EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2015.11.18.

COM(2015) 751 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A 2008. május 21-i 2008/51/EK irányelv által módosított, a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló, 1991. június 8-i 91/477/EGK irányelv REFIT-értékelése

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A 2008. május 21-i 2008/51/EK irányelv által módosított, a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló, 1991. június 8-i 91/477/EGK irányelv REFIT-értékelése

1. Bevezetés

(1) A fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló 91/477/EGK irányelv 1991. június 18-án 1 került elfogadásra; ezt módosította a 2008. május 21-i 2008/51/EK irányelv 2 (a tűzfegyverekről szóló irányelv).

(2) A tűzfegyverekről szóló irányelv 17. cikke úgy rendelkezik, hogy „a Bizottság 2015. július 28-ig jelentést és adott esetben ehhez csatolt javaslatokat nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv alkalmazásának eredményeképpen létrejövő helyzetről”. A jelentés elkészítése céljából a Bizottság külső tanácsadók bevonásával értékelő vizsgálatot indított. A 2014 decemberében 3 befejezett értékelő vizsgálat az irányelv végrehajtásának kiterjedt elemzését, valamint a jogszabály működésének öt alapvető fontosságú kritérium szerinti elemzését tartalmazza. A jelentés a megállapítások alapján konkrét ajánlásokkal is szolgál vagy a Bizottság, vagy a tagállamok hatóságai, vagy mindkettő részére. Erre az értékelésre a Bizottság célravezető és hatásos szabályozás (REFIT) programjának keretében került sor 4 .

(3) Az értékelő vizsgálat befejezésekor a Bizottság felkérte a 28 uniós tagállamot, valamint a négy EGT- 5 és EFTA 6 -országot 7 képviselő, az irányelv 13a. cikke értelmében létrehozott bizottság (Lőfegyverbizottság) tagjait, hogy észrevételezzék és értékeljék a vizsgálat megállapításait és ajánlásait. A bizottság tagjai szóbeli visszajelzéseket adtak a bizottsági üléseken (2014. december 18-án és 2015. március 25-én), amelyeket néhány tagállam (Belgium, Franciaország, Svédország és az Egyesült Királyság) írásban egészített ki.

(4) Az értékelő vizsgálatról készült végleges jelentés éppen a 2015. januári párizsi és koppenhágai drámai eseményeket megelőzően jelent meg. E fejlemények rámutattak az EU szintjén jelentkező szorongató biztonsági problémákra. A Lőfegyverbizottság 2015 márciusában tartott ülésén a Bizottság felkérte a tagállamok képviselőit, hogy ne csak a vizsgálat következtetéseit észrevételezzék, hanem a közelmúltbeli drámai események kapcsán a tűzfegyverekről szóló irányelv végrehajtásával kapcsolatos minden egyéb lehetséges problémát tematizáljanak, amelyeket a tanácsadó nem azonosított.

(5) E jelentés célja, hogy bemutassa az értékelő vizsgálat megállapításait, az eddig kapott visszajelzésekkel és a Bizottság általi kritikus értékeléssel kiegészítve. A jelentés először a tűzfegyverekről szóló irányelv hátterére és legfontosabb rendelkezéseit foglalja össze. Bemutatja a módszertant, az értékelő vizsgálat eredményeit öt értékelési kritérium mentén (eredményesség, hatékonyság, következetesség, relevancia, uniós hozzáadott érték), valamint a megfogalmazott ajánlásokat. A megállapításokhoz kritikus értékelést fűz. Végül jelzi, hogy a Bizottság milyen kezdeményezéseket vehet fontolóra az értékelésben kiemelt és a tagállami visszajelzésekben megerősített problémák megoldása érdekében.

2. Háttér-információk

(6) A tűzfegyverekről szóló irányelv szabályozza a polgári célú tűzfegyverek (vagyis a sportlövészetre és vadászatra használt tűzfegyverek) megszerzését, tartását és EU-n belüli kereskedelmi adásvételét. Közös minimumszabályokat állapít meg, amelyeket a tagállamok kötelesek átültetni a fegyverekre vonatkozó nemzeti jogszabályaikba, és törekszik a belső piaci célok (vagyis a tűzfegyverek határokon át történő mozgatása) és a biztonságpolitikai célok (azaz magas szintű biztonság és bűncselekményekkel, valamint tiltott kereskedelemmel szembeni védelem) kiegyensúlyozására az EU-n belül.

(7) A 91/477/EGK irányelv eredetileg a belső piac kiteljesítését szolgáló kísérő intézkedésnek indult. A fegyvertartás közösségen belüli határokon történő ellenőrzésének megszüntetése szükségessé tette olyan célravezető szabályok elfogadását, amelyek lehetővé teszik az ellenőrzések tagállamokon belüli elvégzését. Ebből a célból az irányelv szabályokat tartalmaz a tűzfegyverek megszerzésére és tartására, valamint a tűzfegyverek tagállamok közötti szállítására vonatkozóan. Az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára az előírtnál (3. cikk) szigorúbb szabályok elfogadását is.

(8) A Bizottság az első jelentést 2000-ben nyújtotta be az Európai Parlament és a Tanács részére, értékelve a 91/477/EGK irányelv tagállamokban történő végrehajtását 8 . E jelentés megállapította, hogy tagállamok és érdekelt felek véleménye szerint az irányelv által létrehozott jogi keret egészében véve elégséges volt. Ugyanakkor az irányelv nemzeti végrehajtásával kapcsolatban kiemelt problémákat azonosítottak, úgymint: az információcserével kapcsolatos nehézségek; a nemzeti jogszabályok különfélesége és összetettsége; a közigazgatási intézkedések és engedélyezési eljárások; különbségek a vadász- és sporttűzfegyverek osztályozásában, valamint adminisztratív terhek a kkv-k számára. Ez megmutatta bizonyos rendelkezések tisztázásának szükségességét (pl. bizonyos fegyvertípusuk meghatározása, nevezetesen a hatástalanított és antik fegyvereké) az irányelv egységesebb alkalmazásának biztosítása érdekében.

(9) E jelentés benyújtására azalatt került sor, amíg a Bizottság az uniós tagállamok nevében tárgyalt az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményével kapcsolatos, tűzfegyverek tiltott előállítása elleni fellépésről szóló ENSZ jegyzőkönyvről 9 (UNFP). A jegyzőkönyv új szabályokat készült előírni, különösen a tűzfegyverek nyomonkövethetőségére (azaz jelölésére és nyilvántartására), valamint hatástalanítására vonatkozóan. Ezért a jelentés azt a következtetést vonta le, hogy a Bizottság – figyelembe véve az UNFP-tárgyalások állását és valamennyi érdekelt fél visszajelzését az irányelvre vonatkozóan – megfelelő módosító javaslatokat szándékozott bemutatni.

