EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 02006L0088-20140306
Council Directive 2006/88/EC of 24 October 2006 on animal health requirements for aquaculture animals and products thereof, and on the prevention and control of certain diseases in aquatic animals
Consolidated text: A Tanács 2006/88/EK irányelve ( 2006. október 24. ) a tenyésztett víziállatokra és az azokból származó termékekre vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről és a víziállatokban előforduló egyes betegségek megelőzéséről és az azok elleni védekezésről
A Tanács 2006/88/EK irányelve ( 2006. október 24. ) a tenyésztett víziállatokra és az azokból származó termékekre vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről és a víziállatokban előforduló egyes betegségek megelőzéséről és az azok elleni védekezésről
No longer in force
2006L0088 — HU — 06.03.2014 — 003.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért
|
A TANÁCS 2006/88/EK IRÁNYELVE (2006. október 24.) (HL L 328, 24.11.2006, p.14) |
Módosította:
|
|
|
Hivatalos Lap |
||
|
No |
page |
date |
||
|
A BIZOTTSÁG 2008/53/EK IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2008. április 30.) |
L 117 |
27 |
1.5.2008 |
|
|
A BIZOTTSÁG 2012/31/EU VÉGREHAJTÁSI IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2012. október 25.) |
L 297 |
26 |
26.10.2012 |
|
|
A BIZOTTSÁG 2014/22/EU VÉGREHAJTÁSI IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2014. február 13.) |
L 44 |
45 |
14.2.2014 |
|
Helyesbítette:
A TANÁCS 2006/88/EK IRÁNYELVE
(2006. október 24.)
a tenyésztett víziállatokra és az azokból származó termékekre vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről és a víziállatokban előforduló egyes betegségek megelőzéséről és az azok elleni védekezésről
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Parlament véleményére,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 1 ),
mivel:|
(1) |
A tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek a Szerződés I. mellékletének hatálya alá tartoznak élőállatként, halként, puhatestűként és rákként. A tenyésztett víziállatok tenyésztése, tartása, valamint a tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek forgalomba hozatala az ebben az ágazatban dolgozó személyek számára fontos bevételi forrást képez. |
|
(2) |
A belső piaccal összefüggésben egyedi állat-egészségügyi szabályok kerültek megállapításra a tenyésztett víziállatok és az akvakultúra-termékek forgalomba hozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételekről szóló, 1991. január 28-i 91/67/EGK tanácsi irányelv ( 2 ) által érintett termékek forgalomba hozatalára és harmadik országokból történő behozatalára. |
|
(3) |
A tenyésztett víziállatok betegségeinek kitörései komoly veszteségeket okozhatnak az érintett ágazatnak. A halak és a puhatestűek legfontosabb betegségeinek kitörései esetén alkalmazandó minimumintézkedéseket az egyes halbetegségek elleni védekezés céljából közösségi minimumintézkedések bevezetéséről szóló, 1993. június 24-i 93/53/EGK tanácsi irányelv ( 3 ), valamint a kéthéjú kagylókat érintő egyes betegségek elleni védekezés céljából közösségi minimumintézkedések bevezetéséről szóló, 1995. december 22-i 95/70/EK tanácsi irányelv ( 4 ) állapította meg. |
|
(4) |
A meglévő közösségi jogszabályokat főként a lazac-, pisztráng- és osztrigatenyésztés figyelembevétele érdekében hozták. E jogszabályok elfogadása óta a közösségi akvakultúra-ágazatban jelentős fejlődés történt. Jelenleg számos további halfajt – különösen tengeri fajokat – használnak az akvakultúrában. A tenyésztési gyakorlatok más halfajokat is tartalmazó új típusai szintén egyre gyakoribbá váltak, különösen a Közösség legutóbbi bővítését követően. Ezen túlmenően a rák-, kékkagyló-, Vénusz-kagyló- és abalone-tenyésztés egyre fontosabbá válik. |
|
(5) |
Az akvakultúrára valamennyi járványvédelmi intézkedés gazdasági hatást gyakorol. A nem megfelelő járványvédelmi intézkedések a kórokozók elterjedéséhez vezethetnek, ami óriási veszteségeket okozhat, és veszélyeztetheti a közösségi akvakultúrában használt halak, puhatestűek és rákok állat-egészségügyi állapotát. Másrészről viszont a túlszabályozás szükségtelenül korlátozná a szabad kereskedelmet. |
|
(6) |
A Bizottság 2002. szeptember 19-én kelt, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett közleménye meghatározza az európai akvakultúra fenntartható fejlődésére vonatkozó stratégiát. E közlemény egy sor, az akvakultúra-ágazatban a hosszú távú foglalkoztatás megteremtésére irányuló intézkedést körvonalaz, beleértve a magas állat-egészségügyi és állatjóléti színvonal elősegítését, valamint a hatékony és eredményes ipar biztosítására irányuló környezetvédelmi fellépést. Ezen intézkedéseket figyelembe kell venni. |
|
(7) |
A 91/67/EGK irányelv elfogadása óta a Közösség ratifikálta a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO) az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló megállapodását (SPS-megállapodás). Az SPS-megállapodás utal a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) szabványaira. Az élő tenyésztett víziállatoknak és az akvakultúra-termékeknek a Közösségen belüli forgalomba hozatalára vonatkozó, a 91/67/EGK irányelvben foglalt állat-egészségügyi követelmények e szabványoknál szigorúbbak. Ennélfogva ennek az irányelvnek figyelembe kell vennie a Nemzetközi Víziállat-egészségügyi Kódexet és az OIE-nek a víziállatok diagnosztikai vizsgálatáról szóló kézikönyvét. |
|
(8) |
Az akvakultúra-ágazat ésszerű fejlődésének biztosítása, valamint a termelékenység növelése érdekében a víziállatokra vonatkozó egészségügyi szabályokat közösségi szinten kell megállapítani. E szabályok többek között azért szükségesek, hogy hozzájáruljanak a belső piac megvalósításához és a fertőző betegségek elterjedésének elkerüléséhez. A jogszabályoknak – az akvakultúra-ágazat folyamatos fejlődésének és sokszínűségének, valamint a Közösségben a víziállatok egészségügyi állapotának figyelembevétele érdekében – rugalmasnak kell lenniük. |
|
(9) |
Ennek az irányelvnek ki kell terjednie a tenyésztett víziállatokra és azokra a környezetekre, amelyek ezen állatok egészségügyi állapotát érinthetik. Általánosságban az ezen irányelv rendelkezéseit kizárólag abban az esetben kell a vadon élő víziállatokra alkalmazni, ha a környezeti helyzet kihathat a tenyésztett víziállatok egészségügyi állapotára, vagy ha ez más közösségi jogszabályok, mint például a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv ( 5 ) célkitűzésének elérése, vagy a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezménnyel (CITES) létrehozott jegyzékben említett fajok védelme érdekében szükséges. Ez az irányelv nem érintheti a nem őshonos fajok behozatalára vonatkozó szigorúbb szabályok elfogadását. |
|
(10) |
Az ezen irányelv alkalmazásában kijelölt illetékes hatóságoknak feladataikat és kötelezettségeiket az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különös szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben ( 6 ), valamint a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben ( 7 ) megállapított általános elvekkel összhangban kell elvégezniük. |
|
(11) |
A közösségi akvakultúra fejlődése érdekében növelni kell az illetékes hatóságok és a víziállat-tenyésztő vállalkozások üzemeltetőinek tudatosságát és felkészültségét a víziállat-betegségek megelőzése, az azok elleni védekezés és azok felszámolása tekintetében. |
|
(12) |
A tagállamok illetékes hatóságainak hozzá kell férniük és alkalmazniuk kell a kockázatelemzés és a járványtan területén fellelhető legkorszerűbb technikákat és ismereteket. Ez egyre növekvő fontossággal bír, mivel a nemzetközi kötelezettségek jelenleg az egészségügyi intézkedések elfogadásával kapcsolatos kockázatelemzésre összpontosulnak. |
|
(13) |
Helyénvaló ezért a víziállat-tenyésztő vállalkozások engedélyezésére vonatkozó rendszer közösségi szinten történő bevezetése. Ez az engedélyezés lehetővé tenné az illetékes hatóságok számára, hogy teljes áttekintéssel rendelkezzenek az akvakultúra-ágazatról, ami segítené a víziállat-betegségek megelőzését, az azok elleni védekezést és azok felszámolását. Ezen túlmenően az engedélyezés lehetővé teszi azon különös követelmények megállapítását, amelyeket a víziállat-tenyésztéssel foglalkozó üzleti vállalkozásoknak működésükhöz teljesíteniük kell. Ezt az engedélyezést – amennyiben lehetséges – együtt kell alkalmazni vagy fel kell venni abba az engedélyezési rendszerbe, amelyet a tagállamok esetleg egyéb célokra – például környezetvédelmi jogszabályok értelmében – már létrehoztak. Ez az engedélyezés tehát nem jelent többletterhet az akvakultúra-ágazat számára. |
|
(14) |
A tagállamoknak meg kell tagadniuk az engedély kiadását, ha a kérdéses tevékenység azzal az elfogadhatatlan kockázattal járna, hogy a betegségek átterjednek más tenyésztett víziállatokra vagy a víziállatok vadon élő állományaira. Az engedélyezés megtagadására vonatkozó döntést megelőzően fontolóra kell venni a kockázatcsökkentő intézkedéseket vagy a kérdéses tevékenység áthelyezését. |
|
(15) |
A tenyésztett víziállatoknak az emberi fogyasztás céljából történő tartását az élelmiszer-higiéniáról szóló, 2004. április 29-i 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 8 ) elsődleges termelésként határozza meg. A víziállat-tenyésztő egyéni vállalkozásokra az ezen irányelv értelmében rótt kötelezettségeket – mint például nyilvántartás vezetése, valamint olyan belső rendszerek, amelyek lehetővé teszik a víziállat-tenyésztő vállalkozások számára az illetékes hatóság felé annak bemutatását, hogy teljesítik az ezen irányelv vonatkozó követelményeit – amennyire lehetséges a 852/2004/EK rendeletben megállapított kötelezettségekkel együtt kell alkalmazni. |
|
(16) |
Nagyobb figyelmet kell fordítani a betegségek megelőzésére, mint a betegség elleni védekezésre azok kitörését követően. Helyénvaló ezért olyan betegségmegelőzési és kockázatcsökkentő minimumintézkedéseket megállapítani, amelyek alkalmazandók az akvakultúra teljes termelési láncára a trágyázástól és az ikrák keltetésétől a tenyésztett víziállatok emberi fogyasztás céljára történő feldolgozásáig, beleértve a szállítást is. |
|
(17) |
Az általános állat-egészségügy javítása, valamint – a jobb nyomon követhetőség révén – az állatbetegségek megelőzésének és az azok elleni védekezés segítése érdekében a tenyésztett víziállatok mozgásáról nyilvántartást kell vezetni. Ezeket a mozgásokat adott esetben állat-egészségügyi bizonyítvány kiállításának kell alávetni. |
|
(18) |
Annak érdekében, hogy a járványügyi helyzetre vonatkozóan átfogó kép álljon rendelkezésre, betegség gyanúja esetén elősegítsék a gyors reakciót, valamint megóvják a jó állat-egészségügyi állapotot felmutató gazdaságokat vagy puhatestű-tenyésztési területeket, kockázatalapú állat-egészségügyi felügyeletet kell alkalmazni valamennyi ilyen gazdaságban és puhatestű-tenyésztési területen. |
|
(19) |
Biztosítani kell, hogy a főbb víziállat-betegségek ne terjedjenek el közösségi szinten. Ezért a forgalomba hozatal tekintetében harmonizált állat-egészségügyi rendelkezéseket kell megállapítani az e betegségekre fogékony fajokra alkalmazandó különös rendelkezésekkel együtt. Ennélfogva meg kell állapítani e betegségek és az azokra fogékony fajok jegyzékét. |
|
(20) |
E víziállat-betegségek gyakorisága a Közösségen belül nem mindenütt ugyanolyan. Utalni kell ezért a betegségtől mentesnek nyilvánított tagállamok, valamint az ilyen övezetek vagy területi egységek fogalmára, amennyiben a területnek csak bizonyos részeit érinti a betegség. Meg kell állapítani az e státus megadására, fenntartására, felfüggesztésére, visszaállítására, valamint visszavonására vonatkozó általános kritériumokat és eljárásokat. |
|
(21) |
A egyes élő állatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló, 1990. június 26-i 90/425/EGK tanácsi irányelv ( 9 ) sérelme nélkül a Közösség általános víziállat-egészségügyi állapotának fenntartása és javítása érdekében, a jegyzékben szereplő, egy vagy több betegségtől mentesnek nyilvánított tagállamokat, övezeteket vagy területi egységeket védeni kell e betegségek behurcolásától. |
|
(22) |
Szükség esetén a tagállamok ideiglenes védőintézkedéseket foganatosíthatnak a 90/425/EGK irányelv 10. cikkével, valamint a harmadik országokból a Közösségbe behozott állatok állat-egészségügyi ellenőrzésére irányadó elvek megállapításáról, valamint a 89/662/EGK, 90/425/EGK és 90/675/EGK irányelvek módosításáról szóló, 1991. július 15-i 91/496/EGK tanácsi irányelv ( 10 ) 18. cikkével összhangban. |
|
(23) |
A szükségtelen kereskedelmi korlátozások létrehozásának elkerülése érdekében azonban lehetővé kell tenni a tenyésztett víziállatok kereskedelmét azon tagállamok, övezetek vagy területi egységek között, ahol egy vagy több ilyen betegség jelen van, feltéve hogy a szállítás során is megfelelő kockázatcsökkentő intézkedéseket tesznek. |
|
(24) |
A járványvédelmi intézkedéseknek alávetett tenyésztett víziállatok leölése és feldolgozása – többek között a kórokozókat tartalmazó szennyvíznek a feldolgozóüzemekből történő kibocsátása eredményeként – elterjesztheti a betegséget. Ennélfogva a tagállamoknak hozzá kell férniük a megfelelően engedélyezett feldolgozólétesítményekhez annak érdekében, hogy a leölést és a feldolgozást – beleértve a szennyvíz kibocsátását is – a tenyésztett és a vadon élő víziállatok egészségügyi állapotának veszélyeztetése nélkül végezzék el. |
|
(25) |
A közösségi és nemzeti referencialaboratóriumok kijelölésének hozzá kell járulnia a diagnosztikai eredmények jó minőségéhez és egységességéhez. Ez a célkitűzés olyan tevékenységek révén érhető el, mint például az érvényesített diagnosztikai vizsgálatok alkalmazása és az összehasonlító vizsgálatok megszervezése, valamint a laboratóriumi személyzet képzése. |
|
(26) |
A hivatalos minták vizsgálatával foglalkozó laboratóriumoknak nemzetközileg jóváhagyott eljárásokkal vagy teljesítmény-előírásokon alapuló kritériumokkal összhangban kell végezniük munkájukat, és olyan diagnosztikai módszereket kell alkalmazniuk, amelyeket – amennyire ez lehetséges – érvényesítettek. E vizsgálatokkal kapcsolatos néhány tevékenység vonatkozásában az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) és a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) az ezen irányelv alkalmazásában megfelelő európai szabványokat (EN-szabványok), illetve nemzetközi szabványokat (ISO-szabványokat) dolgozott ki. Ezek a szabványok különösen a laboratóriumok működésével és értékelésével, valamint az ellenőrző szervek működésével és akkreditálásával kapcsolatosak. |
|
(27) |
A víziállat-betegségek esetleges kitörése korai kimutatásának biztosítása érdekében kötelezni kell a fogékony fajokhoz tartozó víziállatokkal érintkezőket, hogy valamennyi betegséggyanús esetről értesítsék az illetékes hatóságot. A tagállamokban rendszeres ellenőrzéseket kell végezni annak biztosítása érdekében, hogy a víziállat-tenyésztő vállalkozások üzemeltetői ismerjék és alkalmazzák az ezen irányelvben megállapított, a járványvédelemre és a biológiai biztonságra vonatkozó általános szabályokat. |
|
(28) |
A tenyésztett víziállatok nem egzotikus, de súlyos betegségeinek elterjedését kitörésüket követően mihamarabb meg kell akadályozni az élő tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek mozgásának, valamint az esetlegesen fertőzött felszerelés használatának gondos megfigyelésével. Az illetékes hatóságok által alkalmazandó intézkedéseket az érintett tagállam járványügyi helyzetétől függően kell megválasztani. |
|
(29) |
A Közösség területén az állat-egészségügyi állapot előmozdítása érdekében helyénvaló, hogy a tagállamok az egyes betegségek elleni védekezésre vagy azok felszámolására irányuló, járványügyi szempontból megalapozott programokat nyújtsanak be közösségi szintű jóváhagyás céljából. |
|
(30) |
Közösségi intézkedések hatálya alá nem tartozó, de helyi szinten jelentősséggel bíró betegségek esetében az akvakultúra-ágazatnak – a tagállamok illetékes hatóságainak segítségével – önszabályozás és „gyakorlati kódexek” kidolgozása révén nagyobb felelősséget kell vállalniuk az e betegségek megjelenésének megelőzése és a betegségek elleni védekezés terén. Mindazonáltal lehetséges, hogy a tagállamoknak végre kell hajtaniuk egyes nemzeti intézkedéseket. E nemzeti védelmi intézkedéseknek indokoltnak, szükségesnek és az elérendő célokhoz képest arányosnak kell lenniük. Nem szabad sérteniük továbbá a tagállamok közötti kereskedelmet, kivéve, ha ez a betegség megjelenésének megelőzése és a betegség elleni védekezés szempontjából szükséges; ezt közösségi szinten és rendszeres felülvizsgálat mellett kell jóváhagyni. Az ezen irányelv alapján megállapítandó intézkedésekig a 91/67/EGK tanácsi irányelvnek a tenyésztett víziállatok egyes betegségei elleni intézkedések tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. április 29-i 2004/453/EK bizottsági határozatban ( 11 ) nyújtott további garanciák maradnak hatályosak. |
|
(31) |
Az eddig ismeretlen víziállat-betegségekre vonatkozó ismeretek terén folyamatos fejlődés tapasztalható. Ennélfogva lehetséges, hogy a tagállamoknak az új betegségek esetén védelmi intézkedéseket kell alkalmazniuk. Ezen intézkedéseknek gyorsnak kell lenniük és igazodniuk kell az egyes egyedi esetekhez, de nem szabad azokat a céljuk eléréséhez szükségesnél hosszabb ideig fenntartani. Mivel ezek az új betegségek más tagállamokat is érinthetnek, valamennyi tagállamot és a Bizottságot tájékoztatni kell az új betegség jelenlétéről és bármely meghozott védelmi intézkedésről. |
|
(32) |
A tagállamokban a betegségtől mentes státus fenntartására, valamint – kitörés esetén – az annak visszanyerésére irányuló alapvető célkitűzés elérése érdekében szükséges és helyénvaló a betegségre való felkészültség növelését célzó intézkedésekre vonatkozó szabályok megállapítása. A kitörések ellen a lehető leggyorsabban – szükség esetén sürgősségi vakcinázással – kell fellépni az élő tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek termelésére, valamint kereskedelmére gyakorolt káros hatások enyhítése érdekében. |
|
(33) |
Az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 12 ), valamint az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 13 ) – csupán néhány kisebb kivételtől eltekintve – megköveteli, hogy a Közösségben forgalomba hozott valamennyi állatgyógyászati készítmény rendelkezzen forgalomba hozatali engedéllyel. Általában a Közösségben használt valamennyi vakcinának rendelkeznie kell forgalomba hozatali engedéllyel. A tagállamok a 726/2004/EK rendelettel összhangban, bizonyos feltételek mellett, súlyos járvány esetén azonban engedélyezhetik forgalomba hozatali engedéllyel nem rendelkező termék használatát. A tenyésztett víziállatok egzotikus és új betegségei elleni vakcinák jogosultak lehetnek ilyen eltérésre. |
|
(34) |
Ennek az irányelvnek rendelkezéseket kell megállapítania az akvakultúrát érintő súlyos, egzotikus vagy új betegségek egy vagy több kitörésével kapcsolatos vészhelyzetek hatékony – különösen az ezek leküzdésére irányuló készenléti tervek kidolgozásával történő – kezeléséhez szükséges felkészültségi szint biztosítása érdekében. E készenléti terveket rendszeresen felülvizsgálják és naprakésszé teszik. |
|
(35) |
Amennyiben egy súlyos víziállat-betegség elleni védekezés harmonizált közösségi felszámolási intézkedés hatálya alá tartozik, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy igénybe vehessék az Európai Halászati Alapról szóló, 2006. július 27-i 1198/2006/EK tanácsi rendelet ( 14 ) szerinti közösségi pénzügyi hozzájárulást. A közösségi támogatásra irányuló valamennyi kérelmet az ezen irányelvben megállapított védelmi rendelkezések betartása tekintetében alapos vizsgálatnak kell alávetni. |
|
(36) |
A harmadik országokból behozott élő tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek nem veszélyeztethetik a közösségi víziállatok egészségét. E célból ennek az irányelvnek meg kell határoznia a járványos állatbetegségek behurcolásának megelőzésére vonatkozó intézkedéseket. |
|
(37) |
A közösségi víziállat-egészségügyi helyzet megóvása érdekében szükséges továbbá annak biztosítása, hogy az élő tenyésztett víziállatoknak a Közösségen áthaladó szállítmányai megfeleljenek az érintett fajokra alkalmazandó, vonatkozó állat-egészségügyi követelményeknek. |
|
(38) |
A vízi díszállatok – kizárólag díszállatként történő– forgalomba hozatala a fajok – gyakran trópusi fajok – széles körét foglalja magában. E vízi díszállatokat általában magánakváriumokban vagy -tavakban, kertészeti központokban, vagy kiállítási akváriumokban tartják, nem pedig a közösségi vizekkel közvetlen érintkezésben. Ebből következően az ilyen feltételek mellett tartott vízi díszállatok nem ugyanazt a veszélyt jelentik a közösségi akvakultúra többi ágazatára vagy a vadon élő állományokra. Helyénvaló ennélfogva az ilyen feltételek mellett tartott vízi díszállatok forgalomba hozatalára, tranzitjára és behozatalára alkalmazandó különös rendelkezések megállapítása. |
|
(39) |
Abban az esetben azonban, ha vízi díszállatokat zárt rendszereken vagy akváriumokon kívül a Közösség természetes vizeivel való közvetlen érintkezésben tartanak, ezek a közösségi akvakultúrára vagy a vadon élő állományokra jelentős veszélyt jelenthetnek. Ez a helyzet különösen a pontyfélék (Cyprinidae) esetében, mivel az olyan népszerű díszhalak, mint a koi ponty, fogékonyak a Közösségben tenyésztett vagy vadon élő egyéb pontyfajokat érintő néhány betegségre. Ilyen esetekben az ezen irányelv általános rendelkezéseit kell alkalmazni. |
|
(40) |
Az információcsere elektronikus eszközeinek kialakítása létfontosságú az egyszerűsítés, valamint az akvakultúra-ágazat és az illetékes hatóságok érdekében. E kötelezettség teljesítése érdekében közös kritériumokat kell meghatározni. |
|
(41) |
A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. |
|
(42) |
A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás ( 15 ) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé. |
|
(43) |
Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a Közösségben alkalmazandó, víziállat-egészségügyi jogszabályok közös alapjául szolgáló fogalmak, elvek és eljárások közelítésének előírását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az irányelv terjedelme és hatásai miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket. |
|
(44) |
Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal ( 16 ) összhangban kell elfogadni. |
|
(45) |
Helyénvaló a tenyésztett víziállatokra és az azokból származó termékekre vonatkozó közösségi állat-egészségügyi jogszabályok naprakésszé tétele. Ennek megfelelően a 91/67/EGK, a 93/53/EGK és a 95/70/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni és helyébe ennek az irányelvnek kell lépnie, |
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
I. FEJEZET
TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1. cikk
Tárgy
(1) Ez az irányelv a következőket állapítja meg:
a) a tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek forgalomba hozatalára, behozatalára és tranzitjára alkalmazandó állat-egészségügyi követelmények;
b) a tenyésztett víziállatok betegségei tekintetében az illetékes hatóságok, a víziállat-tenyésztő vállalkozások üzemeltetői és az ágazathoz kapcsolódó más személyek tudatosságának és felkészültségének növelését célzó megelőző minimumintézkedések;
c) a víziállatok egyes betegségeinek gyanúja vagy kitörése esetén alkalmazandó védelmi minimumintézkedések.
