EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52010DC0043
Report from the Commission to the Council and the European Parliament second Progress Report on the operation of Directive 1999/5/EC, on radio equipment and telecommunications terminal equipment and the mutual recognition of their conformity
a Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek A rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló 1999/5/EK irányelv működéséről szóló második időközi jelentés
a Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek A rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló 1999/5/EK irányelv működéséről szóló második időközi jelentés
/* COM/2010/0043 végleges */
a Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek A rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló 1999/5/EK irányelv működéséről szóló második időközi jelentés /* COM/2010/0043 végleges */
[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG | Brüsszel, 2010.2.9. COM(2010)43 végleges A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK A rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló 1999/5/EK irányelv működéséről szóló második időközi jelentés A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK A rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló 1999/5/EK irányelv működéséről szóló második időközi jelentés BEVEZETÉS A rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről szóló 1999/5/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv)[1] keretet teremt a rádióberendezések és távközlő végberendezések Európai Unióban történő forgalomba hozatala, szabad mozgása és üzembe helyezése számára. A távközlési és rádióberendezések 90 milliárd eurós piacának jelentős részét célozza meg, melybe beleértendők többek között a mobiltelefonok, mobilhálózatok jeladói, a vezetékes telefonvonalak és az adatátviteli modemek. A nem rádiótávközlési infrastruktúra, úgymint a váltási rendszerek kívül esnek az irányelv hatályán. Az irányelvet az Európai Gazdasági Térségben (EGT) alkalmazzák, valamint Törökországban, az EU és Törökország közötti vámunióról szóló megegyezés keretében. Svájc önkéntes alapon hangolta össze nemzeti jogszabályait az irányelv rendelkezéseivel. Az irányelv hatálya alá eső berendezéseket szintén nagy mértékben befolyásolják más európai jogszabályok, úgymint az elektronikus hírközlés keretszabályozása[2], különösen pedig a rádióspektrum-határozat[3], és az utóbbinak a spektrum progresszív harmonizációját szolgáló végrehajtási rendelkezései. A második időközi jelentés az irányelv 17. cikkével összhangban kerül kibocsátásra. Ez a cikk előírja a Bizottság számára, hogy az irányelv alkalmazásáról rendszeres időközönként készítsen jelentést, melyben többek között kitér a vonatkozó szabványok kidolgozásában elért haladásra, valamint a végrehajtás során felmerült valamennyi problémára. A jelentés a következőkön alapul: - a 2007-ben tartott nyilvános konzultáció, melynek során 60 válaszadó körülbelül 120 kérdést válaszolt meg az irányelv alkalmazására vonatkozólag[4]. - az állandó bizottság eljárásai (TCAM[5]), - a nemzeti piacfelügyeleti hatóságoktól és más érdekelt felektől érkező visszajelzések. A jelentés az irányelv alkalmazása során fellépő nehézségekre hívja fel a figyelmet annak érdekében, hogy az irányelv elérje a kívánt hatást. A lehetséges megoldásokat egy átfogó hatásvizsgálat tartalmazza majd, az irányelv jövőbeli felülvizsgálatának fényében, amelyre irányulóan 2010 végére egy bizottsági javaslatot terveznek. AZ IRÁNYELV ALKALMAZÁSA Az irányelv hatálya A „végberendezés” 2. cikkben meghatározott jogi fogalma az irányelv hatályának