(10) Az UNFP 2005-ben 10 történt hatálybalépését követően a 91/477/EGK irányelvet módosította a 2008/51/EK irányelv a biztonsági szempontok megerősítése érdekében, lehetővé téve a részleges igazodást magához az UNFP-hez. A tűzfegyverekről szóló irányelv az UNFP végrehajtása érdekében nemzetközi és uniós szinten tett kezdeményezések sorának része. A vonatkozó rendelkezéseket az európai jogszabályokba a 258/2012/EU rendelet 11 ültette át, amely szabályokat állapít meg a harmadik országokból érkező vagy oda irányított nem katonai tűzfegyverek engedélyezett exportjára, importjára és tranzitjára 12 .

(11) Az Európai Bizottságnak a polgári célú tűzfegyverek által jelentett kockázatok kezelését és csökkentését célzó intézkedését meghatározó elveket egy átfogó, 2013 októberében indított stratégiába ágyazták: „Lőfegyverek és az EU belső biztonsága: a polgárok védelme és az illegális kereskedelem felszámolása” című közlemény 13 . Ez a közlemény intézkedéseket javasol az uniós polgárok tűzfegyverekkel kapcsolatos biztonsági szintjének növelése és a tűzfegyverek törvényes piacának védelme érdekében. Ezenkívül a tűzfegyverekkel kapcsolatos elkövetkező kezdeményezéseket felvázolta a Bizottság közelmúltban kiadott közleménye, „Az európai biztonsági stratégia”, 14 amely hangsúlyozza egy közös megközelítés prioritásként való kezelésének szükségességét a tűzfegyverek hatástalanítására vonatkozóan, megelőzendő azok reaktiválását és bűnözők általi használatát. Továbbá a közlemény felszólított a tűzfegyverekre vonatkozóan meglévő jogszabályok 2016-ban történő felülvizsgálatára az információmegosztás javítása (pl. az elkobzott tűzfegyverekre vonatkozó információk feltöltése az Europol információs rendszerébe), a nyomonkövethetőség megerősítése, a jelölések szabványosítása és a tűzfegyverek semlegesítésére vonatkozó közös előírások megállapítása érdekében. A 2015. november 13-i tragikus párizsi eseményeket követően a Bizottság úgy döntött, hogy előrehozza a tűzfegyverekről szóló irányelv felülvizsgálatát, amelyet e jelentéssel együtt fogadnak el. E jelentés az említett intézkedéseket alátámasztó bizonyítékokkal szolgál.

3. A tűzfegyverekről szóló irányelv legfontosabb rendelkezései

(12) A tűzfegyverekről szóló irányelv két legfontosabb célja a belső piac megfelelő működésének biztosítása, valamint a biztonság magas szintjének biztosítása az EU-ban. Főleg minimumkövetelményekről 15 rendelkezik a polgári célú tűzfegyverek unióbeli megszerzésére és tartására vonatkozóan, valamint tűzfegyverek EU-n belüli szállításának harmonizált adminisztratív intézkedéseiről.

(13) Az irányelv hatályát annak I. melléklete ismerteti, ahol a különböző felhasználási módoknak megfelelő tűzfegyver-kategóriák leírása a következő:

-„A kategória, tiltott tűzfegyverek – teljesen automata fegyverek és katonai fegyverek”;

-„B kategória, engedélyhez kötött tűzfegyverek – ezeket többnyire céllövők és vadászok használják”;

-„C kategória, bejelentéshez kötött tűzfegyverek – főként vadászok által használt tűzfegyverek”;

-„D kategória, egyéb tűzfegyverek – elsősorban egylövetű hosszú tűzfegyverek huzagolatlan csővel”.

(14) A tűzfegyverekről szóló irányelv legfontosabb rendelkezései az alábbiakra vonatkoznak:

-Jelölés és nyomonkövethetőség (4. cikk): A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi forgalomba hozott tűzfegyvert vagy annak részét jelöljék és nyilvántartásba vegyék. E célból a tagállamok vagy egyedi jelölést követelnek meg, vagy alternatív jelölést tartanak fenn egy számmal vagy alfanumerikus kóddal, amely lehetővé teszi a gyártó ország azonosítását. A jelölést a tűzfegyver alapvető alkotóelemén kell elhelyezni, amelynek megsemmisülése a tűzfegyvert használhatatlanná teszi. A módosított irányelv rendelkezéseket tartalmaz nemzeti számítógépes nyilvántartási rendszerek bevezetésére is a tűzfegyverek nyomonkövethetőségének erősítése érdekében. Ezek a rendszerek a tagállamokban forgalomban levő minden tűzfegyver legfontosabb adatait rögzítik, és 2014. december 31-ére minden tagállamban kellett lennie ilyen rendszernek.

-Tűzfegyverek megszerzésére és birtoklására vonatkozó követelmények (5. cikk): A tagállamok a tűzfegyverek megszerzését és tartását csak olyan személy számára engedélyezik, akinek megfelelő indoka van erre, és aki:

obetöltötte legalább a 18. életévét, kivéve a vadászatra és céllövészetre használt tűzfegyverek nem vásárlás útján történő megszerzését és tartását, feltéve, hogy ebben az esetben a 18 évnél fiatalabb személy szülői engedéllyel rendelkezik, vagy szülői irányítás alatt áll, vagy érvényes tűzfegyvertartási vagy vadászengedéllyel rendelkező felnőtt irányítása alatt áll, illetve engedélyezett, vagy más módon jóváhagyott edzőközpontban használja a fegyvert;

onem valószínűsíthető, hogy veszélyt jelent önmagára, a közrendre vagy a közbiztonságra. Szándékos, erőszakos bűncselekmény miatti elmarasztaló ítélet az ilyen veszélyre utaló jelnek minősül.

-Európai tűzfegyvertartási igazolvány (EFP) (12. cikk): az irányelv rugalmasabb szabályokat vezetett be a vadászatra és sportlövészetre használt fegyverekre vonatkozóan, hogy ne hátráltassa azok tagok közötti mozgatását. Az EFP bevezetésével a C és D kategóriába tartozó tűzfegyverekkel rendelkező vadászok, valamint a B, C és D kategóriájú tűzfegyverekkel rendelkező céllövők az úticélt jelentő tagállam előzetes engedélye nélkül utazhatnak egy másik tagállamba. Az EFP-t kell a vadászok és céllövők számára szükséges legfontosabb okmánynak tekinteni, és a tagállamok semmilyen díj vagy költség megfizetésétől nem tehetik függővé az EFP elfogadását.