(2) A tagállamok a II. fejezet, a 13. cikk, valamint az V. fejezet hatálya alá tartozó területen szigorúbb intézkedéseket is hozhatnak, feltéve, hogy ezek az intézkedések nem érintik a más tagállamokkal folytatott kereskedelmet.
2. cikk
Alkalmazási kör
(1) Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni a következőkre:
a) a nem kereskedelmi akváriumokban tartott vízi díszállatok;
b) az élelmiszerláncba történő közvetlen bekerülés céljából begyűjtött vagy kifogott vadon élő víziállatok;
c) halliszt, haltakarmány, halolaj és hasonló termékek előállítása céljából kifogott víziállatok.
(2) A II. fejezetet, a III. fejezet 1–4. szakaszát, valamint a VII. fejezetet nem kell alkalmazni azokra a vízi díszállatokra, amelyeket olyan kisállat-kereskedésben, kertészeti központokban, kerti tavakban, kereskedelmi akváriumokban vagy nagykereskedésekben tartanak, amelyek:
a) nem érintkeznek közvetlenül a Közösség természetes vizeivel;
vagy
b) olyan szennyvízkezelő rendszerekkel rendelkeznek, amelyek elfogadható szintre csökkentik a betegségek természetes vizekbe való átvitelének kockázatát.
(3) Ezt az irányelvet a fajok védelmére vagy a nem őshonos fajok bevezetésére vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül kell alkalmazni.
3. cikk
Fogalommeghatározások
(1) Ezen irányelv alkalmazásában:
a) „akvakultúra”: vízi szervezetek olyan tartása vagy tenyésztése, amelynek során e szervezetek szaporodását a környezet természetes kapacitását meghaladó mértékben növelő technológiákat alkalmaznak, és amelyben e szervezetek a tartási vagy a tenyésztési szakaszokban – egészen a begyűjtésig és beleértve azt is – egy vagy több természetes vagy jogi személy tulajdonában maradnak;
b) „tenyésztett víziállatok”: gazdaságban vagy puhatestű-tenyésztési területen tartott valamely víziállat – beleértve a gazdaságok vagy a puhatestű-tenyésztési területek számára szánt vadon élő víziállatokat – összes életszakasza, beleértve az ikrákat és spermákat/ivarsejteket;
c) „víziállat-tenyésztő vállalkozás”: a tenyésztett víziállatok tartásával és tenyésztésével kapcsolatos bármilyen tevékenységet végző – akár nyereségszerzésre irányuló akár nem – bármely köz- vagy magánvállalkozás;
d) „víziállat-tenyésztő vállalkozás üzemeltetője”: az ellenőrzésük alatt álló víziállat-tenyésztő vállalkozásban az ezen irányelv követelményei betartásának biztosításáért felelős természetes vagy jogi személyek;
e) „víziállatok”:
i) az Agnatha főosztályba és a Chondrichthyes és Osteichthyes osztályába tartozó halak;
ii) a Mollusca törzsbe tartozó puhatestűek;
iii) a Crustacea altörzsbe tartozó rákfélék;
f) „engedélyezett feldolgozólétesítmény”: bármely olyan élelmiszer-ipari vállalkozás, amelyet tenyésztett víziállatoknak élelmiszer-előállítás céljából történő feldolgozására az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 17 ) 4. cikkével összhangban jóváhagytak, és az ezen irányelv 4. és 5. cikkével összhangban engedélyeztek;
g) „engedélyezett feldolgozólétesítmény üzemeltetője”: az ellenőrzésük alatt álló engedélyezett feldolgozólétesítményben az ezen irányelv követelményei betartásának biztosításáért felelős természetes vagy jogi személyek;
h) „gazdaság”: víziállat-tenyésztő vállalkozás által működtetett olyan helyiségek, zárt terület vagy létesítmény, ahol tenyésztett víziállatokat forgalomba hozatal céljából tartanak, azok kivételével, ahol emberi fogyasztás céljából begyűjtött vagy kifogott vadon élő víziállatokat átmenetileg – leölésig – és etetés nélkül tartanak;
i) „tenyésztés”: tenyésztett víziállatoknak gazdaságban vagy puhatestű-tenyésztési területen történő tartása;
j) „puhatestű-tenyésztési terület”: tenyésztési terület vagy átmosó terület, ahol valamennyi víziállat-tenyésztő vállalkozás közös biológiai biztonsági rendszerben működik;
k) „vízi díszállatok”: kizárólag díszítés céljából tartott, tenyésztett vagy forgalomba hozott víziállatok;
l) „forgalomba hozatal”: a tenyésztett víziállatok értékesítése, beleértve az eladásra kínálást vagy az átruházás bármely más – akár térítésmentes akár nem – formáját és azok mozgásának bármilyen formáját;
m) „tenyésztési terület”: a puhatestűek természetes telepeit vagy a puhatestűek tenyésztésére használt helyeket tartalmazó, bármely édesvízi, tengeri, torkolati, kontinentális vagy lagúnaterület, ahonnan a puhatestűeket kifogják;
n) „bérhorgászati területek”: olyan mesterséges tó, vagy egyéb létesítmény, amelyben a tenyésztett víziállat populációt állománypótlással tartják fenn kizárólag szabadidős halászat céljából;
o) „átmosóterület”: egyértelműen jelölt határvonalakkal rendelkező és bójákkal, cölöpökkel vagy egyéb rögzített eszközzel jelzett, és kizárólag az élő puhatestűek természetes tisztítására használt édesvízi, tengeri, torkolati vagy lagúnaterület;
p) „vadon élő víziállatok”: nem tenyésztett víziállatok.
(2) Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat is alkalmazni kell:
a) az I. mellékletben megállapított technikai fogalommeghatározások;
b) szükség szerint az alábbiak szerinti fogalommeghatározások:
i. az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 18 ) 2. és 3. cikke;
ii. a 852/2004/EK rendelet 2. cikke;
iii. a 853/2004/EK rendelet 2. cikke;
iv. a 882/2004/EK rendelet 2. cikke.
II. FEJEZET
VÍZIÁLLAT-TENYÉSZTŐ VÁLLALKOZÁSOK ÉS ENGEDÉLYEZETT FELDOLGOZÓLÉTESÍTMÉNYEK
4. cikk
A víziállat-tenyésztő vállalkozások és a feldolgozólétesítmények engedélyezése
(1) A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi víziállat-tenyésztő vállalkozást az illetékes hatóság megfelelően – az 5. cikkel összhangban – engedélyezzen.
Ez az engedélyezés adott esetben több, a puhatestű-tenyésztési területen elhelyezkedő, puhatestűekkel foglalkozó víziállat-tenyésztő vállalkozásra is kiterjedhet.
A puhatestű-tenyésztési területen belül elhelyezkedő feladó központoknak, tisztító központoknak vagy hasonló vállalkozásoknak egyedi engedéllyel kell rendelkezniük.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi, a tenyésztett víziállatokat járványvédelmi célból, az V. fejezet 33. cikkével összhangban leölő feldolgozólétesítményt az illetékes hatóság megfelelően – az 5. cikkel összhangban – engedélyezzen.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy minden egyes víziállat-tenyésztő vállalkozás és engedélyezett feldolgozólétesítmény egyedi engedélyszámmal rendelkezzen.
(4) Az (1) bekezdésben megállapított engedélyezési követelménytől eltérően a tagállamok kizárólag a következők nyilvántartásba vételét követelhetik meg az illetékes hatóságtól:
a) olyan víziállat-tenyésztő vállalkozásoktól eltérő létesítmények, ahol forgalomba hozatali szándék nélkül tartanak víziállatokat;
b) bérhorgászati területek;
c) olyan víziállat-tenyésztő vállalkozások, amelyek kizárólag emberi fogyasztás céljából hoznak forgalomba tenyésztett víziállatokat a 853/2004/EK rendelet 1. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összhangban.
Ezekben az esetekben ezen irányelv rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni, figyelembe véve az érintett létesítmény, bérhorgászati terület vagy vállalkozás jellegét, jellemzőit és helyzetét, valamint a víziállat-betegségeknek a víziállatok más populációira – a működtetés eredményeként – történő átterjedésének veszélyét.
(5) Az ezen irányelv rendelkezéseinek be nem tartása esetén az illetékes hatóság a 882/2004/EK rendelet 54. cikkével összhangban jár el.
5. cikk
Engedélyezési feltételek
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében előírtak szerinti engedélyeket az illetékes hatóság kizárólag abban az esetben adja ki, ha a víziállat-tenyésztő vállalkozás üzemeltetője vagy az engedélyezett feldolgozólétesítmény üzemeltetője:
a) teljesíti a 8., 9. és 10. cikk vonatkozó követelményeit;
b) rendelkezik olyan rendszerrel, amely az üzemeltető számára lehetővé teszi az illetés hatóság felé annak bizonyítását, hogy a vonatkozó követelmények teljesülnek;
és
c) az 54. cikk (1) bekezdésében megállapított feladatokat ellátó illetékes hatóság felügyelete alá tartozik.
(2) Az engedélyt nem adják meg, ha a kérdéses tevékenység a betegségeknek a gazdaságokban, a puhatestű-tenyésztési területeken vagy a víziállatoknak a gazdaság vagy a puhatestű-tenyésztési terület közelében lévő vadon élő állományaiban történő elterjedésének elfogadhatatlan kockázatához vezetne.
Az engedély megtagadására vonatkozó döntést megelőzően azonban fontolóra veszik a kockázatcsökkentő intézkedéseket, beleértve a kérdéses tevékenység esetleges áthelyezését.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a víziállat-tenyésztő vállalkozás üzemeltetője vagy az engedélyezett feldolgozólétesítmény üzemeltetője benyújtson valamennyi vonatkozó információt – beleértve a II. melléklettel összhangban megkövetelt információkat – annak érdekében, hogy az illetékes hatóság értékelhesse, hogy teljesítették-e az engedélyezési feltételeket.
6. cikk
Nyilvántartás
A tagállamok létrehozzák, folyamatosan naprakésszé és a nyilvánosság számára elérhetővé teszik a víziállat-tenyésztő vállalkozások és az engedélyezett feldolgozólétesítmények nyilvántartását, amely legalább a II. mellékletben meghatározott információkat tartalmazza.
7. cikk
Hatósági ellenőrzés
(1) A 882/2004/EK rendelet 3. cikkével összhangban az illetékes hatóság ellenőrzi a víziállat-tenyésztő vállalkozásokat és az engedélyezett feldolgozólétesítményeket.
(2) Az (1) bekezdésben említett hatósági ellenőrzések minden egyes víziállat-tenyésztő vállalkozás esetében legalább rendszeres vizsgálatokból, látogatásokból, ellenőrzésekből és – adott esetben – mintavételből állnak, azon kockázat figyelembevételével, amelyet a víziállat-tenyésztő vállalkozás és az engedélyezett feldolgozólétesítmény a megbetegedés és a betegség terjesztése tekintetében jelent. Az ilyen ellenőrzések gyakoriságára vonatkozó, az érintett övezet vagy területi egység egészségügyi állapotán alapuló ajánlásokat a III. melléklet B. része tartalmazza.
(3) E cikk végrehajtásának részletes szabályait a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet elfogadni.
8. cikk
Nyilvántartási kötelezettség – Nyomon követhetőség
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a víziállat-tenyésztő vállalkozások nyilvántartást vezetnek az alábbiakról:
a) a tenyésztett víziállatoknak és az azokból származó termékeknek valamennyi, a gazdaságba vagy a puhatestű-tenyésztési területre történő belépése, illetve onnan történő kilépése;
b) minden egyes járványügyi egységben történt elhullás, amennyiben összefügg a termelés típusával;
és
c) a 10. cikkben előírt, kockázatalapú állat-egészségügyi felügyeleti rendszer eredményei.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az engedélyezett feldolgozólétesítmények nyilvántartást vezetnek a tenyésztett víziállatoknak és az azokból származó termékeknek az ezen létesítményekbe történő beviteléről, valamint onnan történő kiviteléről.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a tenyésztett víziállatok szállítása során a szállítmányozók nyilvántartást vezetnek az alábbiakról:
a) a szállítás során történt elhullások, a szállítás típusától és a szállított fajoktól függően;
b) azon gazdaságok, puhatestű-tenyésztési területek és feldolgozólétesítmények, ahová a szállítóeszközzel ellátogattak;
és
c) a szállítás során végzett bármilyen vízcsere, különösen az új víz forrása, valamint a víz kieresztési helye.
(4) A nyomon követhetőségre vonatkozó különös rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy az állatoknak a víziállat-tenyésztő vállalkozások üzemeltetői által rögzített valamennyi – az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott – mozgása oly módon kerül nyilvántartásba, amelynek révén biztosítható a származási hely és a rendeltetési hely nyomon követése. A tagállamok megkövetelhetik, hogy e mozgásokat országos nyilvántartásban rögzítsék és tárolásuk számítógépes formában történjen.
9. cikk
Helyes higiéniai gyakorlat
A tagállamok biztosítják, hogy a víziállat-tenyésztő vállalkozások és az engedélyezett feldolgozólétesítmények – a betegségek behurcolásának és elterjedésének megelőzése érdekében – az érintett tevékenységnek megfelelő, helyes higiéniai gyakorlatot alkalmazzák.
10. cikk
Állat-egészségügyi felügyeleti rendszer
(1) A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi gazdaságban és puhatestű-tenyésztési területen a tenyésztés típusának megfelelő, kockázatalapú állat-egészségügyi felügyeleti rendszert alkalmaznak.
(2) Az (1) bekezdésben említett kockázatalapú állat-egészségügyi felügyeleti rendszer az alábbiak kimutatására irányul:
a) a gazdaságokban és a puhatestű-tenyésztési területeken bármely, megnövekedett arányú elhullás, a tenyésztés típusának függvényében;
és
b) a IV. melléklet II. részében felsorolt betegségek, azokban a gazdaságokban és puhatestű-tenyésztési területeken, ahol jelen vannak az e betegségekre fogékony fajok.
(3) Az állat-egészségügyi felügyeleti rendszer tekintetében a gyakoriságra vonatkozó, az érintett övezet vagy területi egység egészségügyi állapotán alapuló ajánlásokat a III. melléklet B. része tartalmazza. E felügyeletet az V. fejezettel vagy a 49. cikk (3) bekezdésével, az 50. cikk (4) bekezdésével és az 52. cikkel összhangban végrehajtott mintavétel és felügyelet sérelme nélkül kell alkalmazni.
(4) Az (1) bekezdésben említett, kockázatalapú állat-egészségügyi felügyeleti rendszer figyelembe veszi a Bizottság által a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kidolgozandó iránymutatásokat.
(5) Figyelemmel a 7. cikknek megfelelően elvégzett hatósági és az 58. cikknek megfelelően elvégzett közösségi ellenőrzések eredményére, valamint bármely vonatkozó információra, a Bizottság a Tanács részére jelentést nyújt be a kockázatalapú állat-egészségügyi felügyeleti rendszer egészének tagállami működésére vonatkozóan. E jelentést adott esetben megfelelő javaslat kísérheti, a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, amely megállapítja e cikk végrehajtásának részletes szabályait.
III. FEJEZET
A TENYÉSZTETT VÍZIÁLLATOK ÉS AZ AZOKBÓL SZÁRMAZÓ TERMÉKEK FORGALOMBA HOZATALÁRA VONATKOZÓ ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGYI KÖVETELMÉNYEK
1. SZAKASZ
Általános rendelkezések
11. cikk
Alkalmazási kör
(1) Eltérő rendelkezés hiányában ezt a fejezetet kizárólag a IV. melléklet II. részében felsorolt betegségekre, valamint az azokra fogékony fajokra kell alkalmazni.
(2) A tagállamok – az illetékes hatóság szigorú felügyelete alatt – engedélyezhetik az e fejezetnek nem megfelelő tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek tudományos célból történő forgalomba hozatalát.
Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a IV. melléklet II. részében felsorolt betegségek tekintetében ez a forgalomba hozatal ne veszélyeztesse a rendeltetési helyen vagy a tranzithelyeken található víziállatok egészségügyi állapotát.
A tagállamok között nem történhet ilyen mozgás az érintett tagállamok illetékes hatóságainak előzetes értesítése nélkül.
12. cikk
A tenyésztett víziállatok forgalomba hozatalára vonatkozó általános követelmények
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek forgalomba hozatala a IV. melléklet II. részében felsorolt betegségek tekintetében ne veszélyeztesse a rendeltetési helyen található víziállatok egészségügyi állapotát.
