32002R0535

A Bizottság 535/2002/EK rendelete

(2002. március 21.)

a 64/432/EGK tanácsi irányelv C. mellékletének és a 2000/330/EK határozatnak a módosításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 2001/298/EK bizottsági határozattal [1] módosított, a szarvasmarhafélék és a sertések Közösségen belüli kereskedelmét érintő állat-egészségügyi problémákról szóló, 1964. június 26-i 64/432/EGK tanácsi irányelvre [2] és különösen annak 16. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére,

mivel:

(1) 1999. október 11-én az Állat-egészségügyi és Állatvédelmi Tudományos Bizottság a gümőkórra, a brucellózisra és a szarvasmarha-leukózisra vonatkozó tudományos eredmények figyelembevétele érdekében jelentést [3] fogadott el a 64/432/EGK irányelv szakmai mellékleteinek módosításáról.

(2) A fenti jelentéssel összhangban a brucellóziskimutatási próbát a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) által kiadott, A diagnosztikai tesztek és a vakcinák szabványainak kézikönyve, (Manual of Standards for Diagnostic Tests and Vaccines) harmadik, 1966. évi kiadásával összhangban kell elvégezni.

(3) Az OIE 2001 augusztusában megjelentette az említett kézikönyv negyedik, 2000. évi kiadását, amely bizonyos módosításokat tartalmaz a brucellóziskimutatási próba leírása tekintetében.

(4) Ezért szükséges volt a 64/432/EGK irányelv C. mellékletének módosítása a Közösségen belüli felügyeleti és kereskedelmi célokra alkalmazandó olyan vizsgálati eljárások megállapítása érdekében, amelyek a lehető legjobban tükrözik az OIE-szabványokat, ugyanakkor figyelembe veszik a tudományos bizottság, valamint a tagállamok – a brucellózissal foglalkozó nemzeti referencialaboratóriumok európai uniós hálózata keretében együttműködő – nemzeti referencialaboratóriumai tanácsát is.

(5) A 64/432/EGK tanácsi irányelv keretében történő, a szarvasmarha-brucellózis elleni antitestek kimutatásához szükséges vizsgálatok jóváhagyásáról szóló, 2000. április 18-i 2000/330/EK bizottsági határozatot [4] ennek megfelelően módosítani kell.

(6) Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 64/432/EGK irányelv C. melléklete helyébe e rendelet melléklete lép.

2. cikk

A 2000/330/EK határozat a következőképpen módosul:

1. Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"1. cikk

A 64/432/EGK irányelv C. melléklete rendelkezéseivel összhangban elvégzett komplementkötési próba, tárgylemez-agglutinációs próba és ELISA-tesztek jóváhagyásra kerülnek bizonylatolási célokra."

2. A mellékletet el kell hagyni.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2002. március 21-én.

a Bizottság részéről

David Byrne

a Bizottság tagja

[1] HL L 102., 2001.4.12., 63. o.

[2] HL 121., 1964.7.29., 1977/64. o.

[3] SANCO/B3/R10/1999.

[4] HL L 114., 2000.5.13., 37. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

C. MELLÉKLET

BRUCELLÓZIS

1. A KÓROKOZÓ MEGHATÁROZÁSA

A brucellák morfológiai sajátosságait viselő organizmusok módosított saválló vagy immunspecifikus festéssel, vetélési anyagban, hüvelyváladékban vagy tejben történő kimutatása valószínűsített bizonyítékkal szolgál a brucellózisra, különösen ha ezt szerológiai vizsgálatokkal is alátámasztják.

Az izolálást követően a fajt és a biotípust fág-lízissel és/vagy oxidatív metabolizmusuk vizsgálatával, tenyésztési, biokémiai és szerológiai kritériumok alapján kell meghatározni.

A vizsgálatok során használt eljárásoknak és táptalajoknak, azok szabványosításának, valamint az eredmények értelmezésének meg kell felelniük az OIE által kiadott, A diagnosztikai tesztek és a vakcinák szabványainak kézikönyve, 2000. évi negyedik kiadása 2.3.1. fejezetében (szarvasmarha-brucellózis), 2.4.2. fejezetében (kecske- és juhbrucellózis), valamint 2.6.2. fejezetében (sertésbrucellózis) meghatározottakkal.

