EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52013PC0534
Proposal for a COUNCIL REGULATION on the establishment of the European Public Prosecutor's Office
Javaslat A TANÁCS RENDELETE az Európai Ügyészség létrehozásáról
Javaslat A TANÁCS RENDELETE az Európai Ügyészség létrehozásáról
/* COM/2013/0534 final - 2013/0255 (APP) */
Javaslat A TANÁCS RENDELETE az Európai Ügyészség létrehozásáról /* COM/2013/0534 final - 2013/0255 (APP) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE Az uniós költségvetést károsító
bűncselekmények üldözése jelenleg a tagállamok kizárólagos hatáskörébe
tartozik, és ezen a téren nem létezik uniós hatóság. Jóllehet az ilyen
bűncselekmények által okozott potenciális kár mértéke nagyon
jelentős, ezekben az ügyekben – a bűnüldözési erőforrások
korlátozott volta miatt – az illetékes nemzeti hatóságok nem mindig végeznek
nyomozást és nem mindig emelnek vádat. Ebből eredően a nemzeti
bűnüldözési erőfeszítések továbbra is gyakran töredezettek ezen a
területen, és e bűncselekmények uniós dimenziója rendszerint elkerüli a
hatóságok figyelmét. Mivel a több tagállamra kiterjedő
csalások elleni fellépés európai szinten szorosan összehangolt és hatékony
nyomozási és vádemelési tevékenységet igényelne, a jelenlegi szintű
információcsere és koordináció az uniós szervek – például az Eurojust, az
Europol és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) – intenzív
erőfeszítései ellenére nem elégséges ennek megvalósításához. A koordináció,
az együttműködés és az információcsere kapcsán számos probléma és akadály
merül fel, mivel a feladatkörök különböző illetékességű és
hatáskörű hatóságok között oszlanak meg. A csalás elleni küzdelem
keretében folytatott igazságügyi együttműködés területén nap mint nap –
különböző szinteken és különböző hatóságok egymás közötti viszonyában
– jelentkező hiányosságok jelentősen hátráltatják az Unió pénzügyi
érdekeit sértő bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozási és vádemelési
feladatok hatékony ellátását. Az Eurojust és az Europol általános
felhatalmazással rendelkezik az információcsere megkönnyítésére és a nemzeti
szinten végzett nyomozási és vádemelési tevékenységek összehangolására, arra
viszont nincs hatáskörük, hogy maguk nyomozati vagy vádemelési cselekményeket végezzenek.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) felhatalmazással rendelkezik a csalási
esetek és az EU-t érintő jogellenes cselekmények kivizsgálására, ám
hatásköre igazgatási vizsgálatok lefolytatására korlátozódik. A nemzeti
igazságügyi hatóságok fellépése továbbra is gyakran lassú, az átlagos elítélési
arányok alacsonyak, a különböző tagállamokban kapott eredmények pedig
egyenlőtlen megoszlást mutatnak az Unió egészén belül. E tapasztalatok
alapján jelenleg nem tekinthető úgy, hogy a tagállamok csalás elleni
igazságügyi fellépése terén érvényesülne a Szerződés által előírt
hatékonyság, egyenértékűség és elrettentő hatás. Mivel a tagállamok nyomozó és vádhatóságai
jelenleg nem képesek azonos szintű védelem és bűnüldözés
biztosítására, az Uniónak nemcsak joga, hanem kötelessége is fellépni. Jogilag
a Szerződés 325. cikke alapján, valamint az e területen alkalmazandó,
sajátos uniós szabályokra figyelemmel is az Unió szintje a legalkalmasabb az
Unió pénzügyi érdekinek védelmére, egyebek mellett az ezen érdekeket sértő
bűncselekmények üldözése révén. A Szerződés 86. cikke egy olyan új,
uniós szintű bűnüldözési rendszer szükséges jogalapját adja, amelynek
célja a jelenlegi – kizárólag nemzeti erőfeszítéseken alapuló –
bűnüldözési rendszer hiányosságainak orvoslása és az erőfeszítések
összehangolása. E javaslat célja az Európai Ügyészség
létrehozása, valamint hatásköreinek és eljárásainak meghatározása. A javaslat
egy korábbi jogalkotási javaslatot[1]
egészít ki, mely meghatározta az érintett bűncselekményeket és az
alkalmazandó szankciókat. Ez a javaslat egy jogalkotási csomag része,
mivel azt az Eurojust reformjára irányuló javaslat kíséri. 2. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL
FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI E rendelet megalkotásához a Bizottság számos
alkalommal, széles körben konzultált az érdekeltekkel, részben az Európai
Ügyészséggel kapcsolatos korábbi, több mint egy évtizede tartó egyeztetésekre
építve[2].
Az e javaslattal kapcsolatos előkészítő konzultációk kiterjedtek az e
rendelet által szabályozott főbb kérdésekre; ennek körében több
lehetőség is felmerült az érintett bűncselekmények ügyében végzett nyomozási
és vádemelési tevékenységek európai rendszere létrehozásának intézményi, jogi,
szervezeti és működési vonatkozásait illetően. 2012 elején két kérdőív került
közzétételre az interneten; az egyik az igazságügyi szakembereknek, a másik a
nagyközönségnek szólt. A válaszok általában pozitívak voltak az EU pénzügyi
érdekeit sértő bűncselekmények elleni fellépés anyagi és eljárásjogi
keretének erősítését célzó új intézkedések elfogadásával kapcsolatban, és
legtöbben az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló elképzelést is támogatták.
Számos részletesebb javaslat, aggály és kérdés is felmerült, különös
tekintettel az Európai Ügyészség és a nemzeti vádhatóságok közötti kapcsolatra,
az Európai Ügyészségnek a nemzeti szintű nyomozások irányításával és
koordinálásával kapcsolatos hatáskörére, vagy azon lehetséges nehézségekre,
amelyek az Európai Ügyészség eljárásaira vonatkozó, harmonizált európai
eljárási szabályokkal kapcsolatban felmerülhetnek. Ezzel párhuzamosan – az e
jelentést alátámasztó külső vizsgálat keretében – számos tagállamban
helyszíni kutatás zajlott. Emellett 2012 során és 2013 elején számos európai
szintű egyeztetésre és találkozóra került sor: ·
A tagállami legfőbb ügyészségek, illetve a
nekik megfelelő, legfelsőbb bírói fórumok mellett működő
intézmények hálózata, Budapest, 2012. május 25–26. ·
Konferencia: Az Európai Ügyészségre vonatkozó
vitaindító tervezet? Luxembourg, 2012. június 13–15. A konferencián
szakemberek, valamint a tudományos élet, az uniós intézmények és a tagállamok
magas rangú képviselői találkoztak. ·
Reding alelnök egyeztető találkozója a
tagállamok legfőbb ügyészeivel és a legfőbb ügyészségek
vezetőivel, Brüsszel, 2012. június 26. A találkozó nyílt vitát tett
lehetővé az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével kapcsolatos konkrét
kérdéseket illetően. ·
2012. október 18-án a Bizottság egyeztető
találkozót szervezett az Eurojust lehetséges reformjához kapcsolódó kérdések
tárgyában, melynek során az Európai Ügyészség létrehozásához kapcsolódó
kérdéseket is megvitattak a tagállamok képviselőivel. A találkozó
általánosságban támogatta az Eurojust és az Európai Ügyészség közötti szoros
kapcsolat kialakítását. ·
A csalással foglalkozó ügyészek 10.
OLAF-konferenciája (Berlin, 2012. november 8–9.) lehetőséget kínált annak
átgondolására, hogy az Európai Ügyészséggel – létrehozását követően –
milyen módokon érintkezhetnének vele a nemzeti ügyészek. ·
A 2012. november 26-án védőügyvédek (az
Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsa [CCBE] és a Védőügyvédek Európai
Egyesülete [ECBA]) részvételével tartott informális egyeztetés áttekintette a
gyanúsítottak rendelkezésére álló eljárási biztosítékokat, és hasznos
ajánlásokat tett e tekintetben. ·
Az Európai Jogi Akadémia (ERA) 2013. január
17–18-i, „Az Európai Ügyészség (EPPO) felé” című szemináriuma. ·
Az európai büntetőpolitikával foglalkozó
bizottsági szakértői csoport találkozója, Brüsszel, 2013. január 23. ·
További egyeztető találkozó az ECBA és a CCBE
részvételével, Brüsszel, 2013. április 9. Emellett 2012 második felében és 2013 elején
számos kétoldalú egyeztető találkozó is lezajlott a tagállami
hatóságokkal. A Bizottság hatásvizsgálat keretében értékelte
a szakpolitikai alternatívákat, egyebek mellett egy külső tanulmányra
(JUST/2011/JPEN/FW/0030.A4. sz. egyedi szerződés) figyelemmel, amely több
választási lehetőséget tekintett át az Európai Ügyészség létrehozásával
kapcsolatban. A hatásvizsgálati elemzés szerint az jár a legtöbb előnnyel
és a legkevesebb költséggel, ha az Európai Ügyészség a nemzeti igazságügyi
rendszerekre támaszkodó, decentralizált és integrált uniós hivatalként jön
létre. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI 3.1. Jogalap A javaslat jogalapja a Szerződés 86.
cikke. E cikk (1) bekezdése szerint „[a]z Unió pénzügyi érdekeit sértő
bűncselekmények üldözésére a Tanács különleges jogalkotási eljárás
keretében elfogadott rendeletekben az Eurojustból Európai Ügyészséget hozhat
létre. A Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag
határoz”. Ugyanezen cikk (2) bekezdése a következőképpen határozza meg az
Európai Ügyészség feladatkörét: „Az Európai Ügyészség hatáskörrel rendelkezik –
adott esetben az Europollal együttműködve – az Unió pénzügyi érdekeit
sértő bűncselekmények tetteseinek és részeseinek felkutatására, velük
szemben a nyomozás lefolytatására és bíróság elé állításukra az (1) bekezdésben
előírt rendeletben meghatározottak szerint. Az ilyen bűncselekmények
vonatkozásában a tagállamok hatáskörrel rendelkező bíróságai előtt a
vádhatósági feladatokat az Európai Ügyészség látja el”. Végül a Szerződés
86. cikkének (3) bekezdése kijelöli a cikk alapján elfogadásra kerülő
rendeletek tárgyi hatályát: „Az (1) bekezdésben említett rendeletek
meghatározzák az Európai Ügyészség jogállását, feladatainak ellátására irányadó
feltételeket, a tevékenységét szabályozó eljárási szabályokat és a bizonyítékok
elfogadhatóságának szabályait, valamint a feladatai ellátása során végzett
eljárási cselekményeinek bíróság általi felülvizsgálatára vonatkozó
szabályokat”. 3.2. Szubszidiaritás és arányosság Az előirányzott intézkedés lényeges uniós
dimenziója miatt szükség van az uniós fellépésre. Az intézkedés magában
foglalja az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel
kapcsolatos nyomozási és vádemelési tevékenységek uniós szintű irányítását
és összehangolását, mely érdekek védelmére – az EUMSZ 310. cikkének (6)
bekezdése, valamint 325. cikke alapján – az Unió és a tagállamok egyaránt
kötelesek. A szubszidiaritás elvével összhangban ez a célkitűzés – léptéke
és hatásai miatt – csak uniós szinten valósítható meg. Mint az a
fentiekből kitűnik, a jelen helyzet – amikor az Unió pénzügyi
érdekeit sértő bűncselekmények üldözése kizárólag a tagállami
hatóságok kezében van – nem kielégítő, és nem elégséges az uniós
költségvetést károsító bűncselekmények elleni hatékony küzdelem céljának
megvalósításához. Az arányosság elvének megfelelően ez a
rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. Az egész javaslat
azon lehetőségek választásán alapul, amelyek a legkevesebb beavatkozással
járnak a tagállamok jogrendje és intézményi struktúrája számára. A javaslat
kulcselemeit – például a nyomozati cselekményekre alkalmazandó jog
megválasztását, a delegált ügyészek számát, az Európai Ügyészség decentralizált
jellegét és a bírósági felülvizsgálat rendszerét – úgy alakították ki, hogy a
javaslat ne lépje túl a fő célkitűzéseinek eléréséhez szükséges
mértéket. A csalás, valamint az Unió pénzügyi érdekeit
sértő egyéb bűncselekmények elleni fellépésre vonatkozó uniós
hatáskört egyértelműen biztosítja a Szerződés 86. és 325. cikke.
Mivel ez az uniós hatáskör nem kiegészíti a tagállamok hatáskörét, és annak
gyakorlása az Unió pénzügyi érdekeinek hatékonyabb védelme céljából szükségessé
vált, a javaslatcsomag megfelel a szubszidiaritás követelményének. 3.3. A javaslat fejezetenkénti
indokolása A javaslat fő célkitűzései a
következők: ·
Hozzájárulás az Unió pénzügyi érdekei védelmének
megerősítéséhez és a jog érvényesülésén alapuló térség
továbbfejlesztéséhez, valamint az uniós vállalkozások és polgárok uniós
intézményekbe vetett bizalmának növelése, az Európai Unió Alapjogi Chartájában
meghatározott valamennyi alapvető jog tiszteletben tartása mellett. ·
Az Unió pénzügyi érdekeit sértő
bűncselekményekkel kapcsolatos koherens európai nyomozási és vádemelési
rendszer kialakítása. ·
Az Unió pénzügyi érdekeit sértő
bűncselekmények ügyében történő nyomozások és vádemelések
hatékonyságának és eredményességének növelése. ·
A vádemelések, és ennek következtében az elítélések
számának növelése, valamint a csalárd módon megszerzett uniós források
hatékonyabb visszaszerzése. ·
Az illetékes európai és nemzeti hatóságok közötti
szoros együttműködés és hatékony információcsere biztosítása. ·
Az Unió pénzügyi érdekeit sértő
bűncselekmények elkövetésével szembeni visszatartó hatás növelése. 3.3.1. I. fejezet: Tárgy és
fogalommeghatározások Ez a fejezet meghatározza a rendelet tárgyát,
amely az Európai Ügyészség létrehozása. Emellett meghatározza a szövegben
használt bizonyos fogalmak – például „az Unió pénzügyi érdekei” fogalom –
jelentését. 3.3.2. II. fejezet: Általános
szabályok Ez a fejezet szabályozza az Európai Ügyészség
– mint nyomozási és vádemelési feladatokat ellátó, új uniós hivatal –
alapvető jellemzőit, jogállását és felépítését. Ennek keretében
konkrét szabályokat határoz meg az európai ügyész, helyettesei és a delegált
európai ügyészek kinevezésével és felmentésével kapcsolatban. Meghatározza az
Európai Ügyészség működésének alapelveit is. Az 1. szakasz (Az Európai Ügyészség jogállása,
szervezete és felépítése) tisztázza, hogy az Európai Ügyészség hogyan épül fel,
és milyen feladatok ellátását bízzák rá. A szöveg rendelkezik az Európai
Ügyészség mint jogi személyiséggel rendelkező, új uniós szerv
létrehozásáról és az Eurojusttal fennálló kapcsolatáról. Az alapvető
tulajdonságok között a szöveg utal az Európai Ügyészség függetlenségére és
elszámoltathatóságára, melyeknek biztosítaniuk kell, hogy az Európai Ügyészség mindennemű
illetéktelen befolyástól mentesen tudja ellátni feladatait és gyakorolni
hatásköreit. A szöveg tartalmazza az Európai Ügyészség felépítésének fő
jellemzőit is. A 2. szakasz (Az Európai Ügyészség tagjainak
kinevezése és felmentése) meghatározza az európai ügyész, valamint helyettesei
és alkalmazottaik kinevezésére és felmentésére vonatkozó eljárási szabályokat.
Az európai ügyész kinevezésére irányuló eljárás kialakításának módja garantálja
az európai ügyész függetlenségét és az uniós intézmények általi
elszámoltathatóságát, ugyanakkor a felmentésére irányuló eljárás az Európai
Unió Bíróságának hatáskörében marad. Az európai ügyész által kinevezett és
felmentett delegált európai ügyészek esetében az eljárás biztosítja a nemzeti
ügyészségi rendszerekbe való betagozódásukat. A 3. szakasz (Alapelvek) rögzíti az Európai
Ügyészség tevékenységére irányadó főbb jogelveket, köztük az Európai Unió
Alapjogi Chartájának való megfelelést, az arányosságot, a rendelet
végrehajtására alkalmazandó nemzeti jogot, az eljárási semlegességet, a
nyomozások jogszerűségét és gyorsaságát, valamint a tagállamok arra
vonatkozó kötelezettségét, hogy elősegítsék az Európai Ügyészség nyomozási
és vádemelési tevékenységeinek ellátását. A 4. szakasz (Az Európai Ügyészség hatásköre)
pontosan meghatározza, mely bűncselekmények tartoznak az Európai Ügyészség
hatáskörébe. Ezeket a bűncselekményeket az uniós jogot (a 2013/xx/EU
irányelvet) végrehajtó nemzeti jogra utalással kell meghatározni. A szöveg
különbséget tesz a bűncselekmények két kategóriája között: az első
automatikusan az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozik (12. cikk), a második
pedig (13. cikk) abban az esetben írja elő hatáskörének megállapítását, ha
bizonyos kapcsolat áll fenn az első kategóriába tartozó
bűncselekményekkel. A szakasz azt is meghatározza, hogy az Európai
Ügyészség hogyan fogja gyakorolni hatáskörét e bűncselekményekkel
kapcsolatban. 3.3.3. III. fejezet: A
nyomozásra, a vádemelésre és a bírósági eljárásra vonatkozó eljárási szabályok Ez a fejezet az Európai Ügyészség által
végzett nyomozási és vádemelési tevékenység alapvető jellemzőit
tartalmazza, köztük arra vonatkozó rendelkezéseket, hogy hogyan kell ezeket a
nemzeti bíróságoknak ellenőrizniük, milyen döntéseket hozhat az Európai
Ügyészség a nyomozás befejezését követően, hogyan látja el vádhatósági
feladatait, és hogyan használják fel a büntetőbíróságok előtt az
összegyűjtött bizonyítékokat. Az 1. szakasz (A nyomozás lefolytatása)
tartalmazza az Európai Ügyészség nyomozásaira vonatkozó általános szabályokat,
többek között azt illetően, hogy honnan származhatnak a felhasználható
információk, hogyan indítják meg és folytatják le a nyomozást, és az Európai
Ügyészség hogyan juthat további információkhoz különböző adatbázisokból
vagy a megkeresése alapján összegyűjtött adatokból. A 2. szakasz (Az információk feldolgozása) az
ügyviteli rendszer működését magyarázza el. A 3. szakasz (Nyomozati cselekmények)
meghatározza az Európai Ügyészség által elvégezhető egyedi nyomozati cselekmények
típusait és feltételeit. A szöveg nem szabályozza részletesen e cselekmények
mindegyikét, hanem a nemzeti jog alkalmazását írja elő. A 4. szakasz (A nyomozás befejezése és a
vádemelési jogkör) meghatározza azokat a különböző típusú döntéseket,
amelyeket az Európai Ügyészség a nyomozás végén hozhat, ideértve a vádirat
benyújtását és az eljárás megszüntetését. Az 5. szakasz (A bizonyítékok elfogadhatósága)
az Európai Ügyészség által összegyűjtött és a büntetőbíróság elé
terjesztett bizonyítékok elfogadhatóságát szabályozza. A 6. szakasz (Elkobzás) az Európai Ügyészség
általi vádemelés következtében a nemzeti bíróságok által elkobzott
vagyontárgyakról való rendelkezést szabályozza. 3.3.4. IV. fejezet: Eljárási
biztosítékok E fejezet szabályai a vonatkozó
előírásoknak, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának
megfelelő biztosítékokat nyújtanak az Európai Ügyészség eljárásai alatt
álló gyanúsítottak és az egyéb érdekeltek számára. A szabályok bizonyos jogok
tekintetében az uniós szabályozásra (a büntetőeljárásban érvényesülő
különböző eljárási jogokról szóló irányelvekre) utalnak, de emellett
meghatároznak egyéb, az uniós jog által eddig még nem szabályozott önálló
jogokat is. Ezek a szabályok tehát további védelmi réteget jelentenek a nemzeti
joghoz képest, így a gyanúsítottak és egyéb személyek közvetlenül uniós
szintű védelemben részesülhetnek. 3.3.5. V. fejezet: Bírósági
felülvizsgálat A Szerződés 86. cikkének (3) bekezdése
alapján az uniós jogalkotónak meg kell határoznia azokat a szabályokat, amelyek
az Európai Ügyészség által feladatai ellátása során végzett eljárási
cselekményeinek bíróság általi felülvizsgálatára vonatkoznak. Ez a
lehetőség az Európai Ügyészség – minden egyéb uniós szervtől és
ügynökségtől különböző – speciális jellegét tükrözi, amely miatt
különös szabályokra van szükség a bírósági felülvizsgálattal kapcsolatban. A Szerződés 86. cikkének (2) bekezdése
úgy rendelkezik, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkező bíróságai
előtt a vádhatósági feladatokat az Európai Ügyészség látja el. Az Európai
Ügyészség nyomozati cselekményei egy esetleges vádemeléshez is szorosan
kapcsolódnak, és elsősorban a tagállamok jogrendjében fognak hatást
kiváltani. Ezeket a legtöbb esetben a nemzeti bűnüldöző hatóságok
fogják elvégezni az Európai Ügyészség utasításai alapján, időnként egyúttal
a nemzeti bíróság engedélyének beszerzését követően. Az Európai Ügyészség
ezért olyan uniós szerv, amelynek cselekményei elsősorban a nemzeti
jogrendekben bírnak jelentőséggel. Ezért nyomozati és vádemelési
cselekményeinek bírósági felülvizsgálata szempontjából indokolt az Európai
Ügyészséget nemzeti hatóságként kezelni. Következésképpen a nemzeti bíróságokat
fel kell hatalmazni az Európai Ügyészség valamennyi megtámadható nyomozati és
vádemelési cselekményének bírósági felülvizsgálatára; az Unió bíróságait pedig
e cselekmények tekintetében nem indokolt közvetlen hatáskörrel felruházni a
Szerződés 263., 265. és 268. cikke alapján, mivel e cselekményeket a
bírósági felülvizsgálat szempontjából nem indokolt valamely uniós hivatal
cselekményeinek tekinteni. A Szerződés 267. cikke alapján a nemzeti
bíróságok előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulhatnak – illetve
bizonyos körülmények fennállása esetén kötelesek fordulni – az Európai Unió
Bíróságához az uniós jog olyan rendelkezéseinek értelmezésével vagy
érvényességével kapcsolatban, amelyek az Európai Ügyészség nyomozati és
vádemelési cselekményeinek bírósági felülvizsgálatával kapcsolatban
jelentőséggel bírnak. Ez e rendelet értelmezésére vonatkozó kérdésekre is
kiterjedhet. Mivel a bírósági felülvizsgálat szempontjából az Európai Ügyészség
nemzeti hatóságnak fog minősülni, a nemzeti bíróságok csak értelmezéssel
kapcsolatos kérdést utalhatnak majd a Bíróság elé az Európai Ügyészség
cselekményeivel kapcsolatban. Így az előzetes döntéshozatali eljárás
biztosítani fogja e rendelet egységes alkalmazását az egész Unióban, ugyanakkor
az Európai Ügyészség cselekményeinek érvényessége a nemzeti bíróságok
előtt, a nemzeti jog alapján lesz megtámadható. 3.3.6. VI. fejezet: Adatvédelem Ez a fejezet olyan adatvédelmi szabályokat
tartalmaz, amelyek az Európai Ügyészség vonatkozásában részletezik és
kiegészítik a személyes adatok uniós szervek általi feldolgozására vonatkozó
uniós jogszabályokat (különösen a személyes adatok közösségi intézmények és
szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének
védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000.
december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet). A személyes
adatok valamennyi, az Európai Ügyészség tevékenységeivel összefüggő
feldolgozásának felügyeletére az európai adatvédelmi biztos kap felhatalmazást. 3.3.7. VII. fejezet: Pénzügyi és
személyzeti rendelkezések E fejezet az Európai Ügyészség
költségvetésének és személyi állományának kezelésére vonatkozó rendelkezéseket
tartalmaz. A rendelkezések a vonatkozó uniós jogszabályokon alapulnak, azaz
költségvetési kérdésekben az Unió általános költségvetésére alkalmazandó
pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon
kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai
parlamenti és tanácsi rendeleten, személyzeti kérdésekben pedig a módosított
31/EGK rendeleten. 3.3.8. VIII. fejezet: Az Európai
Ügyészség és partnerei közötti kapcsolatokra vonatkozó rendelkezések Ez a fejezet szabályozza az Európai Ügyészség
és az uniós intézmények vagy egyéb szervek, valamint az unión kívüli
szereplők között fennálló kapcsolatokat. Külön szabályok vonatkoznak az
Európai Ügyészség és az Eurojust kapcsolatára, tekintettel az operatív tevékenységek,
az igazgatás és az irányítás terén közöttük fennálló speciális viszonyra. 3.3.9. IX. fejezet: Általános
rendelkezések Ezek a rendelkezések olyan intézményi
kérdésekkel foglalkoznak, amelyek valamennyi új uniós hivatal vagy ügynökség
létrehozásakor felmerülnek. Nagyban merítenek a decentralizált ügynökségekre
vonatkozó közös megközelítésből, de figyelembe veszik az Európai Ügyészség
különleges (igazságügyi) természetét is. A rendelkezések olyan kérdésekre
terjednek ki, mint a jogállás és a működési feltételek, nyelvi
rendelkezések, átláthatósági követelmények, valamint a csalás
megelőzésére, a minősített információk kezelésére, az igazgatási
megkeresésekre és a felelősségre vonatkozó szabályok. 3.3.10. X. fejezet: Záró
rendelkezések Ezek a rendelkezések a rendelet
végrehajtásával foglalkoznak, és rendelkeznek a végrehajtási rendelkezések, az
átmeneti rendelkezések és az igazgatási szabályok elfogadásáról, valamint a
hatálybalépésről. 4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK A javaslat a költséghatékonyságot tartja szem
előtt az uniós költségvetést illetően: az OLAF jelenlegi forrásainak
egy részét az Európai Ügyészség központi ügyintézési helyének kiépítésére
fogják felhasználni, amely az Eurojust igazgatási támogatására fog támaszkodni. Korlátozott mértékű többletköltségek fognak
felmerülni a delegált európai ügyészek tisztségével kapcsolatban, akik a
tagállamokban fognak működni, és szervesen az Európai Ügyészséghez fognak
tartozni. Tekintettel az uniós és nemzeti ügyészként betöltött kettős
jogállásukra, az uniós költségvetésből díjazást fognak kapni, és a
személyzeti szabályzat hatálya alá fognak tartozni. Mivel az Európai Ügyészség kialakításának
fázisa valószínűleg több évig fog tartani, a személyi állomány tagjai
fokozatosan fognak átkerülni az OLAF-tól az Európai Ügyészséghez. Az
áthelyezett alkalmazottak számának megfelelő személyi állomány, valamint a
finanszírozásukhoz szükséges forrásoknak megfelelő összeg levonásra kerül
a létszámtervből és az OLAF költségvetéséből. Az Európai Ügyészség a
teljes állományi létszám elérésekor fog teljesen működőképessé válni.
