52014JC0009

KÖZÖS KÖZLEMÉNY AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A nyitott és biztonságos globális tengeri terület megteremtése: az Európai Unió tengerbiztonsági stratégiájának elemei

I.          Bevezetés

Európa tengeri érdekei alapvetően állampolgárai és közösségei jólétéhez, prosperitásához és biztonságához kapcsolódnak. Az EU külkereskedelmi forgalmának mintegy 90 %-a, belső kereskedelmének pedig 40 %-a tengeri szállítással valósul meg. A halászat és az akvakultúra területén az EU a harmadik legnagyobb importőr és az ötödik, globális méretekben működő előállító. Évente több mint 400 millió utas fordul meg az EU kikötőiben. A szabadkereskedelem, a szállítmányozás, az idegenforgalom, az ökológiai diverzitás és a gazdasági fejlődés mind-mind a nyílt és biztonságos tengerektől és óceánoktól függ. A tengereken előforduló veszélyek és kockázatok széles köre elleni védelem hiányában a tengerek és óceánok nemzetközi konfliktusok, terrorizmus, illetve a szervezett bűnözés színterévé válhatnak.

Éppen ezek okán nehezedik nyomás az Európai Unióra a tekintetben, hogy többet tegyen, a különböző ágazatok és a nemzeti hatóságok közötti együttműködés megerősítésével gyorsabban és kevesebb erőforrás bevonásával cselekedjen. Mivel a tengerbiztonság belső és külső dimenziói egyre inkább összekapcsolódnak, valamennyi érdekeltnek ki kell vennie a részét a célok és erőfeszítések egységességének megteremtéséből ahhoz, hogy összhang alakuljon ki az ágazatspecifikus és nemzeti politikák között, és hogy a polgári és katonai hatóságok hatékonyan tudjanak együttesen fellépni. Az Európai Unió által vezetett tengeri erők (EUNAVFOR) Szomália – Atalanta művelete – az EU jelentős együttműködési támogatásával kiegészülve – igazolta a közös módszer hatékonyságát.

2013 decemberében az Európai Tanács hangsúlyozta az EU stratégiai tengerbiztonsági érdekei a legkülönfélébb kockázatokkal és veszélyekkel szembeni védelmének fontosságát. A konkrét célok tekintetében az EU 2012. évi Limassoli Nyilatkozata a „fokozott együttműködésre is kiterjedő hatékonyabb tengerpolitikai irányítás jelentőségét” hangsúlyozta[1]. Az EU tengerbiztonsági stratégiája, amennyiben létrejönne, megteremthetné az alapokat az EU számára ahhoz, hogy az hozzájáruljon a tengereken – akár a parti tengereken, akár a nyílt tengeren – a szabályok betartásával érvényesülő jó irányításhoz.

Az EU tengerbiztonsági stratégiája elősegítené a tengerbiztonság ágazatokon átívelő stratégiai megközelítésének kialakulását[2]. A kiindulópontot a meglévő szerződéseknek és jogszabályoknak, valamint a szóban forgó megközelítés sarokkövének számító ENSZ Tengerjogi Egyezménynek (UNCLOS) megfelelően az EU-szintű koordináció, a tagállamokkal közös, illetve az azok közötti további szinergiák kialakítása és a nemzetközi partnerekkel való együttműködés kell, hogy alkossa.

Az ilyen stratégia nem új struktúrák, programok vagy jogszabályok létrehozására törekedne, hanem igyekezne a már elért eredményekre támaszkodni és azokat erősíteni. Biztosítani kell a stratégiának a meglévő európai uniós politikákkal való összhangját[3].

Fokozni kell a meglévő kormányközi és nemzetközi kezdeményezésekkel való együttműködést[4]. Végül pedig a tengerbiztonságra vonatkozó összehangolt megközelítés kialakítása javítaná tengereink növekedési és munkahely-teremtési potenciálját is (az EU növekedési stratégiájában, az Európa 2020 stratégiában meghatározottakkal összhangban)[5].

II.        Tengerbiztonsági érdekek

Az EU legfőbb stratégiai tengerbiztonsági érdekei a következők:

· A konfliktusok megelőzése, a béke megőrzése, valamint a nemzetközi biztonság megerősítése nemzetközi partnerek bevonásával. Ez elősegíti a nemzetközi tengeri együttműködést és a jogállamiság biztosítását, megkönnyíti a tengeri kereskedelmet és hozzájárul a fenntartható fejlődéshez.

· Az EU tengerbiztonsági veszélyekkel szembeni védelme, ideértve az olyan kritikus tengeri infrastruktúrák védelmét, mint például a kikötők és terminálok, tengeri létesítmények, víz alatti csővezetékek, hírközlési kábelek, tudományos kutatási és innovációs projektek, valamint a tengeren végzett egyéb gazdasági tevékenységek.

· Az Unió külső tengeri határainak hatékony ellenőrzése, az illegális tevékenységek megakadályozása céljából.

· A EU globális ellátási láncának védelme, a hajózás szabadsága, az EU-tagállamok lobogója alatt közlekedő hajók békés áthaladáshoz való joga, valamint a tengerészek és utasok biztonsága és védelme.

