MEGÁLLAPODÁS

az Európai Közösség és a Svájci Államközösség között, a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG, a továbbiakban: a Közösség,

és

A SVÁJCI ÁLLAMKÖZÖSSÉG, a továbbiakban: Svájc,

vagy: a Szerződő Felek,

A KÖVETKEZŐ MEGÁLLAPODÁS MEGKÖTÉSÉBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1. cikk

A forrásadó svájci kifizetők általi levonása

(1)   Az Európai Unió valamely tagállamában (a továbbiakban: tagállam) illetőséggel bíró, 4. cikk szerinti haszonhúzó részére egy, a Svájc területén letelepedett kifizető által teljesített kamat, az alábbi (2) bekezdésre és 2. cikkre is figyelemmel, a kamat összegéből levonandó forrásadó („retention”) hatálya alá tartozik. A forrásadó mértéke a megállapodás alkalmazásának első három évében 15 %, a következő három évben 20 %, ezt követően pedig 35 %.

(2)   A svájci illetőségű, vagy nem svájci illetőségű, de ott állandó telephellyel rendelkező, kötelezett által kibocsátott követelésre teljesített kamatra nem kell forrásadót kivetni. Ezen egyezmény alkalmazásában „az állandó telephely” kifejezés megegyezik a Svájc és a kötelezett illetősége szerinti állam közötti kettős adóztatási egyezmény szerinti jelentéssel. Ilyen egyezmény hiányában, „az állandó telephely” kifejezés az üzletvitel azon meghatározott helye, amelyen keresztül a kötelezett részben vagy egészben üzleti tevékenységét folytatja.

(3)   Svájc köteles azonban a kamatkifizetésekre forrásadót kivetni, ha a tagállamokban illetőséggel bíró természetes személyek részére teljesített, svájci forrásokból származó kamatkifizetésekre vonatkozóan az előzetes adó mértékét 35 % alá csökkenti. Ebben az esetben a forrásadó mértéke az (1) bekezdésben megállapított adómérték és az előzetes adó új mértéke közötti különbözet. Ez nem haladhatja meg azonban az (1) bekezdésben megállapított mértéket.

Amennyiben Svájc az előzetes adóról szóló törvénye alkalmazási körét a tagállamokban illetőséggel bíró természetes személyeknek teljesített kamatkifizetésekre korlátozza, bármely, az előzetes adó hatálya alól kizárt kamatkifizetés az (1) bekezdésben meghatározott mértékű forrásadó hatálya alá esik.

(4)   A (2) bekezdést nem kell alkalmazni azon svájci befektetési alapok által fizetett kamatra, amelyek e megállapodás hatálybalépésének időpontjában vagy egy későbbi időpontban mentesülnek a valamely tagállamban illetőséggel bíró természetes személyek részére teljesített kifizetésekre vonatkozó svájci előzetes adó alól.

(5)   Svájc megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a svájci illetőségű kifizetők teljesítsék a megállapodás végrehajtásához megkívánt feladatokat és különösen, hogy meghozza az eljárásokra és a szankciókra vonatkozó rendelkezéseket.

2. cikk

Önkéntes közzététel

(1)   Svájc megállapítja a 4. cikkben meghatározott haszonhúzó számára az 1. cikk szerinti forrásadó elkerülését lehetővé tévő eljárást, amely alapján a haszonhúzó felhatalmazza a svájci kifizetőjét, hogy tájékoztassa a kamatkifizetésekről az adott állam illetékes hatóságát. Az ilyen felhatalmazás minden, a kifizető által a haszonhúzó részére teljesített kamatkifizetésre vonatkozik.

(2)   A haszonhúzó kifejezett felhatalmazása esetén a kifizető által szolgáltatott adatok legalább a következőket tartalmazzák:

a)	a haszonhúzó 5. cikknek megfelelően megállapított személyazonosságát és illetőségét;

b)	a kifizető nevét és címét;

c)	a haszonhúzó bankszámlaszámát, vagy ennek hiányában a kamatot eredményező követelés meghatározását; és

d)	a 3. cikknek megfelelően kiszámított kamat összegét.

(3)   Az illetékes svájci hatóság a (2) bekezdésben említett adatokat közli a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam illetékes hatóságával. Az adott évben teljesített összes kamatkifizetésre vonatkozó adatokat évente legalább egyszer, a svájci adóév végét követő hat hónapon belül, automatikusan közölni kell.

(4)   Amennyiben a haszonhúzó az önkéntes közzétételi eljárást választja, vagy a svájci kifizetőtől származó kamatjövedelmét más módon vallja be az illetősége szerinti tagállam adóhatóságának, ebben a tagállamban az érintett kamatjövedelmet ugyanolyan mértékben kell megadóztatni, mint az adott államból származó hasonló jövedelmeket.