A teljes állományi létszám elérése 2023-ra várható 235 alkalmazottal;
ebből a létszámtervben szereplő álláshelyek száma 180, a külső
személyi állomány létszáma pedig 55. E személyi állomány mellett a 2023-ra becsült
költségek összege megközelítőleg 35 millió EUR. 2013/0255 (APP) Javaslat A TANÁCS RENDELETE az Európai Ügyészség létrehozásáról AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak
86. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti
parlamentek számára való megküldését követően, tekintettel az Európai Parlament
egyetértésére, az európai adatvédelmi biztossal való
konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) Az Unió és a tagállamok
egyaránt kötelesek védeni az Unió pénzügyi érdekeit a minden évben
jelentős anyagi károkat okozó bűncselekményekkel szemben. Jelenleg
azonban nem elégséges az e bűncselekmények tárgyában az illetékes nemzeti
hatóságok által folytatott nyomozási és vádemelési tevékenység. (2) Az Európai Ügyészség
létrehozását az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ)
irányozza elő a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló
térséggel összefüggésben. (3) A Szerződés kifejezetten
előírja, hogy az Európai Ügyészséget az Eurojustból kell létrehozni,
amiből az is következik, hogy e rendeletben meg kell határozni a két
hivatal között fennálló kapcsolatot. (4) A Szerződés szerint az
Európai Ügyészség feladata az Unió pénzügyi érdekeit sértő
bűncselekmények üldözése. (5) A szubszidiaritás elvének
megfelelően az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények
üldözése – léptéke és hatásai miatt – uniós szinten jobban megvalósítható. A
jelen helyzet – amikor az Unió pénzügyi érdekeit sértő
bűncselekmények üldözése kizárólag a tagállami hatóságok kezében van – nem
elégséges e cél megvalósításához. Mivel e rendelet célját, nevezetesen az
Európai Ügyészség létrehozását – a nemzeti bűnüldözési rendszereknek az Unió
pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények terén mutatkozó
töredezettségére tekintettel – a tagállamok nem tudják megvalósítani, és ezért
ez a cél az Európai Ügyészség e bűncselekmények üldözésére vonatkozó,
kizárólagos hatásköre révén uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az
Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás
elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. (6) Az Európai Unióról szóló
szerződés 5. cikkében meghatározott arányosság elvével összhangban ez a
rendelet nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket, és
biztosítja, hogy a tagállamok jogrendjére és intézményi struktúrájára gyakorolt
hatás a lehető legkisebb beavatkozással járjon. (7) Az Európai Ügyészséget az
Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elkövetőinek
felkutatására, velük szemben a nyomozás lefolytatására és bíróság elé
állításukra kell felhatalmazni. Ez független nyomozati és vádemelési jogköröket
igényel, ideértve a nyomozás lefolytatásának lehetőségét a határokon
átnyúló vagy összetett ügyekben. (8) Az Európai Ügyészség
szervezeti felépítésének is lehetővé kell tennie a gyors és hatékony
döntéshozatalt a nyomozási és vádemelési tevékenység során, függetlenül attól,
hogy az egy vagy több tagállamot érint-e. (9) Az Európai Ügyészség
nyomozásait főszabály szerint a tagállamokba delegált európai ügyészeknek
kell lefolytatniuk. A több tagállamot érintő vagy a különösen összetett
ügyekben a nyomozási és vádemelési tevékenység hatékonysága megkövetelheti,
hogy az európai ügyész a nemzeti bűnüldöző hatóságok utasítása révén
is gyakorolja hatásköreit. (10) Mivel az Európai Ügyészség
nyomozati és vádemelési jogköröket fog kapni, intézményi biztosítékokat kell
bevezetni függetlenségének, valamint az uniós intézmények általi elszámoltathatóságának
garantálása érdekében. (11) A szigorú elszámoltathatóság
kiegészíti az Európai Ügyészség e rendeletben biztosított függetlenségét és
jogköreit. Az európai ügyész teljes mértékben elszámoltatható az Európai
Ügyészség vezetőjeként fennálló kötelezettségeinek teljesítéséért, és ily
módon az uniós intézményekkel szemben átfogó intézményi elszámoltathatóság
terheli az Európai Ügyészség általános tevékenysége tekintetében.
Következésképpen bizonyos körülmények fennállása esetén – ideértve a súlyos kötelezettségszegést
– bármely uniós intézmény kezdeményezheti az Európai Unió Bíróságánál az
európai ügyész felmentését. Ennek az elszámoltathatóságnak olyan szigorú
bírósági felülvizsgálati rendszerrel kell párosulnia, amely alapján az Európai
Ügyészség csak előzetes bírói engedéllyel alkalmazhat nyomozási
kényszerintézkedéseket, és a büntetőbíróságnak ellenőriznie kell,
hogy a hozzá benyújtott bizonyítékok megfelelnek-e az Európai Unió Alapjogi
Chartájának. (12) Az Európai Ügyészség koherens
fellépése és következésképpen az Unió pénzügyi érdekeinek azonos szintű
védelme érdekében az Európai Ügyészség szervezeti felépítésének lehetővé
kell tennie az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó valamennyi nyomozási és
vádemelési tevékenység központi koordinációját és irányítását. Ezért az Európai
Ügyészségnek centralizált felépítésű szervnek kell lennie, ahol a
döntéseket az európai ügyész hozza meg. (13) A lehető legnagyobb
hatékonyság és legalacsonyabb költségszint biztosítása érdekében az Európai
Ügyészségnek tiszteletben kell tartania a decentralizáció elvét, és ennek
keretében főszabályként a tagállamokban működő, delegált európai
ügyészek útján kell ellátnia nyomozási és vádemelési tevékenységét. Az Európai
Ügyészségnek a nemzeti hatóságokra – köztük a rendőrségre – kell
támaszkodnia, különösen a kényszerintézkedések végrehajtása során. A lojális
együttműködés elve alapján valamennyi nemzeti hatóság és illetékes uniós
szerv – köztük az Europol, az Eurojust és az OLAF – köteles a lehető
legteljesebb mértékben együttműködni az Európai Ügyészséggel, és aktívan
támogatni nyomozási és vádemelési tevékenységének ellátását. (14) Az Európai Ügyészség operatív
tevékenységeit az európai ügyész utasítására és nevében a kijelölt, delegált
európai ügyészeknek vagy tagállami alkalmazottaiknak kell kifejteniük a
tagállamokban. Az európai ügyésznek és helyetteseinek rendelkezniük kell az e
rendeletben előírt feladataik elvégzéséhez szükséges személyi állománnyal.
Az Európai Ügyészséget oszthatatlannak kell tekinteni. (15) Az európai ügyész kinevezésére
irányuló eljárásnak biztosítania kell az európai ügyész függetlenségét,
legitimitását pedig az uniós intézményektől kell nyernie. Az európai
ügyész helyetteseit ugyanezen eljárással kell kinevezni. (16) A delegált európai ügyészek kinevezésére
irányuló eljárásnak biztosítania kell, hogy a delegált európai ügyészek az
Európai Ügyészség szerves részét képezzék, és hogy operatív és működési
szinten egyaránt betagozódjanak a nemzeti bűnüldözési és jogrendszerekbe. (17) Az Európai Unió Alapjogi
Chartája jelenti a közös alapot a gyanúsítottak azon jogainak védelme
tekintetében, amelyek a büntetőeljárásban a bírósági eljárás előtt,
illetve annak során érvényesülnek. Az Európai Ügyészség tevékenységeit minden
esetben e jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett kell végezni. (18) Nyomozás és vádemelési tevékenysége
során az Európai Ügyészségnek az arányosság, a pártatlanság és a gyanúsítottal
szembeni tisztességes eljárás elve alapján kell eljárnia. Ennek keretében
valamennyi bizonyítékot köteles felkutatni, a terhelő és a mentő
bizonyítékokat egyaránt. (19) Szükséges meghatározni az
Európai Ügyészség tevékenységeire alkalmazandó eljárási szabályokat. Mivel
aránytalan lenne, ha e rendelet részletes rendelkezéseket tartalmazna az
Európai Ügyészség nyomozási és vádemelési tevékenységének ellátásával
kapcsolatban, célszerű, hogy e rendelet csak felsorolja azon nyomozati cselekményeket,
amelyek elvégzésére az Európai Ügyészségnek szüksége lehet, a többi kérdést –
különösen a cselekmények foganatosításához kapcsolódó szabályokat – pedig
utalja a nemzeti jogok hatáskörébe. (20) A jogbiztonság, valamint az
Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel szembeni zéró
tolerancia biztosítása érdekében indokolt, hogy az Európai Ügyészség nyomozási
és vádemelési tevékenységei a büntetőjogi igény érvényesítésének
követelményén alapuljanak, mely szerint az Európai Ügyészségnek a hatáskörébe
tartozó valamennyi bűncselekmény ügyében nyomozást kell indítania és –
további feltételek teljesülése esetén – vádat kell emelnie. (21) Az Európai Ügyészség
hatáskörének az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekre kell
korlátozódnia. E hatáskörnek a több országot érintő, súlyos
bűncselekményekre történő bármilyen kiterjesztéséhez az Európai
Tanács egyhangú határozatát kell előírni. (22) Az Unió pénzügyi érdekeit
sértő bűncselekmények gyakran szorosan összekapcsolódnak más
bűncselekményekkel. Az eljárások hatékonysága, valamint a ne bis in
idem elv esetleges megsértésének megelőzése érdekében az Európai
Ügyészség hatáskörének ki kell terjednie azon bűncselekményekre is,
amelyek a nemzeti jog meghatározása szerint nem minősülnek az Unió
pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményeknek, ám tényállásuk azonos az
Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tényállásával, és elválaszthatatlanul
összekapcsolódik azzal. Amennyiben az ilyen vegyes ügyekben az Unió pénzügyi
érdekeit sértő bűncselekmény a meghatározó, úgy az Európai Ügyészség
hatáskörét az érintett tagállam illetékes hatóságaival folytatott konzultációt követően
kell gyakorolni. A bűncselekmény meghatározó voltát olyan szempontok
alapján kell megállapítani, mint a bűncselekmény uniós költségvetésre és
nemzeti költségvetésekre gyakorolt pénzügyi hatása, a sértettek száma vagy a
bűncselekmény súlyához kapcsolódó egyéb körülmények, illetve az
alkalmazandó büntetések. (23) Az Unió pénzügyi érdekeit
sértő bűncselekményekkel kapcsolatos európai ügyészségi hatáskörnek
elsőbbséget kell élveznie a nemzeti joghatósági igényekkel szemben, hogy
az Európai Ügyészség biztosítani tudja a nyomozási és vádemelési tevékenységek
összhangját és elláthassa azok uniós szintű irányítását. Indokolt, hogy e
bűncselekmények ügyében a tagállami hatóságok csak az Európai Ügyészség
megkeresésére járjanak el, kivéve, ha sürgős intézkedésre van szükség. (24) Mivel az Európai Ügyészségnek
a nemzeti bíróságok előtt kell vádat emelnie, hatáskörét a tagállamok azon
büntetőjogi szabályaira történő utalással kell meghatározni, amely a
vonatkozó uniós szabályozás – különösen a [2013/xx/EU irányelv[3]] – nemzeti jogrendszeren belüli
végrehatása keretében bűncselekménynek nyilvánítja az Unió pénzügyi
érdekeit sértő cselekményeket vagy mulasztásokat, és meghatározza az
alkalmazandó büntetéseket. (25) Az Európai Ügyészségnek a
lehető legszélesebb körben kell gyakorolnia hatáskörét, hogy nyomozási és
vádemelési tevékenysége kiterjedhessen a tagállamok területén kívül elkövetett
bűncselekményekre is. Ezért hatáskörének gyakorlását összhangba kell hozni
a [2013/xx/EU irányelv] szerinti szabályokkal. (26) Mivel az Európai Ügyészség
kizárólagos hatáskörébe tartozik az Unió pénzügyi érdekeit sértő
bűncselekmények ügyében történő eljárás, az általa a tagállamok
területén lefolytatott nyomozások végzését meg kell könnyíteniük az illetékes
nemzeti hatóságoknak és az érintett uniós szerveknek (ideértve az Eurojustot,
az Europolt és az OLAF-ot), mégpedig a bűncselekmény gyanújának az Európai
Ügyészséghez történt bejelentésétől kezdve mindaddig, amíg az Európai
Ügyészség eldönti, hogy vádat emel-e vagy más módon rendelkezik az ügyről. (27) A tagállamok nemzeti
hatóságainak, továbbá valamennyi uniós intézménynek, szervnek és hivatalnak
követnie kell a meglévő jelentéstételi eljárásokat, és hatékony
mechanizmusokat kell működtetnie a hozzájuk beérkezett állítások
előzetes értékelésére annak érdekében, hogy maradéktalanul teljesíthessék
az Európai Ügyészség irányában fennálló tájékoztatási kötelezettségüket,
amennyiben a hatáskörébe tartozó bűncselekmény gyanúját észlelik. Az uniós
intézmények, szervek és hivatalok e célból igénybe vehetik az OLAF-ot. (28) Az Unió pénzügyi érdekeit
sértő bűncselekmények ügyében végzett nyomozási és vádemelési tevékenység
hatékonyságához elengedhetetlen, hogy az Európai Ügyészség az egész Unióban a
nyomozati cselekmények átfogó rendszerét használhassa fel a bizonyítékok
összegyűjtésére, figyelemmel ugyanakkor az arányosság elvére, és bizonyos
nyomozati cselekmények esetében a bírói engedély beszerzésének szükségességére
is. E cselekményeknek az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó
bűncselekményekkel kapcsolatban, az Európai Ügyészség nyomozási és
vádemelési tevékenységének ellátása érdekében kell elvégezhetőnek lenniük.
Ha az Európai Ügyészség vagy annak megkeresése alapján az illetékes igazságügyi
hatóság elrendelte e cselekmények elvégzését, akkor azokat a nemzeti jognak
megfelelően kell végrehajtani. Emellett az Európai Ügyészségnek hozzá kell
férnie az összes vonatkozó adatforráshoz, köztük állami és magánjellegű
nyilvántartásokhoz is. (29) Az e rendelet által
előírt nyomozati cselekményeket az e rendeletben foglalt feltételekkel
összhangban – így a nyomozás során alkalmazható bizonyos kényszerintézkedések
esetében a bírói engedély beszerzésének szükségességére tekintettel – kell
alkalmazni. Egyéb nyomozati cselekmények esetében akkor lehet szükség bírói
engedélyre, ha a nyomozati cselekmény elvégzésének helye szerinti tagállam
nemzeti joga ezt előírja. Az arányosság és a szükségesség általános
követelményét kell alkalmazni e cselekmények Európai Ügyészség általi
elrendelésére, valamint e rendelet alapján az illetékes nemzeti igazságügyi
hatóság általi engedélyezésükre. (30) A Szerződés 86. cikke
szerint az Európai Ügyészség ellátja a vádhatósági feladatokat, ami magában
foglalja a gyanúsított elleni vádemelésről szóló döntés meghozatalát és a
joghatóság megválasztását. A bűnüldözési politika egységességének
biztosítása érdekében a gyanúsítottal szembeni vádemelésről szóló döntést
az európai ügyésznek kell meghoznia. Az európai ügyésznek átlátható
szempontrendszer alapján kell kiválasztania a bírósági eljárás joghatóságát. (31) Figyelemmel a büntetőjogi
igény érvényesítésének követelményére, az Európai Ügyészség nyomozásainak
rendszerint vádemeléshez kell vezetniük az illetékes nemzeti bíróságok
előtt, amennyiben meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre, és
a vádemelésnek nincs jogi akadálya. Ilyen bizonyítékok hiányában, illetve
amennyiben a szükséges bizonyítékokat a bírósági eljárás során nagy
valószínűséggel nem tudnák bemutatni, az eljárás megszüntethető.
Emellett az Európai Ügyészség számára akkor is lehetőséget kell
biztosítani az eljárás megszüntetésére, ha a bűncselekmény kisebb súlyú.
Ha ezen okokból nem kerül sor az eljárás megszüntetésére, de a vádemelés sem
indokolt, az Európai Ügyészség számára lehetőséget kell biztosítani arra,
hogy amennyiben ez a megfelelő igazságszolgáltatás érdekeit szolgálná,
felajánlja a gyanúsítottnak a büntetőjogi igény érvényesítéséről való
lemondást. A büntetőjogi igény érvényesítéséről való lemondásra és a
kiszabandó pénzbüntetés kiszámítására vonatkozó pontos szabályokat az Európai
Ügyészség igazgatási szabályzatában kell meghatározni. Ha egy ügy e rendelet
alapján a büntetőjogi igény érvényesítéséről való lemondással zárul,
ez nem érintheti az igazgatási intézkedések illetékes hatóságok általi
alkalmazását mindaddig, amíg ezek az intézkedések nem büntetőjogi szankciónak
megfelelő büntetést jelentenek. (32) Az Európai Ügyészség által a
büntetőbíróságnak bemutatott bizonyítékokat elfogadható bizonyítékként
kell elismerni, és ezért vélelmezni kell róluk, hogy megfelelnek a
büntetőbíróság helye szerinti tagállam nemzeti joga alapján a
bizonyítékokra vonatkozó valamennyi követelménynek, feltéve, hogy a bíróság úgy
véli, hogy az adott bizonyítékok megfelelnek a tisztességes eljárás
követelményének és tiszteletben tartják a gyanúsítottnak az Európai Unió
Alapjogi Chartájából eredő, védelemhez való jogait. A büntetőbíróság
nem nyilváníthatja elfogadhatatlannak az Európai Ügyészség által bemutatott
bizonyítékokat azon az alapon, hogy az adott típusba tartozó bizonyítékok
összegyűjtésére vonatkozó, a bíróságra irányadó nemzeti jogszabályok
szerinti feltételek és szabályok különbözőek. (33) E rendelet tiszteletben tartja
az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája által
elismert elveket. Így különösen megköveteli, hogy az Európai Ügyészség
tiszteletben tartsa a Charta 47. és 48. cikkében rögzített, a tisztességes
eljáráshoz és a védelemhez való jogot, valamint az ártatlanság vélelmét. A
Charta 50. cikke, amely szerint ugyanazon bűncselekményért senki sem
vonható büntetőeljárás alá és büntetőeljárás során nem büntethető
(ne bis in idem), biztosítja, hogy az Európai Ügyészség vádemelési
tevékenysége ne teremtsen kétszeres fenyegetettséget. Az Európai Ügyészség
tevékenységeit tehát e jogok maradéktalan tiszteletben tartásával kell
elvégezni, és a rendeletet is ennek megfelelően kell alkalmazni és
értelmezni. (34) A Szerződés 82. cikkének
(2) bekezdése megengedi, hogy az Unió szabályozási minimumokat állapítson meg a
személyek büntetőeljárásban érvényesülő jogairól, a védelemhez való
jogok és a tisztességes eljárás követelménye tiszteletben tartásának
biztosítása érdekében. Noha az Unió már jelentős terjedelmű
joganyagot fogadott el, e jogok közül néhányat még nem harmonizáltak az uniós
jog alapján. E jogokat illetően e rendeletnek olyan szabályokat kell
meghatároznia, amelyek kizárólag e rendelet alkalmazásában érvényesülnek. (35) A nemzeti jogok által
végrehajtott, vonatkozó uniós jogszabályok – például a büntetőeljárás
során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló,
2010. október 20-i 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[4], a büntetőeljárás során a
tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelv[5],
valamint [a büntetőeljárás során ügyvédi segítség igénybevételéhez való
jogról, valamint a letartóztatást követő kommunikációhoz való jogról
szóló, 2013. xxxx xx-i 2013/xx/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv] –
által már szabályozott, védelemhez való jogoknak az Európai Ügyészség
tevékenysége során is érvényesülniük kell. E jogokat minden olyan gyanúsított
számára biztosítani kell, akikkel szemben az Európai Ügyészség nyomozást indít. (36) A Szerződés 86. cikkének
(3) bekezdése alapján az uniós jogalkotó meghatározhatja az Európai Ügyészség
feladatai ellátása során végzett eljárási cselekmények bíróság általi
felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat. E jogalkotó számára biztosított
hatáskör az Európai Ügyészség – minden egyéb uniós szervtől és
ügynökségtől különböző – speciális jellegét tükrözi, amely miatt
különös szabályokra van szükség a bírósági felülvizsgálatot illetően. (37) A Szerződés 86. cikkének
(2) bekezdése előírja, hogy a tagállamok hatáskörrel rendelkező
bíróságai előtt a vádhatósági feladatokat az Európai Ügyészség látja el.
