52008DC0617

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 17.10.2008

COM(2008) 617 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Egy évvel Lisszabon után: az Afrika-EU partnerség működése

{SEC(2008) 2603}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Egy évvel Lisszabon után: az Afrika-EU partnerség működése

1. BEVEZETÉS

2007 decemberében Lisszabonban tartott második csúcstalálkozójuk alkalmával az EU és az afrikai országok állam- és kormányfői elfogadták az EU–Afrika közös stratégiát – egy ambiciózus, hosszú távú politikai keretet, amely megerősítette azon szándékukat, hogy elmélyítik politikai kapcsolatukat és a globális kihívásokra közösen igyekeznek választ találni. E szakpolitikai dokumentumot, amely jelentősen felhagy a múltbeli gyakorlattal és átfogó keretet biztosít az Afrika és az EU közötti kapcsolatokhoz, egy 2008–2010-re vonatkozó cselekvési terv egészítette ki, amely konkrét tettekbe ülteti át a közös stratégiában felvázolt elveket. A soron következő csúcstalálkozóig – amelyre 2010-ben Afrikában kerül sor – az afrikai és uniós együttműködés fő működési napirendje a nyolc tematikus szektorális partnerségből álló cselekvési terv. A közös stratégia és az európai szomszédságpolitika Afrikával kapcsolatos tevékenységei kölcsönösen kiegészítik és megerősítik egymást, mivel mindketten hozzájárulnak az Afrika és az EU közötti kapcsolatok erősítéséhez.

A vezetők ugyancsak egyértelművé tették, hogy 2008 a végrehajtás és a szemmel látható fejlődés éve kell, hogy legyen. Megállapodtak arról, hogy az Európai Bizottság, a Tanács Titkársága és az Afrikai Unió Bizottsága (AUB) minden évben jelentést terjeszt elő a közös stratégia és a cselekvési terv végrehajtásában elért eredményekről. A folyamatban vállalt politikai elkötelezettségét alátámasztandó, az Európai Bizottság ugyancsak elhatározta, hogy e közleményben beszámol az elért eredményekről, valamint felvázolja az előttünk álló kihívásokat.

E közleménynek három célja van, nevezetesen, hogy: (1) felmérje a végrehajtás első éve alatt elért előrelépéseket; (2) felvázolja az előttünk álló fő kihívásokat, ezáltal alapot biztosítson a valamennyi érdekelt felet – EU-tagállamok és uniós intézmények, afrikai országok és intézmények, parlamentek, civil társadalom és nemzetközi partnerek – bevonó eszmecseréhez, és (3) inputot biztosítson az elért eredményekről szóló, a miniszteri trojka 2008 novemberében tartandó ülésére készített jelentéshez. A közlemény áttekinti a közös stratégia átfogó politikai célkitűzései, valamint a 8 partnerség végrehajtása tekintetében elért első eredményeket. A jövő felé tekintő következtetés felvázolja a legfontosabb ajánlásokat azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne hatékonyabban és gyorsabban előrelépni.

2. A KÖZÖS STRATÉGIA – POLITIKAI IRÁNYVONALAK ÉS INTÉZMÉNYI RENDELKEZÉSEK

A közös stratégia és a cselekvési terv meghatározza az új Afrika-EU stratégiai partnerség fő elveit, célkitűzéseit és elemeit, valamint a kapcsolatot érettebb és egyenlőbb alapokra helyezi azáltal, hogy a párbeszédet és az együttműködést kiterjeszti „a fejlesztésen túl”, „Afrikán túl” és az „intézményeken túl”. Közel egy éve lehetünk tanúi az első eredményeknek:

- „A fejlesztésen túl”: Afrika továbbra is fontos helyet tölt be az EU külpolitikai napirendjén, a párbeszédek egyre inkább meghaladják a hagyományos fejlesztési kérdések, ügynökségek és tisztviselők kereteit. A magas-szintű kapcsolatok elmélyítése – különösen a béke és a biztonság terén, amelyet az EU Politikai és Biztonsági Bizottságának és az AU Béke és Biztonsági Tanácsának 2008. októberi, valamint az Afrikai-EU védelmi miniszterek 2008. novemberi trojka-ülései is kiemelték – alátámasztja e kiszélesedő érdeklődést. Afrikát azonban továbbra is túlságosan gyakran „fejlesztési kérdésként” tekintik vagy kezelik, és többet kell tenni azért, hogy mozgósítsuk a fejlesztési közösségen kívüli érdekelt felek politikai vállalásait és pénzügyi forrásait.

- „Afrikán túl” Az első eredmények itt is biztatók, de egyenlőtlenek. Míg az EU és Afrika egyre többet tárgyal és egyre szorosabb együttműködést folytat az olyan globális kérdések tekintetében, mint például a béke és biztonság, vagy az éghajlatváltozás, az energia- és élelmezésbiztonság, az eszmecserék középpontja gyakran Afrikára korlátozódik, azaz az éghajlatváltozás Afrikára gyakorolt hatása, az energia- és az élelmiszerellátás biztonsága Afrikában , stb. Mindkét oldalnak többet kell tennie annak érdekében, hogy fokozzák az ENSZ-en belül, egyéb nemzetközi fórumokon és a multilaterális tárgyalásokon folytatott együttműködést olyan kulcsfontosságú kérdésekkel kapcsolatban, mint például a kereskedelem, az emberi jogok vagy az éghajlatváltozás. Meg kell határozniuk továbbá azon közös alapokat, amelyeken együttműködhetnek a regionális és globális politikai kérdésekkel kapcsolatban.

