14.3.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 74/8

---

A BIZOTTSÁG 241/2014/EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2014. január 7.)

az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az intézményekre vonatkozó tőkekövetelményekre alkalmazandó szabályozási technikai standardok tekintetében való kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 26. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésére; 27. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 28. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdésére; 29. cikke (6) bekezdésének harmadik albekezdésére; 32. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 36. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 41. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 52. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 76. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésére; 78. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdésére; 79. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 83. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére; 481. cikke (6) bekezdésének harmadik albekezdésére; 487. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésére,

mivel:

(1)

E rendelet rendelkezései szorosan összefüggnek, mivel az intézmények tőkekövetelményeinek elemeire, valamint az ugyanazon szavatolótőke-elemekből történő levonásokra vonatkoznak az 575/2013/EU rendelet alkalmazásában. Az egyszerre hatályba léptetendő rendelkezések koherenciája, valamint annak elősegítése érdekében, hogy az említett kötelezettségek hatálya alá tartozó személyek átfogó rálátással rendelkezzenek a szóban forgó rendelkezésekre és könnyen hozzáférhessenek azokhoz, az 575/2013/EU rendelet által a szavatolótőke vonatkozásában előírt szabályozási technikai standardokat célszerű egyetlen rendeletbe foglalni.

(2)

Annak érdekében, hogy erősödjön az Európai Unióban az előrelátható osztalékok évközi vagy év végi nyereségekből történő levonásának módjára vonatkozó konvergencia, be kell vezetni a levonás értékelési módjainak hierarchiáját, elsőként az illetékes testület által a kifizetésekről hozott döntés által, majd az osztalékpolitika, harmadsorban pedig a múltbeli kifizetési arányszám által.

(3)

Ez a szavatolótőkére vonatkozó általános követelményeken túl – az ilyen típusú intézmények szavatolótőkéje tekintetében lefektetett egyedi követelmények általi kiegészítés vagy módosítás formájában – szükségessé teszi azon feltételek meghatározását, amelyek alapján az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozás a szavatolótőke vonatkozásában kölcsönös biztosítónak, szövetkezeti társaságnak, takarékpénztárnak vagy hasonló intézménynek minősül-e. Ennek célja, hogy csökkenjen annak kockázata, hogy egy intézmény a kölcsönös biztosítókra, szövetkezeti társaságokra, takarékpénztárakra vagy hasonló intézményekre vonatkozó egyedi jogállás alapján működjön, amelyekre egyedi tőkekövetelmények lehetnek érvényesek, amennyiben az intézmény nem rendelkezik az uniós szövetkezei banki ágazat közös jellemzőivel.

(4)

Az alkalmazandó nemzeti jog alapján kölcsönös biztosítóként, szövetkezeti társaságként, takarékpénztárként vagy hasonló intézményként elismert intézmény tekintetében egyes esetekben indokolt megkülönböztetni az intézmény elsődleges alapvető tőkeinstrumentumainak birtokosait az intézmény tagjaitól, mivel a tagoknak általában tőkeinstrumentumokkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy osztalékra, illetve a nyereség és a tartalékok egy részére jogosultak legyenek.

(5)

Általánosságban a szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak, kölcsönös biztosítók vagy hasonló intézmények közös jellemzője az, hogy az intézmény ügyfeleinek és tagjainak javára, illetve a köz számára nyújtott szolgáltatásként folytatnak üzleti tevékenységet. Elsődleges céljuk nem az, hogy pénzügyi megtérülést termeljenek és fizessenek a tőkét biztosító külső felek, mint például részvénytársaságok részvényesei számára. Éppen ezért az ilyen intézmények által használt tőkeinstrumentumok eltérnek a részvénytársaságok által kibocsátott tőkeinstrumentumoktól, amelyek általában a birtokosaik számára a folyamatos működés mellett és felszámolás esetén teljes körű hozzáférést biztosítanak a tartalékokhoz és a nyereséghez, és amelyek harmadik félre átruházhatók.

(6)

A szövetkezeti intézményeknek általában közös jellemzője, hogy a tagjaik lemondhatnak és ekkor kérhetik az általuk birtokolt elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok visszaváltását. Ez nem akadálya annak, hogy a szövetkezeti társaság befolyásoló elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsásson ki, amelyek birtokosai nem rendelkeznek azzal a lehetőséggel, hogy az instrumentumokat visszaadják az intézménynek, amennyiben ezek az instrumentumok megfelelnek az 575/2013/EU rendelet 29. cikke rendelkezéseinek. Amennyiben egy intézmény az említett rendelet 29. cikke szerint különféle típusú instrumentumokat bocsát ki, akkor elsőbbségi jogok nem rendelhetők hozzá az instrumentumoknak csak bizonyos típusaihoz, kivéve azokat, amelyeket az említett rendelet 29. cikkének (4) bekezdése előirányoz.

(7)

A takarékpénztárak általában az alapítványokhoz hasonlóan épülnek fel, ahol a tőkének nincs tulajdonosa abban az értelemben, hogy nincs olyan személy, aki részesedéssel rendelkezik a tőkében és juttatást kap az intézmény nyereségéből. A kölcsönös biztosítók egyik fő jellemzője az, hogy a tagok általában nem járulnak hozzá az intézmény tőkéjéhez és a szokásos üzletmenetben nem részesülnek a tartalékok közvetlen kifizetéséből. Ez azonban nem akadályozhatja meg az intézményeket abban, hogy az üzleti tevékenységük fejlesztése érdekében elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsássanak ki befektetők vagy tagok számára, akik részesedhetnek a tőkéből és bizonyos mértékig a tartalékokból, folyamatos működés mellett és felszámolás esetén is.

(8)

Valamennyi már létrehozott és fennálló intézmény, amelyet az alkalmazandó nemzeti jog szerint 2012. december 31. előtt kölcsönös biztosítóként, szövetkezeti társaságként, takarékpénztárként vagy hasonló intézményként ismertek el az 575/2013/EU rendelet második részének alkalmazásában, a jogi formájára való tekintet nélkül továbbra is ilyennek minősül, amennyiben ezek továbbra is ugyanúgy megfelelnek az elismerési feltételeknek, mint az alkalmazandó nemzeti jog hatálya alá eső bármely ilyen szervezet.

(9)	A közvetett finanszírozásnak minősülő helyzetek meghatározása során valamennyi típusú tőkeinstrumentum esetében célszerűbb és átfogóbb ezt az ellentétes fogalom, a közvetlen finanszírozás jellemzőinek meghatározásával megtenni.

(10)

A szavatolótőkére vonatkozó szabályoknak a kölcsönös biztosítókra, szövetkezeti társaságokra, takarékpénztárakra és a hasonló intézményekre történő alkalmazása érdekében megfelelő módon figyelembe kell venni az ilyen intézmények egyedi jellemzőit. Szabályokat kell hozni többek között annak biztosítására, hogy az ilyen intézmények képesek legyenek adott esetben korlátozni tőkeinstrumentumaik visszaváltását. Ennélfogva, ha az ilyen típusú intézmények számára az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az instrumentumok visszaváltását, elengedhetetlen, hogy az instrumentumokra irányadó rendelkezések lehetőséget biztosítsanak az intézmény számára a visszaváltásuk elhalasztására és a visszaváltási összeg korlátozására. Tekintettel a visszaváltás korlátozása vagy elhalasztása képességének fontosságára, az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy korlátozzák a szövetkezeti részjegyek visszaváltását, és az intézményeknek dokumentálniuk kell a visszaváltást korlátozó bármely döntést.

(11)

Szükség van arra, hogy az értékpapírosítás kontextusában meghatározzuk a jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódó, értékesítésből származó nyereség koncepciójának kezelését, és azt összhangba hozzuk a nemzetközi, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által meghatározott gyakorlatokkal, továbbá szükséges annak biztosítása, hogy egy intézmény szavatolótőkéjébe ne foglaljanak bele értékesítésből származó visszavonható nyereséget, tekintettel állandó jellegének hiányára.

(12)

A szabályozási arbitrázs elkerülése és a tőkekövetelményre vonatkozó szabályok az Unióban történő összehangolt alkalmazásának biztosítása érdekében fontos biztosítani azt, hogy egységes megközelítést alkalmazzanak egyes tételeknek, így a folyó üzleti év veszteségeinek, a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adóköveteléseknek és a meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközöknek a szavatolótőkéből való levonására.

(13)

Annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban összehangolt módon váltsák vissza és értékeljék az ösztönzőket, olyan esetek leírását kell biztosítani, amelyekben elvárás születik arra nézve, hogy az instrumentumot valószínűleg vissza fogják váltani. Szükség van továbbá a veszteségviselési mechanizmusok időben történő aktivizálásához vezető szabályok kialakítására a hibrid instrumentumok esetében, hogy ennek következtében növekedjen ezen instrumentumok jövőbeli veszteségviselése. Figyelemmel továbbá arra, hogy a különleges célú gazdasági egységek által kibocsátott instrumentumok prudenciális szempontból nagyobb bizonytalanságot hordoznak, mint a közvetlenül kibocsátott instrumentumok, korlátozni kell és szigorú keretek közé kell szorítani a különleges célú gazdasági egységek szavatolótőke-instrumentumok közvetett kibocsátására történő alkalmazását.

(14)	Egyensúlyt kell teremteni az indexhez kötött részesedésekből eredő közvetett részesedésekkel szembeni intézményi kitettségek prudenciális szempontból megfelelő kiszámítása biztosításának szükségessége és azon elvárás között, hogy mindez ne váljon túlzottan terhessé az intézmények számára.

(15)

Az illetékes hatóságok részéről egy részletes és átfogó eljárásra van szükség a szavatolótőke csökkentésének felügyeleti engedélyezése terén. A szavatolótőke-instrumentumok visszaváltását, csökkentését és visszavásárlását csak azt követően lehet bejelenteni a részesedéssel rendelkezők számára, hogy az intézmény beszerezte az illetékes hatóság előzetes engedélyét. Az intézmények kötelesek az illetékes hatóság részére átadni az ahhoz szükséges elemek részletes listáját, hogy a hatóság az összes vonatkozó információ birtokában hozza meg az engedély megadására vonatkozó döntését.

(16)

A szavatolótőke-elemekből történő levonásokra adott esetben átmeneti mentességeket lehet nyújtani pénzügyi támogatási műveletre vonatkozó programok alkalmazásának biztosítása érdekében. Emiatt az ilyen mentességek időtartama nem haladhatja meg a pénzügyi támogatási műveletre vonatkozó programok időtartamát.

(17)

Különleges célú gazdasági egységek akkor minősülhetnek a kiegészítő alapvető tőke és a járulékos tőke körébe tartozó szavatolótőke-elemeknek, ha a különleges célú gazdasági egységeknek az intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokba be nem fektetett eszközei minimális és jelentéktelen szinten maradnak. Ennek elérése érdekében az ilyen eszközérték felső határát a különleges célú gazdasági egység összes átlagos eszközeinek arányában kifejezett korláthoz kell kötni.

(18)

Az átmeneti rendelkezések az új szabályozási keretre való zökkenőmentes áttérést hivatottak biztosítani, ezért fontos, hogy a szűrőkre és levonásokra vonatkozó átmeneti rendelkezések alkalmazása során tanúsított, az 575/2013/EU rendeletben meghatározott átmeneti bánásmódot következetesen, ugyanakkor olyan módon alkalmazzák, amely figyelembe veszi a 2006/48/EK irányelvben (2) és a 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (3) megjelenő korábbi uniós szabályozási rendszert átültető nemzeti szabályok által létrehozott, eredeti kiindulási pontot.

(19)

Az elsődleges alapvető tőkét meghaladó vagy a kiegészítő alapvető tőke körébe tartozó olyan instrumentumok, amelyek az 575/2013/EU rendelet átmeneti rendelkezései szerinti szerzett jogok tárgyát képezik, e rendelkezések alapján bevonhatók az alacsonyabb szintű tőke körébe tartozó és szerzett jogok tárgyát képező instrumentumok körébe. Ez azonban nem módosíthatja az alacsonyabb tőkeszinthez tartozó és szerzett jogok tárgyát képező instrumentumok korlátait, ezért az alacsonyabb tőkeszinthez tartozó szerzett jogok körébe való bevonás csak akkor lehetséges, ha erre az adott alacsonyabb tőkeszint megfelelő keretet biztosít. Végül pedig, mivel az említettek a magasabb tőkeszint többletinstrumentumai, lehetővé kell tenni ezen instrumentumok egy magasabb tőkeszintre való későbbi átsorolását.

