15.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 340/9

(1)

A szerződő felek kötelesek letétek beszedésével védekezni a származtatott ügyleti szerződő felek tekintetében jelentkező hitelkockázatok ellen, amennyiben ezeket az ügyleteket nem központi szerződő fél számolja el. Ez a rendelet meghatározza a biztosítékok kellő időben történő, pontos és megfelelően elkülönített cseréjére vonatkozó követelményeket. Ezeket a követelményeket kötelező jelleggel kell alkalmazni azokra a biztosítékokra, amelyeket a szerződő feleknek e rendelet értelmében be kell szedniük vagy el kell helyezniük. Lehetővé kell tenni ugyanakkor, hogy azok a szerződő felek, amelyek abban állapodnak meg, hogy az e rendeletben meghatározott követelményeken túlmenően szednek be vagy nyújtanak biztosítékot, megválaszthassák, hogy e standardoknak megfelelően kívánnak-e biztosítékot cserélni vagy sem.

(2)

Azoknak a szerződő feleknek, amelyekre a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti követelmények vonatkoznak, figyelembe kell venniük az említett rendelet 10. cikkében említett elszámolási értékhatárt el nem érő nem pénzügyi szerződő felek eltérő kockázati profiljait, amikor meghatározzák az ilyen szervezetekkel kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatkezelési eljárásaikat. Lehetővé kell ezért tenni a szerződő felek számára annak meghatározását, hogy a nem pénzügyi szerződő felek által okozott, az elszámolási értékhatárt el nem érő partnerkockázat szintjét biztosítékcsere útján csökkenteni kell vagy sem. Tekintettel arra, hogy az uniós elszámolási értékhatárt el nem érő, harmadik országban letelepedett nem pénzügyi szerződő felek és az ilyen, Unióban letelepedett nem pénzügyi szerződő felek kockázati profiljai azonosnak feltételezhetők, a szabályozási arbitrázs elkerülése céljából mindkét szervezettípusra azonos megközelítést kell alkalmazni.

(3)

A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szerződő feleit meg kell védeni a másik szerződő fél esetleges nemteljesítésének kockázatától. Következésképpen e szerződő felek kockázati kitettségének megfelelő kezelése érdekében letét formájában két biztosítéktípust kell alkalmazni. Az első típus a változó letét, amely tőzsdén kívüli származtatott ügyleteik aktuális piaci értékével összefüggő kitettségekkel szemben védi a szerződő feleket. A második típus az alapletét, amely azon potenciális veszteségek ellen védi a szerződő feleket, amelyek a származtatott pozíciók piaci értékében a szerződő fél nemteljesítését megelőző utolsó változóletét-csere és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek lecserélése vagy a megfelelő kockázat fedezése között bekövetkező mozgásokból származhatnak.

(4)

Mivel a központi szerződő felek az uniós jogszabályoknak megfelelően hitelintézetként is engedélyezhetők, e rendelet követelményei alól ki kell zárni azokat a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket, amelyeket a központi szerződő felek nemteljesítés kezelésére szolgáló eljárás során kötnek, mivel ezek az ügyletek jelenleg a 153/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) hatálya alá tartoznak, és ezért nem vonatkoznak rájuk a jelen rendelet rendelkezései.

(5)

Azon nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteknél, amelyek esetében a teljesítést előre kifizetett prémium garantálja, a prémiumot beszedő szerződő félnek (az opció eladójának) nincs jelenlegi vagy potenciális jövőbeli kitettsége a szerződő fél felé. A prémium kifizetése egyúttal e szerződések napi piaci értékhez történő igazítását is fedezi. Következésképpen azokban az esetekben, ahol a nettósítási halmaz ilyen opciós pozíciókat tartalmaz, lehetővé kell tenni, hogy az opció eladója úgy döntsön, hogy nem szed be az ilyen típusú tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében alapletétet vagy változó letétet mindaddig, amíg az opció eladója nincs kitéve hitelkockázatnak. A prémiumot megfizető szerződő fél (az opció vevője) azonban köteles mind alapletétet, mind a változó letétet beszedni.

(6)

Jóllehet a szerződő felek közötti kétoldalú megállapodásokban meghatározott vitarendezési eljárások hozzájárulhatnak a viták hosszának és gyakoriságának csökkentéséhez, a letéti felhívás összegére vonatkozó vita esetén a szerződő feleknek mindenekelőtt legalább a nem vitatott összeget be kell szedniük. Ez csökkenti a vitatott ügyletekből származó kockázatokat, és ezáltal biztosítja, hogy a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket a lehető legnagyobb mértékben fedezzék biztosítékokkal.

(7)

A joghatóságok közötti egyenlő feltételek biztosítása érdekében, amennyiben egy az Unióban letelepedett szerződő fél nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletet köt egy harmadik országban letelepedett szerződő féllel, mindkét irányban alapletétet és változó letétet kell cserélni. A harmadik országokban letelepedett szerződő felekkel ügyletet kötő, az Unióban letelepedett szerződő felek esetében továbbra is alkalmazni kell a kétoldalú megállapodások jogi végrehajthatóságának értékelésére és az elkülönítési megállapodások hatékonyságának értékelésére vonatkozó kötelezettséget.

(8)

Mivel a kitettségek csekély változásakor csupán korlátozott biztosítéki összegek cseréjére kerülne sor, az ilyen csere jelentette operatív terhek csökkentése érdekében a szerződő felek számára lehetővé kell tenni minimális átutalási összeg meghatározását. Biztosítani kell ugyanakkor, hogy a minimális átutalási összeg operatív eszközként szolgáljon, és azt ne használják a szerződő felek közti, biztosítékkal nem fedezett hitelkeretként. Ezért meg kell határozni a minimális átutalási összeg maximális szintjét.

(9)

Operatív okokból egyes esetekben célszerűbb lehet külön minimális átutalási összeget meghatározni az alapletét és a változó letét vonatkozásában. Ezekben az esetekben a szerződő felek számára lehetővé kell tenni, hogy külön minimális átutalási összegről állapodjanak meg a változó letét és az alapletét vonatkozásában. Mindazonáltal az egyes minimális átutalási összegek együttes összege nem haladhatja meg a minimális átutalási összeg maximális szintjét. Gyakorlati okokból lehetővé kell tenni, hogy a minimális átutalási összeg abban a pénznemben kerüljön meghatározásra, amelyben a letéteket rendes esetben kicserélik, amely nem feltétlenül az euró.

(10)

Egyes harmadik országbeli joghatóságok a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos biztosítékcserére vonatkozó követelményeik alkalmazásában a 648/2012/EU rendelettől eltérő alkalmazási kört állapíthatnak meg. Következésképpen, amennyiben ez a rendelet azt követelné meg, hogy csak a 648/2012/EU rendelet hatálya alá tartozó, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket vegyék figyelembe a határokon átnyúló nettósítási halmazokra vonatkozó letéti számítás során, akkor a különböző joghatóságokban működő szerződő feleknek adott esetben kétszer kellene elvégezniük a számításokat annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az egyes letéti követelmények szerinti eltérő fogalommeghatározásokat vagy alkalmazási köröket. Ez torzíthatja a letéti számításokat. Ezenfelül mindez valószínűleg növelné a viták kockázatát is. Következésképpen megkönnyíti a letétbeszedés folyamatát, ha a határokon átnyúló nettósítási halmazok kiterjeszthetők mindazokra a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, amelyek tekintetében egyik vagy másik joghatóságban kötelező a biztosítékcsere. Ez a megközelítés összhangban van a 648/2012/EU rendelet rendszerkockázat-csökkentési célkitűzésével, mivel ezáltal a termékek szélesebb körére terjednek ki a letéti követelmények.

(11)

A szerződő felek az alapletétet pénz formájában is beszedhetik, amely esetben a biztosítékra nem lenne levonás alkalmazandó, feltéve hogy a biztosíték pénzneme azonos az ügylet pénznemével. Azokban az esetekben azonban, amikor a pénz formájában beszedett alapletét pénzneme eltér az ügylet pénznemétől, a devizanem-eltérés devizaárfolyam-kockázatot okozhat. Ebben az esetben ezért a devizanem-eltérés miatt levonást kell alkalmazni az alapletétre. A BCBS-IOSCO keretrendszernek megfelelően nem szükséges levonást alkalmazni a pénz formájában beszedett változó letétek esetében akkor sem, ha ezeket az ügylet pénznemétől eltérő pénznemben nyújtják.