2. IMMUNOLÓGIAI VIZSGÁLATOK

2.1. Standardok

2.1.1. A Brucella abortus 1. biotípusú 99-es Weybridge törzsét vagy az USDA 1119-3-as törzsét kell használni a bengálvörös (BV) próbában, a csőagglutinációs (CSA) próbában, a komplementkötési (KK) próbában és a tej-gyűrűpróbában (ABR-próba) alkalmazott valamennyi antigén előállításához.

2.1.2. A standard referenciaszérum a BV, a CSA, a KK és az ABR próbákhoz az OIE-nemzetközi standard referenciaszérum (OIEISS), korábbi nevén a WHO második nemzetközi Brucella abortus elleni széruma (ISAbS).

2.1.3. A standard referenciaszérumok az ELISA-tesztekhez:

- az OIEISS,

- a gyengén pozitív OIE ELISA-standard szérum (OIEELISAWPSS),

- az erősen pozitív OIE ELISA-standard szérum (OIEELISASPSS),

- a negatív OIE ELISA standard-szérum (OIEELISANSS).

2.1.4. A fent felsorolt standard szérumok az egyesült királyságbeli weybridge-i Veterinary Laboratories Agency-től szerezhetők be (VLA – Állat-egészségügyi Laboratóriumok Hivatala).

2.1.5. Az OIEISS-, az OIEELISAWPSS-, az OIEELISASPSS- és az OIEELISANSS-nemzetközi elsődleges standardok, amelyekből másodlagos nemzeti referenciastandardokat (munkastandardokat) kell képezni minden egyes vizsgálathoz, minden egyes tagállamban.

2.2. Enzimkötött immunoassay vizsgálatok (ELISA-k) vagy egyéb, a szarvasmarha-brucellózis vérsavóban vagy tejben történő kimutatására szolgáló, megkötésen alapuló vizsgálatok

2.2.1. Anyag és reagensek

Az alkalmazott technikát és az eredmények értelmezését az OIE által kiadott, A diagnosztikai tesztek és a vakcinák szabványainak kézikönyve, negyedik, 2000. évi kiadásának 1.1.3. fejezetében megállapított elveknek megfelelően kell érvényesíteni, és azoknak legalább laboratóriumi és diagnosztikai tanulmányokat kell tartalmazniuk.

2.2.2. A vizsgálat standardizálása

2.2.2.1. A vizsgálati eljárás egyedi szérummintákra vonatkozó standardizálása:

a) az OIEISS 1:150 előhígításának [1], vagy az OIEELISAWPSS 1:2 előhígításának, vagy az OIEELISASPSS 1:16 előhígításának – negatív szérummal (vagy negatív szérumok elegyével) kiegészítve – pozitív reakciót kell adnia;

b) az OIEISS 1:600 előhígításának, vagy az OIEELISAWPSS 1:8 előhígításának, vagy az OIEELISASPSS 1:64 előhígításának – negatív szérummal (vagy negatív szérumok elegyével) kiegészítve – negatív reakciót kell adnia;

c) az OIEELISANSS-nek mindig negatív reakciót kell adnia.

2.2.2.2. A szérum-elegymintákra vonatkozó vizsgálati eljárás standardizálása:

a) az OIEISS 1:150 előhígításának, vagy az OIEELISAWPSS 1:2 előhígításának, vagy az OIEELISASPSS 1:16 előhígításának – negatív szérummal (vagy negatív szérumok elegyével) kiegészítve, és negatív szérummal az elegyet alkotó minták számának megfelelő alkalommal újrahígítva – pozitív reakciót kell adnia;

b) az OIEELISANSS-nek mindig negatív reakciót kell adnia;

c) a vizsgálatnak alkalmasnak kell lennie a fertőzésnek egy olyan állatcsoport valamely állategyedében való kimutatására, amelyek szérummintáit elegykezelték.

2.2.2.3. Elegykezelt tej- vagy tejsavómintákra vonatkozó vizsgálati eljárás standardizálása:

a) az OIEISS 1:1000 előhígításának, vagy az OIEELISAWPSS 1:16 előhígításának, vagy az OIEELISASPSS 1:125 előhígításának – negatív szérummal (vagy negatív szérumok elegyével) kiegészítve, és negatív tejjel 1:10 arányban újra felhígítva – pozitív reakciót kell adnia;

b) negatív tejjel 1:10 arányban hígított OIEELISANSS-nek mindig negatív reakciót kell adnia;

c) a vizsgálatnak alkalmasnak kell lennie a fertőzésnek egy olyan állatcsoport valamely állategyedében való kimutatására, amelynek tej- vagy tejsavómintáit elegykezelték.

