Help Print this page 

Document 32013H0179

Title and reference
2013/179/EU: A Bizottság ajánlása ( 2013. április 9. ) a termékek és a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére és ismertetésére szolgáló egységes módszerek alkalmazásáról EGT-vonatkozású szöveg
  • In force
OJ L 124, 4.5.2013, p. 1–210 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

ELI: http://data.europa.eu/eli/reco/2013/179/oj
Multilingual display
Text

4.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 124/1


A BIZOTTSÁG AJÁNLÁSA

(2013. április 9.)

a termékek és a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére és ismertetésére szolgáló egységes módszerek alkalmazásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2013/179/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 191. és 292. cikkére,

mivel:

(1)

A környezettel kapcsolatos döntések meghozatala szempontjából az érintettek széles köre számára elengedhetetlen, hogy a termékek és a szervezetek környezeti teljesítményéről megbízható és pontos mérések alapján információk álljanak rendelkezésre.

(2)

Jelenleg annyi módszer és kezdeményezés létezik egymással párhuzamosan a környezeti teljesítmény értékelésére és ismertetésére, hogy a környezeti teljesítményre vonatkozó információkat egyre inkább zűrzavar és bizalmatlanság övezi. Mindez a vállalkozások költségvetésében is külön tehertételként jelentkezhet, hiszen attól függően, hogy hatóság, üzletfél vagy befektető, illetve a vállalkozó saját maga kezdeményezi vagy végzi a vizsgálatot, előfordulhat, hogy különböző módszerek alapján kell felmérni az adott termék vagy szervezet környezeti teljesítményét. A többletköltségek pedig visszatartják a vállalkozókat attól, hogy zöld termékeikkel más országokban is kereskedjenek. Fennáll így annak a kockázata, hogy a környezetbarát termékek piaca tovább szűkül (1).

(3)

A Bizottság a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Integrált termékpolitika: a környezeti életciklus gondolatára építve" (2) című közleményében elismeri annak jelentőségét, hogy integrált módon szükséges kezelni a környezeti hatásokat a termékek teljes életciklusa alatt.

(4)

A Tanács „Fenntartható anyaggazdálkodás, fenntartható termelés és fogyasztás" címen, 2010. december 20-án közzétett következtetéseiben (3) felkérte a Bizottságot, hogy a termékek értékelésének és címkézésének támogatása érdekében dolgozzon ki közös módszertant a termékek teljes életciklusra vetített környezeti hatásának kvantitatív mérésére.

(5)

A Bizottság az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának előterjesztett, „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé: A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért – 50 javaslat az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítása érdekében” című közleményében (4) előrevetítette, hogy meg fogja vizsgálni a termékek értékelését és címkézését, valamint környezeti hatásuk, köztük szén-dioxid-kibocsátásuk kezelését szolgáló közös európai módszertan kialakításának lehetőségét. Ennek szükségességére később a két egységes piaci intézkedéscsomag (5) is felhívta a figyelmet.

(6)

„Az európai fogyasztóügyi stratégia: a fogyasztói bizalom növelése és a növekedés fellendítése” című közleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a fogyasztóknak jogukban áll megismerni azon termékek teljes életciklusra vetített környezeti hatásait, amelyeket szándékukban áll megvásárolni, és támogatni kell őket abban, hogy a kínálatból könnyen ki tudják választani a valóban fenntartható termékeket. A Bizottság kijelentette, hogy harmonizált módszereket dolgoz ki a termékek és vállalatok életciklus szerinti környezeti teljesítményének értékelése céljából, amely a fogyasztóknak nyújtott megbízható információk alapjául szolgál majd.

(7)

„Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében – Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése” című közleményében (6) a Bizottság megemlíti, hogy vizsgálja, mi lenne a lehető legjobb módja annak, hogy a zöld termékeket és szolgáltatásokat integrálják a belső piacba, a környezeti lábnyom alakulását is beleértve.

(8)

Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának előterjesztett, „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című közleményében (7) az Európai Bizottság vállalta, hogy kidolgoz egy olyan közös módszertani megközelítést, amely lehetővé teszi a tagállamok és a magánszektor számára, hogy felmérjék, közzétegyék és összehasonlítsák az egyes termékek, szolgáltatások és vállalatok környezetvédelmi jellemzőit a teljes életciklusra vetített környezeti hatások („környezeti lábnyom”) átfogó értékelése alapján.

(9)

Egyben felkérte a tagállamokat, hogy léptessenek életbe olyan ösztönzőket, amelyek arra sarkallják a vállalkozások túlnyomó többségét, hogy rendszeresen mérjék, értékeljék és javítsák erőforrás-hatékonyságukat.

(10)

A felmerült szakpolitikai igényekre válaszul a Bizottság – létező és széles körben elfogadott módszerek alapján – kidolgozta a termékek környezeti lábnyomának és a szervezetek környezeti lábnyomának megállapítására alkalmas módszertant. „A zöld termékek egységes piacának kialakítása” című közlemény keretet vázol fel e módszerek további fejlesztéséhez és a módszertan tökéletesítéséhez, amelyhez adalékkal szolgál majd az érdekelt felek széles körének (köztük az ágazat és különösen a kkv-k képviselőinek) a bevonásával végzett tesztelés. A tesztelés gyakorlati jellegű kihívások, például az életciklus-alapú adatok hozzáférhetősége és minősége, illetve az ellenőrzési módszerek költséghatékonysága kapcsán is feltérképezi majd a lehetséges megoldásokat.

(11)

A kezdeményezés végső célja a belső piac szétaprózottságának felszámolása a környezeti teljesítmény mérésére rendelkezésre álló különböző módszerek tekintetében. A Bizottság véleménye szerint az adminisztratív terhek minimálisra csökkentése érdekében a kötelező alkalmazáshoz további fejlesztésekre van szükség. Mint minden új módszernél, itt sem kerülhetőek el az indulóköltségek, ezért a Bizottság azt ajánlja a módszertant önkéntes alapon alkalmazni szándékozó vállalkozások számára, hogy csak a versenyképességet érő hatások gondos elemzését követően tegyenek így, a módszertant alkalmazó tagállamok pedig ugyanígy készítsenek kkv-szempontú költség-haszon elemzést.

(12)

A Bizottság – a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerek követelményeivel összhangban – olyan ágazat- és termékkategória-specifikus szemléletek kialakításán dolgozik, amelyek számolnak az összetett termékek különleges jellemzői által támasztott igényekkel, valamint az ellátási lánc rugalmasságának és a piac dinamizmusának kívánalmával.

(13)

Azáltal, hogy a tagállamok, a magánvállalkozások és társaságok, valamint a környezeti teljesítmény mérésére és ismertetésére szakosodó programok működtetői és a pénzügyi körök ösztönzést kapnak a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerek alkalmazására, várhatóan csökkenni fog a jelenleg elterjedt különböző módszerek és címkék köre, ami egyaránt kedvez a környezeti teljesítményre vonatkozó információk szolgáltatóinak és felhasználóinak. Az egyértelműség kedvéért ennek az ajánlásnak az I. melléklete felsorolja az alkalmazás lehetséges területeit.

(14)

A Bizottság megjegyzi, hogy míg a jelen kezdeményezés a környezeti hatásokra összpontosít, globális perspektívából nézve más teljesítménymutatók (gazdasági és társadalmi hatások, a foglalkoztatást érintő megfontolások) is egyre fontosabb szerepet játszanak és kiegyenlíthetik egymást. A Bizottság szorosan figyelemmel fogja kísérni ezeket az új fejleményeket és a nemzetközi módszertan alakulását (például a globális jelentéstételi kezdeményezést [GRI] vagy a fenntarthatósági jelentéstételre vonatkozó iránymutatást).

(15)

A kkv-k legtöbbje nem rendelkezik megfelelő szaktudással és erőforrásokkal a teljes életciklusra vetített környezeti teljesítményre vonatkozó adatszolgáltatási kérelmek kezeléséhez. Ennek megfelelően a tagállamok és az iparszövetségek feladata lesz őket ebben támogatni,

(16)

A kísérleti szakasz részeként mind uniós, mind tagállami szinten a szakpolitikai célok elérését szolgáló támogató eszközök (például LCA-adatbázisok minőségi kritériumai, adatkezelési rendszerek, tudományos véleményezési, megfelelőségi és ellenőrző rendszerek) kidolgozására fog sor kerülni. A Bizottság a világpiacot szem előtt tartva tájékoztatni fogja a nemzetközi szervezeteket ezen önkéntes alapú kezdeményezés alakulásáról.

ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST:

1.   CÉL ÉS ALKALMAZÁSI TERÜLET

1.1.

Ez az ajánlás a termékek és a szervezetek teljes életciklusra vetített környezeti teljesítményének mérésével és ismertetésével kapcsolatos programokban és politikákban ösztönözni kívánja a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerek alkalmazását.

1.2.

Az ajánlás címzettjei a tagállamok, valamint azok a magán- és állami vállalkozások, amelyek termékeik, szolgáltatásaik vagy szervezetük életciklus-alapú környezeti teljesítményét mérik vagy mérni szándékozzák vagy a kapott adatokról tájékoztatják vagy tájékoztatni kívánják az egységes piacon érdekelt félként működő magán-, állami és civil társadalmi szereplőket.

1.3.

Ez az ajánlás nem vonatkozik annak a kötelező uniós jogi aktusnak a végrehajtására, amely a termékek életciklus-alapú környezeti teljesítményének kiszámításához külön módszertant határoz meg.

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen ajánlás alkalmazásában:

(a)   „a termékek környezeti lábnyomának (a továbbiakban: PEF) meghatározására szolgáló módszer”: egy termék teljes életciklusra vetített, potenciális környezeti hatásának mérésére és ismertetésére szolgáló általános módszer, a II. mellékletben meghatározottak szerint.

(b)   „a szervezetek környezeti lábnyomának (a továbbiakban: OEF) meghatározására szolgáló módszer”: egy szervezet teljes életciklusra vetített, potenciális környezeti hatásának mérésére és ismertetésére szolgáló általános módszer, a III. mellékletben meghatározottak szerint.

(c)   „termékek környezeti lábnyoma (PEF)”: a PEF-módszer szerint végrehajtott PEF-vizsgálat eredménye;

(d)   „szervezetek környezeti lábnyoma (OEF)”: az OEF-módszer szerint végrehajtott OEF-vizsgálat eredménye;

(e)   „életciklus-alapú környezeti teljesítmény”: a potenciális környezeti teljesítmény számszerűsített értéke, amely olyan mérésen alapul, amely az ellátási lánc szempontjából veszi figyelembe egy adott termék vagy szervezet összes releváns életciklus-szakaszát;

(f)   „az életciklus-alapú környezeti teljesítmény ismertetése”: az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel összefüggő adatok közzététele, többek között az üzleti partnerek, a befektetők, a köztestületek vagy a fogyasztók felé.

(g)   „szervezet”: saját funkciókkal és igazgatással rendelkező társaság, vállalat, cég, vállalkozás, hatóság vagy intézmény vagy ezek része vagy kombinációja, függetlenül attól, hogy jogi személyiséggel rendelkezik-e, illetve a közjog vagy a magánjog alá tartozik-e;

(h)   „program”: magánvállalatoknak vagy azok szövetségének, köz-magán társulásoknak, nem kormányzati szervezeteknek a profitorientált vagy nonprofit kezdeményezése, amely előírja az életciklus-alapú környezeti teljesítmény mérését vagy ismertetését.

(i)   „iparszövetség”: szövetségi tagként magánvállalkozásokat, vagy helyi, regionális, nemzeti vagy nemzetközi szinten egy adott ágazatba tartozó magánvállalkozásokat tömörítő szervezet.

(j)   „pénzügyi közösség”: pénzügyi szolgáltatásokat (köztük pénzügyi tanácsadást) biztosító szereplők, beleértve a bankokat, a befektetőket és a biztosítótársaságokat is.

(k)   „életciklusadatok”: meghatározott termék, szervezet vagy egyéb referenciaegység életciklusadatai. A leíró metaadatokon túlmenően magában foglalja az életciklusleltár, valamint az életciklus-hatásvizsgálat kvantitatív adatait;

(l)   „életciklusleltár-adatok”: egy adott termék vagy szervezet teljes életciklus alatti inputjainak és outputjainak számszerűsített adatai. Lehetnek konkrét (közvetlenül mért vagy beszerzett) vagy általános (nem közvetlenül mért vagy beszerzett, átlagolt) adatok.

3.   A PEF-MÓDSZER ÉS AZ OEF-MÓDSZER ALKALMAZÁSA A TAGÁLLAMI POLITIKÁKBAN

A tagállamok:

3.1.

A termékek és a szervezetek teljes életciklusra vetített potenciális környezeti teljesítményének mérésével vagy ismertetésével összefüggő, önkéntes alapú politikák kapcsán alkalmazzák a PEF/OEF-módszert, egyúttal gondoskodnak arról, hogy ezek a politikák ne akadályozzák az áruk szabad mozgását az egységes piacon belül.

3.2.

Az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel összefüggésben a PEF/OEF-módszer alkalmazásán alapuló adatokat vagy kijelentéseket hitelesnek tekintik a termékek és a szervezetek teljes életciklusra vetített környezeti teljesítményének mérésével vagy ismertetésével foglalkozó nemzeti programjaik szempontjából.

3.3.

Lépéseket tesznek a PEF/OEF-módszerben meghatározott adatminőségi követelmények szerinti nemzeti adatbázisok létrehozása, gondozása és rendelkezésre bocsátása, valamint a meglévő nyilvános adatbázisok ilyen adatokkal való feltöltése érdekében, mely révén bővítik a kiváló minőségben rendelkezésre álló életciklusadatok körét.

3.4.

A kkv-k számára segítséget és eszközöket nyújtanak a PEF/OEF-módszer szerinti, életciklus-alapú környezeti teljesítmény kiszámításához, valamint termékeik vagy szervezetük életciklus-alapú környezeti teljesítményének javításához

3.5.

Az állami szervezetek teljes életciklusra vetített környezeti teljesítményének mérésével vagy ismertetésével kapcsolatban ösztönzik az OEF-módszer alkalmazását.

4.   A PEF-MÓDSZER ÉS AZ OEF-MÓDSZER ALKALMAZÁSA VÁLLALKOZÁSOK ÉS EGYÉB MAGÁNSZERVEZETEK KONTEXTUSÁBAN

A termékek vagy a szervezetek teljes életciklusra vetített környezeti teljesítményének mérését vagy ismertetését felvállaló vállalkozások és magánszervezetek:

4.1.

Termékeik vagy szervezetük teljes életciklusra vetített környezeti teljesítményének mérésekor vagy ismertetésekor alkalmazzák a PEF/OEF-módszert.

4.2.

Részt vállalnak a nyilvános adatbázisok gondozásából és azokat legalább a PEF/OEF-módszernél előírt adatminőségi követelményeknek megfelelő, kiváló minőségű életciklusadatokkal töltik fel.

4.3.

Az ellátási láncukba tartozó kkv-kat adott esetben támogatják abban, hogy a PEF és OEF kiszámításához megfelelő adatokkal rendelkezzenek és javítani tudják szervezetük és termékeik életciklus-alapú környezeti teljesítményét.

Az iparszövetségek:

4.4.

Tagjaik körében népszerűsítik a PEF/OEF-módszer alkalmazását.

4.5.

Részt vállalnak a nyilvános adatbázisok gondozásából és azokat legalább a PEF/OEF-módszernél előírt adatminőségi követelményeknek megfelelő, kiváló minőségű életciklusadatokkal töltik fel.

4.6.

Egyszerűsített számítási eszközökkel és szaktanácsokkal segítik kkv-tagjaikat a termékek vagy szervezetek PEF/OEF-módszer szerinti, életciklus-alapú környezeti teljesítményének kiszámításában.

5.   A PEF-MÓDSZER ÉS AZ OEF-MÓDSZER ALKALMAZÁSA AZ ÉLETCIKLUS-ALAPÚ KÖRNYEZETI TELJESÍTMÉNY MÉRÉSÉVEL VAGY ISMERTETÉSÉVEL KAPCSOLATOS PROGRAMOK KONTEXTUSÁBAN

Az életciklus-alapú környezeti teljesítmény mérésével vagy ismertetésével kapcsolatos programok:

5.1.

A termékek és a szervezetek teljes életciklusra vetített környezeti teljesítményének mérésekor vagy ismertetésekor referenciamódszerként alkalmazzák a PEF-módszert és az OEF-módszert.

6.   A PEF-MÓDSZER ÉS AZ OEF-MÓDSZER ALKALMAZÁSA A PÉNZÜGYI KÖZÖSSÉGBEN

A pénzügyi közösség tagjai adott esetben:

6.1.

Az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel összefüggésben a PEF/OEF-módszer alkalmazásával kiszámított értékek használatát támogatják az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel kapcsolatos pénzügyi kockázatok felmérésekor.

6.2.

A fenntarthatósági index környezeti komponensére vonatkozó teljesítményszintek felmérésekor OEF-vizsgálatok eredményeinek használatát is támogatják.

7.   ELLENŐRZÉS

7.1.

A PEF/OEF-vizsgálatok eredményei csak a PEF/OEF-módszerek vonatkozó követelményei alapján végrehajtott ellenőrzést követően használhatók fel ismertetés céljából.

7.2.

Az ellenőrzési eljárást az alábbi irányadó elvek alapján kell kialakítani:

(a)

nagyfokú hitelességet biztosítsanak a mérés és az ismertetés szempontjából;

(b)

az ellenőrzés költsége és haszna álljon arányban a PEF/OEF-eredmények tervezett felhasználásának céljával;

(c)

az életciklusadatok legyenek ellenőrizhetőek, a termékek és szervezetek pedig nyomon követhetőek.

8.   JELENTÉSTÉTEL AZ AJÁNLÁS VÉGREHAJTÁSÁRÓL

8.1.

A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy az ezen ajánlás alapján hozott intézkedéseikről évente adjanak tájékoztatást. Az első ilyen jelentést ezen ajánlás elfogadásának napjától számítva egy évvel szükséges benyújtani. A jelentésben az alábbi adatok szerepeljenek:

(a)

a PEF/OEF-módszer alkalmazásának módja a politikai kezdeményezésekben;

(b)

a kezdeményezés által érintett termékek és szervezetek száma;

(c)

az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel kapcsolatos ösztönzők;

(d)

az életciklusadatok minőségének javításával kapcsolatos kezdeményezések;

(e)

az életciklus-alapú környezeti teljesítmény adatainak közzétételéhez, valamint az életciklus-alapú környezeti teljesítmény javításához a kkv-knak nyújtott támogatás ismertetése;

(f)

a módszerek használatából adódó későbbi problémák vagy szűk keresztmetszetek.

Kelt Brüsszelben, 2013. április 9-én.

a Bizottság részéről

Janez POTOČNIK

a Bizottság tagja


(1)  „A zöld termékek egységes piacának kialakítása: A termékek és a szervezetek környezeti teljesítményével kapcsolatos tájékoztatás fejlesztése” című bizottsági közleményt kísérő hatásvizsgálat (SWD(2013) 111 végleges).

(2)  COM(2003) 302 végleges.

(3)  A Környezetvédelmi Tanács 3 061. ülése, Brüsszel, 2010. december 20.

(4)  COM (2010) 608 végleges/2.

(5)  COM(2011) 206 végleges: „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – „Együtt egy újfajta növekedésért”, és COM(2012) 573 végleges: „A második egységes piaci intézkedéscsomag – Együtt egy újfajta növekedésért”.

(6)  COM(2012) 582 final.

(7)  COM(2011) 571 végleges.


I. MELLÉKLET

A PEF ÉS AZ OEF SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREINEK ÉS EREDMÉNYEINEK LEHETSÉGES ALKALMAZÁSI TERÜLETEI

A PEF-módszer és a használatával nyert PEF-eredmények lehetséges alkalmazási területei:

folyamatoptimalizálás egy termék életciklusának összes szakaszában;

a teljes életciklusra vetített környezeti hatásokat minimalizáló termékdesign támogatása;

az önkéntes programok révén vagy az egyes vállalkozások által a termékeken elhelyezett tájékoztatás az életciklus-alapú környezeti teljesítményről (például a termék kísérődokumentációjában, weboldalakon és appokban);

a környezeti teljesítményre utaló kijelentésekre épülő, különösen e kijelentések kellő megalapozottságának és teljességének biztosítására létrehozott rendszerek;

az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel jellemzett termékeknek nagyobb láthatóságot biztosító hírnévrendszerek;

a jelentős környezeti hatások megállapítása ökocímke-használatra vonatkozó követelmények felállításához;

ösztönzők nyújtása életciklus-alapú környezeti teljesítmény alapján.

Az OEF-módszer és a használatával nyert OEF-eredmények lehetséges alkalmazási területei:

folyamatoptimalizálás egy szervezet termékportfóliója kapcsán az ellátási lánc teljes hosszán;

az érdekeltek tájékoztatása az életciklus-alapú környezeti teljesítményről (például éves jelentésekben, fenntarthatósági jelentéstétel részeként, befektetők vagy érdekeltek kérdőíveire válaszul);

az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel jellemzett, illetve ezt a teljesítményt az idő múlásával (pl. évről évre) javító szervezeteknek nagyobb láthatóságot biztosító hírnévrendszerek;

az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel kapcsolatos jelentéstételt előíró programok;

az életciklus-alapú környezeti teljesítményre vonatkozó adatok közzétételének eszközeként, valamint egy adott környezetközpontú irányítási rendszeren belül meghatározott célkitűzések elérésének megállapításához;

az OEF-módszer alkalmazásával kiszámított életciklus-alapú környezeti teljesítmény javulása alapján ösztönzők nyújtása.


II. MELLÉKLET

A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁNAK (PEF) MEGHATÁROZÁSÁRÓL SZÓLÓ ÚTMUTATÓ

ÖSSZEFOGLALÁS

Előzmények

Célkitűzések és célközönség

Folyamat és eredmények

Kapcsolat a szervezeti környezeti lábnyomról szóló útmutatóval

Szóhasználat: „kell”, „ajánlott”, „lehetséges” és ezekkel egyenértékű megfogalmazások

1.

ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK A PEF-VIZSGÁLATOKKAL KAPCSOLATBAN

1.1.

Megközelítés és példák a lehetséges alkalmazásra

1.2.

Az útmutató használata

1.3.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatok alapelvei

1.4.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat szakaszai

2.

A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁRA VONATKOZÓ KATEGÓRIASZABÁLYOK (PEFCR-EK) SZEREPE

2.1.

Általános

2.2.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok szerepe és kapcsolata a meglévő termékkategória-szabályokkal

2.3.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok szerkezete a termékek tevékenység szerinti osztályozása (CPA) alapján

3.

A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁRA VONATKOZÓ VIZSGÁLAT CÉLJÁNAK (CÉLJAINAK) MEGHATÁROZÁSA

3.1.

Általános

4.

A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁRA VONATKOZÓ VIZSGÁLAT ALKALMAZÁSI KÖRÉNEK MEGHATÁROZÁSA

4.1.

Általános

4.2.

Az elemzés egysége és a referenciaáram

4.3.

A környezeti lábnyomra vonatkozó vizsgálatok rendszerhatárai

4.4.

A környezeti lábnyom hatáskategóriáinak és hatásvizsgálati módszereinek kiválasztása

4.5.

A környezeti lábnyomban figyelembe veendő kiegészítő környezeti információk kiválasztása

4.6.

Feltevések/Korlátok

5.

AZ ERŐFORRÁS-FELHASZNÁLÁSI ÉS KIBOCSÁTÁSI PROFIL ÖSSZEÁLLÍTÁSA ÉS RÖGZÍTÉSE

5.1.

Általános

5.2.

Szűrés (ajánlott)

5.3.

Adatkezelési terv (választható)

5.4.

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil adatai

5.4.1.

Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás (bölcsőtől a kapuig)

5.4.2.

Beruházási javak

5.4.3.

Termelés

5.4.4.

Termékforgalmazás és tárolás

5.4.5.

Felhasználási szakasz

5.4.6.

Az elemzett termékkel kapcsolatos logisztikai szempontok modellezése

5.4.7.

Az életciklus vége

5.4.8.

A villamosenergia-felhasználás figyelembevétele (ideértve a megújulóenergia-felhasználást)

5.4.9.

További megfontolások az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil összeállításához

5.5.

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil nómenklatúrája

5.6.

Adatminőségi követelmények

5.7.

Közvetlen adatok gyűjtése

5.8.

Generikus adatok gyűjtése

5.9.

Az elemi folyamatok tekintetében továbbra is fennálló adathiány/hiányzó adatok problémájának kezelése

5.10.

A többfunkciós folyamatok kezelése

5.11.

A PEF-vizsgálat következő módszertani szakaszaihoz kapcsolódó adatgyűjtés

6.

KÖRNYEZETI LÁBNYOMRA VONATKOZÓ HATÁSVIZSGÁLAT

6.1.

Osztályozás és jellemzés (kötelező)

6.1.1.

A termékek környezeti lábnyomához tartozó áramok osztályozása

6.1.2.

A környezeti lábnyomhoz tartozó áramok jellemzése

6.2.

Normalizálás és súlyozás (ajánlott/választható)

6.2.1.

A környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat eredményeinek normalizálása (ajánlott)

6.2.2.

A környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat eredményeinek súlyozása (választható)

7.

A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁRA VONATKOZÓ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE

7.1.

Általános

7.2.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó modell megalapozottságának értékelése

7.3.

A kritikus pontok azonosítása

7.4.

A bizonytalanság becslése

7.5.

Következtetések, ajánlások és korlátok

8.

A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁRÓL SZÓLÓ JELENTÉS

8.1.

Általános

8.2.

A jelentéstétel elemei

8.2.1.

Első elem: Összefoglalás

8.2.2.

Második elem: Fő jelentés

8.2.3.

Harmadik elem: Melléklet

8.2.4.

Negyedik elem: Bizalmas jelentés

9.

A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁNAK KRITIKAI ÁTVIZSGÁLÁSA

9.1.

Általános

9.2.

A felülvizsgálat típusa

9.3.

A bíráló képesítése

10.

BETŰSZAVAK ÉS RÖVIDÍTÉSEK

11.

SZÓSZEDET

12.

HIVATKOZÁSOK

I. melléklet:

A termékek környezeti lábnyomával és a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos fő kötelező követelmények összefoglalása

II. melléklet:

Adatkezelési terv (az ÜHG-jegyzőkönyvre vonatkozó kezdeményezés alapján)

III. melléklet:

Adatgyűjtési ellenőrzőlista

IV. melléklet

Az egyes áramokhoz tartozó megfelelő nómenklatúra és tulajdonságok megállapítása

V. melléklet:

A multifunkcionalitás problémájának kezelése újrahasznosítás esetén

VI. melléklet:

Útmutatás az éghajlatváltozás szempontjából releváns közvetlen földhasználat-változásból eredő kibocsátások elszámolásához

VII. melléklet:

Példa a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokra közbenső papírtermékek esetében – Adatminőségi követelmények

VIII. melléklet:

Az ebben a PEF-útmutatóban alkalmazott terminológia és az ISO-terminológia összehasonlító áttekintése

IX. melléklet:

A PEF-útmutató és az ILCD-kézikönyv: fő eltérések

X. melléklet:

A PEF-útmutató fő követelményeinek összehasonlítása más módszerekkel

ÖSSZEFOGLALÁS

A termékek környezeti lábnyoma (PEF) egy áru vagy szolgáltatás teljes életciklusára jellemző környezetvédelmi tulajdonságainak többtényezős mérőszáma. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó információkat azzal az átfogó céllal állítják elő, hogy az ellátási lánccal (1) kapcsolatos tevékenységeket (a nyersanyag-kitermeléstől az előállításon és a felhasználáson keresztül a végső hulladékkezelésig) figyelembe véve csökkentsék az áruk és szolgáltatások környezeti hatásait. E PEF-útmutató az egyes termékekkel azok teljes életciklusa során összefüggő anyag- és energiaáramok, kibocsátások és hulladékáramok környezeti hatásainak modellezésére szolgáló módszert ismertet.

Ez a dokumentum útmutatást nyújt a termékek környezeti lábnyomának kiszámításához, valamint a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban (PEFCR) alkalmazandó, termékkategória-specifikus módszertani követelmények meghatározásának módjához. A termékek környezeti lábnyomának értékei kiegészítik az egyedi területekre és küszöbértékekre irányuló más eszközöket.

Előzmények

E PEF-útmutatót az Európa 2020 stratégia „Erőforrás-hatékony Európa” elnevezésű kiemelt kezdeményezésének egyik alkotóelemével (2) összefüggésben dolgozták ki. „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” (3) című bizottsági dokumentum az életciklus-szemlélet szerint javaslatokat tartalmaz az erőforrás-felhasználási hatékonyság (más szóval erőforrás-termelékenység) növelésének, valamint a gazdasági növekedés mind az erőforrás-felhasználástól, mind a környezeti hatásoktól való függetlenítésének módjára. Egyik célkitűzése az, hogy „kidolgozzon egy olyan közös módszertani megközelítést, amely lehetővé teszi a tagállamok és a magánszektor számára, hogy felmérjék, közzétegyék és összehasonlítsák az egyes termékek, szolgáltatások és vállalatok környezetvédelmi jellemzőit a teljes életciklusra vetített környezeti hatások („környezeti lábnyom”) átfogó értékelése alapján.” Az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki támogató módszereket.

Így elindult a Termékek és Szervezetek Környezeti Lábnyoma elnevezésű projekt azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy összehangolt uniós módszertant olyan környezeti lábnyomra vonatkozó vizsgálatok számára, amelyek az életciklus-alapú szemlélet alkalmazásával a megfelelő környezetvédelmi jellemzőkre vonatkozó kritériumok szélesebb körét ölelhetik fel (4). Az életciklus-alapú szemlélet egy termékhez vagy szervezethez kapcsolódó erőforrásáramok és környezeti beavatkozások körét az ellátási lánc szempontjából veszi figyelembe. A nyersanyagbeszerzéstől a feldolgozáson, forgalmazáson és felhasználáson át az életciklus végéhez kapcsolódó folyamatokig valamennyi szakaszt, valamint valamennyi kapcsolódó környezeti hatást, egészségre gyakorolt hatást, erőforrásokhoz kapcsolódó veszélyt és társadalmat érintő terhet magában foglal. Ez a megközelítés ugyancsak nélkülözhetetlen az egyes konkrét szakpolitikai és vezetői döntésekkel összefüggő, különböző típusú környezeti hatások közötti lehetséges kiegyenlítődések feltárásához. Ennélfogva segít elkerülni a terhek nem szándékos áthelyezését.

Célkitűzések és célközönség

E dokumentum célja, hogy részletes és átfogó technikai útmutatást nyújtson a PEF-vizsgálatok elvégzéséhez. A PEF-vizsgálatok számos célra, többek között belső irányításhoz, illetve az önkéntes vagy kötelező programokban való részvételhez is felhasználhatók. Elsődleges célközönsége azok a műszaki szakértők, akiknek feladata egy PEF-vizsgálat kidolgozása, például mérnökök vagy vállalatok és más intézmények környezetvédelmi igazgatói. Ezen útmutatónak a PEF-vizsgálatok elvégzése során történő alkalmazásához nem szükséges a környezeti vizsgálati módszerekkel kapcsolatos szakismeret.

E PEF-útmutatónak nem célja, hogy közvetlenül alátámassza az összehasonlításokat vagy az összehasonlító állításokat (amelyek egy termék környezetvédelmi jellemzőinek egy másik termékhez viszonyított, általánosan magasabb értékére vagy általános egyenértékűségére vonatkozó állítások [az ISO 14040:2006 szabvány alapján]). Az ilyen összehasonlításhoz további, e dokumentum általánosabb útmutatását kiegészítő, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokra van szükség ahhoz, hogy egy adott terméktípus esetében javítsuk a módszertani harmonizációt, a specifikusságot, a relevanciát és a megismételhetőséget. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok ezenfelül elő fogják mozdítani, hogy a legfontosabb paraméterek kerüljenek a figyelem középpontjába, így csökkentik a PEF-vizsgálatok elvégzéséhez szükséges időt, erőfeszítéseket és költségeket. Az általános útmutatáson és a PEF-vizsgálatok követelményeinek meghatározásán túl e dokumentum meghatározza a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos követelményeket is.

Folyamat és eredmények

Az ebben a PEF-útmutatóban meghatározott minden egyes követelményt a hasonló, széles körben elismert környezeti elszámolási módszerek és útmutatók ajánlásait figyelembe véve választottunk ki. Ezek a módszertani útmutatók a következők voltak: ISO szabványok (5) (különösen: az ISO 14044:2006 szabvány, az ISO/DIS 14067:2012 szabványtervezet; az ISO 14025:2006 szabvány, az ISO 14020:2000 szabvány), az ILCD- (Életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszere) kézikönyv (6); az ökológiai lábnyomra vonatkozó szabványok (7); az üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv (8) (WRI és WBCSD); a tömegpiaci termékekről szóló környezeti szempontú közlemény általános elvei (BPX-30-323-0) (ADEME) (9); és az áruk és szolgáltatások életciklusa során bekövetkező üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékelésére vonatkozó előírások (PAS 2050 szabvány, 2011.) (10).

Ezen elemzés eredményének összefoglalása a X. mellékletben található. Részletesebb leírás található a „A termékek és szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó meglévő módszertanok elemzése: ajánlások, indokok és összehangolás” (Európai Bizottság–JRC–IES 2011b) (11) című dokumentumban. Míg a meglévő módszerek számos alternatívát biztosíthatnak egy adott módszertani döntési ponthoz, a termékek környezeti lábnyomáról szóló útmutató célja – amennyiben megvalósítható – az, hogy minden egyes döntési ponthoz egyetlen követelményt határozzon meg, vagy olyan kiegészítő útmutatást nyújtson, amely elősegíti következetesebb, megalapozottabb és megismételhető PEF-vizsgálatok elvégzését. Ennélfogva az összehasonlíthatóság elsőbbséget élvez a rugalmassággal szemben.

Amint azt korábban kifejtettük, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok az e dokumentumban a PEF-vizsgálatokhoz biztosított általánosabb útmutatás szükséges kibővítésére és kiegészítésére szolgálnak (a különböző PEF-vizsgálatok összehasonlíthatósága tekintetében). Kidolgozásukat követően a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok fontos szerepet fognak betölteni a PEF-vizsgálatok megismételhetőségének, minőségének, következetességének és relevanciájának javításában.

Kapcsolat a szervezeti környezeti lábnyomról szóló útmutatóval

Mind a szervezeti környezeti lábnyom (OEF), mind a termékek környezeti lábnyoma életciklus-alapú szemléletet biztosít a környezetvédelmi jellemzők számszerűsítéséhez. Míg a PEF-módszer az egyedi áruk és szolgáltatások esetében alkalmazható, az OEF-módszer a szervezet tevékenységeinek egészére – más szóval a szervezet áruival és/vagy szolgáltatásaival az ellátási lánc szempontjából összefüggő valamennyi tevékenységre vonatkozik (a nyersanyag-kitermeléstől a felhasználáson át a végső hulladékkezelési lehetőségekig). A szervezeti lábnyomnak és a termékek környezeti lábnyomának a meghatározása ennélfogva egymást kiegészítő, konkrét alkalmazások alátámasztása céljából végzett tevékenységeknek tekinthetők.

A szervezeti környezeti lábnyom kiszámításához nem szükséges párhuzamos termékelemzéseket végezni. Ehelyett a szervezeti környezeti lábnyomot a meghatározott szervezeti határon átlépő erőforrás- és hulladékáramokat leíró összesített adatok felhasználásával számítják ki. A szervezeti környezeti lábnyom kiszámítását követően azonban ez az érték megfelelő hozzárendelési kulcsok alkalmazásával felbontható termékszintű értékekre. Elméletben egy szervezet termékeihez tartozó környezeti lábnyomok adott jelentéstételi időszakra (például 1 évre) vonatkozó összegének meg kell közelítenie e szervezet azonos jelentéstételi időszakra vonatkozó szervezeti környezeti lábnyomát (12). A PEF-útmutatóban szereplő módszerek kialakítása tudatosan e célnak megfelelően történt. A szervezeti környezeti lábnyom ezenfelül elősegítheti a szervezet termékportfólióján belül azon területek meghatározását, amelyek a legjelentősebb hatást gyakorolják a környezetre, és amelyekkel kapcsolatban ezért részletes, egyedi, termékszintű elemzésekre lehet szükség.

Szóhasználat: „kell”, „ajánlott”, „lehetséges” és ezekkel egyenértékű megfogalmazások

E PEF-útmutató szóhasználata pontosan tükrözi, hogy követelményről, ajánlásról vagy a vállalatok által választható lehetőségről van-e szó.

A „kell”, „kötelező”, a felszólító mód, valamint az ezzel egyenértékű megfogalmazás a PEF-vizsgálat ezen útmutatónak megfelelő elvégzéséhez szükséges kötelezettséget jelöl.

Az „ajánlott”, „javasolt” és ezzel egyenértékű megfogalmazás nem kötelező jellegű előírásoknál használatos. Az „ajánlott”, „javasolt” és ezzel egyenértékű formában megfogalmazott előírásoktól való eltérést a vizsgálat végzőjének indokolnia kell és átláthatóvá kell tennie.

A „lehetséges”, „megengedett” és ezzel egyenértékű megfogalmazás szabadon választható lehetőséget jelöl.

1.   ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK A PEF-VIZSGÁLATOKKAL KAPCSOLATBAN

1.1.   Megközelítés és példák a lehetséges alkalmazásra

A termékek környezeti lábnyoma egy áru vagy szolgáltatás teljes életciklusára jellemző környezetvédelmi tulajdonságainak többtényezős mérőszáma (13). A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó adatokat azzal az átfogó céllal állítják elő, hogy csökkentsék az áruk és szolgáltatások környezeti hatásait.

Ez a dokumentum útmutatást nyújt a termékek környezeti lábnyomának kiszámításához, valamint a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban (PEFCR) alkalmazandó, termékkategória-specifikus módszertani követelmények meghatározásának módjához. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok a PEF-vizsgálatokhoz biztosított általános útmutatás szükséges kibővítésére és kiegészítésére szolgálnak. Kidolgozásukat követően a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok fontos szerepet fognak betölteni a PEF-vizsgálatok megismételhetőségének, következetességének és relevanciájának javításában. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok elősegítik, hogy a legfontosabb paraméterek kerüljenek a figyelem középpontjába, így csökkenthetik a PEF-vizsgálatok elvégzéséhez szükséges időt, erőfeszítéseket és költségeket.

Az életciklus-alapú szemlélet (14) értelmében a PEF-útmutató az egyes termékekkel (15) az ellátási lánc (16) szempontjából (a nyersanyag-kitermeléstől (17) a felhasználáson keresztül a végső hulladékkezelésig) összefüggő anyag- és energiaáramok, valamint az ezekből eredő kibocsátások és hulladékáramok (18) környezeti hatásainak modellezésére szolgáló módszert ismertet. Az életciklus-alapú szemlélet egy termékhez vagy szervezethez kapcsolódó erőforrásáramok és környezeti beavatkozások körét az ellátási lánc szempontjából veszi figyelembe. A nyersanyagbeszerzéstől a feldolgozáson, forgalmazáson és felhasználáson át az életciklus végéhez kapcsolódó folyamatokig valamennyi szakaszt, valamint valamennyi kapcsolódó környezeti hatást, egészségre gyakorolt hatást, erőforrásokhoz kapcsolódó veszélyt és társadalmat érintő terhet magában foglal.

Elsődleges célközönsége azok a műszaki szakértők, akiknek feladata egy PEF-vizsgálat kidolgozása, például mérnökök és környezetvédelmi igazgatók. Ezen útmutatónak a PEF-vizsgálatok kidolgozása céljából történő alkalmazásához nem szükséges a környezeti vizsgálati módszerekkel kapcsolatos szakismeret.

A PEF-módszer az életciklus-alapú szemléleten alapul. A környezetvédelmi vezetés életciklus-alapú szemlélete és általában az életciklus-szemlélet egy áruval, szolgáltatással, tevékenységgel vagy gazdálkodó egységgel az ellátási lánc szempontjából összefüggő valamennyi releváns környezeti kölcsönhatást figyelembe vesz. Ez ellentétben áll a kizárólag a telephely szintjén jellemző hatások vagy egyetlen környezeti hatás figyelembevételével, így csökkenthető a terhek nem szándékos áthelyezésének – a környezeti hatások terheinek az ellátási lánc egyik szakaszáról egy másikra, egyik hatáskategóriáról egy másikra, valamint a hatások és az erőforrás-hatékonyság között és/vagy országok között történő áthelyeződésének – lehetősége.

Az e fizikai áramok és hatások valósághű megjelenítését biztosító modell kidolgozása érdekében a modellezés paramétereit – amennyiben lehetséges – világos fizikai szempontok és összefüggések alapján kell meghatározni.

Az ebben a PEF-útmutatóban meghatározott minden egyes követelményt a hasonló, széles körben elismert, termékekre vonatkozó környezeti elszámolási módszerek és útmutatók ajánlásait figyelembe véve választottunk ki. Ezek a módszertani útmutatók a következők voltak:

ISO szabványok (19) különösen: az ISO 14044:2006 szabvány, az ISO/DIS 14067:2012 szabványtervezet; az ISO 14025:2006 szabvány, ISO 14020:2000 szabvány;

ILCD- (Életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszere) kézikönyv (20);

Ökológiai lábnyom (21);

Az üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv (22) (WRI és WBCSD);

A tömegpiaci termékekről szóló környezeti szempontú közlemény általános elvei (BPX-30-323-0) (ADEME) (23);

Az áruk és szolgáltatások életciklusa során bekövetkező üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékelésére vonatkozó előírások (PAS 2050 szabvány, 2011.) (24).

A X. melléklet áttekintést ad az e PEF-útmutatóban szereplő egyes kiválasztott fő követelmények és a fent említett módszertani útmutatókban szereplő követelmények/előírások összehasonlításáról. Az elemzett módszerek és az elemzések eredményének részletesebb leírása megtalálható „A termékek és szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó meglévő módszertanok elemzése: ajánlások, indokok és összehangolás” című dokumentumban (25). Míg a meglévő módszerek számos alternatívát biztosíthatnak egy adott módszertani döntési ponthoz, a termékek környezeti lábnyomáról szóló ezen útmutató célja – amennyiben megvalósítható – az, hogy minden egyes döntési ponthoz egyetlen követelményt határozzon meg, vagy kiegészítő útmutatást nyújtson azért, hogy elősegítse következetesebb, megalapozottabb és megismételhető PEF-vizsgálatok elvégzését.