(12)

Az alapletéti követelmények szintjének meghatározásakor a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BSBS) és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) kifejezetten két szempontot vett figyelembe, amint azt „A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek letéti követelményei” című, 2015 márciusában elfogadott keretrendszer (a továbbiakban: BCBS-IOSCO keretrendszer) is tükrözi. Az első szempont az alapletéti követelmények fedezésére szolgáló jó hitelminőségű és likvid eszközök rendelkezésre állása. A második az arányosság elve, mivel a kisebb pénzügyi és nem pénzügyi szerződő feleket aránytalan mértékben sújthatják az alapletéti követelmények. Az egyenlő feltételek biztosítása érdekében e rendeletnek pontosan a BCBS-IOSCO keretrendszerben megállapítottal azonos küszöbértéket kell alkalmaznia azon összeg vonatkozásában, amely alatt a két szerződő fél nem köteles alapletétet cserélni. Ezáltal jelentős mértékben csökkenhetnek a kisebb résztvevők költségei és operatív terhei, és a 648/2012/EU rendelet általános célkitűzéseinek aláásása nélkül kezelhetők a jó minőségű és likvid eszközök rendelkezésre állásával kapcsolatos aggályok.

(13)

Jóllehet a küszöbértékeket mindig csoportszinten kell számítani, speciális esetként kezelendők a befektetési alapok, mivel ezeket egyetlen alapkezelő irányíthatja, és egyetlen csoportként vehetők számba. Azok az elkülönített eszközpoolok azonban, amelyeket nem fedez biztosítékkal, nem garantál és más módon sem támogat más befektetési alap vagy maga az alapkezelő, a csoport többi részétől viszonylag elkülönült kockázatokkal rendelkeznek. Ezeket a befektetési alapokat ezért a BCBS-IOSCO keretrendszernek megfelelően külön szervezetekként kell kezelni a küszöbértékek számításakor.

(14)

Ami az alapletétet illeti, e rendelet követelményei valószínűleg mérhető hatást gyakorolnak a piaci likviditásra, mivel a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek futamideje során a biztosítékként elhelyezett eszközök nem likvidálhatók és más módon sem használhatók fel. Ezek a követelmények jelentős változást jelentenek a piaci gyakorlatban, és bizonyos olyan operatív és gyakorlati kihívásokkal járnak, amelyeket az új követelmények hatálybalépése során kezelni kell. Tekintettel arra, hogy a változó letét már fedezi a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli határidős ügyletek értékének nemteljesítésig bekövetkezett ingadozásait, az alapletét alkalmazása tekintetében arányosnak tekintendő 8 milliárd EUR-ban megállapítani a fennálló ügyletek bruttó névleges összege küszöbértéknek a szintjét. A küszöbérték csoportszinten vagy – amennyiben a szerződő fél nem tartozik csoporthoz – az egyedi szervezet szintjén alkalmazandó. Alkalmas referenciaértékként a fennálló ügyletek aggregált bruttó névleges összegét kell alkalmazni, tekintettel arra, hogy ez a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből álló portfólió méretének és összetettségének megfelelő mérőszáma. Egyúttal olyan referenciaérték, amely könnyen követhető és közölhető. Ezek a küszöbértékek ugyanakkor a BCBS-IOSCO keretrendszerrel is összhangban vannak, és így megfelelnek a nemzetközi standardoknak.

(15)

Az aggregált bruttó névleges összeg számítása során azokat a kitettségeket is figyelembe kell venni, amelyek a letéti követelmények alól véglegesen vagy ideiglenesen vagy részlegesen mentesülő ügyletek vagy szerződő felek tekintetében állnak fenn. Ennek az az oka, hogy a szerződő fél portfóliója méretének és összetettségének meghatározásához az összes ügylet hozzájárul. Következésképpen az e rendelet követelményei alól mentesülő, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek ugyancsak relevánsak a szerződő fél portfóliója méretének, hatókörének és összetettségének meghatározása szempontjából, ezért figyelembe veendők a küszöbértékek számításában.

(16)

A sajátos kockázati profillal rendelkező egyes, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügylettípusok esetében helyénvaló különös kockázatkezelési eljárásokat megállapítani. A BCBS-IOSCO keretrendszerrel összhangban különösen helyénvaló biztosítékcserének tekintendő a változó letétek alapletétek nélküli cseréje a fizikailag teljesítendő devizaügyletek esetében. Hasonlóképpen, mivel a keresztdevizás csereügyletek felbonthatók határidős devizaügyletek sorozatává, az alapletétnek csak a kamatkomponenst kell fedeznie.

(17)

Figyelembe kell venni a fedezett kötvények kibocsátói vagy az összevont alapok biztosítékeszköz-nyújtásával kapcsolatos akadályokat. Bizonyos körülmények között ezért a fedezett kötvény kibocsátóját vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alapot nem kell biztosíték nyújtására kötelezni. Ez némi rugalmasságot tesz lehetővé a fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap számára, miközben szerződő feleik számára biztosítja a kockázatok korlátozottságát. A fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap jogi akadályokba ütközhet nem pénzbeli alapletét vagy változó letét nyújtásakor és beszedésekor, vagy pénzbeli változó letét nyújtásakor, mivel a változó letét fizetése a kötvénytulajdonosok követeléseinél előrébb sorolt követelésnek tekinthető, ami jogi akadályhoz vezethet. Ehhez hasonlóan az alapletét helyettesítésének vagy visszavonásának lehetősége ugyancsak a kötvénytulajdonosok követeléseinél előrébb sorolt, hasonló korlátokba ütköző követelésnek tekinthető. Annak azonban nincs akadálya, hogy a fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap korábban változó letétként beszedett pénzeszközt visszafizessen. A fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap szerződő feleit ezért kötelezni kell arra, hogy pénzbeli formában nyújtsanak változó letétet, amelynek részleges vagy teljes visszaszerzésére jogosultnak kell lenniük, azonban a fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap csak a korábban kapott pénzeszköz összegének megfelelő mértékben kötelezhető változó letét nyújtására.

(18)

A szerződő feleknek minden esetben értékelniük kell a nettósítási és az elkülönítési megállapodások jogi végrehajthatóságát. Amennyiben valamely harmadik ország jogi kerete tekintetében az értékelés negatív eredménnyel zárul, a szerződő feleknek a kétirányú letétcserétől eltérő megoldásokat kell alkalmazniuk. A nemzetközi standardokkal való összhang megteremtése, az érintett joghatóságokban működő szerződő felekkel való ügyletkötés lehetőségének biztosítása és az uniós szerződő felek egyenlő versenyfeltételeinek garantálása érdekében helyénvaló minimális küszöbértéket meghatározni, amely alatt a szerződő felek alapletét vagy változó letét cseréje nélkül kereskedhetnek az érintett joghatóságokban működő szerződő felekkel. Amennyiben a szerződő feleknek lehetőségük van letétek beszedésére, és biztosítható, hogy a beszedett biztosítékok tekintetében – szemben a nyújtott biztosítékokkal – teljesülnek az e rendeletben meghatározott rendelkezések, úgy az uniós szerződő feleket minden esetben kötelezni kell biztosíték beszedésére. Küszöbérték megállapításával korlátozni kell azon harmadik országbeli joghatóságokban működő szerződő felekkel kötött ügyletekből származó kitettségeket, amelyekben jogi akadályok nem teszik lehetővé a biztosítékcserét, mivel a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből származó kitettségek tekintetében a tőkekövetelmények nem tekinthetők egyenértékűnek a letétcserével, és mivel az e rendelet szerinti letéti követelmények hatálya alá tartozó szerződő feleknek nem mindegyike tartozik egyúttal tőkekövetelmények hatálya alá. Ezt a küszöbértéket úgy kell megállapítani, hogy egyszerűen legyen kiszámítható és ellenőrizhető. Megakadályozandó a rendszerszintű kockázat felhalmozódását és azt, hogy e külön elbánás lehetőséget adjon e rendelet rendelkezéseinek megkerülésére, a küszöbértéket konzervatív szinten kell megállapítani. Ez az elbánás megfelelően prudensnek tekinthető, mivel a letétek alternatívájaként egyéb kockázatcsökkentési technikák is léteznek.