-Hatástalanítás (I. melléklet, III. szakasz): a tűzfegyverekről szóló irányelv minimumkorlátozásokat állapít meg, és kötelezi a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a hatástalanítási intézkedések valamely illetékes hatóság általi ellenőrzéséről. E hatóság biztosítja, hogy a tűzfegyverek hatástalanítására vonatkozó nemzeti eljárások tartósan hatástalanítottá tegyék a fegyvereket. Amint azt a társjogalkotók kérték a módosítás idején, az I. melléklet III. részének a) pontja megállapítja, hogy „a Bizottság közös iránymutatásokat ad ki a hatástalanítási előírásokról és technikákról annak biztosítására, hogy a hatástalanított tűzfegyverek visszafordíthatatlanul használhatatlanok legyenek”. A hatástalanításra vonatkozó közös iránymutatások elfogadásáig a tagállamok szabadon elfogadhatják a vonatkozó legalkalmasabb eljárásokat.

(15) Végül a tűzfegyverekről szóló irányelv 17. cikke előírja, hogy a Bizottság 2015. július 28-ig jelentést nyújt be az irányelv alkalmazásának eredményeképpen létrejövő helyzetről. Az irányelv rendelkezésével összhangban 2014-ben a Bizottság 12 hónapig tartó vizsgálatot indított annak értékelésére, hogyan hajtották végre a tűzfegyverekről szóló irányelvet és annak későbbi módosítását, és e jogi keret mennyire teljesítette a belső piac megfelelő működésének és az EU-n belüli magas szintű biztonság elérésének két általános célját.

4. Az értékelés módszertana

(16) Az egy évig tartó értékelő vizsgálatot azért végezték el, hogy elemezzék az irányelv céljainak elérését (a belső piac jó működése és a biztonság magas szintje) öt értékelési kritérium mentén:

-eredményesség: azon mértéket illetően, amennyire a rendelkezések hozzájárultak a célok eléréséhez;

-hatékonyság: az irányelv által bevezetett eljárások és kötelezettségek hatékonysága, nevezetesen, hogy az eredményeket (előnyöket) ésszerű költségek mellett érték-e el;

-következetesség: az irányelv rendelkezéseinek végrehajtásában, a kulcsfontosságú fogalmak értelmezésében, valamint az irányelv általános koherenciája más vonatkozó jogszabályokkal;

-relevancia: az irányelv rendelkezéseinek relevanciája a belső piac működésének és az uniós polgárok biztonságának meglévő szükségletei tekintetében;

-hozzáadott érték: az EU beavatkozásának hozzáadott értéke szemben a nemzeti jogszabályokkal és intézkedésekkel.

(17) Az értékelés kiterjedt az irányelv valamennyi rendelkezésére mind a 28 uniós tagállamban 1991-től napjainkig. Ezenkívül azt kérték az értékelőktől, hogy vegyenek figyelembe korábbi tanulmányokat és bizottsági kezdeményezéseket, 16 valamint két ugyanakkor befejezett tanulmányt a hatástalanítási, megsemmisítési és jelölési eljárásokról, 17 továbbá a tiltott fegyverkereskedelemről az EU-ban 18 . 

(18) Az elemzésre másodelemzés, online felmérés, interjúk és (négy tagállamban, Belgiumban, Franciaországban, Németországban és Lengyelországban készített) négy esettanulmány 19 révén került sor. Az értékelők tagállamok hatóságaival; tűzfegyverek gyártóival, kereskedőivel és közvetítőivel; tűzfegyverhasználókkal, ideértve vadászokat és céllövőket; nemzetközi testületekkel, szövetségekkel, kutatóintézetekkel és más szakértőkkel léptek kapcsolatba. Az online felmérést 83 érdekelt fél töltötte ki (34 tagállami hatóság, 28 iparági képviselő, 16 használó és 5 szakértő), az interjúkat 56 érdekelttel készítették (23 tagállami hatósággal, 16 iparági érdekelttel, 9 használóval és 8 szakértővel), míg az esettanulmányokhoz 30 érintettet kérdeztek meg (12 tagállami hatóságot, 8 iparági érdekeltet, 8 használót és 2 szakértőt).

(19) A vizsgálat első hónapjai óta az értékelők jelezték a kulcsfontosságú adatok hiányát mind a piaci, mind a biztonsági szemponttal kapcsolatban. Ami a piaci szempontot illeti, a nemzeti és uniós szinten rendelkezésre álló statisztikák általában nem tettek különbséget a polgári és a katonai tűzfegyverek között (nehézzé téve ezzel a polgári célú tűzfegyverekre vonatkozó adatok elkülönítését). Még akkor is, amikor ez lehetséges volt, az adatok (titoktartás miatt) nem mindig álltak rendelkezésre tagállami szinten minden országra vonatkozóan, ami nem tette lehetővé a gyártási trendek időbeli nyomon követését. Végül a szektorban működő legfontosabb vállalat nem nagyon biztosított hozzáférést az információkhoz. A biztonságot illetően a fő probléma az EU-ban forgalomban levő és/vagy illegálisan használt és kereskedett tűzfegyverek típusaira/kategóriáira vonatkozó alábontott adatok hiánya volt, valamint a polgári célú tűzfegyverekkel elkövetett bűncselekmények és -tettek trendjeire vonatkozó összehasonlítható és részletes adatok hiánya uniós szinten. Egy másik megkötés egyes rendelkezések végrehajtásának adminisztratív terhét és költségét számszerűsítő adatok korlátozott hozzáférésével volt összefüggésben.

5. Megállapítások

5.1 Értékelési kritériumok

5.1.1 Eredményesség

(20) Az irányelv pozitívan járult hozzá egy jól működő belső tűzfegyverpiac létrehozásához, ami az irányelv egyik célja. Ugyanakkor a megbízott arra következtetésre jutott, hogy az irányelv potenciális hozzájárulása fokozható lenne. Először is, kategóriák és azokkal összefüggő szabályozói rendszerek bevezetése lehetővé tette a belső ellenőrzések eltörlésével kapcsolatos potenciális piaci torzulások megelőzését, megteremtve így egy belső piacot. 2005 20 óta az EU-n belüli kereskedelem meglehetősen stabil maradt. Ugyanakkor az irányelvi rendelkezések eltérő értelmezései korlátozták az uniós beavatkozás várt előnyeinek mértékét. Az érdekeltek (ipar és használók) számos gondot vetettek fel specifikus akadályokkal és eljárási terhekkel kapcsolatban, különösen azért, mert információs költségeket kell viselniük, hogy megértsék a többi tagállamban foganatosított szabályokat és eljárásokat (különösen az EFP-t illetően). Annak ellenére, hogy a Bizottság 2009-ben 21 kapcsolattartó csoportot alapított az információcsere megkönnyítésére, a megkérdezett érdekeltek továbbra is a tagállamok közötti hasznos információk közlése további javításának szükségességét jelzik.

