(1)

A 2014/59/EU irányelv előírja a tagállamok számára finanszírozási rendszer vagy rendszerek létrehozását annak biztosítása érdekében, hogy a szanálási hatóság hatékonyan alkalmazza a szanálási eszközöket és hatásköröket. A szanálási keret hatékony működése érdekében ezeknek a szanálásfinanszírozási rendszereknek megfelelő pénzügyi forrásokkal kell rendelkezniük, és ezért hatáskört kapnak arra, hogy a területükön engedélyezett intézményektől és az uniós fióktelepektől (a továbbiakban: intézmények) előzetes hozzájárulást szedjenek be.

(2)

A tagállamok kötelesek nem csak az intézményektől, hanem a az említett irányelv 103. cikkének (1) bekezdése alapján az uniós fióktelepektől is előzetes hozzájárulást beszedni a szanálásfinanszírozási rendszerhez. Az uniós fióktelepekre is kiterjed a Bizottság felhatalmazása arra, hogy az említett irányelv 103. cikkének (7) és (8) bekezdése alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Mindazonáltal figyelembe véve, hogy a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 47. cikke értelmében az uniós fióktelepekre vonatkozó prudenciális követelmények és felügyeleti bánásmód a tagállamok felelősségi körébe tartozik, az ebben a felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott számos kockázatkiigazítási mértéket nem helyénvaló közvetlenül alkalmazni az uniós fióktelepekre. Ezért, noha az uniós fióktelepek nem tartoznak e rendelet hatálya alá, a Bizottság által egy jövőbeli felhatalmazáson alapuló jogi aktusban kidolgozott célzott rendszer hatálya alá kerülhetnek.

(3)

Az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 6., 15., 16., 95. és 96. cikke alapján bizonyos befektetési vállalkozások, amelyek csak korlátozott szolgáltatások és tevékenységek végzésére rendelkeznek engedéllyel, nem tartoznak bizonyos tőke- és likviditási követelmények hatálya alá, vagy mentesíthetők azok alól. Következésképpen számos meghatározandó kockázatkiigazítási mérték nem alkalmazandó rájuk. Noha a tagállamok a 2014/59/EU irányelv 103. cikke (1) bekezdésének megfelelően kötelesek ezektől a befektetési vállalkozásoktól előzetes hozzájárulást beszedni, helyénvaló meghagyni a tagállamok kockázatkiigazítás-megállapítási hatáskörét e vállalkozások aránytalan megterhelésének elkerülése érdekében. Az említett befektetési vállalkozások ezért nem tartoznak e rendelet hatálya alá.

(4)

A 2014/59/EU irányelv 102. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok biztosítják, hogy az irányelv hatálybalépésétől 2024. december 31-ig tartó időszakban a finanszírozási rendszereik rendelkezésre álló pénzügyi eszközei elérjék a területükön engedélyezett összes intézmény biztosított betétei összegének legalább 1 %-át. Az említett időszakban a finanszírozási rendszerekbe irányuló hozzájárulásokat a célszint eléréséig időben a lehető legegyenletesebben kell elosztani, figyelembe véve az üzleti ciklusokat és azt a hatást, amelyet a prociklikus hozzájárulások gyakorolhatnak a hozzájáruló intézmények pénzügyi pozíciójára.

(5)

A 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az irányelv 102. cikkében meghatározott célszint elérése érdekében legalább évente kell hozzájárulást fizetni. A 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (2) bekezdése alapján az éves hozzájárulásnak tükröznie kell az intézmény méretét, mivel a hozzájárulás alapját az adott intézmény kötelezettségei alapján meghatározott rögzített összeg képezi (alapvető éves hozzájárulás); másodszor, tükrözi az intézmény meghatározó tevékenységeinek kockázati szintjét, mivel az alapvető éves hozzájárulást az adott intézmény kockázati profiljával arányosan ki kell igazítani (kiegészítő kockázatkiigazítás). Egy intézmény mérete az intézmény által jelentett kockázat első mutatója. Minél nagyobb egy intézmény, annál valószínűbb, hogy válsághelyzet esetén a szanálási hatóság közérdeknek tartja az adott intézmény szanálását és a szanálási eszközök hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a szanálásfinanszírozási rendszer használatát.