3. cikk

A forrásadó megállapításának alapja

(1)   A kifizető az 1. cikk (1) bekezdése szerinti forrásadót a következőknek megfelelően tartja vissza:

a)	a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti kamatkifizetés esetén: a kifizetett vagy jóváírt kamat bruttó összegére;

b)	a 7. cikk (1) bekezdésének b) vagy d) pontja szerinti kamatkifizetés esetén: az e pontokban említett kamat vagy jövedelem összegére;

c)	a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti kamatkifizetés esetén: az e pontokban említett kamat összegére.

(2)   E cikk (1) bekezdése alkalmazásában a forrásadót a haszonhúzó követelése fennállásának időtartamával arányosan kell kivetni. Ha a kifizető a rendelkezésére bocsátott adatok alapján nem tudja meghatározni a fennállás időtartamát, akkor úgy kell tekintenie a haszonhúzót, mintha az a követeléssel annak fennállása teljes időtartama alatt rendelkezett volna, kivéve ha a haszonhúzó bizonyítékot szolgáltat a követelés megszerzésének időpontjáról.

(3)   Az e megállapodásban meghatározott forrásadón felül ugyanazon kamatot terhelő egyéb adók és forrásadók az e cikknek megfelelően kiszámított forrásadó összegét csökkentik.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdés nem érinti az 1. cikk (2) bekezdését.

4. cikk

A haszonhúzó fogalmának meghatározása

(1)   E megállapodás alkalmazásában „haszonhúzó”: bármely természetes személy, aki kamatot szerez, vagy bármely természetes személy, akinek a részére kamatot írnak jóvá, kivéve ha bizonyítja, hogy a kamatot nem az ő javára fizették ki vagy írták jóvá. A természetes személy nem tekinthető haszonhúzónak, amennyiben:

a)	a 6. cikkben meghatározott kifizetőként jár el; vagy

b)	egy jogi személy, egy befektetési alap, illetőleg egy értékpapírokkal foglalkozó, hasonló vagy azzal egyenértékű kollektív befektetési vállalkozás nevében jár el; vagy

c)	más természetes személy nevében jár el, aki a haszonhúzó és aki tájékoztatja a kifizetőt azonosítási adatairól, valamint az illetősége szerinti államról.

(2)   Amennyiben a kifizető olyan információkkal rendelkezik, amelyek arra utalnak, hogy a kamatban részesülő természetes személy vagy akinek részére a kamatot jóváírják, esetleg nem a haszonhúzó, a kifizető köteles ésszerű lépéseket tenni a haszonhúzó személyazonosságának megállapítására. Amennyiben a kifizető nem tudja azonosítani a haszonhúzót, az érintett természetes személyt kell haszonhúzónak tekintenie.

5. cikk

A haszonhúzók személyazonossága és illetősége

A 4. cikkben meghatározott haszonhúzó személyazonosságának és illetőségének megállapítására a kifizető nyilvántartást vezet, amely a pénzmosás elleni svájci jogi rendelkezésekkel összhangban tartalmazza a családi és utónevet, a címet és az illetőségre vonatkozó adatokat. A 2004. január 1-jén vagy azt követően létrejött szerződéses jogviszonyokra vagy szerződéses jogalap nélkül végrehajtott ügyletekre vonatkozóan, valamely tagállam által kibocsátott útlevelet vagy személyazonosító igazolványt bemutató olyan természetes személyekre vonatkozóan, akik kijelentik, hogy valamely, a tagállamoktól, illetőleg Svájctól különböző államban bírnak illetőséggel, az illetőséget azon állam illetékes adóhatósága által kibocsátott illetőségi igazolás alapján kell megállapítani, amelyben a természetes személy állítása szerint illetőséggel bír. Ilyen igazolás bemutatásának hiányában azon tagállamot kell az illetőség szerinti államnak tekinteni, amely az útlevelet vagy az egyéb hivatalos személyazonosító okmányt kiállította.

6. cikk

A kifizető fogalmának meghatározása

E megállapodás alkalmazásában svájci „kifizető”: a svájci bankjog értelmében vett bank, az értékpapírtőzsde- és értékpapír-kereskedelemről szóló szövetségi törvény értelmében vett értékpapír-kereskedő, a Svájcban illetőséggel bíró vagy letelepedett természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet és olyan állandó telephelyű külföldi társaság, amely üzleti tevékenysége során harmadik személyek vagyoni eszközeit – akár alkalomszerűen is – elfogadja, birtokolja, befekteti vagy átruházza, illetve kizárólag kamatot fizet vagy kamatot ír jóvá.

