékok kibocsátásának hatékony csökkentésére vonatkozó programot. E program lehetőséget adhat az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatott alábbi fajlagos határérték elérésére a megadott időpontig:

- enyhén savas hulladék és semlegesített hulladék esetén: 1200 kg – 1993. június 15.,

- enyhén savas hulladék és semlegesített hulladék esetén: 800 kg – 1994. december 31.

Ezen irányelv elfogadását követő legkésőbb három hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot minden ilyen esetről, és megtartják az ezzel kapcsolatos konzultációkat. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

8. cikk

1. A 6. cikk szerinti követelményekre figyelemmel a tagállamok választhatják azt, hogy a megfelelő határértékekhez kapcsolódó minőségi célokat úgy alkalmazzák, hogy azok hatásai a környezet védelme és a verseny torzulásának elkerülése szempontjából egyenértékűek az ezen irányelvben megállapított határértékek hatásaival.

2. Ha a tagállam a minőségi célok alkalmazása mellett dönt, programot [12] nyújt be a Bizottságnak, amelyben bemutatja, hogy ezen intézkedések a környezet védelme és a verseny torzulásának elkerülése szempontjából egyenértékűek a határértékek által elérhető hatásokkal azokra a határidőkre, amikor e határértékeket a 6. cikk rendelkezéseivel összhangban alkalmazzák.

Ezt a programot legkésőbb 6 hónappal a tagállam által a minőségi célok alkalmazásának javasolt időpontja előtt nyújtják be a Bizottság számára.

Ezen programot a Bizottság a 78/176/EGK irányelv 10. cikkében meghatározott eljárásokkal összhangban értékeli.

A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

ê 78/176/EGK (kiigazított szöveg)

8. cikk

2.1. Az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága megteszi √ a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az akut toxicitási vizsgálatokat a VIII. melléklet 2. részének 1. pontjával összhangban végezzék el, valamint hogy e vizsgálatok eredményei feleljenek meg a VIII. melléklet 2. részének 2. pontjában előírt értékeknek Õ a szükséges lépéseket a következő helyzetek valamelyikének orvoslására, és ha szükséges, meg kell követelnie a kibocsátási, lerakási, tárolási, kiengedési vagy injektálási műveletek felfüggesztését:

a) ha a II. melléklet A. szakasza 1. pontjában előírt ellenőrzés eredményei azt mutatják, hogy a 4., 5. és 6. cikkben említett előzetes jóváhagyáshoz szükséges feltételeket nem elégítették ki, vagy

b) ha a II. melléket A. szakasza 2 pontjában előírt akut toxicitás vizsgálatainak eredményei azt mutatják, hogy túllépték az ebben előírt határértékeket, vagy

ê 82/883/EGK 12. cikk (kiigazított szöveg)

c) ha a tagállamok által az érintett környezetre vonatkozóan kötelezően végzett ellenőrzés eredményei a vizsgált terület károsodását mutatják ki, vagy

ê 78/176/EGK (kiigazított szöveg)

d) ha a kibocsátási vagy lerakási eljárások károsan hatnak a hajózási, halászati, szabadidős tevékenységekre, a nyersanyagok kinyerésére, sótalanításra, hal- és kagylótenyésztésre, tudományos szempontból speciális fontosságú területekre vagy a kérdéses vizek egyéb jogszerű használatára, vagy

e) ha a tárolási, kiengedési vagy injektálási eljárások károsan hatnak a szabadidő tevékenységekre, a nyersanyagok kinyerésére, a növényekre, állatokra, a tudományos szempontból különösen fontos területekre vagy a kérdéses környezet egyéb jogszerű használatára.

2. Több érintett tagállam esetén az intézkedéseket egyeztetés után kell meghozni.

ê 78/176/EGK

è1 83/29/EGK 1. cikk

9. cikk

1. A tagállamok programokat dolgoznak ki a meglévő ipari létesítményekből származó hulladék okozta szennyeződés fokozatos csökkentésére és lehetőség szerinti teljes megszüntetésére.

2. Az (1) bekezdésben említett programoknak általános célokat kell kitűzniük a folyékony és szilárd halmazállapotú hulladékok és gázok általi szennyezés csökkentésére, amelyeket legkésőbb 1987. július 1-ig kell elérni. A programoknak közbenső célkitűzéseket is kell tartalmazniuk. Ezen kívül információkat kell tartalmazniuk az érintett környezet állapotáról, a szennyezés csökkentésére hozott intézkedésekről és a közvetlenül a gyártási folyamatok által létrehozott hulladék kezelésének módszereiről is.

3. è1 Az (1) bekezdésben említett programokat legkésőbb 1980. július 1-ig meg kell küldeni a Bizottságnak, amely 1983. március 15-ig köteles a Tanács elé terjeszteni a megfelelő javaslatokat ç ezeknek a programoknak az összehangolásához a szennyezés csökkentésére és végső fokon a teljes megszüntetésére és a titán-dioxid iparban a versenyfeltételek javítására figyelemmel. A Tanács a Közgyűlés véleményének és a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményének az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésétől számított 6 hónapon belül hoz határozatot ezen javaslatok alapján.

4. A tagállamoknak legkésőbb 1982. január 1-ig kell bevezetniük egy programot.

10. cikk

1. A 9. cikk (1) bekezdésében említett programoknak ki kell terjedniük minden meglévő ipari létesítményre és közülük mindegyik figyelembevételével hozott intézkedéseket kell tartalmazniuk.

2. Amennyiben meghatározott körülmények között egy tagállam úgy tekinti, hogy egy adott létesítmény esetén semmilyen további intézkedésre nincs szükség az irányelv követelményeinek teljesítéséhez, az irányelv kihirdetésétől számított 6 hónapon belül a Bizottság elé kell tárnia azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján erre a következtetésre jutott.

3. A bizonyítékok bármely szükséges, független ellenőrzésének végrehajtása után a Bizottság egyetérthet a tagállammal abban, hogy nincs szükség semmilyen további intézkedésre az érintett létesítmény esetében. A Bizottságnak 6 hónapon belül közölnie kell egyetértését az indokokkal együtt.

4. Ha a Bizottság nem ért egyet a tagállammal, az érintett tagállamnak további intézkedéseket kell szerepeltetnie a programban azzal a létesítménnyel kapcsolatban.

5. Ha a Bizottság egyetért a tagállammal, az egyetértését rendszeres időközönként felülvizsgálja a jelen irányelv rendelkezéseivel összhangban végrehajtott ellenőrzés eredményének tükrében és a gyártási folyamatokban vagy a környezetpolitikai célokban bekövetkezett bármely jelentős mértékű változás tükrében.

11. cikk

Új ipari létesítmények esetén az előzetes engedély megszerzésére kérelmeket kell benyújtani azon tagállam illetékes hatóságaihoz, amelynek területén a létesítmények felépítését javasolják. Az ilyen engedélyeket környezeti hatásvizsgálatnak kell megelőzniük. Előzetes engedély csak olyan vállalatoknak adható, amelyek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a beszerezhető anyagok, eljárások és technológiák közül azokat veszik igénybe, amelyek a legkevésbé károsítják a környezetet.

12. cikk

Ezen irányelv sérelme nélkül a tagállamok ennél szigorúbb szabályozást is hozhatnak.

ê 92/112/EGK (kiigazított szöveg)

649. cikk

√ A légszennyező kibocsátások megelőzése és csökkentése Õ

(1)iii. a tagállamok megkövetelik, hogyA savcseppek √ létesítményből történő Õ emissziójá √ t meg kell előzni Õ nak megakadályozásához szükséges eszközöket szereljenek fel;

√ (2) A létesítmények légszennyező kibocsátása nem haladhatja meg a VIII. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértékeket. Õ

10. cikk

A tagállamok egyes létesítményeik tényleges termelésével összefüggésben a 6., 8. és a 9. cikkben meghatározott értékekre és a csökkenésekre vonatkozó megfigyelést végeznek.

ê 78/176/EGK (kiigazított szöveg)

765. cikk

√ A kibocsátások ellenőrzése és a környezet Õ

1. Tekintet nélkül a kérdéses hulladék kezelésének módszerére és mértékére, a hulladék kibocsátását, lerakását, tárolását, kiengedését és injektálását az érintett környezetnek a II. mellékletben említett ellenőrzése kíséri a fizikai, kémiai, biológiai és ökológiai tényezők figyelembevételével.

2. Az ellenőrzéseket rendszeres időközönként kell végrehajtania a tagállam és azon hatáskörrel rendelkező hatóság által kijelölt egy vagy több testületnek, amely a 4. cikkben előírt jóváhagyást kiadta. Tagállamok közötti határon átterjedő szennyezés esetén a kérdéses testületet közösen kell kijelölniük az érintett feleknek.

3. Ezen irányelvről szóló értesítéstől számított 1 éven belül a Bizottságnak be kell nyújtania a Tanács számára egy javaslatot az érintett környezet felülvizsgálati és ellenőrzési eljárásaira vonatkozóan. A Tanács az Európai Parlament véleményének és a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményének az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való megjelenésétől számított 6 hónapon belül határozatot hoz a javaslat alapján.

√ (1) A tagállamok biztosítják a vízszennyező kibocsátások ellenőrzését annak érdekében, hogy az illetékes hatóság ellenőrizhesse az engedélyezési feltételeknek és a 63. cikknek való megfelelést. Õ√ (2) A tagállamok biztosítják a légszennyező kibocsátások ellenőrzését annak érdekében, hogy az illetékes hatóság ellenőrizhesse az engedélyezési feltételeknek és a 64. cikknek való megfelelést. Õ

ò új

Az ilyen ellenőrzésnek magában kell foglalnia legalább a VII. melléklet 5. részében előírt kibocsátásellenőrzést.

ê 82/883/EGK (kiigazított szöveg)

4. cikk

31. A tagállamok √ a VIII. melléklet 4. részének megfelelően Õ elvégzik √ gondoskodnak Õ az √ titán-dioxidot termelő létesítményekből származó kibocsátások által Õ érintett környezeti elemek √ környezet Õ és a szomszédos, érintetlennek ítélt terület felügyeletét és ellenőrzésérőlt, különös tekintettel a helyi környezeti tényezőkre és a kibocsátás módjára, azaz időszakos vagy folyamatos jellegére.

2. A mellékletekben másképp meghatározottak kivételével a tagállamok esetenként határozzák meg a mintavételek pontos helyét, azok távolságát a legközelebbi szennyezőanyag-kibocsátás helyszínétől, valamint a mintavételi mélységet vagy magasságot.

Az egymást követő mintavételeket ugyanazon a helyen és mélységben és ugyanolyan feltételek mellett kell végezni, például árapállyal érintett vizek esetében ugyanabban a dagályra és dagály együtthatóra vonatkozó időpontban.

3. Az érintett környezeti elemek ellenőrzése és felügyelete érdekében a tagállamok meghatározzák a mellékletekben felsorolt egyes paraméterekre vonatkozó mintavételi és vizsgálati gyakoriságot.

A kötelezően meghatározandó paraméterek esetében a mintavétel és a vizsgálat gyakorisága nem lehet kevesebb a mellékletekben feltüntetettnél. Ha azonban a hulladék viselkedése, sorsa és hatásai, lehetőség szerint, egyszer már megállapításra kerültek és feltéve, hogy a környezet minőségében nincs számottevő romlás, a tagállamok ennél kisebb gyakoriságú mintavételt és vizsgálatot is előírhatnak. Ha ezt követően a környezet állapotában bármilyen jelentős romlás következik be, amelynek okozója az adott hulladék, vagy amely visszavezethető a hulladék ártalmatlanítási tevékenység bármilyen megváltozására, a tagállam visszatér legalább a mellékletekben előírt mintavételi és vizsgálati gyakorisághoz. Ha egy tagállam szükségesnek vagy célszerűnek találja, eltérő paramétereket különböztethet meg oly módon, hogy ezt az albekezdést csak azokra a paraméterekre alkalmazza, amelyek vonatkozásában a környezet minőségében nem találtak számottevő romlást.

4. A megfelelő, érintetlennek ítélt szomszédos terület ellenőrzésére és felügyeletére vonatkozóan a tagállamok állapítják meg a mintavétel és a vizsgálat gyakoriságát. Ha egy tagállam úgy találja, hogy ilyen szomszédos terület kijelölése nem lehetséges, erről értesíti a Bizottságot.

ò új

4. Az ellenőrzést a CEN-szabványoknak megfelelően kell elvégezni, illetve ha CEN-szabványok nem állnak rendelkezésre, olyan ISO-szabványokat, országos vagy nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani.

ê 82/883/EGK (kiigazított szöveg)

5. cikk

1. Az egyes paraméterek értékeinek meghatározásához használt referencia mérési módszerek a mellékletekben találhatók. Az ettől eltérő módszereket használó laboratóriumoknak biztosítaniuk kell a kapott eredmények összehasonlíthatóságát.

2. A mintatároló edények, az egy vagy több paraméter analitikai vizsgálata céljából a minta egy részének tartósításához felhasznált reagensek vagy módszerek, a minták szállítása és tárolása, valamint analízisre történő előkészítése nem szabad, hogy számottevően befolyásolja az analitikai eredményeket.

6. cikk

A tagállamok az érintett környezeti elemek felügyelete és ellenőrzése érdekében bármikor meghatározhatnak további, az ezen irányelvben meghatározottaktól eltérő paramétereket.

ê 78/176/EGK

13. cikk

1. Az irányelv céljainak teljesítése érdekében a tagállamoknak meg kell adniuk a Bizottság számára a következőkkel kapcsolatos minden szükséges információt:

- a 4., 5. és 6. cikk rendelkezéseivel összhangban kiadott engedélyek,

- az érintett környezet 7. cikkel összhangban végrehajtott megfigyelésének eredményei,

- a 8. cikkel összhangban végrehajtott intézkedések.

Ezenkívül az anyagokkal, folyamatokkal és módszerekkel kapcsolatban a 11. cikk értelmében számukra előírt általános információt is meg kell adniuk a Bizottság számára.

2. Ennek a cikknek az alkalmazása eredményeként megszerzett információk csak ennek az irányelvnek a céljaira használhatók.

3. A Bizottság és a tagállamok illetékes hatóságai, ezek tisztviselői és egyéb alkalmazottai nem hoznak illetéktelenek tudomására az irányelv értelmében általuk megszerzett információkat és semmiféle olyan információt, amelyre a szakmai titoktartási kötelezettség kiterjed.

4. A (2) és (3) bekezdés nem akadályozza meg az olyan általános információ vagy felmérések közreadását, melyek nem tartalmaznak meghatározott vállalatokkal vagy vállalatcsoportokkal kapcsolatos információt.

14. cikk

ê 91/692/EGK 2. cikk (1) bekezdés és I. melléklet b. pont

A tagállamok 3 éves időközönként tájékoztatást küldenek a Bizottságnak ennek az irányelvnek a végrehajtásáról ágazati jelentés formájában, amely más, ehhez tartozó közösségi irányelveket is felölel. A jelentést egy a Bizottság által összeállított kérdőív vagy vázlat alapján készítik el a 91/692/EGK irányelv[53] 6. cikkében megállapított eljárással összhangban. A kérdőívet vagy vázlatot a jelentés által felölelt időszak kezdeteelőtt 6 hónappal küldik meg a tagállamoknak. A tagállamok a jelentést az általa felölelt 3 éves időszak végétől számított 9 hónapon belül küldik meg a Bizottságnak.

Az első jelentés az 1993-tól 1995-ig terjedő időszakot öleli fel.

A Bizottság a tagállamok jelentésének benyújtását követő 9 hónapon belül közösségi jelentést tesz közzé az irányelv végrehajtásáról.

ê 82/883/EGK

7. cikk

1. A 78/176/EGK irányelv 14. cikke alapján a tagállamok által a Bizottságnak továbbítandó jelentés tartalmazza a 78/176/EGK irányelv 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban elvégzett felügyeleti és ellenőrzési tevékenységgel kapcsolatos adatokat. Ezek az adatok az egyes, érintett környezeti elemekre vonatkozóan a következő információkat ölelik fel:

- a mintavételi pont leírása, beleértve a hely állandó, kódolható jellemzőit és az egyéb közigazgatási és földrajzi információkat. Ez az információ csak egy alkalommal a mintavételi pont kijelölésekor kerül megadásra,

- az alkalmazott mintavételi módszerek leírása,

- a kötelezően meghatározandó paraméterek mérési eredményei, és amennyiben azt a tagállam hasznosnak ítéli, a választhatóan meghatározható paraméterek mérési eredményei,

- az alkalmazott mérési és analitikai módszerek, és adott esetben azok méréshatára, megbízhatósága és pontossága,

- a 4. cikk (3) bekezdésével összhangban álló, a mintavételi és a vizsgálati gyakoriságban végrehajtott változtatások.

2. Az (1) bekezdés szerint első alkalommal jelentendő adatokat az ezen irányelvről szóló értesítést követő harmadik évben gyűjtik.

3. A Bizottság az érintett tagállamok előzetes egyetértésével összefoglalót tesz közzé a kapott információk alapján.

4. A Bizottság értékeli az érintett környezeti elemekre vonatkozó felügyeleti és ellenőrzési tevékenység hatékonyságát és adott esetben – legkésőbb hat évvel az irányelvről szóló értesítés után – javaslatot terjeszt a Tanács elé az eljárás javítására, valamint ha az szükséges, a mérési módszerek, beleértve azok méréshatárát, megbízhatóságát, pontosságát és a mintavételi módszereket is, összehangolására vonatkozóan.

8. cikk

A tagállamok áradás, természeti katasztrófa vagy rendkívüli időjárási viszonyok esetén eltérhetnek az ezen irányelvben foglaltaktól.

9. cikk

A tudományos és műszaki fejlődésre figyelemmel a mellékletek tartalmában

a „meghatározása választható” oszlopban lévő paraméterek, és

a referencia mérési módszerek

módosítása szükségessé válhat a 11. cikkben meghatározott eljárással összhangban.

13. cikk

Ha a hulladék ártalmatlanításához a 78/176/EGK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével összhangban több tagállam illetékes hatóságainak előzetes engedélye szükséges, az érintett tagállamok konzultálnak egymással az ellenőrzési program tartalmáról és végrehajtásáról.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

VII. fejezet

√ Bizottság, átmeneti és záró rendelkezések Õ

ò új

66. cikk

Illetékes hatóságok

A tagállamok kijelölik azokat az illetékes hatóságokat vagy testületeket, amelyek felelősek az ezen irányelvből származó kötelezettségek végrehajtásáért.

67. cikk

A tagállamok által benyújtott jelentések

1. A tagállamok a 15. és 16. cikknek megfelelően gondoskodnak róla, hogy az ezen irányelv végrehajtására, a kibocsátásokat és egyéb környezeti hatásokat érintő reprezentatív adatokra, a kibocsátási határértékekre és az elérhető legjobb technikák alkalmazására vonatkozó információkat a Bizottság rendelkezésére bocsátják.

A tagállamok az első albekezdésben említett információ elektronikus formátumban való hozzáférhetővé tétele céljából nemzeti információs rendszereket dolgoznak ki, és azokat rendszeresen aktualizálják.

2. A Bizottság meghatározza az (1) bekezdés szerint rendelkezésre bocsátandó információ típusát és formátumát.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

3. A 71.cikk (1) bekezdésében említett időponttól számított három éven belül és azt követően háromévente a Bizottság az (1) bekezdésben említett információk alapján ennek az irányelvnek a végrehajtására vonatkozó jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – adott esetben – jogalkotási javaslat kíséretében.

68. cikk

A mellékletek módosításai

A Bizottság a z elérhető legjobb technológiák alapján elvégzi az V. melléklet 3. és 4. részének, a VI. melléklet 1., 2., 6., 7. és 8. részének, a VII. melléklet 1., 5., 6., 7. és 8. részének, valamint a VIII. melléklet 2. és 4. részének tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítását.

Az említett intézkedéseket – amelyek célja az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása – a 69. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

ê 82/883/EGK

10. cikk

1. Megalakul a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítással foglalkozó bizottság (a továbbiakban: bizottság), amely a tagállamok képviselőiből áll, elnöke a Bizottság képviselője.

ê 807/2003 3. cikk és III. melléklet 34. pont

11. cikk

1. A Bizottságot a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítással foglalkozó bizottság segíti.

ê 1882/2003 3. cikk és III. melléklet 61. pont

1969. cikk

A bizottság eljárása

ê 1882/2003 1. cikk és I. melléklet 17. pont, és 3. cikk és III. cikk 61. pont

1. A Bizottságot egy bizottság segíti.

ê 2000/76/EK

17. cikk

Szabályozási bizottság

1. A Bizottság munkáját szabályozási bizottság segíti.

2. Amennyiben e bekezdésre hivatkozás történik, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az annak 8. cikkében előírt rendelkezésekre.

ê 807/2003 3. cikk és III. melléklet 34. pont

2. (2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat[54] 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

ê 1882/2003 1. cikk és I. melléklet 17. pont, és 3. cikk és III. melléklet 61. pont

2. Az e cikkre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat[55] 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

ê 807/2003 3. cikk és III. melléklet 34. pont, 1882/2003 3. cikk és III. melléklet 61. pont, 2000/76/EK 17. cikk

Ez az irányelv az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott időszakot három hónapban állapítja meg.

ê 807/2003 3. cikk és III. melléklet 34. pont, 1882/2003 1. cikk és I. melléklet 17. pont, és 3. cikk és III. melléklet 61. pont

3. A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

ê 2000/76/EK 17. cikk

3. A bizottság maga állapítja meg saját eljárási szabályzatát.

ò új

2. Amennyiben e bekezdésre hivatkozás történik, az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, illetve 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az annak 8. cikkében előírt rendelkezésekre.

ê 1999/13/EK 14. cikk (kiigazított szöveg)

14. cikk

Szankciók

A tagállamok meghatározzák azokat a szankciókat, amelyek az irányelv értelmében elfogadott előírások megszegése esetén alkalmazhatók és megteszik a szükséges intézkedéseket azok végrehajtására. A meghatározott szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb a 15. cikkben említett időpontig bejelentik ezeket az előírásokat a Bizottságnak, továbbá azok bármely későbbi módosításáról is azonnal értesítést küldenek.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

19. cikk

Szankciók

Az ezen irányelv értelmében hozott nemzeti jogszabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciókat a tagállamok állapítják meg. Az ily módon megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok e szankciókról legkésőbb 2002. december 28-ig, továbbá az azokat érintő valamennyi későbbi módosításról is haladéktalanul értesítik a Bizottságot.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

16. cikk

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókat. Az így előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

ò új

70. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat. Az így előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok e szankciókról legkésőbb [év/hónap/nap (pl. 2011. január 1)]-ig, továbbá az azokat érintő valamennyi későbbi módosításról is haladéktalanul értesítik a Bizottságot.

⎢

71. cikk

Nemzeti jogba történő átültetés

1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2. cikknek, a 3. cikk (4) bekezdésének, a 3. cikk (14)–(18) bekezdésének, a 4. cikk (2) bekezdésének, az 5. cikknek, a 6. cikknek, a 8. cikk (1) bekezdésének, a 9. cikk (2) bekezdése b) pontjának, a 12. cikk (8) bekezdésének, a 13. cikk (1) bekezdése e) pontjának, a 14. cikknek, a 15. cikk (1) bekezdése d) pontjának, a 15. cikk (3)–(5) bekezdésének, a 16. cikk (2)–(5) bekezdésének, a 17. cikknek, a 18. cikk (2)–(4) bekezdésének, a 22. cikk (2)–(3) bekezdésének, a 22. cikk (4) bekezdése b) és d) pontjának, a 23. cikknek, a 24. cikknek, a 25. cikknek, a 26. cikk (1) bekezdése d) pontjának, a 26. cikk (2) bekezdésének, a 26. cikk (3) bekezdése c)–g) pontjának, a 29. cikk a)–b) pontjának, a 30. cikknek, a 32. cikknek, a 33. cikk (3) bekezdésének, a 35. cikk (2)–(4) bekezdésének, a 36. cikknek, a 37. cikk (2) bekezdésének, a 43. cikk (5) bekezdésének, a 65. cikk (2) bekezdésének, a 65. cikk (4) bekezdésének, a 66., a 67. és a 70. cikknek valamint az I. melléklet 1.1., 2.5.c), 3.5., 4.7., 5.2., 5.3., 6.1.c), 6.4.b), 6.6., 6.9., 6.10. pontjának, a IV. melléklet 1.b) pontjának, az V. melléklet 1–4. részének, a VI. melléklet 1. része b) pontjának, 4. része 2.2., 3.1. és 3.2. pontjának, a VI. melléklet 6. része 2.5. és 2.6. pontjának, a VII. melléklet 7. része 3. pontjának, a VIII. melléklet 1. része 1. és 2.c) pontjának, illetve 3. része 2–3. pontjának legkésőbb [év/hónap/nap (pl. 2012. június 30-ig, azaz a hatálybalépéstől számított 1,5 év elteltével)]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint e rendelkezések és az ezen irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottsághoz.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket [év/hónap/nap (pl. 2012. június 30-tól, azaz a hatálybalépéstől számított 1,5 év elteltével)]-tól/től kezdődően alkalmazzák. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

72. cikk

Hatályon kívül helyezés

1. A IX. melléklet A. részében felsorolt jogszabályokkal módosított 78/176/EGK, 82/883/EGK, 92/112/EGK, 96/61/EK, 1999/13/EK és 2000/76/EK irányelvek [év/hónap/nap (pl. 2014. január 1-től, azaz a hatálybalépéstől számított 3 év elteltével)]-tól/től kezdődően hatályukat vesztik, a IX. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a tagállamok által nemzeti jogukba való átültetésre és alkalmazására meghatározott határidőkkel kapcsolatos kötelezettségek sérelme nélkül.

2. A IX. melléklet A. részében felsorolt jogszabályokkal módosított 2001/80/EK irányelv 2016. január 1-től hatályát veszti a IX. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

3. A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, az X. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

ò új

73. cikk

Átmeneti rendelkezések

1. Az I. melléklet 1.2., 1.3., 1.4., 2.1.–2.4., 2.5.a)–b), 2.6., 3., 4.1.–4.6., 5.1., 5.2., 5.3.a)–b), 5.4., 6.1.a)–b), 6.2.–6.5., 6.6.b)–c), 6.7. és 6.8. pontjában említett létesítményekre, valamint az 1.1. pontjában említett legalább 50 MW névleges hőteljesítményű létesítményekre, továbbá a 6.6.a) pontjában említett, több mint 40 000 baromfiférőhellyel rendelkező, üzemben lévő és engedéllyel rendelkező, illetve a 71. cikk (1) bekezdésében említett időpont előtt teljes engedélykérelmet benyújtó létesítményekre – feltéve, hogy az ilyen létesítményeket az említett időpontot követő egy éven belül üzembe helyezik – vonatkozóan a tagállamok a 71. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket [év/hónap/nap (pl. 2014. január 1-től, azaz a hatálybalépéstől számított 3 év elteltével)]-tól/től alkalmazzák.

2. Az I. melléklet 2.5.c), 5.3.c)–e), 6.1.c), 6.9. és 6.10. pontjában említett létesítményekre, valamint az 1.1. pontjában említett kevesebb mint 50 MW névleges hőteljesítményű létesítményekre, továbbá a 6.6.a) pontjában említett, kevesebb mint 40 000 baromfiférőhellyel rendelkező, a 71. cikk (1) bekezdésében említett időpont előtt üzemben lévő létesítményekre vonatkozóan a tagállamok a 71. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket [év/hónap/nap (pl. 2015. július 1-től, azaz a hatálybalépéstől számított 4,5 év elteltével)]-tól/től alkalmazzák.

3. A III. fejezet hatálya alá tartozó tüzelőberendezéskre vonatkozóan a tagállamok a 71. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket 2016. január 1-től alkalmazzák.

4. Az olyan tüzelőberendezésekre, amelyek hulladékegyüttégetést végeznek, 2015. december 31-ig a VI. melléklet 4. részének 3.1. pontját kell alkalmazni.

Ezekre 2016. január 1-től azonban a VI. melléklet 4. részének 3.2. pontját kell alkalmazni.

⎢

74. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

75. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

Az elnök Az elnök

[…] […]

HU ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

I. MELLÉKLET

A 1 11. cikkben említett ipari tevékenységek kategóriái

1. Ez az irányelv nem vonatkozik azokra a létesítményekre vagy létesítményrészekre, melyeket kutatásra, fejlesztésre, valamint új termékek és folyamatok tesztelésére használnak.

2. Az alábbiakban megadott küszöbértékek általában a termelési kapacitásra vagy teljesítményre vonatkoznak. Ahol egy üzemeltető több ugyanabba a körbe √ pontba tartozó tevékenységet folytatnak Õ ugyanabban a létesítményben, vagy ugyanazon a telephelyen a tevékenységek kapacitása összeadódik.

ò új

Az 1.1. pontban említett létesítmények teljes névleges hőteljesítményének kiszámításakor a 3 MW-nál kisebb névleges hőteljesítménnyel rendelkező tüzelőberendezéseket nem kell figyelembe venni.

Az 1.1. pontban említett létesítmények teljes névleges hőteljesítményének kiszámításakor az 50 MW-nál kisebb névleges hőteljesítménnyel rendelkező és évente legfeljebb 350 órát üzemelő tüzelőberendezéseket nem kell figyelembe venni.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

1. Energiaipar

1.1 √ Tüzelőanyagok Õ égetése 50 MW-ot meghaladó ð legalább 20 MW ï √ teljes Õ névleges hőteljesítménnyel rendelkező létesítményekben (1)

1.2. Ásványolaj és gázfinomítók √ finomítása Õ

1.3. Kokszolókemencék √ termelése Õ

1.4. √ Tüzelőanyagok Õ Széngázosítása √ vagy Õ és cseppfolyósítása üzemek

2. Fémek előállítása és feldolgozása

2.1. Fémérc (beleértve a szulfidércet is) -pörkölése vagy -szinterelése létesítmények

2.2. Nyersvas vagy -acél előállítása (elsődleges vagy másodlagos olvasztás)szolgáló létesítmények, ezen belül folyamatos öntés 2,5 tonna/óra kapacitás felett

2.3. Vasfémfeldolgozás: létesítmények

a) több mint 20 tonna nyersacél/óra kapacitású meleghengersorok √ tevékenysége Õ;

b) kalapácsos kovácsműhelyek √ tevékenysége Õ, ahol a kalápocsonkénti ütési energia meghaladja az 50 kJ/kalapács értéket és ahol a hőteljesítmény meghaladja a 20 MW-ot;

c) védőolvadékfilm-felvitel 2 tonna nyersacél/óra feldolgozókapacitás felett.

2.4. Napi 20 tonna √ hibamentes öntvénynél Õ nagyobb termelőkapacitású vVasfémöntödék √ tevékenysége Õ

2.5. Ö Nemvasfémek feldolgozása: Õ Létesítmények

a) nemvas nyersfémek ércből, koncentrátumból vagy másodlagos nyersanyagokból kohászati, vegyi vagy elektrolitikus eljárással történő előállítására

b) nemvasfémek, ezen belül visszanyert termékek (finomítás, öntés céljából történő) olvasztására (és ötvözése) ólom és kadmium esetében 4 tonna/nap, egyéb fémek esetében 20 tonna/nap olvasztási kapacitás felett, √ az öntödék tevékenységének kivételével; Õ

ò új

c) fémöntvénytermékeket előállító nemvasfémöntödék tevékenysége, ólom és kadmium esetében napi 2,4 tonna hibamentes öntvény feletti, egyéb fémek esetében napi 12 tonna hibamentes öntvény feletti termelőkapacitással.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2.6. Fémek √ vagy Õ és műanyagok elektrolitikus vagy kémiai eljárással történő felületkezeléseének létesítményei, amelyekben a kezelőkádak térfogata meghaladja a 30 m3-t

3. Ásványipar

3.1. Cementklinker előállítása forgókemencékben 500 tonna/nap gyártókapacitás felett, vagy mész előállítása forgókemencében 50 tonna/nap gyártókapacitás felett vagy egyéb kemencében 50 tonna/nap gyártókapacitás felett

3.2. Azbeszt vagy azbeszttartalmú termékek előállításaára szolgáló létesítmények

3.3. Üveg és üvegszál előállításaára szolgáló létesítmények 20 tonna/nap olvasztási kapacitás felett

3.4. Ásványi anyagok és ásványi szálak olvasztására előállítására szolgáló létesítmények 20 tonna/nap olvasztási kapacitás felett

3.5. Kerámiatermékek, különösen tetőcserép, tégla, tűzálló tégla, csempe, kőedények, porcelán égetéses előállításaára szolgáló létesítmények 75 tonna/nap gyártási kapacitás felett, és/vagy ahol a kemence kapacitása meghaladja a 4 m3-t, és ð vagy ï 300 kg/m3-nél nagyobb kemencénkénti beágyazási sűrűségnél

4. Vegyipar

√ Ezen rész alkalmazásában Õ a felsorolt tevékenységi körök vonatkozásában gyártás alatt a 4.1. – 4.7.4.6. pontokban felsorolt anyagok vagy anyagcsoportok ipari nagyságrendű, vegyi ð vagy biológiai ï eljárással történő előállítását értjük

4.1. AlapvetősSzerves vegyi anyagok előállításaat gyártó vegyipari létesítmények, mint például:

a) egyszerű szénhidrogének (nyílt vagy zárt szénláncú, telített vagy telítetlen, alifás vagy aromás);

b) oxigéntartalmú szénhidrogének, mint például alkoholok, aldehidek, ketonok, karbonsavak, észterek, acetátok, éterek, peroxidok, epoxigyanták;

c) kéntartalmú szénhidrogének;

d) nitrogéntartalmú szénhidrogének, mint például aminok, amidok, nitrogéntartalmú vegyületek, nitro- vagy nitrátvegyületek, nitrilek, cianátok, izocianátok;

e) foszfortartalmú szénhidrogének;

f) halogéntartalmú szénhidrogének;

g) szerves fémvegyületek;

h) alapvető műanyagok (polimerek, szintetikus szálak, cellulózalapú szálak);

i) szintetikus gumik;

j) festékek és pigmentek;

k) felületaktív anyagok.