(2) E fejezet megállapítja a tenyésztett víziállatok mozgatásának részletes szabályait, különös tekintettel a – III. melléklet A. részének megfelelő – különböző egészségügyi állapotú tagállamok, övezetek és területi egységek közötti szállításra.
13. cikk
A szállítással kapcsolatos betegségmegelőzési követelmények
(1) A tagállamok biztosítják, hogy:
a) a tenyésztett víziállatok szállítása során alkalmazzák a szükséges betegségmegelőzési intézkedéseket annak érdekében, hogy ezen állatok egészségügyi állapota a szállítás során ne változzon meg, valamint, hogy csökkentsék a betegség elterjedésének kockázatát;
és
b) a tenyésztett víziállatokat olyan feltételek mellett szállítják, amelyek nem változtatják meg azok egészségügyi állapotát és nem veszélyeztetik a rendeltetési hely és – adott esetben – a tranzithelyek egészségügyi állapotát sem.
Ezt a bekezdést továbbá alkalmazni kell a IV. melléklet II. részében nem említett betegségekre, valamint az azokra fogékony fajokra.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a szállítás során végzett valamennyi vízcsere olyan helyen és olyan feltételek mellett történik, amelyek nem veszélyeztetik az alábbiak egészségügyi állapotát:
a) a szállított tenyésztett víziállatok;
b) a vízcsere helyén található bármely víziállat;
és
c) a rendeltetési helyen található víziállatok.
14. cikk
Állat-egészségügyi bizonyítvány
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a tenyésztett víziállatok forgalomba hozatala – amennyiben az állatokat a 49. és 50. cikk értelmében betegségtől mentesnek nyilvánított tagállamba, övezetbe vagy területi egységbe viszik az alábbi célokból – állat-egészségügyi bizonyítvány kiállításának függvénye, vagy a 44. cikk (1) vagy a (2) bekezdésével összhangban felügyeleti vagy felszámolási program függvénye legyen:
a) tenyésztés és állománypótlás;
vagy
b) emberi fogyasztást megelőző további feldolgozás kivéve:
i. halak tekintetében: ha azokat feladás előtt leölték és kizsigerelték;
ii. a puhatestűek és a rákfélék tekintetében: ha azokat feldolgozatlan vagy feldolgozott termékként adják fel.
(2) A tagállamok továbbá biztosítják, hogy a tenyésztett víziállatok forgalomba hozatala állat-egészségügyi bizonyítvány kiállításának függvénye legyen, amennyiben az állatok valamely olyan területet hagyhatnak el, amely az V. fejezet 3., 4., 5. és 6. szakaszában meghatározott védelmi rendelkezések hatálya alá tartozik.
Ezt a bekezdést továbbá alkalmazni kell a IV. melléklet II. részében nem említett betegségekre, valamint az azokra fogékony fajokra.
(3) A tenyésztett víziállatok mozgatásáról az alábbi esetekben kell a 90/425/EGK irányelv 20. cikke (1) bekezdésében előírt számítógépes rendszernek megfelelően értesítést küldeni:
a) a tenyésztett víziállatok olyan tagállamok közötti mozgatása, amelyek e cikk (1) vagy (2) bekezdésével összhangban állat-egészségügyi bizonyítványt írnak elő;
és
b) az élő tenyésztett víziállatok bármely egyéb, tenyésztési vagy állománypótlási célú mozgatása olyan tagállamok között, amelyek ezen irányelv értelmében állat-egészségügyi bizonyítványt nem írnak elő.
(4) A tagállamok határozhatnak úgy, hogy a (3) bekezdésben előírt számítógépes rendszert alkalmazzák a teljes egészében a területükön történő mozgatások nyomon követésére is.
2. SZAKASZ
A tenyésztésre és állománypótlásra szánt tenyésztett víziállatok
15. cikk
A tenyésztett víziállatok tenyésztési és állománypótlási célú forgalomba hozatalára vonatkozó általános követelmények
(1) Az V. fejezetben megállapított rendelkezések sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy a tenyésztési célból forgalomba hozott tenyésztett víziállatok:
a) klinikailag egészségesek legyenek;
b) ne olyan gazdaságból vagy puhatestű-tenyésztési területről származzanak, ahol megnövekedett arányú elhullásból fakadó megoldatlan probléma áll fenn.
Ezt a bekezdést továbbá alkalmazni kell a IV. melléklet II. részében nem említett betegségekre, valamint az azokra fogékony fajokra.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjától eltérve, a tagállamok – kockázatértékelés alapján – engedélyezhetik e forgalomba hozatalt, feltéve hogy az állatok a gazdaságnak vagy a puhatestű-tenyésztési területnek olyan részéről származnak, amely független attól a járványügyi egységtől, ahol a megnövekedett arányú elhullás történt.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy az V. fejezetben előírt járványvédelmi intézkedésekkel összhangban megsemmisítésre vagy leölésre szánt tenyésztett víziállatokat nem hozzák forgalomba tenyésztési és állománypótlási célból.
(4) A tenyésztett víziállatok állománypótlási célból abban az esetben engedhetők szabadon vagy bérhorgászati területekre, ha:
a) teljesítik az (1) bekezdés követelményeit;
és
b) olyan gazdaságból vagy olyan puhatestű-tenyésztési területről származnak, amelynek – a III. melléklet A. része szerinti – egészségügyi státusa legalább egyenértékű azon vizek egészségügyi státusával, amelyekbe ezeket kiengedik.
A tagállamok azonban határozhatnak úgy, hogy a tenyésztett víziállatoknak a 49. vagy 50. cikkel összhangban betegségtől mentesnek nyilvánított övezetből vagy területi egységből kell származniuk. A tagállamok továbbá határozhatnak úgy, hogy e bekezdést alkalmazzák a 43. cikkel összhangban kialakított és működtetett programokra is.
16. cikk
Az egyes betegségekre fogékony fajokhoz tartozó, tenyésztett víziállatoknak az adott betegségtől mentes területekre történő bevitele
(1) Annak érdekében, hogy az egyes betegségekre fogékony fajokhoz tartozó, tenyésztett víziállatokat tenyésztési vagy állománypótlási célból a 49. vagy 50. cikkel összhangban az adott betegségtől mentesnek nyilvánított tagállamba, övezetbe vagy területi egységbe lehessen vinni, azoknak az e betegségtől szintén mentesnek nyilvánított másik tagállamból, övezetből vagy területi egységből kell származniuk.
(2) Amennyiben tudományosan igazolható, hogy a az egyes betegségekre fogékony fajok bizonyos életszakaszokban nem közvetítik az adott betegséget, az (1) bekezdést ezen életszakaszokra nem kell alkalmazni.
Azon fajok és életszakaszok jegyzékét, amelyek vonatkozásában az első albekezdés alkalmazható, a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni és – szükség esetén – a tudományos és műszaki fejlődés figyelembevétele érdekében módosítani.
17. cikk
A kórokozó-átvivő fajhoz tartozó, élő tenyésztett víziállatoknak a betegségtől mentes területekre történő bevitele
(1) Amennyiben tudományos adatok vagy gyakorlati tapasztalatok támasztják alá, hogy a IV. melléklet II. részében említettektől eltérő fajok kórokozó-átvivő fajként felelősek lehetnek egy adott betegség átviteléért, a tagállamok biztosítják, hogy ezen kórokozó-átvivő fajoknak, amennyiben azokat a 49. vagy 50. cikkel összhangban egy adott betegségtől mentesnek nyilvánított tagállamba, övezetbe vagy területi egységbe viszik tenyésztési vagy állománypótlási céllal:
a) az adott betegségtől mentesnek nyilvánított tagállamból, övezetből vagy területi egységből kell származniuk;
vagy
b) azokat karanténlétesítményekben, a kérdéses kórokozótól mentes vízben, elegendő ideig kell tartani, amennyiben a tudományos adatok vagy a gyakorlati tapasztalatok fényében ez elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy az adott betegség passzív átvitelének kockázata az érintett betegség átvitelének megelőzése tekintetében elfogadható szintre csökkenjen.
(2) A tudományos és technológiai fejlődés figyelembevételével, a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni és adott esetben módosítani azon kórokozó-átvivő fajok és e fajok életszakaszainak jegyzékét, amelyekre ezt a cikket kell alkalmazni, továbbá – adott esetben – azokat a feltételeket, amelyek között e fajok a betegséget átvihetik.
(3) A Bizottság az adott fajnak a (2) bekezdésben említett jegyzékbe történő lehetséges felvételéig – a 62. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban – határozhat úgy, hogy a tagállamok számára engedélyezi az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazását.
3. SZAKASZ
Emberi fogyasztásra szánt tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek
18. cikk
Az emberi fogyasztást megelőző, további feldolgozás céljából forgalomba hozott tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a IV. melléklet II. részében felsorolt nem egzotikus betegségek közül egyre vagy többre fogékony fajokhoz tartozó tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek kizárólag abban az esetben hozhatók forgalomba további feldolgozás céljából a 49. vagy 50. cikkel összhangban e betegségektől mentesnek nyilvánított tagállamban, övezetben vagy területi egységben, ha azok megfelelnek a következő feltételek valamelyikének:
a) a kérdéses betegségtől mentesnek nyilvánított másik tagállamból, övezetből vagy területi egységből származnak;
b) azokat engedélyezett feldolgozólétesítményben, a betegségek elterjedését megelőző feltételek mellett dolgozzák fel;
c) a halak tekintetében: azokat a feladás előtt leölték és kizsigerelték;
vagy
d) a puhatestűek és a rákfélék tekintetében: azokat feldolgozatlan vagy feldolgozott termékként adják fel.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a IV. melléklet II. részében felsorolt nem egzotikus betegségek közül egyre vagy többre fogékony fajokhoz tartozó, élő tenyésztett víziállatok, amelyeket a 49. vagy 50. cikkel összhangban e betegségektől mentesnek nyilvánított tagállamban, övezetben vagy területi egységben további feldolgozás céljából forgalomba hoztak, kizárólag átmenetileg tárolhatók a feldolgozás helyén abban az esetben, ha:
a) a kérdéses betegségtől mentesnek nyilvánított másik tagállamból, övezetből vagy területi egységből származnak;
vagy
b) azokat ideiglenesen a kérdéses kórokozókat ártalmatlanító szennyvízkezelő rendszerrel felszerelt feladó központokban, tisztító központokban vagy hasonló vállalkozásoknál tárolják, vagy olyan helyen, ahol a szennyvizet a betegségeknek a természetes vizekbe történő átvitelének kockázatát elfogadható szintre csökkentő, egyéb kezelési típusoknak vetik alá.
19. cikk
További feldolgozás nélkül, emberi fogyasztás céljából forgalomba hozott tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek
(1) Ezt a szakaszt nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a IV. melléklet II. részében felsorolt egy vagy több betegségre fogékony fajokhoz tartozó tenyésztett víziállatokat vagy az azokból származó termékeket további feldolgozás nélkül, emberi fogyasztás céljából hozzák forgalomba, feltéve hogy azokat a 853/2004/EK rendeletben előírt, a csomagolásra és a címkézésre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelő kiskereskedelmi kiszerelésbe csomagolták.
(2) Amennyiben a IV. melléklet II. részében felsorolt egy vagy több betegségre fogékony fajokhoz tartozó élő puhatestűeket és rákokat ideiglenesen közösségi vizekbe helyezik, illetve feladó központokba, tisztító központokba vagy hasonló vállalkozásokba szállítják, azoknak meg kell felelniük a 18. cikk (2) bekezdésének.
4. SZAKASZ
Vadon élő víziállatok
20. cikk
A vadon élő víziállatoknak a betegségtől mentesnek nyilvánított tagállamokban, övezetekben vagy területi egységekben történő szabadon engedése
(1) A IV. melléklet II. részében felsorolt egy vagy több betegségre fogékony fajokhoz tartozó, a 49. vagy 50. cikkel összhangban betegségtől mentesnek nem nyilvánított tagállamban vagy övezetben vagy területi egységben kifogott, vadon élő víziállatokat az illetékes hatóság felügyelete alatt megfelelő létesítményekben karanténba kell helyezni – elegendő ideig ahhoz, hogy a betegség átvitelének kockázata elfogadható szintre csökkenjen –, mielőtt bevihetnék azokat a 49. vagy az 50. cikkel összhangban az adott betegségtől mentesnek nyilvánított tagállamban, övezetben vagy területi egységben elhelyezkedő gazdaságba vagy puhatestű-tenyésztési területre.
(2) A tagállamok a hagyományos, külterjes lagúna-akvakultúra gyakorlatot engedélyezhetik az (1) bekezdésben előírt karantén nélkül, feltéve hogy kockázatértékelést végeznek, és úgy ítélik meg, hogy a kockázat nem magasabb az (1) bekezdés alkalmazása során elvárható kockázatnál.
5. SZAKASZ
Vízi díszállatok
21. cikk
A vízi díszállatok forgalomba hozatala
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a vízi díszállatok forgalomba hozatala nem veszélyezteti a víziállatok egészségügyi állapotát a IV. melléklet II. részében felsorolt betegségek tekintetében.
(2) Ezt a cikket továbbá alkalmazni kell a IV. melléklet II. részében nem említett betegségekre.
IV. FEJEZET
A TENYÉSZTETT VÍZIÁLLATOKNAK ÉS AZ AZOKBÓL SZÁRMAZÓ TERMÉKEKNEK HARMADIK ORSZÁGOKBÓL A KÖZÖSSÉGBE TÖRTÉNŐ BEHOZATALA
22. cikk
A tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek harmadik országokból történő behozatalára vonatkozó általános követelmények
A tagállamok biztosítják, hogy tenyésztett víziállatokat és azokból származó termékeket kizárólag olyan harmadik országokból vagy harmadik országok olyan részeiből hoznak be a Közösségbe, amelyek szerepelnek a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban összeállított és naprakésszé tett jegyzékben.
23. cikk
Azon harmadik országok és harmadik országok azon részeinek jegyzékei, ahonnan a tenyésztett víziállatok és az azokból származó termékek behozatala engedélyezett
(1) Harmadik ország vagy valamely harmadik ország része kizárólag abban az esetben szerepelhet a 22. cikkben előírt jegyzékben, ha az adott országra vagy a harmadik ország azon részére vonatkozó közösségi értékelés kimutatta, hogy az illetékes hatóság megfelelő biztosítékokat nyújt a közösségi jogszabályok vonatkozó állat-egészségügyi követelményeinek betartására.
(2) A Bizottság eldöntheti, hogy szükség van-e az 58. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzésre a harmadik országnak vagy a harmadik ország részének az (1) bekezdésben előírt értékelése elvégzéséhez.
(3) A 22. cikkben előírt jegyzékek összeállításakor vagy naprakésszé tételekor különös figyelmet kell fordítani az alábbiakra:
a) a harmadik ország jogszabályai;
b) a harmadik országbeli illetékes hatóság és ellenőrző szolgálatainak szervezeti felépítése, e szolgálatok hatáskörei, az a felügyelet, amely alá tartoznak, valamint a jogszabályaik hatékony alkalmazása érdekében rendelkezésükre álló eszközök, beleértve a személyzeti kapacitást is;
c) a Közösségbe szánt, élő tenyésztett víziállatok tenyésztésére, gyártására, kezelésére, tárolására és feladására alkalmazott, hatályos víziállat-egészségügyi követelmények;
d) azok a biztosítékok, amelyeket a harmadik ország illetékes hatósága tud nyújtani a vonatkozó víziállat-egészségügyi feltételeknek való megfelelés vagy az azokkal való egyenértékűség tekintetében;
e) a tenyésztett élő víziállatok harmadik országból történő forgalomba hozatalával kapcsolatos bármely tapasztalat és bármely elvégzett importellenőrzés eredménye;
f) a közösségi értékelés eredményei, különösen az érintett harmadik ország illetékes hatóságai értékelésének eredményei vagy – amennyiben a Bizottság ezt kéri – a harmadik ország illetékes hatóságai által benyújtott, az elvégzett ellenőrzésekről szóló jelentés;
g) a harmadik országbeli tenyésztett és vadon élő víziállatok egészségügyi állapota, különös tekintettel az egzotikus állatbetegségekre és az ország általános víziállat-egészségügyi helyzetének bármely olyan vonatkozására, amely a közösségi víziállat-egészségügyre kockázatot jelenthet;
h) a harmadik ország általi, a fertőző vagy ragályos víziállat-betegségeknek – különösen a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) által jegyzékbe vett, bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségeknek – a területén való jelenlétére vonatkozó információnyújtás rendszeressége, gyorsasága és pontossága;
és
i) a harmadik országban hatályos, a víziállat-betegségek megelőzésére és az azok elleni védekezésre vonatkozó szabályok, valamint azok végrehajtása, beleértve az egyéb országokból történő behozatalra vonatkozó szabályokat is.
(4) A Bizottság gondoskodik arról, hogy a 22. cikkel összhangban összeállított jegyzékeket naprakésszé tegyék és hogy ezek a nyilvánosság számára hozzáférhetők legyenek.
(5) A 22. cikkel összhangban összeállított jegyzékek összevonhatók az állat- és közegészségügyi célokból összeállított egyéb jegyzékekkel.
24. cikk
Okmányok
(1) A tenyésztett víziállatokat és az azokból származó termékeket a Közösségbe történő belépésükkor állat-egészségügyi bizonyítványt tartalmazó okmány kíséri.
(2) Az állat-egészségügyi bizonyítvány tanúsítja, hogy a szállítmány megfelel a következőknek:
a) az ezen áruk vonatkozásában az ezen irányelv értelmében megállapított követelmények;
és
b) a 25. cikk a) pontjával összhangban megállapított bármely, különös behozatali feltétel.
(3) Az okmány tartalmazhat a közösségi köz- és állat-egészségügyi jogszabályok egyéb rendelkezései értelmében megkövetelt adatokat is.
25. cikk
Az alkalmazás részletes szabályai
Amennyiben szükséges, a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az e fejezet alkalmazására részletes szabályok állapíthatók meg. E szabályok különösen az alábbiakra vonatkoznak:
a) egyes harmadik országokra, azok részeire vagy harmadik országok csoportjára vonatkozó különös behozatali feltételek;
b) a harmadik országoknak és azok részeinek a víziállat-betegségekre tekintettel történő osztályozására vonatkozó kritériumok;
c) elektronikus okmányok használata;
d) állat-egészségügyi bizonyítvány- és egyéb okmányminták;
és
e) árutovábbítási eljárások és bizonyítvány.
V. FEJEZET
A VÍZIÁLLAT-BETEGSÉGEK BEJELENTÉSE ÉS A KAPCSOLÓDÓ JÁRVÁNYVÉDELMI MINIMUMINTÉZKEDÉSEK
1. SZAKASZ
A betegségek bejelentése
26. cikk
Bejelentés nemzeti szinten
(1) A tagállamok biztosítják, hogy:
a) amennyiben okkal gyanítható a IV. melléklet II. részében felsorolt valamely betegség jelenléte, vagy a betegség víziállatokban való jelenléte megerősítést nyer, a gyanút és/vagy bizonyosságot haladéktalanul bejelentik az illetékes hatóságnak;
és
b) amennyiben a tenyésztett víziállatok körében megnövekedett arányú elhullás tapasztalható, az elhullást haladéktalanul bejelentik az illetékes hatóságnak vagy – további vizsgálatok céljából – egy magánállatorvosnak.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett ügyekre vonatkozó bejelentési kötelezettség az alábbiakat terhelje:
a) a tulajdonos és a víziállatokkal foglalkozó bármely személy;
b) a tenyésztett víziállatokat a szállítás során kísérő bármely személy;
c) állatorvosok és a víziállat-egészségügyi szolgálatoknál tevékenykedő egyéb szakemberek;
d) hatósági állatorvosok, valamint állat-egészségügyi, egyéb hatósági vagy magánlaboratóriumok vezető alkalmazottai;
e) a fogékony fajokhoz tartozó víziállatok vagy az ezen állatokból származó termékekkel szakmai tevékenység keretében foglalkozó, bármely egyéb személy.
27. cikk
A többi tagállam, a Bizottság és az EFTA-tagállamok felé történő bejelentés
A tagállamok huszonnégy órán belül értesítik a többi tagállamot, a Bizottság és az EFTA-tagállamokat az alábbiak megerősítése esetén:
a) a IV. melléklet II. részében felsorolt valamely egzotikus betegség;
b) a IV. melléklet II. részében felsorolt nem egzotikus betegség, amennyiben az érintett tagállamot, övezetet vagy területi egységet e betegségtől mentesnek nyilvánították.