7. cikk

A kamat fogalmának meghatározása

(1)   E megállapodás alkalmazásában „kamat”:

a)

valamennyi, követeléshez kapcsolódó, számlára kifizetett vagy arra jóváírt kamat, beleértve a svájci kifizető által a 4. cikkben meghatározott haszonhúzó javára vagyonkezelői biztosítékként kifizetett kamatot, függetlenül attól, hogy az jelzáloggal biztosított-e, vagy jogot ad-e a kötelezett nyereségében való részesedésre, valamint különösen az állampapírokból, kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelem, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és jutalmakat, ugyanakkor bele nem értve a nem üzletvitelük keretében eljáró magánszemélyek közötti kölcsönügyletből származó kamatot; a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó büntetőkamatok nem tekintendők kamatnak;

b)	az a) pontban említett követelések értékesítésekor, visszatérítésekor vagy visszaváltásakor felhalmozódott vagy tőkésített kamat;

c)

a kamatkifizetésekből közvetlenül vagy egy, a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) 4. cikke (2) bekezdésében említett szervezeten keresztül keletkező jövedelem, amelyet a következők osztanak szét: i. valamely tagállamban illetőséggel bíró kollektív befektetési vállalkozások; ii. valamely tagállamban illetőséggel bíró azon szervezetek, amelyek az irányelv 4. cikkének (3) bekezdése szerinti választási lehetőséget gyakorolnak, és amelyek e tényről tájékoztatják a kifizetőt; iii. a Szerződő Felek területén kívül illetőséggel bíró kollektív befektetési vállalkozások; iv. svájci befektetési alapok, amelyek e megállapodás hatálybalépésének időpontjában vagy egy későbbi időpontban mentesülnek a valamely tagállamban illetőséggel bíró természetes személy részére teljesített kifizetésekre vonatkozó svájci előzetes adó alól;

d)

a következő vállalkozások és szervezetek részvényeinek vagy üzletrészeinek értékesítésekor, visszatérítésekor vagy visszaváltásakor szerzett jövedelmek, amennyiben ezek közvetlenül vagy közvetve más kollektív befektetési vállalkozásokon vagy a következőkben említett szervezeteken keresztül az eszközeik több mint 40 %-át befektetik az a) pontban említett követelésekbe: i. valamely tagállamban illetőséggel bíró kollektív befektetési vállalkozások; ii. valamely tagállamban illetőséggel bíró azon szervezetek, amelyek az irányelv 4. cikkének (3) bekezdése szerinti választási lehetőséget gyakorolnak, és amelyek e tényről tájékoztatják a kifizetőt; iii. a Szerződő Felek területén kívül illetőséggel bíró kollektív befektetési vállalkozások; iv. svájci befektetési alapok, amelyek e megállapodás hatálybalépésének időpontjában vagy egy későbbi időpontban mentesülnek a valamely tagállamban illetőséggel bíró természetes személy részére teljesített kifizetésekre vonatkozó svájci előzetes adó alól.

(2)   Amennyiben a kifizető az (1) bekezdés c) pontja tekintetében nem rendelkezik a kamatkifizetésekből eredő jövedelem arányára vonatkozó információval, a jövedelem teljes összegét kamatnak kell tekinteni.

(3)   Amennyiben a kifizető az (1) bekezdés d) pontja tekintetében nem rendelkezik információval a követelésbe, illetve az említett bekezdés meghatározása szerinti részvényekbe vagy üzletrészekbe fektetett eszközök százalékos arányáról, e százalékos arányt 40 % felettinek kell tekinteni. Amennyiben a kifizető nem tudja meghatározni a haszonhúzó által szerzett jövedelem összegét, a jövedelmet úgy kell tekinteni, hogy az megfelel a részvények vagy üzletrészek értékesítéséből, visszatérítéséből vagy visszaváltásából eredő jövedelemnek.

(4)   Nem tekinthető az (1) bekezdés c) és d) pontja értelmében vett kamatnak azon vállalkozások vagy szervezetek jövedelme, amelyek pénzeszközeik 15 %-áig terjedő mértékben az (1) bekezdés a) pontja szerinti követelésekbe fektettek.

(5)   Az (1) bekezdés d) pontjában, valamint a (3) bekezdésben említett százalékos arány 2011. január 1-jétől 25 %.