(21) A „biztonsági” céllal (vagyis a polgárok és a legális tűzfegyverpiac védelmével) kapcsolatban növelték a biztonság szintjét, valamint a tiltott tűzfegyver-kereskedelem és a bűncselekmények elleni védelem szintjét az alábbiak bevezetésével:

-nyomonkövetési követelmények tagállami hatóságok (azaz számítógépes nyilvántartás) és kereskedők (minden tűzfegyverügylet nyilvántartása) számára – 4. cikk;

-jelölési követelmények gyártók számára (még akkor is, ha bizonyos aggodalmak merültek fel az eltávolított jelölések eseteivel kapcsolatban) – 4. cikk (4) bekezdés;

-a tűzfegyverek megszerzésére és birtoklására vonatkozó minimumkövetelmények – 5. cikk.

Ugyanakkor van még javítási lehetőség riasztófegyverek átalakításának, hatástalanított tűzfegyverek reaktiválásának, tűzfegyveralkatrészek illegális kereskedelmének jelentett eseteivel és az „alapvető alkotóelemek” értelmezésével kapcsolatban.

(22) Átfogó adatok hiánya miatt az értékelő számára nehéz volt felmérni az irányelv eredményességét a biztonsági célokkal kapcsolatban. Nevezetesen az elemzést gátolta egy információs bázis hiánya, ideértve specifikus és részletes adatokat legálisan tulajdonolt tűzfegyverekkel, átalakított riasztófegyverekkel és reaktivált tűzfegyverekkel az uniós tagállamokban elkövetett bűncselekményekre vonatkozóan.

5.1.2 Hatékonyság

(23) Az értékelés azonosította az irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtásához szükséges tevékenységekkel kapcsolatos költségeket (közvetlen megfelelési költségek – ideértve az adminisztratív terheket – és információs költségek 22 ), és feltérképezte az azokat viselő érdekelteket. Az értékelés nem tartalmazott további követelmények teljesítése miatti költségeket, valamint a nemzeti végrehajtási eltérésekből fakadó költségeket.

(24) Annak felmérése érdekében, hogy az irányelv céljait ésszerű költség mellett érték-e el, a költségekre vonatkozó mennyiségi adatok hiányában a megbízott minőségileg értékelte, hogy az egyes rendelkezésekkel kapcsolatos költségeket ésszerűnek tekintették-e az érdekeltek értékelése szerint. E minőségi értékelést három kritérium alkalmazásával végezték el: szolgált célok, érdekeltek részvétele és a költség természete. Az elemzésből úgy tűnik, hogy az átfogó eredményeket ésszerű költség mellett érték el. Legtöbbször a költségek igazságosan oszlanak meg a különböző érdekeltek között. Az irányelv részleges harmonizálása negatív hatású közvetett költségeket eredményez bizonyos rendelkezésekkel (és az érdekeltek bizonyos kategóriáival) kapcsolatban, úgymint: EFP, kategóriák, kereskedők és közvetítők jegyzéke, információmegosztás, tűzfegyver-tulajdonlási követelmények, hatástalanítás, nyomonkövethetőség, jelölés.

(25) Az ágazat különböző képviselői (gyártók és nemzeti szövetségek) szerint az adminisztratív teher főként nemzeti és bürokratikus hatástalanságokkal kapcsolatos, nem pedig az irányelv rendelkezéseivel. Példák: néha hosszú időbe telik az import- és exportengedélyek kiadása az EU-n belüli szállításokhoz; nemzeti szinten bevezetett biztonsági követelmények (pl. riasztórendszerek kereskedőknek felszámított kötelező vizsgálata). Az ágazat képviselői megerősítették, hogy ezek az adminisztratív terhek lelassíthatják a piaci mozgásokat.

(26) A megbízott arra a következtetésre jutott, hogy magának az irányelvnek az átfogó eredményeit ésszerű költségek mellett érték el. Az érdekeltek által érzékelt adminisztratív teher és költségek inkább az irányelvet nemzeti szinten végrehajtó adminisztratív eljárásokhoz kötődnek, és e költségek csökkentését javulásnak tekintenék.

5.1.3 Következetesség

(27) Egy minimumkövetelményeket megállapító irányelv elfogadása bizonyos különbségeket eredményezett tagállami szintű alkalmazásában, ami kihatással van vagy a belső piaci vagy a biztonsági célokra.

A belső piacra gyakorolt hatásban levő különbségekkel kapcsolatban az értékelés az alábbiakat emelte ki:

-eltérések a kategóriák alkalmazásában, különösen a C és a D kategória okoz zavart abban a dokumentumban, amelyet különböző országokban történő tűzfegyvervásárláskor követelnek meg, hátráltatva a tűzfegyverek mozgását Európában, és költségeket generálva;

-az EFP-vel kapcsolatos rendelkezések alkalmazásának eltérései, például a megkövetelt dokumentumok száma. Ennek negatív hatása van, mivel akadályozza a tűzfegyverek zökkenőmentes átadását.

Az uniós polgárok biztonságára ható végrehajtási következetlenségek:

-a jelölési előírások eltérései, mivel ezek korlátozzák a tűzfegyverek nyomon követésének képességét vagy a tiltott kereskedelem elleni harcra való képességet;

-hatástalanítási technikák és előírások eltérései, valamint az azokat végrehajtó hatóság meghatározásában meglévő különbségek. Az ilyen különbségek aggodalomra adnak okot nemcsak amiatt, hogy a hatóság vagy a hatástalanításért felelős szereplő esetleg nem rendelkezik a szükséges műszaki jártassággal, hanem amiatt is, mert néhány tagállamban az előírásokat nem tartják elegendőnek;

-a fegyverek nemzeti jogszabályokban szereplő kategorizálásai közötti különbségek gondokat okoznak a nyomonkövethetőségben és a bűnüldözésben. Különösen ez a helyzet, amikor az egyik tagállamban tűzfegyvernek tartott tárgyat egy másik tagállamba szállítják, ahol már nem tartják tűzfegyvernek, és így a hatóságok nyomát vesztik annak;

-az irányelvben szereplő kulcsfontosságú fogalmak értelmezésének különbségei (alapvető alkotóelemek, közvetítők, riasztófegyverek és antik fegyverek).

Másrészt kiderült, hogy nincsenek kérdések a tulajdonjogi követelményekkel kapcsolatban, és az irányelv segített azok harmonizálásában.

(28) Ami a tűzfegyverekről szóló irányelvnek az uniós jogszabályokkal való következetességét illeti, a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a fő problémák az UNFP-vel kapcsolatosak. A 2008-as módosítás csak részben igazította hozzá az irányelv terminológiáját az UNFP-hez. Valójában az irányelv megkülönböztetést vezetett be a lényeges részek és alkotóelemek között, ami nem tükröződik az ENSZ szövegében, amely „részekre és alkotóelemekre” hivatkozik. Ezenkívül az UNFP 23 lehetővé teszi a részes államok részére, hogy egy hatástalanított tűzfegyvert tűzfegyvernek ismerjenek el a belföldi jogszabályaiknak megfelelően, és bármely szükséges intézkedést ezen az alapon hozzanak meg.