- „Az intézményeken túl” Ezen emberközpontú partnerség egyik legfőbb újítása, hogy a nem hagyományos szereplők széles körét vonja be a civil társadalomból, a magánszférából és egyetemi körökből. Míg mindkét felet valós érdekek fűzik ahhoz, hogy komolyan elkötelezzék magukat, keményebben kell dolgozniuk, hogy megtalálják a pénzügyi eszközöket és gyakorlati működési elveket dolgozzanak ki, hogy lehetővé tegyék a nem intézményi szereplők aktív részvételét és közreműködését.

A 2008. szeptember 16-i miniszteri trojka elfogadta a közös stratégia és a cselekvési terv első végrehajtási jelentését, örömmel fogadta az elért eredményeket, és egy sor konkrét ajánlást hagyott jóvá a jövőbeni feladatok tekintetében. Az EU oldalán a Lisszabonban elfogadott működési elveket számos további intézkedéssel erősítették meg. A tematikus Afrika-EU partnerségek végrehajtásának feladatával 8 európai uniós végrehajtási csoportot bíztak meg, amelyek tagjait a különösen elhivatott tagállamok, a Bizottság és a Tanács Főtitkárságának tagjai alkotják, az átfogó koordinációt pedig a Tanács Afrika-munkacsoportja látja el. A pénzügyi vonatkozások tekintetében az EU tagállamait arra szólítják fel, hogy járuljanak hozzá a tervezett tevékenységek finanszírozásához, az Európai Bizottság pedig konkrét tettekbe ülteti át a közös stratégia és a cselekvési terv támogatása tekintetében tett pénzügyi kötelezettségvállalásait azáltal, hogy optimálissá teszi az EK-költségvetés többéves pénzügyi kerete, valamint az Európai Fejlesztési Alap fejezeteiben rendelkezésre álló pénzügyi források és eszközök felhasználását.

Az afrikai oldalon továbbra is az Afrikai Unió Bizottsága a fő kapcsolattartó. Míg számos afrikai ország és szervezet érdeklődését fejezte ki a folyamattal kapcsolatban, a partnerség koordinálása és végrehajtása érdekében rövid időn belül további szereplőket kell mozgósítani, és létre kell hozni az európai uniós végrehajtó csoportok afrikai megfelelőit – e „hajtómotorok” az Afrikai Unió Bizottságán kívül regionális gazdasági közösségeket, az Afrikai Fejlesztési Bankot, vagy egyéni országokból érkező tagokat is bevonhatnak.

Kezdeti erőfeszítéseket tettek továbbá arra, hogy a folyamatot megnyissa olyan nemzetközi partnerek előtt, mint például a Világbank, az ENSZ-rendszer és a G8-országok. Ezen igyekezeteket most már a politikai párbeszéden túl, minden egyes partnerség szintjén konkrét együttműködésbe kell átültetni.

Végül pedig, 2008-ban jelentősen megerősödtek az uniós intézmények és az Afrikai Unión belüli megfelelőik közötti kapcsolatok. Példa erre az AU melletti új, kettős szerepet betöltő EU-delegáció létrehozása Addisz-Abebában, a két Bizottság közötti egyre erősödő párbeszéd és együttműködési napirend, valamint az Európai és a Pán-Afrikai Parlament között kialakuló partnerség.

A kommunikáció és a nyelv alapvető építőelemek a polgárok demokratikus és részvételi folyamataiban, amelyekhez elengedhetetlen, hogy az EU és az AU a tájékoztatás, a kommunikáció és a nyelvek terén jól működő együttműködést alakítson ki és hatékony szolgálatokkal rendelkezzen.

Ez hozzájárul egy másik átfogó célkitűzéshez, azaz Afrika politikai és gazdasági integrációjának elősegítéséhez, valamint annak megerősítéséhez, hogy az Afrikai Unió és Bizottsága hatékony afrikai partnerintézményekké váljanak.

3. A PARTNERSÉGEK

Az EU részéről a tagállamok, a Bizottság és egyéb európai intézmények, valamint az érdekelt felek proaktív szerepvállalása hozzájárult ahhoz, hogy a 8 partnerség gyors eredményeket ért el, összhangban a nagyobb segélyhatékonysággal, a politikák fejlesztési célú koherenciájával, a munkamegosztással, valamint egyes kérdések – mint például a nemek közötti egyenlőség – középpontba helyezésével kapcsolatban tett nemzetközi kötelezettségvállalásokkal. A következő szakaszok ismertetik az eddig elért eredményeket és a prioritásként kezelt fellépésekkel kapcsolatos jövőbeni feladatokat. A Bizottság szolgálatainak e közleményhez csatolt munkadokumentuma a nyolc tematikus partnerség alapján átfogóbb áttekintést nyújt az elért eredményekről és prioritásként megvalósítandó célokról.

3.1. A békével és biztonsággal kapcsolatos Afrika–EU partnerség

A béke és a biztonság továbbra is az Afrika-EU együttműködés kiemelt fontosságú kérdései. E partnerség középpontjában főként az áll, hogy összekapcsolja a politikai és működési célkitűzéseket, valamint a finanszírozást. Az Afrikában, Európában és globálisan a békét és a biztonságot érintő kihívásokról folytatott megerősített párbeszédet össze kell kapcsolni az afrikai vezetők politikai akaratával, melynek alapja a kontinenst érintő és azon túlmutató kihívások megválaszolásának képessége. A közös stratégia cserébe elismeri, hogy nem hagyható, hogy Afrika egyedül viselje a békefenntartó műveletek terhét.