(20)	Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottságnak benyújtott szabályozási technikai standardok tervezetein alapul.

(21)

Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációkat bonyolított le az e rendelet alapját képező szabáyozási technikaistandard-tervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

(22)

Az Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak felül kell vizsgálnia ennek a rendeletnek és különösen azoknak a szabályoknak az alkalmazását, amelyek megállapítják a kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak vagy hasonló intézmények elsődleges alapvető tőkeinstrumentumai visszaváltásának engedélyezésére vonatkozó eljárást, és szükség esetén módosításokat kell javasolnia.

(23)

Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság konzultációt folytatott az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatósággal a harmadik országok biztosítói és viszontbiztosítói tőkeinstrumentumainak kezeléséről és a 575/2013/EU rendelet 36. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) hatálya alól kizárt vállalkozások tőkeinstrumentumainak kezeléséről,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

1. cikk

Tárgy

E rendelet szabályokat állapít meg az alábbiak terén:

a)	az „előre látható” kifejezés jelentése annak meghatározása során, hogy előre látható terhek vagy osztalékok kerültek-e levonásra a szavatolótőkéből az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (4) bekezdésének megfelelően;

b)

azon feltételek, amelyek alapján az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy az 575/2013/EU rendelet 27. cikkének (2) bekezdése szerint egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus kölcsönös biztosítónak, szövetkezeti társaságnak, takarékpénztárnak vagy hasonló intézménynek minősül;

c)	a tőkeinstrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazandó formái és jellege az 575/2013/EU rendelet 28. cikke (5) bekezdésének megfelelően;

d)	a visszaváltásra vonatkozóan szükséges korlátozások jellege, amennyiben az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa a szavatolótőke-instrumentumok visszaváltását az 575/2013/EU rendelet 29. cikke (6) bekezdésének megfelelően;

e)	az értékesítésből származó nyereség koncepciójának további meghatározása, az 575/2013/EU rendelet 32. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

f)	az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonások, valamint az elsődleges alapvető tőkeelemekből, a kiegészítő alapvető tőkeelemekből és a járulékos tőkeelemekből való egyéb levonások alkalmazása az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

g)	azon kritériumok meghatározása, amelyek szerint az illetékes hatóságoknak engedélyezniük kell az intézményeknek a meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközök összegének csökkentését az 575/2013/EU rendelet 41. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

h)

a visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum felértékelésének természete a tőkeösszeg ideiglenes alapú leírását követően, valamint a kiváltó eseményekre vonatkozó eljárások és ütemezés, azon instrumentumok jellemzői, amelyek akadályozhatják a feltőkésítést és a különleges célú gazdasági egységek használatát az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

i)	az indexhez kötött részesedésekből eredő közvetett részesedésekkel szembeni kitettségek kiszámításának alternatívájaként alkalmazott becslések konzervatív jellegének mértéke az 575/2013/EU rendelet 76. cikke (4) bekezdésének megfelelően;

j)	a szavatolótőke csökkentésére vonatkozó felügyeleti engedély megadását megelőzően teljesítendő részletes feltételek és az erre vonatkozó eljárás az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (5) bekezdésének megfelelően;

k)	a szavatolótőkéből történő levonásra vonatkozó ideiglenes mentesség nyújtásának feltételei az 575/2013/EU rendelet 79. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

l)

egy különleges célú gazdasági egység működéséhez köthető eszközök típusai, valamint a minimális és jelentéktelen kifejezések fogalma egy különleges célú gazdasági egység által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkébe és a járulékos tőkébe való beszámítás meghatározása céljából az 575/2013/EU rendelet 83. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

m)	az átmeneti rendelkezések szerinti szavatolótőke-kiigazítások részletes feltételei az 575/2013/EU rendelet 481. cikke (6) bekezdésének megfelelően;

n)	szerzett jogok alapján az elsődleges alapvető tőkébe és a kiegészítő alapvető tőkébe való beszámításra nem jogosult, de egyéb szavatolótőke-elemekként figyelembe vehető tételek feltételei az 575/2013/EU rendelet 487. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

II.   FEJEZET

SZAVATOLÓTŐKE-ELEMEK

1.   SZAKASZ

Elsődleges alapvető tőkeelemek és -instrumentumok

1.   alszakasz

Várható osztalékok és díjak

2. cikk

Az „előre látható” kifejezés jelentése az előre látható osztalékok kifejezés vonatkozásában az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában

(1)   Az intézmények által az évközi vagy év végi nyereségből az 575/2013/EU rendelet 26. cikkének (2) bekezdése szerint levonandó előre látható terhek vagy osztalékok összegét a (2)–(4) bekezdésekkel összhangban kell meghatározni.

(2)   Amennyiben egy intézmény vezetőtestülete formális döntést hozott vagy döntési javaslattal élt az intézmény illetékes testülete felé a kifizetendő osztalékok összegéről, akkor ezt az összeget le kell vonni a megfelelő évközi vagy év végi nyereségből.

(3)   Ha évközi osztalék kifizetésére kerül sor, a (2) bekezdésben meghatározott számításból eredő évközi nyereség maradványösszegét, amelyet hozzá kell adni az elsődleges alapvető tőkeelemekhez, csökkenteni kell – figyelemmel a (2) és (4) bekezdésekben meghatározott szabályokra – az előre látható olyan osztalék összegével, amelyet várhatóan kifizetnek az adott évközi profitmaradványból az egész üzleti évre vonatkozó végleges osztalékokkal.

(4)   Mielőtt a vezető testület formális döntést hoz vagy döntési javaslattal él az illetékes testület felé a kifizetendő osztalékok összegéről, az előre látható és az intézmény által az évközi vagy év végi nyereségből levonandó osztalékok összegének meg kell egyeznie az évközi vagy év végi nyereség összege és az osztalékfizetési arány szorzatával.

(5)   Az osztalékfizetési arány meghatározása a vezető testület vagy más illetékes testület által a vonatkozó időszak tekintetében jóváhagyott osztalékpolitika alapján történik.

(6)   Ha az osztalékpolitika fix érték helyett egy kifizetési tartományt tartalmaz, a tartomány felső határértékét kell használni a (2) bekezdés alkalmazásában.

(7)   Jóváhagyott osztalékpolitika hiányában, illetve ha az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az intézmény valószínűleg nem alkalmazná az osztalékpolitikáját, valamint ha ez a politika nem olyan prudens bázis, amely alapján meghatározható lenne a levonás összege, az osztalékfizetési arány az alábbiak közül a legmagasabb szám:

a)	a vizsgált évet megelőző három éves időszak osztalékfizetési arányának átlaga;

b)	a vizsgált évet megelőző év osztalékfizetési aránya.

(8)   Az illetékes hatóság engedélyezheti az intézmény számára a (7) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott osztalékfizetési arány kiszámításának kiigazítását az időszak során kifizetett rendkívüli osztalékok kizárása érdekében.

(9)   A levonandó előre látható osztalékok összegét a kifizetésekre vonatkozó esetleges szabályozói korlátozásokra figyelemmel kell meghatározni, különös tekintettel a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 141. cikke szerint meghatározott korlátozásokra. Az előre látható terhek levonása utáni, ilyen korlátozások hatálya alatt álló nyereség összege teljes egészében bevonható az elsődleges alapvető tőkeelemekbe, ha teljesül az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltétel. Ha ilyen korlátozásokat kell alkalmazni, a levonandó előre látható osztaléknak az illetékes hatósággal a 2013/36/EU irányelv 142. cikke szerint egyeztetett tőkefenntartási terven kell alapulnia.

(10)   Az elsődleges alapvető tőkeelemek összegét nem csökkentő formában kifizetendő előre látható osztalék, így például a részvény formájú osztalék összegét nem kell levonni az elsődleges alapvető tőkeelemekbe bevonandó évközi vagy év végi nyereségből.

(11)   Mielőtt engedélyezné, hogy az intézmény az évközi vagy az év végi nyereséget bevonja az elsődleges alapvető tőkeelemekbe, az illetékes hatóság köteles meggyőződni arról, hogy megtették az évközi és az év végi nyereségekre vonatkozó összes szükséges levonást, valamint az előre látható osztalékokkal kapcsolatos összes levonást az alkalmazandó számviteli szabályozás vagy bármely egyéb kiigazítás alapján.

3. cikk

Az „előre látható” kifejezés jelentése az előre látható terhek kifejezés vonatkozásában az 575/2013/EU rendelet 26. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában

(1)   A figyelembe veendő előre látható teherösszegek a következő elemekből állnak:

a)	az adók összege;

b)

az adott adatszolgáltatási időszak során felmerülő olyan kötelezettségek vagy körülmények összege, amelyek feltehetően csökkentik az intézmény nyereségét, és amelyekkel kapcsolatban az illetékes hatóság nem bizonyosodott meg arról, hogy megtették az összes szükséges értékelési korrekciót, mint például az 575/2013/EU rendelet 34. cikke szerinti kiegészítő értékelési korrekciókat, vagy céltartalékképzést.

(2)   Az eredménykimutatásban még figyelembe nem vett előre látható terheket ahhoz az évközi időszakhoz kell hozzárendelni, amelynek során felmerültek, úgy, hogy minden egyes évközi időszak ésszerű mértékű összeget viseljen e terhekből. A jelentős vagy nem ismétlődő eseményeket teljes egészében és haladéktalanul figyelembe kell venni abban az évközi időszakban, amelynek során felmerültek.

(3)   Mielőtt engedélyezné, hogy az intézmény az évközi vagy az év végi nyereséget bevonja az elsődleges alapvető tőkeelemekbe, az illetékes hatóság köteles meggyőződni arról, hogy megtették az évközi és az év végi nyereségekre vonatkozó összes szükséges levonást, valamint az előre látható terhekkel kapcsolatos összes levonást az alkalmazandó számviteli szabályozás vagy bármely egyéb kiigazítás alapján.

2.   alszakasz

Szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak, kölcsönös biztosítók és hasonló intézmények

4. cikk

Az alkalmazandó nemzeti jog alapján szövetkezeti társaságként elismert vállalkozástípus az 575/2013/EU rendelet 27. cikke (1) bekezdése a) pontja ii. alpontjának alkalmazásában

(1)   Az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy az 575/2013/EU rendelet második része alkalmazásában egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus szövetkezeti társaságnak minősül, ha a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott feltételek mindegyike teljesül:

(2)   Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában szövetkezeti társaságnak, ha jogi státusa a következő kategóriák valamelyikébe esik:

a)	Ausztriában: „eingetragene Genossenschaft (e.Gen.)”-ként vagy „registrierte Genossenschaft”-ként bejegyzett intézmények a „Gesetz über Erwerbs- und Wirtschaftsgenossenschaften (GenG)” alapján;

b)	Belgiumban: „société coopérative/coöperatieve vennoostchap”-ként bejegyzett és a szövetkezeti társaságok országos csoportjai, valamint a szövetkezeti társaságok jóváhagyásának feltételeit meghatározó 1962. január 8-i királyi rendelet alkalmazásával jóváhagyott intézmények;

c)	Cipruson: „Συνεργατικό Πιστωτικό Ίδρυμα ή ΣΠΙ”-ként a szövetkezeti társaságokról szóló 1985. évi törvény alapján bejegyzett intézmények;

d)	a Cseh Köztársaságban: „spořitelní a úvěrní družstvo”-ként a „zákon upravující činnost spořitelních a úvěrních družstev” alapján bejegyzett intézmények;

e)	Dániában: „andelskasser” vagy „sammenslutninger af andelskasser”-ként a dán pénzügyi üzleti törvény alapján bejegyzett intézmények;

f)

