52007DC0195

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 30.4.2007

COM(2007) 195 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A 2006. évi környezetvédelmi politika áttekintése {SEC(2007) 487}

BEVEZETÉS

2006-ban az EU környezetvédelmi szakpolitikájának hosszú távú kerete a felülvizsgált fenntartható fejlődési stratégiával és a REACH-rendelettel gazdagodott. E politika lakossági támogatottsága erős: az uniós polgárok 72%-a véli úgy, hogy a környezet védelme érdekében még több döntést kellene hozni uniós szinten.[1] Az év eseményeit négy téma uralta:

- Az olaj- és gázárak ingadozása, az ellátás folyamatosságával kapcsolatos aggályok és az energiafelhasználás által az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás miatt felmerült az igény egy egységes uniós energiapolitika iránt, és megnőtt az érdeklődés az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások felé. Az éghajlatváltozással foglalkozó Stern-jelentés bebizonyította, hogy a tétlenség anyagi következményei jóval meghaladhatják az időszerű fellépés költségeit.

- A biodiverzitással kapcsolatos intézkedések végrehajtását hivatott gyorsítani a biológiai sokféleségről szóló közlemény és az EU cselekvési terve 2010-ig és azon túl.

- Az utolsó három tematikus stratégia, vagyis a városi környezetről, a talajvédelemről és a peszticidekről szóló stratégiák elfogadása világos és egyértelmű keretet ad e területeken a jövőbeli fellépéshez.

- A lisszaboni stratégia új jelentési ciklusa megmutatta, hogy a tagállamok egyre inkább elfogadják, hogy az erőforrások felhasználásának hatékonysága, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése nem választhatók el a növekedés és a munkahelyteremtés ügyétől.

Eme áttekintés tárgya az EU 2006. évi környezetvédelmi szakpolitikája. Először a hatodik környezetvédelmi cselekvési program négy prioritásának területén elért főbb szakpolitikai fejleményeket mutatja be. Azután a jobb szabályozást célzó kezdeményezésekre tér át, amelyek célja a tagállamok számára könnyebben végrehajtható, a vállalkozások számára pedig egyszerűbben betartható, de ugyanakkor magasabb színvonalú környezetvédelmi normákat teremteni.

Az említett szakpolitikákhoz nemzetközi vetület is tartozik, érdemes megemlíteni Bulgária és Románia felkészítését az uniós csatlakozásra, valamint a környezetvédelem integrációját az EU külpolitikájába. Emellett a Bizottság javaslatot tett egy hosszú távú környezetvédelmi stratégiára, amely a földközi-tengeri térség környezeti állapotának romlása elleni fellépésben szorgalmaz hatékonyabb együttműködést.[2] Szintén készített egy javaslatot a környezetvédelemre, illetve a természetes erőforrásokkal és energiaforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra irányuló tematikus programról.[3]

EREDMÉNYEK, TENDENCIÁK ÉS KILÁTÁSOK A 6. KÖRNYEZETVÉDELMI CSELEKVÉSI PROGRAM KIEMELT TERÜLETEIN

Éghajlatváltozás

Főbb események

A 2006-os év sokat vitatott témája volt a EU olaj- és gázimporttól való függése, az energiaárak emelkedése, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem eszközeinek megválasztása. Az éghajlati és az energiapolitika közötti kapcsolódások erősödtek, és ígéretes megállapodások jöttek létre a főbb fejlődő gazdaságokkal.

Az EU éghajlat-változási programjának második szakaszában a Bizottság több javaslatot fogadott el, ezek között szerepel például egy javaslat arra, hogy a légiközlekedési ágazatot be kell vonni az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerébe, és előrehaladt a gépjárművek okozta CO2-kibocsátás csökkentését célzó politika reformja is. Készült egy közlemény a szén-dioxid elkülönítéséről és tárolásáról, amely tartalmaz egy törvényalkotási javaslatot, és áttekinti az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás lehetőségeit is.

A közlekedéspolitikai fehér könyv félidei felülvizsgálata [4] megerősítette, hogy a közlekedési politika egyik elsődleges célja a környezetvédelem.