(6)   Az (1) bekezdés d) pontjában, valamint a (4) bekezdésben említett százalékos arányt az érintett vállalkozások vagy szervezetek alapszabályában vagy létesítő okiratában meghatározott befektetési politikájára, és ilyen szabályok hiányában az érintett vállalkozások vagy szervezetek eszközeinek tényleges összetételére való hivatkozással kell meghatározni.

8. cikk

A bevétel megosztása

(1)   Svájc az e megállapodás alapján kivetett forrásadóból befolyó bevétel 25 %-át megtartja, 75 %-át pedig a haszonhúzó illetősége szerinti tagállamnak átutalja.

(2)   Az ilyen átutalásokra minden évre vonatkozóan tagállamonként egy összegben kerül sor, legkésőbb a svájci adóév végétől számított hat hónapon belül.

9. cikk

A kettős adóztatás elkerülése

(1)   Amennyiben a haszonhúzó által kapott kamat forrásadóját egy svájci kifizető levonja, akkor részére a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam a forrásadó összegével megegyező beszámítást biztosít. Amennyiben ez az összeg meghaladja az illetőség szerinti tagállam nemzeti joga szerint a forrásadó hatálya alá tartozó kamat teljes összege után fizetendő adó összegét, az illetőség szerinti tagállam a levont adó többletként jelentkező összegét visszatéríti a haszonhúzónak.

(2)   Amennyiben a haszonhúzó által kapott kamatot az e megállapodásban megállapítottakon felül egyéb adók és forrásadók terhelik, és az illetőség szerinti tagállam a nemzeti jogának vagy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeknek megfelelően az ilyen adókra és forrásadókra vonatkozóan beszámítást biztosít, akkor az ilyen egyéb adókat és forrásadókat az (1) bekezdés alkalmazását megelőzően be kell számítani. Az illetőség szerinti tagállam a svájci kifizető által kiadott igazolást az adóra és a forrásadóra vonatkozó megfelelő bizonyítéknak fogadja el, azzal a feltétellel, hogy az illetőség szerinti tagállam illetékes hatósága a svájci kifizető által kiadott igazolásban található információkat az illetékes svájci hatósággal leellenőriztetheti.

(3)   A haszonhúzó illetősége szerinti tagállam az (1) és (2) bekezdésében említett beszámítási rendszert az 1. cikkben említett forrásadó visszatérítésével helyettesítheti.

10. cikk

Információcsere

(1)   Az illetékes svájci hatóság és a tagállamok tájékoztatják egymást azokról a magatartásokról, amelyek az e megállapodás hatálya alá tartozó jövedelem tekintetében a megkeresett állam joga szerint adócsalásnak, illetőleg ahhoz hasonló cselekménynek minősülnek. A „hasonló cselekmény” kifejezés kizárólag azon bűncselekményeket foglalja magában, amelyek a megkeresett állam joga szerint az adócsalással azonos tárgyi súlyúnak minősülnek. Megalapozott megkeresés esetén a megkeresett állam tájékoztatást nyújt azon ügyre tekintettel, amelyben a megkereső állam közigazgatási, polgári vagy büntetőjogi eljárást folytat vagy folytathat. Az e bekezdésben meghatározott információcsere sérelme nélkül az információcserét a Svájc és a tagállamok közötti, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekben lefektetett eljárásoknak megfelelően kell biztosítani, és az információt az azokban megállapított módon bizalmasan kell kezelni.

(2)   A tájékoztatásra irányuló megkeresés teljesíthetőségének elbírálásakor nem a megkeresett, hanem a megkereső állam joga szerinti elévülési szabályokat kell alkalmazni.

(3)   A megkeresett állam tájékoztatást nyújt, amennyiben a megkereső állam gyanúja megalapozott, hogy az adott magatartás adócsalásnak, illetőleg ahhoz hasonló cselekménynek minősülhet. Az adócsalásra, illetőleg hasonló cselekményre irányuló gyanúját a megkereső állam a következőkre alapíthatja:

a)	iratokra, függetlenül attól, hogy hitelesek-e vagy sem, beleértve az üzleti nyilvántartásokat, a számlakönyveket vagy a bankszámlára vonatkozó információkat;

b)	az adózó nyilatkozatára;

c)	adatközlőtől vagy más harmadik személytől származó, függetlenül megerősített, vagy más okból hitelesnek tekinthető információra; vagy

d)	közvetett bizonyítékra.

(4)   Svájc kétoldalú tárgyalásokat kezd valamennyi tagállammal a „hasonló cselekmények” egyes típusainak a tagállamokban alkalmazott adóeljárásokkal összhangban történő meghatározása érdekében.

11. cikk

Illetékes hatóságok

Ezen megállapodás alkalmazásában illetékes hatóságok az I. mellékletben felsorolt hatóságok.