Finnországban: a következő intézménytípusok egyikeként bejegyzett intézmények: 1. „Osuuspankki” vagy „andelsbank” a „laki osuuspankeista ja muista osuuskuntamuotoisista luottolaitoksista’” vagy a „lag om andelsbanker och andra kreditinstitut i andelslagsform” alapján; 2. „Muu osuuskuntamuotoinen luottolaitos” vagy „annat kreditinstitut i andelslagsform” a „laki osuuspankeista ja muista osuuskuntamuotoisista luottolaitoksista” vagy a „lag om andelsbanker och andra kreditinstitut i andelslagsform” alapján; 3. „Keskusyhteisö” vagy „centralinstitutet” a „laki talletuspankkien yhteenliittymästä” vagy a „lag om en sammanslutning av inlåningsbanker” alapján;

g)	Franciaországban: „sociétés coopératives”-ként a „Loi no47-1775 du 10 septembre 1947 portant statut de la coopération” és a „Code monétaire et financier, partie législative, Livre V, titre Ier, chapitre II” alapján „banques mutualistes ou coopératives”-ként engedélyezett intézmények;

h)	Németországban: „eingetragene Genossenschaft (eG)”-ként a „Gesetz betreffend die Erwerbs- und Wirtschaftsgenossenschaften (Genossenschaftsgesetz –GenG)” alapján bejegyzett intézmények;

i)	Görögországban: „Πιστωτικοί Συνεταιρισμοί”-ként az 1667/1986. sz. szövetkezeti törvény alapján bejegyzett olyan intézmények, amelyek hitelintézetként működnek és megjelölésük „Συνεταιριστική Τράπεζα” lehet a 3601/2007. sz. banktörvény alapján;

j)	Magyarországon: „szövetkezeti hitelintézet”-ként a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény alapján bejegyzett intézmények;

k)

Olaszországban: a következő intézménytípusok egyikeként bejegyzett intézmények: 1. az 1993. szeptember 1-jei 385. sz. törvényerejű rendeletben említett „Banche popolari”; 2. az 1993. szeptember 1-jei 385. sz. törvényerejű rendeletben említett „Banche di credito cooperativo”; 3. a 2003. november 24-i 326. sz. törvénnyé átalakított 2003. szeptember 30-i 269. sz. törvényerejű rendelet 13. cikkében említett „Banche di garanzia collettiva dei fidi”;

l)	Luxemburgban: „Sociétés coopératives”-ként a kereskedelmi társaságokról szóló 1915. augusztus 10-i törvényben meghatározott intézmények;

m)	Hollandiában: „coöperaties”-ként vagy „onderlinge waarborgmaatschappijen”-ként a „Title 3 of Book 2 Rechtspersonen of the Burgerlijk wetboek” alapján bejegyzett intézmények;

n)	Lengyelországban: „bank spółdzielczy”-ként a „Prawo bankowe” rendelkezései alapján bejegyzett intézmények;

o)	Portugáliában: „Caixa de Crédito Agrícola Mútuo”-ként vagy „Caixa Central de Crédito Agrícola Mútuo”-ként a 24/91. sz. „Decreto-Lei de 11 de Janeiro”„Regime Jurídico do Crédito Agrícola Mútuo e das Cooperativas de Crédito Agrícola” alapján bejegyzett intézmények;

p)	Romániában: „Organizații cooperatiste de credit”-ként a 227/2007. sz. törvénnyel módosított és kiegészített, a hitelintézetekről és a tőkemegfelelőségről szóló 99/2006. sz. sürgősségi kormányrendelet rendelkezései alapján bejegyzett intézmények;

q)	Spanyolországban: „Cooperativas de Crédito”-ként a „Ley 13/1989, de 26 de mayo, de Cooperativas de Crédito” alapján bejegyzett intézmények;

r)	Svédországban: „Medlemsbank”-ként a „Lag (1995:1570) om medlemsbanker” alapján, vagy „Kreditmarknadsförening”-ként a „Lag (2004:297) om bank- och finansieringsrörelse” alapján bejegyzett intézmények;

s)	az Egyesült Királyságban: „cooperative societies”-ként az ágazati és önsegélyező társaságokról szóló 1965. évi törvény és az ágazati és önsegélyező társaságokról szóló 1969. évi (Észak-Írország) törvény alapján bejegyzett intézmények.

(3)   Az elsődleges alapvető tőke tekintetében akkor minősül valamely intézmény az (1) bekezdés alkalmazásában szövetkezeti társaságnak, ha az alkalmazandó nemzeti jognak vagy a társaság alapszabályának megfelelően a jogi személy szintjén csak az 575/2013/EU rendelet 29. cikkében említett tőkeinstrumentumok kibocsátására képes.

(4)   Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában szövetkezeti társaságnak, ha a (3) bekezdésben említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok birtokosainak, akik lehetnek az intézmény tagjai vagy ettől eltérő felek, az alkalmazandó nemzeti jog alapján lehetőségük van lemondani, továbbá arra is joguk lehet, hogy a tőkeinstrumentumot visszaszolgáltassák az intézmény számára, figyelemmel az alkalmazandó nemzeti jogban, a társaság alapszabályában, az 575/2013/EU rendeletben és az e rendeletben foglalt korlátozásokra. Ez nem akadályozza meg azt, hogy az intézmény az alkalmazandó nemzeti jog alapján az 575/2013/EU rendelet 29. cikkének megfelelő, olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsásson ki tagjai és egyéb felek számára, amelyek nem biztosítanak jogot arra, hogy a tőkeinstrumentumot visszaszolgáltassák az intézmény számára.

5. cikk

Az alkalmazandó nemzeti jog alapján takarékpénztárként elismert vállalkozástípus az 575/2013/EU rendelet 27. cikke (1) bekezdése a) pontja iii. alpontjának alkalmazásában

(1)   Az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy az 575/2013/EU rendelet második része alkalmazásában egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus takarékpénztárnak minősül, ha a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott valamennyi feltétel teljesül.

(2)   Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában takarékpénztárnak, ha jogi státusa a következő kategóriák valamelyikébe esik:

a)	Ausztriában: „Sparkasse”-ként a „Bundesgesetz über die Ordnung des Sparkassenwesens (Sparkassengesetz – SpG)” 1. cikkének (1) bekezdése alapján bejegyzett intézmények;

b)	Dániában: „Sparekasser”-ként a dán pénzügyi üzleti törvény alapján bejegyzett intézmények;

c)	Finnországban: „Säästöpankki”-ként vagy „Sparbank”-ként a „Säästöpankkilaki” vagy „Sparbankslag” alapján bejegyzett intézmények;

d)

Németországban: „Sparkasse”-ként a következők szerint bejegyzett intézmények: 1. a „Sparkassengesetz für Baden-Württemberg (SpG)” alapján; 2. a „Gesetz über die öffentlichen Sparkassen (Sparkassengesetz – SpkG) in Bayern” alapján; 3. a „Gesetz über die Berliner Sparkasse und die Umwandlung der Landesbank Berlin – Girozentrale – in eine Aktiengesellschaft (Berliner Sparkassengesetz – SpkG)” alapján; 4. a „Brandenburgisches Sparkassengesetz (BbgSpkG)” alapján; 5. a „Sparkassengesetz für öffentlich-rechtliche Sparkassen im Lande Bremen (Bremisches Sparkassengesetz)” alapján; 6. a „Hessisches Sparkassengesetz” alapján; 7. a „Sparkassengesetz des Landes Mecklenburg-Vorpommern (SpkG)” alapján; 8. a „Niedersächsisches Sparkassengesetz (NSpG)” alapján; 9. a „Sparkassengesetz Nordrhein-Westfalen (Sparkassengesetz – SpkG)” alapján; 10. a „Sparkassengesetz (SpkG) für Rheinland-Pfalz” alapján; 11. a „Saarländisches Sparkassengesetz (SSpG)” alapján; 12. a „Gesetz über die öffentlich-rechtlichen Kreditinstitute im Freistaat Sachsen und die Sachsen-Finanzgruppe” alapján; 13. a „Sparkassengesetz des Landes Sachsen-Anhalt (SpkG-LSA)” alapján; 14. a „Sparkassengesetz für das Land Schleswig-Holstein (Sparkassengesetz – SpkG)” alapján; 15. a „Thüringer Sparkassengesetz (ThürSpkG)” alapján;

e)	Spanyolországban: „Cajas de Ahorros”-ként a „Real Decreto-Ley 2532/1929, de 21 de noviembre, sobre Régimen del Ahorro Popular” alapján bejegyzett intézmények;

f)	Svédországban: „Sparbank”-ként a „Sparbankslag (1987:619)” alapján bejegyzett intézmények;

(3)   Az elsődleges alapvető tőke tekintetében akkor minősül valamely intézmény az (1) bekezdés alkalmazásában takarékpénztárnak, ha az alkalmazandó nemzeti jognak vagy a társaság alapszabályának megfelelően a jogi személy szintjén csak az 575/2013/EU rendelet 29. cikkében említett tőkeinstrumentumok kibocsátására képes.

(4)   Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában takarékpénztárnak, ha a tőke, a tartalékok és az évközi vagy év végi nyereség összege az alkalmazandó nemzeti jog szerint nem fizethető ki az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok birtokosainak. Ez a feltétel akkor is teljesítettnek minősül, ha az intézmény olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, amelyek folyamatos működés mellett a részesedéssel rendelkezők számára jogot biztosítanak a nyereség és a tartalékok egy részére, ha ezt az alkalmazandó nemzeti jog megengedi, feltéve, hogy ez a rész arányban áll a tőkéhez és a tartalékokhoz történő hozzájárulásukkal, vagy ha ezt az alkalmazandó nemzeti jog egy alternatív rendelkezéssel összhangban lehetővé teszi. Az intézmény kibocsáthat olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat, amelyek a birtokosaik részére az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén a tartalékokhoz való olyan jogot biztosítanak, amelynek nem kell arányosnak lennie a tőkéhez vagy a tartalékokhoz való hozzájárulással, ha az 575/2013/EU rendelet 29. cikkének (4) és (5) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek.

6. cikk

Az alkalmazandó nemzeti jog alapján kölcsönös biztosítóként elismert vállalkozástípus az 575/2013/EU rendelet 27. cikke (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának alkalmazásában

(1)   Az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy az 575/2013/EU rendelet második része alkalmazásában egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus szövetkezeti társaságnak minősül, ha a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott feltételek mindegyike teljesül:

(2)   Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában kölcsönös biztosítónak, ha jogi státusa a következő kategóriák valamelyikébe esik:

a)

Dániában: olyan társaságok („Foreninger”) vagy alapok („Fonde”), amelyek biztosítótársaságoknak („Forsikringsselskaber”), jelzálog-hitelintézeteknek („Realkreditinstitutter”), takarékpénztáraknak („Sparekasser”), takarékszövetkezeteknek („Andelskasser”) és takarékszövetkezetek fiókintézményeinek („Sammenslutninger af andelskasser”) a dán pénzügyi üzleti törvényben meghatározott részvénytársasággá történő átalakulásával jöttek létre;

b)	Írországban: a lakás-takarékpénztárakról szóló 1989. évi törvény alapján „building societies”-ként bejegyzett intézmények;

c)	az Egyesült Királyságban: a lakás-takarékpénztárakról szóló 1986. évi törvény alapján „building societies”-ként bejegyzett intézmények; a takarékbankokról szóló 1819. évi törvény (Skócia) alapján „savings bank”-ként bejegyzett intézmények.

(3)   Az elsődleges alapvető tőke tekintetében akkor minősül valamely intézmény az (1) bekezdés alkalmazásában kölcsönös biztosítónak, ha az alkalmazandó nemzeti jognak vagy a társaság alapszabályának megfelelően a jogi személy szintjén csak az 575/2013/EU rendelet 29. cikkében említett tőkeinstrumentumokat bocsáthat ki.

(4)   Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában kölcsönös biztosítónak, ha a tőke és a tartalékok teljes összegének vagy annak egy részének az intézmény olyan tagjainak a tulajdonában áll, akik a szokásos üzletmenet keretében nem részesülnek a tartalékok közvetlen kifizetéséből, különösen nem osztalékfizetés útján. Ezek a feltételek akkor is teljesítettnek minősülnek, ha az intézmény olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, amelyek jogot biztosítanak a nyereségre és a tartalékokra, ha ezt az alkalmazandó nemzeti jog megengedi.

7. cikk

Az alkalmazandó nemzeti jog alapján hasonló intézményként elismert vállalkozástípus az 575/2013/EU rendelet 27. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának alkalmazásában

(1)   Az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy az 575/2013/EU rendelet második része alkalmazásában egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus a szövetkezetekhez, kölcsönös biztosítókhoz és takarékpénztárakhoz hasonló intézménynek minősül, ha a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott feltételek mindegyike teljesül:

(2)   Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában szövetkezetekhez, kölcsönös biztosítókhoz és takarékpénztárakhoz hasonló intézménynek, ha jogi státusa a következő kategóriák valamelyikébe esik:

a)	Ausztriában: „Pfandbriefstelle der österreichischen Landes-Hypothekenbanken”-ként a „Bundesgesetz über die Pfandbriefstelle der österreichischen Landes-Hypothekenbanken (Pfandbriefstelle-Gesetz – PfBrStG)” alapján bejegyzett intézmények;

b)	Finnországban: „Hypoteekkiyhdistys”-ként vagy „Hypoteksförening”-ként a „Laki hypoteekkiyhdistyksistä” vagy „Lag om hypoteksföreningar” alapján bejegyzett intézmények;

(3)   Az elsődleges alapvető tőke tekintetében akkor minősül valamely intézmény az (1) bekezdés alkalmazásában szövetkezetekhez, kölcsönös biztosítókhoz és takarékpénztárakhoz hasonló intézménynek, ha az alkalmazandó nemzeti jognak vagy a társaság alapszabályának megfelelően a jogi személy szintjén csak az 575/2013/EU rendelet 29. cikkében említett tőkeinstrumentumok kibocsátására képes.