2. SZAKASZ
A jegyzékben szereplő betegség gyanúja – Járványügyi vizsgálat
28. cikk
Kezdeti védelmi intézkedések
A tagállamok biztosítják, hogy a IV. melléklet II. részében felsorolt egzotikus betegség gyanúja esetén vagy a IV. melléklet II. részében felsorolt nem egzotikus betegség gyanúja esetén, a III. melléklet A. részében említett, I. vagy III. kategóriájú egészségügyi státusszal rendelkező tagállamokban, övezetekben vagy területi egységekben, az adott betegség tekintetében:
a) megfelelő mintákat vesznek, és azokat az 57. cikkel összhangban kijelölt laboratóriumban megvizsgálják;
b) az a) pontban előírt vizsgálat eredményének megérkezéséig:
i. azt a gazdaságot vagy puhatestű-tenyésztési területet, ahol a betegség gyanúja felmerült, hatósági felügyelet alá helyezik, és – a betegségnek az egyéb víziállatokra történő átterjedésének megelőzése érdekében – végrehajtják a vonatozó védelmi intézkedéseket;
ii. a tenyésztett víziállatok nem hagyhatják el az érintett gazdaságot vagy puhatestű-tenyésztési területet – ahol a betegség gyanúja felmerült –, illetve nem léphetnek be oda, kivéve, ha azt az illetékes hatóság engedélyezi;
iii. a 29. cikkben említett járványügyi vizsgálatot megindítják.
29. cikk
Járványügyi vizsgálat
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a 28. cikk b) pontjának iii. alpontjával összhangban megindított járványügyi vizsgálatot a kérdéses betegség tekintetében elvégezzék, amennyiben a 28. cikk a) pontjában meghatározott vizsgálat kimutatja a következők jelenlétét:
a) a IV. melléklet II. részében felsorolt valamely egzotikus betegség bármely tagállamban;
vagy
b) a IV. melléklet II. részében felsorolt nem egzotikus betegség, a III. melléklet A. részében említett, I. vagy III. kategóriájú egészségügyi státusszal rendelkező tagállamokban, övezetekben vagy területi egységekben.
(2) Az (1) bekezdésben előírt járványügyi vizsgálat az alábbiakra irányul:
a) a fertőzés lehetséges eredetének és módjainak meghatározása;
b) annak vizsgálata, hogy a gyanúnak a 26. cikk (1) bekezdésében előírt bejelentését megelőző releváns időszak során elhagyták-e tenyésztett víziállatok a gazdaságot vagy a puhatestű-tenyésztési területet;
c) annak vizsgálata, hogy más gazdaságok megfertőződtek-e.
(3) Amennyiben az (1) bekezdésben előírt járványügyi vizsgálat kimutatja, hogy a betegséget behurcolhatták egy vagy több gazdaságba, puhatestű-tenyésztési területre vagy nem zárt vizek területére, az érintett tagállam biztosítja, hogy a 28. cikkben előírt intézkedéseket alkalmazzák e gazdaságokra, puhatestű-tenyésztési területekre vagy nem zárt vizekre.
Nagyobb vízgyűjtő medencék vagy part menti területek esetében, az illetékes hatóság határozhat úgy, hogy a 28. cikk alkalmazását a fertőzésre gyanús gazdaságot vagy puhatestű-tenyésztési területet körülvevő kisebb területre korlátozza, amennyiben úgy véli, hogy ez a kisebb terület elég nagy annak biztosításához, hogy a betegség ne terjedjen el.
(4) Amennyiben szükséges, a szomszédos tagállamok vagy harmadik országok illetékes hatóságát tájékoztatják a betegség gyanújáról.
Ebben az esetben az érintett tagállamok illetékes hatóságai megteszik a megfelelő lépést az e cikkben előírt intézkedéseknek a területükön történő alkalmazása érdekében.
30. cikk
A korlátozások feloldása
Az illetékes hatóság feloldja a 28. cikk b) pontjában előírt korlátozásokat, amennyiben az ugyanazon cikk a) pontjában előírt vizsgálat nem mutatja ki a betegség jelenlétét.
3. SZAKASZ
Védelmi minimumintézkedések egzotikus betegségeknek a tenyésztett víziállatokban való jelenlétének megerősítése esetén
31. cikk
Bevezető rendelkezés
Ezt a szakaszt a tenyésztett víziállatokban a IV. melléklet II. részében felsorolt egzotikus betegség jelenlétének megerősítése esetén kell alkalmazni.
32. cikk
Általános intézkedések
A tagállamok biztosítják, hogy:
a) a gazdaságot vagy puhatestű-tenyésztési területet hatóságilag fertőzöttnek nyilvánítsák;
b) hozzanak létre a kérdéses betegségnek megfelelő elszigetelési területet, beleértve a fertőzöttnek nyilvánított gazdaságot vagy puhatestű-tenyésztési területet övező védelmi körzetet és megfigyelési körzetet;
c) ne végezzenek állománypótlást és ne mozgassák a tenyésztett víziállatokat az elszigetelési terület irányába, azon belül és onnan kifelé, kivéve, ha ezt az illetékes hatóság engedélyezi;
d) végrehajtsák a betegség további terjedésének megakadályozásához szükséges bármely további intézkedést.
33. cikk
Begyűjtés és további feldolgozás
(1) Azok a tenyésztett víziállatok, amelyek már elérték a kereskedelmi méretet és nem mutatják a betegség klinikai tüneteit, begyűjthetők emberi fogyasztás vagy további feldolgozás céljából az illetékes hatóság felügyelete mellett.
(2) A begyűjtést, a feladó központokba vagy tisztító központokba történő bevitelt, a további feldolgozást és bármely egyéb, a tenyésztett víziállatoknak az élelmiszerláncba történő bekerülésének előkészítésével kapcsolatos műveletet olyan feltételek mellett végeznek, amelyek révén megelőzik a betegségért felelős kórokozó elterjedését.
(3) A feladó központok, tisztító központok vagy hasonló vállalkozások rendelkeznek a betegségért felelős kórokozót ártalmatlanító szennyvízkezelő rendszerrel, vagy a szennyvizet a betegségeknek a természetes vizekbe történő átvitelének kockázatát elfogadható szintre csökkentő, egyéb kezelési típusoknak vetik alá.
(4) A további feldolgozást engedélyezett feldolgozólétesítményekben végzik.
34. cikk
Eltávolítás és ártalmatlanítás
(1) A tagállamok biztosítják, hogy az elhullott halakat és rákféléket, valamint a betegség klinikai tüneteit mutató élő halakat és rákféléket eltávolítsák és ártalmatlanítsák az illetékes hatóság felügyelete mellett, a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 19 ) összhangban, a lehető legkorábban az ezen irányelv 47. cikkében előírt készenléti tervnek megfelelően.
(2) Azokat a tenyésztett víziállatokat, amelyek nem érték el a kereskedelmi méretet és nem mutatják a betegség klinikai tüneteit az illetékes hatóság felügyelete mellett – az 1774/2002/EK rendelettel és az ezen irányelv 47. cikkében előírt készenléti tervvel összhangban – eltávolítják és ártalmatlanítják olyan megfelelő időkereten belül, amely figyelembe veszi a tenyésztés típusát és azt a kockázatot, amelyet ezen állatok jelentenek a betegség továbbterjesztésére.
35. cikk
Pihentetés
Amennyiben lehetséges, kiürítésüket, valamint – adott esetben – tisztításukat és fertőtlenítésüket követően a fertőzött gazdaságot vagy puhatestű-tenyésztési területet megfelelő pihentetési időszaknak kell alávetni.
A kérdéses betegségre nem fogékony tenyésztett víziállatokat tartó gazdaságok vagy puhatestű-tenyésztési területek esetében a pihentetésre vonatkozó döntések kockázatértékelésen alapulnak.
36. cikk
A víziállatok védelme
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a betegségnek más víziállatokra történő átterjedése megelőzésének érdekében.
37. cikk
Feloldó intézkedések
Az e szakaszban előírt intézkedéseket addig kell fenntartani, amíg:
a) elvégzik az e szakaszban előírt felszámolási intézkedéseket;
b) a kérdéses betegség és az érintett víziállat-tenyésztő vállalkozástípusok vonatkozásában megfelelő mintavételezés és megfigyelés az elszigetelési területen negatív eredménnyel nem végződik.
4. SZAKASZ
Védelmi minimumintézkedések nem egzotikus betegségeknek a tenyésztett víziállatokban való jelenlétének megerősítése esetén
38. cikk
Általános rendelkezések
(1) A IV. melléklet II. részében felsorolt nem egzotikus betegség jelenlétének az e betegségtől mentesnek nyilvánított tagállamban, övezetben vagy területi egységben történő megerősítése esetén az érintett tagállam
a) a betegségtől mentes státus visszanyerése érdekében alkalmazza a 3. szakaszban előírt intézkedéseket;
vagy
b) a 44. cikk (2) bekezdésével összhangban felszámolási programot dolgoz ki.
(2) A 34. cikk (2) bekezdésétől eltérve, amennyiben egy tagállam úgy határoz, hogy alkalmazza a 3. szakaszban előírt intézkedéseket, engedélyezheti, hogy a klinikailag egészséges állatokat – mielőtt emberi fogyasztásra leölnék – piaci méretűvé neveljék, vagy a betegséggel fertőzött más övezetbe vagy területi egységbe vigyék. Ezekben az esetekben a betegség továbbterjedésének mérséklése és – amennyire lehetséges – megelőzése érdekében intézkedéseket kell hozni.
(3) Amennyiben az érintett tagállam nem kívánja visszakapni a betegségtől mentes státust, a 39. cikket kell alkalmazni.
39. cikk
Elszigetelési intézkedések
A IV. melléklet II. részében felsorolt nem egzotikus betegség jelenlétének az e betegségtől mentes tagállamban, övezetben vagy területi egységben történő megerősítése esetén az érintett tagállam intézkedéseket tesz a betegség megfékezésére.
Ezek az intézkedések legalább az alábbiakból állnak:
a) a gazdaság vagy puhatestű-tenyésztési terület fertőzöttnek nyilvánítása;
b) a kérdéses betegségnek megfelelő elszigetelési terület létrehozása, beleértve a fertőzöttnek nyilvánított gazdaságot vagy puhatestű-tenyésztési területet övező védelmi körzetet és megfigyelési körzetet;
c) a tenyésztett víziállatoknak az elszigetelési területről történő elmozdításának korlátozása abból a célból, hogy ezek az állatok kizárólag:
i. a 12. cikk (2) bekezdésével összhangban vihetők be gazdaságokba vagy puhatestű-tenyésztési területekre;
vagy
ii. a 33. cikk (1) bekezdésével összhangban gyűjthetők be és ölhetők le emberi fogyasztásra;
d) az elhullott halaknak és rákféléknek az illetékes hatóság felügyelete melletti – az 1774/2002/EK rendelettel összhangban történő – eltávolítása és ártalmatlanítása olyan megfelelő időkereten belül, amely figyelembe veszi a tenyésztés típusát és azt a kockázatot, amelyet ezen elhullott állatok jelentenek a betegség továbbterjesztésére.
5. SZAKASZ
Védelmi minimumintézkedések a IV. melléklet II. részében felsorolt betegségeknek a vadon élő víziállatokban való jelenlétének megerősítése esetén
40. cikk
A vadon élő víziállatokban jelen lévő, a IV. melléklet II. részében felsorolt betegségek elleni védekezés
(1) Amennyiben a vadon élő víziállatok a IV. melléklet II. részében felsorolt egzotikus betegségekkel megfertőződtek vagy fertőzésre gyanúsak, az érintett tagállam figyelemmel kíséri a helyzet alakulását, valamint intézkedéseket tesz a betegség továbbterjedésének csökkentése – és amennyire lehetséges – elkerülése érdekében.
(2) Amennyiben a vadon élő víziállatok a IV. melléklet II. részében felsorolt nem egzotikus betegségekkel megfertőződtek vagy fertőzésre gyanúsak az e betegségtől mentesnek nyilvánított tagállamban, övezetben vagy területi egységben, az érintett tagállam ugyanúgy figyelemmel kíséri a helyzet alakulását, valamint intézkedéseket tesz a betegség továbbterjedésének csökkentése – és amennyire lehetséges – elkerülése érdekében.
(3) A tagállamok a 62. cikk (1) bekezdésében említett bizottság keretében tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az (1) és (2) bekezdéssel összhangban megtett intézkedésekről.
6. SZAKASZ
Védelmi intézkedések új betegségek esetén
41. cikk
Új betegségek
(1) A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket egy új betegséggel kapcsolatos helyzet elleni védekezés és a betegség elterjedésének elkerülése érdekében, amennyiben a kérdéses új betegség valószínűleg veszélyezteti a víziállatok egészségügyi helyzetét.
(2) Új betegséggel kapcsolatos helyzet esetén az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja a tagállamokat, a Bizottságot és az EFTA-tagállamokat, amennyiben a ténymegállapítások egy másik tagállam számára járványügyi jelentőségűek.
(3) A többi tagállam, a Bizottság és az EFTA-tagállamok tájékoztatásától számított négy héten belül felhívják az ügyre a 62. cikk (1) bekezdésében említett bizottság figyelmét. Az érintett tagállam által az e cikk (1) bekezdése értelmében tett intézkedések a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kiterjeszthetők, módosíthatók vagy visszavonhatók.
(4) Szükség esetén a IV. melléklet II. részében foglalt jegyzéket módosítani kell a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban oly módon, hogy a kérdéses új betegséget vagy az e mellékletben már felsorolt betegség tekintetében új, fogékony gazdafajt a jegyzékbe kell illeszteni.
7. SZAKASZ
Egyéb intézkedések és nemzeti rendelkezések
42. cikk
A IV. melléklet II. részében felsorolt betegségekre irányuló ad hoc járványügyi intézkedések elfogadására vonatkozó eljárás
A 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban határozat fogadható el az ad hoc intézkedések korlátozott ideig – a járványügyi helyzetnek megfelelő feltételekkel – történő végrehajtásának engedélyezése érdekében, amennyiben:
a) az e fejezetben előírt intézkedések nem bizonyulnak megfelelőnek a járványügyi helyzet vonatkozásában;
vagy
b) úgy tűnik, hogy a betegség az e fejezettel összhangban megtett intézkedések ellenére is továbbterjed.
43. cikk
A IV. melléklet II. részében nem említett betegségek hatásának enyhítésére vonatkozó rendelkezések
(1) Amennyiben valamely, a IV. melléklet II. részében nem említett betegség jelentős kockázatot jelent egy tagállamban a tenyésztett vagy vadon élő víziállatok egészségügyi helyzetére, az érintett tagállam intézkedéseket tehet a betegség megjelenésének megelőzése és a betegség elleni védekezés érdekében.
A tagállamok biztosítják, hogy ezek az intézkedések ne haladják meg a betegségek megjelenésének megelőzéséhez és a betegségek elleni védekezéshez szükséges és megfelelő fellépést.
(2) A tagállamok értesítik a Bizottságot az (1) bekezdésben említett bármely olyan intézkedésről, amelyek érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet. Ezekhez az intézkedésekhez a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban jóváhagyás szükséges.
(3) A (2) bekezdésben említett jóváhagyást csak abban az esetben – és a II., III. IV. és V. fejezetben foglalt rendelkezésekre is figyelemmel – kell megadni, amennyiben a betegség megjelenésének megelőzéséhez és a betegség elleni védekezéshez szükséges a Közösségen belüli kereskedelmi korlátozások létrehozása.
VI. FEJEZET
VÉDEKEZÉSI PROGRAMOK ÉS VAKCINÁZÁS
1. SZAKASZ
Felügyeleti és felszámolási programok
44. cikk
Felügyeleti és felszámolási programok létrehozása és jóváhagyása
(1) Amennyiben egy olyan tagállam, amely esetében a IV. melléklet II. részében felsorolt, egy vagy több nem egzotikus betegséget nem mutattak ki, azonban nem nyilvánították ezektől mentesnek (a III. melléklet A. része szerinti III. kategória), egy vagy több ilyen betegség tekintetében felügyeleti programot hoz létre a betegségtől mentes státus elérése érdekében, a programot a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban jóváhagyásra nyújtja be.
E programok továbbá ezen eljárással összhangban módosíthatók vagy szüntethetők meg.
A konkrét felügyeleti, mintavételi és diagnosztikai követelmények azonosak a 49. cikk (3) bekezdésében előírt követelményekkel.
Amennyiben az e bekezdésben előírt valamely program azonban olyan egyedi területi egységekre vagy övezetekre fog vonatkozni, amely a tagállam területének kevesebb, mint 75 %-ára terjed ki, és az övezet vagy területi egység egy másik tagállammal vagy harmadik országgal nem közös vízi fogási területből áll, az e program jóváhagyására, módosítására vagy befejezésére az 50. cikk (2) bekezdésében említett eljárást kell alkalmazni.
(2) Amennyiben egy olyan tagállam, amely esetében a IV. melléklet II. részében felsorolt, egy vagy több nem egzotikus betegséget kimutattak (a III. melléklet A. része szerinti V. kategória), egy vagy több ilyen betegség tekintetében felszámolási programot alakít ki, és e programot – a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban – jóváhagyásra benyújtja.
E programok továbbá ezen eljárással összhangban módosíthatók vagy szüntethetők meg.
(3) Az e cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban jóváhagyott programok áttekintését közösségi szinten az 51. cikkben előírt eljárással összhangban teszik hozzáférhetővé.
(4) A programnak az e cikkben említett jóváhagyása időpontjától a programok hatálya alá tartozó területekre a 14. cikkben, a III. fejezet 2., 3., 4. és 5. szakaszában, az V. fejezet 2. szakaszában, valamint a 38. cikk (1) bekezdésében a betegségtől mentes területekkel kapcsolatban előírt követelményeket és intézkedéseket kell alkalmazni.
45. cikk
A programok tartalma
A programok nem hagyhatók jóvá, amennyiben nem tartalmazzák legalább a következőket:
a) a betegségnek a program kezdeti időpontja előtti járványügyi helyzete leírása;
b) a becsült költségek elemzése és a program várható előnyei;
c) a program valószínű időtartama és a program befejezési időpontjáig elérendő célkitűzés;
és
d) azon földrajzi és igazgatási terület leírása és körülhatárolása, ahol a programot alkalmazni kell.
46. cikk
A programok alkalmazási ideje
(1) A programokat addig kell alkalmazni, amíg:
a) az V. mellékletben megállapított követelmények nem teljesülnek, és a tagállamot, övezetet vagy területi egységet a betegségtől mentesnek nem nyilvánítják;
vagy
b) a programot az érintett tagállam illetékes hatósága vagy a Bizottság vissza nem vonja, különösen abban az esetben, ha az már nem felel meg a célnak.
(2) Amennyiben a programot az (1) bekezdés b) pontjában előírt módon visszavonják, az érintett tagállam a program visszavonásának időpontjától a 39. cikkben foglalt elszigetelési intézkedéseket alkalmazza.
2. SZAKASZ
Új és egzotikus betegségekre vonatkozó készenléti terv
47. cikk
Új és egzotikus betegségekre vonatkozó készenléti terv
(1) Minden egyes tagállam készenléti tervet dolgoz ki, amely meghatározza a betegséggel kapcsolatos tudatosság és felkészültség magas szintjének fenntartása és a környezet védelmének biztosítása érdekében megkövetelt nemzeti intézkedéseket.
(2) A készenléti terv:
a) felruházza az illetékes hatóságot azzal a hatáskörrel és azokkal az eszközökkel, amelyek révén hozzáfér valamennyi olyan létesítményhez, felszereléshez, személyzethez és egyéb megfelelő eszközhöz, amely szükséges a kitörés gyors és hatékony felszámolásához;
b) biztosítja a szomszédos tagállamokkal való koordinációt és összeegyeztethetőséget, valamint ösztönzi a szomszédos harmadik országokkal való együttműködést;
és
c) adott esetben, sürgősségi vakcinázás esetén pontosan megjelöli a szükségesnek tartott vakcinázási követelményeket és a vakcinázás feltételeit.
(3) A tagállamok a készenléti tervek elkészítése során betartják a VII. mellékletben megállapított kritériumokat és követelményeket.
(4) A tagállamok a készenléti terveket a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban nyújtják be jóváhagyásra.
Ötévenként valamennyi tagállam naprakésszé teszi készenléti tervét, és a naprakésszé tett tervet a fenti eljárással összhangban jóváhagyásra nyújtja be.