Az Európai Ügyészség által a nyomozásai során végzett cselekmények szorosan
összekapcsolódnak az abból esetlegesen következő vádemeléssel, és a
tagállamok jogrendjében váltanak ki hatást. Ezeket a legtöbb esetben a nemzeti
bűnüldöző hatóságok fogják elvégezni az Európai Ügyészség utasításai
alapján, időnként a nemzeti bíróság engedélyének beszerzését
követően. Ezért nyomozati és vádemelési cselekményeinek bírósági
felülvizsgálata szempontjából indokolt az Európai Ügyészséget nemzeti
hatóságként kezelni. Következésképpen a nemzeti bíróságokat fel kell hatalmazni
az Európai Ügyészség valamennyi megtámadható nyomozati és vádemelési
cselekményének bírósági felülvizsgálatára, az Európai Unió Bíróságát pedig nem
indokolt közvetlen hatáskörrel felruházni e cselekmények tekintetében a
Szerződés 263., 265. és 268. cikke alapján, mivel e cselekményeket a
bírósági felülvizsgálat szempontjából nem indokolt valamely uniós szerv
cselekményeinek tekinteni. (38) A Szerződés 267. cikke
alapján a nemzeti bíróságok előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel
fordulhatnak, illetve bizonyos körülmények fennállása esetén kötelesek fordulni
az Európai Unió Bíróságához az uniós jog olyan rendelkezéseinek – köztük e
rendeletnek – értelmezésével vagy érvényességével kapcsolatban, amelyek az
Európai Ügyészség nyomozati és vádemelési cselekményeinek bírósági
felülvizsgálatával kapcsolatban jelentőséggel bírnak. Nem indokolt, hogy a
nemzeti bíróságok kérdést utalhassanak a Bíróság elé az Európai Ügyészség
cselekményeinek érvényességével kapcsolatban, mivel e cselekmények a bírósági felülvizsgálat
szempontjából nem tekintendők valamely uniós szerv cselekményeinek. (39) Azt is egyértelművé kell
tenni, hogy az e rendelet alapján alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezések
értelmezésével kapcsolatos kérdésekkel kizárólag a nemzeti bíróságoknak kell
foglalkozniuk. Következésképpen ezek a bíróságok nem utalhatnak kérdéseket a
Bírósághoz azon nemzeti jog értelmezésével kapcsolatban, amelyre e rendelet
utal. (40) Mivel a Szerződés
előírja, hogy az Európai Ügyészséget az Eurojustból kell létrehozni, a két
szervnek szervezeti, működési és igazgatási szempontból is együtt kell
léteznie és működnie, és ki kell egymást egészítenie. (41) Az Európai Ügyészségnek más
uniós intézményekkel és ügynökségekkel is szorosan együtt kell működnie az
e rendelet alapján fennálló feladatai ellátásának megkönnyítése érdekében, és
szükség esetén formális, részletes szabályokat kell megalkotnia az
információcserével és az együttműködéssel kapcsolatban. Az Europollal és
az OLAF-fal folytatott együttműködésnek különös jelentőséggel kell
bírnia a felesleges munkavégzés elkerülése érdekében, valamint azért, hogy az
Európai Ügyészség megszerezhesse e két szerv rendelkezésére álló releváns
információkat és meghatározott nyomozások során felhasználhassa az általuk
végzett elemzések eredményeit. (42) A személyes adatok közösségi
intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének
védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000.
december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletet[6] kell alkalmazni a személyes
adatok Európai Ügyészség általi feldolgozására. Ez az Európai Ügyészség
céljaihoz, feladataihoz és személyi állományának tagjaihoz kapcsolódó személyes
adatok, valamint a birtokában lévő, adminisztratív jellegű személyes
adatok feldolgozását érinti. Az európai adatvédelmi biztosnak felügyelnie kell
a személyes adatok Európai Ügyészség általi feldolgozását. A 45/2001/EK
rendeletben rögzített elveket szükség esetén részletezni kell és ki kell
egészíteni a műveleti vonatkozású személyes adatok Európai Ügyészség
általi feldolgozását illetően. Amennyiben az Európai Ügyészség a
Szerződés 218. cikke szerint megkötött nemzetközi megállapodás alapján
műveleti vonatkozású személyes adatokat továbbít egy harmadik ország
hatóságának, egy nemzetközi szervezetnek vagy az Interpolnak, úgy az egyének
magánéletének, valamint alapvető jogainak és szabadságainak védelmével
kapcsolatos, megfelelő biztosítékoknak kell garantálniuk az e rendeletben
foglalt adatvédelmi feltételeknek való megfelelést. (43) [A személyes adatok
feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok
szabad áramlásáról szóló 2013/xx/EU irányelv] alkalmazandó, ha az illetékes
tagállami hatóságok a bűncselekmények megelőzése, kivizsgálása,
felderítése vagy büntetőeljárás lefolytatása, vagy a büntetőjogi
szankciók végrehajtása céljából dolgozzák fel a személyes adatokat. (44) Az Európai Ügyészség
adatfeldolgozási rendszerének az Eurojust ügyviteli rendszerén kell alapulnia,
de ideiglenes munkafájljait egy nyomozás megindításától kezdve ügyiratoknak
kell tekinteni. (45) Az Európai Ügyészség pénzügyi,
költségvetési és személyzeti rendszerének követnie kell a 966/2012/EU, Euratom
európai parlamenti és tanácsi rendelet[7]
208. cikkében említett szervekre alkalmazandó, vonatkozó uniós
előírásokat; ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy az Európai
Ügyészség uniós szintű nyomozási és vádemelési tevékenység ellátására
vonatkozó hatásköre egyedülálló. Az Európai Ügyészség számára éves
jelentéstételi kötelezettséget kell előírni. (46) Az uniós ügynökségekre
alkalmazandó, általános átláthatósági szabályoknak vonatkozniuk kell az Európai
Ügyészségre is, de csak az igazgatási feladatok tekintetében, hogy operatív
munkája során semmilyen módon ne merüljön fel a titoktartási kötelezettség megsértésének
veszélye. Hasonlóképpen, az európai ombudsman által végzett igazgatási
vizsgálatok során is tiszteletben kell tartani az Európai Ügyészséget
terhelő titoktartási kötelezettséget. (47) Az Európai Unióról szóló
szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló
szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a
szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében
fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikke értelmében e
tagállamok bejelentették, hogy [nem kívánnak részt venni] [részt kívánnak
venni] e rendelet elfogadásában és alkalmazásában. (48) Az Európai Unióról szóló
szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló
szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1.
és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá
nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. (49) A tagállamok állam-, illetve
kormányfői szinten 2003. december 13-án Brüsszelben ülésező
képviselői meghatározták az Európai Ügyészség székhelyét, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: I. FEJEZET
TÁRGY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 1. cikk
Tárgy Ez a rendelet létrehozza az
Európai Ügyészséget és meghatározza a működésére vonatkozó szabályokat. 2. cikk
Fogalommeghatározások E rendelet alkalmazásában: a) „személy”: minden természetes vagy
jogi személy; b) „az Unió pénzügyi érdekeit
sértő bűncselekmények”: a nemzeti jog által végrehajtott 2013/xx/EU
irányelvben meghatározott bűncselekmények; c) „az Unió pénzügyi érdekei”: az uniós
költségvetés, valamint a Szerződések alapján létrehozott intézmények,
szervek és hivatalok költségvetése, továbbá az általuk kezelt és felügyelt
költségvetések alá tartozó, illetve ezek révén megszerzett vagy ezek részére
teljesítendő valamennyi bevétel, kiadás és eszköz; d) „adminisztratív jellegű személyes
adatok”: a műveleti vonatkozású személyes adatok kivételével az Európai
Ügyészség által feldolgozott valamennyi személyes adat; e) „műveleti vonatkozású személyes
adatok”: a 37. cikkben megállapított célkitűzések elérése céljából az
Európai Ügyészség által feldolgozott valamennyi személyes adat. II. FEJEZET
ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK 1. szakasz
Az Európai Ügyészség jogállása, szervezete és felépítése 3. cikk
Létrehozás (1) Létrejön az Európai Ügyészség, az
Unió decentralizált felépítésű szerve. (2) Az Európai Ügyészség jogi személy. (3) Az Európai Ügyészség az 57. cikknek
megfelelően együttműködik az Eurojusttal, és igénybe veszi annak
igazgatási támogatását. 4. cikk
Feladatok (1) Az Európai Ügyészség feladata az
Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözése. (2) Az Európai Ügyészség hatáskörrel
rendelkezik az (1) bekezdésben említett bűncselekmények tetteseinek és
részeseinek felkutatására, velük szemben a nyomozás lefolytatására és bíróság
elé állításukra. E tekintetben az Európai Ügyészség nyomozásokat irányít és
felügyel, és vádemelési cselekményeket végez, ideértve az eljárás
megszüntetését is. (3) A tagállamok hatáskörrel
rendelkező bíróságai előtt a vádhatósági feladatokat az Európai
Ügyészség látja el az (1) bekezdésben említett bűncselekmények
tekintetében, a vádirat benyújtására és – az ügy végleges lezárásáig –
valamennyi jogorvoslatra is kiterjedően. 5. cikk
Függetlenség és
elszámoltathatóság (1) Az Európai Ügyészség független. (2) Az Európai Ügyészség – így az
európai ügyész, annak helyettesei és a hozzájuk tartozó személyi állomány,
valamint a delegált európai ügyészek és a hozzájuk tartozó nemzeti személyi
állomány – feladatainak ellátása során semmilyen személytől, uniós
tagállamtól, intézménytől, szervtől vagy hivataltól nem kérhet és nem
fogadhat el utasítást. Az uniós intézmények, szervek, hivatalok és tagállamok
tiszteletben tartják az Európai Ügyészség függetlenségét, és nem kísérelnek meg
befolyást gyakorolni rá feladatainak ellátása tekintetében. (3) Az Európai Ügyészség általános
tevékenységéért az európai ügyész tartozik elszámolással az Európai
Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak, elsősorban a 70.
cikk szerinti éves jelentéstétel útján. 6. cikk
Az Európai Ügyészség
felépítése és szervezete (1) Az Európai Ügyészség a következőkből
épül fel: az európai ügyész, az európai ügyész helyettesei, az e rendelet
szerinti feladataik ellátásában őket támogató személyi állomány, valamint
a tagállamokban működő delegált európai ügyészek. (2) Az Európai Ügyészség élén az európai
ügyész áll, aki irányítja az Európai Ügyészség tevékenységét és szervezi
munkáját. Az európai ügyész munkáját négy helyettes segíti. (3) A helyettesek az európai ügyészt
valamennyi feladata ellátása során segítik, és a 72. cikk d) pontja alapján
elfogadott szabályoknak megfelelően távollétében vagy akadályoztatása
esetén helyettesítik őt. Az egyik helyettes felelős a költségvetés
végrehajtásáért. (4) Az Európai Ügyészség nyomozási és
vádemelési tevékenységét az európai ügyész irányítása és felügyelete alatt a
delegált európai ügyészek hajtják végre. Ha az a nyomozás vagy a vádemelés
érdekében szükségesnek mutatkozik, az európai ügyész a 18. cikk (5)
bekezdésének megfelelően közvetlenül is gyakorolhatja hatáskörét. (5) Minden tagállamban legalább egy
delegált európai ügyész működik, akik szervesen az Európai Ügyészséghez
tartoznak. A delegált európai ügyészek az európai ügyész kizárólagos irányítása
alatt járnak el, és csak az ő utasításait, iránymutatásait és döntéseit
követik az eléjük utalt nyomozási és vádemelési feladatok ellátása során. Az e
rendelet alapján fennálló feladatkörükben történő eljárás során teljes
mértékben függetlenek a nemzeti ügyészségi szervektől, és azokkal
kapcsolatban semmilyen kötelezettségük nincs. (6) A delegált európai ügyészek nemzeti
ügyészi feladatkörüket is elláthatják. Feladatköri összeütközés esetén a
delegált európai ügyészek értesítik az európai ügyészt, aki az illetékes
nemzeti vádhatóságokkal folytatott konzultációt követően, az Európai
Ügyészség nyomozási és vádemelési tevékenységének ellátása érdekében
utasíthatja őket, hogy az e rendeletből eredő feladataikat
helyezzék előtérbe. Ilyenkor az európai ügyész azonnal tájékoztatja
erről az illetékes nemzeti vádhatóságokat. (7) Az európai ügyész, a delegált
európai ügyészek, az Európai Ügyészség személyi állományának bármely tagja vagy
az Európai Ügyészség nevében eljáró bármely más személy feladatai ellátása
során végzett cselekményét az Európai Ügyészség cselekményének kell tekinteni.
Az európai ügyész képviseli az Európai Ügyészséget az uniós intézményekkel, a
tagállamokkal és harmadik felekkel szemben. (8) Ha az nyomozás vagy vádemelés érdekében
szükséges, az európai ügyész átmenetileg forrásokat és alkalmazottakat
csoportosíthat át a delegált európai ügyészekhez. 7. cikk
Az Európai Ügyészség
belső eljárási szabályzata (1) Az Európai Ügyészség belső
eljárási szabályzatát az európai ügyész, négy helyettese és öt olyan delegált
európai ügyész határozatával fogadják el, akiket az európai ügyész választ ki
egy szigorú egyenjogúságon alapuló, a tagállamok teljes demográfiai és
földrajzi spektrumának megjelenítését lehetővé tevő rotációs rendszer
szerint. A határozatot egyszerű többséggel hozzák; minden tagnak egy
szavazata van. Szavazategyenlőség esetén az európai ügyész szavazata dönt. (2) A belső eljárási szabályzat
rendezi az Európai Ügyészség munkaszervezését, és általános szabályokat
tartalmaz az ügyek elosztására vonatkozóan. 2. szakasz
Az Európai Ügyészség tagjainak kinevezése és felmentése 8. cikk
Az európai ügyész kinevezése
és felmentése (1) Az európai ügyészt az Európai
Parlament hozzájárulásával a Tanács nevezi ki nyolc éves, nem megújítható
időtartamra. A Tanács egyszerű többséggel határoz. (2) Az európai ügyészt olyan személyek
közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik
felsőbb bírói tisztségbe történő kinevezéshez előírt
képesítéssel, valamint jelentős ügyészi tapasztalattal rendelkeznek. (3) A kiválasztást nyilvános felhívás
alapján kell elvégezni, amelyet közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában;
ezt követően a Bizottság összeállítja az előválogatott jelöltek
listáját, és benyújtja azt az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz. Az
előválogatott jelöltek listájának benyújtása előtt a Bizottság kikéri
az általa létrehozott, héttagú testület véleményét, amelynek tagjait – akiknek
egyikére az Európai Parlament tesz javaslatot – az Európai Unió Bíróságának
korábbi tagjai, a nemzeti legfelsőbb bíróságok és a nemzeti ügyészségek
tagjai és/vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogászok közül választják
ki; a testület munkájában megfigyelőként az Eurojust elnöke is részt vesz. (4) Ha az európai ügyész már nem felel
meg a feladatai ellátása kapcsán előírt feltételeknek vagy ha súlyos
kötelezettségszegést követett el, az Európai Unió Bírósága – az Európai
Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérelmére – felmentheti tisztségéből. 9. cikk
Az európai ügyész
helyetteseinek kinevezése és felmentése (1) Az európai ügyész helyetteseit a 8.
cikk (1) bekezdésében meghatározott szabályok szerint nevezik ki. (2) Az európai ügyész helyetteseit olyan
személyek közül választják ki, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és
akik felsőbb bírói tisztségbe történő kinevezéshez előírt
képesítéssel, valamint jelentős ügyészi tapasztalattal rendelkeznek. (3) A kiválasztást nyilvános felhívás
alapján kell elvégezni, amelyet közzé kell tenni a Hivatalos Lapban; ezt
követően az Európai Bizottság az európai ügyésszel egyetértésben
összeállítja az előválogatott jelöltek – a tagállamok teljes demográfiai
és földrajzi spektrumának megjelenítését lehetővé tevő – listáját, és
benyújtja azt az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz. (4) A helyettesek az európai ügyész
kezdeményezésére, a 8. cikk (4) bekezdésében meghatározott szabályok szerint
menthetők fel. 10. cikk
A delegált európai ügyészek
kinevezése és felmentése (1) A delegált európai ügyészeket az
európai ügyész nevezi ki egy legalább három – a (2) bekezdésben meghatározott
követelményeknek megfelelő – jelöltet tartalmazó, az érintett tagállam(ok)
által benyújtott listáról. A delegált európai ügyészeket ötéves, megújítható
időtartamra nevezik ki. (2) A delegált európai ügyészek
felsőbb bírói tisztségbe történő kinevezéshez előírt
képesítéssel, valamint jelentős ügyészi tapasztalattal rendelkeznek.
Függetlenségükhöz nem férhet kétség. A tagállamok a nemzeti jog szerint
ügyésznek nevezik ki a delegált európai ügyészt, ha a delegált európai ügyésszé
történt kinevezésekor még nem rendelkezett ezzel a tisztséggel. (3) A delegált európai ügyészeket az
európai ügyész felmentheti, ha már nem felelnek meg a (2) bekezdésben foglalt
követelményeknek vagy a feladataik teljesítéséhez előírt feltételeknek,
vagy súlyos kötelességszegést követtek el. Amíg a delegált európai ügyészek az
Európai Ügyészség nevében látják el feladataikat, az európai ügyész
hozzájárulása nélkül az illetékes nemzeti hatóságok nem menthetik fel őket
nemzeti ügyészi tisztségükből. 3. szakasz
Alapelvek 11. cikk
Az Európai Ügyészség
tevékenységére vonatkozó alapelvek (1) Az Európai Ügyészség gondoskodik
arról, hogy tevékenysége során tiszteletben tartsa az Európai Unió Alapjogi
Chartájában meghatározott jogokat. (2) Az Európai Ügyészség cselekményeire
a 26. cikk (3) bekezdésében említett arányosság elve alkalmazandó. (3) Az Európai Ügyészség nyomozási és
vádemelési tevékenységét e rendelet szabályozza. A nemzeti jog annyiban
alkalmazandó, amennyiben e rendelet egy adott kérdést nem szabályoz. Az
alkalmazandó nemzeti jog azon tagállam joga, amelyben a nyomozási vagy
vádemelési tevékenységet végzik. Ha egy kérdést a nemzeti jog és e rendelet is
szabályoz, akkor utóbbit kell alkalmazni. (4) Az Európai Ügyészség kizárólagos
hatáskörébe tartozik az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények
ügyében történő nyomozási és vádemelési tevékenység. (5) Az Európai Ügyészség pártatlanul jár
el az általa folytatott nyomozások során, és valamennyi vonatkozó –
terhelő és mentő – bizonyítékot felkutat. (6) Az Európai Ügyészség indokolatlan
késedelem nélkül nyomozást indít, és biztosítja a nyomozási és vádemelési
feladatok gyors elvégzését. (7) A tagállamok illetékes hatóságai az
Európai Ügyészség kérelmére aktívan segítik és támogatják az Európai Ügyészség nyomozási
és vádemelési tevékenységeit, és tartózkodnak minden olyan cselekménytől,
szabályozástól vagy eljárástól, amely ezek előrehaladását késleltetheti
vagy akadályozhatja. 4. szakasz
Az Európai Ügyészség hatásköre 12. cikk
Az Európai Ügyészség
hatáskörébe tartozó bűncselekmények Az Európai Ügyészség a nemzeti jog által
végrehajtott 2013/xx/EU irányelvben meghatározott, az Unió pénzügyi érdekeit
sértő bűncselekmények ügyében rendelkezik hatáskörrel. 13. cikk
Járulékos hatáskör (1) Amennyiben a 12. cikkben említett
bűncselekmények elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a 12. cikkben
említettektől eltérő bűncselekményekkel, és ezek ügyében a közös
nyomozási és vádemelési tevékenység a hatékony igazságszolgáltatás érdekében
áll, úgy az Európai Ügyészség hatáskörrel rendelkezik ezen egyéb
bűncselekmények ügyében is, feltéve, hogy a 12. cikkben említett
bűncselekmények a meghatározóak, az egyéb bűncselekmények pedig velük
azonos tényeken alapulnak. Ha ezek a feltételek nem
teljesülnek, az egyéb bűncselekmények ügyében joghatósággal
rendelkező tagállam joghatósággal rendelkezik a 12. cikkben említett
bűncselekmények ügyében is. (2) Az Európai Ügyészség és a nemzeti
vádhatóságok konzultálnak egymással annak meghatározása érdekében, hogy az (1)
bekezdés alapján melyik hatóságnak van hatásköre az ügyben. Ha az a hatáskör
meghatározásának megkönnyítéséhez szükséges, az Eurojust az 57. cikknek megfelelően
bevonható az eljárásba. (3) Ha az Európai Ügyészség és a nemzeti
vádhatóságok között nincs egyetértés az (1) bekezdés szerinti hatáskör
kérdésében, a nemzeti szintű vádhatósági hatáskörelosztásra hatáskörrel
rendelkező nemzeti igazságügyi hatóság határoz a járulékos hatáskör
kérdésében. (4) A hatáskörök e cikk szerinti
meghatározása tárgyában bírósági felülvizsgálatnak nincs helye. 14. cikk
Az Európai Ügyészség
hatáskörének gyakorlása Az Európai Ügyészség akkor gyakorolja a 12. és
13. cikkben említett bármely bűncselekmény ügyében történő nyomozási
és vádemelési tevékenység végzésére vonatkozó kizárólagos hatáskörét, ha e
bűncselekményt részben vagy egészben a) egy vagy több tagállam területén
követték el, vagy b) tagállami állampolgár, uniós
alkalmazott vagy az intézmények tagja követte el. III. FEJEZET
A NYOMOZÁSRA, A VÁDEMELÉSRE ÉS A BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSI
SZABÁLYOK 1. szakasz
A nyomozás lefolytatása 15. cikk
A nyomozás megindításának
alapja (1) Valamennyi tagállami nemzeti
hatóság, továbbá uniós intézmény, szerv és hivatal azonnal tájékoztatja az
Európai Ügyészséget minden olyan cselekményről, amely az Európai Ügyészség
hatáskörébe tartozó bűncselekménynek minősülhet. (2) Ha a delegált európai ügyészek
tudomást szereznek bármely olyan cselekményről, amely az Európai Ügyészség
hatáskörébe tartozó bűncselekménynek minősülhet, azonnal
tájékoztatják az európai ügyészt. (3) Az Európai Ügyészség bármely
személytől gyűjthet vagy beszerezhet információkat olyan
cselekményről, amely a hatáskörébe tartozó bűncselekménynek
minősülhet. (4) Az európai ügyész vagy a delegált európai
ügyészek nyilvántartásba veszik és ellenőrzik az Európai Ügyészség
tudomására hozott valamennyi információt. Ha az ellenőrzést követően
úgy döntenek, hogy nem indítanak nyomozást, lezárják az ügyet, és ennek okait
rögzítik az ügyviteli rendszerben. Erről tájékoztatják azt a nemzeti
hatóságot, uniós intézményt, szervet vagy hivatalt, illetve kérésre adott
esetben azt a személyt, amelytől, illetve akitől az információt
kapták. 16. cikk
A nyomozás megindítása (1) Az európai ügyész vagy az ő
nevében a delegált európai ügyész írásbeli határozattal nyomozást indít, ha
megalapozottan feltehető, hogy az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó
bűncselekményt követnek vagy követtek el. (2) Ha a nyomozást az európai ügyész
indítja meg, az ügyet egy delegált európai ügyész elé utalja, kivéve, ha a 18.
cikk (5) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelően maga kívánja
lefolytatni a nyomozást. Ha a nyomozást valamely delegált európai ügyész
indítja meg, azonnal értesíti az európai ügyészt. Az európai ügyész ezen
értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul ellenőrzi, hogy
ő vagy egy másik delegált európai ügyész nem indított-e már nyomozást az
ügyben. A nyomozás hatékonysága érdekében az európai ügyész átcsoportosíthatja
az ügyet egy másik delegált európai ügyészhez, vagy dönthet úgy, hogy a 18.
cikk (5) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelően maga veszi
át az ügyet. 17. cikk
Sürgősségi intézkedések
és az ügyek átadása (1) Ha az Európai Ügyészség hatáskörébe
tartozó bűncselekménnyel kapcsolatban sürgős intézkedésre van
szükség, a nemzeti hatóságok megteszik a hatékony nyomozási és vádemelési
tevékenység biztosításához szükséges valamennyi sürgősségi intézkedést.