(4)   Valamely intézmény akkor minősül az (1) bekezdés alkalmazásában szövetkezetekhez, kölcsönös biztosítókhoz és takarékpénztárakhoz hasonló intézménynek, ha az alábbi feltételek közül egy vagy több teljesül:

a)

amennyiben a (3) bekezdésben említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok birtokosainak, akik lehetnek az intézmény tagjai vagy ettől eltérő felek, az alkalmazandó nemzeti jog alapján lehetőségük van lemondani, akkor arra is joguk lehet, hogy a tőkeinstrumentumot visszaszolgáltassák az intézmény számára, figyelemmel kizárólag az alkalmazandó nemzeti jogban, a társaság alapszabályában, az 575/2013/EU rendeletben és az e rendeletben foglalt korlátozásokra. Ez nem akadályozza meg azt, hogy az intézmény az alkalmazandó nemzeti jog alapján az 575/2013/EU rendelet 29. cikkének megfelelő, olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsásson ki tagjai és egyéb felek számára, amelyek nem biztosítanak jogot arra, hogy a tőkeinstrumentumot visszaszolgáltassák az intézmény számára;

b)

a tőke, a tartalékok és az évközi vagy év végi nyereség összege az alkalmazandó nemzeti jog szerint nem fizethető ki az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok birtokosainak. Ez a feltétel akkor is teljesítettnek minősül, ha az intézmény olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, amelyek folyamatos működés mellett a részesedéssel rendelkezők számára jogot biztosítanak a nyereség és a tartalékok egy részére, ha ezt az alkalmazandó nemzeti jog megengedi, feltéve, hogy az említett rész arányban áll a tőkéhez és a tartalékokhoz történő hozzájárulásukkal, vagy ha ezt az alkalmazandó nemzeti jog egy alternatív rendelkezéssel összhangban lehetővé teszi. Az intézmény kibocsáthat olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat, amelyek a birtokosaik részére az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén a tartalékokhoz való olyan jogot biztosítanak, amelynek nem kell arányosnak lennie a tőkéhez vagy a tartalékokhoz való hozzájárulással, ha az 575/2013/EU rendelet 29. cikkének (4) és (5) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek;

c)	a tőke és a tartalékok teljes összege vagy annak egy része az intézmény tagjainak tulajdonában áll, akik a szokásos üzletmenet keretében nem részesülnek a tartalékok közvetlen kifizetéséből, különösen nem osztalékfizetés útján.

3.   alszakasz

Közvetett finanszírozás

8. cikk

Tőkeinstrumentumok közvetett finanszírozása az 575/2013/EU rendelet 28. cikke (1) bekezdésének b) pontja, 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 63. cikke c) pontjának alkalmazásában

(1)   A tőkeinstrumentumok 575/2013/EU rendelet 28. cikke (1) bekezdésének b) pontja, 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 63. cikkének c) pontja szerinti közvetett finanszírozása nem közvetlen finanszírozásnak minősül.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a közvetlen finanszírozás olyan helyzetekre vonatkozik, amikor egy intézmény olyan kölcsönt vagy bármilyen formában más finanszírozást biztosított egy befektető számára, amelyet az a tőkeinstrumentumainak megvásárlására használt fel.

(3)   Közvetlen finanszírozásnak minősül továbbá az olyan finanszírozás, amelyet egy intézmény tőkeinstrumentumainak megvásárlásától eltérő más célra biztosítanak bármely olyan természetes vagy jogi személy részére, aki a hitelintézetben az 575/2013/EU rendelet 4. cikkének (36) bekezdésében említett befolyásoló részesedéssel rendelkezik, vagy aki kapcsolt félnek minősül a kapcsolt felekre vonatkozó közzétételekről szóló IAS 24 nemzetközi számviteli standard (9) bekezdésében foglalt meghatározás értelmében, amelyet az Unióban az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) szerint kell alkalmazni, figyelemmel az illetékes hatóság által meghatározott bármely további iránymutatásra, ha az intézmény nem képes az alábbi összes feltételnek való megfelelés igazolására:

a)	az ügylet a harmadik felekkel folytatott egyéb ügyletekkel megegyező feltételekkel valósul meg;

b)	a természetes vagy jogi személynek vagy a kapcsolt félnek nem kell a tőkeinstrumentumok kifizetésére vagy eladására hagyatkoznia a kamatfizetés és a finanszírozás visszafizetése támogatásának érdekében.

9. cikk

A tőkeinstrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazandó formái és jellege az 575/2013/EU rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának, 52. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 63. cikke c) pontjának alkalmazásában

(1)   Egy intézmény tőkeinstrumentumainak közvetett módon történő megvásárlása finanszírozásának alkalmazandó formái és jellege a következőket tartalmazza:

a)

egy intézmény tőkeinstrumentumainak egy befektető által történő – kibocsátáskori vagy ezt követő – megvásárlásának finanszírozása olyan szervezetek révén, amelyek felett az intézmény közvetlen vagy közvetett ellenőrzéssel rendelkezik, vagy amelyek az alábbiak bármelyikébe tartoznak: 1. az intézmény számviteli vagy prudenciális konszolidációjának köre; 2. a konszolidált mérleg vagy a konszolidált éves beszámolóval egyenértékű, kibővített összesített számítás köre az 575/2013/EU rendelet 49. cikke (3) bekezdése a) pontja iv. alpontjának megfelelően, amelyet az intézményvédelmi rendszer vagy egy olyan, valamely központi testülethez kapcsolódó intézmények alkotta hálózat állít össze, amely nem olyan csoportként szervezett, mint amilyenhez az intézmény tartozik; 3. az intézmény kiegészítő felügyeletének köre a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) szerint.

b)

egy intézmény tőkeinstrumentumainak egy befektető által történő – kibocsátáskori vagy ezt követő – megvásárlásának finanszírozása olyan külső szervezetek révén, amelyeket garancia vagy egy hitelderivatíva használata véd, illetve más módon biztosítottak oly módon, hogy a hitelkockázatot átruházzák az intézményre vagy bármely olyan szervezetre, amely felett az intézmény közvetlen vagy közvetett ellenőrzéssel rendelkezik, vagy amelyek az alábbiak bármelyikébe tartoznak: 1. az intézmény számviteli vagy prudenciális konszolidációjának köre; 2. a konszolidált mérleg vagy a konszolidált éves beszámolóval egyenértékű, kibővített összesített számítás köre az 575/2013/EU rendelet 49. cikke (3) bekezdése a) pontja iv. alpontjának megfelelően, amelyet az intézményvédelmi rendszer vagy egy olyan, valamely központi testülethez kapcsolódó intézmények alkotta hálózat állít össze, amely nem olyan csoportként szervezett, mint amilyenhez az intézmény tartozik; 3. az intézmény kiegészítő felügyeletének köre a 2002/87/EK irányelv szerint;

c)	olyan kölcsönvevő finanszírozása, aki a finanszírozást továbbadja a végső befektetőnek egy intézmény tőkeinstrumentumainak megvásárlása céljából a kibocsátáskor vagy ezt követően.

(2)   Ahhoz, hogy valamely finanszírozás az (1) bekezdés alkalmazásában közvetett finanszírozásnak minősüljön, adott esetben a következő feltételeknek is teljesülniük kell:

a)

a befektető nem tartozik a következők egyikébe sem: 1. az intézmény számviteli vagy prudenciális konszolidációjának köre; 2. a konszolidált mérleg vagy a konszolidált éves beszámolóval egyenértékű, kibővített összesített számítás köre az 575/2013/EU rendelet 49. cikke (3) bekezdése a) pontja iv. alpontjának megfelelően, amelyet az intézményvédelmi rendszer vagy egy olyan, valamely központi testülethez kapcsolódó intézmények alkotta hálózat állít össze, amely nem olyan csoportként szervezett, mint amilyenhez az intézmény tartozik. E célból úgy kell tekinteni, hogy a kibővített összesített számítás köre kiterjed a befektetőre, amennyiben a vonatkozó tőkeinstrumentum konszolidáció vagy kibővített összesített számítás tárgyát képezi az 575/2013/EU rendelet 49. cikke (3) bekezdése a) pontja iv. alpontjának megfelelően olyan módon, hogy nem kerül sor a szavatolótőke-elemek többszörös felhasználására vagy szavatolótőke képzésére az intézményvédelmi rendszer tagjai között. Amennyiben az illetékes hatóságok a 575/2013/EU rendelet 49. cikke (3) bekezdésének megfelelő engedélye nyújtására nem került sor, ezt a feltételt akkor kell teljesítettnek tekinteni, ha mind az (1) bekezdés a) pontjában említett szervezetek, mind pedig az intézmény ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagjai, és a szervezetek a tőkeinstrumentumaik megvásárlásához nyújtott finanszírozást az esettől függően az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdésének f)–i) pontjának, 56. cikke a)–d) pontjának és 66. cikk a)–d) pontjának megfelelően levonják; 3. az intézmény kiegészítő felügyeletének köre a 2002/87/EK irányelv szerint;

b)

a külső szervezet nem tartozik a következők egyikébe sem: 1. az intézmény számviteli vagy prudenciális konszolidációjának köre; 2. a konszolidált mérleg vagy a konszolidált éves beszámolóval egyenértékű, kibővített összesített számítás köre az 575/2013/EU rendelet 49. cikke (3) bekezdése a) pontja iv. alpontjának megfelelően, amelyet az intézményvédelmi rendszer vagy egy olyan, valamely központi testülethez kapcsolódó intézmények alkotta hálózat állít össze, amely nem olyan csoportként szervezett, mint amilyenhez az intézmény tartozik; 3. az intézmény kiegészítő felügyeletének köre a 2002/87/EK irányelv szerint.

(3)   Annak megállapítására, hogy a tőkeinstrumentum megvásárlása során igénybe vettek-e közvetlen vagy közvetett finanszírozást a 8. cikknek megfelelően, a figyelembe veendő összegből le kell vonni az esetleges egyedileg értékelt, elszámolt értékvesztési veszteséget.

(4)   A 8. cikk szerinti közvetett vagy közvetlen finanszírozásként való besorolás elkerülése érdekében – amennyiben a kölcsönt vagy az egyéb formában történő finanszírozást vagy garanciát olyan természetes vagy jogi személy számára nyújtják, aki/amely a hitelintézetben befolyásoló részesedéssel rendelkezik, vagy aki a (3) bekezdésben említett kapcsolt félnek minősül – az intézmény folyamatosan biztosítja, hogy a kölcsönt vagy az egyéb formában történő finanszírozást vagy garanciát nem az intézmény tőkeinstrumentumainak közvetlen vagy közvetett megszerzésének céljára nyújtja. Amennyiben a kölcsönt vagy az egyéb formában történő finanszírozást vagy garanciát más típusú felek részére nyújtják, az intézmény ezt az ellenőrzést a legnagyobb gondosság elve alapján végzi.

(5)   Kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok és hasonló intézmények tekintetében, amennyiben a nemzeti jog vagy az intézmény alapszabálya előírja egy vevő számára, hogy részesedést kell szereznie a tőkeinstrumentumokban ahhoz, hogy kölcsönt kaphasson, az adott kölcsön nem minősül közvetlen vagy közvetett finanszírozásnak, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)	az illetékes hatóság a jegyzés összegét nem jelentősnek minősíti;

b)	a kölcsön célja nem a kölcsönt nyújtó intézmény tőkeinstrumentumainak megvásárlása;

c)	az intézmény egy vagy több tőkeinstrumentumának jegyzése ahhoz szükséges, hogy a kölcsön kedvezményezettje a szövetkezeti társaság, kölcsönös biztosító vagy hasonló intézmény tagjává válhasson.

