EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32013D0529

Az Európai Parlament és a Tanács 529/2013/EU határozata ( 2013. május 21. ) az üvegházhatású gázoknak a földhasználatból, a földhasználat-változtatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátására és elnyelésére vonatkozó elszámolási szabályokról és az e tevékenységekhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó információkról

OJ L 165, 18.6.2013, p. 80–97 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
Special edition in Croatian: Chapter 15 Volume 031 P. 279 - 296

Legal status of the document In force: This act has been changed. Current consolidated version: 09/07/2018

ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2013/529/oj

18.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 165/80


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 529/2013/EU HATÁROZATA

(2013. május 21.)

az üvegházhatású gázoknak a földhasználatból, a földhasználat-változtatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátására és elnyelésére vonatkozó elszámolási szabályokról és az e tevékenységekhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó információkról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az Unión belül a földhasználat, a földhasználat-változtatás és az erdőgazdálkodás ágazata (a továbbiakban: a földhasználati ágazat) nettó nyelőként működik, amely az uniós összkibocsátás számottevő hányadának megfelelő mennyiségű üvegházhatású gázt von ki a légkörből. A földhasználati ágazat tevékenységei a növényzetben és a talajban megkötött szén mennyiségében bekövetkező változások következtében az üvegházhatást okozó gázok emberi eredetű kibocsátását és elnyelését, továbbá a nem szén-dioxid üvegházhatású gázok kibocsátását idézik elő. A fakitermelésből származó termékek fenntarthatóbb felhasználásával jelentősen korlátozható az üvegházhatású gázok légkörbe való kibocsátása, és fokozható azok légkörből való elnyelése. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló, 2009. április 23-i 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3), valamint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) értelmében a földhasználati ágazatból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés nem képezi részét a 2020-ig elérendő 20 %-os uniós kibocsátáscsökkentési célkitűzésnek, bár részben beleszámít az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményéhez (a továbbiakban: az UNFCCC) csatolt, a 2002/358/EK tanácsi határozattal (5) jóváhagyott Kiotói Jegyzőkönyv (a továbbiakban: a Kiotói Jegyzőkönyv) 3. cikkének (3) bekezdése szerinti, számszerűsített uniós kibocsátáskorlátozási és -csökkentési kötelezettségvállalásokba.

(2)

A versenyképes, szénszegény gazdaság 2050-ig történő megvalósítása keretében egy holisztikus szemléletet követve az összes földhasználatot figyelembe kell venni, és az Unió éghajlat-változási politikáján belül kell a földhasználati ágazattal foglalkozni.

(3)

A 406/2009/EK határozat előírja a Bizottság számára, hogy mérje fel a földhasználati ágazathoz kapcsolódó tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés uniós csökkentési kötelezettségvállalásokba történő bevonásának módjait, biztosítva a földhasználati ágazat hozzájárulásának állandóságát és környezeti integritását, valamint a vonatkozó kibocsátás és eltávolítás körültekintő nyomon követését és elszámolását. E határozatnak tehát első lépésként meg kell határoznia az üvegházhatású gázoknak a földhasználati ágazatból eredő kibocsátására és elnyelésére alkalmazandó elszámolási szabályokat, és ezáltal hozzá kell járulnia adott esetben a földhasználati ágazatnak az uniós kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásba való bevonását célzó szakpolitika kidolgozásához, figyelembe véve az Unió különböző térségeinek – többek között az erdőkben gazdag országoknak – a környezeti viszonyait. Annak érdekében, hogy időközben biztosított legyen a szénkészlet megőrzése és növelése, e határozatnak továbbá elő kell írnia a tagállamok számára, hogy információt nyújtsanak be a földhasználati ágazatból eredő kibocsátás korlátozására vagy csökkentésére, illetve elnyelés fenntartására vagy növelésére irányuló földhasználati ágazati tevékenységeikről.

(4)

E határozatnak meg kell állapítania a tagállamoknak az említett elszámolási szabályok végrehajtásával, valamint a földhasználati ágazati tevékenységeikre vonatkozó információszolgáltatással kapcsolatos kötelezettségeit. E határozat magánfelek számára nem írhat elő elszámolási vagy jelentéstételi kötelezettségeket.

(5)

Az UNFCCC részes feleinek 2005 decemberében Montrealban megtartott 11. konferenciája által elfogadott, a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló Felek Konferenciájának 16/CMP.1. sz. határozata, valamint az UNFCCC részes feleinek 2011 decemberében Durbanben megtartott 17. konferenciája által elfogadott, a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló Felek Konferenciájának 2/CMP.7. sz. határozata a földhasználati ágazat vonatkozásában megállapítja a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti második kötelezettségvállalási időszaktól érvényes elszámolási szabályokat. Az Unió belső szabályai és az UNFCCC keretében elfogadott fogalommeghatározások, módozatok, szabályok és útmutatók koherenciája az említett határozatok és e határozat teljes körű összhangját igényli, a nemzeti jelentéstétel párhuzamosságának elkerülése érdekében. Ennek a határozatnak emellett tükröznie kell az uniós földhasználati ágazat sajátosságait és az Uniót, mint az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv önálló részes felét terhelő kötelezettségeket.

(6)

Az uniós földhasználati ágazatra alkalmazandó elszámolási szabályok nem idézhetnek elő további adminisztratív terheket. Ezért nem lehet kötelezővé tenni azt, hogy az UNFCCC részes feleinek konferenciáján és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozóján elfogadott határozatok által elő nem írt információkat belefoglalják az e szabályokkal összhangban benyújtott jelentésekbe.

(7)

A földhasználati ágazat több módon is hozzájárulhat az éghajlatváltozás mérsékléséhez, különösen a kibocsátás csökkentése, valamint a nyelők és a szénkészlet fenntartása és megerősítése tekintetében. Annak érdekében, hogy a szénmegkötés növelését célzó intézkedések hatékonyak legyenek, alapvető fontosságú a széntárolók hosszú távú stabilitása és alkalmazkodóképessége.

(8)

A földhasználati ágazatra vonatkozó elszámolási szabályokban érvényre kell juttatni a mezőgazdasági és az erdőgazdálkodási ágazat arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a föld mint erőforrás felhasználásának megváltoztatása révén jobban hozzá tudjanak járulni a kibocsátás csökkentéséhez. E határozatnak kötelezően alkalmazandó elszámolási szabályokról kell rendelkeznie az erdőtelepítési, újraerdősítési, erdőirtási és erdőgazdálkodási tevékenységek, valamint a rét- és legelőgazdálkodással és szántóföldi gazdálkodással összefüggő tevékenységek tekintetében, figyelemmel az első elszámolási időszakban a tagállami jelentéstételi és elszámolási rendszerek fejlesztését célzó konkrét rendelkezésekre. Ezen határozatnak emellett a visszatelepítés, valamint a vizes élőhelyek lecsapolása és elárasztással való helyreállítása vonatkozásában önkéntes alapon alkalmazandó elszámolási szabályokról is rendelkeznie kell. E célból a Bizottságnak egyszerűsítenie és fejlesztenie kell a releváns uniós adatbázisok (Eurostat-Lucas, EEA-Corine Land Cover stb.) adatszolgáltatását, segítve a tagállamokat abban, hogy eleget tudjanak tenni különösen a szántóföldi gazdálkodással és a rét- és legelőgazdálkodással kapcsolatos elszámolási kötelezettségeiknek, továbbá adott esetben a visszatelepítés, valamint a vizes élőhelyek lecsapolása és elárasztással való helyreállítása önkéntes elszámolásával kapcsolatos kötelezettségeiknek.

(9)

Az uniós földhasználati ágazatra alkalmazandó elszámolási szabályok környezeti integritásának biztosítása megkívánja, hogy a szóban forgó szabályok a 2/CMP.7. sz. határozatban, az UNFCCC részes feleinek 2010 decemberében Cancúnban megtartott 16. konferenciája által elfogadott, a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló Felek Konferenciájának 2/CMP.6. sz. határozatában és a 16/CMP.1. sz. határozatban meghatározott elszámolási elveken alapuljanak. A tagállamoknak az elszámolásokat oly módon kell elkészíteniük és vezetniük, hogy biztosított legyen a vonatkozó, a földhasználati ágazatból eredő kibocsátás és elnyelés becslésére szolgáló információk pontossága, teljessége, következetessége, összevethetősége és átláthatósága, összhangban az üvegházhatású gázok nemzeti leltárára vonatkozóan az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) Módszertani Útmutatójában foglaltakkal, ideértve az UNFCCC keretében elfogadott, a nem szén-dioxid üvegházhatású gázok kibocsátásának elszámolására vonatkozó módszertant is.