(19)

Védekezésül azon eset ellen, amikor a biztosíték nem likvidálható haladéktalanul a szerződő fél nemteljesítését követően, az alapletét számítása során figyelembe kell venni a nemteljesítő szerződő féllel kötött ügyletek nettósítási halmazára vonatkozó legutóbbi biztosítékcsere és az ügyletek lezárása és a jelentkező piaci kockázat újrafedezése közötti időszakot. Ez az időszak „letéti kockázati periódusként” (MPOR) ismert, és ugyanaz az eszköz, mint amelyet az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 272. cikkének 9. pontja alkalmaz a hitelintézetek partnerkockázata vonatkozásában. Mindazonáltal, mivel a két rendelet célja eltérő, és az 575/2013/EU rendelet csak a szavatolótőke-követelmények alkalmazásában rendelkezik az MPOR számításának szabályairól, ebben a rendeletben meg kell állapítani a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kockázatkezelési eljárásaival összefüggésben alkalmazandó MPOR-ra vonatkozó különös rendelkezéseket. Az MPOR-nak figyelembe kell vennie az e rendelet által a letétcsere tekintetében előírt eljárásokat.

(20)

Az alapletétet és a változó letétet általában a végrehajtást követő munkanap végéig kell kicserélni. Hosszabb határidő engedélyezett azonban a változó letét cseréje esetében, amennyiben ezt az MPOR megfelelő számításával kompenzálják. További lehetőségként, amennyiben nem alkalmazandó alapletét-követelmény, a határidő megfelelő mennyiségű kiegészítő változó letét beszedése esetén meghosszabbítandó.

(21)

Az alapletétmodellek kidolgozása és a megfelelő MPOR számítása során a szerződő feleknek figyelembe kell venniük, hogy a modelleknek tükrözniük kell a piaci likviditást, az adott piacon működő szereplők számát és a vonatkozó, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek volumenét. Egyúttal olyan modellt kell kidolgozni, amelyet mindkét fél képes megérteni és reprodukálni, és amelyre vitarendezés során támaszkodni lehet. Ezért a szerződő felek számára lehetővé kell tenni, hogy kizárólag a piaci feltételek függvényében kalibrálják a modellt és számítsák az MPOR-t, anélkül, hogy becsléseiket az egyes szerződő felek sajátosságaihoz kelljen igazítaniuk. Ez ugyanakkor azzal jár, hogy a szerződő felek eltérő modelleket választhatnak az egymás közt cserélendő alapletét összegének számításához, és hogy ezek az összegek nem feltétlenül lesznek szimmetrikusak.

(22)

Miközben az alapletétmodellt kellő gyakorisággal újra kell kalibrálni, bármely újrakalibrálás váratlan változásokat okozhat a letéti követelmények szintjében. Ennek okán megfelelő időtartamot kell megállapítani, amelynek során a letétcserére továbbra is az előző kalibrálásnak megfelelően kerülhet sor. Ezáltal a szerződő feleknek elegendő idő áll majd rendelkezésükre az újrakalibrálásból fakadó letéti felhívások teljesítéséhez.

(23)

A biztosítékot szabadon átruházhatónak kell tekinteni, amennyiben a biztosítékot nyújtó szerződő fél nemteljesítése esetén nem állnak fenn szabályozási vagy jogi korlátok vagy harmadik fél által benyújtott igények, utóbbiak közé sorolva a harmadik fél letétkezelő által benyújtott igényeket is. Bizonyos igények, így a biztosíték átruházásával kapcsolatos, minden értékpapírtranszferre szokásosan alkalmazott zálogjog formájában érvényesített díjak és költségek azonban nem tekintendők ilyen korlátnak, mivel ellenkező esetben olyan helyzet állna elő, amelyben minden esetben korlát lenne azonosítható.

(24)

A biztosítékot beszedő szerződő félnek rendelkeznie kell az ahhoz szükséges operatív kapacitásokkal, hogy a biztosítékot nyújtó szerződő fél nemteljesítése esetén likvidálja a biztosítékot. A biztosítékot beszedő szerződő félnek egyúttal képesnek kell lennie arra, hogy a likvidálásból befolyó pénzbevételt másik szerződő féllel kötött egyenértékű ügylethez használja, vagy a keletkező kockázatokat fedezze. A piachoz való hozzáférést ezért előfeltételként kell megszabni a biztosítékot beszedő szerződő fél tekintetében, annak érdekében, hogy az ésszerű időn belül eladhassa vagy repoügylet keretében hasznosíthassa a biztosítékot. Ez a képesség nem függhet a biztosítékot nyújtó szerződő féltől.

(25)

A beszedett biztosítéknak kellően likvidnek és kellően jó hitelminőségűnek kell lennie ahhoz, hogy a biztosítékot beszedő fél a másik szerződő fél nemteljesítése esetén jelentős értékváltozás miatti veszteség nélkül likvidálhassa a pozíciókat. A biztosíték hitelminőségét elismert módszertan, például külső hitelminősítő intézetek minősítései alapján kell értékelni. A külső minősítésekre való gépies ráhagyatkozás kockázatának csökkentése érdekében mindazonáltal számos további védintézkedést kell bevezetni. Ezeknek – a külső hitelminősítésre való túlzott ráhagyatkozásból keletkező esetleges hirtelen kilengések hatékony csökkentése céljából – magukban kell foglalniuk a belső minősítésen alapuló, engedélyezett modell használatának lehetőségét és azt a lehetőséget, hogy leminősítés következtében elismerhetetlenné vált biztosíték felváltása késleltethető legyen.

(26)

Noha a levonások csökkentik annak kockázatát, hogy a beszedett biztosíték pénzügyi stresszhelyzetben nem lesz elegendő a letéti igények fedezésére, nem pénzbeli biztosítékeszközök elfogadásakor más kockázatcsökkentő tényezőket is szükséges alkalmazni a hatékony likvidálás biztosítása érdekében. A szerződő feleknek különösen biztosítaniuk kell, hogy a beszedett biztosíték kellő mértékben diverzifikált legyen egyedi kibocsátók, kibocsátótípusok és eszközosztályok tekintetében.

(27)

A rendszerszinten nem jelentős szerződő felek által nyújtott biztosíték likvidálásának pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatása korlátozott. Továbbá, a kisebb tőzsdén kívüli származtatott ügyleti portfólióval rendelkező szerződő felek számára komoly terhet jelenthetnek az alapletétre vonatkozó koncentrációs határértékek, mivel az ilyen szerződő felek sokszor csupán korlátozott mértékben tudnak elismerhető biztosítékokat nyújtani. Ezért – jóllehet a biztosítékok diverzifikálása érvényes kockázatcsökkentő tényező – a rendszerszinten nem jelentős szerződő felek számára nem kell előírni a biztosítékok diverzifikálását. Másfelől a rendszerszinten jelentős pénzügyi intézmények és más olyan, egymással kereskedő szerződő felek számára, amelyek jelentős tőzsdén kívüli származtatott ügyleti portfólióval rendelkeznek, legalább az alapletét vonatkozásában és a tagállamok hitelviszonyt megtestesítő szuverén értékpapírjait magukban foglaló, elismerhető biztosítékok tekintetében is elő kell írni a koncentrációs határértékek alkalmazását. Ezek a szerződő felek kellően fejlettek ahhoz, hogy a biztosítékok kellő diverzifikálása érdekében átalakítsák a biztosítékokat vagy több piacot és kibocsátót érjenek el. Az uniós jog értelmében rendszerszinten jelentős intézmények azonosításáról a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 131. cikke rendelkezik. Tekintettel azonban a 648/2012/EU rendelet tág alkalmazási körére, mennyiségi küszöbértéket kell bevezetni annak érdekében, hogy a koncentrációs határértékek azokra a szerződő felekre is alkalmazandók legyenek, amelyek a jelenlegi osztályozás szerint ugyan nem feltétlenül minősülnek rendszerszinten jelentős intézménynek, ám tőzsdén kívüli származtatott ügyleti portfóliójuk mérete miatt koncentrációs határértéket kell esetükben alkalmazni.

