21.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 86/1

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkének megfelelően valamennyi uniós szakpolitika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészség védelmének magas szintjét. Az Uniónak ki kell egészítenie és támogatnia kell a nemzeti egészségügyi szakpolitikákat, bátorítania kell a tagállamok közötti együttműködést, és elő kell segítenie programjaik összehangolását, miközben teljes mértékben tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az egészségügyi szakpolitikáik meghatározására, illetve az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás szervezésére és nyújtására vonatkozó hatáskörét.

(2)

Az EUMSZ 168. cikkében megállapított követelmények teljesítése érdekében folyamatos erőfeszítésekre van szükség. Az egészségügyi helyzet uniós szintű javítása szerves része az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című kezdeményezésnek (Európa 2020 stratégia) is. Ha az emberek egészségesek maradnak és hosszabb ideig aktívak, valamint lehetőséget kapnak arra, hogy aktív szerepet vállaljanak egészségük gondozásában, annak pozitív általános egészségügyi hatásai lesznek, beleértve az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkenését is, és ez az életminőségre, valamint a termelékenységre és a versenyképességre is pozitív hatást gyakorol, miközben csökkenti a nemzeti költségvetésekre nehezedő nyomást. Az egészségre hatást gyakorló innovációs tevékenység támogatása és elismerése elősegíti az egészségügyi ágazatban a demográfiai változással járó fenntarthatósági kihívás kezelését, továbbá az egészségügy területén fennálló egyenlőtlenségek csökkentését célzó intézkedések továbbá fontosak az „inkluzív növekedés” elérése céljából. Ennek tükrében indokolt létrehozni az egészségügyre vonatkozó harmadik uniós cselekvési programot (2014–2020) (: a Program).

(3)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint „az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya”. Az uniós lakosság egészségének javítása és az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében alapvető fontosságú, hogy ne csak a fizikai egészségre összpontosítsunk. A WHO szerint a fogyatékkal leélt évek mintegy 40 %-a mentális egészségi problémákra vezethető vissza. A mentális egészségügyi problémák továbbá sokfélék, tartósak, okot adhatnak diszkriminációra, és jelentősen hozzájárulnak az egészségügyi egyenlőtlenségekhez. Ezenfelül a gazdasági válság is hatással van a mentális egészséget meghatározó tényezőkre, mivel a protektív tényezők gyengülnek, a kockázati tényezők pedig erősödnek.

(4)

Az előző közösségi cselekvési programok – azaz a közegészségügy területére vonatkozó, az 1786/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (4) létrehozott program (2003–2008) és az egészségügy területére vonatkozó, az 1350/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (5) elfogadott program (2008–2013) („az előző egészségügyi programok”) – esetében az értékelések pozitívumként állapították meg, hogy ezek számos fontos fejleményt és javulást eredményeztek. A programnak az előző egészségügyi programok eredményeire kell épülnie. A lefolytatott külső ellenőrzések és értékelések ajánlásait szintén figyelembe kell vennie, különösen a Számvevőszék 2/2009 sz. különjelentésében foglalt ajánlásait, amelyekben a Számvevőszék azt javasolja, hogy „a 2013-as évet követő időszakra az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság vizsgálja felül az Unió közegészségügyi tevékenységeinek hatókörét, illetve az említett terület uniós finanszírozására vonatkozó megközelítést. Ennek során vegyék figyelembe a rendelkezésre álló költségvetési eszközöket, illetve azt, hogy a koordinációnak egyéb olyan mechanizmusai is léteznek, amelyek Európa-szerte előmozdítják az érintettek közötti együttműködést és információcserét”.

(5)

Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban a programnak egy sor egyértelmű, bizonyított uniós hozzáadott értékkel rendelkező, jól meghatározott célkitűzésre és tevékenységre kell összpontosítania, és a prioritási területeken végrehajtott kisebb számú tevékenységre kell koncentrálnia a támogatást. A szubszidiaritás elvének megfelelően a hangsúlyt azokra a területekre kell helyezni, ahol egyértelmű határokon átnyúló vagy belső piaci kérdésekről van szó, vagy ahol az uniós szintű együttműködéssel jelentős előnyöket és hatékonyságnövekedést lehet elérni.