lényegi eleme. A „végberendezés” és „távközlő hálózat” közötti különbség az 1990-es években került be az uniós törvényhozásba, a monopolhelyzetben lévő hálózatüzemeltetők és az ezekhez kapcsolódó, felhasználói berendezésekre szakosodott gyártók közös erőfölényének megakadályozására. A megkülönböztetés és a működtetők az irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében előírt kötelezettsége arra nézve, hogy közzétegyék a hálózati interfészeikre vonatkozó műszaki előírásokat, azt a célt szolgálja, hogy a felhasználói berendezések piacát megnyissák valamennyi gyártó előtt, és ezáltal ösztönözzék a versenyt és innovációt. A technológia és piackörülmények fejlődése következtében a fenti megkülönböztetés versenyre ösztönző szerepét felül kell vizsgálni. Továbbá a versennyel kapcsolatos vonatkozó kérdések ma már kiterjednek olyan ügyekre is, mint a hozzáférés olyan tartalomhoz, mely gyakran független a felhasználói végberendezés szolgáltatójától vagy a távközlési szolgáltatásokra való előfizetéstől. Az irányelv hatályát felül kell vizsgálni. Például azok a rádió-és televízióvevők, melyek nem képesek rádiójelet vagy kábeljelet sugározni, nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, míg a jelek sugárzására képes vevők beleesnek az alkalmazási körbe. A rádióberendezések egyes speciális elemei szerves részét képezik olyan rendszereknek, melyekre más védelmi és biztonsági uniós jogszabályok vagy nemzetközi egyezmények is vonatkoznak. Ez különösképpen igaz a tengeri és szárazföldi biztonsági rendszerekre, valamint a repülésbiztonsági rendszerekre nézve. A fent említett elemek nehezen illeszkednek a rádióberendezésekre és távközlő végberendezésekre vonatkozó eljárásokba és szabványosítási folyamatokba. Az alapvető követelmények meghatározása Az irányelv 3. cikke egy sor alapvető követelményt tartalmaz az egészég és biztonság védelme, az elektromágneses megfelelőség biztosítása, valamint a káros zavarás elkerülése érdekében.. Az irányelv ezen alapvető követelményekre vonatkozó meghatározását az érdekelt felek általában véve megfelelőnek ítélik. Úgy tűnik azonban, hogy a készülék „rendeltetésének” fogalma némi ellentmondást eredményez az irányelv alapvető követelményei és a közérdek, például a közbiztonság vagy a kommunikáció szabadsága között, melyek nem tartoznak az irányelv hatálya alá. A 3. cikk (3) bekezdésének e) pontját, mely lehetővé teszi az Unió számára a segélyhívó szolgálatokhoz való hozzáférésre vonatkozó további követelmények felállítását, néhányszor sikeresen alkalmazták specifikus tengeri és szárazföldi biztonsági berendezések esetében. Az irányelvet támogató harmonizált szabványok Az irányelv az új megközelítés elvén alapul: a harmonizált szabványoknak való megfelelés feltételezi az irányelv alapvető követelményeinek való megfelelést; ezzel a lehetőséggel általában élnek a rádióberendezések és távközlő végberendezések gyártói. Az alapvető követelményeknek más módon való megfelelés továbbra is kivételnek számít. A Hivatalos Lap rendszeresen megjelenteti a harmonizált szabványok átfogó csoportjait. Eddig több mint 200 szabvány jelent meg.[6] A szabványok tehát jelentős szerepet játszanak az irányelv alkalmazásának tekintetében. Csak nagyon ritkán merült fel az a probléma, hogy egy szabvány ne vette volna tekintetbe az irányelv alapvető körülményeit, és következésképp nem sok esetben volt arra szükség, hogy a Bizottság útmutatást bocsásson ki a szabványügyi testületek részére. 