4.   alszakasz

A tőkeinstrumentumok visszaváltására vonatkozó korlátozások

10. cikk

A kölcsönös biztosítók, takarékpénztárak, szövetkezeti társaságok és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok visszaváltására vonatkozó korlátozások az 575/2013/EU rendelet 29. cikke (2) bekezdése b) pontjának és az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában

(1)   Egy intézmény csak akkor bocsáthat ki visszaváltási lehetőséget tartalmazó elsődleges alapvető tőkeinstrumentumot, ha ezt a lehetőséget az alkalmazandó nemzeti jog megengedi.

(2)   Az intézménynek az 575/2013/EU rendelet 29. cikke (2) bekezdésének b) pontjában és 78. cikkének (3) bekezdésében említett azon lehetősége, hogy a tőkeinstrumentumokra vonatkozó rendelkezések alapján korlátozza a visszaváltást, magában foglalja mind a visszaváltás elhalasztásának, mind pedig a visszaváltható összeg korlátozásának a jogát. Az intézmény a (3) bekezdésben foglaltak szerint korlátlan ideig elhalaszthatja a visszaváltást vagy korlátozhatja a visszaváltható összeget.

(3)   Az instrumentumokra vonatkozó rendelkezésekben a visszaváltás korlátozásának mértékét az intézmény az intézmény mindenkori prudenciális helyzetének alapján határozza meg, figyelemmel többek között különösen az alábbiakra:

a)	az intézmény általános pénzügyi, likviditási és fizetőképességi helyzete;

b)

az elsődleges alapvető tőke, az alapvető tőke és az összes tőke összege, összehasonlítva a teljes kockázati kitettségértékkel, amelyet az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt követelményekkel, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkének (1) bekezdésében foglalt egyedi tőkekövetelményekkel, és az említett irányelv 128. cikke 6. pontjában meghatározott kombinált pufferkövetelménnyel összhangban kell kiszámítani.

11. cikk

A kölcsönös biztosítók, takarékpénztárak, szövetkezeti társaságok és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok visszaváltására vonatkozó korlátozások az 575/2013/EU rendelet 29. cikke (2) bekezdése b) pontjának és az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában

(1)   Az instrumentumokat szabályozó szerződéses vagy jogszabályi rendelkezésekben található visszaváltási korlátozások nem akadályozzák meg azt, hogy az illetékes hatóság az 575/2013/EU rendelet 78. cikkében szabályozott megfelelő alapon további korlátozásokat rendeljen el az eszközök visszaváltása vonatkozásában.

(2)   Az illetékes hatóságok értékelik az instrumentumot szabályozó szerződéses vagy jogszabályi rendelkezésekben található visszaváltási korlátozások alapját. Előírhatják az intézmények számára az adott szerződéses rendelkezések módosítását, ha nem elégedettek a korlátozások megalapozottságával. Amennyiben szerződéses rendelkezések hiányában a nemzeti jog szabályozza az instrumentumokat, a jogalkotásnak lehetővé kell tennie, hogy az intézmény a 10. cikk (1)–(3) bekezdésében említett módon korlátozza a visszaváltást annak érdekében, hogy az instrumentumok elsődleges alapvető tőkének minősüljenek.

(3)   A visszaváltást korlátozó bármely döntést a szervezeten belül írásban dokumentálni kell, és az intézmény köteles azt bejelenteni az illetékes hatóságnak, beleértve annak indokolását is, hogy a (3) bekezdésben foglalt feltételekre figyelemmel miért utasították vagy halasztották el a visszaváltást részben vagy egészben.

(4)   Ha ugyanazon időszakban a visszaváltást korlátozó több döntésre is sor kerül, akkor az intézmények e döntéseket egy dokumentumban is rögzíthetik.

2.   SZAKASZ

Prudenciális szűrők

12. cikk

Az értékesítésből származó nyereség koncepciója az 575/2013/EU rendelet 32. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában

(1)   Az 575/2013/EU rendelet 32. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett értékesítésből származó nyereség koncepciója magában foglalja az intézmény bármely olyan értékesítésből származó elismert nyereségét, amelyet a szavatolótőke bármely elemének növekedéseként könyvelnek le, és amely értékpapírosított eszközök értékesítéséből származó jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódik, amikor ezeket egy értékpapírosítási ügylet keretében eltávolítják az intézmény mérlegéből.

(2)   Az értékesítésből származó elismert nyereséget a vonatkozó számviteli rendszer alkalmazásával megállapított alábbi a) és b) pontok közötti különbözetként kell meghatározni:

a)	a kapott ellenérték (beleértve bármely kapott új eszközt, csökkentve bármely átvállalt kötelezettséggel) nettó értéke;

b)	az értékpapírosított eszköz vagy a kivezetett rész könyv szerinti értéke.

(3)   A jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódó értékesítésből származó elismert nyereség ebben az összefüggésben az 575/2013/EU rendelet 242. cikkében meghatározott várható jövőbeli „értékpapírosítási felárat” jelenti.

3.   SZAKASZ

Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből

13. cikk

A folyó üzleti év veszteségeinek levonása az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában

(1)   Az elsődleges alapvető tőkének az év során történő kiszámítása érdekében, függetlenül attól, hogy az intézmény az egyes évközi időszakok végén lezárja-e a pénzügyi nyilvántartását, az intézmény meghatározza az eredménykimutatását és a felmerülésükkel egy időben az esetlegesen keletkezett veszteségeket levonja az elsődleges alapvető tőkeelemekből.

(2)   Az intézmény eredménykimutatásának az (1) bekezdéssel összhangban való meghatározása céljára a bevételek és a kiadások meghatározása ugyanazzal az eljárással és ugyanazon számviteli szabályozás alapján történik, mint amelyik az év végi pénzügyi beszámolót követi. A bevételek és kiadások becslése prudens módon történik és azokat ahhoz az évközi időszakhoz kell hozzárendelni, amelynek során felmerültek, úgy, hogy minden egyes évközi időszak ésszerű mértékű összeget viseljen a várható éves bevételekből és kiadásokból. A jelentős vagy nem ismétlődő eseményeket teljes egészében és haladéktalanul figyelembe kell venni abban az évközi időszakban, amelynek során felmerültek.

(3)   Nincs szükség levonásra, ha az elsődleges alapvető tőkeelemeknél a folyó üzleti év veszteségeit az évközi vagy év végi pénzügyi beszámoló eredményeként már figyelembe vették. E cikk alkalmazásában a pénzügyi beszámoló azt jelenti, hogy az évközi vagy az év végi zárást követően a nyereséget és a veszteséget a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK rendelet szerint az intézményre irányadó számviteli szabályozásnak és a bankok és más pénzügyi intézmények éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról szóló 86/635/EGK tanácsi irányelvnek (9) megfelelően határozzák meg.

(4)   Az (1)–(3) bekezdéseket ugyanilyen módon kell alkalmazni a halmozott egyéb átfogó jövedelem körébe sorolt nyereségekre és veszteségekre.

14. cikk

Jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések levonása az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásában

(1)   A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adóköveteléseknek az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti levonását a (2) és (3) bekezdések szerint kell elvégezni.

(2)   A halasztott adókövetelések és a kapcsolódó halasztott adókötelezettségek közötti kiegyenlítést minden egyes adóalany tekintetében külön kell elvégezni. A kapcsolódó halasztott adókötelezettségek azokra korlátozódnak, amelyek a halasztott adókövetelések joghatóságával megegyező joghatóság szerinti adójog alapján merülnek fel. A halasztott adókövetelések és kötelezettségek konszolidált szintű kiszámítása tekintetében az adóalany magában foglal tetszőleges számú olyan egységet, amely az alkalmazandó nemzeti jog szerinti ugyanazon adócsoport, költségvetési konszolidáció, költségvetési egység vagy konszolidált adóbevallás tagja.

(3)   A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések kiegyenlítésére felhasználható kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összege egyenlő az alábbi a) és b) pont szerinti összegek különbségével:

a)	az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti halasztott adókötelezettségek összege;

b)	immateriális javakból és meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközökből származó kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összege.

15. cikk

Meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő eszközök levonása az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdése e) pontjának és az 575/2013/EU rendelet 41. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában

(1)   Az illetékes hatóság csak akkor biztosítja az 575/2013/EU rendelet 41. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett előzetes engedélyt, ha a meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíjalapban lévő megfelelő eszközök korlátozás nélküli használatára vonatkozó képesség az eszközökhöz való haladéktalan és korlátlan hozzáférést foglal magában, így például, ha az eszközök használatát nem tiltja semmiféle korlátozás és harmadik feleknek semmiféle igénye nem áll fenn ezekre az eszközökre nézve.

(2)   Az eszközökhöz való korlátlan hozzáférés fennállása feltételezhető abban az esetben, ha az intézménynek nem kell egyedi jóváhagyást kérnie és kapnia a nyugdíjalap vezetőjétől vagy a nyugdíj kedvezményezettjeitől minden esetben, amikor hozzá szeretne férni az alapban található többletforrásokhoz.

16. cikk

Az előre látható adóterhek levonása az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdése l) pontjának és 56. cikke f) pontjának alkalmazásában

(1)   Feltéve, hogy az intézmény olyan számviteli szabályozást és számviteli politikát alkalmaz, amelyek a mérlegben vagy az eredménykimutatásban elismert ügyletekre és más eseményekre vonatkozó folyó és halasztott adókötelezettségek teljes körű elismeréséről rendelkeznek, az intézmény úgy tekintheti, hogy az előre látható adóterheket már figyelembe vették. Az illetékes hatóság köteles meggyőződni arról, hogy megtették az összes szükséges levonást az alkalmazandó számviteli szabályozás vagy bármely egyéb kiigazítás alapján.

(2)   Ha az intézmény az elsődleges alapvető tőkét az 1606/2002/EK rendelet szerint elkészített pénzügyi kimutatás alapján számítja ki, akkor az (1) bekezdésben foglalt feltétel teljesítettnek minősül.

(3)   Ha az (1) bekezdésben foglalt feltétel nem teljesül, az intézmény köteles csökkenteni az elsődleges alapvető tőkét a mérlegben vagy az eredménykimutatásban elismert ügyletekre és más eseményekre vonatkozó, a mérlegben vagy az eredménykimutatásban még el nem ismert folyó és halasztott adókötelezettségek becsült összegével. A folyó és halasztott adókötelezettségek becsült összegét az 1606/2002/EK rendeletben meghatározott módszerrel egyenértékű módszer használatával kell meghatározni. A halasztott adókötelezettségek becsült összegét nem lehet beszámítani olyan halasztott adókövetelésekkel szemben, amelyeket nem ismertek el a pénzügyi kimutatásokban.

4.   SZAKASZ

Az elsődleges alapvető tőkeelemekből, a kiegészítő alapvető tőkeelemekből, valamint a járulékos tőkeelemekből történő egyéb levonások

17. cikk

Pénzügyi vállalkozások tőkeinstrumentumainak egyéb levonásai az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában

(1)   Az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (26) bekezdésében meghatározott pénzügyi vállalkozások tőkeinstrumentumainak állományát az alábbi számításoknak megfelelően kell levonni:

a)

az elsődleges alapvető tőkeelemekből minden korlátozás nélkül le kell vonni minden olyan instrumentumot, amely a kibocsátó pénzügyi vállalkozásra irányadó társasági jog szerint tőkének minősül, és abban az esetben, ha a pénzügyi vállalkozásra fizetőképességi követelmények is vonatkoznak, azokat, amelyek a szabályozói tőkekövetelmények legmagasabb tőkeszintjén találhatók;

b)

az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonni minden olyan instrumentumot, amely a kibocsátóra irányadó társasági jog szerint tőkének minősül és abban az esetben, ha a pénzügyi vállalkozásra fizetőképességi követelmények nem vonatkoznak, amelyek lejárat nélküliek, a felmerülő veszteségek első és arányosan legnagyobb részét viselik, fizetésképtelenség és felszámolás esetén az összes többi követelés alá sorolódnak és nem rendelkeznek sem preferenciális sem előre rögzített kifizetési joggal;

c)

a kiegészítő alapvető tőkeelemekből le kell vonni bármely olyan alárendelt instrumentumot, amely folyamatosan veszteségeket visel, beleértve a kamatszelvény kifizetések felfüggesztésére vonatkozó hatáskört is. Ha ezen alárendelt instrumentumok összege meghaladja a kiegészítő alapvető tőkét, a többletösszeget az elsődleges alapvető tőkéből kell levonni;

d)

bármely egyéb alárendelt instrumentumot a járulékos tőkeelemekből kell levonni. Ha ezen alárendelt instrumentumok összege meghaladja a járulékos tőkét, a többletösszeget a kiegészítő alapvető tőkeelemekből kell levonni. Ha a kiegészítő alapvető tőke összege nem elegendő, a fennmaradó többletösszeget az elsődleges alapvető tőkeelemekből kell levonni;

e)

az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonni bármely egyéb, a pénzügyi vállalkozás szavatolótőkéjében a vonatkozó és alkalmazandó prudenciális keretszabályozás alapján szereplő instrumentumot vagy bármely egyéb olyan instrumentumot, amelyről az intézmény nem képes igazolni, hogy arra az a), b), c) vagy d) pontokban szereplő feltételek vonatkoznak.