2.2.3. Az ELISA-teszteknek a szarvasmarha-brucellózis diagnózis céljából történő alkalmazása feltételei:

2.2.3.1. A szérumminták ELISA-tesztjeire vonatkozó, fent említett kalibrálási feltételek alkalmazása mellett az ELISA diagnosztikai érzékenysége egyenlő vagy nagyobb, mint az BV- vagy a KK-próbáé, figyelembe véve azt a járványhelyzetet, amiben alkalmazzák.

2.2.3.2. Az elegykezelt tejminták ELISA-tesztjére vonatkozó, fent említett kalibrálási feltételek alkalmazása mellett az ELISA diagnosztikai érzékenysége egyenlő vagy nagyobb, mint az ABR-próbáé, a járványhelyzeten kívül figyelembe véve az átlagos és a várható különleges mezőgazdasági rendszereket is.

2.2.3.3. Amennyiben az ELISA-eljárásokat a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban bizonylatolási célokra, vagy az A. melléklet II. része (10) bekezdésével összhangban valamely állomány státuszának megállapítására és fenntartására alkalmazzák, a szérummintákat oly módon kell elegykezelni, hogy a vizsgálati eredményeket egyértelműen hozzá lehessen rendelni ahhoz az állategyedhez, amiből származó mintát az elegy tartalmazta. Az igazoló vizsgálatokat az egyes állategyedekből vett szérummintákon kell elvégezni.

2.2.3.4. Az ELISA eljárás alkalmazható valamely olyan gazdaságból gyűjtött tejből vett tejminta vizsgálatára, amelyben a tejelő tehenek legalább 30 %-a tejel. Amennyiben ezt a módszert használják, intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy a vizsgálatra vett mintákat egyértelműen hozzá lehessen rendelni ahhoz az állategyedhez, amitől a tej származik. Az igazoló vizsgálatokat az egyes állategyedekből vett szérummintákon kell elvégezni.

2.3. Komplementkötési próba (KK-próba)

2.3.1. Az antigén egy bakteriális szuszpenzió, fenol-sóoldatban (NaCl 0,85 % (m/v) és fenol 0,5 % (v/v)) vagy veronál pufferban. Az antigéneket koncentrált állapotban is ki lehet szolgáltatni, amennyiben az alkalmazandó hígítási fokot az üveg címkéjén feltüntették. Az antigént 4 °C-on kell tárolni, és nem szabad lefagyasztani.

2.3.2. A szérumokat a következőképpen kell inaktiválni:

- szarvasmarhafélék széruma: 30–50 percig 56–60 °C-on,

- sertésfélék széruma: 30–50 percig 60 °C-on.

2.3.3. A vizsgálati eljáráson belül a valódi reakció elvégzése érdekében, a komplementet a teljes hemolízishez szükséges legkisebb adagot meghaladó dózisban kell alkalmazni.

2.3.4. A komplementkötési próba elvégzésekor, az alábbi ellenőrzéseket kell elvégezni minden egyes esetben:

a) a szérum anti-komplementer hatásának ellenőrzése;

b) az antigén ellenőrzése;

c) az érzékennyé tett vörös vérsejtek ellenőrzése;

d) a komplement ellenőrzése;

e) ellenőrzés pozitív érzékenységi szérumot használva, a reakció kezdetekor;

f) a reakció specifikus hatásának ellenőrzése, negatív szérumot használva.

2.3.5. Az eredmények kiszámítása

Az OIEISS 1000 nemzetközi CFT-egységet (ICFTU) tartalmaz milliliterenként. Amennyiben az OIEISS-t vizsgálják valamely megadott módszerrel, az eredményt titerben (TOIEISS) adják meg. A titerben (TVIZSGÁLATI SZÉRUM) megadott vizsgálati szérumra vonatkozó vizsgálati eredményeket ICFTU/ml értékben kell kifejezni. Egy titerben megadott érték ICFTU-ra való átváltásakor az adott módszerrel vizsgált valamely ismeretlen vizsgálati szérum (TVIZSGÁLATI SZÉRUM) titerének ICFTU egységbe való átváltásához szükséges faktor (F) az alábbi képletből látható:

F = 1000 × 1/T

OIEISS

és a vizsgálati szérum (ICFTUVIZSGÁLATI SZÉRUM) nemzetközi CFT-egység per ml tartalma az alábbi képletből látható:

ICFTU

= F × T

VIZSGÁLATI SZÉRUM

2.3.6. Az eredmények értelmezése

Valamely 20 vagy több ICFTU per ml-t tartalmazó szérum pozitívnak tekintendő.