12. cikk

Konzultáció

Amennyiben e megállapodás értelmezését vagy alkalmazását illetően a svájci illetékes hatóság és egy vagy több, a 11. cikkben említett más hatóság között nézeteltérés merül fel, törekedni kell annak kölcsönös egyeztetéssel történő megoldására. Konzultációik eredményeiről haladéktalanul értesítik az Európai Közösségek Bizottságát és a többi tagállam illetékes hatóságait. Értelmezési kérdésekkel kapcsolatosan a Bizottság, az illetékes hatóságok bármelyikének kérésére, részt vehet a konzultációban.

13. cikk

Felülvizsgálat

(1)   A Szerződő Felek bármely Szerződő Fél kérelmére, de legalább háromévente konzultációt folytatnak ezen megállapodás gyakorlati működésének felülvizsgálata és – amennyiben a Szerződő Felek azt szükségesnek ítélik – javítása, valamint a nemzetközi fejlemények értékelésének céljából. A konzultációt a kérelmet követő egy hónapon belül, vagy sürgős esetekben a lehető legkorábbi időpontban tartják meg.

(2)   Az értékelés alapján a Szerződő Felek konzultálhatnak egymással, annak vizsgálata érdekében, hogy szükséges-e a nemzetközi fejlemények figyelembevétele mellett e megállapodáson változtatásokat eszközölni.

(3)   Amint az 1. cikk (1) bekezdésének teljes körű végrehajtásáról megfelelő tapasztalat áll rendelkezésre, a Szerződő Felek konzultálnak egymással, hogy megvizsgálják, vajon szükséges-e a nemzetközi fejlemények figyelembevétele mellett e megállapodáson változtatásokat eszközölni.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett konzultáció alkalmazása céljából a Szerződő Felek értesítik egymást az e megállapodás megfelelő működését esetlegesen befolyásoló lehetséges fejleményekről. A Szerződő Felek továbbá értesítik egymást bármely, a Szerződő Fél és egy harmadik állam közötti vonatkozó megállapodásról.

14. cikk

A megállapodás és a kétoldalú, kettős adóztatásról szóló egyezmények viszonya

A Svájc és a tagállamok közötti, kettős adóztatásról szóló egyezmények rendelkezései nem akadályozzák olyan forrásadó kivetését, amelyről ez a megállapodás rendelkezik.

15. cikk

Társaságok közötti osztalékok, kamat- és jogdíjkifizetések

(1)   Svájcban és a tagállamokban a csalás és visszaélés megelőzésére irányuló hazai vagy nemzetközi megállapodáson alapuló rendelkezések alkalmazásának sérelme nélkül, a leányvállalatok által az anyavállalatoknak fizetett osztalékot nem terheli adó a forrásállamban, amennyiben:

—	az anyavállalat a leányvállalat tőkéjéből legalább két évig legkevesebb 25 %-os közvetlen részesedéssel rendelkezik, és

—	az egyik társaság valamely tagállamban, a másik társaság Svájcban bír illetőséggel, és

—	a harmadik államokkal kötött, kettős adózásról szóló megállapodások értelmében egyik társaság sem bír illetőséggel az adott harmadik államban, és

—	valamennyi társaság – mentesítés nélkül – társaságiadó-köteles, és korlátozott felelősségű társasági formában működik (1).

Észtország azonban mindaddig, amíg a kiosztott nyereséget jövedelemadóval terheli, anélkül hogy a ki nem osztott nyereséget is adókötelessé tenné, de legkésőbb 2008. december 31-ig, továbbra is kivetheti az észt leányvállalatok Svájcban letelepedett anyavállalatai számára kiosztott nyereségére ezt az adót.

(2)   Svájcban és a tagállamokban a csalás és visszaélés megelőzésére irányuló hazai vagy nemzetközi megállapodáson alapuló rendelkezések alkalmazásának sérelme nélkül a társult vállalkozások, illetve állandó telephelyeik közötti kamat- és jogdíjkifizetéseket nem terheli adó a forrásállamban, amennyiben:

—	az ilyen társaságok legalább két évig legkevesebb 25 %-os közvetlen részesedésű kapcsolt vállalkozások, vagy mindkettő egy harmadik társaság tulajdonában van, amelynek legalább két évig legkevesebb 25 %-os közvetlen részesedése van mind az első, mind a második társaság tőkéjében, és

—	amennyiben az egyik társaság valamely tagállamban és a másik társaság Svájcban bír illetőséggel vagy állandó telephellyel, és

—	a harmadik államokkal kötött, kettős adózásról szóló megállapodások értelmében egyik társaság sem bír illetőséggel vagy állandó telephellyel az adott harmadik államban, és

—	valamennyi kamat-és jogdíjkifizetésekre vonatkozó különleges mentesség nélkül köteles a társaság társaságiadó-fizetésre, és korlátozott felelősségű társasági formában működik (1).