(5) A készenléti tervet új betegségek és a IV. melléklet II. részében felsorolt egzotikus betegségek kitörése esetén kell végrehajtani.
3. SZAKASZ
Vakcinázás
48. cikk
Vakcinázás
(1) A tagállamok biztosítják, hogy tilos legyen a IV. melléklet II. részében felsorolt egzotikus betegségek elleni vakcinázás, kivéve, ha ezt a vakcinázást a 41., 42., vagy 47. cikkel összhangban jóváhagyják.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy tilos legyen a IV. melléklet II. részében felsorolt nem egzotikus betegségek elleni vakcinázás a területüknek a 49. vagy 50. cikkel összhangban a kérdéses betegségektől mentesnek nyilvánított vagy a 44. cikk (1) bekezdésével összhangban jóváhagyott felügyeleti programok hatálya alá tartozó bármely részén.
A tagállamok megengedhetik ezt a vakcinázást területüknek a kérdéses betegségektől mentesnek nem nyilvánított részein, vagy ott, ahol a vakcinázás a 44. cikk (2) bekezdésével összhangban jóváhagyott felszámolási program része.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a felhasznált vakcinákat a 2001/82/EK irányelvvel és a 726/2004/EK rendelettel összhangban engedélyezzék.
(4) Az (1) és (2) bekezdést nem kell alkalmazni a vakcináknak ellenőrzött feltételek mellett történő kifejlesztése és tesztelése céljából végzett tudományos vizsgálatokra.
E vizsgálatok során a tagállamok biztosítják, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek annak érdekében, hogy a víziállatokat megóvják a vizsgálatok keretében elvégzett vakcinázás bármely káros hatásától.
VII. FEJEZET
BETEGSÉGTŐL MENTES MINŐSÍTÉS
49. cikk
Betegségtől mentes tagállam
(1) A tagállamnak a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban a IV. melléklet II. részében felsorolt egy vagy több nem egzotikus betegségtől mentes minősítést kell adni, amennyiben az betartja az e cikk (2) bekezdését, és:
a) az adott betegség(ek)re fogékony fajok egyike sincs jelen a területén;
vagy
b) tudvalevő, hogy a kórokozó a tagállamban és vízforrásában nem képes életben maradni;
vagy
c) a tagállam megfelel az V. melléklet I. részében megállapított feltételeknek.
(2) Amennyiben a szomszédos tagállamokat vagy a szomszédos tagállamokkal közös vízgyűjtő területeket nem minősítették betegségtől mentesnek, a tagállam a saját területén megfelelő pufferzónákat hoz létre. A pufferzónák határait úgy kell kijelölni, hogy azok a betegségtől mentes tagállamot megvédjék a betegség passzív bevitele ellen.
(3) A tagállamok által a betegségtől mentes minősítés e cikkel összhangban történő megadása során alkalmazott ellenőrző, mintavételi és a diagnosztikai módszerekre és pufferzónákra vonatkozó külön követelményeket a tagállamok a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban fogadják el.
50. cikk
Betegségtől mentes övezet vagy területi egység
(1) A tagállamok abban az esetben minősíthetik a IV. melléklet II. részében felsorolt egy vagy több nem egzotikus betegségtől mentesnek a területükön található valamely övezetet vagy területi egységet, ha:
a) az adott betegség(ek)re fogékony fajok egyike sincs jelen az övezetben vagy területi egységben, és – adott esetben – azok vízforrásában;
vagy
b) tudvalevő, hogy a kórokozó az övezetben vagy területi egységben és – adott esetben – azok vízforrásában nem képes életben maradni;
vagy
c) az övezet vagy területi egység megfelel az V. melléklet II. részében megállapított feltételeknek.
(2) A tagállamok az (1) bekezdésben említett minősítéseket a következő eljárással összhangban nyújtják be az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottságnak:
a) a minősítést a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően megállapítandó formátummal rendelkező bizonyítékkal kell alátámasztani, és az 59. cikk követelményeivel összhangban azt a Bizottság és a tagállamok számára elektronikus formában hozzáférhetővé kell tenni;
b) a Bizottság a minősítésről szóló értesítést nem hivatalos napirendi pontként felveszi a 62. cikk (1) bekezdésében említett bizottság következő ülésének napirendjére. A minősítés az ülés időpontjától számított 60. nap elteltével lép hatályba;
c) ezen időszak alatt a Bizottság vagy a tagállamok a minősítést benyújtó tagállamtól a támogató bizonyítékok pontosítását, vagy azokkal kapcsolatos további információk benyújtását kérhetik;
d) amennyiben legalább egy tagállam vagy a Bizottság a b) pontban említett időszakon belül írásbeli észrevételt tesz a támogató bizonyítékkal kapcsolatos jelentős, objektív, aggodalomra okot adó tény vonatkozásában, a Bizottság és az érintett tagállamok az aggodalmak megoldása érdekében közösen megvizsgálják a benyújtott bizonyítékokat. Ilyen esetben a b) pontban említett időtartam 30 nappal meghosszabbítható. Az ilyen észrevételeket meg kell küldeni a minősítést nyújtó tagállamnak és a Bizottságnak;
e) amennyiben a (2) bekezdés d) pontjában említett vitarendezés nem jár sikerrel – és a minősítést megadó tagállam nem vonja vissza minősítését –, a Bizottság dönthet úgy, hogy az 58. cikkel összhangban helyszíni ellenőrzést végez annak ellenőrzése érdekében, hogy a benyújtott minősítés megfelel-e az (1) bekezdésben megállapított feltételeknek;
f) amennyiben az elért eredményekre is figyelemmel az szükséges, a 62. cikk (2) bekezdésben említett eljárással összhangban határozatot kell hozni az érintett övezet vagy területi egység önkéntes betegségtől mentes minősítésének felfüggesztéséről.
(3) Amennyiben az (1) bekezdésben említett övezet(ek) vagy területi egység(ek) a tagállam területének 75 %-ánál nagyobb részét teszik ki, vagy ha az övezet vagy a területi egység egy másik tagállammal vagy harmadik országgal közös vízgyűjtő területet képez, a (2) bekezdésben említett eljárás helyébe a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárás lép.
(4) A tagállamok által a betegségtől mentes minősítés e cikkel összhangban történő megadása során alkalmazott ellenőrző, mintavételi és a diagnosztikai módszerekre vonatkozó külön követelményeket a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell megállapítani.
51. cikk
A betegségtől mentes tagállamok, övezetek vagy területi egységek jegyzékei
(1) Minden tagállam létrehozza és fenntartja az 50. cikk (2) bekezdésével összhangban betegségtől mentes minősítéssel ellátott övezetek és területi egységek naprakész jegyzékét. Ezeket a jegyzékeket a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni.
(2) A Bizottság létrehozza és naprakésszé teszi a 49. cikkel vagy az 50. cikk (3) bekezdésével összhangban betegségtől mentes minősítéssel ellátott tagállamok, övezetek vagy területi egységek jegyzékét, és a jegyzéket a nyilvánosság számára elérhetővé teszi.
52. cikk
A betegségtől mentes minősítés fenntartása
A IV. melléklet II. részében felsorolt egy vagy több nem egzotikus betegségtől a 49. cikkel összhangban mentesnek minősített tagállam abbahagyhatja a célzott ellenőrzést, és fenntarthatja a betegségtől mentes minősítést, amennyiben a kérdéses betegség klinikai kifejeződéséhez vezető feltételek megvannak, és a tagállam végrehajtotta az ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseit.
Ugyanakkor a betegségtől mentes minősítéssel nem rendelkező tagállamokban lévő, betegségtől mentes övezetek vagy területi egységek esetében, és minden olyan esetben, amikor a feltételek nem vezetnek a kérdéses betegség klinikai kifejeződéséhez, a célzott ellenőrzést a 49. cikk (3) bekezdésében, illetve – adott esetben – az 50. cikk (4) bekezdésében előírt módszerekkel összhangban továbbra is folytatni kell, de csak a kockázat szintjével arányos mértékben.
53. cikk
A „betegségtől mentes” minősítés felfüggesztése és visszaállítása
(1) Amennyiben egy tagállam okkal úgy véli, hogy a „betegségtől mentes” tagállam, övezet vagy területi egység minősítés fenntartására vonatkozó bármely feltétel megszegésére került sor, e tagállam haladéktalanul felfüggeszti a fogékony fajoknak és a vektorfajoknak a III. melléklet A. részében meghatározottak szerint a kérdéses betegséggel kapcsolatban jobb egészségügyi minősítéssel rendelkező más tagállamokba, övezetekbe vagy területi egységekbe irányuló kereskedelmét, és alkalmazza az V. fejezet 2. és 4. szakaszának rendelkezéseit.
(2) Amennyiben a 29. cikk (1) bekezdésében előírt járványügyi vizsgálat azt állapítja meg, hogy a feltételek gyanított megsértésére nem került sor, a tagállam, övezet vagy területi egység „betegségtől mentes” minősítését vissza kell állítani.
(3) Amennyiben a járványügyi vizsgálat a fertőzés bekövetkezésének jelentős valószínűségét állapítja meg, a tagállam, övezet vagy területi egység „betegségtől mentes” minősítését azzal az eljárással összhangban kell visszavonni, amely eljárással a minősítést megadták. Az V. mellékletben megállapított követelményeket a „betegségtől mentes” minősítés visszaállítását megelőzően teljesíteni kell.
VIII. FEJEZET
ILLETÉKES HATÓSÁGOK ÉS LABORATÓRIUMOK
54. cikk
Általános kötelezettségek
(1) Valamennyi tagállam kijelöli az ezen irányelv vonatkozásában illetékes hatóságokat, és erről értesíti a Bizottságot.
Az illetékes hatóságok a 882/2004/EK rendelettel összhangban működnek és végzik feladataikat.
(2) Minden tagállam biztosítja, hogy az ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatos információk szabad cseréjén alapuló hatékony és folyamatos együttműködés jöjjön létre az általa az ezen irányelv vonatkozásában kijelölt illetékes hatóságok, továbbá az akvakultúra, a víziállatok, valamint az akvakultúra-eredetű élelmiszerek és takarmányok szabályozásában részt vevő bármely más hatóságai között.
Az információcserét a szükséges mértékben a különböző tagállamok illetékes hatóságai között is meg kell valósítani.
(3) Valamennyi tagállam biztosítja, hogy az illetékes hatóságok hozzáférjenek a megfelelő laboratóriumi szolgáltatásokhoz és a kockázatelemzéssel és a járványtannal kapcsolatos legújabb ismeretekhez, valamint hogy megvalósuljon az ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatos mindenfajta információ szabad cseréje az illetékes hatóságok és laboratóriumok között.
55. cikk
Közösségi referencialaboratóriumok
(1) Az ezen irányelvvel kapcsolatos víziállat-betegségekkel foglalkozó közösségi referencialaboratóriumokat a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, egy azzal az eljárással összhangban meghatározott időtartamra kell kijelölni.
(2) A víziállat-betegségekkel foglalkozó közösségi referencialaboratóriumok ellátják a VI. melléklet I. részében megállapított feladatokat, és teljesítik az ott előírt kötelezettségeket.
(3) A Bizottság legkésőbb az (1) bekezdésben említett időtartam végéig felülvizsgálja közösségi referencialaboratóriumok kijelölését, figyelemmel arra, hogy a (2) bekezdésében említett feladatokat milyen mértékben látták el, és az ott említett kötelezettségeket milyen mértékben teljesítették.
56. cikk
Nemzeti referencialaboratóriumok
(1) A tagállamok valamennyi, az 55. cikkben említett közösségi referencialaboratórium tekintetében intézkednek a nemzeti referencialaboratórium kijelöléséről.
A tagállamok egy másik tagállamban vagy valamely EFTA-tagállamban elhelyezkedő laboratóriumot is kijelölhetnek, és egy laboratórium egynél több tagállam nemzeti referencialaboratóriuma is lehet.
(2) A tagállamok minden egyes kijelölt nemzeti referencialaboratórium nevét és címét, valamint az azokkal kapcsolatos változásokat közlik a Bizottsággal, a megfelelő közösségi referencialaboratóriummal és más tagállamokkal.
(3) A nemzeti referencialaboratórium kapcsolatot tart az 55. cikkben meghatározott megfelelő közösségi referencialaboratóriummal.
(4) A tagállamok területén az ezen irányelv követelményeinek megfelelő hatékony diagnosztikai szolgáltatás biztosítása érdekében a nemzeti referencialaboratórium együttműködik valamennyi, az 57. cikkel összhangban az ugyanazon tagállam területén kijelölt laboratóriummal.
(5) A tagállamok biztosítják, hogy a területükön lévő valamennyi nemzeti referencialaboratórium megfelelő felszereléssel és megfelelő számú szakképzett személyzettel rendelkezzen az ezen irányelvvel összhangban megkövetelt laboratóriumi vizsgálatok elvégzéséhez, valamint a VI. melléklet II. részében megállapított feladatok ellátásához és kötelezettségek teljesítéséhez.
57. cikk
Diagnosztikai szolgáltatások és módszerek
A tagállamok biztosítják, hogy:
a) az ezen irányelv alkalmazását szolgáló laboratóriumi vizsgálatokat az illetékes hatóság által az e célból kijelölt laboratóriumokban végezzék;
b) a gyanú esetén elvégzendő és a IV. melléklet II. részében felsorolt betegségek jelenlétének megállapítására irányuló laboratóriumi vizsgálatokat a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban megállapítandó diagnosztikai módszerekkel végezzék;
és
c) a diagnosztikai szolgáltatásoknak az e cikkel összhangban való elvégzésére kijelölt laboratóriumok elvégezzék a VI. melléklet III. részében megállapított feladatokat, és teljesítsék az ott előírt kötelezettségeket.
IX. FEJEZET
ELLENŐRZÉSEK, ELEKTRONIKUS IRÁNYÍTÁS ÉS SZANKCIÓK
58. cikk
Közösségi ellenőrzések és könyvvizsgálatok
(1) A Bizottság szakértői a tagállamok illetékes hatóságaival együttműködve helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek, beleértve a könyvvizsgálatokat is, amennyiben azok az ezen irányelv egységes alkalmazásához szükségesek.
Azok a tagállamok, amelyek területén ilyen ellenőrzések és könyvvizsgálatok elvégzésére kerül sor, a szakértők számára a feladataik elvégzéséhez szükséges mindenfajta segítséget biztosítanak.
A Bizottság minden ilyen ellenőrzés és könyvvizsgálat eredményéről tájékoztatja az illetékes hatóságot.
(2) A Bizottság szakértői a közösségi víziállat-egészségügyi szabályoknak való megfelelés vagy az azokkal való egyenértékűség megállapítása érdekében – az érintett harmadik ország illetékes hatóságaival együttműködve – harmadik országokban is végezhetnek helyszíni ellenőrzéseket, beleértve a könyvvizsgálatokat is.
(3) Amennyiben a bizottsági ellenőrzés súlyos állat-egészségügyi kockázatot tár fel, az érintett tagállam haladéktalanul megteszi az állati egészség védelme érdekében szükséges intézkedéseket.
Amennyiben az ilyen intézkedések megtételére nem kerül sor, vagy amennyiben azok elégtelennek bizonyulnak, az állati egészség védelme érdekében szükséges intézkedéseket a 62. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni, és erről tájékoztatni kell az érintett tagállamot.
59. cikk
Elektronikus irányítás
(1) A tagállamok legkésőbb 2008. augusztus 1-jéig biztosítják a 6. cikkben, az 50. cikk (2) bekezdésében, az 51. cikk (1) bekezdésében és az 56. cikk (2) bekezdésében meghatározott információk elektronikus hozzáférhetőségének biztosításával kapcsolatos eljárások és alaki követelmények meglétét.
(2) A Bizottság az információs rendszerek tagállamok közötti interoperabilitásának, valamint az eljárások tagállamok közötti elektronikus úton történő alkalmazásának megkönnyítése érdekében a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadja az (1) bekezdés végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat.
60. cikk
Szankciók
A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése estén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtásának biztosítása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok e rendelkezésekről legkésőbb a 65. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontig értesítik a Bizottságot, és haladéktalanul értesítik a Bizottságot az azokat érintő bármiféle későbbi módosításról is.
X. FEJEZET
MÓDOSÍTÁSOK, RÉSZLETES SZABÁLYOK ÉS A BIZOTTSÁGI ELJÁRÁS
61. cikk
Módosítások és részletes szabályok
(1) Az 50. cikk (2) bekezdése a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban módosítható.
(2) Az ezen irányelv mellékletei a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban módosíthatók.
(3) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet elfogadni.
62. cikk
A bizottsági eljárás
(1) A Bizottságot az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság (a továbbiakban: „a bizottság”) segíti.
(2) Az e bekezdésre való hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított határidő három hónap.
(3) Az e bekezdésre való hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított határidő 15 nap.
(4) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.
XI. FEJEZET
ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
63. cikk
Hatályvesztés
(1) A 91/67/EGK, a 93/53/EGK és a 95/70/EK irányelv 2008. augusztus 1-jétől hatályát veszti.
(2) A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat az ezen irányelvre való hivatkozásoknak kell tekinteni, és a VIII. mellékletben meghatározott megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.
(3) A 2004/453/EK bizottsági határozatot kell azonban ezen irányelv alkalmazásában a továbbiakban is alkalmazni, a szükséges rendelkezéseknek a 43. cikkel összhangban történő elfogadásáig, amelyre legkésőbb 3 évvel az ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően kerül sor.
64. cikk
Átmeneti rendelkezések
A 2006. december 14-ét követő négyéves időtartamra a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban átmeneti rendelkezések fogadhatók el.
65. cikk
Átültetés a nemzeti jogba
(1) A tagállamok legkésőbb 2008. május 1-jéig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal e rendelkezések szövegét.
A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2008. augusztus 1-jétől alkalmazzák.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.
66. cikk
Hatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
67. cikk
Az irányelv címzettjei
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
I. MELLÉKLET
FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
A 3. cikkben található fogalommeghatározásokon túlmenően a következő technikai fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
a) „területi egység”: közös biológiai biztonsági rendszerbe tartozó, egy adott betegség tekintetében megkülönböztetett egészségügyi állapotú víziállat-populációt tartalmazó egy vagy több gazdaság;
b) „közös biológiai biztonsági rendszer”: a víziállatok vonatkozásában ugyanazon állat-egészségügyi ellenőrzési, betegségmegelőzési és járványvédelmi intézkedések alkalmazása;
c) „elszigetelő terület”: fertőzött gazdaságot vagy puhatestű-tenyésztési területet körülvevő terület, ahol a betegség elterjedésének megelőzése céljából járványvédelmi intézkedéseket alkalmaznak;
d) „betegség”: a víziállatok egy vagy több kórokozó által okozott klinikai vagy nem klinikai fertőzése;
e) „betegségtől mentes övezetek vagy területi egységek”: a 49. vagy az 50. cikkel összhangban betegségtől mentesnek minősített övezetek vagy területi egységek;
f) „új betegség”: olyan újonnan azonosított súlyos betegség, amelynek okát vagy már megállapították, vagy még nem állapították meg, és amely a populációkon belül és azok között – például a víziállatok és/vagy a víziállatokból származó termékek kereskedelmével – terjedhet el. A jegyzékben szereplő, olyan új gazdafajokban azonosított betegséget is jelenti, amelyek a IV. melléklet II. részében még nem szerepelnek betegségre fogékony fajként;
g) „járványügyi egység”: a víziállatok olyan csoportja, amely egy meghatározott helyen a kórokozónak való kitettség tekintetében megközelítőleg azonos kockázattal bír. E kockázat származhat abból, hogy közös vízi környezetben élnek, vagy abból, hogy a gazdálkodási gyakorlatok eredményeképpen a betegségnek az állatok egy csoportjában meglévő kórokozója valószínűsíthetően gyorsan átterjedhet az állatok egy másik csoportjára;
h) „pihentetés”: betegségkezelési célokból végzett olyan művelet, melynek során a gazdaságból eltávolítják az érintett betegségre fogékony, vagy a betegség kórokozójának átvitelére tudvalevően képes tenyésztett víziállatokat és – amennyiben az megvalósítható – a hordozó vizet;
i) „további feldolgozás”: a tenyésztett víziállatoknak az emberi fogyasztást megelőző, bármilyen, az anatómiai egészet érintő intézkedéssel és technológiával való feldolgozása, például elvéreztetés, kizsigerelés/a szem eltávolítása, a fej eltávolítása, szeletelés és filézés, amelyek hulladék vagy melléktermékek képződésével járnak, és amelyek a betegségek elterjedésének kockázatát okozhatják;
j) „megnövekedett mértékű pusztulás”: a kérdéses gazdaság vagy puhatestű-tenyésztési terület vonatkozásában a meglévő feltételek mellett a normálisnak tekintett szintnél jelentősen nagyobb mértékű, megmagyarázhatatlan pusztulás; azt, hogy mi tekinthető megnövekedett mértékű pusztulásnak, a gazdálkodóval és az illetékes hatósággal együttműködve kell meghatározni;
k) „fertőzés”: szaporodó vagy más módon fejlődő, illetve látens kórokozó jelenléte a gazdaállatban vagy a gazdaállaton;
l) „fertőzött övezet vagy területi egység”: olyan övezet vagy területi egység, ahol a fertőzés tudvalevően előfordul;
m) „karantén”: a víziállatok egy csoportjának más víziállatokkal való közvetlen vagy közvetett érintkezést kizáró elszigetelésben tartása abból a célból, hogy egy meghatározott időszak alatt megfigyelésen és – adott esetben – vizsgálaton és kezelésen essenek át, beleértve a szennyvizek megfelelő kezelését is;
n) „betegségre fogékony fajok”: minden olyan faj, amelyben természetes esetekben, vagy a természetes utat modellező kísérleti fertőzések eredményeképpen kimutatták a kórokozót;
o) „kórokozó-átvivő faj”: olyan faj, amely nem fogékony a betegségre, azonban a kórokozónak az egyik gazdaállatról a másik gazdaállatra történő átadása által képes a fertőzés terjesztésére;
p) „övezet”: pontosan meghatározott földrajzi terület, amely olyan homogén hidrológiai rendszerrel rendelkezik, amelyik a vízgyűjtő területnek a forrás(ok)tól addig a természetes vagy mesterséges akadályig húzódó részéből áll, amely megakadályozza a vízgyűjtő terület alacsonyabb szakaszaiból a víziállatok felfelé irányuló migrációját, vagy amelyik az egész vízgyűjtő területet magában foglalja annak forrásától (forrásaitól) a torkolatáig, vagy amelyik egynél több vízgyűjtő területből áll, beleértve – a torkolaton keresztül a vízgyűjtő területek közötti járványügyi kapcsolat miatt – azok torkolatait.
