EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52007DC0158
Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions From Monterrey to the European Consensus on Development: honouring our commitments {COM(2007) 163 final} {COM(2007) 164 final}
A Bizottság Közleménye a Tanácsnak, az EurópaiParlamentnek, az Európai gazdasági és Szociális bizottságnakés a Régiók Bizottságának - Monterey-től az európai fejlesztési politikáról szóló konszenzusig: kötelezettségvállalásaink teljesítése {COM(2007) 163 végleges} {COM(2007) 164 végleges}
A Bizottság Közleménye a Tanácsnak, az EurópaiParlamentnek, az Európai gazdasági és Szociális bizottságnakés a Régiók Bizottságának - Monterey-től az európai fejlesztési politikáról szóló konszenzusig: kötelezettségvállalásaink teljesítése {COM(2007) 163 végleges} {COM(2007) 164 végleges}
/* COM/2007/0158 végleges */
A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az EurópaiParlamentnek, az Európai gazdasági és Szociális bizottságnakés a Régiók Bizottságának - Monterey-től az európai fejlesztési politikáról szóló konszenzusig: kötelezettségvállalásaink teljesítése {COM(2007) 163 végleges} {COM(2007) 164 végleges} /* COM/2007/0158 végleges */
[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 4.4.2007 COM(2007) 158 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Monterey-től az európai fejlesztési politikáról szóló konszenzusig: kötelezettségvállalásaink teljesítése {COM(2007) 163 végleges}{COM(2007) 164 végleges} TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés 3 1. Az Európai Unió 2006-ban teljesítette a segélyek növelésével kapcsolatos globális kötelezettségvállalásait – az elkövetkező lépések megvalósítása azonban további, összehangolt erőfeszítéseket tesz szükségessé 4 2. Növelni kell a kereskedelmi segélyeket is annak érdekében, hogy a fejlődő országok élvezhessék a kereskedelmi nyitás előnyeit – ehhez megvalósítási tervre lesz szükség 5 3. Javítani kell az európai segélyek minőségét és hatékonyságát – a Bizottság javaslatot tett egy munkamegosztási magatartási kódexre 6 4. Következtetés 7 BEVEZETÉS Az európai konszenzus a fejlesztési politikáról 2005. decemberi elfogadásával az Európai Unió (EU) a fejlesztést külpolitikai tevékenysége középpontjába helyezte és korábban nem látott politikai dimenzióval ruházta fel. Most első ízben a Tanács, a Parlament, a Bizottság és a huszonhét tagállam mindegyikét kötelező közös elképzelés jött létre, amely biztosítja a világban tapasztalt szegénységgel és az egyenlőtlenség növekedésével való hatékonyabb szembenézéshez, valamint a világméretű kihívások – például az éghajlatváltozás, az energia a migráció, a biztonság és a globalizáció társadalmi vetülete – következetesebb megközelítéséhez szükséges referenciakeretet. A fenntartható fejlődésre irányuló stratégia egy igen jelentős vonatkozásáról van szó, amely ezentúl az EU általános célkitűzéseinek részét képezi. A fejlesztést elősegítő cselekvési lehetőségek jelentőségének és sokféleségének elismerése mellett az EU elhatározta, hogy lényegesen felemeli a segélyekre szánt összegeket, hiszen minden korábbinál szükségesebbnek ítéli, hogy a Millenniumi Fejlesztési Célok elérése érdekében felgyorsítsa a fejlődést. A fejlesztés finanszírozásáról 2002-ben tartott Monterey-i konferencia óta az Unió kötelezettséget vállalt, hogy felemeli a fejlesztésre szánt segélyek mértékét. Konkrétan arra kötelezte magát, hogy bruttó nemzeti jövedelmének 2006-ban együttesen 0,39%-át, 2010-ben pedig 0,56%-át fordítja fejlesztési segélyekre, míg 2015-re el nem éri a 0,7-ot. Aktívan