· A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászat megakadályozása.

III.       Tengerbiztonsági veszélyek

A tengerbiztonsági veszélyek sokrétűek, kockázatot jelentenek az uniós polgároknak és hátrányosak az EU stratégiai érdekeire nézve. Ezek a tengerbiztonsági veszélyek egy sor hatást gyakorolnak számos politikai ágazatra. Az EU-tagállamok és egyéb országok parti területeire, tengereire és az óceánokra kihatással lévő olyan társadalmi, gazdasági és környezeti jelenségek, mint például az éghajlatváltozás, a tengeri ökoszisztémák pusztulása és a természetes erőforrások kimerítése, közvetlen és közvetett következményekkel járnak a tengerbiztonság terén. Az alábbi tengerbiztonsági veszélyek kerültek meghatározásra:

· Területi tengeri viták, erőszakos cselekedetek és fegyveres konfliktus államok között.

· Tömegpusztító fegyverek elterjedése, ideértve a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris veszélyeket is.

· Tengeri kalózkodás és tengeri fegyveres rablás.

· Hajókkal, rakománnyal és utasokkal, kikötőkkel, kikötői létesítményekkel és kritikus tengeri infrastruktúrákkal szemben elkövetett terrorcselekmények és egyéb szándékos jogellenes cselekedetek, ideértve az információs rendszerek ellen intézett informatikai támadásokat.

· Határon átnyúló és szervezett bűncselekmények, ideértve a fegyverek, kábítószerek és emberek tengeren bonyolított kereskedelmét, valamint a be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászatot.

· Illegális ürítések, illetve véletlen tengerszennyezések esetleges környezeti hatásai.

· A természeti katasztrófák, szélesőséges események és az éghajlatváltozás a tengeri közlekedési rendszerre és különösen a tengeri infrastruktúrára gyakorolt esetleges hatásai.

· A tengeri és tengerészeti ágazatokban rejlő növekedési és munkahely-teremtési potenciált csökkentő tengeri és part menti övezeti körülmények.

IV.       A stratégia célja

Tekintettel a meglévő politikai eszközök összetettségére, valamint a nemzeti és európai uniós szinten érintett szereplők és jogszabályok sokaságára, a stratégiának inkluzív jellegűnek, átfogónak kell lennie és a már elért eredményekre kell épülnie.

Jó példa erre az Euópai Uniónak a Szomália partjainál folytatott kalózkodás elleni küzdelemre vonatkozó átfogó megközelítése. Mindehhez a polgári és védelmi együttműködést egyesítő többoldalú lépésekre, kapacitásbővítésre és partnerségek kialakítására; pénzügyi és igazságügyi vizsgálatokra; helyi, regionális és nemzetközi diplomáciai erőfeszítésekre, politikai kötelezettségvállalásokra; valamint kutatásra és innovációra és az iparral folytatott együttműködésre van szükség.

A stratégia célja az, hogy elősegítse a tengerbiztonság ágazatokon átívelő megközelítésének létrejöttét. Ezt az alábbi négy stratégiai cél mentén lehet elérni:

a. A meglévő lehetőségek legjobb kihasználása – nemzeti és európai szinten

Az idők során valamennyi tagállam kialakította a tengerbiztonságra irányuló saját rendszereit, struktúráit és megközelítését, de nem létezik a sikerhez vezető egységes módszer. Ezeket a törekvéseket olyan EU-ügynökségek támogatják, mint például az Európai Védelmi Ügynökség (EDA), az Európai Unió Műholdközpontja (EUSC), az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA), az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA), melyek ágazatspecifikus rendszereket és képességeket fejlesztettek ki a tengerfelügyelet vonatkozásában. Ahhoz, hogy optimálisan lehessen reagálni a veszélyekre, a stratégiának támogatnia kell a legkülönfélébb szinteken működő illetékes hatóságokat és ügynökségeket a tengerbiztonság hatékonyságának fokozása, valamint a tengerbiztonság terén érdekelt felek közötti, ágazatokon és határokon átívelő együttműködés előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseikben.

b. Hatékony és hiteles partnerségek elősegítése a globális tengeri területen

Tekintettel a tengeri összeköttetések, a globális ellátási láncok és a hajózás ténylegesen nemzetközi jellegére, az EU stratégiai tengeri érdekeit az egyéb érdekeltekkel, illetve a nemzetközi szervezetekkel kialakított partnerségek révén lehet a legjobban megvédeni. Az Unió nemzetközi partnerekkel való együttműködési képessége közvetlen hatással van azon képességére, hogy megvédje saját érdekeit. Fontos, hogy a stratégia a globális tengeri területen tevékenykedő hiteles, megbízható és hatékony, a nemzetközi feladatait vállalni kész és képes partnerként pozicionálja az EU-t.