2006 elején lezárult az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének első megfelelési időszaka. Több mint 10 000 nagy energiaigényű létesítmény tett jelentést 2005-ös kibocsátásairól, amelyek Európa CO2-kibocsátásának csaknem a felét tették ki. A kibocsátási egységek ára áprilisban csökkent, mivel a vártnál alacsonyabb kibocsátást mutattak ki, és a kibocsátási jogosultságokból többlet jelentkezett. Júniusban minden tagállamnak meg kellett küldenie a Bizottsághoz a második megfelelési időszakra, vagyis 2008–2012-re vonatkozó nemzeti kiosztási tervét, amely bemutatja a kibocsátási jogosultságok országon belüli elosztását az ipari szereplők között. Novemberben a Bizottság 10 nemzeti kiosztási tervvel kapcsolatban hozott határozatot , és a tagállamok által javasolt szintnél 7%-kal alacsonyabb kibocsátási célokat határozott meg.

A nemzetközi színtéren az EU vezető szerepet vállalt a Kiotói Jegyzőkönyv és az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye találkozóin. Tevékenységének eredményeképp ötéves munkaterv készült az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról, és megállapodás született a globális energiahatékonysági és megújuló energia alap (GEEREF) ügyének előmozdításáról és az alkalmazkodási alap kezelésének elveiről. Az EU kétoldalú megállapodásokat kötött az éghajlatváltozásról több kulcsfontosságú harmadik országgal, például Kínával , és további fontos országokkal folytat párbeszédet. A tagállamok a kibocsátáscsökkentést célzó projektek keretében jelentős beruházásokat hajtanak végre harmadik országokban.

Az energiahatékonysági törekvések és a megújuló erőforrások jelentős szerephez jutnak majd az Európai Energiaellátási Stratégia[5] céljainak – mint a fenntartható fejlődés, az energiaellátás biztonsága, a versenyképesség – elérésében. Októberben a Bizottság cselekvési tervet [6] terjesztett elő, amelyben az energiafelhasználás jelenlegi szintjének 20%-os csökkentését javasolja 2020-ig. 2007 elején az új európai energiapolitika keretében integrált energiaügyi és éghajlat-változási csomagot javasolt .[7] A tagállamokat ebben arra kérik, hogy egyezzenek bele az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának (az 1990-es szinthez képest) 30%-os csökkentésébe 2020-ig, amennyiben más iparosodott országok hasonlóan ambiciózus vállalásokat tesznek. Fontos, hogy minden fejlett ország tegyen ilyen erőfeszítéseket, ha a globális felmelegedést 2 °C-ra akarjuk mérsékelni. Azonban amíg erről megállapodás nem születik, a Bizottság az Unión belül 20%-os csökkentést javasol. A csomag az EU és harmadik országok közötti együttműködés fokozásának lehetőségeivel is foglalkozik, konkrétan javasolja egy Globális Éghajlatpolitikai Szövetség megalakítását.[8]

Új megállapítások

- A 15 régi tagállam legújabb kibocsátási adatai mindössze 0,9%-os csökkenést mutatnak az 1990-es szinthez képest, míg a 2004-ben csatlakozott 10 tagállam esetében 31,9%-os csökkenés tapasztalható a bázisévhez viszonyítva. A 10 újabb tagállamban a kibocsátások 2010-ben a várható emelkedés ellenére is minden bizonnyal 12%-kal az 1990-es szint alatt maradnak.[9] A közeljövőben bevezetendő intézkedések, a kiotói mechanizmusok és a szén-dioxid-nyelők hatására a 15 régi tagállam is el kell tudja érni kiotói célkitűzéseit 2010-re, de ezt követően további erőfeszítésekre lesz szükség. Ezért meg kell egyezni új és ambiciózus hosszú távú célokról.[10]

- Az Északkelet-Európában egyre gyakoribb erdőtüzek fontos szerepet játszhatnak az Északi-sark környékének szénporszennyezettségében, ami felgyorsította a szárazföldi és tengeri jégtömegek olvadását.[11]

- Az aszályok negatív hatásai sokkal jelentősebbek lettek az elmúlt 30 év során. A szárazságra visszavezethető, 1976 és 1990 közötti éves átlagköltséghez képest a 1991 és 2006 közötti átlagköltség megduplázódott, 2006-ban ez az összeg 5,3 milliárd euróra rúg.[12]

- A tengerszint emelkedése várhatóan jelentős fizikai károkat és jelentős költségeket fog okozni az EU-n belül. A tengerszint-emelkedéshez való alkalmazkodás azonban középtávon 7–50, hosszú távon több mint 70%-kal csökkentheti ezeket a költségeket.[13]

Kilátások a 2007. évre

A Bizottság:

- javaslatot fog előterjeszteni annak érdekében, hogy a 2013-ban kezdődő harmadik kötelezettségvállalási időszakban fokozza a kibocsátási egységek kereskedelmének rendszeréről szóló irányelv eredményességét;

- szabályozási keretet javasol a szén-dioxid elkülönítését és tárolását lehetővé tévő technológiák terjesztésének ösztönzésére;

- széles körű konzultációt indít az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló zöld könyv kapcsán;

- határozatot terjeszt elő a globális energiahatékonysági és megújuló energia alapról , ami az átállást és a fejlődő országokat és területeket célozza;

- közleményt tesz közzé a vízhiányról és az aszályról , megvizsgálva az európai szintű cselekvés szükségességét.

