3.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 353/145

—

tekintettel Burmáról/Mianmarról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2012. április 20-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a különleges előadó burmai/mianmari emberi jogi helyzetről szóló, az elért eredményeket bemutató 2012. március 7-i jelentésére,

—

tekintettel a Tanács Burmára/Mianmarra vonatkozó, 2012. április 23-i következtetéseire,

—

tekintettel Catherine Ashton főképviselő szóvivőjének 2012. június 13-i nyilatkozatára a mianmari (burmai) északi Rakhine államban kialakult válságról,

—

tekintettel a rohingja kisebbség ügyéről szóló eszmecserére, amelyre az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságában került sor 2012. július 11-én,

—

tekintettel Georgieva uniós biztos 2012. augusztus 9-i nyilatkozatára a humanitárius segélyek rohingja és más érintett közösségekhez való eljuttatásáról,

—

tekintettel az ASEAN külügyminisztereinek 2012. augusztus 17-i nyilatkozatára a Rakhine államban bekövetkezett legutóbbi fejleményekről,

—

tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

—

tekintettel az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18-21. cikkére,

—

tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25. cikkére,

—

tekintettel arra a döntésre, hogy 2013-ban Mianmar adjon otthont a Délkelet-ázsiai Játékoknak, és 2014-ben vegye át az ASEAN elnökségét,

—

tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel mióta Thein Sein elnök új kormánya 2011 márciusában hivatalba lépett, számos intézkedést hozott a polgári szabadságjogok kiszélesítésére, a legtöbb politikai foglyot szabadon engedték és az időközi választásokon többeket közülük parlamenti képviselővé választottak, a legtöbb fegyveres etnikai csoporttal előzetes tűzszünet lépett életbe, és több politikai másként gondolkodó visszatért a száműzetésből a megbékélés reményében;

B.

mivel ugyanakkor fokozódott a rohingja kisebbség elleni hátrányos megkülönböztetés;

C.

mivel egy buddhista asszony 2012. május 28-i megerőszakolása és meggyilkolása halálos kimenetelű összecsapások sorozatát indította el Rakhine többségi buddhista lakossága és a muzulmán rohingja közösség között;

D.

mivel a rákövetkező napokban a két közösség között egyre terjedt az erőszak, amelyben aránytalanul nagy számban vettek részt a rohingja kisebbséget támadó rakhinei tömegek és biztonsági erők, amely több tucat ember halálát, több ezer otthon megsemmisülését okozta, és amelynek következtében több mint 70 000 embernek kellett elhagynia otthonát; mivel 2012. június 10-én szükségállapotot rendeltek el Rakhine állam hat településén;

E.

mivel Thein Sein elnök kezdetben annak a véleményének adott hangot, hogy a rohingja kisebbség számára az egyetlen megoldás vagy az lenne, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által támogatott menekülttáborokba küldenék őket, vagy más országokban telepítenék le őket,

F.

mivel a rohingja kisebbséget, akik közül sokan évszázadok óta élnek Rakhine államban, nem ismerték el Burma/Mianmar 135 nemzeti csoportja egyikének, és ezért az 1982-es állampolgársági törvény értelmében nem jogosultak az állampolgárságra, sok burmai bangladesi illegális bevándorlónak tekinti őket, és rendszeres, súlyos megkülönböztetés sújtja őket, valamint olyan korlátozások érvényesek rájuk, mint a mozgásszabadsággal, a házasságkötéssel, az oktatással, az egészségüggyel és a foglalkoztatással kapcsolatos korlátozások, a földelkobzás, a kényszermunka, a hatóságok általi önkényes letartóztatás és zaklatás;

G.

mivel az állandó üldöztetés következtében az elmúlt években megközelítőleg 1 millió rohingja a szomszédos országokba menekült; mivel csak Bangladesbe 300 000 fő menekült, ahol hosszú távú helyzetük továbbra is megoldatlan, és ahol a bangladesi hatóságok legutóbb arra utasították a Cox's Bazar körzetben a nyilván nem tartott menekülteknek és a helyi lakosságnak alapvető egészségügyi és élelmezési ellátást biztosító nemzetközi humanitárius nem kormányzati szervezeteket, hogy függesszék fel tevékenységeiket, és a jelentések szerint jelenleg zajlik a menedékjogért folyamodók visszatoloncolása;

H.

mivel a Bizottság Humanitárius Segély és Polgári Védelem Osztálya (ECHO) 10 millió eurós támogatást különített el a rohingja menekültek és az őket fogadó helyi bangladesi lakosság segítésére 2012-ben;

I.

mivel 2012. augusztus 17-én a burmai kormány a civil társadalom, valamint a politikai és vallási szervezetek 27 képviselőjéből álló független vizsgálóbizottságot nevezett ki, hogy vizsgálja ki a szekták által elkövetett erőszak okait, és tegyen javaslatokat;

1.

aggódik a nyugat-burmai elhúzódó etnikai erőszak miatt, amely számos halálos áldozatot követelt és sebesülésekhez, a javak elpusztításhoz vezetett, és a helyi lakosságot otthona elhagyására kényszerítette, továbbá hangot ad félelmének, hogy ezek a közösségek közötti összecsapások veszélybe sodorhatják Burmában/Mianmarban a demokráciához vezető átmenetet;