c. A költséghatékonyság elősegítése

Egy olyan időszakban, amikor az állami kiadásokra nyomás nehezedik és az erőforrások korlátozottak, a stratégiának a tengerbiztonság költséghatékony megközelítését kell megvalósítania. Az EU tengerbiztonsága nagyrészt olyan nemzeti rendszerek és ágazatspecifikus módszerek köré szerveződik, amelyek potenciálisan drágítják a műveleteket és csökkentik azok hatékonyságát. Fokozni kell a tengeri műveletek hatékonyságát az ágazatokon átívelő együttműködés javításával, a nemzeti és EU-szintű rendszerek közötti jobb kommunikáció elősegítésével, hatékony közös polgári és katonai felületek kialakításával, valamint a kutatási és technológiai fejlesztési eredmények politikába történő átültetésével.

d. A tagállamok közötti szolidaritás fokozása

Akár egyetlen tengeri terrortámadás, vagy akár egy vagy több jelentős hajózási útvonal megzavarása is katasztrofális hatással lehet több tagállamra, magára az EU-ra, illetve harmadik országokra. Az incidensek megelőzése, felderítése és az azokra való reagálás a tengerbiztonságban érdekelt valamennyi fél együttműködését követeli meg.

A tengeri övezetekre vonatkozó egyezmények hiánya (pl. a kizárólagos gazdasági övezetek beszűkítése) további veszélyt jelenthet bizonyos területeken, így például a Földközi-tengeren.

A stratégiának célul kell kitűznie a tagállamok közötti kölcsönös támogatás előmozdítását, és lehetővé kell tennie a közös készenléti tervezést, kockázatkezelést, konfliktusmegelőzést, válságreagálást és válságkezelést.

V.        Az EU válaszának kialakítása: a meglévő eredmények alapul vétele és továbbfejlesztése

A jobb tengerpolitikai irányítás megvalósítását célul kitűző stratégiának négy alapelvre kell épülnie:

· Ágazatokon átívelő szemlélet: a polgári és katonai hatóságoktól (bűnüldözés, határellenőrzés, vám- és halászati ellenőrzés, környezetvédelmi hatóságok, hajózási felügyelet, kutatás és innováció, haditengerészet) kezdve az iparral bezárólag (hajózás, egyéni biztonság, hírközlési technológia, képességtámogatás, szociális partnerek) az összes partnernek jobban kell együttműködnie.

· Funkcionális integritás: nem engedhető meg az egyes érdekeltek megbízatásának, feladat- és felelősségi körének, illetve kompetenciáinak megváltoztatása. A hangsúlyt ehelyett inkább arra kell helyezni, hogy az egyéb érdekeltekkel való közös együttműködés révén mely konkrét funkciókat, illetve feladatokat lehet jobban teljesíteni.

· Tengeri multilateralizmus: a nemzetközi reagálást és a tengeri területeken megvalósuló együttműködést igénylő összetett ügyek kezelésének egyik meghatározó alapelve a multilateralizmus. A EU akkor erősebb és érdekei akkor védhetők meg a legjobban, ha egységesen jár el a nemzetközi partnerekkel szemben.

· Szabályok és alapelvek tiszteletben tartása: az EU támogatja a nemzetközi jog, az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartását, valamint az ENSZ Tengerjogi Egyezményének és a benne (UNCLOS) foglalt céloknak való teljes megfelelést, amelyek a tengereken a szabályok betartásával érvényesülő jó irányítás alapelemeinek számítanak.

Ez a négy alapelv a jobb együttműködést lehetővé tevő öt területen érvényesül:

a.         Külső fellépések

Az Európai Unió a tengerbiztonság és tengerpolitikai irányítás támogatását célzó külső fellépései a nemzetközi partnerekkel folytatott politikai párbeszédtől a tengeri kapacitásépítés és a tengeri kalózkodástól és fegyveres rablástól való elrettentést célzó katonai műveletek támogatásáig terjednek. Az EU képes arra, hogy fejlessze a tengerbiztonsági szempontokra irányuló legjobb belső politikai gyakorlatok hasznosíthatóságának módját és mértékét, hogy ezáltal elősegítse a jobb óceánpolitikai irányítást. Mindez felhasználható lenne például a partnerországok abbéli támogatásában, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) hajók és kikötői létesítmények védelmére vonatkozó nemzetközi szabályzatában (ISPS-szabályzat) megállapított előírások teljesítése, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tengerészeti munkaügyi egyezményében és a tengerészek személyazonossági okmányairól szóló egyezményében a tengerészek biztonságának és védelmének biztosítása céljából megállapított követelmények teljesítése érdekében – javítsák kikötőik és kikötői létesítményeik színvonalát és hajóik biztonságát.

Az EUNAVFOR az Európai Unió által mind a szárazföldön, mind a tengeren biztosított jelentős együttműködési támogatással kiegészült Atalanta műveletének a Szomália partjainál folytatott kalóztámadásoktól való elrettentésben elért sikere hozzájárult a tengerbiztonság hiányához vezető alapvető okok csökkentéséhez. Érdemes lenne ezt kielemezni és meghatározni a máshol is alkalmazható tanulságokat. A délkelet-ázsiai kalózkodás elleni küzdelemben pozitív eredményekkel járó és egyes EU-tagállamok részvételével megvalósított másik modell a hajók ellen Ázsiában elkövetett kalóztámadások és fegyveres rablások leküzdésére létrejött regionális együttműködési megállapodás (ReCAAP). A fenti példák jól szemléltetik a tengerbiztonság terén végzett együttműködési tevékenységek értékét.