A PEF-vizsgálatok lehetséges alkalmazásai belső vagy külső célkitűzések alapján csoportosíthatók:

a belső alkalmazások közé tartozhat a környezetvédelmi vezetéshez nyújtott támogatás, a környezetvédelmi szempontból kritikus pontok meghatározása, a környezetvédelmi jellemzők javítása és nyomon követése, valamint közvetve költségmegtakarítási lehetőségek;

a külső (például az üzleti [B2B] és fogyasztói [B2C]) alkalmazások a lehetőségek széles körét foglalják magukban, például a vásárlói és fogyasztói igények kielégítésére, a marketingre, teljesítménymérésre, a környezeti címkézésre, a környezetbarát tervezés támogatására az ellátási láncok egészében, a zöld közbeszerzésre és az uniós vagy tagállami szintű környezetvédelmi politikák előírásainak való megfelelésre;

a teljesítménymérés magában foglalhatja például egy átlagos teljesítményű termék meghatározását (az érdekeltek által biztosított adatok, generikus adatok vagy közelítések alapján), majd más termékeknek a referenciaértékkel összevetett teljesítményük szerinti rangsorolását.

Az 1. táblázat áttekintést nyújt a PEF-vizsgálatok tervezett alkalmazásairól az ilyen vizsgálatok e PEF-útmutató szerinti elvégzésére vonatkozó fő követelmények szerint.

1.   táblázat

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó fő követelmények a tervezett alkalmazás szerint

Tervezett alkalmazások

Célmeghatározás és az alkalmazási kör meghatározása

Szűrés

Adatminőségi előírások betartása

Multifunkcionalitási hierarchia

Hatásvizsgálati módszer kiválasztása

Osztályozás és jellemzés

Normalizálás

Súlyozás

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó eredmények értelmezése

A jelentéstétel elemeire vonatkozó követelmények

Kritikai átvizsgálás (1 személy)

Kritikai felülvizsgálati testület (3 személy)

PEFCR szükséges

Belső

(a PEF-útmutatóval összhangban állóként megnevezve)

K

A

A

K

K

K

A

V

K

V

K

V

V

Külső

B2B/B2C összehasonlítás/összehasonlító állítás nélkül

K

A

K

K

K

K

A

V

K

K

K

A

A

B2B/B2C összehasonlítással/összehasonlító állítással

K

A

K

K

K

K

A

V

K

K

/

K

K

„K”

=

kötelező;

„A”

=

ajánlott (nem kötelező);

„V”

=

választható (nem kötelező);

„/”

=

nem alkalmazható

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A PEF-vizsgálatnak életciklus-alapú szemléleten kell alapulnia.

1.2.   Az útmutató használata

Ez az útmutató a PEF-vizsgálatok elvégzéséhez szükséges információkat tartalmazza. Az útmutató tartalmát folytatólagosan, egy termék környezeti lábnyomának kiszámítása során végrehajtandó módszertani szakaszok sorrendjében ismertetjük. Az egyes szakaszok a módszertani szakasz általános leírásával, valamint a szükséges megfontolások és az ezeket alátámasztó példák áttekintésével kezdődnek. A „követelmények” meghatározzák azokat a módszertani normákat, amelyek betartása „kötelező vagy ajánlott" a PEF-előírásoknak megfelelő vizsgálat megvalósításához. A követelményeket az általános ismertetést követő, egyvonalas szegéllyel határolt szövegdobozokban ismertetjük. A „tippek” nem kötelező, de ajánlott bevált gyakorlatok. Ezeket háttérszínkitöltéssel rendelkező, szintén folytonos vonallal határolt szövegdobozokban ismertetjük. Amennyiben a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok létrehozásához kiegészítő követelmények meghatározására kerül sor, ezeket az egyes érintett szakaszok végén, kettős szegéllyel határolt szövegdobozban tüntetjük fel.

1.3.   A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatok alapelvei

A következetes, megalapozott és megismételhető PEF-vizsgálatok elvégzéséhez szigorúan be kell tartani néhány elemzési alapelvet. Ezek az elvek átfogó útmutatást biztosítanak a PEF-módszer alkalmazásához. Ezeket a PEF-vizsgálatok valamennyi szakasza tekintetében figyelembe kell venni – a kutatás céljának és alkalmazási körének meghatározásától az adatgyűjtésen és a hatásvizsgálaton keresztül a jelentéstételig és a vizsgálat eredményeinek.

A PEF-Vizsgálatokra vonatkozó követelmény

Ezen útmutató felhasználói a PEF-vizsgálat elvégzése során be kell tartsák az alábbi alapelveket:

(1)

Relevancia

A termékek környezeti lábnyomának számszerűsítése céljából alkalmazott valamennyi módszer és valamennyi gyűjtött adat a lehető legnagyobb mértékben releváns kell legyen a vizsgálat szempontjából.

(2)

Teljesség

A termékek környezeti lábnyomának számszerűsítése magában kell foglaljon valamennyi, környezeti szempontból releváns anyag- és energiaáramot és a meghatározott rendszerhatárok (26) betartásához szükséges más környezeti beavatkozást, valamint az adatokra vonatkozó követelményeket és az alkalmazott hatásvizsgálati módszereket.

(3)

Következetesség

A PEF-vizsgálat valamennyi lépésénél szigorúan követni kell ezen útmutató előírásait a belső következetesség és a hasonló elemzésekkel való összehasonlíthatóság biztosítása érdekében.

(4)

Pontosság

Minden ésszerű erőfeszítést meg kell tenni a termékrendszerek (27) modellezésével és az eredmények jelentésével kapcsolatos bizonytalanságok csökkentése érdekében.

(5)

Átláthatóság

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó adatokat úgy kell közzétenni, hogy a célfelhasználók számára biztosítsák a döntéshozatalhoz, az érdekeltek számára pedig az adatok megalapozottságának és megbízhatóságának értékeléséhez szükséges alapvető információkat.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokkal kapcsolatos alapelvek

1.   Kapcsolat a PEF-útmutatóval

E PEF-útmutató követelményein túl a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban meghatározott módszertani követelményeket is alkalmazni kell a PEF-vizsgálatokra. Amennyiben a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok követelményei konkrétabbak, mint a PEF-útmutató előírásai, teljesíteni kell ezeket a konkrét követelményeket.

2.   A kiválasztott érdekelt felek bevonása

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok meghatározásának folyamata nyílt és átlátható kell legyen, és magában kell foglalja az érintett érdekelt felekkel folytatott konzultációt. Ajánlott ésszerű erőfeszítéseket tenni, hogy a folyamat során konszenzus szülessen (az ISO 14020:2000 szabvány 4.9.1. pontjában foglalt 8. alapelv alapján). A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokat szakértői értékelésnek kell alávetni.

3.   Az összehasonlíthatóságra törekvés

A PEF-útmutatóval és a kapcsolódó PEFCR-dokumentummal összhangban elvégzett PEF-vizsgálatok eredményeit fel lehet használni az azonos termékkategóriába tartozó termékek környezetvédelmi jellemzőinek életciklus-alapú összehasonlítására, valamint a (közzétenni kívánt) összehasonlító állítások (28) alátámasztására. Ennélfogva az eredmények összehasonlíthatósága létfontosságú. Az ilyen összehasonlításhoz biztosított adatoknak átláthatóknak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék a felhasználók számára az összehasonlítás számítási eredményből fakadó korlátainak megértését (az ISO 14025 szabvány alapján).

1.4.   A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat szakaszai

A PEF-vizsgálatok PEF-útmutatónak megfelelő elvégzése során számos szakaszt kell végrehajtani – ezek a célmeghatározás, az alkalmazási kör meghatározása, az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil létrehozása, a környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat, valamint a környezeti lábnyom értelmezése és a jelentéstétel – lásd az 1. ábrát.

1.   ábra

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat szakaszai

Image

2.   A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁRA VONATKOZÓ KATEGÓRIASZABÁLYOK (PEFCR-EK) SZEREPE

2.1.   Általános

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó általános útmutatáson és követelményeken túl e PEF-útmutató meghatározza a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásához szükséges követelményeket is. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok fontos szerepet töltenek be a PEF-vizsgálatok megismételhetőségének, következetességének (és ennélfogva az azonos termékkategóriába (29) tartozó termékek környezeti lábnyomára vonatkozó számítások összehasonlíthatóságának) és relevanciájának javításában. A környezeti lábnyomra vonatkozó termékkategória-szabályok elősegítik, hogy a PEF-vizsgálatok legfontosabb paraméterei kerüljenek a figyelem középpontjába, így csökkentik a szükséges időt, erőfeszítéseket és költségeket.

A cél annak biztosítása, hogy a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozása a PEF-útmutatóval összhangban történjen, valamint hogy azok biztosítsák a PEF-vizsgálatok összehasonlíthatóságának megvalósításához, valamint megismételhetőségének, következetességének, relevanciájának, célirányosságának és hatékonyságának javításához szükséges előírásokat. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok révén egy adott terméktípus környezetvédelmi jellemzőinek meghatározásához leglényegesebb szempontokat és paramétereket ajánlott a PEF-vizsgálatok középpontjába állítani. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály tovább pontosíthatja az e PEF-útmutatóban előírt követelményeket, és amennyiben a PEF-útmutató számos választási lehetőséget kínál, új követelményekkel egészítheti ki azokat.

A PEF-vizsgálatokat a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok hiánya esetén is el lehet végezni, amennyiben nem tervezik, hogy e vizsgálatokat felhasználják a nyilvánosság számára közzétenni kívánt összehasonlító állítások meghatározásához.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok hiánya esetén az ezekben figyelembe veendő kulcsfontosságú területeket (az ebben a PEF-útmutatóban szereplő felsorolásnak megfelelően) a PEF-vizsgálatban pontosan meg kell határozni, meg kell indokolni, és azokról kifejezetten be kell számolni.

2.2.   A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok szerepe és kapcsolata a meglévő termékkategória-szabályokkal

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok célja, hogy részletes technikai útmutatást nyújtsanak a valamely adott termékkategóriára vonatkozó PEF-vizsgálat elvégzéséhez. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályoknak további, folyamat- és/vagy termékszintű előírásokat kell biztosítaniuk. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok jellemzően például az alábbi területeken biztosítanak további előírásokat és útmutatást:

a vizsgálat céljának és alkalmazási körének meghatározása,

a releváns és nem releváns hatáskategóriák meghatározása,

az elemzéshez szükséges megfelelő rendszerhatárok kijelölése,

a kulcsfontosságú paraméterek és életciklusszakaszok meghatározása,

a lehetséges adatforrásokkal kapcsolatos útmutatás biztosítása,

az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil szakaszának végrehajtása,

a multifunkcionalitással (30) kapcsolatos problémák megoldására irányuló további előírások biztosítása.

A PEF-útmutató e szempontok mindegyikét részletesen tárgyalja.

Az ISO 14025:2006 szabványban szereplő meghatározás szerint a termékkategória-szabályok (31) valamely termékkategóriához (azaz egyenértékű funkciókat betöltő árukhoz és/vagy szolgáltatásokhoz) tartozó „III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok” kidolgozása céljából alkalmazandó egyedi szabályok, iránymutatások és követelmények csoportjai. A „III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok“ egy adott áru vagy termék környezeti tényezőiről (32) szóló mennyiségi szempontú, életciklus-értékelésen alapuló nyilatkozatok, például a lehetséges környezeti hatásokra vonatkozó mennyiségi adatok.

Az ISO 14025:2006 szabvány ismerteti a termékkategória-szabályok létrehozására és felülvizsgálatára vonatkozó eljárást, és meghatározza a különböző, úgynevezett „III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok” összehasonlíthatóságával kapcsolatos követelményeket. A III. típusú környezetvédelmi nyilatkozat a PEF-vizsgálatok egyik potenciális alkalmazása lehet.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok meghatározásának módjáról szóló iránymutatások az ISO 14025 szabvány előírásainak megfelelő termékkategória-szabályok minimális tartalmán alapulnak. Az ISO 14025 szabvány alapján a minimális tartalom magában foglalja többek között az alábbiakat:

azon termékkategória meghatározása, amelyhez a termékkategória-szabályt létrehozzák, ideértve például a termék funkciójának (funkcióinak), műszaki jellemzőinek és felhasználási lehetőségének (lehetőségeinek) ismertetését;

a termék életciklus-értékelése (LCA) (33) céljának és alkalmazási körének meghatározása az ISO 14040 szabványsorozatnak például a funkcionális egységre, a rendszerhatárra vagy az adatminőségi követelményekre (34) vonatkozó előírásai szerint;

az életciklus-leltár (LCI) elemzésének ismertetése, különös tekintettel az adatgyűjtési szakaszra, a számítási eljárásokra és a hozzárendelési (35) szabályokra;

az EF-hatáskategória életciklus-értékelésben alkalmazandó mutatószámainak kiválasztása;

az életciklus-értékelés adatainak jelentéséhez kapcsolódó bármely előre meghatározott paraméter – ha van ilyen –, például egyes előre meghatározott leltáradat-kategóriák és/vagy EF-hatáskategória-mutatószámok leírása;

amennyiben az életciklus-értékelés nem terjed ki az életciklus valamennyi szakaszára, a kizárt szakaszok feltüntetése és mellőzésük indokolása;

a kidolgozandó, termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály érvényességének ideje.

Amennyiben egyéb programokból rendelkezésre állnak más termékkategória-szabályok, az ebben a PEF-útmutatóban szereplő követelményekkel összhangban ezek felhasználhatók a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály kidolgozásához (36).

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályoknak – lehetőség szerint, és a különböző alkalmazási körülményeket szem előtt tartva – ajánlott összhangban lenniük a termékkategória-szabályokra vonatkozó, meglévő nemzetközi útmutatókkal.

2.3.   A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok szerkezete a termékek tevékenység szerinti osztályozása (CPA) alapján

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály dokumentuma ismerteti a valamely termékről az életciklus szempontjából szolgáltatandó adatok típusát, valamint az ilyen adatok előállításának kötelező módját. A termékek tevékenység szerinti osztályozásának rendszerét (2. ábra) kell használni a termék életciklusának leírásához alkalmazott információs modulok kódolására és meghatározására.

A CPA-termékkategóriák a NACE (azaz Az uniós gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere) kódjainak alkalmazásával meghatározott tevékenységekhez kapcsolódnak. Minden egyes CPA-terméket egyetlen NACE-tevékenységhez rendelnek hozzá, így a termékek tevékenység szerinti osztályozásának rendszere valamennyi szinten megfelel a NACE rendszerének.

A NACE hierarchikus struktúrája az alábbiak szerint épül fel (NACE Rev. 2., 2008. (37), 15. o.):

1.

Betűkóddal azonosított osztályok (nemzetgazdasági ágak);

2.

Két számjegyű számkóddal azonosított osztályok (ágazatok);

3.

Három számjegyű számkóddal azonosított osztályok (alágazatok);

4.

Négy számjegyű számkóddal azonosított osztályok (szakágazatok);

A gazdasági tevékenységek nemzetközi ágazati osztályozási rendszere (ISIC) és a NACE a legmagasabb szinteken azonos kódokat tartalmaz, a NACE rendszerének alsóbb szintjei azonban részletesebben kidolgozottak. Mivel az e vizsgálattal összefüggő NACE-kód az ágazati szintre vonatkozik, legalább két számjegyből álló (azaz ágazati szintű) kódot kell megadni (38). Ez megfelel az ISIC rendszerének.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok dokumentuma ilyen megközelítésének példáját ismertetjük alább a „tej és a tejalapú termékek” tekintetében. Ebben az esetben a két számjegyű kód (ágazatok) iparág-specifikus termékcsoportot határoz meg (például: 10. ágazat – Élelmiszergyártás), amelyhez egy sor egyedi termék kódszáma tartozik (például 10.51.11. csoport – Feldolgozott folyékony tej és tejszín) (2. ábra). Így a két számjegyű kód, és esetenként az egy számjegyű kód alkalmas lehet iparág-specifikus információs modulok meghatározására, amelyek együttesen alkalmazva horizontális struktúrájú egyedi termékéletciklusokat alkotnak. Ezek mindegyike továbbá egy általános termékcsoporttól a konkrétabb egyedi termékekig terjedő, beágyazott vertikális struktúrát is biztosít.

2.   ábra

A termékek tevékenység szerinti osztályozási rendszerére vonatkozó alapelvek vázlata

Image

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályoknak egy legalább két számjegyből álló CPA-kóddal meghatározott ágazaton kell alapulniuk (alapértelmezett lehetőség). A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok azonban lehetővé tehetnek (indokolt) eltéréseket (például három számjegyű kódot). Két számjegynél többre van szükség például egy ágazat összetettségének jelöléséhez. Amennyiben hasonló termékek esetében többféle előállítási útvonalat határoznak meg a termékek eltérő tevékenység szerinti osztályozásának alkalmazásával, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályoknak valamennyi ilyen osztályozást magukban kell foglalniuk.

3.   A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁRA VONATKOZÓ VIZSGÁLAT CÉLJÁNAK (CÉLJAINAK) MEGHATÁROZÁSA

3.1.   Általános

A PEF-vizsgálat első lépése a célmeghatározás, amely megállapítja a vizsgálat általános keretét. A világos célmeghatározás lényege az elemzési célok, módszerek, eredmények és a tervezett alkalmazások optimális összehangolásának, valamint a vizsgálatban részt vevők számára útmutatást nyújtó közös elképzelésnek a biztosítása. A PEF-útmutató alkalmazására vonatkozó döntésből következik, hogy a célmeghatározás egyes vonatkozásairól előzetesen határoznak. Mindazonáltal a PEF-vizsgálat sikerének biztosítása érdekében fontos, hogy kellő időt fordítsanak a célok körültekintő vizsgálatára és megfogalmazására.

A célmeghatározás során lényeges a tervezett alkalmazásoknak, valamint az elemzési mélység fokának és a vizsgálat szigorúságának meghatározása. A vizsgálat megállapított korlátainak ajánlott ezt tükröznie (az alkalmazási kör meghatározásának szakasza). Az e PEF-útmutatóban előírt elemzési követelményekkel összhangban végzett mennyiségi vizsgálatokra lesz szükség például a legalacsonyabb környezeti költséggel járó beszerzésre, a terméktervezésre, a teljesítménymérésre és a jelentéstételre irányuló elemzésekhez. Lehetőség van több megközelítés egy PEF-vizsgálaton belüli együttes alkalmazására is, amennyiben az ellátási lánc csupán bizonyos szakaszait vetik alá mennyiségi elemzésnek, míg mások esetében a környezetvédelmi szempontból potenciálisan kritikus pontokról minőségi leírás készül (például egy bölcsőtől a kapuig (39) típusú mennyiségi elemzés ötvözése a bölcsőtől a sírig (40) típusú környezeti megfontolások minőségi leírásaival vagy a kiválasztott reprezentatív terméktípusok felhasználási és az életciklusuk végéhez kapcsolódó szakaszainak mennyiségi elemzéseivel).

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A PEF-vizsgálat célmeghatározása során ki kell térni az alábbiakra:

tervezett alkalmazás(ok);

a vizsgálat elvégzésének okai és a döntés háttere;

célközönség;

az összehasonlítások és/vagy összehasonlító állítások (41) közzétételére vonatkozó szándék;

a vizsgálat megrendelője;

felülvizsgálati eljárás (adott esetben).

Példa – egy póló környezeti lábnyoma: célmeghatározás

Szempontok

Részletek

Tervezett alkalmazás(ok):

Termékinformációk biztosítása az ügyfél részére

A vizsgálat elvégzésének okai és a döntés háttere:

Egy ügyfél kérésének teljesítése

Az összehasonlításokat nyilvánosságra kívánják-e hozni:

Nem, a vizsgálat nyilvánosan hozzáférhető lesz, összehasonlításokhoz vagy összehasonlító állításokhoz azonban nem kívánják felhasználni azt.

Célközönség:

Külső szakmai közönség, üzleti szint.

Felülvizsgálat:

Független külső bíráló, XY.

A vizsgálat megrendelője:

G korlátolt felelősségű társaság

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a PEF-vizsgálatra vonatkozó felülvizsgálati követelményeket.

4.   A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁRA VONATKOZÓ VIZSGÁLAT ALKALMAZÁSI KÖRÉNEK MEGHATÁROZÁSA

4.1.   Általános

A PEF-vizsgálat alkalmazási körének meghatározása során az értékelendő rendszer és a kapcsolódó elemzési előírások részletes ismertetésére kerül sor.

A PEF-Vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A PEF-vizsgálatok alkalmazási köre meghatározásának összhangban kell lennie a vizsgálat kijelölt céljaival és tartalmaznia kell az alábbiakat (a részletes leírást lásd a következő szakaszokban):

az elemzés egysége (42) és a referenciaáram (43);

rendszerhatárok;

a környezeti lábnyom hatáskategóriái;

feltevések/korlátok.

4.2.   Az elemzés egysége és a referenciaáram

A PEF-útmutató felhasználói kötelesek meghatározni a PEF-vizsgálat elemzési egységét és referenciaáramát. Az elemzés egysége minőségi és mennyiségi szempontból leírja a termék funkcióját (funkcióit) és élettartamát.

A PEF-Vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A PEF-vizsgálat elemzési egységét az alábbi szempontok alapján kell meghatározni:

biztosított funkció(k)/szolgáltatás(ok): „mi”,

a funkció vagy szolgáltatás mértéke: „mennyi”,

a minőség elvárt szintje: „mennyire jól”,

a termék élettartama: „mennyi ideig”,

NACE-kód(ok).

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban meg kell határozni az elemzés egységét (egységeit).

Példa:

Útmutató/követelmény: A funkcionális egység meghatározása A „mi” , „mennyi” , „mennyire jól” és „mennyi ideig” kérdések mentén megnevezi és számszerűsíti egy termék funkciójának (funkcióinak) minőségi és mennyiségi szempontjait.

Példa: a funkcionális egység meghatározása,

A póló funkcionális egysége:

 

(MI) Poliészterből készült (átlagos S, M, L méretű) póló,

 

(MENNYI) Egy póló,

 

(MENNYIRE JÓL) Viselés hetente egy alkalommal és tisztítás mosógépben, 30 fokon

 

(MENNYI IDEIG) 5 évig.

Megjegyzés:

Egyes közbenső termékek több funkciót is betölthetnek. Szükség lehet e funkciók azonosítására és a közülük való választásra.

A referenciaáram a meghatározott funkció biztosításához szükséges termékmennyiség. Az elemzésben szereplő valamennyi egyéb bemenő (44) és kimenő (45) áram mennyisége ehhez kapcsolódik. A referenciaáram kifejezhető az elemzés egységével való közvetlen kapcsolatként vagy termékközpontúbb módon.

A PEF-Vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A megfelelő referenciaáramot az elemzés egységéhez képest kell meghatározni. Az elemzés alátámasztása céljából gyűjtött bemeneti és kimeneti mennyiségi adatokat ezen áramhoz viszonyítva kell kiszámítani.

Példa:

Referenciaáram: 160 gramm poliészter

4.3.   A környezeti lábnyomra vonatkozó vizsgálatok rendszerhatárai

A rendszerhatárok meghatározzák, hogy a termék életciklusának mely részei és mely kapcsolódó folyamatok tartoznak az elemzett rendszerhez (azaz szükségesek e rendszer elemzési egység által meghatározott funkciójának betöltéséhez). Ennélfogva egyértelműen meg kell határozni az értékelendő termékrendszer rendszerhatárait.

Rendszerhatárábra (ajánlott)

A rendszerhatárábra vagy áramlási diagram az elemzett rendszer sematikus megjelenítése. Részletesen leírja, hogy a termék életciklusának mely részei képezik az elemzés részét, és melyek nem tartoznak hozzá. A rendszerhatárábra a rendszerhatárok kijelölésének és az ezt követő adatgyűjtési tevékenységek megszervezésének hasznos eszköze lehet.

Tipp: A rendszerhatárábra elkészítése nem kötelező, de határozottan ajánlott. A rendszerhatárábra elősegíti az elemzés meghatározását és strukturálását.

A PEF-Vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A rendszerhatárokat az ellátási láncra vonatkozó általános logika alapján kell meghatározni, ideértve valamennyi szakaszt a nyersanyag-kitermeléstől (46) a feldolgozási, az előállítási, a forgalmazási, a tárolási és a felhasználás szakaszon keresztül a terméknek az életciklus végén történő kezeléséig (azaz a bölcsőtől a sírig (47)), a vizsgálat tervezett alkalmazásának megfelelően. A rendszerhatárok a termékellátási lánchoz kapcsolódó valamennyi, az elemzés egységéhez viszonyított folyamatot magukban kell foglaljanak.

A rendszerhatárokon belüli folyamatokat főfolyamatokra (azaz a termék életciklusának azon alapvető folyamataira, amelyek esetében az adatokhoz való közvetlen hozzáférés lehetséges (48)) és háttérfolyamatokra (azaz a termék életciklusának azon folyamataira, amelyek esetében az adatokhoz való közvetlen hozzáférés nem lehetséges (49)) kell osztani.

A rendszerhatárábrát ajánlott az alkalmazási kör meghatározásába belefoglalni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmények

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a termékkategóriákra vonatkozó PEF-vizsgálatok rendszerhatárait, ideértve a kapcsolódó életciklusszakaszokra és az egyes szakaszokhoz általában ajánlottan hozzárendelendő folyamatokra vonatkozó előírásokat (többek között az idővel kapcsolatos, a földrajzi és a technológiai előírásokat). A bölcsőtől a sírig típusú, alapértelmezett megközelítéstől való eltéréseket, például a közbenső termékek (50) ismeretlen felhasználási vagy életciklusuk végéhez kapcsolódó szakaszának kizárását egyértelműen meg kell határozni és indokolni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a lefelé irányuló (51) forgatókönyveket, hogy biztosítsák a PEF-vizsgálatok egymással való összehasonlíthatóságát és következetességét.

Kompenzációk

A „kompenzáció” kifejezés gyakran egy harmadik fél üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak mérséklésére irányuló tevékenységekre utal, például a Kiotói Jegyzőkönyv keretén belüli szabályozási rendszerekre (CDM – tiszta fejlesztési mechanizmus, JI – együttes végrehajtás, ETS – kibocsátáskereskedelmi rendszerek) vagy önkéntes rendszerekre. A kompenzációk üvegházhatású gázok (ÜHG) egyedi jellegű kibocsátáscsökkentései, amelyeket máshol történő üvegházhatásúgáz-kibocsátások ellensúlyozására (azaz kompenzálására) használnak például egy önként vállalt vagy kötelező ÜHG-célkitűzés vagy korlát teljesítése érdekében. A kompenzációkat egy olyan alapforgatókönyvhöz viszonyítva számítják ki, amely a kompenzációt eredményező mérséklési projekt hiányában megvalósuló kibocsátások mennyiségét feltételezi. A kibocsátáskompenzáció példái a tiszta fejlesztési mechanizmus által biztosított kibocsátáskompenzációk, szén-dioxid-kreditek és más, rendszeren kívüli kompenzációk.

A PEF-Vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A PEF-vizsgálatban nem kell számot adni a kompenzációkról, ugyanakkor „kiegészítő környezeti információként” külön fel lehet tüntetni azokat.

4.4.   A környezeti lábnyom hatáskategóriáinak és hatásvizsgálati módszereinek kiválasztása

A környezeti lábnyom (EF) hatáskategóriái (52) a hatásoknak egy PEF-vizsgálatban figyelembe vett meghatározott kategóriái. Ezek általában az erőforrás-felhasználásra és a környezetre veszélyes anyagok (például az üvegházhatású gázok és mérgező vegyi anyagok) kibocsátásaira vonatkoznak, amelyek akár az emberi egészségre is károsak lehetnek. Az EF-hatásvizsgálat módszerei egy termék életciklusához kapcsolódó (az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban leltárba vett) anyag- és energiabemenetek és kibocsátások, valamint az egyes figyelembe vett EF-hatáskategóriák (53) közötti okozati összefüggések számszerűsítésére szolgáló modellek. Így valamennyi kategória egy adott önálló EF-hatásvizsgálati modellt jelöl.

Az EF-hatásvizsgálat (54) célja az, hogy az egyes EF-hatáskategóriákhoz történő hozzájárulásuk mértéke szerint csoportosítsa és összesítse az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil leltárba vett adatait. Ennélfogva biztosítja a szükséges alapot a környezeti lábnyomra vonatkozó eredményeknek a PEF-vizsgálat céljai alapján történő értelmezéséhez (például az ellátási lánc „kritikus pontjainak” és a fejlesztési „lehetőségeknek” az azonosítása). Az EF-hatáskategóriákat ezért átfogó módon ajánlott kiválasztani úgy, hogy az érintett termékellátási-lánchoz kapcsolódó valamennyi környezeti kérdést magukban foglalják.

A 2. táblázat az alapértelmezett EF-hatáskategóriák és a kapcsolódó alkalmazandó hatásvizsgálati módszerek (55) felsorolását tartalmazza. E hatások kiszámításának módjára vonatkozóan további utasítások találhatók a 6. fejezetben.

2.   táblázat

A PEF-vizsgálatokhoz tartozó alapértelmezett EF-hatáskategóriák (a kapcsolódó EF-hatáskategória-mutatószámokkal) és EF-hatásvizsgálati modellek

EF-hatáskategória

EF-hatásvizsgálati modell

EF-hatáskategória-mutatószámok

Forrás

Éghajlatváltozás

Bern modell – 100 éves időtartamra vonatkozó globális felmelegedési potenciálok (GWP)

kilogramm szén-dioxid-egyenérték

Éghajlat-változási Kormányközi Testület, 2007.

Ózonlebontás

A Meteorológiai Világszervezet végtelen időtartamra vonatkozó ózonlebontási potenciáljain alapuló, EDIP- (Environmental Design of Industrial Products – Ipari Termékek Környezeti Tervezése) modell.

kilogramm CFC-11 (56)-egyenérték

Meteorológiai Világszervezet, 1999.

Az édesvizek ökotoxicitása

USEtox-modell

CTUe (Ökoszisztémákra vonatkozó komparatív toxikus egység)

Rosenbaum et al., 2008.

Humán toxicitás – rákkeltő hatások

USEtox-modell

CTUh (Emberekre vonatkozó komparatív toxikus egység)

Rosenbaum et al., 2008.

Humán toxicitás – nem rákkeltő hatások

USEtox-modell

CTUh (Emberekre vonatkozó komparatív toxikus egység)

Rosenbaum et al., 2008.

Szállópor/belélegzett szervetlen anyagok

RiskPoll-modell

kilogramm PM2,5 (57)-egyenérték

Humbert, 2009.

Ionizáló sugárzás – emberi egészségre gyakorolt hatások

Emberi egészségre gyakorolt hatás modellje

(levegőbe kibocsátott) kilogramm U-235 izotóp-egyenérték

Dreicer et al., 1995.

Fotokémiai ózonképződés

LOTOS-EUROS modell

kilogramm NMVOC (58)-egyenérték

Van Zelm et al., 2008., a ReCiPe című dokumentumban alkalmazott formában

Savasodás

Halmozott túllépési modell

mol hidrogénion-egyenérték

Seppälä et al.,2006.; Posch et al., 2008.

Eutrofizáció – szárazföldi

Halmozott túllépési modell

mol nitrogén-egyenérték

Seppälä et al.,2006.; Posch et al., 2008.

Eutrofizáció – vízi

EUTREND-modell

édesvízi: kilogramm foszfor-egyenérték tengeri: kilogramm nitrogén-egyenérték

Struijs et al., 2009.., a ReCiPe című dokumentumban végrehajtott formában

Erőforrás-kimerítés – vízi

Az ökológiai szűkösség elvén alapuló svájci modell (Swiss Ecoscarcity model)

A helyi vízhiányhoz kapcsolódó m3 vízfelhasználás

Frischknecht et al., 2008.

Erőforrás-kimerítés – ásványi anyag, fosszilis anyag

CML2002 modell (CML – Leideni Környezettudományi Intézet)

kilogramm antimon(Sb)-egyenérték

van Oers et al., 2002.

A föld átalakítása

A talaj szervesanyag-tartalmán alapuló modell

kilogramm (hiány)

Milà i Canals et al., 2007.

A termékrendszertől és a tervezett alkalmazástól függően e PEF-útmutató felhasználói leszűkíthetik a vizsgált EF-hatáskategóriák csoportját. Az ilyen kizárásokat megfelelő, például az alábbi dokumentumokkal ajánlott alátámasztani (nem teljes körű felsorolás):

konszenzus kialakítására irányuló nemzetközi eljárás;

független külső felülvizsgálat;

több érdekelt fél részvételén alapuló folyamat;

szakértők által értékelt életciklus-értékelési vizsgálatok;

szűrés (lásd az 5.2. szakaszt).

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

Az EF-hatáskategóriákat átfogó módon ajánlott kiválasztani úgy, hogy az érintett termékellátási-lánchoz kapcsolódó valamennyi környezeti kérdést magukban foglalják. Egy PEF-vizsgálat esetében valamennyi meghatározott alapértelmezett EF-hatáskategóriát és kapcsolódó, meghatározott EF-hatásvizsgálati modellt alkalmazni kell. A kizárásokat világosan dokumentálni, indokolni kell, és jelenteni kell a PEF-jelentésben, valamint megfelelő dokumentumokkal kell alátámasztani azokat.

A kizárásoknak a végleges eredményekre gyakorolt – különösen a más PEF-vizsgálatokkal való összehasonlíthatóság korlátait érintő – hatását az eredmények értelmezésének szakaszában kell ismertetni és jelenteni. Az ilyen kizárások felülvizsgálat tárgyát képezik.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban meg kell határozni és indokolni az alapértelmezett EF-hatáskategóriák, különösen az összehasonlíthatósági szempontokhoz kapcsolódó kategóriák vizsgálatból történő kizárását.

4.5.   A környezeti lábnyomban figyelembe veendő kiegészítő környezeti információk kiválasztása

Egy termék releváns potenciális környezeti hatásai túlmutathatnak a széles körben elfogadott, életcikluson alapuló EF-hatásvizsgálati modelleken. Fontos, hogy – amennyiben megvalósítható – figyelembe vegyék ezeket a környezeti hatásokat. A földhasználat változásai például biológiai sokféleségre gyakorolt hatásokat eredményezhetnek egy adott telephely vagy tevékenység tekintetében. Ez szükségessé teheti további, az ebben a PEF-útmutatóban foglalt alapértelmezett jegyzékben nem szereplő EF-hatáskategóriák, vagy – amennyiben a hatások mennyiségi szempontból nem kapcsolhatók a termékellátási lánchoz – akár további minőségi leírások alkalmazását. Az ilyen további módszereket az EF-hatáskategóriák alapértelmezett jegyzékét kiegészítő jellegűnek ajánlott tekinteni.

Előfordulhat, hogy egyes termékeket a tengerhez közel elhelyezkedő vállalatok állítanak elő. Ezek kibocsátásai ezért a tengervízre, és nem az édesvízre gyakorolhatnak közvetlen hatást. Mivel az EF-hatáskategóriák alapértelmezett csoportjában csupán az édesvizekbe irányuló kibocsátásokból eredő ökotoxicitás szerepel, fontos, hogy a közvetlenül a tengervizekbe irányuló kibocsátásokat is figyelembe vegyék. Ezeket elemi szinten kell beépíteni, mivel ilyen kibocsátásokra vonatkozóan jelenleg nem áll rendelkezésre hatásvizsgálati modell.

Kiegészítő környezeti információk lehetnek a következők (nem teljes körű felsorolás):

(a)

anyagjegyzék-adatok;

(b)

az elemekre bonthatóságra, újrahasznosíthatóságra, visszanyerhetőségre és újrahasználhatóságra vonatkozó információk, erőforrás-hatékonyság;

(c)

a veszélyes anyagok felhasználására vonatkozó információk;

(d)

a veszélyes/nem veszélyes hulladék ártalmatlanítására vonatkozó információk;

(e)

az energiafogyasztásra vonatkozó információk;

(f)

a helyi/telephely-specifikus hatásokra, például a savasodásra, az eutrofizációra és a biológiai sokféleségre gyakorolt helyi hatásokra vonatkozó információk;

az érintett tevékenységekre és/vagy telephelyekre, valamint a termékkibocsátásra vonatkozó más lényeges környezeti információk.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

Ha az EF-hatáskategóriák alapértelmezett csoportja vagy az alapértelmezett hatásvizsgálati modellek nem foglalják magukban teljes körűen az értékelés tárgyát képező termék potenciális környezeti hatásait, valamennyi kapcsolódó releváns (minőségi és mennyiségi) környezeti tényezőt külön, „kiegészítő környezeti információként” kell feltüntetni. Ezek azonban nem léphetnek az alapértelmezett EF-hatáskategóriák kötelező hatásvizsgálati modelljeinek helyébe. Az e kiegészítő kategóriákat alátámasztó modellekre egyértelműen hivatkozni kell és a megfelelő mutatószámokkal dokumentálni kell azokat.

A kiegészítő környezeti információknak:

az ISO 14020 szabványnak, valamint az ISO 14021:1999 szabvány 5. pontjának megfelelően alátámasztott és felülvizsgált vagy ellenőrzött adatokon kell alapulniuk;

közvetleneknek, pontosaknak és nem félrevezetőknek kell lenniük;

kapcsolódniuk kell az adott termékkategóriához.

A közvetlenül a tengervízbe történő kibocsátásokat a kiegészítő környezeti információk között (a leltár szintjén) kell feltüntetni.

Ha a PEF-vizsgálat adatértelmezési szakaszának alátámasztásához kiegészítő környezeti információt használnak fel, az ilyen információ létrehozásához szükséges valamennyi adat meg kell feleljen a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó eredmények kiszámításához használt adatokra vonatkozóan meghatározott minőségi követelményeknek (lásd az 5.6. szakaszt (59)).

A kiegészítő környezeti információk kizárólag környezeti kérdésekhez kapcsolódjanak. A termék környezetvédelmi jellemzőihez nem kapcsolódó információkat és utasításokat, például a biztonsági adatlapokat, nem kell felvenni a termékek környezeti lábnyomának összetevői közé. Hasonlóképpen a jogi követelményekre vonatkozó információkat sem kell szerepeltetni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni és indokolni a PEF-vizsgálatban figyelembe veendő kiegészítő környezeti információkat. Az ilyen kiegészítő információkat az életcikluson alapuló PEF-eredményektől külön kell jelenteni, és valamennyi módszert és feltevést világosan dokumentálni kell. A kiegészítő környezeti információk mennyiségi és/vagy minőségi jellegűek lehetnek.

Kiegészítő környezeti információk lehetnek a következők (nem teljes körű felsorolás):

a termékkategóriához kapcsolódó más környezeti hatások;

a vizsgált termék értékeléséhez használható és az átfogó termékhatékonysághoz hozzájáruló más termékekkel való összehasonlítást lehetővé tevő egyéb kapcsolódó technikai paraméterek. Ezek a technikai paraméterek jelölhetik például a megújuló energia nem megújuló energiával szembeni felhasználását, a megújuló tüzelőanyagok nem megújuló tüzelőanyagokkal szembeni felhasználását, a másodlagos anyagok felhasználását, az édesvízforrások felhasználását vagy a veszélyes hulladéktípusok ártalmatlanítását a nem veszélyes hulladéktípusok ártalmatlanításával szemben;

az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban szereplő áramok jellemzésének (60) elvégzéséhez alkalmazott más kapcsolódó megközelítések, amennyiben az alapértelmezett módszer esetében egyes áramokhoz (például vegyi anyagok egyes csoportjaihoz) nem állnak rendelkezésre jellemzési tényezők (61);

környezeti mutatók vagy termékfelelősségi mutatók (a Global Reporting Initiative-nek megfelelően);

az életciklusra jellemző energiafogyasztás elsődleges energiaforrásonként, külön feltüntetve a „megújuló” energiák felhasználását;

elsődleges energiaforrásonkénti közvetlen energiafogyasztás, külön feltüntetve a „megújuló” energiák felhasználását;

a kaputól kapuig tartó szakaszok esetében a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján és a nemzeti védelmi jegyzékben szereplő azon fajok száma a kihalás kockázatának szintje szerint, amelyek élőhelyét a műveletek érintik;

a tevékenységek, termékek és szolgáltatások által a védett területek és a védett területeken kívüli, a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő területek biológiai sokféleségére gyakorolt jelentős hatások leírása;

a hulladék össztömege típusonként és az ártalmatlanítás módja szerint;

a Bázeli Egyezmény I., II. és III. mellékletében meghatározott előírások értelmében veszélyesnek minősített szállított, behozott, kivitt vagy kezelt hulladék tömege, valamint a nemzetközi viszonylatban szállított hulladék százalékos aránya.

4.6.   Feltevések/Korlátok

A PEF-vizsgálatok során számos, az elemzés elvégzését korlátozó tényező merülhet fel, ennélfogva feltevéseket kell megfogalmazni. A generikus adatok (62) például nem teljes körűen írják le az elemzett termék valós jellemzőit, és a pontosabb megjelenítés érdekében módosíthatók.

A PEF-Vizsgálatokra vonatkozó követelmény

Valamennyi korlátról és feltevésről átlátható jelentést kell készíteni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokkal kapcsolatos további követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban ismertetni kell a termékkategória-specifikus korlátokat és meg kell állapítani a korlátok felszámolásához szükséges feltevéseket.

5.   AZ ERŐFORRÁS-FELHASZNÁLÁSI ÉS KIBOCSÁTÁSI PROFIL ÖSSZEÁLLÍTÁSA ÉS RÖGZÍTÉSE

5.1.   Általános

A termékek környezeti lábnyomának modellezéséhez alapul leltárt (profilt) kell összeállítani a termékellátási lánchoz tartozó valamennyi bemenő és kimenő anyagról és energiaforrásról, valamint levegőbe, vízbe és talajba történő kibocsátásról. Ez az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil (63).

A termékellátási lánc modelljét ideális esetben létesítmény- vagy termékspecifikus adatok felhasználásával (azaz a pontos életciklusnak az ellátási lánchoz kapcsolódó, a felhasználási vagy adott esetben az életciklus végéhez kapcsolódó szakaszok ábrázolásával történő modellezésével) hoznák létre. A gyakorlatban főszabályként – lehetőség szerint – közvetlenül gyűjtött, létesítményspecifikus leltáradatokat ajánlott alkalmazni. Azon folyamatok esetében, amelyeknél a vállalat nem rendelkezik közvetlen hozzáféréssel a közvetlen adatokhoz (azaz a háttérfolyamatok esetében), jellemzően generikus adatokat (64) használnak. Bevált gyakorlat azonban – amennyiben lehetséges – a legrelevánsabb termékeikre vonatkozóan a beszállítóktól közvetlenül gyűjtött adatokhoz való hozzáférés, kivéve, ha a generikus adatok reprezentatívabbak vagy megfelelőbbek.