II. MELLÉKLET
A víziállat-tenyésztő vállalkozások és az engedéllyel rendelkező feldolgozólétesítmények hatósági nyilvántartásában megkövetelt információk
I. RÉSZ
Engedéllyel rendelkező víziállat-tenyésztő vállalkozás
1. Az illetékes hatóság a következő, az egyes víziállat-tenyésztő vállalkozásokra vonatkozó minimuminformációkat őrzi a 6. cikk szerinti nyilvántartásban:
a) a víziállat-tenyésztő vállalkozás neve és címei, valamint a kapcsolattartásra vonatkozó adatok (telefon, fax, e-mail);
b) a megadott engedély nyilvántartási száma és adatai (azaz az egyes engedélyek dátumai, azonosítókódok vagy -számok, a termelésre vonatkozó meghatározott feltételek, és bármely más, az engedély(ek) vonatkozásában fontos kérdés);
c) a gazdaság földrajzi elhelyezkedése, amelyet valamennyi gazdaság koordinátáit tartalmazó megfelelő rendszerrel (lehetőség szerint GIS-koordinátákkal) kell meghatározni;
d) a tenyésztés célja, típusa (azaz a tenyésztési rendszer vagy az olyan berendezések típusa, mint a szárazföldi berendezések, a tengeri ketrecek, a szárazföldi mesterséges tavak) és maximális hozama, amennyiben ez szabályozott;
e) szárazföldi gazdaságok, szállítóközpontok és tisztítóközpontok esetén: a gazdaság vízellátására és vízkibocsátására vonatkozó adatok;
f) a gazdaságban tenyésztett víziállatfajok (a több fajt tenyésztő gazdaságok vagy mintagazdaságok esetében legalább azt nyilvántartásba kell venni, hogy a fajok valamelyike tudvalevően fogékony-e a IV. melléklet II. részében felsorolt betegségekre, vagy tudvalevően az ilyen betegségek vektora-e);
g) a betegséggel kapcsolatos minősítésre vonatkozó naprakész információ (azaz hogy [egy tagállamban, övezetben vagy területi egységben elhelyezkedő] gazdaság, amennyiben az az ilyen minősítés elérését célzó programban vesz részt, vagy amennyiben a gazdaságot a IV. mellékletben említett betegséggel fertőzöttnek nyilvánították, betegségtől mentes-e).
2. Amennyiben a 4. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban egy puhatestű-tenyésztési terület megkapja az engedélyt, az e rész 1. a) pontja szerint megkövetelt adatokat minden olyan víziállat-tenyésztő vállalkozás vonatkozásában rögzíteni kell, amely a puhatestű-tenyésztési területen belül működik. Az e rész 1. pont b)–g) alpontja szerint megkövetelt adatokat a puhatestű-tenyésztési terület szintjén kell rögzíteni.
II. RÉSZ
Engedéllyel rendelkező feldolgozólétesítmények
Az illetékes hatóság a következő, az engedéllyel rendelkező feldolgozólétesítményekre vonatkozó minimuminformációkat őrzi a 6. cikk szerinti nyilvántartásban:
a) az engedélyezett feldolgozólétesítmény neve és címei, valamint a kapcsolattartásra vonatkozó adatok (telefon, fax, e-mail);
b) a megadott engedély nyilvántartási száma és adatai (azaz az egyes engedélyek dátumai, azonosítókódok vagy -számok, a termelésre vonatkozó meghatározott feltételek, és bármely más, az engedély(ek) vonatkozásában fontos kérdés);
c) a feldolgozólétesítmény földrajzi elhelyezkedése, amelyet megfelelő koordinátarendszerrel (lehetőség szerint GIS-koordinátákkal) kell meghatározni;
d) az engedéllyel rendelkező feldolgozólétesítmény szennyvízkezelő rendszereire vonatkozó adatok;
e) az engedéllyel rendelkező feldolgozólétesítményben kezelt tenyésztett víziállatfajok.
III. MELLÉKLET
A. RÉSZ
A víziállat-tenyésztő övezetek vagy területi egységek egészségi állapota, amelyet figyelembe kell venni a 12. cikk alkalmazásakor
Tenyésztési és állománypótlási célú víziállatok
|
Kategória |
Egészségügyi állapot |
Az alábbi kategóriákba tartozó állatokat hozhatnak be: |
Egészségügyi bizonyítvány |
Az alábbi kategóriákba tartozó állatokat adhatnak fel: |
|
|
Behozatal |
Feladás |
||||
|
I. |
Betegségtől mentes (49. vagy 50. cikk) |
Kizárólag az I. kategória |
IGEN |
a III. vagy V. kategóriába való feladás esetében NEM; |
Valamennyi kategória |
|
az I., II. vagy IV. kategóriába való feladás esetében IGEN |
|||||
|
II. |
Felügyeleti program (44. cikk (1) bekezdése) |
Kizárólag az I. kategória |
IGEN |
NEM |
III. és V. kategória |
|
III. |
Nem meghatározott (a fertőzést nem mutatták ki, de nem is vonatkozik rá olyan program, amely a betegségtől mentes státus elérésére irányul) |
I., II. vagy III. kategória |
NEM |
NEM |
III. és V. kategória |
|
IV. |
Felszámolási program (44. cikk (2) bekezdése) |
Kizárólag az I. kategória |
IGEN |
IGEN |
Kizárólag az V. kategória |
|
V. |
Fertőzött (39. cikk) |
Valamennyi kategória |
NEM |
IGEN |
Kizárólag az V. kategória |
B. RÉSZ
Ajánlott felügyeleti és vizsgálati tevékenységek a gazdaságokban és a puhatestű-tenyésztési területeken
|
Jelenlévő fajok |
Az A. részben említett egészségügyi állapot |
Kockázati szint |
Felügyelet |
Az illetékes hatóság által elvégzendő vizsgálat ajánlott gyakorisága (7. cikk) |
A képesített víziállat-egészségügyi szolgálatok által elvégzendő vizsgálat ajánlott gyakorisága (10. cikk) |
Az egészségügyi állapot fenntartásához szükséges vizsgálatokra, mintavételekre és felügyeleti tevékenységekre vonatkozó sajátos követelmények |
Észrevételek |
|
A IV. mellékletben felsorolt betegségekre nem fogékony fajok |
I. kategória A 49. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjával vagy az 50. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjával összhangban betegségtől mentes minősítés |
Alacsony |
Passzív |
Négyévente 1 |
Négyévente 1 |
Az 52. cikk szerinti betegségtől mentes állapot fenntartására vonatkozó sajátos követelmények |
A vizsgálatok ajánlott gyakorisága az egyes egészségügyi állapotok vonatkozásában említett sajátos követelmények sérelme nélkül alkalmazandó. Ugyanakkor az ilyen vizsgálatokat és mintavételeket lehetőség szerint a 7. és 10. cikkben előírt vizsgálatokkal együtt kell elvégezni. Az illetékes hatóság által végzett vizsgálatok célja az ezen irányelv betartásának ellenőrzése, a 7. cikkel összhangban. A képesített víziállat-egészségügyi szolgálatok által végzett vizsgálatok célja az állatok egészségügyi állapotának ellenőrzése, víziállat-egészségügyi tanácsadás a víziállat-tenyésztő vállalkozások üzemeltetői számára, és szükség esetén a szükséges állatorvosi intézkedések megtétele |
|
A IV. mellékletben felsorolt egy vagy több betegségre fogékony fajok |
I. kategória A 49. cikk (1) bekezdésének c) pontjával vagy az 50. cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban betegségtől mentes minősítés |
Magas |
Aktív, célzott vagy passzív |
Évente 1 |
Évente 1 |
||
|
Közepes |
Kétévente 1 |
Kétévente 1 |
|||||
|
Alacsony |
Négyévente 1 |
Kétévente 1 |
|||||
|
II. kategória Nem nyilvánítottak betegségtől mentesnek, de a 44. cikk (1) bekezdésével összhangban jóváhagyott felügyeleti program vonatkozik rá |
Magas |
Célzott |
Évente 1 |
Évente 1 |
A 44. cikk (1) bekezdése szerinti sajátos követelmények |
||
|
Közepes |
Kétévente 1 |
Kétévente 1 |
|||||
|
Alacsony |
Négyévente 1 |
Kétévente 1 |
|||||
|
III. kategória A fertőzést nem mutatták ki, de nem is vonatkozik rá olyan felügyeleti program, amely a betegségtől mentes állapot elérésére irányul |
Magas |
Aktív |
Évente 1 |
Évente 3 |
|||
|
Közepes |
Évente 1 |
Évente 2 |
|||||
|
Alacsony |
Kétévente 1 |
Évente 1 |
|||||
|
IV. kategória A fertőzést kimutatták, de a 44. cikk (2) bekezdésével összhangban jóváhagyott felszámolási program vonatkozik rá |
Magas |
Célzott |
Évente 1 |
Évente 1 |
A 44. cikk (2) bekezdése szerinti sajátos követelmények |
||
|
Közepes |
Kétévente 1 |
Kétévente 1 |
|||||
|
Alacsony |
Négyévente 1 |
Kétévente 1 |
|||||
|
V. kategória A fertőzést kimutatták. Az V. fejezetben előírt járványvédelmi minimumintézkedések vonatkoznak rá |
Magas |
Passzív |
Négyévente 1 |
Évente 1 |
Az V. fejezet szerinti sajátos követelmények |
||
|
Közepes |
Négyévente 1 |
Kétévente 1 |
|||||
|
Alacsony |
Négyévente 1 |
Négyévente 1 |
Kockázati szintek
A magas kockázatú gazdaság vagy puhatestű-tenyésztési terület olyan gazdaság vagy puhatestű-tenyésztési terület, amely:
a) magas kockázattal bír arra nézve, hogy a betegségeket átterjeszti más gazdaságokba vagy vadon élő állományokba, illetve azokat onnan elkapja;
b) olyan tenyésztési feltételek mellett működik, amelyek – figyelembe véve a jelenlévő fajokat – növelhetik a betegség kitörésének kockázatát (magas biomassza, alacsony vízminőség);
c) további tenyésztésre vagy állománypótlásra értékesít élő víziállatokat.
A közepes kockázatú gazdaság vagy puhatestű-tenyésztési terület olyan gazdaság vagy puhatestű-tenyésztési terület, amely:
a) közepes kockázattal bír arra nézve, hogy a betegségeket átterjeszti más gazdaságokba vagy vadon élő állományokba, illetve azokat onnan elkapja;
b) olyan tenyésztési feltételek mellett működik, amelyek – figyelembe véve a jelenlévő fajokat – nem növelik szükségképpen a betegség kitörésének kockázatát (közepes biomassza, és vízminőség);
c) főként emberi fogyasztásra értékesít élő víziállatokat.
Az alacsony kockázatú gazdaság vagy puhatestű-tenyésztési terület olyan gazdaság vagy puhatestű-tenyésztési terület, amely:
a) alacsony kockázattal bír arra nézve, hogy a betegségeket átterjeszti más gazdaságokba vagy vadon élő állományokba, illetve azokat onnan elkapja;
b) olyan tenyésztési feltételek mellett működik, amelyek – figyelembe véve a jelenlévő fajokat – nem növelik a betegség kitöréseinek kockázatát (alacsony biomassza, jó vízminőség);
c) kizárólag emberi fogyasztásra értékesít élő víziállatokat.
Az egészségügyi ellenőrzés típusai
A passzív ellenőrzés magában foglalja a meghatározott betegségek bekövetkeztének vagy gyanújának, vagy bármely megnövekedett számú pusztulásnak az azonnali kötelező bejelentését. Az V. fejezet 2. szakasza szerinti vizsgálat elvégzése kötelező.
Az aktív ellenőrzés az alábbiakat tartalmazza:
a) az illetékes hatóság által vagy az illetékes hatóságok nevében más képesített egészségügyi szolgálatok által végzett rutinvizsgálat;
b) a tenyésztett víziállat-populációnak a gazdaságban vagy a puhatestű-tenyésztési területen a klinikai betegség vonatkozásában végzett vizsgálata;
c) a jegyzékbe vett betegségek valamelyikének gyanúja vagy a vizsgálat során észlelt megnövekedett számú pusztulás esetén diagnosztikai minták gyűjtése;
d) meghatározott betegségek vagy bármely megnövekedett számú pusztulás bekövetkeztének vagy gyanújának azonnali kötelező bejelentése;
A célzott ellenőrzés az alábbiakat tartalmazza:
a) az illetékes hatóság által vagy az illetékes hatóságok nevében más képesített egészségügyi szolgálatok által végzett rutinvizsgálat;
b) előírt minták vétele a tenyésztett víziállatokból, és azok meghatározott módszerekkel meghatározott kórokozó(k) tekintetében végzett vizsgálata;
c) meghatározott betegségek vagy bármely megnövekedett számú pusztulás bekövetkeztének vagy gyanújának azonnali kötelező bejelentése.
IV. MELLÉKLET
A betegségek jegyzékbe vétele
I. RÉSZ
A betegségek jegyzékbe vételének feltételei
A. Az egzotikus betegségeknek az 1. és a 2. vagy a 3. pontban megállapított következő feltételeknek kell megfelelniük:
1. A betegség a Közösség számára egzotikus, mivel a betegség a közösségi akvakultúrában nem mutatható ki, és a kórokozónak a közösségi vizekben való jelenléte nem ismert.
2. A Közösségbe való behurcolása jelentős gazdasági hatással járhat, akár a közösségi akvakultúrában megjelenő termelési veszteségek, akár a tenyésztett víziállatokkal és az azokból származó termékekkel való kereskedelem lehetőségének korlátozása következtében.
3. A Közösségbe való behurcolása káros környezeti hatást gyakorolhat azon fajok vadon élő víziállat-populációira, amelyek közösségi jog vagy nemzetközi rendelkezések által védendő értékek.
B. A nem egzotikus betegségeknek az 1., 4., 5., 6., 7., és a 2. vagy 3. pontban megállapított következő feltételeknek kell megfelelniük:
1. Több tagállam, vagy több tagállam régiói mentesek a betegségtől.
2. A betegségtől mentes tagállamokba való behurcolása jelentős gazdasági hatással járhat, akár termelési veszteségek, továbbá a betegséggel és az az elleni védekezéssel kapcsolatos, a fogékony tenyésztett víziállatfajok régióbeli tenyésztésének 5 %-át meghaladó éves költség következtében, akár a tenyésztett víziállatokkal és az azokból származó termékekkel való kereskedelem lehetőségének korlátozása következtében.
3. Kimutatták, hogy a betegségnek egy betegségtől mentes tagállamba való behurcolása káros környezeti hatást gyakorol azon fajok vadon élő víziállat-populációira, amelyek közösségi jog vagy nemzetközi rendelkezések által védendő értékek.
4. A betegséget szigorú ellenőrző intézkedések és kereskedelmi korlátozások nélkül a gazdaság vagy a puhatestű-tenyésztési terület szintjén nehéz ellenőrzés alatt tartani és megfékezni.
5. A betegség ellen tagállami szinten lehet védekezni, mivel a tapasztalatok szerint kialakíthatók és fenntarthatók betegségtől mentes övezetek vagy területi egységek, és azok fenntartása költséghatékony.
6. Valószínűsíthető annak kockázata, hogy a víziállatok forgalomba hozatala során a betegség korábban nem fertőzött területen is megjelenik.
7. A fertőzött víziállatok vonatkozásában megbízható és egyszerű vizsgálatok állnak rendelkezésre. A vizsgálatoknak betegségspecifikusaknak és érzékenyeknek kell lenniük, és a vizsgálati módszert közösségi szinten össze kell hangolni.
II. RÉSZ
Jegyzékbe foglalt betegségek
|
Egzotikus betegségek |
||
|
Betegség |
Fogékony fajok |
|
|
Halak |
Járványos vérképzőszervi elhalás (EHN) |
Szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) és sügér (Perca fluviatilis) |
|
Puhatestűek |
Bonamia exitiosa-fertőzés |
Ausztrál iszapi osztriga (Ostrea angasi) és chilei lapos osztriga (O. chilensis) |
|
Perkinsus marinus-fertőzés |
Csendes-óceáni osztriga (Crassostrea gigas) és amerikai osztriga (C. virginica) |
|
|
Microcytos mackini-fertőzés |
Csendes-óceáni osztriga (Crassostrea gigas), amerikai osztriga (C. virginica), Ostrea conchaphila és európai lapos osztriga (O. edulis) |
|
|
Rákok |
Taura-szindróma |
Penaeus setiferus, Penaeus stylirostris és fehér garnéla (P. vannamei) |
|
Yellowhead betegség |
Északi ostorgarnéla (Penaeus aztecus), Penaeus duorarum, Penaeus japonicus, óriás tigrisgarnéla (P. monodon), Penaeus setiferus, Penaeus stylirostris és fehér garnéla (P. vannamei) |
|
|
Nem egzotikus betegségek |
||
|
Halak |
Pisztrángok vírusos vérfertőzése (VHS) |
Hering (Clupea spp.), marénák (Coregonus sp.), csuka (Esox lucius), foltos tőkehal (Gadusa aeglefinus), csendes-óceáni tőkehal (G. macrocephalus), atlanti-óceáni tőkehal (G. morhua), csendes-óceáni lazac (Oncorhynchus spp.), szivárványos pisztráng (O. mykiss), Onos mustelus, sebes pisztráng (Salmo trutta), rombuszhal (Scophthalmus maximus), spratt (Sprattus sprattus), pénzes pér (Thymallus thymallus) és Paralichthys olivaceus |
|
Pisztrángfélék fertőző vérképzőszervi elhalása (IHN) |
Ketalazac (Oncorhynchus keta), kisutch-lazac (O. kisutch), Oncorhynchus masou, szivárványos pisztráng (O. mykiss), Oncorhynchus nerka, Oncorhynchus rhodurus, királylazac (O. tshawytscha) és atlanti-óceáni lazac (Salmo salar) |
|
|
Koi herpeszvírus (KHV) betegség |
Közönséges ponty és koi ponty (Cyprinus carpio) |
|
|
Lazacok fertőző vérszegénysége: az ISAV vírusnemzetség HPR-deletált genotípusával való fertőzés |
Szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss), atlanti-óceáni lazac (Salmo salar) és sebes pisztráng (S. trutta) |
|
|
Puhatestűek |
Marteilia refringens-fertőzés |
Ausztrál iszapi osztriga (Ostrea angasi), chilei lapos osztriga (O. chilensis), európai lapos osztriga (O. edulis), argentínai osztriga (O. puelchana), kék éti kagyló (Mytilus edulis) és mediterrán kagyló (M. galloprovincialis) |
|
Bonamia ostrea-fertőzés |
Ausztrál iszapi osztriga (Ostrea angasi), chilei lapos osztriga (O. chilensis), Ostrea conchaphila, Ostrea denselammellosa, európai lapos osztriga (O. edulis) és argentínai osztriga (O. puelchana) |
|
|
Rákok |
Darakór |
Valamennyi tízlábú rákfaj (Decapoda rend) |
V. MELLÉKLET
Egy tagállam, övezet vagy területi egység „betegségtől mentes” minősítésének megadására vonatkozó követelmények
I. RÉSZ
Betegségtől mentes tagállam
1. Történeti alapon
1.1. Az a tagállam, ahol fogékony fajok vannak jelen, de ahol a betegség előfordulását legalább a betegségtől mentes státus alkalmazási időpontját megelőző 10 éven keresztül a betegség klinikai kifejeződéséhez vezető feltételek ellenére nem észlelték, betegségtől mentesnek tekinthető, amennyiben:
a) a betegségtől mentes státus alkalmazási időpontját megelőző legalább 10 éven keresztül alapvető biológiai biztonsági intézkedések folyamatosan hatályban voltak;
b) a fertőzést a vadon élő populációkban tudvalevően nem mutatták ki;
c) a betegség behurcolásának megelőzésére irányuló kereskedelmi és behozatali feltételek végrehajtása hatékony.
