52007DC0056

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 14.2.2007

COM(2007) 56 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

tudományos információk a digitális korban: hozzáférés, terjesztés és megőrzés {SEC(2007)181}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

tudományos információk a digitális korban: hozzáférés, terjesztés és megőrzés

1. BEVEZETÉS

Az alábbi közlemény két politikai szakterületet érint: az i2010 digitális könyvtárak kezdeményezést és a kutatásra vonatkozó közösségi politikát . A digitális könyvtárak kezdeményezés célja, hogy a digitális környezetben hozzáférhetőbbé és felhasználhatóbbá tegye az információkat. A kezdeményezés azt követően indult útjára, hogy 2005. április 28-én hat állam- és kormányfő levélben kérte a Bizottságot, hogy az tegye meg a szükséges lépéseket az európai kulturális és tudományos[1] örökség jobb hozzáférhetőségének biztosítására.

A kutatásra vonatkozó közösségi politika célja, hogy a közjó érdekében a kutatás-fejlesztéssel a lehető legkedvezőbb társadalmi-gazdasági hatást érje el. E közlemény az első lépését jelenti annak a szélesebb körű szakpolitikai folyamatnak, amely megvizsgálja, hogy hogyan működik a tudományos publikációs rendszer, és az hogyan befolyásolja a kutatások kiválóságát. Az európai kutatás szempontjából a közlemény stratégiai pillanatban jelenik meg, mivel most indítják útjára a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó hetedik keretprogramot (FP7), és hamarosan nyilvánosságra hozzák az Európai Kutatási Térség (EKT) fejlesztéséről szóló közleményt.

E közlemény célja, hogy jelezze a) az Európa-szerte a tudományos információkhoz való hozzáférésre és a tudományos információk terjesztésére, valamint b) a tudományos információk[2] megőrzését célzó stratégiákra vonatkozó szakpolitikai folyamat jelentőségét és elindítsa azt . Ennek érdekében egy sor európai szintű intézkedést jelent be, és hangsúlyozza a folyamatos szakpolitikai vita szükségességét.

E kérdések közvetlenül hatnak arra, hogy Európa hogyan képes a lisszaboni menetrend versenyképességi célkitűzéseinek megvalósításában meghatározó szerepet játszó tudásipara révén helytállni a versenyben.

2. A TUDOMÁNYOS INFORMÁCIÓK JELENTőSÉGE

Ahhoz, hogy Európa egyre versenyképesebb tudásalapú gazdasággá váljon, a kutatások révén fokoznia kell az ismeretek megszerzésének hatékonyságát, a tudás oktatás révén megvalósuló terjesztését, és az innovációnak köszönhető alkalmazását. Minden kutatás korábbi munkákra épít, és léte attól függ, hogy a kutatók hogyan férhetnek hozzá a tudományos publikációkhoz és kutatási adatokhoz, és azokat hogyan oszthatják meg egymással. A kutatási eredmények gyors és széles körű elterjedése felgyorsíthatja az innovációt és segíthet elkerülni a párhuzamos kutatásokat, bár az eredmények első felhasználását megelőzően indokolt lehet némi kivárás a kutatók vagy a kereskedelmi célú felhasználók körében. A tudományos információk publikálásának rendszere kulcsszerepet játszik az információk hitelesítésében és terjesztésében, ezért jelentős mértékben befolyásolja a kutatásfinanszírozásra vonatkozó politikákat és az európai kutatás kiválóságát.

Az európai kutatások[3] mintegy harmadát állami hatóságok finanszírozzák, így egyértelmű érdekük fűződik a tudományos információs rendszer optimalizálásához. Az Európai Közösség számára is nagy a tét: 2007 és 2013 között a Közösség mintegy 50 milliárd eurót fektet majd a hetedik keretprogramba.