Ebben az évben politikai és technikai eszmecserék foglalkoztak az olyan főbb afrikai politikai válságokkal, mint például Kenya, Zimbabwe és Mauritánia esete, békefenntartó párbeszédek és intézkedések Szomáliával kapcsolatban, a dárfúri válság, az Afrikai Unió által vezetett békefenntartó műveletek a Közép-Afrikai Köztársaságban, valamint az EU katonai EBVP küldetése Csádban. Külön erőfeszítések tesznek a pénzügyi és technikai segítségnyújtás fejlesztésére a célból, hogy az AU jobban megtervezhesse, lebonyolíthassa és irányíthassa a további megerősítésre szoruló békefenntartó műveleteket. Ebben az összefüggésben jól halad a második afrikai békefenntartási mechanizmus előkészítése, amelyre a 2008–10 közötti időszakra 300 millió eurót irányoznak elő, és egy olyan átfogóbb megközelítést alkalmaznak, amely a békefenntartó műveleteken és a kapacitásfejlesztésen túlmutatva magában foglalja a konfliktus-megelőzést és a konfliktus utáni stabilizációt is.

Az EU végrehajtó csoportja megkezdte az egyedi elérendő célok beazonosítását, amelyekről a lehető leghamarabb tárgyalni kell az afrikai partnerekkel. Ezek között szerepel többek között, az afrikai tartalékhaderő megerősítése erre specializálódott katonai és polgári képzés révén, megnövelt korai előrejelző kapacitás, és megerősített együttműködés a terrorizmus, valamint a tiltott lőfegyver-kereskedelem leküzdésére. Pénzügyi és technikai támogatást nyújtanak az AU békefenntartó műveletek tervezésére, vezetésére és irányítására vonatkozó kapacitásának szükséges megerősítéséhez. Az Afrika által vezetett békefenntartó műveletek fenntartható és előrelátható finanszírozásával kapcsolatban hamarosan megkezdődnek az ENSZ keretében folytatott megbeszélések. Hat „főszereplőt” jelöltek ki a célból, hogy együttesen vezessék a partnerség három kiemelt területét.

3.2. A demokratikus kormányzással és az emberi jogokkal kapcsolatos Afrika–EU partnerség

A partnerség célja, hogy a demokratikus kormányzás közös megértését fejlessze ki és megerősítse a közös emberjogi napirendet, megerősítve a két fél azon kötelezettségvállalását, hogy együttes munkájukkal védelmezik és mozdítják elő az Afrikában és Európában élők emberi jogait. A partnerség ugyancsak magában foglalja a kultúrával kapcsolatos együttműködés megerősítését.

Az EU külső fellépéseinek, fejlesztési és szomszédsági politikáinak és eszközeinek keretében már évek óta tart a demokratikus kormányzással és az emberi jogokkal kapcsolatban folytatott Afrika-EU párbeszéd és együttműködés. A jelenleg végbemenő fő folyamatok szinergiájának maximalizálása megkönnyíti a kormányzati reformok támogatását, valamint az emberi jogok és szabadságok hatékony védelmének és előmozdításának biztosítását.

A „kormányzáshoz kötődő ösztönző keret” fő célkitűzése, hogy párbeszéden és ösztönzőkön keresztül megerősítése a demokratikus kormányzást az AKCS-országokban; a folyamat keretében 2,7 milliárd eurót ítéltek oda azon országok számára, amelyek kormányzási cselekvési tervet terjesztenek elő. Az EU és az AU együtt munkálkodik azon, hogy megerősítse az afrikai országok saját demokratikus rendszereik kiépítésére és nemzeti reformterveik végrehajtására irányuló erőfeszítéseit, valamint hogy bátorítsa a politikai akaratot ott, ahol a demokratikus folyamatok megszakadtak vagy késlekednek.

Az AU és az EU vitákat kezdeményezett a helyi kormányzásról, ami további lehetőségeket kínál a közös munkára. Az EU meghívja az AU-t, hogy közösen kövessék nyomon ezen eszmecseréket, különösen a kifejezetten e kérdésekkel foglalkozó, 2008 novemberében Strasbourgban megrendezendő Európai Fejlesztési Napok után. A tervek között szerepel továbbá a média szerepéről és pluralizmusáról folytatott közös munka.

E partnerségnek elő kell segítenie továbbá az emberi jogokról folytatott AU/EU párbeszéd következtetéseinek végrehajtását. Az EU felkéri az AU-t, hogy közösen azonosítsák be azon kérdéseket, amelyek tekintetében nemzetközi fórumokon folytatott együttműködésre van szükség, valamint vegyenek fontolóra közös kezdeményezéseket. Afrikai és uniós civil szervezeteket ösztönöznek arra, hogy párhuzamos eszmecseréket folytassanak és inputtal járuljanak hozzá e párbeszédhez.

E partnerség hozzájárul a pánafrikai kormányzás és emberi jogok architektúrájának megerősítéséhez. Az AU és az EU Bizottságai azzal a céllal értékelik a jelenleg folyamatban lévő kapacitásfejlesztési támogatást, hogy közösen állapítsák meg az e területen folytatott megerősített együttműködés prioritásait. Külön figyelmet fordítanak az afrikai választásokhoz nyújtott segítségnyújtási és megfigyelő kapacitások megerősítésére, valamint a választásokat követő krízishelyzetek kezelésére.

2009-ben megkezdik a kulturális javak területén végzett tevékenységek számbavételét, amely alapul szolgál e terület prioritásainak strukturált szervezéséhez.

Végül pedig, a szereplők és érdekelt felek lehető legszélesebb körének bevonása érdekében az AU és az EU 2009-ben elindítja a „demokratikus kormányzásról és emberi jogokról folytatott párbeszéd platformját”.