5.1.4 Relevancia

(29) Az értékelés következtetése az volt, hogy összességében a tűzfegyverekről szóló irányelv továbbra is teljes mértékben releváns a jelenlegi piaci szükségletek (azaz a tűzfegyverek határokon át történő mozgatása) szempontjából. A gazdasági szereplők által felvetett aggodalmak főként a tagállamok által elfogadott különböző végrehajtási intézkedésekre és eljárásokra vonatkoznak, amelyek a tűzfegyverek határokon át történő mozgatására negatív hatást gyakorló további teher és költségek forrásai.

(30) A biztonsági célokat illetően (pl. legálisan tartott tűzfegyverekhez kötődő bűncselekmények, eredetileg legálisan tartott tűzfegyverek ellopása vagy elveszése, riasztófegyverek vagy hatástalanított tűzfegyverek átalakítása) az értékelők arra a következtetésre jutottak, hogy az irányelv a legtöbb biztonsági kockázat szempontjából releváns. Felsoroltak néhány tevékenységet, amelyeknek az irányelv hatálya alá vonását meg kellene fontolni, vagy amelyeket jobban kellene leírni. Ezek: riasztófegyverek átalakítása; félautomata fegyverek átalakítása; hatástalanított tűzfegyverek reaktiválása; jelölés eltávolítása; örökölt fegyverek illegális használata. Ezen említett tevékenységek mindegyike biztonsági aggodalomra ad okot tagállami szinten. Végül az értékelők megjegyzik, hogy a jövőbeli technológiai fejlesztések, úgymint az új technológiák (ideértve a 3D-s nyomtatást) és új értékesítési csatornák (pl. az internet) 24 reagálást kényszeríthetnek ki a jövőben az irányelv hatályát illetően.

5.1.5 Uniós hozzáadott érték

(31) A tűzfegyverek különleges természetű dolgok. A legtöbb biztonsági kérdés, amellyel a tűzfegyverekről szóló irányelv megpróbál megbirkózni, határokon átnyúló jellegű. Egy tagállam bűnözés általi sebezhetősége kihatással van az EU egészére (pl. riasztófegyverek átalakításának esetei). A nemzeti jogszabályok eltérései az ellenőrzések és a tagállamok közötti rendőrségi együttműködés akadályai (pl. eltérő regisztrációs követelmények ugyanazon típusú tűzfegyverre). A vizsgálat következtetése, hogy csak uniós szinten lehet eredményes lépéseket tenni az uniós polgárok magas szintű biztonságának biztosítását és a tűzfegyverek határokon át történő mozgatását jelentő célok elérése érdekében. A tűzfegyverekről szóló irányelv kétségbevonhatatlan hozzáadott értéke a tűzfegyverekre vonatkozó szabályozás közös keretszabályainak létrehozása, amit nemzeti vagy kétoldalú beavatkozásokkal nem lehetett volna elérni.

(32) A magas szintű biztonság fenntartását és a belső piac erősítését magának az irányelvnek a rugalmas természete tett lehetővé. Az irányelv közös minimumkövetelményeket állapít meg, miközben tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, és meghagyja a lehetőséget a tagállamok számára, hogy nemzeti szükségleteik és hátterük szerint szigorúbb szabályokat fogadjanak el. Ezenkívül a tagállamok és az EU polgárai garanciát kaptak, hogy az irányelvben foglalt, Európában gyártott és forgalmazott tűzfegyverekre vonatkozó közös biztonsági intézkedések valamennyi tagállamban érvényesek.

(33) A minimumküszöb hozzájárul a belső piac működéséhez és a törvényes tűzfegyverpiac megerősítéséhez is. A piacot illetően az uniós beavatkozás várt jelentősebb hozzájárulását (közös kategóriák megállapítása) hátráltatták a tagállami szintű végrehajtás eltérései. Ugyanakkor az EFP eredményessége az EU beavatkozása potenciális hozzáadott értékének példája a vadászok és céllövők határokon át történő mozgásának támogatása tekintetében.

5.2 Ajánlások

(34) A vizsgálat megállapításai alapján a megbízott egy sor ajánlást fogalmazott meg, felosztva jogalkotási beavatkozást igénylő és nem igénylő intézkedésekre.

-Riasztófegyverek átalakíthatóságára vonatkozó közös kritériumok (jogalkotás)

Az értékelés kiemelte az átalakíthatóság definíciója és a riasztófegyverek meghatározását szolgáló kritériumok tisztázásának fontosságát, hogy egyetértés alakuljon ki, milyen típusú riasztófegyvereket lehet átalakítani, és korlátozzák azoknak a forgalmát, amelyekről bebizonyosodott, hogy működőképes tűzfegyverekké alakíthatóak. Alapvető problémák: Az eredetileg vaktöltényes fegyverek (riasztó- és jelzőfegyverek) éleslőszer kilövésére való átalakítása sok tagállamban súlyos problémaként merült fel.

-Hatástalanítási előírások és szabályok harmonizálása (jogalkotás)

Az értékelés a tűzfegyverek hatástalanítási előírásaira és technikáira vonatkozó közös iránymutatások meghatározása folyamatban levő eljárásának folytatását ajánlotta összhangban az irányelv azon rendelkezéseivel is, amelyek kifejezetten előirányozzák, hogy a Bizottság közös hatástalanítási iránymutatásokat fogalmazzon meg. Az iránymutatások hatályát ki kell terjeszteni, hogy foglalkozzon a hatástalanított tűzfegyverek tulajdonlásával, eladásával vagy átruházásával kapcsolatos követelményekre vonatkozó szabályokkal. Alapvető problémák: A potenciálisan reaktiválható különböző biztonsági szintű hatástalanított tűzfegyverek forgalma a hatástalanítási előírásokra és technikákra vonatkozó közös iránymutatások hiányából ered. A hatástalanítás műszaki előírásain túlmenően egy másik fontos figyelembe veendő szempont a tulajdonlásra, eladásra vagy átruházásra vonatkozó követelményekkel kapcsolatos. A legtöbb tagállamban a hatástalanított tűzfegyvereket már nem tekintik tűzfegyvernek. Ezért törlik azokat az eredeti nyilvántartásból, lehetetlenné téve visszakövetésüket az eredeti tulajdonosukig. Mindazonáltal ezek a tárgyak biztonsági problémának tekinthetőek, és megfélemlítésre alkalmasak.