3. HOZZÁFÉRÉS A TUDOMÁNYOS INFORMÁCIÓKHOZ ÉS AZOK TERJESZTÉSE A DIGITÁLIS KORBAN

3.1. Átalakuló rendszer: új piacok, szolgáltatások és szereplők

A modern tudomány egyik alapvető jellemzője a digitális tartalmak rohamosan fokozódó alkalmazása a kutatásban és az ismeretek terjesztésében. Az Internet lehetővé teszi a tudományos információkhoz való azonnali hozzáférést és az információk azonnali terjesztését, az új informatikai és kommunikációs eszközök révén pedig innovatív módon teremthető (hozzáadott) érték. Ezekkel az eszközökkel a tudományos folyamatok során a kísérletekből és megfigyelésekből származó adattömeg eddig nem ismert módon használható fel, és a dokumentumtárakban őrzött adatok más tudományos információs forrásokkal való összevetése során új nézőpontból vonhatók le a következtetések.

A tudományos folyóiratok hagyományosan központi szerepet játszanak a tudományos információs rendszerben. A szaklapok a kutatási eredmények elterjesztésének csatornái, és jelentős hatást gyakorolnak a tudósok karrierjére. A folyóiratok legfontosabb minőségellenőrzési mechanizmusát a cikkek kiválasztásához használt szakértői értékelési folyamat jelenti.

A technológia változások hatalmas lehetőséget kínálnak az európai tudományos kiadók számára. Az elmúlt évek során a tudományos kiadók és más szereplők jelentős mértékű információtechnológiai beruházásokat hajtottak végre az online adattovábbítás, az archív tartalmak digitalizálása, és az értéknövelt szolgáltatások biztosítása érdekében. A tudományos folyóiratoknak már közel 90%-a elérhető az Interneten, több esetben előfizetéshez kötve.

Világszerte mintegy 2 000, évente közel 1,4 millió cikket megjelentető tudományos folyóirat-kiadó működik. E kiadók közül 780 az EU területén található, akik az összes folyóirat 49%-át adják ki. Az európai kiadók az Unióban mintegy 36 000 embert alkalmaznak, és világpiaci helyzetük is szilárd.

A közelmúlt egyik fontos tendenciája a szabad hozzáférést célzó mozgalmak kialakulása, amelyek kiindulópontja szerint az Internet korában javítani kell a publikációkhoz és adatokhoz való hozzáférést. E mozgalom a kutatásokról szóló publikációk azonnali és ingyenes internetes hozzáférésének biztosítását tűzte ki célul. A mozgalom egyik kiemelkedő mérföldkövét a természet- és bölcsészettudományos ismeretekhez való szabad hozzáférésről szóló, 2003-as berlini nyilatkozat jelenti.

A berlini nyilatkozat értelmében a publikációkhoz való szabad hozzáférés jegyében a szerzőknek szabad hozzáférést kell biztosítaniuk kutatási eredményeikhez, és a szerző megfelelő módon történő feltüntetése mellett engedélyezniük kell az eredmények felhasználását. Emellett a munkaanyagott és annak mellékleteit teljes terjedelmében legalább egy internetes dokumentumtárban el kell helyezni. A nyilatkozatot eddig 196 kutatóintézet írta alá, amelyekhez még mindig csatlakozhatnak további aláírók.

A szabad hozzáférést célzó mozgalom eredményeképpen a kiadók az olvasók számára ingyenes online hozzáférést biztosító „szerző fizet” üzleti modellel kísérleteznek. Az üzleti modellben a kiadás költségei az olvasóról a szerzőre, vagyis a szerző intézetére vagy finanszírozó szervezetére hárulnak. Egyre több ún. hibrid online folyóirat is megjelenik, amelyek a költséget az olvasóra és a szerzőre hárító megoldást egyaránt kínálnak. Egy másik, jelenleg tesztelés alatt álló modellben azt vetítik előre, hogy a finanszírozó szervezetek konzorciumának támogatásával az egyes tudományágakra szakosodott folyóiratok a kritikus mennyiséget elérve a szabad hozzáférés felé mozdulnak el. Példa erre a részecskefizikai publikációk szabad elérését támogató konzorcium, amelyet a CERN, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet irányít. A szabadon hozzáférhető online lapok az összes megjelenő folyóiratnak mintegy 10%–át teszik ki .

Újabb fejleményként megjelent a szakértők által értékelt és/vagy még nem értékelt cikkek elhelyezése az intézmények vagy szakágak szerint csoportosított, szabadon hozzáférhető dokumentumtárakban. Bizonyos esetekben a cikket azután helyezik el, hogy a kiadók befektetésének megtérülésére szolgáló embargóidőszak letelt (így működik pl. a Cairn kiadó Franciaországban és Belgiumban). Az embargóidőszak hossza szakáganként változik.