Amennyiben azonban a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjkifizetések közös adózási rendszeréről szóló, 2003. június 3-i 2003/49/EK tanácsi irányelv rendelkezik egy adott tagállamra vonatkozó átmeneti időszakról, annak az államnak csak az átmeneti időszak lejárta után kell a fenti, kamat- és jogdíjkifizetésekről szóló szabályokra vonatkozó rendelkezéseket biztosítania.

(3)   Ezen megállapodás elfogadása a Svájc és a tagállamok között már meglévő, osztalék-, kamat- és jogdíjkifizetések kedvezőbb elbánású adóztatásáról rendelkező kettős adóztatási megállapodásokat nem érinti.

16. cikk

A hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokra vonatkozó átmeneti rendelkezések (2)

(1)   Ezen megállapodás alkalmazásának időpontjától mindaddig, amíg legalább egy tagállam hasonló rendelkezéseket alkalmaz, de legkésőbb 2010. december 31-ig, nem tekinthetők a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti követelésnek az olyan belföldi és nemzetközi kötvények és egyéb hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírok, amelyek először 2001. március 1-je előtt kerültek kibocsátásra, vagy amelyek eredeti kibocsátási tájékoztatóját a kibocsátó állam illetékes hatóságai ezen időpont előtt hagyták jóvá, feltéve hogy 2002. március 1-jén vagy azt követően nem bocsátanak ki további ilyen hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokat.

Mindaddig azonban, amíg legalább egy tagállam hasonló rendelkezéseket alkalmaz, e cikk rendelkezéseit 2010. december 31-e után is alkalmazni kell az olyan hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírok tekintetében:

—	amelyek bruttósítási és lejárat előtti visszaváltási záradékot tartalmaznak, és

—	amelyek esetében a 6. cikk meghatározása szerinti kifizető svájci illetőségű, és

—	amennyiben ez a kifizető közvetlenül az egyik tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó részére kamatot fizet ki vagy közvetlenül annak javára kamatot ír jóvá.

Amennyiben az összes tagállam megszünteti a hasonló rendelkezések alkalmazását, e cikk rendelkezéseit csak a következő átruházható értékpapírokra vonatkozóan kell továbbra is alkalmazni:

—	amelyek bruttósítási és lejárat előtti visszaváltási záradékot tartalmaznak, és

—	amelyek esetében a kibocsátó kifizetője svájci illetőségű, és

—	amennyiben ez a kifizető közvetlenül az egyik tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó részére kamatot fizet ki vagy közvetlenül annak javára kamatot ír jóvá.

Amennyiben egy kormány vagy ahhoz kapcsolódó, hatóságként eljáró vagy nemzetközi szerződés által elismert (e megállapodás II. mellékletében felsorolt) szervezet által kibocsátott, a korábbiakban említett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból 2002. március 1-jén vagy azt követően további kibocsátást hajtanak végre, az ilyen értékpapír kibocsátásának teljes egészét – amely az eredeti kibocsátásból és bármely további kibocsátásból áll – e megállapodás 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint követelésnek kell tekinteni.

Amennyiben a negyedik albekezdés által nem szabályozott kibocsátó által kibocsátott, a fent említett hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokból 2002. március 1-jén vagy azt követően további kibocsátást hajtanak végre, az ilyen további kibocsátást a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint követelésnek kell tekinteni.

(2)   E cikk nem akadályozza Svájcot és a tagállamokat abban, hogy az (1) bekezdésben említett, hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokból eredő jövedelmeket a nemzeti joguknak megfelelően megadóztassák.

17. cikk

Aláírás, hatálybalépés és időbeli hatály

(1)   Ezt a megállapodást a Szerződő Feleknek belső rendelkezéseikkel összhangban meg kell erősíteniük vagy jóvá kell hagyniuk. A Szerződő Felek értesítik egymást ezen eljárások befejezéséről. A megállapodás az utolsó értesítést követő második hónap első napján lép hatályba.

(2)   A svájci alkotmányos követelmények és a nemzetközi megállapodások hatálybalépésére vonatkozó közösségi jogi követelmények teljesítésére is figyelemmel, valamint a 18. cikk sérelme nélkül, Svájc és – amennyiben alkalmazható – a Közösség 2005. január 1-jétől ténylegesen végrehajtja és alkalmazza ezt a megállapodást, és erről értesítik egymást.

