6.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 53/4

1.

A számítógépes helyfoglalási rendszerek (a továbbiakban: CRS) ügyviteli szabályzatáról szóló, 2009. január 14-i 80/2009/EK rendelet a 2299/89/EGK rendelet helyébe lép. A 2299/89/EGK rendelet számos elemét, köztük a számítógépes helyfoglalási rendszerekben feltüntetett „tulajdonos fuvarozó” meghatározását is módosítja. E dokumentum célja, hogy a piaci szereplők számára egyértelműsítse ezt a meghatározást, egyben ismertesse, hogy a bizottsági szolgálatok mely szempontok alapján állapítják meg egy adott légi fuvarozó vagy vasúttársaság minőségét ebben a tekintetben.

2.

Jelen magyarázó megjegyzések nincsenek joghatással a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazására.

3.

A „tulajdonos fuvarozó” fogalmának ebben a dokumentumban adott meghatározása nem sérti az Európai Közösségek Bíróságának esetleges egyéb értelmezését.

4.

A 80/2009/EK rendelet 2. cikke a következőképpen határozza meg a tulajdonos fuvarozó fogalmát, tovább pontosítva azt a tőkerészesedés és az ellenőrzés meghatározása mentén:

5.

A fenti meghatározások a rendszerszolgáltató működése feletti döntő befolyás gyakorlásának különböző lehetőségeit veszik alapul, különös hangsúlyt fektetve a tőkerészesedésre. Az „ellenőrzés” fogalma ténylegesen azokat a helyzeteket írja le, amelyekben a tulajdonlás a rendszerszolgáltató feletti döntő befolyás gyakorlásának lehetőségét hordozza. Az ügyviteli szabályzat értelmezésében a tulajdonos fuvarozó fogalma a rendszerszolgáltatóban való tőkerészesedésre, a kapcsolt jogokra vagy az irányító testületben való képviseletre, valamint a részesedés révén a légi fuvarozóra vagy a vasúttársaságra ruházható, a rendszerszolgáltató működése feletti döntő befolyásra való kifejezett utalással bővül.

6.

A „tulajdonos fuvarozó” meghatározása az „ellenőrzés” és a „döntő befolyás” fogalma köré rendeződik. Az „ellenőrzésnek” a 80/2009/EK rendelet 2. cikkében megfogalmazott meghatározása megegyezik a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK rendelet (1) 3. cikkének (2) bekezdésében szereplő „irányítás” meghatározásával. Ennek megfelelően az „ellenőrzés” és a „döntő befolyás” fogalmát ugyanúgy kell értelmezni, mint ahogyan az a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK tanácsi rendelet szerinti egységes jogalkalmazásról szóló bizottsági közleményben, különösen annak II.2. és II.3. pontjában (irányításként és meghatározó befolyásként) szerepel (HL C 95., 2008.4.16.) Az alábbiakban ismertetjük a főbb vonatkozó fogalmakat a 80/2009/EK rendelet alkalmazásában.

7.

Az irányítást a hivatkozott forrás a vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlásának lehetőségeként definiálja. Mindez független attól, hogy a meghatározó befolyást ténylegesen gyakorolják-e vagy tervezik-e gyakorolni. Meghatározó befolyásra többek között az alábbi módokon lehet szert tenni:

8.

A légi fuvarozó vagy vasúttársaság önmagában is meghatározó befolyást gyakorolhat egy rendszerszolgáltató felett. Két általános helyzetet különböztethetünk meg, amikor egy vállalkozás egyedüli irányítással bír. Először is az egyedüli irányítással rendelkező vállalkozás rendelkezik azzal a joggal, hogy a vállalkozás stratégiai üzleti döntéseit meghatározza. Ezt a befolyást jellemzően a szavazati jogok többségének megszerzésével éri el. A meghatározó befolyás ilyen értelemben feljogosít a vállalkozás stratégiai üzleti magatartását meghatározó döntéseinek meghozatalára. Az egyedüli irányítás másik alaphelyzete, amikor egy vállalkozásban egyetlen részvénytulajdonos megvétózhat stratégiai döntéseket, de önmagában olyan hatáskörrel nem bír, hogy stratégiai döntéseket érvényre juttasson (az úgynevezett negatív egyedüli irányítás). Ezekben a helyzetben a meghatározó befolyás annak a lehetőségét jelenti, hogy a részvénytulajdonos a stratégiai döntések elfogadását megakadályozhatja.