(6)

Annak tisztázása érdekében, hogy a szanálási hatóságoknak hogyan kell az intézmények kockázati profiljával arányosan kiigazítaniuk a hozzájárulásokat, szükséges meghatározni azokat a kockázati pilléreket és mutatókat, amelyeket az intézmények kockázati profiljának, az alapvető éves hozzájárulás kockázatkiigazítási mechanizmusának és az alapvető éves hozzájárulásnak, mint a kockázatkiigazítás kiindulópontjának a meghatározásához fel kell használni. A 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (7) bekezdésében említett kockázati kritériumokat kiegészítő elemeket úgy kell meghatározni, hogy fennmaradjanak a tagállamok közötti egyenlő versenyfeltételek és az erős belső piac, elkerülve, hogy a tagállamok eltérő megközelítést alkalmazzanak a szanálásfinanszírozási rendszereikhez tett hozzájárulások kiszámítására. Ez lehetővé teszi, hogy az intézmények által a szanálásfinanszírozási rendszerekbe befizetett hozzájárulások a különböző banktípusok esetén összehasonlíthatók és kiszámíthatók legyenek, ami a belső piacon az egyenlő versenyfeltételek fontos eleme.

(7)

A 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 5. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Egységes Szanálási Testületet (a továbbiakban: a Testület) az említett rendelet és a 2014/59/EU irányelv alkalmazása céljából az érintett nemzeti szanálási hatóságnak kell tekinteni, ha olyan feladatokat végez vagy hatásköröket gyakorol, amelyeket az említett irányelv szerint a nemzeti szanálási hatóságnak kellene végeznie vagy gyakorolnia. Figyelembe véve, hogy a 806/2014/EU rendelet 70. cikkének (7) bekezdése felhatalmazza a Testületet arra, hogy a 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (7) bekezdése alapján e rendelet alkalmazásával kiszámítsa az Egységes Szanálási Mechanizmusban részt vevő tagállamok finanszírozási rendszereit 2016. január 1-jétől felváltó Egységes Szanálási Alapba tett intézményi hozzájárulásokat, a szanálási hatóság e rendelet szerinti fogalmának magában kell foglalnia a Testületet is.

(8)

A hozzájárulások egyedi szintű kiszámítása csoportok esetében bizonyos kötelezettségek kétszeres figyelembevételéhez vezetne a csoporthoz tartozó különböző vállalkozások alapvető éves hozzájárulásának meghatározása során, mivel az ugyanahhoz a csoporthoz tartozó vállalkozások egymással kötött megállapodásaihoz kapcsolódó kötelezettségek a csoporthoz tartozó vállalkozások alapvető éves hozzájárulásának meghatározásához figyelembe veendő összes kötelezettség részét képeznék. Csoportok esetében ezért tovább kell részletezni az alapvető éves hozzájárulás meghatározását, a csoporthoz tartozó vállalkozások összefonódottságának tükrözése és a csoporton belüli kitettségek kétszeres figyelembevételének elkerülése érdekében. A csoport részét képező vállalkozások, valamint az ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagját alkotó vagy ugyanahhoz a központi szervhez tartósan kapcsolt intézmények egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében az utóbbiakra ugyanaz a bánásmód alkalmazandó.