4.2. AlapvetősSzervetlen vegyi anyagok előállításaat gyártó vegyipari létesítmények, mint például:

a) gázok, mint például ammónia, klór vagy hidrogén-klorid, fluor vagy hidrogén-fluorid, szén oxidjai, kénvegyületek, nitrogén-oxidok, hidrogén, kén-dioxid, foszgén;

b) savak, mint például krómsav, fluorsav, foszforsav, salétromsav, sósav, kénsav, óleum, kénessavak;

c) lúgok, mint például ammónium-hidroxid, kálium-hidroxid, nátrium-hidroxid;

d) sók, mint például ammónium-klorid, kálium-klorát, kálium-karbonát, nátrium-karbonát, perborát, ezüst-nitrát;

e) nemfémek, fém-oxidok vagy más szervetlen vegyületek, mint például kalcium-karbid, szilícium, szilícium-karbid.

4.3. Foszfor-, nitrogén- vagy káliumtartalmú (egyszerű vagy összetett) műtrágya előállításaó vegyipari létesítmények

4.4. AlapvetőnNövény-egészségvédelmi szerek √ vagy Õ és biocidok előállításaó vegyipari létesítmények

4.5. AlapvetőgGyógyszeripari termékeket kémiai vagy biológiai eljárással előállító létesítmények, √ köztük félkész termékek Õ előállítása

4.6. Robbanószerek előállításaó vegyipari létesítmények

ò új

4.7. Vegyi anyagok előállítása kenéshez vagy tüzelőanyagként

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

5. Hulladékgazdálkodás

A 75/442/EGK irányelv 11. cikkének és a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének sérelme nélkül (1):

5.1. Veszélyes hulladékok ártalmatlanítására vagy hasznosítására szolgáló létesítmények, ahogy ezeket a 91/689/EGK irányelv 1. cikkének (4) bekezdésében található, a veszélyes hulladékokról szóló jegyzék, a 75/442/EGK irányelv II. A. és II. B. mellékletei (R1, R5, R6, R8 és R9 hasznosítási eljárások), valamint a hulladékolajok ártalmatlanításáról szóló, 1975. június 16-i 75/439/EGK tanácsi irányelv meghatározza, 10 tonna/nap kapacitás felett, √ az alábbi tevékenységek szerint: Õ

√ a) biológiai kezelés; Õ

√ b) fizikai-kémiai kezelés; Õ

√ c) égetés vagy együttégetés; ∏

√ d) elegyítés vagy keverés; Õ

√ e) újracsomagolás; Õ

√ f) tárolás 10 tonnánál nagyobb kapacitású tárolóhelyen; Õ

√ g) elsődlegesen tüzelőanyagként vagy egyéb módon való felhasználás energianyerés céljából; Õ

√ h) oldószerek visszanyerése/regenerálása; Õ

√ i) szervetlen anyagok hasznosítása/visszanyerése a fémek vagy fémvegyületek kivételével; Õ

√ j) savak vagy lúgok regenerálása; Õ

√ k) szennyezéscsökkentésre használt anyagok összetevőinek visszanyerése; Õ

√ l) katalizátorok összetevőinek visszanyerése; Õ

√ m) olaj újrafinomítása vagy más célra történő újrahasználata. Õ

5.2. ð Nem veszélyes ï települési hulladékok égetése hulladékot égető művek, ahogy ezeket az új településihulladék-égető művek által okozott levegőszennyezés megelőzéséről szóló, 1989. június 8-i 89/369/EGK tanácsi irányelv és a Tanács a meglévő településihulladék-égető művek által okozott levegőszennyezés csökkentésérő szóló, 1989. június 21-i 89/429/EGK irányelve meghatározza, 3 tonna/óra kapacitás felett.

5.3. Nem veszélyes hulladékok ártalmatlanítása ð vagy hasznosítása ï létesítmények, ahogy ezeket a 75/442/EGK irányelv II. A. melléklete a D8 és D9 címek alatt meghatározza, 50 tonna/nap kapacitás felett, √ az alábbi tevékenységek szerint: Õ

√ a) biológiai kezelés; Õ

√ b) fizikai-kémiai kezelés; Õ

ò új

c) hulladék előkészítése együttégetésre;

d) salak és hamu kezelése;

e) fémhulladék kezelése.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

5.4 Napi 10 tonnánál többet fogadó, vagy 25 ezer tonnánál nagyobb össz-befogadóképességű hulladéklerakók, kivéve az inert hulladékokat fogadó lerakókat

6. Egyéb iparágak

6.1. Ipari üzemek aA következők gyártása √ ipari létesítményekben Õ:

a) cellulóz fából vagy egyéb rostanyagból;

b) papír √ vagy Õ és karton 20 tonna/nap gyártási kapacitás felett;

ò új

c) faalapú lapok a furnérlemez kivételével 600 m³/nap gyártási kapacitás felett.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

6.2. √ Textil Õszálak vagy textíliák előkészítésére (mint például mosás, fehérítés, mercerezés) vagy festésére szolgáló üzemek10 tonna/nap feldolgozási kapacitás felett

6.3. Nyersbőr és irha cserzésére szolgáló üzemek, amennyiben a feldolgozási kapacitás meghaladja a napi 12 tonna készterméket

6.4. a) Vágóhidak √ tevékenysége Õ 50 tonna vágott súly/nap kapacitás felett

b) ð Emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra szánt ï élelmiszer-ipari termékek előállítását szolgáló kezelés és feldolgozás, ð amely nem kizárólag a csomagolásra terjed ki, a következő feldolgozott vagy feldolgozatlan alapanyagokból ï:

(i) állati eredetű nyersanyagok (kivéve, ha √ kizárólag Õ tejet tartalmaznak) 75 tonna késztermék/nap gyártási kapacitás felett

(ii) növényi eredetű nyersanyagok 300 tonna késztermék/nap gyártási kapacitás felett (negyedéves átlag alapján)

ò új

(iii) állati és növényi eredetű nyersanyagok keveréke legalább az alábbi gyártókapacitás mellett:

- 75 tonna késztermék/nap, amennyiben „A” nagyobb vagy egyenlő 10-zel; vagy

- egyéb esetekben [300 - (22,5 x A)]

ahol „A” a késztermék gyártókapacitásában foglalt állati eredetű nyersanyagok arányát jelenti (százalékban)

A csomagolás nem képezi részét a késztermék össztömegének.

Az ebben az alpontban foglaltak nem alkalmazandók abban az esetben, ha a nyersanyag egyetlen összetevője a tej.

ê 96/61/EK (új) (új szöveg)

c) √ Kizárólag Õ tej kezelése és feldolgozása napi 200 tonna beérkezett tejmennyiség felett (éves átlag)

6.5. Állati tetemek √ vagy Õés hulladékok ártalmatlanítása vagy újrafeldolgozása létesítmények 10 tonna/nap feldolgozási kapacitás felett

6.6 Baromfi vagy sertés intenzív tenyésztésére szolgáló létesítmények legalább a következő férőhely-kapacitással:

a) 40000 férőhellyel baromfi számára,

ò új

a) 40 000 húscsirke vagy 30 000 tojótyúk vagy 24 000 kacsa, illetve 11 500 pulyka számára

ê 96/61/EK

b) 2 000 férőhellyel (30 kg feletti) hízósertés számára, vagy

c) 750 férőhellyel tenyészkoca számára

ò új

Ugyanazon létesítményben tenyésztett, de az a) pontban nem említett baromfifajok esetében, illetve az a), b) és c) pontban felsorolt állatfajoktól eltérő fajoknál a fenti küszöbértékek alapján kiszámított nitrogénkiválasztási tényezővel egyenértékű küszöbérték az irányadó.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

6.7 Anyagok, tárgyak vagy termékek felületének kezelésére szerves oldószerekkelet használó létesítmények, különösen felületmegmunkálás, nyomdai mintázás, bevonatkészítés, zsírtalanítás, vízállóvá tétel, fényezés, festés, tisztítás vagy impregnálás céljából, ahol a √ szerves Õoldószer-felhasználás a 150 kg/óra feletti, vagy éves szinten a 200 tonnát meghaladja.

6.8 Szén (jól kiégetett szén) vagy elektrografit előállítása égetéssel vagy grafitizálással előállító létesítmények.

ò új

6.9 Faanyagok és faipari termékek tartósítása legalább 75 m3/nap termelőkapacitással.

6.10 A települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21-i 91/271/EGK tanácsi irányelv[56] hatályán kívül eső, az I. fejezetben említett létesítmény által kibocsátott szennyvíz telephelyen kívüli kezelése.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

II. MELLÉKLET

A 18. CIKK (2) BEKEZDÉSÉBEN ÉS A 20. CIKKBEN EMLÍTETT IRÁNYELVEK JEGYZÉKE

1. 87/217/EGK irányelv az azbeszt által okozott környezetszennyezés megelőzéséről és csökkentéséről

2. 82/176/EGK irányelv a klór-alkáli elektrolízis iparágából származó higanykibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről

3. 83/513/EGK irányelv a kadmiumkibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről

4. 84/156/EGK irányelv a klór-alkáli elektrolízis iparágán kívüli ágazatokból származó higanykibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről

5. 84/491/EGK irányelv a hexaklór-ciklohexán-kibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről

6. 86/280/EGK irányelv a 76/464/EGK irányelv mellékletének 1. listájában szereplő egyes veszélyes anyagok kibocsátására vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről, később módosította: a 88/347/EGK, és a 86/280/EGK irányelv II. mellékletének módosításáról szóló 90/415/EGK irányelv

7. 89/369/EGK irányelv az új településihulladék-égető művek által okozott levegőszennyezés megelőzéséről

8. 89/429/EGK irányelv a meglévő településihulladék-égető művek által okozott levegőszennyezés csökkentéséről

9. 94/67/EK irányelv a veszélyes hulladékok égetéséről

10. 92/112/EGK irányelv a titán-dioxid-ipar hulladékai által okozott szennyezés csökkentésére és lehetséges megszüntetésére kidolgozott programok közelítését szolgáló eljárásokról

11. a legutóbb a 94/66/EK irányelvvel módosított 88/609/EGK irányelv a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról

12. 76/464/EGK irányelv a Közösség vízi környezetébe bocsátott egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésről

13. a 91/156/EGK irányelvvel módosított 75/442/EGK irányelv a hulladékokról

14. 75/439/EGK irányelv a hulladékolajok ártalmatlanításáról

15. 91/689/EGK irányelv a veszélyes hulladékokról

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

IIIII. MELLÉKLET

A főbb szennyező anyagok nem kimerítő jegyzéke, melyet figyelembe kell venni, amennyiben a kibocsátási határértékek megállapításakor jelentőséggel bírnak √ A szennyező anyagok jegyzéke Õ

LEVEGŐ

1. Kén-oxidok és egyéb kénvegyületek

2. Nitrogén-oxidok és egyéb nitrogénvegyületek

3. Szén-monoxid

4. Illékony szerves vegyületek

5. Fémek és fémvegyületek

6. Por ð és finom részecskéi ï

7. Azbeszt (lebegő részecskék, szálak)

8. Klór és klórvegyületek

9. Fluor és fluorvegyületek

10. Arzén és arzénvegyületek

11. Cianidok

12. Anyagok és készítmények, amelyekről bebizonyosodott, hogy a levegő közvetítésével mutagén- vagy karcinogéntulajdonságaik vannak, vagy hatással lehetnek a reprodukcióra

13. Poliklórozott dibenzo-dioxinok és poliklórozott dibenzo-furánok

VÍZ

1. Szerves halogénvegyületek és anyagok, amelyek a vízi környezetben ilyen vegyületeket alkothatnak

2. Szerves foszforvegyületek

3. Szerves ónvegyületek

4. Anyagok és készítmények, amelyekről bebizonyosodott, hogy a vízi környezet közvetítésével mutagén- vagy karcinogéntulajdonságaik vannak, vagy hatással lehetnek a reprodukcióra

5. Le nem bomló szénhidrogének és le nem bomló, biológiailag felhalmozódó szerves mérgező anyagok

6. Cianidok

7. Fémek és fémvegyületek

8. Arzén és arzénvegyületek

9. Biocidok és növény-egészségügyi anyagok

10. Lebegő por

11. Eutrofizációt okozó anyagok (különösen nitrátok és foszfátok)

12. Az oxigénegyensúlyra kedvezőtlenül ható anyagok (amelyeket a BOI, KOI segítségével mérni lehet).

ò új

13. A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[57] X. mellékletében felsorolt anyagok.

ê 96/61/EK (kiigazított szöveg)

IIIIV. MELLÉKLET

√ Az elérhető legjobb technikák meghatározásának szempontjai Õ

A 2. cikk 12. pontjában meghatározott elérhető legjobb technika meghatározásánál figyelembe veendő szempontok, általánosságban egy intézkedés várható költségei és haszna, valamint az elővigyázatosság és a megelőzés elve, míg egyedi esetekben:

1. hulladékszegény technológiák alkalmazása;

2. kevésbé veszélyes anyagok használata;

3. a folyamatban használt és termelt anyagok, valamint adott esetben a hulladék hasznosítása és újrafeldolgozása;

4. összehasonlítható folyamatok, berendezések és üzemeltetési módszerek, amelyeket ipari méretekben sikeresen kipróbáltak;

5. műszaki fejlődés és változások a tudományos ismeretekben és felfogásban;

6. a vonatkozó kibocsátások természete, hatásai és mennyisége;

7. az új vagy meglévő létesítmények üzembe helyezési időpontjai;

8. az elérhető legjobb technika bevezetéséhez szükséges idő;

9. a folyamatban használt nyersanyagok felhasználása és azok jellemzője (beleértve a vizet is), valamint az energiahatékonyság;

10. a kibocsátások környezetre gyakorolt összes hatása és kockázata megelőzésének és minimumra csökkentésének szükségessége;

11. a balesetek megelőzésének szükségessége és azok környezetre gyakorolt következményeinek csökkentése;

12. a Bizottság által a 16. cikk (2) bekezdésének megfelelően vagy nemzetközi szervezetek által kiadott információk.

ê 2003/35/EK

IVV. MELLÉKLET

A nyilvánosság részvétele a döntéshozatalban

1. A nyilvánosságot (közzététel vagy más alkalmas eszköz, például ha rendelkezésre áll, elektronikus média útján) a döntéshozatali eljárás kezdetén, vagy legkésőbb amint az információ ésszerű módon rendelkezésre bocsátható, tájékoztatják a következőket illetően:

a) az engedélyezési kérelem vagy, adott esetben, az engedély vagy az engedély feltételeinek a frissítésére vonatkozó javaslat a 2215. cikkel (1) bekezdésével összhangban, beleértve a 13.6. cikk (1) bekezdésében felsorolt pontok leírását;

ò új

b) új vagy módosított általánosan kötelező érvényű szabályok kidolgozása a 18. cikknek megfelelően, beleértve a javasolt szabálykövetelményeket és a szabályok alkalmazásának jogi és adminisztratív kereteit ismertető, nem technikai összefoglalót;

ê 2003/35/EK (kiigazított szöveg)

bc) adott esetben az a tény, hogy egy határozatot nemzeti vagy országhatáron átterjedő környezeti hatásvizsgálathoz, illetve a 2817. cikkel összhangban a tagállamok közötti konzultációkhoz kell kötni;

cd) a döntéshozatalért, a releváns információk szolgáltatásáért, az észrevételek és kérdések fogadásáért felelős hatáskörrel rendelkező hatóság adatai, valamint az észrevételek vagy kérdések továbbítására vonatkozó határidők részletei;

de) a lehetséges határozatok vagy, amennyiben készült ilyen, a határozattervezet jellege;

ef) adott esetben az engedély vagy az engedélyezési feltételek frissítésére tett javaslatra vonatkozó részletek;

fg) a releváns információk rendelkezésre bocsátása idejének és helyének, vagy módjának a megjelölése;

gh) az 5. pont értelmében a nyilvánosság részvételére és a konzultációra vonatkozó intézkedések részletei.

2. A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő időkereteken belül az érintett nyilvánosság számára rendelkezésre bocsátják a következőket:

a) a nemzeti jogszabályokkal összhangban a főbb jelentések és javaslatok, amelyek az érintett nyilvánosságnak az 1. ponttal összhangban történő tájékoztatásakor a hatáskörrel rendelkező hatóságnál vagy hatóságoknál fellelhetők;

b) a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseivel összhangban az 1. pontban említett információktól eltérő olyan információ, amely a 68. cikkel összhangban a határozat szempontjából lényeges, és amely csak akkor válik hozzáférhetővé, miután az érintett nyilvánosságot az 1. ponttal összhangban tájékoztatták.

3. Az érintett nyilvánosságnak jogában áll észrevételeit és véleményét a határozat meghozatala előtt a hatáskörrel rendelkező hatóság felé eljuttatni.

4. A határozatok meghozatalakor az e melléklet értelmében folytatott konzultációk eredményeit kellő mértékben figyelembe veszik.

5. A nyilvánosság tájékoztatására (például plakátok kihelyezése egy adott körzeten belül, vagy a helyi újságokban történő közzététel útján) és az érintett nyilvánossággal folytatott konzultációra (például írásbeli beadványok vagy közvélemény-kutatás révén) vonatkozó részletes intézkedéseket a tagállamok határozzák meg. A különböző szakaszokra ésszerű időkereteket kell előírni, amelyek elegendő időt biztosítanak a nyilvánosság tájékoztatására, valamint az érintett nyilvánosság felkészülésére és a környezettel kapcsolatos döntéshozatalban történő hatékony részvételére e melléklet rendelkezéseire is figyelemmel.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

è1 2006/105/EK 1. cikk és B(2) melléklet

è2 20. cikk és II, melléklet, 703. o.

è3 20. cikk és II. melléklet, 703. o. és 20. cikk és II. melléklet, 704. o.

ð új szöveg

VI. MELLÉKLET

√ Az tüzelőberendezésekre vonatkozó műszaki rendelkezések Õ

1. rész

A MEGLÉVŐ LÉTESÍTMÉNYEKBŐL SZÁRMAZÓ SO2-KIBOCSÁTÁSI PLAFONÉRTÉKEK ÉS CSÖKKENTÉSI CÉLOK [58][59]

Nagy tüzelőberendezések NOx-kibocsátása (NO2-ben) 1980-ban, ktonna | NOx-kibocsátási plafonérték (ktonna/év) | Csökkentés %-os aránya az 1980-as kibocsátáshoz képest | Csökkentés %-os aránya az 1980-as korrigált kibocsátáshoz képest |

1. fázis | 2. fázis | 1. fázis | 2. fázis | 1. fázis | 2. fázis |

1993[62] | 1998 | 1993[63] | 1998 | 1993[64] | 1998 |

Belgium | 110 | 88 | 66 | -20 | -40 | -20 | -40 |

⎝1 Bulgária ⎜ | ⎝1 155 ⎜ | ⎝1 125 ⎜ | ⎝1 95 ⎜ | ⎝1 -19 ⎜ | ⎝1 -39 ⎜ | ⎝1 -19 ⎜ | ⎝1 -39 ⎜ |

⎝3 Csehország ⎜ | ⎝3 403 ⎜ | ⎝3 228 ⎜ | ⎝3 113 ⎜ | ⎝3 -43 ⎜ | ⎝3 -72 ⎜ | ⎝3 -43 ⎜ | ⎝3 -72 ⎜ |

Dánia | 124 | 121 | 81 | -3 | -35 | -10 | -40 |

Németország | 870 | 696 | 522 | -20 | -40 | -20 | -40 |

⎝3 Észtország ⎜ | ⎝3 20 ⎜ | ⎝3 10 ⎜ | ⎝3 12 ⎜ | ⎝3 -52 ⎜ | ⎝3 -40 ⎜ | ⎝3 -52 ⎜ | ⎝3 -40 ⎜ |

Görögország | 36 | 70 | 70 | +94 | +94 | 0 | 0 |

Spanyolország | 366 | 368 | 277 | +1 | -24 | -20 | -40 |

Franciaország | 400 | 320 | 240 | -20 | -40 | -20 | -40 |

Írország | 28 | 50 | 50 | +79 | +79 | 0 | 0 |

Olaszország | 580 | 570 | 428 | -2 | -26 | -20 | -40 |

⎝3 Ciprus ⎜ | ⎝3 3 ⎜ | ⎝3 5 ⎜ | ⎝3 6 ⎜ | ⎝3 +67 ⎜ | ⎝3 +100 ⎜ | ⎝3 +67 ⎜ | ⎝3 +100 ⎜ |

⎝3 Lettország ⎜ | ⎝3 10 ⎜ | ⎝3 10 ⎜ | ⎝3 9 ⎜ | ⎝3 -4 ⎜ | ⎝3 -10 ⎜ | ⎝3 -4 ⎜ | ⎝3 -10 ⎜ |

⎝3 Litvánia ⎜ | ⎝3 21 ⎜ | ⎝3 8 ⎜ | ⎝3 11 ⎜ | ⎝3 -62 ⎜ | ⎝3 -48 ⎜ | ⎝3 -62 ⎜ | ⎝3 -48 ⎜ |

Luxemburg | 3 | 2,4 | 1,8 | -20 | -40 | -20 | -40 |

⎝3 Magyarország ⎜ | ⎝3 68 ⎜ | ⎝3 33 ⎜ | ⎝3 34 ⎜ | ⎝3 -51 ⎜ | ⎝3 -49 ⎜ | ⎝3 -51 ⎜ | ⎝3 -49 ⎜ |

⎝3 Málta ⎜ | ⎝3 1,7 ⎜ | ⎝3 7 ⎜ | ⎝3 2,5 ⎜ | ⎝3 +299 ⎜ | ⎝3 +51 ⎜ | ⎝3 +299 ⎜ | ⎝3 +51 ⎜ |

Hollandia | 122 | 98 | 73 | -20 | -40 | -20 | -40 |

Portugália | 23 | 59 | 64 | +157 | +178 | -8 | 0 |

⎝3 Lengyelország ⎜ | ⎝3 698 ⎜ | ⎝3 426 ⎜ | ⎝3 310 ⎜ | ⎝3 -39 ⎜ | ⎝3 -56 ⎜ | ⎝3 -39 ⎜ | ⎝3 -56 ⎜ |

⎝1 Románia ⎜ | ⎝1 135 ⎜ | ⎝1 135 ⎜ | ⎝1 77 ⎜ | ⎝1 -1 ⎜ | ⎝1 -43 ⎜ | ⎝1 -1 ⎜ | ⎝1 -43 ⎜ |

⎝3 Szlovénia ⎜ | ⎝3 17 ⎜ | ⎝3 15 ⎜ | ⎝3 16 ⎜ | ⎝3 -12 ⎜ | ⎝3 -6 ⎜ | ⎝3 -12 ⎜ | ⎝3 -6 ⎜ |

⎝3 Szlovákia ⎜ | ⎝3 141 ⎜ | ⎝3 85 ⎜ | ⎝3 46 ⎜ | ⎝3 -40 ⎜ | ⎝3 -67 ⎜ | ⎝3 -40 ⎜ | ⎝3 -67 ⎜ |

Egyesült Királyság | 1016 | 864 | 711 | -15 | -30 | -15 | -30 |

Ausztria | 19 | 15 | 11 | -20 | -40 | -20 | -40 |

Finnország | 81 | 65 | 48 | -20 | -40 | -20 | -40 |

Svédország | 31 | 25 | 19 | -20 | -40 | -20 | -40 |

III. MELLÉKLET

SO 2 Kibocsátási határértékek √ a 33. cikk (2) bekezdésében említett tüzelőberendezések esetében Õ

SZILÁRD TÜZELőANYAG

A. A 4. cikk (1) bekezdése és a 4. cikk (3) bekezdése alapján az új és meglévő létesítmények esetén alkalmazandó, mg/Nm3-ben (O2-koncentráció 6 %) kifejezett SO2-kibocsátási határértékek:

ê 2001/80/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

√ 1. A kibocsátási határértékek kiszámításának alapja: 273,15 K hőmérséklet, 101,3 kPa nagyságú nyomás, a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója, szilárd tüzelőanyagok esetében 6%-os, cseppfolyós vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokkal működő kazánok esetében 3%-os, gázturbinák és gázmotorok esetében pedig 15%-os hitelesített O2-tartalom Õ.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

Megjegyzés:

Amennyiben a fenti kibocsátási határértékek a tüzelőanyag jellemzői miatt nem teljesíthetők, a legfeljebb 100 MWth névleges hőteljesítményű létesítmények esetén legalább 60 %-os kéntelenítési arányt kell elérni, a 100 MWth-t meghaladó, de legfeljebb 300 MWth névleges hőteljesítményű létesítmények esetén legalább 75 %-os kéntelenítési arányt kell elérni, és a 300 MWth-ot meghaladó névleges hőteljesítményű létesítmények esetén legalább 90 %-os kéntelenítési arányt kell elérni. Az 500 MWth-ot meghaladó névleges hőteljesítményű létesítmények esetén legalább 94 %-os mértékű kénmentesítést kell végezni, illetve füstgáz-kéntelenítő berendezés vagy kalcium-oxid-befúvó berendezés felszerelésére vonatkozó szerződés megkötésének és beszerelésének 2001. január 1. előtti megkezdése esetén legalább 92 %-os mértékű kéntelenítést kell végezni.

B. A 4. cikk (2) bekezdése alapján az új létesítmények esetén alkalmazandó mg/Nm3-ben (O2-koncentráció 6 %) kifejezett SO2-kibocsátási határértékek a gázturbinák kivételével:

Tüzelőanyag típusa | 50–100 MWth | 100–300 MWth | > 300 MWth |

Biomassza | 200 | 200 | 200 |

Általános eset | 850 | 200[65] | 200 |

Megjegyzés:

Amennyiben a fenti kibocsátási határértékek a tüzelőanyag jellemzői miatt nem teljesíthetők, a létesítménynek 300 mg/Nm3 SO2-t kell elérnie, vagy a legfeljebb 300 MWth névleges hőteljesítményű létesítmények esetén legalább 92 %-os kéntelenítési arányt, a 300 MWth-t meghaladó névleges hőteljesítményű létesítmények esetén pedig legalább 95 %-os kéntelenítési arányt kell elérni, és a vonatkozó kibocsátási határérték 400 mg/Nm3.

IV. MELLÉKLET

SO2-KIBOCSÁTÁSRA VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉKEK

FOLYÉKONY TÜZELőANYAGOK

A. A 4. cikk (1) bekezdése és a 4. cikk (3) bekezdése alapján az új és meglévő létesítmények esetén alkalmazandó, mg/Nm3-ben (O2-koncentráció 3 %) kifejezett SO2-kibocsátási határértékek:

[pic]

B. A 4. cikk (2) bekezdése alapján az új létesítmények esetén alkalmazandó mg/Nm3-ben (O2-koncentráció 3 %) kifejezett SO2-kibocsátási határértékek a gázturbinák kivételével

50–100 MWth | 100–300 MWth | > 300 MWth |

850 | > 300 MWth (lineáris csökkentés)[66] | 200 |

A Krétán és Rodoszon található, 2007. december 31. előtt engedélyezendő két 250 MWth névleges hőteljesítményű létesítményre az 1 700 mg/Nm3 kibocsátási határértéket kell alkalmazni.

ò új

Kiegészítő tüzelésű, kombinált ciklusú gázturbinák (CCGT) esetében a standardizált O2-tartalmat az illetékes hatóság határozza meg, figyelembe véve a kérdéses létesítmény sajátos jellemzőit.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

√ 2. SO2-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő kazánok esetében Õ

Névleges hőteljesítmény (MWth) | Szén és lignit | Biomassza | Tőzeg | Folyékony tüzelőanyagok |

? 50-100 ⎪ | ? 400 ⎪ | 200 | ? 300 ⎪ | ? 350 ⎪ |

? 100-300 ⎪ | ? 250 ⎪ | 200 | ? 300 ⎪ | ? 250 ⎪ |

? > 300 ⎪ | ? 200 ⎪ | 200 | ? 200 ⎪ | ? 200 ⎪ |

ê 2001/80/EK 5. cikk (kiigazított szöveg)

A III. melléklettől való eltérés esetén:

(1) Azoknál a szilárd tüzelőanyagot √ égető Õ műveknél, amelyek névleges hőteljesítménye legalább 400 MW √ 2002. november 27-ike előtt kaptak működési engedélyt Õ és amelyek (az elmúlt öt év mozgó átlagát √ tekintve Õ) nem üzemelnek többet évi az alábbiakban meghatározott számú √ 1500 Õ üzemóránál, az SO2-√ kibocsátási Õ határérték 800 mg/Nm3.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

V. MELLÉKLET

3. SO 2-kibocsátási határértékek √ (mg/Nm3) Õ √ gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működő kazánok esetében Õ

Gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok

A. A 4. cikk (1) bekezdése és a 4. cikk (3) bekezdése alapján az új és meglévő létesítmények esetén alkalmazandó, mg/Nm3-ben (O2-koncentráció 3 %) kifejezett SO2-kibocsátási határértékek:

Tüzelőanyag típusa | Határértékek mg/Nm3 |

Gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok áÁltalában | 35 |

Propán-bután | 5 |

Alacsony fűtőértékű gázok a finomítási maradékok gázosításából, kokszkemencébőlgáz, kohógáz | 800400 |

ð Alacsony fűtőértékű gázok nagyolvasztóból ï | ? 200 ⎪ |

Szén gázosításából származó gáz | [67] |

B. A 4. cikk (2) bekezdése alapján az új létesítmények esetén alkalmazandó, mg/Nm3-ben (O2-koncentráció 3 %) kifejezett SO2-kibocsátási határértékek a gázturbinák kivételével:

Gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok általában | 35 |

Propán-bután | 5 |

Alacsony fűtőértékű gázok kokszolókemencéből | 400 |

Alacsony fűtőértékű gázok nagyolvasztóból | 200 |

ò új

4. NO2-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő kazánok esetében

Névleges hőteljesítmény (MWth) | Szén és lignit | Biomassza és tőzeg | Folyékony tüzelőanyagok |

50-100 | 300 450 lignitpor égetése esetén | 300 | 450 |

100-300 | 200 | 250 | 200 |

> 300 | 200 | 200 | 150 |

ê 2001/80/EK VI. melléklet (kiigazított szöveg)

(2) 2015. december 31-től azok az 500 MW-ot meghaladó névleges hőteljesítményű létesítmények, amelyek 2008-tól nem üzemelnek évente 2000 óránál többet (öt év mozgó átlagában):

a 4. cikk (3) bekezdésének a) pontja alapján engedélyezett létesítmények esetén a 600 mg/Nm3 (NO2-ként mért) nitrogén-oxid-kibocsátási határértéket alkalmazzák;

a 4. cikk (6) bekezdése szerinti nemzeti terv hatálya alá tartozó létesítmények esetén a 600 mg/Nm3-es megállapított határérték alapján járulnak hozzá a nemzeti tervhez.

2016. január 1-jétől azokra a fenti létesítményekre,√ Azoknál a maximum 500 MW névleges hőteljesítményű, szilárd tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27-ike előtt szereztek működési engedélyt Õ, és amelyek (az elmúlt öt év mozgó átlagát √ tekintve Õ) nem üzemelnek többet évi 1500 üzemóránál, az √ NOx Õ-kibocsátási határérték (NO2-ként mért) nitrogén-oxid-kibocsátási határérték 450 mg/Nm3.