Regionális szempontok

A globális tengeri területen belülegyes tengeri övezetek, illetve területek – stratégiai értékük miatt, vagy a miatt, mert magukban hordozzák a válság vagy az instabilitás kialakulásának lehetőségét – különösen jelentősek az EU és annak tagállamai számára.

A Földközi-tenger, az Atlanti-óceán, valamint az Ázsiába, Afrikába és az amerikai kontinensre irányuló és onnan kiinduló hajózási útvonalak világméretű hálózata kritikus jelentőséggel bír.

Az afrikai kontinenst körülvevő vizeknek – ideértve a Guineai-öblöt is – fokozott figyelmet kell kapniuk és nemzetközi szinten összehangolt megközelítésben kell részesülniük[6]. A Guineai-öbölben folytatott tengeri kalóztevékenységek és fegyveres rablások növekvő száma egyértelműen indokolja az összehangolt uniós fellépés szükségességét, ideértve a jelenlegi és jövőbeli európai uniós kapacitásépítési segítségnyújtásnak a régióbeli államok által tett intézkedésekhez kapcsolását.

Az Ádeni-öböl a veszélyeztetett hajózás védelme és a kalózkodás elleni küzdelem érdekében eljáró nemzetközi partnerek jelenléte okán az együttműködés jelentős színterévé vált. Az EU jelenléte az Ádeni-öbölben (az EUNAVFOR Atalanta művelete keretein belül) – az EU egyéb együttműködési eszközein keresztül biztosított széleskörű támogatással kiegészülve – pozitív hatással van az egyéb politikai területekre és elősegíti a jobb katonai-polgári együttműködést. Az Atalanta művelet sikerét, valamint a hosszabb távú együttműködési intézkedéseket továbbra is fenn kell tartani ahhoz, hogy biztosítható legyen a kalózkodás újbóli előfordulásának megakadályozása.

Az EU támogatja Afrika 2050-ig szóló integrált tengeri stratégiájának kialakítását, és készen áll arra, hogy tengeri ügyekben együttműködjön az Afrikai Unióval és annak tagállamaival.

A kelet- és délkelet-ázsiai tengeri területek számos kihívást hordoznak magukban. Az erős, de egyenetlenül megoszló gazdasági fejlődés, az egyre növekvő népesség, valamint a területi és tengeri erőforrások iránti versengő igények a viták, az instabilitás és a válsághelyzetek meghatározó egyvelegét idézik elő.

Az Északi-sarkvidéken keresztül vezető lehetséges szállítási útvonalak megnyitása, valamint a térség természeti és ásványi erőforrásainak kiaknázása a lehető legnagyobb odafigyeléssel kezelendő, sajátos környezeti kihívásokat fog teremteni, és a partnerekkel való együttműködés elsődleges fontosságúvá fog válni[7].

A jobb együttműködés területei

Az Uniónak

· biztosítania kell a tengerbiztonsági ügyek összehangolt megközelítését a nemzetközi fórumokon (pl. G8, ENSZ, Nemzetközi Tengerészeti Szervezet, Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, NATO, Afrikai Unió és annak szubregionális szervezetei, Unió a Mediterrán Térségért, Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége [ASEAN], INTERPOL) és harmadik országok tekintetében.

· rendszeresen – az „EU lobogója” alatt vezetett, harmadik országokkal folytatott – tengeri gyakorlatokat kell terveznie a közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) műveletek vagy európai uniós gyakorlatok keretein belül avégett, hogy javuljon az EU láthatósága a globális tengeri területen.

· törekednie kell arra, hogy erősítse és támogassa az EU regionális válaszait a világ egyéb, tengeri kalózkodással érintett területein, mégpedig a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretein belül tett kezdeményezések lehető legjobb kihasználásával, valamint a jövőbeli tengeri kockázatokra való felkészülés szélesebb körű külső intézkedések formájában megvalósított megerősítésével.

· a meglévő európai uniós együttműködésre támaszkodva tengerbiztonsági kapacitásépítési tevékenységeket kell folytatnia harmadik országokkal és regionális szervezetekkel ahhoz, hogy továbbra is javítható legyen 1) a tengerpolitikai irányítás és a jogállamiság, ideértve a büntető igazságszolgáltatást és a tengeri bűnüldözést, 2) a kikötők és tengeri szállítás biztonsága a nemzetközileg elfogadott standardok szerinti szintre, 3) saját határaik igazgatásának képessége, valamint 4) a be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászattal szembeni fellépés.

· támogatnia kell a harmadik országokat a felkutatási és mentési képességeik nemzetközi kötelezettségekkel összhangban történő kialakításában és javításában.