Természet és biológiai sokféleség

Főbb események

A biodiverzitással foglalkozó uniós szakpolitikai keret nagyrészt már adott. A biológiai sokféleség csökkenése azonban továbbra is sosem látott iramban folytatódik. A világ ökoszisztéma-szolgáltatásainak kétharmada romlik, jóllehet ezek a szolgáltatások alapvető jelentőségűek a gazdagság és a jólét szempontjából. Komoly erőfeszítésekre lesz szükség, ha 2010-ig az EU-ban valóban meg akarjuk állítani, és világszerte érezhetően csökkenteni szeretnénk a biológiai sokféleség eltűnését.

A biológiai sokféleségről szóló közlemény [14] útmutatást ad a célkitűzések teljesítéséhez és a biodiverzitás hosszú távú helyreállásának elősegítéséhez. Egy uniós cselekvési terv égisze alatt elsőbbségi célokat és támogató intézkedéseket határoz meg, és felszólít a biodiverzitással kapcsolatos törekvéseknek az ágazati és horizontális politikákba való beépítésére. A 2006-os zöld hét témája a biológiai sokféleség volt.

A Natura 2000 hálózat a 25 tagállam területének 17%-át foglalja magában, a tengeri területekből pedig 140 000 négyzetkilométert. Az új tagállamokban jelentős előrelépés figyelhető meg az uniós természetvédelmi jog alkalmazásában, de még mindig sok a tennivaló. A Bizottság elfogadta az EU erdészeti cselekvési tervét ,[15] amelynek célja támogatni és erősíteni a tartamos erdőgazdálkodást és az erdők multifunkcionális szerepét, egyebek között a biológiai sokféleség javítása és egy európai erdészeti megfigyelőrendszer kiépítése révén.

A Tanács berkeiben politikai megegyezés született a tengervédelmi stratégiáról szóló jövőbeni irányelvről , amellyel az EU a tengerek és óceánok egészséges ökológiai állapotának helyreállítását szeretné elérni.

A Bizottság elfogadta a talajvédelmi tematikus stratégiát , amely magában foglal egy keretirányelvre irányuló javaslatot is, és közös uniós keretet teremt a romló állapotú talajok helyreállítása, megőrzése és védelme céljára.[16] A keretirányelv a talajvédelem megvalósítását a helyi adottságoknak megfelelően az egyes tagállamokra bízza.

A biológiai sokféleség globális kilátásairól szóló második dokumentum az első alapos elemzés, ami ezen a területen készült. Kimutatja, hogy a biodiverzitás csökkenése a biológiai sokféleségről szóló egyezmény (CBD) mutatói szerint semmit sem lassult, és veszélyezteti a millenniumi fejlesztési célok elérését. Megállapítja, hogy komoly kihívást jelent a csökkenés globális szinten való jelentős mérséklése 2010-ig, és nagyobb erőfeszítésekre van szükség, amihez a felek márciusi nyolcadik konferenciáján hozott határozatok viszont biztos útmutatást nyújtanak.

„A biológiai sokféleség integrálása az európai fejlesztési együttműködésbe” címmel Párizsban megrendezett konferencia felhívta a figyelmet arra, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások alapvetően hozzájárulnak az emberi jóléthez, különösen a szegényebbekéhez, és leszögezte, hogy a biodiverzitás előnyeinek megőrzése, fenntartható használata és igazságos elosztása a legfontosabb fejlesztési kérdések közé tartoznak.

A biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv feleinek harmadik találkozóján megegyezés született a mezőgazdasági termények nemzetközi szállításában a genetikailag módosított szervezetek azonosítását szolgáló dokumentumról. Ezzel a jegyzőkönyv alkalmazása kiteljesedett.

A törvényellenes fakitermelés és fakereskedelem elleni harc jegyében az EU tárgyalásokat kezdeményezett Malajziával, Indonéziával és Ghánával az erdészettel kapcsolatos jogérvényesítésre, kormányzásra és kereskedelemre vonatkozó első kétoldalú önkéntes FLEGT-partnerségi megállapodások megkötéséről.