(10)

A 2/CMP.7. sz. és a 16/CMP.1. sz. határozaton alapuló elszámolási szabályok nem teszik lehetővé a faipari termékek energia- és alapanyag-termelési célra való felhasználásához kapcsolódó helyettesítési hatás elszámolását, mivel az kétszeres elszámoláshoz vezetne. Az ilyen jellegű felhasználás azonban jelentősen hozzájárulhat az éghajlatváltozás mérsékléséhez, és ezért a tagállamok által a földhasználati ágazati tevékenységeikkel kapcsolatos információk kiterjedhetnek azon intézkedésekre is, amelyek célja a nagymértékű üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó anyagok és energetikai alapanyagok biomasszával való felváltása. Ez fokozná a szakpolitikák összhangját.

(11)

Megfelelő beruházásokra van szükség az Unióban a jövőbeli szakpolitikai döntéshozatal és a földhasználat-optimalizálás szilárd alapjának megteremtéséhez. Annak érdekében, hogy ezeket a beruházásokat a kulcskategóriákra lehessen összpontosítani, a tagállamok számára kezdetben lehetővé kell tenni azt, hogy egyes széntárolókat kihagyhassanak az elszámolásból. Hosszú távon azonban átfogóbb ágazati elszámolásra kell törekedni, amely valamennyi földterületre, széntárolóra és gázra kiterjed.

(12)

Az elszámolási szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy az elszámolások pontosan tükrözik a kibocsátás és az elnyelés emberi tevékenység hatására fellépő változásait. E tekintetben e határozatnak a különböző földhasználati ágazati tevékenységek tekintetében egyedi módszertanok alkalmazását kell előírnia. Az erdőtelepítéssel, az újraerdősítéssel és az erdőirtással összefüggő kibocsátás és elnyelés a földterület közvetlen emberi beavatkozással való átalakításának eredménye, ezért arról teljes egészében el kell számolni. A rét- és legelőgazdálkodással, a szántóföldi gazdálkodással, a visszatelepítéssel, valamint a vizes élőhelyek lecsapolásával és elárasztással való helyreállításával összefüggő kibocsátás és elnyelés akként kerül elszámolásra, hogy egy bázisévet alkalmaznak a kibocsátás és elnyelés változásainak számítására. Az erdőgazdálkodásból származó kibocsátás és elnyelés ugyanakkor több természeti körülménytől, az erdők korosztályszerkezetétől, valamint a múltbeli és jelenlegi erdőgazdálkodási gyakorlattól is függ. A bázisév alkalmazása nem teszi lehetővé e tényezők, valamint az azok eredményeképpen a kibocsátásra és elnyelésre kifejtett ciklikus hatások vagy a kibocsátás és elnyelés évenkénti ingadozásainak figyelembevételét. A kibocsátás és elnyelés változásainak számítására vonatkozó elszámolási szabályokban ehelyett indokolt olyan referenciaszintek használatáról rendelkezni, amelyekkel kizárhatóak a természeti és az országspecifikus tényezők hatásai. A referenciaszintek az egyes elszámolási időszakok éveinek vonatkozásában egy tagállam területén az erdőgazdálkodásból eredő éves nettó kibocsátás és elnyelés becsült értékei, amelyeket a 2/CMP.6. sz. és a 2/CMP.7. sz. határozattal összhangban átlátható módon kell megállapítani. Az e határozatban említett referenciaszinteknek meg kell egyezniük az UNFCCC-eljárások keretében jóváhagyott referenciaszintekkel. Amennyiben egy tagállamban a referenciaszint meghatározására vonatkozó módszertan vagy adatok terén jelentős fejlesztés történik, a tagállamnak el kell végeznie az ahhoz szükséges technikai kiigazításokat, hogy az újraszámítás hatása tükröződjön az erdőgazdálkodásra vonatkozó elszámolásban.

Az elszámolási szabályok megállapításakor felső határhoz kell kötni az erdőgazdálkodással összefüggésben az elszámolásokba feljegyezhető nettó kibocsátás és elnyelés értékét. Amennyiben a vonatkozó nemzetközi folyamatok keretében új fejlemények merülnek fel az erdészeti tevékenységekre vonatkozó elszámolási szabályok tekintetében, az e fejleményekkel való összhang biztosítása érdekében fontolóra kell venni az erdészeti tevékenységekre vonatkozóan e határozatban megállapított elszámolási szabályok naprakésszé tételét.

(13)

Az elszámolási szabályoknak megfelelően tükrözniük kell az üvegházhatású gázok fában és faalapú termékekben történő tárolásának kedvező hatását, és hozzá kell járulniuk az erdő mint erőforrás fenntartható erdőgazdálkodás keretében történő fokozottabb felhasználásához és a fatermékek fokozottabb alkalmazásához.

(14)

Az IPCC-nek a Követendő gyakorlatok a földhasználat, a földhasználat-változtatások és az erdőgazdálkodás számára 4.1.1. fejezete értelmében helyes gyakorlatnak minősül, ha az országok az erdő területének minimális nagysága mellett meghatározzák azt is, hogy az erdő, illetve az erdőtelepítési, újraerdősítési és erdőirtási tevékenységek által érintett földterület fogalmak meghatározásakor mekkora minimális (terület-) szélességértéket fognak használni. Biztosítani kell az összhangot az egyes tagállamok által az UNFCCC, a Kiotói Jegyzőkönyv és az e határozat szerinti jelentésekben használt fogalommeghatározással.

(15)

Az elszámolási szabályokban elő kell írni, hogy a tagállamok pontosan rögzítsék elszámolásukban a faipari termékek széntartalmának változásait azok bekövetkeztekor, a tartós faipari termékek használatára való ösztönzés érdekében. A faipari termékekből eredő kibocsátás meghatározásakor alkalmazandó elsőrendű lebomlási függvénynek ezért meg kell felelnie az IPCC 2006-os, a nemzeti üvegházhatású gázok leltárak készítésére vonatkozó útmutatójának 12.1. pontjában foglalt egyenletnek, a felezési idők alapértékeinek pedig az IPCC-nek a Követendő gyakorlatok a földhasználat, a földhasználat-változtatások és az erdőgazdálkodás számára szolgáló 2003-as útmutatója 3a.1.3. táblázatának. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az előbbiek helyett országspecifikus módszertant és felezési értékeket is alkalmazhassanak, feltéve, hogy azok összhangban állnak a legfrissebb IPCC-útmutatókkal.

(16)

Mivel a mezőgazdasági tevékenységekből eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés évenkénti ingadozása sokkal kisebb mértékű, mint az erdőgazdálkodással összefüggő üvegházhatásúgáz-kibocsátásé és -elnyelésé, helyénvaló, hogy a tagállamok a bázisévhez vagy -időszakhoz viszonyítva számolják el a szántóföldi gazdálkodásból és rét- és legelőgazdálkodásból eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat és -elnyeléseket.

(17)

A vizes élőhelyek lecsapolása és elárasztással való helyreállítása tőzeglápokból származó kibocsátást okoz, amelyek nagy mennyiségű szén-dioxidot tárolnak. A tőzeglápok visszaszorításából és lecsapolásából származó kibocsátás a világszintű üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy 5 %-ának felel meg, és 2010-ben az Unió kibocsátásának 3,5–4 %-át tette ki. Ezért amint nemzetközi megállapodás születik a vonatkozó IPCC-útmutatókról, az Uniónak törekednie kell e kérdés nemzetközi szintű előmozdítására egyrészt annak érdekében, hogy az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv szerveiben megállapodás szülessen arról a kötelezettségről, amelynek értelmében éves elszámolást kell készíteni és vezetni a vizes élőhelyek lecsapolása és elárasztással való helyreállítása kategóriájához tartozó tevékenységekből származó kibocsátásról és elnyelésről, másrészt, hogy ez a kötelezettség a legkésőbb 2015-ig megkötendő globális éghajlat-változási megállapodásba is bekerüljön.

(18)

A természetes zavarok – például erdőtüzek, rovarkárosítások és kórokozók, szélsőséges időjárási viszontagságok és geológiai események –, amelyek a tagállamok érdekkörén kívül állnak, és amelyeket érdemben nem befolyásolhatnak, a földhasználati ágazatban ideiglenes jellegű üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz vezethetnek, illetve a korábbi elnyelési folyamatok visszafordulását eredményezhetik. Mivel az elnyelési folyamatok visszafordulását gazdálkodási döntések (például fakitermelés vagy faültetés) is okozhatják, e határozatnak gondoskodnia kell arról, hogy az elnyelés emberi beavatkozás hatására való visszafordulása mindig pontosan megjelenjen a földhasználati ágazati elszámolásokban. Indokolt továbbá, hogy e határozat korlátozott lehetőséget biztosítson a tagállamok számára ahhoz, hogy – a 2/CMP.7. sz. határozattal összhangban – háttérszintek és tűréshatárok alkalmazása révén a földhasználati ágazati elszámolásukból kihagyják azokat az erdőtelepítési, újraerdősítési és erdőgazdálkodási tevékenységekben bekövetkező zavarokból eredő kibocsátásokat, amelyekre nem lehetnek befolyással. Az elszámolásból való kihagyás lehetőségével azonban oly módon kell élniük a tagállamoknak, hogy az ne vezessen az elszámolt mennyiségek indokolatlan mértékű csökkentéséhez.