(2)   A (3) bekezdésben említett esetekben az intézményeknek a tőkeinstrumentum-állományokra a megfelelő levonási módszer alapján kell alkalmazniuk az 575/2013/EU rendeletben szabályozott levonásokat. E bekezdés alkalmazásában megfelelő levonási módszernek kell tekinteni azt a módszert, amely ugyanannak a tőkeelemnek a levonására vonatkozik, mint ahová a tőke besorolható lenne akkor, ha azt maga az intézmény bocsátotta volna ki.

(3)   Az (1) bekezdésben említett levonások nem alkalmazhatók a következő esetekben:

a)

ha a pénzügyi vállalkozást egy illetékes hatóság engedélyezte és felügyeli, és az 575/2013/EU rendelet szerinti intézményekre alkalmazandókkal egyenértékű prudenciális követelmények hatálya alá tartozik. Ezt a módszert harmadik országok pénzügyi vállalkozásaira csak akkor lehet alkalmazni, ha az említett rendeletnek megfelelően elvégezték az érintett harmadik ország prudenciális rendszerének egyenértékűségi értékelését és megállapították, hogy az érintett harmadik ország prudenciális rendszere legalább az Unióban alkalmazottal egyenértékű.

b)	ha a pénzügyi vállalkozás a 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 2. cikke szerinti elektronikuspénz-kibocsátó intézmény és nem részesül az említett irányelv 9. cikkében biztosított választható mentességekből;

c)	ha a pénzügyi vállalkozás a 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 4. cikke szerinti elektronikuspénz-kibocsátó intézmény és nem részesül az említett irányelv 26. cikkében biztosított mentességből;

d)	ha a pénzügyi vállalkozás a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) 4. cikke szerinti alternatívbefektetésialap-kezelő vagy a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) 2. cikkének (1) bekezdése szerinti alapkezelő társaság.

18. cikk

Harmadik országok biztosítóinak és viszontbiztosítóinak tőkeinstrumentumai az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában

(1)   Az alábbiak szerint kell levonni harmadik országok biztosítóinak és viszontbiztosítóinak azon tőkeinstrumentum-állományait, amelyekre olyan szolvenciarendszer vonatkozik, amelyet vagy a 2009/138/EK irányelv 227. cikkében meghatározott eljárás keretében, az irányelv I. címének VI. fejezetében meghatározottal nem egyenértékűként értékeltek, vagy amelynek az értékelését nem végezték el:

a)

az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonni minden olyan instrumentumot, amely a kibocsátó harmadik országbeli biztosítóra és viszontbiztosítóra irányadó társasági jog szerint tőkének minősül, és amelyek a harmadik országbeli rendszer szerint minden korlátozás nélkül a szabályozói tőkekövetelmények legmagasabb tőkeszintjén találhatók;

b)

a kiegészítő alapvető tőkeelemekből le kell vonni bármely olyan alárendelt instrumentumot, amely folyamatosan veszteségeket visel, beleértve a kamatszelvény kifizetések felfüggesztésére vonatkozó hatáskört is. Ha ezen alárendelt instrumentumok összege meghaladja a kiegészítő alapvető tőkét, a többletösszeget az elsődleges alapvető tőkeelemekből kell levonni;

c)

bármely egyéb alárendelt instrumentumot a járulékos tőkeelemekből kell levonni. Ha ezen alárendelt instrumentumok összege meghaladja a járulékos tőkét, a többletösszeget a kiegészítő alapvető tőkeelemekből kell levonni. Ha ez a többletösszeg meghaladja a kiegészítő alapvető tőkét, a fennmaradó többletösszeget le kell vonni az elsődleges alapvető tőkeelemekből;

d)

prudenciális fizetőképességi követelmények hatálya alatt álló harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók esetén az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonni bármely egyéb, a harmadik országbeli biztosító és viszontbiztosító szavatolótőkéjében a vonatkozó és alkalmazandó szolvenciarendszer alapján szereplő instrumentumot vagy bármely egyéb olyan instrumentumot, amelyről az intézmény nem képes igazolni, hogy arra az a), b) vagy c) pontokban szereplő feltételek vonatkoznak.

(2)   Amennyiben a harmadik ország szolvenciarendszerét, beleértve a saját forrásokra vonatkozó szabályokat, a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 227. cikkében meghatározott eljárás keretében, az irányelv I. címének VI. fejezetében meghatározottal egyenértékűként értékeltek, a harmadik országok biztosítói és viszontbiztosítói tőkeinstrumentum-állományait a 2009/138/EK irányelv 14. cikkével összhangban engedélyezett biztosítók vagy viszontbiztosítók tőkeinstrumentum-állományaiként kell kezelni.

(3)   Az e cikk (2) bekezdésében említett esetekben az intézményeknek az esettől függően az 575/2013/EU rendelet 44. cikkének b) pontjában, 58. cikkének b) pontjában és 68. cikkének b) pontjában szabályozott levonásokat kell alkalmazniuk a szavatolótőke-biztosítási állományokra.

19. cikk

A 2009/138/EK irányelv hatálya alól kizárt vállalkozások tőkeinstrumentumai az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában

A 2009/138/EK irányelv hatálya alól kizárt vállalkozások tőkeinstrumentum-állományait az említett irányelv 4. cikkével összhangban az alábbiak szerint kell levonni:

a)	az elsődleges alapvető tőkéből minden korlátozás nélkül minden olyan instrumentumot le kell vonni, amely a kibocsátó vállalkozásra irányadó társasági jog szerint tőkének minősül, és amelyek a szabályozói tőkekövetelmények legmagasabb tőkeszintjén találhatók;

b)

a kiegészítő alapvető tőkeelemekből le kell vonni bármely olyan alárendelt instrumentumot, amely folyamatosan veszteségeket visel, beleértve a kamatszelvény kifizetések felfüggesztésére vonatkozó hatáskört is. Ha ezen alárendelt instrumentumok összege meghaladja a kiegészítő alapvető tőkét, a többletösszeget az elsődleges alapvető tőkeelemekből kell levonni;

c)

bármely egyéb alárendelt instrumentumot a járulékos tőkeelemekből kell levonni. Ha ezen alárendelt instrumentumok összege meghaladja a járulékos tőkét, a többletösszeget a kiegészítő alapvető tőkeelemekből kell levonni. Ha ez az összeg meghaladja a kiegészítő alapvető tőkét, a fennmaradó többletösszeget le kell vonni az elsődleges alapvető tőkeelemekből;

d)

az elsődleges alapvető tőkéből le kell vonni bármely egyéb, a vállalkozás szavatolótőkéjében a vonatkozó és alkalmazandó szolvenciarendszer alapján szereplő instrumentumot vagy bármely egyéb olyan instrumentumot, amelyről az intézmény nem képes igazolni, hogy arra az a), b) vagy c) pontokban szereplő feltételek vonatkoznak.

III.   FEJEZET

KIEGÉSZÍTŐ ALAPVETŐ TŐKE

1.   SZAKASZ

A visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege

20. cikk

A visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (1) bekezdése g) pontjának és 63. cikke h) pontjának alkalmazásában

(1)   A visszaváltás ösztönzőjének minősül minden olyan jellemző, amely a kibocsátás időpontjában a tőkeinstrumentum valószínűsíthető visszaváltására vonatkozó várakozást biztosít.

(2)   Az (1) bekezdésben említett ösztönzők a következő formákat foglalják magukban:

a)	az instrumentum hitelkockázati felár emelkedésével összekapcsolt vételi opció, ha a vételi opciót nem gyakorolják;

b)	az instrumentum elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá történő átalakítására vonatkozó előírással vagy befektetői opcióval összekapcsolt vételi opció, ha a vételi opciót nem gyakorolják;

c)	a referencia-kamatláb változtatásával összekapcsolt vételi opció, ha a második referencia-kamatlábra vonatkozó hitelkockázati felár magasabb, mint a csereügyletek kamatával csökkentett eredeti kifizetési ráta;

d)	a visszaváltási összeg jövőbeli emelkedésével összekapcsolt vételi opció;

e)

az instrumentum hitelkockázati felárának emelkedésével vagy a referencia-kamatláb változtatásával összekapcsolt újraforgalmazási opció, ha a második referencia-kamatlábra vonatkozó hitelkockázati felár magasabb, mint a csereügyletek kamatával csökkentett eredeti kifizetési ráta, ha az instrumentum nem kerül újra forgalomba;

f)	az instrumentum olyan módon történő forgalmazása, amely a befektetők számára arra utal, hogy az instrumentumra vonatkozó vételi jogot gyakorolni fogják.

2.   SZAKASZ

A tőkeösszeg átváltása vagy leírása

21. cikk

A tőkeösszeg felértékelésének természete a leírást követően az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (1) bekezdése n) pontjának és 52. cikke (2) bekezdése c) pontja ii. alpontjának alkalmazásában

(1)   A tőkeösszeg leírását arányosan kell alkalmazni az olyan kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összes birtokosára, amelyek hasonló leírási mechanizmust és azonos küszöbszintet tartalmaznak.

(2)   A leírás az összes következő feltétel teljesülése esetén tekinthető átmenetinek:

a)	a leírást követően fizetendő bármely kifizetésnek a csökkentett tőkeösszeg lesz az alapja;

b)	a felértékelések alapja a nyereség lesz, azt követően, hogy az intézmény a végleges nyereséget megerősítő formális döntést hozott;

c)

az instrumentum bármely felértékelése vagy kamatszelvények csökkentett tőkeösszegen való kifizetése az intézmény kizárólagos hatáskörébe tartozik, figyelemmel a d)–f) pontokból eredő megkötésekre, és az intézmény nem köteles arra, hogy egyedi körülmények fennállása esetén a felértékelést alkalmazza vagy felgyorsítsa;

d)	a felértékelést arányos alapon kell elvégezni azon hasonló kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok tekintetében, amelyeket leértékeltek;

e)

az instrumentum felértékelésére és a kamatszelvények csökkentett tőkeösszegen való kifizetésére fordítható maximális összeg megegyezik az intézmény nyereségének és az 1. pontban meghatározott összeg, valamint a 2. pontban meghatározott összeg hányadosának szorzatával: 1. az intézmény összes leírt kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumai névleges értékének összege a leírás előtt; 2. az intézmény összes alapvető tőkéje;

f)

bármely felértékelési összeg és a kamatszelvények csökkentett tőkeösszegen való kifizetésének együttes összegét az elsődleges alapvető tőke csökkenésével járó kifizetésként kell kezelni és – az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok egyéb csökkentéseivel együtt – vonatkoznak rá a maximálisan kifizethető összeggel kapcsolatos, a 2013/36/EU irányelv 141. cikkének (2) bekezdésében említett és a nemzeti jogszabályokban vagy rendelkezésekben átültetett korlátozások.

(3)   A (2) bekezdés e) pontja alkalmazásában a számítást a felértékelés végrehajtásának időpontjában kell elvégezni.

22. cikk

A kiváltó esemény bekövetkezésének megállapítására vonatkozó eljárások és ütemezés az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (1) bekezdése n) pontjának alkalmazásában

(1)   Ha az intézmény megállapította, hogy elsődleges alapvetőtőke-megfelelési mutatója az instrumentum átváltását vagy leírását aktiváló szint alá esett az 575/2013/EU rendelet első részének II. címében meghatározott követelmények alkalmazásának szintjén, az intézmény vezetőtestülete vagy bármely más illetékes testülete haladéktalanul megállapítja, hogy a szükséges intézkedést kiváltó esemény következett be, ami az instrumentum leírásának vagy átváltásának kötelezettségét vonja maga után.

(2)   A leírandó vagy átváltandó összeget a lehető leghamarabb, de legfeljebb a kiváltó esemény bekövetkezésének az (1) bekezdés szerinti megállapítását követő egy hónapon belül meg kell határozni.