· törekednie kell arra, hogy javítsa a nemzetközi partnerekkel, többek között a tágabb értelemben vett indiai-óceáni régióban az EU támogatását élvező szomszédos országokkal, kialakított információmegosztási intézkedéseket.

b.         Tengeri helyzetfelmérés, felügyelet és információmegosztás

A naprakész és pontos információkhoz és hírekhez való hozzáférés elengedhetetlen egy olyan közös tengeri „helyzetkép” kialakításához, amely végül jobb műveletekhez és a korlátos erőforrások hatékonyabb felhasználásához vezet. Már eddig is sikerült előrehaladást elérni a különböző szakpolitikai területeket kiszolgáló és bizonyos esetekben akár egy ágazaton túl is mutató számos európai uniós rendszer révén.

Ezek a rendszerek az alábbiakat foglalják magukban: SafeSeaNet, az EU vizeire kiterjedő és az EMSA által kezelt uniós, tengeriforgalom-megfigyelő és információs rendszer, amely az európai uniós jogszabályok végrehajtását biztosítja; a veszélyhelyzet kezelésére szolgáló közös kommunikációs és tájékoztatási rendszer (CECIS), amely a Bizottság Humanitárius Segélyek Főigazgatóságának (ECHO) irányításával a kommunikációt segíti elő a tengeri incidensek és katasztrófahelyzetek során; az EFCA és a tagállamok kezelésében levő, a közös halászati politikát támogató műholdas hajómegfigyelési rendszer; az EDA által kezelt és a közös kül- és biztonságpolitikát támogató tengerfelügyeleti hálózat (MARSUR); a tagállamok és az EU határigazgatási ügynöksége (Frontex) külső határokon megnyilvánuló helyzetfelismerését és reagálási képességét javító európai határőrizeti rendszer (EUROSUR)[8]; továbbá a jelenleg az EU és az EU-/EGT- tagállamok közös fejlesztése alatt álló, az EU tengeri területeire kiterjedő közös információmegosztási környezet (CISE) – főként egy közös adatmodell felhasználásával – fog továbbfejleszteni és létrehozni egy, a nemzeti és európai uniós rendszerek közötti interoperabilitási keretet.

A tengerfelügyelet még most is nagymértékben ágazati és nemzeti vonalak mentén szerveződik. Ez a rendelkezésre álló felügyeleti képességek optimálisnál rosszabb kihasználásához vezethet. Az EU-tagállamok hatóságai az EU ágazati szintű rendszerei és módszerei támogatását élvezik. A nemzeti és európai szintű polgári-katonai együttműködés javítását lehetővé tevő példaértékű megoldások kidolgozására került sor az EUROSUR keretein belül. A polgári és katonai hatóságok az incidensekre és járőrszolgálatokra vonatkozó információkat a határfelügyeletre szakosodott nemzeti együttműködési központokon, a megszerzett híreket pedig a nemzeti helyzetképeken keresztül kötelesek megosztani, és kötelesek tevékenységeiket összehangolni a külső határoknál jelentkező veszélyekre történő reagálás során.

A „Copernicus” európai Föld-megfigyelési program az EU tengerbiztonsági stratégiájában kitűzött célokkal összhangban már egy, az űrrendszerek és távérzékelési technológiák, valamint az azokból származó, az ágazatokon átívelő tengerfelügyeleti szolgáltatásokhoz készített alkalmazások összehangoltabb használatát biztosító átfogó módszer kidolgozásán munkálkodik.

Az űrben és a levegőben alkalmazható felügyeleti technológiák lehetővé teszik a nehezen megközelíthető helyek megfigyelését és hozzájárulnak a kábítószer-csempészet, kalózkodás és migráció céljára használt kisebb vízi járművek jobb felderítéséhez és nyomon követéséhez. A Frontex, az EMSA és az Európai Unió Műholdközpontja (EUMK) 2013 óta a felügyeleti eszközök (többek között a hajójelentési rendszerek, a műholdas képek és a személyzettel ellátott felderítő repülőgépek) együttes alkalmazását biztosító szolgáltatást alakít ki. Az itt ismertetett szolgáltatás Föld-megfigyelési részei 2014-től a Copernicus támogatását fogják élvezni.

A tengeri helyzetfelmérést, felügyeletet és információmegosztást kutatási és innovációs tevékenységekkel kell támogatni hatékonyságuk javítása és fokozása érdekében.

A jobb együttműködés területei

· A tagállamokat fel kell kérni, hogy gondoskodjanak arról, hogy a 2014. év végére a tengeri határfelügyeletért felelős valamennyi polgári és katonai hatóság az EUROSUR nemzeti helyzetképeken keresztül ossza meg az információkat, és hogy az EUROSUR nemzeti koordinációs központokon keresztül rendszeres együttműködést tanúsítson.

· A Bizottságnak és a főképviselőnek a tagállamokkal együttműködésben továbbra is javítania a polgári-katonai és a határokon átnyúló együttműködést, valamint a tengerfelügyeleti és tengerbiztonsági rendszerek interoperabilitását egyfajta átfogó „tengeri helyzetfelmérés” a korai figyelmeztetés tökéletesítése és a kellő időben történő reagálás elősegítése céljából történő kialakítása érdekében.