(19)

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információkra, köztük a földhasználati ágazatra vonatkozó jelentéstétel szabályai az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről szóló, 2013. május 21-i 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) hatálya alá tartoznak, és ezért e határozat hatályán kívül esnek. A tagállamoknak az e határozatban megállapított elszámolási kötelezettségeik tekintetében meg kell felelniük az említett rendeletben meghatározott, nyomon követésre és jelentéstételre vonatkozó szabályoknak.

(20)

Ha a földhasználati ágazati elszámolásokat éves rendszerességgel kellene elkészíteni, az elszámolások pontatlanok és megbízhatatlanok lennének, mivel a kibocsátás és az elnyelés évenként ingadozik, a már bejelentett adatokat gyakorta újra kell számítani, és az a hatás, amelyet a mezőgazdasági és az erdőgazdálkodási módszerek megváltoztatása gyakorol a növényzetben és a talajban megkötött szén mennyiségére, csak hosszú idő elteltével érezhető. E határozatnak ennélfogva hosszabb időszakon alapuló elszámolásról kell rendelkeznie.

(21)

A tagállamoknak információt kell nyújtaniuk jelenlegi és jövőbeli földhasználati ágazati tevékenységeikről, részletezve a földhasználati ágazatból eredő kibocsátás korlátozására vagy csökkentésére, illetve elnyelés fenntartására vagy növelésére irányuló, nemzeti szinten megfelelő intézkedéseiket. Ezen információknak ki kell terjedniük az ebben a határozatban megállapított bizonyos elemekre. A követendő gyakorlat alkalmazásának és az erdészeti és mezőgazdasági vonatkozású egyéb szakpolitikákkal és intézkedésekkel való szinergiáknak az elősegítése érdekében e határozat mellékleteként indikatív jelleggel további olyan intézkedéseket kell felsorolni, amelyek szintén szerepelhetnek a tagállamok által nyújtott információk között. A Bizottság iránymutatást nyújthat az összehasonlítható információk cseréjének megkönnyítése érdekében.

(22)

A földhasználati ágazati tevékenységeik tervezése, illetve végrehajtása során a tagállamok szükség szerint megvizsgálhatják, hogy van-e lehetőség mezőgazdasági befektetések ösztönzésére.

(23)

A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben naprakésszé teszi az e határozatban megállapított fogalommeghatározásokat az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv, illetve az azokból eredő vagy azokat felváltó megállapodások szerinti szervek által elfogadott fogalommódosításokkal összhangban; módosítja az I. mellékletet új elszámolási időszakok hozzáadása vagy módosítása céljából annak biztosítására, hogy ezen időszakok megfeleljenek az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv, illetve az azokból eredő vagy azokat felváltó megállapodások szerinti szervek által elfogadott, releváns időszakoknak, és összhangban álljanak azokkal az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv, illetve az azokból eredő vagy azokat felváltó megállapodások szerinti szervek által elfogadott elszámolási időszakokkal, amelyeket más ágazatokban az uniós kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásokra alkalmazni kell; naprakésszé teszi a II. melléklet referenciaszintjeit e határozat rendelkezéseinek megfelelően; felülvizsgálja a III. mellékletben meghatározott információkat az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv, illetve az azokból eredő vagy azokat felváltó megállapodások szerinti szervek által elfogadott fogalommódosításokra tekintettel; módosítja az V. mellékletet az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv, illetve az azokból eredő vagy azokat felváltó megállapodások szerinti szervek által elfogadott fogalommódosítások változásaival összhangban, valamint felülvizsgálja az e határozatban megállapított, a természetes bolygatások kapcsán meghatározott elszámolási szabályokra vonatkozó információszolgáltatási követelményeket az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv szervei által elfogadott jogi aktusok felülvizsgálata eredményének figyelembevétele érdekében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(24)

Mivel e határozat céljait, nevezetesen a földhasználati ágazati tevékenységekből eredő kibocsátásra és elnyelésre vonatkozó elszámolási szabályok és a tagállamoknak a földhasználati ágazati tevékenységekről való információnyújtására vonatkozó szabályok megállapítását – természetükből adódóan – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok léptéküket és hatásaikat tekintve uniós szinten jobban megvalósíthatóak, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Ennek során az Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az erdészeti politika területén meglévő hatásköreit. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Tárgy és hatály

Ez a határozat megállapítja a földhasználatból, a földhasználat-változtatásból és az erdőgazdálkodási (a továbbiakban: a földhasználati ágazati) tevékenységekből eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés elszámolási szabályait, ami az első lépést jelenti e tevékenységek adott esetben az uniós kibocsátás-csökkentési kötelezettségvállalásokba való hivatalos beépítése felé. E határozat magánfelek számára nem ír elő elszámolási vagy jelentéstételi kötelezettségeket. Ez a határozat információszolgáltatási kötelezettséget ír elő a tagállamok számára a kibocsátás korlátozása vagy csökkentése, illetve az elnyelés fenntartása vagy növelése érdekében végzett földhasználati ágazati tevékenységeikről.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E határozat alkalmazásában:

a)   „kibocsátás”: az üvegházhatású gázok emberi eredetű, forrásokból való kibocsátása a légkörbe;

b)   „elnyelés”: az üvegházhatású gázok emberi eredetű, nyelők általi kivonása a légkörből;

c)   „erdőtelepítés”: előzőleg legalább 50 éve erdőnek nem minősülő földterület 1989. december 31-ét követő erdővé alakítása közvetlen emberi beavatkozás révén ültetéssel, magvetéssel és/vagy természetes magforrások emberi segítséggel végzett terjesztésével;

d)   „újraerdősítés”: erdőnek nem minősülő földterület erdővé alakítása közvetlen emberi beavatkozás révén ültetéssel, magvetéssel és/vagy természetes magforrások emberi segítséggel végzett terjesztésével, kizárólag olyan földterületen, amely egykor erdő volt, de 1990. január 1-jét megelőzően már nem minősült erdőnek, és amelyet az 1989. december 31-ét követő időszakban erdővé alakítottak vissza;

e)   „erdőirtás”: erdőterület közvetlen emberi beavatkozás hatására erdőnek nem minősülő földterületté történő átalakítása, ha arra 1989. december 31. után került sor;

f)   „erdőgazdálkodás”: az erdőterületen alkalmazott módszerek rendszeréből eredő bármely olyan tevékenység, amely az erdő ökológiai, gazdasági vagy társadalmi funkcióit befolyásolja;

g)   „szántóföldi gazdálkodás”: a mezőgazdasági növények termesztésére használt, valamint a pihentetett, illetve a növénytermesztésből ideiglenesen kivont földterületeken alkalmazott módszerek rendszeréből eredő bármely tevékenység;

h)   „rét- és legelőgazdálkodás”: az állattenyésztésre használt földterületeken alkalmazott módszerek rendszeréből eredő bármely olyan tevékenység, amely a növényzet, illetve a tenyésztett állatok fajtájának és mennyiségének szabályozására vagy alakítására irányul;

i)   „visszatelepítés”: az erdőtelepítés és az újraerdősítés kivételével bármely olyan közvetlen emberi eredetű tevékenység, amely a növényzet szaporítása révén egy legalább 0,05 hektár nagyságú földterület szénkészletének növelését szolgálja;

j)   „szénkészlet”: a széntárolóban tárolt széntömeg;

k)   „a vizes élőhelyek lecsapolása és elárasztással való helyreállítása”: legalább 1 hektár nagyságú, szerves talajt tartalmazó földterület lecsapolásának és újbóli elárasztásának rendszeréből eredő bármely tevékenység – a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdésének értelmében készített és vezetett elszámolás hatálya alá tartozó tevékenységek kivételével –, amennyiben a lecsapolás a talajvízadó réteg közvetlen emberi tevékenység hatására bekövetkező csökkenése, az elárasztással való helyreállítás pedig a lecsapolás közvetlen emberi tevékenység hatására bekövetkező részleges vagy teljes visszafordítása, és a lecsapolásra és/vagy az elárasztásra 1989. december 31-ét követően került sor;