2.4. Tej-gyűrűpróba (ABR-próba)

2.4.1. Az antigén egy hematoxylinnel festett bakteriális szuszpenzió, fenol-sóoldatban (NaCl 0,85 % (m/v) és fenol 0,5 % (v/v)). Az antigént 4 °C-on kell tárolni, és nem szabad lefagyasztani.

2.4.2. Az antigén érzékenységét az OIEISS-hez viszonyítva oly módon kell standardizálni, hogy az antigén negatív tejben az OIEISS 1:500 hígításával pozitív reakciót adjon, miközben az 1:1000 hígításnak negatívnak kell lennie.

2.4.3. A tej-gyűrűpróbát a gazdaságból származó minden egyes tejeskanna- vagy tanktejmintán el kell végezni.

2.4.4. A tejmintákat nem szabad ezt megelőzően lefagyasztani, melegíteni, vagy erőteljes rázkódásnak kitenni.

2.4.5. A reakciót az alábbi módszerek egyikét alkalmazva kell elvégezni:

- 1 ml, legalább 25 mm magas tejoszlopot képező tejhez valamely standardizált festett antigén 0,03 ml-ét vagy 0,05 ml-ét kell hozzáönteni,

- 2 ml, legalább 25 mm magas tejoszlopot képező tejhez valamely standardizált festett antigén 0,05 ml-ét kell hozzáönteni,

- 8 ml tejhez valamely standardizált festett antigén 0,08 ml-ét kell hozzáönteni.

2.4.6. A tej és az antigének keverékét 37 °C-on 60 percen keresztül kell inkubálni a pozitív és a negatív munkastandardokkal együtt. További 16–24 órán keresztül 4 °C-on történő inkubálás növeli a vizsgálat érzékenységét.

2.4.7. Az eredmények értelmezése:

a) negatív reakció: elszíneződött tej, színtelen tejszín;

b) pozitív reakció:

- egyformán elszíneződött tej és tejszín, vagy

- színtelen tej és elszíneződött tejszín.

2.5. Bengálvörös próba (BV-próba)

2.5.1. Az antigén bengálvörös festékkel festett, pH 3,65 ± 0,05 kémhatású bakteriális szuszpenzió, pufferolt Brucella-antigén hígítóanyagban. Az antigént készen felhasználható állapotban kell kiszolgálni, továbbá 4 °C-on kell tárolni, és nem szabad lefagyasztani.

2.5.2. Az antigént a sejtkoncentrációhoz való viszonyítás nélkül kell készíteni, de az érzékenységét az OIEISS-hez viszonyítva standardizálni kell oly módon, hogy az antigén 1:45 szérumhígítással pozitív reakciót, 1:55 hígítással negatív reakciót adjon.

2.5.3. A BV-próbát az alábbi módon kell elvégezni:

a) a szérumot (20–30 μl) egy fehér lapon vagy zománclemezen azonos mennyiségű antigénnel összekeverjük úgy, hogy hozzávetőlegesen 2 cm átmérőjű területet képezzen. A keveréket környezeti hőmérsékleten 4 percig óvatosan rázogatjuk, és aztán megfelelő fényben megfigyeljük az agglutinációt;

b) használhatunk automatizált módszert, de annak legalább olyan érzékenynek és pontosnak kell lennie, mint a kézi módszernek.

2.5.4. Az eredmények értelmezése

Bármely látható reakció pozitívnak tekintendő, hacsak az élek körül nem történt túlzott száradás.

A pozitív és negatív munkastandardokat minden egyes vizsgálatsorozatba bele kell foglalni.

2.6. Csőagglutinációs próba (CSA-próba)

2.6.1. Az antigén bakteriális szuszpenzió, fenol-sóoldatban (NaCl 0,85 % (m/v) és fenol 0,5 % (v/v)). Formaldehid nem használható.

Az antigéneket koncentrált állapotban is ki lehet szolgáltatni, amennyiben az alkalmazandó hígítási fokot az üveg címkéjén feltüntették.

Az 5 mM-os végső vizsgálati hígításhoz, EDTA-t lehet az antigén-szuszpenzióhoz adni, hogy csökkenjen a csőagglutinációs próba fals pozitív eredményeinek aránya. Ezt követően az antigén-szuszpenzióban a pH 7,2 kémhatást újra be kell állítani.

