52007DC0727

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 20.11.2007

COM(2007) 727 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A Lámfalussy-eljárás felülvizsgálata A felügyeleti konvergencia megerősítése

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A Lámfalussy-eljárás felülvizsgálataA felügyeleti konvergencia megerősítése

1. BEVEZETÉS

Az európai gazdaság működéséhez és a nemzetközi versenyképességhez alapvető jelentőségű, hogy a pénzügyi ágazat dinamikusan és megfelelően működjön. A pénzügyi szolgáltatások rendkívül fontosak az európai fogyasztóknak és a nagy, valamint kisméretű vállalkozásoknak egyaránt, amelyek pénzügyi lehetőségek széles választékából kívánnak választani és kiváló minőségű, biztonságos termékekre, valamint jól irányított és felügyelt intézményekre kívánnak hagyatkozni. Ehhez a pénzügyi ágazat szabályozásának és felügyeletének szilárd európai keretrendszerére van szükség.

A Lámfalussy-eljárás 2001-es elindításának célja az volt, hogy hatékony mechanizmust hozzanak létre az európai pénzügyi felügyeleti gyakorlatok közelítésére és lehetővé tegyék, hogy a Közösség pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogalkotása gyorsan és rugalmasan reagáljon a pénzügyi piacok alakulására. Az új megközelítés értelmében a pénzügyi szabályozás két szinten történik.

Az első szinten az alapelveket és végrehajtási hatásköröket meghatározó keretjogszabályokat fogadják el együttdöntési eljárással, a jobb szabályozást célzó alapelvekkel összhangban lefolytatott, teljes és mindenre kiterjedő konzultációs eljárás után.

A második szinten a Bizottság végrehajtási intézkedésekként hivatalosan elfogadja a technikai részleteket, az illetékes szabályozó bizottság (az európai értékpapír-bizottság, az európai bankbizottság, az európai biztosítási és foglalkoztatói-nyugdíj bizottság) szavazása után. A második szintű eljárás során a Bizottság messzemenően figyelembe veszi az Európai Parlament álláspontját. A végrehajtási intézkedések technikai előkészítéséhez a Bizottságot a nemzeti felügyeleti hatóságok képviselőiből álló tanácsadó bizottságok segítik, ezek a harmadik szintű bizottságok – az európai bankfelügyelők bizottsága (CEBS), az európai biztosítás és foglalkoztatói nyugdíjak európai bizottsága (CEIOPS) és az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága (CESR). Ezek a bizottsági határozatokkal[1] létrehozott bizottságok jelentős mértékben hozzájárulnak az EU-irányelvek következetes és összehangolt végrehajtásához is azáltal, hogy hatékonyabb együttműködést biztosítanak a nemzeti felügyeletek között és elősegítik a felügyeleti gyakorlatok közelítését. Ez az eljárás harmadik szintje. A negyedik szinten a Bizottság gondoskodik az EU-jogszabályok időben és megfelelően történő átültetéséről a nemzeti jogba.

A pénzügyi szolgáltatások e négyszintű, komitológiai alapú szabályozási szemléletmódja az értékpapír-ágazatban már több mint öt éve érvényesül, míg a banki ágazat és a biztosítások területén több mint két éve. A pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó bizottságok új szervezeti felépítését kialakító 2005/1/EK irányelv előírja a Bizottság számára, hogy 2007 végéig vizsgálja felül a Lámfalussy-eljárást. A felülvizsgálatra megérett az idő. Az EU pénzügyi piacai az elmúlt években jelentős változásokon mentek keresztül. Az európai pénzügyi piacok integrációja felgyorsult. A pénzügyi intézmények egyre nagyobb mértékben tevékenykednek hazai piacaikon kívül. A pénzügyi termékeket növekvő mértékben pán-európai alapon kezelik. Erősödik a piaci koncentráció, akárcsak a termékinnováció és a komplexitás. Az egyesülések és felvásárlások egyre inkább határokon és ágazatokon átnyúlóan valósulnak meg.

A legutóbbi piaci zavarok is jelezték, mennyire összekapcsolódtak a piacok – így még sürgősebbé vált az EU felügyeleti keretrendszerének ezekkel az új piaci realitásokkal összhangban történő fejlesztése.

Ezen események ellenére egyre növekszik az egyetértés arra vonatkozóan, hogy a jövőben tényeken alapuló, gyakorlati fejlesztésekre van szükség a jelenlegi uniós felügyeleti keretrendszer működésében. 2007. októberében az ECOFIN-Tanács megállapodott arról, hogy további lépéseket tesz az EU-n belül a határokon átnyúló pénzügyi stabilitást növelő intézkedések kidolgozása érdekében. Ezeket a lépéseket a Lámfalussy-eljárás továbbfejlesztésével kell kiegészíteni. Az intézményközi megfigyelőcsoport (IIMG) októberben közzétette végleges jelentését, amely a harmadik szintű bizottságok működését vizsgálta. A pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó bizottság (FSC) is jelentést tesz a hosszú távú felügyeleti kérdésekre és a konvergenciára vonatkozóan. Ezek a jelentések politikai szintű vitát indítanak el annak érdekében, hogy 2008-ban konkrét ajánlások megfogalmazására kerülhessen sor.

Ez a felülvizsgálat a Lámfalussy–eljárás néhány gyakorlati, szükséges és elérhető fejlesztését tartalmazza. E fejlesztések jelentősebb együttműködésre ösztönöznek a nemzeti felügyeleti hatóságok között és nagyobb következetességet és konvergenciát biztosítanak a nemzeti végrehajtás és jogérvényesítés terén. A Bizottság véleménye szerint ebben a szakaszban nagyra törőbb intézményi változás, például független szabályozási hatáskör biztosítása a harmadik szinten, nem valósítható meg, többek között azért, mert nincs megegyezés a tagállamok és más érdekelt felek között. Ez leginkább a pénzügyi ágazat szóban forgó kérdéseinek összetettségéből adódik (eltérő felügyeleti intézkedések a banki, biztosítási és értékpapírágazatban, valamint különböző felügyeleti szervezeti modellek a tagállamokban). Ennek fényében az ezen közleményben javasolt módosítások olyanok, amelyeket a Bizottság a jelenlegi uniós felügyeleti keretrendszer erősítéséhez lényegesnek tart.

2. ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉS

A Lámfalussy-eljárással kapcsolatos eddigi általános tapasztalatok pozitívak – ezt a nézetet a tagállamok, az Európai Parlament[2], a piaci szereplők és a szabályozási hatóságok is széles körben osztják. Ceteris paribus , a Lámfalussy-eljárás jelentősen hozzájárult egy rugalmasabb európai szabályozási rendszer fejlődéséhez és egyengetni kezdte az utat a nagyobb felügyeleti konvergencia és együttműködés felé. Az általános döntéshozatali eljárás hatékonyabb, mindenre kiterjedő lett és felgyorsult. Az első négy Lámfalussy-irányelv elfogadásához szükséges idő átlagosan 20 hónap volt, amely az előző irányelvek megtárgyalásához szükséges idővel (például. 1989–1993 között a befektetési szolgáltatásokról szóló irányelv megtárgyalásának négy éve) összehasonlítva kedvezőbb.

A Lámfalussy-eljárás az egyes ágazatokban eltérő ütemben alakult. Az értékpapír-ágazatban négy első szintű irányelvet és húsz végrehajtó, második szintű intézkedést fogadtak el, mindegyiket egyhangúan, az Európai Parlament komoly támogatása mellett. Ez nem lett volna lehetséges a CESR technikai tanácsadása nélkül. A banki ágazatban a tőkekövetelmény-irányelv (CRD, 2006/48/EK) lehetővé teszi, hogy a G10 szintjén létrejött szabályozási megállapodást tükröző technikai részleteket komitológiai határozatok útján módosítsák. A CEBS húsz harmadik szintű iránymutatást fogadott el a tőkekövetelmény-irányelv összehangolt alkalmazásához. A biztosítási ágazatban a CEIOPS munkáját főként a technikai tanácsadás határozta meg, amelyet a Bizottságnak nyújtott a Szolvencia II-t és annak végrehajtási intézkedéseit érintő javaslatára (COM(2007) 361) vonatkozóan. A CEIOPS számos mennyiségi hatásvizsgálat elvégzésével szintén segítette a Bizottságot a Szolvencia II vizsgálata során.

A Lámfalussy-eljárás végrehajtása együtt zajlott az európai pénzügyi szolgáltatások és piacok globális versenyképességének javulásával. Az EU szabályozási módszereinek minősége fontos szerepet játszik abban, hogy dinamikus keretrendszer alakuljon ki az EU tőkepiacainak fejlődéséhez és innovációjához. Az uniós szabályozás elveken alapuló megközelítése befolyásolja továbbá a számvitel, a befektetési szolgáltatások, az UCITS (átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások), a bankszektor (CRD) és más területek nemzetközi konvergenciáját azzal, hogy lehetőséget kínál a globális standardteremtő vezető szerepre.

A szabályozási szerkezet másik alapvető célkitűzése az, hogy a pénzügyi cégeket a lehető legkisebb költség terhelje a szabályozással összefüggésben, mégis optimális felügyeletet lehessen megvalósítani. Jelenleg nem áll rendelkezésre átfogó, megbízható becslés arra vonatkozóan, hogy az ágazatban milyen költségekkel és terhekkel jár a határokon és ágazatokon átnyúló szabályozás. A Bizottság ezért megkezdte egy tanulmány összeállítását, amelyben részletesebben vizsgálja, hogy bizonyos számú uniós irányelvnek való megfelelés milyen költségeket jelent a cégek számára. A tanulmány 2009-re készül el. E tanulmány eredményeire alapozva a Bizottság a harmadik szintű bizottságokkal együttműködve értékelni fogja, hogy szükségesek-e egyéb fejlesztések, és amennyiben igen, hol.

3. A JOGALKOTÁS ÉS A HATÁLYBALÉPTETÉS FOLYAMATÁNAK JAV ÍTÁSA

3.1. A jelenlegi helyzet értékelése

Sikerült elérni, hogy az első szintű irányelvek főként az általános szabályok és elvek meghatározására szorítkozzanak, bár néhány kritika szerint még mindig túl sok a részlet az első szint szövegeiben. A második szint intézkedéseit a Bizottság a harmadik szint bizottságainak technikai tanácsaira és az érdekelt felekkel folytatott konzultációra támaszkodva gondosan kiegyensúlyozta, hogy elkerülje a túlszabályozást. Az Európai Parlamentnek az intézményi egyensúly megóvására vonatkozó aggályait 2006 júliusában sikerült eloszlatni, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásról szóló megállapodás révén.. Amint megegyezés születik a technikai alkalmazási körről, az Európai Parlament felhatalmazást kap arra, hogy ellenőrizze, sőt megakadályozza "kvázi-jogalkotási" (komitológiai) intézkedések elfogadását. A három uniós intézmény megállapodott arról is, hogy a végrehajtási hatáskört időbeli korlátozás nélkül átruházzák a Bizottságra, ami azt jelenti, hogy a pénzügyi szolgáltatásokról szóló irányelvekben levő „megszüntetési záradékokat” el kell törölni[3]. Ezen kötelezettségvállalás még 2007 vége előtti teljesítésének kiemelkedő jelentősége van az intézményi bizonytalanság megszüntetése szempontjából.

3.2. Az első és második szintű intézkedések tárgyalási sorrendje

Az együttdöntési eljárással tárgyalt és elfogadott keretjogszabályok (első szint) és a végrehajtási intézkedések (második szint) sorrendje szűk keresztmetszeteket és irreális időrendet eredményezett.