l)   „forrás”: minden olyan eljárás, tevékenység vagy mechanizmus, amely üvegházhatást okozó gázt, aeroszolt vagy üvegházhatást okozó gáz előanyagát bocsátja ki a légkörbe;

m)   „nyelő”: minden olyan eljárás, tevékenység vagy mechanizmus, amely üvegházhatást okozó gázt, aeroszolt vagy üvegházhatást okozó gáz előanyagát nyeli el;

n)   „széntároló”: egy tagállam területén olyan biogeokémiai képződmény vagy rendszer egésze vagy része, amely szenet, széntartalmú üvegházhatású gáz előanyagát vagy szenet tartalmazó bármely üvegházhatást okozó gázt tárol;

o)   „üvegházhatást okozó gáz előanyaga”: a 3. cikk (4) bekezdésében felsorolt bármely üvegházhatású gáz képződését előidéző kémiai reakcióban részt vevő vegyület;

p)   „faipari termék”: fa kitermelésével nyert bármely termék, amely elhagyja a kitermelés helyét;

q)   „erdő”: a terület nagyságára, a záródásra vagy ennek megfelelő faállomány-sűrűségre, valamint a fáknak a termőhelyükön, vágásérett korban való potenciális magasságára vonatkozó minimumértékek alapján meghatározott földterület, az V. mellékletben tagállamonként meghatározottak szerint. Az erdő fogalmába beletartoznak azok a fákkal (beleértve a természetes eredetű fiatal facsoportokat) vagy mesterséges állománnyal fedett területek is, amelyek csak később érik el a záródásra vagy ennek megfelelő faállomány-sűrűségre, illetve famagasságra vonatkozó, az V. mellékletben meghatározott minimumértékeket, beleértve azokat a földterületeket is, amelyek rendes körülmények között az erdőterület részét képezik, de amelyeken emberi beavatkozás (például kitermelés) vagy természeti jelenségek hatására ideiglenesen nem találhatók fák, de várhatóan visszaalakulnak erdővé;

r)   „záródás”: egy behatárolt területet tekintve, a lombkoronák kerületének vízszintes vetülete által lefedett terület százalékban kifejezett aránya;

s)   „faállomány-sűrűség”: erdővel borított területen az álló és élő faállománynak a tagállamok által megállapított módszertan szerint mért sűrűsége;

t)   „természetes bolygatás”: nem emberi beavatkozásra fellépő bármely olyan esemény vagy körülmény, amely az erdőkben jelentős mértékű kibocsátáshoz vezet, és amelynek előfordulását az érintett tagállam nem képes befolyásolni, feltéve, hogy az adott tagállam objektív tényezőkből kifolyólag nem tudja jelentősen csökkenteni az esemény vagy körülmény kibocsátásra gyakorolt hatását, annak bekövetkezését követően sem;

u)   „háttérszint”: a természetes bolygatás által adott időtartamon belül okozott kibocsátásoknak a 9. cikk (2) bekezdésének megfelelően számított, a kiugró statisztikai értékeket figyelmen kívül hagyó átlagos szintje;

v)   „felezési idő”: azon évek száma, ameddig a faipari termékek adott kategóriájában tárolt szén mennyisége az eredeti érték felére csökken;

w)   „azonnali oxidáció”: olyan elszámolási módszer, amely azt veszi alapul, hogy a faipari termékekben tárolt szén teljes mennyisége a kitermelés pillanatában a légkörbe kerül;

x)   „egészségügyi fakitermelés”: természetes bolygatás által sújtott földterületen található, legalább még részben használható faanyag kinyerésére irányuló bármely fakitermelési tevékenység.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 12. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv, illetve az azokból eredő vagy azokat felváltó megállapodások szerinti szervek által elfogadott vonatkozó fogalommódosításokkal való összhang biztosítása érdekében módosítsa az e cikk (1) bekezdésében foglalt fogalommeghatározásokat.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 12. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv, illetve az azokból eredő vagy azokat felváltó megállapodások szerinti szervek által elfogadott, az V. mellékletben szereplő szempontok tekintetében végzett fogalommódosításokkal összhangban módosítsa az V. mellékletet annak érdekében, hogy az abban felsorolt értékeket naprakésszé tegye.

3. cikk

A földhasználati ágazati elszámolások készítésének és vezetésének kötelezettsége

(1)   Az I. mellékletben foglalt valamennyi elszámolási időszakra a tagállamok elszámolást készítenek és vezetnek, amelyben pontosan rögzítik a területükön az alábbi kategóriákba sorolható tevékenységekből eredő összes kibocsátás és elnyelés mértékét:

a)

erdőtelepítés;

b)

újraerdősítés;

c)

erdőirtás;

d)

erdőgazdálkodás.

(2)   A 2021. január 1-jén kezdődő és azt követő elszámolási időszakok tekintetében az egyes tagállamok elszámolást készítenek és vezetnek, amelyek pontosan rögzítik a területükön az alábbi kategóriákba sorolható tevékenységekből eredő összes kibocsátás és elnyelés mértékét:

a)

szántóföldi gazdálkodás;

b)

rét- és legelőgazdálkodás.

A 2013. január 1-jétől2020. december 31-ig tartó elszámolási időszakban a szántóföldi gazdálkodásból és a rét- és legelőgazdálkodásból eredő kibocsátás és elnyelés éves elszámolására az alábbiak alkalmazandók:

a)

2016 és 2018 között a tagállamok minden évben március 15-ig jelentést tesznek a Bizottságnak a szántóföldi gazdálkodásból és a rét- és legelőgazdálkodásból eredő kibocsátás és elnyelés becslésére rendelkezésre és fejlesztés alatt álló rendszereikről. Célszerű, hogy a tagállamok beszámoljanak arról, hogy e rendszerek miként felelnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására és eltávolítására vonatkozóan az IPCC által elfogadott módszertannak és az UNFCCC keretében előírt jelentéstételi követelményeknek.

b)

A tagállamok 2022. január 1-je előtt minden évben március 15-ig kiindulási, előzetes és nem kötelező erejű éves becsléseket készítenek és nyújtanak be a Bizottságnak a szántóföldi gazdálkodásból és a rét- és legelőgazdálkodásból eredő kibocsátásra és eltávolításra vonatkozóan, adott esetben az IPCC módszertanának alkalmazásával. Célszerű, hogy a tagállamok legalább a vonatkozó IPCC-útmutatókban 1. szintként meghatározott módszertant alkalmazzák. A tagállamokat ösztönzik arra, hogy e becslések segítségével határozzák meg a kulcskategóriákat, és alakítsák ki az országspecifikus 2. és 3. szintű fő módszertant az üvegházhatású gázok kibocsátására és elnyelésére vonatkozó megbízható és pontos becsléseket illetően.

c)

A tagállamok legkésőbb 2022. március 15-ig benyújtják a szántóföldi gazdálkodás és a rét- és legelőgazdálkodás elszámolására vonatkozó éves végleges becsléseiket.

d)

A tagállamok eltérést kérhetnek a c) pontban meghatározott határidő meghosszabbítása érdekében, amennyiben a szántóföldi gazdálkodás és a rét- és legelőgazdálkodás elszámolására vonatkozó végleges becslések az alábbi okok legalább egyike miatt ésszerűen nem készíthetők el az e bekezdésben meghatározott időtartamon belül:

i.

a technikai megvalósíthatóság miatt a szükséges elszámolás csak az adott időtartam túllépésével végezhető el;

ii.

az elszámolás elvégzése az adott időtartamon belül aránytalanul költséges lenne.

Az eltéréssel élni kívánó tagállamok indokolással ellátott kérelmüket 2021. január 15-ig benyújtják a Bizottságnak.

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kérelem indokolt, 2022. március 15-től kezdődően legfeljebb három naptári évre engedélyezi az eltérést. A Bizottság más esetben elutasítja a kérelmet, és határozatát megindokolja.

A Bizottság szükség esetén ésszerű időtartam megállapításával kiegészítő információk benyújtását kérheti.

Az eltérést engedélyezettnek kell tekinteni, amennyiben a Bizottság a tagállam eredeti kérelmének vagy a kért kiegészítő információknak a kézhezvételétől számított hat hónapon belül nem emel kifogást.

(3)   A tagállamok ezen túlmenően az I. mellékletben foglalt minden egyes elszámolási időszakra a visszatelepítésből, valamint a vizes élőhelyek lecsapolásából és elárasztással való helyreállításából eredő kibocsátás és elnyelés vonatkozásában is készíthetnek és vezethetnek pontos elszámolást.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett elszámolás az alábbi üvegházhatású gázok kibocsátásáról és elnyeléséről készül:

a)

szén-dioxid (CO2);

b)

metán (CH4);

c)

dinitrogén-oxid (N2O).