√ Azoknál a minimum 500 MW névleges hőteljesítményű, szilárd tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 1987. július 1-je előtt szereztek működési engedélyt, és amelyek az elmúlt öt év mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1500 üzemóránál, az NOx-kibocsátási határérték 450 mg/Nm3. Õ

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

VI. MELLÉKLET

√ 5. NOx-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) Õ (NO2-BAN MÉRVE) ðés CO-kibocsátási határértékek gáztüzelésű tüzelőberendezések esetébenï

A. A 4. cikk (1) bekezdése és a 4. cikk (3) bekezdése alapján az új és meglévő létesítmények esetén alkalmazandó, mg/Nm3-ben (O2-koncentráció szilárd tüzelőanyagok esetén 6 %, folyékony és gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok esetén 3 %) kifejezett NOx-kibocsátási határértékek:

Tüzelőanyag típusa | Határértékek[68] (mg/Nm3) |

Szilárd[69],[70]: |

50–500 MWth: | 600 |

> 500 MWth: | 500 |

2016. január 1-jétől: |

50–500 MWth: | 600 |

> 500 MWth: | 200 |

Folyékony: |

50–500 MWth: | 450 |

> 500 MWth: | 400 |

Gáz-halmazállapotú: |

50–500 MWth: | 300 |

> 500 MWth: | 200 |

B. A 4. cikk (2) bekezdése alapján a gázturbinákon kívül az új létesítmények által alkalmazandó, mg/Nm3-ben kifejezett NOx-kibocsátási határértékek:

Szilárd tüzelőanyagok (O 2 -koncentráció 6 %)

Tüzelőanyag típusa | 50–100 MWth | 100–300 MWth | > 300 MWth |

Biomassza | 400 | 300 | 200 |

Általános eset | 400 | 200[71] | 200 |

Folyékony tüzelőanyagok (O 2 -koncentráció 3 %)

50–100 MWth | 100–300 MWth | > 300 MWth |

400 | 200[72] | 200 |

A Krétán és Rodoszon található, 2007. december 31. előtt engedélyezendő két 250 MWth névleges hőteljesítményű létesítményre az 400 mg/Nm3 kibocsátási határértéket kell alkalmazni.

Gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok (O 2 -koncentráció 3 %)

50–300 MWth | > 300 MWth |

Földgáz (1. megjegyzés) | 150 | 100 |

Egyéb gázok | 200 | 200 |

Gázturbinák

A 4. cikk (2) bekezdése alapján a különálló gázturbina esetén alkalmazandó, mg/Nm3-ben (O2-koncentráció 15 %) kifejezett NOx-kibocsátási határértékek (a határértékek csak 70 %-os terhelés fölött alkalmazandók):

> 50 MWth (hőteljesítmény ISO-körülmények között) |

Földgáz (1. megjegyzés) | 50 (2. megjegyzés) |

Folyékony tüzelőanyagok (3. megjegyzés) | 120 |

Gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok (földgáztól különböző) | 120 |

? NOx ï | ? CO ï |

ð Gáztüzelésű kazánok ï | ? 100 ⎪ | ? 100 ⎪ |

ð Földgázzal(1) üzemelő gázturbinák (CCGT is beleértve) ï | √ 50(2)(3) ∏ | ? 100 ⎪ |

ð Nem földgázzal(4) üzemelő gázturbinák (CCGT is beleértve) ï | ? 90 ⎪ | ? 100 ⎪ |

? Gázmotorok ï | ? 100 ⎪ | ? 100 ⎪ |

1 Megjegyzések :

(1) A földgáz a természetben előforduló metán, legfeljebb 20 térfogat-százaléknyi inert és egyéb összetevővel.

2. megjegyzés:

(2) Az alábbi esetekben 75 mg/Nm3, amennyiben a gázturbina ISO alapterhelési körülmények között megállapított hatásfoka:

(i) kombinált fűtő és áramtermelő rendszerekben használt gázturbina, amelynek teljes hatásfoka 75%-nál nagyobb;

(ii) kombinált ciklusú létesítményekben használt gázturbina, amelynek teljes elektromos hatásfoka éves átlagban 55%-nál nagyobb;

(iii) mechanikai hajtásra használt gázturbinák.

(3) Az egyik fenti kategóriába sem tartozó, √ a 2. megjegyzésben említett Õ egyszeres ciklusú gázturbinák esetében, amelyek ISO-alapterhelés mellett meghatározott hatásfoka 35%-nál nagyobb, a kibocsátási határérték √ az NOx esetében Õ 50x*η/35, ahol az „η” a gázturbina ISO-alapterhelés mellett meghatározott hatásfoka százalékban megadva(ISO-alapterhelés mellett).

3. megjegyzés:

(4) √ Ezek Õ Ez a kibocsátási határértékek kizárólag √ folyékony tüzelőanyagként Õ könnyű és közepes lepárlási termékeket √ alkalmazó Õ égető gázturbinákra √ is vonatkoznak Õ.

√ Gázturbinák esetében Õ ð (CCGT-t is beleértve) ï √ a pont táblázatában meghatározott NOx- és CO-kibocsátási határértékek kizárólag 70%-nál nagyobb terhelésre vonatkoznak.Õ

Az évi 500 óránál kevesebbet üzemelő tartalék gázturbinákra vonatkozó √ kibocsátási Õ határértékekről √ ez a pont Õ nem vonatkozik √ nem rendelkezik Õ. E létesítmények üzemeltetői évente nyilvántartást √ kötelesek Õ benyújtani a Bizottsághoz vezetni az üzemidő-felhasználásról.

ò új

6. Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő kazánok esetében

Névleges hőteljesítmény (MWth) | Szén és lignit | Biomassza és tőzeg | Folyékony tüzelőanyagok |

50-100 | 30 | 30 | 30 |

100-300 | 25 | 20 | 25 |

> 300 | 20 | 20 | 20 |

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

VII. MELLÉKLET

POR KIBOCSÁTÁSÁRA VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉKEK

A. A 4. cikk (1) bekezdése és a 4. cikk (3) bekezdése alapján az új és meglévő létesítmények esetén alkalmazandó, mg/Nm3-ben (O2-koncentráció szilárd tüzelőanyagok esetén 6 %, folyékony vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok esetén 3 %) kifejezett porkibocsátási határértékek:

Tüzelőanyag típusa | Névleges hőteljesítmény (MW) | Kibocsátási határérték (mg/Nm3) |

Szilárd | ≥ 500 < 500 | 50[73] 100 |

Folyékony[74] | minden létesítmény | 50 |

Gáz-halmazállapotú | minden létesítmény | rendszerint: 5 Kohógáz esetén: 10 Az acélipar által előállított, máshol felhasználható gázok esetén: 50 |

B. A 4. cikk (2) bekezdése alapján az új létesítmények esetén alkalmazandó, mg/Nm3-ben kifejezett porkibocsátási határértékek a gázturbinák kivételével:

Szilárd tüzelőanyagok (O 2 -koncentráció 6 %)

50–100 MWth | > 100 MWth |

50 | 30 |

Folyékony tüzelőanyagok (O 2 -koncentráció 3 %)

50–100 MWth | > 100 MWth |

50 | 30 |

A Krétán és Rodoszon található, 2007. december 31. előtt engedélyezendő két 250 MWth névleges hőteljesítményű létesítményre az 50 mg/Nm3 kibocsátási határértéket kell alkalmazni.

√ 7. Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) gáz-halmazállapozú tüzelőanyaggal működő kazánok esetében Õ (O2-koncentráció 3 %)

Rendszerint √ Általában Õ | 5 |

Kohógáz esetén | 10 |

Az acélipar által előállított, máshol felhasználható gázok esetén: | 30 |

√ 2. rész Õ

√ Kibocsátási határértékek a 33. cikk (3) bekezdésében említett tüzelőberendezések esetében Õ

ê 2001/80/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

√ 1. A kibocsátási határértékek kiszámításának alapja: 273,15 K hőmérséklet, 101,3 kPa nagyságú nyomás, a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója, szilárd tüzelőanyagok esetébe-os, cseppfolyós vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokkal működő kazánok esetében 3%-os, gázturbinák és gázmotorok esetében pedig 15%-os standardizált O2-tartalom Õ.

ò új

Kiegészítő tüzelésű, kombinált ciklusú gázturbinák esetében a standardizált O2-tartalmat az illetékes hatóság határozza meg, figyelembe véve a kérdéses létesítmény sajátos jellemzőit.

ê 2001/80/EK III. és IV. melléklet (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

√ 2. SO2-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy cseppfolyós tüzelőanyaggal működő kazánok esetében Õ

Névleges hőteljesítmény (MWth) | Szén és lignit | Biomassza | Tőzeg | Folyékony tüzelőanyagok |

? 50-100 ⎪ | ? 400⎪ | 200 | ? 300 ⎪ | ? 350 ⎪ |

? 100-300 ⎪ | ? 200 ⎪ | 200 | ? 300 Fluidágyas tüzelés esetén 250 ï | ? 200 ⎪ |

? > 300 ⎪ | ? 150 Keringtetett vagy nyomás alatti fluidágyas tüzelés esetén 200 ï | ? 150 ⎪ | ? 150 Fluidágyas tüzelés esetén 200 ï | ? 150 ⎪ |

ê 2001/80/EK V. melléklet (kiigazított szöveg)

√ 3. Gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot használó kazánok SO2-kibocsátási határértékei (mg/Nm3) Õ B. A 4. cikk (2) bekezdése alapján az új létesítmények esetén alkalmazandó, mg/Nm3-ben (O2-koncentráció 3 %) kifejezett SO2-kibocsátási határértékek a gázturbinák kivételével:

Gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok √ Általában Õ | 35 |

Propán-bután | 5 |

Alacsony fűtőértékű gázok kokszolókemencéből | 400 |

Alacsony fűtőértékű gázok nagyolvasztóból | 200 |

ê 2001/80/EK VI (B) melléklet (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

ð 4. NO2-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő kazánok esetében ï

ð Névleges hőteljesítmény (MWth) ï | ? Szén és lignit ï | ð Biomassza és tőzeg ï | ð Folyékony tüzelőanyagok ï |

? 50-100 ⎪ | ? 300 ⎪ √ 450 lignitpor égetése esetén Õ | ? 250 ⎪ | ? 300 ⎪ |

? 100-300 ⎪ | ? 200 ⎪ | ? 200 ⎪ | ? 150 ⎪ |

? > 300 ⎪ | ? 150 200 lignitpor égetése esetén ï | ? 150 ⎪ | ? 100 ⎪ |

ð 5. NOx- és CO-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) gáztüzelésű tüzelőberendezések esetében ï

? NOx ï | ? CO ï |

ð Gáztüzelésű kazánok ï | ? 100 ⎪ | ? 100 ⎪ |

? Gázturbinák (CCGT is beleértve)(1) ï | ? 50(2) ⎪ | ? 100 ⎪ |

? Gázmotorok ï | ? 75 ⎪ | ? 100 ⎪ |

ê 2001/80/EK VI. melléklet (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

Megjegyzések

√ (1) Az ebben a pontban meghatározott NOx- és CO-kibocsátási határértékek egyaránt vonatkoznak a folyékony tüzelőanyagként könnyű és közepes lepárlási termékeket alkalmazó gázturbinákra. Õ

√ (2) Egyszeres ciklusú gázturbinák esetében, amelyek – ISO-alapterhelés mellett meghatározott – hatásfoka 35%-nál nagyobb, az NOx-kibocsátási határérték 50x*η/35, ahol az „η” a gázturbina ISO-alapterhelés mellett meghatározott hatásfoka százalékban megadva. Õ

√ Gázturbinák esetében Õ ð (CCGT-t is beleértve) ï √ a pontban meghatározott NOx- és CO-kibocsátási határértékek kizárólag 70%-nál nagyobb terhelésre vonatkoznak. ∏

Az évi 500 óránál kevesebbet üzemelő tartalék gázturbinákra √ az ebben a pontban meghatározott Õ √ kibocsátási Õ határértékek nem vonatkoznak. E létesítmények üzemeltetői évente nyilvántartást √ kötelesek Õ benyújtani a Bizottsághoz vezetni az üzemidő-felhasználásról.

ê 2001/80/EK VII. melléklet (kiigazított szöveg)

√ 6. Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő kazánok esetében Õ

ò új

Névleges hőteljesítmény (MWth) |

50–300 | 20 |

> 300 | 10 biomassza és tőzeg esetében 20 |

ê 2001/80/EK VII. melléklet (kiigazított szöveg)

√ 7. Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működő kazánok esetében Õ

Rendszerint √ Általában Õ | 5 |

Kohógáz esetén | 10 |

Az acélipar által előállított, máshol felhasználható gázok esetén: | 30 |

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

VIII. MELLÉKLET

3. rész

√ A kibocsátás szintjének ellenőrzése Õ A KIBOCSÁTÁS MÉRÉSÉNEK MÓDSZEREI

A. ELJÁRÁSOK A TÜZELőBERENDEZÉSEK KIBOCSÁTÁSÁNAK MÉRÉSÉRE ÉS ÉRTÉKELÉSÉRE

1. 2004. november 27-ig

A 4. cikk (1) bekezdése alapján engedélyezett, 300 MW-t meghaladó hőteljesítményű új létesítmények esetén a SO2, por és NOx koncentrációjának mérése folyamatosan történik. A SO2 és a por ellenőrzése azonban szakaszos mérésekre vagy egyéb megfelelő meghatározási eljárásokra korlátozható azokban az esetekben, amikor ezek az eljárni jogosult hatóságok által ellenőrizendő és jóváhagyandó mérések vagy eljárások használhatók a koncentrációk megállapítására.

A 4. cikk (1) bekezdése alapján engedélyezett, az első albekezdés hatálya alá nem tartozó új létesítmények esetében az eljárni jogosult hatóságok szükség esetén előírhatják a fenti három szennyező anyag folyamatos mérését. Amennyiben a folyamatos mérésre nincs szükség, a szóban forgó anyagok kibocsátásokban jelen lévő mennyiségének értékelése az eljárni jogosult hatóságok által jóváhagyott, rendszeresen végzett szakaszos mérésekkel vagy megfelelő meghatározási eljárásokkal történik.

2. 2002. november 27-től, és a 18. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül

1. Az eljárni jogosult hatóságok előírhatják az egyes, legalább 100 MW hőteljesítményű tüzelőberendezésből származó füstgázainak SO2-, NOx- és porkoncentrációját √ folyamatosan mérni kell Õmérését .

ò új

A gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokat égető, legalább 100 MW hőteljesítményű tüzelőberendezések füstgázainak CO-koncentrációját folyamatosan mérni kell.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2. Az első albekezdés rendelkezéseitől eltérve, √ Az eljárni jogosult hatóság Õ az alábbi esetekben eltekinthet nincs szükség az 1. pontban említett, kötelezően előírt folyamatos méréstől:

a) a 10 000 üzemóránál rövidebb élettartamú tüzelőberendezések esetében,

b) földgázt égető kazánokból és földgázzal üzemelő gázturbinákból √ tüzelőberendezésekből Õ származó SO2 és por esetében,

c) ismert kéntartalmú olajat égető gázturbinákból vagy kazánokból √ tüzelőberendezésekből Õ származó SO2 esetében, amennyiben nincsen √ füstgáz Õ-kénmentesítő berendezés,

(d) biomasszát égető kazánokból√ Biomasszát Õ égető √ tüzelőberendezésekből Õ származó SO2 esetében, amennyiben az üzemeltető bizonyítani tudja, hogy a SO2-kibocsátás semmilyen körülmények között sem lehet magasabb az előírt kibocsátási határértékeknél.

3. Amennyiben a folyamatos mérés nem kötelező, hat havonta legalább √ egyszer Õ kötelesek szakaszos ð az SO2, az NOx, a por és – gáztüzelésű tüzelőberendezések esetében – a CO koncentrációjára vonatkozó ï méréseket végezni.

ò új

4. A szén- vagy lignittüzelésű tüzelőberendezésekben évente legalább egy alkalommal mérni kell a kibocsátott higany összmennyiségét.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

5. √ A 3. pontban említett SO2- és NOx-mérés Õ alternatívájaként az eljárni jogosult hatóságok által ellenőrzött és jóváhagyott megfelelő meghatározási √ egyéb Õ eljárások is alkalmazhatók az √ SO2- és NOx- Õkibocsátás szóban forgó szennyezők kibocsátásokban jelen lévő mennyiségének értékelésére √ meghatározására Õ. Az ilyen eljárások a CEN-szabványokat alkalmazzák, illetve amint azok rendelkezésre állnak. aAmennyiben CEN-szabványok nem állnak rendelkezésre, az azonos tudományos minőségű adatszolgáltatást biztosító ISO-szabványokat, nemzeti vagy nemzetközi szabványokat alkalmazzák kell alkalmazni.

3. Az 5. cikk (2) bekezdésében és a III. mellékletben meghatározott kéntelenítési arányok hatálya alá tartozó létesítményekre a SO2-kibocsátás mérésével kapcsolatban e szakasz 2. pontja által meghatározott követelmények vonatkoznak. Rendszeresen ellenőrizni kell továbbá a tüzelőberendezések létesítményeibe bevezetett tüzelőanyag kéntartalmát.

64. Az eljárni jogosult √ hatóság Õ hatóságok tájékoztatást kapnak a felhasznált tüzelőanyag típusának, illetve a létesítmény üzemeltetésének lényeges √ jelentős Õ változásairól. Az eljárni jogosult hatóságok határozzák meg, hogy az 2. 1–4. pontban megállapított ellenőrzési követelmények ezt követően megfelelőek-e, vagy kiigazításra szorulnak.

75. Az 1. 2. ponttal összhangban végzett folyamatos mérések kiterjednek √ a Õ √ füstgázok Õ a vonatkozó oxigéntartalmának, hőmérsékletének, nyomásának és vízgőztartalmának √ mérésére Õ folyamatparamétereire is. A füstgázok vízgőztartalmának folyamatos mérése nem szükséges, feltéve, hogy a mintául szolgáló füstgázt a kibocsátás elemzését megelőzően szárították.

8. A reprezentatív méréseket, mint például aA fontosabb szennyezők √ anyagok Õ mintavételezését és elemzését, a folyamatparaméterek √ mérését Õ, valamint √ az automatikus mérési rendszerek minőségbiztosítását Õ és √ azok Õ az automatikus mérési rendszerek kalibrálására szolgáló referenciaméréseket a CEN-szabványokkal összhangban végzik, amint azok rendelkezésre állnak. Amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő CEN-szabvány, olyan ISO-szabványokat, országos vagy nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani.

Az folyamatos √ automatikus Õ mérési rendszereket a referencia-módszerekkel végzett párhuzamos mérésekkel évente legalább egyszer ellenőrzik.

ê 2001/80/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

13. cikk

A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy aAz üzemeltető ésszerű határidőn belül √ értesíti Õ értesítse az eljárni jogosult √ hatóságot Õ hatóságokat a folyamatos mérések, az √ automatikus Õ mérési √ rendszerek Õ berendezések ellenőrzésének , az egyedi mérések és minden egyéb, az ezen irányelvnek való megfelelés értékelése céljából végzett mérés eredményéről.

ê 2001/80/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

96. √A kibocsátási határértékek szintjén Õ egy egyszeri mérési eredmény 95%-os konfidencia szintjének értékei nem haladhatják meg a kibocsátási határértékek alábbi százalékos értékeit:

? Szén-monoxid ï | ? 10% ⎪ |

Kén-dioxid | 20% |

Nitrogén-oxidok | 20% |

Por | 30% |

10. Az érvényesített óránkénti és napi átlagértékeket az érvényes óránkénti átlagértékekből határozzák meg, a 9. pontban meghatározott fenti konfidenciaintervallum értékének levonását követően.

11. Bármelyik nap, amikor háromnál több óránkénti átlagérték érvénytelen az folyamatos √ automatikus mérési Õ mérőrendszer hibája vagy karbantartása miatt, érvénytelenítésre kerül. Amennyiben egy év során ilyen okokból tíznél több napot érvénytelenítenek, az eljárni jogosult hatóság az üzemeltető számára az folyamatos ellenőrző √ automatikus mérési Õ rendszer megbízhatóságának növelését célzó intézkedéseket ír elő.

B. A TÜZELőBERENDEZÉSEK TELJES ÉVES KIBOCSÁTÁSÁNAK MEGHATÁROZÁSA

Az eljárni jogosult hatóságok legkésőbb 2003-ban megkapják az új tüzelőberendezések teljes éves SO2- és NOx -kibocsátásának meghatározását. Folyamatos mérés alkalmazása esetén a tüzelőberendezés üzemeltetője a füstgázok térfogatáramának alapján külön-külön összeadja az egyes szennyező anyagok egyes napokon kibocsátott mennyiségét. Amennyiben nem folyamatos a mérés, az üzemeltető az éves teljes kibocsátás becslését az A. szakasz 1. pontja alapján az eljárni jogosult hatóságok számára megfelelő módon készíti el.

A tagállamok a C. szakasz 3. pontjában a meglévő létesítmények teljes éves kibocsátásának közlésére előírttal azonos időben közlik a Bizottsággal az új tüzelőberendezések teljes éves SO2- és NOx -kibocsátását.

A tagállamok 2004-től kezdődően és azt követően minden évben összeállítják a legalább 50 MWth hőteljesítményű tüzelőberendezésekből származó SO2- és NOx-, valamint porkibocsátások leltárát. Az eljárni jogosult hatóság az alábbi adatokat kapja meg az azonos üzemeltető által egy adott helyszínen üzemeltetett létesítményekről:

a SO2, NOx, valamint por (összes lebegő részecske) teljes éves kibocsátásának mennyiségét,

a nettó fűtőértékhez viszonyított teljes éves energiabevitelt, az alábbi öt tüzelőanyag-kategória szerinti lebontásban: biomassza, egyéb szilárd tüzelőanyagok, folyékony tüzelőanyagok, földgáz és egyéb gázok.

A Bizottság minden harmadik évben, a hároméves időszak végétől számított tizenkét hónapon belül megkapja a fenti leltár eredményének összefoglalását, amely a finomítók kibocsátását elkülönítve mutatja be. A létesítményekre lebontott éves adatokat igény esetén a Bizottság rendelkezésére bocsátják. A Bizottság a beérkezéstől számított tizenkét hónapon belül a tagállamok rendelkezésére bocsátja a nemzeti leltárok összehasonlításának és értékelésének összefoglalását.

2008. január 1-jétől kezdődően a tagállamok a létesítmény hátralévő engedélyezett üzemidejéből felhasznált és fennmaradó időről szóló jelentéssel együtt évente jelentést készítenek a Bizottság számára a 4. cikk (4) bekezdésének rendelkezéseire jogosultnak nyilvánított meglévő létesítményekről.

C. A meglévő létesítmények teljes éves kibocsátásának meghatározása 2003-mal bezárólag

1. A tagállamok 1990-nel kezdődően és minden azt követő évre 2003-mal bezárólag összeállítják a meglévő létesítmények SO2-ra és NOx-ra vonatkozó teljes kibocsátási leltárját:

a 300 MWth hőteljesítményt meghaladó létesítmények és a finomítók esetén létesítményenként,

ezen irányelv hatálya alá tartozó egyéb tüzelőberendezések esetén összesítve.

2. A leltárfelvételhez használt módszerek megegyeznek a tüzelőberendezések SO2- és NOx-kibocsátásának meghatározására 1980-ban használt módszerekkel.

3. A leltárkészítés eredményét az érintett év végét követő kilenc hónapon belül megfelelően összesített formában közlik a Bizottsággal. A kibocsátási leltár felvételére használt módszert és a részletes alapinformációkat a Bizottság ilyen irányú kérése esetén rendelkezésre kell bocsátani.

4. A Bizottság megszervezi a nemzeti leltárok rendszeres összehasonlítását, és amennyiben szükséges, ezen irányelv hatékony végrehajtásának céljából javaslatot nyújt be a Tanácsnak a kibocsátási leltár elkészítési módszereinek harmonizálására.

ê 2001/80/EK 14. cikk (kiigazított szöveg)

è1 Korrigendum, HL L 319, 2002.11.23, 30. o.

ð új szöveg

4. rész

√ A kibocsátási határértékek betartásának megfelelőségi vizsgálata Õ

14. cikk

1. Folyamatos mérés esetén a III–VII. melléklet A. szakaszában meghatározott kibocsátási határértékek abban az esetben tekintendők teljesítettnek, ha az eredmények értékelése az üzemórák számára vonatkoztatva egy naptári éven belül azt mutatja, hogy:

a) a naptári hónapokra vonatkozó átlagértékek közül egyik sem haladja meg a kibocsátási határértékeket; és

b) abban az esetben, ha:

i. kén-dioxid és por esetén az összes 48-órás középérték 97 %-a nem haladja meg a kibocsátási határértékek 110 %-át;

ii. nitrogén-oxidok esetén az összes 48 órás középérték 95 %-a nem haladja meg a kibocsátási határértékek 110 %-át.

A 7. cikkben szereplő időszakokat, valamint az indítási és leállási időszakokat figyelmen kívül kell hagyni.

2. Amennyiben csak szakaszos mérésekre vagy egyéb megfelelő meghatározási eljárásokra van szükség, a III–VII. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékek abban az esetben tekintendők teljesítettnek, ha az egyes méréssorozatok vagy az eljárni jogosult hatóságok által megállapított szabályoknak megfelelően meghatározott egyéb eljárások eredményei nem lépik túl a kibocsátási határértékeket.

è1 3. Az 5. cikk (2) pontjában említett esetekben ⎜ a kéntelenítési arány akkor tekintendő teljesítettnek, ha a VIII. melléklet A. szakasza 3. pontjának megfelelően elvégzett mérések értékelése azt mutatja, hogy az összes naptári hónapra számított középérték vagy az összes mozgó, havi középérték elérte a kívánt kéntelenítési arányt.

A 7. cikkben szereplő időszakokat, valamint az indítási és leállási időszakokat figyelmen kívül kell hagyni.

4. Az olyan új létesítmények esetében, amelyeknek az engedélyt a 4. cikk (2) bekezdése alapján adták meg, a kibocsátási határértékek a naptári év üzemóráinak számára vonatkoztatva abban az esetben tekintendők teljesítettnek, ha:

a) egyetlen érvényesített napi átlagérték sem haladja meg a III–VII. melléklet B. részében meghatározott értékeket; és

b) az érvényesített, órás átlagértékek az év folyamán nem haladják meg a III–VII. melléklet B. részében meghatározott értékeket.

Az „érvényesített átlagérték” meghatározása a VIII. melléklet A. 6. pontjában meghatározott módon történik.

A 7. cikkben említett időszakokat, valamint az indítási és leállási időszakokat figyelmen kívül kell hagyni.

ò új

1. Folyamatos mérés esetén az 1–2. részben meghatározott kibocsátási határértékek abban az esetben tekintendők teljesítettnek, ha a mérési eredmények értékelése az üzemórák számára vonatkoztatva egy naptári éven belül azt mutatja, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesült:

a) egyetlen érvényesített havi átlagérték sem haladja meg az 1–2. részben foglalt vonatkozó kibocsátási határértékeket;

b) egyetlen érvényesített napi átlagérték sem haladja meg az 1–2. részben foglalt vonatkozó kibocsátási határértékek 110%-át;

c) kizárólag szénnel működő kazánokból álló, 50 MW alatti névleges hőteljesítménnyel rendelkező tüzelőberendezések esetében egyetlen érvényesített napi átlagérték sem haladja meg az 1–2. részben foglalt vonatkozó kibocsátási határértékek 150%-át;

d) az érvényesített, órás átlagértékek 95%-a az év folyamán nem haladja meg az 1–2. részben foglalt vonatkozó kibocsátási határértékek 200%-át.

Az érvényesített átlagérték meghatározása a 3. rész 10. pontja alapján történik.

Az átlagos kibocsátási határértékek kiszámításakor nem kell figyelembe venni a 33. cikk (4) és (5) bekezdésében és a 34. cikkben foglalt időszakok alatt, valamint az indítási és a leállási időszakban végzett méréseket.

2. Ahol nem kötelező a folyamatos mérés, az 1–2. részben meghatározott kibocsátási határértékek abban az esetben tekintendők teljesítettnek, ha az egyes méréssorozatok vagy az eljárni jogosult hatóságok által megállapított szabályoknak megfelelően meghatározott egyéb eljárások eredményei nem lépik túl a kibocsátási határértékeket.

ê 2000/76/EK 3. cikk (kiigazított szöveg)

è1 Korrigendum, HL L 145., 2001.5.31., 52. o.

VI. MELLÉKLET

√ A hulladékégetőkre és együttégetőkre vonatkozó műszaki rendelkezések Õ

1. rész

Fogalommeghatározás

Ezen √ melléklet alkalmazásában a következő meghatározások érvényesek: Õ Irányelv:

6. ⎝1

a) a „meglévő √ hulladék Õégető √ mű” Õ vagy együttégető mű olyan ⎜ √ hulladék Õégető vagy együttégető mű:

(ia) amely 2002. december 28. előtt √ már Õ üzemelt és az √ vonatkozó Õ érvényes közösségi jogszabályok szerinti engedéllyel rendelkezik rendelkezett, vagy

(iib) amely hulladék égetésére vagy együttégetésére a √ vonatkozó Õ hatályos közösségi jogszabályok szerint 2002. december 28. előtt kiadott engedéllyel √ rendelkezett Õ rendelkezik, illetve ezen időpont előtt lett nyilvántartásba véve, feltéve hogy az üzemet legkésőbb 2003. december 28-án üzembe √ helyezték Õ helyezik, vagy

(iiic) amely az illetékes hatóság megítélése szerint 2002. december 28. előtt teljes körű engedélyezési eljárás hatálya alá √ tartozott Õ tartozik feltéve hogy az üzemet legkésőbb 2004. december 28-án üzembe √ helyezték Õ helyezik;

ò új

b) „új hulladékégető mű” minden olyan hulladékégető mű, amely nem tartozik az a) pont hatálya alá.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

I. MELLÉKLET 2. rész

Egyenérték-tényezők a dibenzo-p-dioxinokra és dibenzofuránokra

A dioxinok és furánok összes koncentrációjának (TE) meghatározásához az alábbi dibenzo-p-dioxinok és dibenzofuránok tömegkoncentrációját kell az összesítés előtt az alábbi felsorolt egyenérték-tényezőkkel megszorozni:

Toxicitási egyenérték-tényező |

2,3,7,8 — Tetraklór-dibenzo-dioxin (TCDD) | 1 |

1,2,3,7,8 — Pentaklór-dibenzo-dioxin (PeCDD) | 0,5 |

1,2,3,4,7,8 — Hexaklór-dibenzo-dioxin (HxCDD) | 0,1 |

1,2,3,6,7,8 — Hexaklór-dibenzo-dioxin (HxCDD) | 0,1 |

1,2,3,7,8,9 — Hexaklór-dibenzo-dioxin (HxCDD) | 0,1 |

1,2,3,4,6,7,8 — Heptaklór-dibenzo-dioxin (HpCDD) | 0,01 |

Oktaklór-dibenzo-dioxin (OCDD) | 0,001 |

2,3,7,8 — Tetraklór-dibenzo-furán (TCDF) | 0,1 |

2,3,4,7,8 — Pentaklór-dibenzo-furán (PeCDF) | 0,5 |

1,2,3,7,8 — Pentaklór-dibenzo-furán (PeCDF) | 0,05 |

1,2,3,4,7,8 — Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF) | 0,1 |

1,2,3,6,7,8 — Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF) | 0,1 |

1,2,3,7,8,9 — Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF) | 0,1 |

2,3,4,6,7,8 — Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF) | 0,1 |

1,2,3,4,6,7,8 — Heptaklór-dibenzo-furán (HpCDF) | 0,01 |

1,2,3,4,7,8,9 — Heptaklór-dibenzo-furán (HpCDF) | 0,01 |

Oktaklór-dibenzo-furán (OCDF) | 0,001 |

3. rész V. MELLÉKLET

√ Légszennyező anyagok kibocsátási határértékei hulladékégető művek esetében Õ

ê 2000/76/EK 11. cikk (kiigazított szöveg)

18. A kibocsátási határértékeknek való megfelelés ellenőrzése érdekében végzett mérések eredményét az alábbi körülményekre, az oxigéntartalom esetében pedig a VI. mellékletben említett képletre kell vonatkoztatni:√ A kibocsátási határértékek kiszámításának alapja: Õ

(a) √ 273,15 K Õ 273 K hőmérséklet, 101,3 kPa nagyságú nyomás, √ és a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója. Õ 11 % oxigén, száraz gáz a hulladékégető művek füstgázaiban;.

b) hőmérséklet 273 K, nyomás 101,3 kPa, 3 % oxigén, száraz gáz a 75/439/EGK irányelv alapján meghatározott hulladékolaj égetéséből felszabaduló füstgázokban;

√ Ezek a feltételek füstgáz esetében 11%-os oxigéntartalomra vonatkoznak, míg a 20../../EK irányelv 3. cikkének h) pontja szerint meghatározott ásványi hulladékolajok égetése nyomán felszabaduló füstgázoknál, valamint az 5. rész 2.7. pontjában foglalt esetekben 3%-os oxigéntartalom mellett érvényesek. ∏

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

1.1.(a) A √ kibocsátási határértékek Õ napi átlagai √ az alábbi szennyező anyagok esetében (mg/Nm³) Õ

Összes szilárd anyag | 10 mg/m³ |

Gáz- és gőznemű szerves anyagok az összes szerves szén mennyiségében kifejezve √ (TOC) Õ | 10 mg/m³ |

Sósav (HCl) | 10 mg/m³ |

Hidrogén-fluorid (HF) | 1 mg/m³ |

Kén-dioxid (SO2) | 50 mg/m³ |

Nitrogén-dioxidban √ NO2 Õ-ben kifejezett összes nitrogén-monoxid (NO) és nitrogén-dioxid (NO2) meglévő √ hulladék Õégető művekre, amelyek névleges kapacitása az óránként hat tonnát meghaladja, vagy új √ hulladék Õégető művekre | 200 mg/m³[75] |

Nitrogén-dioxidban √ NO2 Õ-ben kifejezett összes nitrogén-monoxid (NO) és nitrogén-dioxid (NO2) meglévő √ hulladék Õégető művekre, amelyek névleges kapacitása óránként legfeljebb hat tonna | 400 mg/m³[76] |

Az illetékes hatóságok engedélyezhetnek kivételeket NOx tekintetében a meglévő együttégető művekre, amennyiben azok:

- óránként legfeljebb hat tonna névleges kapacitással rendelkeznek, azzal a feltétellel, hogy az engedélyben szereplő érték nem lehet több, mint 500 mg/m3, és a kivétel 2008. január 1-ig érvényes,

- óránként hat tonnánál nagyobb, de óránként legfeljebb tizenhat tonna névleges kapacitással rendelkeznek, azzal a feltétellel, hogy az engedélyben szereplő érték nem lehet több, mint 400 mg/m3, és a kivétel 2010. január 1-jéig élhet,

- óránként tizenhat tonnánál nagyobb, de óránként 25 tonnánál kevesebb kapacitással rendelkeznek, és szennyvizet nem engednek ki, azzal a feltétellel, hogy az engedélyben szereplő napi átlagérték nem lehet több, mint 400 mg/m3, és a kivétel 2008. január 1-jéig érvényes.