-Jelölésre vonatkozó harmonizálási szabályok (jogalkotás)

-Az értékelés azt ajánlotta, hogy igazítsák az irányelv részekre és alkotóelemekre vonatkozó jelenlegi meghatározását az UNFP-ben található definícióhoz, javasolva az egész EU-ra kiterjedő jelölési előírások elfogadását, valamint annak a kötelezettségnek az irányelvbe foglalását, hogy minden alapvető alkotóelemet gyártáskor vagy importáláskor meg kell jelölni. Alapvető problémák: Az, hogy néhány tagállam az alapvető alkotóelemeket nem kezeli tűzfegyverként, valamint a kötelezettség, hogy csak az „alapvető alkotóelemeket” kell jelölni, olyan eltéréseket generál, amelyek nehézségeket okoznak a bűnüldöző hatóságoknak a határokon átnyúló bűncselekmények esetén a tűzfegyverek felkutatásában. Ez a belső piac működésének potenciális akadályaival is jár, mert lehet, hogy a jelöléseket nem ismerik el minden tagállamban. Előzetes mélyreható elemzést kellene végezni a tagállamokban szabályozott és megjelölt tűzfegyverdarabokról, és az EU szintjén kellene foglalkozni a tűzfegyverekről szóló irányelvben szereplő „alapvető alkotóelemek” definíció és az UNFP által szabályozott „részek és alkotóelemek” közötti különbségekkel, hogy értékeljék az irányelvben szereplő meghatározások megváltoztatásának szükségességét.

-Az irányelvet végrehajtó nemzeti szabályok átláthatósága és hozzáférhetősége (nem jogalkotási intézkedés) 

Az értékelés azt ajánlotta, hogy az EU szintjén javítsák a nemzeti szinten összegyűjtött információk hozzáférhetőségét minden érdekelt fél számára, különösen figyelembe véve azokat az információs költségeket, amelyeket esetleg a kkv-knak kell viselniük (pl. egy adatbázis létrehozása, amelyben összegyűjtik a 28 tagállamban meglévő jogszabályokra és követelményekre vonatkozó információkat). Alapvető problémák: A végrehajtásban meglévő különbségek a következők okai: tűzfegyverek lassúbb EU-n belüli cseréje; információs költségek – különösen a kkv-k részére; az elfogadott igazgatási eljárások sokféleségéből adódó teher.

-Vadász- és sporttűzfegyverek osztályozása megállapodás szerinti megközelítésének meghatározása és az EFP szabályainak tisztázása (nem jogalkotási intézkedés) 

Az értékelés az EFP-vel kapcsolatos szabályok további uniós szintű meghatározását ajánlotta (úgymint a nemzeti hatóságok által megkövetelt további dokumentumok száma és az EFP-be beírható tűzfegyverek száma). Alapvető problémák: az e tevékenységekre általában használt tűzfegyverek eltérő osztályozása a tagállamokban (azaz a szokás szerint sportlövészetre használt tűzfegyverek néhány tagállamban tiltottak lehetnek), valamint az EFP-vel kapcsolatos néhány szabály korlátozó értelmezései.

-Kulcskérdések mélyreható elemzése (nem jogalkotási intézkedés)

Az értékelés az irányelvvel kapcsolatos olyan specifikus szempontok mélyreható elemzésének elvégzését ajánlotta, amelyeket a vizsgálat problémásnak talált: 1) a tűzfegyver-tulajdonlási követelmények további harmonizálása; 2) a közvetítő fogalmának értelmezése; 3) a félautomata fegyverekre vonatkozó szabályok értékelése és veszélyességi szintjük értékelése (automata fegyverekké való átalakíthatóságukat illetően). Alapvető problémák: 1) Tűzfegyver-tulajdonlási követelmények: az értékelők megfigyelték a tagállamok fokozatos igazodását közös és az irányelvben jelzettnél részletesebb követelményekhez. 2) A közvetítő fogalma: a fogalom meghatározásának következetlenségei kockázatokat teremthetnek. 3) Félautomata pisztolyok: számos tagállam mutatott rá a félautomata pisztolyok automata pisztolyokká alakításával kapcsolatos kockázatokra.

-Az új technológiák ismeretének megerősítése (nem jogalkotási intézkedés)

Az értékelés további intézkedéseket ajánlott a tagállamok közötti tudásmegosztás elősegítése érdekében a tűzfegyverpiac és a tiltott kereskedelem alakulására (úgymint tűzfegyverek, azok részei és más fegyverek online piaca), valamint az új technológiáknak (3D-s nyomtatás) a fegyverek ellenőrzésére és nyomon követésére gyakorolt hatására vonatkozóan. Alapvető problémák: Az új technológiák kihívást jelentenek a bűnüldöző hatóságok kapacitása számára tűzfegyverek és alkotóelemeik tagállamokra kiterjedő felderítésében, és valószínűleg nehézségeket fognak okozni a jövőben a tűzfegyverek átruházásának nyomon követésében és ellenőrzésében.

-Az adatgyűjtés megerősítése (nem jogalkotási intézkedés)

Az értékelés az adatgyűjtési tevékenységek megerősítését ajánlotta egy, a polgári célú tűzfegyverekre és a velük kapcsolatos bűncselekményekre vonatkozó szilárd információs bázis létrehozása érdekében, a jövőbeli uniós szintű döntéshozatali eljárások támogatására. Alapvető problémák: A részletes és átfogó adatok hiánya az egyik legfőbb akadály, amely meggátolja a szakpolitikai döntéshozókat a tényeken alapuló politikák kialakításában.

6. Kritikai értékelés és a Lőfegyverbizottság visszajelzése

(35) Az értékelő vizsgálat válaszolt a Bizottság által feltett értékelési kérdésekre, és elemzése az összegyűjtött adatok alapos vizsgálatán alapult. Ugyanakkor minőségi szempontból a hivatalos statisztikák révén elérhető adatok nem voltak elégségesek. Az adatok elérhetőségének egyértelmű hiánya mutatkozik a biztonsági kérdésekkel kapcsolatban (pl. a bűnügyekre vonatkozó adatok nincsenek tűzfegyver-kategóriák szerint lebontva, a bűncselekményekhez használt legális és illegális fegyverek közötti korlátozott megkülönböztetés, a polgári célú tűzfegyverek gyártására vonatkozó tagállamonkénti adatok korlátozottak stb.), valamint gyenge a rendelkezésre álló adatok minősége a polgári célú tűzfegyverek piaci struktúrájára vonatkozóan (azaz polgári célú tűzfegyverek gyártása, importja és exportja, az ágazatban működő vállalatok létszáma és forgalma). Hiányoznak az egyes rendelkezések végrehajtása költségeinek és adminisztratív terhének számszerűsítésére vonatkozó adatok.

(36) Az értékelők azzal enyhítették a polgári célú tűzfegyverekre vonatkozó uniós szintű aggregált adatok és statisztikák hiányát, hogy kapcsolatba léptek nemzeti ágazati szervezetekkel, és interjúk révén gyűjtöttek hiányzó hasznos információkat. A különböző forrásokból származó információk lehetővé tették számukra az információk minőségének és megbízhatóságának ellenőrzését.