9.

Az egyedüli irányítás hatáskörére de jure és/vagy de facto alapon lehet szert tenni.

10.

Az egyedüli irányítás megszerzése általában de jure alapon történik, egy társaságban a szavazati jogok többségének tulajdonával. Jogi alapú egyedüli irányítás akár kisebbségi résztulajdon esetében is előfordulhat, ha a kérdéses résztulajdonhoz sajátos jogokat kapcsoltak (pl. feljogosítás a felügyelő bizottsági vagy az igazgatótanácsi tagok több mint felének kinevezésére).

11.

Amikor a részvénytulajdon, a korábbi részvényesi közgyűlések szavazati arányai és a többi részvényes álláspontja alapján valószínűsíthető, hogy egy kisebbségi részvényes stabil szavazati többséggel fog rendelkezni a részvényesek közgyűlésén, akkor a kisebbségi részvényest úgy kell tekinteni, hogy de facto alapon egyedüli irányítási joggal bír. Ez többek között olyan tényezők függvénye, mint a fennmaradó részvények megoszlása, a részvényesek közötti szerkezeti vagy gazdasági kapcsolatok, vagy a társaság egyéb részvénytulajdonosainak stratégiai érdekei. Ezeket eseti alapon kell mérlegelni, figyelembe véve a rendszerszolgáltató irányítási és tulajdonosi szerkezetében bekövetkező esetleges változások nyomán a részvényesek jelenlétében várható jövőbeni eltéréseket.

12.

A rendszerszolgáltató működése felett egyszerre több légi fuvarozó vagy vasúttársaság is rendelkezhet meghatározó befolyással.

13.

A közös irányítás legtisztább formában ott érvényesül, ahol csak két anyavállalat gyakorolja ezt, egyenlő arányban osztozva a rendszerszolgáltató szavazati jogain. Közös irányításról beszélhetünk ugyanakkor abban az esetben is, ha a szavazatokat és a döntési testületekben való képviseletet illetően nincs egyenlőség a két anyavállalat között, illetve kettőnél több anyavállalat vesz részt a közös vállalat irányításában. Ugyanez érvényesül azoknál a kisebbségi részvényeseknél is, amelyek kiegészítő jogosítványokkal rendelkeznek, és ezáltal megakadályozhatják a közös vállalat stratégiai üzleti magatartása szempontjából lényeges döntések meghozatalát. A vétójogokról rendelkezhet a közös vállalat alapszabálya vagy az anyavállalatok közötti megállapodás (pl. részvényesi megállapodás).

14.

A vétójogoknak emellett a vállalat üzletpolitikájával kapcsolatos stratégiai döntésekhez kell kapcsolódniuk. A kisebbségi részvényeseket nagyobb hatáskörrel kell felruházniuk, mint amelyben pénzügyi érdekeik védelméhez azok általában részesülnek a közös vállalaton belül. A kisebbségi részvényesek jogainak ez a szokványosnak tekinthető védelme a közös vállalat lényegéhez kapcsolódó határozatokhoz kötődik; ilyen például az alapszabály módosítása, a tőkeemelés vagy -csökkentés, illetve a felszámolás.

15.

Ezzel szemben az irányítási befolyást biztosító vétójog jellemzően olyan döntésekkel vagy kérdésekkel kapcsolatban érvényesíthető, amelyek például a költségvetést, az üzleti tervet (annak az általános üzleti célokon túlmutató elemeit), a nagyberuházásokat (amennyiben azok volumene nem csak a szokásos érdekvédelemhez elegendő vétójogra korlátozza a kisebbségi részvényes befolyását), illetve a felső vezetés tagjainak kinevezését érintik.

16.

Egy rendszerszolgáltatóban kisebbségi részesedéssel rendelkező két vagy több vállalkozás konkrét vétójogok hiányában is szert tehet a közös irányítás jogára. Ez a helyzet állhat elő például, ha a kisebbségi részvényesek együttesen a szavazati jogok többségével bírnak, és ezeket a szavazati jogokat egyhangúlag gyakorolják. Lehet ez jogi szempontból kötelező érvényű megállapodás eredménye, de kivételes esetekben de facto alapon is kialakulhat, ha az érintett kisebbségi részvényesek között erős az érdekközösség.

17.