Egyes, a kutatások finanszírozásáért felelős szervezetek olyan politikát dolgoznak ki, amelyek az általuk támogatott kutatások eredményeként születő cikkek szabadon hozzáférhető dokumentumtárakban történő publikálását ösztönzik vagy teszik kötelezővé. Ezt jól példázza a Wellcome Trust és a National Institutes of Health. Az Egyesült Államok szenátusának egyik nemrég javasolt törvénytervezete szövetségi ügynökségeknek biztosítana forrást nyilvános hozzáférési politikák kidolgozására.

Az ismertetett tendenciák a tudományos információs rendszerrel kapcsolatos, a tudományos folyóiratokban megjelenő cikkekre koncentráló vita indulását eredményezték. Az érdekeltek legfontosabb érveit az alábbiakban foglaltuk össze.

A kutatók, kutatószervezetek, támogató testületek és könyvtárak legfőbb érvei

- A szabad hozzáférés a kutatási eredmények jobb elérhetősége és gyors elterjedése révén fokozná a tudományos kutatások és az innováció hatását.

- Az Internetnek csökkentenie kellene a tudományos publikációk költségét, azonban a folyóiratok ára nő. Ez befolyásolja a tudományos információkhoz való hozzáférést.

- Közpénzekből fedezik a kutatást, a szakértői értékeléseket (az értékelők fizetésén keresztül), és a folyóiratokat (pl. a könyvtárak költségvetésén keresztül). A közönség természetes módon azt szeretné, ha befektetése jobban megtérülne.

A kiadók legfőbb érvei

- A hozzáférés problémája nem létezik. Soha nem volt ilyen egyszerű hozzájutni a tudományos információkhoz.

- A kiadásnak költségvonzatai vannak. A kiadók jelentős értékkel járulnak hozzá a kutatási folyamathoz, mivel a lehető leghatékonyabban garantálják a folyóiratokban megjelenő cikkek minőségét.

- A kiadók piacán rendkívül éles a verseny, és nincsen szükség állami beavatkozásra. Egy rosszul kigondolt beavatkozás a jelenlegi rendszer összeomlását okozhatja anélkül, hogy egyértelmű és életképes alternatívát kínálna.

3.2. Kérdések és kihívások

Szervezési kérdések

A kiadók által leggyakrabban alkalmazott üzleti modelltípus változása váratlan következményekkel járhat. A „szerző fizet” modell esetében például a kutatási eredményekhez való hozzáférés költsége az egyik közintézményről (a könyvtárról) a másikra (pl. egyetemi tanszékre) hárul. Ez pedig átmenetileg felmerülő költségeket eredményezhet, vagy időleges fennakadáshoz vezethet a tudományos információk elérhetőségében.

A nem csupán szakértők által értékelt cikkeket, hanem munkadokumentumokat, PhD-dolgozatokat, kutatási adatokat, stb. tartalmazó dokumentumtárak egyre gyakoribb megjelenése további kérdéseket vet fel.

Az ilyen jellegű integrált megközelítést jól példázza a holland DARE program. A program célkitűzése, hogy egy hálózat keretében szabad hozzáférést biztosítson minden egyetem tudományos munkáihoz. Az alapvető infrastruktúra jelenleg több mint 100 000 tudományos dolgozatot és kutatási cikket tartalmaz, egy későbbi szakaszban pedig kísérleti és megfigyelési adatokra, és egyéb digitális tartalmakra, például video- és audioállományokra is kiterjed majd.

A digitális dokumentumtárak az információk újfajta és integrált forrásának ígérkeznek, és a kutatások háttereként betöltött stratégiai jelentőségük nő. Létrehozásuk jelentős szervezési erőfeszítést igényel a téren, hogy például ki feleljen az anyagok elhelyezéséért? Hogyan garantálható a dokumentumtárak és az ott tárolt tartalmak minősége (pl. a dokumentumváltozatok kezelése)? Hogyan kapcsolhatók össze az európai dokumentumtárak úgy, hogy elérjék a kritikus adattömeget?