hozzájárult a segélyezés hatékonyságáról szóló Párizsi nyilatkozat elfogadásához, s ezáltal kötelezte magát a segélyezési rendszer alapvető reformjára is. Az Európai Unió elismeri, hogy elsősorban a partnerországoké a felelősség saját fejlődésüket illetően, ezért az Uniónak olyan segítséget kell nyújtania számukra, amely az ő sajátos szükségleteikhez igazodik. A szociális ágazat az infrastruktúra és az intézményi reformok felé irányított beruházások, valamint a felelősségteljes kormányzás érdekében tett erőfeszítések azonban azt mutatják, hogy az EU is kiveszi a maga részét e cél elérése érdekében. Eddig soha nem látott, a segélyezést és a politikai párbeszédet ötvöző politikai keret felvázolására került sor a fejlődő országok és az Európai Unió között. Európa tartozik magának azzal, hogy minőségi változást idézzen elő. Befolyása nem lehet kisebb az általa rendelkezésre bocsátott források mértékénél. A Tanács a Bizottságot bízta meg e kötelezettségek teljesítésének nyomon követésével. A kötelezettségvállalások maradéktalan teljesítésének biztosítása érdekében a Bizottság a legfrissebb elemzések alapján három javaslatot terjeszt elő. 1. AZ EURÓPAI UNIÓ 2006-BAN TELJESÍTETTE A SEGÉLYEK NÖVELÉSÉVEL KAPCSOLATOS GLOBÁLIS KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSAIT – AZ ELKÖVETKEZő LÉPÉSEK MEGVALÓSÍTÁSA AZONBAN TOVÁBBI, ÖSSZEHANGOLT ERőFESZÍTÉSEKET TESZ SZÜKSÉGESSÉ 2002-ben az Európai Unió konkrétan azt vállalta, hogy 2006-ban bruttó nemzeti jövedelmének együttesen 0,39%-át fordítja fejlesztési segélyekre. Az Unió ezt a célkitűzést nem csupán megvalósította, hanem túl is teljesítette. Az EU 2006-ban együttesen bruttó nemzeti jövedelmének 0,42%-át fordította fejlesztési segélyekre. A következő összehasonlító adatok segíthetnek abban, hogy kellően értékelhessük az erőfeszítés jelentőségét: - 2006-ban az EU fejlesztési segélyei elérték a 48 milliárd eurót, ami a 2004-es 35 milliárdhoz és a 2005-ös 45 milliárdhoz képest jól érzékelhető növekedést jelent. - Az egyik tagállam esetében a segély mértéke meghaladta a bruttó nemzeti jövedelem 1%-át. - Az EU-hoz 2004-ben csatlakozott, akkoriban csak csekély segélyezési összegeket felmutató tíz tagállam azóta megkétszerezte a segélyek mértékét, ami jól mutatja a közösségi vívmányok iránti elkötelezettségüket és az egyéni célkitűzéseik elérésére irányuló akaratukat. - Ez a segítségnyújtás európai polgáronként évente 100 eurót – illetve a fejlődő országokban napi 1 dollárnál kevesebből élő személyenként 40 eurót – tesz ki. Összehasonlításképpen az Egyesült Államok által nyújtott segélyek a nemzeti bruttó jövedelem 0,17%-át, azaz amerikai állampolgáronként 53 eurót tesznek ki, Japán esetében pedig a vonatkozó adatok 0,25%, illetve 69 euro. Ezen a közös segítségnyújtáson belül a tagállamok erőfeszítései nagy különbségeket mutatnak. Míg egyesek nemzeti jövedelmüknek több mint 0,80%-át fordítják fejlesztésre, ami a legnagyratörőbb célkitűzéseket is meghaladja, mások jelentősen elmaradnak az átlagtól vagy a saját maguk számára kitűzött céloktól, illetve esetükben a 2005-ös évhez képest 2006-ban csökken a segélyezésre szánt összeg. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a kiegészítő segélyek nagy része adósságenyhítés formájában jelentkezik. Az elkövetkező évek kihívása az lesz, hogy a fejlesztési segélyek összességének további növelése mellett csökkenjen az adósságenyhítés részesedése. Az uniós támogatások elosztását illetően egyre kézzelfoghatóbbá válik az Afrikának biztosított elsőbbség, hiszen az európai segélyek legalább fele e földrészre irányul, amely 2010-től évente 10 milliárd eurós többletsegélyben is részesülni fog. Általában véve az EU jó úton van afelé, hogy a mostantól 2010-ig terjedő időszakban eleget tegyen kötelezettségvállalásainak, de e tendenciák és eredmények megerősítése a politikai erők és a közvélemény mozgósításának függvénye. A napjainkig egyes tagállamok által nyújtott megnövelt segélyek egyrészt adósságeltörlési műveletek, másrészt eseti támogatások, nevezetesen humanitárius segély formájában valósultak meg. A segélyezési költségvetések növekvési dinamikájának fenntartása érdekében a jövőben szükség lesz a programozható segélyek újabb fajtáinak mozgósítására. E pozitív, de differenciált mérlegből, valamint a uniós segélyezési költségvetések fejlődésének figyelmes nyomon követése szükségességéből kiindulva a Bizottság felkéri az egyes tagállamokat, hogy az együttesen és egyénileg tett kötelezettségvállalásoktól való eltérések megelőzése érdekében 2007 végéig határozzanak meg egy ütemtervet, amely biztosítaná a mostantól a 2010ig, illetve 2015-ig terjedő időszakban a közsegélyek áramlásának fokozatos növekvését. 2. NÖVELNI KELL A KERESKEDELMI SEGÉLYEKET IS ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY A FEJLőDő ORSZÁGOK ÉLVEZHESSÉK A KERESKEDELMI NYITÁS ELőNYEIT – EHHEZ MEGVALÓSÍTÁSI TERVRE LESZ SZÜKSÉG A legszegényebb országok a számukra – különösen az európai piacon – biztosított kedvezményes tarifák ellenére továbbra is jelentéktelen szerepet játszanak a nemzetközi kereskedelemben. Az elmúlt években egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy a kereskedelmi politikák (így például a vámpolitikák) megvalósításához nyújtott technikai segítségen túlmenően szükséges beépíteni az együttműködési stratégiákba a termelési kapacitások fejlesztését és a kereskedelemhez kapcsolódó infrastruktúrák támogatását is, valamint felülkerekedni a kínálattal kapcsolatos egyéb kényszereken. Az EU 2005 decemberében vállalta, hogy a fejlődő országoknak 2010-től együttesen évi 2 milliárdos kereskedelmi segélyt nyújt, amelyen belül az 1 milliárd közösségi segélyhez a tagállamok további 1 milliárd eurós kétoldalú segélye társul. A Tanács 2006. októberi felhívását követően a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell majd egyezniük közös kereskedelmi segélyezési stratégiájukat illetően. A Bizottság szerint e stratégiának az alábbi lényeges elemeket kellene tartalmazni: - az EU kereskedelmi segélyeinek a bejelentett mértékű növekedése annak érdekében, hogy 2010-től elérjék az évi 2 milliárdot. A Bizottság jó úton jár afelé, hogy eleget tegyen saját kötelezettségvállalásának. A tagállamoknak ahhoz, hogy saját vállalásaikat teljesíthessék, 2008-ban el kell érniük a 600 millió eurós szintet. Ellenkező esetben az irányvonal tartása érdekében különleges intézkedéseket kell tervbe venni; - a gazdasági partnerségi megállapodásokkal összefüggésben a források jelentős részét az AKCS-országoknak juttatják. A stratégiának pontosítania kell az AKCS-országoknak szánt összeget; - a saját értékelésük és a létező nemzetközi mechanizmusok alapján a partnerországok szükségleteit meghatározó folyamat. A civil társadalom és a magánszektor szereplőinek részvétele a folyamatban alapvető, ezért azt meg kell könnyíteni. Biztosítani kell továbbá az EU által támogatott intézkedések és reformok tartósságát; - a bejelentett reformok megvalósításához nyújtott hatékonyabb segítség, különösen a közös programozás, a munkamegosztás, a segélyezés hatékonyabb összehangolása és módszerei – például a költségvetési segélyek és a társfinanszírozás – felé tett elmozdulás; - a regionális alapok AKCS-régiók szerinti felépítése, amely lehetővé teszi az AKCS-országokkal összefüggésben meghatározott szükségletek lefedését és – az európai segélyek áramlásának következetes irányítása révén – a regionális integráció támogatását. A 2006-ban létrehozott „Együttműködési megállapodás Afrika infrastruktúrájáért” az első ilyen típusú kezdeményezés; a tagállamok egy része már jelenleg is részt vesz benne, a többieket pedig felhívják, hogy csatlakozzanak ezen összehangolt tevékenységhez. 