2007-ben például néhány 5 GHz WiFi RLAN rendszer[7] zavarta az ugyanabban a sávban működő, a harmonizált szabványoknak megfelelő meteorológiai radarokat. A Bizottság és a távközlési megfelelőségértékelési és piacfelügyeleti bizottság (TCAM) egy útmutató kibocsátásával lépett fel, melyben felülvizsgálták a kapcsolódó harmonizált szabványokat, és az érdekelt felekkel való konzultációt követően megegyeztek egy, a WiFi RLAN termékek tömegpiacon való terjesztés előtti kiigazítását szolgáló áttérési útvonalról. 2003-ban az 5GHz-es sávot, amelyet a meteorológiai szolgálatok használtak, globális szinten mobiltelefonos használatra (azaz WiFi LAN használatára) is odaítélték. Ezt követően nem vették figyelembe a meteorológiai alkalmazások teljes skáláját az európai szabványosítás folyamata során. A fenti eset kiemeli annak fontosságát, hogy a spektrummegosztásban érdekelt valamennyi fél részt vegyen a szabványosításban. Bizonyos tények azt sugallják, hogy a harmonizált szabványok néha túl szigorúak. A piacfelügyeleti kampányok rámutattak arra, hogy az engedély nélküli kis teljesítményű eszközök egy része nem felel meg a harmonizált szabványoknak (vö. 2.5. pont). Úgy tűnik azonban, hogy a káros zavarás szintjét a fenti tény nem befolyásolja. A konzultáció megerősítette azt, hogy bizonyos korlátok megakadályozzák a kis-és középvállalkozásokat, valamint a fogyasztókat abban, hogy teljes mértékben részt vegyenek a távközlés terén zajló szabványosítási folyamatban. Mindezt általánosságban tárgyalja két nemrég kibocsátott bizottsági közlemény.[8][9] A konzultáció továbbá megállapította, hogy a szabványosítási folyamat átláthatóságát növelni kell. A rádióberendezések területe részlegesen megmutatja azt, az EU mennyire nehezen válik a globális szabványosítás vezérévé. Ezt a nemrégiben a Bizottság által kiadott, IKT-szabványosításról szóló fehér könyv[10] állapította meg. A frekvenciasávok odaítélésének folyamata, valamint ezt követő használatuk kontinensenként változik, és a szabványok nem mindig felcserélhetők. A konzultáció hangsúlyozta továbbá, hogy a szabványosítási munka és más kapcsolódó, a spektrumhasználatról szóló szabályozó határozatokhoz vezető folyamatok időzítésén javítani lehetne annak érdekében, hogy a technikai munka stabil keretszabályozáson alapuljon. Ez magasabb fokú elkötelezettséget igényelne a hatóságok részéről, hogy különböző szinteken részt vegyenek az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) munkájában. Végezetül a konzultáció rávilágított annak szükségességére, hogy rugalmasabb és általánosabb harmonizált szabványok szülessenek, melyek nem csak egy bizonyos technológiára vagy alkalmazásra érvényesek. Bejelentett szervek Abban az esetben, ha még nem állnak rendelkezésre harmonizált szabványok, vagy a gyártó nem vette figyelembe őket, az irányelv a bejelentett szerveket bízza meg azzal, hogy segítsék a gyártókat a megfelelőségértékelési eljárás kivitelezésében, különösen azáltal, hogy véleményt bocsátanak ki a termékek technikai dokumentációjáról. Gyakorlatban a legtöbb, bejelentett szerv által kibocsátott vélemény olyan termékekkel kapcsolatos, melyek esetében harmonizált szabványokat használnak annak biztosítására, hogy megfeleljenek az irányelv alapvető követelményeinek, gyártóik azonban – a megfelelőségértékelési eljárás gyakran nagyfokú technikai jellege miatt – jóváhagyásért folyamodnak egy tapasztalt, erre alkalmas szervhez. A tagállamok számos bejelentett szervet jelentettek be a Bizottságnál.