· A Bizottságnak és a főképviselőnek biztosítani kell az Európai Védelmi Ügynökségnél (EDA), az Európai Halászati Ellenőrző Hivatalnál (EFCA), az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökségnél (EMSA), az Európai Űrügynökségnél (ESA), az Európai Unió Műholdközpontjánál (EUMK), a Frontexnél, valamint a Föld-megfigyelési program (Copernicus) és a GALILEO/EGNOS (európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatás) program keretében folyamatban levő munkára vonatkozó következetes megközelítést az Európai Unióban és a globális tengeri területen folytatott tengerfelügyelet és a KBVP-missziók végrehajtásának támogatása céljából.

c.         Képességfejlesztés és kapacitásépítés

A szükséges és költséghatékony kapacitások kifejlesztéséhez következetes megközelítés szükséges. Ennek ki kell terjednie az állami és magánszereplők – köztük a szociális partnerek – további bevonására, és a már elért eredményekre kell építkeznie. A Frontex, az európai határigazgatási ügynökség koordinálja a különböző tagállamok határellenőrzési hatóságai által biztosított források és személyzet közös műveletekben történő felhasználását. Az EU vizein tartózkodó hajók elleni terrortámadásokra való továbbfejlesztett reagálási kapacitás és a tagállamok különleges rendőri intervenciós egységeit tömörítő ATLAS hálózat által kifejlesztett legjobb gyakorlatok megosztása további példaként szolgál a kapacitásépítésre.

Az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) részéről támogatott, az erőforrások egyesítésére és az eredmények megosztására irányuló (ún. „Pooling and Sharing”) kezdeményezés célja a katonai képességek magasabb szintjének egyesítése és megosztása az EU-tagállamok között. A kezdeményezés továbbá hozzájárul a korlátos (katonai) képességek jobb kihasználásához. Mindez javítja ezen képességek hatékonyságát, fenntarthatóságát, interoperabilitását és költséghatékonyságát.

A jobb együttműködés területei

· A Bizottságnak és a főképviselőnek olyan képességi területeket és technológiákat kell meghatároznia, amelyek a hasznukra tudnák fordítani a magasabb szintű interoperabililtást célzó harmonizációt, és a fentiek eléréséhez vezető folyamatot és mérföldköveket lefektető technológiai ütemterveket tudnának kidolgozni.

· A Bizottságnak a főképviselővel együttműködve fel kell tárnia az EU tulajdonát képező, az EU által irányított vagy használt kettős felhasználású képességek – kritikus képességet igénylő területen, pl. a tengerfelügyelet területén – jelentkező, a tagállamok javát szolgáló hozzáadott értékét[9].

· A Bizottságnak fel kell tárnia, hogy a tengerfelügyeleti tevékenységeket végző nemzeti hatóságok közötti, illetve azokkal folytatott szorosabb együttműködés miképpen tud hozzájárulni a határellenőrzés, a tengeri bűnüldözés és a kutatás-mentés megerősítéséhez az „Integrált határigazgatás„ meglévő koncepciójának keretein belül.

· Az Európai Unión belüli/az Európai Unió lobogója alá tartozó kikötők, kikötői létesítmények és hajók biztonságáról szóló meglévő jogszabályokat teljes körűen alkalmazni kell és – adott esetben – aktualizálni kell, vagy tovább kell fejleszteni azokat. A Bizottságnak és a tagállamoknak – a kikötőkben és szükség esetén a tengeri szállítási ágazatokban tevékenykedő szociális partnerekkel együttműködve – támogatniuk kell a legjobb gyakorlatok, a kockázatelemzés és a veszélyekre vonatkozó információk nagyobb mértékű megosztását.

· A Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve össze kell hangolnia a tagállamok tudásbázisának, technológiáinak és az előrejelzési, felügyeleti és kockázatcsökkentési képességeik fokozását lehetővé tevő egyéb eszközeinek a fejlesztésére irányuló tagállami kutatási törekvéseket.

d.         Kockázatkezelés, kritikus tengeri infrastruktúrák védelme, válságreagálás

Noha a fő cél továbbra is a kockázatcsökkentés és az incidensek elkerülése, az EU tengeri környezeti állapotának és kritikus tengeri infrastruktúrájának védelme, illetve válságreagálási képessége a magas szintű előkészítettségen, előrelátáson és reakcióképességen múlik. Már ma is létezik egy sor összekapcsolódó tevékenység, bár az EU még tovább tudja fokozni reakcióképességét. Ezt úgy lehet megvalósítani, ha az EU a meglévő képességekre és intézkedésekre, mint például a hajók és kikötőlétesítmények védelméről szóló, a hajókra, kikötőkre és kormányhivatalokra vonatkozó minimális biztonsági követelményeket meghatározó jogszabályra támaszkodik. A magánszektor szerepvállalása is kulcsfontosságú sikertényező e tekintetben.