3. JAVÍTANI KELL AZ EURÓPAI SEGÉLYEK MINőSÉGÉT ÉS HATÉKONYSÁGÁT – A BIZOTTSÁG JAVASLATOT TETT EGY MUNKAMEGOSZTÁSI MAGATARTÁSI KÓDEXRE[1] Az együttműködési és fejlesztési tevékenységeknek az elmúlt években tapasztalt növekedése és megsokszorozódása a partnerországok számára bonyolult és költségesen kezelhető rendszer kialakulásához vezetett. A Bizottság által aktívan ösztönzött harmonizációs törekvés a segélyezés hatékonyságáról szóló párizsi menetrend központi kérdése, amelyet az Unió is teljes mértékben támogat. Ennek három alapvető vonatkozását emelnénk ki: - munkamegosztás. A Bizottság javaslatot tett az EU magatartási kódexére vonatkozóan, amely az önkéntességre épülne, rugalmas lenne, és a jobb hatékonyság érdekében azt támogatná, hogy a donorok kiegészítsék egymás tevékenységét; - az együttműködési programoknak a partnerországok stratégiáihoz és eljárásaihoz igazítása és összehangolása. Ezeket az elveket a Párizsi nyilatkozat és az Európai konszenzus is elismerte. A valóság azonban még igen messze áll ettől. Egyrészt nem veszik figyelembe az adott országok költségvetési ciklusát, másrészt pedig a túl sok feltétel aláássa segélyek folyamatosságát és kiszámíthatóságát. A Bizottság úgy véli, elérkezett a pillanat, hogy a Millenniumi Célok tekintetében az egyes donorok feltételeinek évenkénti hagyományos ellenőrzése helyett a kézzelfogható eredményekhez kötött „szerződés” rendszere valósuljon meg; - segélyezési módok A programokhoz és a költségvetéshez nyújtott segélyeknek hamarosan elsőbbséget élvező segélyezési módokká kell válniuk, nem kizárva ugyanakkor más módokat sem, amennyiben ezek tűnnek legmegfelelőbbnek. A segélyek szétaprózottsága és a számos, kis projekt megléte – mint például Tanzánia esetében, ahol csak önmagában az egészségügyi szektorban 600, egyenként egy millió eurónál kisebb költségvetésű projekt működik egymás mellett – nyilvánvaló többletköltségeket és a hatékonyság csökkenését vonja maga után. E reformoknak a kétoldalú és közösségi segélyek közös programozása felé tett határozottabb fejlődéssel összefüggésben kell megvalósulniuk. 4. KÖVETKEZTETÉS Az EU – a legmagasabb politikai szinten – nagyra törő kötelezettségvállalásokat tett a fejlesztés területén azzal, hogy elhatározta: fokozatosan emeli a segélyre szánt összegeket, amíg 2015-re el nem érik a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-át (azaz európai polgáronként évente 164 eurót), és hogy megtette a szükséges intézkedéseket valamennyi európai segély általános hatékonyságának növelésére. A retorikát most már cselekvés kell kövesse. Ez számunkra a kötelezettségvállalások teljesítését és politikai akaratot jelent. Nem arról van szó, hogy bármit is változtatni kellene az Unió intézményei közötti egyensúlyon, vagy hogy a fejlesztés területén növelni kellene a Bizottság hatáskörét. Sokkal inkább arról, hogy a Föld gyengébb, sebezhetőbb térségei számára szebb távlatok nyitásával Európát még erősebbé és hatékonyabbá tegyük. E távlatok biztosítása csak Európa közös döntése révén lehetséges. [1] COM(2007) 72.