Szilárd anyag tekintetében 2008. január 1-jéig az illetékes hatóságok a meglévő égetőművekre engedélyezhetnek kivételeket azzal a feltétellel, hogy az engedélyben szereplő feltételek szerint mért értékek nem haladják meg a 20 mg/litert.

1.2.(b) A √ kibocsátási határértékek Õ félórás átlagai √ az alábbi szennyező anyagok esetében (mg/Nm³) Õ

(100%) A | (97%) B |

Összes szilárd anyag | 30 mg/m³ | 10 mg/m³ |

Gáz- és gőznemű szerves anyagok az összes szerves szén mennyiségében kifejezve √ (TOC) Õ | 20 mg/m³ | 10 mg/m³ |

Sósav (HCl) | 60 mg/m³ | 10 mg/m³ |

Hidrogén-fluorid (HF) | 4 mg/m³ | 2 mg/m³ |

Kén-dioxid (SO2) | 200 mg/m³ | 50 mg/m³ |

Nitrogén-dioxidban √ NO2 Õ-ben kifejezett összes nitrogén-monoxid (NO) és nitrogén-dioxid (NO2) meglévő √ hulladék Õégető művekre, amelyek névleges kapacitása az óránként hat tonnát meghaladja, vagy új √ hulladék Õégető művekre | 400 mg/m³[77] | 200 mg/m³[78] |

2010. január 1-jéig az illetékes hatóságok engedélyezhetnek kivételeket az NOx tekintetében a meglévő 6-16 tonna/óra névleges kapacitással rendelkező égetőművekre azzal a feltétellel, hogy a félórás átlagértékek nem haladják meg a 600 mg/m3-t az A oszlopban, illetve a 400 mg/m3-t a B oszlopban.

1.3.(c) Valamennyi Áátlagos √ kibocsátási határértékek Õ √ (mg/Nm³) az alábbi nehézfémek esetében Õ legalább harmincperces, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatt

Kadmium és vegyületei kadmiumban kifejezve (Cd) | összesen: 0,05 mg/m³ | összesen 0,1 mg/m3 [79] |

Tallium és vegyületei talliumban kifejezve (Tl) |

Higany és vegyületei higanyban kifejezve (Hg) | 0,05 mg/m³ | 0,1 mg/m3 [80] |

Antimon és vegyületei antimonban kifejezve (Sb) | összesen: 0,5 mg/m³ | összesen 1 mg/m3 [81] |

Arzén és vegyületei arzénban kifejezve (As) |

Ólom és vegyületei ólomban kifejezve (Pb) |

Króm és vegyületei krómban kifejezve (Cr) |

Kobalt és vegyületei kobaltban kifejezve (Co) |

Réz és vegyületei rézben kifejezve (Cu) |

Mangán és vegyületei mangánban kifejezve (Mn) |

Nikkel és vegyületei nikkelben kifejezve (Ni) |

Vanádium és vegyületei vanádiumban kifejezve (V) |

Ezek az átlagértékek a megfelelő nehézfém-kibocsátás gáz- és gőznemű formáira, valamint azok vegyületeire is vonatkoznak.

1.4.(d) Valamennyi Átlagos √ kibocsátási határértékek Õ √ (mg/Nm³) dioxin és furán esetében Õ mérésekor legalább hatórás, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatt kell alkalmazni. A kibocsátási határérték a dioxin és furán az I. mellékletben 2. rész szerint kiszámított toxicitási egyenérték elve alapján kiszámított teljes koncentrációjára vonatkozik.

Dioxinok és furánok | 0,1 ng/m³ |

1.5.(e) Az alábbi A szén-monoxid (CO) koncentráció kibocsátására vonatkozó határértékek √ (mg/Nm³) Õ nem léphetik túl a füstgázokban (kivéve az indítási és leállítási szakaszokat):

a) milligramm/m füstgáz napi átlagértékként 50meghatározva,

b) félórás átlagértékként 100 mg/m3 füstgáz az összes mérésben félórás átlagértékként meghatározva, bármely 24 órás időszakban.

c) tízperces átlagértékként 150 milligramm/m3 füstgáz a mérések legalább 95 %-ban vagy 100 mg/m3 füstgáz az összes mérésben félórás átlagértékként meghatározva, bármely 24 órás időszakban.

Az illetékes hatóságok √ engedélyezhetik a mentességet Õ √ az ebben a pontban meghatározott kibocsátási határértékek teljesítése alól Õ a fluidágyas technológiát alkalmazó √ hulladék Õ égető művek esetében azzal a feltétellel, hogy az engedélyben szereplő kibocsátási határérték szén-monoxidra (CO) egyórás átlagos érték formájában nem haladja meg a 100 mg/m3 √ mg/Nm3 Õ-t.

ê 2000/76/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

√ 2. Kibocsátási határértékek a 41. cikk (5) bekezdésében és a 42. cikkben ismertetett viszonyok mellett. Õ

4. A √ hulladék Õégető mű által a levegőbe kibocsátott légszennyező anyag összes szilárdanyag-√ koncentrációja Õtartalma semmilyen körülmények között nem haladhatja meg a félórás átlagértékben kifejezett 150 mg/m3 √ mg/Nm3 Õ mértéket.; valamint Aa √ TOC-ra és Õ a szén-monoxidra és a TOC-ra érvényes, √ az 1.2. és az 1.5.b) pontban meghatározott Õ kibocsátási határértékek sem léphetők túl. A 6. cikkben előírt további feltételek mindegyikének teljesülnie kell.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(f) 3. A tagállamok az e mellékletben foglalt kivételek szabályozására saját szabályozást hozhatnak létre.

II. MELLÉKLET 4. rész

Légszennyezési kibocsátási határértékek meghatározása hulladék együttégetése esetén

1. Minden esetben, amikor az ebben a részben e mellékletben szereplő táblázatban nincs meghatározva egy bizonyos teljes „C” kibocsátási határérték, a következő képletet (keverési szabályt) kell alkalmazni.

A füstgázban a hulladék együttégetéséből eredő minden egyes szennyező anyagra, valamint a √ CO Õ-kibocsátásra vonatkozó szén-monoxidra a kibocsátási határértéket az alábbiak szerint kell kiszámítani:

√ [pic] ∏

Vhulladék | : | kizárólag a hulladék égetéséből származó füstgázok térfogatárama a működési engedélyben meghatározott legalacsonyabb fűtőértékkel rendelkező hulladék alapján számolva és az ebben az irányelvben szabályozott feltételekre szabványosítva. Amennyiben a veszélyes hulladék égetéséből származó hő az üzemben keletkező hő kevesebb mint 10 %-át teszi ki, a Vhulladék értékét egy elvi hulladékmennyiségből kell kiszámítani, melynek elégetése a hőfelszabadulás 10 %-át tenné ki ismert összes hőkibocsátás esetén. |

Chulladék | : | az V. mellékletben a 3. részben a hulladékégető művekre meghatározott kibocsátási határértékek az érintett szennyező anyagok és szén-monoxid esetén. |

Vtech | : | az üzemi folyamat során felszabaduló füstgáz térfogatárama, ideértve az üzemben rendszerint használt engedélyezett tüzelőanyagok égését is (kivéve a hulladékot), amelyet annak az oxigéntartalomnak az alapján kell meghatározni, amelynél a közösségi és nemzeti jogszabályok értelmében az égést szabványosítani kell. Abban az esetben, ha ilyen üzemekre nem léteznek jogszabályok, a füstgázok tényleges oxigéntartalmát kell a folyamathoz feltétlenül szükséges levegőn túlmenően hígítás nélkül használni. Az egyéb feltételek közötti szabványosítást ez az irányelv tartalmazza. |

Ctech | : | e melléklet táblázatában az √ ebben a részben Õ ismertetett, bizonyos ipari √ tevékenységekre Õ ágazatokra érvényes kibocsátási határértékek, illetőleg ilyen táblázatok vagy határértékek hiányában a releváns szennyező anyagok és szén-monoxid kibocsátási határértékek olyan üzemek füstgázában, amelyek megfelelnek az ilyen jellegű üzemekben rendes esetben engedélyezett tüzelőanyagok égetésekor (hulladék nélkül) a nemzeti jogszabályokban, törvényekben és adminisztratív rendelkezésekben szereplő előírásoknak. Ilyen rendelkezések hiányában az engedélyben √ meghatározott Õ szereplő kibocsátási határértékeket kell használni. Amennyiben az engedélyben sem szerepel határérték, a tényleges tömegkoncentrációt kell alkalmazni. |

C | : | összkibocsátási határérték az √ ebben a részben Õ √ meghatározott Õ szereplő és oxigéntartalom √ mellett Õ az ezen melléklet táblázatában bizonyos ipari √ tevékenységekre Õ ágazatokra és bizonyos szennyező anyagokra meghatározott módon vagy ilyen értékek hiányában az irányelv megfelelő mellékleteiben meghatározott táblázat, illetve szén-monoxid és a vonatkozó szennyező anyagok kibocsátási határértékeket felváltó összkibocsátási határértékek. A szabványosításhoz szükséges oxigéntartalmat helyettesítő összes oxigéntartalmat a fenti tartalom alapján a parciális térfogatokat figyelembe véve kell kiszámítani. √ A kibocsátási határértékek kiszámítását 273,15 K hőmérséklet és 101,3 kPa nagyságú nyomás figyelembe vételével, valamint a füstgázok vízgőztartalom miatti korrekcióját követően végzik. Õ |

Az ebben a részben e mellékletben szereplő kivételek kezelésére a tagállamok szabályokat állapíthatnak meg.

2.II.1. Hulladék együttégetését végző cementégető kemencékre vonatkozó külön rendelkezések

Napi átlagértékek (folyamatos mérések esetén) A mintavételi időszakok és egyéb mérések a 7. cikk szerint. Az összes érték mg/m3-ben (dioxinok és furánok ng/m3-ben).

2.1 √ A 2.2. és a 2.3. pontban meghatározott kibocsátási határértékek az összes szilárd anyag, a HCI, a HF, az NOx, az SO2 és a TOC esetében (folyamatos mérés mellett) napi átlagértékként, nehézfémek esetében pedig legalább harmincperces, de legfeljebb nyolcórás, dioxinok és furánok esetében legalább hatórás, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszakban mért átlagértékként értendők. Õ

A kibocsátási határértékek betartásának ellenőrzése érdekében végzett mérések eredményét az alábbi körülmények figyelembevételével kell √ Az összes Õ érték szabványosítási √ alapfeltétele Õ: hőmérséklet 273 K, nyomás 101,3 kPa, 10% oxigéntartalom, száraz gáz.

Félóránkénti átlagértékekre csak a napi átlagértékek kiszámításakor lesz szükség.

2.2.II.1.1 C – összkibocsátási határértékek √ (a dioxinok és furánok kivételével mg/Nm3 ) az alábbi szennyező anyagok esetében Õ

Szennyező anyag | C |

Összes szilárd anyag | 30 |

HCl | 10 |

HF | 1 |

NOx meglévő üzemeknél | 800 |

NOx új üzemeknél | ? 500 ⎪ [82] |

Cd + Tl | 0,05 |

Hg | 0,05 |

Sb + As + Pb + Cr + Co + Cu + Mn + Ni + V | 0,5 |

Dioxinok és furánok √ (ng/Nm³) Õ | 0,1 |

Az illetékes hatóságok 2008. január 1-jéig engedélyezhetnek kivételeket NOx tekintetében már meglévő és nedves folyamattechnológiával működő cementégető kemencéknek, illetve olyan cementégető kemencéknek, amelyek óránként három tonnánál kevesebb hulladékot égetnek el, azzal a feltétellel, hogy az engedélyben szereplő összkibocsátási határérték NOx tekintetében nem haladja meg az 1200 mg/m3-t.

Az illetékes hatóságok 2008. január 1-jéig szilárd anyagra is engedélyezhetnek kivételeket olyan cementégető kemencéknek, amelyek óránként három tonnánál kevesebb hulladékot égetnek, azzal a feltétellel, hogy az engedélyben szereplő összkibocsátási határérték nem haladja meg az 50 mg/m3-t.

2.3.II.1.2. C – összkibocsátási határértékek √ (mg/Nm³) Õ SO2 és TOC vonatkozásában

Szennyező anyag | C |

SO2 | 50 |

TOC | 10 |

Az illetékes hatóságok engedélyezhetnek kivételeket √ engedélyezheti az eltérést a fenti pontban meghatározott kibocsátási határértékektől Õ olyan esetekben, amikor a TOC és SO2 nem hulladék égetéséből származik.

II.1.3. CO-ra vonatkozó határértékek

A szén-monoxidra vonatkozó kibocsátási határértékeket az illetékes hatóságok szabhatják meg.

3.II.2. Hulladék együttégetésével foglalkozó tüzelőberendezésekre vonatkozó külön rendelkezések

3.1.II.2.1. √ Cproc Õ napi átlagértékekben √ kifejezve Õ √ (mg/Nm³) Õ, ð hatályos 2015. december 31-ig ï

A 88/609/EGK irányelv sérelme nélkül, valamint olyan esetekben, amikor a közösségi jogszabályok értelmében a nagyobb égetőművekre szigorúbb kibocsátási határértékeket állapítottak meg, ez utóbbiak lépnek az adott üzem és az adott szennyező anyag tekintetében az alábbiakban meghatározott kibocsátási határértékek helyébe (Ctech). Ebben az esetben az alábbi táblázatokat a 17. cikkben meghatározott eljárásrendnek megfelelően haladéktalanul ezekhez a szigorúbb határértékekhez kell igazítani. √ A tüzelőberendezések névleges hőteljesítményének meghatározásakor a 32. cikkben foglalt összevonási rendelkezések alkalmazandók. Õ

Félóránkénti átlagértékekre csak a napi átlagértékek kiszámításakor lesz szükség.

C tech :

A szilárd tüzelőanyagokra vonatkoztatott C tech mg/Nm3-ben (O2 tartalom 6 %), √ a biomassza kivételével Õ:

Szennyező anyag | < 50 MWth | 50–100 MWth | 100–300 MWth | > 300 MWth |

SO2 | - | √ 850 ∏ | √ 200 ∏ | √ 200 ∏ |

Általános eset | 850 | 850–200 (lineáris csökkenés 100 és 300 MWth között) | 200 |

Hazai tüzelőanyagok | vagy kéntelenítési arány ≥90% | vagy kéntelenítési arány ≥92% | vagy kéntelenítési arány ≥95% |

NOx | - | 400 | √ 200 ∏ 300 | 200 |

Por | 50 | 50 | 30 | 30 |

2007. január 1-jéig, valamint a vonatkozó közösségi jogszabályok sérelme nélkül az NOx kibocsátási határértékek nem vonatkoznak az együttégetéssel csak veszélyes hulladékot kezelő üzemekre.

2008. január 1-jéig az illetékes hatóságok engedélyezhetnek kivételeket NOx és SO2 tekintetében a meglévő együttégető művekre, amennyiben azok 100 és 300 MWth közötti méretűek és fluidágyas technológia alkalmazásával szilárd halmazállapotú energiahordozót égetnek azzal a feltétellel, hogy az engedélyben szereplő Ctech-érték nitrogén-oxidra nem haladja meg a 350 mg/Nm3-t, ugyanakkor SO2-ra 850 és 400 mg/Nm3 között van (100 és 300 MWth nagyság között lineárisan csökken).

A biomasszára érvényes Ctech-érték mg/Nm3-ben kifejezve (O2 tartalom 6%):

"Biomassza" a mezőgazdaságból vagy erdőgazdálkodásból származó bármely növényi anyag, egészben vagy részben, amely alkalmas energiatartalmának használatára, valamint a 2. cikk (2) bekezdése a) pontjának i–v. alpontjában felsorolt hulladékok.

Szennyező anyag | < 50 MWth | 50–100 MWth | 100–300 MWth | > 300 MWth |

SO2 | - | 200 | 200 | 200 |

NOx | - | 350 | 300 | √ 200 ∏ 300 |

Por | 50 | 50 | 30 | 30 |

2008. január 1-jéig az illetékes hatóságok engedélyezhetnek kivételeket NOx tekintetében a meglévő együttégető művekre, amennyiben azok 100 és 300 MWth közötti méretűek és fluidágyas technológia alkalmazásával biomasszát égetnek azzal a feltétellel, hogy az engedélyben szereplő Ctech-érték nitrogén-oxidra nem haladja meg a 350 mg/Nm3-t.

A folyékony tüzelőanyagra érvényes Ctech-érték mg/Nm3-ben kifejezve (O2 tartalom 3%):

Szennyező anyag | < 50 MWth | 50–100 MWth | 100–300 MWth | > 300 MWth |

SO2 | - | 850 | √ 400 ∏ 850–200 (lineáris csökkenés 100 és 300 MWth között) | 200 |

NOx | - | 400 | √ 200 ∏ 300 | 200 |

Por | 50 | 50 | 30 | 30 |

ò új

3.2. Ctech napi átlagértékként megadva (mg/Nm³), 2016. január 1-jével kezdődő hatállyal

A tüzelőberendezések névleges hőteljesítményének meghatározásakor a 32. cikkben foglalt összevonási rendelkezések alkalmazandók. Félóránkénti átlagértékekre csak a napi átlagértékek kiszámításakor lesz szükség.

3.2.1. Ctech a 33. cikk (2) bekezdésében említett tüzelőberendezések esetében

A szilárd tüzelőanyagokra vonatkoztatott Ctech (O2 tartalom 6%), a biomassza kivételével:

Szennyező anyag | < 50 MWth | 50–100 MWth | 100–300 MWth | > 300 MWth |

SO2 | - | 400 tőzegre: 300 | 200 | 200 |

NOx | - | 300 lignitporra: 400 | 200 | 200 |

Por | 50 | 30 | 25 tőzegre: 20 | 20 |

Ctech biomasszára vonatkoztatva (O2 tartalom 6%):

Szennyező anyag | < 50 MWth | 50–100 MWth | 100–300 MWth | > 300 MWth |

SO2 | - | 200 | 200 | 200 |

NOx | - | 300 | 250 | 200 |

Por | 50 | 30 | 20 | 20 |

Ctech folyékony tüzelőanyagra vonatkoztatva (O2 tartalom 3%):

Szennyező anyag | < 50 MWth | 50–100 MWth | 100–300 MWth | > 300 MWth |

SO2 | - | 350 | 250 | 200 |

NOx | - | 400 | 200 | 150 |

Por | 50 | 30 | 25 | 20 |

3.2.2. Ctech a 33. cikk (3) bekezdésében említett tüzelőberendezések esetében

A szilárd tüzelőanyagokra vonatkoztatott Ctech (O2 tartalom 6%), a biomassza kivételével:

Szennyező anyag | < 50 MWth | 50–100 MWth | 100–300 MWth | > 300 MWth |

SO2 | - | 400 tőzegre: 300 | 200 tőzegre: 300, a fluidágyas tüzelés kivételével, ahol: 250 | 150 keringtetett vagy nyomás alatti fluidágyas tüzelés esetén, illetve tőzegégetéskor, az összes egyéb fluidágyas tüzelésnél: 200 |

NOx | - | 300 tőzegre: 250 | 200 | 150 lignitpor tüzelésekor: 200 |

Por | 50 | 20 | 20 | 10 tőzegre: 20 |

Ctech biomasszára vonatkoztatva (O2 tartalom 6%):

Szennyező anyag | < 50 MWth | 50–100 MWth | 100–300 MWth | > 300 MWth |

SO2 | - | 200 | 200 | 150 fluidágyas tüzelés esetén: 200 |

NOx | - | 250 | 200 | 150 |

Por | 50 | 20 | 20 | 20 |

Ctech folyékony tüzelőanyagra vonatkoztatva (O2 tartalom 3%):

Szennyező anyag | < 50 MWth | 50–100 MWth | 100–300 MWth | > 300 MWth |

SO2 | - | 350 | 200 | 150 |

NOx | - | 300 | 150 | 100 |

Por | 50 | 30 | 25 | 20 |

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

è1 Korrigendum, HL L 145., 2001.5.31., 52. o.

3.3.II.2.2. C – összkibocsátási határérték √ nehézfémek (mg/Nm3) esetében Õ

C-érték mg/Nm3-ben kifejezve (O2 tartalom 6 %). Valamennyi legalább harmincperces, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatti átlagérték√ ként kifejezve Õ √ (szilárd tüzelőanyagoknál 6%-os O2-tartalomnál, folyékony tüzelőanyagoknál pedig 3%-os O2-tartalomnál) Õ.

Szennyező anyag | C |

Cd + Tl | 0,05 |

Hg | 0,05 |

Sb + As + Pb + Cr + Co + Cu + Mn + Ni + V | 0,5 |

√ 3.4. C – összkibocsátási határérték (ng/Nm3) dioxinok és furánok esetében Õ

C-érték mg/Nm3-ben kifejezve (O2 tartalom 6 %). Valamennyi legalább hatórás, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatti átlagértékek√ ként kifejezve Õ √ (szilárd tüzelőanyagoknál 6%-os O2-tartalomnál, folyékony tüzelőanyagoknál pedig 3%-os O2-tartalomnál). Õ

Szennyező anyag | C |

Dioxinok és furánok | 0,1 |

4.II.3. E rész 2. és 3. II.1 és II.2 pontjának hatálya alá nem tartozó iparágakban végzett √ hulladék-együttégető műveire Õ vonatkozó külön rendelkezések

4.II.3.1. C – összkibocsátási határértékek: √ (ng/Nm3) Õ

C-érték mg/Nm3-ben kifejezve (O2 tartalom 6 %). Valamennyi √ dioxinokra és furánokra vonatkoztatva Õ, legalább hatórás, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatti átlagértékek√ ként kifejezve Õ:

Szennyező anyag | C |

Dioxinok és furánok | 0,1 |

√ 4.2. C – összkibocsátási határérték nehézfémek (mg/Nm3) esetében Õ

C-érték mg/Nm3-ben kifejezve. Valamennyi legalább harmincperces, de legfeljebb nyolcórás mintavételi időszak alatti átlagérték√ ként kifejezve Õ

Szennyező anyag | C |

Cd + Tl | 0,05 |

Hg | 0,05 |

5. rész IV. MELLÉKLET

Kibocsátási határértékek füstgázok tisztításából származó szennyvizek esetében

Szennyező anyagok | A szűretlen mintában található kibocsátási határértékek tömegkoncentrációban kifejezve √ (mg/l-ben, a dioxinok és furánok kivételével) Õ |

1. Összes lebegő szilárd részecske a 91/271/EGK irányelv I. mellékletének meghatározása szerint | (95%) (30 mg/l) | (100%) (45 mg/l) |

2. Higany és vegyületei higanyban kifejezve (Hg) | 0,03 mg/l |

3. Kadmium és vegyületei kadmiumban kifejezve (Cd) | 0,05 mg/l |

4. Tallium és vegyületei talliumban kifejezve (Tl) | 0,05 mg/l |

5. Arzén és vegyületei arzénban kifejezve (As) | 0,15 mg/l |

6. Ólom és vegyületei ólomban kifejezve (Pb) | 0,2 mg/l |

7. Króm és vegyületei krómban kifejezve (Cr) | 0,5 mg/l |

8. Réz és vegyületei rézben kifejezve (Cu) | 0,5 mg/l |

9. Nikkel és vegyületei nikkelben kifejezve (Ni) | 0,5 mg/l |

10. Cink és vegyületei cinkben kifejezve (Zn) | 1,5 mg/l |

11. Dioxinok és furánok az I. melléklet szerint mért egyes dioxinok és furánok összegeként meghatározva | ⎝1 0,3 ng/l ⎜ |

2008. január 1-jéig az illetékes hatóságok a meglévő égetőművekre engedélyezhetnek kivételeket az összes lebegő szilárd részecske tekintetében azzal a feltétellel, hogy az engedélyben szereplő feltételek szerint a mért értékek 80 %-a nem haladja meg a 30 mg/litert, és egyik sem több 45 mg/l-nél.

6. rész III. MELLÉKLET

√ A kibocsátás ellenőrzése Õ

1. Mérési technikák

1.1. A légszennyező és a vizeket szennyező anyagok koncentrációinak meghatározására irányuló méréseket reprezentatív módon kell elvégezni.

1.2. Valamennyi szennyező anyag mintavételét és elemzését, ideértve a dioxinokat és furánokat is, valamint √ az automatikus mérési rendszerek minőségbiztosítását Õ és az automatikus mérési rendszerek √ azok Õ kalibrálására szolgáló referenciaméréseket, a CEN (Európai Szabványügyi Bizottság) szabványok √ szerinti Õ ban megadott módszer szerint kell elvégezni. Amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő CEN-szabvány, olyan ISO-szabványokat, országos vagy nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani. √ Az automatikus mérési rendszereket a referencia-módszerekkel végzett párhuzamos mérésekkel évente legalább egyszer ellenőrzik. Õ

1.3. A napi kibocsátási határértékek szintjén egy egyszeri mérési eredmény 95%-os konfidenciaszintjének értékei nem haladhatják meg a kibocsátási határértékek alábbi százalékos értékeit:

Szén-monoxid: | 10% |

Kén-dioxid: | 20% |

Nitrogén-dioxid: | 20% |

Összes szilárd anyag: | 30% |

Összes szerves szén: | 30% |

Hidrogén-klorid: | 40% |

Hidrogén-fluorid: | 40% |

ê 2000/76/EK 10. cikk

5. A levegőbe, illetve a vizekbe történő kibocsátások időszakos mérését az III. melléklet 1.1. és 1.2. 2. pontja szerint kell elvégezni.

ê 2000/76/EK 11. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

11. cikk

Mérési követelmények

√ 2. Légszennyező anyagok mérése Õ

2.1. A légszennyező anyagokkal kapcsolatosan az alábbi méréseket kell a III. mellékletben előírtakkal összhangban hulladékégető vagy együttégető műveknél elvégezni:

a) az alábbi anyagok folyamatos mérése: NOx, feltéve hogy van rá megállapított kibocsátási határérték, CO, összes szilárd anyag, TOC, HCl, HF, SO2;

b) az alábbi technológiai üzemeltetési paraméterek folyamatos mérése: hőmérséklet a belső fal közelében vagy az égéstér valamely más reprezentatív pontján az illetékes hatóságok engedélye alapján, a füstgáz oxigénkoncentrációja, nyomása, valamint a hőmérséklete és vízgőztartalma;

c) évente legalább kétszer nehézfémek, dioxinok és furánok mérése; ezt azonban az üzembe helyezését követő első 12 hónap során háromhavonta legalább egy alkalommal kell végezni. A tagállamok határozzák meg a mérési gyakoriságot, ha kibocsátási határértékeket írtak elő a policiklikus aromás szénhidrogénekre vagy más szennyező anyagokra.

2.23. A füstgázok tartózkodási idejét, legalacsonyabb hőmérsékletét, valamint oxigéntartalmát legalább egyszer, a hulladékégető vagy √ - Õegyüttégető mű üzembe helyezésekor, a legkedvezőtlenebb üzemeltetési körülmények között kell ellenőrizni.

2.34. A HF folyamatos mérése mellőzhető, ha a sósavra olyan kezelési szakaszokat iktatnak be, amelyek biztosítják, hogy a HCl kibocsátási határértékek túllépése nem fordulhat elő. Ebben az esetben √ Ilyen esetekben Õ a HF-kibocsátást a (2) bekezdés √ 2.1. pont Õ c) alpontjában előírt időszakos mérésekkel ellenőrizni kell.

2.45. A vízgőztartalom folyamatos mérése nem kötelező, ha a mintázott füstgázt a kibocsátás elemzését megelőzően szárították.

2.56. A folyamatos HCl, HF és SO2 mérések helyett a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott szakaszos méréseket Aaz illetékes hatóságok eltekinthetnek a HCl, a HF és az SO2 folyamatos mérésének kötelezettségétől akkor engedélyezhetnek a hulladékégető vagy √ - Õegyüttégető művekben számára kiadott engedélyekben √ csak a 2.1.c) pontban meghatározott időszakos mérést előírva Õ , illetve engedélyezhetik ð a mérés mellőzését ï, ha az üzemeltető bizonyítani tudja, hogy ezen szennyező anyagok kibocsátása semmilyen körülmények között nem haladhatja meg az előírt kibocsátási határértékeket.

ð Az illetékes hatóságok eltekinthetnek az NOx folyamatos mérésének kötelezettségétől az óránként 6 tonnánál kisebb névleges teljesítményű meglévő hulladékégető művekben vagy hulladék-együttégető művekben csak a 2.1.c) pontban meghatározott időszakos mérést előírva, ha az üzemeltető a kérdéses hulladék minőségére, az alkalmazott technológiákra és a kibocsátás ellenőrzési eredményeire vonatkozó adatokkal bizonyítani tudja, hogy az NOx-kibocsátás szintje semmilyen körülmények között nem haladhatja meg az előírt kibocsátási határértékeket. ï

2.67. Az ð illetékes hatóság a nehézfémek, dioxinok és furánok vonatkozásában ï√ az alábbi esetekben Õ ð engedélyezheti a mérések évi két alkalomra való csökkentését vagy teljes mellőzését ï illetékes hatóságok akkor engedélyezhetik az általuk kiadott engedélyben a nehézfémekre vonatkozó évente kétszeri mérésnek kétévenkénti mérésre, a dioxinokra és furánokra vonatkozó évente kétszeri mérésnek pedig évenkénti mérésre való csökkentését:

a) ha a hulladékégetésből vagy √ - Õegyüttégetésből származó kibocsátás √ minden körülmények között Õ a II., illetve V. melléklet szerint meghatározott a kibocsátási határérték 50%-a alatt marad és azzal a feltétellel, hogy a 17. cikkben meghatározott eljárásrend alapján kidolgozott követelmények betartásához szükséges feltételek rendelkezésre állnak; E követelményeknek legalább a második albekezdés a) és d) pontjában előírt rendelkezéseken kell alapulniuk.

2005. január 1-jéig a mérések gyakoriságának csökkentése akkor is engedélyezhető, ha a fent említett körülmények nem valósulnak meg, azzal a feltétellel, hogy:

ba) az égetésre vagy együttégetésre szánt hulladék csak nem veszélyes hulladékok olyan meghatározott és kiválogatott éghető frakcióiból áll, amelyek hasznosításra és bizonyos tulajdonságok felmutatására nem alkalmasak, és amelyeket a cd) pontban albekezdésben említett vizsgálat alapján jobban meghatároznak;

b) az ilyen jellegű hulladékra vonatkozóan már a Bizottság rendelkezésére állnak a korábban bejelentett nemzeti minőségi követelmények;

c) az ilyen hulladék égetése vagy együttégetése összhangban áll a 75/442/EGK irányelv 7. cikkében említett megfelelő hulladékgazdálkodási tervekkel;

cd) az üzemeltető a kérdéses hulladék minőségére, az alkalmazott technológiákra és a kibocsátás ellenőrzési eredményeire vonatkozó adatok √ alapján Õ bizonyítani tudja az illetékes hatóságoknak, hogy ezen szennyező anyagok √ a kibocsátás minden körülmények között jelentősen alatta marad a nehézfémekre, dioxinokra és furánokra Õ a II., illetve az V. mellékletben √ előírt kibocsátási határértékeknek Õ;

e) a minőségi követelmények és az időszakos mérésekre vonatkozó új időszakok az engedélyben szerepelnek; és

f) évente benyújtják a Bizottságnak az e bekezdésben említett, a mérések gyakoriságára vonatkozó valamennyi, a szóban forgó hulladék minőségére és mennyiségére vonatkozó információkkal kiegészített döntést.