A betegségtől mentes minősítés előnyeivel élni kívánó tagállamnak 2008. november 1-jéig a 49. cikkel összhangban azt kérelmeznie kell. Ezen időpontot követően a betegségtől mentes státus kizárólag az I.2. résszel összhangban adható meg.
1.2. Az 1.1.a) pontban említett biológiai biztonsági intézkedések legalább a következőket tartalmazzák:
a) a betegség bejelentése az illetékes hatóság felé kötelező, beleértve a gyanú bejelentését is;
b) a tagállamban az illetékes hatóság számára a betegséggel kapcsolatos hatékony vizsgálat elvégzését, annak jelentését és különösen az alábbiakat lehetővé tévő, a betegség korai kimutatására vonatkozó rendszer működik:
i. egy betegség, új betegség, vagy megmagyarázhatatlan pusztulás gyanújára utaló klinikai tünetek gyors felismerése a gazdaságokban vagy puhatestű-tenyésztési területen és a vadon élő állatok között;
ii. az esemény gyors közlése az illetékes hatóság felé abból a célból, hogy a diagnosztikai vizsgálat minimális késedelemmel megkezdődjön.
1.3. Az 1.2.b) pontban említett, a betegség korai kimutatására vonatkozó rendszernek legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) a víziállat-tenyésztő vállalkozásoknál dolgozó vagy a tenyésztett víziállatok feldolgozásával foglalkozó személyzet nagyfokú tudatossága a betegség jelenlétére utaló bármely tünetre vonatkozóan, valamint az állatorvosoknak vagy víziállat-egészségügyi szakembereknek a betegségek szokatlan előfordulásának kimutatását és bejelentését célzó képzése;
b) a betegség gyanús előfordulásának felismerése és bejelentése tekintetében képzett állatorvosok vagy víziállat-egészségügyi szakemberek;
c) az illetékes hatóság hozzáférése a jegyzékbe vett és az új betegségek diagnosztizálására és megkülönböztetésére alkalmas berendezésekkel felszerelt laboratóriumokhoz.
2. A célzott ellenőrzés alapján
Az a tagállam, amely az utolsó ismert klinikai előfordulást a betegségtől mentes státus alkalmazási időpontját megelőző 10 éven belül észlelte, vagy amelyben a célzott ellenőrzést megelőző fertőzöttségi állapot – például a betegség klinikai kifejeződéséhez vezető feltételek hiánya miatt – nem ismert, betegségtől mentesnek tekinthető, amennyiben:
a) a tagállam megfelel az 1.2. pontban megállapított alapvető járványvédelmi feltételeknek;
és
b) legalább két éve a 49. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott módszereknek megfelelő célzott ellenőrzést folytat anélkül, hogy a fogékony fajok bármelyikét tartó gazdaságban vagy puhatestű-tenyésztési területeken a kórokozót kimutatta volna.
Amennyiben a tagállam valamely részén a gazdaságok vagy puhatestű-tenyésztési területek száma korlátozott, és ebből következően az e területeken végzett célzott ellenőrzés nem nyújt elégséges járványügyi adatokat, de ahol a fogékony fajok bármelyikének vadon élő populációi megtalálhatók, a célzott ellenőrzést ki kell terjeszteni e vadon élő populációkra is.
II. RÉSZ
Betegségtől mentes övezet vagy területi egység
1. Övezetek
1.1. Az övezet állhat:
a) a forrástól a torkolatig terjedő teljes vízgyűjtő területből;
vagy
b) a vízgyűjtő területnek a forrás(ok)tól addig a természetes vagy mesterséges akadályig húzódó részéből, amely megakadályozza a vízgyűjtő terület alacsonyabb szakaszaiból a víziállatok felfelé irányuló migrációját;
vagy
c) egynél több vízgyűjtő területből, beleértve – a torkolaton keresztül a vízgyűjtő területek közötti járványügyi kapcsolat miatt – azok torkolatait.
Az övezet földrajzi határait egyértelműen, térképen kell megjelölni.
1.2. Amennyiben egy övezet egynél több tagállamra terjed ki, az csak akkor minősíthető betegségtől mentes övezetnek, ha az 1.3. pontban, az 1.4. és 1.5. pontban körvonalazott feltételek az övezet minden területén fennállnak. Ebben az esetben mindkét érintett tagállamnak kérelmeznie kell az övezet saját területén elhelyezkedő részének jóváhagyását.
1.3. Az az övezet, ahol fogékony fajok vannak jelen, de ahol a betegség előfordulását a betegségtől mentes státus alkalmazási időpontját megelőző legalább 10 éven keresztül a betegség klinikai kifejeződéséhez vezető feltételek ellenére nem észlelték, betegségtől mentesnek tekinthető, ha az I.1. részben található követelményeknek értelemszerűen megfelel.
A betegségtől mentes minősítés előnyeivel élni kívánó tagállamnak 2009. november 1-jéig a 50. cikk (2) bekezdésével összhangban be kell jelentenie erre irányuló szándékát. Ezen időpontot követően a betegségtől mentes státus kizárólag az I.2. résszel összhangban adható meg.
1.4. Az az övezet, ahol az utolsó ismert klinikai előfordulást a betegségtől mentes státus alkalmazási időpontját megelőző 10 éven belül észlelték, vagy ahol a célzott ellenőrzést megelőző fertőzöttségi állapot – például a betegség klinikai kifejeződéséhez vezető feltételek hiánya miatt – nem ismert, betegségtől mentesnek tekinthető, ha az I.2. részben szereplő követelményeknek értelemszerűen megfelel.
1.5. Adott esetben létre kell hozni egy megfigyelési program végrehajtására szolgáló pufferzónát. A pufferzónák határait úgy kell megállapítani, hogy az a betegségtől mentes övezetet megvédje a betegség passzív behurcolásától.
2. Egy vagy több olyan gazdaságból vagy puhatestű-tenyésztési területből álló területi egység, ahol az egészségi állapot egy adott betegséggel kapcsolatban a környező természetes vizek egészségi állapotától függ
2.1. A területi egység állhat egy vagy több olyan gazdaságból, a gazdaságok olyan csoportjából vagy csoportosulásából, illetve olyan puhatestű-tenyésztési területekből, amelyek – földrajzi elhelyezkedésük és a többi gazdaságcsoporttól vagy csoportosulástól, illetve puhatestű-tenyésztési területtől való távolságuk miatt – egyetlen járványügyi egységnek tekinthetők, feltéve hogy a területi egységet alkotó valamennyi gazdaság közös biológiai biztonsági rendszerbe tartozik. A területi egység földrajzi határait egyértelműen, térképen kell megjelölni.
2.2. Az a területi egység, ahol fogékony fajok vannak jelen, de ahol a betegség előfordulását a betegségtől mentes státus alkalmazási időpontját megelőző legalább 10 éven keresztül a betegség klinikai kifejeződéséhez vezető feltételek ellenére nem észlelték, betegségtől mentesnek nyilvánítható, ha az I.1. részben található követelményeknek értelemszerűen megfelel.
Az e rendelkezéssel élni kívánó tagállamnak 2008. november 1-jéig a 50. cikk (2) bekezdésével összhangban be kell jelentenie erre irányuló szándékát. Ezen időpontot követően a betegségtől mentes státus kizárólag az I.2. résszel összhangban adható meg.
2.3. Az az övezet, ahol az utolsó ismert klinikai előfordulást a betegségtől mentes státus alkalmazási időpontját megelőző 10 éven belül észlelték, vagy ahol a célzott ellenőrzést megelőző fertőzöttségi állapot – például a betegség klinikai kifejeződéséhez vezető feltételek hiánya miatt – nem ismert, betegségtől mentesnek nyilvánítható, ha az I.2. részben található követelményeknek értelemszerűen megfelel.
2.4. Amennyiben az a betegségek behurcolásának megelőzése érdekében szükséges, az egy területi egységen belül elhelyezkedő valamennyi gazdaságot vagy puhatestű-tenyésztési területet az illetékes hatóság által bevezetett további intézkedéseknek kell alávetni. Az ilyen intézkedések tartalmazhatják a területi egység körül egy megfigyelési program végrehajtására szolgáló pufferzóna létrehozását, valamint a lehetséges kórokozó-hordozók vagy kórokozó-átvivők behatolása elleni további védekezés kialakítását.
3. Egy vagy több olyan egyéni gazdaságból álló területi egység, ahol az egészségi állapota az adott betegséggel kapcsolatban független a környező természetes vizek egészségi állapotától
3.1. A területi egység az alábbiakból állhat:
a) olyan egyéni gazdaságból, amely egyetlen járványügyi egységnek tekinthető, mivel azt nem befolyásolja a környező vizek állat-egészségügyi állapota;
vagy
b) egynél több gazdaságból, amennyiben minden egyes, a területi egységen belül elhelyezkedő gazdaság megfelel a 3.1.a) pontban és a 3.2–3.6. pontban megállapított feltételeknek, de amelyeket – az állatoknak a gazdaságok közötti nagyarányú mozgása miatt – egyetlen járványügyi egységnek kell tekinteni, és amennyiben valamennyi gazdaság közös biológiai biztonsági rendszerbe tartozik.
3.2. A területi egység vízellátásának a következőképpen kell megvalósulnia:
a) a megfelelő kórokozót hatástalanító víztisztító telepen keresztül, annak érdekében, hogy a betegség behurcolásának veszélyét elfogadható mértékűre csökkentse;
vagy
b) közvetlenül kútból, fúrólyukból vagy forrásból. Amennyiben az ilyen vízellátó a gazdaság területén kívül helyezkedik el, a vizet közvetlenül, csövön keresztül kell a gazdaságba juttatni.
3.3. Léteznie kell olyan természetes vagy mesterséges akadálynak, amely megakadályozza víziállatoknak a környező vízforrásokból a területi egységen belül elhelyezkedő gazdaságokba való bejutását.
3.4. A területi egységet – adott esetben – meg kell védeni a környező vízforrásokból származó beáradástól és beszivárgástól.
3.5. A területi egységnek értelemszerűen meg kell felelnie az I.2. részben megállapított követelményeknek.
3.6. Amennyiben az a betegségek behurcolásának megelőzése érdekében szükséges, a területi egységet az illetékes hatóság által bevezetett további intézkedéseknek kell alávetni. Az ilyen intézkedések tartalmazhatják a lehetséges kórokozó-hordozók vagy kórokozó-átvivők behatolása elleni további védekezés kialakítását.
3.7. A 3.2.a) pontra vonatkozó végrehajtási intézkedéseket a 62. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell megállapítani.
4. A tevékenységüket megkezdő vagy újrakezdő egyéni gazdaságokra vonatkozó különös rendelkezések
4.1. Az új gazdaság, amely megfelel a 3.1.a) és 3.2–3.6 pontjában említett követelményeknek, de amely „betegségtől mentes” minősítésű területi egységből származó tenyésztett víziállatokkal kezdi meg tevékenységét, a jóváhagyáshoz szükséges mintavétel elvégzése nélkül „betegségtől mentes” minősítést kaphat.
4.2. Az a gazdaság, amely tevékenységének megszakítását követően „betegségtől mentes” minősítésű területi egységből származó tenyésztett víziállatokkal kezdi újra tevékenységét, és amely megfelel az e rész 3.1.a) és 3.2–3.6 pontjában szereplő követelményeknek, a jóváhagyáshoz szükséges mintavétel elvégzése nélkül „betegségtől mentes” minősítést kaphat, feltéve hogy:
a) a gazdaság működésének utolsó négy évére vonatkozó egészségügyi háttere az illetékes hatóság számára ismeretes; ha azonban az érintett gazdaság négy évnél kevesebb ideje működik, a működése tényleges időtartamát kell figyelembe venni;
b) a gazdaságban a IV. melléklet II. részében felsorolt betegségek tekintetében állat-egészségügyi intézkedéseket nem hajtottak végre, és a gazdaságban e betegségeknek nincsenek előzményei;
c) a tenyésztett víziállatok, ikrák vagy ivarsejtek behozatala előtt a gazdaságot megtisztították és fertőtlenítették, és szükség szerint pihentetési időszakot alkalmaztak.
VI. MELLÉKLET
A laboratóriumok feladatai és kötelezettségei
I. RÉSZ
Közösségi referencialaboratóriumok
1. Annak érdekében, hogy az 55. cikkel összhangban közösségi referencialaboratóriumként kijelöljék, a laboratóriumoknak a következő követelményeknek kell megfelelniük. A laboratóriumoknak:
a) megfelelő képesítéssel rendelkező, a szakterületükön alkalmazott diagnosztikai és analitikai technikákkal kapcsolatos megfelelő képzettséggel rendelkező személyzettel kell rendelkezniük, beleértve a Közösségen belül előforduló vészhelyzetek esetén rendelkezésre álló képzett személyzetet is;
b) rendelkezniük kell a rájuk ruházott feladatok elvégzéséhez szükséges felszerelésekkel és termékekkel;
c) megfelelő adminisztrációs infrastruktúrával kell rendelkezniük;
d) biztosítaniuk kell, hogy személyzetük tiszteletben tartsa az egyes kérdések, eredmények vagy közlemények bizalmas jellegét;
e) megfelelő ismeretekkel kell rendelkezniük a nemzetközi szabványokról és gyakorlatokról;
f) adott esetben rendelkezniük kell a hozzáférhető referenciaanyagok és reagensek naprakész jegyzékével, valamint az ilyen anyagok és reagensek előállítóinak és beszállítóinak naprakész jegyzékével;
g) figyelembe kell venniük a nemzeti és közösségi szinten végzett kutatási tevékenységeket.
2. A Bizottság azonban – figyelemmel az ezen irányelvben megállapított különböző vizsgálati módszerekre vonatkozó feltételekre is – csak azokat a laboratóriumokat jelölheti ki, amelyek a következő európai szabványokkal összhangban működnek, és amelyeket azokkal összhangban minősítettek és akkreditáltak:
a) EN ISO/IEC 17025 – „A vizsgálatokat végző és kalibráló laboratóriumok illetékességére vonatkozó általános követelmények”;
b) EN 45002 – „A vizsgálólaboratóriumok minősítésének általános feltételei”;
c) EN 45003 – „Kalibráló és vizsgálólaboratóriumi akkreditációs rendszerek, a működés és elismerés általános követelményei”.
3. A vizsgálólaboratóriumoknak a 2. bekezdésben említett akkreditációja és minősítése egyedi vizsgálatokra vagy vizsgálatcsoportokra is vonatkozhat.
4. A közösségi referencialaboratóriumok a hatáskörükbe tartozó egy vagy több betegség tekintetében felhasználhatják a más tagállamokban vagy EFTA-tagállamokban lévő laboratóriumok képességeit és kapacitását, feltéve hogy az érintett laboratóriumok megfelelnek az e melléklet 1., 2. és 3. pontjában szereplő követelményeknek. Az ilyen együttműködésből származó előnyök felhasználására irányuló szándékot az 55. cikk (1) bekezdésével összhangban a kijelölés érdekében nyújtott információk között kell közölni. A kapcsolattartó pont a tagállamokban lévő nemzeti referencialaboratóriumok és a Bizottság számára azonban továbbra is a közösségi referencialaboratórium marad.
5. A közösségi referencialaboratóriumok:
a) a Bizottsággal konzultálva összehangolják a tagállamok által az érintett betegség diagnosztizálására alkalmazott módszereket, különösen:
i. a közösségi diagnosztikai szolgáltatás megkönnyítése érdekében az adott kórokozók törzseinek tipizálását, tárolását, és – adott esetben – rendelkezésre bocsátását;
ii. a nemzeti referencialaboratóriumok rendelkezésére bocsátják a törzsszérumokat és más referenciareagenseket az egyes tagállamokban alkalmazott vizsgálatok és reagensek egységesítése céljából, amennyiben szerológiai vizsgálatok szükségesek;
iii. a tagállamok által kijelölt nemzeti referencialaboratóriumokkal közösségi szinten megszervezik a diagnosztikai módszerek rendszeres összehasonlító vizsgálatait (mintavizsgálat) annak érdekében, hogy információt nyújtsanak a Közösségben alkalmazott diagnosztikai módszerekről és a Közösségben elvégzett vizsgálatok eredményeiről;
iv. a gyors differenciáldiagnózis lehetővé tétele érdekében megőrzik a megfelelő kórokozóval és más vonatkozó kórokozókkal kapcsolatos szakismereteket;
b) a kórokozó izolátumainak megerősítő diagnózis, karakterizálás és járványtani vizsgálatok céljából való begyűjtése révén aktívan közreműködnek az érintett betegség tagállamokban észlelt kitöréseinek diagnosztizálásában;
c) a diagnosztikai technikáknak a Közösségen belüli egységesítése céljából elősegítik a laboratóriumi diagnosztikai szakemberek képzését és továbbképzését;
d) a hatáskörükbe tartozó állatbetegségek diagnosztikai módszerei tekintetében együttműködnek azon harmadik országok laboratóriumaival, ahol e betegségek gyakoriak;
e) együttműködnek az OIE-referencialaboratóriumokkal a IV. melléklet II. részében felsorolt olyan egzotikus betegségek tekintetében, amelyek hatáskörükbe tartoznak;
f) egybevetik és továbbítják az olyan egzotikus és endémiás betegségekre vonatkozó információkat, amelyek a közösségi akvakultúrában esetlegesen megjelenhetnek.
II. RÉSZ
Nemzeti referencialaboratóriumok
1. Az 56. cikk értelmében kijelölt nemzeti referencialaboratóriumok felelnek tagállamukban a hatáskörükbe tartozó diagnosztikai szabványok és módszerek összehangolásáért. E nemzeti referencialaboratóriumok:
a) vállalják, hogy késedelem nélkül értesítik az illetékes hatóságot, ha tudomást szereznek a IV. mellékletben említett bármely betegség gyanújáról;
b) a megfelelő közösségi referencialaboratóriummal konzultálva összehangolják a tagállamokban a hatáskörükbe tartozó érintett betegségek diagnosztizálása során alkalmazott módszereket;
c) a kórokozó izolátumainak megerősítő diagnózis, karakterizálás és járványtani vizsgálatok céljából való begyűjtése révén aktívan közreműködnek az érintett betegség kitöréseinek diagnosztizálásában;
d) a diagnosztikai technikáknak a tagállamon belüli egységesítése céljából elősegítik a laboratóriumi diagnosztikai szakemberek képzését és továbbképzését;
e) biztosítják a IV. melléklet II. részében felsorolt egzotikus betegségek minden kitörése, valamint az e mellékletben felsorolt nem egzotikus betegségek első kitörése pozitív eredményeinek megerősítését;
f) a tagállamok által az 57. cikkel összhangban kijelölt laboratóriumokkal országos szinten megszervezik a diagnosztikai módszerek rendszeres összehasonlító vizsgálatait (mintavizsgálat) annak érdekében, hogy információt nyújtsanak a tagállamban alkalmazott diagnosztikai módszerekről és a tagállamban elvégzett vizsgálatok eredményeiről;
g) együttműködnek az 55. cikkben említett közösségi referencialaboratóriummal, és részt vesznek a közösségi referencialaboratóriumok által szervezett összehasonlító vizsgálatokban;
h) biztosítják, hogy rendszeres és nyitott párbeszédet folytatnak illetékes nemzeti hatóságukkal;
i) figyelemmel az ezen irányelvben megállapított különböző vizsgálati módszerekre vonatkozó feltételekre is, a következő európai szabványokkal összhangban működnek, és azokkal összhangban kapnak minősítést és akkreditációt:
i. EN ISO/IEC 17025 – „A vizsgálatokat végző és kalibráló laboratóriumok illetékességére vonatkozó általános követelmények”;
ii. EN 45002 – „A vizsgálólaboratóriumok minősítésének általános feltételei”;
iii. EN 45003 – „Kalibráló és vizsgálólaboratóriumi akkreditációs rendszerek, a működés és elismerés általános követelményei”.