3.3. A kereskedelemmel és a regionális integrációval kapcsolatos Afrika–EU partnerség

E partnerség fő célkitűzése, hogy támogassa Afrika társadalmi-gazdasági és politikai integrációját, felgyorsítsa a kiterjedtebb és regionálisan integrált piacok létrehozását, valamint fejlessze és fenntartsa az afrikai infrastruktúrát és szolgáltatásokat. E tekintetben kulcsfontosságú a belső vámkorlátok eltörlése Afrikán belül, valamint a közigazgatások, termelők és exportőrök azon kapacitásának megerősítése, hogy minden szinten jobban meg tudjanak felelni exportpiacaik jogszabályi követelményeinek. Az Európai Bizottság az AKCS-országok fejlődését szolgáló regionális integrációról szóló, nemrégiben közzétett közleménnyel[1] járul hozzá e vitához. A gazdasági partnerségi megállapodások továbbra is kiemelt helyet foglalnak el a napirenden, és – feltéve, hogy azokat átfogó regionális alapon kötik meg – az EU afrikai regionális integrációhoz nyújtott támogatásának alapkövei lesznek.

A jogszabályok, rendeletek, eljárások, előírások és szabványok Afrika-szerte történő harmonizálásával pánafrikai szinten – a regionális erőfeszítések kiegészítéseként – érdemes foglalkozni. A lehetséges főbb elérendő célok egyike az egészségügyi és növény-egészségügyi szabványokat érinti, különösen az egész földrészre kiterjedő humán kapacitásfejlesztés és információ-megosztás tekintetében. 2009 elején az Európai Bizottság várhatóan magas szintű küldetést szervez Afrikába.

Az infrastruktúrával kapcsolatos Afrika-EU partnerséget 2007-ben indították még a közös stratégia elfogadása előtt, és működését 2008-ban kezdte meg. E partnerség célja, hogy jelentősen növelje az EU afrikai infrastruktúrába irányuló befektetéseit, és ezáltal hozzájáruljon az afrikai hálózatok összekapcsoltságának javításához. E partnerség különféle pénzügyi eszközöket használ: nemzeti indikatív programok (NIP)/regionális indikatív programok (RIP) (10. EFA), amelyek támogatják a regionális közlekedési, energiai és kommunikációs folyosókat, az energiaügyi pénzügyi mechanizmus és vízalap, valamint az infrastruktúrára létrehozott vagyonkezelői alap, amely lehetővé teszi a támogatások és kölcsönök összekapcsolását. A vagyonkezelői alap már kapott a 9. EFÁ-ból 108 millió eurót – a 10. EFA keretében további finanszírozás várható –, valamint tizenegy uniós tagállamtól 38 millió eurót. Az Európai Beruházási Bank és egyéb donorok ugyancsak bejelentették azon szándékukat, hogy több mint 250 millió euro összegű kölcsönt nyújtanak a vagyonkezelői alap számára. Végül pedig 10 millió euro összegű támogatási programmal segítik az AU Bizottságát abban, hogy az afrikai infrastrukturális kihívásokat megválaszoló politikákat és fellépéseket alakítson ki és mozdítson elő.

3.4. A millenniumi fejlesztési célokkal (MDG-k) kapcsolatos Afrika–EU partnerség

E partnerség fórumként szolgál a két földrész közötti fokozott politikai párbeszédhez, együttműködéshez és közös fellépésekhez azzal a céllal, hogy 2015-re valamennyi millenniumi fejlesztési cél Afrika-szerte megvalósuljon. A partnerség négy kiemelt fellépést határoz meg:

- az MDG-k eléréséhez szükséges finanszírozás és politikai alap biztosítása;

- az MDG-k élelmezésbiztonsági célkitűzései elérésének felgyorsítása;

- az MDG-k egészségügyi célkitűzései elérésének felgyorsítása;

- az MDG-k oktatási célkitűzései elérésének felgyorsítása.

2008 júniusában az EU állam- és kormányfői megerősítették a hivatalos fejlesztési támogatás 2010-re és 2015-re vonatkozó megnövelt célösszegeivel kapcsolatban tett kötelezettségvállalásukat, és cselekvési programot fogadtak el a millenniumi fejlesztési célokról. Ez utóbbi megnövelt szektorális EU-támogatást javasol, valamint példákat sorol fel a már meglévő hivatalos fejlesztési támogatásra vonatkozó kötelezettségvállalások részeként végrehajtandó uniós fellépésekre. Kollektív európai ajánlatot képvisel a fejlődő partnerek és a nemzetközi közösség számára. Bár a program globális jellegű, Afrikát egyértelműen prioritásként jelöli ki, és megfelel az ENSZ Főtitkársága (UNSG) által a millenniumi fejlesztési célok Afrikában történő végrehajtására felállított irányítóbizottság munkájának.

Fontos beazonosítani, hogy a meglévő kezdeményezések tekintetében a kontinens szintű munka hol képvisel hozzáadott értéket, szem előtt tartva azt, hogy az Afrika-EU szintű munkákat nemzeti, szubregionális és multilaterális tevékenységekkel kell összekapcsolni. Kontinentális szinten az EU cselekvési programját politikai eszközként lehet felhasználni arra, hogy (1) fokozza a millenniumi fejlesztési célok tudatosítását, valamint saját szükségleteinek és prioritásainak beazonosítására ösztönözze Afrikát, (2) a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos folyamat kontinentális szintű ellenőrzésének fejlesztését mozdítsa elő, és (3) főbb nemzetközi találkozókon képviselendő közös Afrika-EU álláspontokat alakítson ki a millenniumi fejlesztési célokról. Országos szinten a programot a politikai párbeszéd eszközeként lehet felhasználni az alábbi célokra: (1) ahol még nem áll rendelkezésre, az egyes országok összefüggésében testreszabott „nemzetek szerinti” MDG mérföldkövek és célok meghatározása, valamint a nemzeti adatok és ellenőrző rendszerek fejlesztése, (2) az MDG-k hatékonyabb beillesztése a nemzeti fejlesztési stratégiákba, valamint (3) konkrét fellépések és bevett gyakorlatok beazonosítása az MDG célértékek megvalósításának felgyorsítása érdekében.