Új megállapítások

- Az ökoszisztémák károsodása jelentős károkat okoz az EU-nak, például csak a portugáliai erdőtüzek 300 millió eurós elsődleges termelési veszteséget jelentenek évente.[17]

- Számos kutatás hangsúlyozta, hogy az éghajlatváltozás egyre nagyobb veszélyt jelent a biológiai sokféleségre nézve, például egyes növényfajok tömeges kipusztulását idézheti elő[18], amit az evolúció nem lesz képes megakadályozni.[19]

- Számos fontos európai ökoszisztéma és faj helyzete továbbra is romlik, habár vannak olyan fajok, amelyek esetében a védelmi programok értek el javulást.[20] Az európai tengerpartokon egyre nő a mesterséges felületek kiterjedése, ami egyértelműen káros a part menti ökoszisztémákra nézve.[21]

- Az ember uralta tengeri ökoszisztémákban egyre gyorsabban tűnnek el az állományok és a fajok. Ennek következményei nagyrészt ismeretlenek.[22] Az elmúlt évtizedekben egyes halászati módszerek következtében számos mélytengeri halfaj állománya omlott össze.[23]

Kilátások a 2007. évre

- A Bizottság befejezi a Natura 2000 tengeri végrehajtását elősegítő iránymutatások elkészítését.

- A biológiai sokféleségről szóló egyezmény értelmében folytatódnak a tárgyalások a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférést és az abból fakadó előnyök igazságos kiaknázását meghatározó nemzetközi szabályokról.

- A veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) feleinek 14. konferenciája alkalmával szó lesz újabb fajok felvételéről a kereskedelmet korlátozó listába.

- A Bizottság tervezi, hogy további FLEGT -intézkedéseket dolgoz ki az illegális fakitermelés elleni harc jegyében, megakadályozandó, hogy az EU piacán törvényellenesen kitermelt fa jelenjen meg. Több országgal fog tárgyalásokat kezdeményezni kétoldalú önkéntes partnerségi megállapodások megkötéséről.

- A Bizottság javaslatot fog előterjeszteni a kereskedelmi célú bálnavadászattal kapcsolatos közös álláspontról , és tovább vizsgálja a fókákból származó termékek kereskedelmét szabályozó jogi eszközök megvalósíthatóságát.

Környezet és egészség

Főbb események

Megbízható adatok nélkül nem lehet hatékony egészségvédelmi politikát kialakítani. Ezért a 2004 és 2010 közötti időszakra vonatkozó környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv keretében a Bizottság a tagállamokkal karöltve kísérleti projektet indított az emberi biomonitoring területén. A Bizottság áttekintette a rendelkezésre álló információt és az alkalmazott megfigyelési programokat, és elkészítette a „Környezetvédelmi és egészségügyi adatvizsgálat és végrehajtási terv” című munkadokumentumot.[24] Noha a környezet által az emberi egészségre gyakorolt hatások vizsgálatának módszerei még fejlesztésre szorulnak, jelenleg úgy tűnik, hogy az ismert hatás korlátozott az európai népegészségügy egészét tekintve.

A légszennyezettséggel összefüggő betegségek évente 370 000 ember idő előtti halálát okozzák. Ezért a Bizottság készül a nemzeti kibocsátási határértékekkel kapcsolatos irányelv felülvizsgálatára, amelyben 2020-tól alkalmazandó határértékeket állapít meg a négy már szabályozott légszennyező, és talán még egy anyag, a PM2.5 (por) vonatkozásában. 2006-ban folytatódtak a tanácsi és parlamenti egyeztetések a levegőminőségről szóló keretirányelv -javaslatról.

A vízügyi szabályozás szerkezetének átalakítását kiegészítette a fürdővízről és a felszín alatti vizekről szóló irányelvek elfogadása.

A Bizottság elfogadta a peszticidek fenntartható használatáról szóló tematikus stratégiát, [25] amely elsősorban a növényvédőszerekkel foglalkozik, de a későbbiekben kiterjeszthető a biocid termékekre. A stratégia eszközei között szerepelnek nemzeti cselekvési tervek, képzési programok, valamint a peszticidek használatának betiltása vagy korlátozása egyes területeken. A higanyra vonatkozó stratégia keretében a Bizottság irányelvjavaslatot alkotott,[26] amely korlátozná egyes berendezésekben a higany használatát, és rendeletjavaslatot is elfogadott a fémhigany kiviteli tilalmáról és biztonságos tárolásáról.[27]