(28)

A nyugdíjkonstrukció-rendszerek kétoldalú biztosítéki követelmények hatálya alá tartoznak. Fontos azonban elkerülni, hogy ezek a követelmények túlzott terhet jelentsenek e rendszerek várható teljesítményére és következésképpen a majdani nyugdíjasoknak fizetett nyugdíjjárandóságra. Mivel a nyugdíjkonstrukció-rendszerek nyugdíjasok felé fennálló kötelezettségei hazai pénznemben denomináltak, befektetéseiket is azonos pénznemben kell denominálni a devizanem-eltérésből származó költségek és kockázatok elkerülése érdekében. Helyénvaló ezért rendelkezni arról, hogy a koncentrációs határértékek ne ugyanolyan módon vonatkozzanak a nyugdíjkonstrukció-rendszerekre, mint más szerződő felekre. Fontos ugyanakkor, hogy megfelelő kockázatkezelési eljárások működjenek e speciális rendszerből származó esetleges koncentrációs kockázatok nyomon követésére és kezelésére. E rendelkezések nyugdíjkonstrukció-rendszerekre történő alkalmazását nyomon kell követni és a piaci fejlemények fényében felül kell vizsgálni.

(29)

Annak elismeréseként, hogy a pénzbeli biztosíték elkülönítése gyakran nehézséget jelent, lehetővé kell tenni, hogy a szerződő felek korlátozott összegben nyújthassanak pénzbeli alapletétet, és hogy a letétkezelők újra befektethessék ezt a pénzbeli biztosítékot. Mindazonáltal a letétkezelő által tartott készpénz a letétkezelőnek a biztosítékot nyújtó szerződő féllel szembeni kötelezettsége, amely a biztosítékot nyújtó szerződő fél számára hitelkockázatot képvisel. Ezért a rendszerszintű kockázat csökkentése érdekében a pénzeszközök formájában nyújtott alapletétre diverzifikációs követelményeket kell alkalmazni legalább a rendszerszinten jelentős intézmények esetében. A rendszerszinten jelentős intézményeket kötelezni kell arra, hogy korlátozzák a pénzben beszedett alapletétek összegét, vagy a kitettségeket több letétkezelő igénybevételével diverzifikálják.

(30)

A biztosíték értéke nem mutathat jelentős pozitív korrelációt a biztosítékot nyújtó fél hitelképességével vagy a mögöttes, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, származtatott ügyleti portfólió értékével, mivel ez aláásná a beszedett biztosíték által nyújtott védelem hatékonyságát. Ennek megfelelően meg kell tiltani a biztosítékot nyújtó fél vagy a kapcsolt szervezetei által kibocsátott értékpapírok biztosítékként való elfogadását. A szerződő feleket kötelezni kell annak nyomon követésére is, hogy a beszedett biztosíték ne képviseljen egyéb rossz irányú kockázatot.

(31)

A teljesítő szerződő fél számára lehetővé kell tenni, hogy a szerződő fél nemteljesítése esetén kellően rövid idő alatt likvidálhassa az alapletétként vagy változó letétként beszedett biztosítékeszközöket, ezáltal védekezve a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteken elszenvedett veszteségek ellen. Ezeknek az eszközöknek ezért fölöttébb likvidnek kell lenniük, és nem lehetnek kitéve túlzott hitelkockázatnak, piaci kockázatnak vagy devizatárfolyam-kockázatnak. Amennyiben a biztosíték értéke mégis kitett ilyen kockázatoknak, megfelelően kockázatérzékeny levonásokat kell alkalmazni.

(32)

A szerződő feleknek hatékony operatív eljárásokat kell működtetniük a biztosítékok kellő időben történő átruházásának biztosítására. Ennek érdekében a kétoldalú biztosítékcserét szabályozó eljárásoknak kellőképpen részletesnek, átláthatónak és stabilnak kell lenniük. Amennyiben a szerződő felek nem állapodnak meg a letéti felhívások hatékony számítására, kommunikálására és véglegesítésére vonatkozó operatív keretekről, és ezeket nem hozzák létre, az vitákhoz és a biztosítékcsere elmulasztásához vezethet, aminek következtében biztosíték nélkül maradhatnak tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos kitettségek. Rendkívül lényeges ezért, hogy a szerződő felek egyértelmű belső szabályozást és standardokat alakítsanak ki a biztosítéktranszfer tekintetében. Az e szabályozástól való eltéréseket szigorúan meg kell vizsgálnia minden olyan releváns belső érdekelt félnek, amely ezen eltérések engedélyezéséért felelős. A biztosíték operatív cseréjére alkalmazandó feltételeket emellett pontosan, részletesen, megbízhatóan, késedelem nélkül és következetesen nyilván kell tartani.

(33)

A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket kötő szerződő feleknek a jogbiztonság elősegítése érdekében biztosítékcsere-megállapodást kell kötniük. A biztosítékcsere-megállapodásnak következésképpen a szerződő felek nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó valamennyi lényeges jogára és kötelezettségére ki kell terjednie.

(34)

A biztosítékot nyújtó szerződő fél nemteljesítése esetén a biztosíték védi a biztosítékot beszedő felet. Mindkét szerződő fél felelős ugyanakkor azért is, hogy a beszedett biztosítékot olyan módon kezeljék, amely a biztosítékot beszedő szerződő fél nemteljesítése esetén nem növeli az elhelyezett többletbiztosíték elvesztésének kockázatát a biztosítékot nyújtó szerződő fél számára. Következésképpen a szerződő felek közötti kétoldalú megállapodásnak mindkét szerződő fél számára lehetővé kell tennie, hogy amikor erre jogosultakká válnak, kellő időben hozzáférjenek a biztosítékhoz; ez indokolja az elkülönítésre és a megállapodás hatékonyságának e tekintetben való értékelésére vonatkozó szabályokat, figyelembe véve az egyes joghatóságokban érvényesülő jogi korlátokat és piaci gyakorlatokat.

(35)

Az alapletétként beszedett biztosíték újbóli elzálogosítása vagy felhasználása új kockázatokat hozna létre a szerződő felek számára, mivel nemteljesítés esetén harmadik felek követelésekkel élhetnének az eszközök tekintetében. A biztosíték eredeti beszedője vagy a harmadik fél nemteljesítése esetén felmerülő jogi és operatív nehézségek késleltethetnék vagy akár el is lehetetleníthetnék a biztosíték visszajuttatását. A keretrendszer hatékonyságának megőrzése és a partnerkockázat megfelelő csökkentése érdekében ezért meg kell tiltani az alapletétként beszedett biztosíték újbóli elzálogosítását vagy felhasználását.

(36)

Tekintettel a pénzeszközök elkülönítésével kapcsolatos nehézségekre, a pénzbeli biztosíték cseréjére vonatkozóan egyes joghatóságokban követett jelenlegi gyakorlatokra és az értékpapírokkal szemben a pénzbeli biztosíték használatának szükségességére azokban az esetekben, amikor az értékpapírtranszfert operatív tényezők akadályozhatják, az alapletétként beszedett pénzbeli biztosítékot minden esetben központi banknál vagy harmadik fél hitelintézetnél kell elhelyezni, mivel ez biztosítja az ügylet két szerződő felétől való elkülönítést. Az elkülönítés biztosítása érdekében a harmadik fél hitelintézet nem tartozhat a szerződő felek bármelyikének csoportjával azonos csoportba.

(37)

Amennyiben valamely szerződő fél a csoporton belüli ügyletekre vonatkozó mentesség alkalmazásának szándékáról értesíti az érintett illetékes hatóságot, a szerződő félnek minden releváns, az illetékes hatóság számára az értékelés elvégzéséhez szükséges információt tartalmazó teljes dokumentációt be kell nyújtania annak érdekében, hogy az illetékes hatóság dönthessen a mentesség feltételeinek megvalósulásáról.

(38)

Valamely csoport csak számos feltétel teljesítése esetén tekinthető megfelelően helyénvaló és megbízható kockázatkezelési eljárásokat alkalmazó csoportnak. A csoportnak folyamatosan nyomon kell követnie a csoporton belüli kitettségeket, és a csoporton belüli, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből származó kötelezettségek kellő időben történő teljesítését a csoporton belüli ügyletek összetettségének megfelelő, csoportszintű nyomonkövetési és likviditási eszközök alapján garantálni kell.

(39)

A csoporton belüli ügyletekre vonatkozó mentesség alkalmazhatósága érdekében biztosítani kell, hogy jogszabályi, szabályozási, adminisztratív vagy az alkalmazandó jog által előírt egyéb kötelező rendelkezésből származó korlát ne akadályozhassa meg a csoporton belüli szerződő feleket abban, hogy teljesítsék a csoporton belüli ügyletek feltételei szerinti pénzátutalásokkal, illetve kötelezettségek vagy értékpapírok visszafizetésével kapcsolatos kötelezettségeiket. Hasonlóképpen, a csoporton belüli szerződő felek vagy a csoport nem működtethet olyan operatív vagy kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek azt eredményezhetik, hogy fizetési kötelezettségek napi esedékessé válásakor nem állnak rendelkezésre eszközök a kifizetés teljesítésére, vagy amelyek lehetetlenné teszik az eszközök haladéktalan elektronikus átutalását.