A gyakorlatban az első szinten meghatározott átültetési időszak jelentős része a végrehajtási intézkedések előkészítésével telik, enélkül a tagállamok nem tudnak eredményesen előrehaladni az átültetéssel. A keretjogszabályok elfogadásának időszakában azonban kockázatos megbecsülni, hogy mennyi időt vesz igénybe a tárgyalási folyamat a második szinten. Ez nehézségeket okozott mind a tagállamok általi átültetésre, mind az ágazat általi alkalmazásra vonatkozó ésszerű határidők megállapítása során. Ez a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID) által meghatározott átültetési és alkalmazási határidők meghosszabbításához vezetett.

A Bizottság fontosnak tartja, hogy a jogalkotási és végrehajtási intézkedések elfogadásának és átültetésének időrendjét jobban összehangolják. Ez megoldható lenne úgy, hogy a teljes jogalkotási csomag átültetésének határidejét összekapcsolják az első szintű jogalkotásban meghatározott utolsó végrehajtási intézkedések elfogadásával.

Ehhez hasonlóan az első és második szintű intézkedésekkel kapcsolatos munkát is lehetőség szerint párhuzamosan kell végezni, a jogi koherencia és az érthetőség javításához. A második szintű intézkedéseknek az eljárás egy korai szakaszában történő figyelembevétele megkönnyíti az alapot jelentő jogi aktussal kapcsolatos tárgyalásokat és az együttdöntési eljárásban résztvevő felek számára biztosítja a jövőbeli végrehajtási intézkedések alapvető tartalmának érthetőségét.

3.3. Jobb szabályozás

A Lámfalussy-eljárás úttörő szerepet játszott a tartós szabályozási alapelvek bevezetésében és szigorú alkalmazásában a következőkkel: alulról felfelé történő megközelítés, nyitott konzultáció, hatásvizsgálat, a piaci szereplők és fogyasztói szervezetek, valamint a nemzeti szabályozó hatóságok korai és mindenre kiterjedő részvétele. A folyamat nyitottsága és átláthatósága minimalizálja a szabályozás önkényességét és javítja az átláthatóságot és kiszámíthatóságot az Európai Unió politikájának kialakítása során. Azért, hogy ne ássák alá ezeket az eredményeket, rendkívül fontos, hogy a tagállamok lehetőség szerint tartózkodjanak attól, hogy az európai szinten létrehozott szabályokhoz nemzeti előírásokat illesszenek (ún. „túlszabályozás”, „gold-plating”). A túlszabályozás drasztikus visszaszorítása és a rendeletek gyakoribb használata (ahogy a Lámfalussy–jelentés is javasolja) javítja a szabályozást biztosít a piac számára. A Bizottság, ahol szükséges, a lehető legnagyobb mértékig rendeleteket fog javasolni a végrehajtási intézkedésekhez. A „túlszabályozásra” vonatkozóan a Bizottság továbbra is határozott politikát folytat, ahogy azt a MiFID végrehajtó irányelvének (2006/73/EK) 4. cikke is kezdeményezi. A tagállamoknak precízen igazolniuk kell bármely szabályozási kiegészítést vagy bővítést a Bizottság felé azokban az esetekben, ahol ez engedélyezett.

Konzultáció

Az érdekelt felek egyértelműen üdvözölték a rendszeres és átlátható konzultációt. Bizonyos esetekben azonban, különösen az értékpapír-ágazatban, a piaci szereplők úgy vélték, hogy a konzultációs időszak túl rövid volt. A Bizottság mérlegelni fogja, hogyan lehet biztosítani a megfelelő egyensúlyt a konzultációra szánt idő megállapítása során, a téma technikai összetettségétől függően.

A politika átlátható alakítása megköveteli azt is, hogy a konzultációk eredménye teljesen átlátható legyen. Azokat az eseteket kivéve, amikor a témát bizalmasan kell kezelni, a követendő gyakorlatban a válaszokat rendszeresen közzé kell tenni. A Bizottság a konzultációk során szervezett meghallgatásokról összefoglaló jelentéseket tesz közzé az interneten és javasolja a harmadik szintű bizottságoknak, hogy kövessék ezt a gyakorlatot. A Bizottság örömmel veszi a javaslattervezeteire vonatkozó, bármely forrásból származó megjegyzéseket, de alternatívák felvetése esetén azokat megfelelő és meggyőző gazdasági bizonyítékokkal kell alátámasztani, ami manapság még nincs így.

Hatásvizsgálat

A hatásvizsgálat a szabályozás szükségességének értékelése és a minőség biztosítása szempontjából egyaránt fontos. A Bizottság jelenleg végzi az összes első szintű jogszabály hatásvizsgálatát. A jobb szabályozás azonban holisztikus megközelítés – minden résztvevőnek tennie kell az optimális eredmény eléréséért. A Bizottság üdvözli, hogy az Európai Parlament megerősíti „ hatásvizsgálatok elvégzésére irányuló kötelezettségvállalását, amikor a jogalkotási javaslatokon lényegi változtatásokat hajtanak végre ”[4]A Bizottság felkéri a Tanácsot is, hogy lényeges módosítások előterjesztése esetén, illetve a harmadik szintű bizottságokat, hogy a Bizottságnak nyújtott tanácsadás során hasonlóan csatoljanak javaslataikhoz átfogó hatásvizsgálatot.

Mivel a végrehajtási intézkedéseknek jelentős hatásuk van különböző érdekelt felekre, a Bizottság véleménye szerint komolyan meg kell fontolni, hogy minden fontos második szintű intézkedést hatásvizsgálat előzzön meg. A Bizottság ezért fokozottan törekszik arra, hogy a hatásvizsgálatok jelenlegi gyakorlatát kiterjessze az ezen bizottságok keretében hozott végrehajtási intézkedésekre.