(6)

A program eszköz ahhoz, hogy intézkedéseket segítsen elő olyan területeken, ahol uniós hozzáadott érték áll fenn, és amit a következők alapján lehet bizonyítani: a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréje; az ismeretek megosztását vagy kölcsönös tanulást célzó hálózatok támogatása; a határokon átterjedő egészségügyi veszélyek kezelése azok kockázatainak csökkentése és azok következményei enyhítése érdekében; a belső piaccal kapcsolatos egyes olyan kérdések kezelése, ahol megfelelő jogosultsága van a tagállamok közötti jó minőségű megoldások biztosítására; az egészségügyi innovációban rejlő potenciál felszabadítása; olyan tevékenységek, amelyek összehasonlító teljesítményértékelési rendszer létrehozásához vezethetnek, a megalapozott uniós döntéshozatal megkönnyítése érdekében; a hatékonyság javítása a források párhuzamosságok miatti pazarlásának elkerülésével, és a pénzügyi források felhasználásának optimalizálása.

(7)

A program végrehajtása során tiszteletben kell tartani a tagállamoknak az egészségügyi szakpolitikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét.

(8)

A WHO 2009. évi európai egészségügyi jelentése megállapítja, hogy a közegészségügy és az egészségügyi rendszerek mely területein van szükség a beruházások növelésére. Ebben a tekintetben a jelentés arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az egészségügy javítását prioritásként határozzák meg a nemzeti programjaikban, és használják ki az egészségügy uniós finanszírozási lehetőségeinek jobb ismertségét. Ezért a programnak meg kell könnyítenie eredményei integrálását a nemzeti egészségügyi szakpolitikákban.

(9)

Az egészségügyi innovációt olyan közegészségügyi stratégiaként kell értelmezni, amely nem csupán a termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos technológiai előrelépésekre korlátozódik. A közegészségügyi beavatkozások, megelőzési stratégiák, az egészségügyi rendszer irányítása, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezése és biztosítása terén – ideértve az egészségfejlesztő és a betegségmegelőző intézkedéseket is – végrehajtott innováció ösztönzése képes javítani a közegészségügyi eredményeket, a betegellátás minőségét, és megoldást tud kínálni a korábban el nem látott igényekre is, ugyanakkor javíthatja az érintett felek versenyképességét, valamint növelheti a költséghatékonyságot és az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás fenntarthatóságát is. Ezért a programnak elő kell segítenie az egészségügyi innováció önkéntes kiaknázását, figyelembe véve a 2006. június 2-i tanácsi következtetésekben (6) az európai uniós egészségügyi rendszerekre vonatkozóan megállapított közös értékeket és elveket.

(10)

A programnak – mindenekelőtt a gazdasági válság fényében – hozzá kell járulnia az egészségügyi egyenlőtlenségek kezeléséhez, valamint a méltányosság és a szolidaritás előmozdításához, mégpedig a különböző célkitűzéseket szolgáló tevékenységekkel, illetve a jó gyakorlatok megosztásának ösztönzése és elősegítése révén.

(11)

Az EUMSZ 8. és 10. cikke szerint az Unió elősegíti a nők és férfiak közötti egyenlőséget és törekszik a megkülönböztetés elleni küzdelemre. Ennek megfelelően a program keretében végrehajtott valamennyi tevékenységnek támogatnia kell a nemek közötti egyenlőséggel és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos célok érvényesítését.