Ezt követően a nemzeti hatóságok haladéktalanul átadják az ügyet az
Európai Ügyészségnek. Ebben az esetben az Európai Ügyészség – lehetőleg a
nyomozás megindításától számított 48 órán belül – megerősíti a nemzeti
hatóságok által elfogadott intézkedéseket, még akkor is, ha ezeket az
intézkedéseket e rendelet szabályaitól eltérő rendelkezések alapján hozták
meg és hajtották végre. (2) Ha a nyomozás bármely szakaszában
kétség támad az Európai Ügyészség hatáskörével kapcsolatban, az Európai
Ügyészség konzultálhat a nemzeti vádhatóságokkal a hatáskörrel rendelkező
hatóság meghatározása érdekében. A hatáskörrel kapcsolatos határozat
meghozataláig az Európai Ügyészség megteszi a hatékony nyomozási és vádemelési
tevékenység biztosításához szükséges valamennyi sürgősségi intézkedést. Ha
a nemzeti hatóság hatáskörét állapítják meg, a nemzeti hatóság a nemzeti
nyomozás megindításától számított 48 órán belül megerősíti az Európai
Ügyészség által elfogadott sürgősségi intézkedéseket. (3) Ha az Európai Ügyészség által
indított nyomozás feltárja, hogy a nyomozás tárgyát képező cselekmény
olyan bűncselekmény, amely nem tartozik az Európai Ügyészség hatáskörébe,
az Európai Ügyészség haladéktalanul átadja az ügyet a hatáskörrel
rendelkező nemzeti bűnüldöző és igazságügyi hatóságoknak. (4) Ha a nemzeti hatóságok által
indított nyomozás később feltárja, hogy a cselekmény az Európai Ügyészség
hatáskörébe tartozó bűncselekmény, a nemzeti hatóságok haladéktalanul
átadják az ügyet az Európai Ügyészségnek. Ebben az esetben az Európai Ügyészség
– lehetőleg a nyomozás megindításától számított 48 órán belül –
megerősíti a nemzeti hatóságok által elfogadott intézkedéseket, még akkor
is, ha ezeket az intézkedéseket e rendelet szabályaitól eltérő
rendelkezések alapján hozták meg és hajtották végre. 18. cikk
A nyomozás lefolytatása (1) A nyomozást az európai ügyész
nevében és utasításai alapján a kijelölt, delegált európai ügyész vezeti. A
kijelölt, delegált európai ügyész maga elvégezheti a nyomozati cselekményeket,
vagy erre utasíthatja a működésének helye szerinti tagállam hatáskörrel
rendelkező bűnüldöző hatóságait. E hatóságok teljesítik a
delegált európai ügyész utasításait, és végrehajtják az eléjük utalt nyomozati cselekményeket. (2) Ha a nyomozati cselekményeket
határokon átnyúló ügyekben a nyomozás megindításának helye szerinti tagállamtól
eltérő tagállamban kell elvégezni, az a delegált európai ügyész, aki
megindította a nyomozást, vagy aki elé az európai ügyész az ügyet utalta,
folyamatosan konzultál a nyomozati cselekmény elvégzésének helye szerinti
tagállamban működő delegált európai ügyésszel. A delegált európai ügyész
maga elvégezheti a nyomozati cselekményeket, vagy azok elvégzésére utasíthatja
a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokat. (3) A határokon átnyúló ügyekben az
európai ügyész több delegált európai ügyészt is bevonhat a nyomozásba, és közös
csoportokat hozhat létre. Bármelyik delegált európai ügyészt utasíthatja arra,
hogy a nevében gyűjtse össze a vonatkozó információkat, vagy konkrét
nyomozati cselekményeket végezzen el. (4) Az európai ügyész felügyeli a
delegált európai ügyészek által végzett nyomozásokat, és biztosítja ezek
összehangolását. Szükség esetén utasíthatja őket. (5) Az európai ügyész átcsoportosíthatja
az ügyet egy másik delegált európai ügyészhez vagy maga is vezetheti a
nyomozást, ha ez a nyomozási vagy vádemelési tevékenység hatékonysága érdekében
szükségesnek tűnik, a következő kritériumok közül legalább egy
alapján: a) a bűncselekmény súlya; b) a feltételezett elkövető helyzetével
kapcsolatos különleges körülmények; c) a nyomozás uniós dimenziójával
kapcsolatos különleges körülmények; d) rendelkezésre álló nemzeti nyomozó
hatóságok hiánya; vagy e) az érintett tagállam illetékes
hatóságainak kérelme. (6) Ha a nyomozást közvetlenül az
európai ügyész végzi, tájékoztatja a nyomozati cselekmények elvégzésének helye
szerinti tagállamban működő delegált európai ügyészt. Az európai
ügyész által foganatosított valamennyi nyomozati cselekményt a területileg
érintett tagállam hatóságaival együttműködve kell elvégezni. A
kényszerintézkedéseket a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok
foganatosítják. (7) Az Európai Ügyészség irányítása
alatt végzett nyomozásokra vonatkoznak az alkalmazandó uniós jogszabályok
alapján érvényesülő szakmai titoktartási szabályok. Az Európai Ügyészség
nyomozásában részt vevő hatóságoknak be kell tartaniuk az alkalmazandó
nemzeti jog alapján érvényesülő szakmai titoktartási szabályokat is. 19. cikk
Kiváltságok vagy mentességek
megvonása (1) Amennyiben az Európai Ügyészség
nyomozása olyan személyeket érint, akiket a nemzeti jog alapján valamilyen
kiváltság vagy mentesség véd, és e kiváltság vagy mentesség akadályozza egy
meghatározott nyomozás lefolytatását, úgy az Európai Ügyészség indokolással
ellátott, írásbeli kérelmet nyújt be annak – az adott nemzeti jog által
meghatározott eljárás szerinti – megvonása iránt. (2) Amennyiben az Európai Ügyészség
nyomozása olyan személyeket érint, akiket az uniós jog – így különösen az
Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv –
alapján valamilyen kiváltság vagy mentesség véd, és e kiváltság vagy mentesség
akadályozza egy meghatározott nyomozás lefolytatását, úgy az Európai Ügyészség
indokolással ellátott, írásbeli kérelmet nyújt be annak – az uniós jog által
meghatározott eljárás szerinti – megvonása iránt. 2. szakasz
Az információk feldolgozása 20. cikk
Az Európai Ügyészség
hozzáférése az információkhoz Az
Európai Ügyészség egy ügy nyilvántartásba vételének pillanatától kezdve
megszerezheti a nemzeti nyomozási és bűnüldözési adatbázisokban, valamint
az állami hatóságok egyéb vonatkozó nyilvántartásaiban tárolt valamennyi
vonatkozó információt, vagy a delegált európai ügyészeken keresztül hozzáférhet
ezekhez az információkhoz. 21. cikk
Információgyűjtés (1) Ha az az Európai Ügyészség nyomozása
céljából szükséges, az Eurojust és az Europol – kérelemre – megküldi az Európai
Ügyészségnek a hatáskörébe tartozó bűncselekményre vonatkozó valamennyi
információt; az Európai Ügyészség az általa végzett, meghatározott nyomozáshoz
elemzési támogatást is kérhet az Europoltól. (2) Az uniós intézmények, szervek és
hivatalok és a tagállami hatóságok az Európai Ügyészségnek – kérelmére –
megadják a szükséges segítségnyújtást és információkat. 22. cikk
Ügyviteli rendszer,
tárgymutató és ideiglenes munkafájlok (1) Az Európai Ügyészség ügyviteli
rendszert hoz létre, amely olyan ideiglenes munkafájlokból és tárgymutatóból
áll, amelyek a mellékletben említett személyes adatokat, valamint személyes
adatnak nem minősülő adatokat tartalmaznak. (2) Az ügyviteli rendszer célja: a) az Európai Ügyészség által végzett nyomozási
és vádemelési tevékenység irányításának támogatása, különösen az információkra
vonatkozó kereszthivatkozások biztosítása révén; b) a folyamatban levő nyomozásról és
vádemelési cselekményről szóló információkhoz való hozzáférés
megkönnyítése; c) a személyes adatok feldolgozása során a
jogszerűség, valamint az e rendeletben szereplő rendelkezések
betartása ellenőrzésének elősegítése. (3) Az ügyviteli rendszer
összeköthető a 2008/976/IB határozat[8]
9. cikkében említett biztonságos távközlési kapcsolattal. (4) A tárgymutató hivatkozásokat
tartalmaz az Európai Ügyészség munkája keretében feldolgozott ideiglenes
munkafájlokra, és csak a melléklet 1. pontjának a)–i), k) és m) alpontjában,
valamint 2. pontjában említett személyes adatokat tartalmazhat. (5) Az e rendelet alapján fennálló
feladatainak ellátása során az Európai Ügyészség ideiglenes munkafájlban dolgozhatja
fel a munkája tárgyát képező konkrét ügyekre vonatkozó adatokat. Az
Európai Ügyészség hozzáférést biztosít a 41. cikk szerinti adatvédelmi
tisztviselő számára az ideiglenes munkafájlhoz. Az Európai Ügyészség
minden új, személyes adatokat tartalmazó ideiglenes munkafájl megnyitásakor
tájékoztatja az adatvédelmi tisztviselőt. (6) Az ügyhöz kapcsolódó személyes
adatok feldolgozásához az Európai Ügyészség nem hozhat létre az ügyviteli
rendszertől vagy az ideiglenes munkafájloktól eltérő, automatizált adatállományt. 23. cikk
Az ideiglenes munkafájlok és
a tárgymutató működése (1) Az Európai Ügyészség minden olyan
üggyel kapcsolatban ideiglenes munkafájlt nyit, amellyel kapcsolatban
információt továbbítottak hozzá, feltéve, hogy az információátadás összhangban
van e rendelettel vagy más alkalmazandó jogforrásokkal. Az Európai Ügyészség
felelős az általa nyitott ideiglenes munkafájlok kezeléséért. (2) Az Európai Ügyészség eseti alapon
dönt arról, hogy az ideiglenes munkafájlhoz való hozzáférést korlátozza-e, vagy
személyi állományának tagjai számára hozzáférést engedjen-e ahhoz vagy annak
egyes részeihez, amennyiben ez feladataik elvégzéséhez szükséges. (3) Az Európai Ügyészség dönt arról,
hogy az adott ideiglenes munkafájlhoz kapcsolódó információk közül melyeket
vegyék fel a tárgymutatóba Ha az európai ügyész eltérően nem határoz, a
15. cikk (4) bekezdése alapján nyilvántartásba vett és ellenőrzött
információkat nem veszik fel a tárgymutatóba. 24. cikk
Hozzáférés az ügyviteli
rendszerhez Amennyiben a delegált európai ügyészek és
alkalmazottaik csatlakoztak az ügyviteli rendszerhez, csak a következőkhöz
férhetnek hozzá: a) a tárgymutató, kivéve, ha a
hozzáférést kifejezetten megtagadták; b) a tagállamukban végzett nyomozási
vagy vádemelési tevékenységgel kapcsolatban az Európai Ügyészség által nyitott
ideiglenes munkafájlok; c) egy másik tagállamban végzett nyomozási
vagy vádemelési tevékenységgel kapcsolatban az Európai Ügyészség által nyitott
ideiglenes munkafájlok, amennyiben azok a saját tagállamukban végzett nyomozási
vagy vádemelési tevékenységgel kapcsolatosak. 3. szakasz
Nyomozati cselekmények 25. cikk
Az Európai Ügyészség
nyomozati jogköre (1) Az Európai Ügyészség által végzett
nyomozási és vádemelési tevékenység vonatkozásában az Unió tagállamainak
területe olyan egységes jogi térségként kezelendő, amelyen belül az
Európai Ügyészség gyakorolhatja hatáskörét. (2) Amennyiben az Európai Ügyészség úgy
dönt, hogy gyakorolja hatáskörét egy olyan bűncselekménnyel kapcsolatban,
amelyet részben vagy egészben a tagállamok területén kívül követett el
tagállami állampolgár, uniós alkalmazott vagy az intézmények tagja, úgy az
Európai Ügyészség segítséget kér az 59. cikkben említett előírásoknak és
eljárásoknak megfelelően az érintett harmadik országgal való
együttműködés érdekében. 26. cikk
Nyomozati cselekmények (1) Hatásköreinek gyakorlása során az
Európai Ügyészség a következő nyomozati cselekmények elvégzésének
kérelmezésére vagy elrendelésére jogosult: a) bármely helyiség, földterület,
jármű, magánlakás, ruházat és bármely egyéb személyes vagyontárgy, vagy
számítástechnikai rendszer átkutatása, illetve átvizsgálása; b) bármely jelentőséggel bíró tárgy,
irat, vagy számítógépen tárolt, titkosított vagy dekódolt adat – egyebek
mellett forgalmi és bankszámlaadat – beszerzése akár az eredeti, akár más meghatározott
formában; c) helyiség és jármű lefoglalása,
valamint adatok befagyasztása azok sértetlenségének megőrzése, a
bizonyítékok elvesztésének vagy sérülésének megelőzése, vagy az elkobzás
lehetőségének biztosítása céljából; d) a bűncselekmény elkövetéséhez
felhasznált eszközök vagy a bűncselekmény elkövetéséből eredő
vagyon lefoglalása, ideértve a vagyontárgyak zár alá vételét, amennyiben a
büntetőbíróság várhatóan elrendeli azok elkobzását, és alaposan lehet
tartani attól, hogy a tulajdonos, a birtokos vagy a rendelkezésre jogosult
személy megkísérli az elkobzást elrendelő határozat meghiúsítását; e) a gyanúsított által használt bármely
telekommunikációs kapcsolaton keresztül a gyanúsított részére és általa küldött
távközlési üzenetek – köztük e-mailek – kifürkészése; f) a telekommunikáció valós idejű
megfigyelése a telekommunikációs forgalmi adatok folyamatos továbbításának
elrendelése révén, a gyanúsított tartózkodási helyének meghatározása és azon
személyek azonosítása érdekében, akik a gyanúsítottal meghatározott
időpontban kapcsolatot tartottak; g) pénzügyi műveletek figyelemmel
kísérése bármely pénzügyi vállalkozás vagy hitelintézet arra való kötelezése
révén, hogy valós időben tájékoztassák az Európai Ügyészséget minden olyan
pénzügyi műveletről, amely a gyanúsított tulajdonában vagy
ellenőrzése alatt álló meghatározott számlán, vagy bármely más olyan
számlán keresztül zajlik, amelyről megalapozottan feltehető, hogy a
bűncselekménnyel összefüggésben használják; h) jövőbeli pénzügyi műveletek
zárolása annak megtiltása révén, hogy valamely pénzügyi vállalkozás vagy
hitelintézet a gyanúsított tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló
bármely meghatározott számlát vagy számlákat érintő pénzügyi
műveletet hajtson végre; i) a magánlakások videokamerás megfigyelésének
kivételével megfigyelési intézkedések végzése közterületnek nem
minősülő területeken, e területek rejtett video- és hangfelvételek
készítése révén történő megfigyelésének és az eredmények rögzítésének
elrendelésével; j) fedett nyomozás végzése egy
tisztviselő fedett vagy hamis személyazonossággal történő eljárásának
elrendelése révén; k) a gyanúsítottak és a tanúk beidézése,
amennyiben megalapozottan feltehető, hogy a nyomozás céljából hasznos
információkkal tudnak szolgálni; l) azonosítási intézkedések végzése
fényképek készítésének, valamint személyek képe és biometrikus jellemzői
rögzítésének elrendelése révén; m) a bizonyításhoz szükséges tárgyak
lefoglalása; n) helyiségekbe való belépés és tárgyakból
történő mintavétel; o) jármű ellenőrzése, amennyiben
megalapozottan feltehető, hogy a nyomozáshoz kapcsolódó tárgyakat szállít; p) személy tartózkodási helyének
meghatározása érdekében mozgásának nyomon követésére és ellenőrzésére
irányuló intézkedések végzése; q) bármely tárgy helyének meghatározása és
mozgásának nyomon követése műszaki eszköz segítségével, az
ellenőrzött áruszállítást és az ellenőrzött pénzügyi műveleteket
is ideértve; r) a gyanúsított és harmadik személyek
célzott megfigyelése közterületen; s) hozzáférés nemzeti vagy európai állami
nyilvántartásokhoz és a magánjogi jogalanyok által közérdekből vezetett
nyilvántartásokhoz; t) a gyanúsított és a tanúk kihallgatása; u) speciális szakértelem szükségessége
esetén szakértő kirendelése hivatalból vagy a gyanúsított kérelmére. (2) A tagállamok biztosítják, hogy az
(1) bekezdésben említett cselekményeket az Európai Ügyészség által végzett
nyomozási és vádemelési tevékenység során alkalmazni lehessen. Ezekre a cselekményekre
az e cikkben, valamint a nemzeti jogban meghatározott feltételek vonatkoznak.
Az (1) bekezdésben említettektől eltérő nyomozati cselekmények
elvégzését az Európai Ügyészség csak akkor kérelmezheti vagy rendelheti el, ha
az adott cselekmény lehetőségét az elvégzésének helye szerinti tagállam
joga biztosítja. (3) Az (1) bekezdésben említett konkrét
nyomozati cselekmények csak alapos okkal, és csak akkor rendelhetők el, ha
ugyanaz a cél kisebb korlátozással járó eszközzel nem érhető el. (4) A tagállamok biztosítják, hogy az
(1) bekezdés a)–j) pontjában említett nyomozati cselekmények esetében szükség
legyen az elvégzésük helye szerinti tagállam illetékes igazságügyi hatóságának
engedélyére. (5) Az (1) bekezdés k)–u) pontjában
említett nyomozati cselekmények esetében bírói engedélyre van szükség, ha ezt a
nyomozati cselekmény elvégzésének helye szerinti tagállam nemzeti joga
előírja. (6) Ha a kérelem tárgyát képező cselekmény
engedélyezése kapcsán az e cikkben meghatározott és a nemzeti jog alapján
érvényesülő feltételek teljesülnek, az illetékes igazságügyi hatóság
indokolással ellátott, írásbeli határozattal, 48 órán belül megadja az
engedélyt. (7) Az Európai Ügyészség a nemzeti
jognak megfelelően kérelmezheti az illetékes igazságügyi hatóságtól a
gyanúsított őrizetbe vételét vagy előzetes letartóztatását. 4. szakasz
A nyomozás befejezése és a vádemelési jogkör 27. cikk
Vádemelés nemzeti bíróságok
előtt (1) Az európai ügyész és a delegált
európai ügyészek a nemzeti ügyészekkel azonos jogkörökkel rendelkeznek a
vádemelés és a bíróság elé állítás tekintetében; így különösen a bírósági
eljárás során indítványt tehetnek, a bizonyításfelvételen részt vehetnek, és
igénybe vehetik a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket. (2) Ha az illetékes delegált európai
ügyész befejezettnek tekinti a nyomozást, felülvizsgálat céljából benyújtja az
európai ügyészhez az ügy összefoglalóját, a vádirat tervezetét és a
bizonyítékok listáját. Ha az európai ügyész nem ad utasítást az eljárás 28.
cikk szerinti megszüntetésére, arra utasítja a delegált európai ügyészt, hogy
az ügyet vádirattal együtt terjessze az illetékes nemzeti bíróság elé, vagy
utalja vissza további nyomozásra. Az európai ügyész maga is az illetékes
nemzeti bíróság elé terjesztheti az ügyet. (3) Az illetékes nemzeti bírósághoz
benyújtott vádirat felsorolja a bírósági eljárás során
előterjesztendő bizonyítékokat. (4) Az európai ügyész – az ügyet
előterjesztő delegált európai ügyésszel szoros együttműködésben
és a megfelelő igazságszolgáltatás érdekeit szem előtt tartva –
kiválasztja a bírósági eljárás joghatóságát és meghatározza az illetékes
nemzeti bíróságot, a következő kritériumok figyelembevételével: a) az a hely, ahol a bűncselekményt,
illetve több bűncselekmény esetében a bűncselekmények többségét
elkövették; b) a gyanúsított szokásos tartózkodási
helye; c) a bizonyítékok fellelhetőségének
helye; d) a közvetlen sértettek szokásos
tartózkodási helye. (5) Ha az behajtás, közigazgatási
ellenőrzés vagy nyomon követés céljából szükséges, az európai ügyész
értesíti a vádiratról az illetékes nemzeti hatóságokat, az érdekelt feleket, valamint
az érintett uniós intézményeket, szerveket és hivatalokat. 28. cikk
Az eljárás megszüntetése (1) Az európai ügyész megszünteti az
eljárást, ha a vádemelés a következő okok bármelyike miatt lehetetlenné
vált: a) a gyanúsított halála; b) a nyomozás tárgyát képező cselekmény
nem bűncselekmény; c) a gyanúsított kegyelemben vagy
mentességben részesült; d) a vádemelésre vonatkozó, törvényes
nemzeti elévülési idő lejárt; e) a gyanúsítottat ugyanazon tényállás
alapján már jogerősen felmentették vagy elítélték az Unión belül, vagy az
ügyben a 29. cikknek megfelelően jártak el. (2) Az európai ügyész a következő
okok bármelyike miatt megszüntetheti az eljárást: a) a bűncselekmény az Unió pénzügyi
érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről
szóló 2013/XX/EU irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabály értelmében kisebb
súlyú; b) releváns bizonyítékok hiánya. (3) Ha az Európai Ügyészség adott ügyben
megszüntette az eljárást, az ügyet az OLAF vagy az illetékes nemzeti
közigazgatási vagy igazságügyi hatóság elé utalhatja behajtás, egyéb
közigazgatási ellenőrzés vagy nyomon követés céljából. (4) Ha a nyomozás a sértett által
szolgáltatott információk alapján indult, az Európai Ügyészség erről
tájékoztatja a sértettet. 29.