2.78. A kibocsátási határértékeknek való megfelelés ellenőrzése érdekében végzett mérések eredményét √ a 3. részben említett vagy a 4. rész alapján, illetve a 7. részben megadott képlettel kiszámított, standard oxigén-koncentráció szerint Õ az alábbi körülményekre, az oxigéntartalom esetében pedig a VI. mellékletben említett képletre kell szabványosítani:

a) hőmérséklet 273 K, nyomás 101,3 kPa, 11 % oxigén, száraz gáz a hulladékégető művek füstgázaiban;

b) hőmérséklet 273 K, nyomás 101,3 kPa, 3 % oxigén, száraz gáz a 75/439/EGK irányelv alapján meghatározott hulladékolaj égetéséből felszabaduló füstgázokban;

c) Aamennyiben a hulladékot oxigénnel dúsított környezetben égetik vagy együttégetik, a mérési eredményeket az illetékes hatóságok által meghatározott azon oxigéntartalomra kell vonatkoztatni, amely tükrözi az adott esetre vonatkozó különleges körülményeket.;

d) együttégetés esetén a mérési eredményeket a II. melléklet szerint számított összes oxigéntartalomra kell vonatkoztatni.

Amennyiben a veszélyes hulladék égetésével foglalkozó hulladékégető vagy -együttégető műben a szennyező anyagok kibocsátását a füstgázok tisztításával csökkentik, az első albekezdés rendelkezéseinek megfelelő oxigéntartalomra vonatkozó szabványosítást csak akkor kell elvégezni, ha a szóban forgó szennyező anyag esetében ugyanezen időszakban mért oxigéntartalom meghaladja a vonatkozó szabványértéket.

√ 3. A vizeket szennyező anyagok mérése Õ

14. 3.1. A szennyvíz elvezetési pontján az alábbi méréseket kell elvégezni:

a) a √ pH-érték, a hőmérséklet és az áramlás Õ 8. cikk (6) bekezdésének b) pontjában említett paraméterek folyamatos mérése;

b) az összes lebegő szilárd részecske mérése pontszerű napi mintavétel alapján √ vagy az áramlással arányos, 24 órás időszakban vett reprezentatív mintában; Õ a tagállamok választható megoldásként rendelkezhetnek úgy is, hogy egy 24 órás időszakon keresztül kell a folyadékárammal arányos reprezentatív mintát mérni;

c) √Hg, Cd, Ti, As, Pb, Cr, Ni és Zn Õ legalább havi gyakoriságú mérése egy 24 órás időszakon keresztül a kibocsátás folyadékáramával arányos reprezentatív mintában a 8. cikk (3) bekezdésben említett szennyező anyagokat mérni, figyelembe véve a IV. melléklet 2–10. tételeit;

d) legalább hathavonta dioxin és furán mérése; mindazonáltal az üzembe helyezést követő első 12 hónap során legalább háromhavonta kell egy mérést elvégezni. A tagállamok határozzák meg a mérési gyakoriságot, ha kibocsátási határértékeket írtak elő a policiklikus aromás szénhidrogénekre vagy más szennyező anyagokra.

ê 2000/76/EK 8. cikk (kiigazított szöveg)

3.2. Ahol a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizeket a helyszínen együttesen kezelik a többi, helyben keletkező szennyvízzel, az üzemeltetőnek a 11. cikkben előírt méréseket az alábbiak szerint kell elvégeznie:

a) a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek áramában, mielőtt az belép a közös szennyvízkezelő berendezésbe;

b) a többi szennyvízáramban vagy áramokban, mielőtt azok(ok) belép(nek) a közös szennyvízkezelő berendezésbe;

c) a végső szennyvíz-kibocsátási pontnál, ahol a kezelés után a szennyvíz elhagyja a hulladékégetőt vagy √ - Õegyüttégetőt.

ê 2000/76/EK (kiigazított szöveg)

7. rész VI. MELLÉKLET

A kibocsátási koncentráció vonatkoztatási oxigénkoncentrációra történő számítására alkalmazott képlet

[pic]

ES | = | a vonatkoztatási oxigénkoncentrációra átszámított kibocsátási koncentráció |

EM | = | a mért kibocsátási koncentráció |

OS | = | a vonatkoztatási oxigénkoncentráció |

OM | = | a mért oxigénkoncentráció |

8. rész

√ A kibocsátási határértékek betartásának megfelelőségi vizsgálata Õ

ê 2000/76/EK 11. cikk (kiigazított szöveg)

√ 1. Légszennyező anyagok kibocsátási határértékei Õ

101.1. Akkor felelnek meg a levegőre vonatkozó kibocsátási határértékeknek, ha:

a) a napi átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.1. pontjában és a 4. részben az V. melléklet a) pontjában, illetve a II. mellékletben meghatározott, illetve √ a 4. rész szerint kiszámított Õ kibocsátási határértékeket;

- az év folyamán a napi átlagértékek 97%-a nem haladja meg az V. melléklet e) pontjának első francia bekezdésében meghatározott kibocsátási határértékeket;

b) vagy a félórás átlagértékek egyike sem haladja meg az V. melléklet b) pontjában a 3. rész 1.2. pontjának táblázatában az A. oszlopban meghatározott kibocsátási határértékeket, vagy értelemszerűen az év folyamán a napi félórás átlagértékek 97%-a nem haladja meg a 3. rész 1.2. pontjának táblázatában az V. melléklet b) pontjának a B. oszlopban meghatározott kibocsátási határértékeket;

c) a nehézfémekre, valamint dioxinokra és furánokra meghatározott mintavételi időszak alatt az átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.3. és 1.4. pontjában, valamint a 4. részben meghatározott, illetve √ a 4. részben foglaltaknak megfelelően kiszámított Õ az V. melléklet c) és d) pontjában, illetve a II. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeket; ;

d) teljesülnek az V. melléklet e) pontja második francia bekezdésében, illetve a II. mellékletben meghatározott feltételek.

√ d) szén-monoxid esetében (CO): ∏

√ (i) hulladékégető művek esetében: Õ

√ – az év folyamán mért napi átlagértékek 97%-a nem haladja meg a 3. rész 1.5.a) pontjában meghatározott kibocsátási határértékeket; Õ

√ és Õ

√ – bármely 24 órás időszak alatt mért tízperces átlagértékek legalább 95%-a, illetve ugyanazon időszakban a félórás átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.5. pontjának b) és c) alpontjában meghatározott kibocsátási határértékeket Õ

√ (ii) hulladék-együttégető művek esetében: teljesülnek a 4. részben foglalt előírások. Õ

1.211. A félórás átlagértékek és a 10 perces átlagok meghatározását a 6. rész 1.3. pontjában III. melléklet 3. pontjában megadott konfidenciaintervallumnak a mért értékekből történő levonása után, a tényleges üzemidőre kell elvégezni (vagyis az indítási és leállítási időszakok kizárásával, ha azokban hulladék égetése nem történik).

Érvényes napi átlag nyeréséhez a folyamatos mérőrendszer meghibásodása vagy karbantartása következtében egyetlen napon sem eshet ki több öt félórás átlagértéknél. A folyamatos mérőrendszer meghibásodása vagy karbantartása következtében évente legfeljebb tíz napi átlagérték eshet ki.

1.312. A mintavételi időszakra vonatkozó átlagértékeket, valamint a HF, HCl és SO2 esetében végzett időszakos mérések átlagértékét a 40. cikk (1) bekezdésének e) pontjában és a 43. cikkben 10. cikk (2) és (4) bekezdésében, illetve a 6. rész 1. pontjában III. mellékletben foglalt követelményeknek megfelelően kell kiszámítani.

15. A kezelt szennyvízben jelen lévő szennyező anyag tömegének ellenőrzését, valamint a mérések gyakoriságát a vonatkozó közösségi jogszabályoknak és az engedélyben foglaltaknak megfelelően kell elvégezni.

2.16. √A vizeket szennyező anyagok kibocsátási határértékei Õ

Akkor felelnek meg a vizekre vonatkozó kibocsátási határértékeknek, ha:

a) az összes lebegő szilárd részecske (1. szennyező anyag) értéke a mérések 95 és 100%-ában nem haladja meg az 5. részben IV. mellékletben szereplő megfelelő kibocsátási határértékeket;

b) nehézfémek esetében √ (Hg, Cd, TI, As, Pb, Cr, Cu, Ni and Zn) Õ (2–10. szennyező anyagok) évente legfeljebb egy mérés lépi túl az 5. részben IV. mellékletben magadott kibocsátási határértéket; vagy, ha a tagállam évente 20 mintánál többet ír elő, ezen minták legfeljebb 5%-a lépi túl az 5. részben IV. mellékletben megadott kibocsátási határértéket;

c) dioxinok és furánok esetében (11. szennyező anyag) az évi kétszeri √ mért értékek Õ nem lépik túl az 5. részben IV. mellékletben magadott kibocsátási határértéket.

17. Amennyiben a végzett mérések azt mutatják, hogy az ezen irányelvben szabályozott, levegőbe vagy vizekbe való kibocsátásra vonatkozó határértékek túllépésére került sor, az illetékes hatóságokat haladéktalanul tájékoztatni kell.

ê 1999/13/EK (kiigazított szöveg)

è1 Korrigendum, HL L 240., 1999.9.10, 24. o.

VIII. MELLÉKLET

1. rész

√ Tevékenységek Õ HATÁLY

Ez a melléklet az 1. cikkben meghatározott tevékenységi kategóriákat tartalmazza. Amennyiben a II. A. mellékletben felsorolt küszöbértékek felett üzemelnek, az e mellékletben említett tevékenységek az irányelv hatálya alátartoznak. √ 1. A következőkben felsorolt pontok mindegyikében a Õ tevékenység minden esetben magában foglalja a berendezés tisztítását is, de a termékek tisztítását nem – hacsak erről másként nem rendelkeznek.

2. Ragasztóréteg felvitele

Bármely tevékenység, amelynél ragasztóanyagot visznek fel a felületre, a nyomtatási tevékenységekkel kapcsolatos ragasztóanyag-felvitel és rétegelés (laminálás) kivételével.

3. Bevonatkészítési (festési) eljárások

Bármely tevékenység, amelynél a bevonat egy vagy több folyamatos rétegét viszik fel:

a) √ az alábbi járművek bármelyikére Õ az alább felsorolt járművekre:

(i) új autók, amelyek a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelvben M1 kategóriájú járműveknek minősülnek és az N1 kategóriájú járművek is, amennyiben ugyanabban a berendezésben festik, mint az M1 járműveket[83];,

(ii) teherautók vezetőfülkéi, amelyek a vezető tartózkodási helyeként vannak meghatározva, valamint a 70/156/EGK irányelv N2 és N3 kategóriájába tartozó járművek műszaki berendezéseinek minden járulékos egysége;,

(iii) kis- és nagy teherautók (kamionok), amelyeket a 70/156/EGK irányelv N1, N2 és N3 kategóriájú járművekként határoz meg, de nincsenek benne a vezetőfülkék;,

(iv) autóbuszok, amelyek a 70/156/EGK irányelvben M2 és M3 jármű-kategóriába tartoznak;,

(v) utánfutók (vontatók), amelyek a 70/156/EGK irányelvben O1, O2, O3 és O4 kategóriába tartoznak;,

b) fém és műanyag felületek, beleértve repülőgépek, hajók, vonatok stb. felületeit;,

c) fafelületek;,

d) textil, szövet, fólia és papír felületek;,

e) bőr felületek.

√ A bevonatkészítési (festési) tevékenységek Õ Nem tartozik ide nem terjednek ki a hordozóanyagok fémekkel történő bevonására elektroforetikus úton és vegyi permetezéses eljárással. Ha a bevonási (festési) technológia során van olyan lépés, amelynél ugyanazt a tárgyat bármely módszer alkalmazásával nyomtatják is, akkor a nyomtatási műveletet a bevonási tevékenység részének tekintik. Bár a külön tevékenységként végzett nyomtatás nem tartozik ide, de vonatkozhat rá az irányelv V. fejezete, ha a nyomtatási tevékenység ennek tárgyköréhez tartozik.

4. Szalagtekercsek bevonatolása

Minden olyan tevékenység, amelynek során tekercselt szalagacélt, rozsdamentes acélt, bevonatos acélt, rézötvözeteket vagy alumínium szalagokat végtelenített eljárással filmképző réteggel vagy rétegelt borítással vonnak be.

5. Oldószeres vegytisztítás

Minden olyan ipari vagy kereskedelmi tevékenység, amelynél illékony szerves vegyületeket VOC-kat használnak valamilyen berendezésben ruházat, lakástextiliák és egyéb fogyasztási cikkek tisztítására, kivéve a foltok kézi úton történő eltávolítását a textil- és ruhaiparban.

6. Cipőgyártás

Minden olyan tevékenység, amellyel kész lábbelit vagy annak részeit állítják elő.

7. Bevonóanyag-√ keverékek Õ (festék készítmények), lakkok, nyomdafestékek (tinták) és ragasztóanyagok előállítása

A fenti végtermékek és közbeeső termékek előállítása – amennyiben ugyanazon a helyszínen ill. berendezésben történik a gyártásuk – festékpigmentek, gyanták és ragasztóanyagok szerves oldószerekkel vagy más hordozóanyagokkal történő keverése útján, beleértve a diszpergálási és elődiszpergálási tevékenységeket, a viszkozitás- és színtónus beállításokat, valamint a végtermék kiszerelését (tartályokba, dobozokba).

8. Gyógyszeripari termékek gyártása

Gyógyszeripari termékek kémiai szintézise, fermentálása, extrahálása, formulálása és késztermékké alakítása, és – amennyiben azonos helyszínen történik – a köztes termékek (intermedierek) előállítása is.

9. Nyomtatás

Szöveg és/vagy képek sokszorosítására irányuló bármilyen tevékenység, melynél egy képhordozó segítségével valamilyen felületre nyomdafestéket (tintát) visznek fel. Ide tartoznak a kapcsolódó lakkozási, festési és kasírozási eljárások. Azonban csak a következő alfolyamatok (nyomtatási eljárások) tartoznak az V. fejezet irányelv hatálya alá:

a) flexográfia (flexonyomás, magasnyomás) – olyan nyomtatási eljárás, amelynél a nyomtatandó kép hordozójaként gumit vagy rugalmas fotopolimert használnak, amelyen a nyomtatandó felület a nem nyomtatandó résznél magasabban helyezkedik el, továbbá folyékony nyomófestéket (tintát) alkalmaznak, amely az oldószer elpárolgása útján szárad;,

b) hőrögzítéses rotációs offszetnyomás – rotációs nyomtatási tevékenység, amely olyan képhordozót használ, ahol a nyomtatandó és nem nyomtatandó felületek egy síkban helyezkednek el, ahol a rotációs nyomtatás azt jelenti, hogy a nyomtatandó anyagot egy hengerről táplálják a gépbe, nem pedig az egyes ívekről. A nem nyomtatandó felületrészt úgy kezelik, hogy vonzza a vizet és taszítsa a nyomdafestéket (tintát), míg a képhordozó nyomtatandó része felveszi és átviszi a tintát a nyomtatandó felületre. A nyomtatott anyagot egy kemencében forró levegővel szárítják;,

c) nyomtatási tevékenységhez kapcsolt kasírozás – két vagy több rugalmas anyag összeragasztása rétegek (laminátumok) gyártása céljából;,

d) rotációs mélynyomás sajtótermékek készítésére – rotációs mélynyomási tevékenység újságok, brosúrák, katalógusok és hasonló termékek előállítására, ahol toluol-alapú nyomdafestékeket alkalmaznak;,

e) rotációs mélynyomás – nyomtatási tevékenység, amelynél forgó hengeres képhordozót használnak, amelynek a nyomtató felülete a nem nyomtatandó felületnél mélyebben helyezkedik el, és ahol folyékony nyomdafestéket használnak, amely az oldószer párolgása révén szárad. A mélyedések nyomdafestékkel vannak kitöltve, és a felesleget letisztítják a nem nyomtató felületrészekről, mielőtt a nyomtatandó anyag kapcsolatba kerülne a hengerekkel és felvenné a nyomdafestéket a mélyedésekből;,

f) rotációs szitanyomás – olyan rotációs nyomtatási tevékenység, ahol a nyomdafesték a nyomtatandó felületre egy porózus képhordozó formán keresztülnyomva jut, amelynek a nyomtatandó részei nyitottak (áteresztik a festéket), míg a nem nyomtatandó területrész le van zárva (nem engedi át a festéket). Továbbá csak olyan folyékony festéktintákat használnak, amelyek az oldószer párolgása útján száradnak. A rotációs nyomtatás azt jelenti, hogy a nyomtatandó anyag egy hengerről és nem külön ívenként kerül a gépbe;,

g) lakkozás – olyan tevékenység, melynek során lakkot vagy a csomagolóanyag későbbi lezárása céljából ragasztóréteget visznek fel egy rugalmas anyagra.

10. Gumifeldolgozás

Minden olyan tevékenység, amelynek során természetes vagy műgumi keverése, őrlése, kalanderezése, extrudálása és vulkanizálása történik és minden, a természetes vagy műgumi késztermékké alakításához kapcsolódó tevékenység.

11. Felülettisztítás

Az oldószeres vegytisztítás kivételével minden olyan tevékenység, ahol szerves oldószerek segítségével az anyagok felületéről szennyeződéseket távolítanak el, beleértve a zsírtalanítást is. A több lépésből álló tisztítási tevékenység – bármely más művelet előtt vagy után – egyetlen felülettisztítási tevékenységnek tekintendő. Ez a tevékenység nem a gépi berendezések tisztítására, hanem a termékek felületének tisztítására vonatkozik.

12. Növényi olaj és állati zsír kinyerési és növényolaj–finomítási tevékenységek

Minden olyan tevékenység, amelynek során magvakból vagy más növényi anyagokból növényi olajokat állítanak elő, a száraz maradékanyagok feldolgozása állati takarmányok előállítására, a magvakból, valamint a növényi és/vagy állati eredetű anyagokból származó zsírok és növényi olajok tisztítása.

13. Jármű utánfényezés

Bármely következő ipari vagy kereskedelmi festési és a kapcsolódó zsírtalanítási tevékenység, √ ha az alábbiak egyike Õ:

a) a 70/156/EGK irányelv meghatározása szerinti tehergépkocsik vagy azok részeinek eredeti festése újrafényezőfesték-típusokkal, ha ezt nem az eredeti gyártósoron végzik;,vagy

b) utánfutók festése (beleértve a nyerges utánfutókat) (O kategória √ a 70/156/EGK irányelvben Õ).

14. Tekercselőhuzalok bevonatolása

Transzformátorokban, motorokban stb. tekercsként használatos fémvezetők bármilyen bevonatolási eljárása.

15. Faanyag impregnálás

Minden tevékenység, amelynek során a faanyagba védőszert juttatnak.

16. Fa és műanyag rétegelt borítás (laminálás)

Minden olyan tevékenység, amelynek során fa és/vagy műanyag rétegeket ragasztanak össze rétegelt termékek előállítása céljából.

2. rész II. A. MELLÉKLET

I. Küszöbértékek és kibocsátási √ határértékek Õ szabályozás

31. szabványos körülmény √ A kibocsátási határértékek kiszámítását Õ 273,15 K hőmérséklet és 101,3 kPa nagyságú nyomás mellett, √ valamint a füstgázok vízgőztartalmának korrekcióját követően végzik Õ.;

Tevékenység (Oldószer–fogyasztási küszöbérték t/év) | Küszöbérték (Oldószer–fogyasztási küszöbérték t/év) | Kibocsátási határérték a véggázokban (mg C/Nm3) | Diffúz kibocsátási √ határ Õértékek (az oldószer bevitel %–ában) | Teljes kibocsátási határértékek | Különleges rendelkezések |

Új √ létesítmények Õ | Meglévő √ létesítmények Õ | Új √ létesítmények Õ | Meglévő √ létesítmények Õ |

1 | Hőrögzítéses rotációs offszetnyomás (> 15) | 15—25 > 25 | 100 20 | 30 (1) 30 (1) | (1) A késztermékben az oldószermaradék nem tekintendő a diffúz kibocsátás részének. |

2 | Rotációs mélynyomás sajtótermékek előállítására (> 25) | 75 | 10 | 15 |

3 | Egyéb rotációs mélynyomás, flexográfia, rotációs szitanyomás, kasírozás vagy lakkozás (> 15) rotációs szitanyomás textilre/kartonra (> 30) | 15—25 > 25 > 30 (1) | 100 100 100 | 25 20 20 | (1) A textilre és kartonra való rotációs szitanyomtatás küszöbértéke. |

4 | Felülettisztítás az 5. cikk (6) és (8) bekezdésében √ az 54. cikk (5) bekezdésében említett vegyületek használatával Õ. (1) (> 1) | 1—5 > 5 | 20 (12) 20 (12) | 15 10 | (12) A határérték a vegyületek tömegére vonatkozik mg/Nm3-ben, és nem az összes szénre kartonra. |

5 | Egyéb felülettisztítás (> 2) | 2—10 > 10 | 75 (1) 75 (1) | 20 (1) 15 (1) | (1) Azok a berendezések, melyekre nézve az illetékes hatóságnak igazolják, hogy az összes általuk használt tisztítószer átlagos szerves oldószer-tartalma nem haladja meg a 30 tömeg %-ot, mentesek ezeknek az értékeknek a betartása alól. |

6 | Jármű-szériafestés (< 15) és jármű-utánfényezés | > 0,5 | 50 (1) | 25 | (1) A 9. cikk (3) bekezdése 8. rész 2. pontja értelmében a megfelelést 15 perces mérések átlaga alapján kell igazolni. |

7 | Szalagtekercsek bevonatolása (> 25) | 50 (1) | 5 | 10 | (1) Ama berendezéseknél, amelyek olyan technikát használnak, ahol megengedett a visszanyert oldószerek újbóli használata, a kibocsátási határérték 150. |

8 | Egyéb bevonatfelviteli, festési eljárások, beleértve a fém, műanyag, textil (5), szövet, fólia és papír festését (> 5) | 5—15 > 15 | 100 (1) (4) 50/75 (2) (3) (4) | ⎝1 25 (4) ⎜ 20 (4) | (1) A kibocsátási határérték a festésre és a szárítási műveletekre vonatkozik, zárt feltételek mellett. (2) Az első kibocsátási határérték a szárítási eljárásokra, a második a festési műveletekre vonatkozik. (3) Azokra a textilfestő berendezésekre, amelyek olyan eljárást használnak, amelynél megengedett a visszanyert oldószerek ismételt használata, a kibocsátási határérték a festési és szárítási folyamatokra együttesen 150. (4) Azok a festési eljárások, amelyeket nem lehet zárt feltételek mellett végezni (pl. hajóépítésnél,repülőgépfestésnél), kivételt képezhetnek a határértékek alól, az 5. cikk (3) bekezdés (b) pontja 54. cikk (3) bekezdése szerint. (5) Rotációs szitanyomtatás textilre a 3. pontnál taglalva. |

9 | Tekercselőhuzalok bevonatolása (> 5) | 10 g/kg (1) 5 g/kg (2) | (1) Azokra a berendezésekre vonatkozik, ahol a huzal átl. átmérője ≤ 0,1 mm. (2) Minden egyéb berendezésre érvényes. |

10 | Faanyag felületek bevonatolása (festése) (> 15) | 15—25 > 25 | 100 (1) 50/75 (2) | 25 20 | (1) A kibocsátási határérték a festésre és a szárítási műveletekre vonatkozik, zárt feltételek mellett. (2) Az első érték a szárítási, második a bevonatfelviteli eljárásokra vonatkozik. |

11 | Oldószeres vegytisztítás | 20 g/kg (1) (2) (3) | (1) A tisztított és szárított termék 1 kg jára vonatkozó oldószer-kibocsátás tömegében kifejezve. (2) Az 5. cikk (8) bekezdésében 4. rész 2. pontjában szereplő kibocsátási határérték itt nem érvényes √ erre a tevékenységre Õ. (3) Az alábbi kivétel csak Görögországra vonatkozik: ennek az irányelvnek a hatályba lépésétől 12 évig a teljes kibocsátási határértéket nem kell betartani olyan meglévő berendezésekre, melyek lakott területektől távol és/vagy szigeteken találhatók,ahol 2000–nél nem több az állandó lakos, és ahol korszerűbb technológia alkalmazása nem gazdaságos. |

12 | Faanyag-impregnálás (> 25) | 100 (1) | 45 | 11 kg/m3 | (1) √ A kibocsátási határtérték Õ nNem vonatkozik a karbolsavval (krezollal) történő impregnálásra. |

13 | Bőrök bevonati réteggel való ellátása (festése) (> 10) | 10—25 > 25 > 10 (1) | 85 g/m2 75 g/m2 150 g/m2 | Az emissziós √ kibocsátási Õ határérték a végtermék 1 m2-ére jutó oldószer-kibocsátással (gramm) van megadva. (1) Bútorgyártási bőrök és különleges bőráruk festésénél, melyeket mint kisméretű fogyasztási cikkeket – pl. táskák, övek, tárcák stb. – használunk. |

14 | Cipőgyártás (> 5) | 25 g/pár | A teljes kibocsátási határértéket a kész lábbelipárra vonatkoztatott oldószer-kibocsátással (gr) fejezi ki. |

15 | Fa és műanyag rétegelt borítás (laminálás) (> 5) | 30 g/m2 |

16 | Ragasztóréteg felvitele (> 5) | 5—15 > 15 | 50 (1) 50 (1) | 25 20 | (1) Ha olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyeknél megengedett a visszanyert oldószerek újrafelhasználása, a kibocsátási határérték a véggázokban 150. |

17 | Bevonóanyag-√ keverékek Õ (festék készítmények), lakkok, nyomdafestékek (tinták) és ragasztóanyagok előállítása (> 100) | 100—1 000 > 1 000 | 150 150 | 5 3 | az oldószerbevitel 5%-a az oldószerbevitel 3%-a | A diffúz kibocsátási √ határ Õértékek nem tartalmazzák azt az oldószermennyiséget, amelyet a bevonóanyag-√ keverék Õ részeként, zárt tartályban értékesítenek. |

18 | Gumifeldolgozás (> 15) | 20 (1) | 25 (2) | az oldószerbevitel 25%-a | (1) Ha olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyeknél megengedett a visszanyert oldószerek újrafelhasználása, a kibocsátási határérték a véggázokban 150. (2) A diffúz kibocsátási √ határ Õ értékek nem tartalmazzák azt az oldószermennyiséget, amelyet a termék vagy készítmény √ keverék Õ részeként, zárt tartályban értékesítenek. |

19 | Növényi olaj és állati zsír kinyerési és növényolaj–finomítási tevékenységek (> 10) | Állati zsír: 1,5 kg/t; Ricinus: 3 kg/t; Repcemag: 1 kg/t; Napraforgómag : 1 kg/t; Szójabab (normál őrlés, sajtolás): 0,8 kg/t; Szójabab (fehér pelyhes üledék): 1,2 kg/t; Egyéb magvak és növényi anyagok: 3 kg/t (1) 1,5 kg/t (2) 4 kg/t (3) | (1) A teljes kibocsátási határértéket olyan berendezésekre, amelyek adagonként dolgozzák föl a magvakat illetve egyéb növényi anyagokat, az illetékes hatóság minden esetet külön vizsgálva, a legjobb elérhető technológia alapján állapítja meg. (2) Minden frakcionálási folyamatra vonatkozik, kivéve a „kásátlanítást” (= olajok tisztítása: kötőanyagok eltávolítása az olajból.) (3) A „kásátlanításra” vonatkozó határérték. |

20 | Gyógyszeripari termékek gyártása (> 50) | 20 (1) | 5 (2) | 15 (2) | az oldószerbevitel 5%–a | az oldószerbevitel 15%–a | (1) Ha olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyeknél megengedett a visszanyert oldószerek újrafelhasználása, a kibocsátási határérték a véggázokban 150. (2) A diffúz kibocsátási határértékek nem tartalmazzák azt az oldószermennyiséget, amelyet a termék vagy készítmény √ keverék Õ részeként, zárt tartályban értékesítenek. |

3. rész

II. A járműfényező iparág √ létesítményeire vonatkozó kibocsátási határértékek Õ

1. A teljes kibocsátási határértékeket a kibocsátott √ szerves Õ oldószernek a termékfelület 1 négyzetméterére vonatkoztatott grammokban megadott, illetve a járműkarosszériánként kibocsátott √ szerves Õ oldószer kilogrammban megadott mennyiségével fejezzük ki.

2. A √ 3. pont Õ táblázatában található bármely termék felületének területét a következőképpen definiáljuk:

– a felület területét az elektroforetikus bevonattal ellátott (festett) teljes felületből számítjuk, továbbá az olyan egyéb beépítendő részegységek, alkatrészek felületéből, amelyek az egymást követő műveletek során a szóban forgó termék bevonatával azonos festékbevonattal lesznek ellátva, vagy pedig a berendezésben lefestett termék teljes felületéből kalkuláljuk.

Az elektroforetikus bevonattal ellátott (festett) felület területét a következő képlettel számítjuk:

2 × a járműkarosszéria teljes súlya a fémlemez átlagos vastagsága × a fémlemez fajsúlya |

Ezt a módszert kell alkalmazni lemezből készült egyéb festett alkatrészekre is.

Számítógépes tervező (CAD) vagy más ezzel egyenértékű módszert kell alkalmazni a többi beépítendő részegység, alkatrész felületének, vagy a berendezésben lefestett termék teljes felületének kiszámítására.

3. Az alábbi táblázatban található teljes kibocsátási határértékek az ugyanabban a berendezésben végzett összes műveletre vonatkoznak. Ez magában foglalja az elektroforetikus festést vagy bármely más bevonatfelviteli eljárást, a végső fényezést és polírozást is beleértve, valamint a berendezés tisztítására felhasznált oldószereket – beleértve a festőfülkék és más helyhez kötött berendezés tisztítását – a gyártási folyamat ideje alatt vagy azt követően. A teljes kibocsátási határérték a szerves vegyületek össztömegének a bevonati réteggel ellátott (festett) termék–összfelület 1 négyzetméterére jutó mennyiségével, illetve a szerves vegyületek össztömegének 1 jármű–karosszériára eső mennyiségével van kifejezve.

Tevékenység (Oldószer–fogyasztási küszöbérték t/év) | Termelési küszöbérték (a festett egységek éves darabszáma) | Teljes kibocsátási határérték |

Új √ létesítmények Õ | Meglévő √ létesítmények Õ |

Új személygépkocsik festése (> 15) | > 5 000 | 45 g/m2 vagy 1,3 kg/karosszéria + 33 g/m2 | 60 g/m2 vagy 1,9 kg/karosszéria + 41 g/m2 |

≤ 5000 héjszerkezet vagy > 3500 alvázra épített | 90 g/m2 vagy 1,5 kg/karosszéria + 70 g/m2 | 90 g/m2 vagy 1,5 kg/karosszéria + 70 g/m2 |

Teljes kibocsátási √ határérték Õ (g/m2) |

Új teherautó vezetőfülkék festése (> 15) | ≤ 5 000 | 65 | 85 |

> 5 000 | 55 | 75 |

Új kis- és nagy teherautók festése (> 15) | ≤ 2 500 | 90 | 120 |

> 2 500 | 70 | 90 |

Új autóbuszok festése (> 15) | ≤ 2 000 | 210 | 290 |

> 2 000 | 150 | 225 |

4. A 3. pont fenti táblázatában √ említett Õ küszöbértékeknél kisebb oldószer-fogyasztású járműfestő berendezéseknek a 2. részben II. A. melléklet √ meghatározott Õ , a jármű szériafestés és utánfényezésre” vonazkozó követelményeket kell teljesíteni.

ê 1999/13/EK 5. cikk (kiigazított szöveg)

4. rész

√ Konkrét kockázatokra utaló feliratokkal ellátott illékony szerves vegyületekre vonatkozó kibocsátási határértékek Õ

1.7. Az illékony szerves vegyületek 53. cikkben (6) bekezdésben meghatározott VOC kibocsátásainál, ahol a cikkben említett kockázati megjelölést okozó vegyületek összességének tömegárama nagyobb vagy egyenlő 10 g/h-val, a 2 mg/Nm3 kibocsátási határértéket kell betartani. A kibocsátási határérték az egyes vegyületek tömegének összegére vonatkozik.

2.8. Halogénezett VOC illékony szerves vegyületek kibocsátásainál, amelyekhez az R40 √ vagy R68 Õ mondatot rendelik hozzá, és ahol az R40 √ vagy R68 Õ megjelölést okozó kibocsátott vegyületek összességének tömegárama nagyobb vagy egyenlő 100 g/h-val, a 20 mg/Nm3 kibocsátási határértéknek kell megfelelni. A kibocsátási határérték az egyes vegyületek tömegének összegére vonatkozik.

ê 1999/13/EK (kiigazított szöveg)

5. rész II. B. MELLÉKLET

Csökkentési terv

1. ALAPELVEK

A csökkentési terv célja, hogy lehetőséget adjon az üzemeltetőnek arra, hogy más eszközökkel érjen el azzal egyenértékű kibocsátás csökkenést, mintha a kibocsátási határértékeket alkalmazná. Ehhez az üzemeltető bármilyen csökkentési tervet alkalmazhat, amely az általa használt berendezéshez készült, amennyiben az lehetővé teszi az imént említett azonos mértékű kibocsátáscsökkenést. A tagállamoknak az irányelv 11. cikke szerint jelenteniük kell a Bizottságnak az azonos mértékű kibocsátáscsökkentés elérésében történt előrehaladást, beleértve a csökkentési terv alkalmazásának tapasztalatait.