[11] A bejelentett szervek az EGT területén működnek, valamint olyan országokban, amelyekkel az Európai Unió kölcsönös elismerésre vonatkozó megállapodást írt alá. A bejelentett szervek önkéntes alapon a rádióberendezésekre és távközlő végberendezésekre vonatkozó megfelelőségi szövetségbe (R&TTE Compliance Association [12] ) szerveződnek. Mindeddig nem jelentettek a gyártók és a bejelentett szervek együttműködése során fellépő problémát. Piacfelügyelő hatóságok, az irányelv végrehajtása és az irányelvnek való megfelelés A piacfelügyeletért felelős hatóságok minden évben körülbelül 50 olyan esetet jelentenek a Bizottságnak, melynek során a 9. cikkbe foglalt védzáradékban meghatározott eljárást követve az alapkövetelményeknek nem megfelelő berendezést kitiltják a nemzeti piacról. A piacfelügyelő hatóságok aktívan együttműködnek uniós szinten, és rendszeresen üléseznek a rádióberendezések és távközlő végberendezések terén az igazgatási együttműködés érdekében létrehozott csoport (ADCO) keretében. A fent említett csoport közösen szervezett felügyeleti kampányokat koordinál, és ezentúl valószínűleg él majd az új jogi keret[13] által bevezetett rendelkezésekkel, hogy az együttműködést új szinten folytathassa. Az eddigi kampányok jelezték, hogy bizonyos termékcsaládok esetében a megfelelési szint aggodalomra ad okot . Különösen a kis teljesítményű rádiós eszközök esetében, és kisebb mértékben más területeken bizonyult nagyon alacsony szintűnek az irányelv rendelkezéseinek való megfelelés . Az ilyen berendezésekkel foglalkozó importőrök és gyártók egy része nem ismeri, vagy szándékosan nem veszi figyelembe az irányelvet. Az érdekelt felek egy része megállapította, hogy ennek ténye nem vezetett a fogyasztók biztonságát és a távközlő hálózatok integritását veszélyeztető nyilvánvaló kockázatokhoz, valamint nem vezetett a káros zavarások növekedéséhez. Az irányelv követelményeinek megfelelő cégek a szabályszerűtlen termékekre úgy tekintenek, mint amelyek tisztességtelen módon torzítják a piaci versenyt. A hibás termékek nyomon követhetősége aggodalomra ad okot: a piacfelügyelő hatóságok gyakran nem tudják azonosítani a gyártót vagy a kereskedelmi forgalomba hozatalért felelős személyt, különösen a kisebb piaci szereplők esetében. Jelentős, gyakran költséges erőfeszítések árán keresik a gyártókat vagy importőröket, mely megakadályozza a piacfelügyelő hatóságok korlátozott erőforrásainak hatékony elosztását. A jobb nyomon követhetőség érdekében a konzultáció során javaslat született a gyártók vagy termékeik kötelező online regisztrációjára és/vagy az irányelvnek az új jogi kerethez való kiigazítására nézve. Az irányelv tartalmaz védőintézkedéseket (9. cikk), mint például az „értékesítési tilalom”. A jelenlegi eljárásrend lehetővé teszi a nemzeti szintű intézkedéseket, melyről a Bizottság csupán értesítést kap. Az eljárásrendet túl hosszadalmasnak ítélték, mivel általában véve nem zárható le a szabályszerűtlen termék életciklusa alatt. A rádiófrekvencia-politikával foglalkozó tanácsadó csoport (RSPG)[14] „Megfelelő szabályozási környezet kialakítása a spektrumhasználat érdekében” című véleményében javaslatot tett egy nemzeti védzáradék adott esetben a teljes uniós piacra való kiterjesztése lehetőségének vizsgálatára.[15] Nem alkalmazott, illetve ritkán alkalmazott intézkedések A 3. cikk (3) bekezdésének a)–d) és f) pontjai – melyek lehetővé teszik az Unió számára az olyan további közérdekű követelmények felállítását, mint például a csalás elleni küzdelem, a kölcsönös átjárhatóság vagy a magánélet védelmének biztosítása – többször is napirendre kerültek, de végül elvetették őket. Mindeddig nem érkeztek a 7. cikk (4) bekezdésének megfelelően végberendezés szétkapcsolásáról, és a 9. cikk (5) bekezdésének megfelelően a követelményeknek megfelelő berendezések forgalomba hozatalának megtiltásáról szóló értesítések. Mikor a rádióspektrum-határozat[16] keretében életbe lépő műszaki