(5)   Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett tevékenységeket – amennyiben azokról elszámolást készítettek és vezettek e határozattal összhangban – azok megkezdésének dátumától, vagy – ha az esik későbbre – 2013. január 1-jétől kell felvenniük a tagállamoknak az elszámolásukba.

4. cikk

Általános elszámolási szabályok

(1)   A tagállamok a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett elszámolásokban pozitív előjellel (+) jelzik a kibocsátásokat, negatív előjellel (–) pedig az elnyelést.

(2)   A tagállamok az elszámolás elkészítése és vezetése során gondoskodnak arról, hogy a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett tevékenységekhez köthető kibocsátás és elnyelés mértékének becslése szempontjából releváns információk pontosak, teljesek, következetesek, összevethetők és átláthatók legyenek.

(3)   Amennyiben a kibocsátás vagy elnyelés olyan tevékenységből ered, amely a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében foglalt kategóriák közül egynél többe besorolható, akkor a kétszeres elszámolás elkerülése érdekében csak egy kategóriánál szabad elszámolást végezni.

(4)   A tagállamok átlátható és ellenőrizhető adatok alapján meghatározzák azokat a földterületeket, amelyeken a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett kategóriákba tartozó tevékenységek valamelyike folyik. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a szóban forgó összes földterületet azonosítani lehessen a vonatkozó kategória elszámolásában.

(5)   A tagállamok a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett elszámolásukban minden esetben rögzítik az alábbi széntárolók szénkészletében bekövetkező változásokat:

a)

felszín feletti biomassza;

b)

felszín alatti biomassza;

c)

avar;

d)

holt fa;

e)

szervesszén-tartalmú talaj;

f)

faipari termékek.

Amennyiben egy adott széntároló nem forrás, a tagállamok dönthetnek ugyanakkor úgy is, hogy nem foglalják bele elszámolásukba az első albekezdés a)–e) pontjában felsorolt széntárolók szénkészletében beálló változásokat. A tagállamok kizárólag átlátható és ellenőrizhető adatok alapján történő bizonyítási eljárással állapíthatják meg egy adott széntárolóról, hogy az nem kibocsátó.

(6)   A tagállamok a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett elszámolásokat az I. mellékletben felsorolt minden egyes elszámolási időszak végén kiegészítik a vonatkozó elszámolási időszakhoz tartozó összes nettó kibocsátás és elnyelés mérlegének megadásával.

(7)   A tagállamok az e határozatban foglalt kötelezettségeik teljesítéséhez alkalmazott összes adatról kötelesek hiánytalan és pontos elszámolást vezetni legalább addig az időpontig, ameddig ez a határozat hatályban van.

(8)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 12. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy módosítsa az I. mellékletet az elszámolási időszakok módosításával, vagy azokat új elszámolási időszakokkal egészítse ki, hogy ezáltal ezek az időszakok megfeleljenek az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv, illetve az azokból eredő vagy azokat felváltó megállapodások szerinti szervek által elfogadott, releváns időszakoknak, és összhangban álljanak azokkal, az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv, illetve az azokból eredő vagy azokat felváltó megállapodások szerinti szervek által elfogadott elszámolási időszakokkal, amelyeket más ágazatokban az uniós kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásokra alkalmazni kell.

5. cikk

Az erdőtelepítésre, az újraerdősítésre és az erdőirtásra alkalmazandó elszámolási szabályok

(1)   A tagállami elszámolásban az erdőtelepítés és újraerdősítés vonatkozásában kizárólag akkor lehet feltüntetni az e tevékenységből eredő kibocsátást és elnyelést, ha 1989. december 31-én a kérdéses földterület nem minősült erdőnek. A tagállamok az erdőtelepítésből és az újraerdősítésből eredő kibocsátásokat egy összevont elszámolásban szerepeltethetik.

(2)   Az erdőtelepítéssel, újraerdősítéssel és erdőirtással kapcsolatos tevékenységekből eredő kibocsátás és elnyelés nettó értékét oly módon kell jelezni a tagállami elszámolásban, hogy az a vonatkozó elszámolási időszak minden egyes évére vonatkozóan megállapított kibocsátás és elnyelés összértékét jelentse, átlátható és ellenőrizhető adatokból kiindulva.

(3)   Ha a 4. cikk (4) bekezdésének megfelelően egy adott földterületet erdőtelepítés, újraerdősítés és erdőirtás alá vont földterület tevékenységi kategóriába soroltak, és az ezek esetében felmerülő kibocsátásról és elnyelésről elszámolást vezetnek, az elszámolást az említett tevékenységek megszűnését követően is vezetni kell.

(4)   Az egyes tagállamoknak az erdőterület meghatározásakor ugyanazt, az V. mellékletben megadott területi egységet kell használniuk az erdőtelepítéssel, újraerdősítéssel és erdőirtással kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó számításaikban.

6. cikk

Az erdőgazdálkodásra alkalmazandó elszámolási szabályok

(1)   A tagállamok elszámolják az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátást és elnyelést, amelyek kiszámítási módja a következő: az I. mellékletben meghatározott egyes elszámolási időszakokra megállapított kibocsátás és elnyelés értékéből le kell vonni az adott elszámolási időszakon belüli évek számának és a II. mellékletben meghatározott vonatkozó referenciaszintnek a szorzatát.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett számítás eredménye egy adott elszámolási időszak vonatkozásában negatív, az erdőgazdálkodási elszámolásban az adott tagállamnak a bázisévre vagy a VI. mellékletben meghatározott időszakra vonatkozó kibocsátás legfeljebb 3,5 százalékának megfelelő összes kibocsátásnak és elnyelésnek a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett tevékenységekből származó kibocsátást és elnyelést figyelmen kívül hagyó, és az adott elszámolási időszakon belüli évek számával felszorzott értékét kell elszámolnia, ahol a bázisévi, illetve a VI. mellékletben meghatározott időszakra vonatkozó kibocsátás az adott tagállam által a vonatkozó CMP-határozatoknak megfelelően a bázisévre vagy a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti második kötelezettségvállalási időszakra alkalmazandó bázisidőszakra vonatkozóan elfogadott megfelelő jelentésben az UNFCCC számára benyújtott érték.

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az erdőgazdálkodási tevékenységekkel összefüggésben vezetett elszámolás elkészítéséhez alkalmazott számítási módszerek összhangban legyenek a 2/CMP.6. sz. határozat II. függelékével és a II. mellékletben meghatározott referenciaszintek kiszámításához alkalmazott módszerekkel legalább az alábbiak tekintetében:

a)

széntárolók és üvegházhatást okozó gázok;

b)

erdőgazdálkodás alá vont terület;

c)

faipari termékek;

d)

természetes bolygatás.

(4)   Az egyes elszámolási időszakok vége előtt legkésőbb egy évvel a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a felülvizsgált referenciaszintekről. E referenciaszinteknek azonosaknak kell lenniük az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti szervek által jóváhagyott jogi aktusokban megállapított referenciaszintekkel, vagy ilyen jogi aktusok hiányában a referenciaszinteket az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv, illetve az azokból eredő vagy azokat felváltó megállapodások szerinti szervek által elfogadott vonatkozó határozatokban meghatározott eljárások és módszertan szerint kell kiszámítani.

(5)   Amennyiben módosulnak a 2/CMP.6. sz. vagy a 2/CMP.7. sz. határozat vonatkozó rendelkezései, a módosítások elfogadását követően legkésőbb hat hónapon belül a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a módosítások alapján felülvizsgált referenciaszintekről.

(6)   Amennyiben egy tagállamban a II. mellékletben meghatározott referenciaszint megállapításához használt adatokkal kapcsolatban továbbfejlesztett módszertan válik alkalmazhatóvá, illetve, ha jelentős mértékben javul a tagállam rendelkezésére álló adatok minősége, az adott tagállamnak el kell végeznie az ahhoz szükséges technikai kiigazításokat, hogy az újraszámítás hatása tükröződjön az erdőgazdálkodásra vonatkozó elszámolásban. E technikai kiigazításoknak meg kell egyezniük az UNFCCC felülvizsgálati eljárásának keretében jóváhagyott esetleges kiigazításokkal, összhangban a 2/CMP.7. sz. határozattal. Az érintett tagállamnak legkésőbb az 525/2013/EU rendelet 7. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint benyújtott dokumentum részeként tájékoztatnia kell a Bizottságot e kiigazításokról.

(7)   A (4), (5) és (6) bekezdés alkalmazásának céljából a tagállamok megadják a természetes bolygatásból adódó éves kibocsátás azon mennyiségét, amellyel a felülvizsgált referenciaszintek meghatározásakor figyelembe vettek, valamint a mennyiség becsléséhez alkalmazott módszert.