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil a figyelembe vett áramok alábbi osztályozásait (65) kell alkalmazza:

Elemi áramok, azaz „a vizsgált rendszerbe belépő olyan anyag vagy energia, amely az ember által végzett előzetes átalakítás nélkül a környezetből származik, illetve a vizsgált rendszerből kilépő olyan anyag vagy energia, amelyet ember által végzett későbbi átalakítás nélkül engednek ki a környezetbe” (ISO 14040:2006 szabvány, 3.12. pont). Az elemi áramok például azok a természetből kitermelt erőforrások vagy levegőbe, vízbe és talajba irányuló kibocsátások, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az EF-hatáskategóriák jellemzési tényezőihez.

A nem elemi (vagy összetett) áramok közé tartozik egy rendszer valamennyi olyan fennmaradó bemenete (például villamos energia, anyagok, szállítási folyamatok) és kimenete (például hulladék, melléktermékek), amelyek elemi áramokká történő alakításához további modellezési lépések szükségesek.

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban szereplő valamennyi nem elemi áramot elemi áramokká kell alakítani. A hulladékáramokat például nem csak a háztartási hulladék vagy a veszélyes hulladék kilogrammjaként kell megadni, hanem szerepeltetni kell a szilárd hulladék kezeléséből eredő, vízbe, levegőbe és talajba irányuló kibocsátásokat is. Ez a PEF-vizsgálatok összehasonlíthatóságához szükséges. Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil összeállítása tehát valamennyi áram elemi áramokká bontásával válik teljessé.

Tipp: Az adatgyűjtési folyamat dokumentálása hasznos az adatminőség hosszú távon történő javításához, a kritikai átvizsgálásra (66) való felkészüléshez és a jövőbeli termékleltáraknak a termelési gyakorlatokban bekövetkező változások követését célzó felülvizsgálatához. A leltározási folyamat kezdetén létrehozott adatkezelési terv hasznos lehet ahhoz, hogy valamennyi releváns adat dokumentálását biztosítsák (lásd a II. mellékletet).

Egy PEF-vizsgálat erőforrás-felhasználási és kibocsátási profiljának összeállítása két lépésből álló eljárást követően válhat teljessé (3. ábra). Az első lépés nem kötelező, de határozottan ajánlott.

3.   ábra

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil összeállítására irányuló, két lépésből álló eljárás

Image

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A kijelölt rendszerhatárokon belüli életciklusszakaszokhoz kapcsolódó valamennyi erőforrás-felhasználást és kibocsátást fel kell tüntetni az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban. Az áramokat az „elemi áramok” és a „nem elemi (azaz összetett) áramok” csoportjára kell osztani. Ezt követően az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban szereplő valamennyi nem elemi áramot elemi áramokká kell alakítani.

5.2.   Szűrés (ajánlott)

Egy kezdeti, „szűrési szintű” erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil elkészítése, azaz a szűrés határozottan ajánlott, mivel elősegíti a tényleges erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilhoz szükséges adatgyűjtési tevékenységek és kiemelt adatminőségi szempontok célirányossá tételét.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

Amennyiben szűrést hajtanak végre (határozottan ajánlott), azonnal elérhető közvetlen és/vagy generikus adatokat kell használni, amelyek megfelelnek az 5.6. szakaszban meghatározott adatminőségi követelményeknek. A szűrésnek az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban figyelembe veendő valamennyi folyamatra és tevékenységre ki kell terjednie. A termékellátási-lánc bármely szakaszának kizárását világosan meg kell indokolni és be kell nyújtani felülvizsgálatra, valamint ki kell térni a kizárások végleges eredményekre gyakorolt hatására is.

A termékellátási lánc azon szakaszai esetében, amelyeknél nem kívánnak mennyiségi szempontú EF-hatásvizsgálatot végezni, a szűrés során a meglévő szakirodalomra és más forrásokra kell hivatkozni, hogy minőségi leírásokat készítsenek a környezeti szempontból potenciálisan jelentős hatású folyamatokról. E minőségi leírásokat a kiegészítő környezeti információk között kell feltüntetni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a figyelembe veendő folyamatokat, valamint a kapcsolódó adatminőségi és felülvizsgálati követelményeket, amelyek túlmutathatnak e PEF-útmutató ilyen előírásain. Meg kell határozni továbbá, hogy mely folyamatokhoz szükségesek közvetlen adatok, és melyekhez választható vagy kötelező a generikus adatok felhasználása.

5.3.   Adatkezelési terv (választható)

Az adatkezelési terv értékes eszköz lehet az adatok kezelése és az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil összeállítási folyamatának nyomon követése során.

Az adatkezelési terv tartalmazhatja az alábbiakat:

az adatgyűjtési eljárások ismertetése;

adatforrások;

számítási módszerek;

adattovábbítási, adattárolási és biztonsági másolat készítésére szolgáló eljárások;

az adatgyűjtésre, adatbeviteli és -kezelési tevékenységekre, az adatok dokumentálására és a kibocsátások kiszámítására vonatkozó minőségellenőrzési és felülvizsgálati eljárások.

Az adatkezelési terv kidolgozásának lehetséges megközelítéseire vonatkozóan további útmutatás található a II. mellékletben.

5.4.   Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil adatai

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A kijelölt rendszerhatárokon belüli életciklusszakaszokhoz kapcsolódó valamennyi erőforrás-felhasználást és kibocsátást fel kell tüntetni az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban.

Az alábbi elemek esetében mérlegelni kell azoknak az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilba történő beillesztését:

nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás;

beruházási javak: lineáris értékcsökkenést kell alkalmazni. A beruházási javak várható élettartamát kell figyelembe venni (nem pedig a 0 könyv szerinti gazdasági érték eléréséhez szükséges időt);

termelés;

termékforgalmazás és tárolás;

felhasználási szakasz;

logisztikai szempontok;

életciklus vége.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályoknak ajánlott tartalmazniuk egy vagy több példát az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil összeállítására, ideértve az alábbiakra vonatkozó előírásokat:

a figyelembe vett tevékenységekhez/folyamatokhoz tartozó anyagok jegyzékei;

egységek;

az elemi áramokra vonatkozó nómenklatúra.

Ezek az ellátási lánc egy vagy több szakaszára, folyamatára vagy tevékenységére vonatkozhatnak a szabványosított adatgyűjtés és jelentéstétel biztosítása céljából. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály meghatározhat az ebben a PEF-útmutatóban előírtnál szigorúbb adatszolgáltatási követelményeket a kulcsfontosságú felfelé irányuló, kaputól kapuig tartó (67) vagy lefelé irányuló szakaszokra vonatkozóan.

A központi modulon (azaz a kaputól kapuig tartó szakaszon) belüli folyamatok/tevékenységek modellezéséhez a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni továbbá a következőket:

figyelembe vett folyamatok/tevékenységek;

a kulcsfontosságú folyamatokra vonatkozó adatok összeállítására – többek között a több létesítményből származó adatok átlagának kiszámítására – vonatkozó előírások;

a „kiegészítő környezeti információként” feltüntetendő bármely telephely-specifikus adat;

egyedi adatminőségi követelmények, például egy adott tevékenységre vonatkozó adatok méréséhez.

Ha a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály az alapértelmezett, bölcsőtől a sírig típusú rendszerhatártól való eltéréseket is előír (például megköveteli a bölcsőtől a kapuig típusú határ alkalmazását), a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni, hogy az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban szereplő anyag- és energiaegyensúlyokat hogyan számolják el.

5.4.1.   Nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás (bölcsőtől a kapuig)  (68)

A nyersanyag-beszerzési és előzetes feldolgozási szakasz a nyersanyagok természetből való kitermelésével kezdődik, és akkor ér véget, amikor a termék összetevői belépnek a terméket előállító létesítménybe (annak kapuján keresztül). Az ebben a szakaszban előforduló folyamatok többek között a következők lehetnek:

erőforrás-bányászat és -kitermelés;

a vizsgált termékhez tartozó valamennyi belépő anyag előzetes feldolgozása, például:

a fémek fémtömbökké alakítása;

a szén tisztítása;

újrahasznosított anyagok átalakítása;

biogén anyagok fotoszintézise;

fák vagy termények művelése és betakarítása;

a kitermelést és az előzetes feldolgozást végző létesítmények közötti, valamint a gyártó létesítményekbe történő szállítás.

5.4.2.   Beruházási javak

A figyelembe veendő beruházási javak például:

a termelési folyamatokban használt gépek;

épületek;

irodai berendezések;

szállítójárművek;

szállítási infrastruktúra.

A beruházási javak esetében lineáris értékcsökkenést kell alkalmazni. A beruházási javak várható élettartamát kell figyelembe venni (nem pedig a 0 könyv szerinti gazdasági érték eléréséhez szükséges időt).

5.4.3.   Termelé (68)

A termelési szakasz akkor kezdődik, amikor a termék összetevői belépnek a termelés helyszínére, és akkor ér véget, amikor az elkészült termék kilép a gyártó létesítményből. Példák a termeléshez kapcsolódó tevékenységekre:

kémiai feldolgozás;

gyártás;

félkész termékek szállítása a gyártási folyamatok között;

anyagi összetevők összeszerelése;

csomagolás;

hulladékkezelés;

munkavállalók szállítása (adott esetben);

hivatalos utak (adott esetben).

5.4.4.   Termékforgalmazás és tárolás (68)

A termékeket a felhasználók körében forgalmazzák, és az ellátási lánc különböző pontjain tárolhatják. Példák a fogalmazáshoz és tároláshoz kapcsolódó, figyelembe veendő folyamatokra (nem teljes körű felsorolás):

a raktárak világításához és fűtéséhez kapcsolódó energiabemenet;

hűtőközegek használata a raktárakban és szállítójárművekben;

a járművek üzemanyag-fogyasztása.

5.4.5.   Felhasználási szakasz (68)

A felhasználási szakasz akkor kezdődik, amikor a termék a fogyasztó vagy a végfelhasználó birtokába kerül, és akkor ér véget, amikor a használt terméket egy újrahasznosító vagy hulladékkezelő létesítménybe szállíttatják. Példák a felhasználási szakasz figyelembe veendő folyamataira (nem teljes körű felsorolás):

felhasználási/fogyasztási mód, helyszín, időszak (nappal/éjjel, nyár/tél, hét/hétvége) és a termékek felhasználási szakaszának feltételezett élettartama;

a felhasználás helyére történő szállítás;

hűtés a felhasználás helyén;

a felhasználás előkészítése (például melegítés mikrohullámú sütőben);

a felhasználás során történő erőforrás-fogyasztás (például a mosógép tisztítószer-, energia- és vízfelhasználása);

a termék javítása és karbantartása a felhasználási szakasz során.

A felhasználási forgatókönyvben szükséges továbbá annak bemutatása, hogy az elemzett termékek használata változásokat okozhat-e abban a rendszerben, amelyben azokat felhasználják. Az energiafelhasználó termékek például befolyásolhatják egy épület fűtéséhez vagy hűtéséhez szükséges energia mennyiségét, vagy egy személygépjármű akkumulátorának tömege befolyásolhatja a jármű üzemanyag-felhasználását. A felhasználási forgatókönyvre vonatkozó technikai információk alábbi forrásait ajánlott figyelembe venni (nem teljes körű felsorolás):

a termék felhasználási szakaszára vonatkozó forgatókönyvek és a termék élettartamára (azaz annak becslésére) vonatkozó forgatókönyvek kialakításával kapcsolatos útmutatást és követelményeket meghatározó, közzétett nemzetközi szabványok;

a termék felhasználási szakaszára vonatkozó forgatókönyvek és a termék élettartamára vonatkozó (azaz annak becslésére) vonatkozó forgatókönyvek kialakításával kapcsolatos, közzétett nemzeti iránymutatások;

a termék felhasználási szakaszára vonatkozó forgatókönyvek és a termék élettartamára (azaz annak becslésére) vonatkozó forgatókönyvek kialakításával kapcsolatos, közzétett ágazati iránymutatások;

piackutatások és más piaci adatok.

Megjegyzés: A gyártó által ajánlott, a felhasználási szakaszban alkalmazandó módszerek (például sütőben adott hőfokon meghatározott ideig való sütés) alapot biztosíthatnak egy termék felhasználási szakaszának meghatározásához. A felhasználás tényleges módja azonban különbözhet az ajánlottól, és amennyiben ilyen információ rendelkezésre áll, azt ajánlott alkalmazni.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

Amennyiben nem alakítottak ki az ebben a PEF-útmutatóban meghatározott eljárásoknak megfelelően a termékek felhasználási szakaszának meghatározásához kapcsolódó módszert, a termékek felhasználási szakaszának meghatározásához alkalmazott megközelítést a vizsgálatot végző szervezetnek kell meghatároznia. A felhasználás tényleges módja azonban különbözhet az ajánlottól, és amennyiben ilyen információ rendelkezésre áll, azt ajánlott alkalmazni. Figyelembe kell venni a termék felhasználásából eredő, más rendszerekre gyakorolt releváns hatásokat.

Gondoskodni kell a módszerek dokumentálásáról és a feltevések megállapításáról. A felhasználási szakasz szempontjából valamennyi releváns feltevést dokumentálni kell.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban meg kell határozni:

adott esetben a felhasználási szakasz vizsgálatban figyelembe veendő forgatókönyveit;

a felhasználási szakasz tekintetében mérlegelendő időtartamot.

5.4.6.   Az elemzett termékkel kapcsolatos logisztikai szempontok modellezése

A szállítás modellezése során (az esettől függően, lásd alább) figyelembe veendő vagy figyelembe venni ajánlott fontos paraméterek a következők:

1.

Szállítás típusa: a szállítás típusát – például szárazföldi (teherautó, vasút, csővezeték), vízi (hajó, komp, uszály) vagy légi (repülőgép) – kell figyelembe venni.

2.

Járműtípus és üzemanyag-fogyasztás: figyelembe kell venni a jármű típusát a szállítás típusa szerint, valamint az üzemanyag-fogyasztást telerakodott és üres állapotban. A telerakodott jármű fogyasztása esetében rakteljesítmény (69) szerinti kiigazítást kell alkalmazni.

3.

Rakteljesítmény: a környezeti hatások közvetlenül kapcsolódnak a tényleges rakteljesítményhez, amelyet ezért figyelembe kell venni.

4.

Üresjáratok száma: az üresjáratok számát (azaz a termék kirakodását követően a következő rakomány felvételéig megtett útnak a termék szállítása során megtett úthoz viszonyított arányát) adott esetben figyelembe kell venni. Az üres jármű által megtett kilométerek számát a termékhez kell rendelni. Egyedi értékeket kell létrehozni országok és a szállított termék típusa szerint.

5.

Szállítási távolság: a szállítási távolságokat az érintett körülményekre jellemző átlagos szállítási távolságok alkalmazásával kell dokumentálni.

6.

A szállításból eredő hatások hozzárendelése: a túlterhelésgátló tényező alapján a szállítási tevékenységekből eredő hatások adott hányadát az elemzési egységhez (az érintett termékhez) kell rendelni. A következő modellezési elveket ajánlott figyelembe venni:

áruszállítás: idő vagy távolság ÉS a szállított termék tömege vagy térfogata (vagy egyes konkrét esetekben: darabszáma/raklapszáma):

a)

ha a megengedett legnagyobb össztömeget a jármű legnagyobb fizikai terhelhetőségének elérése előtt, térfogatának 100%-os kihasználása mellett elérik (nagy sűrűségű termékek), a hozzárendelés a szállított termékek tömegén kell alapuljon;

b)

ha a jármű rakománya kitölti térfogatának 100%-át, azonban nem éri el a megengedett legnagyobb össztömeget (alacsony sűrűségű termékek), a hozzárendelés a szállított termékek térfogatán kell alapuljon;

személyszállítás: idő vagy távolság;

személyzeti üzleti utak: idő, távolság vagy gazdasági érték.

7.

Üzemanyaggyártás: az üzemanyaggyártást figyelembe kell venni. Az üzemanyaggyártásra vonatkozó alapértékek megtalálhatók például az Életciklus-adatok európai referencia-adatbázisában (ELCD) (70).

8.

Infrastruktúra: a közúti, vasúti és vízi szállítás infrastruktúráját figyelembe ajánlott venni.

9.

Erőforrások és eszközök: a logisztikai műveletekhez szükséges kiegészítő erőforrások és eszközök, például daruk és szállítógépek mennyiségét és típusát figyelembe ajánlott venni.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A kötelezően figyelembe veendő szállítási paraméterek a következők: szállítás típusa, járműtípus és üzemanyag-fogyasztás, rakteljesítmény, üresjáratok száma (adott esetben), szállítási távolság, áruszállításhoz kapcsolódó, túlterhelésgátló tényezők (azaz nagy sűrűségű termékek esetében tömeg, alacsony sűrűségű termékek esetében térfogat) szerinti hozzárendelés, valamint az üzemanyaggyártás.

A figyelembe venni ajánlott szállítási paraméterek a következők: szállítási infrastruktúra, kiegészítő erőforrások és eszközök, például daruk és szállítógépek, személyszállításhoz kapcsolódó, idő vagy távolság szerinti hozzárendelés, személyzeti üzleti utakhoz kapcsolódó, idő, távolság vagy gazdasági érték szerinti hozzárendelés.

A szállításból eredő hatásokat alapértelmezett referenciaegységekben, azaz áruszállítás esetében tonnakilométerben, személyszállítás esetén személykilométerben kell kifejezni. Az ezen alapértelmezett referenciaértékektől való eltéréseket indokolni és jelenteni kell.

A szállításból eredő környezeti hatást úgy kell kiszámítani, hogy az egyes járműtípusokhoz tartozó referenciaegységenkénti hatást meg kell szorozni az alábbiakkal:

a)

áruk esetében: a távolság és a rakomány;

b)

személyek esetében: a távolság és a személyek száma, a meghatározott szállítási forgatókönyvek alapján.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban adott esetben meg kell határozni a vizsgálatban figyelembe veendő szállítási, forgalmazási és tárolási forgatókönyveket.

5.4.7.   Az életciklus vége  (71)

Az életciklus végének szakasza akkor kezdődik, amikor a felhasználó megválik a terméktől, és akkor ér véget, amikor a termék hulladéktermékként visszakerül a természetbe, vagy belép egy másik termék életciklusába (azaz újrahasznosított bemenetté válik). Példák a PEF-vizsgálatban figyelembe veendő, az életciklus végéhez kapcsolódó folyamatokra:

az életciklus végéhez ért termékek és csomagolóanyagok összegyűjtése és szállítása;

alkotórészek szétszerelése;

aprítás és szétválogatás;

átalakítás újrahasznosított anyagokká;

komposztálás vagy más szerveshulladék-kezelési módszer;

szemét különválasztása;

hulladékégetés és a fenékhamu ártalmatlanítása;

hulladéklerakóban történő elhelyezés és a hulladéklerakók üzemeltetése és karbantartása;

szállítás az életciklus végéhez kapcsolódó valamennyi kezelőlétesítménybe.

Mivel gyakran nem tudjuk pontosan, hogy mi fog történni a termék életciklusának végén, az életciklus végéhez kapcsolódó forgatókönyveket kell meghatározni.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A rendszerhatárokon belüli folyamatokból származó hulladékáramokat az elemi áramok szintjén kell modellezni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmény

Az életciklus végéhez kapcsolódó forgatókönyveket – amennyiben vannak – a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban kell meghatározni. Ezek a forgatókönyvek az aktuális (az elemzés évének megfelelő) gyakorlaton, technológián és adatokon kell alapuljanak.

5.4.8.   A villamosenergia-felhasználás figyelembevétele (ideértve a megújulóenergia-felhasználást)

A hálózatból származó, az ellátási lánc felsőbb szakaszain vagy a meghatározott PEF-határon belül felhasznált villamos energiát a lehető legpontosabban kell modellezni, elsősorban a beszállítóspecifikus adatok alapján. Ha a villamos energia (egy része) megújuló, fontos, hogy ne történjen kettős elszámolás. Ennélfogva a beszállítónak szavatolnia kell, hogy a szervezet számára a termék előállításához biztosított villamos energiát valóban megújuló forrásokból állítják elő, és hogy azt nem vezetik be a hálózatba más fogyasztók általi felhasználás céljából (például: megújuló villamos energia előállítására vonatkozó származási garancia (72)).

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A hálózatból származó, a felfelé irányuló szakaszokon vagy a meghatározott PEF-határon belül felhasznált villamos energia esetében – amennyiben elérhetők – beszállítóspecifikus adatokat kell alkalmazni. Amennyiben nem állnak rendelkezésre beszállítóspecifikus adatok, azon ország fogyasztási szerkezetre vonatkozó, országspecifikus adatait kell alkalmazni, amelyben az életciklus szakaszai zajlanak. A termékek felhasználási szakaszában történő villamosenergia-fogyasztás esetében az energiaszerkezetnek az értékesítés országok és régiók közötti arányait kell tükröznie. Amennyiben ilyen adatok nem állnak rendelkezésre, az átlagos uniós fogyasztási szerkezetet vagy más szempontból leginkább reprezentatív szerkezetet kell alkalmazni.

Szavatolni kell, hogy a hálózatból származó, a felfelé irányuló szakaszokon vagy a meghatározott PEF-határon belül felhasznált megújuló villamos energiára (és az ahhoz kapcsolódó hatásokra) vonatkozóan nem alkalmaznak kettős elszámolást. Mellékletként beszállítói nyilatkozatot kell csatolni a PEF-jelentéshez, amely szavatolja, hogy a szállított energiát valóban megújuló források felhasználásával állították elő, és más szervezet számára nem értékesítették.

5.4.9.   További megfontolások az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil összeállításához

A biogén szén megkötései és kibocsátásai

A szenet megkötik a légkörből növekedésük során például a fák (jellemzési tényező (73): a globális felmelegedésre vonatkozó -1 szén-dioxid-egyenérték), míg szén kibocsátása a fa elégetése közben történik (jellemzési tényező: a globális felmelegedésre vonatkozó +1 szén-dioxid-egyenérték).

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban el kell különíteni a biogén szénforrások megkötéseit és kibocsátásait (74).

A közvetlen földhasználat-változás (az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás): a földhasználat változásának az éghajlatváltozásra gyakorolt hatása alapvetően a földterület szénkészleteinek megváltozásából ered. A közvetlen földhasználat-változás egy adott típusú földhasználatról egy másik típusra való átállás következménye, amely egyetlen földterületen történik, és ezen érintett földterület szénkészleteiben változást idézhet elő, másik rendszerben azonban nem okoz változást. Részletes leírásért lásd a VI. mellékletet.

A közvetett földhasználat-változás (az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás): a földhasználat változásának az éghajlatváltozásra gyakorolt hatása alapvetően a földterület szénkészleteinek megváltozásából ered. A közvetett földhasználat-változás abból ered, hogy a földhasználat egy adott változása változást idéz elő a rendszer határain kívül, azaz más típusú földhasználatban. Mivel nincs egységes módszertan a környezeti lábnyom kapcsán a közvetett földhasználat-változás számítására, a közvetett földhasználat-változást nem kell figyelembe venni a PEF-számítás ÜHG-összetevőjének kiszámításakor.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A termékhez hozzá kell rendelni a közvetlen földhasználat-változásból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat i. a földhasználat megváltozásának időpontjától számított 20 évig vagy ii. a kérdéses termék kinyerését követő egy betakarítási időszak során (akkor is, ha az 20 évnél hosszabb) (75) – amelyik időszak hosszabb. Részletes leírásért lásd a VI. mellékletet. A közvetett földhasználat-változásból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat nem kell figyelembe venni, hacsak a termékkategória-szabályok kifejezetten elő nem írják. Ebben az esetben a közvetett földhasználat-változást külön, kiegészítő környezeti információként kell feltüntetni, de nem kell figyelembe venni az ÜHG-hatáskategória kiszámításakor.

A megújulóenergia-termelés figyelembevétele

A vizsgált rendszerhatáron belül az energiatermelés történhet megújuló források felhasználásával. Ha a meghatározott rendszerhatáron belül elfogyasztott mennyiséget meghaladó mennyiségű megújuló energiát termelnek és azt bevezetik például az energiahálózatba, az ilyen energia kizárólag akkor rendelhető hozzá a vizsgált termékhez, ha az adott kreditet más rendszerekben még nem vették figyelembe. Dokumentációval (például a megújuló villamos energia előállítására vonatkozó származási garanciával (76)) kell indokolni, hogy a kreditet figyelembe veszik-e a számításban.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A rendszerhatáron belül termelt megújuló energiához kapcsolódó krediteket azon ország saját fogyasztási szerkezetének korrigált (azaz a megújuló energia kívülről származó mennyiségének kivonásával kapott) átlagát figyelembe véve kell kiszámítani, amely számára az energiát biztosítják. Amennyiben ilyen adat nem áll rendelkezésre, az uniós fogyasztási szerkezet korrigált átlagát vagy valamely más szempontból leginkább reprezentatív szerkezetet kell alkalmazni. Ha nem áll rendelkezésre a korrigált szerkezetekre vonatkozó adat, a nem korrigált átlagolt szerkezetadatokat kell használni. Átlátható jelentést kell készíteni arról, hogy mely energiaszerkezeteket veszik figyelembe az előnyök kiszámításához, és hogy azok korrigált adatok-e.

Az időszakos (szén)tárolás és késleltetett kibocsátások figyelembevétele

Időszakos széntárolásról akkor beszélünk, ha egy termék csökkenti a légkörben található ÜHG-k koncentrációját vagy negatív kibocsátást eredményez azáltal, hogy kivonja és bizonyos ideig tárolja a szenet.

A késleltetett kibocsátás az egyszeri kibocsátással szemben a hosszabb időn keresztül megvalósuló kibocsátásokat jelenti, például hosszú élettartam vagy a végső ártalmatlanítás szakaszai során.

Erre példa lehet a 120 éves élettartammal rendelkező fabútor, ami 120 évig tárolja a szenet. Az élettartama végén történő végső elhelyezésekor vagy elégetésekor keletkező kibocsátások 120 év késéssel jelentkeznek. A bútor készítésekor szén-dioxid kötődik meg, a bútor azt 120 évig tárolja, és hulladékként történő elhelyezésekor vagy elégetésekor kerül kibocsátásra. A széntárolás 120 évre valósul meg, a késleltetett kibocsátás pedig 120 év múlva történik meg, a bútor élettartamának végén, nem most.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

Az időszakos (szén)tároláshoz vagy a késleltetett kibocsátásokhoz tartozó krediteket nem kell figyelembe venni az alapértelmezett EF-hatáskategóriák kiszámításánál. A „kiegészítő környezeti információk” között azonban feltüntethetők. A „kiegészítő környezeti információknál” akkor kell feltüntetni, ha azt egy termék környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály előírja.

5.5.   Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil nómenklatúrája

A PEF-vizsgálatok kidolgozóinak össze kell vetniük az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil egy adott áramához kapcsolódó dokumentált nómenklatúrát és tulajdonságokat az Életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerében (ILCD) (77) alkalmazott nómenklatúrával és tulajdonságokkal.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A kijelölt rendszerhatárokon belüli életciklusszakaszokhoz kapcsolódó valamennyi releváns erőforrás-felhasználást és kibocsátást dokumentálni kell Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszere nómenklatúrájának és tulajdonságainak (74) alkalmazásával, a IV. mellékletben ismertetett módon.

Ha egy adott áramra vonatkozó nómenklatúra és tulajdonságok nem állnak rendelkezésre az ILCD-ben, a szakembernek el kell készítenie a megfelelő nómenklatúrát és dokumentálnia kell az áram tulajdonságait.

5.6.   Adatminőségi követelmények

Ez a pont az adatminőség értékelésének kötelező módját ismerteti. A PEF-vizsgálatok tekintetében hat minőségi követelményt fogadtak el, amelyek közül öt az adatokra, egy pedig a módszerre vonatkozik. Ezek összefoglalása a található. A reprezentativitás (technológiai, földrajzi és időbeli) azt mutatja meg, a kiválasztott folyamatok és termékek milyen mértékben felelnek meg az elemzett rendszernek. Az elemzett rendszert híven képviselő folyamatok és termékek kiválasztását követően meg kell állapítani ezek erőforrás-felhasználási profilját és kibocsátási profilját, és a teljességi kritérium mutatja meg, hogy e folyamatok és termékek erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilja mennyiben fedi le azok teljes kibocsátását és erőforrás-felhasználását.

E követelmények mellett a minőségértékelés három további szempontot vesz figyelembe: a felülvizsgálatot, az (ILCD-formátum szerinti) dokumentálást és az ILCD nómenklatúrájának való megfelelést. Az adatminőség következő bekezdésben ismertetett, szemikvantitatív értékelése ez utóbbi három szempontra nem terjed ki. Ezeket azonban be kell tartani.

3.   táblázat

Adatminőségi követelmények, dokumentálás, nómenklatúra és felülvizsgálat

Adatminőségi követelmények

Technológiai reprezentativitás (78)

Földrajzi reprezentativitás (79)

Időbeli reprezentativitás (80)

Teljesség

Paraméterek bizonytalansága (81)

Módszertani megfelelőség és következetesség (82) (a 7. táblázatban meghatározott követelmények 2015 végéig alkalmazandók. 2016-tól a PEF-módszertannak való teljes megfelelés követelménye lép életbe).

Dokumentálás

Az ILCD-formátumnak megfelelő

Nómenklatúra

Megfelel az ILCD-nómenklatúrának (például az Életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszere elemi referenciaáramainak alkalmazása a leltárak informatikai kompatibilitása érdekében)

Felülvizsgálat

„Képesített bíráló” által végzett felülvizsgálat (lásd a 8. fejezetet):

Különálló felülvizsgálati jelentés


4.   táblázat

Az adatminőségi követelmények és az adatminőség-értékelés áttekintése

 

Az adatok minőségére vonatkozó minimumkövetelmény

Az előírt adatminőség-értékelés típusa

Az egyes EF-hatáskategóriákhoz történő hozzájárulás legalább 70%-ára kiterjedő adatok

Általános „Jó” adatminőség (DQR ≤ 3,0)

Szemikvantitatív, az 5. táblázat alapján.

Az egyes EF-hatáskategóriákhoz történő hozzájárulás 20–30%-ára kiterjedő adatok

Általános „Megfelelő” adatminőség

Kvalitatív szakértői vélemény (a 7. táblázat alkalmazásával alátámasztható a szakértői vélemény). Számszerűsítés nem szükséges.

A közelítésekhez és az azonosított hiányzó adatok pótlásához használt adatok (az egyes EF-hatáskategóriákhoz történő hozzájárulás legfeljebb 10%-a).

A rendelkezésre álló legjobb adat

Kvalitatív szakértői vélemény (a 7. táblázat alkalmazásával alátámasztható a szakértői vélemény).

Szemikvantitatív adatminőség-értékelés

Az 5. táblázat áttekintést nyújt a szemikvantitatív adatminőség-értékelésről; a 6. táblázat és a hozzá tartozó egyenletek leírják a szemikvantitatív adatminőség-értékelés során alkalmazandó kritériumokat. A VII. melléklet a közbenső papírtermékek példáján keresztül szemlélteti az adatminőségi követelményeket.

5.   táblázat

Az életciklus-leltár EF-vizsgálatban alkalmazott adatkészleteire jellemző általános adatminőség szemikvantitatív értékelésére vonatkozó követelmények.

Minőségi szint

Minőségi érték

Meghatározás

Teljesség

Módszertani megfelelőség és következetesség

Időbeli reprezentativitás

Technológiai reprezentativitás

Földrajzi reprezentativitás

Paraméterek bizonytalansága

 

 

 

Az EF-hatáskategória lefedettsége tekintetében és a feltételezett ideális adatminőséghez képest megítélendő

Az életciklus-leltár alkalmazott módszerei és választott módszerei (például hozzárendelés, helyettesítés stb.) összhangban vannak az adatkészlet céljával és hatókörével, különösen a határozatok alátámasztását szolgáló tervezett alkalmazásával. A módszerek alkalmazása továbbá valamennyi adat esetében következetesen történt (83).

Annak mértéke, hogy az adatkészlet mennyire tükrözi a figyelembe vett rendszer egyedi tulajdonságait, tekintettel az adatok, többek között – amennyiben vannak – a háttéradatok idejére / korára.

Észrevétel: azaz egy adott évre (és adott esetben az évközbeni vagy napon belüli különbségekre) vonatkoztatva.

Annak mértéke, hogy az adatkészlet a technológia tekintetében mennyire tükrözi a valódi célsokaságot, ideértve a figyelembe vett háttéradatkészleteket, amennyiben vannak.

Észrevétel: azaz a technológiai jellemzők, többek között az üzemeltetési feltételek tekintetében vett adatokat.

Annak mértéke, hogy az adatkészlet földrajzi tekintetben mennyire tükrözi a valódi célsokaságot, ideértve a háttéradatkészleteket, amennyiben vannak.

Észrevétel: azaz egy adott helyszín / telephely, régió, ország, piac, kontinens stb. tekintetében vett adatokat.

Kvalitatív szakértői vélemény vagy Monte Carlo szimuláció alkalmazása esetén a %-ban kifejezett relatív szórás.

Észrevétel: A bizonytalansági értékelés kizárólag az erőforrás-felhasználási és kibocsátási adatokra vonatkozik; az EF-hatásvizsgálatra nem terjed ki.

Nagyon jó

1

Kiemelkedő mértékben megfelel a követelménynek, javítás nem szükséges.

Teljesség mértéke nagyon jó

(≥ 90 %)

A PEF-útmutató valamennyi követelményének való teljes megfelelés

Körülményektől függő

Körülményektől függő

Körülményektől függő

Nagyon alacsony mértékű bizonytalanság

Nagyon alacsony mértékű bizonytalanság

(≤ 10 %)

2

Nagymértékben megfelel a követelménynek, jelentős javítás csak kismértékben szükséges.

Teljesség mértéke jó

(80% és 90% között)

Leíró-jellemző (84), folyamatalapú megközelítés ÉS:

A PEF-útmutató alábbi három módszertani követelménye teljesül:

A multifunkcionalitás problémájának kezelése

Az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés

Rendszerhatár

Körülményektől függő

Körülményektől függő

Körülményektől függő

Alacsony mértékű bizonytalanság

Alacsony mértékű bizonytalanság

(10% és 20% között)

Megfelelő

3

Elfogadható mértékben megfelel a követelménynek, azonban javításra érdemes.

Megfelelő mértékű teljesség

(70% és 80% között)

Leíró-jellemző, folyamatalapú megközelítés ÉS:

A PEF-útmutató alábbi három módszertani követelménye közül kettő teljesül:

A multifunkcionalitás problémájának kezelése

Az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés

Rendszerhatár

Körülményektől függő

Körülményektől függő

Körülményektől függő

Megfelelő mértékű bizonytalanság

Megfelelő mértékű bizonytalanság

(20% és 30% között)

Gyenge

4

Nem felel meg kellő mértékben a követelménynek. Javítás szükséges.

Alacsony mértékű teljesség

(50% és 70% között)

Leíró-jellemző, folyamatalapú megközelítés ÉS:

A PEF-útmutató alábbi három módszertani követelménye közül egy teljesül:

A multifunkcionalitás problémájának kezelése

Az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés

Rendszerhatár

Körülményektől függő

Körülményektől függő

Körülményektől függő

Nagyfokú bizonytalanság

Nagyfokú bizonytalanság

(30% és 50% között)

Nagyon gyenge

5

Nem felel meg a követelménynek. Jelentős javulás szükséges VAGY:

Ezt a követelményt nem értékelték / vizsgálták, vagy minősége nem ellenőrizhető / ismeretlen.

Nagyon alacsony vagy ismeretlen mértékű teljesség

(< 50%)

Leíró-jellemző, folyamatalapú megközelítés DE:

A PEF-útmutató alábbi három módszertani követelményének egyike sem teljesül:

A multifunkcionalitás problémájának kezelése

Az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés

Rendszerhatár

Körülményektől függő

Körülményektől függő

Körülményektől függő

Nagyon nagyfokú bizonytalanság

Nagyon nagyfokú bizonytalanság

(> 50 %)

Az általános adatminőséget az egyes minőségi követelmények kapott értékeinek összeadásával, majd az összeget a követelmények teljes számával (azaz hattal) elosztva kell kiszámítani. Az adatminőség-értékelés (DQR) eredményét a 6. táblázatban szereplő megfelelő minőségi szint megállapításához használják. Az 1. képlet a számítás módját ismerteti:

Formula 1

Formula

—   DQR:

Az adatkészlet adatminőség-értékelése

—   TeR:

Technológiai reprezentativitás

—   FR:

Földrajzi reprezentativitás

—   IR:

Időbeli reprezentativitás

—   T:

Teljesség

—   P:

Precizitás/bizonytalanság

—   M:

Módszertani megfelelőség és következetesség

Az 1. képletet kell alkalmazni az adatminőség általános szintjének a kapott adatminőségi érték alapján történő megállapításához.

6.   táblázat

az adatminőség általános szintje a kapott adatminőségi érték szerint

Általános adatminőség-értékelés (DQR)

Az adatminőség általános szintje

≤ 1,6

„Kiváló minőségű”

1,6–2,0

„Nagyon jó minőségű”

2,0–3,0

„Jó minőségű”

3–4,0

„Megfelelő minőségű”

>4

„Gyenge minőségű"


7.   táblázat

Példa az életciklus-leltár fő adatkészletei tekintetében előírt szemikvantitatív adatminőség-értékelésre

Folyamat: festési eljárás


Minőségi szint

Minőségi érték

Meghatározás

Teljesség

Módszertani megfelelőség és következetesség

Időbeli reprezentativitás

Technológiai reprezentativitás

Földrajzi reprezentativitás

Paraméterek bizonytalansága (Monte Carlo szimuláció alkalmazása esetén a %-ban kifejezett relatív szórás, más esetben kvalitatív szakértői vélemény)

Nagyon jó

1

Kiemelkedő mértékben megfelel a követelménynek, javítás nem szükséges.

Teljesség mértéke nagyon jó

(≥ 90 %)

A PEF-útmutató valamennyi követelményének való teljes megfelelés

2009–2012

Szakaszos, levegős színezőberendezésekkel.

Közép-európai fogyasztási szerkezet

Nagyon alacsony mértékű bizonytalanság

(≤ 10 %)

2

Nagymértékben megfelel a követelménynek, jelentős javítás csak kismértékben szükséges.

Teljesség mértéke jó

(80% és 90% között)

Leíró-jellemző, folyamatalapú megközelítés ÉS:

A PEF-útmutató alábbi három módszertani követelménye teljesül:

A multifunkcionalitás problémájának kezelése

Az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés

Rendszerhatár

2006–2008

Például „Uniós fogyasztási szerkezet: 30% félig folyamatos, 50% szakaszos és 20% folyamatos festés”

EU-27 fogyasztási szerkezet, Egyesült Királyság, Németország, Olaszország, Franciaország

Alacsony mértékű bizonytalanság

(10% és 20% között)

Megfelelő

3

Elfogadható mértékben megfelel a követelménynek, azonban javításra érdemes.

Megfelelő mértékű teljesség

(70% és 80% között)

Leíró-jellemző, folyamatalapú megközelítés ÉS:

A PEF-útmutató alábbi két módszertani követelménye teljesül:

A multifunkcionalitás problémájának kezelése

Az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés

A PEF-útmutató alábbi módszertani követelménye azonban nem teljesül:

Rendszerhatár

1999–2005

Például „Uniós termelési szerkezet: 35% félig folyamatos, 40% szakaszos és 25% folyamatos festés”

Skandináv európai országok, az EU-27 más országai

Megfelelő mértékű bizonytalanság

(20% és 30% között)

Gyenge

4

Nem felel meg kellő mértékben a követelménynek. Javítás szükséges.

Alacsony mértékű teljesség

(50% és 75% között)

Leíró-jellemző, folyamatalapú megközelítés ÉS:

A PEF-útmutató alábbi módszertani követelménye teljesül:

A multifunkcionalitás problémájának kezelése

A PEF-útmutató alábbi két módszertani követelménye azonban nem teljesül:

Az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés

Rendszerhatár

1990-1999

Például „Szakaszos festés”

Közel-Kelet, USA, Japán

Nagyfokú bizonytalanság

(30% és 50% között)

Nagyon gyenge

5

Nem felel meg a követelménynek. Jelentős javulás szükséges VAGY:

Ezt a követelményt nem értékelték / vizsgálták, vagy minősége nem ellenőrizhető / ismeretlen.

Nagyon alacsony vagy ismeretlen mértékű teljesség

(< 50%)

Leíró-jellemző, folyamatalapú megközelítés DE:

A PEF-útmutató alábbi három módszertani követelményének egyike sem teljesül:

A multifunkcionalitás problémájának kezelése

Az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés

Rendszerhatár

<1990; Ismeretlen

Folyamatos festés; egyéb; ismeretlen

Egyéb; Ismeretlen

Nagyon nagyfokú bizonytalanság

(> 50%)

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A külső (üzleti vagy fogyasztói célú) közzétételre szánt PEF-vizsgálatok során be kell tartani az adatminőségi követelményeket. A belső alkalmazásra szánt (e PEF-útmutatóval összhangban állóként megnevezett) PEF-vizsgálatok esetében ajánlott betartani a meghatározott adatminőségi követelményeket, de ezek nem kötelezőek. A követelményektől való eltéréseket dokumentálni kell. Az adatminőségi követelmények mind a közvetlen (85), mind a generikus adatokra (86) vonatkoznak.

A PEF-vizsgálatokban az adatminőség szemikvantitatív értékelésekor a következő hat követelményt kell alkalmazni: technológiai reprezentativitás, földrajzi reprezentativitás, időbeli reprezentativitás, teljesség, a paraméterek bizonytalansága és módszertani megfelelőség és következetesség.

A szabadon választható szűrési lépésben az egyes EF-hatáskategóriákhoz tartozó becsült hatás legalább 90%-át érintő adatok esetében legalább „megfelelő” adatminőség-értéket kell biztosítani, amelyet kvalitatív szakértői vélemény állapít meg.

A végleges erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban az egyes EF-hatáskategóriákhoz való hozzájárulás legalább 70%-áért felelő folyamatok és tevékenységek tekintetében mind a közvetlen, mind a generikus adatok legalább „jó minőségűek” kell legyenek (a 70%-os küszöbérték kijelölése az értékelés megalapozottságának elérésére vonatkozó célkitűzés, valamint a megvalósíthatóság és hozzáférhetőség szükségessége közötti egyensúly megteremtését szolgálja). E folyamatok esetében szemikvantitatív adatminőség-értékelést kell végezni és arról jelentést kell készíteni. A fennmaradó 30% legalább 2/3-át (azaz 20–30%-ot) legalább „megfelelő minőségű” adatokkal kell modellezni. A megfelelőnél gyengébb minőségű adatok az egyes EF-hatáskategóriákhoz való hozzájárulások legfeljebb 10%-át tehetik ki.

A PEF-vizsgálat részeként felül kell vizsgálni a technológiai, földrajzi és időbeli reprezentativitásra vonatkozó adatminőségi követelményeket. A teljességre, módszertani megfelelésre és következetességre, valamint a paraméterek bizonytalanságára vonatkozó adatminőségi követelmények betartását kizárólag olyan adatforrásokból származó generikus adatok gyűjtésével ajánlott biztosítani, amelyek megfelelnek a PEF-útmutató követelményeinek.