Jogi kérdések

A folyóiratokban megjelenő cikkek esetében a szerzők rendszerint a kiadóra ruházzák jogaikat. A kiadók ezt követően befektetésük megtérülésének biztosítása érdekében gondoskodnak a cikkek terjesztéséről. A kutatók, a finanszírozó testületek és a könyvtárak jelzései szerint azonban a jelenlegi szerződéskötési gyakorlat kedvezőtlen hatást fejthet ki a hozzáférésre és a terjesztésre, ezért azt át kell gondolni. Az áttekintés célja nem a közösségi szabályzás bevezetése a – közösségi szinten nem összehangolt – szerzői tulajdonjogok területén, hanem annak megvizsgálása, hogy hogyan gyakorolják jogaikat a tudomány terén publikáló szerzők a digitális környezetben.

A kutatási adatok esetében a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatban más kérdések merülnek fel. Míg önmagában a kutatási adatokat nem védi a szellemi tulajdonjog, az adatbázisok jogi védelméről szóló 96/9/EK irányelv[4] védelmet biztosít a kutatási adatok rendezésére irányuló erőfeszítések számára.Ebben az összefüggésben aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a nem eredeti adatbázisok sui generis jogi védelme milyen hatást gyakorol a tudományos kutatási adatok elérhetőségére[5].

Amennyiben személyes adatok ilyen kezelésére vagy terjesztésére kerül sor, akkor az ezen adatokhoz való hozzáférés és azok kezelése során tiszteletben kell tartani a 95/46/EK és a 2002/58/EK EU irányelvekben[6] foglalt a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokat.

Műszaki kérdések

A technológiai fejlődés nagyban hozzájárulhat a tudományos információk elérhetőségének fokozásához és azok felhasználásához. A kutatók például jobb keresők segítségével könnyebben találhatnak rá információkra és haladhatnak tovább az új (kutatási) területeken, míg az együttműködést segítő eszközök fejleszthetik a kutatók közötti információ-megosztás módját.

A digitális dokumentumtárak összekapcsolásához és kereshetővé tételéhez az interoperabilitás kérdését is módszeresen át kell tekinteni. Ebből a szempontból elengedhetetlen a nyílt szabványok alkalmazása.

Pénzügyi kérdések

Az elmúlt húsz év folyamán a folyóiratok előfizetési díjai átlagosan az infláció mértékénél nagyobb ütemben – egy tanulmány szerint az infláció szintjénél 4,5%-kal nagyobb mértékben – emelkedtek, ugyanakkor jelentős eltérések tapasztalhatók tudományágak és folyóiratok szerint. Emiatt pénzügyi nyomás nehezedik a folyóiratok legfontosabb ügyfeleire, a közpénzekből fenntartott könyvtárakra, és bizonyos esetekben az előfizetések felmondása is előfordul. A probléma különösen fájó a nem túl ismert intézmények és az alacsonyabb jövedelemszinttel rendelkező országok esetében. A kiadók álláspontja szerint az árak emelkedése a beadott cikkek számának és a folyóiratok terjedelmének növekedéséből ered, és hogy az árnövekedés a nagyobb fokú kihasználtsággal függ össze.

A kutatások költségvetése gyorsabban nőtt a kutatási eredmények terjesztésének finanszírozásánál, amelybe a könyvtárak számára rendelkezésre álló források is beletartoznak: az eredmények terjesztésére jelenleg az európai kutatás-fejlesztési összkiadás 1%-nál is kisebb részét költik. A kiadók erre úgy reagáltak, hogy „bombaüzleteket” (folyóiratcsomagok küldése árengedménnyel) ajánlanak a könyvtáraknak és könyvtárszövetségeknek. Ezek az ajánlatok hasznosnak bizonyultak az európai kutatószervezetek számára, ugyanakkor újabb nehézségként felvetették a több évre szóló és viszonylag merev szerződések miatt rugalmatlanná váló könyvtári költségvetések problémáját. További pénzügyi problémát jelent a digitális termékekre kivetett hozzáadottérték-adó (héa). A digitális folyóiratokra egész Európában a normál szintű héa érvényes, míg a papíralapú folyóiratok adókedvezményben részesülnek. Ezáltal ugyanarra a tartalomra a megjelenés csatornájától függően eltérő héa vonatkozik. Ráadásul a mentességre, az állami hatóságokra és támogatásokra vonatkozó jelenlegi szabályok alapján az állami kutatóintézetek és könyvtárak nem jogosultak héa-levonásra. A helyzetet orvosolandó, egyes tagállamok visszatérítik a könyvtáraknak a digitális folyóiratok előfizetésére kivetett héa-t.