végrehajtási intézkedések nyomán sor kerül a nemzeti rádiós interfészek harmonizálására, feleslegessé válik az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének rendelkezései alapján a berendezéscsoport szerinti egyenértékűség felmérése. Az irányelv tizennyolc közigazgatási rendelkezést tartalmaz, és némelyik célirányossága felől kételyek merültek fel. Például létezik több fajta nagyon kis méretű berendezés, úgymint a rádiófrekvenciás azonosító címkék (RFID-címkék) vagy cochleáris implantátumok, melyek esetében kicsi a valószínűsége annak, hogy az általuk kibocsátott rádióhullámok káros zavarást okozzanak. Az irányelv valamennyi közigazgatási rendelkezésének alkalmazása az ezekhez hasonló ártalmatlan készülékekre nem biztos, hogy megalapozott, tekintettel az ezzel járó adminisztratív terhekre. Ezeknek az ártalmatlan készülékeknek spektrumra van szükségük a működéshez, ezért esetükben szükséges a spektrumra vonatkozó szabályozó határozatok figyelembe vétele. Az uniós jog egyéb rendelkezéseivel való összhang Egyre több tömegpiaci termék, pl. játékszer tartalmaz rádióberendezést. Ennek ténye bonyolult helyzetekhez is vezethet, mint például a tagállamokban elvégzett többszörös megfelelőségértékelési eljárások, illetve nem összehangolt értelmezések és gyakorlatok. Az irányelv és a rádióspektrum-határozat[17] ugyan jól kiegészítik egymást, de a körülhatárolás és egységesség terén problémák mutatkoznak mindkét jogi eszköz esetében, mely az alkalmazásukat övező bizonytalanságokhoz vezet. Az elektronikus hírközlés keretszabályozása[18] felülvizsgálatának eredménye, az olyan irányelvek, mint a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó irányelv (RoHS)[19], az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv (WEEE)[20], illetve a környezetbarát tervezésről szóló 2005/32/EK irányelv keretében fogant végrehajtási intézkedések szintén jelentős hatással vannak a rádióberendezésekre és távközlő végberendezésekre. A rádióberendezésekről és távközlő végberendezésekről szóló irányelv nincs teljesen összhangban a fenti jogi szövegekkel, s ez újabb alkalmazással és értelmezéssel kapcsolatos problémákhoz vezet. A távközlési megfelelőségértékelési és piacfelügyeleti bizottság (TCAM) és az irányelv következetes alkalmazása Az irányelvet tárgyaló bizottság évente körülbelül három kétnapos ülést tartott, melyeken gyakorlatilag valamennyi tagállam részt vett. Míg az irányelv hatályba lépése utáni első években a bizottság elsősorban általános alkalmazással kapcsolatos ügyeket vitatott meg, jelenleg egyre többet foglalkozik szabályozással és szabványosítással kapcsolatos kérdésekkel, az érvényre juttatásnál felmerülő nehézségekkel, valamint a 3. cikk (3) bekezdésének esetleges alkalmazásával, mely lehetővé teszi a járulékos követelmények előírását. A távközlési megfelelőségértékelési és piacfelügyeleti bizottság keretében a tagállamok megegyeztek bizonyos specifikus kérdésekhez való hozzáállásuk összehangolásáról. Nem mindig volt azonban lehetséges a közös álláspontról való megegyezés, különösen az innovatív technológiák tekintetében. Ez utóbbi tény bizonyos cégeket és befektetőket arra késztetett, hogy innovatív termékeiket Európán kívül hozzák forgalomba. A nem harmonizált frekvenciasávot használó készülékek esetében történő, a 6. cikk (4) bekezdésében meghatározott értesítést illetően még nem születtek közös kritériumok. 