(3)   Ez a megállapodás mindaddig hatályban marad, amíg azt az egyik Szerződő Fél fel nem mondja.

(4)   Bármely Szerződő Fél felmondhatja ezt a megállapodást a másik Szerződő Félhez intézett értesítés útján. Ebben az esetben a megállapodás az értesítés kézbesítésének napját követő tizenkét hónap elteltével hatályát veszti.

18. cikk

Az alkalmazás és az alkalmazás felfüggesztése

(1)   E megállapodás alkalmazásának feltétele, hogy az Európai Unió tagállamainak – a Gazdasági és Pénzügyi Tanács által az Európai Tanács 2000. június 19–20-i, Santa Maria da Feira-i ülésére készített jelentésben említett – függő és társult területei, valamint az Amerikai Egyesült Államok, Andorra, Liechtenstein, Monaco és San Marino valamennyien olyan rendelkezéseket fogadjanak el és hajtsanak végre, amelyek összhangban vannak vagy egyenértékűek az irányelvben vagy az e megállapodásban foglaltakkal, e megállapodás 15. cikke kivételével, valamint a végrehajtásra azonos időpontokat írnak elő.

(2)   A Szerződő Felek a legalább hat hónappal a 17. cikk (2) bekezdésében említett időpontot megelőzően közös megegyezéssel megállapítják, hogy a vonatkozó szabályoknak az érintett harmadik országokban és az érintett függő vagy társult területeken történő hatálybalépésének az (1) bekezdésben meghatározott feltétele teljesült-e. Amennyiben a Szerződő Felek megállapítják, hogy a feltétel nem fog teljesülni, a 17. cikk (2) bekezdése céljából közös megegyezéssel új időpontot fogadnak el.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés ellenére, Spanyolországra vonatkozóan a 15. cikket a Spanyolország és Svájc közötti, a megkeresett állam joga szerint meghatározott adócsalással vagy hasonló cselekményekkel kapcsolatos közigazgatási, polgári vagy büntetőügyekre vonatkozó megkeresés alapján történő információcseréről szóló kétoldalú megállapodás hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni az e megállapodás hatálya alá nem tartozó, de egy Spanyolország és Svájc közötti, a bevétel és tőke kettős adóztatásának eltörléséről szóló egyezmény vagy megállapodás által szabályozott jövedelmi tételek tekintetében.

(4)   Bármely Szerződő Fél a másik Szerződő Félhez intézett értesítés útján azonnali hatállyal felfüggesztheti e megállapodás vagy a megállapodás bármely részének alkalmazását, amennyiben az irányelv, vagy az irányelv egy részének alkalmazása a közösségi joggal összhangban átmenetileg szünetel vagy véglegesen megszűnik, illetve ha valamely tagállam az irányelv végrehajtási jogszabályainak alkalmazását felfüggeszti.

(5)   Bármely Szerződő Fél a másik Szerződő Félhez intézett értesítés útján felfüggesztheti e megállapodás alkalmazását, amennyiben az (1) bekezdésben említett harmadik államok vagy területek egyike a későbbiekben megszünteti az abban a bekezdésben említett intézkedések alkalmazását. Az alkalmazás felfüggesztésére legkorábban az értesítést követő két hónap elteltével kerülhet sor. Ezt a megállapodást újra alkalmazni kell, amint a szabályok ismét hatályossá válnak.

19. cikk

Követelések és végső elszámolás

(1)   E megállapodás részleges vagy teljes megszűnése, vagy alkalmazásának felfüggesztése az egyéni követeléseket a 9. cikkel összhangban nem érinti.

(2)   Ebben az esetben Svájc e megállapodás alkalmazhatóságának végén záróelszámolást készít, és a tagállamok részére zárókifizetést teljesít.

20. cikk

Területi hatály

Ezt a megállapodást egyrészről azokon a területeken kell alkalmazni, amelyeken az Európai Közösséget létrehozó szerződés alkalmazandó, az abban a szerződésben meghatározott feltételekkel, másrészről Svájc területén.

21. cikk

Mellékletek

(1)   A mellékletek e megállapodás szerves részét képezik.

(2)   Az I. mellékletben található illetékes hatóságok listáját az a) pontban említett hatóságokra vonatkozóan Svájc a másik Szerződő Fél értesítésével egyszerűen módosíthatja, a többi hatóságra vonatkozóan a Közösség módosíthatja a listát.

A II. mellékletben felsorolt kapcsolódó szervezetek listája kölcsönös megegyezéssel módosítható.