(9)

A csoporthoz tartozó vállalkozás alapvető éves hozzájárulásának kiszámítása céljából indokolt, hogy a figyelembe veendő összes kötelezettség ne tartalmazza az olyan szerződésekből eredő kötelezettségeket, amelyeket a csoporthoz tartozó vállalkozás más, ugyanazon csoporthoz tartozó vállalkozással kötött. Mindazonáltal az ilyen kivétel csak akkor lehetséges, ha a csoporthoz tartozó minden vállalkozás az Unióban letelepedett, bevonása teljes körű az egyazon konszolidált éves beszámolóba, megfelelő kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások alá tartozik, és ha a lényeges kötelezettségek esedékességkori azonnali teljesítésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem is várható. Ezáltal megakadályozható, hogy a kötelezettségek kizárásra kerüljenek a hozzájárulások számítási alapjából, ha nincs garancia arra, hogy a csoporton belüli hitelezési kitettségek fedezettek lennének a csoport pénzügyi helyzetének romlása esetén. Ezenfelül annak elkerülése érdekében, hogy a csoporton belüli kötelezettségek kivétele révén az ilyen mentesítésben részesülő, csoporthoz tartozó vállalkozások előnyhöz jussanak, a kivétel nem teheti lehetővé, hogy az érintett intézmény a kis intézmények számára biztosított egyszerűsített hozzájárulási rendszert alkalmazza, amennyiben a csoporton belüli kötelezettségek kivételét követően az intézmény jogosult lenne az egyszerűsített rendszerre. A csoport részét képező vállalkozások, valamint az ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagját alkotó vagy ugyanahhoz a központi szervhez tartósan kapcsolt intézmények egyenlő versenyfeltételeinek biztosítása érdekében az utóbbiakra ugyanaz a bánásmód alkalmazandó.

(10)

Attól a szabálytól eltérve, hogy a hozzájárulások kiszámítását egyedi szinten kell végrehajtani, abban az esetben, ha a központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 10. cikkének megfelelően a nemzeti jog alapján teljesen vagy részben mentesülnek a prudenciális követelmények alól, az előzetes hozzájárulásra vonatkozó szabályok csak azért alkalmazandók a központi szervre és a kapcsolt hitelintézetekre együtt, összevont alapon, mert a központi szerv és az összes kapcsolt intézmény fizetőképességét és likviditását együtt, ezen intézmények összevont beszámolói alapján monitorozzák.

(11)

Az alapvető éves hozzájárulás pénzügyi piaci infrastruktúra esetében történő meghatározását szintén tovább kell részletezni. Bizonyos pénzügyi piaci infrastruktúrák, például a központi szerződő felek vagy a központi értéktárak hitelintézetként is engedélyezettek. Néhány központi értéktár a piaci infrastruktúraként folytatott tevékenységeit kiegészítő banki jellegű szolgáltatásokat is nyújt. A hitelintézetekkel szemben a központi értéktárak nem rendelkeznek biztosított betétekkel, hanem főként az általuk pénzügyi intézményeknek vagy központi bankoknak nyújtott értékpapír-ügyletek kiegyenlítéséből eredő napon belüli vagy napi egyenlegekkel. Ezek általában nem eredményeznek a banki tevékenységek végzése érdekében gyűjtött forrásokhoz hasonlítható készpénzegyenlegeket. Mivel a pénzügyi piaci infrastruktúrák által végzett banki jellegű tevékenységek kiegészítik az elszámolásra vagy kiegyenlítésre irányuló fő tevékenységeiket, amelyek kapcsán ezek a szervezetek szigorú prudenciális követelmények alá tartoznak a 648/2012/EU (5) és a 909/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) alapján, valamint az 575/2013/EU rendelet és a 2013/36/EU irányelv vonatkozó rendelkezései alapján, és mivel a pénzügyi piaci infrastruktúrák üzleti modellje nem foglal magában a hitelintézetéhez hasonlítható kockázatokat, csak a szóban forgó szervezetek banki jellegű tevékenységéhez kapcsolódó kötelezettségeket kell figyelembe venni összes kötelezettségüknek az alapvető éves hozzájárulásuk kiszámítása céljából történő meghatározásakor.