(3)   Az illetékes hatóság előírhatja, hogy a (2) bekezdésben említett egy hónapos maximális időtartamot csökkentsék azokban az esetekben, amikor úgy ítéli meg, hogy az átváltandó vagy leírandó összeget már kellő bizonyossággal megállapították, illetve amikor megítélése szerint azonnali átváltásra vagy leírásra van szükség.

(4)   Amennyiben a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumot szabályozó rendelkezések szerint a leírandó vagy átváltandó összeg független felülvizsgálatára van szükség, vagy ha az illetékes hatóság írja elő a leírandó vagy átváltandó összeg meghatározásának független felülvizsgálatát, az intézmény vezetőtestülete vagy bármely más illetékes testülete köteles gondoskodni ennek haladéktalan teljesítéséről. Az említett független felülvizsgálatot a lehető leghamarabb el kell végezni, és az nem akadályozhatja az intézményt a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum leírásában vagy átváltásában, valamint a (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelmények teljesítésében.

3.   SZAKASZ

Az instrumentum olyan jellemzői, amelyek akadályozhatják a feltőkésítést

23. cikk

Az instrumentum olyan jellemzői, amelyek akadályozhatják a feltőkésítést az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (1) bekezdése o) pontjának alkalmazásában

Az intézmény feltőkésítését akadályozható jellemzők közé azok a rendelkezések tartoznak, amelyek új tőkeinstrumentum kibocsátásának esetére előírják az intézmény számára a tőkeinstrumentumok fennálló birtokosainak kompenzálását.

4.   SZAKASZ

Különleges célú gazdasági egységek alkalmazása a szavatolótőke-instrumentumok közvetett kibocsátására

24. cikk

Különleges célú gazdasági egységek alkalmazása a szavatolótőke-instrumentumok közvetett kibocsátására az 575/2013/EU rendelet 52. cikke (1) bekezdése p) pontjának és 63. cikke n) pontjának alkalmazásában

(1)   Amennyiben egy intézmény vagy az 575/2013/EU rendelet első része II. címének 2. fejezete szerinti összevont alapú felügyelet alá tartozó szervezet olyan tőkeinstrumentumot bocsát ki, amelyet különleges célú gazdasági egység jegyez, akkor ezt a tőkeinstrumentumot nem lehet – az intézmény vagy a fent említett szervezet szintjén – a különleges célú gazdasági egység számára kibocsátott legalacsonyabb minőségű tőkénél és a különleges célú gazdasági egység által harmadik felek részére kibocsátott tőkénél magasabb minőségű tőkeként elismerni. Az említett követelményt a prudenciális követelmények alkalmazásának konszolidált, szubkonszolidált és egyéni szintjein kell alkalmazni.

(2)   Valamely különleges célú gazdasági egység által kibocsátott eszközök birtokosainak jogai nem lehetnek kedvezőbbek annál, mintha az instrumentumot közvetlenül az intézmény vagy az 575/2013/EU rendelet első része II. címének 2. fejezete szerinti összevont alapú felügyelet alá tartozó szervezet bocsátotta volna ki.

IV.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

1.   SZAKASZ

Indexhez kötött részesedésekből származó közvetett részesedés

25. cikk

A kitettségek kiszámításának alternatívájaként alkalmazott becslések konzervatív jellegének mértéke az 575/2013/EU rendelet 76. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában

(1)   Valamely becslés akkor megfelelően konzervatív, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

a)

amennyiben az index befektetési megbízása meghatározza, hogy egy az index részét képező pénzügyi ágazatbeli szervezet tőkeinstrumentuma nem haladhatja meg az index valamely legmagasabb százalékos értékét, az intézmény az említett százalékot azon részesedések értékének kiszámítására használja, amelyek a 17. cikk (2) bekezdésével összhangban levonásra kerülnek az elsődleges alapvető tőkeelemekből, a kiegészítő alapvető tőkeelemekből vagy a járulékos tőkeelemekből, illetve azokban az esetekben, amikor az intézmény nem tudja megállapítani a részesedések pontos jellegét, az elsődleges alapvető tőkeelemekből.

b)

amennyiben az intézmény nem képes meghatározni az a) pontban említett legmagasabb százalékos értéket, és amennyiben az index befektetési megbízása vagy egyéb vonatkozó információk alapján pénzügyi ágazatbeli szervezetek tőkeinstrumentumait foglalja magában, az intézmény az indexhez kötött részesedések teljes összegét levonja a 17. cikk (2) bekezdésével összhangban az elsődleges alapvető tőkeelemekből, a kiegészítő alapvető tőkeelemekből vagy a járulékos tőkeelemekből, illetve azokban az esetekben, amikor az intézmény nem tudja megállapítani a részesedések pontos jellegét, az elsődleges alapvető tőkeelemekből.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a következők alkalmazandók:

a)	egy indexhez kötött részesedésből eredő közvetett részesedés az index arányában tartalmazza az indexbe foglalt pénzügyi ágazatbeli szervezetek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumaiba történt befektetéseket;

b)	egy index többek között az alábbiakat tartalmazza: index alapok, részvény- vagy kötvényindexek vagy bármely egyéb olyan konstrukció, amelyben az alaptermék egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentum.

26. cikk

A „műveletműködési szempontból megterhelő” kifejezés jelentése az 575/2013/EU rendelet 76. cikke (3) bekezdésében

(1)   Az 575/2013/EU rendelet 76. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a „műveletműködési szempontból megterhelő” kifejezés olyan helyzeteket jelent, amelyekben az illetékes hatóságok értékelése szerint folyamatosan nem indokolt a pénzügyi ágazatbeli szervezetek tőkerészesedéseire vonatkozó vizsgálati módszer alkalmazása. A műveletműködési szempontból megterhelő jelleg értékelése során az illetékes hatóságok kötelesek figyelembe venni az ilyen pozíciók alacsony lényegességét és rövid tartási időszakát. A rövid időtartamú tartási időszak szükségessé teszi az index erős likviditásának az intézmény általi bizonyítását.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában egy pozíció akkor minősül alacsony lényegességűnek, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)	az indexhez között részesedésekből származó, bármely vizsgálat elvégzése előtt mért egyéni nettó kitettség nem haladja meg az 575/2013/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdésének a) pontjában kiszámított elsődleges alapvető tőketételek 2 %-át;

b)	az indexhez között részesedésekből származó, bármely vizsgálat elvégzése előtt mért összesített nettó kitettség nem haladja meg az 575/2013/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdésének a) pontjában kiszámított elsődleges alapvető tőketételek 5 %-át;

c)

az indexhez kötött részesedésekből származó, bármely vizsgálat elvégzése előtt mért összesített nettó kitettség összege és az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdésének h) pontja alapján levonásra kerülő bármely egyéb részesedés nem haladja meg az 575/20136/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdésének a) pontjában kiszámított elsődleges alapvető tőketételek 10 %-át;

2.   SZAKASZ

A szavatolótőke csökkentésének felügyeleti engedélyezése

27. cikk

Az „intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható” kifejezés jelentése az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában

Az „intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható” kifejezés az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján azt jelenti, hogy az intézménynek az illetékes hatóság által értékelt nyereségessége továbbra is megbízható marad és sem az adott időpontban, sem a belátható jövőben nem látható semmiféle negatív változás azt követően, hogy az instrumentumokat egyenértékű vagy magasabb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal váltották fel. Az illetékes hatóság értékelése figyelembe veszi az intézmény stresszhelyzetek esetén várható nyereségességét.

28. cikk

Az intézmény által benyújtott, visszaváltásra, csökkentésre vagy visszavásárlásra vonatkozó kérelemmel kapcsolatos eljárásra és adatokra vonatkozó követelmények az 575/2013/EU rendelet 77. cikkének alkalmazásában

(1)   A szavatolótőke-instrumentumok visszaváltását, csökkentését és visszavásárlását csak azt követően lehet bejelenteni az instrumentumokban részesedéssel rendelkezők számára, hogy az intézmény beszerezte az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

(2)   Amennyiben a visszaváltás, csökkentés és visszavásárlás várhatóan kellő bizonyossággal bekövetkezik, és miután beszerezték az illetékes hatóság előzetes engedélyét, az intézmény levonja a visszaváltás, csökkentés vagy visszavásárlás megfelelő összegét a szavatolótőkéje megfelelő elemeiből, még mielőtt a tényleges visszaváltásra, csökkentésre vagy visszavásárlásra sor kerülne. A kellő bizonyosság fennállása különösen akkor vélelmezhető, ha az intézmény nyilvánosan bejelentette egy szavatolótőke-instrumentumra vonatkozó visszaváltási, csökkentési vagy visszavásárlási szándékát.

(3)   Az (1) és (2) bekezdést adott esetben a prudenciális követelmények alkalmazásának konszolidált, szubkonszolidált és egyéni szintjein kell alkalmazni.

29. cikk

Visszaváltásra, csökkentésre vagy visszavásárlásra vonatkozó intézményi kérelem benyújtása az 575/2013/EU rendelet 77. és 78. cikkének alkalmazásában, valamint a visszaváltás korlátozásának megfelelő alapja az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában

(1)   Egy intézménynek kérelmet kell benyújtania az illetékes hatósághoz mielőtt visszaváltaná, csökkentené vagy visszavásárolná elsődleges alapvető tőkeinstrumentumait, illetve megvenné, visszaváltaná vagy visszavásárolná kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumait.

(2)   A kérelem tartalmazhatja számos tőkeinstrumentum tekintetében az 575/2013/EU rendelet 77. cikkében felsorolt lépéseknek egy korlátozott időszakon belül való elvégzésére vonatkozó tervet.

(3)   Abban az esetben, ha az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy járulékos tőkeinstrumentumok visszavásárlására árjegyzési célból kerül sor, az illetékes hatóságok összhangban az 575/2013/EU rendelet 78. cikkében meghatározott feltételekkel, előzetesen engedélyezhetik a rendelet 77. cikkében felsorolt lépéseket egy bizonyos előre meghatározott összeg tekintetében.

a)

Az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok tekintetében az említett összeg nem haladhatja meg a következő összegek közül az alacsonyabb összeget: 1. a vonatkozó kibocsátás összegének 3 %-a; 2. azon összeg 10 %-a, amellyel az elsődleges alapvető tőke meghaladja az elsődleges alapvető tőkekövetelményeknek az 575/2013/EU rendelet 92. cikke szerint meghatározott összegét, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkének (1) bekezdésének a) pontjában foglalt egyedi tőkekövetelményeket és az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában meghatározott kombinált pufferkövetelményt.

b)

A kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok tekintetében az említett előre meghatározott összeg nem haladhatja meg a következő összegek közül az alacsonyabb összeget: 1. a vonatkozó kibocsátás összegének 10 %-a; 2. a fennálló kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy adott esetben járulékos tőkeinstrumentumok teljes összegének 3 %-a.

(4)   Az illetékes hatóságok akkor is adhatnak előzetes engedélyt az 575/2013/EU rendelet 77. cikkében felsorolt lépésekhez, ha a kapcsolódó szavatolótőke-instrumentumokat az intézmény alkalmazottai részére javadalmazásuk részeként adják át. Az intézmények kötelesek tájékoztatni az illetékes hatóságokat arról, ha a fenti célra szavatolótőke-instrumentumokat vásárolnak, és ezeket az instrumentumokat a megfelelő levonási módszerrel levonhatják a szavatolótőkéből arra az időre, amíg azokat az intézmény birtokolja. Nincs szükség a megfelelő alapon történő levonásra, ha az e bekezdés szerinti bármely lépéshez kapcsolódó költséget évközi vagy év végi pénzügyi beszámoló eredményeként már szerepeltették a szavatolótőkében.

(5)   Egy illetékes hatóság az 575/2013/EU rendelet 78. cikkében felsorolt feltételeknek megfelelően előzetesen engedélyezhet valamely, az említett rendelet 77. cikkében felsorolt lépést egy bizonyos előre meghatározott összeg tekintetében, ha a vételi opció alapján megszerzendő, visszaváltandó vagy visszavásárolandó szavatolótőke-instrumentumok nem jelentősek a megfelelő kibocsátás állományához viszonyítva, a vételi opció gyakorlását, a visszaváltást vagy a visszavásárlást követően.

(6)   Az (1)–(5) bekezdést adott esetben a prudenciális követelmények alkalmazásának konszolidált, szubkonszolidált és egyéni szintjein kell alkalmazni.