cikk Lemondás
a büntetőjogi igény érvényesítéséről (1) Ha nem kerül sor az eljárás
megszüntetésére és ez a megfelelő igazságszolgáltatás érdekeit szolgálná,
az Európai Ügyészség a kártérítés megtörténte után javasolhatja, hogy a
gyanúsított fizessen egyösszegű pénzbüntetést, amelynek megfizetése az
eljárás jogerős megszüntetését vonja maga után (lemondás a
büntetőjogi igény érvényesítéséről). Beleegyezése esetén a
gyanúsított az Uniónak fizeti meg az egyösszegű pénzbüntetést. (2) Az Európai Ügyészség felügyeli a
büntetőjogi igény érvényesítéséről való lemondás tárgyát képező
összeg behajtását. (3) Ha a gyanúsított beleegyezik a
büntetőjogi igény érvényesítéséről való lemondásba és megfizeti a
pénzbüntetést, az európai ügyész jogerősen megszünteti az eljárást, és
erről hivatalosan értesíti az illetékes nemzeti bűnüldöző és
igazságügyi hatóságokat, valamint tájékoztatja az érintett uniós intézményeket,
szerveket és hivatalokat. (4) Az eljárás (3) bekezdés szerinti
megszüntetése esetén bírósági felülvizsgálatnak nincs helye. 5. szakasz
A BIZONYÍTÉKOK ELFOGADHATÓSÁGA 30. cikk
A bizonyítékok
elfogadhatósága (1) Ha a büntetőbíróság úgy véli,
hogy az Európai Ügyészség által hozzá benyújtott bizonyítékok elfogadása nem
sértené az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikke szerinti
tisztességes eljárás követelményét és a védelemhez való jogokat, e
bizonyítékokat a bírósági eljárás során értékelés vagy hasonló jogi eljárás
nélkül el kell fogadni, még akkor is, ha a bíróság helye szerinti tagállam
nemzeti joga eltérő szabályokat tartalmaz az ilyen bizonyítékok
összegyűjtésére vagy benyújtására vonatkozóan. (2) A bizonyítékok elfogadása nem érinti
a nemzeti bíróság arra vonatkozó jogát, hogy az Európai Ügyészség által a
bírósági eljárás során benyújtott bizonyítékokat szabadon értékelje. 6. szakasz
Elkobzás 31. cikk
Rendelkezés az elkobzott
vagyontárgyakról Ha az Európai Ügyészség kérelmére az illetékes
nemzeti bíróság jogerős határozattal elkobozta az Európai Ügyészség
hatáskörébe tartozó bűncselekményhez kapcsolódó bármely vagyontárgyat vagy
az abból eredő vagyoni előnyt, e vagyontárgy pénzbeli értékét vagy az
adott vagyoni előnyt át kell utalni az Unió költségvetése számára,
amennyiben ez az Uniónak okozott kár orvoslásához szükséges. IV. FEJEZET
ELJÁRÁSI BIZTOSÍTÉKOK 32. cikk
A gyanúsítottak és a
vádlottak, valamint az egyéb érdekeltek jogainak terjedelme (1) Az Európai Ügyészség tevékenysége
során teljes mértékben tiszteletben tartja a gyanúsítottak számára az Európai
Unió Alapjogi Chartájában biztosított jogokat, köztük a tisztességes eljáráshoz
való jogot és a védelemhez való jogokat. (2) Az Európai Ügyészség eljárásában
érintett valamennyi gyanúsítottat és vádlottat legalább a következő
eljárási jogok megilletik, az uniós jogban és az adott tagállam nemzeti jogában
meghatározottak szerint: a) a 2010/64/EU európai parlamenti és
tanácsi irányelv szerinti, tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog, b) a 2012/13/EU európai parlamenti és
tanácsi irányelv szerinti, a tájékoztatáshoz és az ügy anyagaiba való
betekintéshez való jog, c) [a büntetőeljárás során ügyvédi
segítség igénybevételéhez való jogról, valamint a letartóztatást követő
kommunikációhoz való jogról szóló, 2013. xxxx xx-i 2013/xx/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelv] szerinti, ügyvédi segítség
igénybevételéhez, valamint őrizetbe vétel esetén harmadik személyek
tájékoztatásához és a velük történő kommunikációhoz való jog, d) a hallgatáshoz való jog és az ártatlanság
vélelme, e) a költségmentességhez való jog, f) a bizonyítékok előterjesztéséhez,
szakértők kirendeléséhez és tanúk meghallgatásához való jog. (3) A gyanúsítottakat és a vádlottakat
attól kezdve illetik meg a (2) bekezdésben felsorolt jogok, hogy
bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják őket. Ha az illetékes nemzeti
bíróság a vádiratot befogadta, a gyanúsított és a vádlott eljárási jogaira az
adott ügyben alkalmazandó nemzeti szabályok vonatkoznak. (4) A (2) bekezdésben felsorolt jogok a
gyanúsítotton és a vádlotton kívül az Európai Ügyészség által kihallgatott
egyéb személyt is megilletik, amennyiben a kikérdezés, kihallgatás vagy
meghallgatás során bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják meg. (5) Az e fejezetben biztosított jogok
sérelme nélkül, a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az Európai Ügyészség
eljárásában érintett más személyeket megilleti az alkalmazandó nemzeti jog
által számukra biztosított valamennyi eljárási jog. 33. cikk
A hallgatáshoz való jog és az
ártatlanság vélelme (1) Az Európai Ügyészség eljárásában
érintett gyanúsítottat és vádlottat kihallgatása során a nemzeti joggal
összhangban megilleti a hallgatáshoz való jog a gyanú szerint általa elkövetett
bűncselekményekkel kapcsolatban; emellett tájékoztatni kell arról is, hogy
nem köteles önmagát terhelő vallomást tenni. (2) A gyanúsított és a vádlott
ártatlanságát mindaddig vélelmezni kell, amíg bűnösségük a nemzeti jog
alapján be nem bizonyosodik. 34. cikk
Költségmentességhez való jog Az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó
bűncselekménnyel gyanúsított vagy vádolt valamennyi személy jogosult arra,
hogy a nemzeti joggal összhangban teljesen vagy részben ingyenes jogi
segítséget kapjon a nemzeti hatóságoktól, ha annak megfizetésére anyagi okokból
nem képes. 35. cikk
Bizonyítékokkal kapcsolatos
jogok (1) A gyanúsított és vádlott a nemzeti joggal összhangban jogosult arra,
hogy bizonyítékot terjesszen az Európai Ügyészség elé. (2) A gyanúsított és a vádlott a nemzeti joggal összhangban jogosult annak
kérelmezésére, hogy az Európai Ügyészség a nyomozás szempontjából
jelentőséggel bíró bármely bizonyítékot összegyűjtse, és ennek
körében szakértőket rendeljen ki és tanúkat hallgasson ki. V. FEJEZET
BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLAT 36. cikk
Bírósági felülvizsgálat (1) A feladatainak ellátása során elvégzett
eljárási cselekmények bírósági felülvizsgálata tekintetében az Európai
Ügyészség nemzeti hatóságnak minősül. (2) Az e rendelet alapján alkalmazandó
nemzeti jogi rendelkezések nem tekinthetők a Szerződés 267. cikkének
értelmében vett uniós jogi rendelkezéseknek. VI. FEJEZET
ADATVÉDELEM 37. cikk
Személyes adatok feldolgozása (1) E rendelet alapján az Európai
Ügyészség gépi eszközökkel vagy strukturált manuális adatállományokban csak a
melléklet 1. pontjában felsorolt személyes adatokat dolgozhatja fel az olyan
személyekkel kapcsolatban, akiket az érintett tagállamok nemzeti jogszabályai
alapján az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekmény
elkövetésével vagy abban való részvétellel gyanúsítanak, vagy ilyen
bűncselekmény miatt elítéltek; az adatfeldolgozás céljai a következők
lehetnek: –
e rendelet alapján végzett nyomozási és vádemelési tevékenység; –
e rendelet alapján az illetékes tagállami
hatóságokkal és más uniós szervekkel végzett információcsere; –
e rendelet alapján harmadik országokkal folytatott
együttműködés. (2) Az Európai Ügyészség csak a
melléklet 2. pontjában felsorolt személyes adatokat dolgozhatja fel a 18 év
alatti, valamint az olyan személyekkel kapcsolatban, akik az érintett
tagállamok nemzeti jogszabályai alapján az Európai Ügyészség hatáskörébe
tartozó egy vagy több bűncselekménytípussal kapcsolatos nyomozási vagy
vádemelési tevékenység során tanúnak vagy sértettnek minősülnek. Az ilyen
személyes adatok feldolgozására csak akkor kerülhet sor, ha az az (1)
bekezdésben meghatározott célok eléréséhez feltétlenül szükséges. (3) Kivételes esetekben az Európai
Ügyészség korlátozott ideig – mely nem haladhatja meg azon ügy lezárásához
szükséges időt, amelyhez kapcsolódóan az adatokat feldolgozzák – az (1) és
a (2) bekezdésben említettektől eltérő személyes adatokat is
feldolgozhat egy bűncselekmény körülményeivel kapcsolatban, amennyiben az
adatok közvetlen jelentőséggel bírnak és szerepet játszanak az Európai Ügyészség
folyamatban lévő nyomozásában, feltéve, hogy az adatok feldolgozása az (1)
bekezdésben meghatározott célok eléréséhez feltétlenül szükséges, és e
rendeletnek megfelelően történik. Ennek a bekezdésnek az alkalmazásáról a
41. cikkben említett adatvédelmi tisztviselőt haladéktalanul tájékoztatni
kell. (4) A gépi vagy egyéb eszközökkel
feldolgozott személyes adatokat, amennyiben azok faji vagy etnikai származásra,
politikai véleményre, vallási vagy filozófiai meggyőződésre,
szakszervezeti tagságra, valamint egészségi állapotra vagy szexuális életre
vonatkoznak, az Európai Ügyészség csak abban az esetben dolgozhatja fel, ha az
adatok az Európai Ügyészség nyomozásaihoz feltétlenül szükségesek, és ha egyéb,
már feldolgozott személyes adatokat egészítenek ki. Ennek a bekezdésnek az
alkalmazásáról az adatvédelmi tisztviselőt haladéktalanul tájékoztatni
kell. Ezek az adatok a 22. cikk (4) bekezdésében említett tárgymutatóban nem
dolgozhatók fel. Amennyiben ezek az egyéb adatok a (2) bekezdés szerinti tanúkat
vagy sértetteket érintik, a feldolgozásukra vonatkozó döntést az európai ügyész
hozza meg. (5) A 45/2001/EK rendelet alkalmazandó a
személyes adatok Európai Ügyészség általi, tevékenységeivel összefüggésben
történő feldolgozására. E rendelet a műveleti vonatkozású személyes
adatok tekintetében részletezi és kiegészíti a 45/2001/EK rendeletet. 38. cikk
A személyes adatok tárolására
előírt határidők (1) Az Európai Ügyészség által
feldolgozott személyes adatok legfeljebb a következőek közül legkorábban
bekövetkező időpontig tárolhatók: a) az az időpont, amikor a vádemelési
határidő a nyomozással és vádemeléssel érintett összes tagállam elévülési
szabályai szerint letelt; b) az az időpont, amikor a személyt
felmentették és a bírósági határozat jogerőre emelkedett; c) három évvel a nyomozással vagy a
vádemeléssel érintett tagállamok közül az utolsó által hozott bírósági
határozat jogerőre emelkedése után; d) az az időpont, amikor az Európai
Ügyészség megállapította, hogy már nem szükséges folytatnia a nyomozást vagy a
vádemelést. (2) Az (1) bekezdésben említett tárolási
határidők betartását megfelelő gépi adatfeldolgozással folyamatosan
ellenőrzik. Mindemellett az adatok bevitelét követően háromévenként
megvizsgálják az adatok további tárolásának szükségességét. Ha a mellékletben
említett személyes adatokat öt évnél hosszabb ideig tárolják, erről
értesíteni kell az európai adatvédelmi biztost. (3) Amennyiben az (1) bekezdésben
említett tárolási határidők valamelyike lejárt, az Európai Ügyészség
megvizsgálja, hogy feladatainak ellátása mennyiben indokolja az adatok további
tárolását, és az előírásoktól eltérve dönthet úgy, hogy a következő
ellenőrzés időpontjáig tovább tárolja azokat. A további tárolást
indokolni, az okokat pedig rögzíteni kell. Ha nem döntenek a személyes adatok
további tárolásáról, akkor azokat három év után automatikusan törlik. (4) Amennyiben az adatokat a (3)
bekezdés alapján az (1) bekezdésben említett időpontoknál tovább tárolják,
az európai adatvédelmi biztosnak háromévenként meg kell vizsgálnia ezen adatok
tárolásának szükségességét. (5) Nem automatizált és strukturálatlan
adatokat tartalmazó fájl esetében a fájlban tárolt automatizált adatok utolsó
tételének tárolására előírt határidő lejártát követően meg kell
semmisíteni a fájlban tárolt összes dokumentumot és azok valamennyi másolatát. 39. cikk
Adatnaplózás és dokumentáció (1) Az adatfeldolgozás
jogszerűségének ellenőrzése, az önellenőrzés, valamint az adatok
sértetlenségének és megfelelő biztonságának garantálása céljából az
Európai Ügyészség nyilvántartást vezet az operatív célokra használt személyes
adatok valamennyi gyűjtéséről, megváltoztatásáról, közléséről,
összekapcsolásáról, törléséről és az azokhoz való hozzáférésről. Az
ilyen naplókat vagy dokumentációt 18 hónap után törlik, kivéve, ha az adatokra
folyamatban lévő ellenőrzés céljából továbbra is szükség van. (2) Az (1) bekezdés szerinti naplókat
vagy dokumentációt kérésre az európai adatvédelmi biztos rendelkezésére kell
bocsátani. Az európai adatvédelmi biztos ezeket az információkat kizárólag az
adatvédelmi felügyeletre, továbbá a megfelelő adatfeldolgozás, az
adatsértetlenség és az adatbiztonság garantálására használhatja fel. 40. cikk
Engedélyezett hozzáférés
személyes adatokhoz Az Európai
Ügyészség által operatív feladatainak ellátása céljából feldolgozott személyes
adatokhoz csak az európai ügyész, a delegált európai ügyészek és a személyi
állományukba tartozó, erre feljogosított tagok férhetnek hozzá feladataik
ellátása érdekében, az e rendeletben rögzített kereteken belül. 41. cikk
Adatvédelmi tisztviselő (1) Az európai ügyész a 45/2001/EK
rendelet 24. cikkével összhangban adatvédelmi tisztviselőt nevez ki. (2) A 45/2001/EK rendelet 24. cikkében
meghatározott kötelezettségek teljesítése során az adatvédelmi tisztviselő a) gondoskodik a személyes adatok
továbbítását rögzítő írásbeli nyilvántartás vezetéséről; b) együttműködik az Európai Ügyészség
adatfeldolgozási eljárásokért, képzésért és tanácsadásért felelős
személyzetével; c) éves jelentés készít, és azt az európai
ügyész és az európai adatvédelmi biztos elé terjeszti. (3) Feladatainak ellátása során az
adatvédelmi tisztviselő hozzáférhet az Európai Ügyészség által
feldolgozott összes adathoz, és az Európai Ügyészség valamennyi helyiségébe
beléphet. (4) Az Európai Ügyészség személyi
állományának azon tagjai, akik az adatvédelmi tisztviselőt feladatainak
ellátásában segítik, a feladataik ellátásához szükséges mértékben
hozzáférhetnek az Európai Ügyészség által feldolgozott személyes adatokhoz és
beléphetnek az Európai Ügyészség helyiségeibe. (5) Ha az adatvédelmi tisztviselő
úgy véli, hogy nem tartották be a 45/2001/EK rendelet személyes adatok
feldolgozására vonatkozó rendelkezéseit, tájékoztatja az európai ügyészt, és
felkéri, hogy meghatározott időn belül szüntesse meg a szabálytalanságot.
Ha az európai ügyész a meghatározott időn belül nem szünteti meg az
adatfeldolgozás szabálytalanságát, az adatvédelmi tisztviselő az európai
adatvédelmi biztos elé terjeszti az ügyet. (6) Az európai ügyész elfogadja a
45/2001/EK rendelet 24. cikkének (8) bekezdésében említett végrehajtási
szabályokat. 42. cikk
A hozzáféréshez való jog
gyakorlásának módozatai (1) A személyes adatokhoz való
hozzáférés jogát bármely érintett gyakorolhatja a 45/2001/EK rendelettel és
különösen annak 13. cikkével összhangban. (2) A hozzáféréshez való jog 45/2001/EK
rendelet 20. cikkének (1) bekezdése szerinti korlátozása esetén az Európai
Ügyészség a 20. cikk (3) bekezdésének megfelelően, írásban tájékoztatja az
érintettet. A korlátozás fő okairól szóló tájékoztatás elhagyható, ha e
tájékoztatás megadása következtében a korlátozás hatása nem érvényesülne. Az
érintettet tájékoztatni kell legalább arról, hogy az európai adatvédelmi biztos
valamennyi szükséges ellenőrzést elvégezte. (3) Az Európai Ügyészség dokumentálja
azokat az indokokat, amelyek miatt elmaradt a (2) bekezdésben említett
korlátozás fő okainak közlése. (4) Ha az európai adatvédelmi biztos a
45/2001/EK rendelet 46. és 47. cikke alapján ellenőrzi az Európai
Ügyészség által végzett adatfeldolgozás jogszerűségét, legalább arról
tájékoztatja az érintettet, hogy az európai adatvédelmi biztos valamennyi
szükséges ellenőrzést elvégezte. 43. cikk
A helyesbítéshez, a törléshez
és a feldolgozás korlátozásához való jog (1) Ha a 45/2001/EK rendelet 14., 15.
vagy 16. cikke alapján az Európai Ügyészség által feldolgozott személyes
adatokat helyesbíteni vagy törölni, illetve ezen adatok feldolgozását
korlátozni kell, az Európai Ügyészség helyesbíti vagy törli ezen adatokat,
illetve korlátozza azok feldolgozását. (2) A 45/2001/EK rendelet 14., 15. vagy
16. cikkében említett esetekben ezen adatok valamennyi címzettjét
haladéktalanul értesíteni kell a 45/2001/EK rendelet 17. cikkének
megfelelően. A címzettek a rájuk alkalmazandó szabályoknak
megfelelően saját rendszerükben helyesbítik vagy törlik ezeket az
adatokat, illetve korlátozzák azok feldolgozását. (3) Az Európai Ügyészség indokolatlan
késedelem nélkül, de mindenképpen a kérelem kézhezvételétől számított
három hónapon belül írásban értesíti az érintettet arról, hogy a rá vonatkozó
adatokat helyesbítették, törölték vagy feldolgozásukat korlátozták. (4) Az Európai Ügyészség írásban
értesíti az érintettet a helyesbítés, a törlés, illetve a feldolgozás
korlátozásának esetleges megtagadásáról, valamint az európai adatvédelmi
biztosnál történő panasztétel és a bírósági jogorvoslat
lehetőségéről. 44. cikk
Adatvédelmi felelősség (1) Az Európai Ügyészség olyan módon
dolgozza fel a személyes adatokat, hogy meg lehessen állapítani, hogy melyik
hatóság szolgáltatta az adatokat, illetve a személyes adatokat honnan nyerték
ki. (2) A 45/2001/EK rendelet, valamint e
rendelet betartásáért az európai ügyész felel. Az Európai Ügyészségnek
szolgáltatott személyes adatok továbbításának jogszerűségéért a személyes
adatokat szolgáltató fél felel, a tagállamoknak, uniós szerveknek és harmadik
országoknak vagy szervezeteknek szolgáltatott személyes adatok továbbításának
jogszerűségéért pedig az Európai Ügyészség felelős. (3) E rendelet egyéb rendelkezéseinek
megfelelően az Európai Ügyészség felel az általa feldolgozott valamennyi
adatért. 45. cikk
Együttműködés az európai
adatvédelmi biztos és a nemzeti adatvédelmi hatóságok között (1) Az európai adatvédelmi biztos
nemzeti részvételt igénylő konkrét kérdésekben szorosan együttműködik
az adatvédelmi felügyeletet ellátó nemzeti hatóságokkal, így különösen egy vagy
több nemzeti ellenőrző hatóság által e rendelet végrehajtásával és
értelmezésével kapcsolatban feltett kérdésekkel összefüggésben, vagy akkor, ha
az európai adatvédelmi biztos vagy az adatvédelmi felügyeletet ellátó nemzeti
hatóság súlyos eltéréseket talál a tagállamok gyakorlatai között, vagy az
Európai Ügyészség kommunikációs csatornáin keresztül zajló, potenciálisan
jogszerűtlen adattovábbítást tár fel. (2) Az (1) bekezdésben említett esetekben
az európai adatvédelmi biztos és az adatvédelmi felügyeletet ellátó nemzeti
hatóságok – saját hatáskörükben eljárva – szükség szerint információcserét
folytatnak, támogatják egymást ellenőrzések és vizsgálatok elvégzésében,
megvizsgálják e rendelet értelmezésének vagy alkalmazásának nehézségeit,
megvizsgálják a független felügyelet vagy az érintettek jogainak gyakorlásával
kapcsolatos problémákat, közös megoldásokra irányuló összehangolt javaslatokat
állítanak össze bármely probléma tekintetében, valamint előmozdítják az
adatvédelmi jogok tudatosítását. (3) A nemzeti ellenőrző hatóságok
és az európai adatvédelmi biztos szükség esetén találkozik. E találkozók
költségei és lebonyolítása az európai adatvédelmi biztost terhelik. Az eljárási
szabályzatot az első találkozó alkalmával kell elfogadni. A további
munkamódszereket szükség esetén közösen dolgozzák ki. 46. cikk
Az európai adatvédelmi
biztoshoz intézett panasz benyújtásához való jog (1) Amennyiben a 45/2001/EK rendelet 32.
cikkének (2) bekezdése alapján valamely érintett által benyújtott panasz a 43.
cikkben említett határozattal kapcsolatos, úgy az európai adatvédelmi biztos
konzultál annak a tagállamnak a nemzeti ellenőrző szerveivel vagy
illetékes igazságügyi szervével, amely az adat forrása volt, vagy amely
közvetlenül érintett. Az európai adatvédelmi biztos a nemzeti ellenőrző
szervvel vagy az illetékes igazságügyi szervvel szoros együttműködésben
hozza meg a határozatot, amely valamennyi információ közlésének megtagadására
is kiterjedhet. (2) Ha a panasz az Európai Ügyészség
számára uniós szervek, harmadik országok, szervezetek vagy magánjogi jogalanyok
által szolgáltatott adatok feldolgozására vonatkozik, az európai adatvédelmi
biztos megbizonyosodik arról, hogy az Európai Ügyészség elvégezte-e a szükséges
ellenőrzéseket. 47. cikk
Felelősség a
jogosulatlan vagy helytelen adatfeldolgozásért (1) Az Európai Ügyészség a
Szerződés 340. cikkének megfelelően felelős az általa végzett
jogosulatlan vagy helytelen adatfeldolgozás folytán magánszemélyeknek okozott
valamennyi kárért. (2) Az (1) bekezdésben említett
felelősség alapján az Európai Ügyészség ellen benyújtott panaszok
elbírálására a Szerződés 268. cikke szerint az Európai Unió Bírósága
jogosult. VII. FEJEZET
PÉNZÜGYI ÉS SZEMÉLYZETI RENDELKEZÉSEK 1. szakasz
pénzügyi rendelkezések 48. cikk
Pénzügyi szereplők (1) A pénzügyi és költségvetési tárgyú
döntések meghozataláért az európai ügyész felelős. (2) Az európai ügyész által a 6. cikk
(3) bekezdésével összhangban kijelölt helyettes felelős – mint engedélyezésre
jogosult tisztviselő – az Európai Ügyészség költségvetésének
végrehajtásáért. 49. cikk
Költségvetés (1) Az Európai Ügyészség valamennyi
bevételi és kiadási tételét előirányozzák az egyes – naptári éveknek
megfelelő – pénzügyi évekre vonatkozóan, és feltüntetik a
költségvetésében. (2) Az Európai Ügyészség
költségvetésének bevételei és kiadásai egyensúlyban vannak. (3) Egyéb források sérelme nélkül, az
Európai Ügyészség bevételei a következőket foglalják magukban: a) az Unió általános költségvetésében
feltüntetett uniós hozzájárulás; b) az Európai Ügyészség kiadványaiból és
bármely általa nyújtott szolgáltatásból származó díjak. (4) Az Európai Ügyészség kiadásai
magukban foglalják a személyzeti, az igazgatási, az infrastrukturális
költségeket és a működési kiadásokat. (5) Ha az Európai Ügyészség feladatainak
keretében delegált európai ügyészek járnak el, az e tevékenységekhez kapcsolódó
kiadásokat működési kiadásoknak kell tekinteni. 50. cikk
A költségvetés megállapítása (1) Az európai ügyész 48. cikkben
említett helyettese évente elkészíti az Európai Ügyészség következő
pénzügyi évi bevételeire és kiadásaira vonatkozó előzetes előirányzat
tervezetét. E tervezet alapján az európai ügyész elfogadja az Európai Ügyészség
következő pénzügyi évi bevételeire és kiadásaira vonatkozó előzetes
előirányzat tervezetét. (2) Az Európai Ügyészség bevételeire és
kiadásaira vonatkozó előzetes előirányzat tervezetét minden évben
legkésőbb január 31-ig megküldik a Bizottságnak. A költségvetési tervezet
végleges változatát, amely magában foglalja a létszámterv tervezetét is, az
európai ügyész minden év március 31-ig megküldi a Bizottságnak. (3) A Bizottság a költségvetési
tervezetet az Unió általános költségvetés-tervezetével együtt megküldi a
Parlamentnek és a Tanácsnak (költségvetési hatóság). (4) A költségvetési tervezet alapján a
Bizottság az Unió általános költségvetésének tervezetében feltünteti a
létszámtervre tekintettel szükségesnek ítélt előirányzatokat, valamint az
általános költségvetést terhelő hozzájárulás összegét, amelyet a
Szerződés 313. és 314. cikkével összhangban a költségvetési hatóság elé
terjeszt. (5) A költségvetési hatóság engedélyezi
az Európai Ügyészség számára nyújtandó hozzájárulásra vonatkozó
előirányzatokat. (6) A költségvetési hatóság elfogadja az
Európai Ügyészség létszámtervét. (7) Az európai ügyész elfogadja az
Európai Ügyészség költségvetését. A költségvetés az Unió általános
költségvetésének végleges elfogadását követően válik véglegessé. Szükség
esetén ennek megfelelően ki kell igazítani. (8) A költségvetésre várhatóan
jelentősen kiható valamennyi építési projekt esetében az Európai Ügyészség
a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja az Európai Parlamentet
és a Tanácsot a 966/2012/EU, Euratom rendelet 203. cikke rendelkezéseinek
megfelelően. (9) A 966/2012/EU, Euratom rendelet 203.