(12)

A származtatott ügyletek elszámolása az egyéni számlák tekintetében nincs harmonizálva az Unióban, és ezért ez hatással lehet az egyes bankok hozzájárulásainak kiszámításánál figyelembe veendő kötelezettségek összegére nézve. Az 575/2013/EU rendelet 429. cikkének (6) és (7) bekezdésében említett, a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó módszertan minden bankra alkalmazandó, és biztosítja, hogy ugyanazt a származtatott ügyletet és különösen a származtatott ügyletek közötti nettósítást ugyanolyan módon vegyék figyelembe az adott bankra vonatkozó számviteli kerettől függetlenül. A származtatott ügyleteknek az alapvető éves hozzájárulás meghatározása során történő harmonizált kezelése érdekében, amely lehetővé teszi értékelésük intézmények közötti összehasonlíthatóságát és az Unió egészében egyenlő versenyfeltételeket biztosít, a származtatott ügyleteket az 575/2013/EU rendelet 429. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban kell értékelni. Mindazonáltal a származtatott ügyletek 575/2013/EU rendelet szerinti értékelésének kiszámíthatósága érdekében gondoskodni kell arról, hogy az ilyen értékelés ne vezessen az érintett származtatott ügyletek releváns számviteli keret szerinti értékének 75 %-ánál alacsonyabb értékhez.

(13)

Néhány hitelintézet fejlesztési bankként működik, célja a tagállam központi, regionális vagy helyi kormányzata közpolitikai céljainak előmozdítása, túlnyomórészt kedvezményes kölcsönök nem versengő, nonprofit alapon történő nyújtásával. Az ilyen intézmények által nyújtott hiteleket a központi, regionális vagy helyi kormányzat közvetlenül vagy közvetve részlegesen garantálja. A kedvezményes kölcsönöket nem versengő, nonprofit alapon nyújtják az Unió vagy egy tagállam központi vagy regionális kormányzata közpolitikai céljainak előmozdítása érdekében. A kedvezményes kölcsönöket néha egy másik intézmény közvetítésével nyújtják (közvetített kölcsönök). Ilyen esetekben a közvetítő hitelintézet a multilaterális fejlesztési banktól vagy közszektorbeli intézménytől kapott kedvezményes kölcsönt a végső ügyfeleknek hitelező hitelintézetek felé továbbítja. Mivel a közvetítő hitelintézetek e kölcsönök likviditását az eredeti fejlesztési banktól a hitelnyújtó intézményhez vagy egy másik közvetítő intézményhez továbbítják, az érintett kötelezettségeket az éves alapvető hozzájárulás számításával összefüggésben indokolt kivenni a figyelembe vett összes kötelezettség közül.

(14)

A 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (1) bekezdése minden intézmény hozzájárulását előírja a szanálásfinanszírozási rendszerhez. Mindazonáltal arányos és méltányos egyensúlyt kell teremteni az intézmények szanálásfinanszírozási rendszerhez való hozzájárulási kötelezettsége, illetve mérete, kockázati profilja, tevékenységeinek köre és összetettsége, más intézményekkel vagy általában a pénzügyi rendszerrel való összefonódottsága, csődjének a pénzügyi piacokra, más intézményekre, a finanszírozási feltételekre vagy a tágabb gazdaságra gyakorolt hatása, vagyis annak a valószínűsége között, hogy az intézmény szanálás alá kerül és igénybe veszi a finanszírozási rendszert. A 2014/59/EU irányelv 4. cikke értelmében a szanálási hatóságok figyelembe vesznek ilyen elemeket annak eldöntésekor, hogy a helyreállítási és szanálási tervek elkészítésére vonatkozó követelmények terén engedélyezzenek-e egyszerűsített kötelezettségeket bizonyos intézmények számára. Emellett a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelmények teljesítése és az említett irányelv hatályába tartozó különböző intézmények sajátosságai közötti helyes egyensúly értékelésekor figyelembe kell venni az egyes intézményeknek és a szanálási hatóságoknak az éves hozzájárulások kiszámításából eredő adminisztratív terhét is.