30. cikk

Az intézmény által benyújtandó kérelem tartalma az 575/2013/EU rendelet 77. cikkének alkalmazásában

(1)   A 29. cikkben említett kérelemhez a következő információkat kell csatolni:

a)	a 29. cikk (1) bekezdésében említett lépések egyike gyakorlásának indokoltságára vonatkozó megalapozott magyarázat;

b)	a tőkekövetelményekre és tőkepufferekre vonatkozó, legalább három éves időszakot átfogó információ, beleértve a szavatolótőke szintjét és összetételét a lépés megtételét megelőzően és azt követően, és a lépésnek a szabályozói követelményekre gyakorolt hatása;

c)	az 575/2013/EU rendelet 78. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott tőkeinstrumentum kicserélésének az intézmény nyereségességére gyakorolt hatása;

d)

azon veszélyek elemzése, amelyeknek az intézmény kitett vagy kitett lehet, és az arra vonatkozó tájékoztatás, hogy a szavatolótőke szintje megfelelő fedezetet biztosít-e az ilyen kockázatokra, beleértve a különböző forgatókönyvek melletti lehetséges veszteségeket igazoló, a főbb kockázatokra vonatkozó stresszteszteket;

e)	minden olyan egyéb információ, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek tart annak értékeléséhez, hogy az 575/2013/EU rendelet 78. cikkének megfelelő engedélyezés mennyiben indokolt.

(2)   Az illetékes hatóság eltekint a (2) bekezdésben felsorolt egyes információk benyújtásától, ha meggyőződött arról, hogy az információ már a rendelkezésére áll.

(3)   Az (1) és (2) bekezdést adott esetben a prudenciális követelmények alkalmazásának egyéni, konszolidált és szubkonszolidált szintjein kell alkalmazni.

31. cikk

Az intézmény által benyújtandó kérelem ütemezése és a kérelem illetékes hatóság általi feldolgozása az 575/2013/EU rendelet 77. cikkének alkalmazásában

(1)   Az intézmény köteles a teljes kérelmet, valamint a 29. és 30. cikkekben említett információkat az illetékes hatóság részére legalább azon időpont előtt 3 hónappal továbbítani, amikor az 575/2013/EU rendelet 77. cikkében felsorolt lépések egyikét bejelentik az instrumentum birtokosai számára.

(2)   Az illetékes hatóságok eseti alapon és kivételes körülmények között megengedhetik az intézmények számára az (1) bekezdésben említett kérelemnek 3 hónapnál rövidebb határidőn belül történő továbbítását.

(3)   Az illetékes hatóság köteles a kérelmet vagy az (1) bekezdésben vagy a (2) bekezdésben említett határidőn belül feldolgozni. Az illetékes hatóságok figyelembe veszik az esetlegesen rendelkezésre álló és az említett határidőn belül kapott új információkat, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az lényeges. Az illetékes hatóságok csak akkor kezdhetik meg a kérelem feldolgozását, ha meggyőződtek arról, hogy a 28. cikk alapján szükséges információkat megkapták az intézménytől.

32. cikk

Kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak vagy hasonló intézmények által benyújtott, visszaváltásra, csökkentésre vagy visszavásárlásra vonatkozó kérelmek az 575/2013/EU rendelet 77. cikkének alkalmazásában

(1)   Kölcsönös biztosítók, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak vagy hasonló intézmények elsődleges alapvető tőkeinstrumentumainak visszaváltása tekintetében a 29. cikk (1), (2) és (6) bekezdésében említett kérelmet és a 30. cikk (1) bekezdésében említett információkat ugyanolyan gyakorisággal kell az illetékes hatósághoz benyújtani, mint ahogyan az intézmény illetékes testülete a visszaváltásokat vizsgálja.

(2)   Az illetékes hatóságok előzetesen engedélyezhetnek egy, az 575/2013/EU rendelet 77. cikkében felsorolt lépést egy bizonyos előre meghatározott visszaváltandó összeg tekintetében, levonva abból a legfeljebb egyéves időszak alatt jegyzett új és kifizetett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összegét. Előre meghatározott összeg akár az elsődleges alapvető tőke 2 %-át is elérheti, ha meggyőződtek arról, hogy a szóban forgó intézkedés nem veszélyezteti az intézmény jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi helyzetét.

3.   SZAKASZ

A szavatolótőke levonása alóli átmeneti felmentés

33. cikk

A szavatolótőke levonása alóli átmeneti felmentés az 575/2013/EU rendelet 79. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában

(1)   Az átmeneti felmentés olyan időtartamra vonatkozik, amely nem haladja meg a pénzügyi támogatási műveletre vonatkozó tervek időtartamát. Az említett mentesség nem nyújtható 5 évnél hosszabb időtartamra.

(2)   A mentesség csak a pénzügyi ágazatbeli szervezetekben található és pénzügyi támogatási művelet hatálya alatt álló új instrumentum-állományokra vonatkozik.

(3)   A szavatolótőkéből történő levonásra vonatkozó átmeneti mentesség nyújtásának céljából egy illetékes hatóság az 575/2013/EU rendelet 79. cikke (1) bekezdésében említett átmeneti részesedéseket úgy tekintheti, hogy azok egy pénzügyi ágazatbeli szervezet átszervezését és megmentését szolgáló pénzügyi támogatási művelet célját szolgálják, amennyiben a műveletre egy terv alapján kerül sor és azt az illetékes hatóság jóváhagyta, továbbá, ha a terv egyértelmű szakaszokat, ütemezést és célokat tartalmaz, valamint meghatározza az átmeneti részesedések és a pénzügyi támogatási művelet közötti kölcsönös kapcsolatot.

V.   FEJEZET

KISEBBSÉGI RÉSZESEDÉS ÉS A LEÁNYVÁLLALATOK ÁLTAL KIBOCSÁTOTT KIEGÉSZÍTŐ ALAPVETŐ ÉS JÁRULÉKOS TŐKEINSTRUMENTUMOK

34. cikk

A különleges célú gazdasági egységek működéséhez köthető eszközök típusa, valamint a minimális és jelentéktelen kifejezések fogalma egy különleges célú gazdasági egység által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkébe és a járulékos tőkébe való beszámítás meghatározása céljából az 575/2013/EU rendelet 83. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában

(1)   Egy különleges célú gazdasági egység eszközei akkor tekinthetők minimálisnak és jelentéktelennek, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:

a)	a különleges célú gazdasági egység azon eszközei, amelyek nem a kapcsolt leányvállalat szavatolótőkéjében található beruházásokból állnak, kamatszelvények kifizetésére szolgáló készpénzeszközökre és az esedékes szavatolótőke-instrumentumok visszaváltására korlátozódnak;

b)	a különleges célú gazdasági egység a) pontban említettektől eltérő eszközeinek összege nem magasabb, mint a különleges célú gazdasági egység összes átlagos eszközének 0,5 %-a az elmúlt három évben.

(2)   Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az illetékes hatóság engedélyezheti egy intézmény számára, hogy magasabb százalékos arányt alkalmazzon, amennyiben mindkét alábbi feltétel teljesül:

a)	a magasabb százalékarány kizárólagosan a különleges célú gazdasági egység működési költségeinek fedezetét szolgálhatja;

b)	a szóban forgó nominális érték nem haladja meg az 500 000 EUR-t.

VI.   FEJEZET

AZ 575/2013/EU RENDELET SZAVATOLÓTŐKÉVEL KAPCSOLATOS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEINEK MEGHATÁROZÁSA

35. cikk

További szűrők és levonások az 575/2013/EU rendelet 481. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában

(1)   Az elsődleges alapvető tőkeelemek, kiegészítő alapvető tőkeelemek és járulékos tőkeelemek az 575/2013/EU rendelet 481. cikkének megfelelő kiigazításait a (2)–(7) bekezdés szerint kell alkalmazni.

(2)   Amennyiben a 2006/48/EK irányelv és a 2006/49/EK irányelv átültető intézkedései értelmében ezek a levonások és szűrők a 2006/48/EK irányelv 57. cikkének a), b) és c) pontjaiban említett szavatolótőke-elemekből erednek, akkor a kiigazítást az elsődleges alapvető tőkeelemekre kell megtenni.

(3)   Az (1) bekezdés hatálya alá tartozóktól eltérő esetekben és amennyiben – a 2006/48/EK irányelv és a 2006/49/EK irányelv átültető intézkedései szerint – ezeket a levonásokat és szűrőket a 2006/48/EK irányelv 57. cikkének a)–ca) pontjaiban említett elemek egészére alkalmazták figyelemmel az adott irányelv 154. cikkére, akkor a kiigazítást a kiegészítő alapvető tőkeelemekre kell megtenni.

(4)   Ha a kiegészítő alapvető tőkeelemek összege a kapcsolódó kiigazításnál alacsonyabb, a fennmaradó kiigazítást az elsődleges alapvető tőkeelemekre kell elvégezni.

(5)   Az (1) és (2) bekezdések hatálya alá tartozóktól eltérő esetekben és amennyiben – a 2006/48/EK irányelv és a 2006/49/EK irányelv átültető intézkedései szerint – ezeket a levonásokat és szűrőket az 57. cikk d)–h) pontjaiban említett szavatolótőke-elemekre vagy a 2006/48/EK irányelv és a 2006/49/EK irányelv szerinti szavatolótőke egészére alkalmazták, akkor a kiigazítást a járulékos tőkeelemekre kell megtenni.

(6)   Ha a járulékos tőkeelemek összege a kapcsolódó kiigazításnál alacsonyabb, a fennmaradó kiigazítást a kiegészítő alapvető tőkeelemekre kell elvégezni.

(7)   Ha a járulékos és a kiegészítő alapvető tőkeelemek összege a kapcsolódó kiigazításnál alacsonyabb, a fennmaradó kiigazítást az elsődleges alapvető tőkeelemekre kell elvégezni.

36. cikk

A tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó szerzett jogok alapján az elsődleges alapvető tőkébe és a kiegészítő alapvető tőkébe való beszámításra nem jogosult, de egyéb szavatolótőke-elemekként figyelembe vehető, állami támogatásnak nem minősülő tételek az 575/2013/EU rendelet 487. cikke (1) és (2) bekezdésének alkalmazásában

(1)   A szavatolótőke-instrumentumoknak a 2014. január 1. és 2021. december 31. közötti időszakban történő, az 575/2013/EU rendelet 487. cikke (1) és (2) bekezdésében meghatározott kezelése esetén az instrumentumokat részben vagy egészben lehet ilyen módon kezelni. Az említett kezelési mód nem jár következményekkel az 575/2013/EU rendelet 486. cikkének (4) bekezdésében meghatározott korlátozás kiszámítására nézve.

(2)   Az (1) bekezdésben említett szavatolótőke-instrumentumok ismét az 575/2013/EU rendelet 484. cikkének (3) bekezdésében említett tételekként kezelhetők, amennyiben esetükben az említett rendelet 484. cikkének (3) bekezdésében említett tételekről van szó, és az összegük már nem haladja meg a szóban forgó rendelet 486. cikkének (2) bekezdésében említett, alkalmazandó százalékos arányt.

(3)   Az (1) bekezdésben említett szavatolótőke-instrumentumok ismét a 484. cikk (4) bekezdésében említett tételekként kezelhetők, amennyiben esetükben az 575/2013/EU rendelet 484. cikkének (3) és (4) bekezdésében említett tételekről van szó, és az összegük már nem haladja meg a szóban forgó rendelet 486. cikkének (3) bekezdésében említett, alkalmazandó százalékértékeket.

37. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL L 176., 2013.6.27., 1. o.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. június 14-i 2006/48/EK irányelve a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról (HL L 177., 2006.6.30., 1. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. június 14-i 2006/49/EK irányelve a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről (HL L 177., 2006.6.30., 201. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1093/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 25-i 2009/138/EK irányelve a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, valamint a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 19-i 1606/2002/EK rendelete a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról (HL L 243., 2002.9.11., 1. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i 2002/87/EK irányelve a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, a 79/267/EGK, a 92/49/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi irányelvek, illetve a 98/78/EK és 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról (HL L 35., 2003.12.11., 1. o.).

(9)  A Tanács 1986. december 8-i 86/635/EGK irányelve a bankok és más pénzügyi intézmények éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról (HL L 372., 1986.12.31., 1. o.).

(10)  Az Európai parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 2009/110/EK irányelve az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről szóló 2009/110/EK irányelv (HL L 267., 2009.10.10., 7. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2007. november 13-i 2007/64/EK irányelve a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról (HL L 319., 2007.12.5., 1. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. június 8-i 2011/61/EU irányelve az alternatívbefektetésialap-kezelőkről (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 2009/65/EK irányelve az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).

---