2.6.2. Az OIEISS 1000 nemzetközi agglutinációs egységet tartalmaz.

2.6.3. Az antigént a sejtkoncentrációhoz való viszonyítás nélkül kell készíteni, de az érzékenységét az OIEISS-hez viszonyítva standardizálni kell oly módon, hogy az antigén az 1:600–1:1000 végső hígítással 50 %-os agglutinációt adjon, vagy 1:500–1:750 végső hígítással 75 %-os agglutinációt adjon.

Szintén tanácsos lehet az új és a korábbiakban standardizált antigéntételek reakcióképességének összehasonlítása, meghatározott szérumok csoportját használva.

2.6.4. A vizsgálatot kémcsövekben vagy mikrolemezeken végzik el. Az antigén és a szérumhígítások keverékét 16–24 órán keresztül 37 °C-on kell inkubálni.

Legalább három hígítást kell minden egyes szérumhoz készíteni. A fertőzöttségre gyanús szérum hígításait oly módon kell elkészíteni, hogy a pozitivitási határon kialakuló reakció leolvasása a középső kémcsőben (vagy vájatban a mikrolemez módszer esetén) történjen.

2.6.5. Az eredmények értelmezése:

Valamely a szérumban a Brucella-agglutináció fokát NE/ml egységben kell megadni.

A ml-enkénti 30 vagy több NE-t tartalmazó szérum pozitívnak tekintendő.

3. KIEGÉSZÍTŐ VIZSGÁLATOK

3.1. Brucellózis bőrpróba (BST)

3.1.1. A BST használatára vonatkozó feltételek

a) A brucellózis bőrpróbát nem lehet a Közösségen belüli kereskedelmi bizonyítványok kiállításának céljára használni.

b) A brucellózis bőrpróba az egyik legspecifikusabb vizsgálat a brucellózisnak a betegség ellen nem vakcinázott állatokban történő kimutatására, viszont nem lehet kizárólag a pozitív intradermális reakciók alapján diagnózist felállítani.

c) Az e mellékletben meghatározott valamelyik, negatív eredménnyel zárult szerológiai próbával megvizsgált, és a BST-re pozitívan reagáló szarvasmarhaféléket fertőzöttnek kell tekinteni.

d) Az e mellékletben meghatározott valamelyik, pozitív eredménnyel zárult szerológiai próbával megvizsgált szarvasmarhaféléken BST-t lehet végezni a szerológiai vizsgálatok eredményei értelmezésének alátámasztása érdekében, különösen abban az esetben, ha nem lehet kizárni a brucellózismentes vagy hivatalosan mentes állományokban egyéb baktériumok ellen termelődött antitestekkel való keresztreakciót.

3.1.2. A vizsgálatokat olyan, standardizált és meghatározott brucellózis allergénkészítménnyel kell elvégezni, amely nem tartalmaz sima teleptípusú brucellákból származó lipopoliszacharid-antigént (LPS), mivel az nem specifikus gyulladásos reakciókat idézhet elő, vagy megzavarhatja a további szerológiai vizsgálatokat.

Az egyik ilyen készítmény a B. melitensis nem sima telepekben fejlődő törzséből készített Brucellin INRA. Az ennek az előállítására vonatkozó követelményeket az OIE által kiadott, A diagnosztikai tesztek és a vakcinák szabványainak kézikönyve, negyedik, 2000. évi kiadása 2.4.2. fejezetének B2. szakasza részletezi.

3.1.3. Vizsgálati eljárás

3.1.3.1. A farokredőbe, a lágyékbőrbe vagy a nyak oldalába, a bőr alá 0,1 ml mennyiségű brucellózis allergént kell fecskendezni.

3.1.3.2. A vizsgálat eredményét 48–72 óra után kell leolvasni.

3.1.3.3. A befecskendezett területen a bőr vastagságát finombeállító kaliberkörzővel mérjük meg a befecskendezés előtt és a terület újra történő vizsgálatakor.

3.1.3.4. Az eredmények értelmezése:

Az erős reakciók könnyen felismerhetőek a helyi duzzanattól és a bőr megkeményedésétől.

A bőr 1,5–2 mm-es megvastagodása a BST-re adott pozitív reakciónak tekintendő.