A „módszertani megfelelőség és következetesség” adatminőségi követelménye tekintetében 2015 végéig a 6. táblázatban meghatározott követelmények alkalmazandók. 2016-tól a PEF-módszertannak való teljes megfelelés követelménye lép életbe.

A generikus adatok minőségének értékelését a bemenő áramok (például nyomda által vásárolt papír) szintjén kell elvégezni, míg a közvetlen adatok minőségértékelését az egyedi folyamat vagy az összesített folyamat szintjén, vagy az egyedi bemenő áramok szintjén kell végrehajtani.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmények

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok további útmutatást kell nyújtsanak a termékkategóriát az időbeli, földrajzi és technológiai reprezentativitás tekintetében minősítő adatminőség-értékeléshez. Meg kell határozzák például, hogy az időbeli reprezentativitáshoz tartozó melyik adatminőségi pontszámot ajánlott egy adott évre vonatkozó adatkészlethez rendelni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok az adatminőség-értékelésre vonatkozó további (az alapértelmezett követelményeken felüli) követelményeket határozhatnak meg.

Ha a szóban forgó termékkategória esetében indokolt, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok szigorúbb adatminőségi követelményeket is meghatározhatnak. Ezek többek között a következők lehetnek:

kaputól kapuig tartó tevékenységek/folyamatok;

felfelé irányuló vagy lefelé irányuló szakaszok;

a termékkategória szempontjából kulcsfontosságú, ellátási lánccal kapcsolatos tevékenységek;

a termékkategória szempontjából kulcsfontosságú EF-hatáskategóriák.

Példa az adatminőség értékének meghatározására

Összetevő

Elért minőségi szint

A minőségi szintnek megfelelő minőségi érték

Technológiai reprezentativitás (TeR)

2

Földrajzi reprezentativitás (FR)

2

Időbeli reprezentativitás (IR)

megfelelő

3

Teljesség (T)

2

Paraméterek bizonytalansága (P)

2

Módszertani megfelelőség és következetesség (M)

2

Formula

A 2,2-es adatminőség-érték az általános „jó minőségű” értékelésnek felel meg.

5.7.   Közvetlen adatok gyűjtése

Ez a szakasz a közvetlen adatok gyűjtését ismerteti, amelyek egy adott létesítmény vagy létesítménycsoport tevékenységeit leíró, közvetlenül mért vagy gyűjtött adatok. Az adatoknak ajánlott a folyamatokhoz kapcsolódó valamennyi ismert bemenetet és kimenetet magukban foglalniuk. Bemenet (például) az energia-, víz vagy anyagfelhasználás. Kimenetek a termékek, társtermékek (87) és kibocsátások. A kibocsátások négy kategóriába sorolhatók: a levegőbe, vízbe és talajba irányuló kibocsátások, valamint a szilárdhulladék-kibocsátások. Közvetlen adatok gyűjthetők, mérhetők vagy a tevékenységre vonatkozó adatok (88) és az azokhoz kapcsolódó kibocsátási tényezők felhasználásával kiszámíthatók. Megjegyzendő, hogy a kibocsátási tényezők olyan generikus adatokból származtathatók, amelyekre adatminőségi követelmények vonatkoznak.

Adatgyűjtés – mérések és testre szabott kérdőívek

Az egyedi folyamatok tekintetében leginkább reprezentatív adatforrások a közvetlenül a folyamatról készült vagy az üzemeltetőtől interjúk és kérdőívek útján nyert mérések. Az adatok skálázására, összesítésére vagy más matematikai műveletekre lehet szükség ahhoz, hogy az elemzés egységével és a folyamat referenciaáramával összhangban hozzák azokat.

A közvetlen adatok jellemző forrásai a következők:

a folyamat- vagy üzemi szintű fogyasztási adatok;

a fogyasztási cikkek számlái és készletének vagy leltárának változásai;

kibocsátásmérések (a gáz- és szennyvízkibocsátás mennyiségei és koncentrációi);

a termékek és a hulladék összetétele;

közbeszerzési és értékesítési részleg(ek)/egység(ek).

A PEF-Vizsgálatokra vonatkozó követelmény

Közvetlen adatokat (89) kell gyűjteni valamennyi főfolyamatra és adott esetben (90) a háttérfolyamatokra vonatkozóan. Ha azonban a főfolyamatok vonatkozásában a generikus adatok reprezentatívabbak vagy megfelelőbbek a közvetlen adatoknál (ezt indokolni és jelenteni kell), a főfolyamatok esetében is generikus adatokat kell alkalmazni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmények

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok:

1.

Meg kell határozzák, hogy mely folyamatok esetében gyűjtsenek közvetlen adatokat.

2.

Meg kell határozzák a közvetlen adatok gyűjtésére vonatkozó követelményeket.

3.

Meg kell határozzák az egyes telephelyekre vonatkozó adatgyűjtési követelményeket az alábbiak tekintetében:

célszakasz(ok) és az adatgyűjtés alkalmazási köre;

az adatgyűjtés helyszíne (belföldi, nemzetközi, konkrét gyártóüzemek stb.);

adatgyűjtési időszak (év, évszak, hónap stb.);

amennyiben az adatgyűjtési helyszínt vagy időszakot adott korlátok közé kell szorítani, azt indokolni kell, és bizonyítani kell, hogy a gyűjtött adatok megfelelő mintaként fognak szolgálni.

5.8.   Generikus adatok gyűjtése

A generikus adatok olyan adatokat jelölnek, amelyek nem a rendszer különböző folyamataira vonatkozó közvetlen méréseken vagy számításokon alapulnak. A generikus adatok lehetnek ágazatspecifikusak, azaz a PEF-vizsgálatban figyelembe vett ágazatra jellemzők, vagy több ágazatot is érinthetnek. Példák a generikus adatokra többek között:

a szakirodalomból vagy tudományos szaklapokból származó adatok;

az életciklus-leltárok adatbázisaiból, ágazati szövetségek jelentéseiből, kormányzati statisztikákból stb. származó, az ágazatra jellemző átlagolt életciklusadatok.

Generikus adatok beszerzése

Generikus adatokat – amennyiben rendelkezésre állnak – az ebben a PEF-útmutatóban meghatározott forrásokból ajánlott beszerezni. A fennmaradó generikus adatokat lehetőleg az alábbi forrásokból ajánlott beszerezni:

nemzetközi kormányzati szervezetek (például FAO, UNEP) által biztosított adatbázisok;

életciklusleltár-adatbázisokhoz kapcsolódó, országspecifikus nemzeti kormányzati projektek (a fogadó ország adatbázisára jellemző adatok esetében);

életciklusleltár-adatbázisokhoz kapcsolódó nemzeti kormányzati projektek;

más harmadik felek életciklusleltár-adatbázisai;

szakértők által értékelt szakirodalom.

A generikus adatok további lehetséges forrásai találhatók például az európai életciklus-elemzési platform (91) erőforrásjegyzékében. Amennyiben a fent felsorolt forrásokban nem találhatók a szükséges adatok, lehetőség van más források alkalmazására.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A generikus adatokat kizárólag a háttérrendszer folyamataihoz ajánlott felhasználni, kivéve, ha a főfolyamatok vonatkozásában (a generikus adatok) reprezentatívabbak vagy megfelelőbbek a közvetlen adatoknál, amely esetben a főrendszer folyamataihoz is generikus adatokat kell alkalmazni. A több ágazatot érintő generikus adatok helyett – amennyiben elérhetők – ágazatspecifikus adatokat kell alkalmazni. Valamennyi generikus adat meg kell feleljen az ebben a dokumentumban meghatározott adatminőségi követelményeknek. Az adatforrásokat világosan dokumentálni kell, és jelenteni kell a PEF-jelentésben.

Generikus adatokat – feltéve, hogy megfelelnek az ebben a PEF-útmutatóban meghatározott adatminőségi követelményeknek, és amennyiben rendelkezésre állnak – az alábbi forrásokból ajánlott beszerezni:

a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó megfelelő kategóriaszabályokkal összhangban létrehozott adatok;

a PEF-vizsgálatok követelményeivel összhangban létrehozott adatok;

az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének (ILCD) adathálózata (92) (a csak a beviteli szintnek megfelelő adatkészletekkel szemben előnyben részesítve azon adatkészleteket, amelyek teljesen megfelelnek az ILCD adathálózatának);

Életciklus-adatok európai referencia-adatbázisa (ELCD) (93).

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokkal kapcsolatos további követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály meg kell határozza:

hogy mikor engedélyezettek a generikus adatok olyan anyagra vonatkozó közelítésként, amelyhez nem állnak rendelkezésre közvetlen adatok;

a tényleges anyag és a generikus anyag közötti hasonlóságok szükséges szintjét;

szükség esetén egynél több generikus adatkészlet együttes alkalmazását.

5.9.   Az elemi folyamatok tekintetében továbbra is fennálló adathiány/hiányzó adatok problémájának kezelése

Adathiány akkor áll fenn, amikor nem áll rendelkezésre egy termék életciklusának adott folyamata tekintetében kellően reprezentatív közvetlen vagy generikus adat. Azon folyamatok többségénél, ahol adatok hiányozhatnak, lehetővé ajánlott tenni a hiányzó adatra vonatkozó ésszerű becsléshez elegendő információ beszerzését. Ennélfogva a végleges erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban kevés hiányzó adatnak ajánlott lennie, amennyiben ez egyáltalán előfordul. A hiányzó információk különböző típusúak lehetnek és eltérő tulajdonságokkal rendelkezhetnek, így mindegyikük esetében külön megközelítésre van szükség a megoldáshoz.

Adathiány akkor állhat fenn, amikor:

egy konkrét bemenetről/termékről nem áll rendelkezésre adat; vagy

egy hasonló folyamatra vonatkozóan rendelkezésre állnak adatok, azonban:

az adatok egy másik régióban keletkeztek;

az adatok egy másik technológia alkalmazása során keletkeztek;

az adatok egy másik időszakban keletkeztek.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A hiányzó adatokat a rendelkezésre álló legjobb generikus vagy extrapolált adatokkal (94) kell pótolni. Az ilyen adatok (többek között a hiányzó generikus adatok) részaránya a figyelembe vett EF-hatáskategóriákon belüli teljes részarány legfeljebb 10%-át teheti ki. Ezt tükrözik az adatminőségi követelmények is, amelyek értelmében az adatok 10%-a választható a rendelkezésre álló legjobb adatok közül (további adatminőségi követelmények teljesítése nélkül).

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a potenciálisan hiányzó adatokat, és részletes útmutatást kell nyújtani ezen adatok pótlásához.

5.10.   A többfunkciós folyamatok kezelése

Amennyiben egy folyamat vagy létesítmény egynél több funkciót tölt be, azaz számos árut és/vagy szolgáltatást („társtermékeket”) hoz létre, az „többfunkciós”. Ezekben az esetekben a folyamathoz kapcsolódó valamennyi bemenetet és kibocsátást módszeresen meg kell osztani a vizsgált termék és a többi társtermék között. A többfunkciós folyamatokat tartalmazó rendszereket az alábbi döntési hierarchiának – és amennyiben rendelkezésre áll, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok által biztosított kiegészítő útmutatásnak – megfelelően kell modellezni.

Döntési hierarchia

I.   Albontás vagy a rendszer bővítése

Amennyiben lehetséges, albontást vagy rendszerbővítést ajánlott alkalmazni a hozzárendelés elkerülése érdekében. Az albontás a többfunkciós folyamatok vagy létesítmények bontása az egyes folyamatok vagy létesítmények kimeneteihez közvetlenül kapcsolódó bemenő áramok elkülönítése céljából. A rendszerbővítés a rendszer kiterjesztése a társtermékekhez kapcsolódó további funkciók hozzáadásával. Először meg kell vizsgálni, hogy egy elemzett folyamat bontható vagy bővíthető-e. Amennyiben lehetséges az albontás, csak az érintett termékekhez/szolgáltatásokhoz közvetlenül hozzárendelhető (95) elemi folyamatokra (96) vonatkozó leltáradatokat ajánlott gyűjteni. Vagy amennyiben egy rendszer bővíthető, a hozzáadott funkciókat is figyelembe kell venni az elemzésben, és az eredményeket a bővített rendszer egészére vonatkozóan, nem pedig az egyedi társtermékek szintjén kell közzétenni.

II.   A megfelelő mögöttes fizikai kapcsolaton alapuló hozzárendelés

Amennyiben az albontás vagy a rendszerbővítés nem lehetséges, hozzárendelést ajánlott alkalmazni: a rendszer bemeneteit és kimeneteit fel kell osztani a rendszer különböző termékei és funkciói között úgy, hogy a felosztás tükrözze a közöttük fennálló, megfelelő mögöttes fizikai kapcsolatot. (ISO 14044:2006, 14. o.).

A megfelelő mögöttes fizikai kapcsolaton alapuló hozzárendelés egy többfunkciós folyamat vagy létesítmény bemenő és kimenő áramainak a folyamat bemenetei és társtermék-kimenetei közötti releváns, számszerűsíthető fizikai kapcsolat – például a bemeneteknek és a kimeneteknek az érintett társtermék által biztosított funkció szempontjából releváns fizikai tulajdonságai – szerinti felosztását jelöli. A fizikai kapcsolaton alapuló hozzárendelés közvetlen helyettesítés alkalmazásával modellezhető, ha azonosítható közvetlenül helyettesített (97) termék.

Lehetséges-e egy közvetlen helyettesítő hatás megalapozott modellezése? Ez annak bizonyításával szemléltethető, hogy (1) közvetlen, empirikus módon igazolható helyettesítő hatás áll fenn ÉS (2) a helyettesített termék közvetlenül reprezentatív módon modellezhető, az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil adatai pedig ugyanilyen módon kinyerhetők:

Ha igen (azaz mindkét feltételt igazolják), a helyettesítő hatás modellezhető.

Vagy

Lehetséges a bemenő és kimenő áramok hozzárendelése más olyan megfelelő mögöttes fizikai kapcsolat alapján, amely a bemeneteket és kimeneteket a rendszer által biztosított funkciókhoz kapcsolja? Ez annak bizonyításával szemléltethető, hogy meghatározható olyan megfelelő fizikai kapcsolat, amelynek alapján hozzárendelhetők a termékrendszer (98) meghatározott funkciójának biztosításához tartozó áramok.

Ha igen, a hozzárendelés e fizikai kapcsolat alapján elvégezhető.

III.   Más kapcsolaton alapuló hozzárendelés

Lehetőség lehet más kapcsolatokon alapuló hozzárendelésre. A gazdasági szempontú hozzárendelés például azt jelöli, hogy a többfunkciós folyamatokhoz kapcsolódó bemeneteket és kimeneteket viszonylagos piaci értékük arányában rendelik hozzá a társtermék-kimenetekhez. A mellékfunkciók piaci árának azt az állapotot és pontot ajánlott jelölnie, amelyben és amelynél a társterméket előállítják. A gazdasági érték alapján történő hozzárendelés csak abban az esetben alkalmazható, amikor (az I. és II. lehetőség) nem áll rendelkezésre. Minden esetben világosan meg kell indokolni az I. és II. lehetőség elvetését, valamint a III. lépésben valamely adott hozzárendelési szabály kiválasztását, a lehetséges mértékben biztosítva ezáltal a PEF-eredmények fizikai reprezentativitását.

A más kapcsolaton alapuló hozzárendelés az alábbi alternatív módokon is megközelíthető:

Megállapítható-e közvetett helyettesítő (99) hatás? ÉS lehetséges-e a helyettesített termék ésszerűen reprezentatív modellezése és a leltár ugyanilyen módon történő elkészítése?

Ha igen (azaz mindkét feltételt igazolják), a közvetett helyettesítő hatás modellezhető.

Vagy

Hozzárendelhetők-e a bemeneti/kimeneti áramok a termékekhez és funkciókhoz valamely más kapcsolat (például a társtermékek viszonylagos gazdasági értéke) alapján?

Ha igen, a megállapított kapcsolat alapján elvégezhető a termékek és funkciók hozzárendelése.

A termékek multifunkcionalitásának kezelése különösen nagy kihívást jelent akkor, amikor egy (vagy több) ilyen termék újrahasznosítása vagy az abból származó energia-visszanyerés is érintett, mivel a rendszer általában meglehetősen összetetté válik. Az V. melléklet egy olyan megközelítést ismertet, amelyet egy újrahasznosítást és/vagy energia-visszanyerést is tartalmazó adott folyamathoz kapcsolódó összes kibocsátás becsléséhez kell használni. E kibocsátások továbbá a rendszerhatárokon belül keletkező hulladékáramokhoz is kapcsolódnak.

Példák a közvetlen és közvetett helyettesítésre

Közvetlen helyettesítés:

A közvetlen helyettesítés a mögöttes fizikai kapcsolaton alapuló hozzárendelés egy formájaként modellezhető, amennyiben megállapítható közvetlen, empirikusan igazolható helyettesítő hatás. Például amikor szerves trágyából származó nitrogént alkalmaznak növénytermesztésre használt földterületen, amely közvetlenül helyettesíti az abból az adott műtrágyából származó nitrogénnel megegyező nitrogénmennyiséget, amelyet a gazdálkodó egyébként használt volna, a szerves trágya forrásaként szolgáló állattenyésztési rendszerben (a szállítás, a kezelés és a kibocsátások eltéréseit figyelembe véve) jóváírják a helyettesített műtrágyagyártást.

Közvetett helyettesítés:

A közvetett helyettesítés „valamely más kapcsolat alapján történő hozzárendelés” formájában modellezhető, amely esetében feltételezik, hogy a társtermék a piac által közvetített folyamatok útján kivált egy piacival egyenértékű határterméket vagy átlagos terméket. Például amikor állati eredetű szerves trágyát csomagolnak és értékesítenek a házi kertészkedéshez történő felhasználásra, a szerves trágya forrásaként szolgáló állattenyésztési rendszerben a feltételezés szerint helyettesített, piaci átlagnak megfelelő, házi kertészkedéshez használt műtrágyát írják jóvá (figyelembe véve a szállítás, a kezelés és a kibocsátások eltéréseit).

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó alábbi multifunkcionalitási döntési hierarchiát kell alkalmazni a multifunkcionalitással kapcsolatos problémák megoldásához: (1) albontás vagy rendszerbővítés; (2) megfelelő mögöttes fizikai kapcsolaton alapuló hozzárendelés (ideértve a közvetlen helyettesítést vagy valamely megfelelő mögöttes fizikai kapcsolatot); (3) valamely más kapcsolaton alapuló hozzárendelés (ideértve a közvetett helyettesítést vagy más megfelelő mögöttes kapcsolatot).

A fizikailag reprezentatív, környezeti szempontból releváns eredmények biztosításának átfogó céljára tekintettel az ebben az összefüggésben hozott valamennyi döntést jelenteni és indokolni kell. Az újrahasznosításban vagy energia-visszanyerésben érintett termékek multifunkcionalitása esetében az V. mellékletben ismertetett egyenletet kell alkalmazni. A fent említett döntési folyamat vonatkozik az életciklus végéhez kapcsolódó multifunkcionalitásra is.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban tovább kell pontosítani a meghatározott rendszerhatárokon belül, és adott esetben felfelé és lefelé irányuló szakaszokban alkalmazandó, multifunkcionalitással kapcsolatos megoldásokat. Amennyiben megvalósítható/indokolt, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály meghatározhat a hozzárendelési megoldások során alkalmazandó további egyedi tényezőket. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meghatározott valamennyi ilyen multifunkcionalitással kapcsolatos megoldást világosan indokolni kell a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó multifunkcionalitási megoldási hierarchiára történő hivatkozással.

Albontás alkalmazása esetén a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni, hogy mely folyamatokat kell felosztani, valamint az ilyen albontás során ajánlottan követendő elveket.

Fizikai kapcsolat alapján történő hozzárendelés esetén a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a figyelembe veendő releváns mögöttes fizikai kapcsolatokat, és meg kell állapítani a releváns hozzárendelési tényezőket.

A valamely más kapcsolat alapján történő hozzárendelés esetén a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni ezt a kapcsolatot és meg kell állapítani a releváns hozzárendelési tényezőket. Gazdasági szempontú hozzárendelés esetében például a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a társtermékek gazdasági értékének megállapítására irányuló szabályokat.

Az életciklus végéhez kapcsolódó helyzetek multifunkcionalitása esetén a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a megadott kötelező képleten belül az egyes részek kiszámításának módját.

4.   ábra

Döntési fa a többfunkciós folyamatok kezeléséhez

Image

5.11.   A PEF-vizsgálat következő módszertani szakaszaihoz kapcsolódó adatgyűjtés

Az 5. ábra a PEF-vizsgálat kidolgozása közben elvégzendő adatgyűjtési lépést ismerteti. Összefoglalja mind a közvetlen, mind a generikus adatokra vonatkozó „kötelező/ajánlott/választható” követelményeket Az ábra ezenfelül jelzi az adatgyűjtési szakasz és az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil, valamint az azt követő EF-hatásvizsgálat kidolgozása közötti kapcsolatot.

5.   ábra

Az adatgyűjtés, az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil és az EF-hatásvizsgálat közötti kapcsolat.

Image

6.   KÖRNYEZETI LÁBNYOMRA VONATKOZÓ HATÁSVIZSGÁLAT

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil összeállítását követően EF-hatásvizsgálatot kell végezni a kiválasztott EF-hatáskategóriák és modellek alkalmazásával, hogy kiszámítsák a termék környezetvédelmi jellemzőit. Az EF-hatásvizsgálat két kötelező és két nem kötelező lépésből áll. Az EF-hatásvizsgálatnak nem célja, hogy más, eltérő alkalmazási körrel és célkitűzéssel rendelkező (szabályozási) eszközöket helyettesítsen, például a (környezeti) kockázatértékelést, a telephely-specifikus környezeti hatásvizsgálatot vagy a termékszintű, illetve a munkahelyi biztonságra vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági előírásokat. Az EF-hatásvizsgálatnak különösen nem célja, hogy előrevetítse, hogy egy adott helyszínen bármely adott időpontban túllépik-e a küszöbértéket és bekövetkeznek-e tényleges hatások. Ezzel szemben a meglévő környezeti terheket írja le. Így az EF-hatásvizsgálat az életciklus-szempont hozzáadásával kiegészít más, jól bevált eszközöket.

6.1.   Osztályozás és jellemzés (kötelező)

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat magában kell foglalja a termékek környezeti lábnyomához tartozó áramok osztályozását és jellemzését.

6.1.1.   A termékek környezeti lábnyomához tartozó áramok osztályozása

Az osztályozáshoz a be- és kilépő anyag és energia erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban leltárba vett értékeinek a megfelelő EF-hatáskategóriákhoz történő hozzárendelésére van szükség. Az osztályozási szakaszban például valamennyi, üvegházhatásúgáz-kibocsátást eredményező bemenetet és kimenetet hozzárendelnek az éghajlatváltozás elnevezésű kategóriához. Hasonlóképpen, az ózonlebontó anyagok kibocsátását eredményező áramokat ennek megfelelően az ózon lebontása elnevezésű kategóriához tartozóként osztályozzák. Egyes esetekben a bemenetek és kimenetek egynél több EF-hatáskategóriához is hozzájárulhatnak (például a klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k) az éghajlatváltozáshoz és az ózon lebontásához egyaránt hozzájárulnak).

Fontos, hogy adatokat az anyagok azon összetevőiként adják meg, amelyekhez rendelkezésre állnak jellemzési tényezők (lásd a következő szakaszt). Az összetett NPK (nitrogén-foszfor-kálium) műtrágyákra vonatkozó adatokat ajánlott felbontani, és nitrogén-, foszfor- és káliumhányaduk szerint osztályozni azokat, mivel valamennyi összetevő más EF-hatáskategóriákhoz járul hozzá. A gyakorlatban az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil adatainak többsége meglévő, nyilvános vagy kereskedelmi életciklusleltár-adatbázisokból származhat, amelyek esetében az osztályozást már végrehajtották. Ilyen esetben például az adatszolgáltatónak biztosítania kell, hogy az osztályozás és a kapcsolódó EF-hatásvizsgálat útvonalai megfeleljenek az ebben a PEF-útmutatóban szereplő követelményeknek.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil összeállítása során leltárba vett valamennyi bemenetet és kimenetet a http://lct.jrc.ec.europa.eu/assessment/projects weboldalon elérhető osztályozási adatok alkalmazásával kell azokhoz az EF-hatáskategóriákhoz társítani, amelyekhez hozzájárulnak („osztályozás”).

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil osztályozásának részeként az adatokat ajánlott az anyagok azon összetevőiként megadni, amelyekhez rendelkezésre állnak jellemzési tényezők.

Példa: adatok osztályozása egy pólóra vonatkozó vizsgálatban

Az éghajlatváltozás elnevezésű hatáskategória adatainak osztályozása:

Szén-dioxid

Igen

Metán

Igen

Kén-dioxid

Nem

Nitrogén-oxidok

Nem


A savasodás elnevezésű hatáskategória adatainak osztályozása:

Szén-dioxid

Nem

Metán

Nem

Kén-dioxid

Igen

Nitrogén-oxidok

Igen

6.1.2.   A környezeti lábnyomhoz tartozó áramok jellemzése

A jellemzés az egyes osztályozott bemenetek/kimenetek által a megfelelő EF-hatáskategóriáikhoz történő hozzájárulás nagyságának kiszámítását, és e hozzájárulások egyes kategóriákon belüli összesítését jelöli. A jellemzés során az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban szereplő értékeket megszorozzák az egyes EF-hatáskategóriákra vonatkozó releváns jellemzési tényezőkkel.

A jellemzési tényezők anyag- vagy erőforrás-specifikusak. E tényezők egy anyagnak egy EF-hatáskategóriához tartozó közös referenciaanyaghoz (hatáskategória-mutatószámhoz) viszonyított hatásintenzitását jelölik. Az éghajlat-változási hatások kiszámításánál például az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban leltárba vett valamennyi üvegházhatásúgáz-kibocsátást a szén-dioxidhoz – e kategória referenciaanyagához – viszonyított hatásintenzitásuk szerint súlyoznak. Ez lehetővé teszi a hatáspotenciálok összesítését, és az egyes hatáskategóriák esetében a hatás egyetlen anyagegyenértékben (itt szén-dioxid-egyenértékben) történő kifejezését. A metánra vonatkozó globális felmelegedési potenciálként megadott jellemzési tényező például 25 szén-dioxid-egyenértéknek felel meg, ezért annak a globális felmelegedésre gyakorolt hatása huszonötször nagyobb a szén-dioxidénál (azaz az 1 szén-dioxid-egyenérték értékű jellemzési tényezőnél).

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

Az egyes EF-hatáskategóriákhoz tartozó valamennyi osztályozott bemenethez és kimenethez a kategóriához bemeneti vagy kimeneti egységenként történő hozzájárulást jelölő jellemzési tényezőket kell rendelni, a http://lct.jrc.ec.europa.eu/assessment/projects weboldalon található jellemzési tényezők alkalmazásával. Ezt követően az egyes EF-hatáskategóriák esetében az EF-hatásvizsgálat eredményeit úgy kell kiszámítani, hogy az egyes bemenetek és kimenetek mennyiségét megszorozzák a jellemzési tényezőjükkel és az egy kategórián belüli valamennyi bemenet és kimenet hozzájárulásait egyetlen, a megfelelő referenciaegységben kifejezett mérőszámban összesítik.

Amennyiben az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil egyes áramaihoz (például a vegyi anyagok egy csoportjához) nem állnak rendelkezésre az alapértelmezett modellből származó jellemzési tényezők, az ilyen áramok jellemzésére más módszerek alkalmazhatók. Ilyen esetben ezt a „kiegészítő környezeti információknál” kell feltüntetni. A jellemzési modelleknek tudományos és technikai szempontból érvényesnek kell lenniük, és különálló, azonosítható környezeti mechanizmusokon (100) vagy megismételhető empirikus megfigyeléseken kell alapulniuk.

Példa: Az EF-hatásvizsgálat eredményeinek kiszámítása

Globális felmelegedés

Jellemzési tényező

Szén-dioxid

g

5,132

×

1

=

5,132 kg szén-dioxid-egyenérték

Metán

g

8,2

×

25

=

0,205 kg szén-dioxid-egyenérték

Kén-dioxid

g

3,9

×

0

=

0 kg szén-dioxid-egyenérték

Nitrogén-oxidok

g

26,8

×

0

=

0 kg szén-dioxid-egyenérték

Összesen

=

5,337 kg szén-dioxid-egyenérték


Savasodás

Jellemzési tényező

Szén-dioxid

g

5,132

×

0

=

0 mol hidrogénion-egyenérték

Metán

g

8,2

×

0

=

0 mol hidrogénion-egyenérték

Kén-dioxid

g

3,9

×

1,31

=

0,005 mol hidrogénion-egyenérték

Nitrogén-oxidok

g

26,8

×

0,74

=

0,019 mol hidrogénion-egyenérték

Összesen

=

0,024 mol hidrogénion-egyenérték

6.2.   Normalizálás és súlyozás (ajánlott/választható)

Az osztályozás és a jellemzés két kötelező lépését követően az EF-hatásvizsgálat kiegészíthető a normalizálás és súlyozás nem kötelező lépéseivel.

6.2.1.   A környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat eredményeinek normalizálása (ajánlott)

A normalizálás nem kötelező, de ajánlott lépés, amelynek során az EF-hatásvizsgálat eredményeit megszorozzák a normalizálási tényezőkkel, hogy kiszámítsák és összehasonlítsák az eredmények EF-hatáskategóriákhoz való hozzájárulásainak egy referenciaegységhez (jellemzően egy egész országhoz vagy egy átlagpolgárhoz kapcsolódó, egy évre vonatkozó kibocsátások által okozott, adott kategóriához kapcsolódó terheléshez) viszonyított nagyságát. Ennek eredményeként dimenzió nélküli, normalizált, környezeti lábnyomra vonatkozó eredményeket kapunk. Ezek tükrözik az egy termékhez rendelhető, referenciaegységhez – például egy főre eső, adott évre és régióra vonatkozóan – viszonyított terheket. Ez lehetővé teszi, hogy az egyedi folyamatok hozzájárulásainak relevanciáját a figyelembe vett EF-hatáskategóriák referenciaegységéhez viszonyítsák. Az EF-hatásvizsgálat eredményei összehasonlíthatók például ugyanennek az eredménynek egy adott régióra – például az EU-27 tagállamaira – és egy főre vonatkozó értékével. Ebben az esetben az eredmények az EU-27 tagállamaihoz kapcsolódó kibocsátásokhoz viszonyított, egy főre vonatkozó értékeket tükröznek. A környezeti lábnyom normalizált értékei azonban nem jelzik az egyes hatások súlyosságát/relevanciáját.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A normalizálás a PEF-vizsgálatok nem kötelező, de ajánlott lépése. Ha normalizálást végeznek, a környezeti lábnyom normalizált értékeit a „kiegészítő környezeti információknál” kell feltüntetni, és valamennyi módszert és feltevést dokumentálni kell.

A normalizált értékek összesítése kerülendő, mivel ez magában foglalná a súlyozást is. Az EF-hatásvizsgálat normalizálás előtti eredményeit fel kell tüntetni a normalizált eredmények mellett.

6.2.2.   A környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat eredményeinek súlyozása (választható)

A súlyozás nem kötelező, de választható lépés, amely elősegítheti az elemzés eredményeinek értelmezését és közzétételét. Ennél a lépésnél a környezeti lábnyom eredményeit, például a normalizált eredményeket különböző súlyozási tényezőkkel szorozzák meg, amelyek a figyelembe vett EF-hatáskategóriák észlelt viszonylagos jelentőségét tükrözik. A környezeti lábnyomra vonatkozó súlyozott eredmények ezután viszonylagos jelentőségük értékelése céljából összehasonlíthatók. Továbbá az EF-hatáskategóriák ilyen eredményei több összesített érték vagy egyetlen általános hatásmutatószám kiszámításához összesíthetők is.

A súlyozáshoz a figyelembe vett EF-hatáskategóriák viszonylagos jelentőségével kapcsolatos értékítélet szükséges. Ezek a döntések szakértői vélemény, kulturális/politikai nézőpontok vagy gazdasági megfontolások alapján hozhatók meg (101).

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A súlyozás a PEF-vizsgálatok nem kötelező, de választható lépése. Ha súlyozást végeznek, a módszereket és eredményeket a „kiegészítő környezeti információknál” kell feltüntetni. Az EF-hatásvizsgálat súlyozás előtti eredményeit fel kell tüntetni a súlyozott eredmények mellett.

A normalizálás és súlyozás PEF-vizsgálatban történő alkalmazása összhangban kell legyen a vizsgálat meghatározott céljaival és alkalmazási körével, ideértve a tervezett alkalmazásokat (102).

7.   A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁRA VONATKOZÓ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE

7.1.   Általános

A PEF (103)-vizsgálat eredményeinek értelmezése két célt szolgál:

Egyrészről biztosítja, hogy a PEF-modell teljesítménye feleljen meg a vizsgálat céljainak és minőségi követelményeinek. E tekintetben a termékek környezeti lábnyomának értelmezése alapul szolgálhat a PEF-modell ismétlődő lépésekből álló fejlesztéséhez mindaddig, amíg az valamennyi célnak és követelménynek meg nem felel.

A második cél az, hogy az elemzés alapján megalapozott következtetéseket és ajánlásokat fogalmazzunk meg, például a környezet állapota javulásának elősegítése érdekében.

E célkitűzések megvalósításához a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó értékek értelmezésének szakasza négy fő lépést kell magában foglaljon, az ebben a fejezetben ismertetett módon.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

Az értelmezés szakaszának a következő lépéseket kell tartalmaznia: „a PEF-modell megalapozottságának értékelése”; „a kritikus pontok azonosítása”; „a bizonytalanság becslése”; és „következtetések, korlátok és ajánlások”.

7.2.   A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó modell megalapozottságának értékelése

A PEF-modell megalapozottságának értékelése során azt vizsgálják, hogy a választott módszerek, például a rendszerhatárok, az adatforrások, a hozzárendelés választott típusai és az EF-hatáskategóriák hatóköre milyen mértékben befolyásolják az elemzés eredményeit.

A PEF-modell megalapozottságának értékeléséhez ajánlott eszközök többek között a következők:

Teljességi ellenőrzések: az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil adatainak értékelése azért, hogy biztosítsák e profilnak a meghatározott célok, alkalmazási kör, rendszerhatárok és minőségi követelmények tekintetében vett teljességét. Ide tartozik a folyamatok lefedettségének teljessége (azaz, hogy az ellátási lánc egyes érintett szakaszainak valamennyi folyamatát figyelembe vették) és a bemenetek/kimenetek lefedettségének teljessége (azaz, hogy az egyes folyamatokhoz kapcsolódó valamennyi anyag- vagy energiainputot és kibocsátást figyelembe vették).

Érzékenység-ellenőrzések: annak értékelése, hogy az eredményeket milyen mértékben határozzák meg a konkrét választott módszertanok, és – amennyiben azonosíthatók ilyenek – az alternatív választási lehetőségek végrehajtása hatásának értékelése. A PEF-vizsgálat valamennyi szakaszában – ideértve a célmeghatározást és az alkalmazási kör meghatározását, az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilt és az EF-hatásvizsgálatot – hasznos érzékenység-ellenőrzéseket végezni.

Következetességi ellenőrzések: annak értékelése, hogy a feltevéseket, a módszereket és az adatminőségi megfontolásokat mennyire következetesen alkalmazták a PEF-vizsgálat során.

Az ezen értékelés során megjelölt problémák kiindulópontként szolgálhatnak a PEF-vizsgálat ismétlődő lépésekből álló fejlesztéséhez.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A PEF-modell megalapozottságának értékelése magában kell foglalja annak értékelését, hogy a választott módszerek milyen mértékben befolyásolják az eredményeket. E választott lehetőségek összhangban kell legyenek az ebben a PEF-útmutatóban meghatározott követelményekkel, és a helyzetnek megfelelőnek kell lenniük. A PEF-modell megalapozottságának értékeléséhez ajánlott eszközök a teljességi ellenőrzések, az érzékenység-ellenőrzések és a következetességi ellenőrzések.

7.3.   A kritikus pontok azonosítása

Miután bizonyossá vált, hogy a PEF-modell megalapozott, valamint a célmeghatározás és az alkalmazási kör meghatározásának szakaszaiban megadott valamennyi szempontnak megfelel, a következő lépés a PEF-eredményekhez legnagyobb mértékben hozzájáruló elemek azonosítása. Ezt a lépést „kritikus pont" vagy „gyenge pont” elemzésnek is nevezhetjük. A hozzájáruló elemek lehetnek konkrét életciklusszakaszok, folyamatok vagy a termékellátási lánc egy adott szakaszához vagy folyamatához kapcsolódó egyes anyag- vagy energiabemenetek vagy -kimenetek. Ezeket a PEF-vizsgálat eredményeinek módszeres felülvizsgálatával azonosítják. A grafikai eszközök különösen hasznosak lehetnek ebben az összefüggésben. Az ilyen elemzések biztosítják az egyedi irányítási intézkedésekhez kapcsolódó fejlesztési lehetőségek azonosításához szükséges alapot.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A PEF-eredményeket értékelni kell, hogy felmérjék az ellátási lánc kritikus pontjai/gyenge pontjai által a bemeneti és kimeneti, a folyamat- és az ellátásilánc-szakaszok szintjén gyakorolt hatásokat és a fejlesztési lehetőségeket.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabállyal kapcsolatos követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni az ágazat tekintetében leginkább releváns EF-hatáskategóriát. E rangsorolás elvégzéséhez normalizálás és súlyozás alkalmazható.

7.4.   A bizonytalanság becslése

A végleges PEF-eredmények bizonytalanságának becslése elősegíti a PEF-vizsgálatok ismétlődő lépésekből álló fejlesztését. Segít továbbá a célközönség számára felmérni a PEF-vizsgálatok eredményeinek megalapozottságát és alkalmazhatóságát.

A PEF-vizsgálatokban a bizonytalanság két fő forrásból eredhet:

(1)

Az „erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil” adatainak sztochasztikus bizonytalanságai

A (paraméterekre és a modellre egyaránt vonatkozó) sztochasztikus bizonytalanságok egy középérték/átlagérték körüli szóródás statisztikai leírásait jelölik. A normál eloszlású adatok esetében ezt a szóródást jellemzően egy átlagértékkel és egy szórási értékkel írják le. Azon PEF-eredmények, amelyeket átlagolt adatok (azaz egy adott folyamatra vonatkozó több adatpont középértékének) felhasználásával számítanak ki, nem tükrözik az ilyen szóródással kapcsolatos bizonytalanságot. A bizonytalanság azonban megfelelő statisztikai eszközök alkalmazásával megbecsülhető és közzétehető.

(2)

A választáshoz kötődő bizonytalanságok

A választáshoz kötődő bizonytalanságok a választott módszerekből, többek között a modellezési elvekből, a rendszerhatárokból, a hozzárendelés választott típusaiból, az EF-hatásvizsgálat választott módszereiből és az idővel, technológiával, földrajzi jellemzőkkel stb. kapcsolatos egyéb feltevésekből erednek. Ezek közvetlenül nem alkalmasak statisztikai leírásra, inkább csak forgatókönyv-alapú, modell általi értékelés (például egy jelentős folyamat esetében a legkedvezőbb és legkedvezőtlenebb forgatókönyv modellezése), valamint érzékenységelemzések útján jellemezhetők.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

Mind a választáshoz kötődő bizonytalanságok, mind a leltáradatok bizonytalanságai tekintetében legalább minőségi leírást kell készíteni a PEF-eredmények bizonytalanságairól, hogy elősegítsék a PEF-vizsgálat eredményeit érintő bizonytalanságok általános felmérését.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokkal kapcsolatos követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban ismertetni kell a termékkategóriára jellemző gyakori bizonytalanságokat, valamint ajánlott meghatározni azt a tartományt, amelyen belül az eredmények az összehasonlításokban vagy összehasonlító állításokban „nem jelentősen különbözőnek” tekinthetők.

Tipp: Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil adataira jellemző szóródás megállapítása céljából – például Monte-Carlo szimuláció alkalmazásával – mennyiségi bizonytalansági értékelések végezhetők. A választáshoz kötődő bizonytalanságok hatásának alsó és felső becsült határértékét forgatókönyv-értékeléseken alapuló érzékenységelemzések útján ajánlott megállapítani. A becsléseket ajánlott világosan dokumentálni és jelenteni.

7.5.   Következtetések, ajánlások és korlátok

A környezeti lábnyom értelmezési szakaszának záró lépése az elemzés eredményein alapuló következtetések megállapítása, a PEF-vizsgálat kezdetén feltett kérdések megválaszolása, valamint a célközönség és az érintett körülmények szempontjából megfelelő ajánlások megfogalmazása, ezzel egyidejűleg kifejezetten figyelembe véve az eredmények megalapozottságát és alkalmazhatóságát érintő minden korlátot. A termékek környezeti lábnyomát más értékeléseket és eszközöket, például a telephely-specifikus környezeti hatásvizsgálatokat vagy a kémiai kockázatértékeléseket kiegészítő jellegűnek kell tekinteni.

Ajánlott fejlesztési lehetőségeket megállapítani, úgymint tisztább technológiát képviselő megoldásokat, a terméktervezésben bevezetett változtatásokat, környezetvédelmi vezetési rendszereket (például a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) vagy az ISO 14001 szabvány) és más módszeres megközelítéseket.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A következtetéseket, ajánlásokat és korlátokat a PEF-vizsgálat meghatározott céljaival és alkalmazási körével összhangban kell megállapítani. A közzétételre szánt összehasonlító állítások (azaz egy termék környezetvédelmi szempontból vett magasabb értékére vagy egyenértékűségére vonatkozó állítások) alátámasztására irányuló PEF-vizsgálatok alapját ez a PEF-útmutató és a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kapcsolódó kategóriaszabályok kell képezzék. A következtetéseknek ajánlott tartalmazniuk az ellátási lánc azonosított „kritikus pontjainak” és az irányítási intézkedésekkel kapcsolatos fejlesztési lehetőségeknek az összefoglalását.

8.   A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁRÓL SZÓLÓ JELENTÉS

8.1.   Általános

A PEF-jelentés a vizsgálatról és a termékhez kapcsolódó kiszámított környezeti hatásokról szóló releváns, átfogó, következetes, pontos és átlátható összefoglaló. A lehető legpontosabb információkat tükrözi oly módon, hogy a lehető leghasznosabbá tegye azokat a jelenlegi és jövőbeni célfelhasználók számára, egyúttal pedig tisztességes és átlátható módon beszámol a korlátokról. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó hatékony jelentéstétel megvalósításához számos – eljárási (jelentés minősége) és érdemi jellegű (jelentés tartalma) – feltételnek kell teljesülnie.