(12)

A betegek számára – többek között az egészségügyi ismereteik növelése révén – lehetővé kell tenni, hogy proaktívabb módon tartsák kézben saját egészségüket és egészségügyi ellátásukat, megelőzzék a rossz egészségi állapot kialakulását, és tájékozott döntéseket hozzanak. Optimalizálni kell az egészségügyi ellátáshoz tartozó tevékenységek és rendszerek átláthatóságát, valamint azt, hogy megbízható, független és felhasználóbarát információk álljanak a betegek rendelkezésére. A betegek visszajelzései és a velük folytatott kommunikáció révén biztosítani kell az egészségügyi ellátás mindennapi gyakorlatában az információval való ellátottságot. A tagállamok, a betegszervezetek és az érintett felek támogatása alapvető fontosságú, és azt uniós szinten össze kell hangolni annak érdekében, hogy eredményesen lehessen segíteni a betegeknek – így különösen a ritka betegségekben szenvedőknek – abban, hogy igénybe vehessenek határokon átnyúló egészségügyi ellátásokat.

(13)

Az egészségügyi rendszerek hatékonysága, valamint a betegek biztonsága szempontjából elengedhetetlen a rezisztens fertőzések és az egészségügyi ellátással kapcsolatos fertőzések terhének csökkentése és a hatékony antimikrobiális szerek rendelkezésre állásának a biztosítása. A programnak támogatnia kell azokat a tartós erőfeszítéseket, amelyek az antimikrobiális rezisztencia felderítésére és megelőzésére szolgáló elemzési módszerek javítását célozzák, továbbá javítania kell az egészségügyi szereplők – többek között az állatorvosi szektor szereplői – között az antimikrobiális rezisztencia kezelésével összefüggő kapcsolatépítési tevékenységeket.

(14)

Az idősödő társadalom tekintetében az egészségfejlesztést és a betegségmegelőzést célzó jól irányzott beruházások növelhetik az egészségben eltöltött életévek számát, és ezáltal lehetővé teszik az idősebbek számára, hogy koruk előrehaladtával is egészséges és aktív életet éljenek. Az Unióban a korai halálozás több mint 80 %-át krónikus betegségek okozzák. A programnak hozzá kell járulnia a különösen a fő kockázati tényezőket jelentő tényezőkre – például a dohányzásra, a kábítószer-használatra, a káros alkoholfogyasztásra, az egészségtelen táplálkozási szokásokra, az elhízásra és a fizikai inaktivitásra, valamint a HIV-fertőzésre/AIDS-betegségre, a tuberkulózisra és a hepatitisre – összpontosító költséghatékony egészségfejlesztő és betegségmegelőző intézkedések tudományos eredményeken alapuló és bevált gyakorlatainak meghatározásához, terjesztéséhez és alkalmazásának ösztönzéséhez. A hatékony megelőzéssel növelni lehet az egészségügyi rendszerek pénzügyi fenntarthatóságát. A programnak – a nemek közötti egyenlőséget figyelembe véve – hozzá kell járulnia a betegségmegelőzéshez, mégpedig annak minden aspektusát illetően (azaz az elsődleges, a másodlagos és a harmadlagos megelőzést) és az Unió polgárainak egész élete során; elő kell segítenie továbbá az egészségfejlesztést, valamint az egészséges életmódnak kedvező környezet előmozdítását, figyelembe véve a társadalmi és környezeti természetű mögöttes tényezőket, valamint a bizonyos fogyatékosságoknak az egészségre gyakorolt hatásait is.

(15)

Az 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatban (7) meghatározott, határokon átterjedő egészségügyi veszélyek – amelyek a vegyi balesetek által okozott tömeges szennyezéstől a világméretű járványokig terjedhetnek, mint például a nemrég kitört E. coli-, H1N1 influenza- vagy SARS-(súlyos akut légzőszervi szindróma) járvány – közegészségügyi következményeinek vagy a növekvő népességmozgásokból eredő egészségügyi hatásoknak a minimalizálása érdekében a programnak hozzá kell járulnia a határokon átterjedő egészségügyi veszélyeket feltáró, értékelő és kezelő robusztus mechanizmusok és eszközök létrehozásához és fenntartásához. Az ilyen veszélyek természete miatt a programnak a határokon átterjedő egészségügyi veszélyek különböző aspektusai kezelése érdekében támogatnia kell az uniós szintű összehangolt közegészségügyi intézkedéseket, mégpedig a felkészültségre és a reagálás megtervezésére, robusztus és megbízható kockázatértékelésekre, valamint erős kockázat- és válságkezelési keretrendszerre alapozva. Ebben az összefüggésben fontos, hogy a program a fertőző betegségek elleni küzdelemben érvényesítse a 851/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) létrehozott Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ munkaprogramjával, illetve az uniós kutatási és innovációs programok által támogatott tevékenységekkel való kiegészítő jellegéből fakadó előnyöket. Különleges erőfeszítéseket kell tenni a koherencia és szinergia biztosítására a program, illetve az olyan egyéb uniós programok és eszközök keretében folytatott globális egészségügyi munka között, amelyek különösen az influenza, a HIV/AIDS, a tuberkulózis és más, határokon átterjedő egészségügyi veszélyek területeire vonatkoznak harmadik országokban.