3.4. Végrehajtás a négyes szinten – az átültetés átláthatóságának javítása

A Lámfalussy-eljárás bevezetése nem javította jelentős mértékben a tagállamok teljesítményét az első és második szintű jogszabályok időben történő átültetése tekintetében. A Bizottságnak aggályai vannak az európai irányelvek elhúzódó átültetése miatt, ami mind a tagállamok, mind a piacok számára negatív hatással jár. A tagállamoknak egy kis csoportja újra és újra késlekedik az átültetéssel.

Az átláthatóság növelése érdekében számos adatszolgáltatási mechanizmus van érvényben. A CRD 144. cikke például előírja a felügyelők számára, hogy nyújtsanak tájékoztatást az irányelvnek a nemzeti jogban történő végrehajtását és az ebben az irányelvben szereplő nemzeti választási és mérlegelési lehetőségek alkalmazását illetően. Az irányelv következetes végrehajtásának megkönnyítése érdekében a CEBS kifejlesztette a felügyeleti adatszolgáltatás[5]internetalapú keretrendszerét. Mivel azonban a CRD-t csak 2008. január 1-jétől kell alkalmazni teljes mértékben, végrehajtása még korai szakaszban van.

A Bizottság a honlapján havonta kétszer közzéteszi a pénzügyi szolgáltatásokról szóló cselekvési terv (FSAP) irányelveinek[6]és az első, valamint második szintű Lámfalussy-irányelveknek[7] az átültetési arányaira vonatkozó eredménytáblákat. Ehhez hasonlóan a Bizottság közzéteszi a MiFID átültetésének állását, ami a tagállamok által a Bizottságnak benyújtott kérdőíveken alapul.

Az átültetési időszakokban a Bizottság intenzíven együttműködik a nemzeti hatóságokkal, jogszabály-átültetési workshopok, két- és sokoldalú találkozók, valamint más eszközökkel nyújtott útmutatás, például nem kötelező érvényű értelmező útmutatókkal és internetalapú kérdés/felelet modulok révén. Ezt a gyakorlatot a továbbiakban is folytatja. Ezenkívül a Bizottság az EK-Szerződés 226. cikkének megfelelően haladéktalanul szabálysértési eljárást indít bármely tagállammal szemben, amely késlekedik a végrehajtással. A Bizottság a tagállamoktól átültetési táblázatok benyújtását is kéri az ellenőrzés megkönnyítéséhez. Rendszeresen előírja továbbá, hogy minden új irányelvre vonatkozó javaslat tartalmazzon korrelációs táblázatot.

4. FELÜGYELETI EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS KONVERGENCIA

4.1. A jelenlegi helyzet értékelése

A Lámfalussy-eljárás fő célkitűzése a felügyeleti konvergencia és együttműködés előmozdítása. Ez a Lámfalussy-rendszer egyik leginnovatívabb eleme.

A felügyeleti gyakorlatok tagállamokon átívelő konvergenciájának következetes szabályozási és felügyeleti megoldásokat és az alapok szintjén következetes alkalmazást kell eredményeznie. Ennek elérése érdekében a harmadik szint uniós felügyeleteinek meg kell állapodniuk közös, nem kötelező iránymutatásokról és ajánlásokról, valamint alkalmazniuk kell azokat.

Számos eszköz kínálkozik a felügyeleti konvergencia és együttműködés erősítéséhez, például a közvetítés, a feladat-átruházás és az egyszerűsített jelentéstételi követelmények, valamint az adatcserére vonatkozó megállapodások. Az általános felügyeleti kultúra fejlesztésében fontos szerepet játszhatnak a képzési és felügyeleti hatóságok közötti munkavállalói csereprogramok.

Annak ellenére, hogy a harmadik szintű bizottságok erőfeszítéseket tesznek, hogy létrehozzák a célkitűzés eléréséhez szükséges eszköztárat, az eredmények nem mindig felelnek meg a várakozásoknak. Időnként fontos felügyeleti kérdések megoldása tekintetében merültek fel szükségtelen akadályok.

A CESR nehézségekbe ütközött a MiFID által előírt közös ügyletjelentési nyomtatvány kialakítása során és az ügyletjelentések cseremechanizmusának bevezetése is késést szenvedett. A banki ágazatban a pénzügyminiszterek által kért közös jelentési keret kialakítása meglehetősen bonyolult eredményt hozott, nem egy, a piac által igényelt egyszerű, homogén formát. A CEBS nehézségekkel találkozott a keresztezett eszközök prudenciális kezelésének konvergenciája tekintetében és szeretné, ha a Bizottság inkább egy új jogszabályt dolgozna ki. A közvetítési eljárások bevezetése sem volt eddig eredményes, mert azokat nem alkalmazták .

Jelenleg úgy tűnik, hogy a harmadik szintű bizottságok nincsenek teljesen felkészülve arra, hogy elérjék a tőlük várt eredményt. Erősebb politikai ösztönzésre van szükség. Másrészt viszont, mivel a felügyelő hatóságok felelőssége elsősorban nemzeti, lehet, hogy nincs megfelelő hatáskörük vagy nem kapnak kellő ösztönzést az európai szintű konvergencia elérésére.

A Bizottság a felügyeleti konvergencia javításához meghatározott néhány politikai területet, és reméli, hogy ezeket a változtatásokat a lehető legnagyobb mértékben sikerül megvalósítani 2008 folyamán.