4. MEGőRZÉS A DIGITÁLIS KORBAN

4.1. A probléma

A digitális anyagok hosszú távú megőrzése központi kérdés az információs társadalomban, ahol az információk mennyisége ugrásszerűen és egyre dinamikusabban nő. A digitális információ a hardverek és a szoftverek rohamos változása, valamint a tárolóberendezések korlátozott élettartama miatt sérülékeny. Az információt meg kell őrizni annak érdekében, hogy az a jövőben is olvasható és felhasználható maradjon. Erre a feladatra hívta fel a figyelmet az Európa digitális kulturális örökségével kapcsolatos „i2010: digitális könyvtárak” közlemény.

A megőrzés kérdése a publikációkkal és a kutatási adatokkal kapcsolatban is felmerül. A kutatási adatok megőrzése elengedhetetlen a kísérletek nyomon követhetőségének és megismételhetőségének biztosítása érdekében. A kutatások ráadásul gyakran múltbéli megfigyeléseken alapulnak, például az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatás esetében is. Előfordul, hogy a múltban összegyűjtött kutatási adatok aktuális kutatások során válnak jelentőssé.

Ez történt az Egyesült Államokbeli és európai „lépfeneriadók” alkalmával. A British Library-hez – amely egyike annak a néhány helynek a világon, ahol a lépfenével kapcsolatos kutatási eredmények átfogó, történeti tárát őrzik – számos érdeklődés futott be. Negyven éve gyakorlatilag semmilyen új kutatást nem végeztek a lépfenével kapcsolatban[7].

Jelenleg nem működik az egész Unióra kiterjedő, egyértelmű stratégia a digitális tudományos információk hosszú távú megőrzésére és felhasználására. A meglévő nemzeti és európai kezdeményezéseket módszeresen össze kell kapcsolni. A megőrzés ráadásul olyan jelentős piaci lehetőségeket rejtő terület (pl. társzolgáltatások), ahol Európa nem maradhat le.

4.2. Kérdések és kihívások

Szervezési kérdések

A megőrzés problémája szervezési kérdéseket vet fel. Ki a felelős a kutatási adatok megőrzéséért és az ehhez szükséges szoftverért és hardverért? Milyen szerepet játszanak a kutatási szervezetek és a könyvtárak? Milyen szempontok alapján választják ki a megőrzésre szánt anyagokat? Emellett a sikeres közcélú megőrzési stratégiához jó együttműködésre van szükség az állami és a magánszférából érkező szereplők között.

A megőrzést célzó, köz- és magánszféra közötti együttműködésekre jó példa a Holland Nemzeti Könyvtár (KB) és egyes kiadók, például a Reed Elsevier, a Springer és a Bio-Med Central közötti megállapodás.

Jogi kérdések

A digitális tudományos információk megőrzésének egyik központi kérdését a köteles példányok ügye jelenti, vagyis az a tartalom-előállítókra kirótt kötelezettség, amely értelmében a tudományos anyagokról egy vagy több másolatot kell készíteni, és azt a tárolással megbízott testület rendelkezésére kell bocsátani. A tagállamok a digitális információkra is kiterjesztik a köteles példányokra vonatkozó szabályokat, amelyeket eltérő gyorsasággal és különböző információfajtákra vonatkozóan alkalmaznak. A digitális környezetbe való átmenet során mindenesetre keletkezhetnek hézagok a szellemi örökségben. Az Egyesült Királyság parlamentje alsóházának tudományos és műszaki bizottsága egy 2004-es jelentése szerint a köteles példányok késedelmes leadásából kifolyólag az elektronikus formában megjelenő publikációk 60%-a hiányzik[8]. A megőrzési folyamat hatékonyságának maximalizálása érdekében a digitális információkat másolás elleni műszaki védelem nélkül kell a tárolással megbízott testület rendelkezésére bocsátani.