2. A vizsgálólaboratóriumoknak az 1.i) pontban említett akkreditálása és minősítése egyedi vizsgálatokra vagy vizsgálatcsoportokra is vonatkozhat.
3. A tagállamok olyan nemzeti laboratóriumokat is kijelölhetnek, amelyek nem felelnek meg az e rész 1.i) pontja i. alpontjában említett követelményeknek, amennyiben az EN ISO/IEC 17025 szerinti működés a gyakorlatban bonyolult, és amennyiben a laboratórium az ISO 9001-ben szereplő iránymutatásokkal összhangban lévő minőségbiztosítás szerint működik.
4. A tagállamok engedélyezhetik a területükön elhelyezkedő nemzeti referencialaboratóriumok számára, hogy a hatáskörükbe tartozó egy vagy több betegség tekintetében felhasználják az 57. cikk értelmében kijelölt más laboratóriumok képességeit és kapacitását, feltéve hogy e laboratóriumok megfelelnek az e részben szereplő követelményeknek. A kapcsolattartó pont a tagállam illetékes központi hatósága és a közösségi referencialaboratórium számára azonban továbbra is a nemzeti referencialaboratórium marad.
III. RÉSZ
A tagállamok kijelölt laboratóriumai
1. A tagállam illetékes hatósága az 57. cikk értelmében csak olyan laboratóriumokat jelölhet ki diagnosztikai szolgáltatásokra, amelyek megfelelnek a következő követelményeknek. A laboratóriumok:
a) vállalják, hogy késedelem nélkül értesítik az illetékes hatóságot, ha tudomást szereznek a IV. mellékletben említett bármely betegség gyanújáról;
b) vállalják, hogy részt vesznek a diagnosztikai eljárásoknak a nemzeti referencialaboratórium által szervezett összehasonlító vizsgálataiban (mintavizsgálat);
c) figyelemmel az ezen irányelvben megállapított különböző vizsgálati módszerekre vonatkozó feltételekre is, a következő európai szabványokkal összhangban működnek, és azokkal összhangban kapnak minősítést és akkreditációt:
i. EN ISO/IEC 17025 – „A vizsgálatokat végző és kalibráló laboratóriumok illetékességére vonatkozó általános követelmények”;
ii. EN 45002 – „A vizsgálólaboratóriumok minősítésének általános feltételei”;
iii. EN 45003 – „Kalibráló és vizsgálólaboratóriumi akkreditációs rendszerek, a működés és elismerés általános követelményei”.
2. A vizsgálólaboratóriumoknak az 1.c) pontban említett akkreditálása és minősítése egyedi vizsgálatokra vagy vizsgálatcsoportokra is vonatkozhat.
3. A tagállamok az e rész 1.c) i. pontjában említett követelményeknek nem megfelelő laboratóriumokat is kijelölhetnek, amennyiben az EN ISO/IEC 17025 szerinti működés a gyakorlatban bonyolult, feltéve hogy a laboratórium az ISO 9001-ben szereplő iránymutatásokkal összhangban lévő minőségbiztosítás szerint működik.
4. Amennyiben az e mellékletben említett feltételek már nem teljesülnek, az illetékes hatóság visszavonja a kijelölést.
VII. MELLÉKLET
A KÉSZENLÉTI TERVEKRE VONATKOZÓ FELTÉTELEK ÉS KÖVETELMÉNYEK
A tagállamok biztosítják, hogy a készenléti tervek legalább a következő követelményeknek megfeleljenek:
1. Gondoskodni kell a készenléti tervek végrehajtásához szükséges jogkörök biztosításáról, valamint a gyors és sikeres felszámolási kampány lehetővé tételéről.
2. Gondoskodni kell a IV. melléklet II. részében említett egzotikus betegségek elleni küzdelem valamennyi elemének fedezéséhez szükséges válságalapokhoz, költségvetési eszközökhöz és pénzügyi forrásokhoz való hozzáférésről.
3. A IV. mellékletben felsorolt egzotikus betegségekkel vagy új betegségekkel kapcsolatos gyors és hatékony döntéshozatali eljárás biztosítása érdekében meg kell határozni a szolgálati utat. Egy központi döntéshozatali egység felel az ellenőrzési stratégia átfogó irányításáért.
4. A tagállamoknak részletes tervekkel kell rendelkezniük annak érdekében, hogy a IV. melléklet II. részében felsorolt egzotikus betegségek vagy új betegségek kitörése esetén készen álljanak a helyi járványvédelmi központok azonnali felállítására, és a járványvédelmi és környezetvédelmi intézkedések helyi szintű végrehajtására.
5. A tagállamok biztosítják az illetékes hatóságok és az illetékes környezetvédelmi hatóságok és testületek közötti együttműködést az állat-egészségügyi és környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos fellépések megfelelő összehangolásának biztosítása érdekében.
6. A gyors és hatékony kampány – beleértve a személyzetet, felszerelést és a laboratóriumi kapacitást is – biztosítása érdekében megfelelő forrásokról kell rendelkezni.
7. Rendelkezésre kell állnia egy, a IV. melléklet II. részében felsorolt egzotikus betegségek vagy új betegségek kezelése során alkalmazandó fellépések, eljárások, utasítások és ellenőrző intézkedések részletes, átfogó és gyakorlati leírását tartalmazó naprakész műveleti kézikönyvnek.
8. Adott esetben a sürgősségi vakcinázásra vonatkozó részletes terveknek kell rendelkezésre állniuk.
9. A személyzetnek a klinikai tünetekre, a járványügyi vizsgálatra és a járványos állatbetegségek elleni védekezésre irányuló képzésben, valósidejű riasztási gyakorlatokon, és a hatóságok, a gazdálkodók, és az állatorvosok számára szervezett, a folyamatban lévő járványokkal kapcsolatos tájékoztató kampányok megtartását elősegítő kommunikációs készségekre irányuló képzésben kell részt vennie.
10. Készenléti terveket kell készíteni, és figyelembe kell venni a rövid időn belül előforduló nagyszámú kitörés elleni védekezéshez szükséges forrásokat.
11. Az 1774/2002/EK rendeletben meghatározott állat-egészségügyi követelmények sérelme nélkül a készenléti terveket úgy kell elkészíteni, hogy azok biztosítsák, hogy egy betegség kitörése esetén a víziállatok tetemeinek és hulladékainak bármilyen tömeges ártalmatlanítását az állatok és az emberek egészségének veszélyeztetése nélkül, a környezet károsodását megelőző eljárások vagy módszerek alkalmazásával végezzék, és különösen:
i. minimális kockázatot jelentsenek talajra, a levegőre, a felszíni és a talajvizekre, valamint a növényekre és az állatokra nézve;
ii. minimális zaj- vagy szagártalommal járjanak;
iii. a természetre vagy a különös érdekeltségű helyekre minimális hátrányos hatást gyakoroljanak.
12. E tervekben fel kell tüntetni a járvány kitörése esetén az 1774/2002/EK rendelettel összhangban az állati tetemek és az állati hulladék kezelésével vagy ártalmatlanításával foglalkozó megfelelő területek és vállalkozások azonosítását.
VIII. MELLÉKLET
MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT
|
Ezen irányelv |
Hatályon kívül helyezett irányelvek |
||
|
91/67/EGK |
93/53/EGK |
95/70/EK |
|
|
1. cikk (1) bekezdésének a) pontja |
1. cikk első albekezdése |
— |
— |
|
1. cikk (1) bekezdésének b) pontja |
— |
— |
— |
|
1. cikk (1) bekezdésének c) pontja |
— |
1. cikk |
1. cikk |
|
1. cikk (2) bekezdése |
— |
20. cikk (2) bekezdése |
12. cikk (2) bekezdése |
|
2. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
— |
|
2. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
— |
|
2. cikk (3) bekezdése |
1. cikk második albekezdése |
— |
— |
|
3. cikk |
2. cikk |
2. cikk |
2. cikk |
|
4. cikk |
— |
— |
— |
|
5. cikk |
— |
— |
— |
|
6. cikk |
— |
— |
— |
|
7. cikk |
— |
— |
— |
|
8. cikk (1) bekezdése |
— |
3. cikk (2) bekezdése |
3. cikk (2) bekezdése |
|
8. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
— |
|
8. cikk (3) bekezdése |
— |
— |
— |
|
8. cikk (4) bekezdése |
— |
— |
— |
|
9. cikk |
— |
— |
— |
|
10. cikk |
— |
— |
4. cikk |
|
11. cikk |
— |
— |
— |
|
12. cikk |
— |
— |
— |
|
13. cikk (1) bekezdése |
4. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
|
13. cikk (2) bekezdése |
4. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
|
14. cikk (1) bekezdésének a) pontja |
7. cikk (1) bekezdése, 8. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
|
14. cikk (1) bekezdésének b) pontja |
— |
— |
— |
|
14. cikk (2) bekezdése |
16. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
|
14. cikk (3) bekezdése |
16. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
|
14. cikk (4) bekezdése |
— |
— |
— |
|
15. cikk (1) bekezdése |
3. cikk (1) bekezdésének a) pontja és a 3. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
|
15. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
— |
|
15. cikk (3) bekezdése |
3. cikk (1) bekezdésének b) pontja és a 3. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
|
15. cikk (4) bekezdése |
— |
— |
— |
|
16. cikk (1) bekezdése |
7. cikk (1) bekezdése a) pontjának első mondata 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja 8. cikk (1) bekezdésének a) pontja 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja |
— |
— |
|
16. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
— |
|
17. cikk |
— |
— |
— |
|
18. cikk (1) bekezdése |
9. cikk |
— |
— |
|
18. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
— |
|
19. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
— |
|
19. cikk (2) bekezdése |
9. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
|
20. cikk |
14. cikk (3) bekezdése |
— |
— |
|
21. cikk |
— |
— |
— |
|
22. cikk |
19. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
|
23. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
— |
|
23. cikk (2) bekezdése |
22. cikk |
— |
— |
|
23. cikk (3) bekezdése |
19. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
|
23. cikk (4) bekezdése |
19. cikk (3) bekezdése |
— |
— |
|
23. cikk (5) bekezdése |
— |
— |
— |
|
24. cikk |
21. cikk |
— |
— |
|
25. cikk a) pontja |
20. cikk |
— |
— |
|
25. cikk b) pontja |
— |
— |
— |
|
25. cikk c) pontja |
— |
— |
— |
|
25. cikk d) pontja |
21. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
|
25. cikk e) pontja |
— |
— |
— |
|
26. cikk |
— |
4. cikk |
5. cikk (1) bekezdése |
|
27. cikk |
— |
— |
5. cikk (5) bekezdése |
|
28. cikk a) pontja |
— |
5. cikk (1) bekezdése 10. cikk (1) bekezdésének a) pontja |
5. cikk (2) bekezdésének a) pontja |
|
28. cikk b) pontja |
— |
5. cikk (2) bekezdésének b) pontja 10. cikk (1) bekezdésének c) pontja |
5. cikk (2) bekezdésének b) pontja |
|
29. cikk (1) bekezdése |
— |
5. cikk (2) bekezdésének h) pontja 6. cikk a) pontjának hetedik francia bekezdése 8. cikk (1) bekezdése 9. cikk (1) bekezdésének első mondata 10. cikk (1) bekezdésének b) pontja |
4. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének harmadik francia bekezdése 5. cikk (4) bekezdésének első és negyedik albekezdése |
|
29. cikk (2) bekezdése |
— |
5. cikk (2) bekezdésének i) pontja |
5. cikk (4) bekezdésének második és negyedik albekezdése |
|
29. cikk (3) bekezdése |
— |
6. cikk b) pontja 6. cikk d) pontja 8. cikk (2) bekezdése 8. cikk (3) bekezdése 9. cikk (2) bekezdése |
— |
|
29. cikk (4) bekezdése |
— |
5. cikk (2) bekezdése i) pontjának második francia bekezdése |
— |
|
30. cikk |
— |
5. cikk (4) bekezdése |
5. cikk (3) bekezdése |
|
31. cikk |
— |
— |
— |
|
32. cikk |
— |
5. cikk (2) bekezdése, 6. cikk |
4. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése; második francia bekezdés, 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja, 5. cikk (4) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdése |
|
33. cikk (1) bekezdése |
3. cikk (3) bekezdése |
6. cikk a) pontjának negyedik francia bekezdése |
— |
|
33. cikk (2) bekezdése |
— |
6. cikk a) pontjának negyedik francia bekezdése |
— |
|
33. cikk (3) bekezdése |
— |
— |
— |
|
33. cikk (4) bekezdése |
— |
— |
— |
|
34. cikk (1) bekezdése |
— |
5. cikk (2) bekezdésének c) pontja; 6. cikk a) pontjának első és harmadik francia bekezdése |
— |
|
34. cikk (2) bekezdése |
— |
6. cikk a) pontjának negyedik francia bekezdése |
— |
|
35. cikk |
— |
6. cikk a) pontjának második, ötödik és hatodik francia bekezdése |
— |
|
36. cikk |
— |
— |
— |
|
37. cikk a) pontja |
— |
— |
— |
|
37. cikk b) pontja |
— |
— |
5. cikk (3) bekezdése |
|
38. cikk (1) bekezdése |
— |
9. cikk (1) bekezdésének második mondata |
— |
|
38. cikk (2) bekezdése |
— |
9. cikk (3) bekezdése |
— |
|
38. cikk (3) bekezdése |
— |
— |
— |
|
39. cikk a) pontja |
— |
10. cikk (1) bekezdés c) pontja |
4. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének első francia bekezdése |
|
39. cikk b) pontja |
— |
— |
— |
|
39. cikk c) pontja |
— |
10. cikk (1) bekezdésének c) pontja |
— |
|
39. cikk d) pontja |
— |
— |
— |
|
40. cikk |
— |
7. cikk |
— |
|
41. cikk |
— |
— |
— |
|
42. cikk |
— |
— |
— |
|
43. cikk |
— |
— |
— |
|
44. cikk (1) bekezdése |
10. cikk |
10. cikk (2) bekezdése |
— |
|
44. cikk (2) bekezdése |
10. cikk |
10. cikk (2) bekezdése |
— |
|
45. cikk |
10. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
|
46. cikk |
— |
— |
— |
|
47. cikk |
— |
6. cikk a) pontjának első francia bekezdése, 15. cikk |
— |
|
48. cikk (1) bekezdése |
— |
14. cikk (1) bekezdése |
— |
|
48. cikk (2) bekezdése |
— |
14. cikk (1) bekezdése |
— |
|
48. cikk (3) bekezdése |
— |
— |
— |
|
48. cikk (4) bekezdése |
— |
— |
— |
|
49. cikk (1) bekezdése |
5. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
|
49. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
— |
|
49. cikk (3) bekezdése |
15. cikk |
— |
— |
|
50. cikk (1) bekezdése |
5. cikk (1) bekezdése 6. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
|
50. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
— |
|
50. cikk (3) bekezdése |
5. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
|
50. cikk (4) bekezdése |
15. cikk |
— |
— |
|
51. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
— |
|
51. cikk (2) bekezdése |
5. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
|
52. cikk |
— |
— |
— |
|
53. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
— |
|
53. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
— |
|
53. cikk (3) bekezdése |
— |
9. cikk (1) bekezdésének második mondata |
— |
|
54. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
— |
|
54. cikk (2) bekezdése |
— |
6. cikk d) pontja 8. cikk (3) bekezdése |
— |
|
54. cikk (3) bekezdése |
— |
— |
— |
|
55. cikk (1) bekezdése |
— |
13. cikk (1) bekezdése |
7. cikk (1) bekezdése |
|
55. cikk (2) bekezdése |
— |
13. cikk (2) bekezdése |
7. cikk (2) bekezdése |
|
55. cikk (3) bekezdése |
— |
— |
— |
|
56. cikk (1) bekezdése |
— |
12. cikk (1) bekezdése 12. cikk (4) bekezdése |
6. cikk (2) bekezdése 6. cikk (3) bekezdése |
|
56. cikk (2) bekezdése |
— |
— |
— |
|
56. cikk (3) bekezdése |
— |
12. cikk (6) bekezdése |
6. cikk (5) bekezdése |
|
56. cikk (4) bekezdése |
— |
— |
— |
|
56. cikk (5) bekezdése |
— |
12. cikk (1) bekezdése 12. cikk (3) bekezdése |
6. cikk (2) bekezdése |
|
57. cikk a) pontja |
— |
11. cikk (2) bekezdése |
— |
|
57. cikk b) pontja |
— |
11. cikk (1) bekezdése |
6. cikk (1) bekezdése |
|
57. cikk c) pontja |
— |
— |
— |
|
58. cikk (1) bekezdése |
17. cikk |
16. cikk |
8. cikk |
|
58. cikk (2) bekezdése |
22. cikk |
— |
— |
|
58. cikk (3) bekezdése |
17. cikk |
— |
— |
|
59. cikk |
— |
— |
— |
|
60. cikk |
— |
— |
— |
|
61. cikk (1) bekezdése |
— |
— |
— |
|
61. cikk (2) bekezdése |
25. cikk |
18. cikk |
9. cikk |
|
61. cikk (3) bekezdése |
9. cikk (3) bekezdése, 17. cikk (2) bekezdése |
18a. cikk |
4. cikk (2) bekezdése, 5. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése, 8. cikk (4) bekezdése |
|
62. cikk |
26. cikk 27. cikk |
19. cikk |
10. cikk |
|
63. cikk |
— |
— |
— |
|
64. cikk |
— |
— |
— |
|
65. cikk |
29. cikk |
20. cikk |
12. cikk |
|
66. cikk |
— |
— |
13. cikk |
|
67. cikk |
30. cikk |
21. cikk |
14. cikk |
( 1 ) HL C 88., 2006.4.11., 13. o.
( 2 ) HL L 46., 1991.2.19., 1. o. A legutóbb a 806/2003/EK rendelettel (HL L 122., 2003.5.16., 1. o.) módosított irányelv.
( 3 ) HL L 175., 1993.7.19., 23. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.
( 4 ) HL L 332., 1995.12.30., 33. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.
( 5 ) HL L 206., 1992.7.22., 7. o. A legutóbb az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.
( 6 ) HL L 139., 2004.4.30., 206. o. A legutóbb a 2076/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 338., 2005.12.22., 83. o.) módosított rendelet.
( 7 ) HL L 165., 2004.4.30., 1. o. A legutóbb a 776/2006/EK bizottsági rendelettel (HL L 136., 2006.5.24., 3. o.) módosított rendelet.
( 8 ) HL L 139., 2004.4.30., 1. o.
( 9 ) HL L 224., 1990.8.18., 29. o. A legutóbb a 2002/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 315., 2002.11.19., 14. o.) módosított irányelv.
( 10 ) HL L 268., 1991.9.24., 56. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.
( 11 ) HL L 156., 2004.4.30., 5. o. A legutóbb a 2006/272/EK bizottsági határozattal (HL L 99., 2006.4.7., 31. o.) módosított határozat.
( 12 ) HL L 311., 2001.11.28., 1. o. A legutóbb a 2004/28/EK irányelvvel (HL L 136., 2004.4.30., 58. o.) módosított irányelv.
( 13 ) HL L 136., 2004.4.30., 1. o.
( 14 ) HL L 223., 2006.8.15., 1. o.
( 15 ) HL C 321., 2003.12.31., 1. o., helyesbített változat: HL C 4., 2004.1.8., 7. o.
( 16 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.
( 17 ) HL L 139., 2004.4.30., 55. o.
( 18 ) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.
( 19 ) HL L 273., 2002.10.10., 1. o. A legutóbb a 208/2006/EK bizottsági rendelettel (HL L 36., 2006.2.8., 25. o.) módosított rendelet.