Új megállapítások

- Közelítő becslések szerint Hollandiában a megbetegedések 2–5%-a vezethető vissza a lég-, zaj- és radonszennyezettségre, a természetes UV-sugárzásra és az épületek nedvességére. Ez a százalék minden bizonnyal magasabb volna, ha a pornak való kitettség egyelőre még kevésbé ismert hatásait is figyelembe vennék.[28]

- A várakozások szerint a nanotechnológia új lendületet fog adni az innovációnak és a versenyképességnek, és újszerű megoldásokat hozhat egyes környezeti problémákra. Mindazonáltal nagyon fontos, hogy a nanoanyagok által a környezetre és az egészségre gyakorolt esetleges hatásokat ismerjük, felmérjük és kezeljük.

Kilátások a 2007. évre

- Hatályba lép a REACH -rendelet, amelynek alkalmazását a Bizottság támogatni fogja, ahogy az EU vegyi anyagokkal foglalkozó ügynöksége létrehozásával kapcsolatos munkálatokat is.

- A Bizottság elkészíti a környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidős felülvizsgálatát.

- A Bizottság elő fogja terjeszteni a nemzeti kibocsátási határértékekkel kapcsolatos irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatát, és felülvizsgálja az ipari kibocsátások hatályos szabályozását. Még ugyanebben az évben nyilvánosságra hozza a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokkal kapcsolatos közösségi végrehajtási tervet .

- A Bizottság javaslatot készít a kísérleti állatok védelmére vonatkozó irányelv felülvizsgálatára az állatvédelmi előírások korszerűsítése, valamint az iparban és a kutatásban egyenlő feltételek megteremtése érdekében.

- Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében az EU szeretné előmozdítani a higannyal kapcsolatos nemzetközi fellépésről szóló, kötelező érvényű nemzetközi megállapodás kötését.

Az erőforrások felhasználása

Főbb események

Az erőforrások jelentik a gazdaság alapját, de a világ egyre növekvő igényei egyre súlyosabb terhet rónak a környezetre. Ha növeljük az erőforrások felhasználásának hatékonyságát, és fenntarthatóbbá tesszük termelési és fogyasztási szokásainkat, az kedvez a környezet állapotának, és egyidejűleg javítja gazdasági teljesítményt és a versenyképességet.

A Bizottság előrehaladást ért el a természeti erőforrások fenntartható használatáról szóló tematikus stratégia végrehajtásában, nevezetesen kezdeményezte a természeti erőforrásokkal foglalkozó európai környezetvédelmi adatközpont felállítását, valamint nemzetközi panel és magas szintű fórum létrehozását, amelyek feladata tudományos tanácsadás és iránymutatás biztosítása a nemzeti intézkedések kidolgozásához.

Júniusban a Környezetvédelmi Tanács támogatta a hulladékkeletkezés megelőzéséről és a hulladékok újrafeldolgozásáról szóló tematikus stratégiában megfogalmazott hosszú távú elképzelést, amely szerint az EU „európai újrahasznosító társadalommá” válhat. A stratégia kulcselemeit a hulladékokról szóló irányelvre vonatkozó bizottsági javaslat is tartalmazza, nevezetesen az életciklus-alapú megközelítést, a hulladékkeletkezés megelőzését célzó szakpolitika és közös újrafeldolgozási előírások kialakítását. A javaslatot mostanában vitatja meg a Tanács és a Parlament. A stratégia végrehajtását szolgáló további intézkedések között meg kell említeni az ipari melléktermékekről és a hulladékokról szóló közleményt, valamint az arra irányuló munkálatokat, hogy egyes hulladékáramokat milyen szempontok alapján lehet újrafeldolgozni, vagyis nem kell hulladéknak tekinteni; továbbá folyamatban van a tudásalap fejlesztése.

Az egyes veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv és az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv az ilyen jellegű hulladékok mennyiségét próbálja csökkenteni. Az utóbbi irányelv a hulladék kezelését segíti elő: célértékeket határoz meg az elkülönített gyűjtés, újrafeldolgozás és újrahasznosítás területén. Az előbbi előírja, hogy 2006. július 1. után csak olyan új termékek hozhatók forgalomba, amelyekben egyes veszélyes anyagokat más anyagokkal váltottak fel. Hasonló, a nehézfémek betiltását célzó rendelkezéseket tartalmaz az elhasználódott járművekről szóló irányelv és a csomagolásról szóló irányelv . Elfogadták a szárazelemekről szóló irányelvet is, amely minden elemben tiltja a higany, és hordozható szárazelemekben a kadmium használatát.