Az EU vámhatóságai biztonsági kockázatelemzést végeznek a bejövő rakományokon még azelőtt, hogy azokat valamely külföldi államban hajóra rakodnák. A Bizottság kockázatkezelésről és az ellátási lánc biztonságáról szóló közleménye az ágazatok közötti további együttműködés fontosságát hangsúlyozza[10]. A közlemény olyan fokozott kockázatkezelési képesség kialakítására szólít fel, amellyel – az Európai Unió többek között az átfogó előzetes rakományinformációs rendszereket és a zavartalan kereskedelem biztosítása érdekében az engedélyezett gazdálkodókra való támaszkodást magában foglaló kockázatkezelési keretének megerősítése révén – figyelemmel lehet kísérni a rakomány mozgásával összefüggő kockázatokat.

Másik példa a Frontex által kifejlesztett „közös integrált kockázatelemzési modell”, amely lehetővé teszi a külső tengeri határoknál felmerülő kihívások gyorsabb meghatározását és az ilyen kihívásokra való gyorsabb reagálást.

A tengeren tartózkodó hajók védelméhez kapcsolódóan megnőtt a magánszerződés alapján foglalkoztatott fegyveres biztonsági őrök (PCASP-k) száma. Több nemzet is hozott a PCASP-k alkalmazását és eljárásait meghatározó nemzeti szabályokat. Ajánlatos egy közös, kötelező érvényű norma kialakítása az EU lobogója alatt közlekedő hajókon szolgálatot teljesítő PCASP-k vonatkozásában.

A jobb együttműködés területei

· A Bizottságnak és a főképviselőnek – a tagállamokéval összehangolt megközelítés keretein belül – a közös kockázatelemzés megvalósulása érdekében közös és átfogó megközelítést kell alkalmaznia a tengerbiztonsági kockázatkezelésre. Ez segítséget nyújthat a globális tengeri területen jellemző tengerbiztonsági érdekszférák meghatározásában és elősegítheti a járőrszolgálaton alapuló módszerről a hírszerzésen alapuló módszerre való átállást.

· A Bizottságnak és a főképviselőnek kezdeményezéseket kell tennie a meghatározott biztonsági veszélyekhez kapcsolódó tengeri válságreagálást és készenléti tervezést elősegítő polgári-katonai és határon átnyúló együttműködés fokozására.

· A tagállamoknak és az érdekelt feleknek fel kell mérniük a tengeri közlekedés természeti katasztrófákkal és éghajlatváltozással szembeni rugalmasságát, megfelelő lépéseket kell tenniük e téren, és a kapcsolódó kockázatok csökkentése érdekében meg kell osztaniuk a legjobb gyakorlatokat.

· A Bizottságnak a tagállamok biztonsági vállalataira és az EU lobogója alatt közlekedő hajókra kiterjedő közös normák biztosítása érdekében fontolóra kell vennie a PCASP-k alkalmazását szabályozó uniós követelmények ajánlását. Az Európai Uniónak a Nemzetközi Tengerészeti Szervezeten (IMO) keresztül meg kell határoznia a PCASP-kre nemzetközi szinten vonatkozó kötelező érvényű normákat.

· A Bizottság a tengerbiztonságnak és az ellátási lánc biztonságának a fokozása érdekében vállalja a jogszabályok és intézkedések egymást kiegészítő jellegének és összhangjának biztosítását.

e.         Tengerbiztonsági kutatás és innováció, oktatás és képzés

Az innovatív technológiák és eljárások hozzájárulnak a műveletek fokozottabb hatékonyságához, fenntarthatóságához és eredményességéhez. A társadalmi-gazdasági kutatás és innováció segítséget nyújthat a társadalmi konfliktusokhoz vagy tengeri bűncselekményekhez vezető helyzetek visszaszorításában. A tengerbiztonsági kutatás előnyt tudna kovácsolni a több ágazatra is kiterjedő igények és a kettős felhasználású képességek pontos előreláthatóságából.

A kutatás- és ismeretfejlesztési innováció éppúgy, mint az oktatás és a képzés is hozzájárulhat a „Kék növekedés” menetrendben megállapított célok eléréséhez[11]. Az EU hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramja (FP7) és különösen annak biztonságra irányuló kutatási témája már eleve jelentős eredményeket hozott. Ezeket az eredményeket még jobban kell felhasználni a szakpolitikák kialakításában és a piaci bevezetés megvalósulása érdekében, eközben pedig ki kell aknázni a tagállamok programjaival és az európai strukturális és beruházási alapokkal közös szinergiákat. A Bizottság továbbra is támogatja a tengerbiztonsághoz kapcsolódó kutatási és fejlesztési (K+F) tevékenységeket.

A tengerbiztonsági stratégiához globális kutatási és fejlesztési partnerekre van szükség. A Horizon 2020 nyitva áll a nemzetközi partnerek előtt. A Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) a a tengerbiztonsággal kapcsolatos specifikus kutatási tevékenységekre irányuló együttműködési kapcsolatokat épített ki nemzetközi K+F-partnerekkel.

A jobb együttműködés területei

· A Bizottságnak, a főképviselőnek és a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy egy közös „Tengerészeti képzési naptár”-ban összesítsék a tengerbiztonság témakörében indított tanfolyamokat és meg kell fontolniuk, hogy e tanfolyamokat harmadik országok számára is elérhetővé tegyék annak érdekében, hogy megállapodhassanak a közös minimális képzési szintekről.