(15)

A kis intézmények általában nem rendelkeznek magas kockázati profillal, és rendszerszinten gyakran kevésbé kockázatosak a nagy intézményekhez képest, csődjük tágabb gazdaságra gyakorolt hatása pedig sok esetben kisebb a nagy intézményekénél. Mindazonáltal a kis intézmények csődjének pénzügyi stabilitásra gyakorolt potenciális hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel a tágabb bankrendszerben betöltött szerepük, hálózataik kumulatív hatásai, vagy az általuk előidézett, a bankrendszerbe vetett bizalom elvesztésével járó tovagyűrűző hatások miatt még a kis intézmények is teremthetnek rendszerszintű kockázatot.

(16)

Figyelembe véve, hogy a kis intézmények a legtöbb esetben nem jelentenek rendszerszintű kockázatot, illetve a nagy intézményekhez képest kevésbé valószínű, hogy szanálás alá kerülnek, és így kisebb annak a valószínűsége is, hogy igénybe veszik a szanálásfinanszírozási rendszert, a szanálásfinanszírozási rendszerhez való éves hozzájárulásuk számításához használt módszertant célszerű egyszerűsíteni. A kis intézmények éves hozzájárulását indokolt kizárólag az alapvető éves hozzájárulásuk alapján, méretükkel arányos átalányként megállapítani. E módszertan várhatóan lehetővé teszi az éves hozzájárulások arányos rendszerének kialakítását, mivel az egyes intézmények éves hozzájárulásának meghatározásakor a szanálási hatóságnak igazodnia kell a finanszírozási rendszer éves célszintjéhez. Az átalány tehát figyelembe veszi, hogy a kis intézmények sok esetben kevésbé kockázatosak, és lehetővé teszi a nagy és általában rendszerszinten fontos intézmények hozzájárulásának a kockázati profillal arányos nagyobb kiigazítását.

(17)

Az intézmények kis méretűként való besorolásához kettős értékhatárt célszerű alkalmazni: az első határ a szavatoló tőke és biztosított betétek nélkül számított összes kötelezettség értéke, amely legfeljebb 300 millió EUR lehet, a második határ az összes eszköz értéke, amely legfeljebb 1 milliárd EUR lehet. Utóbbi azt hivatott megakadályozni, hogy az első, kötelezettségekre vonatkozó értékhatáron még belül maradó nagy intézmények is részt vehessenek az egyszerűsített rendszerben.

(18)

A kis intézmények kategóriáján belül további megkülönböztetést kell alkalmazni, mivel egyes intézmények igen kis méretűek, mások viszont az értékhatárokhoz közel állva részt vehetnek az egyszerűsített rendszerben. Egységes átalányt alkalmazva az igen kis intézmények éves hozzájárulása aránytalanul magasabb lenne az értékhatárokhoz közel álló kis intézményekénél. Indokolt elkerülni ugyanakkor, hogy az egyszerűsített rendszer aránytalan különbséget teremtsen a legnagyobb kis intézmények éves hozzájárulása és az értékhatárt éppen meghaladó, és így az egyszerűsített rendszerből kimaradó intézmények hozzájárulása között. Az ilyen nem kívánt hatások elkerülése érdekében ezért helyénvaló egy olyan többkategóriás rendszert kidolgozni, amelyben a kis intézmények átalányösszegként meghatározott éves hozzájárulása kategóriánként eltér. Ez lehetővé teszi a hozzájárulások progresszivitását egyfelől magában az egyszerűsített rendszerben, másfelől a legmagasabb átalányösszeg és az azon módszer szerinti legkisebb hozzájárulás között, amely az alapvető éves hozzájárulásnak az intézmény kockázati profilját figyelembe vevő kiigazításán alapul.

(19)

Ha a szanálási hatóság megállapítja, hogy egy kis intézmény kiemelkedően magas kockázati profillal rendelkezik, lehetőséggel kell rendelkeznie egy olyan határozat meghozására, amely szerint az érintett intézmény a továbbiakban nem vehet részt az egyszerűsített rendszerben, és hozzájárulását ehelyett egy olyan módszer szerint kell kiszámítani, amelyben az alapvető éves hozzájárulást az intézmény méretén kívüli kockázati tényezőkhöz igazítják.