cikkében említett vis maior eseteket kivéve az Európai Parlament és a
Tanács az ingatlanprojektre vonatkozó javaslatot az attól az időponttól
számított négy héten belül vitatja meg, amikor a két intézmény azt megkapta. A
négyhetes időszak leteltével az ingatlanprojektre vonatkozó javaslatot
jóváhagyottnak kell tekinteni, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács
ezen időszak alatt nem hoz ellenkező értelmű döntést. Amennyiben
az Európai Parlament vagy a Tanács a négyhetes időszak alatt kellően
megalapozott aggályokat fogalmaz meg, az időszakot – egy alkalommal –
további két héttel meghosszabbítják. Amennyiben az Európai Parlament vagy a
Tanács az ingatlanprojektre vonatkozó javaslat ellen dönt, az Európai Ügyészség
visszavonja a javaslatát, de újabbat nyújthat be. (10) Az Európai Ügyészség az
ingatlanvásárlási projekteket a költségvetési hatóság előzetes
jóváhagyásának függvényében kölcsönből is finanszírozhatja a 966/2012/EU,
Euratom rendelet 203. cikke (8) bekezdésével összhangban. 51. cikk
A költségvetés végrehajtása (1) Az európai ügyész 48. cikkben
említett helyettese az Európai Ügyészség engedélyezésre jogosult
tisztviselőjeként eljárva saját felelősségi körében és a
költségvetésben engedélyezett kereteken belül végrehajtja az Európai Ügyészség
költségvetését. (2) Az európai ügyész 48. cikkben
említett helyettese évente megküld a költségvetési hatóságnak minden, az
értékelési eljárás eredménye szempontjából lényeges információt. 52. cikk
A beszámoló bemutatása és
mentesítés (1) Az Európai Ügyészség
költségvetésének végrehajtása tekintetében az Eurojust számvitelért
felelős tisztviselője jár el az Európai Ügyészség számvitelért
felelős tisztviselőjeként. Az összeférhetetlenség elkerülése
érdekében meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. (2) Minden pénzügyi évet követően
március 1-jéig az Európai Ügyészség számvitelért felelős
tisztviselője megküldi az előzetes beszámolót a Bizottság
számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek. (3) Az Európai Ügyészség a pénzügyi évet
követő év március 31-ig megküldi a költségvetési és pénzgazdálkodásról
szóló jelentést az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek. (4) A Bizottság számvitelért
felelős tisztviselője minden pénzügyi évet követően március
31-ig megküldi a Számvevőszéknek az Európai Ügyészség előzetes
beszámolójának a Bizottság beszámolójával konszolidált változatát. (5) A Számvevőszék a 966/2012/EU,
Euratom rendelet 148. cikkének (1) bekezdésével összhangban, legkésőbb a
következő év június 1-jéig megteszi az Európai Ügyészség előzetes
beszámolójára vonatkozó észrevételeit. (6) Az Európai Ügyészség előzetes
beszámolójára vonatkozó – a 966/2012/EU, Euratom rendelet 148. cikke szerinti –
számvevőszéki észrevételek kézhezvételét követően az Európai
Ügyészség számvitelért felelős tisztviselője saját felelősségi
körében elkészíti az Európai Ügyészség végleges beszámolóját. (7) Az Európai Ügyészség számvitelért
felelős tisztviselője a végleges beszámolót minden pénzügyi évet
követően július 1-jéig megküldi az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a
Bizottságnak és a Számvevőszéknek. (8) Az Európai Ügyészség végleges
beszámolóját a következő év november 15-ig közzé kell tenni az Európai
Unió Hivatalos Lapjában. (9) Az európai ügyész 48. cikkben említett
helyettese legkésőbb a következő év szeptember 30-ig válaszol a
Számvevőszék észrevételeire. Az Európai Ügyészség válaszait egyúttal a
Bizottságnak is meg kell küldeni. (10) Az európai ügyész 48. cikkben
említett helyettese – a 966/2012/EU, Euratom rendelet 165. cikkének (3)
bekezdésével összhangban – az Európai Parlament kérésére minden olyan
információt megküld annak részére, amely az adott pénzügyi évre vonatkozó
mentesítési eljárás zavartalan lebonyolításához szükséges. (11) Az Európai Parlament a Tanács
minősített többséggel elfogadott ajánlása alapján eljárva az n + 2. év
május 15. előtt mentesíti az európai ügyész 48. cikkben említett
helyettesét az n. évi költségvetés végrehajtására vonatkozó felelőssége
alól. 53. cikk
Pénzügyi szabályok Az Európai Ügyészségre alkalmazandó pénzügyi
szabályokat az európai ügyész fogadja el [az Európai Közösségek általános
költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK,
Euratom tanácsi rendelet 185. cikkében említett szervekre vonatkozó
költségvetési keretrendeletről szóló, 2002. december 23-i 2343/2002
rendeletnek] megfelelően, a Bizottsággal folytatott konzultációt
követően. E szabályok csak annyiban térhetnek el a [2343/2002
rendelettől], amennyiben az eltérést az Európai Ügyészség működése
kifejezetten szükségessé teszi, és az eltéréshez a Bizottság előzetesen
hozzájárulását adta. 2. szakasz
SZEMÉLYZETI RENDELKEZÉSEK 54. cikk
Általános rendelkezések (1) Ha e szakasz eltérően nem
rendelkezik, az Európai Unió személyzeti szabályzata[9] és az Európai Unió egyéb
alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint az uniós intézmények
közötti megállapodás által elfogadott, a fenti személyzeti szabályzatot és
egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket hatályba léptető
szabályok alkalmazandók az európai ügyészre és helyetteseire, valamint az
Európai Ügyészség személyzetére. (2) Az Európai Ügyészség személyzete
tekintetében az európai ügyész gyakorolja a személyzeti szabályzat, valamint az
egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek által a kinevező
hatóságra ruházott, munkaszerződés megkötésére vonatkozó jogköröket. (3) Az európai ügyész a személyzeti
szabályzat 110. cikkében előírt eljárással összhangban megfelelő
végrehajtási szabályokat fogad el a személyzeti szabályzathoz és az egyéb
alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekhez kapcsolódóan. A
programdokumentum részeként az európai ügyész a személyzeti erőforrásokra
vonatkozó tervet is elfogad. (4) Az Európai Ügyészségre és személyi
állományára alkalmazni kell az Európai Unió kiváltságairól és
mentességeiről szóló jegyzőkönyvet. (5) A delegált európai ügyészeket az
Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 5., 123. és
124. cikkének megfelelően, különleges tanácsadóként kell alkalmazni. Az
illetékes nemzeti hatóságok elősegítik a delegált európai ügyészek e
rendeleten alapuló feladatainak ellátását, és tartózkodnak minden olyan
cselekménytől vagy szabályozástól, amely a nemzeti ügyészségi rendszerben
hátrányosan érintheti szakmai előmenetelüket és helyzetüket. Az illetékes
nemzeti hatóságok különösen biztosítják a delegált európai ügyészek számára az
e rendeleten alapuló feladataik ellátásához szükséges erőforrásokat és
berendezéseket, és gondoskodnak arról, hogy a delegált európai ügyészek teljes
mértékben betagozódjanak nemzeti ügyészségi szolgálatukba. 55. cikk
Kirendelt nemzeti
szakértők és egyéb alkalmazottak (1) Az Európai Ügyészség kirendelt
nemzeti szakértőket és egyéb, az Európai Ügyészség alkalmazásában nem álló
személyi állományt is igénybe vehet. Az Európai Ügyészség funkcióihoz
kapcsolódó feladatok ellátása során a kirendelt nemzeti szakértők az
európai ügyész irányítása alá tartoznak. (2) Az európai ügyész határozatot fogad
el a nemzeti szakértők Európai Ügyészséghez történő kirendelésére
vonatkozó szabályok megállapításáról, illetve szükség esetén további
végrehajtási rendelkezéseket fogad el. VIII. FEJEZET
AZ EURÓPAI ÜGYÉSZSÉG ÉS PARTNEREI KÖZÖTTI KAPCSOLATOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK 1. szakasz
KÖZÖS RENDELKEZÉSEK 56. cikk
Közös rendelkezések (1) Amennyiben az feladatai ellátásához
szükséges, az Európai Ügyészség együttműködésen alapuló kapcsolatokat
létesíthet és tarthat fenn uniós szervekkel – e szervek célkitűzéseivel
összhangban –, harmadik országok illetékes hatóságaival, nemzetközi
szervezetekkel és a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezetével
(Interpol). (2) Amennyiben az feladatai ellátásához
szükséges, az Európai Ügyészség a 61. cikknek megfelelően – személyes
adatok kivételével – közvetlenül információkat cserélhet az (1) bekezdésben
említett jogalanyokkal. (3) Az Európai Ügyészség – a 45/2001/EK
rendelet 4. cikkével összhangban és a 3. fejezet rendelkezéseire is figyelemmel
– annyiban kaphat és dolgozhat fel az (1) bekezdésben említett jogalanyoktól
származó személyes adatokat, amennyiben az feladatai ellátásához szükséges. (4) Az Európai Ügyészség csak e
rendeletnek megfelelően, és csak annyiban továbbít személyes adatokat
harmadik országoknak, nemzetközi szervezeteknek és az Interpolnak, amennyiben
ez az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekmények
megelőzéséhez és az ellenük folytatott küzdelemhez szükséges. (5) Az Európai Ügyészségtől kapott
személyes adatokat a tagállamok, az uniós szervek, a harmadik országok és a
nemzetközi szervezetek vagy az Interpol csak akkor adhatják tovább harmadik
feleknek, ha ehhez az Európai Ügyészség az adott ügy körülményeinek
mérlegelését követően kifejezetten hozzájárult, és ez a továbbadás csak
olyan meghatározott célból történhet, amely nem összeegyeztethetetlen az adat
eredeti továbbításának céljával. 2. SZAKASZ
PARTNEREKKEL FENNTARTOTT KAPCSOLATOK 57. cikk
Kapcsolat az Eurojusttal (1) Az Európai Ügyészség különleges kapcsolatot
alakít ki és tart fenn az Eurojusttal szoros együttműködés és a köztük
fennálló, alábbiak szerint meghatározott operatív, adminisztratív és irányítási
kapcsolatok fejlesztése alapján. (2) Operatív kérdésekben az Európai
Ügyészség a következő módokon vonhatja be az Eurojustot a határokon
átnyúló vagy összetett ügyekkel kapcsolatos tevékenységeibe: a) az általa végzett nyomozásokkal
kapcsolatos információk – köztük személyes adatok – megosztása, különösen
akkor, ha azok olyan elemeket tárnak fel, amelyek kívül eshetnek az Európai
Ügyészség hatáskörén vagy illetékességén; b) az Eurojust vagy illetékes nemzeti
tagjának megkeresése annak érdekében, hogy vegyen részt meghatározott nyomozati
cselekmények összehangolásában olyan konkrét vonatkozásokat illetően,
amelyek kívül eshetnek az Európai Ügyészség hatáskörén vagy illetékességén; c) az Eurojust megkeresése annak érdekében,
hogy segítse elő a 13. cikk szerinti járulékos hatáskörrel kapcsolatos
megegyezést az Európai Ügyészség és az érintett tagállam(ok) között, azon
lehetőség sérelme nélkül, hogy az érintett tagállamnak a kérdés
rendezésére hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága döntsön a
kérdésben; d) az Eurojust vagy illetékes nemzeti
tagjának megkeresése annak érdekében, hogy gyakorolja az uniós vagy a nemzeti
jog által ráruházott hatásköröket olyan konkrét nyomozati cselekményekkel
kapcsolatban, amelyek kívül eshetnek az Európai Ügyészség hatáskörén vagy
illetékességén; e) a 27., 28. és 29. cikkben említett,
vádemeléssel kapcsolatos határozatokra vonatkozó információk megosztása az
Eurojusttal vagy illetékes nemzeti tagjával e határozatok európai ügyészhez
történő benyújtása előtt, ha azok az Eurojust hatáskörét érinthetik
és ez az Eurojust ügyben játszott korábbi szerepére tekintettel indokolt; f) az Eurojust vagy illetékes nemzeti
tagjának megkeresése annak érdekében, hogy nyújtson segítséget az Európai
Ügyészség határozatainak vagy kölcsönös jogsegély iránti kérelmeinek
továbbítása és végrehajtása során az Eurojustnak az Európai Ügyészség
létrehozásában részt nem vevő tagállamaiban, vagy harmadik országokban. (3) Az Európai Ügyészség hozzáfér az
Eurojust ügyviteli rendszerében szereplő adatok automatikus keresztellenőrzésére
szolgáló mechanizmushoz. Amikor egyezést találnak az Európai Ügyészség által az
ügyviteli rendszerbe bevitt adatok és az Eurojust által bevitt adatok között,
az Eurojust, az Európai Ügyészség, valamint az adatot az Eurojustnak
szolgáltató tagállam egyaránt értesül az egyezésről. Amennyiben az adatot
harmadik fél szolgáltatta, az Eurojust csak az Európai Ügyészség
beleegyezésével értesíti a harmadik felet a feltárt egyezésről. (4) Az (1) bekezdéssel összhangban
kialakított együttműködés kiterjed az információcserére, ideértve a
személyes adatok cseréjét is. Az így kicserélt adatok csak azokra a célokra
használhatók fel, amelyekre azokat rendelkezésre bocsátották. Az adatok bármilyen
egyéb felhasználása csak akkor lehetséges, ha az ilyen felhasználás az adatokat
megkapó szerv feladatkörébe tartozik, és ahhoz az adatokat szolgáltató szerv
előzetes engedélyére van szükség. (5) Az európai ügyész kijelöli, hogy
személyzetének mely tagjai rendelkezhetnek hozzáféréssel a
keresztellenőrző mechanizmus eredményeihez, és erről értesíti az
Eurojustot. (6) Az Európai Ügyészség igénybe veszi
az Eurojust igazgatási támogatását és erőforrásait. Ennek részleteit külön
megállapodás szabályozza. Az Eurojust a következő szolgáltatásokat nyújtja
az Európai Ügyészségnek: a) technikai segítségnyújtás az éves
költségvetés, az éves és többéves programot tartalmazó programdokumentum és a
gazdálkodási terv elkészítése terén; b) technikai segítségnyújtás személyzet
felvételéhez és a szakmai előmenetel kezeléséhez; c) biztonsági szolgáltatások; d) információtechnológiai szolgáltatások; e) pénzügyi irányítási, számviteli és pénzügyi
ellenőrzési szolgáltatások; f) egyéb közös érdekű szolgáltatások. 58. cikk
Az uniós intézményekkel,
szervekkel és hivatalokkal fenntartott kapcsolatok (1) Az Európai Ügyészség különleges
kapcsolatot alakít ki az Europollal. (2) Az (1) bekezdésnek megfelelően
létesített együttműködés információk – köztük személyes adatok – cseréjével
is együtt jár. Az ily módon kicserélt bármely adat csak arra a célra
használható fel, amelyre azt szolgáltatták. Az adatok bármely egyéb
felhasználása csak annyiban engedélyezhető, amennyiben a felhasználás az
adatokat kapó szerv feladatkörébe tartozik, és ahhoz az adatokat szolgáltató
szerv előzetes engedélyére van szükség. (3) Az Európai Ügyészség
együttműködik a Bizottsággal – ideértve az OLAF-ot is – a Szerződés
325. cikkének (3) bekezdésén alapuló kötelezettségek teljesítése érdekében. E
célból megállapodást kötnek, melyben meghatározzák együttműködésük
módozatait. (4) Az Európai Ügyészség
együttműködésen alapuló kapcsolatot létesít és tart fenn más uniós
intézményekkel, szervekkel és hivatalokkal. 59. cikk
Harmadik országokkal és
nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolatok (1) Az Európai Ügyészség
munkamegállapodásokat köthet az 56. cikk (1) bekezdésében említett
jogalanyokkal. E munkamegállapodások tárgya lehet különösen a stratégiai
információk cseréje, valamint az összekötő tisztviselők Európai
Ügyészséghez történő kiküldése. (2) Az Európai Ügyészség az illetékes
hatóságokkal egyetértésben, az együttműködés megkönnyítése érdekében
kapcsolattartó pontokat jelölhet ki harmadik országokban. (3) A Szerződés 218. cikkének
megfelelően az Európai Bizottság javaslatot nyújthat be a Tanácshoz egy
vagy több harmadik országgal kötendő olyan megállapodásokra irányuló
tárgyalások lefolytatására, amelyek tárgya az Európai Ügyészség hatáskörébe
tartozó ügyekben az Európai Ügyészség és e harmadik országok illetékes
hatóságai között a bűnügyi és kiadatási jogsegély területén folytatott
együttműködés. (4) Az Európai Ügyészség hatáskörébe
tartozó bűncselekményeket illetően a tagállamok vagy elismerik az
Európai Ügyészséget a bűnügyi és kiadatási jogsegélyről szóló
nemzetközi megállapodásaik végrehajtása tekintetében illetékes hatóságként,
vagy szükség esetén módosítják e nemzetközi megállapodásokat annak érdekében,
hogy az Európai Ügyészség gyakorolhassa az ilyen megállapodásokból eredő
funkcióit, amikor a 75. cikk (2) bekezdésének megfelelően megkezdi
feladatainak ellátását. 3. SZAKASZ
SZEMÉLYES ADATOK TOVÁBBÍTÁSA 60. cikk
Személyes adatok továbbítása
uniós szervek vagy hivatalok részére Az e rendelet alapján előírt lehetséges
korlátozásokra is figyelemmel, az Európai Ügyészség közvetlenül továbbíthat
személyes adatokat az uniós szervek vagy hivatalok részére, amennyiben az saját
vagy a címzett uniós szerv vagy hivatal feladatainak ellátásához szükséges. 61. cikk
Személyes adatok továbbítása
harmadik országok és nemzetközi szervezetek részére (1) Amennyiben az feladatai ellátásához
szükséges, az Európai Ügyészség személyes adatokat továbbíthat egy harmadik
országbeli hatóság, nemzetközi szervezet vagy az Interpol részére, az alábbiak
alapján: a) a Bizottság által a [95/46/EK irányelv
25. és 31. cikke] alapján elfogadott határozat, amely szerint az adott ország
vagy nemzetközi szervezet, illetve azok adatfeldolgozó ágazata megfelelő
védelmi szintet biztosít (megfelelőségi határozat); vagy b) az Unió és a harmadik ország vagy
nemzetközi szervezet által a Szerződés 218. cikke alapján kötött
nemzetközi megállapodás, amely megfelelő garanciákat biztosít az egyének
magánéletének, valamint alapvető jogainak és szabadságainak védelme
tekintetében. Az ilyen adattovábbításhoz nem szükséges további
engedély. Az Európai Ügyészség munkamegállapodásokat köthet
az ilyen megállapodások vagy megfelelőségi határozatok végrehajtása
céljából. (2) Az (1) bekezdéstől eltérve az
európai ügyész eseti alapon engedélyezheti személyes adatok harmadik országok,
nemzetközi szervezetek vagy az Interpol részére történő továbbítását, ha: a) az adatok továbbítása feltétlenül
szükséges az Európai Ügyészség célkitűzéseinek körébe tartozó,
alapvető uniós érdekek védelméhez, ideértve az Unió pénzügyi érdekeit is; b) az adatok továbbítása feltétlenül
szükséges bűncselekményekkel vagy terrorcselekményekkel kapcsolatos,
közvetlen veszély megelőzéséhez; c) a továbbítás fontos – az uniós vagy a
nemzeti jog által elismert – uniós vagy tagállami közérdekből, vagy jogi
igények megállapítása, érvényesítése vagy védelme miatt egyébként szükséges,
illetve azt jogszabály írja elő; vagy d) a továbbítás az érintett vagy más személy
alapvető érdekeinek védelméhez szükséges. (3) Az európai ügyész emellett – az
európai adatvédelmi biztossal egyetértésben – engedélyezheti a fenti a)–d)
pontoknak megfelelő adattovábbítási sorozatot, figyelembe véve a
magánélet, valamint az egyének alapvető jogainak és szabadságainak
védelmére vonatkozó biztosítékok meglétét; az engedély legfeljebb egy évre
szólhat, és megújítható. (4) Az európai adatvédelmi biztost
tájékoztatni kell a (3) bekezdés alkalmazásának eseteiről. (5) Az Európai Ügyészség a 45/2001/EK
rendelet 9. cikkével összhangban adminisztratív jellegű személyes adatokat
továbbíthat. IX. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 62. cikk
Jogállás és működési
feltételek (1) Az Európai Ügyészség az egyes
tagállamokban a nemzeti jog alapján a jogi személyeket megillető
legszélesebb körű jogképességet élvezi. Így különösen ingó és ingatlan
vagyont szerezhet és arról rendelkezhet, és bíróság előtt eljárhat. (2) Az Európai Ügyészségnek a befogadó
tagállamban történő elhelyezésére és az e tagállam által rendelkezésre
bocsátott létesítményekre vonatkozó szükséges szabályokat, valamint az európai
ügyészre, helyetteseire, a hozzájuk tartozó személyi állományra és
családtagjaikra a szóban forgó tagállamban alkalmazandó konkrét szabályokat az
Európai Ügyészség és a befogadó tagállam között legkésőbb [e rendelet
hatálybalépése után 2 évvel] létrejött székhelymegállapodásban kell
meghatározni. (3) Az Európai Ügyészséget befogadó
tagállam a lehető legjobb körülményeket biztosítja az Európai Ügyészség
megfelelő működéséhez, ideértve a többnyelvű, európai
szemléletű iskoláztatás lehetőségét és a megfelelő közlekedési
kapcsolatokat is. 63. cikk
Nyelvi rendelkezések (1) Az 1. rendelet[10] alkalmazandó a 7. és a 72.
cikk szerinti aktusokra. (2) Az Európai Ügyészség
működéséhez szükséges fordítási munkákat az Európai Unió Szerveinek
Fordítóközpontja végzi. 64. cikk
Titoktartás (1) Az európai ügyészt, a helyetteseket
és a személyi állományt, valamint a delegált európai ügyészeket és a hozzájuk
tartozó nemzeti személyi állományt titoktartási kötelezettség terheli a
feladataik ellátása során tudomásukra jutott valamennyi információ
tekintetében. (2) A titoktartási kötelezettség
kiterjed minden olyan személyre és szervre, akit vagy amelyet az Európai
Ügyészséggel közös munkára hívnak fel. (3) A titoktartás kötelezettsége az (1)
és (2) bekezdésben említett személyekre azt követően is kiterjed, hogy
hivataluk vagy munkaviszonyuk megszűnt, vagy a tevékenységük
befejeződött. (4) A titoktartási kötelezettség az
Európai Ügyészség által kapott valamennyi információra vonatkozik, kivéve, ha
az említett információt már nyilvánosságra hozták, vagy az a nyilvánosság
számára hozzáférhető. (5) Az európai adatvédelmi biztos
személyi állományának tagjait titoktartási kötelezettség terheli a feladataik
ellátása során tudomásukra jutott valamennyi információ tekintetében. 65. cikk
Átláthatóság (1) Az 1049/2001/EK rendelet
alkalmazandó az Európai Ügyészség igazgatási feladataihoz kapcsolódó
dokumentumokra. (2) Az európai ügyész az Európai
Ügyészség létrehozásának időpontjától számított hat hónapon belül
elfogadja az 1049/2001/EK rendelet alkalmazására vonatkozó részletes
szabályokat. (3) Az Európai Ügyészség által az
1049/2001/EK rendelet 8. cikke alapján hozott határozatok ellen a
Szerződés 228. és 263. cikkében meghatározott feltételek szerint az
ombudsmannál panasszal, illetve az Európai Unió Bíróságnál keresettel lehet
élni. 66. cikk
Az OLAF és az Európai
Számvevőszék (1) Az 1073/1999/EK európai parlamenti
és tanácsi rendelet[11]
szerinti csalás, korrupció és egyéb jogellenes tevékenységek elleni küzdelem
elősegítése érdekében az Európai Ügyészség működésének
megkezdésétől számított hat hónapon belül csatlakozik az OLAF belső
vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz,
és a fenti megállapodás mellékletében található minta alapján elfogadja az Európai
Ügyészség valamennyi alkalmazottjára vonatkozó megfelelő rendelkezéseket. (2) Az Európai Számvevőszék
jogosult dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzést végezni a támogatások
kedvezményezettjeinél, valamint az Európai Ügyészségen keresztül uniós
forrásokban részesülő vállalkozóknál és alvállalkozóknál. (3) Az 1073/1999/EK rendeletben és a
2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben[12]
megállapított rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően az OLAF
vizsgálatokat, köztük helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhet
annak megállapítása érdekében, hogy az Európai Ügyészség által finanszírozott
kiadásokkal összefüggésben történt-e az Unió pénzügyi érdekeit sértő
szabálytalanság. (4) Az (1), a (2) és a (3) bekezdés
sérelme nélkül, az Európai Ügyészség által harmadik országokkal és nemzetközi
szervezetekkel vagy az Interpollal kötött munkamegállapodásoknak, továbbá az
általa kötött szerződéseknek és támogatási megállapodásoknak és az általa
meghozott támogatási határozatoknak olyan rendelkezéseket kell tartalmazniuk,
amelyek kifejezetten felhatalmazzák az Európai Számvevőszéket és az
OLAF-ot arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően lefolytassák az ilyen
ellenőrzéseket és vizsgálatokat. 67. cikk
Biztonsági szabályok a
minősített információk védelmére vonatkozóan Az Európai Ügyészség a 2001/844/EK, ESZAK,
Euratom bizottsági határozat[13]
mellékletében meghatározott, az EU-minősített adatok és nem
minősített érzékeny adatok védelmére vonatkozó, bizottsági biztonsági
szabályokban foglalt biztonsági elveket alkalmazza. Ez többek között az ilyen
adatok cseréjére, feldolgozására és tárolására vonatkozó rendelkezésekre terjed
ki. 68. cikk
Igazgatási vizsgálatok Az Európai Ügyészség igazgatási tevékenységei
tekintetében az európai ombudsman a Szerződés 228. cikke szerinti
vizsgálatot folytathat le. 69. cikk
Általános felelősségi
rendszer (1) Az Európai Ügyészség
szerződéses felelősségére az adott szerződésre alkalmazandó jog
irányadó. (2) Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel
rendelkezik arra, hogy az Európai Ügyészség által kötött szerződésekben
foglalt választottbírósági kikötés alapján határozatot hozzon. (3) A szerződésen kívüli
felelősség esetében – a tagállamok jogában meglévő közös általános
elveknek megfelelően és a 47. cikken alapuló felelősségtől
függetlenül – az Európai Ügyészség megtéríti az Európai Ügyészség vagy
alkalmazottai által feladataik ellátása során felróhatóan okozott kárt. (4) A (3) bekezdés alkalmazandó a
delegált európai ügyész által feladatainak ellátása során, felróhatóan okozott
károkra is. (5) A (3) bekezdésben említett károk
megtérítésével kapcsolatos jogvitákra az Európai Unió Bírósága rendelkezik
hatáskörrel. (6) Az Európai Ügyészség e cikk szerinti
felelősségét érintő jogviták elbírálására hatáskörrel rendelkező
tagállami nemzeti bíróságokat a 44/2001/EK tanácsi rendeletre utalással kell
meghatározni[14]. (7) Az alkalmazottak Európai
Ügyészséggel szembeni személyes felelősségét a rájuk alkalmazandó
személyzeti szabályzatban vagy alkalmazási feltételekben meghatározott
előírások szabályozzák. 70. cikk
Jelentéstétel (1) Az Európai Ügyészség éves jelentést
bocsát ki általános tevékenységéről. E jelentést megküldi az Európai
Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek, valamint a Tanácsnak és a
Bizottságnak. (2) Az európai ügyész évente egyszer
megjelenik az Európai Parlament és a Tanács előtt, hogy beszámoljon az
Európai Ügyészség általános tevékenységéről, figyelemmel a diszkréciós és
titoktartási kötelezettségre. Kérésre a Bizottság előtt is megjelenik. (3) A nemzeti parlamentek meghívhatják
az európai ügyészt vagy a delegált európai ügyészeket az Európai Ügyészség
általános tevékenységével kapcsolatos eszmecserére. X. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 71. cikk
Átmeneti rendelkezések (1) Feladatai ellátásának megkezdése
előtt az európai ügyész elfogadja az Európai Ügyészség létrehozásához
szükséges valamennyi intézkedést. (2) A 9. cikk sérelme nélkül, az európai
ügyész – sorsolással kiválasztandó – két helyettesét első alkalommal 6
évre nevezik ki. (3) Az Európai Ügyészség létrehozásáig
és – a 75. cikk (2) bekezdésének megfelelően – feladatai ellátásának
megkezdéséig a tagállamok megtartják hatásköreiket. Az Európai Ügyészség az
ezen időpontot követően elkövetett, hatáskörébe tartozó
bűncselekményekkel kapcsolatban gyakorolja hatásköreit. Az Európai
Ügyészség az ezen időpontot megelőzően elkövetett, hatáskörébe
tartozó bűncselekményekkel kapcsolatban is gyakorolhatja hatásköreit, ha
hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság már nem végez nyomozási vagy
vádemelési tevékenységet az ügyben. 72. cikk
Igazgatási szabályok és
programdokumentumok Az európai ügyész a) minden évben elfogadja az Európai
Ügyészség éves és többéves programját tartalmazó programdokumentumot; b) a csalási kockázatokkal arányos
csalás elleni stratégiát fogad el, figyelembe véve a végrehajtandó intézkedések
költségét és hasznát; c) szabályokat fogad el a delegált
európai ügyészeket érintő összeférhetetlenségi esetek megelőzésére és
kezelésére; d) szabályokat fogad el a helyettesek
és a delegált európai ügyészek jogállásáról, teljesítményi kritériumairól,
jogairól és kötelezettségeiről, valamint a 7. cikk végrehajtása céljából a
delegált európai ügyészek rotációjáról; e) szabályokat fogad el a 29. cikk
szerinti, büntetőjogi igény érvényesítéséről való lemondás eseteinek
kezeléséről, valamint a fizetendő pénzbüntetés összegének kiszámítási
módjáról; f) szabályokat fogad el az Európai
Ügyészségnek információt szolgáltató személyek vagy szervek számára adandó
visszajelzés módozatairól; g) részletes szabályokat fogad el az
1049/2001/EK rendelet tevékenysége során történő alkalmazását illetően; h) elfogadja a 45/2001/EK rendelet 24.