A kisebbségi tulajdonjoggal kapcsolatban ki kell emelni, hogy az ügyviteli szabályzat határozott különbséget kíván tenni a rendszerszolgáltatóban való tisztán pénzügyi tőkerészesedés, és a légi fuvarozónak a rendszerszolgáltató működésében való tevékenyebb részvétele között. A légi fuvarozónak vagy vasúttársaságnak a rendszerszolgáltató döntéshozatalában való hangsúlyos részvétele a rendszerszolgáltató üzleti döntéseinek olyan irányú befolyásolására adhat ösztönzést, amely torzíthatja a versenyt a légi vagy vasúti közlekedés ágazatában. A termékek értékesítését illetően emellett a tulajdonos fuvarozót erősen arra késztetheti, hogy saját érdekei mentén különbséget tegyen a számítógépes helyfoglalási rendszerek között.

18.

Ha egy légi fuvarozó vagy vasúttársaság a rendszerszolgáltatóban kisebbségi részvénytulajdonosként vesz részt, ez a körülmény különös jelentőséggel bír. Amennyiben az ilyen részvétel a kisebbségi részvényesek pénzügyi érdekeinek védelmén túlmutató jogokkal ruházza fel a kérdéses légi fuvarozót vagy vasúttársaságot, illetve ha a légi fuvarozó vagy vasúttársaság önállóan vagy más részvénytulajdonosokkal közösen befolyásolni tudja a rendszerszolgáltató üzleti döntéseit más résztvevő fuvarozókra vonatkozóan, akkor tulajdonos fuvarozónak tekintendő.

19.

A Bizottság panasz vagy saját kezdeményezése alapján eljárva kivizsgálhatja az ügyviteli szabályzattal kapcsolatos feltételezett jogsértéseket. A vizsgálatokat a Bizottság a szabályszerű közigazgatási gyakorlat elvének szellemében végzi. A rendszerszolgáltató tulajdonos fuvarozói kötelezettségeit érintő feltételezett jogsértésekkel kapcsolatban a bizottsági vizsgálat elsőként azt méri fel, hogy az érintett légi fuvarozó vagy vasúttársaság a rendszerszolgáltató tulajdonos fuvarozójának tekinthető-e.

20.

Az ügyviteli szabályzat 14. cikke felruházza a Bizottságot a vizsgálat lebonyolításához szükséges összes jogkörrel, mely révén adatszolgáltatásra kötelezhet. A Bizottság tehát felkérheti a vállalkozásokat vagy a vállalkozások társulásait, hogy bocsássanak rendelkezésre minden szükséges információt, köztük a 10. cikk hatálya alá tartozó területeken, így a tulajdonos fuvarozói kötelezettségeket érintően elvégzett egyedi vizsgálatokkal kapcsolatban is.

21.

A 12. cikk értelmében ezenkívül az egyes rendszerszolgáltatóknak négyévente független könyvvizsgálói jelentést kell benyújtaniuk, amelyben részletezik tulajdonosi struktúrájukat és irányítási modelljüket. Ilyen jelentést a Bizottság is kérhet bármikor. Ennek megfelelően a Bizottságot a 12. és a 14. cikk felhatalmazza a légi fuvarozó vagy vasúttársaság tulajdonos fuvarozói minőségének meghatározásához szükséges összes lényegi információ összegyűjtésére.

22.

A meghatározás általában a rendszerszolgáltató tulajdonosi és irányítási szerkezetét ismertető dokumentumok (pl. alapszabályok vagy részvényesi megállapodások) elemzésére épül, de egyéb relevánsnak ítélt dokumentumoknak, például igazgatósági ülések jegyzőkönyveinek az értékelésével is járhat.

23.

Amennyiben megállapítást nyer, hogy a légi fuvarozó vagy vasúttársaság tulajdonos fuvarozó, a Bizottság kivizsgálja a tulajdonos fuvarozónak az ügyviteli szabályzatot érintő feltételezett jogsértését. Az ügyviteli szabályzat 16. cikke meghatározza ennek menetét és garantálja az üzleti titkok védelmét, s így felruházza a Bizottságot az adatgyűjtés jogával.

24.

Ha bebizonyosodik a jogsértés ténye, a Bizottság meghozhatja a szükséges intézkedéseket ennek megszüntetésére. Az ügyviteli szabályzatot érintő jogsértésért felelős vállalkozásra emellett bírságot is kiszabhat.