2. GYAKORLAT

1. Amennyiben festékbevonatokat, lakkokat, ragasztókat vagy nyomdafestékeket alkalmaznak, a következő terv használható. Ahol ez a terv nem megfelelő, az illetékes hatóság engedélyezheti az üzemeltetőnek olyan tetszőleges alternatív terv alkalmazását, amely kielégítően teljesíti az itt vázolt alapelveket. √ amellyel a 2. és 3. részben ismertetett kibocsátási határértékek alkalmazásával egyenértékű kibocsátáscsökkentés érhető el. Õ A terv elkészítése során a következő tényezőket kell figyelembe venni:

ai) ahol kis oldószertartalmú vagy oldószermentes helyettesítő anyagok fejlesztése még folyamatban van, az üzemeltetőnek határidő-hosszabbítást kell adni, hogy megvalósíthassa a kibocsátáscsökkentési tervét;

bii) a kibocsátáscsökkentés referenciapontjának („referenciakibocsátás”) a lehető leginkább meg kell egyeznie a csökkentési módszerek alkalmazása nélküli kibocsátás értékével.

2. A következő csökkentési terv alkalmazandó azokra a berendezésekre, amelyeknél állandó szilárd anyag tartalom feltételezhető és használható a kibocsátáscsökkentés referencia pontjának meghatározásához:

i. az üzemeltetőnek ki kell dolgoznia egy olyan kibocsátáscsökkentési tervet, amely hangsúlyozottan foglalkozik az összes gyártásba vitt szerves anyag átlagos oldószertartalmának csökkentésével és/vagy a szilárdanyag alkalmazásának növekvő hatékonyságával annak érdekében, hogy a berendezés teljes kibocsátása az éves referenciakibocsátásnak meghatározott százalékára csökkenjen, amit célkibocsátásnak nevezünk. Ezt az alábbi időbeosztás szerint kell megtenni:

Határidők | Maximum megengedett teljes kibocsátás/év |

Új berendezések | Meglévő berendezések |

2001.10.31. | 2005.10.31. | célkibocsátás × 1,5 |

2004.10.31. | 2007.10.31. | célkibocsátás |

aii) Az éves referenciakibocsátás az alábbiak szerint számolható:

(ia) Az évente felhasznált festékbevonatok és/vagy nyomdafestékek (tinták), lakkok, ragasztóanyagok szilárdanyagtartalmának összmennyiségét (tömegét) meg kell állapítani. Szilárdanyag alatt értjük mindazokban a festékbevonatokban, tintákban, lakkokban és ragasztóanyagokban stb. található anyagokat, amelyek a víz vagy az illékony szerves vegyületek elpárolgása után visszamaradnak, megszilárdulnak.

(ii) Az éves referenciakibocsátás az (i) a) pontban meghatározott tömeg és az alábbi táblázatban található megfelelő szorzótényezővel számítható ki. Az illetékes hatóságok hozzáigazíthatják ezeket a szorzótényezőket az egyes berendezésekhez annak érdekében, hogy a szilárdanyag-felhasználás hatékonyság növekedését előmozdítsák.

Tevékenység | Szorzótényező az (a)(ii) tételhez |

Rotációs mélynyomás; flexográfia (magasnyomás); laminálás (kasírozás) mint a nyomtatási tevékenység része; lakkozás a nyomtatási tevékenység részeként; faanyagbevonás; textil, szövet, fólia vagy papír bevonatolása; ragasztóréteg felvitele | 4 |

Szalagtekercsek bevonatolása, jármű-újrafényezés | 3 |

Élelmiszerrel érintkező bevonatok, repülés- és űrtechnikai bevonatok | 2,33 |

Egyéb bevonati rétegfelviteli eljárások és rotációs szitanyomás | 1,5 |

bc) A célkibocsátás egyenlő az éves referenciakibocsátás és egy meghatározott százalékos érték szorzatával, ahol a százalékos érték nagysága:

(1) (diffúz kibocsátási √ határ Õérték + 15) azokra a berendezésekre, amelyek a 2. rész II. A. melléklet 6. sorához, valamint a 8. és 10. sor alacsonyabb küszöbértékéhez tartoznak,

(2) (diffúz kibocsátási √ határ Õérték + 5) minden egyéb berendezésre.

(cd) Megfelelés érhető el, ha az oldószer-gazdálkodási terv alapján meghatározott tényleges oldószer-kibocsátás kisebb a célkibocsátásnál vagy azzal egyenlő.

ê 1999/13/EK 8. cikk (kiigazított szöveg)

6. rész

√ A kibocsátás Õ ellenőrzése

1.2. A tagállamok biztosítják, hogy azokat aA véggáz-vezetékeket, amelyekhez kibocsátáscsökkentő berendezés csatlakozik, és amelyek a kilépő csonknál átlagosan több mint 10 kg/h összes szerves szenet bocsátanak ki, folyamatosan figyelemmel √ kell kísérni Õ kísérik a követelményeknek való megfelelés szempontjából.

23. Egyéb esetekben a tagállamok biztosítják, hogy vagy folyamatos, vagy szakaszos méréseket végeznek. Szakaszos mérések esetén legalább három mérési eredményt olvasnak le minden egyes mérés alkalmával.

34. Nem kötelező méréseket végezni olyan esetben, amikor nincs szükség csővégi szennyezéscsökkentő berendezésre az irányelv követelményeinek való megfeleléshez.

ê 1999/13/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

7. rész III. MELLÉKLET

Oldószer-kezelési terv (oldószermérleg)

1. BEVEZETÉS

Ez a melléklet útmutatást nyújt az oldószer-kezelési terv (oldószermérleg) készítéséhez. Meghatározza az alkalmazandó alapelveket (2. pont), vázlatot ad az anyagmérleghez (3. pont) és útmutatást ad a követelmények teljesítésének igazolásához (4. pont).

12. Alapelvek

Az oldószer-kezelési terv √ rendeltetése Õ a következő célokat szolgálja:

ai) √ igazolja Õ az 57. cikkben meghatározott követelmények teljesítését igazolását a 9. cikk (1) bekezdése szerint;

bii) √ meghatározza Õ a jövőbeni csökkentési lehetőségeket meghatározását;

ciii) √ lehetővé teszi Õ a közvélemény tájékoztatását az oldószer-felhasználásról, az oldószer-kibocsátásról és az V. fejezetben √ foglalt követelmények Õ az irányelv betartásáról.

23. Meghatározás

A következő meghatározások az anyagmérleg gyakorlati elkészítésének vázát adják.

A szerves oldószerek bevitele (I):

I1 Az eljárásba közvetlenül bevitt vagy a vásárolt √ keverékekben Õ készítményekben levő szerves oldószerek mennyisége az alatt az időtartam alatt, melyre az anyagmérleget éppen számoljuk.

I2 A visszanyert és az eljárásban újrafelhasznált szerves oldószerek mennyisége vagy ezeknek a bevitt √ keverékekben Õ készítményekben lévő mennyisége. (Az újrahasznosított oldószerrel minden egyes felhasználási alkalommal számolni kell.)

Az eljárásból kikerülő szerves oldószerek (O):

O. 1. Kibocsátás a véggázokkal.

O. 2. Vízben elnyelődött (vízzel távozó) szerves oldószerek, adott esetben a szennyvízkezelés figyelembevételével az O5 számításánál.

O. 3. A végtermékbe – akár szennyezőanyagként is – kerülő, visszamaradó szerves oldószerek mennyisége.

O. 4. A szerves oldószerek levegőbe távozó diffúz kibocsátása. Ide tartozik a helyiségek általános szellőzése, amely során az ablakokon, ajtókon, réseken és hasonló nyílásokon át a levegő a szabadba jut.

O. 5. Szerves oldószereknek és/vagy szerves vegyületeknek kémiai vagy fizikai reakciók miatt bekövetkező vesztesége (beleértve például az égetést mint roncsolásos eljárást vagy más véggáz- vagy szennyvízkezelést, vagy a pl. adszorpciós leválasztást, amennyiben azokkal nem számolunk az O. 6., O. 7. és O. 8.-nál).

O. 6. Az összegyűjtött hulladékok szerves oldószertartalma.

O. 7. Szerves oldószerek vagy a √ keverékekben Õ készítményekben levő szerves oldószerek, amelyeket mint kereskedelmi forgalomban értékesíthető termékeket eladtak vagy el fognak adni.

O. 8. √ Keverékek Õ Készítmények szerves oldószertartalma, amelyet újrahasznosítás céljából nyertek vissza de nincsenek az eljárásba visszaforgatva, amennyiben az O.7.-nél nem lettek figyelembe véve.

O. 9. Egyéb módon távozó szerves oldószerek.

43. Útmutató Az oldószerkezelési terv (oldószermérleg) ð használata ï a követelmények teljesítésének igazolására

Azt, hogy miképpen használjuk az oldószerkezelési tervet, a mindenkori vizsgálandó és igazolandó követelményektől függ, az alábbiak szerint:

ai) Az 5. részben II. B. mellékletben √ meghatározott Õ csökkentési √ terv Õ lehetőségek vizsgálata és összehasonlítása a teljes kibocsátási határértékkel, amit termékegységre eső oldószer-kibocsátásban vagy más, a 2. és a 3. részben II. A. mellékletben ismertetett módon fejezünk ki.

(ia) Mminden, az 5. részben √ meghatározott csökkentési tervet alkalmazó Õ II. B. melléklet szerinti tevékenységnél az oldószer-kezelési tervet évente el kell készíteni az oldószerfogyasztás (C) meghatározása céljából. A fogyasztást a következő egyenletnek megfelelően számítható ð kell kiszámítani ï :

C = I1 − O8

Ezzel párhuzamosan a (festék)bevonatok szilárdanyagtartalma is meghatározandó, hogy minden évben megállapíthassuk az éves referenciakibocsátást és a célemissziót.

(iib) Hogy meg tudjuk becsülni a teljes kibocsátási határérték betartását, ami termékegységre eső oldószer-kibocsátásban vagy a 2. és 3. részben II. A. mellékletben megadott más egységben van kifejezve, az oldószerkezelési tervet évente el kell készíteni a kibocsátások (E) meghatározása céljából. √A kibocsátásokat a következő egyenletnek megfelelően számíthatók Õ ð kell kiszámítani ï :

E = F + O1

Aahol F a diffúz (fugitív) kibocsátás, a ii. a) b) (i) pontban meghatározottak szerint. A kibocsátási értéket ezután el kell osztani a vonatkozó termékparaméterrel.

(iiic) Hogy az 54. cikk (6) bekezdése b) pontjának ii. alpontja 5. cikk (5) bekezdése b) pont ii. alpontja követelményeinek teljesítését meg tudjuk állapítani, évente el kell készíteni az oldószer-kezelési tervet az összes érintett tevékenységből eredő teljes kibocsátás meghatározása végett. Majd ezt az eredményt össze kell hasonlítani azzal az összkibocsátással, amit akkor kapnánk, ha a 2., 3. és 5. rész II. melléklet követelményeinek minden egyes tevékenység esetében külön-külön is eleget tennénk.

bii) A diffúz kibocsátások meghatározása az oldószermérleg alapján a 2. rész II. A. melléklet szerinti diffúz kibocsátási √ határ Õértékekkel történő összehasonlítás céljából:

(ia) Módszer

A diffúz (fugitív) kibocsátást a következő egyenletek √ egyikével Õ számítható ki ð kell kiszámítani ï;:

F = I1 − O1 − O5 − O6 − O7 − O8

vagy

F = O2 + O3 + O4 + O9

√ Az F értékét Õ Ez a mennyiség meghatározható √ vagy Õ az emittált mennyiségek közvetlen mérésével., √ vagy Õ alternatívaként ezzel egyenértékű, más számítási √ módszerrel Õ ð kell meghatározni ï is végezhető, például a folyamat véggáz-leválasztási, ill. kezelési hatásfokának ismeretében.

A diffúz kibocsátási √ határ Õérték a bevitt oldószermennyiség hányadaként is kifejezhető, ahol a bevitt mennyiséget a következő egyenlet alapján ð kell kiszámítani ï számítható:

I = I. 1. + I. 2.

(iib) Gyakoriság

A diffúz kibocsátást meghatározható egy rövid ideig tartó, de átfogó mérési sorozattal ð kell meghatározni ï, melyet a berendezés vagy készülék módosításáig nem szükséges ismételten elvégezni.

ê 1999/13/EK 9. cikk (kiigazított szöveg)

8. rész

A kibocsátási határértékek teljesítésének √ vizsgálata Õ √ véggázok Õ esetében

13. Folyamatos mérések esetén a kibocsátási határértékek betartottnak tekintendők, ha:

a) normál üzemmódban a 24 órás √ egy adott létesítmény bármely 24 órás üzeme vagy tevékenysége alatt (az indítási, leállítási és karbantartási műveletek kivételével) végzett érvényes mérések Õ √ számtani Õ átlagainak egyike sem haladja meg a kibocsátási határértékeket, és

b) az 1 órás átlagok egyike sem haladja meg 1,5-szeresnél nagyobb mértékben a kibocsátási határértékeket.

24. Időszakos mérések esetén a kibocsátási határértékek megfelelőnek tekintendők, ha:

a) az összes √ mért érték Õ egyedi mérési eredmény átlaga nem haladja meg a kibocsátási határértékeket, és

b) az 1 órás átlagok egyike sem haladja meg 1,5-szeresnél nagyobb mértékben a kibocsátási határértéket.

35. A 4. részben 5. cikk (7) és (8) bekezdésében foglalt rendelkezések betartását az érintett illékony szerves vegyületek egyenkénti tömegkoncentrációinak összege alapján kell vizsgálni. A megfelelés minden más esetben a kibocsátott szerves szén össztömege alapján vizsgálandó, hacsak a 2. részben II. A. mellékletben nincs másképpen meghatározva.

4.1. Adagolható a véggázokhoz hűtési vagy hígítási célból gáz, ahol ez műszakilag indokolt, de ezt nem szabad figyelembe venni, amikor a szennyező anyag véggázban való tömegkoncentrációját határozzák meg.

ê 92/112/EEK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

VIII. MELLÉKLET

√ Titán-dioxidot termelő létesítményekre vonatkozó műszaki rendelkezések Õ

1. rész

√ Kibocsátási határértékek vízbe történő kibocsátáskor Õ

6. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a hulladékkibocsátás csökkentése érdekében, az alábbi rendelkezéseknek megfelelően:

1.a) Szulfát-eljárást alkalmazó meglévő ipari létesítmények esetén √ létesítmények esetében Õ √ (éves átlagként) Õ :

– enyhén savas hulladék és semlegesített hulladék bármely vízbe történő kibocsátását 1993. december 31-ig az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatott ð 550 ï 800 kg össz-szulfát (ami azonos a szabad kénsavban és a fém-szulfátokban lévő SO4-ionokkal) mennyiségnél nem magasabb fajlagos értékre;

2.b) Klór √ Klorid Õ-eljárást alkalmazó meglévő ipari létesítmények esetén √ létesítmények esetében Õ √ (éves átlagként) Õ :

- enyhén savas hulladék, kezelési hulladék és semlegesített hulladék bármely vízbe történő kibocsátását 1993. június 15-ig csökkentik az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatott alábbi összklorid (ami azonos a szabad sósavban és a fém-kloridokban lévő Cl-ionokkal) fajlagos értékekre:

a)- semleges rutil használatakor 130 kg √ klorid az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére Õ,

b)- szintetikus rutil használatakor 228 kg √ klorid az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére Õ,

(c)- 450 ð 330 ï kg √ klorid az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére Õ salak használatakor.

3. Amennyiben a létesítmény √ Klorid-eljárást alkalmazó Õ és többféle ércet felhasználó √ létesítmények esetében Õ a √ 2. pontban ismertetett Õ √ kibocsátási határ Õ fajlagos értékeket a felhasznált ércek mennyiségének arányában alkalmazzák.

ê 78/176/EEK (kiigazított szöveg)

II. MELLÉKLET 2. rész

√ Akut toxicitás vizsgálatai Õ Ártalmatlanítás figyelemmel kísérése és ellenőrzése

A. Hulladék ellenőrzése

Az ártalmatlanítási műveleteket a következőknek kell kísérniük: 1. A hulladék mennyiségének, összetételének és toxicitásának ellenőrzései, annak biztosítására, hogy az előzetes engedélyezés 4., 5. és 6. cikkekben előírt feltételei teljesüljenek;

12. Akut toxicitás szempontjából a kibocsátási területeken általában megtalálható bizonyos puhatestű, rákféle, hal- és planktonfajokat √ kell vizsgálni Õ lehetőleg a fajokon. Ezen túlmenően, az apró tengeri rákfajok (Artemia salina) mintáin is vizsgálatokat kell √ végezni Õ végrehajtani.

2. √ Az 1. pont vizsgálataival megállapított maximális halálozási arány Õ 36 órás időtartam során 1/5 000-es kiáramlási hígítás mellett: ezeknek a vizsgálatoknak nem szabad:

- több mint 20 % halálozási arányszámot jelezniük a) a vizsgált fajok felnőtt példányait tekintve √ : 20%-os halálozási arány Õ,

-b) és √ a vizsgált fajok Õ lárva alakjainak esetében: az ellenőrző csoportnál magasabb halálozási arány.

B. Az érintett környezet figyelemmel kísérése és ellenőrzése

I. Édesvízbe vagy tengerbe történő kibocsátás vagy lerakás esetén az ilyen ellenőrzéseknek a következő három dologgal kell kapcsolatban lenniük: vízoszlop, élő anyag és üledékek. A kibocsátások által érintett terület állapotának rendszeres időközönkénti ellenőrzései lehetővé teszik az érintett környezet alakulásának követését.

Az ellenőrzésnek a következők meghatározásából kell állnia: 1. pH

2. oldott oxigén;

3. zavarosodás;

4. hidratált vas-oxidok és hidroxidok szuszpenzióban;

5. mérgező fémek a vízben, szuszpendálódott szilárd anyagokban, üledékekben és a felhalmozódásuk a kiválasztott tengerfenéki és nyíltvízi organizmusokban;

6. a növényvilág és állatvilág változatossága, relatív és abszolút sokasága.

II. Tárolás, kiengedés vagy injektálás esetén az ellenőrzésnek a következőket kell tartalmaznia: 1. vizsgálatokat annak biztosítására, hogy nem szennyeződtek-e a felszíni vizek és talajvizek. Ezeknek a vizsgálatoknak a következők méréseit kell tartalmazniuk: - savasság,

- vastartalom (oldható és szemcsés),

- kalciumtartalom,

- toxikus fémtartalom (oldható és szemcsés), ha van ilyen.

2. ahol szükséges, vizsgálatokat kell végrehajtani annak meghatározására, hogy érte-e valamilyen káros hatás az altalajok szerkezetét;

3. a kiengedési, tárolási vagy injektálási hely környezetében lévő terület általános ökológiai kiértékelése.

ê 1999/13/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

3. rész

√ Légszennyező anyagok kibocsátási határértékei Õ

131. √ A köbméterenkénti tömegkoncentrációban (Nm3) kifejezett kibocsátási határértékek kiszámításának alapja Õ szabványos körülmény 273,15 K hőmérséklet, és 101,3 kPa nagyságú nyomás √ és a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója. Õ

ê 92/112/EEK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

9. cikk

1. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a légkörbe történő kibocsátások csökkentése érdekében az alábbi rendelkezésekkel összhangban:

a) a szulfát-eljárást alkalmazó meglévő ipari létesítmények esetében:

2.(i) a pPor √ esetében Õ: a fő kibocsátóforrások esetén 50 mg/Nnm3 értéket meg nem haladó értékre, minden egyéb forrás esetén 150 mg/nm3 értéket meg nem haladó értékre csökkentik 1993. december 31-ig;

3.(ii) SOx esetében ð Gáz-halmazállapotú kén-dioxid és kén-trioxid (beleértve a savcseppeket is) ï √ esetében, SO2-egyenértékben számítva Õ a titán-dioxid-gyártás feltárási és kalcinálási lépéseiből származó kibocsátásokat az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatva – SO2-egyenértékben számítva – 10 kg SOx értéket meg nem haladó értékre csökkentik 1995. január 1-jéig

a) 10 ð 6 ï kg az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatva, – SO2-egyenértékben számítva ð éves átlagként ï ;

iii. a tagállamok megkövetelik, hogy savcseppek emissziójának megakadályozásához szükséges eszközöket szereljenek fel;

b)(iv) a hulladéksav töményítését végző üzemek nem bocsátanak ki – SO2-egyenértékben számítva – √ Hulladéksav töményítését végző létesítmények esetében Õ 500 mg/Nnm3 ð óránkénti átlagként ï SOx értéknél nagyobb mennyiséget (1);

v. a hulladék kezelése során képződő sók pörkölését végző üzemeket az SOx emisszió csökkentése érdekében felszerelik azzal az elérhető legjobb technológiával, amely még nem jelent túl nagy költséget;

4.b) Klór √ Klorid Õ-eljárást alkalmazó meglévő ipari létesítmények esetén √ létesítmények esetében Õ √ klórra Õ:

i. a porkibocsátást a fő kibocsátóforrások esetén 50 mg/nm3 értéket (2) meg nem haladó mértékre, minden egyéb forrás (3) esetén 150 mg/nm3 (2)értéket meg nem haladó értékre csökkentik 1993. június 15-ig;

ii. a klór-kibocsátást 1993. június 15-ig

a) 5 mg/Nm3 (4) napi átlagértékre koncentrációt meg nem haladó koncentrációra, és

b) bármely időpontban vizsgálva 40 √ mg/Nm3 Õ mg/ng3 értéket meg nem haladó értékre csökkentik.

2. Ezen irányelv nem érinti a 80/779/EGK irányelvben rögzített rendelkezéseket.

3. A légkörbe történő SOx-kibocsátásokkal kapcsolatos mérési referenciamódszereket a melléklet ismerteti.

ê 82/883/EEK (kiigazított szöveg)

II. MELLÉKLET 4. rész

√ Monitoring of the environment affected by discharges of waste from installations producing titanium dioxide into water Õ

A HULLADÉK ÁRTALMATLANÍTÁS MÓDJA: KIBOCSÁTÁS VAGY ELHELYEZÉS TENGERVÍZBE

(Torkolat, partmenti területek, nyílt tenger)

Környezetalkotó | Paraméter, amelynek meghatározása | A mintavétel és az analízis minimális éves gyakorisága | Referencia mérési módszerek |

kötelező | választható |

Vízoszlop Szűretlen tengervíz[84] | hőmérséklet (°C) | 3 | Hőmérséklet mérés. In situ mérés a mintavétellel egyidejűleg |

sótartalom (‰) | 3 | Vezetőképesség mérése |

pH (pH-egység) | 3 | Elektrometria. In situ mérés a mintavétellel egyidejűleg |

oldott O2 (mg/oldott O2/l) | 3 | Winkler-eljárás elektrokémiai módszerek |

zavarosság foka (mg szilárdanyag/l) vagy lebegőanyag (mg/l) | 3 | A zavarosság meghatározásához: zavarosságmérés A lebegő részecskék méréséhez: gravimetria szűrés 0,45 μm-es szűrőmembránon, szárítás 105 °C-on, majd tömegmérés centrifugálás (legalább 5 percig, 2800-3200 g átlagos gyorsulás mellett), szárítás 105 °C-on, majd tömegmérés |

Fe (oldott + lebegő) (mg/l) | 3 | Megfelelő minta-előkészítést követően mennyiségi meghatározás atomabszorpciós spektrofotometriával vagy molekulaabszorpciós spektrofotometriával |

Cr, összes Cd, összes Hg (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria molekulaabszorpciós spektrofotometria |

Ti (mg/l) | V, Mn, Ni, Zn (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria |

Cu, Pb (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria polarográfia |

0,45 μm-es pórusnagyságú szűrőmembránon szűrt tengervíz[85] | oldott Fe (mg/l) | 3 | Mennyiségi meghatározás atomabszorpciós spektrofotometriával vagy molekulaabszorpciós spektrofotometriával |

Cr, Cd, Hg (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria molekulaabszorpciós spektrofotometria |

Ti, V, Mn, Ni, Zn (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria |

Cu, Pb (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria polarográfia |

0,45 μm-es pórusnagyságú szűrőmembránon visszamaradt lebegőanyag | összes Fe (mg/l) | Cr, Cd, Hg (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria molekulaabszorpciós spektrofotometria |

Ti, V, Mn, Ni, Zn (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria |

Cu, Pb (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria polarográfia |

Oxidhidrátok és vas-oxid-hidrát (mg Fe/l) | 3 | A minta extrahálása megfelelően savas közegben; mennyiségi meghatározás atomabszorpciós spektrofotometriával vagy molekulaabszorpciós spektrofotometriával. Azonos helyről származó mintáknál ugyanazt a savas extrakciós eljárást kell alkalmazni. |

Üledékek Az üledék legfelső rétegében, a lehető legközelebb a felszínhez | összes Ti, Fe (mg/kg szárazanyag) | V, Cr, Mn, Ni, Cu, Zn, Cd, Hg, Pb (mg/kg szárazanyag) | 1 | Ugyanazok az eljárások, mint a vízoszlopban való mérésnél. Megfelelő minta-előkészítés után (nedves vagy száraz mineralizáció és tisztítás). A fémtartalmat meghatározott granulometriás osztályba kell sorolni. |

Oxidhidrátok és vas-oxid-hidrát (mg Fe/kg) | 1 | Ugyanazok az eljárások, mint a vízoszlopban való mérésnél. |

Élő szervezetek A helyen jellemző fajok: halak és fenéki gerinctelenek vagy egyéb megfelelő fenéki fajok[86] | Ti, Cr, Fe, Ni, Zn, Pb (mg/kg nedves tömeg és száraz tömeg) | V, Mn, Cu, Cd, Hg (mg/kg nedves tömeg és száraz tömeg) | 1 | Atomabszorpciós spektrofotometria az összeaprított húsból álló minta megfelelő előkészítése után (nedves vagy száraz mineralizáció és tisztítás). Halaknál az izomszövet vagy egyéb megfelelő szerv vizsgálata fémekre. A mintának legalább 10 egyedből kell állnia. Puhatestű állatoknál és rákoknál a hús vizsgálata fémekre. A mintának legalább 50 egyedből kell állnia. |

Tengerfenéki fauna | változatosság és az állomány relatív gazdagsága | 1 | A jellemző fajok minőségi és mennyiségi osztályozása, az egyedek számszerű adatainak megadása fajta, sűrűség és dominancia szerint. |

Plankton fauna | változatosság és az állomány relatív gazdagsága | 1 | A jellemző fajok minőségi és mennyiségi osztályozása, az egyedek számszerű adatainak megadása fajta, sűrűség és dominancia szerint. |

Flóra | változatosság és az állomány relatív gazdagsága | 1 | A jellemző fajok minőségi és mennyiségi osztályozása, az egyedek számszerű adatainak megadása fajta, sűrűség és dominancia szerint. |

Főleg halak | halaknál előforduló anatómiai-patológiai sérülések | 1 | A jellemző fajok kémiai analízisre kiválasztott mintáinak vizuális vizsgálata. |

III. MELLÉKLET

A HULLADÉK ÁRTALMATLANÍTÁS MÓDJA: KIBOCSÁTÁS FELSZÍNI ÉDESVÍZBE

Környezetalkotó | Paraméter, amelynek meghatározása | A mintavétel és az analízis minimális éves gyakorisága | Referencia mérési módszerek |

kötelező | választható |

Vízoszlop[87] Szűretlen édesvíz | hőmérséklet (°C) | 3 | Hőmérséklet mérés. In situ mérés a mintavétellel egyidejűleg |

Vezetőképesség 20 °C-on (µS cm−1) | 3 | Elektrometriás mérés |

pH (pH-egység) | 3 | Elektrometria. In situ mérés a mintavétellel egyidejűleg |

oldott O2 (mg oldott O2/l) | 3 | Winkler-eljárás elektrokémiai módszerek |

zavarosság foka (mg szilárdanyag/l)vagy lebegőanyag (mg/l) | 3 | A zavarosság meghatározásához: zavarosságmérés A lebegő részecskék méréséhez: gravimetria szűrés 0,45 μm-es szűrőmembránon, szárítás 105 °C-on, majd tömegmérés centrifugálás (legalább 5 percig, 2800–3200 g átlagos gyorsulás mellett), szárítás 105 °C-on, majd tömegmérés |

Szűretlen édesvíz[88] | Fe (oldott + lebegő) (mg/l) | 3 | Megfelelő minta-előkészítés után; mennyiségi meghatározás atomabszorpciós spektrofotometriával vagy molekulaabszorpciós spektrofotometriával |

Cr, összes Cd, összes Hg (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria molekulaabszorpciós spektrofotometria |

Ti (mg/l) | V, Mn, Ni, Zn (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria |

Cu, Pb (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria polarográfia |

0,45 μm-es pórusnagyságú szűrőmembránon szűrt édesvízfn | oldott Fe (mg/l) | 3 | Mennyiségi meghatározás atomabszorpciós spektrofotometriával vagy molekulaabszorpciós spektrofotometriával |

Cr, Cd, Hg (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria molekulaabszorpciós spektrofotometria |

Ti, V, Mn, Ni, Zn (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria |

Cu, Pb (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria polarográfia |

0,45 μm-es pórusnagyságú szűrőmembránon visszamaradt lebegőanyag | Fe (mg/l) | Cr, Cd, Hg (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria molekulaabszorpciós spektrofotometria |

Ti, V, Mn, Ni, Zn (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria |

Cu, Pb (mg/l) | 3 | atomabszorpciós spektrofotometria polarográfia |

Oxidhidrátok és vas-oxid-hidrát (mg Fe/l) | 3 | A minta extrahálása megfelelően savas közegben; mennyiségi meghatározás atomabszorpciós spektrofotometriával vagy molekulaabszorpciós spektrofotometriával. Azonos helyről származó mintáknál ugyanazt a savas extrakciós eljárást kell alkalmazni. |

Üledékek Az üledék legfelső rétegében, a felszínhez a lehető legközelebb | Ti, Fe (mg/kg szárazanyag) | V, Cr, Mn, Ni, Cu, Zn, Cd, Hg, Pb (mg/kg szárazanyag) | 1 | Ugyanazok az eljárások, mint a vízoszlopban való mérésnél. Megfelelő minta-előkészítés után (nedves vagy száraz mineralizáció és tisztítás). A fémtartalmat meghatározott granulometriás osztályba kell sorolni. |

Oxidhidrátok és vas-oxid-hidrát (mg Fe/kg) | 1 | Ugyanazok az eljárások, mint a vízoszlopban való mérésnél. |

Élő szervezetek A hely jellemző fajai | Ti, Cr, Fe, Ni, Zn, Pb (mg/kg nedves tömeg és száraz tömeg) | V, Mn, Cu, Cd, Hg (mg/kg nedves tömeg és száraz tömeg) | 1 | Atomabszorpciós spektrofotometria az összeaprított húsból álló minta megfelelő előkészítése után (nedves vagy száraz mineralizáció és tisztítás). Halaknál az izomszövet vagy egyéb megfelelő szerv vizsgálata fémekre. A mintának legalább 10 egyedből kell állnia. Puhatestű állatoknál és rákoknál a hús vizsgálata fémekre. A mintának legalább 50 egyedből kell állnia. |

Tengerfenéki fauna | változatosság és az állomány relatív gazdagsága | 1 | A jellemző fajok minőségi és mennyiségi osztályozása, az egyedek számszerű adatainak megadása fajta, sűrűség és dominancia szerint. |

Plankton fauna | változatosság és az állomány relatív gazdagsága | 1 | A jellemző fajok minőségi és mennyiségi osztályozása, az egyedek számszerű adatainak megadása fajta, sűrűség és dominancia szerint. |

Flóra | változatosság és az állomány relatív gazdagsága | 1 | A jellemző fajok minőségi és mennyiségi osztályozása, az egyedek számszerű adatainak megadása fajta, sűrűség és dominancia szerint. |

Főleg halak | halaknál előforduló anatómiai-patológiai sérülések | 1 | A jellemző fajok kémiai analízisre kiválasztott mintáinak vizuális vizsgálata. |

√ 1. A vízoszlopot – akár szűrt, akár szűretlen vízről van szó – évente legalább három alkalommal ellenőrizni kell az alábbi paraméterek alapján: Õ

√ a) szűretlen víz ellenőrzésekor: hőmérséklet, sótartalom vagy vezetőképesség 20°C-on, pH-érték, oldott O2, zavarosság vagy lebegőanyag-tartalom, oldott és szuszpendált Fe, Ti; Õ

√ b) szűrt víz ellenőrzésekor: Õ

√ (i) 0,45 μm-es pórusnagyságú szűrőmembránon szűrt vízben: oldott Fe; Õ

√ (ii) 0,45 μm-es pórusnagyságú szűrőmembránon visszamaradt lebegőanyagban: Fe, oxidhidrátok és vas-oxid-hidrát. Õ

√ 2. Az üledéket évente legalább egyszer kell ellenőrizni a felszínhez legközelebb eső, legfelső rétegéből vett mintán, a következő paraméterek alapján: Ti, Fe, oxidhidrátok és vas-oxid-hidrát. Õ

√ 3. Az élő szervezetekre vonatkozó ellenőrzést évente legalább egyszer kell elvégezni az adott hely jellemző fajaiban a Ti, Cr, Fe, Ni, Zn, és Pb koncentrációjának, a tengerfenéki fauna változatosságának és relatív gazdagságának, valamint a halak anatómiai-patológiai sérüléseinek vizsgálatával. Õ

√ 4. Az egymást követő mintavételeket ugyanazon a helyen és mélységben és ugyanolyan feltételek mellett kell végezni. Õ

ò új

5. rész

A kibocsátás ellenőrzése

A levegőbe kibocsátott szennyező anyagok ellenőrzése legalább az alábbiak folyamatos ellenőrzésére terjed ki:

a) hulladéksav-sűrítést végző berendezések SO2-kibocsátásának szintje szulfát-eljárást alkalmazó létesítmények esetében

b) klórkibocsátás a klorid-eljárást alkalmazó létesítményekben

c) porkibocsátás a főbb forrásoknál.