A pénzügyi és politikai vonatkozásokkal kapcsolatban rövid távon megvalósítandó célok között szerepel a prioritásként tekintett mérföldkövek és fellépések közös beazonosítása az EU cselekvési programja, valamint az ENSZ Főtitkársága által a millenniumi fejlesztési célok Afrikában történő végrehajtására felállított irányítóbizottság nemrégiben elfogadott ajánlásai alapján. Az élelmezésbiztonsággal kapcsolatban rövid távon megvalósítandó cél az lenne, hogy közösen sikerüljön megerősíteni a kapcsolatot az élelmezésbiztonsággal foglalkozó tematikus program, a javasolt EU élelmiszer-eszköz és az átfogó afrikai mezőgazdasági fejlesztési programban (3. pillér) felvázolt élelmezésbiztonságról szóló afrikai keretprogram között, különösen a mezőgazdasági kutatás, élelmezésbiztonsági információs rendszerek, a fejlesztett élelmiszerbiztonsági kockázatkezelés, valamint a regionális és kontinentális gazdálkodó szervezetek támogatása terén. Az EU cselekvési programjával való koherencia lehetőségei között szerepel az egészségügyi és oktatási rendszer finanszírozásának megerősítése, az egészségügyben tapasztalható személyzeti válság kezelése, valamint a képzett oktatók nem kielégítő számából és az oktatás minőségében tapasztalható hiányosságokból fakadó probléma sürgető megoldása.

3.5. Az energiával kapcsolatos Afrika–EU partnerség

Az energiaügy olyan terület, amelyhez Afrikát és Európát fontos közös érdekek fűzik, és hasonló kihívásokkal szembesülnek. E partnerségnek három célkitűzése van: az energiához való hozzáféréssel és az energiaellátás biztonságával kapcsolatos megerősített párbeszéd, az energiaszolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés, az infrastruktúrára fordított megnövelt beruházások, valamint a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság előmozdítása.

2008 szeptemberében az energiaügyekért és a fejlesztésért felelős európai biztosok közös küldetést teljesítettek Afrikában, melynek középpontjában energiaügyi kérdések álltak. Az AU Bizottságánál és három országban – Etiópia, Nigéria és Burkina Faso – tett látogatás az afrikai energiaforrások sokszínűségéről és a bennük rejlő lehetőségekről tanúskodik. A látogatások programjában a regionális szempontok is kiemelt szerepet kaptak, mivel a hálózatok összekapcsoltsága kulcsfontosságú lesz mind az energia szempontjából, mind stabilizáló faktorként a különböző regionális gazdasági közösségek országai között.

E látogatás során megállapodás született az Európai Bizottság és az Afrikai Unió Bizottsága között a főbb prioritásokról és az Afrika-EU energiaügyi partnerség végrehajtásának kormányzati szervezéséről, valamint együttes nyilatkozatot írtak alá az Afrika-EU energiaügyi partnerség végrehajtásáról. E nyilatkozat a lisszaboni csúcstalálkozó nyomon követése keretében létrejött első hivatalos ágazati megállapodás, melyet az Európai Bizottság és az Afrikai Unió Bizottságának 2008. október 1-jei brüsszeli ülésén hagytak jóvá.

A partnerség kormányzati felépítése befejeződött: az EU végrehajtó csoportja több ízben ülésezett, az afrikai alapcsoport létrejött, és 2008. október 15-16-án Addisz-Abebában tartották meg a közös informális szakértői csoport első ülését. Ezen túlmenően, mostanra megállapodás született arról, hogy 2009-ben kerül sor az energiaügyekről folytatott első magas szintű Afrika-EU találkozóra, közvetlenül a civil társadalmat és a magánszférát is bevonó energiaügyi partnerségi fórum után.

Az együttes nyilatkozatban elfogadott prioritások a következők: regionális integráció és az energiával kapcsolatos infrastruktúra felfejlesztése, magánbefektetések számára kedvező környezet kialakítása, az energiaszolgáltatásokhoz történő hozzáférés kiterjesztése, Afrika fenntartható, megújuló energiaforrásainak feltérképezése, az energiahatékonyság fejlesztése, valamint a hulladékok mennyiségének csökkentése. Ezek alapján a közös informális energiaügyi szakértői csoport ütemtervet állít össze a fenti prioritások végrehajtására. Egyes afrikai országokkal és régiókkal jelenleg folytatnak kétoldalú energiaügyi párbeszédet.

E partnerség végrehajtásának támogatására 2008-ban számos energiaügyi projektről kötöttek vagy kötnek szerződést a meglévő pénzügyi eszközök és tematikus programok – ideértve az energiaügyi pénzügyi mechanizmust, az EU–Afrika Infrastruktúra Partnerséget és annak Vagyonkezelői Alapját, kétoldalú és regionális EFA-programokat, valamint a környezetvédelemmel, a természeti erőforrások fenntartható gazdálkodásával, beleértve az energiát is, kapcsolatos EBTRP programot is – keretében.

3.6. Az éghajlatváltozással kapcsolatos Afrika–EU partnerség

E partnerség két összekapcsolódó prioritásként tekintett fellépést foglal magában: (1) az éghajlatváltozási politikákkal és együttműködéssel kapcsolatos közös program kialakítása és (2) a talajdegradáció és a fokozódó szárazság kezelése.