A hajók nem biztonságos bontása az egész világon sürgősen megoldandó környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi kérdés. Ázsiában nagyon sok hajót bontanak le veszélyes körülmények között, és az ilyen munkálatok során sok munkás szenved balesetet vagy kerül érintkezésbe mérgező anyagokkal. Az érintett part menti területeken a víz és a talaj szennyezése kihat a természetes élőhelyek és halászterületek állapotára. Mindezek fényében a Bizottság megkezdte a hajóbontásra vonatkozó uniós stratégia kidolgozását, amelynek központi elemei a biztonság és a természet kímélete.

Új megállapítások

- A 2006-ban Elefántcsontpartban történt illegális hulladéklerakási eset jól példázza, hogy az EU hulladékszállítási szabályait egyes tagállamok nem hajtják végre megfelelően, különösen a tengeri kikötőkben nem. A 2005 során végzett ellenőrzések magas arányban, néhol 48%-ban fedtek fel illegális hulladékszállítmányokat.

- Az élethosszon át tartó fogyasztás környezeti hatásainak 70–80%-áért az étel- és italágazat, az egyéni közlekedés és a lakhatás felelős.[29]

Kilátások a 2007. évre

A Bizottság:

- a fenntartható fogyasztást és termelést célzó cselekvési terv felé címmel zöld könyvet készít olyan eszközök alapul vételével, mint az integrált termékpolitika és az ökocímke, a környezetvédelmi vezetési rendszerek, az erőforás- és hulladékpolitikák vagy az innováció;

- intézkedéseket dolgoz ki az iparpolitika környezetbarátabbá tételéről olyan eszközök felhasználásával, mint a belső piac, az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezéséről szóló irányelv, a vezető piacok, valamint az ökoinnováció és a nemzetközi együttműködés egyéb módon való támogatása;

- EU-s szintű önkéntes célokat javasol a zöld közbeszerzéssel kapcsolatban, és további útmutatást nyújt a tagállamoknak nemzeti cselekvési terveikhez;

- jelentést készít a környezettechnológiai cselekvési terv (ETAP) végrehajtásáról, amelyben kitér a tagállamokkal folytatott együttműködés első eredményeire;

- az EU versenyképességi és innovációs keretprogramján és a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramon keresztül támogatja a környezettechnológiák és az ökoinnováció terjedését;

- a hulladékszállításról szóló rendelet és a kikötői létesítményekről szóló irányelv végrehajtását erősítő kezdeményezéseket, közöttük törvényalkotási javaslatokat indít útjára;

- zöld könyvet tesz közzé a hajók bontásáról .

A KÖRNYEZETVÉDELMI SZAKPOLITIKA ÉS A JOBB SZABÁLYOZÁS

Főbb események

Jobb szabályozás a jobb végrehajtás és az eredményesebb környezetvédelem érdekében

A környezetvédelmi szakpolitika eddig is eredményesnek bizonyult, de hatékonyabb és egyszerűbb végrehajtással ezeket az eredményeket tovább lehet javítani. A jobb szabályozásban fontos szempont, hogy a jogszabályokban megkövetelt információszolgáltatás mértéke arányban álljon a helyes végrehajtáshoz szükséges mértékkel.

Habár a környezetvédelmi szabályozásból fakadó adminisztratív költségek eltörpülnek a szabályozás által biztosított előnyök mellett, a szükségtelen kiadások hátráltatják a hiánytalan végrehajtást, ezért fel kell lépni ellenük.

Az uniós környezetvédelmi jogalkotásban a Bizottság továbbra is követni fogja a jobb szabályozás elveit, törekedve a már hatályos és a jövőben megalkotandó jogszabályok tökéletesítésére.

A jogszabályok egyszerűsítése

2006-ban a Bizottság folytatta a jogszabályok felülvizsgálatát. A jogszabályok egyszerűsítését célzó folyamatos programban[30] sorra került az egyes veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelv és az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv, valamint a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló irányelv. Az újabb programban[31] pedig szerepel egy javaslat a hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálatára.[32] Amennyiben a javaslatot elfogadják, három hatályos irányelv rendelkezéseit egyesítené, és egyértelműbbé tenne egyes fontos, de rosszul végrehajtott előírásokat.