(8)   A Bizottság ellenőrzi a (4) és (5) bekezdésben említett felülvizsgált referenciaszintekre, valamint a (6) bekezdésben említett technikai kiigazításokra vonatkozó információkat, a tagállamok által az UNFCCC-nek megküldött és a Bizottsággal közölt információk közötti összhang biztosítása céljából.

(9)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 12. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II. mellékletben szereplő referenciaszintek naprakésszé tétele érdekében, amennyiben egy tagállam a (4) és (5) bekezdés alapján módosítja referenciaszintjét, és azt az UNFCCC-eljárások keretében jóváhagyják.

(10)   Amennyiben a II. melléklet módosul, a tagállamoknak az erdőgazdálkodási tevékenységekkel összefüggésben vezetett elszámolásukban a teljes érintett elszámolási időszak vonatkozásában érvényre kell juttatniuk a módosítást.

7. cikk

A faipari termékekre alkalmazandó elszámolási szabályok

(1)   A tagállamok a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdése értelmében vezetett elszámolásukban számot adnak a faipari termékek széntartalmában bekövetkező változásból eredő kibocsátásról és elnyelésről, beleértve az olyan fákból származó faipari termékekből eredő kibocsátást is, amelyeket 2013. január 1-jét megelőzően távolítottak el az erdőiből. Ki kell hagyni az elszámolásból a faipari termékekből eredő olyan kibocsátásokat, amelyeket a Kiotói Jegyzőkönyv keretében a 2008 és 2012 közötti időszakban az azonnali oxidáció alapján már elszámoltak.

(2)   A faipari termékekkel összefüggésben a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdése értelmében vezetett elszámolásaikban a tagállamok a III. mellékletben meghatározott elsőrendű bomlás függvényét és a felezési idő alapértékeit alkalmazva feltüntetik az alábbi kategóriákba tartozó faipari termékek széntartalmának változásából eredő kibocsátást és elnyelést:

a)

papír;

b)

falemez;

c)

fűrészáru.

A tagállamok e kategóriákat kiegészíthetik a fakéregre vonatkozó információkkal, feltéve, hogy a rendelkezésre álló adatok átláthatók és ellenőrizhetők. A tagállamok e kategóriák bármelyikének országspecifikus alkategóriáit is alkalmazhatják. A tagállamok a III. mellékletben meghatározott módszerek és a felezési időre ebben a mellékletben meghatározott alapértékek helyett országspecifikus módszereket és felezési időt is alkalmazhatnak, amennyiben ezeket a módszereket és értékeket átlátható és ellenőrizhető adatok alapján állapították meg, és az alkalmazott módszerek legalább annyira részletesek és pontosak, mint a III. mellékletben meghatározottak.

Az exportált faipari termékek esetében az országpecifikus adat az importáló országban jellemző országpsecifikus felezési időre, valamint a faipari termékeknek az importáló országbeli felhasználására vonatkozik.

A tagállamok nem alkalmazhatnak országspecifikus felezési időt az Unióban forgalomba hozott olyan faipari termékek esetében, amelyek eltérnek az importáló tagállam által a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdése szerinti elszámolásában használt termékektől.

Az erdőirtásból származó faipari termékeket a pillanatnyi oxidáció alapján kell elszámolni.

(3)   Amennyiben a tagállamok a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdése szerint vezetett elszámolásaikban feltüntetik a faipari, szilárdhulladék-lerakóba helyezett termékek nyomán keletkező szén-dioxid-kibocsátás értékét, az elszámolást az azonnali oxidáció alapulvételével kell végezni.

(4)   Amennyiben a tagállamok elszámolásaikban feltüntetik az energetikai célú faipari termékek nyomán keletkező kibocsátás értékét, azt szintén az azonnali oxidáció alapján kell feltüntetni.

A tagállamok a benyújtott adatokban kizárólag tájékoztatási célból feltüntethetik az energetikai célokra felhasznált fa Unión kívülről importált hányadát és az ilyen fa származási országait.

(5)   Az importáló tagállamok – azok eredetétől függetlenül – nem számolják el az importált faipari termékeket. Ezért a tagállamok kizárólag azon faanyag kapcsán tüntethetik fel a kibocsátást és az elnyelést a faipari termékekkel összefüggésben vezetett elszámolásaikban, amelyet a 3. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése értelmében vezetett elszámolásaikban szereplő földterületről távolítottak el.

(6)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 12. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a III. mellékletben meghatározott információknak abból a célból való felülvizsgálata érdekében, hogy azok tükrözzék az UNFCCC, a Kiotói Jegyzőkönyv, illetve az azokból eredő vagy azokat felváltó megállapodások szerinti szervek által elfogadott jogi aktusokban bekövetkezett módosításokat.

8. cikk

A szántóföldi gazdálkodásra, a rét- és legelőgazdálkodásra, a visszatelepítésre, valamint a vizes élőhelyek lecsapolására és elárasztással való helyreállítására alkalmazandó elszámolási szabályok

(1)   A szántóföldi gazdálkodásra és a rét- és legelőgazdálkodásra vonatkozó tagállami elszámolásban valamennyi tagállamnak fel kell tüntetni az ezen tevékenységekből eredő kibocsátást és elnyelést, amelyeket akként kell kiszámítani, hogy az I. mellékletben meghatározott egyes elszámolási időszakokra megállapított kibocsátás és elnyelés értékéből le kell vonni az adott elszámolási időszakon belüli évek számának és a szóban forgó tevékenységek kapcsán az adott tagállam VI. melléklet szerinti bázisévre megállapított kibocsátásának és elnyelésének a szorzatát.

(2)   Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy elszámolást készít és vezet a visszatelepítés és/vagy a vizes élőhelyek lecsapolása és elárasztással való helyreállítása tekintetében, úgy ehhez az (1) bekezdésben meghatározott számítási módszert kell alkalmaznia.

9. cikk

A természetes bolygatásra alkalmazandó elszámolási szabályok

(1)   Amennyiben teljesülnek az e cikk (2) és (5) bekezdésében meghatározott feltételek, a tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésének a), b) és d) pontjával összefüggő elszámolási kötelezettségük szempontjából releváns számításból kihagyhatják az üvegházhatású gázok nem emberi eredetű, a természetes bolygatás miatt keletkező forrásokból eredő kibocsátását.

(2)   Amennyiben a tagállamok e cikk (1) bekezdését alkalmazzák, a VII. mellékletben meghatározott módszerrel összhangban ki kell számítaniuk a 3. cikk (1) bekezdésének a), b) és d) pontjában említett minden egyes tevékenységre vonatkozóan egy háttérszintet. A 3. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja esetében közös háttérszintet kell alkalmazni. A tagállamok más átlátható és hasonló országspecifikus módszert is alkalmazhatnak egy konzisztens és eredetileg teljes, többek között az 1990–2009-es időszakra vonatkozó idősor felhasználásával.

(3)   A tagállamok évente vagy a vonatkozó elszámolási időszak végén kihagyhatják földhasználati ágazati elszámolásukból az üvegházhatást okozó gázok forrásokból való, nem emberi eredetű olyan kibocsátásait, amelyek meghaladják az (2) bekezdéssel összhangban kiszámított háttérszintet, amennyiben:

a)

a kibocsátások az elszámolási időszak egy adott évében meghaladják a tűréshatárral megnövelt háttérszintet. Ha a háttérszintet a VII. mellékletben meghatározott módszernek megfelelően számítják ki, akkor a tűréshatár a háttérszint kiszámításához használt idősor szórásának kétszeresével egyenlő. Ha a háttérszintet országspecifikus módszer alkalmazásával számítják ki, akkor a tagállamoknak ismertetniük kell, hogy mely módon állapították meg a tűréshatárt, amennyiben ilyen tűréshatárra szükség van. Bármely alkalmazott módszernek el kell kerülnie azt az elvárást, hogy az elszámolási időszak alatt nettó jóváírás keletkezzen;

b)

a tagállamok eleget tesznek az (5) bekezdésben említett információszolgáltatási követelményeknek, és az érintett információkat jelentik.

(4)   Minden olyan tagállam, amely az elszámolási időszak egy adott évében kihagyja az elszámolásból az üvegházhatású gázok nem emberi eredetű, a természetes bolygatás miatt keletkező forrásokból eredő kibocsátását,

a)

az elszámolási időszak hátralévő részére kihagyja az elszámolásból a természetes bolygatás által érintett olyan földterületeken keletkezett összes elnyelést, amelyeken a (3) bekezdésben említett kibocsátások történtek;

b)

nem hagyja ki azokat a kibocsátásokat, amelyek olyan fakitermelési és egészségügyi termelési tevékenységekből származnak, amelyekre ezeken a földterületeken a természetes bolygatás előfordulását követően került sor;

c)

nem hagyja ki az olyan, az erdőterületre előírt égetésből származó kibocsátásokat, amelyekre ezeken a földterületeken az elszámolási időszak ezen adott évében került sor;

d)

nem hagyja ki az olyan földterületeken történt kibocsátásokat, amelyeken a természetes bolygatás előfordulását követően erdőirtást végeztek.