4.2. A harmadik szint erősítése”

4.2.1. A harmadik szintű bizottságok politikai elszámoltathatóságának javítása

A harmadik szintű bizottságok a Bizottság felé számoltathatók el, az alapító határozataikban megállapított mértékig. Tagjaik nemzeti szinten saját kormányuk és/vagy parlamentjük felé tartoznak elszámolási kötelezettséggel. Számos nemzeti felügyelő hatóságnak nincs elegendő kapacitása a harmadik szintű feladatok elvégzéséhez. Amennyiben a felügyeleti hatóságok nemzeti jogszabályokban meghatározott kötelezettségei ütköznek a harmadik szint nem kötelező érvényű intézkedéseivel, a felügyelők a nemzeti kötelezettségeket részesítik előnyben.

Mivel a harmadik szintű bizottságoknak az uniós szintű felügyeleti konvergenciára irányuló célkitűzése igen nagy jelentőségű, az európai intézményeknek – a felügyeleti függetlenség megsértése nélkül – kifejezésre kell juttatniuk politikai elvárásaikat arra vonatkozóan, hogy a bizottságok egy előírt időszakon belül (például két év alatt) érjenek el lényegi eredményt. Arra is felhatalmazást kell kapniuk, hogy rendszeresen értékeljék a harmadik szintű bizottságok teljesítményét.

Ez egy kétlépcsős eljárással érhető el.

Először , egy bizottsági javaslat alapján – és a harmadik szintű bizottságokkal folytatott előzetes konzultáció után – az Európai Parlament és az ECOFIN-Tanács együtt elfogad egy rövid politikai nyilatkozatot, amelyben megfogalmazza, hogy az elkövetkezendő időszakban a harmadik szintű bizottságoktól milyen fő eredmények elérését várják.

Másodszor , ezen időszak alatt és végén a harmadik szintű bizottságok jelentést tesznek a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az elért eredményekről, vagy adott esetben annak okairól, hogy miért nem tudták elérni meghatározott célkitűzéseiket. Utóbbi esetben részletes indokolást kell adniuk, beleértve azt is, hogy megnevezik a nem együttműködő felügyeleti hatóságokat. Ha egy, a megbízatásban meghatározott bizonyos kezdeményezés tekintetében a harmadik szinten nem lehet előrelépést elérni, gyakorlati intézkedésként három lehetőség marad: i) a status quo fenntartása, további előrelépés nélkül; ii) az intézkedés átminősítése bizottsági komitológiai intézkedéssé, feltételezve, hogy az intézkedés átruházott hatáskörök alkalmazási körébe tartozik; iii) ha nincsenek meg a ii) pont feltételei, és alapvető fontosságú kérdésről van szó, mérlegelni kell az első szintű módosítást.

Ez az átfogó szemléletmód növelné a harmadik szintű bizottságokra gyakorolt politikai nyomást, hogy eredményt érjenek el és erősítené a harmadik szintű bizottságok elnökeinek szerepét. Ez jelentősen javítaná a Lámfalussy-eljárás hatékonyságát és hozzájárulna annak erősítéséhez, hogy a bizottsági tagok egymásra nyomást gyakoroljanak. Azt a tagállamot, amelynek szabályozója vagy felügyelője kisebbségben van, fel lehet kérni, hogy adjon további magyarázatot.

Nemzeti szinten ezt ki kell egészíteni azzal, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok alapszabályzatába belefoglalják azt a követelményt, hogy az európai felügyeleti konvergencia javítása érdekében működjenek együtt más felügyelő hatóságokkal. A Bizottság egyetért az IIMG ajánlásával, amely szerint „az európai konvergencia támogatásának feladatát bele kell foglalni az adott felügyeleti hatóságok küldetési nyilatkozatába” . Ezt az ECOFIN-Tanács októberben már elfogadta és felkérte a tagállamokat, hogy 2007 végéig döntsenek arról, hogy a felügyeleti hatóságok nemzeti megbízatásába belefoglalják-e az uniós szempontokat és fordítsanak figyelmet a pénzügyi stabilitás kérdésére az összes tagállamban.

4.2.2. A harmadik szintű bizottságok jogi státuszának megerősítése

A Bizottságnak a harmadik szintű bizottságokat létrehozó határozatai nem tükrözik kellőképpen azok fontosságát az egyre inkább integrálódó európai pénzügyi piacon. Az egyes bizottságok küldetése határozatról határozatra változik, még ha csekély mértékben is, ami jelzi az időről időre változó aggályokat és politikai megállapodásokat. Logikus módon mindháromnak következetesnek kellene lennie.

Általánosságban a bizottságoktól háromféle funkció ellátását várják. Mindazonáltal csak a tanácsadói feladat megállapítása jelenik csak meg megfelelően mindhárom határozatban. Ezzel szemben hozzájárulásukat a következetes végrehajtáshoz és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájában betöltött szerepüket csak a CEBS és a CEIOPS esetében említik. Az a követelmény, hogy a harmadik szintű bizottságok javítsák a felügyeleti együttműködést, csak a CEBS esetében kerül említésre.

Ez különböző hátrányokkal jár. Mivel például a CESR-t létrehozó határozatból hiányzik az utalás a felügyeleti konvergenciára és az együttműködésre, az első szintű irányelvekben nem lehet hivatkozni erre a szerepére.

A Bizottság mérlegelni fogja, milyen változtatások lennének megfelelők a jelenlegi jogi keret módosításához. A lehetőségek a következők lehetnek i. a három harmadik szintű bizottságot létrehozó bizottsági határozat módosítása, hogy funkcióik az ágazatközi konvergencia és a következetesség érdekében összehangoltabbak legyenek; és ii. a vonatkozó első szintű irányelvek módosítása az együttműködési követelmények jelentős erősítése és a három harmadik szintű bizottság felügyeleti hatáskörének javítása érdekében. A Szolvencia II irányelvre vonatkozó javaslat megtette az első lépést, hiszen rendelkező részében egyértelműen utal a CEIOPS-ra, közvetítői feladatokat és egyedi döntéshozatali jogkört[8]ruházva rá. A Bizottság mérlegeli, hogyan alkalmazható ez a szemléletmód a CEBS és a CESR esetében is.