2.

felszólítja az összes felet, hogy gyakoroljanak önmérsékletet, és sürgeti a burmai hatóságokat, hogy hagyjanak fel a rohingja kisebbséghez tartozók önkényes letartóztatásával, nyújtsanak tájékoztatást a Rakhine államban 2012 júniusában megkezdett biztonsági műveletek óta fogva tartott több száz ember hollétéről, valamint hogy azonnal engedjék szabadon az önkényesen letartóztatottakat,

3.

felszólítja a burmai/mianmari kormányt, hogy mielőbb biztosítson akadálymentes hozzáférést Rakhine állam összes területéhez az ENSZ-ügynökségek és a humanitárius nem kormányzati szervezetek, valamint az újságírók és diplomaták számára, és biztosítsa a humanitárius segélyhez való korlátlan hozzáférést a lakosság valamennyi érintett tagja számára, továbbá biztosítsa a kitelepített rohingja lakosság részére a mozgásszabadságot, és engedélyezze a lakóhelyükre történő visszatérést, amint ezt biztonságban megtehetik;

4.

üdvözli a független vizsgálóbizottság létrejöttét, de sajnálja, hogy a bizottságban a rohingja kisebbséget nem képviselik;

5.

felszólítja Burma/Mianmar kormányát, hogy a Rakhine államban lezajlott erőszakos összecsapások és egyéb visszaélések elkövetőit állítsa bíróság elé, valamint hogy tartsa ellenőrzése alatt azokat a szélsőséges csoportokat, amelyek közösségi gyűlöletre uszítanak, a humanitárius és nemzetközi ügynökségekkel szemben fenyegetően lépnek fel, valamint szót emelnek a kitoloncolás mellett, és a két közösség közötti folyamatos szegregáció érdekében lépnek fel;

6.

felszólítja az EKSZ-t, hogy minden lehetséges eszközzel támogassa a burmai kormányt azokban az erőfeszítéseiben, hogy stabilizálja a helyzetet, a megbékélést elősegítő programokat hajtson végre, Rakhine állam számára átfogóbb társadalmi-gazdasági fejlesztési tervet dolgozzon ki, és folytassa Burma/Mianmar demokrácia felé való haladását;

7.

kifejezi nagyrabecsülését azon burmai polgárok iránt, akik felemelték hangjukat a muzulmán kisebbség és a pluralista társadalom védelmében, és felszólítja a politikai erőket az ilyen irányú egyértelmű állásfoglalásra; úgy véli, hogy a helyi közösségekkel folytatott, befogadó párbeszéd fontos szerepet játszhat a burmai/mianmari számos etnikai probléma tompításában;

8.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a rohingja kisebbség nem hagyható ki a multikulturális Burma/Mianmar iránti újonnan alakuló nyitottság folyamatából, és sürgeti a kormányt, hogy módosítsa az 1982-es állampolgársági törvényt, és hangolja össze a nemzetközi emberi jogi normákkal és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 7. cikkében foglaltakból következő kötelezettségeivel annak érdekében, hogy a rohingja és más hontalan kisebbségek jogosulttá váljanak az állampolgárságra, továbbá minden burmai állampolgár egyenlő bánásmódban részesüljön, és megszűnjenek a megkülönböztető gyakorlatokat;

9.

aggodalmának ad hangot, amiért a zavargások alatt 14 nemzetközi segítségnyújtót letartóztattak, és felszólít a még fogva tartott öt személy azonnali szabadon engedésére;

10.

szorgalmazza, hogy a burmai kormány engedélyezze, hogy az ország emberi jogi helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó független vizsgálatot folytathasson a Rakhine államban elkövetett visszaélésekről; felszólítja az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalát, hogy állítson fel irodát Burmában/Mianmarban, amely korlátozás nélküli megbízatással rendelkezne a védelem, a támogatás és a technikai segítségnyújtás tekintetében, továbbá hozzon létre fiókirodákat az ország államaiban, köztük Rakhine államban.

11.

bátorítja a burmai kormányt demokratikus reformjai végrehajtásának folytatására, a jogállamiság megteremtésére, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok, különösen a véleménynyilvánítási és a gyülekezési szabadság (beleértve ezek interneten keresztüli gyakorlását is) tiszteletben tartásának biztosítására;

12.

szorgalmazza, hogy a régió minden országa segítse a burmai/mianmari menekülteket, és támogassa a burmai kormányt abban, hogy igazságos megoldásokat találjon a mögöttes okokra;

13.

sürgeti különösen Bangladest, hogy továbbra is fogadja el a jelenlegi adományozók támogatását és bármilyen más támogató intézkedést, és tegye lehetővé, hogy a humanitárius segélyekkel foglalkozó szervezetek folytathassák munkájukat az országban, különösen a Rakhine államban lezajlott események és az azok következtében kialakult, alapvető ellátásra szoruló menekültek áradata tükrében;

14.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Burma/Mianmar és Banglades kormányának és parlamentjének, az EU főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi különmegbízottjának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.