cikkének (8) bekezdésében említett végrehajtási szabályokat. 73. cikk
Értesítések Mindegyik tagállam kijelöli a 6. cikk (6)
bekezdése, a 13. cikk (3) bekezdése, a 17. cikk (2) bekezdése és a 26. cikk (4)
bekezdése tekintetében illetékes hatóságokat. A kijelölt hatóságokról és
valamennyi későbbi változásról egyidejűleg tájékoztatni kell az
európai ügyészt, a Tanácsot és a Bizottságot. 74. cikk
Felülvizsgálatra vonatkozó
rendelkezés (1) A Bizottság legkésőbb [e
rendelet alkalmazásának kezdő időpontja után öt évvel] bemutatja
az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e rendelet végrehajtását
értékelő jelentését, amelyet jogalkotási javaslatok kísérhetnek. A
jelentés tartalmazza a Bizottság megállapításait az Európai Ügyészség hatásköre
– a Szerződés 86. cikkének (4) bekezdése alapján – más
bűncselekményekre történő kiterjesztésének megvalósíthatóságával és
célszerűségével kapcsolatban. (2) A Bizottság jogalkotási javaslatot
nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, amennyiben megállapítja, hogy
részletesebb szabályokra van szükség az Európai Ügyészség létrehozásával,
funkcióival vagy a tevékenységeire alkalmazandó eljárásokkal kapcsolatban.
Ajánlást tehet az Európai Tanácsnak az Európai Ügyészség hatáskörének a
Szerződés 86. cikke (4) bekezdése alapján történő kiterjesztésére. 75. cikk
Hatálybalépés (1) Ez a rendelet az Európai Unió
Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép
hatályba. (2) Az Európai Ügyészség az e
rendelettel ráruházott nyomozási és vádemelési feladatokat a Bizottság
határozatában megállapítandó időponttól kezdve látja el, mely határozatra
az európai ügyész az Európai Ügyészség létrehozását követően
haladéktalanul javaslatot tesz. A Bizottság határozatát az Európai Unió Hivatalos
Lapjában ki kell hirdetni. Ez a rendelet a Szerződéseknek
megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a
tagállamokban. Kelt Brüsszelben, a
Tanács részéről az
elnök Melléklet A személyes adatok kategóriái 1. a) vezetéknév, leánykori név,
utónevek és bármilyen álnév vagy felvett név; b) születési idő és hely; c) állampolgárság; d) nem; e) az érintett személy lakóhelye,
foglalkozása és tartózkodási helye; f) társadalombiztosítási azonosító számok,
továbbá járművezetői engedélyek, személyazonossági okmányok és
útlevél adatai, valamint vám- és adóazonosító számok; g) jogi személyekre vonatkozó információk,
amennyiben ezek nyomozás vagy vádemelés alatt álló, azonosított vagy
azonosítható személyekre vonatkozó információkat tartalmaznak; h) bankszámlák és pénzügyi vállalkozásoknál
vezetett egyéb számlák; i) az állítólagos bűncselekmények
leírása és jellege, elkövetésük időpontja, a bűncselekmények
büntetőjogi kategóriája és a nyomozás alakulása; j) az ügy nemzetközi összefüggéseire utaló
tények; k) a feltételezett bűnszervezeti
tagságra utaló részletek; l) telefonszámok, e-mail címek, forgalmi és
helymeghatározó adatok, valamint az előfizető vagy a felhasználó
azonosításához szükséges, kapcsolódó adatok; m) gépjármű-nyilvántartási adatok; n) a DNS nem kódoló szakaszai alapján
létrehozott DNS-profilok, fényképek és ujjlenyomatok. 2. a) vezetéknév, leánykori név,
utónevek és bármilyen álnév vagy felvett név; b) születési idő és hely; c) állampolgárság; d) nem; e) az érintett személy lakóhelye,
foglalkozása és tartózkodási helye; f) az adott személyeket érintő
bűncselekmények leírása és jellege, elkövetésük időpontja, a
bűncselekmények büntetőjogi kategóriája és a nyomozás alakulása. PÉNZÜGYI KIMUTATÁS 1. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS
FŐBB ADATAI 1.1. A javaslat/kezdeményezés címe A
Bizottság javaslata az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi
rendeletre 1.2. A tevékenységalapú irányítás
/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai
terület(ek) Szakpolitikai
terület: Jogérvényesülés Tevékenység:
33. cím 1.3. A javaslat/kezdeményezés
típusa X A javaslat/kezdeményezés új intézkedésre
irányul ¨ A javaslat/kezdeményezés kísérleti
projektet/előkészítő intézkedést követő új intézkedésre
irányul X A javaslat/kezdeményezés jelenlegi intézkedés
meghosszabbítására irányul ¨ A javaslat/kezdeményezés új intézkedésnek
megfelelően módosított intézkedésre irányul 1.4. Célkitűzés(ek) 1.4.1. A javaslat/kezdeményezés által
érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzések Hozzájárulás
az Unió pénzügyi érdekei védelmének megerősítéséhez és a jog
érvényesülésén alapuló térség továbbfejlesztéséhez, valamint az uniós
vállalkozások és polgárok uniós intézményekbe vetett bizalmának növelése, az
Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott valamennyi alapvető jog
tiszteletben tartása mellett. 1.4.2. Konkrét célkitűzés(ek) és
a tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe
tartozó érintett tevékenység(ek) 2. sz. konkrét célkitűzés A
büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés erősítése,
és ezzel hozzájárulás a valódi európai igazságszolgáltatási térség
létrehozásához (a 2. sz. általános célkitűzés része: A
jog érvényesülésén alapuló európai térségbe vetett bizalom erősítése) A tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés
keretébe tartozó érintett tevékenység(ek) 33 03:
A jog érvényesülése büntető- és polgári jogi ügyekben 1.4.3. Várható eredmény(ek) és
hatás(ok) Tüntesse fel, milyen
hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a
kedvezményezettekre/célcsoportokra. Az
Európai Ügyészség létrehozásával várhatóan javulni fog az Unió pénzügyi érdekei
védelme. Létrehozása következtében várhatóan nőni fog a pénzügyi érdekeket
sértő bűncselekmények elkövetői elleni vádemelések száma, aminek
köszönhetően több lesz az elítélés, magasabb összeg lesz
visszaszerezhető a jogellenesen eltulajdonított forrásokból, és nagyobb
lesz a visszatartó hatás. Emellett az Európai Ügyészség függetlensége
biztosítani fogja, hogy az érintett bűncselekmények ügyében végzett
nyomozási és vádemelési tevékenységekre a nemzeti hatóságok ne gyakorolhassanak
közvetlen befolyást. 1.4.4. Eredmény- és hatásmutatók Tüntesse fel a
javaslat/kezdeményezés megvalósításának nyomon követését lehetővé
tevő mutatókat. A
sikeres nyomozások és vádemelések számának és arányának növekedése 1.5. A javaslat/kezdeményezés
indoklása 1.5.1. Rövid vagy hosszú távon
kielégítendő szükséglet(ek) Noha
mind az Unió, mind a tagállamok kötelesek az Unió költségvetésének védelmére,
az Unió valójában kevés ellenőrzést gyakorol a tagállamok által eszközölt
kifizetések felett, és gyakorlatilag nincs beavatkozási jogköre az olyan
ügyekben, amikor az EU forrásait bűncselekmények céljára használják fel.
Az uniós költségvetés döntő többségét a nemzeti hatóságok kezelik (például
az uniós költségvetésből finanszírozott közbeszerzések odaítélésekor), és
az uniós költségvetést károsító bűncselekmények ügyében valamennyi
nyomozási és vádemelési tevékenység a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az uniós
költségvetést károsító csalás és egyéb bűncselekmények ügyében folytatott
nyomozásokat gyakran hátráltatja a tagállamokban tapasztalható eltérő
szabályozás és az egyenlőtlen bűnüldözési erőfeszítések.
A tagállamok nemzeti bűnüldöző hatóságai, ügyészei és bírái a nemzeti
büntetőpolitika által megállapított prioritások, valamint a nemzeti
büntetőjogi hatáskörök és eljárási szabályok alapján döntik el, hogy
fellépnek-e az uniós költségvetés védelme érdekében, és ha igen, hogyan.
Következésképpen az Unió pénzügyi érdekei védelmének szintje tagállamonként
jelentősen eltér. Az a tény, hogy az uniós költségvetést károsító
bűncselekményekkel kapcsolatos sikeres vádemelések arányát illetően
az EU-n belül tagállamonként jelentős eltérések mutatkoznak (19%-tól
91%-ig[15])
azt mutatja, hogy a jelenlegi védelmi mechanizmusok hiányosak, és
korrekciós intézkedésekre van szükség. 1.5.2. Az uniós részvételből
adódó többletérték Az
Európai Ügyészség létrehozásából adódó többletérték elsősorban az Unió
pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények ügyében történő vádemelések
számának növekedésében mutatkozik meg. Az
Európai Ügyészség létrehozása javítaná az erőforrások felhasználását és
az információcserét, amelyek az érintett bűncselekmények ügyében
történő nyomozás és vádemelés sikeréhez szükségesek. Ez pedig
erősítené az e bűncselekményekre általában adott bűnüldözési
reakciót, és növelné a potenciális bűnelkövetőkkel szembeni megelőző
(visszatartó) hatást. Az Európai Ügyészség az adott helyzet szükségleteinek
megfelelően összevonhatná a nyomozói és ügyészségi forrásokat, növelve
ezáltal az európai és nemzeti szintű bűnüldözés hatékonyságát. Az
Európai Ügyészség irányítani fogja a tagállamokban végzett nyomozási és
vádemelési tevékenységet, biztosítani fogja a nyomozási és vádemelési tevékenységek
hatékony összehangolását, és meg fogja oldani az alkalmazandó
jogrendszerek különbségeihez kapcsolódó problémákat. A jelenlegi rendszer –
amelyben (az Eurojust és az Europol támogatásával) csak a tagállamok
felelősek az ilyen nyomozási és vádemelési tevékenységekért – nem elég
hatékony ahhoz, hogy kezelni tudja e bűncselekmények és a hozzájuk
kapcsolódó károk magas szintjét. Annak
biztosítása, hogy az Unió korlátozott pénzügyi forrásait az uniós polgárok
legjobb érdekének megfelelően használják fel és e források magasabb
szintű védelmet élvezzenek a csalással szemben, szintén elengedhetetlen a kiadások
törvényességéhez és az Unióba vetett közbizalom garantálásához. 1.5.3. Hasonló korábbi tapasztalatok
tanulsága Az
uniós forrásokat érintő bűncselekmények gyanújával kapcsolatban nemzeti
szinten gyakran nincs elégséges információcsere a nyomon követésért és
ellenőrzésért felelős, valamint az igazgatási vizsgálatokkal
foglalkozó hatóságok, illetve a bűnüldöző szervek között. Ez részben
a fent említett eljárási keret hiányosságaiból fakad, amely akadályozza az
igazságügyi, közigazgatási, vám- és adóhatóságok részvételével zajló, hatékony
és multidiszciplináris nyomozásokat. Az uniós forrásokat kezelő és a
kifizetésüket ellenőrző ügynökségek időnként még akkor is csak a
követelés közigazgatási és polgári jogi úton történő érvényesítésére
összpontosítanak, ha erős a gyanú, hogy bűncselekmény történt. Ez a
bűnüldözés, és ezzel együtt a visszatartó erő és az általános
megelőzés elhanyagolásához vezethet. Emellett
az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények ügyében végzett
hatékony nyomozási és vádemelési tevékenységet az is akadályozza, hogy a
bűnüldöző hatóságok és az ügyészek nem mindig továbbítják a
bűncselekményekre vonatkozó információkat a más tagállamokban dolgozó
kollégáik, valamint az Eurojust vagy az Europol részére. Ráadásul
a nemzetközi együttműködés klasszikus módjai (kölcsönös jogsegély iránti
kérelmek vagy közös nyomozócsoportok) gyakran az európai szervek – például az
Eurojust és az Europol – erőfeszítései ellenére sem működnek elég jól
ahhoz, hogy e bűncselekmények ügyében hatékony nyomozási és vádemelési tevékenységet
tegyenek lehetővé. A kölcsönös jogsegély iránti kérelmekre adott válaszok
gyakran nagyon lassúak, emellett a rendőrségi és igazságügyi hatóságok – a
nyelvi nehézségek és a jogrendszerek közötti különbségek miatt – gyakorlati
nehézségeket tapasztalnak a külföldön dolgozó kollégákkal való kapcsolattartás
és együttműködés terén. Egyes államokban gyakran lehetetlenné válik az eljárás
lefolytatása, mert a lassú és hatástalan nemzetközi együttműködés
következtében lejár az elévülési idő. Ráadásul az EU pénzügyi érdekeit
sértő ügyek különösen összetettek. Ami
az uniós szintű együttműködést illeti, vegyesek a
tapasztalatok az Eurojusttal és az Europollal, valamint a tagállamok és az OLAF
között folytatott együttműködés tekintetében. Az Eurojust és az Europol
nem mindig kapja meg a tagállamok támogatásához szükséges információkat. Az
OLAF az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény
második jegyzőkönyvének 7. cikke által előírt, speciális technikai és
operatív segítségnyújtás útján támogathatja a tagállamokat. Ugyanakkor az OLAF
vizsgálataira speciális feltételek – köztük adatvédelmi szabályok – vonatkoznak,
különösen az információk nemzeti igazságügyi szervek részére történő
továbbítása esetén. Ezért alkalmanként az OLAF-fal folytatott
együttműködést is bírálatok érték, különös tekintettel arra, hogy az
OLAF-nak hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy az információkat a nemzeti
ügyészekkel megossza. Egyes tagállamok igazságügyi titoktartási szabályok
alapján is korlátozzák a nem bírósági szervekkel – például az OLAF-fal –
folytatott együttműködést. Az
OLAF éves statisztikái azt mutatják, hogy a nemzeti nyomozó és igazságügyi
hatóságoknak átadott ügyekben történő vádemelési tevékenység hatékonysága
és eredményessége nem azonos az EU-n belül. Tizenegyedik működési
jelentésében az OLAF elemezte az ügyeivel kapcsolatban a tagállamok igazságügyi
szerveitől 12 éven át kapott visszajelzéseket, és megállapította, hogy
„nagyon lényeges különbségek mutatkoznak az országok arra vonatkozó képessége
tekintetében, hogy ésszerű időn belül büntetőjogi
felelősséget megállapító ítéletet hozzanak az uniós költségvetéshez
kapcsolódó nyomozások és vádemelések ügyében”. Az, hogy az átlagos vádemelési
arány 50% alatti, azt mutatja, hogy a tagállami nyomozási és vádemelési tevékenységek
általános hatékonyságának megvalósítása komoly nehézségekbe ütközik. 1.5.4. Egyéb pénzügyi eszközökkel
való összeegyeztethetőség és lehetséges szinergia A csalás elleni irányelvre vonatkozó javaslat Az
Uniónak a saját pénzügyi érdekei védelmére irányuló jelenlegi tevékenységei
körébe tartoznak az igazgatási vizsgálatok és ellenőrzések, valamint a
jogalkotási tevékenység (ideértve az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás
ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelvre
irányuló bizottsági javaslatot), de nem foglalkoznak az EU pénzügyi érdekeinek
védelméhez kapcsolódó bűncselekmények ügyében végzett nyomozási és
vádemelési tevékenységek tekintetében azonosított hiányosságokkal. Eurojust Az
Eurojust csak összehangolni és ösztönözni tudja a nyomozási és vádemelési tevékenységet,
és az információcsere terén tud segítséget nyújtani. Ha egy adott ügyben egy
tagállam megtagadja a nyomozást vagy a vádemelést, az Eurojust nem kötelezheti
erre. Az Eurojust nemzeti tagjainak gyakran nincs jogkörük a hatékony tagállami
nyomon követés biztosítására, vagy ha igen, rendszerint nem gyakorolják a
nemzeti jogból eredő jogköreiket: ezekben az ügyekben a legtöbb döntés
egyezség útján születik. Az
Európai Ügyészség létrehozására irányuló javaslatot az Eurojust reformjára
irányuló javaslat kíséri, amely összhangba fogja azt hozni az európai
ügynökségekre vonatkozó, a Tanács, az Európai Parlament és a Bizottság által
elfogadott közös megközelítéssel, és kapcsolatot fog kialakítani az Eurojust és
az Európai Ügyészség között. Ez a reform a nemzeti hatóságok között hatékonyabb
információcserét és jobb együttműködést eredményezhet. Vannak,
és mindig is lesznek olyan ügyek, amelyekbe az Európai Ügyészséget és az
Eurojustot egyaránt be kell vonni, különösen az olyan ügyekben, amikor a
gyanúsítottak az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények és
egyéb bűncselekmények ügyében egyaránt érintettek. Ebből
következően folyamatos, szoros együttműködésre lesz szükség. Ennek
megvalósulása érdekében mindkét rendeletbe olyan rendelkezések kerültek be,
amelyek alapján az Európai Ügyészség felkérheti az Eurojustot vagy nemzeti
tagját arra, hogy egy adott ügybe beavatkozzon, azt koordinálja vagy egyéb
módon gyakorolja jogköreit. Emellett
a tervek szerint az Eurojust ingyenes gyakorlati támogatási szolgáltatásokat
fog nyújtani az Európai Ügyészség számára igazgatási – például személyzeti,
pénzügyi és informatikai – kérdésekben. Ez a megközelítés jelentős
szinergiákkal jár. E szinergiák egyik példája az, hogy az Európai Ügyészség a
saját ügyeihez felhasználhatja majd az Eurojust informatikai infrastruktúráját,
ideértve annak ügyviteli rendszerét, ideiglenes munkafájljait és
tárgymutatóját. Ennek részleteit az Európai Ügyészség és az Eurojust közötti
megállapodás fogja meghatározni. OLAF Az
OLAF jelenleg igazgatási vizsgálatokat folytat az EU pénzügyi érdekei
védelmében. Az OLAF olyan szakembereket alkalmaz, akik jelentős
tapasztalattal rendelkeznek a nemzeti bűnügyi hatóságokkal folytatott
együttműködés terén. Az OLAF sok alkalmazottja rendelkezik a nemzeti
bűnüldözés és igazságszolgáltatás terén szerzett munkatapasztalattal
(rendőrségi, vámhatósági és ügyészi funkciók). Ezért
az OLAF erőforrásainak egy részét felhasználnák az Európai Ügyészség
létrehozásához, figyelemmel az igazgatási vizsgálatok végzése terén szerzett
tapasztalatukra, valamint arra a célra, hogy elkerülhető legyen az igazgatási
jellegű vizsgálatok és a bűnügyi nyomozások megkettőződése.