Műszaki kérdések

A műszaki fejlődés segíthet abban, hogy az információk hozzáférhetők és felhasználhatók maradjanak. A cél a megőrzés költségeinek lefaragása és az olyan problémák megoldása, mint például a dinamikus tartalmak nagy mennyiségének tárolása. A támogató technikai infrastruktúra fejlesztése növelné a tudományos szervezetek információtárolási kapacitását.

Pénzügyi kérdések

A szabadon igénybe vehető dokumentumtárak létrehozásánál figyelembe kell venni a hosszú távú és fenntartható megőrzés költségeit, amelyek azonban gyakran nehezen becsülhetők meg. Meghatározó tényező például a tárolt információ fajtája és terjedelme, az áthelyezések száma, és az előre látható használat.

5. EURÓPAI SZINTű KOORDINÁCIÓ

5.1. A Bizottság álláspontja

A tudományos információk szélesebb körű elérhetőségét és terjesztését célzó kezdeményezések fontosak, főként az állami finanszírozás mellett elkészült folyóirat-cikkek és kutatási adatok esetében. A folyóiratokban megjelenő cikkekre vonatkozóan a Bizottság figyelemmel kíséri a szabad hozzáférésű publikálást, és annak kipróbálását is fontolgatja.

Az állami finanszírozással létrejött kutatási adatokhoz való hozzáférésről szóló, 2004-es OECD miniszteri nyilatkozat[9] értelmében a teljes egészében állami finanszírozás révén született kutatási adatoknak elvileg mindenki számára elérhetőnek kellene lenni.

A Bizottság emellett külön felhívja a figyelmet a tudományos információk digitális megőrzésére irányuló egyértelmű stratégiák szükségességére.

A Bizottság értékesnek ítéli a tudományos információs rendszer érdekelt felei által játszott fontos szerepet, és álláspontja szerint e szereplőket bármely, a tudományos információkhoz való hozzáférést, az információk terjesztését és megőrzését célzó átalakítási folyamatba be kellene vonni .

5.2. Mi történt eddig?

A tagállamok és a Bizottság projektfinanszírozás révén és az érdekelt felekkel folytatott nyilvános vita keretében elkezdte vizsgálni a tudományos információkhoz való hozzáférés, illetve az ilyen információk terjesztésének és megőrzésének kérdéskörét.

A hatodik keretprogram (FP6) keretében társfinanszírozott idevágó projektre példa a CASPAR, a DRIVER és a SEADATANET.

A CASPAR azt vizsgálja, hogy a jövőben hogyan oldható meg a tudományos adatok elérése és megőrzése. A DRIVER a tudományos információkat őrző dokumentumtárak összekapcsolásának mikéntjére összpontosít. A SEADATANET a nemzeti tengeri adattárakat integráló páneurópai tengeri adatkezelő infrastruktúra kialakítására irányul.

A Bizottság tanácsadó csoportokkal is felvette a kapcsolatot, és kikéri az érintettek, például a digitális könyvtárakkal foglalkozó magas szintű csoport és az európai kutatási tanácsadó bizottság (EURAB) véleményét.

Emellett a 2006 folyamán nyilvános konzultációra bocsátott „Tanulmány az európai tudományos publikációk piacának gazdasági és technikai fejlődéséről”[10] című anyag elkészítését is finanszírozta. E kezdeményezésekre érkezett reakciók, valamint az érdekelt felekkel folytatott rendszeres kommunikáció értékes hozzájárulást jelent a Bizottság számára.

A kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló, 2006. augusztus 24-i bizottsági ajánlás[11] politikai szinten foglalkozik a digitális megőrzés kérdésével.

5.3. Az Európai Bizottság által irányított jövőbeli lépések

A. Hozzáférés a Bizottság által finanszírozott kutatási eredményekhez

A hetedik keretprogram égisze alatt a Bizottság lépéseket tesz annak érdekében, hogy jobb hozzáférést biztosítson az áltata finanszírozott kutatások eredményeképpen születő publikációkhoz. A publikálással kapcsolatos projektköltségek, ideértve a szabadon hozzáférhető publikációkat is, részesülhetnek közösségi pénzügyi hozzájárulásban. A Bizottság e lehetőség kiaknázására buzdítja majd a kutatóközösséget.