(16)

A program keretében végrehajtott tevékenységek számára lehetővé kell tenni, hogy tárgyai legyenek még a biológiai és vegyi katasztrófák, valamint a környezeti és az éghajlatváltozás által okozott, határokon átterjedő egészségügyi veszélyek. „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című bizottsági közleményben leírtak szerint a Bizottság elkötelezett az iránt, hogy az Unió általános kiadási programjába beépüljenek az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontok, és az uniós költségvetés legalább 20 %-a éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzésekre irányuljon. A program határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekre vonatkozó célkitűzéséhez tartozó kiadásoknak az éghajlatváltozással kapcsolatos egészségügyi veszélyek kezelésével általánosságban kell hozzájárulniuk ezekhez a célkitűzésekhez. A Bizottságnak tájékoztatást kell nyújtania a program éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásairól.

(17)

Az EUMSZ 114. cikkével összhangban, az Unió által elfogadott, a belső piac létrehozásáról és működéséről szóló jogszabályokban az egészségvédelem magas szintjét kell biztosítani. Ezzel a célkitűzéssel összhangban a program keretében kiemelten törekedni kell a fertőző betegségek és más egészségügyi veszélyek, emberi szövetek és sejtek, vér, emberi szervek, orvostechnikai eszközök, gyógyszerek, határokon átnyúló betegjogok, dohánytermékek és a dohánytermékek reklámozása területén hatályos uniós jogszabályok által megkövetelt és azok céljaihoz hozzájáruló tevékenységek támogatására.

(18)

A programnak – a nemzetközi szervezetek, például a WHO és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) releváns tevékenységeinek figyelembevételével – egy egészségügyi információs és tudásrendszer kialakulásának az elősegítése révén hozzá kell járulnia a tényeken alapuló döntéshozatalhoz. A rendszer részét kell képeznie többek között a már meglévő eszközök alkalmazásának, valamint adott esetben az egységes egészségügyi tájékoztatás és az egészségügyi ellenőrzési eszközök továbbfejlesztésének, az egészségügyi adatok gyűjtésének és elemzésének, a 2008/721/EK bizottsági határozatnak (9) megfelelően létrehozott tudományos bizottságok támogatásának és a program eredményei széles körű terjesztésének.

(19)

Az egészségügy területére vonatkozó uniós szakpolitika célja, hogy kiegészítse és támogassa a nemzeti egészségügyi szakpolitikákat, a tagállamok közötti együttműködésre ösztönözzön, és elősegítse a tagállamok programjainak összehangolását. A bevált gyakorlatok cseréje az említett szakpolitika egyik alapvető eszköze. Az ilyen cserék révén a nemzeti hatóságok részesülhetnek a más tagállamokban kidolgozott hatékony megoldások nyújtotta előnyökből, csökkenhetnek a párhuzamosan elvégzett tevékenységek, és az egészségügy terén az innovatív megoldások elősegítésével növelni lehet a költséghatékonyságot. Ennélfogva, a programnak elsősorban a tagállamok illetékes egészségügyért felelős hatóságaival való együttműködésre kell összpontosítania, és ösztönzést kell biztosítania ahhoz, hogy a tagállamok szélesebb körben részt vegyenek benne, az előző egészségügyi programok értékeléseiben ajánlottaknak megfelelően. Különösen az uniós átlag 90 %-ánál alacsonyabb egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelemmel rendelkező tagállamokat kell aktívan ösztönözni arra, hogy vegyenek részt a tagállamok egészségügyért felelős illetékes hatóságai vagy az említett illetékes hatóságok által megbízott szervek által társfinanszírozott tevékenységekben. Az ilyen tevékenységek rendkívül hasznosnak tekintendők, így azoknak különösen elő kell segíteniük az uniós átlag 90 %-ánál alacsonyabb egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelemmel rendelkező tagállamok könnyebb részvételére vonatkozó célkitűzés megvalósítását, széleskörűbbé téve e részvételt. Mérlegelni kell további, megfelelő nem pénzügyi támogatás biztosítását is az ilyen tagállamoknak a fentiek szerinti tevékenységekben való részvételéhez, például a kérelmezési folyamatot, a tudástranszfert és a szakértelem felhasználását illetően.