4.3. Közös bizalom kialakítása a jobb végrehajtás biztosítása érdekében – gyakorlati akadályok európai és nemzeti szinten

4.3.1. Döntéshozatali folyamat a harmadik szintű bizottságokon belül

Általános szabályként a harmadik szintű bizottságokban a dokumentumok elfogadásánál előírás, hogy a döntést konszenzussal kell meghozni. Ez az előírások/iránymutatások elfogadására és az operatív projektek végrehajtására vonatkozó határozatokra is alkalmazandó. A konszenzusalapú döntéshozatal alól az egyetlen kivételt a Bizottságnak nyújtott technikai tanácsadásra vonatkozó rendelkezés jelenti, amely esetében minősített többséggel lehet dönteni. A harmadik szintű bizottságok eddig általában konszenzus alapján döntöttek és nem használták a minősített többségű döntéshozatal lehetőségét.

A konszenzussal hozott döntéseknek jelentős súlyuk van. Ezek a döntések azonban a „legkisebb közös többszörös” elvén alapuló megoldásokhoz vezethetnek vagy legrosszabb esetben ahhoz, hogy nem születik megoldás. Ha a bizottságok nem tudnak egyetértéssel megoldást találni, a Bizottsághoz fordulnak döntésért, néha erősen technikai kérdésekben, például a MiFID legjobb végrehajtási szabályainak alkalmazásához kapcsolódó egyes témákban, fiókintézmények felügyelete esetében vagy ügyletek jelentésénél.

Tovább kell javítani a harmadik szintű bizottságok döntéshozatali eljárásának hatékonyságát és eredményességét. Eljárási rendjükben bevezethetnék a minősített többségű döntéshozatalt az Európai Bizottság számára nyújtott összes tanácsadásra és minden olyan intézkedésre vonatkozóan, amelynek célja az európai felügyeleti gyakorlat konvergenciájának elősegítése. A Tanácsnak és az Európai Parlamentnek közös nyilatkozatot kell elfogadnia, amelynek megfelelően a harmadik szintű bizottságok ebben az értelemben módosítanák saját döntéshozatali eljárásaikat. Ha ez nem lehetséges, másik megoldásként a harmadik szintű bizottságokat létrehozó bizottsági határozatokat lehetne ilyen értelemben módosítani.

A Bizottság véleménye szerint az is hasznos lenne, ha a harmadik szintű bizottságok elérnék, hogy tagjaik között „megállapodás”jöjjön létre arra vonatkozóan, hogy a kisebbségben levők elfogadják a többség akaratának érvényesülését. Egy ilyen kötelezettségvállalás tartalmazhatna egy védzáradékot, amely szerint a harmadik szintű bizottságok tagjainak bizonyos egyértelműen meghatározott körülmények között lehetőségük van arra, hogy nem egyeznek bele egy iránymutatás/nem kötelező előírás alkalmazásába, például ha a javasolt intézkedés túllépi a nemzeti jogi illetékesség hatókörét. Ilyen esetekben a bizottsági tagot kötelezni lehet arra, hogy ismertesse a kérdéses ajánlással vagy iránymutatással összefüggő nemteljesítés jogi alapját. A harmadik szintű bizottságok európai intézmények számára adott jelentéseinek tartalmazniuk kell az érintett bizottsági tagok egyértelmű magyarázatát és azt közzé kell tenni.

Ha egy bizottsági tag nem teljesíti a harmadik szintű bizottság által meghatározott intézkedést és nem tesz eleget azoknak a feltételeknek sem, amelyek a határozat alkalmazásából kizárják (vagy vissza is utasítja a teljesítést vagy a magyarázatot), a Bizottság felkéri a harmadik szintű bizottságot, hogy alapszabályzatában határozza meg a fegyelmezés formáját.

4.3.2. Nemzeti szintű végrehajtás

A harmadik szinten elfogadott döntések formájuktól függetlenül nem kötelező érvényűek. A bölcsek bizottságának véleménye szerint ezek a döntések, bár nem kötelező érvényűek „egyértelműen jelentős tekintéllyel bírnak”. Mindazonáltal ez eddig nem mindig bizonyosodott be. A tapasztalat inkább azt mutatta, hogy a harmadik szinten hozott intézkedéseket a nemzeti felügyeleti hatóságok[9] mindennapi felügyeleti gyakorlatában nem alkalmazták elég következetesen. Ezt néha erősíti az is, hogy egyes szabályozó hatóságok nemzeti szinten a harmadik szintű bizottságok által meghatározott iránymutatástól eltérő iránymutatást bocsátanak ki.. Ez a túlszabályozás zavarok forrása lehet a piaci szereplők körében, befolyásolja a piacok integrációját és veszélyezteti a közösségi jog hatékony alkalmazását. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy azokon a területeken, ahol harmadik szintű iránymutatást adtak ki, a nemzeti szabályozási hatóságoknak tartózkodniuk kell kiegészítő intézkedések elfogadásától.

Bár a harmadik szintű bizottságok bizonyos mértékű független szabályozási jogkörrel történő felruházása politikai szinten nem megvalósítható, a gyakorlatban mégis fel kell tenni a kérdést, hogyan lehet nem kötelező érvényű eszközökkel megfelelést biztosítani a harmadik szintű intézkedések és a tagállamok szabályozási és felügyeleti hatóságai között. A tagállamoknak fel kellene kérniük felügyeleti/szabályozási hatóságaikat, hogy állapodjanak meg a harmadik szintű közös előírások és iránymutatások teljes körű alkalmazásáról és ezt egy ECOFIN nyilatkozatban kellene rögzíteniük.