2008 januárja óta azonban az (online) egyablakos bejelentési rendszer csökkentette, de nem szüntette meg a tagállamok közötti jelenlegi eltéréseket. A konzultáció során egyes érdekelt felek azon kívánságuknak adtak hangot, hogy a távközlési megfelelőségértékelési és piacfelügyeleti bizottság következtetései az irányelv működésének bizonyos aspektusai tekintetében legyenek kötelezőek valamennyi tagállamra nézve. Technológiai kihívások Az irányelv lehetővé tette a legtöbb technológia fejlődés figyelembe vételét. Különleges kihívást jelentenek azonban az olyan berendezések, amelyeket a felhasználó és/vagy az eredeti gyártótól eltérő egység konfigurál át. Ilyen például a szoftver által meghatározott rádió (SDR), vagy az átkonfigurálható kognitív rádió . A jelenlegi irányelv, mely azt feltételezi, hogy egyetlen jogalany végzi a berendezés tervezését, valamint egyszer s mindenkorra ellenőrzi a megfelelőségét, nem rugalmas kellőképpen az ilyen jellegű eltérések figyelembe vételéhez. A rádióberendezésekről és távközlő végberendezésekről szóló irányelv és a versenyképesség és innováció általános kerete ezen a területen Hatályba lépése óta az irányelv hozzájárult a belső piac megszilárdításához a hatáskörébe tartozó termékek tekintetében. A keret hatékonyan működik a már bevett technológiát alkalmazó termékek forgalomba hozatala esetén. Ezenkívül elősegíti a termékek fejlesztését, különösen a harmonizált szabványok időszerű felülvizsgálata által. Az irányelv nehezíti az alapvetően új rádiótechnológiákon alapuló termékek forgalomba hozatalát, melyekre még nem vonatkoznak harmonizált szabványok. Harmonizált szabványok hiányában a gyártónak egy bejelentett testülettel kell megvitatnia a forgalomba hozatalt. „Megfelelő szabályozási környezet kialakítása a spektrumhasználat érdekében”[21] című véleményében a rádiófrekvencia-politikával foglalkozó tanácsadó csoport (RSPG) megállapította, hogy „az érdekelt felek (bejelentett testületek, gyártók stb.) látszólag képtelenek biztonsággal megállapítani, hogy a rádióberendezések megfelelnek-e a rádióberendezésekről és távközlő végberendezésekről szóló irányelv alapvető követelményeinek abban az esetben, ha nem alkalmaztak harmonizált szabványt, vagy nem létezik ilyen”. Továbbá a szabályozó szervek az innovatív rádiókészülékek esetében konzervatív felhasználói korlátozásokat alkalmaznak a megengedett sávokon belül. Az irányelv hatályán kívül esik, de szorosan kapcsolódik az innovatív rádiótechnológiák bevezetéséhez az a probléma, hogy a fejlesztések nem illeszkednek eléggé a meglévő frekvencia-felosztásokba , és ezért jogerősen tiltott a használatuk. A tagállamok biztosítják a kísérleti célú használati jogok lehetőségét, mely elősegítheti az innovatív technológiák nemzeti szinten való fejlesztését. A kísérleti és fejlesztési fázist követő kereskedelmi bevezetés során a jogi követelményeknek megfelelő innovatív termékek forgalomba hozatalát lehetővé tévő harmonizált szabványok, illetve a megfelelő frekvencia-felosztások és más, az előbbiekkel kapcsolatos felhasználási feltételek hiánya jogi bizonytalanságot eredményezhet, mely elriaszthatja a technológia területén működő potenciális befektetőket. Az elektronikus hírközlés keretszabályozásának 2009. évi felülvizsgálatában bevezetett rugalmasabb frekvenciahasználat megoldást jelenthet a fenti problémára. A komplex és némiképp rugalmatlan szabályozási környezetből fakadó kihívások következtében egyes cégek dönthetnek úgy, hogy kísérleti tesztjeiket, valamint a kereskedelmi hasznosítást megelőző, illetve kezdeti terjesztési tevékenységeiket más kereskedelmi területre, például az Egyesült Államokba helyezik át. Ez megakadályozza az európai rádiótechnológiákban rejlő összes lehetőség megvalósítását. KÖVETKEZTETÉSEK Az irányelv hatékonynak bizonyult a rádióberendezések nemzetközi piacának megvalósításánál: több ezer nemzeti típus-jóváhagyási