(5)   A tagállamok kizárólag akkor hagyhatják ki az üvegházhatású gázok nem emberi eredetű, a természetes bolygatás miatt keletkező forrásokból eredő kibocsátását az elszámolásból, ha átlátható információkat szolgáltatnak arról, hogy:

a)

meghatározták az adott jelentéstételi évben keletkezett természetes bolygatás által érintett összes földterületet, feltüntetve azok földrajzi helyét, valamint a természetes bolygatás évét és típusát;

b)

az adott elszámolási időszak hátralevő részében nem került sor erdőirtásra a természetes bolygatás által érintett olyan földterületeken, amelyek tekintetében a kibocsátásokat kihagyták az elszámolásból;

c)

milyen ellenőrizhető módszereket és kritériumokat fognak alkalmazni az ezeken a földterületeken az elszámolási időszak következő éveiben folytatott erdőirtás megállapításához;

d)

a tagállam – a megvalósíthatóság határain belül – milyen lépéseket tett e természetes bolygatások hatásának kezelésére vagy korlátozására;

e)

a tagállam – a lehetőségek keretein belül – milyen lépéseket tett az e természetes bolygatások által érintett földterületek helyreállítása érdekében.

(6)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 12. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (5) bekezdésében említett információszolgáltatási követelmények felülvizsgálata céljából az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv testületei által elfogadott módosítások érvényre juttatása érdekében.

10. cikk

Információszolgáltatás a földhasználati ágazati vonatkozású tevékenységekről

(1)   Az I. mellékletben meghatározott egyes elszámolási időszakok kezdetétől számítva legkésőbb 18 hónapon belül a tagállamok – külön dokumentum formájában vagy az 525/2013/EU rendelet 4. cikkében említett, nemzeti dekarbonizációs fejlesztési stratégiáik vagy földhasználati ágazati vonatkozású nemzeti stratégiáik, illetve terveik egyértelműen meghatározható részeként – információt szolgáltatnak az e határozat 3. cikke (1), (2) és (3) bekezdésében említett tevékenységekből eredő kibocsátás korlátozására vagy csökkentésére, illetve az e tevékenységekből származó elnyelés fenntartására vagy növelésére irányuló jelenlegi és jövőbeli földhasználati ágazati tevékenységeikről, és azt továbbítják a Bizottságnak. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az érdekeltek széles körével konzultációt folytassanak. Amennyiben a tagállamok e tájékoztatót az 525/2013/EU rendelet szerinti dekarbonizációs stratégiák részeként nyújtják be, az említett rendeletben meghatározott, vonatkozó ütemezést kell alkalmazni.

A földhasználati ágazati vonatkozású tevékenységekről szóló tájékoztatónak az I. mellékletben meghatározott, vonatkozó elszámolási időszak tartamára kell vonatkoznia.

(2)   A földhasználati ágazati vonatkozású tevékenységekről szóló tájékoztatóban a tagállamoknak legalább az alábbi információkat kell feltüntetniük a 3. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett tevékenységek mindegyike kapcsán:

a)

a kibocsátás és az elnyelés múltbeli alakulásának ismertetése, lehetőség szerint figyelembe véve a korábbi tendenciákat is az ésszerűen rekonstruálható mértékig;

b)

a kibocsátás és az elnyelés előrejelzése az elszámolási időszakra;

c)

a kibocsátás korlátozásának vagy csökkentésének, illetve az elnyelés fenntartásának vagy növelésének lehetőségeit értékelő elemzés;

d)

a nemzeti körülmények figyelembevételére leginkább megfelelő intézkedések felsorolása, adott esetben kitérve egyebek mellett az éghajlatváltozás-mérséklési lehetőség kiaknázása érdekében a tagállam által tervezett vagy a végrehajtandó, a IV. mellékletben meghatározott indikatív intézkedésekre is, amennyiben a c) pontban említett elemzéssel megállapították e lehetőség meglétét;

e)

a d) pontban említett intézkedések végrehajtását célzó, már létező vagy tervezett szakpolitikák, beleértve az intézkedések kibocsátásokra és elnyelésekre gyakorolt várható hatásainak minőségi vagy mennyiségi leírását, figyelembe véve a földhasználati ágazathoz kapcsolódó egyéb szakpolitikákat és intézkedéseket is;

f)

a d) pontban említett intézkedések elfogadásának és végrehajtásának indikatív ütemezése.

(3)   A Bizottság iránymutatást és technikai segítséget nyújthat a tagállamoknak az információcsere megkönnyítése érdekében.

A Bizottság a tagállamokkal folytatott konzultációk alapján összegezheti azokat a megállapításait, amelyeket a tagállamoktól a földhasználati ágazati tevékenységekre vonatkozóan kapott tájékoztatás alapján tett, annak érdekében, hogy megkönnyítse az ismeretek és a legjobb gyakorlatok cseréjét a tagállamok között.

(4)   A tagállamok az egyes elszámolási időszakok félidejére eső időpontig, valamint az I. mellékletben meghatározott minden elszámolási időszak végéig jelentést nyújtanak be a Bizottsághoz a földhasználati ágazati vonatkozású tevékenységeik végrehajtásának alakulásáról.

A Bizottság az első albekezdésben említett jelentések alapján összefoglaló jelentést tehet közzé.

A tagállamok legkésőbb három hónappal azt követően, hogy azokat a Bizottsághoz benyújtották, nyilvánosságra hozzák a földhasználati ágazati vonatkozású tevékenységeikről szóló tájékoztatót és az első albekezdésben említett jelentéseket.

11. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv szervei által elfogadott vonatkozó határozatokkal vagy más uniós joggal összhangban, illetve ilyen határozatok hiányában legkésőbb 2017. június 30-ig felülvizsgálja az ebben a határozatban foglalt elszámolási szabályokat, és adott esetben javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

12. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottságnak a 2. cikk (2) bekezdésében, a 2. cikk (3) bekezdésében, a 4. cikk (8) bekezdésében, a 6. cikk (9) bekezdésében, a 7. cikk (6) bekezdésében, valamint a 9. cikk (6) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása nyolcéves időtartamra szól 2013. július 8-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a nyolcéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (2) bekezdésében, a 2. cikk (3) bekezdésében, a 4. cikk (8) bekezdésében, a 6. cikk (9) bekezdésében, a 7. cikk (6) bekezdésében, valamint a 9. cikk (6) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)   A 2. cikk (2) bekezdése, a 2. cikk (3) bekezdése, a 4. cikk (8) bekezdése, a 6. cikk (9) bekezdése, a 7. cikk (6) bekezdése, valamint a 9. cikk (6) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve, ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

13. cikk

Hatálybalépés

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

14. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2013. május 21-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

L. CREIGHTON


(1)  HL C 351., 2012.11.15., 85. o.

(2)  Az Európai Parlament 2013. március 12-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. április 22-i határozata.

(3)  HL L 140., 2009.6.5., 136. o.

(4)  HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(5)  A Tanács 2002/358/EK határozata (2002. április 25.) az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye Kiotói Jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő jóváhagyásáról, valamint az abból származó kötelezettségek közös teljesítéséről (HL L 130., 2002.5.15., 1. o.).

(6)  Lásd e Hivatalos Lap 13. oldalát.


I. MELLÉKLET

A 3. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT ELSZÁMOLÁSI IDŐSZAKOK

Elszámolási időszak

Időtartam

Első elszámolási időszak

2013. január 1-jétől2020. december 31-ig


II. MELLÉKLET

A 6. CIKKBEN EMLÍTETT TAGÁLLAMI REFERENCIASZINTEK

Tagállam

Szén-dioxid-egyenérték (CO2)/év

Belgium

–2 499

Bulgária

–7 950

Cseh Köztársaság

–4 686

Dánia

409

Németország

–22 418

Észtország

–2 741

Írország

– 142

Görögország

–1 830

Spanyolország

–23 100

Franciaország

–67 410

Olaszország

–22 166

Ciprus

– 157

Lettország

–16 302

Litvánia

–4 552

Luxemburg

– 418

Magyarország

–1 000

Málta

–49

Hollandia

–1 425

Ausztria

–6 516

Lengyelország

–27 133

Portugália

–6 830

Románia

–15 793

Szlovénia

–3 171

Szlovákia

–1 084

Finnország

–20 466

Svédország

–41 336

Egyesült Királyság

–8 268


III. MELLÉKLET

AZ ELSŐRENDŰ BOMLÁS FÜGGVÉNYE ÉS A FELEZÉSI IDŐ ALAPÉRTÉKEI A 7. CIKKBEN EMLÍTETTEK SZERINT

Az elsőrendű bomlás függvénye, kezdőérték: i = 1900, i záróértéke: az idei év.