4.3.2.1. Nemzeti felügyeleti hatóságok hatásköre és szankciók

Néhány pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabály tartalmazza azoknak a hatásköröknek a listáját, amelyekkel a felügyeleti hatóságoknak legalább rendelkezniük kell. Különösen érvényes ez az értékpapír-ágazatban. A bankokra vonatkozó irányelv a felügyeleti hatóságok sokrétű egyedi hatásköreinek listáját tartalmazza. A nemzeti szabályozási hatóságoknak, különösen az értékpapír-ágazatban, nem kell azonos felügyeleti hatáskörrel rendelkezniük ahhoz, hogy az EU-irányelveket és a harmadik szintű előírásokat/iránymutatásokat egyaránt végre tudják hajtani. Rendelkezniük kell azonban a kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges és lényeges minimális hatáskörrel és eszközökkel (beleértve a szankciókat). Ez lényeges a székhely szerinti és a fogadó tagállam közötti kapcsolat hatékony működéséhez.

A Bizottság és a három harmadik szintű bizottság elemzi a tagállamok között a szabályok, jogkörök és gyakorlatok terén érvényesülő konvergencia mértékét. Az első eredmények azt jelzik, hogy jelentős eltérések vannak mind a nemzeti jogkörök, mind a gyakorlatban történő alkalmazási módjuk között. Különösen nagy változatosság jellemzi a szankcionálási hatásköröket és a büntetések alkalmazási körét. 2007. júniusában például a CESR vizsgálóbizottsága a tájékoztatási és a piaci visszaélésről szóló irányelveknek megfelelően elvégezte a felügyeleti hatóságok jogköreinek feltérképezését, ami értékes eredményekhez vezetett, és ezen a téren jelentős különbségeket tárt fel a tagállamok között.

A Bizottság ebben a témában széles körű, ágazatokon átívelő vizsgálatot kezdeményez a felügyeleti jogkörökre és a szankciók rendszerére vonatkozóan az értékpapír-, banki és biztosítási ágazatban, hogy megállapítsa, hol áshatják alá az egyenlőtlen jogkörök a szabályozási hatóságok közötti együttműködést. A Bizottság megfontolja továbbá annak szükségességét, hogy az első szintű jogszabályok terén megerősítsék a minimális felügyeleti jogkörökre vonatkozó rendelkezéseket. A szankciók tekintetében sokkal nagyobb konvergenciára van szükség, csakúgy mint az arról folytatott politikai vitára, hogy az európai szankciók rendszere általánosságban minden területen túl gyenge-e.

4.3.2.2. A nemzeti felügyeleti hatóságok működési függetlensége

Az európai felügyelet hatékony rendszere egyértelmű felelősséget és célkitűzéseket jelent a felügyeleti hatóságok számára és annak követelményét, hogy feladataikat átláthatóan, független és elszámoltatható módon végezzék.

A működési függetlenséggel összefüggésben négy fő szempontról beszélhetünk: intézményi, szabályozási, felügyeleti és költségvetési. Először, a felügyeletnek mind a politikai hatóságoktól, mind az üzleti beavatkozástól függetlenül kell gyakorolnia jogkörét és funkcióját. Másodszor, a felügyeletnek kellő autonómiával kell rendelkeznie a technikai prudenciális szabályok megállapítása terén. Harmadszor a felügyeletnek képesnek kell lennie arra, hogy függetlenül és diszkriminációmentesen ítélkezzen és gyakorolja hatáskörét az engedélyezés, ellenőrzés, szankciók és jogérvényesítés terén. Végül, a felügyeletnek rugalmas lehetőségekkel kell rendelkeznie költségvetési igényeinek meghatározásához.

Bár egyre növekszik a felügyeleti függetlenség és elszámoltathatóság jelentősége, ezt a fejlődést alkalmanként beárnyékolja, hogy az EU néhány részén a politikusok nem biztosítanak kellő mértékben teljes működési függetlenséget a felügyeleti hatóságoknak.

Ez a helyzet aggodalomra adhat okot. A Bizottságnak szándékában áll felhívni a tagállamok figyelmét az EU-ban kialakult helyzetre és arra ösztönözni őket, hogy fogadják el ezeket az alapelveket nemzeti felügyeleti hatóságaik működési függetlenségének biztosítása érdekében. A Bizottság figyelemmel kíséri a működési függetlenség irányába tett előrelépést és haladéktalanul megfelelő fellépést javasol, ha rövid időn belül nem történik jelentős haladás ezen a téren.

4.3.2.3. Együttműködés a székhely szerinti és a fogadó ország felügyelete között

A feladatok és felelősségi körök átruházása fontos eszköz ahhoz, hogy optimalizálni lehessen az EU felügyeletei között a határokon átnyúló felügyeletet és együttműködést. Ahogy arra a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (EFC) rámutatott, az átruházás ösztönzést jelenthet a fogadó országnak ahhoz, hogy együttműködési megállapodást írjon alá, ami egy pénzügyi válság esetén alkalmazható.

A határokon átnyúló átruházás működéséhez jogi előírásokra van szükség. A Bizottság mérlegeli kifejezett jogszabályok bevezetését arra vonatkozóan, hogy a felügyeleti hatóságok átruházhassák feladataikat egy másik tagállam felügyeletére, ahogy azt a CRD 131. cikke és a tájékoztatóról szóló irányelv (2003/71/EK) 13. cikke előírja.

