Tengeri közlekedésbiztonság: a tengerészek képzésének minimumszintje

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2008/106/EK irányelv a tengerészek képzésének minimumszintjéről

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

• Az irányelv beépíti az EU joganyagába a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által a tengerészek képzésére, tanúsítására és őrszolgálatára vonatkozó egyezményben (STCW-egyezmény) megállapított, az uniós hajókon szolgálatot teljesítő tengerészek képzésére, tanúsítására és őrszolgálatára vonatkozó minimumkövetelményeket. Az egyezményt 1978-ban fogadták el.
• A 2012/35/EU irányelv számos módosítást vezetett be a 2008/106/EK irányelvben.

FŐBB PONTOK

Az irányelv hatálya

Ez az irányelv azokra a tengerészekre vonatkozik, akik valamely uniós ország lobogója alatt közlekedő tengerjáró hajókon szolgálnak, a következők kivételével:

• hadihajók vagy más, egy uniós ország tulajdonában lévő hajók, amelyek csak kormányzati, nem kereskedelmi célú szolgáltatásokat végeznek;
• halászhajók;
• kereskedelemmel nem foglalkozó kedvtelési célú hajók;
• egyszerű felépítésű, fából készült hajók.

Képzés

Az irányelv meghatározza azokat a képzési szabályokat és alkalmassági követelményeket, amelyeknek az olyan bizonyítványok kibocsátásáért és újraérvényesítéséért folyamodó jelölteknek meg kell felelniük, amelyek lehetővé teszik számukra a képesítő vagy jártassági bizonyítvány tárgyát képező feladatok elvégzését.

A tengerészek azon kategóriái, amelyekre ezek a szabályok vonatkoznak, a következők:

• parancsnokok;
• első tisztek;
• fedélzeti tisztek és géptisztek;
• gépüzemvezetők és másodgéptisztek;
• a matrózok bizonyos kategóriái (vagyis azok, akik gépteremben dolgoznak, azok, akik őrszolgálatot teljesítenek vagy azok, akik bizonyos típusú hajókon szolgálnak); és
• a rádiótávközlésért felelős személyzet.

A hajók bizonyos kategóriái esetében, amilyenek a tartályhajók és a ro-ro személyszállító hajók, a tengerészek képzésére és képesítéseire különleges szabályok és kötelező érvényű minimumkövetelmények vannak. Az irányelv megállapítja továbbá a vészhelyzetek kezeléséért, a tűzoltásért és az orvosi segítségnyújtásért, valamint az étkeztetési szolgáltatásokért felelős személyzet oktatásának és képzésének szabályait is.

A képesítő bizonyítványok, a jártassági bizonyítványok és az érvényesítések

A bizonyítványokat az uniós országok illetékes hatóságainak kell kiadniuk, hogy azok birtokosai számára engedélyezzék a dokumentumban rögzített vagy a nemzeti rendeletekben engedélyezett szolgálatot. Ezeket a dokumentumokat azoknak a jelölteknek adják ki, akik a nemzeti szabványoknak megfelelő fizikai alkalmassággal rendelkeznek (különös tekintettel a látóképességre és a hallásra), és akik kielégítően igazolják személyazonosságukat, életkorukat, tengeri szolgálatukat és készségeiket (a képesség, feladat és színvonal tekintetében).

Az uniós országok kiadhatnak külön bizonyítványokat a rádiókezelőknek.

A bizonyítványok birtokosaitól megkövetelik, hogy rendszeres időközönként bizonyítsák képességeiket és szakmai alkalmasságukat.

Az érvényesítések belefoglalhatók a bizonyítványokba, vagy kiadhatók külön is. A bizonyítványok alkalmazhatják az STCW-szabályzatban (A-I/2 szakasz) szereplő formátumot, vagy eltérhetnek attól (amely esetben legalább a formátum által megkövetelt információkat fel kell tüntetniük). A fedélzeten lévő minden egyes tengerésznek képesnek kell lennie arra, hogy bizonyítványának eredeti példányát bemutassa. Az uniós országoknak a csalás és más, a képesítési eljárással kapcsolatos jogellenes gyakorlat megelőzéséhez és megbüntetéséhez szükséges intézkedéseket kell alkalmazniuk.