8.2.   A jelentéstétel elemei

A PEF-jelentés legalább három elemet tartalmaz: az összefoglalást, a fő jelentést és a mellékletet. A bizalmas és védett információk egy negyedik elemben – a kiegészítő bizalmas jelentésben dokumentálhatók. A felülvizsgálati jelentéseket mellékletként vagy hivatkozásként csatolják.

8.2.1.   Első elem: Összefoglalás

Az összefoglalás önállóan értelmezhető kell legyen, anélkül, hogy veszélyeztetné az eredményeket és – amennyiben a jelentés kitér azokra – a következtetéseket/ajánlásokat. Az összefoglalásnak ugyanazon átláthatósági, következetességi stb. követelményeknek kel megfelelnie, mint a részletes jelentésnek. Az összefoglalásnak legalább az alábbiakat tartalmaznia kell:

a vizsgálat céljának és alkalmazási körének fő elemei a vonatkozó korlátokkal és feltevésekkel együtt;

a rendszerhatár leírása;

az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilból és az EF-hatásvizsgálat elemeiből származó fő eredmények: ezeket az információk helyes felhasználását biztosító módon kell közzétenni;

adott esetben a környezet állapotának a korábbi időszakokhoz képest bekövetkezett javulása;

az adatminőségre, feltevésekre és értékítéletekre vonatkozó releváns nyilatkozatok;

a vizsgálat által elért eredmények, a megfogalmazott ajánlások és a megállapított következtetések ismertetése;

az eredményeket érintő bizonytalanság általános felmérése.

8.2.2.   Második elem: Fő jelentés

A fő jelentésnek (104) legalább az alábbi részeket tartalmaznia kell:

A vizsgálat célja:

A jelentéstétel kötelező elemei legalább az alábbiak:

tervezett alkalmazás(ok);

módszertani vagy az EF-hatáskategóriákat érintő korlátok;

a vizsgálat elvégzésének okai;

célközönség;

a vizsgálatnak közzétételre szánt összehasonlításokhoz és/vagy összehasonlító állításokhoz történő felhasználására vonatkozó szándék;

a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó, referenciaként szolgáló kategóriaszabályok;

a vizsgálat megrendelője.

A vizsgálat alkalmazási köre:

A vizsgálat alkalmazási köre részletesen meg kell határozza az elemzett rendszert, és ki kell térjen a rendszerhatárok kijelöléséhez alkalmazott általános módszerre. A vizsgálat alkalmazási köre továbbá magában kell foglalja az adatminőségi követelményeket is. Végül az alkalmazási körnek tartalmaznia kell a lehetséges környezeti hatások értékeléséhez alkalmazott módszerek, valamint annak ismertetését, hogy mely EF-hatáskategóriákat, módszereket, valamint normalizálási és súlyozási követelményeket veszik figyelembe.

A jelentéstétel kötelező elemei legalább az alábbiak:

az elemzés egysége és a referenciaáram;

rendszerhatárok, ideértve a kizárt életciklusszakaszokat, folyamatokat és adatszükségleteket, a belépő és kilépő energia és anyag számszerűsítését, a villamosenergia-termeléssel kapcsolatos feltevéseket, a felhasználási és az életciklus végéhez kapcsolódó szakaszokat;

a kizárások okai és potenciális jelentősége;

valamennyi feltevés és értékítélet, a megállapított feltevések indokolásával együtt;

az adatok reprezentativitása, az adatok megfelelősége és a szükséges adatok és információk típusai és forrásai;

a termékek környezeti lábnyomának hatáskategóriái, modelljei és mutatószámai;

normalizálási és súlyozási tényezők (ha alkalmaznak ilyeneket);

a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó modellezési tevékenység során felmerülő, a multifunkcionalitásból eredő problémák kezelése.

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil összeállítása és rögzítése:

A jelentéstétel kötelező elemei legalább az alábbiak:

az elemi folyamatokra (105) vonatkozó valamennyi gyűjtött adat leírása és dokumentálása;

adatgyűjtési eljárások;

a közzétett szakirodalom forrásai;

a lefelé irányuló szakaszokban mérlegelt felhasználási és az életciklus végéhez kapcsolódó forgatókönyvekre vonatkozó információk;

számítási eljárások;

az adatok hitelesítése, ideértve a hozzárendelési eljárások dokumentálását és indokolását;

ha történt érzékenyelemzés (106), azt bele kell foglalni a jelentésbe.

A PEF-hatásvizsgálat eredményeinek kiszámítása:

A jelentéstétel kötelező elemei többek között a következők:

a PEF-vizsgálat EF-hatásvizsgálati eljárása, számításai és eredményei;

a környezeti lábnyomra vonatkozó eredmények korlátai a PEF-vizsgálat meghatározott céljához és alkalmazási köréhez viszonyítva;

az EF-hatásvizsgálat eredményei és a meghatározott cél és alkalmazási kör közötti kapcsolat;

ha az alapértelmezett EF-hatáskategóriák valamelyikét nem vették figyelembe, a kizárás(oka)t a jelentésben indokolni kell;

ha eltértek az EF-hatásvizsgálat alapértelmezett módszereitől (ezt indokolni kell és a kiegészítő környezeti információknál fel kell tüntetni), a jelentéstétel kötelező elemei közé kell tartoznak az alábbiak is:

a figyelembe vett hatáskategóriák és hatáskategória-mutatószámok, ideértve kiválasztásuk okát és a forrásukra mutató hivatkozást;

az alkalmazott jellemzési modellek, jellemzési tényezők és módszerek – köztük valamennyi feltevés és korlát – ismertetése vagy az azokra történő hivatkozás;

az EF-hatáskategóriák, jellemzési modellek, jellemzési tényezők, normalizálás, csoportosítás és súlyozás tekintetében alkalmazott valamennyi értékítélet ismertetése vagy az azokra történő hivatkozás, valamint e felsorolt elemek alkalmazásának és az eredményekre, következtetésekre és ajánlásokra gyakorolt hatásának indokolása;

az EF-hatáskategóriák csoportosításainak ismertetése és indokolása;

a mutatószámok eredményeinek elemzése – például a más hatáskategóriák vagy kiegészítő környezeti információk alkalmazására vonatkozó érzékenység- és bizonytalansági elemzések –, ideértve az eredményekre gyakorolt hatásokat;

kiegészítő környezeti információk (ha vannak);

a termékeken belüli széntárolásra vonatkozó információk;

a késleltetett kibocsátásra vonatkozó információk;

a normalizálás előtt kapott adatok és mutatószámok;

alkalmazásuk esetén a normalizálási és súlyozási tényezők.

A PEF-eredmények értelmezése:

A jelentéstétel kötelező elemei többek között a következők:

az adatminőség értékelése;

teljesen átlátható értékválasztások, mögöttes okok és szakértői vélemények;

a környezeti szempontból kritikus pontok azonosítása;

bizonytalanság (legalább minőségi leírás);

következtetések, ajánlások, korlátok és fejlesztési lehetőségek.

8.2.3.   Harmadik elem: Melléklet

A melléklet célja, hogy a fő jelentést alátámasztó, fokozottan technikai jellegű elemeket dokumentálja. A mellékletnek a következőket kell tartalmaznia:

valamennyi feltevés leírása, ideértve azokat, amelyek bizonyítottan nem releváns feltevésnek minősülnek;

a kritikai átvizsgálásról szóló jelentés, ideértve (adott estben) a bíráló vagy felülvizsgálati munkacsoport nevét és intézményét, a kritikai átvizsgálást és az ajánlásokra adott válaszokat (ha vannak);

az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil (nem kötelező, ha bizalmasnak minősül, és a bizalmas jelentésben – lásd alább – külön közzéteszik);

a bírálók saját képesítésükről szóló nyilatkozata, amelyben feltüntetik az e PEF-útmutató 10.3. szakaszában meghatározott egyes követelmények tekintetében szerzett pontszámaikat.

8.2.4.   Negyedik elem: Bizalmas jelentés

A bizalmas jelentés a jelentéstétel nem kötelező eleme, amely azokat az adatokat (többek között nyers adatokat) és információkat kell tartalmazza, amelyek bizalmasak vagy védettek és nem tehetők közzé. A kritikai átvizsgálást végző bírálók számára bizalmas módon hozzáférhetővé kell tenni e jelentést.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A külső közzétételre szánt PEF-vizsgálatnak tartalmaznia kell a PEF-vizsgálatról szóló jelentést, amely szilárd alapot kell biztosítson a termékek környezetvédelmi jellemzőinek hosszú távon történő értékeléséhez, nyomon követéséhez és tervezett javításához. A PEF-vizsgálatról szóló jelentésnek legalább összefoglalást, fő jelentést és mellékletet kell tartalmaznia. Ezek magukban kell foglalják az ebben a fejezetben meghatározott elemeket. Lehetőség van további igazoló információk, például bizalmas jelentés hozzáadására.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos további követelmények

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban meg kell határozni és indokolni a 8. fejezetben ismertetett alapértelmezett jelentéstételi követelményektől való eltéréseket, valamint meg kell határozni és indokolni minden további jelentéstételi követelményt és/vagy megkülönböztetni azokat, amelyek például a PEF-vizsgálat alkalmazásaitól vagy a vizsgált termék típusától függnek. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban meg kell határozni, hogy az egyes kiválasztott életciklusszakaszokra vonatkozóan külön kell-e jelentést tenni a PEF-eredményekről.

9.   A TERMÉKEK KÖRNYEZETI LÁBNYOMÁNAK KRITIKAI ÁTVIZSGÁLÁSA

9.1.   Általános  (107)

A kritikai átvizsgálás nélkülözhetetlen a PEF-eredmények megbízhatóságának biztosításához és a PEF-vizsgálatok minőségének javításához.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A belső használatra szánt, a PEF-útmutatóval összhangban állóként megnevezett PEF-vizsgálatokat és a külső (például üzleti vagy fogyasztói célú) közzétételre szánt PEF-vizsgálatokat kritikai átvizsgálásnak kell alávetni, hogy biztosítsák a következőket:

a PEF-vizsgálat elvégzése során alkalmazott módszerek megfelelése ennek a PEF-útmutatónak;

a PEF-vizsgálat elvégzése során alkalmazott módszerek tudományos és technikai szempontból vett érvényessége;

a felhasznált adatok megfelelősége, ésszerűsége és összhangja a meghatározott adatminőségi követelményekkel;

a megállapított korlátok tükröződése az eredmények értelmezésében;

a vizsgálati jelentés átláthatósága, pontossága és következetessége.

9.2.   A felülvizsgálat típusa

A felülvizsgálat legmegfelelőbb típusa – amely biztosítja az előírt minimális minőségbiztosítási garanciákat – a független külső felülvizsgálat. Az elvégzett felülvizsgálat típusát a PEF-vizsgálat céljai és tervezett alkalmazásai alapján ajánlott meghatározni.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A vonatkozó szakpolitikai eszközök eltérő rendelkezése hiányában a külső közzétételre szánt (108) vizsgálatokat legalább egy független és képesített külső bíráló (vagy felülvizsgálati munkacsoport) által végzett kritikai átvizsgálásnak kell alávetni. A közzétételre szánt összehasonlító állítások alátámasztására irányuló PEF-vizsgálat a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó releváns kategóriaszabályokon kell alapuljon, és egy három képesített külső bírálóból álló független testület el kell végezze annak kritikai átvizsgálását. A belső használatra szánt, a PEF-útmutatóval összhangban állóként megnevezett PEF-vizsgálatokat legalább egy független és képesített külső bíráló (vagy felülvizsgálati munkacsoport) által végzett kritikai átvizsgálásnak kell alávetni.

Az elvégzett felülvizsgálat típusát a PEF-vizsgálat céljai és tervezett alkalmazásai alapján ajánlott meghatározni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokkal kapcsolatos követelmény

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a közzétételre szánt összehasonlító állításokhoz felhasználandó PEF-vizsgálatokra vonatkozó felülvizsgálati követelményeket (például azt, hogy elegendő-e egy legalább három független, képesített külső bíráló által végzett felülvizsgálat).

9.3.   A bíráló képesítése

A lehetséges bírálók alkalmasságának értékelése olyan minősítési rendszeren alapul, amely figyelembe veszi a bírálói és ellenőri tapasztalatokat, a PEF- vagy életciklus-értékelési módszertant és gyakorlatot és a kapcsolódó technológiák, folyamatok vagy a vizsgált termék(ek) által képviselt más tevékenységek ismeretét. A 8. táblázat bemutatja a kompetenciák és tapasztalatok egyes releváns témaköreire vonatkozó minősítési rendszert.

A tervezett alkalmazással összefüggő eltérő rendelkezés hiányában a minimumkövetelmény a bírálónak a minősítési rendszeren alapuló saját nyilatkozata.

8.   táblázat

Minősítési rendszer a jogosult bírálók/felülvizsgálati munkacsoportok számára

 

Pontszám (pontok)

 

Témakör

Kritériumok

0

1

2

3

4

Kötelező kritériumok

Felülvizsgálati, ellenőrzési és auditgyakorlat

Tapasztalat (év) (109)

0–2

3–4

5–8

9–14

>14

Felülvizsgálatok száma (110)

0–2

3–5

6–15

16–30

>30

Életciklus-értékelési módszertan és gyakorlat

Tapasztalat (év) (111)

0–2

3–4

5–8

9–14

>14

Életciklus-értékelési tevékenységben való részvétel „alkalmai"

0–4

5–8

9–15

16–30

>30

A PEF-vizsgálat szempontjából releváns technológiák vagy más tevékenységek

A magánszférában szerzett tapasztalat (év) (112)

0–2

(az előző 10 évben)

3–5

(az előző 10 évben)

6–10

(az előző 20 évben)

11–20

>20

A közszférában szerzett tapasztalat (év) (113)

0–2

(az előző 10 évben)

3–5

(az előző 10 évben)

6–10

(az előző 20 évben)

11–20

>20

Egyéb (114)

Felülvizsgálati, ellenőrzési és auditgyakorlat

Az audithoz kapcsolódó nem kötelező pontszámok

2 pont: Legalább egy környezetvédelmi terméknyilatkozat(EPD)-rendszer, az ISO 14001 szabvány vagy más környezetvédelmi vezetési rendszer harmadik félnek minősülő bírálójaként szerzett akkreditáció.

1 pont: Környezeti auditálásról szóló tanfolyamon való részvétel (legalább 40 óra).

1 pont: Legalább egy (életciklus-értékelési vizsgálatokkal vagy más környezeti alkalmazásokkal foglalkozó) felülvizsgálati munkacsoport elnöke.

1 pont: Környezeti auditálási tanfolyam képesített oktatója.

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó követelmény

A PEF-vizsgálat kritikai átvizsgálását a tervezett alkalmazás követelményeinek megfelelően kell elvégezni. Eltérő rendelkezés hiányában a bírálói vagy felülvizsgálati munkacsoporti minősítéshez szükséges legalacsonyabb pontszám hat pont, és ezen belül a három kötelező kritérium (azaz az ellenőrzési és auditálási gyakorlat, az életciklus-értékelési módszertan és gyakorlat és a PEF-vizsgálat szempontjából releváns technológiák vagy más tevékenységek) mindegyike esetében legalább egy pont. Az egyének kritériumonként külön pontokat kell szerezzenek, míg a munkacsoportok esetében a különböző kritériumok tekintetében szerzett pontok összesíthetők. A bírálóknak vagy a felülvizsgálati csoport tagjainak nyilatkozniuk kell saját képesítésükről, feltüntetve az egyes kritériumok tekintetében szerzett pontjaikat és az elért teljes pontszámot. Ez a saját nyilatkozat a termékek környezeti lábnyomáról szóló jelentés részét kell képezze.

10.   BETŰSZAVAK ÉS RÖVIDÍTÉSEK

ADEME

Agence de l'Environnement et de la Maîtrise de l'Energie

B2B

Üzleti

B2C

Fogyasztói

BSI

British Standards Institution

CF

Jellemzési tényező (Characterisation Factor)

CFC-k

Klórozott-fluorozott szénhidrogének

CPA

A termékek tevékenység szerinti statisztikai osztályozása (Statistical Classification of Product Activity)

DQR

Adatminőség-értékelés (Data Quality Rating)

EF

Környezeti lábnyom

ELCD

Életciklus-adatok európai referencia-adatbázisa (European Reference Life Cycle Database)

EMAS

Környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer

EMS

Környezetvédelmi vezetési rendszer

EoL

Életciklus végéhez kapcsolódó (End-of-Life)

EPD

Környezetvédelmi terméknyilatkozat (Environmental Product Declaration)

GRI

Global Reporting Initiative

ILCD

Életciklus-adatok nemzetközi referencia-rendszere (International Reference Life Cycle Data System)

IPCC

Éghajlat-változási Kormányközi Testület

ISIC

Gazdasági tevékenységek nemzetközi ágazati osztályozási rendszere (International Standard Industrial Classification)

ISO

Nemzetközi Szabványügyi Szervezet

IUCN

Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature and Natural Resources)

KHV

Környezeti hatásvizsgálat

LCA

Életciklus-értékelés (Life Cycle Assessment)

LCI

Életciklus-leltár (Life Cycle Inventory)

LCIA

Életciklus-hatásvizsgálat (Life Cycle Impact Assessment)

LCT

Életciklus-alapú szemlélet (Life Cycle Thinking)

NACE

Az uniós gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere (Nomenclature Générale des Activités Economiques dans les Communautés Européennes)

OEF

Szervezeti környezeti lábnyom (Organisation Environmental Footprint)

PAS

Nyilvánosan hozzáférhető előírások (Publicly Available Specification)

PCR

Termékkategória-szabály (Product Category Rule)

PEFCR

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály (Product Environmental Footprint Category Rule)

ÜHG

Üvegházhatású gáz

WBCSD

Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (World Business Council for Sustainable Development)

WRI

Világ Erőforrásai Intézet (World Resources Institute)

11.   SZÓSZEDET

A környezeti lábnyom hatáskategóriája (EF-hatáskategória)– Az erőforrás-felhasználás vagy a környezeti hatás osztálya, amelyre az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil adatai vonatkoznak.

A környezeti lábnyom hatáskategóriájának (EF-hatáskategória) mutatószáma– Egy EF-hatáskategória számszerűsíthető megjelenítése (az ISO 14000:2006 szabvány alapján).

A környezeti lábnyomra vonatkozó (EF-)hatásvizsgálat módszere– Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil adatainak a valamely érintett környezeti hatáshoz való hozzájárulás mértékeként történő mennyiségi kifejezésére szolgáló eljárás.

A talaj szervesanyag-tartalma– A talaj szervesanyag-tartalmának mérőszáma. Növényekből és állatokból származik, és az el nem halt anyagok kivételével magában foglalja a talajban található összes szerves anyagot.

A teljes életciklus (bölcsőtől a sírig)– Egy termék életciklusa, amibe beletartozik a nyersanyag-kitermelési, a feldolgozási, a forgalmazási, a tárolási, a felhasználási és az ártalmatlanítási vagy újrahasznosítási szakasz. Az életciklus valamennyi szakasza esetében figyelembe kell venni az összes releváns bemenetet és kimenetet.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok– Terméktípus-specifikus, életcikluson alapuló szabályok, amelyek a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatokra irányuló általános módszertani útmutatót egy adott termékkategória szintjére vonatkozó további pontosításokkal egészítik ki. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok segíthetnek abban, hogy a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat középpontjába a legjelentősebb szempontok és paraméterek kerüljenek, így hozzájárulhatnak a relevancia, a megismételhetőség és a következetesség javításához.

Adatminőség– Az adatok azon tulajdonságai, amelyek az előírt követelmények teljesítésére való alkalmasságukhoz kapcsolódnak (ISO 14040:2006 szabvány). Az adatok minősége számos szempontot foglal magában, például a technológiai, földrajzi és időbeli reprezentativitást, valamint a leltárban szereplő adatok teljességét és pontosságát.

Albontás– A többfunkciós folyamatok vagy létesítmények bontása az egyes folyamatok vagy létesítmények kimeneteihez közvetlenül kapcsolódó bemenő áramok elkülönítése céljából. Az egyes folyamatok esetében megvizsgálják, hogy a folyamat bontható-e. Amennyiben lehetséges az albontás, csak az érintett termékekhez/szolgáltatásokhoz közvetlenül hozzárendelhető elemi folyamatokra vonatkozó leltáradatokat ajánlott összegyűjteni.

Áramlási diagram– Az értékelés tárgyát képező termék életciklusának egy vagy több feldolgozási szakaszában létrejövő áramok sematikus ábrázolása.

Átlagolt adat– Közvetlen adatok termeléssel súlyozott átlagértéke.

Az elemzés egysége– Az elemzés egysége meghatározza az értékelés alatt álló termék által biztosított funkció(k) és/vagy szolgáltatás(ok) minőségi és mennyiségi szempontjait; az elemzés egységének meghatározása választ ad a „mi?”, „mennyi?”, „mennyire jól?” és „mennyi ideig?” kérdésekre.

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil eredményei– Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil rendszerhatárokon átlépő áramokat rögzítő eredményei, amelyek az EF-hatásvizsgálatok kiindulópontjául szolgálnak.

Az üzem elhagyása utáni életciklus (kaputól a sírig)– részleges termékellátási lánc, amely a forgalmazási, tárolási, felhasználási és ártalmatlanítási vagy újrahasznosítási szakaszokra terjed ki.

Az üzem elhagyásáig tartó életciklus (bölcsőtől a kapuig)– A nyersanyag-kitermeléstől (bölcső) a gyártó „kapujáig” tartó részleges termékellátási lánc. Nem tartozik ide az ellátási lánc forgalmazási, tárolási és felhasználási szakasza, valamint az életciklus végéhez kapcsolódó szakasz.

Az üzemen belüli életciklus (kaputól a kapuig)– részleges termékellátási lánc, amely a terméken kizárólag egy adott szervezeten vagy telephelyen belül elvégzett folyamatokat vizsgálja.

Bemenet– Egy elemi folyamatba belépő termék, anyag vagy energiaáram. A termékek és anyagok többek között nyersanyagok, közbenső termékek és társtermékek (ISO 14040:2006 szabvány).

Bizonytalanságelemzés– A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat eredményeit érintő, az adatok változatosságából és a választáshoz kapcsolódó bizonytalanságból eredő bizonytalanság értékelésére szolgáló eljárás.

Elemi áramok– Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban az elemi áramok „a vizsgált rendszerbe belépő olyan anyagot vagy energiát” jelölnek, „amely az ember által végzett előzetes átalakítás nélkül a környezetből származik, illetve a vizsgált rendszerből kilépő olyan anyagot vagy energiát, amelyet az ember által végzett későbbi átalakítás nélkül engednek ki a környezetbe” (ISO 14040 szabvány, 3.12. pont). Az elemi áramok közé tartoznak például azok a természetből származó erőforrások vagy levegőbe, vízbe és talajba irányuló kibocsátások, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az EF-hatáskategóriák jellemzési tényezőihez.

Elemi folyamat– Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilon belül figyelembe vett azon legkisebb egység, amelynek tekintetében a bemeneti és kimeneti adatokat számszerűsítik (az ISO 14040:2006 szabvány alapján).

Életciklus– Egy termékrendszer egymást követő és egymással kapcsolatban álló szakaszai a nyersanyagbeszerzéstől vagy a természeti erőforrásokból történő előállítástól a végső ártalmatlanításig (ISO 14040:2006 szabvány).

Életciklus-alapú szemlélet– A termékhez kapcsolódó erőforrásáramokat és környezeti beavatkozásokat az ellátási lánc szempontjából veszi figyelembe, ideértve valamennyi szakaszt a nyersanyagbeszerzéstől a feldolgozáson, a forgalmazáson és a felhasználáson át az életciklus végéhez kapcsolódó folyamatokig, valamint valamennyi vonatkozó környezeti hatást (ahelyett, hogy egyetlen adott kérdésre összpontosítana).

Életciklus-értékelés (LCA)– Az egyes termékrendszerek életciklusához kapcsolódó bemenet és kimenet, illetve a lehetséges környezeti hatások összeállítása és kiértékelése (ISO 14040:2006 szabvány).

Életciklus-hatásvizsgálat (LCIA)– Az életciklus-értékelés szakasza, amelynek célja a teljes életciklus során egy rendszerre gyakorolt lehetséges környezeti hatások nagyságának és jelentőségének megértése és vizsgálata (ISO 14040:2006 szabvány). Az életciklus-hatásvizsgálat alkalmazott módszerei hatásjellemzési tényezőket biztosítanak az elemi áramok tekintetében, hogy a hatást korlátozott számú középponti és/vagy kármutatószámban összesítsék.

Erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil– A vizsgált termékellátási lánc egyes szakaszaival összefüggő bemenetek és kimenetek megjelenítése céljából összegyűjtött adatok leltára. Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil összeállítása a nem elemi áramok (azaz az összetett áramok) elemi áramokká alakításával válik teljessé.

Erőforrás-kimerítés– EF-hatáskategória, amely a megújuló vagy nem megújuló, biotikus vagy abiotikus természeti erőforrások felhasználását jelöli.

Érzékenységelemzés– A módszerekkel és az adatokkal kapcsolatos választások által a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat eredményeire gyakorolt hatások becslésére szolgáló szisztematikus eljárások (az ISO 14040:2006 szabvány alapján).

Eutrofizáció– A szennyvizek kivezetéséből és a trágyázott termőterületről származó tápanyagok (főként a nitrogén és a foszfor) felgyorsítják az algák és más vízi növényzet növekedését. A szerves anyag lebomlása oxigénigényes, ami oxigénhiányhoz, és egyes esetekben halpusztuláshoz vezet. Az eutrofizáció a kibocsátott anyagok mennyiségét az elpusztult biomassza lebomlásához szükséges oxigén mennyiségében kifejezett közös mérőszámként jeleníti meg.

Extrapolált adatok– Egy adott folyamatból származó adatok, amelyeket – feltételezve, hogy megfelelően reprezentatívak – egy olyan hasonló folyamat leírásához használnak, amelyhez nem állnak rendelkezésre adatok.

Felfelé irányuló (upstream)– A beszerzett termékek/szolgáltatások ellátási láncában a rendszerhatáron való belépést megelőzően történő.

Fogyasztói (B2C)– A vállalatok és a fogyasztók, például a kiskereskedők és a fogyasztók közötti ügyletek. Az ISO 14025:2006 szabvány szerint a fogyasztó a „társadalom azon tagja, aki személyes célra árut, vagyontárgyat vagy szolgáltatást vásárol vagy használ”.

Fotokémiai ózonképződés– EF-hatáskategória, amely a troposzféra talajszintjén az illékony szerves vegyületek és a szén-monoxid nitrogén-oxidok és napfény jelenlétében történő fotokémiai oxidációja által előidézett ózonképződés mértékét jelöli. A talajszinti troposzferikus ózon magas koncentrációja szerves anyagokkal reakcióba lépve károsítja a növényzetet, az ember légútjait és az ember által készített anyagokat.

Főfolyamatok– A termék életciklusának azon folyamatai, amelyek esetében az adatokhoz való közvetlen hozzáférés lehetséges. A főfolyamatokhoz tartoznak például a gyártó telephelye és a gyártó vagy alvállalkozói által működtetett más folyamatok (például áruszállítás, központi irodai szolgáltatások stb.).

Földhasználat– EF-hatáskategória, amely a földterület különböző tevékenységek, úgymint mezőgazdaság, útépítés, lakásépítés, bányászat stb. általi használatára (elfoglalására) és átalakítására vonatozik. A területfoglalás esetében figyelembe veszik a földhasználat hatásait, az érintett terület nagyságát és a használat időtartamát (a minőségi változások területtel és időtartammal szorzott értéke). A föld átalakítása esetében a föld tulajdonságaiban bekövetkezett változás mértékét és az érintett terület nagyságát mérlegelik (a minőségi változások területtel szorzott értéke).

Generikus adatok– Nem közvetlenül gyűjtött, mért vagy becsült, hanem harmadik fél életciklus-leltárának adatbázisából vagy más olyan forrásból származó adatok, amelyek megfelelnek a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó módszer adatminőségi előírásainak.

Globális felmelegedési potenciál– Egy üvegházhatású gáz sugárzási kényszert befolyásoló képessége egy referenciaanyag (például szén-dioxid-egyenérték egységek) és egy meghatározott időtartam (például 20 GWP, 100 GWP és 500 GWP 20, 100, illetve 500 évre) értékében kifejezve. Ez a globális átlagos felszíni hőmérséklet változásainak és ezek nyomán a különböző éghajlati paraméterek, valamint azok hatásai változásainak, például a viharok gyakoriságának és intenzitásának, az esőzési intenzitásnak, az árvizek gyakoriságának stb. befolyásolására való képességet jelöli.

Háttérfolyamatok– A termék életciklusának azon folyamatai, amelyek esetében az adatokhoz való közvetlen hozzáférés nem lehetséges. Például az életciklus felfelé irányuló folyamatainak többsége, és általában valamennyi lefelé irányuló folyamat a háttérfolyamatok részének minősül.

Hozzárendelés– A multifunkcionalitás problémájának megoldására szolgáló megközelítés. A hozzárendelés „egy folyamat vagy egy termékrendszer bemenő és kimenő áramainak a vizsgált termékrendszer és egy vagy több másik termékrendszer közötti megosztása” (ISO 14040:2006 szabvány).

Hulladék– Olyan anyagok és tárgyak, amelyeket birtokosa ártalmatlanítani kíván vagy köteles (ISO 14040:2006 szabvány).

Humán toxicitás – nem rákkeltő– EF-hatáskategória, amelybe a levegő belélegzése, étel/víz fogyasztása vagy a bőrön keresztül való felszívódás útján felvett mérgező anyagok által az emberi egészségre gyakorolt káros hatások tartoznak, feltéve, hogy ezek nem szállópor/belélegzett szervetlen anyagok vagy ionizáló sugárzás által okozott, nem rákkeltő hatások.

Humán toxicitás – rákkeltő– EF-hatáskategória, amelybe a levegő belélegzése, étel/víz fogyasztása vagy a bőrön keresztül való felszívódás útján felvett mérgező anyagok által az emberi egészségre gyakorolt, rákos megbetegedésekhez kapcsolódó káros hatások tartoznak.

III. típusú környezetvédelmi nyilatkozat– Előre meghatározott paraméterek felhasználásával számszerűsített környezeti adatokat, és adott esetben kiegészítő környezeti információkat biztosító környezetvédelmi nyilatkozat (ISO 14025:2006 szabvány). Az előre meghatározott paraméterek az ISO 14040 szabványsorozaton alapulnak, amely az ISO 14040 és ISO 14044 szabványból áll.

Időszakos széntárolás– Ha egy termék csökkenti a légkörben található ÜHG-k koncentrációját vagy negatív kibocsátást eredményez azáltal, hogy kivonja és bizonyos ideig tárolja a szenet.

Ionizáló sugárzás, emberi egészség– EF-hatáskategória, amelybe a radioaktív kibocsátások által az emberi egészségre gyakorolt káros hatások tartoznak.

Jellemzés– Az egyes osztályozott bemenetek/kimenetek által a megfelelő EF-hatáskategóriájukhoz történő hozzájárulás nagyságának kiszámítása, és e hozzájárulások összesítése az egyes kategóriákon belül. Ehhez a leltárban szereplő adatokat lineárisan meg kell szorozni az egyes érintett anyagokhoz és EF-hatáskategóriákhoz tartozó jellemzési tényezőkkel. Például az „éghajlatváltozás” elnevezésű EF-hatáskategória esetében a referenciaanyag a szén-dioxid, a referenciaegység pedig a kilogramm szén-dioxid-egyenérték.

Jellemzési tényező– Egy jellemzési modellből származó olyan tényező, amelynek alkalmazásával egy erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil hozzárendelt eredményét az EF-hatáskategória mutatószámának közös egységévé alakítják (az ISO 14040:2006 szabvány alapján).

Késleltetett kibocsátás– Az egyszeri kibocsátással szemben a hosszabb időn keresztül megvalósuló kibocsátásokat jelenti, például hosszú élettartam vagy a végső ártalmatlanítás szakaszai során.

Kiegészítő környezeti információ– A környezeti lábnyom hatáskategóriái, valamint a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó eredmények mellett kiszámított és közzétett más környezeti mutatók.

Kiengedés– Anyagok levegőbe történő kibocsátása, valamint vízbe és talajba történő kiengedése (ISO 14040:2006 szabvány).

Kimenet– Egy elemi folyamatból kilépő termék, anyag vagy energiaáram. A termékek és anyagok többek között nyersanyagok, közbenső termékek, társtermékek és kibocsátások (ISO 14040:2006 szabvány).

Környezeti hatás – A környezet bármilyen– akár kedvező, akár kedvezőtlen – változása, amely részben vagy egészben a szervezet tevékenységéből, termékeiből vagy szolgáltatásaiból ered (EMAS rendelet).

Környezeti lábnyomra vonatkozó (EF-)hatásvizsgálat– A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó elemzés szakasza, amelynek célja a termék teljes életciklusának ideje alatt egy termékrendszerre gyakorolt lehetséges környezeti hatások nagyságának és jelentőségének megértése és értékelése (az ISO 14044:2006 szabvány alapján). Az EF-hatásvizsgálat módszerei hatásjellemzési tényezőket biztosítanak az elemi áramok tekintetében, hogy a hatást összesítve azt korlátozott számú középponti és/vagy kármutatószámban fejezzék ki.

Környezeti mechanizmus– Egy adott EF-hatáskategóriához tartozó fizikai, kémiai és biológiai folyamatok rendszere, amely az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil eredményeit az EF-kategóriák mutatószámaihoz kapcsolja (az ISO 14040:2006 szabvány alapján).

Környezeti tényező– A szervezet tevékenységeinek vagy termékeinek olyan eleme, amely hatással van, vagy hatással lehet a környezetre (EMAS rendelet).

Közbenső termék– Adott elemi folyamatból származó olyan kimenet, amely a rendszeren belül további átalakítást igénylő, más elemi folyamatok bemenetét képezi (ISO 14040:2006 szabvány).

Közvetett földhasználat-változás– Amikor egy adott földhasználat iránti igény változásokat okoz a rendszer határain kívül, azaz más típusú földhasználatban. Ezek a közvetett hatások főként a föld iránti igény gazdasági modellezése vagy a tevékenységek világszinten történő áthelyezésének modellezése segítségével mutathatók ki. E modellek legfőbb hátránya az, hogy tendenciákra épülnek, amelyek azonban nem feltétlenül tükrözik a jövőbeli fejleményeket. Általában politikai döntések alapjául szolgálnak.

Közvetlen adatok– Egy adott létesítmény vagy létesítménycsoport tevékenységeit leíró, közvetlenül mért vagy gyűjtött adatok. Más néven „elsődleges adatok”.

Közvetlen földhasználat-változás– Egy adott típusú földhasználatról egy másik típusra való átállás, amely egyetlen földterületen történik, és másik rendszerben nem okoz változást.

Közvetlenül hozzárendelhető– A meghatározott rendszerhatáron belül létrejövő valamely folyamat, tevékenység vagy hatás.

Kritikai átvizsgálás– A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat és a termékek környezeti lábnyomáról szóló ezen útmutató elvei és előírásai, valamint (amennyiben elérhetők) a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok közötti következetesség biztosítására irányuló folyamat (az ISO 14040:2006 szabvány alapján).

Lefelé irányuló (downstream)– A termékellátási lánc említett pontjánál később, annak alsóbb szakaszain történő.

Leíró-jellemző – Az átlagos körülmények statikus – a piac által közvetített hatásokat kizáró– megjelenítésére szolgáló folyamatalapú modellezésre utal.

Mellékfunkció– Azonos elemi folyamatból vagy termékrendszerből eredő két vagy több funkció egyike.

Multifunkcionalitás– Amennyiben egy folyamat vagy létesítmény egynél több funkciót tölt be, azaz számos árut és/vagy szolgáltatást („társtermékeket”) hoz létre, az „többfunkciós”. Ezekben az esetekben a folyamathoz kapcsolódó valamennyi bemenetet és kibocsátást módszeresen meg kell osztani a vizsgált termék és a többi társtermék között.

Nem elemi (vagy összetett) áramok– Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban a nem elemi áramok közé tartozik egy rendszer valamennyi olyan bemenete (például villamos energia, anyagok, szállítási folyamatok) és kimenete (például hulladék, melléktermékek), amelyek elemi áramokká történő alakításához további modellezési lépések szükségesek.

Normalizálás– A jellemzést követő, nem kötelező lépés a normalizálás, amelynek során az EF-hatásvizsgálat eredményeit megszorozzák olyan normalizálási tényezőkkel, amelyek a valamely referenciaegységhez (például egy ország teljes területe vagy az átlagpolgár) tartozó leltár egészét képviselik. Az EF-hatásvizsgálat normalizált eredményei a vizsgált rendszer hatásainak relatív részesedését fejezik ki, referenciaegységenként megadva azoknak az egyes hatáskategóriákhoz való összes hozzájárulását. Az EF-hatásvizsgálat különböző hatástémakörökre vonatkozó normalizált eredményeit egymás mellett feltüntetve egyértelművé válik, hogy a vizsgált rendszer mely hatáskategóriákra van leginkább és legkevésbé hatással. Az EF-hatásvizsgálat normalizált eredményei csak az elemzett rendszernek a teljes hatáspotenciálhoz történő hozzájárulását tükrözik, az egyes kategóriákra vonatkozó teljes hatás súlyosságát/relevanciáját nem. A normalizált eredmények dimenzió nélküliek, de nem összeadhatók.

Nyersanyag– Egy termék előállításához használt alapanyag vagy másodlagos anyag (ISO 14040:2006 szabvány).

Osztályozás– A be- és kilépő anyag és energia erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban táblázatba foglalt értékeinek hozzárendelése EF-hatáskategóriákhoz aszerint, hogy az egyes anyagok potenciálisan milyen mértékben járulnak hozzá az egyes szóban forgó EF-hatáskategóriákhoz.

Ózonlebontás– EF-hatáskategória, amely a sztratoszferikus ózonnak az ózonlebontó anyagok, például a hosszú élettartamú klór- és brómtartalmú gázok (pl. CFC-k, HCFC-k, halonok) kibocsátásából eredő bomlását tükrözi.

Ökológiai lábnyom– „A lakosság által elfogyasztott erőforrások előállításához és a lakosság által termelt hulladék elnyeléséhez szükséges termőterület és vízi ökoszisztémák, a Földön való előfordulásuk helyétől függetlenül.” (Wackernagel és Rees, 1996.). A termékek környezeti lábnyomáról szóló útmutató szerint a környezeti lábnyom nem azonos a Wackernagel és Rees-féle ökológiai lábnyommal; a fő különbségeket a X. melléklet tartalmazza.

Ökotoxicitás– EF-hatáskategória, amelybe egy adott ökoszisztémára gyakorolt, az egyes fajokat károsító, valamint az ökoszisztéma szerkezetét és funkcióját megváltoztató mérgező hatások tartoznak. Az ökotoxicitás az ökoszisztéma egészségére közvetlen hatást gyakoroló anyagok kiengedése által okozott, számos különböző toxikológiai mechanizmus eredménye.

Összehasonlítás– Két vagy több terméknek a környezeti lábnyomuk tekintetében történő (grafikus vagy más jellegű) összehasonlítása, figyelembe véve azok környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályait, az összehasonlító állítás kivételével.

Összehasonlító állítás– A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat eredményein és a kísérő, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokon alapuló, a termékek magasabb értékére vagy egyenértékűségére vonatkozó, környezeti jellegű állítás (az ISO 14040:2006 szabvány alapján).

Rakteljesítmény– Egy jármű egy útra vonatkozó tényleges terhelésének aránya a teljes terheléshez vagy kapacitáshoz (például tömeg vagy térfogat) képest.

Referenciaáram– Egy adott termékrendszer folyamataiból származó kimenetek mértéke, amely az elemzés egysége által kifejezett funkció betöltéséhez szükséges (ISO 14040:2006 szabvány alapján).

Rendszerhatár– A vizsgálatban figyelembe vett, illetve abból kizárt szempontok meghatározása. Például a „bölcsőtől a koporsóig” típusú EF-elemzés esetében a rendszerhatárnak a nyersanyag-kitermeléstől a feldolgozási, forgalmazási, tárolási és felhasználási szakaszokon át az ártalmatlanítási vagy újrahasznosítási szakaszig valamennyi tevékenységet magában kell foglalnia.

Rendszerhatárábra– A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálathoz meghatározott rendszerhatár grafikus ábrázolása.

Savasodás– EF-hatáskategória, amely a savasodást okozó anyagok környezetbe kerüléséből eredő hatásokat foglalja magában. A nitrogén-oxidok, az ammónia és a kén-oxidok kibocsátása a gázok mineralizációja esetén hidrogénion(H+)-képződéshez vezet. A protonok alacsony pufferkapacitású területeken történő kiszabadulása fokozza a talajok és a víz savasodását, ami erdőpusztuláshoz és a tavak elsavasodásához vezet.

Súlyozás– A súlyozás egy további, de nem kötelező lépés, amely elősegítheti az elemzés eredményeinek értelmezését és közzétételét. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó eredményeket különböző súlyozási tényezőkkel szorozzák meg, amelyek a figyelembe vett hatáskategóriák észlelt viszonylagos jelentőségét tükrözik. A környezeti lábnyomra vonatkozó súlyozott eredmények az egyes hatáskategóriák között közvetlenül összehasonlíthatók, illetve valamennyi hatáskategóriát figyelembe véve egyetlen értékkel kifejezett általános hatásmutatószámban is összesíthetők. A súlyozáshoz a figyelembe vett EF-hatáskategóriák viszonylagos jelentőségével kapcsolatos értékítélet szükséges. Ezek a döntések szakértői vélemény, társadalomtudományi módszerek, kulturális/politikai nézőpontok vagy gazdasági megfontolások alapján hozhatók meg.

Szállópor/belélegzett szervetlen anyagok– EF-hatáskategória, amelybe a szállópor és előanyagainak (nitrogén-oxidok, kén-oxidok, ammónia) kibocsátása által az emberi egészségre gyakorolt káros hatások tartoznak.

Társtermék– Azonos elemi folyamatból vagy termékrendszerből származó két vagy több termék egyike (ISO 14040:2006 szabvány).

Termék– Bármely áru vagy szolgáltatás (ISO 14040:2006 szabvány).

Termékáram– Egy másik termékrendszerből belépő vagy oda kilépő termékek (ISO 14040:2006 szabvány).

Termékkategória– Egyenértékű funkciók betöltésére alkalmas termékek csoportja (ISO 14025:2006 szabvány).

Termékkategória-szabályok (PCR)– Egy vagy több termékkategóriához tartozó III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok kidolgozásakor alkalmazandó egyedi szabályok, követelmények és iránymutatások csoportja (ISO 14025:2006 szabvány).