(40)

Ez a rendelet számos olyan részletes követelményt tartalmaz, amely a letétnyújtási kötelezettség alóli csoportszinten alkalmazható mentességre vonatkozik a csoporton belüli ügyletek esetén. E követelményeken túlmenően, amennyiben a csoporton belüli szerződő felek egyike olyan harmadik országban telepedett le, amelynek esetében még nem állapították meg a 648/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerint az egyenértékűséget, a csoport köteles változó letétet és megfelelően elkülönített alapletétet cserélni minden, ilyen harmadik országban letelepedett leányvállalattal kötött csoporton belüli ügylet esetében. A letéti követelmények aránytalan alkalmazásának megelőzése és az elszámolási kötelezettségre vonatkozó hasonló követelmények figyelembevétele érdekében az említett kötelezettséget késleltetve kell bevezetni. Ezáltal elegendő idő biztosítható az egyenértékűség megállapítását célzó folyamat lezárására, és elkerülhető, hogy az erőforrásokat rossz hatékonyság mellett csoportosítsák a harmadik országbeli leányvállalatokat működtető csoportokhoz.

(41)

Az arányosság elvét figyelembe véve a kisebb portfólióval, következésképpen általában kisebb méretű üzleti tevékenységgel rendelkező szerződő felek számára hosszabb időt kell biztosítani ahhoz, hogy az e rendeletben meghatározott követelményekhez igazítsák belső rendszereiket és eljárásaikat. A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből származó kockázatok csökkentése és e rendelet arányos alkalmazása közötti helyes egyensúly megteremtése, valamint a nemzetközi konzisztencia megvalósítása, a szabályozási arbitrázs lehetőségeinek minimalizálása és a piaci zavarok elkerülése érdekében a követelményeket fokozatosan kell bevezetni. A bevezetési időszak figyelembe veszi a BCBS-IOSCO keretrendszerben megállapított ütemtervet, amelyet egy, az uniós hitelintézetekre is kiterjedő mennyiségi hatásvizsgálat alapján fogadtak el.

(42)

A rendelet (*1) meghatározza a fizikailag teljesítendő határidős devizaügyletek uniós fogalmát. Jelenleg azonban ez a fogalommeghatározás még nem alkalmazandó, és ezeket a termékeket az Unióban nem egységesen definiálják. Ezért elkerülendő az egyenlőtlen uniós feltételek kialakítását, a megfelelő kockázatcsökkentési technikák bevezetését össze kell hangolni a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazásának időpontjával. A kockázatcsökkentési technikák túlzottan késedelmes bevezetésének elkerülése érdekében mindazonáltal konkrét alkalmazási dátum is meghatározásra kerül.

(43)

A piac szétaprózódásának elkerülése és az Unióban letelepedett uniós szerződő felek egyenlő globális szintű versenyfeltételeinek biztosítása érdekében, valamint tekintettel arra a tényre, hogy egyes joghatóságokban a változó letétek és az alapletétek cseréjére részvényopciók és részvényindex-opciók esetében nem vonatkoznak egyenértékű letéti követelmények, az e termékekre vonatkozó követelményeket fokozatosan kell bevezetni. A bevezetési időszak időt ad más joghatóságok szabályozási folyamatainak nyomon követésére és annak biztosítására, hogy megfelelő követelmények vonatkozzanak az Unióban az ilyen ügyletekkel kapcsolatos partnerkockázatok csökkentésére a szabályozási arbitrázs lehetőségének egyidejű kizárása mellett.

(44)

A jogbiztonság és a pénzügyi piacok esetleges zavarainak elkerülése érdekében helyénvaló pontosítani a meglévő ügyletek kezelésére vonatkozó szabályokat.

(45)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság által a Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(46)

Az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság nyilvános konzultációt tartott a rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetről, elvégezték a kapcsolódó költség-haszon elemzést, és kikérték az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport, az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 37. cikkével összhangban létrehozott biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 37. cikkével összhangban létrehozott értékpapírpiaci érdekképviseleti csoport véleményét.

(47)

Az 1093/2010/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének ötödik, hatodik és hetedik albekezdésében, az 1095/2010/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének ötödik, hatodik és hetedik albekezdésében és az 1094/2010/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének ötödik, hatodik és hetedik albekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően ez a rendelet módosításokat tartalmaz ahhoz a szabályozástechnikai standardtervezethez képest, amelyet az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, valamint az Európai Értékpapírpiaci Hatóság hivatalos vélemény formájában nyújtott be újra a Bizottságnak a Bizottság javasolt módosításai alapján,

a)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben alkalmazott biztosítékok elismerhetősége, a 2. szakasznak megfelelően;

b)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben alkalmazott letétek számítása és beszedése, a 3. szakasznak megfelelően;

c)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben alkalmazott biztosítékok kezelése és elkülönítése, az 5. szakasznak megfelelően;

d)

a biztosítékok kiigazított értékének számítása, a 6. szakasznak megfelelően;

e)

a szerződő felek közötti információcsere és az (1) bekezdésben említett kockázatkezelési eljárások alóli kivételek engedélyezése és nyilvántartása;

f)

a II. fejezetben meghatározott kivételek jelentése a felső vezetésnek;

g)

a szerződő felek által legkésőbb a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügylet megkötéséig véglegesítendő, szükséges megállapodások feltételei, ideértve a nettósítási megállapodás és a 3. cikknek megfelelő biztosítékcsere-megállapodás feltételeit is;

h)

a biztosíték likviditásának időszakos ellenőrzése;

i)

nemteljesítés esetén a biztosíték kellő időben történő visszanyerése a biztosítékot nyújtó szerződő fél által a biztosítékot beszedő szerződő féltől; valamint

j)

a csoporton belüli ügyletnek minősülő, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből eredő kitettségek rendszeres nyomon követése és az ilyen ügyletekből származó kötelezettségek kellő időben történő teljesítése.

a)

a szerződő felek közötti fizetési kötelezettségek;

b)

a fizetési kötelezettségek nettósításának feltételei;

c)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek nemteljesítési eseményei vagy egyéb megszűnési eseményei;

d)

a fizetési kötelezettségekkel kapcsolatban használt valamennyi számítási módszer;

e)

a fizetési kötelezettségek megszűnéskori nettósításának feltételei;

f)

a jogok és kötelezettségek megszűnéskori átruházása;

g)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó irányadó jog.

a)

a szükséges biztosíték szintje és típusa;

b)

az elkülönítésre vonatkozó intézkedések;

c)

a nettósítási halmaz, amelyre a biztosítékcsere vonatkozik;

d)

a letéti felhívást tartalmazó értesítésekre, azok visszaigazolására és módosítására vonatkozó eljárások;

e)

a letéti felhívások teljesítésére vonatkozó eljárások az egyes elismerhető biztosítéktípusok esetében;

f)

a letétszámítási és biztosítékértékelési feladatok elosztása és e feladatok teljesítésével kapcsolatos eljárások, módszerek, határidők;

g)

nemteljesítésnek minősülő vagy a megállapodás megszűnését eredményező események;

h)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó jog;

i)

a biztosítékcsere-megállapodásra alkalmazandó jog.