A Bizottság javaslatot tett a felszíni vizek szennyezés elleni védelmével foglalkozó irányelvre is.[33] Ez határértékeket határoz meg 41 veszélyes anyagra nézve, hatályon kívül helyezne öt másik irányelvet, és megszüntetné a jelentéstételi kötelezettségeket. Megkezdte az EMAS (környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer) és az ökocímkerendszer részletes felülvizsgálatát, amelynek célja ezek egyszerűsítése és továbbfejlesztése, többek között az egyéb jogszabályokkal való kapcsolat feltárása révén, illetve azáltal, hogy vonzóbbá teszik a kisebb cégek számára.

A REACH -rendeletet (a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról) 2006 decemberében elfogadták. Ez 40 létező jogszabályt vált fel, egységes rendszert teremt valamennyi vegyi anyag kezeléséhez, és rendelkezik új Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról.

Új szakpolitikák kialakítása

A környezetvédelmi szakpolitika úttörő módon alkotott hatékony és költségkímélő új eszközöket, amelyek idővel teljesen megszokottá váltak. Erre jó példa a hatásvizsgálat, amellyel a Bizottság köteles értékelni jelentősebb javaslatainak gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait. A környezetvédelem területén több mint 20 hatásvizsgálat született, ami a Bizottságnál végzett hatásvizsgálatok egy nyolcadát képviseli.

A hatásvizsgálatok elősegítik a szakpolitikai eszközök körültekintő megválasztását. Például 2006-ban politikai megállapodás született az Európai Közösség térinformatikai infrastruktúrájáról , vagyis az INSPIRE-ról szóló irányelvről, amelynek alapját (a hatásvizsgálatnak köszönhetően) a kezdeti elképzelésnek megfelelően eredményes, de azoknál 25%-kal olcsóbb lehetőség jelenti. A Bizottság által felállított új hatásvizsgálati testület a hatásvizsgálat-tervezetek színvonalának ellenőrzésével foglalkozik.

A jog alkalmazása

A környezet hatékony védelme csak akkor biztosítható, ha a tagállamok a jogszabályokat megfelelően hajtják végre. 2006 végén a környezetvédelem területén 420 jogsértési esetet tartottak számon. A Bizottság folyamatosan törekszik az ilyen esetek kezelésének javítására. Emellett együttműködik az érdekelt felekkel az esetleges nehézségek felderítése érdekében, például a REACH-rendelet kapcsán. Hasonló erőfeszítéseket tett a környezetvédelmi felelősségről szóló irányelv és a vízügyi keretirányelv kapcsán is, mert ezeken a területeken elengedhetetlen az országok közötti közös álláspont kialakítása. Szintén a párbeszéd és a végrehajtás erősítését szolgálta a természetvédelmi és erdészeti szakemberek informális hálózatának, a GreenEnforce -nak a kialakítása.

Új megállapítások

- Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy az EU környezetvédelmi jogszabályaiból eredő költségeket gyakran túlbecsülik, és a valóban felmerült költségek a vártnál jóval alacsonyabbak. Ezt vissza lehet vezetni arra, hogy alábecsülik az innováció és más tényezők jelentőségét. [34]

- Egy vállalkozásnak a helyi, nemzeti vagy nemzetközi szintű jogszabályokból fakadó adminisztratív költségeinek 4%-áért felelősek a környezetvédelmi jogszabályok.[35]

- Az uniós kibocsátási normák fokozatosan világszintű normákká válnak. Például Ázsiában 3 milliárd ember látja hasznát annak, hogy a gépjárművek megfelelnek az uniós kibocsátási előírásoknak.[36]

- Az európai gépjárműpark tüzelőanyag-hatékonysága két-háromszor akkora, mint az amerikaié, részben az üzemanyag magasabb adójának köszönhetően, ami jelentős műszaki fejlesztésekhez vezetett.[37]

Kilátások a 2007. évre

A Bizottság:

- közleményt készít az INSPIRE-hoz kapcsolódó közös környezetvédelmi információs rendszerről . Ez a rendszer egyszerre biztosítaná az információk rendelkezésre állását és a felesleges jelentési és nyomonkövetési kötelezettségek eltörlését;

- zöld könyvet tesz közzé a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről .[38] Ebben egyes szempontok vizsgálatával előkészíti az energiatermékek adóztatásáról szóló irányelv tervezett felülvizsgálatát, és folytatja olyan gazdasági eszközök keresését, amelyek felhasználhatóak volnának a környezetvédelem területén;

- átdolgozza a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatást , hogy azt összhangba hozza a környezetvédelmi szakpolitika változásaival. A kérdés egyszerűsítése érdekében a kevésbe torzító hatású állami támogatásokat fel lehetne venni a csoportmentességről szóló felülvizsgált rendeletbe;

- a kis- és középvállalkozások számára a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelést segítő programot hoz létre;

- közleményt készít a vízügyi keretirányelv alkalmazásáról;

- az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel karöltve európai vízügyi információs rendszert hoz létre a vízzel kapcsolatos adatok hozzáférhetőségének és minőségének javítása érdekében.