Termékrendszer– Az elemi és termékáramokat magukban foglaló elemi folyamatok összessége, amely egy vagy több meghatározott funkciót tölt be és modellezi a termék életciklusát (ISO 14040:2006 szabvány).

Üzleti (B2B)– Vállalatok, például a gyártó és a nagykereskedő vagy a nagykereskedő és a kiskereskedő közötti ügyletek.

12.   HIVATKOZÁSOK

ADEME (2011): General principles for an environmental communication on mass market products (A tömegpiaci termékekről szóló környezeti szempontú közlemény általános elvei), BPX-30-323-0. Elérhető a http://www2.ademe.fr/servlet/getDoc?id=38480&m=3&cid=96 weboldalon

BSI (2011): PAS 2050:2011 szabvány, Specification for the assessment of the life cycle greenhouse gas emissions of goods and services (Az áruk és szolgáltatások életciklusa során bekövetkező üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékelésére vonatkozó előírások), BSI, London, 38. o.

CE Delft (2010): Biofuels: GHG impact of indirect land use change. (Bioüzemanyagok: A közvetett földhasználat-változásból eredő ÜHG-hatás.) Elérhető a http://www.birdlife.org/eu/pdfs/PPT_carbon_bomb_CE_delft.pdf weboldalon.

Az Európai Unió Tanácsa (2008): Council Conclusions on the "Sustainable Consumption and Production and Sustainable Industrial Policy Action Plan (A Tanács következtetései a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési tervről). http://www.eu2008.fr/webdav/site/PFUE/shared/import/1204_Conseil_Environnement/Council_conclusions_Sustainable_consumption_and_production_EN.pdf

Az Európai Unió Tanácsa (2010): Council conclusions on sustainable materials management and sustainable production and consumption: key contribution to a resource-efficient Europe (A Tanács következtetései a fenntartható anyaggazdálkodásról, a fenntartható termelésről és fogyasztásról: az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának előmozdítása).

http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/envir/118642.pdf

Dreicer M., Tort V. és Manen P. (1995): ExternE, Externalities of Energy, Vol. 5 Nuclear, Centre d'étude sur l'Evaluation de la Protection dans le domaine nucléaire (CEPN), szerkesztette az Európai Bizottság XII. Főigazgatósága, Tudomány, Kutatás és Fejlesztés, JOULE-program, Luxemburg.

Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont – Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézet (2010): International Reference Life Cycle Data System (ILCD) Handbook - General guide for Life Cycle Assessment - Detailed guidance. (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének (ILCD) kézikönyve – Általános útmutató az életciklus-értékeléshez – Részletes útmutatás). Első kiadás, 2010. március. ISBN 978-92-79-19092-6, doi: 10.2788/38479. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg.

Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont – Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézet (2010): International Reference Life Cycle Data System (ILCD) Handbook - Review schemes for Life Cycle Assessment (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének (ILCD) kézikönyve – Az életciklus-értékelés felülvizsgálati rendszerei). Első kiadás, 2010. március. ISBN 978-92-79-19094-0, doi: 10.2788/39791. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg.

Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont – Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézet (2010): International Reference Life Cycle Data System (ILCD) Handbook - Framework and Requirements for Life Cycle Impact Assessment Models and Indicators. (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének (ILCD) kézikönyve – Az életciklus-hatásvizsgálat modelljeinek és mutatószámainak kerete, valamint az azokkal kapcsolatos követelmények). Első kiadás, 2010. március. ISBN 978-92-79-17539-8, doi: 10.2788/38719. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg.

Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont – Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézet (2010): International Reference Life Cycle Data System (ILCD) Handbook – Nomenclature and other conventions. (Az életciklus-adatok nemzetközi referencia-adatrendszerének (ILCD) kézikönyve – Nómenklatúra és más névformátumok). Első kiadás, 2010. március. ISBN 978-92-79-15861-2, doi: 10.2788/96557. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg.

Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont – Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézet (2011a): International Reference Life Cycle Data System (ILCD) Handbook – Recommendations based on existing environmental impact assessment models and factors for Life Cycle Assessment in a European context. (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének (ILCD) kézikönyve – A meglévő környezeti hatásvizsgálati modelleken és tényezőkön alapuló ajánlások az európai összefüggésben végzett életciklus-hatásértékéléshez). Az Európai Unió Kiadóhivatala, kiadása folyamatban.

Európai Bizottság – Közös Kutatóközpont – Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézet (2011b): Analysis of Existing Environmental Footprint Methodologies for Products and Organizations: Recommendations, Rationale, and Alignment (A termékek és szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó meglévő módszertanok elemzése: ajánlások, indokok és összehangolás, kiadása folyamatban).

http://ec.europa.eu/environment/eussd/corporate_footprint.htm

Európai Bizottság (2010): A Bizottság határozata (2010. június 10.) a 2009/28/EK irányelv V. mellékletének alkalmazásában a talajban lévő kötöttszén-készletek kiszámításával kapcsolatos iránymutatásról (az értesítés a C(2010) 3751. számú dokumentummal történt). Az Európai Unió Hivatalos Lapja, Brüsszel.

Európai Bizottság (2011): Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve, COM(2011) 571.

Európai Bizottság (2012): Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács irányelve a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásról szóló 2009/28/EK irányelv módosításáról. COM(2012) 595 final. Brüsszel.

Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa (2009): Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, Brüsszel.

Európai Unió (2009): Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelve a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról. Az Európai Unió Hivatalos Lapja.

Eurostat: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/environment/data/main_tables

Frischknecht R., Steiner R. és Jungbluth N. (2008): The Ecological Scarcity Method – Eco-Factors 2006. A method for impact assessment in LCA. (Az ökológiai szűkösség módszere – Ökotényezők, 2006. Az életciklus-értékelés részét képező hatásvizsgálat módszere). Environmental studies, 0906. sz. Federal Office for the Environment (FOEN), Bern. 188. o.

Global Footprint Network (2009): Ecological Footprint Standards 2009. (Az ökológiai lábnyomra vonatkozó szabványok – 2009.) Elérhető a http://www.footprintnetwork.org/images/uploads/Ecological_Footprint_Standards_2009.pdf weboldalon.

Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) (2007): IPCC Climate Change Fourth Assessment Report: Climate Change 2007. (Az IPCC éghajlatváltozásról szóló negyedik hatásvizsgálati jelentése: Éghajlatváltozás 2007.) http://www.ipcc.ch/ipccreports/assessments-reports.htm

Éghajlat-változási Kormányközi Testület - IPCC (2003): IPCC Good Practice Guidance for Land Use, Land-Use Change and Forestry, (Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület földhasználatra, földhasználat-változásra és erdőgazdálkodásra vonatkozó helyes gyakorlatáról szóló jelentése), Éghajlat-változási Kormányközi Testület, Hayama

Éghajlat-változási Kormányközi Testület - IPCC (2006): IPCC Guidelines for National Greenhouse Gas Inventories: Volume 4 Agriculture, Forestry and Other Land Use, (Az IPCC által az üvegházhatású gázok kibocsátásának nemzeti jegyzékei tekintetében kiadott iránymutatások: 4. kötet, Mezőgazdaság, erdőgazdálkodásból és egyéb földhasználat), IGES, Japán.

ISO 14025:2006 Nemzetközi szabvány – Környezeti címkék és nyilatkozatok – III. típusú környezeti nyilatkozat – Alapelvek és eljárások. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, Genf, Svájc.

ISO 14040:2006 Nemzetközi szabvány – Környezetvédelmi vezetés – Életciklus-értékelés – Alapelvek és keret. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, Genf, Svájc.

ISO 14044:2006 Nemzetközi szabvány – Környezetvédelmi vezetés – Életciklus-értékelés – Alapelvek és iránymutatások. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, Genf, Svájc.

Milà i Canals L., Romanyà J. és Cowell S.J. (2007): Method for assessing impacts on life support functions (LSF) related to the use of ‘fertile land’ in Life Cycle Assessment (LCA). (Az életciklus-értékelésen belüli „termőföld”-használathoz kapcsolódó, a létfenntartó funkciókra gyakorolt hatások értékelésére szolgáló módszer). Journal of Cleaner Production, 15. sz., 1426–1440. o.

PAS 2050 szabvány (2011). Specification for the assessment of the life cycle greenhouse gas emissions of goods and services (Az áruk és szolgáltatások életciklusa során bekövetkező üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékelésére vonatkozó előírások). Elérhető a http://www.bsigroup.com/en/Standards-and-Publications/How-we-can-help-you/Professional-Standards-Service/PAS-2050/ weboldalon.

Rabl A. és Spadaro J.V. (2004): A RiskPoll szoftver, 1.051. verzió (2004. augusztus). http://www.arirabl.com

Rosenbaum R.K., Bachmann T.M., Gold L.S., Huijbregts M.A.J., Jolliet O., Juraske R., Köhler A., Larsen H.F., MacLeod M., Margni M., McKone T.E., Payet J., Schuhmacher M., van de Meent D. és Hauschild M.Z. (2008): USEtox – The UNEP-SETAC toxicity model: recommended characterisation factors for human toxicity and freshwater ecotoxicity in Life Cycle Impact Assessment. (USEtox – Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) és a Környezettoxikológiai és Kémiai Társaság (SETAC) toxicitási modellje: az életciklus-hatásvizsgálaton belül a humán toxicitásra és édesvízi ökotoxicitásra vonatkozóan ajánlott jellemzési tényezők). International Journal of Life Cycle Assessment, 13. évf., 7. sz.., 532–546.o., 2008.

Seppälä J., Posch M., Johansson M. és Hettelingh J.P. (2006): Country-dependent Characterisation Factors for Acidification and Terrestrial Eutrophication Based on Accumulated Exceedance as an Impact Category Indicator (A savasodáshoz és szárazföldi eutrofizációhoz tartozó, halmozott túllépésen – mint hatáskategória-mutatószámon – alapuló országspecifikus jellemzési tényezők). International Journal of Life Cycle Assessment, 11. évf., 6. sz..: 403–416. o.

Struijs J., Beusen A., van Jaarsveld H. és Huijbregts M.A.J. (2009): Aquatic Eutrophication. Chapter 6 (Vízi eutrofizáció, 6. fejezet), in: Goedkoop M., Heijungs R., Huijbregts M.A.J., De Schryver A., Struijs J., Van Zelm R. (2009): ReCiPe 2008 - A life cycle impact assessment method which comprises harmonised category indicators at the midpoint and the endpoint level. Report I: Characterisation factors. (ReCiPe 2008 – Az életciklus-hatásvizsgálat harmonizált középponti és végponti kategória-mutatószámokat tartalmazó módszere, I. jelentés: Jellemzési tényezők), első kiadás.

Van Oers L., de Koning A., Guinee J.B. és Huppes G. (2002): Abiotic Resource Depletion in LCA. (Abiotikus erőforrások kimerítése az életciklus-értékelésen belül), Út- és Vízépítési Intézet, Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, Amsterdam.

Van Zelm R., Huijbregts M.A.J., Den Hollander H.A., Van Jaarsveld H.A., Sauter F.J., Struijs J., Van Wijnen H.J. és Van de Meent D. (2008): European characterisation factors for human health damage of PM10 and ozone in life cycle impact assessment. (A szálló por [PM10] és az ózon emberi egészséget károsító hatására vonatkozó európai jellemzési tényezők az életciklus-hatásvizsgálatban). Atmospheric Environment, 42. sz., 441–453. o..

Meteorológiai Világszervezet (WMO) (1999): Scientific Assessment of Ozone Depletion: 1998. Global Ozone Research and Monitoring Project - Report No. 44, (Az ózonlebontás tudományos értékelése: 1998. Globális ózonkutatási és nyomonkövetési projekt – 44. sz. jelentés). ISBN 92-807-1722-7, Genf

Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) (2011): Product Life Cycle Accounting and Reporting Standard. Greenhouse Gas Protocol. (A termékéletciklussal kapcsolatos elszámolásra és jelentéstételre vonatkozó szabvány. Üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv), Világ Erőforrásai Intézet, USA, 144. o.

Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) (2004): Greenhouse Gas Protocol - Corporate Accounting and Reporting Standard (Üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv – A vállalati elszámolásra és jelentéstételre vonatkozó szabvány).

Világ Erőforrásai Intézet (WRI) és Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) (2011): Greenhouse Gas Protocol Corporate Value Chain (Scope 3) Accounting and Reporting Standard (Üvegházhatású gázokról szóló jegyzőkönyv – A vállalati értékláncokkal (3. alkalmazási kör) kapcsolatos elszámolásra és jelentéstételre vonatkozó szabvány).

I.   melléklet

A termékek környezeti lábnyomával és a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos fő kötelező követelmények összefoglalása

Az alábbi táblázat ismerteti a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó valamennyi kötelező („kell”) követelmény, valamint a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos valamennyi kiegészítő („kell”, „ajánlott” és „lehet” típusú) követelmény összefoglalását. Ezek részletes magyarázata megtalálható az útmutatónak a táblázat első oszlopában feltüntetett szakaszában.

9.   táblázat

A PEF-vizsgálatokra vonatkozó fő követelmények és a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok kidolgozásával kapcsolatos kiegészítő követelmények összefoglalása

Fejezet/szakasz

Kritériumok

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó követelmények

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok létrehozásával kapcsolatos kiegészítő követelmény

1.

Általános megközelítés

A PEF-vizsgálatnak életciklus-alapú szemléleten kell alapulnia.

 

1.1.

Alapelvek

Ezen útmutató felhasználói a PEF-vizsgálat elvégzése során be kell tartsák az alábbi alapelveket:

1.

Relevancia;

2.

Teljesség;

3.

Következetesség;

4.

Pontosság;

5.

Átláthatóság.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokkal kapcsolatos alapelvek:

1.

Kapcsolat a PEF-útmutatóval;

2.

A kiválasztott érdekelt felek bevonása;

3.

Az összehasonlíthatóságra törekvés.

2.1.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok szerepe

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok hiánya esetén az ezekben meghatározandó kulcsfontosságú területeket (az ebben a PEF-útmutatóban szereplő felsorolásnak megfelelően) a PEF-vizsgálatban pontosan meg kell határozni, meg kell indokolni, és azokról kifejezetten be kell számolni.

 

2.2.

Kapcsolat a meglévő termékkategória-szabályokkal

 

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályoknak – lehetőség szerint, és a különböző alkalmazási körülményeket szem előtt tartva – ajánlott összhangban lenniük a termékkategória-szabályokra vonatkozó, meglévő nemzetközi útmutatókkal.

2.3.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok szerkezete a termékek tevékenység szerinti osztályozása (CPA) alapján

 

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályoknak egy legalább két számjegyből álló CPA-kóddal meghatározott ágazaton kell alapulniuk (alapértelmezett lehetőség). A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok azonban lehetővé tehetnek (indokolt) eltéréseket (például három számjegyű kódot). Két számjegynél többre van szükség például egy ágazat összetettségének jelöléséhez. Amennyiben hasonló termékek esetében többféle előállítási útvonalat határoznak meg a termékek eltérő tevékenység szerinti osztályozásának alkalmazásával, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályoknak valamennyi ilyen osztályozást magukban kell foglalniuk.

3.1.

Célmeghatározás

A PEF-vizsgálat célmeghatározása során ki kell térni az alábbiakra:

tervezett alkalmazás(ok);

a vizsgálat elvégzésének okai és a döntés háttere;

célközönség;

az összehasonlítások és/vagy összehasonlító állítások közzétételére vonatkozó szándék;

a vizsgálat megrendelője;

felülvizsgálati eljárás (adott esetben).

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a PEF-vizsgálatra vonatkozó felülvizsgálati követelményeket.

4.1.

Az alkalmazási kör meghatározása

A PEF-vizsgálatok alkalmazási köre meghatározásának összhangban kell lennie a vizsgálat kijelölt céljaival és tartalmaznia kell az alábbiakat:

az elemzés egysége és a referenciaáram;

rendszerhatárok;

EF-hatáskategóriák;

feltevések és korlátok.

 

4.2.

Az elemzés egysége és a referenciaáram

A PEF-vizsgálat elemzési egységét az alábbi szempontok alapján kell meghatározni:

biztosított funkció(k)/szolgáltatás(ok): „mi”;

a funkció vagy szolgáltatás mértéke: „mennyi”;

a minőség elvárt szintje: „mennyire jól”;

a termék élettartama: „mennyi ideig”;

NACE-kód(ok).

A megfelelő referenciaáramot az elemzés egységéhez képest kell meghatározni. Az elemzés alátámasztása céljából gyűjtött bemeneti és kimeneti mennyiségi adatokat ezen áramhoz viszonyítva kell kiszámítani.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban meg kell határozni az elemzés egységét (egységeit).

4.3.

Rendszerhatárok

A rendszerhatárokat az ellátási láncra vonatkozó általános logika alapján kell meghatározni, ideértve valamennyi szakaszt a nyersanyag-kitermeléstől a feldolgozási, az előállítási, a forgalmazási, a tárolási és a felhasználás szakaszon keresztül a terméknek az életciklus végén történő kezeléséig (azaz a bölcsőtől a sírig), a vizsgálat tervezett alkalmazásának megfelelően. A rendszerhatárok a termékellátási lánchoz kapcsolódó valamennyi, az elemzés egységéhez viszonyított folyamatot magukban kell foglaljanak.

A rendszerhatárokon belüli folyamatokat főfolyamatokra (azaz a termék életciklusának azon központi folyamataira, amelyek esetében az adatokhoz való közvetlen hozzáférés lehetséges) és háttérfolyamatokra (azaz a termék életciklusának azon folyamataira, amelyek esetében az adatokhoz való közvetlen hozzáférés nem lehetséges) kell osztani.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a termékkategóriákra vonatkozó PEF-vizsgálatok rendszerhatárait, ideértve a kapcsolódó életciklusszakaszokat és -folyamatokat. A bölcsőtől a sírig típusú, alapértelmezett megközelítéstől való eltéréseket, például a közbenső termékek ismeretlen felhasználási vagy életciklusuk végéhez kapcsolódó szakaszának kizárását egyértelműen meg kell határozni és indokolni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a lefelé irányuló forgatókönyveket, hogy biztosítsák a PEF-vizsgálatok egymással való összehasonlíthatóságát és következetességét.

4.3.

Kompenzációk

A PEF-vizsgálatban nem kell számot adni a kompenzációkról. „Kiegészítő környezeti információként” azonban külön fel lehet tüntetni azokat.

 

4.4.

Az EF-hatáskategóriák és -módszerek kiválasztása

Egy PEF-vizsgálat esetében valamennyi meghatározott alapértelmezett EF-hatáskategóriát és kapcsolódó, meghatározott EF-hatásvizsgálati modellt alkalmazni kell.

A kizárásokat világosan dokumentálni, indokolni kell, és jelenteni kell a PEF-jelentésben, valamint megfelelő dokumentumokkal kell alátámasztani azokat. A kizárásoknak a végleges eredményekre gyakorolt – különösen a más PEF-vizsgálatokkal való összehasonlíthatóság korlátait érintő – hatását az eredmények értelmezésének szakaszában kell ismertetni és jelenteni. Az ilyen kizárások felülvizsgálat tárgyát képezik.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban meg kell határozni és indokolni az alapértelmezett EF-hatáskategóriák, különösen az összehasonlíthatósági szempontokhoz kapcsolódó kategóriák vizsgálatból történő kizárását.

4.5.

A kiegészítő környezeti információk kiválasztása

Ha az EF-hatáskategóriák alapértelmezett csoportja vagy az alapértelmezett hatásvizsgálati modellek nem foglalják magukban teljes körűen az értékelés tárgyát képező termék potenciális környezeti hatásait, valamennyi kapcsolódó releváns (minőségi és mennyiségi) környezeti tényezőt külön, „kiegészítő környezeti információként” kell feltüntetni. Ezek azonban nem léphetnek az alapértelmezett EF-hatáskategóriák kötelező hatásvizsgálati modelljeinek helyébe. Az e kiegészítő kategóriákat alátámasztó modellekre egyértelműen hivatkozni kell és a megfelelő mutatószámokkal dokumentálni kell azokat.

A kiegészítő környezeti információknak:

az ISO 14020 szabványnak, valamint az ISO 14021:1999 szabvány 5. pontjának megfelelően alátámasztott és felülvizsgált vagy ellenőrzött adatokon kell alapulniuk;

közvetleneknek, pontosaknak és nem félrevezetőknek kell lenniük;

kapcsolódniuk kell az adott termékkategóriához.

A közvetlenül a tengervízbe történő kibocsátásokat a kiegészítő környezeti információk között (a leltár szintjén) kell feltüntetni.

Ha a PEF-vizsgálat adatértelmezési szakaszának alátámasztásához kiegészítő környezeti információt használnak fel, az ilyen információ létrehozásához szükséges valamennyi adat meg kell feleljen a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó eredmények kiszámításához használt adatokra vonatkozóan meghatározott minőségi követelményeknek.

A kiegészítő környezeti információk kizárólag környezeti kérdésekhez kapcsolódjanak. A termék környezetvédelmi jellemzőihez nem kapcsolódó információkat és utasításokat, például a biztonsági adatlapokat, nem kell felvenni a termékek környezeti lábnyomának összetevői közé. Hasonlóképpen a jogi követelményekre vonatkozó információkat sem kell szerepeltetni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni és indokolni a PEF-vizsgálatban figyelembe veendő kiegészítő környezeti információkat. Az ilyen kiegészítő információkat az életcikluson alapuló PEF-eredményektől külön kell jelenteni, és valamennyi módszert és feltevést világosan dokumentálni kell. A kiegészítő környezeti információk mennyiségi és/vagy minőségi jellegűek lehetnek. Kiegészítő környezeti információk lehetnek a következők (nem teljes körű felsorolás):

a termékkategóriához kapcsolódó más környezeti hatások;

a vizsgált termék értékeléséhez használható és a termékrendszer átfogó hatékonyságához hozzájáruló más termékekkel való összehasonlítást lehetővé tevő egyéb kapcsolódó technikai paraméterek. Ezek a technikai paraméterek jelölhetik például a megújuló energia nem megújuló energiával szembeni felhasználását, a megújuló tüzelőanyagok nem megújuló tüzelőanyagokkal szembeni felhasználását, a másodlagos anyagok felhasználását, az édesvízforrások felhasználását vagy a veszélyes hulladéktípusok ártalmatlanítását a nem veszélyes hulladéktípusok ártalmatlanításával szemben;

az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban szereplő áramok jellemzésének elvégzéséhez alkalmazott más kapcsolódó megközelítések, amennyiben az alapértelmezett módszer esetében egyes áramokhoz (például a vegyi anyagok egy csoportjához) nem állnak rendelkezésre jellemzési tényezők;

környezeti mutatók vagy termékfelelősségi mutatók (a Global Reporting Initiative-nek megfelelően);

az életciklusra jellemző energiafogyasztás elsődleges energiaforrásonként, külön feltüntetve a „megújuló” energiák felhasználását;

Elsődleges energiaforrásonkénti közvetlen energiafogyasztás, külön feltüntetve a „megújuló” energiák felhasználását a létesítmény kapuja tekintetében;

A kaputól kapuig tartó szakaszok esetében a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján és a nemzeti védelmi jegyzékben szereplő azon fajok száma a kihalás kockázatának szintje szerint, amelyek élőhelyét a műveletek érintik;

a tevékenységek, termékek és szolgáltatások által a védett területek és a védett területeken kívüli, a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő területek biológiai sokféleségére gyakorolt hatások leírása;

a hulladék össztömege típusonként és az ártalmatlanítás módja szerint;

a Bázeli Egyezmény I., II. és III. mellékletében meghatározott előírások értelmében veszélyesnek minősített szállított, behozott, kivitt vagy kezelt hulladék tömege, valamint a nemzetközi viszonylatban szállított hulladék százalékos aránya.

4.6.

Feltevések/korlátok

Valamennyi korlátról és feltevésről átlátható jelentést kell készíteni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban ismertetni kell a termékkategória-specifikus korlátokat és meg kell állapítani a korlátok felszámolásához szükséges feltevéseket.

5.1.

Erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil

A kijelölt rendszerhatárokon belüli életciklusszakaszokhoz kapcsolódó valamennyi erőforrás-felhasználást és kibocsátást fel kell tüntetni az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban. Az áramokat az „elemi áramok” és a „nem elemi (azaz összetett) áramok” csoportjára kell osztani. Ezt követően az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban szereplő valamennyi nem elemi áramot elemi áramokká kell alakítani.

 

5.2..

Erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil – Szűrés

Amennyiben szűrést hajtanak végre (határozottan ajánlott), azonnal elérhető közvetlen és/vagy generikus adatokat kell használni, amelyek megfelelnek az 5.6. szakaszban meghatározott adatminőségi követelményeknek. A szűrésnek az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban figyelembe veendő valamennyi folyamatra és tevékenységre ki kell terjednie. A termékellátási-lánc bármely szakaszának kizárását világosan meg kell indokolni és be kell nyújtani felülvizsgálatra, valamint ki kell térni a kizárások végleges eredményekre gyakorolt hatására is.

A termékellátási lánc azon szakaszai esetében, amelyeknél nem kívánnak mennyiségi szempontú EF-hatásvizsgálatot végezni, a szűrés során a meglévő szakirodalomra és más forrásokra kell hivatkozni, hogy minőségi leírásokat készítsenek a környezeti szempontból potenciálisan jelentős hatású folyamatokról. E minőségi leírásokat a kiegészítő környezeti információk között kell feltüntetni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a figyelembe veendő folyamatokat, valamint a kapcsolódó adatminőségi és felülvizsgálati követelményeket, amelyek túlmutathatnak e PEF-útmutató ilyen előírásain. Meg kell határozni továbbá, hogy mely folyamatokhoz szükségesek közvetlen adatok, és melyekhez választható vagy kötelező a generikus adatok felhasználása.

5.4.

Erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil – Adatok

A kijelölt rendszerhatárokon belüli életciklusszakaszokhoz kapcsolódó valamennyi erőforrás-felhasználást és kibocsátást fel kell tüntetni az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban.

Az alábbi elemek esetében mérlegelni kell azoknak az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilba történő beillesztését:

nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás;

beruházási javak: lineáris értékcsökkenést kell alkalmazni.. A beruházási javak várható élettartamát kell figyelembe venni (nem pedig a 0 könyv szerinti gazdasági érték eléréséhez szükséges időt);

termelés;

termékforgalmazás és tárolás;

felhasználási szakasz;

logisztikai szempontok;

életciklus vége.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályoknak ajánlott tartalmazniuk egy vagy több példát az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil összeállítására, ideértve az alábbiakra vonatkozó előírásokat:

a figyelembe vett tevékenységekhez/folyamatokhoz tartozó anyagok jegyzékei;

egységek;

az elemi áramokra vonatkozó nómenklatúra.

Ezek az ellátási lánc egy vagy több szakaszára, folyamatára vagy tevékenységére vonatkozhatnak a szabványosított adatgyűjtés és jelentéstétel biztosítása céljából. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály meghatározhat az ebben a PEF-útmutatóban előírtnál szigorúbb adatszolgáltatási követelményeket a kulcsfontosságú felfelé irányuló, a kaputól kapuig tartó vagy lefelé irányuló szakaszokra vonatkozóan.

A központi modulon (azaz a kaputól kapuig tartó szakaszon) belüli folyamatok/tevékenységek modellezéséhez a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban meg kell határozni továbbá a következőket:

figyelembe vett folyamatok/tevékenységek;

a kulcsfontosságú folyamatokra vonatkozó adatok összeállítására – többek között a több létesítményből származó adatok átlagának kiszámítására – vonatkozó előírások;

a „kiegészítő környezeti információként” feltüntetendő bármely telephely-specifikus adat;

egyedi adatminőségi követelmények, például egy adott tevékenységre vonatkozó adatok méréséhez.

Ha a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok az alapértelmezett, bölcsőtől a sírig típusú rendszerhatártól való eltéréseket is előírnak (például megkövetelik a bölcsőtől a kapuig típusú határ alkalmazását), a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban meg kell határozni, hogy az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban szereplő anyag- és energiaegyensúlyokat hogyan számolják el.

5.4.5.

Felhasználási szakasz

Amennyiben nem alakítottak ki az ebben az útmutatóban meghatározott eljárásoknak megfelelően a termékek felhasználási szakaszának meghatározásához kapcsolódó módszert, a termékek felhasználási szakaszának meghatározásához alkalmazott megközelítést a vizsgálatot végző szervezetnek kell meghatároznia. A felhasználás tényleges módja azonban különbözhet az ajánlottól, és amennyiben ilyen információ rendelkezésre áll, azt ajánlott alkalmazni. Figyelembe kell venni a termék felhasználásából eredő, más rendszerekre gyakorolt releváns hatásokat.

Gondoskodni kell a módszerek dokumentálásáról és a feltevések megállapításáról. A felhasználási szakasz szempontjából valamennyi releváns feltevést dokumentálni kell.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban meg kell határozni:

adott esetben a felhasználási szakasz vizsgálatban figyelembe veendő forgatókönyveit;

a felhasználási szakaszra vonatkozóan mérlegelendő időtartamot.

5.4.6.

Logisztikai szempontok

A kötelezően figyelembe veendő szállítási paraméterek a következők: szállítás típusa, járműtípus és üzemanyag-fogyasztás, rakteljesítmény, üresjáratok száma (adott esetben), szállítási távolság, áruszállításhoz kapcsolódó, túlterhelésgátló tényezők (azaz nagy sűrűségű termékek esetében tömeg, alacsony sűrűségű termékek esetében térfogat) szerinti hozzárendelés, valamint az üzemanyaggyártás.

A szállításból eredő hatásokat alapértelmezett referenciaegységekben, azaz áruszállítás esetében tonnakilométerben, személyszállítás esetén személykilométerben kell kifejezni. Az ezen alapértelmezett referenciaértékektől való eltéréseket indokolni és jelenteni kell.

A szállításból eredő környezeti hatást úgy kell kiszámítani, hogy az egyes járműtípusokhoz tartozó referenciaegységenkénti hatást meg kell szorozni a következőkkel: a) áruk esetében: a távolság és a rakomány; és b) személyek esetében: a távolság és a személyek száma, a meghatározott szállítási forgatókönyvek alapján.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban adott esetben meg kell határozni a vizsgálatban figyelembe veendő szállítási, forgalmazási és tárolási forgatókönyveket.

5.4.7.

Az életciklus végéhez kapcsolódó szakasz

A rendszerhatárokon belüli folyamatokból származó hulladékáramokat az elemi áramok szintjén kell modellezni.

Az életciklus végéhez kapcsolódó forgatókönyveket – amennyiben vannak – a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban kell meghatározni. Ezek a forgatókönyvek az aktuális (az elemzés évének megfelelő) gyakorlaton, technológián és adatokon kell alapuljanak.

5.4.8.

Villamosenergia-felhasználás

A hálózatból származó, a felfelé irányuló szakaszokon vagy a meghatározott PEF-határon belül felhasznált villamos energia esetében – amennyiben elérhetők – beszállítóspecifikus adatokat kell alkalmazni. Amennyiben nem állnak rendelkezésre beszállítóspecifikus adatok, azon ország fogyasztási szerkezetre vonatkozó, országspecifikus adatait kell alkalmazni, amelyben az életciklus szakaszai zajlanak. A termékek felhasználási szakaszában történő villamosenergia-fogyasztás esetében az energiaszerkezetnek az értékesítés országok és régiók közötti arányait kell tükröznie. Amennyiben ilyen adatok nem állnak rendelkezésre, az átlagos uniós fogyasztási szerkezetet vagy más szempontból leginkább reprezentatív szerkezetet kell alkalmazni.

Szavatolni kell, hogy a hálózatból származó, a felfelé irányuló szakaszokon vagy a meghatározott PEF-határonbelül felhasznált megújuló villamos energiára (és az ahhoz kapcsolódó hatásokra) vonatkozóan nem alkalmaznak kettős elszámolást. Mellékletként beszállítói nyilatkozatot kell csatolni a PEF-jelentéshez, amely szavatolja, hogy a szállított energiát valóban megújuló források felhasználásával állították elő és más szervezet számára nem értékesítették.

 

5.4.9.

A biogén szén megkötései és kibocsátásai

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban el kell különíteni a biogén szénforrások megkötéseit és kibocsátásait.

 

5.4.9.

Közvetlen és közvetett földhasználat-változások (az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás):

A termékhez hozzá kell rendelni a közvetlen földhasználat-változásból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat i. a földhasználat megváltozásának időpontjától számított 20 évig vagy ii. a kérdéses termék kinyerését követő egy betakarítási időszak során (akkor is, ha az 20 évnél hosszabb) – amelyik időszak hosszabb. Részletes leírásért lásd a VI. mellékletet. A közvetett földhasználat-változásból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat nem kell figyelembe venni, hacsak a termékkategória-szabályok kifejezetten elő nem írják. Ebben az esetben a közvetett földhasználat-változást külön, kiegészítő környezeti információként kell feltüntetni, de nem kell figyelembe venni az ÜHG-hatáskategória kiszámításakor.

 

5.4.9.

Megújulóenergia-termelés

A rendszerhatáron belül termelt megújuló energiához kapcsolódó krediteket azon ország saját fogyasztási szerkezetének korrigált (azaz a megújuló energia kívülről származó mennyiségének kivonásával kapott) átlagát figyelembe véve kell kiszámítani, amely számára az energiát biztosítják. Amennyiben ilyen adat nem áll rendelkezésre, az uniós fogyasztási szerkezet korrigált átlagát vagy valamely más szempontból leginkább reprezentatív szerkezetet kell alkalmazni. Ha nem áll rendelkezésre a korrigált szerkezetekre vonatkozó adat, a nem korrigált átlagolt szerkezetadatokat kell használni. Átlátható jelentést kell készíteni arról, hogy mely energiaszerkezeteket veszik figyelembe az előnyök kiszámításához, és hogy azok korrigált adatok-e.

 

5.4.9.

Időszakos (szén)tárolás és késleltetett kibocsátások

Az időszakos (szén)tároláshoz vagy a késleltetett kibocsátásokhoz tartozó krediteket nem kell figyelembe venni az alapértelmezett EF-hatáskategóriák kiszámításánál. A „kiegészítő környezeti információk” között azonban ezek feltüntethetők. Akkor kell feltüntetni a „kiegészítő környezeti információknál”, ha ezt a termék környezeti lábnyomára vonatkozó kísérő kategóriaszabály előírja.

 

5.5.

Nómenklatúra

A kijelölt rendszerhatárokon belüli életciklusszakaszokhoz kapcsolódó valamennyi releváns erőforrás-felhasználást és kibocsátást dokumentálni kell az Életciklus-adatok nemzetközi referencia-rendszere nómenklatúrájának és tulajdonságainak alkalmazásával,a IV. mellékletben ismertetett módon. Ha egy adott áramra vonatkozó nómenklatúra és tulajdonságok nem állnak rendelkezésre az ILCD-ben, a szakembernek el kell készítenie a megfelelő nómenklatúrát és dokumentálnia kell az áram tulajdonságait.

 

5.6.

Adatminőségi követelmények

A külső (üzleti vagy fogyasztói célú) közzétételre szánt PEF-vizsgálatok során be kell tartani az adatminőségi követelményeket. A belső alkalmazásra szánt (ezen útmutatóval összhangban állóként megnevezett) PEF-vizsgálatok esetében ajánlott betartani a meghatározott adatminőségi követelményeket, de ezek nem kötelezőek. A követelményektől való eltéréseket dokumentálni kell. Az adatminőségi követelmények mind a közvetlen, mind a generikus adatokra vonatkoznak.

A PEF-vizsgálatokban az adatminőség szemikvantitatív értékelésekor a következő hat követelményt kell alkalmazni: technológiai reprezentativitás, földrajzi reprezentativitás, időbeli reprezentativitás, teljesség, a paraméterek bizonytalansága, módszertani megfelelőség és következetesség.

A szabadon választható szűrési lépésben az egyes EF-hatáskategóriákhoz tartozó becsült hatás legalább 90%-át érintő adatok esetében legalább „megfelelő” adatminőség-értéket kell biztosítani, amelyet kvalitatív szakértői vélemény állapít meg.

A végleges erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban az egyes EF-hatáskategóriákhoz való hozzájárulás legalább 70%-ának megfelelő folyamatok és tevékenységek tekintetében mind a közvetlen, mind a generikus adatok legalább „jó minőségűek” kell legyenek. E folyamatok esetében szemikvantitatív adatminőség-értékelést kell végezni és arról jelentést kell készíteni. A fennmaradó 30% legalább 2/3-át (azaz 20–30%-ot) legalább „megfelelő minőségű” adatokkal kell modellezni. A megfelelőnél gyengébb minőségű adatok az egyes EF-hatáskategóriákhoz való hozzájárulások legfeljebb 10%-át tehetik ki.

A PEF-vizsgálat részeként felül kell vizsgálni a technológiai, földrajzi és időbeli reprezentativitásra vonatkozó adatminőségi követelményeket. A teljességre, módszertani megfelelésre és következetességre, valamint a paraméterek bizonytalanságára vonatkozó adatminőségi követelmények betartását kizárólag olyan adatforrásokból származó generikus adatok gyűjtésével ajánlott biztosítani, amelyek megfelelnek a PEF-útmutató követelményeinek.

A „módszertani megfelelőség és következetesség” adatminőségi követelménye tekintetében 2015 végéig a 6. táblázatban meghatározott követelmények alkalmazandók. 2016-tól a PEF-módszertannak való teljes megfelelés követelménye lép életbe.

A generikus adatok minőségének értékelését a bemenő áramok (például egy nyomdában a vásárolt papír) szintjén kell elvégezni, míg a közvetlen adatok minőségértékelését az egyedi folyamat vagy az összesített folyamat szintjén, vagy az egyedi bemenő áramok szintjén kell végrehajtani.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok további útmutatást kell nyújtsanak a figyelembe vett termékkategóriát az időbeli, földrajzi és technológiai reprezentativitás tekintetében minősítő adatminőség-értékeléshez, például meg kell határozzák, hogy az időbeli reprezentativitáshoz tartozó melyik adatminőségi pontszámot ajánlott egy adott évre vonatkozó adatkészlethez rendelni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok az adatminőség-értékelésre vonatkozó további (az alapértelmezett követelményeken felüli) követelményeket határozhatnak meg.

Ha a szóban forgó termékkategória esetében indokolt, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok szigorúbb adatminőségi követelményeket is meghatározhatnak. Ezek többek között a következők lehetnek:

kaputól kapuig tartó tevékenységek/folyamatok;

felfelé irányuló vagy lefelé irányuló szakaszok;

a termékkategória szempontjából kulcsfontosságú, ellátási lánccal kapcsolatos tevékenységek;

a termékkategória szempontjából kulcsfontosságú EF-hatáskategóriák.

5.7.

Közvetlen adatok gyűjtése

Közvetlen adatokat kell gyűjteni valamennyi főfolyamatra és adott esetben a háttérfolyamatokra vonatkozóan. Ha azonban a főfolyamatok vonatkozásában a generikus adatok reprezentatívabbak vagy megfelelőbbek a közvetlen adatoknál (ezt indokolni és jelenteni kell), a főfolyamatok esetében is generikus adatokat kell alkalmazni. Megjegyzendő, hogy a kibocsátási tényezők olyan generikus adatokból származtathatók, amelyekre adatminőségi követelmények vonatkoznak.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok:

1.

Meg kell határozzák, hogy mely folyamatok esetében gyűjtsenek közvetlen adatokat.

2.

Meg kell határozzák a közvetlen adatok gyűjtésére vonatkozó követelményeket.

3.

Meg kell határozzák az egyes telephelyekre vonatkozó adatgyűjtési követelményeket az alábbiak tekintetében:

célszakasz(ok) és az adatgyűjtés alkalmazási köre;

az adatgyűjtés helyszíne (belföldi, külföldi, reprezentatív gyártóüzemek stb.);

adatgyűjtési időszak (év, évszak, hónap stb.);

amennyiben az adatgyűjtési helyszínt vagy időszakot adott korlátok közé kell szorítani, azt indokolni kell, és bizonyítani kell, hogy a gyűjtött adatok megfelelő mintaként fognak szolgálni.

5.8.

Generikus adatok gyűjtése

A több ágazatot érintő generikus adatok helyett – amennyiben elérhetők – ágazatspecifikus adatokat kell alkalmazni.

Valamennyi generikus adat meg kell feleljen az ebben a dokumentumban meghatározott adatminőségi követelményeknek.

Az adatforrásokat világosan dokumentálni kell, és jelenteni kell a PEF-jelentésben.

Generikus adatokat – feltéve, hogy megfelelnek az ebben a PEF-útmutatóban meghatározott adatminőségi követelményeknek, és amennyiben rendelkezésre állnak – az alábbi forrásokból ajánlott beszerezni:

a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó megfelelő kategóriaszabályokkal összhangban létrehozott adatok;

a PEF-vizsgálatok követelményeivel összhangban létrehozott adatok;

Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének (ILCD) adathálózata (a csak a beviteli szintnek megfelelő adatkészletekkel szemben előnyben részesítve azon adatkészleteket, amelyek teljesen megfelelnek az ILCD adathálózatának);

az életciklus-adatok európai referencia-adatrendszerének (ELCD) adatbázisa.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály meg kell határozza:

hogy mikor engedélyezettek a generikus adatok olyan anyagra vonatkozó közelítésként, amelyhez nem állnak rendelkezésre közvetlen adatok;

a tényleges anyag és a generikus anyag közötti hasonlóságok szükséges szintjét;

szükség esetén egynél több generikus adatkészlet együttes alkalmazását.

5.9.

Az adathiány problémájának kezelése

A hiányzó adatokat a rendelkezésre álló legjobb generikus vagy extrapolált adatokkal kell pótolni. Az ilyen adatok (többek között a hiányzó generikus adatok) részaránya a figyelembe vett EF-hatáskategóriákon belüli teljes részarány legfeljebb 10%-át teheti ki. Ezt tükrözik az adatminőségi követelmények is, amelyek értelmében az adatok 10%-a választható a rendelkezésre álló legjobb adatok közül (további adatminőségi követelmények teljesítése nélkül).

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a potenciálisan hiányzó adatokat, és részletes útmutatást kell nyújtani ezen adatok pótlásához.

5.10.

A multifunkcionalitás problémájának kezelése

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó alábbi multifunkcionalitási döntési hierarchiát kell alkalmazni a multifunkcionalitással kapcsolatos problémák megoldásához: (1) albontás vagy rendszerbővítés; (2) megfelelő mögöttes fizikai kapcsolaton alapuló hozzárendelés (ideértve a közvetlen helyettesítést vagy valamely megfelelő mögöttes fizikai kapcsolatot); (3) valamely más kapcsolaton alapuló hozzárendelés (ideértve a közvetett helyettesítést vagy más megfelelő mögöttes kapcsolatot).