(20)

A 2014/59/EU irányelv 45. cikkének (3) bekezdésében említett intézményeket nem tőkésítik fel a 2014/59/EU irányelv 44. és 101. cikkének megfelelő szanálásfinanszírozási rendszer igénybevételével, mivel ezen intézmények felszámolására a nemzeti fizetésképtelenségi eljárások vagy a 2014/59/EU irányelv 38., 40. vagy 42. cikkének megfelelően végrehajtott egyéb eljárások keretében kerül sor, és megszüntetik működésüket. Az említett eljárások biztosítják, hogy az említett intézmények hitelezői – ideértve adott esetben a biztosítékkal fedezett kötvények birtokosait – a szanálási célkitűzéseknek megfelelő módon viseljenek veszteségeket. A szanálásfinanszírozási rendszerbe fizetendő hozzájárulásuknak ezért figyelembe kell vennie e sajátosságokat. Célszerű ugyanakkor, hogy a szanálásfinanszírozási rendszerek a 2014/59/EU irányelv 101. cikkében említett egyéb célokra is igénybe vehetők legyenek. Amennyiben egy ilyen intézmény a szanálásfinanszírozási rendszert bármely ilyen célra igénybe veszi, célszerű, hogy a szanálási hatóság összehasonlíthassa a 2014/59/EU irányelv 45. cikkének (3) bekezdése alá tartozó minden egyéb intézmény kockázati profilját a szanálásfinanszírozási rendszert igénybe vett intézményével, és alkalmazhassa az ebben a felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott módszertant azokra az intézményekre, amelyek kockázati profilja hasonló vagy magasabb a szanálásfinanszírozási rendszert igénybe vett intézményénél. Helyénvaló továbbá létrehozni a szanálási hatóság által a kockázati profilok összehasonlításakor figyelembe veendő elemek jegyzékét.

(21)

Annak érdekében, hogy a tagállamok szanálási hatóságai harmonizáltan értelmezzék a 2014/59/EU irányelv 103. cikkének (7) bekezdésében megállapított kritériumokat, és így a szanálásfinanszírozási rendszerbe fizetendő egyéni hozzájárulások számításakor az egész Unióban egységesen határozzák meg az intézmények kockázati mutatóját, célszerű megállapítani azokat a kockázati pilléreket és az egyes kockázati pillérekbe tartozó megfelelő azon kockázati mutatókat, amelyeket a szanálási hatóságoknak figyelembe kell venniük az intézmények kockázati profiljának értékeléskor. A felügyeleti gyakorlatok összhangjának biztosítása érdekében a kockázati mutatóknak már meglévő, vagy kidolgozás alatt álló szabályozói referenciamutatókból kell állniuk.

(22)

Amennyiben a vonatkozó jog lehetőséget ad az intézmények mentesítésére egyes kockázati mutatók intézményi szintű megállapítása alól, és – ilyen esetben – feltéve, hogy az illetékes hatóság engedélyezi e mentesség alkalmazását, úgy a szanálási hatóságnak az érintett mutatókat összevont (konszolidált) vagy adott esetben szubkonszolidált alapon kell értékelnie annak érdekében, hogy biztosítsa a felügyeleti gyakorlattal való összhangot, és ne okozzon indokolatlan hátrányt a mentességgel élő csoportok számára.

(23)

Annak érdekében, hogy a szanálási hatóságok egységes megközelítést alkalmazzanak az intézmények kockázati profiljának megállapításához figyelembe veendő kockázati pillérek és mutatók jelentőségét illetően, e rendeletben célszerű meghatározni az egyes kockázati pillérek és mutatók relatív súlyát is. Mindazonáltal fontos, hogy a szanálási hatóságok kellően rugalmasak lehessenek az intézmények kockázati profiljának értékelésében, és ezért a kockázati pilléreket és mutatókat az egyes intézmények sajátosságait figyelembe véve moduláltan alkalmazhassák. Ez azonban nem valósítható meg csupán a kockázati profil értékelésére szolgáló tartományokkal, hanem bizonyos kockázati mutatók jelentősége kapcsán is szükségessé tesz bizonyos fokú eseti mérlegelést, így e kockázati mutatók súlyát indokolt pusztán tájékoztató jelleggel megadni, illetve tekintetükben indokolt tartományokat kijelölni ahhoz, hogy a szanálási hatóság adott esetben meghatározhassa e mutatók jelentőségét.