(20)

A nem kormányzati szervek és az egészségügyben érintett felek, különösen a betegszervezetek és az egészségügyi dolgozók szövetségei fontos szerepet játszanak a program végrehajtásához szükséges információk és tanácsadás Bizottság számára történő biztosításában. Ennek során lehetséges, hogy működésükhöz hozzájárulást igényeljenek a programból. Ezért a programnak hozzáférhetőnek kell lennie a közegészségügy területén működő nem kormányzati szervek és betegszervezetek számára, amelyek hatékony szerepet töltenek be az uniós szintű civil párbeszéd folyamataiban, így például részt vesznek a tanácsadó csoportokban, és ennek révén hozzájárulnak a program konkrét célkitűzéseinek eléréséhez.

(21)

A programnak elő kell mozdítania a szinergiák kiaknázását, és eközben segítenie kell elkerülni, hogy a kapcsolódó uniós programok és tevékenységek keretében párhuzamosan végzett tevékenységekre kerüljön sor, mégpedig adott esetben az egészségügyi ágazatban folytatott kutatások során elért innovatív, áttörést jelentő eredmények felhasználásának ösztönzésével. Saját tevékenységi körükben megfelelően igénybe kell venni más uniós alapokat és programokat, különösen az 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) által létrehozott kutatási és innovációs keretprogramot (2014-2020) (Horizont 2020) és annak eredményeit, a strukturális alapokat, az 1296/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) által létrehozott foglalkoztatás és a szociális innováció programját, a 2012/2002/EK tanácsi rendelet (12) által létrehozott Európai Unió Szolidaritási Alapot,

a munkahelyi egészség és biztonság uniós stratégiáját (2007-2012), az 1287/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) által létrehozott vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME), az 1293/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) által létrehozott környezetvédelmi és éghajlat-változási cselekvési programot (LIFE), a fogyasztóvédelmi programot), az 1382/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) által létrehozott Jogérvényesülés programot, a saját lakókörnyezetben való életvitel segítését szolgáló közös programot, az 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) által létrehozott oktatási, képzési, ifjúsági és sport programot(Erasmus+), a 99/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) által létrehozott európai statisztikai programot, valamint a tevékeny és egészséges időskor témájára vonatkozó európai innovációs partnerséget.

(22)

Az EUMSZ 168. cikk (3) bekezdésének megfelelően az Unió és a tagállamok elősegítik az együttműködést harmadik országokkal és a közegészségügy területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. A programnak ezért nyitva kell állnia a harmadik országok, különösen a csatlakozó országok, a tagjelöltek és az előcsatlakozási stratégia előnyeiben részesülő potenciális tagjelöltek, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA)/Európai Gazdasági Térség (EGT) országai, a szomszédos országok, az európai szomszédságpolitikában (ENP) érintett országok és bármely vonatkozó kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokban meghatározott feltételek szerint más országok előtt.