KÖVETKEZTETÉSEK

A Bizottság folyamatosan törekszik a környezetvédelmi szakpolitika tervezésének és végrehajtásának tökéletesítésére. A szükséges szakmai intézkedések nagyrészt már rendelkezésre állnak, megfelelnek az egyszerűbb szabályozási törekvésnek, ugyanakkor magas szinten biztosítják a környezet védelmét.

Az éghajlatváltozással a Bizottság kiemelt helyen foglalkozik. A jövőben tovább fog dolgozni azokon a javaslatain, amelyek célja az EU-t alacsony szénfelhasználású gazdasággá alakítani, és hosszú távon biztosítani a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését az EU-n belül és világszinten egyaránt. De az éghajlatváltozás akkor is be fog következni, ha a kibocsátásokat sikerül csökkenteni, ezért képesnek kell lenni a várható hatások előrejelzésére, és mindent meg kell tenni káros következményeik enyhítése érdekében. Ennek fényében a Bizottság vitát fog indítani az EU jövőbeni alkalmazkodási politikájáról.

A biodiverzitás csökkenésének visszaszorítása szintén elsődleges cél. Ezen a téren a Bizottság jelentős fellépéseket javasolt, amelyeket most végre kell hajtani. Nemzetközi viszonylatban messzemenően támogatni kell a tartamos erdőgazdálkodást és az illegális fakitermelés és fakereskedelem elleni harcot.

A fogyasztási és termelési szokásokat fenntarthatóbbá kell tenni. A Bizottság javaslatokat fog alkotni az energiahatékonyság, az ökotervezés, az ökoinnováció és a tiszta technológiák terjedésének ösztönzésére. A környezetvédelmi jog helyes végrehajtását szintén erőteljesebben kell szorgalmaznia.

Környezetvédelmi kihívások ma már minden szakterületen megjelentek. Fontos figyelemmel kísérni az ágazati politikák által a környezetre gyakorolt hatásokat, és a kölcsönhatásokat. A környezettechnológiák, a beruházások és a szakértelem szabad globális piacának megteremtése csak egy olyan példa, ami a különböző szakpolitikák szerepére világít rá. A nemzetközi együttműködés, legyen az két- vagy többoldalú, elengedhetetlen a közös erőforrások és az életet lehetővé tévő rendszerek megőrzéséhez. A környezet ügye közös elköteleződést kíván.

[1] Eurobarométer, 2006.

[2] COM (2006) 475

[3] COM (2006) 20

[4] COM (2006) 314

[5] COM (2006) 105

[6] COM (2006) 545

[7] COM (2007) 1, COM (2007) 2

[8] 15164/04 sz. tanácsi dokumentum a COM (2003) 85 alapján.

[9] Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 6/2006 sz. jelentése

[10] COM (2006) 658

[11] Journal of Geophysical Research, 111. kötet, 2006.

[12] A Környezetvédelmi Főigazgatóság első időközi jelentése a vízhiányról és az aszályról, 2006.

[13] http://peseta.jrc.es

[14] COM (2006) 216

[15] COM (2006) 302

[16] COM (2006) 231

[17] IEEP (2006) Value of biodiversity

[18] Thuiller, W. et al.: Climate change threats to plant diversity in Europe, 2005.

[19] Parmesan, C.: Ecological and evolutionary responses to recent climate change, 2006.

[20] Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 5/2006 jelentése.

[21] Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 6/2006 jelentése.

[22] A Science folyóirat 2006. évi 314. száma , 787–790. o.

[23] ENSZ: The Impacts of Fishing on Vulnerable Marine Ecosystems, 2006.

[24] SEC(2006) 1461

[25] COM (2006) 372

[26] COM (2006) 69

[27] COM (2006) 636

[28] RIVM (2005)

[29] IPTS: Environmental Impact of Products (A termékek környezeti hatása), 2006.

[30] COM (2005) 535

[31] COM (2006) 690

[32] COM (2005) 667

[33] COM (2006) 397

[34] IVM (2006), DEFRA (2006)

[35] Becsült adat dán, holland és egyesült királyságbeli eredmények alapján, lásd még a COM (2006) 691 közleményt.

[36] International Council on Clean Transportation

[37] Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 1/2006 jelentése.

[38] COM(2007) 140 végleges