(24)

Az adott pillérbe tartozó különböző mutatók jelentőségének meghatározásakor a pilléren belüli aggregáláshoz az egyes mutatók súlyozott számtani átlagát kell venni. Az egyes intézményekre vonatkozó végső összetett kockázati mutató számításához az olyan, pillérek közötti kompenzációs hatások elkerülése érdekében, amelyek esetében a több pillérben aránylag jól, egy másikban viszont igen gyengén teljesítő intézmény a különböző pillérek számtani átlagát képezve közepes pontszámot kap, az egyes pillérek súlyozott mértani átlagát kell venni.

(25)

Az intézmények kockázatosságának értékelésére szolgáló tartományt úgy kell megállapítani, hogy az lehetővé tegye az intézmények kockázati profiljának az e rendeletben megállapított különböző kockázati pillérek és mutatók szerinti kellő modulációját, egyben elegendő bizonyosságot és kiszámíthatóságot nyújtson az intézmények által a 2014/59/EU irányelv és e rendelet értelmében fizetendő éves hozzájárulás összegét illetően.

(26)

A hozzájárulások tényleges befizetésének biztosítása érdekében szükséges meghatározni a fizetési feltételeket és módozatokat. Különösen a nem készpénzben, hanem a 2014/59/EU irányelv 103. cikkének megfelelően nem visszavonható fizetési kötelezettségvállalással teljesített hozzájárulások esetében szükséges meghatározni az egyes intézmények által igénybe vehető nem visszavonható fizetési kötelezettségvállalások arányát és az ezen nem visszavonható fizetési kötelezettségvállalások fedezetére elfogadott biztosítékok típusát, hogy a szanálási hatóság a nem visszavonható fizetési kötelezettségvállalások végrehajtásakor ezáltal biztosíthassa a tényleges befizetést, amennyiben nehézségekbe ütközne a nem visszavonható fizetési kötelezettségvállalások végrehajtásakor. Az éves hozzájárulások tényleges befizetésének biztosítása érdekében külön hatáskört kell biztosítani a szanálási hatóságnak arra, hogy közigazgatási bírságokat és egyéb adminisztratív intézkedéseket hozzanak az e rendeletben a hozzájárulások számítása és kiigazítása kapcsán megállapított követelményeket és a szanálási hatóság által kért információk nyújtására vonatkozó kötelezettségeket megszegő intézményekkel szemben. A szanálási hatóság számára hatáskört kell biztosítani arra is, hogy napi késedelmi kamatot számítson fel annak az intézménynek, amely az esedékes éves hozzájárulást csak részlegesen vagy egyáltalán nem fizeti meg, vagy amely nem tesz eleget a szanálási hatóság értesítésében előírt követelményeknek. Emellett külön kötelezettségeket szükséges előírni az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok közötti információcsere tekintetében.

(27)

Annak biztosítása érdekében, hogy a kockázati kiigazítás folyamatosan figyelembe vegye a bankszektorbeli fejleményeket, vagyis folyamatosan megfeleljen a 2014/59/EU irányelv követelményeinek, a Bizottság az alkalmazás során szerzett tapasztalatok alapján 2016. június 1. előtt felül fogja vizsgálni az éves hozzájárulások számítása során végzett kockázati kiigazítást, illetve különösen az e rendeletben meghatározott kockázatkiigazítási szorzó helyénvalóságát, valamint a kockázatkiigazítási szorzó felső határának esetleges emelése iránti igényt.

(28)

A 2014/59/EU irányelv 130. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok 2015. január 1-jétől kötelesek beszedni a területükön engedélyezett intézmények éves hozzájárulásait, így e rendeletet indokolt szintén 2015. január 1-jétől alkalmazni,