A fizikailag reprezentatív, környezeti szempontból releváns eredmények biztosításának átfogó céljára tekintettel az ebben az összefüggésben hozott valamennyi döntést jelenteni és indokolni kell. Az újrahasznosításban vagy energia-visszanyerésben érintett termékek multifunkcionalitása esetében az V. mellékletben ismertetett egyenletet kell alkalmazni. A fenti döntési folyamat vonatkozik az életciklus végéhez kapcsolódó multifunkcionalitásra is.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban tovább kell pontosítani a meghatározott rendszerhatárokon belül, és adott esetben felfelé és lefelé irányuló szakaszokban alkalmazandó, multifunkcionalitással kapcsolatos megoldásokat. Amennyiben megvalósítható/indokolt, a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály meghatározhat a hozzárendelési megoldások során alkalmazandó további egyedi tényezőket. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meghatározott valamennyi ilyen multifunkcionalitással kapcsolatos megoldást világosan indokolni kell a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó multifunkcionalitási megoldási hierarchiára történő hivatkozással.

Albontás alkalmazása esetén a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni, hogy mely folyamatokat kell felosztani, valamint az ilyen albontás során ajánlottan követendő elveket.

Fizikai kapcsolat alapján történő hozzárendelés esetén a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a figyelembe veendő releváns mögöttes fizikai kapcsolatokat, és meg kell állapítani a releváns hozzárendelési tényezőket.

A valamely más kapcsolat alapján történő hozzárendelés esetén a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni ezt a kapcsolatot és meg kell állapítani a releváns hozzárendelési tényezőket. Gazdasági szempontú hozzárendelés esetében például a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a társtermékek gazdasági értékének megállapítására irányuló szabályokat.

Az életciklus végéhez kapcsolódó helyzetek multifunkcionalitása esetén a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a megadott kötelező képleten belül az egyes részek kiszámításának módját.

6.1.

Környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat

A környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat magában kell foglalja a termékek környezeti lábnyomához tartozó áramok osztályozását és jellemzését.

 

6.1.1.

Osztályozás

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil összeállítása során leltárba vett valamennyi bemenetet és kimenetet a http://lct.jrc.ec.europa.eu/assessment/projects weboldalon elérhető osztályozási adatok alkalmazásával kell azokhoz az EF-hatáskategóriákhoz társítani, amelyekhez hozzájárulnak („osztályozás”).

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil osztályozásának részeként az adatokat ajánlott az anyagok azon összetevőiként megadni, amelyekhez rendelkezésre állnak jellemzési tényezők.

 

6.1.2.

Jellemzés

Az egyes EF-hatáskategóriákhoz tartozó valamennyi osztályozott bemenethez és kimenethez a kategóriához bemeneti vagy kimeneti egységenként történő hozzájárulást jelölő jellemzési tényezőket kell rendelni; a http://lct.jrc.ec.europa.eu/assessment/projects weboldalon meghatározott jellemzési tényezők alkalmazásával.

Ezt követően az egyes EF-hatáskategóriák esetében az EF-hatásvizsgálat eredményeit úgy kell kiszámítani, hogy az egyes bemenetek és kimenetek mennyiségét megszorozzák a jellemzési tényezőjükkel és az egy kategórián belüli valamennyi bemenet és kimenet hozzájárulásait egyetlen, a megfelelő referenciaegységben kifejezett mérőszámban összesítik.

Amennyiben az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil egyes áramaihoz (például a vegyi anyagok egy csoportjához) nem állnak rendelkezésre az alapértelmezett módszerből származó jellemzési tényezők, az ilyen áramok jellemzésére más módszerek alkalmazhatók. Ilyen esetben ezt a „kiegészítő környezeti információknál” kell feltüntetni. A jellemzési modelleknek tudományos és technikai szempontból érvényesnek kell lenniük, és különálló, azonosítható környezeti mechanizmusokon vagy megismételhető empirikus megfigyeléseken kell alapulniuk.

 

6.2.1.

Normalizálás (ha alkalmaznak ilyet)

A normalizálás a PEF-vizsgálatok nem kötelező, de ajánlott lépése. Ha normalizálást végeznek, a módszereket és eredményeket a „kiegészítő környezeti információknál” kell feltüntetni, és valamennyi módszert és feltevést dokumentálni kell.

A normalizált értékek összesítése kerülendő, mivel ez magában foglalná a súlyozást is. Az EF-hatásvizsgálat normalizálás előtti eredményeit fel kell tüntetni a normalizált eredmények mellett.

 

6.2.2.

Súlyozás (ha alkalmaznak ilyet)

A súlyozás a PEF-vizsgálatok nem kötelező, de választható lépése. Ha súlyozást végeznek, a módszereket és eredményeket a „kiegészítő környezeti információknál” kell feltüntetni. Az EF-hatásvizsgálat súlyozás előtti eredményeit fel kell tüntetni a súlyozott eredmények mellett.

A normalizálás és súlyozás PEF-vizsgálatban történő alkalmazása összhangban kell legyen a vizsgálat meghatározott céljaival és alkalmazási körével, ideértve a tervezett alkalmazásokat.

 

7.1.

Az eredmények értelmezése

Az értelmezés szakaszának a következő lépéseket kell tartalmaznia: „a PEF-modell megalapozottságának értékelése”; „a kritikus pontok azonosítása”; „a bizonytalanság becslése”; és „következtetések, korlátok és ajánlások”.

 

7.2.

A modell megalapozottsága

A PEF-modell megalapozottságának értékelése magában kell foglalja annak értékelését, hogy a választott módszertanok milyen mértékben befolyásolják az eredményeket. E választott lehetőségek összhangban kell legyenek az ebben a PEF-útmutatóban meghatározott követelményekkel, és a helyzetnek megfelelőnek kell lenniük. A PEF-modell megalapozottságának értékeléséhez ajánlott eszközök a teljességi ellenőrzések, az érzékenység-ellenőrzések és a következetességi ellenőrzések.

 

7.3.

A kritikus pontok azonosítása

A PEF-eredményeket értékelni kell, hogy felmérjék az ellátási lánc kritikus pontjai/gyenge pontjai által a bemeneti és kimeneti, a folyamat- és az ellátásilánc-szakaszok szintjén gyakorolt hatásokat és a fejlesztési lehetőségeket.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni az ágazat tekintetében leginkább releváns EF-hatáskategóriát. E rangsorolás elvégzéséhez normalizálás és súlyozás alkalmazható.

7.4.

A bizonytalanság becslése

Mind a választáshoz kötődő bizonytalanságok, mind a leltáradatok bizonytalanságai tekintetében legalább minőségi leírást kell készíteni a PEF-eredmények bizonytalanságairól, amely biztosítja a PEF-vizsgálat eredményeit érintő bizonytalanságok általános felmérését.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban ismertetni kell a termékkategóriára jellemző gyakori bizonytalanságokat, valamint ajánlott meghatározni azt a tartományt, amelyen belül az eredmények az összehasonlításokban vagy összehasonlító állításokban „nem jelentősen különbözőnek” tekinthetők.

7.5.

Következtetések, ajánlások és korlátok

A következtetéseket, ajánlásokat és korlátokat a PEF-vizsgálat meghatározott céljaival és alkalmazási körével összhangban kell megállapítani. A közzétételre szánt összehasonlító állítások (azaz egy termék más termékhez viszonyított magasabb értékére vagy egyenértékűségére vonatkozó állítások) alátámasztására irányuló PEF-vizsgálatok alapját ez a PEF-útmutató és a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kapcsolódó kategóriaszabályok kell képezzék.

A PEF-vizsgálatból levont következtetéseknek ajánlott tartalmazniuk az ellátási lánc azonosított „kritikus pontjainak” és az irányítási intézkedésekkel kapcsolatos fejlesztési lehetőségeknek az összefoglalását.

 

8.2.

Jelentéstétel

A külső közzétételre szánt PEF-vizsgálatnak tartalmaznia kell a PEF-vizsgálatról szóló jelentést, amely szilárd alapot kell biztosítson a termékek környezetvédelmi jellemzőinek hosszú távon történő értékeléséhez, nyomon követéséhez és tervezett javításához. A PEF-vizsgálatról szóló jelentésnek legalább összefoglalást, fő jelentést és mellékletet kell tartalmaznia. Ezek magukban kell foglalják az ebben a fejezetben meghatározott elemeket. Lehetőség van további igazoló információk, például bizalmas jelentés hozzáadására.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban meg kell határozni és indokolni a 8. fejezetben ismertetett alapértelmezett jelentéstételi követelményektől való eltéréseket, valamint meg kell határozni és indokolni minden további jelentéstételi követelményt és/vagy megkülönböztetni azokat, amelyek például a PEF-vizsgálat alkalmazásaitól vagy a vizsgált termék típusától függnek. A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban meg kell határozni, hogy az egyes kiválasztott életciklusszakaszokra vonatkozóan külön kell-e jelentést tenni a PEF-eredményekről.

9.1.

Felülvizsgálat

A belső használatra szánt, a PEF-útmutatóval összhangban állóként megnevezett PEF-vizsgálatokat és a külső (például üzleti vagy fogyasztói célú) közzétételre szánt PEF-vizsgálatokat kritikai átvizsgálásnak kell alávetni, hogy biztosítsák a következőket:

a PEF-vizsgálat elvégzése során alkalmazott módszerek megfelelése ennek a PEF-útmutatónak;

a PEF-vizsgálat elvégzése során alkalmazott módszerek tudományos és technikai szempontból vett érvényessége;

a felhasznált adatok megfelelősége, ésszerűsége és összhangja a meghatározott adatminőségi követelményekkel;

a megállapított korlátok tükröződése az eredmények értelmezésében;

a vizsgálati jelentés átláthatósága, pontossága és következetessége.

 

9.2.

A felülvizsgálat típusa

A vonatkozó szakpolitikai eszközök eltérő rendelkezése hiányában a külső (például üzleti vagy fogyasztói célú) közzétételre szánt PEF-vizsgálatokat legalább egy független és képesített külső bíráló (vagy felülvizsgálati munkacsoport) által végzett kritikai átvizsgálásnak kellalávetni. A közzétételre szánt összehasonlító állítások alátámasztására irányuló PEF-vizsgálat a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó releváns kategóriaszabályokon kell alapuljon, és egy három képesített külső bírálóból álló független testület el kell végezze annak kritikai átvizsgálását. A belső használatra szánt, a PEF-útmutatóval összhangban állóként megnevezett PEF-vizsgálatokat legalább egy független és képesített külső bíráló (vagy felülvizsgálati munkacsoport) által végzett kritikai átvizsgálásnak kell alávetni.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban meg kell határozni a közzétételre szánt összehasonlító állításokhoz felhasználandó PEF-vizsgálatokra vonatkozó felülvizsgálati követelményeket (például azt, hogy elegendő-e egy legalább 3 független, képesített külső bíráló által végzett felülvizsgálat).

9.3.

A bíráló képesítése

A PEF-vizsgálat kritikai átvizsgálását a tervezett alkalmazás követelményeinek megfelelően kell elvégezni. Eltérő rendelkezés hiányában a bírálói vagy felülvizsgálati munkacsoporti minősítéshez szükséges legalacsonyabb pontszám hat pont, és ezen belül a három kötelező kritérium (azaz az ellenőrzési és auditálási gyakorlat, az életciklus-értékelési módszertan és gyakorlat és a PEF-vizsgálat szempontjából releváns technológiák vagy más tevékenységek) mindegyike esetében legalább egy pont. Az egyének kritériumonként külön pontokat kell szerezzenek, míg a munkacsoportok esetében a különböző kritériumok tekintetében szerzett pontok összesíthetők. A bírálóknak vagy a felülvizsgálati csoport tagjainak nyilatkozniuk kell saját képesítésükről, feltüntetve az egyes kritériumok tekintetében szerzett pontjaikat és az elért teljes pontszámot. Ez a saját nyilatkozat a termékek környezeti lábnyomáról szóló jelentés részét kell képezze.

 

(TÁJÉKOZTATÓ)

II.   melléklet

Adatkezelési terv (az ÜHG-jegyzőkönyvre vonatkozó kezdeményezés  (115) alapján)

Amennyiben adatkezelési tervet dolgoznak ki, az alábbi lépéseket ajánlott végrehajtani és dokumentálni.

1.

A termékelszámolás minőségéért felelős személy/csoport kijelölése . Ajánlott, hogy ez a személy/csoport feleljen az adatkezelési terv végrehajtásáért és fenntartásáért a termékleltárak minőségének folyamatos javításával és a belső adatcserék, valamint a (például az érintett termékelszámolási programokkal és a bírálókkal folytatott) külső kommunikáció koordinálásával.

2.

Az adatkezelési terv és az ellenőrzőlista kidolgozása. Az adatkezelési terv kidolgozását az adatok gyűjtése előtt ajánlott elkezdeni, amellyel biztosítható, hogy annak során a leltárral kapcsolatos valamennyi releváns információt dokumentálják. A tervet idővel, az adatgyűjtés és a folyamatok pontosításának előrehaladtával ajánlott alakítani. A tervben meg kell határozni a minőségi kritériumokat és az értékelési/minősítési rendszereket. Az adatkezelési terv ellenőrzőlistája ismerteti, hogy mely összetevőket ajánlott figyelembe venni az adatkezelési tervben és lehet útmutatóként felhasználni a terv elkészítéséhez vagy ahhoz, hogy meglévő dokumentumokat gyűjtsenek össze egy terv létrehozása céljából.

3.

Adatminőség-ellenőrzések elvégzése. Az ellenőrzéseket a leltár folyamatának valamennyi szempontjánál ajánlott alkalmazni, az adatminőségre, az adatkezelésre, a dokumentálásra és a számítási eljárásokra összpontosítva. Az adatminőség-ellenőrzések alapját a meghatározott minőségi kritériumok és minősítési rendszerek képezik.

4.

A szervezeti leltár és jelentések felülvizsgálata. A PEF-vizsgálatot – lehetőleg a kezdetektől – kiválasztott független külső bírálóknak ajánlott felülvizsgálniuk.

5.

Hivatalos visszacsatolási láncok létrehozása az adatgyűjtési, adatkezelési és dokumentálási folyamatok javításához . A visszacsatolási láncok szükségesek a szervezeti leltár hosszú idővel történő javításához és a felülvizsgálati folyamat során feltárt hibák és következetlenségek korrigálásához.

6.

Jelentéstételi, dokumentációs és archiválási eljárások. Nyilvántartási folyamatok létrehozása annak meghatározás céljából, hogy mely adatokat és hogyan ajánlott tárolni, hogy a leltárról szóló belső és külső jelentésekben mely információkat ajánlott jelenteni, és mit ajánlott dokumentálni az adatgyűjtés és a számítási módszerek támogatásához. A nyilvántartáshoz szükséges releváns adatbázisrendszerek összehangolása vagy kidolgozása szintén a folyamat részét képezheti.

Az adatkezelési terv feltehetően egy folyamatosan alakuló dokumentum, amelyet az adatforrások változásának, az adatkezelési eljárások pontosításának, a számítási módszerek javításának, a szervezeti leltárakkal kapcsolatos felelősség szervezeten belüli változásának vagy a szervezeti leltár üzleti céljában bekövetkező változásnak megfelelően aktualizálnak.

(TÁJÉKOZTATÓ)

III.   melléklet

Adatgyűjtési ellenőrzőlista

Az adatgyűjtési sablon hasznos az adatgyűjtési tevékenységek megszervezéséhez és az eredmények rendezéséhez az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil összeállítása során. Az alábbi nem teljes körű ellenőrzőlista az adatgyűjtésnek és az adatgyűjtési sablon összeállításának a kiindulópontjaként használható.

Az adatgyűjtés fő elemei többek között a következők:

a PEF-vizsgálatba történő integráció, ideértve az adatgyűjtés céljainak és az alkalmazott sablonnak/kérdőívnek az áttekintését;

a mérési és adatgyűjtési eljárásokért felelős gazdálkodó egység(ek)re vagy személy(ek)re vonatkozó adatok;

az adatgyűjtés helye szerinti telephely leírása (például maximális és rendes működési kapacitás, éves termelési teljesítmény, helyszín, alkalmazottak száma stb.);

adatforrások és adatminőség-értékelés;

az adatgyűjtés időpontja/éve;

a termék (és az elemzés egységének) leírása;

a termékrendszer és a rendszerhatár leírása;

a folyamatszakasz egyedi ábrája;

az egységenkénti referenciaáram szerinti bemenet és kimenet.

Példa: egyszerűsített adatgyűjtési sablon

Technikai áttekintés

Egy pólókat gyártó vállalat termelési szakaszának áttekintő folyamatábrája

Image

A rendszerhatáron belüli folyamatok jegyzéke: szálgyártás, fonás, sodrás, texturálás, szövés, előkezelés, festés, nyomás, bevonatkészítés, kikészítés.

Az elemi folyamat – az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil adatainak gyűjtése

Folyamat neve: kikészítési eljárás

Folyamatábra: a kikészítés a szálon vagy szöveten a szövést vagy kötést követően végzett azon folyamatokat jelöli, amelyek javítják a kész textiltermék megjelenését és tulajdonságait.

Ábra

Folyamatábra – kikészítési eljárás

Image

Bemenet

Kód

Név

Mennyiség

Egység

 

 

 

 

 

 

 

 

Kimenet (referenciaáramonként)

Kód

Név

Mennyiség

Egység

 

 

 

 

 

 

 

 


10.   táblázat

Példa az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilra  (116)

Paraméter

Egység/kg

Mennyiség

Energiafogyasztás (nem elemi)

MJ

115,5

Villamos energia (elemi)

MJ

34,6

Fosszilis tüzelőanyagok (elemi)

MJ

76

Egyéb (nem elemi)

MJ

4,9

Nem megújuló források (nem elemi)

kg

2,7

Földgáz (elemi)

kg

0,59

Földgáz, alapanyag (elemi)

kg

0,16

Nyersolaj (elemi)

kg

0,57

Nyersolaj, alapanyag (elemi)

kg

0,48

Szén (elemi)

kg

0,66

Szén, alapanyag (elemi)

kg

0,21

Cseppfolyósított szénhidrogéngáz (LPG) (elemi)

kg

0,02

Vízenergia (villamos MJ) (elemi)

MJ

5,2

Víz (elemi)

kg

12 400

Levegőbe irányuló kibocsátás (elemi áramok)

Szén-dioxid

g

5,132

Metán

g

8,2

Kén-dioxid

g

3,9

Nitrogén-oxidok

g

26,8

Szénhidrogén

g

25,8

Szén-monoxid

g

28

Vízbe irányuló kibocsátás (elemi áramok)

KOI Mn

g

13,3

BOI

g

5,7

Összes foszfor

g

0,052

Összes nitrogén

g

0,002

IV.   melléklet

Az egyes áramokhoz tartozó megfelelő nómenklatúra és tulajdonságok megállapítása

E melléklet elsődleges célközönségét a környezeti lábnyommal foglalkozó tapasztalt szakemberek és bírálók alkotják.

Ez a melléklet az „International Reference Life Cycle Data System (ILCD) Handbook - Nomenclature and other conventions” (Európai Közösség, JRC–IES, 2010) (Az életciklus-adatok nemzetközi referenciarendszerének (ILCD) kézikönyve – Nómenklatúra és más névformátumok) című dokumentumon alapul. Amennyiben a nómenklatúrával vagy névformátumokkal kapcsolatos további tájékoztatásra vagy háttérinformációkra van szükség, tekintse meg a fent említett dokumentumot, amely elérhető a http://lct.jrc.ec.europa.eu/ weboldalon.

Különböző csoportok gyakran jelentősen eltérő nómenklatúrát és más szokásos elnevezéseket alkalmaznak. Ennek következtében az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil (az életciklus-értékelést végző szakemberek esetében az életciklus-leltár [LCI] adatai) különböző szinteken összeegyeztethetetlenek, ez pedig erősen korlátozza a különböző forrásból származó, erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilhoz tartozó adatkészletek együttes alkalmazását vagy a szakemberek közötti hatékony, elektronikus adatcserét. Ez a helyzet akadályozza továbbá a környezeti lábnyomra és az életciklus-értékelésre vonatkozó vizsgálatokról készült jelentések világos, egyértelmű és hatékony megértését és felülvizsgálatát.

E melléklet célja, hogy egy közös nómenklatúra és a kapcsolódó témákra vonatkozó rendelkezések biztosításával elősegítse az adatok gyűjtését, dokumentálását és felhasználását a környezeti lábnyomra és az életciklus-értékelésre vonatkozó vizsgálatok részét képező erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil és életciklus-leltár elkészítésekor. A dokumentum továbbá egy olyan közös, elemi referenciaáramokból álló jegyzék alapját képezi, amelyet mind a környezeti lábnyommal, mind az életciklus-értékeléssel kapcsolatos tevékenységekben felhasználhatnak.

Ez elősegíti a hatékony környezetilábnyom- és életciklus-értékelést, valamint a különböző eszközök és adatbázisok közötti hatékony adatcserét.

A cél az adatgyűjtéshez, a névmeghatározáshoz és a dokumentáláshoz történő segítségnyújtás úgy, hogy az adatokra igazak legyenek a következők:

érdemi jelentőséggel bírnak, pontosak és hasznosak a további EF-hatásvizsgálatokhoz, értelmezéshez és jelentéstételhez;

költséghatékony módon gyűjthetők és szolgáltathatók;

átfogóak és nincs köztük átfedés;

hatékony cseréjük lehetséges a különböző adatbázisokkal és szoftverrendszerekkel rendelkező szakemberek között, így csökken a hibák valószínűsége.

A nómenklatúra és más névformátumok az elemi áramokra, az áram tulajdonságaira és a kapcsolódó egységekre összpontosítanak, és a különböző adatbázisrendszerek közötti nagyobb összeegyeztethetőség céljából javaslatokat tesznek a folyamatokhoz tartozó adatkészletek, valamint a termékek és hulladékáramok elnevezésére. A forrás- és elérhetőségi adatok osztályozására vonatkozó alapvető ajánlásokat és követelményeket is tartalmaznak. A 11. táblázat az ILCD-kézikönyv PEF-vizsgálatokban kötelező szabályait ismerteti. A 12. táblázat meghatározza az ILCD-kézikönyv szerinti szabálykategóriát és a vonatkozó fejezeteket.

11.   táblázat

Az egyes áramtípusokra vonatkozó kötelező szabályok

Tételek

Az ILCD-nómenklatúra kötelező szabályai

(lásd a 14. táblázatot)

Nyersanyag, bemenet

2., 4., 5.

Kibocsátás, kimenet

2., 4., 9.

Termékáram

10., 11., 13., 14., 15., 16., 17.


12.   táblázat

Nómenklatúra-szabályok

Szabály száma

Szabálykategória

ILCD-kézikönyv – a Nómenklatúra és más névformátumok c. dokumentum fejezetszakasza

2.

Kibocsátó / befogadó környezeti közeg szerinti „elemiáram-kategóriák”

2.1.1. fejezetszakasz

4.

A kibocsátó / befogadó környezeti közegek további megkülönböztetése

2.1.2. fejezetszakasz

5.

A „talajból származó erőforrások” elemi áramainak kiegészítő, nem azonosító jellegű osztályozása

2.1.3.1. fejezetszakasz

9

A kibocsátások szakmai és nem szakmai célközönség számára egyaránt javasolt, kiegészítő, nem azonosító jellegű osztályozása

2.1.3.2. fejezetszakasz

10.

A termékáramok, hulladékáramok és folyamatok legfelső szintű osztályozása

2.2. fejezetszakasz

11.

Az (előző, legfelső szintű osztályozáshoz tartozó) termékáramok, hulladékáramok és folyamatok másodlagos szintű osztályozásai

2.2. fejezetszakasz

13.

„Alapnév” rovat

3.2. fejezetszakasz

14.

„Kezelés, szabványok és útvonalak” névrovat

3.2. fejezetszakasz

15.

„Szerkezettípus és a helyszín típusa” névrovat

3.2. fejezetszakasz

16.

„Az áramok mennyiségi tulajdonságai” névrovat

3.2. fejezetszakasz

17.

Az áramok és folyamatok névformátuma

3.2. fejezetszakasz

Példa az egyes áramokhoz tartozó megfelelő nómenklatúra és tulajdonságok megállapítására

Nyersanyag, bemenet: Nyersolaj (2., 4., 5. szabály)

(1)

Kibocsátó / befogadó környezeti közeg szerinti „elemiáram-kategóriák" meghatározása:

Példa: Erőforrások – Talajból származó erőforrások

(2)

A kibocsátó / befogadó környezeti közegek további megkülönböztetése

Példa: Talajból származó, nem megújuló energiaforrások

(3)

A „talajból származó erőforrások” elemi áramainak kiegészítő, nem azonosító jellegű osztályozása

Példa: Talajból származó, nem megújuló energiaforrások (például „Nyersolaj; 42,3 MJ/kg nettó fűtőérték”)

Az áramra vonatkozó adatkészlet: Nyersolaj: 42,3 MJ/kg nettó fűtőérték

Image

Kibocsátás, kimenet: Példa: Szén-dioxid (2., 4., 9. szabály)

(1)

A kibocsátó / befogadó környezeti közeg szerinti „elemiáram-kategória” meghatározása:

Példa: Kibocsátások – Levegőbe irányuló kibocsátások – Levegőbe irányuló kibocsátások, nem meghatározott

(2)

A kibocsátó / befogadó környezeti közegek további megkülönböztetése

Példa: „Levegőbe irányuló kibocsátás, közvetlen kibocsátás”

(3)

A kibocsátások kiegészítő, nem azonosító jellegű osztályozása

Példa: Szervetlen kovalens vegyületek (például „szén-dioxid, fosszilis”, „szén-monoxid”, „kén-dioxid”, „ammónia” stb.)

Image

Termékáram: Példa: Póló (T-ing) (10-17. szabály)

(1)

A termékáramok, hulladékáramok és folyamatok legfelső szintű osztályozása:

Példa: „Rendszer”

(2)

A termékáramok, hulladékáramok és folyamatok másodlagos szintű osztályozása (az előző, legfelső szintű osztályozás tekintetében):

Példa: „Textil, bútor és más berendezési tárgyak”

(3)

„Alapnév” rovat:

Példa: „Alapnév: Fehér poliészter póló (T-ing)”

(4)

„Kezelés, szabványok és útvonalak” névrovat:

Példa:„ ”

(5)

„Szerkezettípus és a helyszín típusa” névrovat:

„Termelési szerkezet, az értékesítés helyén”

(6)

„Az áram mennyiségi tulajdonságai” névrovat:

Példa: „160 gramm poliészter”

(7)

Az áramok és folyamatok névformátuma.

<„Alapnév”; „Kezelés, szabványok és útvonalak”; „Szerkezettípus és a helyszín típusa”; „Az áram mennyiségi tulajdonságai”>.

Példa: „Fehér poliészter T-ing; termelési szerkezet az értékesítés helyén; 160 gramm poliészter”

V.   melléklet

A multifunkcionalitás problémájának kezelése újrahasznosítás esetén

A termékek multifunkcionalitásának kezelése különösen nagy kihívást jelent akkor, amikor egy (vagy több) ilyen termék újrahasználata, újrahasznosítása vagy energia-visszanyerése is érintett, mivel a rendszerek egyre összetettebbé válnak.

Az elemzés egységei szerinti teljes kialakuló erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil megbecsülhető az alábbi képlet alkalmazásával, amely:

mind nyílt láncú (117), mind zárt láncú (118) újrahasznosítás esetén alkalmazható;

adott esetben magában foglalhatja a vizsgált termék újrahasználatát. Ezt az újrahasznosításhoz hasonló módon modellezik;

adott esetben magában foglalhatja a lehasznosítást, azaz a másodlagos anyag (vagyis az újrahasznosított vagy újrahasznált anyag) és az elsődleges anyag (azaz a primer anyag) minősége közötti különbségeket;

adott esetben magában foglalhatja az energia-visszanyerést;

az újrahasznosításból származó hatásokat és előnyöket egyenlő módon, 50/50 százalékban megosztva rendeli hozzá az újrahasznosított anyagot használó gyártóhoz és az újrahasznosított terméket előállító gyártóhoz (119).

Szükséges összegyűjteni az érintett releváns paraméterek mennyiségi adatait ahhoz, hogy az alábbi képlet alkalmazásával elemzési egységenként megbecsüljék az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil értékeit. Amennyiben megvalósítható, ezeket a ténylegesen érintett folyamatokhoz kapcsolódó adatok alapján ajánlott meghatározni. Ez azonban nem mindig lehetséges / megvalósítható, és előfordulhat, hogy máshonnan kell adatokat gyűjteni (felhívjuk a figyelmet, hogy a képlet egyes elemeinek következő magyarázata a hiányzó adat megtalálásának módjára és helyére vonatkozó ajánlást tartalmaz).

Az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil elemzési egység (120) szerinti értékét az alábbi képlettel számítják ki:

Formula

A fenti képlet 5 szakaszra osztható:

Formula

Ezek értelmezése a következő (az egyes paraméterek részletes magyarázata alább található):

Formula a primer anyag beszerzéséből és előzetes feldolgozásából származó erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil.

Formula az újrahasznosított belépő anyaghoz tartozó erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil; egy korábbi rendszerben újrahasznosított belépő anyag hányadával arányos.

Formula azon újrahasznosítási (vagy újrahasználati) folyamatból származó erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil, amelyből kivonják a fel nem használt belépő primer anyagért jóváírt kreditet (figyelembe véve az esetleges lehasznosítást).

Formula azon energia-visszanyerési folyamatból származó erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil, amelyből kivonták a helyettesített energiaforrásnak köszönhetően meg nem valósult kibocsátásokat.

Formula az anyag azon hányadának ártalmatlanításából származó nettó erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil, amelyet az életciklus végén nem hasznosítottak (vagy használtak) újra, vagy amelyet nem vezettek be energia-visszanyerési folyamatba.

Ahol:

—   KP= primer anyagok beszerzéséből és előzetes feldolgozásából származó (elemzési egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, generikus adatokat ajánlott alkalmazni, amelyeket a generikus adatok 5.8. pontban felsorolt forrásaiból ajánlott beszerezni.

—   K*P= a feltételezés szerint újrahasznosított anyagokkal helyettesített primer anyagok beszerzéséből és előzetes feldolgozásából származó (elemzési egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások.

Ha kizárólag zárt láncú újrahasznosításra kerül sor: K*p = Kp

Ha kizárólag nyílt láncú újrahasznosításra kerül sor: K*P = K’P azon primer belépő anyag, amely a nyílt láncú újrahasznosítás útján helyettesített tényleges primer anyagot jelöli. Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, feltevéseket ajánlott megfogalmazni arra vonatkozóan, hogy mely primer anyag helyettesítésére kerül sor, vagy átlagolt adatokat ajánlott alkalmazni, amelyeket a generikus adatok 5.8. pontban felsorolt forrásaiból ajánlott beszerezni. Ha más releváns adat nem áll rendelkezésre, feltehető, hogy K’P = KP, mintha zárt láncú újrahasznosítás történt volna.

—   Kújrahasznosított= az újrahasznosított (vagy újrahasznált) anyag újrahasznosítási folyamataiból – többek között a begyűjtési, szétválogatási és szállítási folyamatokból – származó (elemzési egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, generikus adatokat ajánlott alkalmazni, amelyeket a generikus adatok 5.8. pontban felsorolt forrásaiból ajánlott beszerezni.

—   KújrahasznosítottEoL= az életciklus végéhez kapcsolódó újrahasznosítási folyamatokból – többek között a begyűjtési, szétválogatási és szállítási folyamatokból – származó (elemzési egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, generikus adatokat ajánlott alkalmazni, amelyeket a generikus adatok 5.8. pontban felsorolt forrásaiból ajánlott beszerezni.

Megjegyzés: zárt láncú újrahasznosítás esetén Kújrahasznosított = KújrahasznosítottEoL és K*P = KP.

—   KÁ= a vizsgált termék életciklusának végén a hulladékanyagok ártalmatlanításából – például a hulladéklerakókból, hulladékégetésből vagy pirolízisből – származó (elemzési egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, generikus adatokat ajánlott alkalmazni, amelyeket a generikus adatok 5.8. pontban felsorolt forrásaiból ajánlott beszerezni.

—   K*Á= az újrahasznosítottanyag-tartalom forrásaként szolgáló anyag életciklusának végén a hulladékanyagok ártalmatlanításából – például a hulladéklerakókból, hulladékégetésből vagy pirolízisből – származó (elemzési egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, generikus adatokat ajánlott alkalmazni, amelyeket a generikus adatok 5.8. pontban felsorolt forrásaiból ajánlott beszerezni.

Ha kizárólag zárt láncú újrahasznosításra kerül sor: K*Á = KÁ

Ha kizárólag nyílt láncú újrahasznosításra kerül sor: K*Á = K’Á, amely azon anyag ártalmatlanítását jelöli, amelyből az újrahasznosítottanyag-tartalom származik. Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, feltevéseket ajánlott megfogalmazni arra vonatkozóan, hogy újrahasznosítás hiányában hogyan ártalmatlanítanák az adott anyagot. Ha releváns adat nem áll rendelkezésre, feltehető, hogy K’Á = KÁ, mintha zárt láncú újrahasznosítás történt volna.

—   KEV= az energia-visszanyerésből származó (elemzési egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások. Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, generikus adatokat ajánlott alkalmazni, amelyeket a generikus adatok 5.8. pontban felsorolt forrásaiból ajánlott beszerezni.

—   KHE,hő és KHE,villamos= (elemzési egységenkénti) közvetlen kibocsátások és felhasznált erőforrások, amelyek az adott helyettesített energiaforrásból (hő-, illetve villamos energia) származtak volna. Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, generikus adatokat ajánlott alkalmazni, amelyeket a generikus adatok 5.8. pontban felsorolt forrásaiból ajánlott beszerezni.

—   Ú1 [dimenzió nélküli]= „újrahasznosított (vagy újrahasznált) anyagtartalom”, egy korábbi rendszerben már újrahasznosított anyag aránya a termelési bemenetben (0=<Ú1<=1). Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, az újrahasznosítási arányokra vagy más releváns paraméterekre vonatkozó, átfogó és rendszeresen aktualizált statisztikai adatok gyűjthetők adatszolgáltatóktól, például az Eurostattól (121).

—   Ú2 [dimenzió nélküli]= „az anyag újrahasznosításának (vagy újrahasználatának) aránya”, a termék anyagának azon aránya, amelyet egy következő rendszerben újrahasznosítanak (vagy újrahasználnak). Az Ú2 ennélfogva figyelembe veszi a begyűjtési és újrahasznosítási (vagy újrahasználati) folyamatok hatékonysági problémáit (0=<Ú2=<1). Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, az újrahasznosítási arányokra vagy más releváns paraméterekre vonatkozó, átfogó és rendszeresen aktualizált statisztikai adatok gyűjthetők adatszolgáltatóktól, például az Eurostattól (122).

—   Ú3 [dimenzió nélküli]= a termékben lévő anyag azon aránya, amelyet az életciklus végén energia-visszanyerésre használnak fel (például energia-visszanyeréssel járó hulladékégetés) (0=<Ú3=<1). Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, az újrahasznosítási arányokra vagy más releváns paraméterekre vonatkozó, átfogó és rendszeresen aktualizált statisztikai adatok gyűjthetők adatszolgáltatóktól, például az Eurostattól.

—   AFÉ= a termékben lévő azon anyag alsó fűtőértéke [például J/kg], amelyet energia-visszanyerésre használnak fel. Ezt megfelelő laboratóriumi módszerrel ajánlott meghatározni. Ha ez nem lehetséges vagy megvalósítható, generikus adatokat ajánlott alkalmazni (lásd például az „ELCD elemi referenciaáramait” (123) és az életciklus végén történő kezelés / energia-visszanyerés (124) kategóriát az ELCD adatbázisban).

—   XEV,hő és XEV,villamos [dimenzió nélküli]= az energia-visszanyerési folyamat hatékonysága (0<XEV<1) a hő-, illetve a villamos energia esetében, azaz a kimenet energiatartalma (pl. hő- vagy villamosenergia-kibocsátás) és a termékben energia-visszanyerésre használt anyag energiatartalma közötti arány. Az XEV tehát figyelembe veszi az energia-visszanyerési folyamat hatékonysági problémáit (0=<XEV<1). Ha ez az információ nem áll rendelkezésre, generikus adatokat ajánlott alkalmazni (lásd például az „az életciklus végén történő kezelés / energia-visszanyerés kategóriát az ELCD adatbázisban).

—   Mm= a másodlagos anyag minősége, azaz az újrahasznosított vagy újrahasznált anyag minősége (lásd az alábbi megjegyzést).

—   Me= az elsődleges anyag minősége, azaz a primer anyag minősége (lásd az alábbi megjegyzést).

Megjegyzés: Az Mm és Me dimenzió nélküli arány, amely a másodlagos anyag és az elsődleges anyag minősége közötti bármilyen különbség (lehasznosítás) közelítő értékét jelöli. A környezeti lábnyomra vonatkozó multifunkcionalitási hierarchia (lásd az 5.10. szakaszt) alapján értékelik a minőségi korrekció arányának alapjául szolgáló, releváns mögöttes fizikai kapcsolat azonosításának lehetőségét (a korlátozó tényezőt meghatározónak kell tekinteni). Ha ez nem lehetséges, valamely más kapcsolatot kell alkalmazni, például a gazdasági értéket. Ebben az esetben feltételezik, hogy az elsődleges anyagok másodlagos anyagok áraival összehasonlított árai jelölik a minőséget. Ebben az esetben az Mm/Me a másodlagos anyag (Mm) piaci ára és az elsődleges anyag (Me) piaci ára közötti aránynak felelne meg. Az elsődleges és másodlagos anyagok piaci ára internetes forrásokban (125) megtalálható. Az elsődleges és másodlagos anyagok tekintetében figyelembe veendő minőségi szempontokat a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályban kell meghatározni.

VI.   melléklet

Útmutatás az éghajlatváltozás szempontjából releváns közvetlen földhasználat-változásból eredő kibocsátások elszámolásához

Ez a melléklet a földhasználat közvetlen megváltozásához kapcsolódó, éghajlatváltozást befolyásoló ÜHG-kibocsátások elszámolásához nyújt útmutatást.

Az éghajlatváltozásra gyakorolt hatás a szénkészlet változásaiból eredő biogén szén-dioxid-kibocsátások és -megkötések, valamint a biogén és nem biogén szén-dioxid-, nitrogén-dioxid- és metánkibocsátások (például a biomassza-égetés) eredménye. A biogén eredetű kibocsátások a biogén anyagok elégetéséből (égéséből) vagy lebomlásából, a szennyvíztisztításból és a földben és vízben található biológiai forrásokból (többek között a szén-dioxidból, a metánból és a nitrogén-dioxidból) származó kibocsátások, míg a biogén eredetű megkötés a fotoszintézis során történő szén-dioxid-felvételnek felel meg. A nem biogén eredetű kibocsátás a nem biogén forrásokból, például a fosszilis alapú anyagokból eredő összes kibocsátás, míg a nem biogén eredetű megkötés egy nem biogén forrás által a légkörből megkötött szén-dioxidnak felel meg (WRI és WBCSD, 2011b).

A földhasználat-változások az osztályozás szerint közvetlenek vagy közvetettek lehetnek:

 

A közvetlen földhasználat-változás egy adott típusú földhasználatról egy másik típusra való átállás következménye, amely egyetlen földterületen történik, és ezen érintett földterület szénkészleteiben változást idézhet elő, másik rendszerben azonban nem okoz változást.

 

A közvetett földhasználat-változás abból ered, hogy a földhasználat valamely átalakulása változást idéz elő a rendszer határain kívül, azaz más típusú földhasználatban.

A 6. ábra a bioüzemanyag-előállításhoz kapcsolódó közvetlen és közvetett földhasználat-változások sematikus ábrája.

6.   ábra

A közvetlen és közvetett földhasználat-változások sematikus ábrája [a következő alapján: (CE Delft, 2010)]

Image

Image

E melléklet további részei csak a földhasználat közvetlen változásaival foglalkoznak, mivel a termékek környezeti lábnyoma esetében csak ezt kell figyelembe venni, a közvetett változásokat nem (lásd az 5.4.4. szakaszt).

1. SZAKASZ   TÁMPONTOK A FÖLDHASZNÁLAT KÖZVETLEN MEGVÁLTOZÁSÁBÓL EREDŐ KIBOCSÁTÁSOK KISZÁMÍTÁSÁHOZ

A C(2010)3751 bizottsági határozat megadja a talajban lévő kötöttszénkészletek kiszámításának szabályait mind a referencia-földhasználat, mind a tényleges [aktuális] földhasználat vonatkozásában. Négy földhasználati kategória kapcsán ad meg értékeket: szántóföldek, évelő növények, füves területek és erdőterületek. Az e kategóriákban bekövetkező földhasználat-változáskor a C(2010)3751 bizottsági határozat iránymutatásait kell követni. Azonban a más földhasználati kategóriára (pl. vizes területek, település) való áttéréssel okozott kibocsátások vagy a más földhasználatra (pl. csupasz föld, kő, jég) való áttéréssel okozott kibocsátások esetében, amelyekről a határozat nem rendelkezik, az üvegházhatást okozó gázok nemzeti nyilvántartási rendszereire vonatkozó 2006. évi IPCC-útmutató alapján kell eljárni.

A közvetlen földhasználat-változásból eredő szén-dioxid-kibocsátás és -felvétel esetében – pontosabb közvetlen adatok hiányában – a C(2010)3751 bizottsági határozatnak megfelelően az IPCC legújabb szén-dioxid-kibocsátási tényezőit kell alkalmazni. A földhasználat-változásból eredő egyéb kibocsátásokat (például a vízbe jutó nitrátveszteséget, a biomassza-égetésből, talajerózióból stb. eredő kibocsátásokat) a konkrét esetben, vagy megbízható források alkalmazásával ajánlott mérni vagy modellezni.

2. SZAKASZ   GYAKORLATI ÚTMUTATÁS A PAS 2050:2011 SZABVÁNY ALAPJÁN

Konkrét kérdésekben (például ha a korábbi földhasználat ismeretlen) gyakorlati útmutatást nyújthat a fenntartható európai élelmiszer-ipari termeléssel és fogyasztással foglalkozó kerekasztalnak és a közzétett ENVIFOOD-jegyzőkönyvnek megfelelően a PAS 2050:2011 (BSI 2011) szabvány alkalmazása. A PAS2050-1 (BSI 2012) szabvány azt kiegészíti a kertészeti termékek életciklusának a bölcsőtől a kapuig (a nyersanyag-kitermeléstől a gyártásig) tartó szakaszaihoz tartozó üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékelése során. A PAS 2050-1:2012 szabvány figyelembe veszi a kertészeti növényi termékek termesztéséhez kapcsolódó kibocsátásokat és megkötéseket, és inkább kiegészíti, semmint helyettesíti a PAS 2050:2011 szabványt. A British Standard Institution (BSI) is kiadott egy kiegészítő Excel táblázatot a PAS 2050-1:2012 szabvány számításaihoz.