A Bizottság konkrét programok (pl. az Európai Kutatási Tanács által vezetett programok) esetében külön útmutatást készül kiadni a szabadon hozzáférhető dokumentumtárakban az embargóidőszakot követően elérhető cikkekről. Az útmutatást ágazatonként készítenék el, figyelembe véve az egyes egyetemi és tudományos szakágak sajátosságait.

B. Kutatási infrastruktúrák (konkrét dokumentumtárakban) és projektek társfinanszírozása

A hetedik keretprogram időtartama alatt a Bizottság fokozza a tudományos információkhoz való hozzáféréshez szükséges infrastruktúrákkal kapcsolatos tevékenységét, elsősorban az Európa-szerte működő digitális dokumentumtárak összekapcsolása révén. Közel 50 millió eurós összeg áll majd erre a célra rendelkezésre a 2007–2008-as időszakra (amelyből mintegy 20 milliót különítenek el 2007-re).

Emellett 25 millió eurós indikatív összeget biztosítanak erre az időszakra (ebből 15 millió eurót 2007-re) a digitális megőrzésre vonatkozó kutatásokra (különösen a digitális megőrzéssel foglalkozó kompetenciaközpontok hálózata számára), és a tartalmak használatának együttműködést segítő eszközeire.

Az e Tartalom plusz program (2005–2008) keretében 10 millió eurót különítettek el a tudományos tartalmak hozzáférhetőségének és felhasználhatóságának javítására, különösen az interoperabilitás és a többnyelvű hozzáférés kérdéseivel kapcsolatosan.

C. Hozzájárulás a jövőbeli politikáról szóló eszmecseréhez

A Bizottság az eszmecseréhez és a politikai folyamathoz való hozzájárulásaként tanulmány keretében kívánja megvizsgálni a 2007-től induló digitális megőrzés gazdasági vetületeit. Emellett a Bizottság a „Tudomány és társadalom” program keretében támogatja az Európai Kutatási Tanácsban és világszerte alkalmazott tudományos publikációs rendszerre irányuló kutatásokat például a kiadói üzleti modellek, a terjesztési stratégiák, illetve a kutatások kiválósága, a tudományos megalapozottság és a tudományos publikációs rendszer közötti összefüggések mentén.

A héa-jogszabályok felülvizsgálata során a Bizottság alaposan áttekinti a tudományos publikációkra vonatkozó kérdéseket, például az állami hatóságokra vagy a mentesülő ágazatokra érvényes korlátozásokat a héa visszatérítésének területén.

D. A politikák egyeztetése és megvitatása az érdekelt felekkel

Az Európai Parlamenttel és Tanáccsal folytatott megbeszélések hozzájárulnak majd ahhoz, hogy európai szintű közös álláspont alakuljon ki a hozzáféréssel és a terjesztéssel kapcsolatos kérdésekben. Ezzel kapcsolatban felkérik a tagállamokat, hogy térképezzék fel a lehetséges közös stratégiákat, és vitassák meg az e közleményben kiemelt, a témába vágó – szervezeti, jogi, műszaki és pénzügyi – kérdéseket és nehézségeket. Az eszmecsere alakításához segítséget nyújthatnak az ERA-NET-hez hasonló eszközök, illetve az olyan fórumok, mint a CREST és az ESFRI.

Tekintettel a kérdés globális jellegére a Bizottság tovább folytatja az érintett szakértői és tanácsadói csoportokkal folytatott konzultációt, többek között az EIROforummal, az ESF-fel, az EURAB-bal, és a Digitális Könyvtárakkal Foglalkozó Magas Szintű Csoportjával. A Bizottság 2007 elején magas szintű konferenciát szervez az Európai Kutatási Térség tudományos kiadási gyakorlatáról.

A Bizottság arra ösztönzi az egyetemeket, a kutatási szervezeteket, a kutatásfinanszírozó testületeket és a tudományos kiadókat, hogy folytassanak eszmecserét a tudományos információk elérésének és terjesztésének új modelljeire vonatkozó helyes gyakorlattal kapcsolatban.

A lépések összefoglalása

A. Hozzáférés a Bizottság által finanszírozott kutatási eredményekhez

- A Bizottság által finanszírozott kutatási projektekben a kiadás költségei finanszírozásra jogosult költségnek minősülnek, ideértve a szabadon hozzáférhető publikálást is.