(23)

A program céljainak eléréséhez való hozzájárulás érdekében elő kell segíteni a programban részt nem vevő harmadik országokkal való megfelelő kapcsolatok kialakítását, figyelemmel az ezen országok és az Unió között hatályban lévő vonatkozó megállapodásokra. Ennek keretében az Unió egészségügyi rendezvényeket szervezhet, vagy harmadik országok a kölcsönös érdekű területeken a programban finanszírozott tevékenységekhez képest kiegészítő tevékenységeket folytathatnak, de a program keretében pénzügyi hozzájárulást nem kaphatnak.

(24)

Az uniós és nemzetközi szintű tevékenységek eredményességének és hatékonyságának maximalizálása érdekében és a program végrehajtása céljából együttműködést kell kialakítani az olyan megfelelő nemzetközi szervezetekkel, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete és annak szakosodott szervezetei, különösen a WHO, valamint az Európa Tanács és az OECD.

(25)

A program időtartama hét év annak érdekében, hogy összhangban legyen a 1311/2013/EU tanácsi rendeletben (18) megállapított többéves pénzügyi keret időtartamával. Ez a rendelet meghatározza a program teljes tartamára vonatkozó pénzügyi keretösszeget, amelynek az éves költségvetési eljárás keretében a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (19) 17. pontja szerinti elsődleges hivatkozási összeget kell jelentenie az Európai Parlament és a Tanács számára.

(26)

A 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) 54. cikkének megfelelően ez a rendelet biztosítja a jogalapot a tevékenységek és a program végrehajtása számára.

(27)

Az adott szervek működéséhez a program keretében nyújtott pénzügyi támogatás folyamatossága érdekében a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a 2014-es éves munkaprogramban a támogatott tevékenységek végrehajtásához közvetlenül kapcsolódó költségeket támogathatónak tekintse még abban az esetben is, ha azok a finanszírozási kérelem benyújtása előtt merültek fel a kedvezményezettnél,

(28)

AE rendeletnek az éves munkaprogramok révén történő végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (21) megfelelően kell gyakorolni.

(29)

A programot az átláthatóság elvének teljes mértékű tiszteletben tartásával kell végrehajtani. A költségvetési forrásokat a program időtartama alatt kiegyensúlyozottan kell elosztani a program különböző célkitűzései között, figyelembe véve az egészségfejlesztésre gyakorolt várható előnyöket. A program konkrét célkitűzéseivel kapcsolatos és egyértelmű uniós hozzáadott értéket teremtő megfelelő intézkedéseket kell kiválasztani és a programból finanszírozni. Az éves munkaprogramoknak a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek megfelelően meg kell határozniuk különösen a potenciális kedvezményezettekre vonatkozó fő kiválasztási kritériumokat, így biztosítandó, hogy azok rendelkezzenek a program keretében finanszírozott tevékenységek végrehajtásához szükséges pénzügyi és operatív kapacitással, illetve adott esetben a függetlenségük alátámasztásához szükséges bizonyítékokkal.

(30)

A program értékét és hatását folyamatosan figyelemmel kell kísérni és értékelni kell. Az értékelés során figyelembe kell venni, hogy a program célkitűzéseinek az elérése hosszabb időt vehet igénybe, mint a program időtartama. A program időtartamának felénél, de legkésőbb 2017. június 30-ig félidős értékelő jelentést kell készíteni annak felmérésére, hogy hogyan alakul a program tematikus prioritásainak a megvalósítása.

(31)

Annak érdekében, hogy a program teljes mértékben alkalmazhassa a megvalósításáról szóló félidős értékelő jelentésben szereplő megállapításokat, továbbá hogy lehetővé tegye a célkitűzéseinek eléréséhez esetlegesen szükséges kiigazítások megtételét, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az e rendeletben meghatározott tematikus prioritások bármelyikének e rendeletből való törlése vagy e rendelet új tematikus prioritásokkal való kiegészítése tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(32)

A programban való igazságos részvétel lehetővé tétele érdekében alapvető fontosságú a nemzeti hatóságok együttműködése, azaz hogy megosszák az információkat a potenciális jelentkezőkkel, a program által létrehozott új ismereteket pedig közvetítsék a nemzeti egészségügyi ágazatokban érdekelt különböző felek számára. Ezért a tagállamoknak nemzeti kapcsolattartó pontokat kell kijelölniük az említett tevékenységek támogatására.