a)

pénzeszköz, valamely számlán bármilyen pénznemben jóváírt pénz vagy pénz visszafizetésére szóló hasonló követelés, például pénzpiaci letét formájában;

b)

arany, „good delivery” minősítésű kiutalt tömbarany formájában;

c)

tagállami központi kormányzat vagy központi bank által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

d)

olyan tagállami regionális kormányzat vagy helyi hatóság által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek kitettségeit az 575/2013/EU rendelet 115. cikkének (2) bekezdése értelmében úgy kell kezelni, mint az adott tagállam központi kormányzatával szembeni kitettségeket;

e)

olyan tagállami közszektorbeli intézmény által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek kitettségeit az 575/2013/EU rendelet 116. cikkének (4) bekezdése értelmében úgy kell kezelni, mint az adott tagállam központi kormányzatával, regionális kormányzatával vagy helyi hatóságával szembeni kitettségeket;

f)

a d) pontban említettől eltérő tagállami regionális kormányzat vagy helyi hatóság által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

g)

az e) pontban említettől eltérő tagállami közszektorbeli intézmény által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

h)

az 575/2013/EU rendelet 117. cikkének (2) bekezdésében felsorolt multilaterális fejlesztési bank által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

i)

az 575/2013/EU rendelet 118. cikkében felsorolt nemzetközi szervezet által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

j)

harmadik ország kormányzata vagy központi bankja által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

k)

harmadik országnak a d) és e) pont követelményeit teljesítő regionális kormányzata vagy helyi hatósága által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

l)

harmadik országnak a d) és e) pontban említettől eltérő regionális kormányzata vagy helyi hatósága által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

m)

hitelintézet vagy befektetési vállalkozás által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, beleértve a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvényeket;

n)

vállalati kötvény;

o)

az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 61. pontja szerinti – az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 63. pontja szerinti újra-értékpapírosításnak nem minősülő – értékpapírosítás legelőbbre sorolt ügyletrészsorozata;

p)

átváltoztatható kötvény, amennyiben a kötvény kizárólag az 575/2013/EU rendelet 197. cikke (8) bekezdésének a) pontja alapján meghatározott indexben szereplő részvényre váltható át;

q)

az 575/2013/EU rendelet 197. cikke (8) bekezdésének a) pontja alapján meghatározott indexben szereplő részvény;

r)

átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) befektetési jegye vagy részvénye, amennyiben teljesülnek az 5. cikkben meghatározott feltételek.

a)

az eszközt nem a biztosítékot nyújtó szerződő fél bocsátja ki;

b)

az eszközt kibocsátó szervezet és a biztosítékot nyújtó szerződő fél nem tartozik azonos csoporthoz;

c)

az eszköz vonatkozásában nem merül fel az 575/2013/EU rendelet 291. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott jelentős mértékű rossz irányú kockázat.

a)

a befektetési jegyek vagy részvények nyilvános napi árjegyzéssel rendelkeznek;

b)

az ÁÉKBV a 4. cikk (1) bekezdése szerinti elismerhető eszközökbe történő befektetésekre korlátozódik;

c)

az ÁÉKBV megfelel az 575/2013/EU rendelet 132. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

a)

a biztosítékot beszedő szerződő fél (3) bekezdésben említett belső minősítése;

b)

a biztosítékot nyújtó szerződő fél (3) bekezdésben említett belső minősítése, amennyiben ez a szerződő fél az Unióban vagy olyan harmadik országban letelepedett, ahol a 2013/36/EU irányelv 127. cikkének megfelelően az uniós jogban meghatározottal egyenértékűnek minősített összevont alapú felügyelet hatálya alatt áll;

c)

az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 98. pontjában meghatározott, elismert külső hitelminősítő intézet által kibocsátott hitelminősítés vagy az említett rendelet 137. cikkében említett, exporthitel-ügynökség általi hitelminősítés.

a)

4 vagy rosszabb, az (1) bekezdésben említett eszközök esetében;

b)

rosszabb mint 4, a (2) bekezdésben említett eszközök esetében.

a)

meg kell tiltaniuk, hogy a szerződő felek a (3) bekezdésben említett hitelminőségi besorolást kapott további eszközöket cseréljenek;

b)

ütemtervet kell létrehozniuk a (3) bekezdésben említett hitelminőségi besorolást kapott és biztosítékként már kicserélt eszközök két hónapot nem meghaladó időtartamon belüli lecserélésére;

c)

meg kell határozniuk egy olyan hitelminőségi besorolást, amelynek esetében a (3) bekezdésben említett eszközöket azonnal le kell cserélni;

d)

lehetővé kell tenniük, hogy a szerződő felek növeljék a vonatkozó biztosítékra alkalmazandó levonást (haircut), amennyiben a biztosítékot nem cserélték le a b) pontban említett ütemtervnek megfelelően.

a)

a 4. cikk (1) bekezdésének b), f), g) és l)–r) pontjában említett eszközosztályból beszedett, azonos kibocsátó vagy azonos csoporthoz tartozó szervezetek által kibocsátott alapletét értékének összege nem haladhatja meg a következő értékek közül a nagyobbat:

b)

a 4. cikk (1) bekezdésének o), p) és q) pontjában említett eszközosztályból beszedett alapletét értékének összege nem haladhatja meg a következő értékek közül a nagyobbat, amennyiben a p) és q) pontban említett eszközosztályba tartozó eszközöket az 575/2013/EU rendelet által meghatározott intézmények bocsátották ki:

a)

a 4. cikk (1) bekezdésének c)–l) pontjában említett eszközosztályokból beszedett, azonos kibocsátó vagy azonos országban székhellyel rendelkező kibocsátók által kibocsátott alapletét értékének összege nem haladhatja meg az adott szerződő féltől beszedett alapletét értékének 50 %-át.

b)

Pénzbeli alapletét beszedése esetén, az a) pontban említett 50 %-os koncentrációs határértéknek figyelembe kell vennie az adott pénzeszközt tartó harmadik fél vagy letétkezelő által okozott kockázati kitettségeket is.

a)

a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének megfelelően globálisan rendszerszinten jelentős intézményként (G-SII) azonosított intézmények;

b)

a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének megfelelően egyéb rendszerszinten jelentős intézményként (O-SII) azonosított intézmények;

c)

nyugdíjkonstrukció-rendszernek nem minősülő szerződő felek, amelyek esetében a beszedendő biztosítékok értékének összege meghaladja az 1 milliárd EUR-t.

a)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli, új származtatott ügyletet végrehajtják, vagy azt felveszik a nettósítási halmazba;

b)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli, meglévő származtatott ügylet lejár, vagy azt eltávolítják a nettósítási halmazból;

c)

a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli, meglévő származtatott ügylet fizetési eseményt vagy teljesítést vált ki, ide nem értve letétek nyújtását vagy beszedését;

d)

amennyiben az alapletétet a 11. cikk (1) bekezdésében említett sztenderd módszernek megfelelően számítják ki, és a lejáratig hátralévő idő csökkenése miatt a meglévő ügyletet a IV. melléklet 1. pontjában említett eszközkategória tekintetében átsorolják;

e)

amennyiben a megelőző tíz munkanapon nem került sor számításra.

a)

amennyiben a két szerződő fél azonos időzónához tartozik, a számítást a megelőző munkanap nettósítási halmaza alapján kell elvégezni;

b)

amennyiben a két szerződő fél nem azonos időzónához tartozik, a számítást a nettósítási halmazban lévő azon ügyletek alapján kell elvégezni, amelyeket azon időzóna megelőző munkanapján 16.00 óra előtt kötöttek meg, ahol elsőként lett 16.00 óra.

a)

a változó letét számításának a 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott napján;

b)

a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a változó letét számításának a 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott napját követő két munkanapon belül bocsátja rendelkezésre.

a)

olyan származtatott ügyleteket tartalmazó nettósítási halmazok, amelyekre e rendeletnek megfelelően nem vonatkozik alapletét-követelmény, amennyiben a biztosítékot nyújtó szerződő fél a változó letét számításának napján vagy azt megelőzően a 15. cikknek megfelelően az alapletétekre alkalmazandóval megegyező módon számított, elismerhető biztosítékeszközöket tartalmazó változóletét-előleget nyújtott, amelyre a biztosítékot beszedő szerződő fél a számítás napja és a beszedés napja közötti (a számítás napját is tartalmazó) napok számával egyenlő vagy annál hosszabb letéti kockázati periódust (MPOR) alkalmazott;

b)

olyan ügyleteket tartalmazó nettósítási halmazok, amelyekre e rendeletnek megfelelően alapletét-követelmény vonatkozik, amennyiben az alapletét a következő módszerek egyike révén kiigazításra került:

a)

a modell tartalmazza a nettósítási halmazban lévő ügyletek pénznemének megfelelő kockázati tényezőket;

b)

a modell tartalmazza az említett ügyletek pénznemének megfelelő kamatkockázati tényezőket;

c)

a hozamgörbét legalább hat lejárati csoportra kell felosztani a főbb devizák és piacok kamatkockázati kitettségei tekintetében;

d)

a modell tükrözi a különböző hozamgörbék és különböző lejárati csoportok közötti mozgások kockázatát;

e)

a modell külön kockázati tényezőket tartalmaz legalább minden egyes olyan részvényre, részvényindexre, árura vagy áruindexre, amely az említett ügyletek vonatkozásában jelentősnek minősül;

f)

a modell tükrözi a kevéssé likvid pozíciókból és a korlátozott árátláthatóságú pozíciókból reális piaci forgatókönyvek mellett származó kockázatokat;

g)

a modell tükrözi az olyan származtatott ügyletekből származó, a modell egyéb jellemzői által nem mért kockázatokat, amelyek alapterméke hitelkockázati ügylet;

h)

a modell tükrözi a hasonló (de nem azonos) mögöttes kockázati tényezők közötti mozgások kockázatát és a lejárati eltérésekből származó értékváltozásoknak való kitettséget;

i)

a modell tükrözi a főbb nem lineáris függőségeket;

j)

a modell tartalmaz a modell teljesítményét statisztikai vizsgálatokkal mérő utótesztelési módszereket;

k)

a modell meghatározza, mely események váltanak ki modellcserét, újrakalibrálást vagy más korrekciós intézkedést.