22. cikk

Nyelvek

(1)   Ez a megállapodás két-két eredeti példányban készült angol, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, litván, magyar, német, olasz, portugál, spanyol, svéd, szlovák, valamint szlovén nyelven, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles.

(2)   A máltai nyelvi változatot a Szerződő Felek levélváltás útján hitelesítik. E nyelvi változat az (1) bekezdésben említettekkel megegyezően hiteles.

---

(1)  Svájcra vonatkozóan a „korlátozott felelősségű társaság” kifejezés a következőket jelenti:

—	részvénytársaság (société anonyme/Aktiengesellschaft/società anonima),

—	korlátolt felelősségű társaság (société à responsabilité limitée/Gesellschaft mit beschränkter Haftung/società a responsabilità limitata),

—	betéti részvénytársaság (société en commandite par actions/Kommanditaktiengesellschaft/società in accomandita per azioni).

(2)  Az irányelv szerint ezek az átmeneti rendelkezések a beruházási alapokban tartott átruházható értékpapírokra is vonatkoznak.

SZÁNDÉKNYILATKOZAT

az Európai Közösség, a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és a Svájci Államszövetség között

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG,

A CSEH KÖZTÁRSASÁG,

A BELGA KIRÁLYSÁG,

A DÁN KIRÁLYSÁG,

A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG,

AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG,

A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG,

A SPANYOL KIRÁLYSÁG,

A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG,

ÍRORSZÁG,

AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG,

A CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG,

A LETT KÖZTÁRSASÁG,

A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG,

A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG,

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG,

A MÁLTAI KÖZTÁRSASÁG,

A HOLLAND KIRÁLYSÁG,

AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG,

A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG,

A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG,

A FINN KÖZTÁRSASÁG,

A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG,

A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG,

A SVÉD KIRÁLYSÁG,

NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA

és

A SVÁJCI ÁLLAMKÖZÖSSÉG, a továbbiakban: Svájc,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1.   BEVEZETÉS

Svájc és a Közösség, a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelvben (a továbbiakban: az irányelv) meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezéseket megállapító megállapodást kötnek. E szándéknyilatkozat a megállapodást kiegészíti.

2.   KÖZIGAZGATÁSI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ADÓCSALÁS ÉS AHHOZ HASONLÓ CSELEKMÉNYEK ESETÉN

A megállapodás aláírását követően Svájc és az Európai Unió valamennyi tagállama kétoldalú tárgyalásokat kezd a következő céllal:

—

hogy a létező kettős adóztatási egyezményeik jövedelem- és vagyonadóra vonatkozó rendelkezéseibe belefoglaljanak minden, a megkeresett állam joga szerint közigazgatási, polgári vagy büntetőeljárást eredményező adócsalás vagy ahhoz hasonló cselekmények esetén megkeresésre, információcsere formájában megvalósuló közigazgatási segítségnyújtásról szóló rendelkezést is az e megállapodás hatálya alá nem tartozó, de adott egyezményeik által szabályozott jövedelemtételekre vonatkozóan,

—	hogy az érintett államok által alkalmazott adóeljárással összhangban meghatározzák a „hasonló cselekmények eseteinek” egyes típusait.

3.   TÁRGYALÁSOK MÁS HARMADIK ÁLLAMOK SZABÁLYAIVAL EGYENÉRTÉKŰ RENDELKEZÉSEK MEGÁLLAPÍTÁSÁRÓL

Az irányelvben meghatározott átmeneti időszakban a Közösség más fontos pénzügyi központokkal is tárgyalásokat kezd, annak előmozdítása céljával, hogy azok a joghatóságok is a Közösség által alkalmazott szabályokkal egyenértékű rendelkezéseket fogadjanak el.

4.   SZÁNDÉKNYILATKOZAT

E szándéknyilatkozat aláírói kijelentik, hogy az 1. pontban említett megállapodást és e szándéknyilatkozatot olyan elfogadható és kiegyensúlyozott szabályozásnak tekintik, amely biztosítja a Szerződő Felek érdekeit. Az elfogadott intézkedéseket ezért jóhiszeműen fogják végrehajtani, és kellő indok nélkül nem fognak egyoldalúan eltérni e szabályozástól.

Amennyiben a 2003. június 3-án elfogadott irányelv és a megállapodás alkalmazási köre között bármely jelentős különbség merülne fel, különösen a megállapodás 1. cikke (2) bekezdésére és 6. cikkére tekintettel, a megállapodás 13. cikke (1) bekezdésének értelmében a Szerződő Felek haladéktalanul konzultálnak egymással, annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodásban megállapított rendelkezések egyenértékű jellegét fenntartsák.