Az első prioritási fellépés középpontjában az AU-EU politikai párbeszéd és együttműködés kereteként szolgáló éghajlatváltozás elleni globális szövetség (GCCA)[2] által megcélzott afrikai országok állnak. A GCCA kiemelt csatornát biztosít egy, az éghajlatváltozással és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos közös Afrika-EU nézőpont kialakításához. E prioritásként tekintett fellépés második pillére az afrikai fejlesztést szolgáló afrikai éghajlati információ (ClimDev Africa) elve[3], ami szorosan kapcsolódik a katasztrófakockázatok csökkentéséhez, a GCCA egyik prioritási területéhez. Az első elérendő célok között szerepelnie kell az éghajlatváltozásról és a GCCA-ról szóló – az afrikai éghajlati prioritásokra[4] alapozott – Afrika-EU együttes politikai nyilatkozatnak[5], előkészülve az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 2008 decemberében Poznanban tartandó konferenciájára (ahol egy átfogó EU–Legkevésbé Fejlett Országok és Kis Szigetországok nyilatkozatot terjesztenek elő).

A második prioritásként tekintett fellépés a talajdegradáció elleni küzdelem Afrikában. A „Zöld fal a Szaharában” kezdeményezés ún. zászlóshajó (flagship) fellépés, amely összevonhatja a fenntartható talajkezelés érdekében tett kontinentális, nemzeti és helyi afrikai erőfeszítéseket, valamint az azon munkálkodó intézményeket. A partnerség olyan tevékenységeket támogat, mint például a kapacitásfejlesztés, a fenntartható föld- és vízgazdálkodás előmozdítása, helyi közösségek fejlesztése és autonómiájuk megteremtése, valamint a természetes erőforrások helyi szintű kezelése. A rövid távon várt eredmények között szerepel az intézményi szintű kezdeti felmérő tanulmány befejezése 2009 elején, valamint a cselekvési terv AU Bizottság általi elfogadása 2009 januárjában.

Mindkét fellépés esetében be kell azonosítani az érdekelt felek azon alapvető csoportját, amely képes irányítani a folyamatot, és e tekintetben kulcsfontosságú lesz az uniós szinten elkezdett feltérképezés.

Emellett az Európai Bizottság és az Afrikai Unió kiterjedtebb párbeszédet folytat a környezetvédelemmel kapcsolatban, mely kiterjed a többoldalú környezetvédelmi megállapodások végrehajtására, a katasztrófakockázatok csökkentésre, a környezetvédelem fejlesztésbe történő beépítésére, valamint a különféle pánafrikai partnerekkel (AUB, NEPAD, AMCEN, UNEP) folytatott koordinációra.

3.7. A migrációval, mobilitással és foglalkoztatással kapcsolatos Afrika–EU partnerség

E partnerség alapja a tripoli Afrika-EU nyilatkozat, az emberkereskedelemről szóló Afrika-EU cselekvési terv, valamint az Afrikában a foglalkoztatásról és a szegénység csökkentéséről szóló ouagadougoui nyilatkozat és cselekvési terv. E partnerség célja, hogy átfogó válaszokat keressen a migráció, a mobilitás és a foglalkoztatás kérdéseire, mind a két földrészen belül, mind azok között, azzal a céllal, hogy több és jobb munkahelyet teremtsenek Afrikában, előmozdítsák a méltányos munkára vonatkozó programot, valamint jobban kezeljék a migrációs áramlásokat.

Az afrikai oldal a migráció témájában konzultációkat kezdett a regionális gazdasági közösségekkel. Folytatódik a nyugat-afrikai migrációs útvonalról folytatott euro-afrikai magas szintű párbeszéd, 2008 novemberében pedig a migráció és fejlesztés témájában miniszteri konferenciát szerveznek Párizsban.

A megfelelő politikák meghatározásához és végrehajtásához elengedhetetlenek a megbízható adatok és elemzések. Az Európai Bizottság tovább támogatja a migrációs megfigyelőközpontok hálózatának létrehozását a Afrika Szaharától délre fekvő részén. Az afrikai diaszpórával folytatott strukturált párbeszéd, illetve Afrika fejlesztésében játszott szerepének megerősítése közös prioritás mind az EU, mind az AU számára, mivel ez utóbbi az afrikai diaszpórát „hatodik régiójának” tekinti. Ebből fakadóan a közeljövőben megszervezik az első afrikai diaszpóra csúcstalálkozót, valamint az európai oldalon számos különféle kezdeményezést tesznek az afrikai diaszpórával folytatott párbeszéd megerősítésére. Számos afrikai országban az átutalások egyre növekvő jelentőségének elismerése érdekében az Európai Bizottság támogatja egy afrikai átutalási intézmény létrehozását 2009-ben, az Afrikai Unió Bizottságának vezetésével és a Világbankkal együttműködésben.

Az afrikai partnerekkel folyamatban lévő együttműködés ugyancsak magában foglalja a regionális párbeszéd előmozdítását, valamint az illegális bevándorlás, az embercsempészet és az emberkereskedelem elleni küzdelem terén folytatott együttműködést. A Marokkóban és Tunéziában tett korábbi kezdeményezések mintájára, a migráció, a mobilitás, a foglalkoztatás és a szakmunkásképzés konkrét összekapcsolásának egyik újító megközelítés lehet az Európai Közösség által a Maliban működő Migrációs Tájékoztatási és Igazgatási Központnak nyújtott támogatás. E tapasztalatok átvételéhez Afrikának is érdeke fűződik. Az Erasmus Mundus, a Tempus és a Nyerere programok a képzett afrikai diákok nagyobb fokú Afrikán és Európán belüli mobilitására kínálnak lehetőséget. Emellett a Fiatalok lendületben program támogatja a fiatalok közötti európai-afrikai mobilitást.