a)

a szerződő felek közötti legutolsó változóletét-csere és a szerződő fél nemteljesítése között eltelt időszakot;

b)

az egyes, nettósítási halmazban lévő, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek felváltásához vagy az azokból származó kockázatok fedezéséhez szükséges becsült időszakot, figyelembe véve az adott típusú ügyletek piacának likviditását, az adott piacon kereskedett, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek teljes volumenét és a piaci szereplők számát.

a)

a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, vagy nem tükrözik egy adott, a nettósítási halmazba tartozó tőzsdén kívüli származtatott ügylet vagy ügyletportfólió tényleges volatilitását;

b)

a helyettesítő adatok használata konzervatív letéti szinteket eredményez.

a)

kamatláb, deviza és infláció;

b)

részvény;

c)

hitel;

d)

áru és arany;

e)

egyéb.

a)

a modell kezdeti validálása a modellt kidolgozó személyektől független, megfelelő képesítéssel rendelkező személyek által;

b)

a modell újbóli validálása az alapletétmodell jelentős módosításakor, de legalább évente;

c)

rendszeres ellenőrzési eljárás a következők értékelésére:

a)

lehetővé kell tennie, hogy bármely jól tájékozott harmadik fél megértse az alapletétmodell felépítését és működésének részleteit;

b)

tartalmaznia kell az alapletétmodell legfontosabb feltételezéseit és korlátait;

c)

meg kell határoznia azokat a körülményeket, amelyek között az alapletétmodellben használt feltételezések érvényüket vesztik.

a)

a tartott biztosítékok napi értékének számítása, a 6. szakasznak megfelelően;

b)

a kapott biztosítékhoz való hozzáférést lehetővé tevő jogi konstrukciók és biztosítéktartási struktúra, amennyiben a biztosítékot harmadik fél tartja;

c)

hogy a biztosítékot fizetésképtelenség által nem érintett letéti számlákon tartják, amennyiben az alapletétet a biztosítékot nyújtó szerződő fél tartja;

d)

hogy a nem pénzbeli alapletétet a (3) és (4) bekezdésnek megfelelően tartják;

e)

hogy a pénzbeli alapletétet központi banknál vagy olyan hitelintézetnél vezetett pénzszámlákon tartják, amely megfelel a következő feltételeknek:

(f)

a fel nem használt biztosíték rendelkezésre állása a felszámoló vagy a nemteljesítő szerződő fél más fizetésképtelenségi tisztviselője számára;

(g)

hogy az alapletét a biztosítékot beszedő szerződő fél nemteljesítése esetén szabadon és kellő időben átruházható a biztosítékot nyújtó szerződő félre;

(h)

hogy a nem pénzbeli biztosíték bármely szabályozási vagy jogi korlát vagy harmadik fél által benyújtott igény nélkül átruházható, utóbbiak közé sorolva a biztosítékot beszedő szerződő fél vagy harmadik fél letétkezelő felszámolója által benyújtott igényt, kivéve a letéti számla vezetésével kapcsolatos díjakra és költségekre képzett zálogjogot és az ilyen biztosíték tartását lehetővé tevő elszámolási rendszerekben minden értékpapírra szokásosan alkalmazott zálogjogot.

(i)

hogy bármely fel nem használt biztosítékot teljes egészében, a biztosíték beszedésével és tartásával kapcsolatos költségek levonásával vissza kell juttatni a biztosítékot nyújtó szerződő félnek.

a)

a helyettesítés megfelel a szerződő felek közötti, 3. cikkben említett megállapodás feltételeinek;

b)

az alternatív biztosíték a 2. szakasznak megfelelően elismerhető;

c)

az alternatív biztosíték értéke a vonatkozó levonások után elegendő valamennyi letéti követelmény teljesítéséhez.

a)

elkülönítés biztosítékot tartó harmadik fél vagy letétkezelő könyveiben és nyilvántartásában;

b)

elkülönítés egyéb jogilag kötelező érvényű konstrukciók útján.

a)

amennyiben a biztosítékot beszedő szerződő fél a biztosítékot saját számlás alapon tartja, azt elkülöníti egyéb saját számlás eszközeitől;

b)

amennyiben a biztosítékot nyújtó szerződő fél a biztosítékot nem saját számlás alapon tartja, azt elkülöníti egyéb saját számlás eszközeitől;

c)

amennyiben a biztosítékot letétkezelő vagy egyéb harmadik fél könyveiben és nyilvántartásában tartják nyilván, azt elkülönítik az adott harmadik fél vagy letétkezelő saját számlás eszközeitől.

a)

a becslések integrálása a szerződő fél kockázatkezelési eljárásaiba, amit legalább évente el kell végezni;

b)

a becsült levonások integrálása a napi kockázatkezelésbe;

c)

a becslések számítási folyamatában történt bármilyen lényeges változás validálása;

d)

a becslések számításához felhasznált adatforrások konzisztenciájának, időszerűségének és megbízhatóságának ellenőrzése;

e)

a volatilitásra vonatkozó feltételezések pontossága és megfelelősége.

a)

a legutóbbi biztosítékbeszedés óta esedékes, a 10. cikknek megfelelően számított változó letét, figyelembe véve a többletbiztosítékot is;

b)

a legutóbbi biztosítékbeszedés óta esedékes, a 11. cikknek megfelelően számított alapletét, figyelembe véve a többletbiztosítékot is.

a)

az e rendelet szerinti letéti követelmények hatálya alá tartozó, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek;

b)

mindkét következő feltételnek megfelelő ügyletek:

a)

kizárólag két különböző deviza meghatározott jövőbeli időpontban és az ügyletkötés időpontjában meghatározott árfolyamon történő cseréjére vonatkozó, fizikailag teljesítendő tőzsdén kívüli származtatott ügyletek („határidős devizaügylet”);

b)

kizárólag két különböző deviza meghatározott időpontban és az ügyletkötés időpontjában meghatározott árfolyamon történő cseréjére és a két deviza későbbi időpontban és ugyancsak az ügyletkötés időpontjában meghatározott árfolyamon történő, ellentétes irányú cseréjére vonatkozó, fizikailag teljesítendő tőzsdén kívüli származtatott ügyletek („határidős deviza-csereügylet”);

c)

kizárólag meghatározott időpontokban és meghatározott képlet alapján valamely devizában meghatározott tőkeösszeg és kamatfizetés más devizában meghatározott tőkeösszegre és kamatfizetésre történő cseréjére vonatkozó, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tőkeösszegének cseréje („deviza-csereügylet”).

a)

az alapok fizetésképtelensége vagy csődje vonatkozásában az alapok különálló, elkülönített eszközpoolok;

b)

az elkülönített eszközpoolokat nem fedezi biztosítékkal, nem garantálja és más módon sem támogatja pénzügyileg más befektetési alap vagy alapkezelő.

a)

egyik szerződő fél sem tagja csoportnak;

b)

a szerződő felek eltérő csoportokhoz tartoznak;

c)

mindkét szerződő fél ugyanahhoz a csoporthoz tartozik.

a)

az alapok fizetésképtelensége vagy csődje vonatkozásában az alapok különálló, elkülönített eszközpoolok;

b)

az elkülönített eszközpoolokat nem fedezi biztosítékkal, nem garantálja és más módon sem támogatja pénzügyileg más befektetési alap vagy alapkezelő.