A 2012/35/EU irányelv módosítása bevezette az uniós országok számára a következő követelményeket:

• nyilvántartások vezetése az összes, a parancsnokok és tisztek, illetve adott esetben a személyzeti állomány számára kiadott bizonyítványról és érvényesítésről, azok kiadásáról, lejártáról, ismételt érvényesítéséről, felfüggesztéséről, bevonásáról, bejelentett elvesztésükről vagy megsemmisülésükről, illetve a kiadott felmentésekről;
• a képesítő bizonyítványokra, érvényesítésekre és felmentésekre vonatkozó tájékoztatás hozzáférhetővé tétele más uniós országok vagy az STCW-egyezmény más részes felei, valamint olyan társaságok számára, amelyek kérik a bizonyítványok hitelességének és érvényességének ellenőrzését – a 2017. január 1-jei állapot szerint a kért információkat elektronikus eszközökkel kell hozzáférhetővé tenni;
• a tengerészekre vonatkozó egészségügyi alkalmassági követelmények és az egészségügyi alkalmassági bizonyítvány kiadására vonatkozó eljárások kidolgozása az irányelvnek és az SCTW-szabályzat A-I/9 szakaszának megfelelően – azoknak, akik a tengerészek egészségügyi alkalmasságát értékelik, olyan orvosoknak kell lenniük, akiket az ilyen orvosi vizsgálatok céljára az adott uniós országban elismernek.

Szankciók és fegyelmi intézkedések

Az uniós országok megállapítják azokat a folyamatokat és eljárásokat, amelyek az emberi élet biztonságát, a tulajdon biztonságát, illetve a tengeri környezetet közvetlenül veszélyeztető hozzá nem értés, cselekmények vagy mulasztások esetén a pártatlan kivizsgáláshoz szükségesek. A szankciókat vagy fegyelmi intézkedéseket akkor kell biztosítani és alkalmazni, amikor:

• egy cég vagy egy parancsnok olyan személyt alkalmaz, akinek nincs birtokában a jelen irányelvben megkövetelt bizonyítvány;
• egy parancsnok olyan munka végzésére hatalmaz fel egy tengerészt, amelyhez bizonyítvány szükséges, de a tengerész nem rendelkezik a megfelelő bizonyítvánnyal, az uniós országokban elismert bizonyítvánnyal vagy érvényes felmentéssel;
• egy személy csalással megszerzett egy megbízást, hogy olyan munkát lásson el vagy olyan minőségben dolgozzon, amelyhez a bizonyítvány követelmény.

A képzés ellenőrzése és kiértékelése

Az uniós országoknak biztosítaniuk kell:

• mindenféle képzés folyamatos ellenőrzését, a képesítő bizonyítványok kiadásának értékelését és a minőségbiztosítás rendszerének meghatározását, részletezve a célkitűzéseket és azok hatályát;
• a képzési és oktatási célkitűzések, valamint a képzési szintek egyenértékűségének az STCW-egyezményben meghatározott követelményeknek megfelelő meghatározását;
• a vizsgák, értékelések minőségének, valamint az értékelők minőségének és tapasztaltságának ellenőrzését;
• a tudás-, ismeret-, készség- és alkalmasságszerzési rendszer, illetve az értékelési tevékenységek független szakértők általi értékelését legalább 5 évente.

Pihenőidők az őrszolgálatot ellátó személyzet számára

Ahhoz, hogy az őrszolgálatot ellátó személyzet körében a kifáradást megelőzzék – ami gyakran okozója baleseteknek a tengeren –, a minimális pihenőidőkre vonatkozó szabályokat határoztak meg.

Mindazok számára, akik őrszolgálati tisztként szolgálnak vagy az őrszolgálat személyzeti állományú tagjai, legalább 10 óra pihenést kell biztosítani bármely 24 órás időszakon belül. Ez legfeljebb két időszakra osztható fel, amelyek egyikének legalább 6 óra hosszúságúnak kell lennie. Ezenfelül a 2012/35/EU irányelv módosítása megköveteli, hogy az ilyen tisztek vagy matrózok esetén biztosított legyen legalább 77 óra pihenés bármely 7 napos időszakon belül.

Felmentések

Különleges szükséghelyzetekben az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy egy adott tengerész egy adott hajón meghatározott, 6 hónapot meg nem haladó időszakra felmentést kapjon. Ez egy olyan beosztás esetében lehetséges, amelyre vonatkozóan a tengerész nem rendelkezik a megfelelő bizonyítvánnyal, feltéve, hogy képesítései elegendőek arra, hogy a szokásos biztonsági feltételeket garantálják.

Az uniós országok kötelezettségei

Az uniós országoknak ki kell jelölniük azokat a hatóságokat és testületeket, amelyek:

• képzést biztosítanak;
• megszervezik és/vagy felügyelik a megkövetelt vizsgákat;
• bizonyítványokat adnak ki;
• lehetséges felmentéseket adnak.