(37) Annak érdekében, hogy jobban tudjon véleményt formálni a vizsgálat megállapításairól és ajánlásairól, a Bizottság felkérte a (28 uniós tagállam, valamint 4 EGT- és EFTA-ország képviselőiből álló) Lőfegyverbizottság tagjait, hogy tegyenek észrevételeket. A 2014. december 18-i bizottsági ülésen bemutatták a bizottság tagjainak a vizsgálat eredményeit. Ekkor a tagállamok képviselői azt a következtetést vonták le, hogy összességében az ajánlások érvényesek voltak. A 2015. januári drámai eseményeket követően a tagállamok informatívabb véleményt nyilvánítottak az értékelés ajánlásairól egy 2015. március 25-én tartott bizottsági ülésen. A tagállamok kifejezték az egyes ajánlások sürgősségére és érvényességére vonatkozó értékelésüket. Ezenkívül néhány tagállam (Franciaország, Egyesült Királyság, Svédország és Belgium) a szóbeli visszajelzést írásos észrevételekkel egészítette ki.

(38) A tagállamoktól gyűjtött információkból az alábbiakat lehet megállapítani:

-Sok tagállam egyetértett abban, hogy kiemelt fontosságú ajánlások: i. a riasztófegyverek átalakíthatóságára vonatkozó közös kritériumok, ii. a hatástalanításra vonatkozó előírások és szabályok harmonizálása, iii. a jelölésre vonatkozó szabályok harmonizálása. A tagállamok többsége szerint ezek a kérdések az irányelv felülvizsgálatát teszik szükségessé. Számos tagállam hangsúlyozta az előrehaladás szorgalmazásának szükségességét az irányelv által rendelkezett hatástalanítási iránymutatásokra vonatkozóan folyamatban levő munkával kapcsolatban.

-A legtöbb tagállamra vonatkozóan az alábbi ajánlásokat kell figyelembe venni, de alacsony/közepes prioritásúként: i. az irányelv nemzeti végrehajtási szabályainak átláthatósága és hozzáférhetősége; ii. az új technológiák ismeretének megerősítése; iii. az adatgyűjtés erősítése.

-A nemzeti szinten létrehozott információs rendszerek közötti interoperabilitásra vonatkozó ajánlást illetően a tagállamok nézetei nem voltak homogének. Számos tagállam úgy véli, hogy az egyik legsürgetőbb probléma a tűzfegyverek nyomonkövethetősége. Ezért a nemzeti nyilvántartási rendszerek összekötése segítené a rendőrségek és nemzeti hatóságok jobb információmegosztását. Másrészt számos tagállam hangsúlyozta, hogy a rendszerek összekapcsolása hosszú és nem szükségszerűen eredményes gyakorlatra vezetne IT-/műszaki problémák és összeegyeztethetetlenségek, valamint – ami ennél fontosabb – a magánélet védelmével és személyes adatok cseréjével kapcsolatos problémák miatt. A tagállamok a költségek és az adminisztratív teher, valamint az interoperabilitás potenciális előnye közötti gondos egyensúlyteremtést javasoltak. Az első lépés annak elemzése lenne, milyen típusú információkat kell kicserélni, majd annak felmérése, hogy ez hogyan valósítható meg.

-A tagállamoknak nem volt közös véleménye arról az ajánlásról, hogy meg kellene határozni egy megállapodáson alapuló megközelítést a vadász- és sporttűzfegyverek osztályozásához, és tisztázni kellene az európai tűzfegyvertási igazolvány (EFP) szabályait. Néhány tagállam közölte, hogy nem okozna gondot az EFP-ben regisztrált fegyverek számának növelése, ugyanakkor meg kellene tartani további dokumentumok megkövetelésének szabadságát. Más tagállamok úgy vélik, hogy probléma az EFP-re vonatkozóan rendelkezésre álló információk hiánya. Nevezetesen egy tagállam rámutatott annak szükségességére, hogy jobban kell tájékoztatni a más tagállamokat felkereső vadászokat az EFP használatáról. Csak néhány tagállam javasolta az irányelv felülvizsgálatát a tűzfegyver-kategóriák harmonizálása érdekében.

-A tagállamok véleményei ugyancsak eltérőek voltak arról az ajánlásról, hogy meg kellene vizsgálni olyan kérdéseket, mint a tulajdonlási követelmények, a közvetítők definíciói és az átalakíthatóság. Úgy tűnt, sokan egyetértettek a közvetítők, alkotóelemek és részek fogalma jobb meghatározásának szükségességével (és szükség esetén az irányelv ennek megfelelő felülvizsgálatával) és azzal, hogy meg kell vizsgálni a félautomata fegyverek automatává (és fordítva) alakításának kérdését. Ugyanakkor csak néhány tagállam hangsúlyozta a jelenlegi tulajdonlási követelmények felülvizsgálatának szükségességét.

-Jelentős számú tagállam érezte azt is, hogy bizonyos meghatározások (kereskedők, tűzfegyverek alapvető alkotóelemei, utánzatok) tisztázást igényelnek.

(39) Az értékelők munkája és a tagállamok visszajelzése alapján a Bizottság egyetért ezen értékelés megállapításaival. Ezenkívül indokoltnak és értékesnek tartja az ajánlásokat, bár azok némelyike a többinél sürgősebb intézkedést követel meg. Ráadásul néhány ajánlásnak (úgymint a tűzfegyverek minden darabjának jelölése és az adatnyilvántartások összekapcsolása) jelentős hatása lehet a költségekre, valamint a gyártókra és kereskedőkre (különösek a kkv-kra), ezért további vizsgálattal és esetleg megvalósíthatósági tanulmányokkal (például az adatnyilvántartások összekapcsolására vonatkozóan) lehet számolni.

7. A következő lépések

(40) Az értékelő vizsgálat azt mutatta, hogy a tűzfegyverekről szóló irányelv pozitívan járult hozzá a belső piac működéséhez, támogatva a tűzfegyverek határokon át történő mozgatását és fenntartva a biztonság magas szintjét, valamint uniós hozzáadott értéke van, és releváns.

(41) Ugyanakkor marad néhány akadály, amely alááshatja az irányelv működését. Az értékelők és a tagállamokkal folytatott eszmecserék az alábbi, további intézkedést igénylő kritikus kérdéseket emelték ki: a) vaktöltényes fegyverek (például riasztópisztolyok) valódi tűzfegyverekké alakíthatóságának kérdése, b) tűzfegyverek jelölési követelményei tisztázásának szükségessége (lehetővé téve nyomonkövethetőségüket), c) tűzfegyverek hatástalanítására vonatkozó közös és szigorú iránymutatások szükségessége, d) meghatározások tisztázásának szükségessége, e) az internetes értékesítési módok átgondolásának szükségessége, f) a nemzeti adatcsererendszerek racionalizálásának és tökéletesítésének, valamint az interoperabilitási lehetőségek feltárásának szükségessége, g) a polgári célú tűzfegyverekkel és a hozzájuk kötődő bűncselekményekkel kapcsolatos adatgyűjtési tevékenységek megerősítésének szükségessége az uniós szintű jövőbeli döntéshozatali eljárások megfelelő támogatása érdekében.