3.8. A tudománnyal, az információs társadalommal és az űrkutatással kapcsolatos Afrika–EU partnerség

E partnerség hozzájárul a tudományos és a digitális szakadék áthidalásához, az afrikai kapacitások megerősítéséhez a tudomány, az információs és kommunikációs technológiák, valamint az űrkutatással kapcsolatos technológiák és alkalmazások terén, valamint e technológiák alkalmazását kulcsfontosságú tényezőként a szegénység csökkentése, a növekedés és a társadalmi-gazdasági fejlődés szolgálatába kívánja állítani. A partnerség támogatja a tudományra és technológiára irányuló konszolidált afrikai cselekvési terv (CPA), valamint a tudásalapú gazdaságra vonatkozó afrikai regionális cselekvési terv (ARAPKE) végrehajtását

A partnerség kiváló lehetőség a tudomány és technológia, valamint az információs társadalom előmozdítására az EU fejlesztési segélyezése, valamint a szélesebb értelemben vett Afrika-EU partnerség keretében. Most egyaránt szükség van rövid távon megvalósítandó politikai eredményekre, valamint közös hosszú távú nézőpontra.

Az Afrika Unió Bizottsága e partnerség keretében 19 „világítótorony”-projekt végrehajtását javasolta: 12 projekt a tudománnyal és technológiával, öt az információs társadalommal és kettő az űrkutatással kapcsolatos. E projektek közül hat – prioritási cselekvésenként kettő-kettő – sürgősnek és rövid távú végrehajtásra alkalmasnak tekinthető. Az AU-Bizottság és az Európai Bizottság illetékes biztosai 2008. október 1-jei közös nyilatkoztukban megállapították, hogy e projekteknek alapul kell szolgálniuk e partnerség további végrehajtásához.

Az „űrkutatással” kapcsolatban az EU és az AU megállapodott arról, hogy az EU-AU partnerség részeként együttműködnek az EU globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES) elnevezésű – mai nevén KOPERNIKUS – kezdeményezésén. Ezzel kapcsolatban jelenleg dolgoznak ki egy közös cselekvési tervet, melyet a tervek szerint a 2010-ben Líbiában megrendezendő, soron következő Afrika-EU csúcstalálkozón terjesztenek elő. E folyamat az AU-Bizottság és az Európai Bizottság afrikai GMES-ről szóló, 2008. október 4-6-i Accrában (Ghána) tartott informális találkozója alkalmával kezdődött. Ezzel párhuzamosan, az Afrikai Unió Bizottsága és az Európai Bizottság feltérképezik annak lehetőségét, hogy az EB Közös Kutatóközpontjának jelenlegi gyakorlatai alapján Addisz-Abebában létrehozandó ad-hoc rendszer segítségével, hogyan lehetne optimálissá tenni a térinformatikai tudomány alkalmazását a fenntartható fejlődés céljából, középpontban a természetes erőforrásokkal, az élelmezésbiztonsággal, a válságkezeléssel és a megújuló energiaforrásokkal.

4. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JÖVőBENI FELADATOK

A 2007. decemberi lisszaboni csúcstalálkozón az EU és Afrika vezetői hangsúlyozták a közös stratégia és a cselekvési terv mielőbbi végrehajtásának, valamint kézzel fogható eredményeinek fontosságát. 2008 az Afrika-EU kapcsolatok jelentős évének tekinthető: a hosszú ideje tartó együttműködést elmélyítették, és fontos új politikai kezdeményezéseket indítottak útnak. Megvalósult a stratégia hosszú távú sikerének alapja – újító politikai megközelítés és hatékony munkaszervezés. Már mindkét fél elkezdte a tematikus partnerségek ambiciózus működési programjának végrehajtását, valamint a két Bizottság közötti igazgatási és technikai együttműködés felgyorsítását. A kezdeti előrelépéseket fel kell gyorsítani, ki kell terjeszteni és meg kell erősíteni. A 2008. szeptember 16-i trojka helyesen kiemelte, hogy most mindkét félnek meg kell erősítenie erőfeszítéseit annak érdekében, hogy e partnerség meghozza a várt eredményeket.

Fontos következő lépés a nyolc partnerség végrehajtásával és koordinálásával megbízott közös szakértőcsoportok létrehozása. Ez Afrika részéről hatékony munkaszervezést követel meg, ideértve az afrikai országok, az Afrikai Unió Bizottsága, egyéb pánafrikai testületek, a regionális gazdasági közösségek és egyéb kapcsolódó érdekelt felek hozzájárulásainak, szerepeinek és felelősségeinek egyértelmű meghatározását. A parlamenteknek, a civil társadalomnak, a magánszférának, a multilaterális szervezeteknek és az elkötelezett nemzetközi partnereknek szerepet kell vállalniuk a végrehajtási folyamatban. Végül, de ne nem utolsó sorban, mindkét félnek nagyobb politikai koherenciát, valamint horizontális interakciót kell előmozdítania, hogy biztosítsák a tematikus partnerségek szinergiáját és egymást kiegészítő jellegét, valamint fel kell gyorsítaniuk kommunikációs és információmegosztó erőfeszítéseiket, hogy az érdekelt felek, érdeklődő polgárok, újságírók és kutatók nyomon követhessék e partnerség előrehaladását és eredményeit.