ê 82/883/EGK

I. MELLÉKLET

A HULLADÉK ÁRTALMATLANÍTÁS MÓDJA: KIBOCSÁTÁS LEVEGŐBE

Környezetalkotó | Paraméter, amelynek meghatározása | A mintavétel és az analízis minimális éves gyakorisága | Megjegyzések |

kötelező | választható |

Levegő | Kén-dioxid (SO2)[89] Klór[90] | Por | folyamatos | 1. Meglévő légszennyezés-mérő hálózattal rendelkező terület, amelyen legalább egy, a gyártó létesítmény közelében lévő és az abból kibocsátott szennyezésre nézve reprezentatív mérőhely található. |

12[91] | 2. Mérőhálózat nélküli terület. A gyártólétesítmény összes gáz-halmazállapotú kibocsátásának mérése. Több kibocsátóforrással rendelkező létesítmény esetén tervbe vehető a kibocsátások egymást követő mérése. A kén-dioxidra meghatározott referencia mérési módszer összhangban van a kén-dioxidra és a lebegő porra vonatkozó levegőminőségi határértékekről és irányértékekről szóló, 1980. július 15-i 80/779/EGK tanácsi irányelv III. mellékletében meghatározott módszerrel (HL L 229., 1980.8.30., 30. o.) |

IV. MELLÉKLET

A HULLADÉK ÁRTALMATLANÍTÁS MÓDJA: TÁROLÁS ÉS LERAKÁS A TALAJ FELSZÍNÉRE

Környezetalkotó | Paraméter, amelynek meghatározása | A mintavétel és az analízis minimális éves gyakorisága | Referencia mérési módszerek |

kötelező | választható |

1. Szűretlen felszíni víz a tárolás által érintett telephely környékén és azon kívül eső ponton[92][93][94] 2. Szűretlen talajvíz a telephely környékén, szükség szerint beleértve a talajvíz-lefolyásokat is[95][96] | pH (pH-egység) | 1 | Elektrometria. Mérés a mintavétellel egyidejűleg |

SO4[97] (mg/l) | 1 | 1. gravimetria 2. komplexometria etilén-diamin-tetra-ecetsavval 3. molekulaabszorpciós spektrofotometria |

Ti[98] (mg/l) | V, Mn, Ni, Zn (mg/l) | 1 | atomabszorpciós spektrofotometria |

Fe[99] (mg/l) | Cr (mg/l) | 1 | 4. atomabszorpciós spektrofotometria 5. molekulaabszorpciós spektrofotometria |

Ca (mg/l) | 1 | 6. atomabszorpciós spektrofotometria 7. komplexometria |

Cu, Pb (mg/l) | 1 | 8. atomabszorpciós spektrofotometria 9. polarográfia |

Cl[100] (mg/l) | 1 | titrimetria (Mohr-eljárás) |

A tárolás és elhelyezés környéke | A következők vizuális vizsgálata: a telephely topográfiája és gazdálkodása altalajra gyakorolt hatások a telephely ökológiája | 1 | A módszereket a tagállamok határozzák meg |

V. MELLÉKLET

A HULLADÉK ÁRTALMATLANÍTÁS MÓDJA: INJEKTÁLÁS A TALAJBA

Környezetalkotó | Paraméter, amelynek meghatározása | A mintavétel és az analízis minimális éves gyakorisága | Referencia mérési módszerek |

kötelező | választható |

1. Szűretlen felszíni víz az injektálás által érintett telephely környékén 2. Szűretlen talajvíz a telephely környékén és alatta, a talajvíz-lefolyásokat beleértve | pH (pH-egység) | 1 | Elektrometria. Mérés a mintavétellel egyidejűleg |

SO4[101] (mg/l) | 1 | gravimetria komplexometria etilén-diamin-tetra-ecetsavval molekulaabszorpciós spektrofotometria |

Ti[102] (mg/l) | V, Mn, Ni, Zn (mg/l) | 1 | atomabszorpciós spektrofotometria |

Fe[103] (mg/l) | Cr (mg/l) | 1 | atomabszorpciós spektrofotometria molekulaabszorpciós spektrofotometria |

Ca (mg/l) | 1 | atomabszorpciós spektrofotometria komplexometria |

Cu, Pb (mg/l) | 1 | atomabszorpciós spektrofotometria polarográfia |

Cl[104] (mg/l) | 1 | titrimetria (Mohr-eljárás) |

Környezet- topográfia | Talajstabilitás | 1 | Fotográfiai és topográfiai ellenőrzés |

Áteresztő-képesség Porozitás | 1 | próbaszivattyúzások fúrási diagrammok |

ê 78/176/EGK

I. MELLÉKLET

A 4., 5. ÉS 6. CIKKBEN EMLÍTETT ELŐZETES ENGEDÉLY MEGSZERZÉSÉHEZ SZOLGÁLTATANDÓ RÉSZLETES ADATOK

A. AZ ANYAG JELLEMZőI ÉS ÖSSZETÉTELE:

1. A lerakott anyag összmennyisége és átlagos összetétele (pl. évi);

2. Halmazállapota (pl. szilárd, iszap, folyékony vagy gáznemű);

3. Tulajdonságok: fizikai (például oldhatóság és sűrűség), kémiai és biokémiai (például oxigén-igény) és biológiai;

4. Toxicitás;

5. Megmaradása (perzisztencia): fizikai, kémiai és biológiai;

6. Felhalmozódása és bio-átalakulása biológiai anyagokban vagy üledékekben;

7. Érzékenysége a fizikai, biológiai és kémiai változásokra és kölcsönhatása az érintett környezetben lévő más szerves és szervetlen anyagokkal;

8. Fertőző anyagok termelődésének vagy az erőforrások (hal, kagyló, stb.) eladhatóságát csökkentő egyéb változások bekövetkezésének valószínűsége.

B. A lerakás vagy kibocsátás helyének jellemzői és ártalmatlanítási módszerek:

1. Hely (például a lerakási vagy kibocsátási terület koordinátái, mélység és távolság a tengerparttól), más területekhez (például üdülőterületekhez, ívó, halkeltető és halász területekhez és kiaknázásra alkalmas erőforrásokhoz) viszonyított elhelyezkedése;

2. Ártalmatlanítási ütem adott időszakonként (például naponkénti, hetenkénti, havonkénti mennyiség);

3. Csomagolási és elkerítési módszerek, ha vannak ilyenek;

4. A javasolt kibocsátási módszerrel elért kezdeti hígulás, különös tekintettel a hajó sebességére;

5. Szétterjedési jellemzők (például az áramlatok, árapályok és a szél hatása a vízszintes szállításra és függőleges keveredésre);

6. Vízjellemzők (pl. hőmérséklet, pH, sótartalom, rétegezettség, a szennyezés oxigénindexei – oldott oxigén, kémiai oxigénigény (KOI), biokémiai oxigénigény (BOI), szerves és szervetlen alakban jelenlévő nitrogén, ammóniát is beleértve, szuszpendálódott anyag, egyéb tápanyagok és produktivitás);

7. Tengerfenék (például topográfia, geokémiai és geológiai jellemzők és biológiai produktivitás);

8. Az érintett területen már végrehajtott egyéb lerakások vagy kibocsátások létezése és hatásai (pl. nehézfém háttér adatok és szerves széntartalom).

C. A kiengedési, tárolási vagy injektálási terület jellemzői és ártalmatlanítási módszerek:

1. Földrajzi helyzet;

2. Szomszédos területek jellemzői;

3. Csomagolási és elkerítési módszerek, ha vannak ilyenek;

4. A kiengedés, tárolás és injektálás módszereinek jellemzői, beleértve a vizek, a talaj és a légkör szennyezésének elkerülésére hozott óvintézkedések kiértékelését is.

II. MELLÉKLET

ÁRTALMATLANÍTÁS FIGYELEMMEL KÍSÉRÉSE ÉS ELLENŐRZÉSE

A. HULLADÉK ELLENőRZÉSE

Az ártalmatlanítási műveleteket a következőknek kell kísérniük:

1. A hulladék mennyiségének, összetételének és toxicitásának ellenőrzései, annak biztosítására, hogy az előzetes engedélyezés 4., 5. és 6. cikkekben előírt feltételei teljesüljenek;

2. Akut toxicitás vizsgálatai bizonyos puhatestű, rákféle, hal- és plankton fajokon, lehetőleg a kibocsátási területeken általában megtalálható fajokon. Ezen túlmenően, az apró tengeri rákfajok (Artemia salina) mintáin is vizsgálatokat kell végrehajtani.

36 órás időtartam során 1/5 000-es kiáramlási hígítás mellett ezeknek a vizsgálatoknak nem szabad:

- több mint 20 % halálozási arányszámot jelezniük a vizsgált fajok felnőtt példányait tekintve,

- és a lárva alakok esetében a halálozási aránynak nem szabad túllépnie az ellenőrző csoportnál kapott halálozási arányt.

B. Az érintett környezet figyelemmel kísérése és ellenőrzése

I. Édesvízbe vagy tengerbe történő kibocsátás vagy lerakás esetén az ilyen ellenőrzéseknek a következő három dologgal kell kapcsolatban lenniük: vízoszlop, élő anyag és üledékek. A kibocsátások által érintett terület állapotának rendszeres időközönkénti ellenőrzései lehetővé teszik az érintett környezet alakulásának követését.

Az ellenőrzésnek a következők meghatározásából kell állnia:

1. pH

2. oldott oxigén;

3. zavarosodás;

4. hidratált vas-oxidok és hidroxidok szuszpenzióban;

5. mérgező fémek a vízben, szuszpendálódott szilárd anyagokban, üledékekben és a felhalmozódásuk a kiválasztott tengerfenéki és nyíltvízi organizmusokban;

6. a növényvilág és állatvilág változatossága, relatív és abszolút sokasága.

II. Tárolás, kiengedés vagy injektálás esetén az ellenőrzésnek a következőket kell tartalmaznia:

1. vizsgálatokat annak biztosítására, hogy nem szennyeződtek-e a felszíni vizek és talajvizek. Ezeknek a vizsgálatoknak a következők méréseit kell tartalmazniuk:

- savasság,

- vastartalom (oldható és szemcsés),

- kalciumtartalom,

- toxikus fémtartalom (oldható és szemcsés), ha van ilyen.

2. ahol szükséges, vizsgálatokat kell végrehajtani annak meghatározására, hogy érte-e valamilyen káros hatás az altalajok szerkezetét;

3. a kiengedési, tárolási vagy injektálási hely környezetében lévő terület általános ökológiai kiértékelése.

ê 92/112/EGK (kiigazított szöveg)

MELLÉKLET

A gáz-halmazállapotú SO x kibocsátások mérési referenciamódszere

Az SO2 és SO3, valamint az egyes létesítmények által kibocsátott, SO2-egyenértékben kifejezett savcseppek mennyiségeinek számításához figyelembe kell venni az adott tevékenység során kibocsátott gáz térfogatát és az SO2/SO3 azonos időtartam alatt mért átlagos értékét. Az időegység alatt kibocsátott SO2/SO3 mennyiségét azonos hőmérséklet és nedvességtartalom mellett kell meghatározni.

〉

IX. MELLÉKLET

A. rész

A hatályukat vesztett irányelvek és későbbi módosításaik(a 72. cikk alapján)

A Tanács 78/176/EGK irányelve (HL L 54., 1978.2.25., 19. o.) |

A Tanács 83/29/EGK irányelve (HL L 32., 1983.2.3., 28. o.) |

A Tanács 91/692/EGK irányelve (HL L 377., 1991.12.31., 48. o.) | kizárólag az I. melléklet b) pontja |

A Tanács 82/883/EGK irányelve (HL L 378., 1982.12.31., 1. o.) |

A Tanács 807/2003/EK rendelete (HL L 122., 2003.5.16., 36. o.) | kizárólag a III. melléklet 34. pontja |

A Tanács 92/112/EGK irányelve (HL L 409., 1992.12.31., 11. o.) |

A Tanács 96/61/EK irányelve (HL L 257., 1996.10.10., 26. o.) |

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/35/EK irányelve (HL L 156., 2003.6.25., 17. o.) | kizárólag a 4. cikk és a II. melléklet |

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.) | kizárólag a 26. cikk |

Az Európai Parlament és a Tanács 1882/2003/EK rendelete (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) | kizárólag a III. melléklet 61. pontja |

Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete (HL L 33., 2006.2.4., 1. o.) | kizárólag a 21. cikk (2) bekezdése |

A Tanács 1999/13/EK irányelve (HL L 85., 1999.3.29., 1. o.) |

Az Európai Parlament és a Tanács 1882/2003/EK rendelete (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) | kizárólag az I. melléklet 17. pontja |

Az Európai Parlament és a Tanács 2004/42/EK irányelve (HL L 143., 2004.4.30., 87. o.) | kizárólag a 13. cikk (1) bekezdése |

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/76/EK irányelve (HL L 332., 2000.12.28., 91. o.) |

Az Európai Parlament és a Tanács 2001/80/EK irányelve (HL L 309., 20001.11.27., 1. o.) |

A Tanács 2006/105/EK irányelve (HL L 363., 2006.12.20., 368. o.) | kizárólag a melléklet „B” részének 2. pontja |

„B” rész

A nemzeti jogba való átültetés határideje (a 72. cikkben említettek szerint)

Irányelv | Az átültetés határideje | Az alkalmazás határideje |

78/176/EK | 1979. február 25. |

82/883/EK | 1984. december 31. |

92/112/EK | 1993. június 15. |

96/61/EK | 1999. október 30. |

1999/13/EK | 2001. április 1. |

2000/76/EK | 2000. december 28. | 2002. december 28. 2005. december 28. |

2001/80/EK | 2002. november 27. | 2004. november 27. |

2003/35/EK | 2005. június 25. |

2003/87/EK | 2003. december 31. |

_____________

X. MELLÉKLET

Korrelációs táblázat

78/176/EGK irányelv | 82/883/EGK irányelv | 92/112/EGK irányelv | 96/61/EK irányelv | 1999/13/EK irányelv | 2000/76/EK irányelv | 2001/80/EK irányelv | Ez az irányelv |

1. cikk (1) bekezdése | 1. cikk | 1. cikk | 1. cikk | 1. cikk | 1. cikk, első bekezdés | 1. cikk |

1. cikk (2) bekezdésének a) pontja | 2. cikk (2) bekezdése | 3. cikk (2) bekezdése |

1. cikk (2) bekezdésének b) pontja | 3. cikk (1) bekezdése | 3. cikk (23) bekezdése |

1. cikk (2) bekezdésének c), d) és e) pontja | --- |

2. cikk | 62. cikk |

3. cikk | 12. cikk 4. és 5. pontja |

4. cikk | 4. cikk | 3. cikk bevezető része és (1) bekezdése | 4. cikk (1) bekezdése | 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 5. cikk |

5. cikk | 12. cikk 4. és 5. pontja |

6. cikk | 12. cikk 4. és 5. pontja |

7. cikk (1) bekezdése | 65. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének első albekezdése |

7. cikk (2) és (3) bekezdése | --- |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 65. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |

8. cikk (1) bekezdése | 63. cikk (2) bekezdése |

8. cikk (2) bekezdése | 28. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |

9. cikk | --- |

10. cikk | --- |

11. cikk | 13. cikk |

12. cikk | --- |

13. cikk (1) bekezdése | 67. cikk |

13. cikk (2), (3) és (4) bekezdése | --- |

14. cikk | --- |

15. cikk | 14. cikk | 12. cikk | 21. cikk | 15. cikk | 21. cikk | 18. cikk (1) és (3) bekezdése | 71. cikk |

16. cikk | 15. cikk | 13. cikk | 23. cikk | 17. cikk | 23. cikk | 20. cikk | 75. cikk |

I. melléklet | --- |

II. A. melléklet bevezető része és 1. pontja | --- |

II.A. melléklet 2. pontja | VIII. melléklet, 2. rész |

IIB. melléklet | --- |

2. cikk | --- |

3. cikk | --- |

4. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének első albekezdése | 65. cikk (3) bekezdése |

4. cikk (2) bekezdésének második albekezdése | VIII. melléklet, 4. rész |

4. cikk (3) és (4) bekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 65. cikk (4) bekezdése |

5. cikk | --- |

6. cikk | --- |

7. cikk | --- |

8. cikk | --- |

9. cikk | --- |

10. cikk | 69. cikk |

11. cikk (1) bekezdése | 19. cikk (1) bekezdése | 13. cikk (1) bekezdése | 17. cikk (1) bekezdése | 69. cikk (1) bekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 69. cikk (2) bekezdése |

11. cikk (2) és (3) bekezdése | --- |

12. cikk | --- |

13. cikk | --- |

I. melléklet | --- |

II. melléklet | VIII. melléklet, 4. rész |

III. melléklet | VIII. melléklet, 4. rész |

IV. melléklet | --- |

V. melléklet | --- |

2. cikk (1) bekezdése, bevezető rész | --- |

2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, bevezető rész és első francia bekezdés | --- |

2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, második francia bekezdés | 62. cikk (2) bekezdése |

2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, harmadik francia bekezdés, és 2. cikk (1) bekezdésének b) pontja, harmadik francia bekezdés | 62. cikk (4) bekezdése |

2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik francia bekezdés | --- |

2. cikk (1) bekezdésének b) pontja, első, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik francia bekezdés | --- |

2. cikk (1) bekezdésének b) pontja, második francia bekezdés | 62. cikk (3) bekezdése |

2. cikk (1) bekezdésének c) pontja | --- |

2. cikk (2) bekezdése | --- |

3. cikk | 62. cikk |

4. cikk | 62. cikk |

5. cikk | --- |

6. cikk első bekezdése, bevezető rész | 63. cikk (1) bekezdése |

6. cikk első bekezdésének a) pontja | VIII. melléklet 1. részének 1. pontja |

6. cikk első bekezdésének b) pontja | VIII. melléklet 1. részének 2. pontja |

6. cikk, második bekezdés | VIII. melléklet 1. részének 3. pontja |

7. cikk | --- |

8. cikk | --- |

9. cikk (1) bekezdése, bevezető rész | 64. cikk (2) bekezdése |

9. cikk (1) bekezdésének a) pontja, bevezető rész | --- |

9. cikk (1) bekezdése, a) pont (i) alpontja | VIII. melléklet 3. részének 2. pontja |

9. cikk (1) bekezdése, a) pont (ii) alpontja | VIII. melléklet 3. részének 3. pontja, bevezető rész és 3. pont a) alpont |

9. cikk (1) bekezdése, a) pont (iii) alpontja | 64. cikk (1) bekezdése |

9. cikk (1) bekezdése, a) pont (iv) alpontja | VIII. melléklet 3. részének 3. pontja, b) alpont |

9. cikk (1) bekezdése, a) pont (v) alpontja | --- |

9. cikk (1) bekezdésének b) pontja | VIII. melléklet 3. részének 4. pontja |

9. cikk (2) és (3) bekezdése | --- |

10. cikk | 65. cikk |

11. cikk | 12. cikk 4. és 5. pontja |

Melléklet | --- |

2. cikk bevezető része | 3. cikk bevezető része |

2. cikk (1) bekezdése | 2. cikk (14) bekezdése | 3. cikk (1) bekezdése |

2. cikk (3) bekezdése | 2. cikk (1) bekezdése | 3. cikk (3) bekezdése |

2. cikk (4) bekezdése | --- |

2. cikk (5) bekezdése | 2. cikk (9) bekezdése | 3. cikk (8) bekezdése | 2. cikk (1) bekezdése | 3. cikk (4) bekezdése |

2. cikk (6) bekezdése | 2. cikk (13) bekezdése | 3. cikk (9) bekezdése | 2. cikk (3) bekezdése, első rész | 3. cikk (5) bekezdése |

2. cikk (7) bekezdése | 3. cikk (6) bekezdése |

2. cikk (8) bekezdése | 2. cikk (5) bekezdése | 66. cikk |

2. cikk (9) bekezdése, első mondat | 2. cikk (7) bekezdése | 3. cikk (12) bekezdése | 3. cikk (7) bekezdése |

2. cikk (9) bekezdése, második mondat | 4. cikk (2) bekezdésének első albekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 4. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |

2. cikk (10) bekezdésének a) pontja | --- |

2. cikk (10) bekezdésének b) pontja, első albekezdés | 3. cikk (8) bekezdése |

2. cikk (10) bekezdésének b) pontja, második albekezdés | 21. cikk (3) bekezdése |

2. cikk (11) bekezdésének első albekezdése, és első, második és harmadik francia bekezdése | 3. cikk (9) bekezdése |

2. cikk (11) bekezdésének második albekezdése | 14. cikk (2) bekezdése, és 15. cikk (4) bekezdése |

2. cikk (12) bekezdése | 2. cikk (6) bekezdése | 3. cikk (11) bekezdése | 2. cikk (5) bekezdése | 3. cikk (10) bekezdése |

2. cikk (13) bekezdése | 3. cikk (11) bekezdése |

2. cikk (14) bekezdése | 3. cikk (12) bekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 3. cikk (13), (14), (15), (16) és (17) bekezdése |

3. cikk első albekezdése, bevezető rész | 12. cikk bevezető része |

3. cikk első albekezdésének a) pontja | 12. cikk (1) és (2) bekezdése |

3. cikk első albekezdésének b) pontja | 12. cikk (3) bekezdése |

3. cikk első albekezdésének c) pontja | 12. cikk (4) és (5) bekezdése |

3. cikk első albekezdésének d) pontja | 12. cikk (6) bekezdése |

3. cikk első albekezdésének e) pontja | 12. cikk (7) bekezdése |

3. cikk első albekezdésének f) pontja | 12. cikk (8) bekezdése |

3. cikk második albekezdése | --- |

5. cikk (1) bekezdése | 73. cikk (1) és (2) bekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 73. cikk (3) és (4) bekezdése |

5. cikk (2) bekezdése | 71. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |

6. cikk (1) bekezdése, bevezető rész | 13. cikk (1) bekezdése, bevezető rész |

6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, első francia bekezdés | 13. cikk (1) bekezdésének a) pontja |

6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, második francia bekezdés | 13. cikk (1) bekezdésének b) pontja |

6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, harmadik francia bekezdés | 13. cikk (1) bekezdésének c) pontja |

6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, negyedik francia bekezdés | 13. cikk (1) bekezdésének d) pontja |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 13. cikk (1) bekezdésének e) pontja |

6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, ötödik francia bekezdés | 13. cikk (1) bekezdésének f) pontja |

6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, hatodik francia bekezdés | 13. cikk (1) bekezdésének g) pontja |

6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, hetedik francia bekezdés | 13. cikk (1) bekezdésének h) pontja |

6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, nyolcadik francia bekezdés | 13. cikk (1) bekezdésének i) pontja |

6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, kilencedik francia bekezdés | 13. cikk (1) bekezdésének j) pontja |

6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, tizedik francia bekezdés | 13. cikk (1) bekezdésének k) pontja |

6. cikk (1) bekezdésének második albekezdése | 13. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |

6. cikk (2) bekezdése | 13. cikk (2) bekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 14. cikk |

7. cikk | 6. cikk (2) bekezdése |

8. cikk, első bekezdés | 4. cikk (3) bekezdése | 6. cikk (1) bekezdése |

8. cikk, második bekezdés | --- |

9. cikk (1) bekezdése, a mondat első fele | 15. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |

9. cikk (1) bekezdése, a mondat második fele | --- |

9. cikk (2) bekezdése | 6. cikk (3) bekezdése |

9. cikk (3) bekezdésének első albekezdése, első és második mondat | 15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, bevezető rész, a) és b) pont |

9. cikk (3) bekezdésének első albekezdése, harmadik mondat | 15. cikk (2) bekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 15. cikk (3), (4) és (5) bekezdése |

9. cikk (3) bekezdésének második albekezdése | --- |

9. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdése | 10. cikk (1) bekezdése |

9. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése | 10. cikk (2) bekezdése |

9. cikk (3) bekezdésének ötödik albekezdése | 10. cikk (3) bekezdése |

9. cikk (3) bekezdésének hatodik albekezdése | 10. cikk (4) bekezdése |

9. cikk (4) bekezdése, az első mondat első fele | 16. cikk (2) bekezdésének első albekezdése |

9. cikk (4) bekezdése, az első mondat második fele | 16. cikk (3) bekezdésének első albekezdése |

9. cikk (4) bekezdése, második mondat | 15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, f) pont |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 16. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 16. cikk (3) bekezdésének második albekezdése, valamint a (4) és (5) bekezdés |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 17. cikk |

9. cikk (5) bekezdésének első albekezdése | 15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, c) pont |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, d) pont |

9. cikk (5) bekezdésének második albekezdése | --- |

9. cikk (6) bekezdésének első albekezdése | 15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, e) pont |

9. cikk (6) bekezdésének második albekezdése | --- |

9. cikk (7) bekezdése | --- |

9. cikk (8) bekezdése | 7. cikk és 18. cikk (1) bekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 18. cikk (2), (3) és (4) bekezdése |

10. cikk | 19. cikk |

11. cikk | 20. cikk |

12. cikk (1) bekezdése | 21. cikk (1) bekezdése |

12. cikk (2) bekezdése, első mondat | 21. cikk (2) bekezdésének első albekezdése |

12. cikk (2) bekezdése, második mondat | 21. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |

12. cikk (2) bekezdése, harmadik mondat | --- |

13. cikk (1) bekezdése | 22. cikk (1) bekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 22. cikk (2) és (3) bekezdése |

13. cikk (2) bekezdése, bevezető rész | 22. cikk (4) bekezdése, bevezető rész |

13. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdése | 22. cikk (4) bekezdésének a) pontja |

13. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdése | 22. cikk (4) bekezdésének b) pontja |

13. cikk (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése | 22. cikk (4) bekezdésének c) pontja |

13. cikk (2) bekezdésének negyedik francia bekezdése | --- |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 22. cikk (4) bekezdésének d) pontja |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 23. cikk |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 24. cikk |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 25. cikk (1) bekezdésének első és második albekezdése |

14. cikk bevezető része | 9. cikk (1) bekezdés, a mondat első fele és 25. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése, bevezető rész |

14. cikk első francia bekezdése | 9. cikk (1) bekezdése, a mondat második fele |

14. cikk második francia bekezdése | 8. cikk 2. pontja, és 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja |

14. cikk harmadik francia bekezdése | 25. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 25. cikk (2)–(7) bekezdése |

15. cikk (1) bekezdésének bevezető része, és első és második francia bekezdés | 12. cikk (1) bekezdésének első albekezdése | 26. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, a) és b) pont |

15. cikk (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése | 26. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, c) pont |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 26. cikk (1) bekezdésének d) pontja |

15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése | 26. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 26. cikk (2) bekezdése |

15. cikk (2) bekezdése | 26. cikk (3) bekezdésének h) pontja |

15. cikk (4) bekezdése | 26. cikk (4) bekezdése |

15. cikk (5) bekezdése | 26. cikk (3) bekezdésének, bevezető része, a) és b) pont |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 26. cikk (3) bekezdésének c)–g) pontja |

15a. cikk, első bekezdés | 27. cikk (1) bekezdése |

15a. cikk, második bekezdés | 27. cikk (2) bekezdése |

15a. cikk, harmadik bekezdés | 27. cikk (3) bekezdése |

15a. cikk, negyedik és ötödik bekezdés | 27. cikk (4) bekezdése |

15a. cikk, hatodik bekezdés | 27. cikk (5) bekezdése |

16. cikk (1) bekezdése | 11. cikk (1) bekezdése, első mondat és a 11. cikk (2) bekezdése | 67. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 67. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |

16. cikk (2) bekezdése, első mondat | 29. cikk bevezető része |

16. cikk (2) bekezdése, második mondat | --- |

16. cikk (3) bekezdése, első mondat | 11. cikk (1) bekezdése, második mondat | 67. cikk (2) bekezdése |

16. cikk (3) bekezdése, második mondat | --- |

16. cikk (3) bekezdése, harmadik mondat | 11. cikk (3) bekezdése | 67. cikk (3) bekezdése |

16. cikk (4) bekezdése | --- |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 68. cikk |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 29. cikk a) és b) pontja |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 30. cikk |

17. cikk | 11. cikk | 28. cikk |

18. cikk (1) bekezdése | --- |

18. cikk (2) bekezdése | 16. cikk (3) bekezdésének második albekezdése |

19. cikk (2) és (3) bekezdése | --- |

20. cikk (1) és (2) bekezdése | --- |

20. cikk (3) bekezdése | 18. cikk | 17. cikk | 72. cikk |

22. cikk | 16. cikk | 22. cikk | 19. cikk | 74. cikk |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 2. cikk (1) bekezdése |

I. melléklet, bevezető rész első bekezdése | 2. cikk (2) bekezdése |

I. melléklet, bevezető rész második bekezdése | I. melléklet, bevezető rész első albekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | I. melléklet, bevezető rész második és harmadik albekezdése |

I. melléklet 1. pontja | I. melléklet 1. pontja |

I. melléklet 2.1.–2.5.b) pontja | I. melléklet 2.1.–2.5.b) pontja |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | I. melléklet 2.5.c) pontja |

I. melléklet 2.6. pontja | I. melléklet 2.6. pontja |

I. melléklet 3. pontja | I. melléklet 3. pontja |

I. melléklet 4.1.–4.6. pontja | I. melléklet 4.1.–4.6. pontja |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | I. melléklet 4.7. pontja |

I. melléklet 5. pontjának bevezető része | --- |

I. melléklet 5.1.–5.3.b) pontja | I. melléklet 5.1.–5.3.b) pontja |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | I. melléklet 5.3.c)– e) pontja |

I. melléklet 5.4. pontja | I. melléklet 5.4. pontja |

I. melléklet 6.1.a) és b) pontja | I. melléklet 6.1.a) és b) pontja |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | I. melléklet 6.1.c) pontja |

I. melléklet 6.2.–6.4.b) pontja | I. melléklet 6.2.–6.4.b) pont, (ii) alpont |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | I. melléklet 6.4.b) pontjának (iii) alpontja |

I. melléklet 6.4.c)–6.6.c) pontja | I. melléklet 6.4.c)–6.6.c) pontja |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | I. melléklet 6.6.c) pontja, utolsó mondat |

I. melléklet 6.7.– 6.8. pontja | I. melléklet 6.7.– 6.8. pontja |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | I. melléklet 6.9. és 6.10. pontja |

II. melléklet | --- |

III. melléklet | II. melléklet |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | II. melléklet 13. pontja |

IV. melléklet bevezető része | 3. cikk (9) bekezdése |

IV. melléklet 1–11. pontja | III. melléklet |

IV. melléklet 12. pontja | --- |

V. melléklet 1. pontjának a) alpontja | IV. melléklet 1. pontjának a) alpontja |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | IV. melléklet 1. pontjának b) alpontja |

V. melléklet 1. pontjának b)–g) alpontja | IV. melléklet 1. pontjának c)–h) alpontja |

V. melléklet 2–5. pontja | IV. melléklet 2–5. pontja |

2. cikk (2) bekezdése | 52. cikk (1) bekezdése |

2. cikk (3) bekezdése | --- |

2. cikk (4) bekezdése | 58. cikk (1) bekezdése |

2. cikk (8) bekezdése | 4. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése |

2. cikk (10) bekezdése | 52. cikk (3) bekezdése |

2. cikk (11) bekezdése | 52. cikk (2) bekezdése |

2. cikk (12) bekezdése | 52. cikk (4) bekezdése |

2. cikk (15) bekezdése | 52. cikk (5) bekezdése |

2. cikk (16) bekezdése | 3. cikk (31) bekezdése |

2. cikk (17) bekezdése | 3. cikk (32) bekezdése |

2. cikk (18) bekezdése | 3. cikk (33) bekezdése |

2. cikk (19) bekezdése | --- |

2. cikk (20) bekezdése | 3. cikk (34) bekezdése |

2. cikk (21) bekezdése | 52. cikk (6) bekezdése |

2. cikk (22) bekezdése | 52. cikk (7) bekezdése |

2. cikk (23) bekezdése | 52. cikk (8) bekezdése |

2. cikk (24) bekezdése | 52. cikk (9) bekezdése |

2. cikk (25) bekezdése | 52. cikk (10) bekezdése |

2. cikk (26) bekezdése | 52. cikk (11) bekezdése |

2. cikk (27) bekezdése | --- |

2. cikk (28) bekezdése | 58. cikk (1) bekezdése |

2. cikk (29) bekezdése | --- |

2. cikk (30) bekezdése | 52. cikk (12) bekezdése |

2. cikk (31) bekezdése | VII. melléklet, 2. rész, első mondat VIII. melléklet, 3. rész, 1. pont |