Fedélzeti kommunikáció

A hajózás biztonságának növelése, valamint az emberélet elvesztésének és a tengerek szennyezésének megelőzése érdekében javítani kell az unós vizeken közlekedő hajók személyzetének tagjai közötti kommunikációt.

Meg kell állapítani egy közös munkanyelvet az uniós ország lobogója alatt hajózó minden személyszállító hajón és az uniós ország kikötőjéből induló és/vagy oda érkező minden személyszállító hajón. Az olajat, vegyszert vagy cseppfolyósított gázt szállító tartályhajók esetében az irányelv megköveteli, hogy a parancsnok, a tisztek és a matrózok egy vagy több közös munkanyelven tudjanak kommunikálni egymással.

Ellenőrzés a kikötő szerinti állam részéről

Függetlenül attól, hogy milyen lobogó alatt hajóznak, az uniós országok ellenőrizhetik a kikötőiket használó bármely hajón szolgáló tengerészeket különösen arra vonatkozóan, hogy akik számára ez előírás, rendelkeznek-e az SCTW-egyezmény szerinti kötelező bizonyítványokkal. Gondoskodniuk kell arról, hogy a 2009/16/EK irányelvben rögzített vonatkozó szabályokat és eljárásokat alkalmazzák.

Egyes esetekben fel kell mérni, hogy a tengerészek képesek-e arra, hogy betartsák az STCW-egyezményben előírt őrszolgálati szabványt (a bizonyítványok ellenőrzése). Erre különösen akkor van szükség, ha az uniós kikötőt használó hajót, amely az SCTW-egyezményben nem ratifikált ország lobogója alatt hajózik, olyan módon használták, ami veszélyt jelent személyek, áruk vagy a környezet számára, vagy olyan parancsnokuk, tisztjük vagy matrózuk van, aki az STCW-egyezményt nem ratifikált harmadik ország által kibocsátott bizonyítvánnyal rendelkezik. Más esetekben a személyzet tagjaitól kérni lehet, hogy ott helyben mutassák be hozzáértésüket.

Az irányelv meghatározza a hajó feltartóztatásának okait, például a személyzet képzettségének vagy munkakörülményeinek hiányosságait, amennyiben megállapítást nyert, hogy ezek a hiányosságok veszélyt jelentenek az árukra, személyekre vagy a környezetre.

2015-ben az Európai Bizottság közzétette azoknak a nem uniós országoknak a listáját, amelyeket a tengerészek képzése és képzettsége tekintetében elismernek. Azóta Etiópia, a Fidzsi, Omán és Montenegró felkerült erre a listára.

MIKORTÓL HATÁLYOS AZ IRÁNYELV?

A 2008/106/EK irányelv 2008. december 23. óta hatályos. Az irányelv felülvizsgálta a 2001/25/EK irányelvet és annak helyébe lépett, ezzel hatályon kívül helyezve a 94/58/EK irányelvet. A 94/58/EK irányelvet az uniós országokban 1995. december 31-ig kellett törvénybe iktatni.

A 2012/35/EU irányelv módosítása 2013. január 3. óta hatályos. Az uniós országokban 2014. július 4-ig kellett törvénybe iktatni.

HÁTTÉR

További információk:

• Oktatás és képzés (Európai Bizottság).

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/106/EK irányelve (2008. november 19.) a tengerészek képzésének minimumszintjéről (átdolgozás) (HL L 323., 2008.12.3., 33–61. o.)

A 2008/106/EK irányelv későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Bizottság (EU) 2018/501 végrehajtási határozata (2018. március 22.) a 2008/106/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében az Ománi Szultánságnak a tengerészképzési és -képesítési rendszerek tekintetében történő elismeréséről (HL L 82., 2018.3.26., 15–16. o.)

A Bizottság (EU) 2017/1412 végrehajtási határozata (2017. augusztus 1.) a 2008/106/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében Fidzsinek a tengerészképzési és -képesítési rendszerek tekintetében történő elismeréséről (HL L 202., 2017.8.3., 6–7. o)

A Bizottság (EU) 2017/1239 végrehajtási határozata (2017. július 6.) a 2008/106/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében Etiópiának a tengerészképzési és -képesítési rendszerek tekintetében történő elismeréséről (HL L 177., 2017.7.8., 43–44. o.)

A Bizottság (EU) 2017/727 végrehajtási határozata (2017. március 23.) a 2008/106/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében Montenegrónak a tengerészképzési és -képesítési rendszerek tekintetében történő elismeréséről (HL L 107., 2017.4.25., 31–32. o)

utolsó frissítés 17.12.2018