Figyelembe véve továbbá az Európai Bizottság és az Afrikai Unió Bizottságának – e két biztosi kollégium 2008. október 1-jei ülése során folytatott – eszmecseréit, az Európai Bizottság ajánlásokat fogalmazott meg a jövőre nézve középpontban azon kulcsfontosságú kérdésekkel, amelyekkel sürgősen foglalkozni kell:

1. A partnerség kollektív erőfeszítésekre támaszkodik. Ezért mindkét oldal végrehajtó csoportjainak konkrét hozzájárulásokkal kell megerősíteniük a folyamattal kapcsolatban tett politikai kötelezettségvállalásukat , ideértve az emberi és pénzügyi forrásokat, valamint a technikai szakértelmet – Brüsszelben, Addisz- Abebában és nemzeti szinten egyaránt.

2. Az EU végrehajtó csoportoknak véglegesíteniük kell az együttműködési kezdeményezések és a rendelkezésre álló források átfogó feltérképezését , és végrehajtási menetrendet kell kidolgozniuk , amely tartalmazza a prioritásokat és a sürgősen megvalósítandó célokat.Az afrikai oldalon elő kell mozdítani a közös stratégiára vonatkozó afrikai szerepvállalást és a végrehajtásban történő proaktív részvételt, és gyorsan hatékony munkaszervezést kell kialakítani. Ezután mindkét oldalról szakértőknek kell közösen beindítani a cselekvési terv, ideértve az elfogadott prioritási projektek végrehajtását még a miniszteri trojka soron következő, 2008. novemberi ülése előtt .

3. 2008 novembere előtt meg kell tartani az első konzultációs tárgyalásokat a főbb nem intézményi szereplőkkel , ideértve a civil társadalmat, az egyetemi élet képviselőit, valamint a magánszférát, hogy elősegítsék számukra a közös stratégia végrehajtásában és ellenőrzésében történő aktív szerepvállalást.

4. Mindkét oldalnak arra kell törekedni, hogy „Afrikát egységesként” kezeljék , és a vonatkozó politikákat, valamint jogi és pénzügyi kereteket fokozatosan a partnerség szükségleteihez és célkitűzéseihez igazítsák azzal a céllal, hogy az egész földrészre kiterjedő projekteket segítsenek elő, valamint előmozdítsák az együttműködést Afrika északi és a Szaharától délre fekvő része között. Emellett – ezen elv tükrözése érdekében – ésszerűsíteni kell az intézményi szerveződést, mint például a Tanács Afrikával kapcsolatos munkaszervezését.

5. A közös stratégiát és a cselekvési tervet az állam- és kormányfők fogadták el, ezért azokat az egész kormányra vonatkozó közös kötelezettségvállalásoknak kell tekintetni. A koordinációt úgy kell fejleszteni, hogy a közös stratégiát valamennyi minisztérium és osztály politikai és pénzügyi szempontból egyaránt átfogó prioritásként tekintse .

6. Az európai és afrikai szereplőknek a közös stratégia elveit, célkitűzéseit és prioritásait integrálniuk kell a pénzügyi és technikai együttműködés programozásába , valamint politikai párbeszédükbe és harmadik felekkel tartott találkozóikba.

7. Az európai és afrikai szereplőknek eleget kell továbbá tenniük azon kötelezettségvállalásaiknak, hogy megerősítsék a kapcsolatokat, a koordinációt és az együttműködést az ENSZ-en és egyéb nemzetközi testületeken belül és a többoldalú tárgyalásokon, valamint hatékony konzultációs és koordinációs struktúrákat állítsanak fel.

8. Az EU-nak meg kell erősítenie Afrika felé tett politikai és pénzügyi kötelezettségvállalásait . A jelenlegi nehéz pénzügyi helyzet ellenére az EU-nak 2010-re és 2015-re biztosítani kell az Afrikának felajánlott kiegészítő hivatalos fejlesztési támogatás felét.

9. Az afrikai oldalnak is biztosítania kell a szükséges vezetést és felelősségvállalást a kötelezettségvállalások eredményes végrehajtása , valamint a stratégia és a cselekvési terv végrehajtásához felajánlott hozzájárulások tekintetében.

10. Strukturált párbeszédet kell szervezni az Európai Parlamenttel és a Pánafrikai Parlamenttel , amelynek keretében rendszeres meghallgatásokat kell tartani a stratégiai partnerséggel kapcsolatban elért eredményekről.

Végül pedig, mind a nyolc partnerségbe bevezetendő közös átfogó elemként több hangsúlyt kell fektetni a kommunikációra , a sikeres és emberközpontú partnerségnek ugyanis mind a folyamat eredményei, mind kihívásai tekintetében átláthatónak kell lennie. A folyamatot és az eddig elért eredményeket egyszerű és hozzáférhető nyelven kell megjeleníteni a televízióban és rádióban, valamint az interneten.

[1] COM(2008)xxx, 2008.10.1.

[2] 2007 szeptemberében az Európai Bizottság útjára bocsátotta az éghajlatváltozás elleni globális szövetség elnevezésű, az Európai Unió és az éghajlatváltozás hatása által leginkább sújtott fejlődő országok – különösen a legkevésbé fejlett országok és kis szigetországok – közötti kezdeményezést. COM(2007)540, 2007.9.18.; Tanácsi következtetések, 15103/07; SEC(2008) 2319, 2008.7.15.

[3] Közös kezdeményezés a Globális Éghajlatmegfigyelő Rendszer, az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottsága és az Afrikai Unió Bizottsága között azzal a céllal, hogy a döntéshozók számára fejlesszék az Afrikában rendelkezésre álló éghajlattal kapcsolatos adatokat.

[4] Vö. többek között az afrikai környezetvédelmi miniszterek 2008. júniusi konferenciájának (AMCEN) eredményeivel.

[5] Esetleg a 2008 novemberére tervezett Afrika-EU miniszteri trojka ülése során.