További fontos szempontot jelent azon jelenlegi hálózatok használata, amelyeket
az OLAF az évek során a csalás elleni vizsgálatok terén kifejlesztett. Végül az OLAF a következőkkel is hozzájárulna az
Európai Ügyészség létrehozásához: szakértői támogatás az igazságügyi
szakértői elemzések megkönnyítése érdekében, valamint technikai és
operatív támogatás az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények
ügyében folytatott nyomozásokhoz és bizonyításfelvételhez. Az
OLAF által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999 rendelet módosítására
irányuló javaslat (OLAF-reform) tárgyában intézményközi egyeztetések
zajlanak. Noha ez a javaslat javítja az OLAF, valamint az uniós intézmények,
szervek és hivatalok közötti, továbbá a tagállamokkal folytatott
információcserét, és az OLAF irányításának javítása mellett egy sor eljárási
garanciát is előirányoz a nyomozással érintett személyek számára, nem
biztosít az OLAF számára további intézkedési lehetőséget, így különösen
nem ruházza fel nyomozati jogkörökkel. Europol Az
Europol szerepe arra korlátozódik, hogy hírszerzést végezzen és támogatást
nyújtson a nemzeti bűnüldözési tevékenységekhez. Elemzéseit nem tudja
nyomon követni a tagállamokban, és nemzeti nyomozásokat sem tud irányítani. Az
Europol jogköreit az EUMSZ is korlátozza. Az EUMSZ 88. cikke szerint az Europol
önállóan nem végezhet nyomozást, és az Europol által végzett operatív
cselekményeket a nemzeti bűnüldöző hatóságokkal kapcsolatot tartva,
és velük egyetértésben kell végrehajtani. Noha az Europol támogató funkciói
mindenképpen fontosak, ezek nem helyettesíthetik a bűncselekményekkel
kapcsolatos önálló nyomozati jogköröket. A
Bizottság 2013 márciusában elfogadta az Europolról szóló rendeletre irányuló
javaslatot, amely az Europol jogköreinek az EUMSZ-szel történő
összhangba hozatala mellett arra összpontosít, hogy azt az információcsere
csomópontjává tegye, emellett új feladatkörökkel ruházza fel a képzés terén. Ez
nem terjed ki a rendőrségi nyomozati és bűnüldözési jogkörökre az EU
pénzügyi érdekeinek védelme terén. 1.6. Az intézkedés és a pénzügyi
hatás időtartama ¨ A javaslat/kezdeményezés határozott
időtartamra vonatkozik –
¨ A javaslat/kezdeményezés időtartama: ÉÉÉÉ [HH/NN]-tól/-től
ÉÉÉÉ [HH/NN]-ig –
¨ Pénzügyi hatás: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig X A javaslat/kezdeményezés határozatlan
időtartamra vonatkozik –
Beindítási időszak: 2017-től 2023-ig –
azt követően: rendes ütem. 1.7. Tervezett irányítási
módszer(ek) Irányítás közvetlenül
a Bizottság által –
a Bizottság szervezeti egységein keresztül,
ideértve az uniós küldöttségek személyzetét –
végrehajtó ügynökségen keresztül ¨ Megosztott irányítás
a tagállamokkal X Közvetett irányítás, a végrehajtási feladatokat
az alábbiakra delegálva: –
¨ harmadik országok vagy az általuk kijelölt szervek; –
¨ nemzetközi szervezetek és ügynökségeik (nevezze meg); –
¨az EBB és az Európai Beruházási Alap; –
X a költségvetési rendelet 208. és 209. cikkében
említett szervek; –
¨ közjogi szervek; –
¨ magánjog alapján működő, közfeladatot ellátó szervek, olyan
mértékben, amennyiben megfelelő pénzügyi garanciákat nyújtanak; –
¨ a valamely tagállam magánjoga alapján működő, köz- és
magánszféra közötti partnerség végrehajtásával megbízott és megfelelő
pénzügyi garanciákat nyújtó szervek; –
¨ az EUSZ V. címe értelmében a KKBP terén konkrét fellépések
végrehajtásával megbízott, és a vonatkozó alap-jogiaktusban meghatározott
személyek. – Egynél több irányítási módszer feltüntetése
esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban. 2. IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK 2.1. A nyomon követésre és a
jelentéstételre vonatkozó rendelkezések Ismertesse a nyomon
követés és jelentéstétel gyakoriságát és feltételeit. Az
Európai Ügyészség éves jelentést bocsát ki tevékenységéről. Az európai
ügyész évente egyszer megjelenik az Európai Parlament és a Tanács előtt,
hogy beszámoljon az Európai Ügyészség által végzett nyomozási és vádemelési tevékenység
eredményeiről és prioritásairól, figyelemmel a diszkréciós és a
titoktartási kötelezettségre. Az
európai ügyésztől vagy a delegált európai ügyészektől a nemzeti
parlamentek is kérhetnek tájékoztatást. Emellett
az Európai Bizottság az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló rendelet
hatálybalépését követő öt éven belül értékeli a rendelet végrehajtását,
ideértve az Európai Ügyészség hatásköre – a Szerződés 86. cikkének (4)
bekezdése alapján – más bűncselekményekre történő kiterjesztésének
megvalósíthatóságát és célszerűségét. 2.2. Irányítási és
kontrollrendszer 2.2.1. Felismert kockázat(ok) A
nyomozati és vádemelési cselekmények (a végrehajtási jogköröket is ideértve)
olyan érzékeny tevékenységek, amelyek részben hatással vannak az emberi
jogokra, és ezért kártérítési igényt vonhatnak maguk után. A
személyes adatok folyamatban lévő nyomozások során történő jogellenes
feldolgozása szintén kártérítési igényre adhat alapot. 2.2.2. Tervezett ellenőrzési
mód(ok) A szabályos
mentesítési eljárás keretében az Európai Ügyészség egyebek mellett köteles: –
megküldeni az előzetes beszámolót a Bizottság
számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek; –
megküldeni a végleges beszámolót az Európai
Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek; –
az Európai Parlament kérésére annak rendelkezésére
bocsátani minden olyan információt, amely az adott pénzügyi évre vonatkozó mentesítési
eljárás zavartalan lebonyolításához szükséges. Ezenfelül
a csalás elleni küzdelem és az Európai Számvevőszék által végzett
ellenőrzések terén, működésének megkezdését követően: –
Az Európai Ügyészség csatlakozik az Európai Csalás
Elleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló,
1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz, és a fenti
megállapodás mellékletében található minta alapján elfogadja az Európai
Ügyészség valamennyi alkalmazottjára vonatkozó megfelelő rendelkezéseket. –
Az Európai Számvevőszék jogosult
dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzést végezni a támogatások
kedvezményezettjeinél, valamint az Európai Ügyészségen keresztül uniós
forrásokban részesülő vállalkozóknál és alvállalkozóknál. –
A vonatkozó uniós szabályokban megállapított rendelkezéseknek
és eljárásoknak megfelelően az OLAF vizsgálatokat, köztük helyszíni
ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhet annak megállapítása érdekében,
hogy az Európai Ügyészség által finanszírozott támogatással vagy
szerződéssel összefüggésben történt-e az Unió pénzügyi érdekeit sértő
szabálytalanság. –
Az Európai Ügyészség által harmadik országokkal és
nemzetközi szervezetekkel kötött munkamegállapodásoknak, továbbá az általa
kötött szerződéseknek és támogatási megállapodásoknak és az általa
meghozott támogatási határozatoknak olyan rendelkezéseket kell tartalmazniuk,
amelyek kifejezetten felhatalmazzák az Európai Számvevőszéket és az
OLAF-ot arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően lefolytassák az ilyen
ellenőrzéseket és vizsgálatokat. 2.3. A csalások és a
szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések Tüntesse fel a
meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket. A
csalási kockázatokkal arányos csalás elleni stratégia elfogadása, figyelembe
véve a végrehajtandó intézkedések költségét és hasznát. Szabályok
elfogadása a személyzetének tagjait érintő összeférhetetlenségi esetek
megelőzésére és kezelésére. 3. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS
BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA 3.1. A többéves pénzügyi keret
mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit
érintik a kiadások? · Jelenlegi költségvetési tételek A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül
pedig a költségvetési tételek sorrendjében. A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Hozzájárulás Szám [Megnevezés………………………...……….] || diff./nem diff. ([16]) || EFTA-országoktól || tagjelölt országoktól || harmadik országoktól || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének aa) pontja értelmében || || || || || || · Létrehozandó új költségvetési tételek A többéves pénzügyi
keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében. A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Hozzájárulás Szám [Megnevezés……………………………………..] || diff./nem diff. || EFTA-országoktól || tagjelölt országoktól || harmadik országoktól || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének aa) pontja értelmében 3 || 33.03.YY.YY Európai Ügyészség || DIFF || NEM || NEM || NEM || NEM 3.2. A kiadásokra gyakorolt
becsült hatás 3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült
hatás összegzése (2013-as árakon millió EUR (három tizedesjegyig) A többéves pénzügyi keret fejezete: || 3. || Biztonság és uniós polgárság Európai Ügyészség[17] || || || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || ÖSSZESEN 1. cím[18] || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1) || 1,393 || 4,144 || 6,895 || 11,039 || 23,471 Kifizetési előirányzatok || (2) || 1,393 || 4,144 || 6,895 || 11,039 || 23,471 2. cím[19] || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || 0,099 || 0,194 || 0,293 || 0,487 || 1,073 Kifizetési előirányzatok || (2a) || 0,099 || 0,194 || 0,293 || 0,487 || 1,073 3. cím[20] || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (3a) || 1,052 || 2,455 || 3,507 || 4,558 || 11,572 || Kifizetési előirányzatok || (3b) || 1,052 || 2,455 || 3,507 || 4,558 || 11,572 Az Európai Ügyészséghez tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =1+1a +3a || 2,544 || 6,793 || 10,695 || 16,084 || 36,116 A többéves pénzügyi keret fejezete: || 5 || „Igazgatási kiadások” millió EUR (három tizedesjegyig) || || || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || ÖSSZESEN FŐIGAZGATÓSÁG: Jogérvényesülési Főigazgatóság || Humánerőforrás || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 0,680 Egyéb igazgatási kiadások || 0,050 || 0,050 || 0,050 || 0,050 || 0,200 Jogérvényesülési Főigazgatóság ÖSSZESEN || Előirányzatok || 0,220 || 0,220 || 0,220 || 0,220 || 0,880 Humánerőforrás || 0,131 || 0,131 || 0,131 || 0,131 || 0,524 Egyéb igazgatási kiadások || 0,050 || 0,050 || 0,050 || 0,050 || 0,200 OLAF ÖSSZESEN || Előirányzatok || 0,181 || 0,181 || 0,181 || 0,181 || 0,724 A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || (Összes kötelezettségvállalási előirányzat = Összes kifizetési előirányzat) || 0,401 || 0,401 || 0,401 || 0,401 || 1,604 millió EUR (három tizedesjegyig) || || || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || ÖSSZESEN A többéves pénzügyi keret 1–5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || 2,945 || 7,194 || 11,096 || 16,485 || 37,720 Kifizetési előirányzatok || 2,945 || 7,194 || 11,096 || 16,485 || 37,720 A költséghatékonyság érdekében a többéves pénzügyi keret fejezetében végzett csökkentések: || 5 || „Igazgatási kiadások” Csökkentés az 5. fejezetben (OLAF) || || || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || ÖSSZESEN 1. cím[21] || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1) || -1,393 || -4,144 || -6,895 || -11,039 || -23,471 Kifizetési előirányzatok || (2) || -1,393 || -4,144 || -6,895 || -11,039 || -23,471 2. cím[22] || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || -0,099 || -0,194 || -0,293 || -0,487 || -1,073 Kifizetési előirányzatok || (2a) || -0,099 || -0,194 || -0,293 || -0,487 || -1,073 3. cím[23] || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (3a) || -0,350 || -1,051 || -1,401 || -1,750 || -4,552 || Kifizetési előirányzatok || (3b) || -0,350 || -1,051 || -1,401 || -1,750 || -4,552 Csökkentés az 5. fejezetben ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =1+1a +3a || -1,842 || -5,389 || -8,589 || -13,276 || -29,096 A bevezetési időszakban az Európai
Ügyészség erőforrásai terén bekövetkező valamennyi
(előirányzatban vagy teljes munkaidős egyenértékben kifejezett)
növekedést az OLAF erőforrásai oldalán történő megfelelő
(ugyanolyan összegű előirányzatban vagy teljes munkaidős
egyenértékben kifejezett) csökkenéssel kell ellensúlyozni.
Különbözet, vagyis a delegált európai
ügyészek szerződéseihez kapcsolódó költségek (3. cím) || || || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1) || 0,702 || 1,404 || 2,106 || 2,880 || 7,020 Kifizetési előirányzatok || (2) || 0,702 || 1,404 || 2,106 || 2,880 || 7,020 Ezek teljes munkaidős egyenértékben
kifejezve 9, 18, 27 és 36 delegált európai ügyész alkalmazásának költségei. Ezeket a költségeket a 3. cím
különbözetéből vagy más ügynökségeknél végzett csökkentésből kell
fedezni.
3.2.2. A [testület]
előirányzataira gyakorolt becsült hatás –
¨ A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív
előirányzatok felhasználását –
X A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív
előirányzatok felhasználását vonja maga után: – Kötelezettségvállalási előirányzatok,
millió EUR (három tizedesjegyig) 2013-as árakon
Tüntesse fel a célkitűzéseket és a teljesítéseket ò || || || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || ÖSSZESEN || TELJESÍTÉSEK || Típus || Átlagos költség || Szám [24] || Költség || Szám || Költség || Szám || Költség || Szám || Költség || Összesen || Összköltség || 1. KONKRÉT CÉLKITŰZÉS: A pénzügyi érdekek védelme nyomozási tevékenység || || || || || || || || || || || - Teljesítés || ügyek ügyek || 0,0083 || 184 || 1,526 || 491 || 4,076 || 773 || 6,417 || 1163 || 9,650 || || 21,669 || 1. konkrét célkitűzés részösszege || || 1,526 || || 4,076 || || 6,417 || || 9,650 || || 21,669 || 2. KONKRÉT CÉLKITŰZÉS: A pénzügyi érdekek védelme vádemelési tevékenység || || || || || || || || || || || - Teljesítés || ügyek || 0,0083 || 92 || 0,763 || 246 || 2,038 || 387 || 3,208 || 581 || 4,825 || || 10,834 || 2. konkrét célkitűzés részösszege || || 0,763 || || 2,038 || || 3,208 || || 4,825 || || 10,834 || 3. KONKRÉT CÉLKITŰZÉS: Együttműködés másokkal || || || || || || || || || || || - Teljesítés || || 0,0083 || 31 || 0,254 || 82 || 0,679 || 129 || 1,069 || 194 || 1,608 || || 3,610 || 3. konkrét célkitűzés részösszege || || 0,254 || || 0,679 || || 1,069 || || 1,608 || || 3,610 || ÖSSZKÖLTSÉG || || 2,543 || || 6,793 || || 10,694 || || 16,083 || || 36,113[25] || 3.2.3. Az Európai Ügyészség humán
erőforrására gyakorolt becsült hatás 3.2.3.1. Összegzés –
¨ A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási
előirányzatok felhasználását. –
X A javaslat/kezdeményezés az alábbi
igazgatási előirányzatok felhasználását vonja maga után: Humánerőforrás || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 A létszámtervben szereplő álláshelyek (fő) || 18 || 36 || 54 || 90 - Ebből AD || 12 || 24 || 36 || 60 - Ebből AST || 6 || 12 || 18 || 30 Külső személyi állomány (FTE) || 6 || 11 || 17 || 28 - Ebből szerződéses alkalmazott || 5 || 9 || 14 || 23 - Ebből kirendelt nemzeti szakértő (knsz) || 1 || 2 || 3 || 5 Teljes személyi állomány || 24 || 47 || 71 || 118 millió EUR (három
tizedesjegyig) Személyzeti kiadások || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || Összesen A létszámtervben szereplő álláshelyek || 1,179 || 3,537 || 5,895 || 9,432 || 20,043 - Ebből AD || 0,786 || 2,358 || 3,930 || 6,288 || 13,362 - Ebből AST || 0,393 || 1,179 || 1,965 || 3,144 || 6,681 Külső személyi állomány || 0,214 || 0,607 || 1,000 || 1,607 || 3,428 - Ebből szerződéses alkalmazott || 0,175 || 0,490 || 0,805 || 1,295 || 2,765 - Ebből kirendelt nemzeti szakértő (knsz) || 0,039 || 0,117 || 0,195 || 0,312 || 663 Személyzeti kiadások összesen || 1,393 || 4,144 || 6,895 || 11,039 || 23,471
Becsült humánerőforrás-szükségletek a felügyeletet ellátó
főigazgatóságnál –
¨ A javaslat/kezdeményezés nem igényel humánerőforrást. –
X A javaslat/kezdeményezés az alábbi
humánerőforrás-igénnyel jár: A becslést egész számmal (vagy legfeljebb egy
tizedesjegy pontossággal) kell kifejezni || || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || A létszámtervben szereplő álláshelyek (tisztviselői és ideiglenes alkalmazotti álláshelyek) || || 33 01 01 01 – a Jogérvényesülési Főigazgatósághoz tartozó személyi állomány || 1,3 || 1,3 || 1,3 || 1,3 || || 24 01 07 00 01 01 – az OLAF-hoz tartozó személyi állomány || 1 || 1 || 1 || 1 || || XX 01 01 02 (a küldöttségeknél) || || || || || || XX 01 05 01 (közvetett kutatás) || || || || || || 10 01 05 01 (közvetlen kutatás) || || || || || || || || || || || || Külső személyi állomány teljes munkaidős egyenértékben (FTE) kifejezve || XX 01 02 01 (AC, INT, END a teljes keretből) || || || || || || XX 01 02 02 (AC, AL, END, INT és JED a küldöttségeknél) || || || || || || XX 01 04 yy || - a központban || || || || || || - a küldöttségeknél || || || || || || XX 01 05 02 (AC, END, INT közvetett kutatásban) || || || || || || 10 01 05 02 (AC, END, INT közvetlen kutatásban) || || || || || || Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni) || || || || || || ÖSSZESEN || 2,3 || 2,3 || 2,3 || 2,3 || XX az érintett
szakpolitikai terület vagy költségvetési cím. A humánerőforrás-igényeknek
az adott főigazgatóság rendelkezésére álló, az intézkedés irányításához
rendelt személyzettel és/vagy az adott főigazgatóságon belüli
személyzetátcsoportosítással kell eleget tenni. A források adott esetben a
költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási
eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további
juttatásokkal. Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak || Szakpolitikai tanácsadás és intézkedések kidolgozása, valamint költségvetési és pénzügyi tanácsadás az Európai Ügyészség számára, továbbá a kiadások tényleges kifizetése, mentesítéssel és a költségvetési tervezettel kapcsolatos eljárások Külső személyzet || Tárgytalan A teljes munkaidős egyenértékben
kifejezett költségek kiszámításának leírását bele kell foglalni a melléklet 3.
szakaszába. A bevezetési időszakban az Európai
Ügyészség erőforrásai terén bekövetkező valamennyi
(előirányzatban vagy teljes munkaidős egyenértékben kifejezett)
növekedést az OLAF erőforrásai oldalán történő megfelelő (ugyanolyan
összegű előirányzatban vagy teljes munkaidős egyenértékben
kifejezett) csökkenéssel kell ellensúlyozni. Humánerőforrások csökkentése az OLAF-nál || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 A létszámtervben szereplő álláshelyek (fő) || -18 || -36 || -54 || -90 - Ebből AD || -12 || -24 || -36 || -60 - Ebből AST || -6 || -12 || -18 || -30 Külső személyi állomány (FTE) || -6 || -11 || -17 || -28 - Ebből szerződéses alkalmazott || -5 || -9 || -14 || - 23 - Ebből kirendelt nemzeti szakértő (knsz) || -1 || -2 || -3 || -5 Teljes személyi állomány || -24 || -47 || -71 || -118 millió EUR (három
tizedesjegyig) 2013-as árakon Az OLAF-hoz kapcsolódó személyzeti kiadások csökkentése || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || Összesen A létszámtervben szereplő álláshelyek || -1,179 || -3,537 || -5,895 || -9,432 || -20,043 - Ebből AD || -0,786 || -2,358 || -3,930 || -6,288 || -13,362 - Ebből AST || -0,393 || -1,179 || -1,965 || -3,144 || -6,681 Külső személyi állomány || -0,214 || -0,607 || -1,000 || -1,607 || -3,428 - Ebből szerződéses alkalmazott || -0,175 || -0,490 || -0,805 || -1,295 || -2,765 - Ebből kirendelt nemzeti szakértő (knsz) || -0,039 || -0,117 || -0,195 || -0,312 || -663 Személyzeti kiadások összesen: 24,0107 || -1,393 || -4,144 || -6,895 || -11,039 || -23,471 3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi
kerettel való összeegyeztethetőség –
X A javaslat/kezdeményezés
összeegyeztethető a jelenlegi többéves pénzügyi kerettel. –
¨ A javaslat/kezdeményezés miatt szükséges a többéves pénzügyi
keret vonatkozó fejezetének átprogramozása. –
¨ A javaslat/kezdeményezés miatt szükség van a rugalmassági
eszköz alkalmazására vagy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára. Az 5.
fejezetet csökkenteni kell az OLAF létszámtervének csökkenésére tekintettel. 3.2.5. Harmadik felek részvétele a
finanszírozásban –
X A javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő
harmadik felek általi társfinanszírozást. –
¨ A javaslat/kezdeményezés az alábbi becsült társfinanszírozást
irányozza elő: előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig) || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || Összesen Tüntesse fel a társfinanszírozó szervet || || || || || Társfinanszírozott előirányzatok ÖSSZESEN || || || || || 3.3.
A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás: –
¨ A javaslatnak/kezdeményezésnek nincs pénzügyi hatása a
bevételre. –
X A javaslatnak/kezdeményezésnek van
pénzügyi hatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő: –
¨ a javaslat a saját forrásokra gyakorol hatást –
X a javaslat az egyéb bevételekre
gyakorol hatást millió EUR (három tizedesjegyig) Bevételi költségvetési tétel: || Az aktuális költségvetési évben rendelkezésre álló előirányzatok || A javaslat/kezdeményezés hatása || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 XX. jogcímcsoport || || pm || pm || pm || pm Az egyéb címzett
bevételek esetében tüntesse fel az érintett kiadáshoz tartozó költségvetési
tétel(eke)t. […] Ismertesse a
bevételre gyakorolt hatás számításának módszerét. A
bevételek a büntetőjogi igény érvényesítéséről való lemondás esetén
fizetett büntetésekből fognak állni, amelyeket közvetlenül az uniós
költségvetésbe kell befizetni. Az összegek jelenleg nem határozhatók meg
megbízható módon. [1] Javaslat:
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az Unió pénzügyi érdekeit
érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről,
2012. július 11., COM(2012) 363 final [2] Lásd
a Közösségek pénzügyi érdekeinek büntetőjogi védelméről és az Európai
Ügyészség létrehozásáról szóló, 2001. december 11-i zöld könyvet (COM (2001)
715 végleges), valamint annak 2003. március 19-i nyomon követő jelentését
(COM (2003)128 végleges). [3] Javaslat:
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az Unió pénzügyi érdekeit
érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott
küzdelemről, 2012. július 11., COM(2012) 363 final. [4] HL
L 280., 2010.10.26., 1. o. [5] HL
L 142., 2012.6.1., 1. o. [6] HL
L 8., 2001.1.12., 1. o. [7] Az
Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október
25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az
1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről, HL L
298., 2012.10.26., 1. o. [8] HL
L 348., 2008.12.24, 130. o. [9] 31.
EGK és 11. Euratom tanácsi rendelet (1961. december 18.) az Európai Gazdasági
Közösség és az Európai Atomenergia-közösség tisztviselőinek személyzeti
szabályzatáról és egyéb alkalmazottaikra vonatkozó alkalmazási
feltételekről (HL P 45., 1962.6.14., 1385. o.); egyebek mellett
módosította a később szintén módosított, 1968. február 29-i 259/68 tanácsi
rendelet (HL L 56., 1968.3.4., 1. o.). [10] HL
L 17., 1958.10.6., 385. o. [11] HL
L 136., 1999.5.31, 1. o. [12] HL
L 292., 1996.11.15., 2. o. [13] HL
L 317., 2011.12.3., 1. o. [14] HL
L 12., 2001.1.16., 1. o. A 44/2001/EK rendeletet 2015. január 10-től az
1215/2012/EU rendelet váltja fel. [15] Az
Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, bizottsági éves
jelentés – Csalás elleni küzdelem; COM (2012) 408. [16] Differenciált/nem
differenciált előirányzat. [17] A
számítások csak a nyomozási és vádemelési feladatokat ellátó személyzetet és a
hozzájuk kapcsolódó költségeket veszik figyelembe. Az EUROJUST által nyújtott
igazgatási támogatás nem fog költségekkel járni. [18] A
tervek fokozatos felvételt (10 % 20 % - 30 % - 40 %- 50 % - 75 %- 100 %)
irányoznak elő. [19] A
befogadó tagállam várhatóan felajánl egy épületet, és első alkalommal
gondoskodik arról, hogy azt valamennyi irodai, informatikai és biztonsági
berendezéssel felszereljék. Itt kizárólag az egy négyzetméterre jutó közüzemi
és ikt-költségek kerültek feltüntetésre. Ha a fogadó tagállam ezt nem ajánlja
fel, ezt a címet felül kell vizsgálni. [20] Az
e címben végzett számítások az OLAF nyomozói munkájának tapasztalatain
alapulnak. Emellett tartalmazzák a – teljes munkaidős egyenértékben
kifejezve – legfeljebb 36 delegált európai ügyésszel kötendő
szerződések költségeit, az AD 10 kategória 80 %-ának megfelelő
becsült illetmény mellett. E tekintetben az előrehaladás tervezett mértéke
50 % - 75 % - 100 %. [21] A
tervek fokozatos felvételt (10 % 20 % - 30 % - 40 %- 50 % - 75 %- 100 %)
irányoznak elő. [22] A
befogadó tagállam várhatóan felajánl egy épületet, és első alkalommal
gondoskodik arról, hogy azt valamennyi irodai, informatikai és biztonsági
berendezéssel felszereljék. Itt kizárólag az egy négyzetméterre jutó közüzemi
és ikt-költségek kerültek feltüntetésre. Ha a fogadó tagállam ezt nem ajánlja
fel, ezt a címet felül kell vizsgálni. [23] Az
e címben végzett számítások az OLAF nyomozói munkájának tapasztalatain
alapulnak. Emellett tartalmazzák a – teljes munkaidős egyenértékben
kifejezve – legfeljebb 36 delegált európai ügyésszel kötendő szerződések
költségeit, az AD 10 kategória 80 %-ának megfelelő becsült illetmény
mellett. E tekintetben az előrehaladás tervezett mértéke 50 % - 75 % - 100
%. Mivel a delegált európai ügyészek személyére a tagállamok tesznek
javaslatot, az ilyen mértékű előrehaladás megvalósulása nem
valószínű. [24] Az
ügyek száma a javaslattervezetet kísérő hatásvizsgálati jelentésben
elemzett feltételezéseken alapul. [25] A
3.2.1. szakaszban említett 36,116 millió eurós összköltséghez képest fennálló
különbség a kerekítési szabályokból adódik.