(A)

Formula

ahol C(1900) = 0,0

(B)

Formula

ahol:

i= évszám

C(i)= a faipari termékek szénkészletének nagysága az i év elején, Gg C

k= az elsőrendű bomlás bomlási állandója év–1 egységben megadva Formula, ahol HL a faipari termékek széntartalmának felezési ideje évben kifejezve.)

Inflow(i)= szénbeáramlás a faipari termékek összessége tekintetében az i évben, Gg C év–1

ΔC(i)= a faipari termékek szénkészletének az i évben bekövetkezett változása, Gg C év–1

A felezési idő (HL) alapértékei:

 

a papír esetében 2 év

 

a falemezek esetében 25 év

 

a fűrészáru esetében 35 év.


IV. MELLÉKLET

A FÖLDHASZNÁLATI ÁGAZATI TEVÉKENYSÉGEKRŐL 10. CIKK (2) BEKEZDÉSÉNEK d) PONTJA ALAPJÁN BENYÚJTOTT TÁJÉKOZTATÓBA FOGLALHATÓ INDIKATÍV INTÉZKEDÉSEK

a)

A szántóföldi gazdálkodással kapcsolatos intézkedések, többek között:

az agronómiai módszerek javítása a növényfajták gondosabb megválasztásával,

a vetésforgók kiterjesztése és a parlagon hagyás mellőzése vagy csökkentése,

a tápanyag-gazdálkodás, a talajművelés/maradványanyagokkal való gazdálkodás, valamint a vízgazdálkodás javítása,

az agrár-erdészeti módszereknek és a felszínborítás/földhasználat megváltoztatási lehetőségének ösztönzése.

b)

A rét- és legelőgazdálkodással és a legelőterületek fejlesztésével kapcsolatos intézkedések, többek között:

a rétek és legelők szántófölddé való alakításának megakadályozása és a szántóföldek visszaalakítása természetes növényzetű területté,

a rét- és legelőgazdálkodás javítása egyebek mellett a legeltetés intenzitásának és ütemezésének megváltoztatása révén,

a termőképesség növelése,

a tápanyag-gazdálkodás javítása,

az égetés gyakorlatának, illetve a tüzek kezelésének javítása,

megfelelőbb fajok, különösen a mély gyökérzetű fajok bevezetése.

c)

Mezőgazdasági szerves talajokkal, köztük a tőzeglápokkal való gazdálkodást javító intézkedések, többek között:

ösztönzés a vizenyős területek fenntartható művelésére,

az éghajlatváltozáshoz igazodó mezőgazdasági eljárásoknak, például a talajbolygatás minimalizálásának vagy az extenzív földművelési módszereknek az ösztönzése.

d)

Intézkedések a vizes élőhelyek lecsapolásának megakadályozására és elárasztással való helyreállításának ösztönzésére.

e)

Meglévő vagy részlegesen lecsapolt élő tőzeglápokkal kapcsolatos intézkedések, többek között:

a további vízelvonás megakadályozása,

az élő tőzeglápok elárasztással való vagy egyéb módon történő helyreállításának ösztönzése,

tőzegmohalápi tüzek elleni védelem.

f)

A leromlott talajok helyreállítása.

g)

Az erdőgazdálkodási tevékenységekkel kapcsolatos intézkedések, többek között:

erdőtelepítés és újraerdősítés,

a meglévő erdők széntartalmának megőrzése,

a meglévő erdők termőképességének fokozása,

a faipari termékek összmennyiségének növelése,

az erdőgazdálkodás javítása többek között a fajösszetétel optimalizálásával, állományápolással, gyérítéssel és talajvédelemmel.

h)

Az erdőirtás megakadályozása.

i)

A természetes bolygatásokkal (tüzek, kártevők, viharok) szembeni védelem megerősítése.

j)

A nagymértékű üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó energetikai- és alapanyagok faipari termékekkel való helyettesítését célzó intézkedések.


V. MELLÉKLET

A TAGÁLLAMOK ÁLTAL AZ ERDŐ FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA CÉLJÁBÓL MEGADOTT, A TERÜLET NAGYSÁGÁRA, A ZÁRÓDÁSRA ÉS A FÁK MAGASSÁGÁRA VONATKOZÓ MINIMUMÉRTÉKEK

Tagállam

Terület (ha)

Záródás (%)

Famagasság (m)

Belgium

0,5

20

5

Bulgária

0,1

10

5

Cseh Köztársaság

0,05

30

2

Dánia

0,5

10

5

Németország

0,1

10

5

Észtország

0,5

30

2

Írország

0,1

20

5

Görögország

0,3

25

2

Spanyolország

1,0

20

3

Franciaország

0,5

10

5

Olaszország

0,5

10

5

Ciprus

 

 

 

Lettország

0,1

20

5

Litvánia

0,1

30

5

Luxemburg

0,5

10

5

Magyarország

0,5

30

5

Málta

 

 

 

Hollandia

0,5

20

5

Ausztria

0,05

30

2

Lengyelország

0,1

10

2

Portugália

1,0

10

5

Románia

0,25

10

5

Szlovénia

0,25

30

2

Szlovákia

0,3

20

5

Finnország

0,5

10

5

Svédország

0,5

10

5

Egyesült Királyság

0,1

20

2


VI. MELLÉKLET

BÁZISÉV VAGY BÁZISIDŐSZAK

Tagállam

Bázisév

Belgium

1990

Bulgária

1988

Cseh Köztársaság

1990

Dánia

1990

Németország

1990

Észtország

1990

Írország

1990

Görögország

1990

Spanyolország

1990

Franciaország

1990

Olaszország

1990

Ciprus

 

Lettország

1990

Litvánia

1990

Luxemburg

1990

Magyarország

1985–1987

Málta

 

Hollandia

1990

Ausztria

1990

Lengyelország

1988

Portugália

1990

Románia

1989

Szlovénia

1986

Szlovákia

1990

Finnország

1990

Svédország

1990

Egyesült Királyság

1990


VII. MELLÉKLET

A TERMÉSZETES BOLYGATÁSOK HÁTTÉRSZINTJÉNEK KISZÁMÍTÁSA

1.

A háttérszint kiszámításához a tagállamoknak tájékoztatást kell nyújtaniuk a természetes bolygatások által okozott kibocsátások korábbi szintjeiről. Ehhez a tagállamoknak:

a)

tájékoztatást kell nyújtaniuk a becslésben szereplő természetes bolygatás típusáról/típusairól;

b)

a természetes bolygatás e típusaira vonatkozóan fel kell tüntetniük a teljes éves kibocsátások becsült értékeit az 1990 és 2009 közötti időszakra, a 3. cikk (1) bekezdésében említett tevékenységenkénti felsorolással;

c)

igazolniuk kell, hogy az összes releváns paraméterben – beleértve a minimális területet, a kibocsátások becslésére alkalmazott módszereket, valamint a széntárolók és gázok nyilvántartását – garantált az idősorok konzisztenciája.

2.

Azoknak a 3. cikk (1) bekezdésében felsorolt tevékenységeknek az esetében, amelyekre vonatkozóan a tagállam a természetes bolygatással kapcsolatos rendelkezéseket kívánja alkalmazni, a háttérszintet az 1990 és 2009 közötti idősorok átlagaként kell kiszámítani, figyelmen kívül hagyva az összes olyan évet, amikor rendhagyó kibocsátási szinteket jegyeztek fel, azaz figyelmen kívül hagyva a kiugró statisztikai értékeket. A kiugró statisztikai értékeket az alábbi iterációs eljárás alapján kell meghatározni:

a)

ki kell számítani az 1990 és 2009 közötti teljes idősorok számtani átlagát és szórását;

b)

az idősorokból figyelmen kívül kell hagyni minden olyan évet, amelyben az éves kibocsátások kívül esnek az átlag mínusz szórás kétszerese, illetve az átlag plusz szórás kétszerese által meghatározott sávon;

c)

a b) pont alapján figyelmen kívül hagyott évek kivonását követően újra ki kell számítani az 1990 és 2009 közötti idősorok számtani átlagát és szórását;

d)

a b) és c) pontban foglalt lépéseket addig kell ismételni, amíg nem mutatkozik több kiugró érték.


Top