a)

a fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap nem nyújt változó letétet, hanem a változó letét a fedezettkötvény-kibocsátó vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap szerződő felétől pénzbeli formában szedendő be, és annak szerződő fele számára fizetendő vissza esedékességkor;

b)

alapletét nyújtására vagy beszedésére nem kerül sor.

a)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletet a fedezett kötvény kibocsátója vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alap szanálása vagy fizetésképtelensége esetén nem mondják fel;

b)

a fedezett kötvények kibocsátójával vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alapokkal kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szerződő felei legalább egyenrangúak a fedezett kötvények tulajdonosaival, kivéve, ha a fedezett kötvények kibocsátójával vagy a kötvények fedezésére létrejött összevont alapokkal kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szerződő fele nemteljesítő vagy érintett fél, vagy lemond az egyenlő rangsorolásról;

c)

a tőzsdén kívüli származtatott ügyletet a kötvények fedezésére létrejött összevont alapban a fedezett kötvényekre vonatkozó nemzeti szabályozásnak megfelelően bejegyzik vagy nyilvántartják;

d)

a tőzsdén kívüli származtatott ügylet kizárólag a kötvények fedezésére létrejött összevont alapnak a fedezett kötvényhez viszonyított kamatláb- vagy devizanem-eltéréseinek fedezésére szolgál;

e)

a nettósítási halmaz nem tartalmaz a kötvények fedezésére létrejött összevont alaphoz nem kapcsolódó, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket;

f)

a tőzsdén kívüli származtatott ügylettel összefüggő fedezett kötvény megfelel az 575/2013/EU rendelet 129. cikkének (1), (2) és (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

g)

a tőzsdén kívüli származtatott ügylettel összefüggő, a kötvények fedezésére létrejött összevont alap legalább 102 %-os biztosítéki követelmény hatálya alá tartozik.

a)

a 2. cikk (3) bekezdésében említett jogi felülvizsgálat megerősíti, hogy a nettósítási megállapodás és adott esetben a biztosítékcsere-megállapodás jogi végrehajthatósága nem szavatolható mindenkor teljes bizonyossággal;

b)

a 19. cikk (6) bekezdésében említett jogi felülvizsgálat megerősíti, hogy a 19. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében említett elkülönítési követelmények nem teljesíthetők.

a)

az (1) bekezdés a) és – amennyiben alkalmazandó – b) pontja teljesül;

b)

az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett jogi felülvizsgálatok megerősítik, hogy a biztosíték e rendeletnek megfelelő beszedése nem lehetséges, még bruttó alapon sem;

c)

a (3) bekezdésnek megfelelően számított arány 2,5 %-nál alacsonyabb.

a)

a szerződő fél csoportja által az e rendelet hatálybalépését követően kötött azon fennálló, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek együttes névleges összege, amelyek esetében nem szedtek be letétet a (2) bekezdés b) pontja alá tartozó harmadik országokban letelepedett szerződő felektől;

b)

a szerződő fél csoportja által kötött azon fennálló, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek együttes névleges összege, a csoporton belüli ügyletnek minősülő, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kivételével.

a)

mindazok az információk, amelyek szükségesek annak értékeléséhez, hogy teljesültek-e a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének adott esetben alkalmazandó (6), (7), (8), (9) vagy (10) bekezdésében meghatározott feltételek;

b)

a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (10) 18. cikkének (2) bekezdésében említett információk és dokumentumok.

a)

információ arról, hogy a mentesség teljes vagy részleges;

b)

részleges mentesség esetében a mentesség pontos határainak megjelölése.

a)

a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének adott esetben alkalmazandó (6), (7), (8), (9) vagy (10) bekezdésében meghatározott, nem teljesülő feltételek;

b)

összefoglaló az indokokról, amelyek alapján az illetékes hatóság úgy véli, hogy a szóban forgó feltételek nem teljesülnek.

a)

valuta- és devizakorlátozás;

b)

a kölcsönös pénzügyi támogatást megakadályozó vagy pénzeszközök csoporton belüli áthelyezését jelentősen megnehezítő szabályozási, adminisztratív, jogi vagy szerződéses keretek;

c)

a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) említett korai beavatkozás, helyreállítás és szanálás feltételei bármelyikének teljesülése, amelynek eredményeként az illetékes hatóság akadályoztatva látja saját eszközök haladéktalan áthelyezését vagy kötelezettségek visszafizetését;

d)

a csoportot alkotó szervezetekben a döntéshozatali jogkört korlátozó kisebbségi érdekeltségek létezése;

e)

a szerződő fél jogi struktúrájának jellege, az alapszabályban, alapító okiratban és belső szabályokban meghatározottak szerint.

a)

a releváns szerződő fél számára esedékességkor nem állnak elegendő mértékben rendelkezésre tehermentes vagy likvid eszközök;

b)

operatív jellegű akadályok, amelyek ténylegesen késleltetik vagy akadályozzák az áthelyezést vagy visszafizetést esedékességkor.

a)

e rendelet hatálybalépését követően egy hónappal azon szerződő felek vagy azon csoportokhoz tartozó szerződő felek tekintetében, amelyek nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteinek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 3 000 milliárd EUR-t;

b)

2017. szeptember 1-jétől abban az esetben, ha a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 2 250 milliárd EUR-t;

c)

2018. szeptember 1-jétől abban az esetben, ha a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja az 1 500 milliárd EUR-t;

d)

2019. szeptember 1-jétől abban az esetben, ha a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 750 milliárd EUR-t;

e)

2020. szeptember 1-jétől abban az esetben, ha a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 8 milliárd EUR-t;

a)

e rendelet hatálybalépését követően három évvel, amennyiben a releváns harmadik ország vonatkozásában nem fogadtak el a 648/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerinti egyenértékűségi határozatot az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alkalmazásában;

b)

a következő időpontok közül a későbbitől, amennyiben a releváns harmadik ország vonatkozásában elfogadtak a 648/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerinti egyenértékűségi határozatot az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alkalmazásában:

a)

az egyik szerződő fél harmadik országban letelepedett és a másik szerződő fél az Unióban letelepedett;

b)

a harmadik országban letelepedett szerződő fél pénzügyi vagy nem pénzügyi szerződő fél;

c)

az Unióban letelepedett szerződő fél a következők egyike:

d)

mindkét szerződő fél a 648/2012/EU rendelet 3. cikkének (3) bekezdése szerinti egyazon konszolidált éves beszámolóba teljes körűen bevont;

e)

mindkét szerződő félre megfelelő központosított kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak;

f)

teljesülnek a III. fejezet követelményei.

a)

e rendelet hatálybalépését követően egy hónappal azon szerződő felek vagy azon csoportokhoz tartozó szerződő felek tekintetében, amelyek nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyleteinek aggregált átlagos névleges összege mindkét szerződő fél vagy csoport esetében meghaladja a 3 000 milliárd EUR-t;

b)

más szerződő felek esetében 2017. március 1-jétől vagy – amennyiben ez későbbi – e rendelet hatálybalépését követően egy hónappal.

a)

2018. december 31., amennyiben a b) pontban említett rendelet még nem alkalmazandó;

b)

a fizikailag teljesítendő határidős devizaügyletek tekintetében a pénzügyi eszközök fogalmának bizonyos technikai elemeit meghatározó rendelet (*2) alkalmazásának kezdőnapja vagy – amennyiben ez későbbi – az (1) bekezdés szerint meghatározott időpont.

a)

amelyeket a 36. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett szerződő felek vonatkozásában 2016 márciusának, áprilisának és májusának utolsó munkanapján rögzítettek;

b)

amelyeket a 36. cikk (1) bekezdésének egyes pontjaiban említett év márciusának, áprilisának és májusának utolsó munkanapján rögzítettek;

c)

amelyek a csoport minden szervezetét tartalmazzák;

d)

amelyek a csoport minden nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletét tartalmazzák;

e)

amelyek a csoport minden csoporton belüli, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletét tartalmazzák, minden ilyen ügyletet csak egyszer számítva.

a)

az alapok fizetésképtelensége vagy csődje vonatkozásában az alapok különálló, elkülönített eszközpoolok;

b)

az elkülönített eszközpoolokat nem fedezi biztosítékkal, nem garantálja és más módon sem támogatja pénzügyileg más befektetési alap vagy alapkezelő.