(33)

A rendelet alkalmazása során a Bizottságnak konzultációt kell folytatnia az érintett szakértőkkel, beleértve a nemzeti kapcsolattartó pontokat is.

(34)

Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklus alatt arányos intézkedésekkel kell védeni, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, az eltűnt, jogtalanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált pénzeszközök visszafizettetését és adott esetben a szankciók alkalmazását.

(35)

Biztosítani kell az átmenetet a program és az általa felváltott előző program között, különösen az előző program igazgatására vonatkozó olyan többéves rendelkezések tekintetében, mint a technikai és adminisztratív segítségnyújtás finanszírozása. 2021. január 1-jétől a technikai és adminisztratív segítségnyújtási előirányzatoknak szükség esetén fedezniük kell a 2020 végéig még be nem fejezett tevékenységek irányításával kapcsolatos költségeket.

(36)

Mivel e rendelet általános céljait, nevezetesen azt, hogy az uniós lakosság egészségének javítása és az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében az egészségfejlesztés, az egészségügyi innováció ösztönzése, az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságának növelése és az uniós polgároknak a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekkel szembeni védelme révén kiegészítse, támogassa és hozzáadott értékkel gazdagítsa a tagállamok szakpolitikáit, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e rendelet terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(37)

Ez a rendelet az 1350/2007/EK határozat helyébe lép. Az említett határozatot ennek megfelelően hatályon kívül kell helyezni.

(38)

Helyénvaló biztosítani, hogy az egészségügy területére vonatkozó előző program (2008–2013) és e program közötti átmenetre zökkenőmentesen és megszakítás nélkül kerüljön sor, továbbá a program időtartamát célszerű összehangolni a 1311/2013/EU, Euratom rendelettel. Ezért a programot 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

1.

Az egészségfejlesztés, a betegségmegelőzés, valamint az egészséges életmódnak kedvező környezet előmozdítása érdekében: a különösen az életmódtól függő főbb kockázati tényezők kezelése révén költséghatékony egészségfejlesztő és betegségmegelőző intézkedések tudományos eredményeken alapuló és helyes gyakorlatainak a felismerése, terjesztése és alkalmazásának elősegítése, hangsúlyt fektetve az uniós hozzáadott értékre.

E célkitűzés elérésének a mérőszáma főként azon tagállamok számának a növekedése, amelyek részt vesznek az egészségfejlesztésben és a betegségmegelőzésben, és a tagállamokban a megfelelő szinteken meghozott intézkedések és tevékenységek keretében tudományos eredményeken alapuló és helyes gyakorlatokat alkalmaznak.

2.

Az uniós polgároknak a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekkel szembeni védelme érdekében: koherens megközelítések meghatározása és kidolgozása, valamint alkalmazásuk előmozdítása az egészségügyi veszélyhelyzetekre való jobb felkészültség és a reagálás jobb koordinációja érdekében.

E célkitűzés elérésének a mérőszáma főként a koherens megközelítéseket saját készültségi terveik kialakítása során alkalmazó tagállamok számának a növekedése.

3.

A közegészségügyi kapacitásépítés támogatása és az innovatív, hatékony és fenntartható egészségügyi rendszerek létrejöttéhez való hozzájárulás érdekében: uniós szintű eszközök és mechanizmusok meghatározása és kidolgozása az emberi és pénzügyi erőforráshiányok kezelése, valamint az innovációk önkéntes alkalmazásának elősegítése céljából a közegészségügyi beavatkozási és megelőzési stratégiák keretében.

E célkitűzés elérésének a mérőszáma főként a tanácsadások és az olyan tagállamok számának a növekedése, amelyek alkalmazzák a meghatározott eszközöket és mechanizmusokat annak elősegítése céljából, hogy egészségügyi rendszereikben tényleges eredmények szülessenek.

4.