(42) Miközben a közös hatástalanítási iránymutatásokkal és előírásokkal kapcsolatos munka már javában zajlott, a Bizottság úgy döntött, hogy előrehozza az irányelv felülvizsgálatát, figyelembe véve a november 15-i párizsi terroristatámadások, valamint a korábbi párizsi és koppenhágai támadások és lövöldözés, továbbá a Thalys vonaton történt incidens hatását. Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy e jelentéshez csatolja az irányelv felülvizsgálatát az eddig gyűjtött bizonyítékok alapján, tekintetbe véve a szabályozás javításának szempontjait.

(43) A Bizottság „Az európai biztonsági stratégia” 25 című közleményével összhangban, válaszul az uniós miniszterek rigai együttes nyilatkozatára 26 és a belügyminiszterek 2015. augusztus 29-i nyilatkozatára, az e jelentést kísérő javaslat célja a tűzfegyverekre vonatkozóan meglévő jogszabályi keret megerősítése, az információmegosztás javítása, a fegyverek illegális kereskedelmének és reaktiválásának kezelése, valamint a jelölésre vonatkozó előírások kiterjesztése a jobb nyomonkövethetőség érdekében, és végül mérlegeli, hogyan kezelje a fegyverek vagy vaktöltényes fegyverek (vagyis riasztófegyverek) átalakíthatóságával kapcsolatos problémákat.

(1)

HL L 256., 1991.9.13., 51. o.

(2)

HL L 179., 2008.7.8., 5 o.

(3)

  http://bookshop.europa.eu/en/evaluation-of-the-firearms-directive-pbNB0514159/ ; http://bookshop.europa.eu/en/evaluation-of-the-firearms-directive-pbNB0114006/  

(4)

COM(2013)685 final.

(5)

Európai Gazdasági Térség.

(6)

Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

(7)

Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc .

(8)

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak „az 1991. június 18-i, a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló 91/477/EGK tanácsi irányelv végrehajtásáról”, COM (2000) 837 final. Brüsszel, 2000.12.15.

(9)

Az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményéhez csatolt, a tűzfegyverek, azok részei és alkatrészei, valamint a lőszerek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló jegyzőkönyv.

(10)

Az UNFP-t a Bizottság 2014-ben ratifikálta. A Tanács határozata (2014. február 11.) az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményéhez csatolt, a tűzfegyverek, azok részei és alkatrészei, valamint a lőszerek tiltott előállítása és kereskedelme elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (2014/164/EU). HL 89., 2014.3.23., 7. o.

(11)

Az Európai Parlament és a Tanács 258/2012/EU rendelete (2012. március 14.) az Egyesült Nemzeteknek a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményét kiegészítő, a tűzfegyverek, részeik, alkotóelemeik és a lőszerek tiltott gyártásáról és kereskedelméről szóló jegyzőkönyve (az ENSZ tűzfegyverekről szóló jegyzőkönyve) 10. cikkének végrehajtásáról, valamint a tűzfegyverek, tűzfegyverdarabok, alkotóelemeik és lőszereik kiviteli engedélyezési, behozatali és tranzit szabályainak létrehozásáról.

(12)

A rendelet legfontosabb hozzájárulása az az elv, hogy a polgári célú tűzfegyverek tagállamok közötti szállításának feltétele, hogy minden résztvevő ország tudjon róla és engedélyezze, valamint a fegyverek eredetének is ismertnek kell lennie.

(13)

COM(2013) 716 final, A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, Lőfegyverek és az EU belső biztonsága: a polgárok védelme és az illegális kereskedelem felszámolása.

(14)

 COM(2015) 185 final, A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, Az európai biztonsági stratégia.

(15)

A tűzfegyverekről szóló irányelv 3. cikkének megfelelően: „A tagállamok nemzeti jogszabályaikban elfogadhatnak az irányelvben meghatározottnál szigorúbb rendelkezéseket is”.

(16)

Ideértve: COM (2012)415 – A tűzfegyver-kategóriák számának kettőre (engedélykötelesre, illetve tiltott tűzfegyverekre) csökkentéséből adódó esetleges előnyök vagy hátrányok; a változtatás célja, a szóban forgó termékek belső piacának megfelelőbb működése esetleges egyszerűsítés révén; COM(2010) 404 – A tűzfegyverutánzatok forgalomba hozatala.

(17)

Tűzfegyverek európai unióbeli hatástalanítási, megsemmisítési és jelölési eljárásaira, valamint riasztófegyverekre és utánzatokra vonatkozó szabályok tökéletesítésével kapcsolatos lehetséges kezdeményezésről szóló hatásvizsgálatot támogató tanulmány ( http://www.sipri.org/research/security/europe/publications/study-on-firearms ).

(18)

Az európai unióbeli tiltott fegyverkereskedelem elleni küzdelem lehetőségeire vonatkozó hatásvizsgálatot támogató tanulmány.

(19)

Az esettanulmányokhoz a tagállamok kiválasztásának kritériumai a következők voltak: i. a tűzfegyverpiac mérete; ii. a tagállam által tapasztalt biztonsági problémák; iii. tűzfegyverek a lakosság arányában; iv. nyilvántartott lopott vagy elveszett tűzfegyverek száma.

(20)

Referenciaként a 2005–2013-as időkeretet használjuk, mivel az EU-nak már 25 tagállama volt.

(21)

A kapcsolattartó csoport létrehozását a tűzfegyverekről szóló irányelv 13. cikkének (3) bekezdése irányozza elő.

(22)

 A közvetlen megfelelési költségek mindazon eljárásokat jelentik, amelyekre az irányelv nemzeti szinten történő elfogadásához van szükség. Az adminisztratív terhek a vállalkozásra és a használókra rótt költségek a kormányrendeletből fakadó tájékoztatási kötelezettségnek való megfeleléskor, valamint a tagállami hatóságok költségei további eljárások végrehajtásához kötődően. Az információs költségek az irányelv végrehajtásában meglévő azon különbségek miatt vannak, amelyek arra kötelezhetik a tagállami gyártókat és használókat, hogy tájékozódjanak a külföldön érvényben levő követelményekről.

(23)

Az UNFP 19. cikke.

(24)

Az interneten történő értékesítést és az új technológiákat illetően a vizsgálat – bár a jelenlegi keretet megfelelőnek tekintette az ilyen kihívások kezelése szempontjából – rámutatott az internet tűzfegyver-eladási csatornaként való fokozódó használatára és a jövőbeli ellenőrzési nehézségekre.

(25)

COM(2015) 185 final.

(26)

 A bel- és igazságügyi miniszterek informális, január 29–30-i rigai ülését követő rigai együttes nyilatkozat.