· A Bizottságnak és a főképviselőnek a tagállamokkal együttműködésben – a kutatási törekvések közötti felesleges átfedések elkerülése és a törekvések hatékonyságának javítása érdekében – egy közös, a tengerbiztonsági kutatásokra vonatkozó (a kettős felhasználású képességekre is kiterjedő) polgári-katonai napirendet kell kidolgoznia.

· A Bizottságnak és a főképviselőnek az ágazat szereplőivel, többek között a szociális partnerekkel folytatott szoros együttműködésben létre kell hoznia egy olyan, a tengerbiztonságra irányuló tudás- és képességfejlesztési hálózatot, amely többek között kutatási intézményekből és a posztgraduális tanulmányokra specializálódott központokból áll, és támogatást kell nyújtania a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Tengerészeti Munkaügyi Akadémiájának.

· A Bizottságnak a tagállamokkal és egyéb érdekelt szereplőkkel folytatott szoros együttműködésben tovább kell folytatnia az Unió és a nemzeti hatóságok – kisebb hajók jobb felderítésére és nyomon követésére irányuló – operatív és szakmai képességeinek javítását célzó erőfeszítéseit.

VI.       Következtetések és nyomon követés

Az EU tengerbiztonsági együttműködésének javítása hatalmas, ugyanakkor alapvetően fontos feladat. Az EU-nak ágazatokon átívelő együttműködést kell kialakítania a tengerbiztonsági veszélyekre történő reagálás fejlesztéséhez. Ebben számos különféle partner vesz részt nemzeti, európai uniós és nemzetközi szinten. Mindez egy olyan, a meglévő munkamódszerekre és eredményekre építő hosszú távú folyamatban valósul meg, amely inkább fejlődésnek mintsem forradalomnak tekinthető.

Az EU tengerbiztonsága alapjaiban akkor szilárdítható meg, ha az őszinte együttműködés kötelessége vezérelvként érvényesül. De mindezt tovább erősíti az összes tengerbiztonsági szereplő közötti EU-szintű, valamint a tagállamok közötti és azokon belüli partnerség. Ennek pedig az ágazatra, a szociális partnerekre és a civil társadalomra is ki kell terjednie.

Fontos, hogy az EU egyre növekvő biztonságpolitikai szerepe összhangban legyen a globális fejleményekkel. Emellett szükség van még a – tengerbiztonság javításában és az EU stratégiai tengeri érdekeinek védelmében kulcsszerepet betöltő – magánszektor és kutatási intézmények által nyújtott hathatós támogatásra és kötelezettségvállalására is. Jobb együttműködést szolgáló specifikus cselekvési terveket kell kidolgozni minden meghatározott területen.

A Bizottság és a főképviselő a Tanáccsal közösen fog egy, a meghatározott területekre épülő részletesebb ütemtervet kidolgozni. A tengerbiztonság az európai uniós politikákban való érvényesítése e tekintetben alapvetően fontos ahhoz, hogy a politikai célkitűzések eredményekké váljanak.

* * *

[1]               Az integrált tengerpolitikáért felelős európai miniszterek nyilatkozata.

[2]               Az „ágazatokon átívelő” kifejezés a különböző tengeri és tengerészeti területek (pl. tengerbiztonság, tengeri környezetvédelem, halászati ellenőrzés, vám- és határ-ellenőrzés, bűnüldözés és védelem) közötti együttműködésre és az e területeket érintő közös intézkedésekre utal.

[3]               Például: a hajók és kikötőlétesítmények védelmének fokozásáról szóló 725/2004/EK rendelet; a kikötővédelem fokozásáról szóló 2005/65/EK irányelv; és a tengeri védelemmel kapcsolatos bizottsági vizsgálatok lefolytatására vonatkozó eljárásokról szóló 324/2008/EK rendelet.

[4]               Ilyen például az Európai Unió Parti őrségi feladatokra specializálódott fóruma, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet vagy az Európai Tengerészeti Vezérkari Főnökök (CHENs) fóruma.

[5]               COM(2010) 2020 végleges.

[6]               Vö. „A Guineai-öblöt érintő kihívásokra adandó uniós stratégiai válasz elemei” JOIN (2013)31 final, 2013.12.18.

[7]               A jó nemzetközi együttműködés fenntartása az Északi-sarkvidéken és a régió stabilitásának támogatása az Európai Unió stratégiai érdekeként került meghatározásra. Vö. „Közös közlemény az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos EU-politika kialakításáról” JOIN(2012)19 final, 2012.6.26.

[8]               Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 22-i 1052/2013/EU rendelete az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásáról (HL L295/11., 2013.11.6.)

[9]                      Szoros összhangban a Bizottság védelemről szóló közleményében (COM(2013) 542, final) ismertetett megközelítéssel.

[10]             A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy a kockázatkezelésről szóló COM(2012) 793, final számú közleményt 2014-ben dolgozza át stratégiai és cselekvési tervvé.

[11]             COM(2012) 494 final.