- Adott programokon belül konkrét útmutatást tesznek közzé a szabadon hozzáférhető dokumentumtárakban publikált cikkekkel kapcsolatban.

B. TÁRSFINANSZÍROZÁS KÖZÖSSÉGI PROGRAMOKON KERESZTÜL

- Körülbelül 50 millió euro 2007–2008 folyamán az infrastruktúrával, különösen a digitális dokumentumtárakkal kapcsolatos munkára.

- Közel 25 millió euro 2007–2008 folyamán a digitális megőrzésre és az együttműködést segítő eszközökre.

- Az e Tartalom plusz program keretében közel 10 millió euro a tudományos információkhoz való hozzáférésre és azok felhasználására.

C. HOZZÁJÁRULÁS A JÖVőBELI POLITIKÁRÓL SZÓLÓ ESZMECSERÉHEZ

- A digitális megőrzés gazdasági vetületét vizsgáló tanulmány.

- A publikáció üzleti modelljére és a tudományos publikálási rendszerre vonatkozó kutatások finanszírozása.

D. A POLITIKÁK EGYEZETETÉSE ÉS MEGVITATÁSA AZ ÉRDEKELT FELEKKEL

- Tanácskozások az Európai Parlamentben és a Tanácsban; további eszmecsere az érdekelt felekkel.

- A tudományos információkhoz való hozzáférés, az információk terjesztésének és megőrzésének új modelljeire vonatkozó helyes gyakorlat kölcsönös megosztása.

6. KÖVETKEZTETÉS

A tudományos információkhoz való hozzáférés, azok terjesztése és megőrzése a digitális kor nagy kihívása. Az európai információs társadalom és a kutatási politikák szempontjából kulcsfontosságú az e területek mindegyikén elért siker. A különböző érintettek eltérő álláspontot képviselnek azzal kapcsolatban, hogy hogyan javítható a hozzáférés, a terjesztés és a megőrzés.

A nyomtatott világból a digitális világba való átmenet során a Bizottság is hozzájárul az érintett felek közötti és a politikai döntéshozók/politika alakítói körében zajló vitához, és ösztönzi az olyan új modellek kidolgozását, amelyek javítják a tudományos információkhoz való hozzáférést és az információk terjesztését, emellett támogatja a megőrzést célzó, már elindult kezdeményezések európai szintű összekapcsolását.

A Bizottság e közleményt alapul véve felkéri az Európai Parlamentet és Tanácsot az idevágó kérdések megvitatására.

[1] A közleményben a „tudományos” vagy „tudomány” fogalmak az összes tudományos területen végzett kutatást magukba foglalják, a bölcsészet- és a társadalomtudományokat egyaránt ideértve.

[2] E közlemény alkalmazásában a „tudományos információ” kifejezés a publikációkat és a kutatási adatokat foglalja magában.

[3] Ezt az állítást és a dokumentumban említett adatokat alátámasztó referenciák, valamint a legfontosabb meghatározások az e közleményt kísérő, a Bizottság szolgálatai által készített munkadokumentumban találhatók.

[4] HL L 77., 1996.3.27., 20. o.

[5] Lásd az irányelv Belső Piaci Főigazgatóság által elkészített 2005-ös értékelő jelentését: http://ec.europa.eu/internal_market/copyright/docs/databases/evaluation_report_en.pdf.

[6] HL L 281., 1995.11.23., 31. o. és L 201., 2002.7.31., 37. o.

[7] Európai folyamatos hozzáférési munkacsoport: Permanent access to the records of science (folyamatos hozzáférés a tudományos dokumentumokhoz).

[8] Az alsóház tudományos és műszaki biztosságának „Scientific Publications - Free for all?” (Tudományos publikációk – Mindenkinek ingyen?) c. jelentése – HC 399-1, 2004. július, 93. o.

[9] Elfogadva Párizsban, 2004. január 30-án. Jelenleg zajlik a kérdéssel kapcsolatos OECD ajánlás megfogalmazása.

[10] http://ec.europa.eu/research/science-society/pdf/scientific-publication-study_en.pdf

[11] HL L 263., 2006.8.31., 28. o.