2. cikk (32) bekezdése | --- |

2. cikk (33) bekezdése | 52. cikk (13) bekezdése |

3. cikk (2) bekezdése | 4. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |

4. cikk (1)–(3) bekezdése | 4. cikk (1) bekezdésének első és második albekezdése |

4. cikk (4) bekezdése | 58. cikk (2) bekezdése |

5. cikk (1) bekezdése | 54. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |

5. cikk (2) bekezdése | 54. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja |

5. cikk (3) bekezdésének a) pontja | 54. cikk (2) bekezdése |

5. cikk (3) bekezdésének b) pontja | 54. cikk (3) bekezdése |

5. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdése | 54. cikk (4) bekezdése |

5. cikk (4) bekezdése | --- |

5. cikk (5) bekezdése | 54. cikk (6) bekezdése |

5. cikk (6) bekezdése | 53. cikk |

5. cikk (7) bekezdése | VII. melléklet, 4. rész, 1. pont |

5. cikk (8) bekezdésének első albekezdése | VII. melléklet, 4. rész, 2. pont |

5. cikk (8) bekezdésének második albekezdése | 54. cikk (5) bekezdése |

5. cikk (9) bekezdése | --- |

5. cikk (10) bekezdése | 54. cikk (7) bekezdése |

5. cikk (11), (12) és (13) bekezdése | --- |

6. cikk | --- |

7. cikk (1) bekezdésének bevezető része, és első, második, harmadik és negyedik francia bekezdés | 59. cikk |

7. cikk (1) bekezdése, második rész | --- |

7. cikk (2) bekezdése | --- |

8. cikk (1) bekezdése | 8. cikk bevezető része és 1. pontja |

8. cikk (2) bekezdése | VII. melléklet, 6. rész, 1. pont |

8. cikk (3) bekezdése | VII. melléklet, 6. rész, 2. pont |

8. cikk (4) bekezdése | VII. melléklet 6. részének 3. pontja |

8. cikk (5) bekezdése | --- |

9. cikk (1) bekezdése, bevezető rész | 57. cikk (1) bekezdése, bevezető rész |

9. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, és első, második és harmadik francia bekezdése | 57. cikk első albekezdése, a), b) és c) pontja |

9. cikk (1) bekezdésének második albekezdése | 57. cikk második albekezdése |

9. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése | VII. melléklet, 8. rész, 4. pont |

9. cikk (2) bekezdése | 58. cikk (3) bekezdése |

9. cikk (3) bekezdése | VII. melléklet, 8. rész, 1. pont |

9. cikk (4) bekezdése | VII. melléklet, 8. rész, 2. pont |

9. cikk (5) bekezdése | VII. melléklet, 8. rész, 3. pont |

10. cikk | 4. cikk (9) bekezdése | 9. cikk (2) bekezdése |

11. cikk (1) bekezdésének 3–6. mondata | --- |

12. cikk (1) bekezdésének második albekezdése | 60. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |

12. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése | 60. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |

12. cikk (2) bekezdése | 60. cikk (2) bekezdése |

12. cikk (3) bekezdése | 60. cikk (3) bekezdése |

13. cikk (2) és (3) bekezdése | --- |

14. cikk | 19. cikk | 16. cikk | 70. cikk |

I. melléklet, bevezető rész első és második mondata | 51. cikk |

I. melléklet bevezető részének harmadik mondata és a tevékenységek jegyzéke | VII. melléklet, 1. rész |

II.A. melléklet, I. rész | VII. melléklet, 2. rész |

IIA. melléklet, 2. rész | VII. melléklet, 3. rész |

II.A. melléklet, II. rész, (6) bekezdés utolsó mondata | --- |

II.B. melléklet 1. pontjának első és második mondata | 54. cikk (1) bekezdésének b) pontja |

II.B. melléklet 1. pontjának harmadik mondata | 54. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |

IIB. melléklet 2. pontja | VII. melléklet, 5. rész |

II.B. melléklet 2. pontjának második albekezdése, (i) alpont és táblázat | --- |

III. melléklet 1. pontja | --- |

III. melléklet 2. pontja | VII. melléklet, 7. rész, 1. pont |

III. melléklet 3. pontja | VII. melléklet, 7. rész, 2. pont |

III. melléklet 4. pontja | VII. melléklet, 7. rész, 3. pont |

1. cikk, második bekezdés | --- |

2. cikk (1) bekezdése | 38. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |

2. cikk (2) bekezdése, bevezető rész | 38. cikk (2) bekezdése, bevezető rész |

2. cikk (2) bekezdésének a) pontja, bevezető rész | 38. cikk (2) bekezdésének a) pontja, bevezető rész |

2. cikk (2) bekezdése, a) pont (i)–(v) alpontja | 38. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (i) alpont |

2. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (vi) alpont | 38. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (ii) alpont |

2. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (vii) alpont | 38. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (iii) alpont |

2. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (viii) alpont | 38. cikk (2) bekezdésének a) pontja, (iv) alpont |

2. cikk (2) bekezdésének b) pontja | 38. cikk (2) bekezdésének b) pontja |

3. cikk (2) bekezdésének első albekezdése | 3. cikk (24) bekezdése |

3. cikk (2) bekezdésének második albekezdése | --- |

3. cikk (3) bekezdése | 3. cikk (25) bekezdése |

3. cikk (4) bekezdésének első albekezdése | 3. cikk (26) bekezdése |

3. cikk (4) bekezdésének második albekezdése | 38. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |

3. cikk (5) bekezdésének első albekezdése | 3. cikk (27) bekezdése |

3. cikk (5) bekezdésének második albekezdése | 38. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése |

3. cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdése | 38. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |

3. cikk (6) bekezdése | VI. melléklet 1. részének a) pontja |

3. cikk (7) bekezdése | 3. cikk (28) bekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | VI. melléklet 1. részének b) pontja |

3. cikk (10) bekezdése | 3. cikk (29) bekezdése |

3. cikk (13) bekezdése | 3. cikk (30) bekezdése |

4. cikk (2) bekezdése | 39. cikk |

4. cikk (4) bekezdésének, bevezető része, a) és b) pont | 40. cikk (1) bekezdésének, bevezető része, a) és b) pont |

4. cikk (4) bekezdésének c) pontja | 40. cikk (1) bekezdésének e) pontja |

4. cikk (5) bekezdése | 40. cikk (2) bekezdése |

4. cikk (6) bekezdése | 40. cikk (3) bekezdése |

4. cikk (7) bekezdése | 40. cikk (4) bekezdése |

4. cikk (8) bekezdése | 49. cikk |

5. cikk | 47. cikk |

6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése | 45. cikk (1) bekezdése |

6. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a 6. cikk (2) bekezdése | 45. cikk (2) bekezdése |

6. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése | 45. cikk (3) bekezdésének első albekezdése |

6. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdése | 45. cikk (3) bekezdésének második albekezdése |

6. cikk (3) bekezdése | 45. cikk (4) bekezdése |

6. cikk (4) bekezdése, első albekezdés első és második mondata, valamint a 6. cikk (4) bekezdésének második albekezdése | 46. cikk (1) bekezdése |

6. cikk (4) bekezdése, első albekezdés harmadik mondata | 46. cikk (2) bekezdése |

6. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdése | 46. cikk (3) bekezdésének második albekezdése |

6. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése | 46. cikk (4) bekezdése |

6. cikk (5) bekezdése | 41. cikk (1) bekezdése |

6. cikk (6) bekezdése | 45. cikk (5) bekezdése |

6. cikk (7) bekezdése | 45. cikk (6) bekezdése |

6. cikk (8) bekezdése | 45. cikk (7) bekezdése |

7. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének első albekezdése | 41. cikk (2) bekezdésének első albekezdése |

7. cikk (2) bekezdésének második albekezdése | 41. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |

7. cikk (3) bekezdése, 11. cikk (8) bekezdése, első albekezdés, bevezető rész | VI. melléklet 6. része, 2.7. pont első része |

7. cikk (4) bekezdése | 41. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |

7. cikk (5) bekezdése | --- |

8. cikk (1) bekezdése | 40. cikk (1) bekezdésének c) pontja |

8. cikk (2) bekezdése | 41. cikk (3) bekezdése |

8. cikk (3) bekezdése | --- |

8. cikk (4) bekezdésének első albekezdése | 41. cikk (4) bekezdésének első albekezdése |

8. cikk (4) bekezdésének második albekezdése | VI. melléklet 6. része, 3.2. pont első része |

8. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdése | VI. melléklet 6. része, 3.2. pont második része |

8. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése | --- |

8. cikk (5) bekezdése | 41. cikk (4) bekezdésének második és harmadik albekezdése |

8. cikk (6) bekezdése | 40. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontja |

8. cikk (7) bekezdése | 41. cikk (4) bekezdése |

8. cikk (8) bekezdése | --- |

9. cikk első albekezdése | 48. cikk (1) bekezdése |

9. cikk második albekezdése | 48. cikk (2) bekezdése |

9. cikk harmadik albekezdése | 48. cikk (3) bekezdése |

10. cikk (1) és (2) bekezdése | --- |

10. cikk (3) bekezdése, első mondat | 43. cikk (2) bekezdése |

10. cikk (3) bekezdése, második mondat | --- |

10. cikk (4) bekezdése | 43. cikk (3) bekezdése |

10. cikk (5) bekezdése | VI. melléklet 6. része, 1.3. pont második része |

11. cikk (1) bekezdése | 43. cikk (1) bekezdése |

11. cikk (2) bekezdése | VI. melléklet, 6. rész, 2.1. pont |

11. cikk (3) bekezdése | VI. melléklet, 6. rész, 2.2. pont |

11. cikk (4) bekezdése | VI. melléklet, 6. rész, 2.3. pont |

11. cikk (5) bekezdése | VI. melléklet, 6. rész, 2.4. pont |

11. cikk (6) bekezdése | VI. melléklet, 6. rész, 2.5. pont |

11. cikk (7) bekezdése, az első albekezdés első mondatának első fele | VI. melléklet 6. része, 2.6. pont első része |

11. cikk (7) bekezdése, az első albekezdés első mondatának második fele | VI. melléklet 6. részének 2.6.a) pontja |

11. cikk (7) bekezdése, első albekezdés második mondata | --- |

11. cikk (7) bekezdésének második albekezdése | --- |

11. cikk (7) bekezdésének a) pontja | VI. melléklet 6. részének 2.6.b) pontja |

11. cikk (7) bekezdésének b) és c) pontja | --- |

11. cikk (7) bekezdésének d) pontja | VI. melléklet 6. részének 2.6.c) pontja |

11. cikk (7) bekezdésének e) és f) pontja | --- |

11. cikk (8) bekezdésének első albekezdése, a) és b) pont | VI. melléklet 3. része, 1. pontja, első és második albekezdés |

11. cikk (8) bekezdésének c) pontja | VI. melléklet 6. része, 2.7. pont második része |

11. cikk (8) bekezdésének d) pontja | VI. melléklet 4. része, 2.1. pont, második albekezdés |

11. cikk (8) bekezdésének második albekezdése | VI. melléklet 6. része, 2.7. pont harmadik része |

11. cikk (9) bekezdése | 43. cikk (4) bekezdése |

11. cikk (10) bekezdésének a), b) és c) pontja | VI. melléklet 8. része, 1.1. pont a), b) és c) alpontja |

11. cikk (10) bekezdésének d) pontja | VI. melléklet 8. része, 1.1. pont d) alpontja |

11. cikk (11) bekezdése | VI. melléklet, 8. rész, 1.2. pont |

11. cikk (12) bekezdése | VI. melléklet, 8. rész, 1.3. pont |

11. cikk (13) bekezdése | 43. cikk (5) bekezdésének első albekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 43. cikk (5) bekezdésének második albekezdése |

11. cikk (14) bekezdése | VI. melléklet, 6. rész, 3.1. pont |

11. cikk (15) bekezdése | 40. cikk (1) bekezdésének e) pontja |

11. cikk (16) bekezdése | VI. melléklet, 8. rész, 2. pont |

11. cikk (17) bekezdése | 9. cikk (2) bekezdésének a) pontja |

12. cikk (1) bekezdése | 50. cikk (1) bekezdése |

12. cikk (2) bekezdése, első mondat | 50. cikk (2) bekezdése |

12. cikk (2) bekezdése, második mondat | --- |

12. cikk (2) bekezdése, harmadik mondat | 50. cikk (3) bekezdése |

13. cikk (1) bekezdése | 40. cikk (1) bekezdésének f) pontja |

13. cikk (2) bekezdése | 42. cikk |

13. cikk (3) bekezdése | 41. cikk (5) bekezdése |

13. cikk (4) bekezdése | VI. melléklet, 3. rész, 2. pont |

14. cikk | --- |

15. cikk | --- |

16. cikk | --- |

17. cikk (2) és (3) bekezdése | --- |

20. cikk | --- |

I. melléklet | VI. melléklet, 2. rész |

II. melléklet első része (nem számozott) | VI. melléklet, 4. rész, 1. pont |

II. melléklet 1. pontjának bevezető része | VI. melléklet, 4. rész, 2.1. pont |

II. melléklet 1.1.–1.2. pontja | VI. melléklet 4. részének 2.2.–2.3. pontja |

II. melléklet 1.3. pontja | --- |

II. melléklet 2.1. pontja | VI. melléklet, 4. rész, 3.1. pont |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | VI. melléklet, 4. rész, 3.2. pont |

II. melléklet 2.2. pontja | VI. melléklet, 4. rész, 3.3. pont |

II. melléklet 3. pontja | VI. melléklet, 4. rész, 4. pont |

III. melléklet | VI. melléklet, 6. rész, 1. pont |

IV. melléklet táblázata | VI. melléklet, 5. rész |

IV. melléklet utolsó mondata | --- |

V. melléklet a) pontja, táblázat | VI. melléklet, 3. rész, 1.1. pont |

V. melléklet a) pontja, zárómondatok | --- |

V. melléklet b) pontja, táblázat | VI. melléklet, 3. rész, 1.2. pont |

V. melléklet b) pontja, utolsó mondat | --- |

V. melléklet c) pontja | VI. melléklet, 3. rész, 1.3. pont |

V. melléklet d) pontja | VI. melléklet, 3. rész, 1.4. pont |

V. melléklet e) pontja | VI. melléklet, 3. rész, 1.5. pont |

V. melléklet f) pontja | VI. melléklet, 3. rész, 3. pont |

VI. melléklet | VI. melléklet, 7. rész |

1. cikk | 31. cikk |

2. cikk (2) bekezdése | V. melléklet 1. részének 1. pontja, és a 2. rész 1. pontja |

2. cikk (3) bekezdése, második rész | V. melléklet 1. részének 1. pontja, és a 2. rész 1. pontja |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | V. melléklet 1. része, 1. pont utolsó mondata |

2. cikk (4) bekezdése | --- |

2. cikk (6) bekezdése | 3. cikk (18) bekezdése |

2. cikk (7) bekezdésének első albekezdése | 3. cikk (19) bekezdése |

2. cikk (7) bekezdésének második albekezdése, a)–i) pont | 31. cikk második albekezdése |

2. cikk (7) bekezdésének második albekezdése, j) pont | --- |

2. cikk (7) bekezdésének harmadik albekezdése | --- |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 32. cikk (1) bekezdése |

2. cikk (7) bekezdésének negyedik albekezdése | 32. cikk (2) bekezdése |

2. cikk (8) bekezdése | 3. cikk (21) bekezdése |

2. cikk (9) bekezdése | 32. cikk (2) bekezdése |

2. cikk (10) bekezdése | --- |

2. cikk (11) bekezdése | 3. cikk (20) bekezdése |

2. cikk (12) bekezdése | 3. cikk (22) bekezdése |

2. cikk (13) bekezdése | --- |

3. cikk | --- |

4. cikk (1) bekezdése | --- |

4. cikk (2) bekezdése | 33. cikk (2) bekezdése |

4. cikk (3)–(8) bekezdése | --- |

5. cikk (1) bekezdése | V. melléklet 1. része, 2. pont utolsó mondata |

5. cikk (2) bekezdése | --- |

6. cikk | --- |

7. cikk (1) bekezdése | 34. cikk |

7. cikk (2) bekezdése | 33. cikk (4) bekezdése |

7. cikk (3) bekezdése | 33. cikk (5) bekezdése |

8. cikk (1) bekezdése | 37. cikk (1) bekezdése |

8. cikk (2) bekezdése, az első albekezdés első fele | 37. cikk (2) bekezdése, az első albekezdés első fele |

8. cikk (2) bekezdése, az első albekezdés második fele | --- |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 37. cikk (2) bekezdése, az első albekezdés második fele |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 37. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |

8. cikk (2) bekezdésének második albekezdése | --- |

8. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontja | --- |

8. cikk (3) és (4) bekezdése | --- |

9. cikk | 33. cikk (1) bekezdése |

10. cikk (1) bekezdése, első mondat | 33. cikk (6) bekezdése |

10. cikk (1) bekezdése, második mondat | --- |

10. cikk (2) bekezdése | --- |

12. cikk | 35. cikk (1) bekezdése |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | 35. cikk (2), (3) és (4) bekezdése |

13. cikk | V. melléklet 3. része, 8. pont harmadik része |

14. cikk | V. melléklet 4. része |

15. cikk | --- |

18. cikk (2) bekezdése | --- |

I. melléklet | --- |

II. melléklet | --- |

III. és IV. melléklet | V. melléklet 1. részének 2. pontja, valamint a 2. rész |

V.A. melléklet | V. melléklet 1. részének 3. pontja |

V.B. melléklet | V. melléklet 2. részének 3. pontja |

VI.A. melléklet | V. melléklet 1. részének 4. és 5. pontja |

VI.B. melléklet | V. melléklet 2. részének 4. és 5. pontja |

VII.A. melléklet | V. melléklet 1. részének 6. és 7. pontja |

VII.B. melléklet | V. melléklet 2. részének 6. és 7. pontja |

VIII.A. melléklet 1. pontja | --- |

VIII.A. melléklet 2. pontja | V. melléklet 3. része, 1. pont első része, és a 2., 3. és 5. pont |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | V. melléklet 3. része, 1. pont második része |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | V. melléklet 3. részének 4. pontja |

VIII.A. melléklet 3. pontja | --- |

VIII.A. melléklet 4. pontja | V. melléklet 3. részének 6. pontja |

VIII.A. melléklet 5. pontja | V. melléklet 3. részének 7. és 8. pontja |

VIII.A. melléklet 6. pontja | V. melléklet 3. részének 9. és 10. pontja |

--- | --- | --- | --- | --- | --- | --- | V. melléklet 4. része |

VIII.B. melléklet | --- |

VIII.C. melléklet | --- |

IX. melléklet | IX. melléklet |

X. melléklet | X. melléklet |

[pic][pic][pic]

[1] http://circa.europa.eu/Public/irc/env/ippc_rev/library

[2] HL L […], […], […] o.

[3] HL L […], […], […] o.

[4] HL L […], […], […] o.

[5] HL L […], […], […] o.

[6] HL L 54., 1978.2.25., 19. o. A legutóbb a 91/692/EGK irányelvvel (HL L 377., 1991.12.31., 48. o.) módosított irányelv.

[7] HL L 378., 1982.12.31., 1. o. A legutóbb a 807/2003/EGK rendelettel (HL L 122., 2003.5.16., 36. o.) módosított irányelv.

[8] HL L 409., 1992.12.31., 11. o.

[9] HL L 257., 1996.10.10., 26. o. A legutóbb a 166/2006/EGK rendelettel (HL L 33., 2006.2.4., 1. o.) módosított irányelv.

[10] HL L 85., 1999.3.29., 1. o. A legutóbb a 2004/42/EK irányelvvel ( HL L 143., 2004.4.30., 87. o. ) módosított irányelv.

[11] HL L 332., 2000.12.28., 91. o.

[12] HL L 309., 2001.11.27., 1. o. A legutóbb a 2006/105/EK irányelvvel (HL L 363., 2006.12.20., 368. o.) módosított irányelv.

[13] HL L 242., 2002.9.10., 1. o.

[14] COM(2005) 446 végleges, 2005.9.21.

[15] COM(2006) 231 végleges, 2006.9.22.

[16] COM(2005) 666 végleges, 2005.12.21.

[17] HL L 275., 2003.10.25., 32. o. A legutóbb a 2004/101/EK irányelvvel ( HL L 338., 2004.11.13., 18. o. ) módosított irányelv.

[18] HL L 175., 1985.7.5., 40. o. A legutóbb a 2003/35/EK irányelvvel (HL L 156., 2003.6.25., 17. o.) módosított irányelv.

[19] HL L 10., 1997.1.14., 13. o. A legutóbb a 2003/105/EK irányelvvel (HL L 345., 2003.12.31., 97. o.) módosított irányelv.

[20] HL L 309., 2001.11.27., 22. o. A legutóbb a 2006/105/EK tanácsi irányelvvel (HL L 363., 2006.12.20., 368. o.) módosított irányelv.

[21] HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A legutóbb a 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o . ) módosított határozat.

[22] HL L 159., 1996.6.29., 1. o.

[23] HL L 117., 1990.5.8., 1. o.

[24] HL L 106., 2001.4.17., 1. o.

[25] A Tanács 1990. április 23-i 90/220/EGK irányelve a géntechnológiával módosított szervezeteknek a környezetbe történő szándékos kibocsátásáról (HL L 117., 1990.5.8., 15. o.), melyet a 94/15/EK bizottsági irányelv (HL L 103., 1994.4.22., 20. o.) módosít.

[26] HL L 196., 1967.8.16., 1. o.

[27] HL L 200., 1999.7.30., 1. o.

[28] HL L 163., 1989.6.14., 32. o.

[29] HL L 203., 1989.7.15., 50. o.

[30] HL L 365., 1994.12.31., 34. o.

[31] HL L […], […], […] o.

[32] HL L 226., 2000.9.6., 3. o.

[33] HL L 336., 1988.12.7., 1. o. A legutóbb a 90/656/EGK irányelvvel (HL L 353., 1990.12.17., 59. o.) módosított irányelv.

[34] HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

[35] HL L 143., 2004.4.30., 56. o.

[36] HL L […], […], […] o.

[37] HL L 163., 1989.6.14., 32. o.

[38] HL L 203., 1989.7.15., 50. o.

[39] HL L 365., 1994.12.31., 34. o.

[40] HL L 296., 1996.11.21., 55. o.

[41] HL L 309., 2001.11.27., 22. o.

[42] HL L 175., 1985.7.5., 40. o. A legutóbb a 97/11/EK tanácsi irányelvvel (HL L 73., 1997.3.14., 5. o.) módosított irányelv.

[43] HL L 273., 2002.10.10., 1. o.

[44] HL L 30., 1993.2.6., 1. o.

[45] A legutóbb a csatlakozási okmánnyal 1994-ben módosított, a Tanács 1990. június 7-i 90/313/EGK irányelve a környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról (HL L 158., 1990.6.23., 56. o.).

[46] HL L 136., 2007.5.29., 3–280. o.

[47] HL L 196., 1967.8.16., 1. o. A legutóbb a 98/98/EK bizottsági irányelvvel (HL L 355., 1998.12.30., 1. o.) módosított irányelv.

[48] HL L 84., 1993.4.5., 1. o.

[49] HL L 161., 1994.6.29., 3. o.

[50] HL L 227., 1993.9.8., 9. o.

[51] HL L 377., 1991.12.31., 48. o.

[52] HL L 158., 1990.6.23., 56. o.

[53] HL L 377., 1991.12.31., 48. o.

[54] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[55] A Tanács 1999. június 28-i határozata a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.)

[56] HL L 135., 1991.5.30., 40. o.

[57] HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

[58] További kibocsátás adódhat az 1987. július 1-jén vagy azt követően engedélyezett kapacitásból.

[59] Azoknak az 1987. július 1-jét megelőzően engedélyezett, de ezt az időpontot megelőzően még üzembe nem állított tüzelőberendezésekből származó kibocsátásoknak, amelyeket az ezen irányelv által megállapított kibocsátási határértékek meghatározásakor még nem vettek figyelembe, vagy az ezen irányelv által az új létesítmények tekintetében megállapított követelményeknek kell megfelelniük, vagy a meglévő létesítményekből származó teljes kibocsátásba számítandók bele, amely nem lépheti túl az ebben a mellékletben megállapított határértékeket.

[60] További kibocsátás adódhat az 1987. július 1-jén vagy azt követően engedélyezett kapacitásból.

[61] Azoknak az 1987. július 1-jét megelőzően engedélyezett, de ezt az időpontot megelőzően még üzembe nem állított tüzelőberendezésekből származó kibocsátásoknak, amelyeket az ezen irányelv által megállapított kibocsátási határértékek meghatározásakor még nem vettek figyelembe, vagy az ezen irányelv által az új létesítmények tekintetében megállapított követelményeknek kell megfelelniük, vagy a meglévő létesítményekből származó teljes kibocsátásba számítandók bele, amely nem lépheti túl az ebben a mellékletben megállapított határértékeket.

[62] A tagállamok a Bizottság ezen irányelv kihirdetésétől számított egy hónapon belül történő értesítésével technikai okokra hivatkozva legfeljebb két évvel elhalaszthatják a NOx-kibocsátáscsökkentés 1. fázisának időpontját.

[63] A tagállamok a Bizottság ezen irányelv kihirdetésétől számított egy hónapon belül történő értesítésével technikai okokra hivatkozva legfeljebb két évvel elhalaszthatják a NOx-kibocsátáscsökkentés 1. fázisának időpontját.

[64] A tagállamok a Bizottság ezen irányelv kihirdetésétől számított egy hónapon belül történő értesítésével technikai okokra hivatkozva legfeljebb két évvel elhalaszthatják a NOx-kibocsátáscsökkentés 1. fázisának időpontját.

[65] A „legkülső régiók” esetének kivételével, amelyekre a 850–200 mg/Nm3 értéket (lineáris csökkentés) kell alkalmazni.

[66] A „legkülső régiók” esetének kivételével, amelyekre a 850–200 mg/Nm3 értéket (lineáris csökkentés) kell alkalmazni.

[67] A Tanács az erre a gázra vonatkozó kibocsátási határértéket a Bizottság által a további műszaki tapasztalatok fényében tett javaslatok alapján később állapítja meg.

[68] A „legkülső régiók” kivételével, amelyekre a következő értékeket kell alkalmazni: Szilárd általában 650 Szilárd tüzelőanyag < 10% illékony vegyületek: 1300 Folyékony 450 Gáz 350

[69] 2015. december 31-től azok az 500 MW-ot meghaladó névleges hőteljesítményű létesítmények, amelyek 2008-tól nem üzemelnek évente 2000 óránál többet (öt év mozgó átlagában):

a 4. cikk (3) bekezdésének a) pontja alapján engedélyezett létesítmények esetén a 600 mg/Nm3 (NO2-ként mért) nitrogén-oxid-kibocsátási határértéket alkalmazzák;

a 4. cikk (6) bekezdése szerinti nemzeti terv hatálya alá tartozó létesítmények esetén a 600 mg/Nm3-es megállapított határérték alapján járulnak hozzá a nemzeti tervhez.

2016. január 1-jétől azokra a fenti létesítményekre, amelyek nem üzemelnek évente 1500 óránál többet (öt év mozgó átlagában), a 450 mg/Nm3 (NO2-ként mért) nitrogén-oxid-kibocsátási határérték vonatkozik.

[70] 2018. január 1-jéig azokra a létesítményekre, amelyek a 2001. január 1-jén végződő 12 hónapos időszakban, illetve azt követően is olyan szilárd tüzelőanyaggal üzemeltek és üzemelnek, amelynek illékonyvegyület-tartalma nem éri el a 10%-ot, az 1200 mg/Nm3 kibocsátási határérték vonatkozik.

[71] A legkülső régiók esetének kivételével, amelyekre a 300 mg/Nm3 értéket kell alkalmazni.

[72] A legkülső régiók esetének kivételével, amelyekre a 300 mg/Nm3 értéket kell alkalmazni.

[73] A 4. cikk (3) bekezdése alapján engedélyezett, legalább 500 MWth hőteljesítményű, 5800 kJ/kg-nál (nettó kalorikus érték) kevesebb hőtartalmú, 45 tömegszázaléknál nagyobb nedvességtartalmú, 60 tömegszázaléknál nagyobb kombinált nedvesség- és hamutartalmú és 10 %-nál nagyobb kalcium-oxid-tartalmú szilárd tüzelőanyagot égető létesítmények esetén 100 mg/Nm3 határérték alkalmazható.

[74] Az 500 MWth-nál kisebb hőteljesítményű, 0,06 %-ot meghaladó pernyetartalmú, folyékony tüzelőanyagot égető létesítmények esetén 100 mg/Nm3 határérték alkalmazható.

[75] 2007. január 1-jéig, valamint a vonatkozó (közösségi) jogszabályok sérelme nélkül az NOx kibocsátási határértékek nem vonatkoznak a kizárólag veszélyes hulladékot égető üzemekre.

[76] 2007. január 1-jéig, valamint a vonatkozó (közösségi) jogszabályok sérelme nélkül az NOx kibocsátási határértékek nem vonatkoznak a kizárólag veszélyes hulladékot égető üzemekre.

[77] 2007. január 1-jéig, valamint a vonatkozó közösségi jogszabályok sérelme nélkül az NOx kibocsátási határértékek nem vonatkoznak a kizárólag veszélyes hulladékot égető üzemekre.

[78] 2007. január 1-jéig, valamint a vonatkozó közösségi jogszabályok sérelme nélkül az NOx kibocsátási határértékek nem vonatkoznak a kizárólag veszélyes hulladékot égető üzemekre.

[79] 2007. január 1-jéig átlagértékek a meglévő üzemekre, amelyek működési engedélyét 1996. december 31. előtt adták ki, és amelyek csak veszélyes hulladékot égetnek.

[80] 2007. január 1-jéig átlagértékek a meglévő üzemekre, amelyek működési engedélyét 1996. december 31. előtt adták ki, és amelyek csak veszélyes hulladékot égetnek.

[81] 2007. január 1-jéig átlagértékek a meglévő üzemekre, amelyek működési engedélyét 1996. december 31. előtt adták ki, és amelyek csak veszélyes hulladékot égetnek.

[82] For the implementation of the NOx emission limit values, cement kilns which are in operation and have a permit in accordance with existing Community legislation and which start co-incinerating waste after the date mentioned in Article 20(3) are not to be regarded as new plants.

[83] HL L 42., 1970.2.23., 1–15. o.

[84] A „paraméter” oszlopban szereplő anyagok esetében a tagállamok választás szerint analizálhatnak szűrt vagy szűretlen tengervizet is.

[85] A „paraméter” oszlopban szereplő anyagok esetében a tagállamok választás szerint analizálhatnak szűrt vagy szűretlen tengervizet is.

[86] Species representative of the site of discharge in particular in terms of their sensitivity to bioaccumulation, e.g. Mytilus edulis, crangon crangon, flounder, plaice, cod, mackerel, red mullet, herring, sole (or other appropriate benthic species).

[87] Samples must be taken at the same time of the year and if possible at a depth of 50 cm below the surface.

[88] A „paraméter” oszlopban szereplő anyagok esetében a tagállamok választás szerint analizálhatnak szűrt vagy szűretlen tengervizet is.

[89] A szulfáteljárás alkalmazása esetén.

[90] Figyelembe veendő, ha a méréstechnika színvonala megfelelő mérést tesz lehetővé és ha a klóreljárást alkalmazzák.

[91] Az adatoknak kellően reprezentatívnak és szignifikánsnak kell lenniük.

[92] A mintákat ugyanabban az évszakban kell venni.

[93] A felszíni és a talajvizek ellenőrzésénél a hulladék elhelyezés területéről lefolyó vízből származó esetleges kibocsátásra külön figyelmet kell fordítani.

[94] A mintákat lehetőleg a vízfelszín alatt 50 cm mélyen kell venni.

[95] A mintákat ugyanabban az évszakban kell venni.

[96] A felszíni és a talajvizek ellenőrzésénél a hulladék elhelyezés területéről lefolyó vízből származó esetleges kibocsátásra külön figyelmet kell fordítani.

[97] Meghatározása kötelező, ha szulfáteljárásból származó hulladék kerül tárolásra vagy elhelyezésre.

[98] Meghatározása kötelező, ha klóreljárásból származó hulladék kerül tárolásra vagy elhelyezésre.

[99] Hozzátartozik a Fe szűrletből történő meghatározása is (lebegő anyag).

[100] Meghatározása kötelező, ha klóreljárásból származó hulladék kerül tárolásra vagy elhelyezésre.

[101] Meghatározása kötelező, ha szulfáteljárásból származó hulladék kerül injektálásra az altalajba.

[102] Meghatározása kötelező, ha klóreljárásból származó hulladék kerül injektálásra az altalajba.

[103] Hozzátartozik a Fe szűrletből történő meghatározása is (lebegő anyag).

[104] Meghatározása kötelező, ha klóreljárásból származó hulladék kerül injektálásra az altalajba.

Graph deleted – substantial deletion

[pic]

Graph deleted – substantial deletion