A korábbi földhasználat-kategóriák és a termelés helyének ismerete

A PAS 2050:2011 szabvány (BSI 2011) szerint három különböző eset (és ezeknek megfelelő iránymutatás) állapítható meg a termelés helyére és a korábbi földhasználat-kategóriára vonatkozó adatok rendelkezésre állásától függően:

A termelés helye szerinti ország és a korábbi földhasználat ismert: egy korábbi földhasználatról a jelenlegire történő áttérés nyomán bekövetkező földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátások a PAS 2050:2011 szabvány (BSI 2011) C. mellékletében találhatók. A C. mellékletben nem szereplő kibocsátások esetében az IPCC által az üvegházhatású gázok kibocsátásának nemzeti jegyzékei tekintetében 2006-ban kiadott iránymutatásokat ajánlott alkalmazni (BSI 2011).

A termelés helye szerinti ország ismert, a korábbi földhasználat nem ismert: az ÜHG-kibocsátások értéke az adott országban az adott növényhez tartozó, földhasználat-változásból eredő kibocsátások becsült átlagértéke” (BSI 2011).

A termelés helye szerinti ország és a korábbi földhasználat nem ismert: az ÜHG-kibocsátások értéke az adott áruhoz tartozó, annak termesztési helye szerinti országokban jellemző, földhasználat-változásból eredő kibocsátások súlyozott átlaga” (BSI 2011).

Az értékelésben figyelembe veendő általános ÜHG-kibocsátások és -megkötések

A PAS 2050:2011 szabvány (BSI 2011) szerint az értékelésben figyelembe veendő általános kibocsátások és megkötések a következők:

a PAS 2050:2011 szabvány (BSI 2011) A. mellékletében szereplő gázok;

Megjegyzés: Az élelmiszerhez és takarmánytermékekhez kapcsolódó biogénszén-kibocsátások és -megkötések esetében kivételek alkalmazhatók. Élelmiszer és takarmány esetében a termék részévé váló biogén forrásokból eredő kibocsátás és megkötés kizárható. Ez azonban nem vonatkozik a következőkre:

élelmiszer és takarmány előállításában használt biogén szén kibocsátása és megkötése (pl. biomassza tüzelőanyagként való égetésekor) ha a biogén szén nem épül be a termékbe;

hulladék élelmiszer vagy takarmány bomlásából és állatok emésztőrendszeri fermentációjából származó, szén-dioxidtól eltérő kibocsátások;

a végtermék részét képező, de fogyasztásra nem szánt anyag (pl. csomagolás) biogén összetevője (BSI 20119. o.).

az energia-visszanyeréssel járó hulladékégetésből származó metán(CH4-)kibocsátás tekintetében a hivatkozási alap a PAS 2050:2011 szabvány 8.2.2. szakasza, 22. oldal.

(TÁJÉKOZTATÓ)

VII.   melléklet

Példa a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokra közbenső papírtermékek esetében – Adatminőségi követelmények

Az alábbi táblázat egy példát ismertet a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó meglévő kategóriaszabályokból származó adatminőségi követelményekre és a kapcsolódó adatminőségi szintekre közbenső papírtermékek esetében.

13.   táblázat

Példa a közbenső papírtermékekre vonatkozó adatminőségi követelményekre  (126)

 

 

 

Az adatminőség elemei

 

 

 

Reprezentativitás

Teljesség

Módszertani megfelelőség és következetesség

Precizitás/bizonytalanság

Minőségi szint

Minőségi érték

Meghatározás

Technológiai

Földrajzi

Időbeli

Kiváló

1

Kiemelkedő mértékben megfelel a követelménynek, javítás nem szükséges.

Például azonos folyamat. A hálózatból származó energia esetében az országspecifikus fogyasztási szerkezeten alapuló átlagos technológia.

Országspecifikus adatok

≤ 3 éves adatok

Teljesség mértéke nagyon jó

(≥ 90 %)

A PEF-útmutató valamennyi követelményének való teljes megfelelés

Nagyon alacsony mértékű bizonytalanság

(≤ 7 %)

Nagyon jó

2

Nagymértékben megfelel a követelménynek, jelentős javítás csak kismértékben szükséges.

Például az országspecifikus fogyasztási szerkezeten alapuló átlagos technológia.

Közép-európai, észak-európai és reprezentatív EU-27 szerkezet

3–5 éves adatok

Teljesség mértéke jó

(80% és 90% között)

Leíró-jellemző, folyamatalapú megközelítés, ÉS a PEF-útmutató alábbi három módszertani követelménye teljesül: (1) a multifunkcionalitás problémájának kezelése; (2) az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés; (3) rendszerhatár.

Alacsony mértékű bizonytalanság

(7% és 10% között)

3

Elfogadható mértékben megfelel a követelménynek, azonban javításra érdemes.

Például az országspecifikus termékszerkezeten alapuló átlagos technológia vagy az átlagos uniós fogyasztási szerkezeten alapuló átlagos technológia.

Az EU-27 tagállamai, más európai országok

5–10 éves adatok

Megfelelő mértékű teljesség

(70% és 80% között)

Leíró-jellemző, folyamatalapú megközelítés, ÉS a PEF-útmutató alábbi három módszertani követelménye közül kettő teljesül: (1) a multifunkcionalitás problémájának kezelése; (2) az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés; (3) rendszerhatár.

Megfelelő mértékű bizonytalanság

(10% és 15% között)

Megfelelő

4

Nem felel meg kellő mértékben a követelménynek, javításra szorul.

Például a hasonló termékek egy csoportjának országspecifikus fogyasztási szerkezetén alapuló átlagos technológia.

Közel-Kelet, Észak-Amerika, Japán stb.

10–15 éves adatok

Alacsony mértékű teljesség

(50% és 70% között)

Leíró-jellemző, folyamatalapú megközelítés, ÉS a PEF-útmutató alábbi három módszertani követelménye közül egy teljesül: (1) a multifunkcionalitás problémájának kezelése; (2) az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés; (3) rendszerhatár.

Nagyfokú bizonytalanság

(15% és 25% között)

Gyenge

5

Nem felel meg a követelménynek. Jelentős javulás szükséges.

Például más folyamat vagy ismeretlen

Globális adatok vagy ismeretlen

≥ 15 éves adatok

Nagyon alacsony vagy ismeretlen mértékű teljesség

(< 50%)

Leíró-jellemző, folyamatalapú megközelítés, DE a PEF-útmutató alábbi három módszertani követelményének egyike sem teljesül: (1) a multifunkcionalitás problémájának kezelése; (2) az életciklus végéhez kapcsolódó modellezés; (3) rendszerhatár.

Nagyon nagyfokú bizonytalanság

(>25 %)

VIII.   melléklet

Az ebben a PEF-útmutatóban alkalmazott terminológia és az ISO-terminológia összehasonlító áttekintése

Ez a melléklet az ebben a PEF-útmutatóban alkalmazott fő kifejezések és az ISO 14044:2006 szabványban használt, megfelelő kifejezések összehasonlító áttekintését ismerteti. Az ISO-terminológiától való eltérést az a szándék indokolja, hogy közérthetőbbé tegyük a PEF-útmutatót a célközönség számára, amely olyan csoportokat is magában foglal, amelyek tagjai nem feltétlenül rendelkeznek alapos háttérismeretekkel a környezeti vizsgálatok területén. Az alábbi táblázatok az eltérő kifejezések ilyen összehasonlító áttekintését tartalmazzák.

14.   táblázat

A fő kifejezések összehasonlító áttekintése

Az ISO 14044:2006 szabványban használt kifejezések

Az ebben a PEF-útmutatóban használt megfelelő kifejezések

Funkcionális egység

Az elemzés egysége

Életciklusleltár-elemzés

Erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil

Életciklus-hatásvizsgálat

Környezeti lábnyomra vonatkozó hatásvizsgálat

Életciklus-értelmezés

A környezeti lábnyom értelmezése

Hatáskategória

A környezeti lábnyom hatáskategóriája

Hatáskategória-mutatószám

A környezeti lábnyom hatáskategória-mutatószáma


15.   táblázat

Az adatminőségi kritériumok összehasonlító áttekintése

Az ISO 14044:2006 szabványban használt kifejezések

Az ebben a PEF-útmutatóban használt megfelelő kifejezések

Időbeli hatály

Időbeli reprezentativitás

Földrajzi hatály

Földrajzi reprezentativitás

Technológiai hatály

Technológiai reprezentativitás

Precizitás

Paraméterek bizonytalansága

Teljesség

Teljesség

Következetesség

Módszertani megfelelőség és következetesség

Adatforrások

Az „Erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil” magában foglalja

Az információ bizonytalansága

A „Paraméterek bizonytalansága” magában foglalja

IX.   melléklet

A PEF-útmutató és az ILCD-kézikönyv: fő eltérések

Amennyiben ellentmondás merül fel a PEF-útmutató és az ILCD-kézikönyv között, a PEF-útmutató elsőbbséget élvez.

Ez a melléklet kiemeli azokat a legfontosabb szempontokat, amelyek tekintetében a PEF-útmutató eltér az ILCD-kézikönyvtől, és tömören megindokolja ezeket az eltéréseket. Meg kell jegyezni azonban, hogy az ILCD-kézikönyv kiindulópontként szolgál a termékek környezeti lábnyomával kapcsolatos intézkedésekhez. Lehetőség van az ILCD-kézikönyv további átdolgozására, hogy összhangba kerüljön a PEF-útmutatóval, és a felesleges – a PEF-útmutatóban tárgyalt – szakaszok törölhetők az ILCD-kézikönyvből.

1.

Célközönség(ek)

Az ILCD-kézikönyvvel szemben a PEF-útmutató olyan emberek számára készül, akik kevéssé jártasak az életciklus-értékelés területén. Ennélfogva az útmutatót közérthetőbb formában készítettük el.

2.

Teljességi ellenőrzés

Az ILCD-kézikönyv két lehetőséget biztosít a teljesség ellenőrzésére, 1) az egyes környezeti hatások szintjén végrehajtott teljességi ellenőrzést és 2) az átfogó (azaz összesített) környezeti hatás szintjén végzett teljességi ellenőrzést. A PEF-útmutató kizárólag az egyes környezeti hatások szintjén mérlegeli a teljességet. Mivel a PEF-útmutató nem tartalmaz konkrét súlyozási tényezőkre vonatkozó ajánlást, az átfogó (azaz összesített) környezeti hatás nem megbecsülhető.

3.

A célmeghatározás kiterjesztése

A PEF-útmutató egyedi alkalmazásokhoz történő használatra készült, ezért nem irányozza elő a kijelölt célok kiterjesztését.

4.

Az alkalmazási kör meghatározása „korlátokat” foglal magában

A PEF-útmutató alkalmazási körének meghatározása a vizsgálat korlátaira vonatkozó előírásokat is magában foglal. Az ILCD-kézikönyvvel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján a korlátok kizárólag akkor határozhatók meg megfelelően, ha a szakemberek a célmeghatározáshoz és az elemzés funkciójához kapcsolódó valamennyi szempont tekintetében rendelkeznek információkkal.

5.

A felülvizsgálati eljárást a célmeghatározás során állapítják meg.

A felülvizsgálati eljárás elengedhetetlen a PEF-vizsgálat minőségének javításához, ennélfogva a folyamat első lépésében, azaz a célmeghatározás során kell arról rendelkezni.

6.

Szűrés a több lépésből álló megközelítés helyett

A PEF-útmutató szűrés elvégzésére tesz javaslatot, amelynek alapján felmérhető az alapértelmezett EF-hatáskategóriákhoz tartozó egyes környezeti hatások hozzávetőleges becsült értéke. Ez a lépés hasonló az ILCD-kézikönyvben ajánlott, több lépésből álló megközelítéshez.

7.

Adatminőség-értékelés

Az ILCD-kézikönyvben szereplő három szinttel szemben a PEF-útmutató öt értékelési szintet alkalmaz az adatminőség értékelésére (kiváló, nagyon jó, jó, megfelelő, gyenge). Ez lehetővé teszi, hogy a vizsgálatban az ILCD-kézikönyvben előírtaknál alacsonyabb adatminőségi szintű adatokat alkalmazzanak. A PEF-útmutató ezenfelül szemikvantitatív képletet alkalmaz az adatminőség értékelésére, amely megkönnyít például a „jó” adatminőség elérését.

8.

Multifunkcionalitási döntési hierarchia

A PEF-útmutató döntési hierarchiát biztosít a termékek multifunkcionalitásával kapcsolatos problémák megoldásához, amely eltér az ILCD-kézikönyv által elfogadott megközelítéstől. A PEF-útmutató az életciklus végéhez kapcsolódó szakasz újrahasznosítási vagy energia-visszanyerési helyzeteiben felmerülő multifunkcionalitási problémák megoldását szolgáló egyenletet is ismertet.

9.

Érzékenységelemzés

Az eredmények érzékenységelemzésének elvégzése a PEF-útmutatóban foglalt, nem kötelező lépés. Ez várhatóan csökkenti a PEF-útmutató felhasználóinak munkaterhét.

X.   melléklet

A PEF-útmutató fő követelményeinek összehasonlítása más módszerekkel

Noha a hasonló, széles körben elfogadott, termékekre vonatkozó környezeti elszámolási módszerek és útmutatók az általuk biztosított módszertani útmutatás tekintetében szorosan összhangban vannak egymással, számos fontos döntési pont esetében eltérések tapasztalhatók és/vagy az egyértelműség hiánya figyelhető meg, ami csökkenti az elemzési eredmények következetességét és összehasonlíthatóságát. Ez a melléklet összefoglalja e PEF-útmutató kiválasztott fő követelményeit, és több meglévő módszerrel összehasonlítja azokat. A melléklet az „Analysis of Existing Environmental Footprint Methodologies for Products and Organizations: Recommendations, Rationale, and Alignment” (A termékek és szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó meglévő módszertanok elemzése: ajánlások, indokok és összehangolás) című dokumentumon alapul, amely a http://ec.europa.eu/environment/eussd/corporate_footprint.htm weboldalon érhető el (EC-JRC-IES, 2011b). Eltérő háttérszínkitöltéssel jelöltük, amennyiben a PEF-útmutató összhangban van egy másik módszerrel (világosszürke háttér), ellentmond annak (átlós csíkozás) vagy túlmutat azon (például részletesebb, vagy szigorúbb követelményeket határoz meg) (sötétszürke háttér). Amennyiben érdemi összehasonlítás nem lehetséges, nem használtunk háttérszínkitöltést.

16.   táblázat

Fő követelmények összehasonlítása: a PEF-útmutató kontra más módszerek

Kritériumok

PEF-útmutató

Az ISO 14044:2006 szabvány életciklus-értékelésre vonatkozó követelményei és iránymutatásai

ISO/DIS 14067:2012 szabvány: a termékek szénlábnyoma

ILCD-kézikönyv– 1. kiadás (2010) (127)

Ökológiai lábnyom (2009) (128)

ÜHG-jegyzőkönyv (2011) (WRI és WBCSD ) (129)

Francia környezeti lábnyom

(BPX 30-323) (130)

A termékek szénlábnyoma - Egyesült Királyság PAS 2050 szabvány (2011) (131)

Életciklus-alapú szemlélet

Igen.

Igen.

Igen.

Igen.

Igen.

Igen.

Igen.

Igen.

Alkalmazások és kizárások

A belső alkalmazások közé tartozhat a környezetvédelmi vezetéshez nyújtott támogatás, a környezetvédelmi szempontból kritikus pontok meghatározása, a környezetvédelem javítása és a teljesítmény nyomon követése.

A külső (például üzleti vagy fogyasztói célú) alkalmazások a lehetőségek széles körét foglalják magukban, például a vásárlói és fogyasztói igények kielégítését, a marketinget, a teljesítménymérést, a környezeti címkézést stb.

A termékek környezetvédelmi jellemzőinek javítására irányuló lehetőségek megállapítása.

Összehasonlító állítás kiegészítő követelményekkel.

Tájékoztatás nyújtása a döntéshozók számára.

Tájékoztatás nyújtása a fogyasztók számára a döntéshozatalhoz.

A teljesítmény nyomon követése.

Összehasonlító állítás kiegészítő követelményekkel.

„A” alkalmazási helyzet: A termékek életciklushoz kapcsolódó környezetvédelmi jellemzőinek javítást (a teljesítmény nyomon követése), összehasonlításokat és (üzleti és fogyasztói) ügyfél-tájékoztatást célzó elemzése. Ideértve az összehasonlító állításokat, kiegészítő követelményekkel.

Tájékoztatás nyújtása a döntéshozók és a fogyasztók számára a különböző szintű, azaz országos, szubregionális vagy vállalati szintű fogyasztói magatartásról.

A teljesítmény nyomon követése magában foglalja az ÜHG csökkentésének lehetőségeit.

Nyilvános jelentéstétel útján az ÜHG-kibocsátásokra vonatkozó adatok biztosítása az üzleti vállalkozások és érdekelt felek számára.

A szabvány kiegészítő előírásokkal (pl. termékekre vonatkozó szabályok) támogatja a kommunikáció egyéb típusait (például címkék, állítások).

Az (ISO 14044 szabvány szerinti) összehasonlító állítások nem támogatottak.

Tájékoztatás nyújtása a fogyasztók számára, az azonos kategóriába tartozó termékek, és adott esetben a különböző termékkategóriák összehasonlításának lehetővé tétele.

A módszer célja, hogy belső értékelés, például az alábbiak során alkalmazzák:

Az alternatív termékkonfigurációk értékelésének vagy a teljesítménymérésnek az előmozdítása

A teljesítmény nyomon követése, ideértve az ÜHG csökkentésének lehetőségeit

A termékekből és szolgáltatásokból származó ÜHG-kibocsátások összehasonlításának előmozdítása

A közzététel célközönsége

Üzleti és fogyasztói.

Üzleti és fogyasztói.

Üzleti és fogyasztói.

Üzleti és fogyasztói.

Nyilvános tájékoztatás.

Üzleti és fogyasztói.

Fogyasztói.

Nem határoz meg a közzétételre vonatkozó követelményeket.

Funkcionális egység

A PEF-vizsgálat elemzési egységét az alábbi szempontok alapján kell meghatározni: a biztosított funkció(k)/szolgáltatás(ok): „mi”; a funkció vagy szolgáltatás mértéke: „mennyi”; a nyújtott szolgáltatás időtartama vagy élettartama: „mennyi ideig”; a minőség elvárt szintje: „mennyire jól”.

A megfelelő referenciaáramot az elemzés egységéhez képest kell meghatározni. Az elemzés alátámasztása céljából gyűjtött bemeneti és kimeneti mennyiségi adatokat ezen áramhoz viszonyítva kell kiszámítani.

A funkcionális egység meg kell feleljen a vizsgálat céljának és alkalmazási körének. Világosan meg kell határozni, és mérhető.

A funkcionális egység kiválasztását követően meg kell határozni a referenciaáramot.

Világosan meghatározott és mérhető.

A funkcionális egység meg kell feleljen a vizsgálat céljának és alkalmazási körének. Mind mennyiségi, mind minőségi szempontból világosan meghatározzák.

Külön referenciaáram támasztja alá az adatgyűjtést.

Maga a szabvány nem szolgál konkrét információkkal a funkcionális egység meghatározására vonatkozóan, azonban számos vizsgálat alkalmazza a funkcionális egység ISO 14044 szabványon alapuló fogalmát.

A funkció vagy szolgáltatás nagysága, időtartama vagy élettartama és elvárt minőségi szintje.

Külön referenciaáram támasztja alá az adatgyűjtést.

A funkcionális egységet a termékkategória-szabályok szintjén határozzák meg.

A funkcionális egységet nevezi meg az elemzés egységeként.

Rendkívül kevés információt és útmutatást nyújt.

Rendszerhatár

A rendszerhatárok a termékellátási lánchoz kapcsolódó valamennyi, az elemzés egységéhez viszonyított folyamatot magukban kell foglaljanak.

Alapértelmezett megközelítés szerint bölcsőtől a kapuig, vagy a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban foglalt eltérő rendelkezés esetén más megközelítés.

A rendszerhatárokon belüli folyamatokat főfolyamatokra (azaz a termék életciklusának azon központi folyamataira, amelyek esetében az adatokhoz való közvetlen hozzáférés lehetséges) és háttérfolyamatokra (azaz a termék életciklusának azon folyamataira, amelyek esetében az adatokhoz való közvetlen hozzáférés nem lehetséges) kell osztani.

Ismétlődő lépésekből álló folyamat:

A kezdeti rendszerhatárokat a vizsgálat célja és alkalmazási köre alapján határozzák meg.

A végleges rendszerhatárokat a kezdeti számítások és érzékenységelemzés elvégzését követően határozzák meg.

[…]

A nyersanyag-beszerzéstől az életciklus végéig és az ártalmatlanításig. Mind a bölcsőtől a sírig, mind a bölcsőtől a kapuig típusú elemzéseket lehetővé teszi.

A nyersanyag-beszerzéstől az életciklus végéig és az ártalmatlanításig. Ismétlődő lépésekből áll, a leglényegesebb folyamatokra összpontosít.

Valamennyi lényeges (hozzárendelhető és nem hozzárendelhető) folyamatot magában foglal.

A szabvány nem ír elő a rendszerhatárok meghatározására vonatkozó szabályokat. Kötelező a rendszerhatárokon belüli valamennyi tevékenység jelentésben történő világos meghatározása.

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó legtöbb elemzés meghatározása szerint az „életciklus” rendszerhatárai

az életciklus kezdetétől a beszerzés időpontjáig terjedő időszakhoz tartozó tevékenységeket foglalják magukban.

A nyersanyag-beszerzéstől az életciklus végéig és az ártalmatlanításig. A hozzárendelhető folyamatok kötelezők, a kapcsolódó, nem hozzárendelhető folyamatok ajánlottak.

Mind a bölcsőtől a sírig, mind a bölcsőtől a kapuig típusú elemzéseket lehetővé teszi.

A nyersanyag-beszerzéstől az életciklus végéig és az ártalmatlanításig.

Kizárások:

Kibocsátás-kompenzáció

K+F

A munkavállalók otthonuk és a munkahely közötti szállítása

A termékhez vagy rendszerhez kapcsolódó szolgáltatások (például reklámozás, marketing stb.)

A fogyasztók szállítása a kiskereskedelmi beszerzési pontig és onnan.

A nyersanyag-beszerzéstől az életciklus végéig és az ártalmatlanításig. Lehetővé teszi a bölcsőtől a sírig és a bölcsőtől a kapuig típusokat.

Egyéb kiegészítő követelmények alkalmazandók.

A rendszerhatárra vonatkozó kizárások:

Beruházási javak

A folyamatokba befektetett emberi energia

Szállítási szolgáltatásokat biztosító állatok

A fogyasztók szállítása a kiskereskedelmi beszerzési pontig és onnan (felülvizsgálatot követően követelmény lehet)

Munkavállalók ingázása.

Veszély alapú kizárás

Nem megengedett.

Megengedett – a tömeg, az energia és a környezeti jelentőség alapján.

Nincs útmutatás.

A veszély alapú kizárási feltételeknél mérlegelni ajánlott a termékrendszer átfogó környezeti hatásai tekintetében vett teljesség mennyiségi szintjét.

Az összehasonlító vizsgálatok esetében a kizárás szintén minden esetben a tömeghez és az energiához kell kapcsolódjon.

Nincs útmutatás.

Nem megengedett.

5% a tömeg, az energia és környezeti hatás tekintetében.

5%-os globális felmelegedési potenciál. (A lényeges hozzájárulást biztosító összes kibocsátást

(azaz a kibocsátások >1%-át) és legalább az összeshozzájárulás 95%-át figyelembe kell venni).

Hatáskategóriák

Az életciklus-hatásvizsgálat módszerei

14 alapértelmezett középponti hatáskategóriát kell mérlegelni, kivéve, ha 1) a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály eltérő rendelkezést tartalmaz vagy 2) adott hatáskategóriák kizárása – a PEF-útmutatóban előírtak szerint – indokolt.

Az életciklus-hatásvizsgálat alapértelmezett középponti módszereit alkalmazni kell.

A termékek biztosításából eredő számos környezeti hatás, többek között:

ÜHG-kibocsátások

Ózonlebontó potenciál

Savasodási potenciál

Eutrofizációs potenciál

Fotokémiai ózonképző potenciál

Más környezeti hatások, például erőforrás-kimerítés és emberi egészség (végpont).

Éghajlatváltozás, ideértve a földhasználat-változást.

Valamennyi ÜHG-kibocsátást jelenteni kell.

Tizenkét középponti és három végponti hatáskategóriát érint.

Az ILCD-kézikönyv ajánlott módszereket biztosít mind a középponti, mind a végponti szakaszban (a védett területekre vonatkozóan).

Az ökológiai lábnyom értékei (például globális hektár).

Éghajlatváltozás, ideértve a földhasználat-változást.

A Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott hat anyagot jelenteni kell. A vizsgált termék vagy értéklánc esetében alkalmazható egyéb anyagok ajánlottak.

Az életciklus-hatásvizsgálatnak a Közös Kutatóközpont által ajánlott módszereit követik.

A hatáskategóriákat termékkategóriánként rögzítik.

Az életciklus-hatásvizsgálat alapértelmezett középponti módszereit alkalmazni kell.

Éghajlatváltozás, ideértve a földhasználat-változást.

Valamennyi ÜHG-kibocsátást jelenteni kell.

Modellezési megközelítés (leíró-jellemző kontra következményes)

Mind a leíró-jellemző, mind a következményes modellezési megközelítésből származó elemeket tartalmaz.

A termékekhez kapcsolódó környezeti teher kiszámításának módjára vonatkozó elv biztosítása. A hozzárendelés elkerülése a kívánatos megközelítés.

A termékekhez kapcsolódó ÜHG-kibocsátások kiszámításának módjára vonatkozó elv biztosítása. A hozzárendelés elkerülése a kívánatos megközelítés.

Leíró-jellemző megközelítés és helyettesítés az életciklus végéhez kapcsolódó és más, több terméket érintő folyamat esetében. A hozzárendelés elkerülése a kívánatos megközelítés.

Elszámolási megközelítés (hasonló a leíró-jellemző megközelítéshez)

Lehetővé teszi a folyamatok életciklus-értékelését, a bemenet szerinti, kimenet szerinti és hibrid modellezést.

Leíró-jellemző megközelítés, valamint a több terméket érintő folyamatokra vonatkozó közvetlen rendszerbővítés és az újrahasznosításra vonatkozó zárt láncú közelítés (a szabvány követelményei szerint).

Leíró-jellemző megközelítés.

Az újrahasznosításra és energia-visszanyerésre vonatkozó hozzárendelési szabályokra az egyes anyagok szerint tesz javaslatot.

Leíró-jellemző megközelítés. A hozzárendelés elkerülése a kívánatos megközelítés.

Adatminőség

Az adatminőséget az alábbi kritériumok szerint értékelik:

Technológiai reprezentativitás

Földrajzi reprezentativitás

Időbeli reprezentativitás

Teljesség

Paraméterek bizonytalansága

Módszertani megfelelőség és következetesség (azaz az erőforrás-felhasználási és kibocsátási profil ezen általános útmutató szerinti létrehozása).

A külső közzétételre szánt PEF-vizsgálatok során (mind a közvetlen, mind a generikus adatok esetében) be kell tartani az adatminőségi követelményeket. A belső alkalmazásra szánt (ezen útmutatóval összhangban állóként megnevezett) PEF-vizsgálatok esetében ajánlott betartani a meghatározott adatminőségi követelményeket, de ezek nem kötelezőek.

A végleges erőforrás-felhasználási és kibocsátási profilban (a szűrés eredményei alapján – ha végeztek ilyet –) az egyes hatáskategóriákhoz való hozzájárulás legalább 70%-áért felelő folyamatok és tevékenységek tekintetében mind a közvetlen, mind a generikus adatok legalább "jó minőségűek” kell legyenek. E folyamatok esetében szemikvantitatív adatminőség-értékelést kell végezni és arról jelentést kell készíteni. […]

Az adatminőség-értékelés elvégzésének szintjére tekintettel az értékelést:

A generikus adatok esetében a bemenő áramok, például egy nyomdában a vásárolt papír szintjén kell elvégezni.

A közvetlen adatok esetében egy egyedi vagy az összesített folyamat szintjén, vagy az egyedi bemenő áramok szintjén kell elvégezni.

Adatminőségi követelményeket ajánlott meghatározni az alábbi kritériumok tekintetében:

Időbeli hatály

Földrajzi hatály

Technológiai hatály

Precizitás

Teljesség

Következetesség

Adatforrások

Az információ bizonytalansága

Nem határoznak meg az adatminőségre vonatkozó minimumkövetelményeket.

Az összehasonlító állítások esetében a fenti nyolc kritériumot kell alapul venni.

A PEF és az ISO 14044 szabvány összehasonlítása:

1.

Az adatminőségi kritériumok (hat, ill. nyolc) nagymértékben azonos szempontokat foglalnak magukban, az ISO szabvány azonban a PEF-útmutatónál átfogóbb.

2.

A termékek környezeti lábnyomában a hat kritériumot mindig figyelembe kell venni,míg a nyolc ISO-kritériumot együttesen csak az összehasonlító állításokban.

3.

A termékek környezeti lábnyoma meghatároz, míg az ISO szabvány nem határoz meg az adatminőségre vonatkozó tényleges minimumkövetelményeket.

Alkalmazza az ISO 14044 szabványt.

Az ISO 14044 szabvány alapján módosítva (mind az elsődleges, mind a másodlagos adatokra vonatkozik):

Technológiai reprezentativitás

Földrajzi reprezentativitás

Időbeli reprezentativitás

Teljesség / Precizitás

Módszertani megfelelőség és következetesség.

Konkrét adatminőségi követelmények nem szerepelnek a módszerben. Az ISO 14044 szabványra hivatkozik.

Az adatminőség-értékeléshez öt adatminőségi mutatószámot kell alkalmazni:

Technológiai reprezentativitás

Időbeli reprezentativitás

Földrajzi reprezentativitás

Teljesség

Megbízhatóság.

A jelentős folyamatok esetében a vállalatoknak leíró nyilatkozatban kell beszámolniuk az adatforrásokról, az adatminőségről és az adatminőség javítása érdekében tett erőfeszítésekről.

Az ADEME felállított egy, a nyilvános adatbázissal foglalkozó tanácsadó irányítóbizottságot. A bizottság adatminőség-értékelést/minőségi és kritikai átvizsgálást is végez.

Földrajzi reprezentativitás

Technológiai reprezentativitás

Időbeli reprezentativitás

Az elemi áramok teljessége

Precizitás és bizonytalanság

Reprodukálhatóság

Nem határoznak meg az adatminőségre vonatkozó minimumkövetelményeket.

Az ISO 14044 szabvány alapján kiigazítva.

Nem határoznak meg az adatminőségre vonatkozó minimumkövetelményeket.

Adattípus és adatgyűjtés

Adatgyűjtési sablon

Közvetlen adatokat kell gyűjteni valamennyi főfolyamatra és adott esetben a háttérfolyamatokra vonatkozóan. Ha azonban a főfolyamatok vonatkozásában a generikus adatok reprezentatívabbak vagy megfelelőbbek a közvetlen adatoknál (ezt indokolni és jelenteni kell), a főfolyamatok esetében is generikus adatokat kell alkalmazni.

A generikus adatokat kizárólag a háttérrendszer folyamataihoz ajánlott felhasználni, kivéve, ha a főfolyamatok vonatkozásában (a generikus adatok) reprezentatívabbak vagy megfelelőbbek a közvetlenadatoknál, amely esetben a főrendszer folyamataihoz is generikus adatokat kell alkalmazni.

A generikus adatokat – feltéve, hogy megfelelnek a PEF-útmutatóban meghatározott adatminőségi követelménynek, és amennyiben rendelkezésre állnak – az alábbi forrásokból kell beszerezni:

a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó megfelelő kategória-szabályokkal összhangban létrehozott adatok;

a PEF-vizsgálatok követelményeivel összhangban létrehozott adatok

ILCD-adathálózat (Az ILCD „A” helyzetre vonatkozó követelményeinek megfelelő adatok)

ELCD.

Adatgyűjtési sablon: a biztosított sablon tájékoztató jellegű.

Elsődleges adatok: A rendszerhatáron belüli elemi folyamatokhoz kapcsolódó gyártó üzemekből gyűjtött (mért, számított vagy becsült) adatok.

Másodlagos adatok: Más forrásokból, például a szakirodalomból vagy adatbázisokból származó adatok. Konkrét adatforrásra vonatkozó ajánlás nincs. A szakembernek be kell tartania a másodlagos adatok kiválasztására vonatkozó meghatározott adatminőségi követelményeket.

Adatgyűjtési sablon: Lásd az ISO/TR 14049 szabványt

Alkalmazza az ISO 14044 szabványt.

Elsődleges adatok: A főrendszer és a fő háttérfolyamatok esetében az elsődleges adatok előnyt élveznek; másodlagos adatok is alkalmazhatók, amennyiben azok megfelelnek az ILCD előírásainak és az említett folyamatok/ termékek tekintetében vett reprezentativitásuk megfelelő és igazolható.

Valamennyi egyéb adat esetében a legjobb minőségű, az ILCD előírásainak megfelelő másodlagos adatokat részesítik előnyben. A továbbra is hiányzó adatokat a minimális minőségi követelményeknek megfelelő „becsült adatokkal”kell pótolni.

A módszertani útmutató kitér arra, hogy az adatkezelési tervnek adatgyűjtési sablont ajánlott tartalmaznia.

A folyamatok életciklus-értékelése esetén az elsődleges adatokra vonatkozó követelményeknek/ ajánlásoknak az ISO 14044 szabvány előírásait kell követniük.

Másodlagos adatok: Konkrét forrást nem neveznek meg.

Adatgyűjtési sablont nem tartalmaz.

Elsődleges adatok szükségesek a jelentéstételt végző vállalat valamennyi saját folyamata vagy az irányítása alatt álló folyamatok esetében.

Másodlagos adatok: A legjobb minőségű adat ajánlott, és az elsődleges adatok – amennyiben elérhetők – előnyt élveznek.

A módszertani útmutató kitér arra, hogy az adatkezelési tervnek adatgyűjtési sablont ajánlott tartalmaznia.

A szabványban azonban nem szerepel erre példa.

Az elsődleges adatok előnyt élveznek.

A termékkategória-szabályok szintjén konkrét követelményt ír elő.

A szállítás és az elemi folyamat tekintetében adatgyűjtési sablont biztosít az E. mellékletben.

Elsődleges adatok szükségesek a végrehajtó szervezet valamennyi saját folyamata vagy az általa működtetett folyamatok esetében.

Azon bemenetek esetében, amelyekhez nem sikerült a tevékenységre vonatkozó elsődleges adatokat gyűjteni, másodlagos adatokat kell alkalmazni.

Kívánatos, hogy a másodlagos adatok megfeleljenek a PAS szabvány követelményeinek. A másodlagos adatok kiválasztása a következőkön kell alapuljon:

1)

adatminőségi szabályok, amelyeket az ISO 14044 szabványból vettek át,

2)

előnyben részesülnek a szakértői kiadványokból és más illetékes forrásokból származó adatok.

Adatyűjtési sablon: A PAS 2050 útmutató szerint.

Hozzárendelés/Multifunkcionalitási hierarchia

A termékek környezeti lábnyomára vonatkozó alábbi multifunkcionalitási döntési hierarchiát kell alkalmazni a multifunkcionalitással kapcsolatos problémák megoldásához: (1) albontás vagy rendszerbővítés; (2) megfelelő mögöttes fizikai kapcsolaton alapuló hozzárendelés (helyettesítés alkalmazható); (3) valamely más kapcsolaton alapuló hozzárendelés.

A hozzárendelést – amennyiben lehetséges – először ajánlott elkerülni a folyamatok albontása vagy rendszerbővítés útján. Ha ez nem lehetséges, a termékek vagy funkciók közötti fizikai kapcsolatot (például tömeg, energia) ajánlott alkalmazni a bemenetek és kimenetek felosztása céljából.

Amennyiben fizikai kapcsolatot nem lehet megállapítani, más kapcsolatot kell alkalmazni helyette (például a gazdasági értéket).

Az ISO 14044 szabványt alkalmazza.

Az ISO 14044 szabvány alapján továbbfejlesztve és pontosítva:

A hozzárendelés elkerülése albontás vagy virtuális albontás útján.

A piaci szerkezet helyettesítése / rendszerbővítése (az átfogóbb funkciók esetében is)

Okozati fizikai kapcsolat (például tömeg, energia) szerinti hozzárendelés.

Gazdasági szempontú hozzárendelés.

Ha az elemzés a termékek életciklus-értékeléséhez tartozó adat olyan új számítási módját tartalmazza, amely a készterméket elemi termék-egyenértékekre bontja fel, annak összhangban kell lennie az életciklus-értékelésről szóló ISO 14040 és 14044 szabvánnyal.

Az ISO 14044 szabvány módosításával:

A vállalatok lehetőség szerint – a folyamatok albontása, a funkcionális egység ismételt meghatározása vagy rendszerbővítés alkalmazása útján – el kell kerüljék a hozzárendelést.

Ha a hozzárendelés elkerülhetetlen, a vállalatok a kibocsátások és megkötések hozzárendelését a vizsgált termék és társtermék(ek) közötti mögöttes fizikai kapcsolatok alapján kell elvégezzék.

Amennyiben kizárólag fizikai kapcsolat megállapítására nincs lehetőség, a vállalatok vagy gazdasági szempontú hozzárendelést vagy más olyan hozzárendelési módszert kell válasszanak, amely a vizsgált termék és társtermék(ek) közötti más kapcsolatokat tükröz.

Az ISO 14044 szabványt alkalmazza.

Az ISO 14044 szabvány alapján továbbfejlesztve:

1.

A társtermékek hozzárendelését elkerülik az elemi folyamatok alfolyamatokra történőfelosztásával vagy a termékrendszer bővítésével.

2.

Ha az 1. lehetőség nem alkalmazható, a kiegészítő követelmények szerinti hozzárendelést végzenek.

3.

Ha nincsenek kiegészítő követelmények, a gazdasági értéket részesítik előnyben.

Hozzárendelés újrahasznosítás esetén

(Képletet is tartalmazó!) konkrét útmutatást biztosít, amely az energia-visszanyerést is figyelembe veszi.

Erre a kérdésre külön térnek ki, és általános elvként fogalmazzák meg a hozzárendelés elkerülését, konkrét szabályt azonban nem határoznak meg – nincs képlet.

Az elő nem állított termék elsődleges előállításának helyettesítése.

Az ISO 14044 szabvány hozzárendelési hierarchiája szerint.A képleteket tartalmazó C. melléklet TÁJÉKOZTATÓ JELLEGŰ.

Az elő nem állított termék piaci átlagnak megfelelő elsődleges előállításának helyettesítése.

Nincs iránymutatás.

Vagy a zárt láncú közelítési vagy az újrahasznosítottanyag-tartalomra vonatkozó módszert kell alkalmazni. Ha egyik módszer semmegfelelő, más – az ISO 14044 szabvánnyal összhangban lévő – módszerek alkalmazhatók, amennyiben a leltárról szóló jelentésben közzéteszik és indokolják azokat.

A zárt láncú és a nyílt láncú, energia-visszanyeréssel járó, vagy azzal nem járó újrahasznosítás tekintetében rendkívül részletes iránymutatásokat és egyenleteket ismertet.

A kibocsátások kiszámítására szolgáló egyenleteket biztosít – megkülönbözteti az újrahasznosítottanyag-tartalomra vonatkozó módszert és a zárt láncú közelítést alkalmazó újrahasznosítási módszert.

(Meghatározza a 0/100 és a 100/0 eset alkalmazásának kritériumait).

A fosszilis és biogén szén kibocsátásai és megkötései

A fosszilis és a biogén források szerint külön kell jelenteni a megkötéseket és a kibocsátásokat.

Nincs rendelkezés.

A fosszilis és a biogén források szerint külön kell jelenteni a megkötéseket és a kibocsátásokat.

A fosszilis és a biogén források szerint külön kell jelenteni a megkötéseket és a kibocsátásokat.

Nincs rendelkezés.

A leltár eredményei magukban foglalják a fosszilis és a biogén forrásokból származó szénkibocsátásokat és -megkötéseket is, és az átláthatóság érdekében azokat külön jelentik (kötelező, kivéve, ha nem alkalmazható).

A fosszilis és a biogén forrásokból származó szénkibocsátásokat és -megkötéseket is külön ajánlott jelenteni.

A szénkibocsátásokat és megkötéseket is (kötelezően) figyelembe veszik az értékelésben, az élelmiszer- és takarmánytermékekből származó biogén kibocsátások és megkötések kivételével (amelyek figyelembevétele nem kötelező).

Közvetlen földhasználat-változás / közvetett földhasználat-változás

A közvetlen földhasználat-változásból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat a földhasználat megváltozásának időpontjától számított 20 évig hozzá kell rendelni az árukhoz/szolgáltatásokhoz, az IPCC alapérték-táblázatának alkalmazásával.

Közvetett földhasználat-változás: A közvetett földhasználat-változásból eredő ÜHG-kibocsátásokat nem kell figyelembe venni a termék alapértelmezett EF-hatáskategóriáiban.

Nincs rendelkezés.

Közvetlen földhasználat-változás: az IPCC iránymutatásait alkalmazzák.

Közvetett földhasználat-változás: a nemzetközileg elfogadott módszer megállapítását követően fogják figyelembe venni.

Közvetlen földhasználat-változás: az IPCC előírásain alapuló konkrét útmutatás alapértelmezett táblázattal; a földhasználat-változást követő 20 évre hozzárendelik a termékekhez (jobb közvetlen és felülvizsgált adatok esetén kiigazítható)

A közvetett földhasználat-változást a következményes modellezés soránfigyelembe veszik, a termékszintű (leíró-jellemző típusú) életciklus-értékelések során azonban nem.

Közvetlen földhasználat-változás: a földhasználat jelentésben alkalmazott típusai összhangban vannak a környezeti lábnyomok nemzeti számláival mind a környezeti lábnyom, mind a biológiai kapacitás tekintetében.

Közvetett földhasználat-változás: nincs rendelkezés.

Közvetlen földhasználat-változás: kötelező, ha hozzárendelhető. A számításra vonatkozóan további útmutatás áll rendelkezésre, az adatforrások hivatkozási alapja az IPCC.

Közvetett földhasználat-változás: nem kötelező.

Közvetlen földhasználat-változás: az IPCC módszertanára hivatkozik.

Közvetett földhasználat-változás: a nemzetközileg elfogadott módszer megállapítását követően fogják figyelembe venni.

Közvetlen földhasználat-változás: kifejezetten az elmúlt 20 évben beköv