Annak elősegítése érdekében, hogy az uniós polgárok jobb és biztonságosabb egészségügyi ellátásokat vehessenek igénybe: a konkrét betegségekre vonatkozó orvosi szakértelem és információk hozzáférhetőségének növelése a nemzeti határokon túl, a kutatási eredmények felhasználásának könnyebbé tétele, valamint az egészségügyi ellátás minőségének és a betegbiztonságnak a javítását célzó eszközök kidolgozása egyebek mellett az egészségügyi ismeretek növelését célzó intézkedésekkel.

E célkitűzés elérésének a mérőszáma főként a 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (22) összhangban létrehozott európai referenciahálózatok (európai referenciahálózatok) számának növekedése; az európai referenciahálózatokhoz csatlakozó egészségügyi szolgáltatók és szakértői központok számának növekedése; továbbá a kidolgozott eszközöket alkalmazó tagállamok számának a növekedése.

a)

a csatlakozó országok, a tagjelöltek és az előcsatlakozási stratégia előnyeiben részesülő potenciális tagjelöltek a vonatkozó keretmegállapodásokban, társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban létrehozott uniós programokban a részvételükre vonatkozóan meghatározott általános elveknek és általános feltételeknek megfelelően;

b)

az EFTA/EGT-országok az EGT-megállapodásban meghatározott feltételeknek megfelelően;

c)

a szomszédos országok és az európai szomszédságpolitikában a vonatkozó kétoldalú vagy többoldalú megállapodásban meghatározott feltételeknek megfelelően érintett országok;

d)

más országok a vonatkozó kétoldalú vagy többoldalú megállapodásban meghatározott feltételeknek megfelelően.

a)

a tagállamok egészségügyért felelős illetékes hatóságai vagy a programban a 6. cikk szerint részt vevő harmadik országok, vagy az említett illetékes hatóságok által megbízott, egyénileg vagy hálózatot alkotva fellépő, a 8. cikk (1) bekezdésében említett állami és nem kormányzati szervek által társfinanszírozott, egyértelmű uniós hozzáadott értékkel rendelkező tevékenységek;

b)

a 8. cikk (1) bekezdésében említett más közigazgatási, nem kormányzati vagy magánszervek – beleértve az egészségügy területén tevékenykedő nemzetközi szervezeteket is – által társfinanszírozott, egyértelmű uniós hozzáadott értékkel rendelkező, az éves munkaprogramokban kifejezetten előírt és kellően indokolt tevékenységek; az egészségügy területén tevékenykedő nemzetközi szervezetek esetében adott esetben nincs szükség előzetes ajánlati felhívásra;

c)

a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelő nem kormányzati szervek működése, amennyiben pénzügyi támogatásra van szükség a program egy vagy több konkrét célkitűzésének az eléréséhez.

a)

a javasolt tevékenység költségvetésének legalább 30 %-át olyan tagállamok számára irányozzák elő, amelyek egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme nem éri el az uniós átlag 90 %-át; és

b)

a tevékenységben legalább tizennégy résztvevő ország szervei vesznek részt, amely országok közül legalább négy olyan ország, amelynek az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme nem éri el az uniós átlag 90 %-át.

a)

ipari, kereskedelmi és üzleti vagy egyéb érdekeltség miatt összeférhetetlen szervezetektől független nem kormányzati, nonprofit szervezetek;

b)

a közegészségügy területén működnek, hatékony szerepet játszanak az uniós szintű civil párbeszéd folyamataiban, és a program konkrét célkitűzései közül legalább egyet szolgálnak;

c)

uniós szinten és legalább a tagállamok felében tevékenykednek, és földrajzi szempontból az Unió területét kiegyensúlyozottan lefedik.

a)

ha a program célkitűzéseivel összhangban a program időtartamán belül az I. mellékletben felsorolt egy vagy több tematikus prioritást nem lehet végrehajtani és megvalósítani;

b)

ha az értékelés során azonosításra került egy vagy több olyan konkrét, jelentős tematikus prioritás, amely nem szerepel az I. mellékletben foglalt felsorolásban, azonban amely a program általános és konkrét célkitűzéseinek megvalósítása érdekében vált szükségessé;

c)

az a) és b) pontban említett megállapítások indokolása.