3.2. Kompetitív enzim-kötött immunoassay (kELISA)

3.2.1. A kELISA használatára vonatkozó feltételek

a) A kELISA-t nem lehet a Közösségen belüli kereskedelmi bizonyítványok kiállításának céljára használni.

b) A kELISA specifikussága nagyobbnak bizonyult, mint például az indirekt ELISA-é, és ennélfogva a szerológiai vizsgálati eredmények értelmezésének alátámasztása érdekében használható.

3.2.2. Vizsgálati eljárás

A vizsgálatot az OIE által kiadott, A diagnosztikai tesztek és a vakcinák szabványainak kézikönyve, negyedik, 2000. évi kiadása 2.3.1. fejezete (2) bekezdésének a) pontjában leírtaknak megfelelően kell elvégezni.

4. NEMZETI REFERENCIALABORATÓRIUMOK

4.1. Feladatok és felelősségek

A nemzeti referencialaboratóriumok a következőkért felelősek:

a) a tagállamban használt vizsgálati módszer megbízhatóságát bizonyító érvényesítési tanulmányok eredményeinek jóváhagyása;

b) a felhasznált ELISA-készletekben elegyített minták maximális számának meghatározása;

c) a standard másodlagos nemzeti referencia-standardszérumok (munkastandardok) a 2.1. bekezdésben említett elsődleges nemzetközi standardszérummal szembeni kalibrálása;

d) minden, a tagállamokban használt antigén- és ELISA-készlettétel minőségellenőrzése;

e) a brucellózissal foglalkozó nemzeti referencialaboratóriumok európai uniós hálózatával való együttműködése.

4.2. A nemzeti referencialaboratóriumok jegyzéke

BELGIUM

Centre d’études et de recherches vétérinaires et agrochimiques (CERVA/CODA)

Groeselenberg 99

B-1180

Bruxelles/Brussel

DÁNIA

Danish Veterinary Institute

Bulowsvej 27

DK-1790

Copenhagen

NÉMETORSZÁG

Bundesinstitut für Gesundheitlichen Verbraucherschutz und Veterinärmedizin (BGVV)

Nationales Veterinärmedizinisches Referenzlabor für Brucellose

Postfach 33 00 13

D-14191

Berlin

GÖRÖGORSZÁG

Veterinary Laboratory of Larissa

Department of Microbiology

6th km of National Road Larissa-Trikala

GR-4111 10

Larissa

SPANYOLORSZÁG

Laboratorio Central de Veterinaria de Santa Fe

Camino del Jau S/N

E-18320

Santa Fe (Granada)

FRANCIAORSZÁG

Laboratoire national et OIE/FAO de référence pour la brucellose

Agence française de sécurité sanitaire des aliments (AFSSA)

BP 67

F-94703

Maisons-Alfort

Cedex

ÍRORSZÁG

Brucellosis Laboratory

Model Farm Road

Cork

Ireland

OLASZORSZÁG

Istituto Zooprofilattico Sperimentale dell’Abruzzo e del Molise

Via Campo Boario

I-64100

Teramo

LUXEMBURG

State Laboratory for Veterinarian Medicine

54, avenue Gaston Diderich

B.P. 2081

L-1020

Luxembourg

HOLLANDIA

Centraal Instituut voor DierziekteControle

CIDC-Lelystad

Houtribweg 39

P.O. Box 2004

8203 AA

Lelystad

Nederland

AUSZTRIA

Bundesanstalt für veterinärmedizinische Untersuchungen

Robert-Koch-Gasse 17

A-2340

Modling

PORTUGÁLIA

Laboratório Nacional de Investigação Veterinária (LNIV)

Estrada de Benfica, n.o 701

P-1549-011

Lisboa

FINNORSZÁG

National Veterinary and Food Research Institute

Hämeentie 57

PO Box 45

FIN-00581

Helsinki

SVÉDORSZÁG

National Veterinary Institute

S-751 89

Uppsala

EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

1. FAO/WHO Collaborating Centre for Reference and Research on Brucellosis

Veterinary Laboratories Agency

New Haw

Addlestone

Surrey

KT15 3NB

United Kingdom

2. Immunodiagnostics Department

Veterinary Sciences Division

Stoney Road Stormont

Belfast

BT4 3SD

United Kingdom.

[1] E melléklet alkalmazásában a folyékony reagensek kiegészítéséhez való hígítások például a következőképpen vannak kifejezve: 1:150, 1 a 150-ben hígítást jelent.

--------------------------------------------------