rendszer helyébe lépett, valamint bevezetett egy rugalmas szabályozási rendszert, mely elősegíti az innovációt és a versenyt. Mindent összevetve, az irányelv által létrehozott keretszabályozás lehetővé tette kitűzött céljainak elérését . A célok között szerepelt a felhasználók egészségének és biztonságának magas fokú védelme, a távközlő végberendezések és rádióberendezések elektromágneses megfelelősége (EMC), valamint a káros zavarás elkerülése. A spektrumhasználat tekintetében a bizonyos típusú termékek esetében megfigyelt korlátozott technikai megfelelőség ellenére sem bizonyított az, hogy nőtt volna a káros zavarások szintje. Mindez arra utalhat, hogy a szabványok túl szigorúak, és az ezen a területen fennálló technikai megközelítés felülvizsgálata fokozott és hatékonyabb spektrumhasználatot tehetne lehetővé. A következő két tárgykörben alaposabb vizsgálatra van szükség: az innovatív rádiótechnológiák piacra lépése a spektrumhasználatról és harmonizált szabványokról szóló szükséges szabályozó határozatok meghozatalára irányuló jelenlegi folyamat révén, valamint a gyártó vagy a kereskedelmi forgalomba hozatalért felelős személy nyomon követhetősége. [1] HL L 91, 1999.4.7., 10–28.o.. [2] Az Európai Parlament és a Tanács 2009/140/EK irányelve (2009. november 25.) az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK irányelv és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv módosításáról, továbbá az Európai Parlament és a Tanács 2009/136/EK irányelve (2009. november 25.) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról [3] Az Európai Parlament és a Tanács 676/2002/EK határozata az Európai Közösség rádióspektrum-politikájának keretszabályozásáról (rádióspektrum-határozat) [4] A válaszok összefoglalása a következő weboldalon található: http://ec.europa.eu/enterprise/rtte/index_en.htm [5] Távközlési megfelelőségértékelési és piacfelügyeleti bizottság [6] http://ec.europa.eu/enterprise/rtte/harstand.htm [7] Rádiós helyi hozzáférési hálózatok. [8] COM/2008/133 végleges: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak – A szabványosítás európai innovációt elősegítő szerepének növeléséről. [9] COM/2008/394 végleges: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – „Gondolkozz előbb kicsiben!” – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag. [10] COM(2009) 324 végleges: FEHÉR KÖNYV Az IKT-szabványosítás modernizálása az Európai Unióban – Az előttünk álló út [11] http://ec.europa.eu/enterprise/newapproach/nando/index.cfm?fuseaction=directive.notifiedbod y&dir_id=22&type_dir=NO%20CPD&pro_id=99999&prc_id=99999&ann_id=99999&prc_anx=99999 [12] http://www.rtteca.com/ [13] Az Európai Parlament és a Tanács 768/2008/EK határozata (2008. július 9.) a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezésérőlAz Európai Parlament és a Tanács 764/2008/EK rendelete (2008. július 9.) az egyes nemzeti műszaki szabályoknak a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazására vonatkozó eljárások megállapításáról és a 3052/95/EK határozat hatályon kívül helyezéséről. [14] 5.19-es ajánlás az RSPG0 8-246 dokumentumban (http://rspg.ec.europa.eu/rspg_opinions/index_en.htm) [15] A rádiófrekvencia-politikával foglalkozó tanácsadó csoport (RSPG) az Európai Bizottságság tanácsadó testülete. Tagjai a tagállamok spektrumpolitikáért felelős képviselői (lásd: http://rspg.ec.europa.eu/). [16] op. cit. 2. o. [17] op. cit. 2.o. [18] op. cit. 2.o. [19] Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95/EK irányelv. [20] Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK irányelv. [21] RSPG08-246 (http://rspg.ec.europa.eu/rspg_opinions/index_en.htm)