A székhely szerinti és a fogadó ország szabályozási hatóságai közötti együttműködést tovább kell javítani a határokon átnyúló tevékenységet végző csoportok felügyelete terén. Ilyen jellegű munka a bankszektorban 1992 óta folyik, a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv összefüggésében pedig a fiókintézményekre vonatkozóan. A meglevő jogszabályok kiegészítéséhez a harmadik szintű bizottságoknak fontos szerepet kell játszaniuk a kölcsönös bizalom erősítése és az egyenlő feltételek biztosítása tekintetében. Ez megvalósítható lenne például a felügyeletek közötti sokoldalú egyetértési megállapodások kidolgozásával és/vagy ilyen megállapodások közös mintáinak kialakításával, az első és második szintű jogszabályok bizonyos rendelkezéseinek gyakorlati alkalmazására összpontosítva. A banki területen a Bizottság mérlegeli a tőkekövetelmény-irányelvben a székhely szerinti és a fogadó ország közötti egyensúly kiigazítását. Az ECOFIN-Tanács 2007. októberében felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehet egyértelműbbé tenni a felügyeleti hatóságok információcserére és együttműködésre vonatkozó jogi kötelezettségeinek jellegét és terjedelmét, és hogy ebben az összefüggésben: a növelje a fogadó országok információhoz való jogát és részvételét, tisztázza a konszolidáló felügyeleti hatóság szerepét és tegye lehetővé válsághelyzetben az érintett felek időben történő bevonását. A Bizottság 2007 végéig megvizsgálja, hogy szükség van-e jogszabályi módosításra és jelentést tesz az ECF-nek. Ez magában foglalja a felügyeleti együttműködésre és az információ megosztására vonatkozó jogi előírások megerősítését is.

A határokon átnyúló pénzügyi intézmények[10] „vezető” felügyeleti hatósága szerepének és hatáskörének megerősítése szintén hatékonyabbá teheti a jelenlegi felügyeleti rendszert. A CRD-ben megtették a kezdeti lépéseket a határokon átnyúló bankokra vonatkozóan. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy a „vezető” felügyeleti hatóságok szerepe és hatásköre kövesse a piac fejlődését, és szükség esetén kerüljön sor modernizálására és megerősítésére. Ezért 2008. októberében a Bizottság jogalkotási javaslat előterjesztésére készül, a határokon átnyúló bankcsoportok „vezető” felügyeleti hatóságai hatáskörének megerősítése céljából. Ezek a kiigazítások kiterjesztik a jelenlegi hatásköröket, hogy magukban foglalják a „2. pillér” határozatait és a határokon átnyúló bankcsoportok és befektetési cégcsoportok jelentési kötelezettségét. Egy határokon átnyúló pénzügyi csoport „vezető” felügyeleti hatósága szerepének javítása szorosan összekapcsolódik egy, az adott csoportra vonatkozóan a fogadó ország összes felügyeleti hatóságát magában foglaló "kollégium" megfelelő működésével.

4.4. Felügyelő hatóságok kollégiuma

Az EU felügyeleti rendszerében a határokon átnyúló csoportfelügyeletet és konvergenciát jelentősen javítani lehetne egy, felügyelőkből álló kollégium létrehozásával, ami megkönnyítené a specifikus, határokon átnyúlóan tevékenykedő cégek ellenőrzésébe bevont felügyeleti hatóságok közötti együttműködést. A banki ágazatban már vannak pozitív tapasztalatok; a biztosítási ágazatban alakulóban van egy ilyen kollégium. A kollégiumok jó alapot teremtenek a székhely szerinti/fogadó országok illetékessége tekintetében felmerülő jelenlegi problémák megoldásához. Közös kockázatértékelési politikák kialakításával és ezzel egy időben a szóban forgó pénzügyi csoportra vonatkozó lényeges adatok megosztásával olyan fórumként szolgálhatnak, ahol foglalkozni lehet egy adott intézményben jelentkező esetleges feszültség első jeleivel, az EFC ajánlásának megfelelően így javítva a válságkezelést. A felügyeleti hatóságok kollégiuma ösztönözheti a feladatok és felelősségi körök átruházásának gyakoribb alkalmazását is.

A felügyeleti hatóságok kollégiumának optimális működéséhez azonban megfelelő jogi alapokra van szükség az EU-irányelvekben és a jelenlegi szemléletmód számos helyen történő kiigazítását. Azokban az esetekben, ahol nincs megállapodás, egyértelmű belső döntéshozatali eljárásokra van szükség. Biztosítani kell azt is, hogy az összes résztvevő számára követelmény legyen a kollégium döntéseinek teljesítése. A harmadik szintű bizottságoknak közös előírásokat kell kidolgozniuk a kollégiumok működésére, a „vezető” felügyeletek és a kapcsolódó „fogadó” felügyeletek illetékességére vonatkozóan.

4.5. Ágazatokon átnyúló együttműködés

A harmadik szintű bizottságok közötti, ágazatokon átnyúló együttműködés a CESR, a CEBS és a CEIOPS által 2005 novemberében aláírt, együttműködésről szóló együttes jegyzőkönyvön alapul. Csak azokban az esetekben írják elő az együttműködést, ahol a közös fellépésből hozzáadott érték várható, azaz, ahol i. nagy a romboló hatású szabályozási önkény kockázata, ii. az ágazatokon átnyúló együttműködés nyilvánvalóan javítja a felügyeleti tevékenységek hatékony elvégzését és iii. a harmadik szintű bizottságok közötti együttműködés igazi hatékonyságnövekedéssel járhat. A harmadik szintű bizottságok 2006-tól kezdve megállapodtak abban, hogy közös éves munkaprogramot alakítanak ki.

A 2006 óta létező közös éves munkaprogramok egyik prioritása a pénzügyi konglomerátumok kérdése. 2006-ban a harmadik szintű bizottságok létrehoztak egy, a pénzügyi konglomerátumokkal foglalkozó ideiglenes munkabizottságot (IWCFC). Az IWCFC megkezdte működését, és számos megbízatással összefüggésben végzi munkáját. Korai még eldönteni, hogy szükség van-e javításra. A következő hónapokban a Bizottság felülvizsgálja a konglomerátumokról szóló irányelv (2002/87/EK) működését és foglalkozni fog az IWCFC helyzetével.

A Bizottság másik fontos célkitűzése a közös jelentéstételi előírások fejlesztése. A 2007-es közös munkaprogramban a harmadik szintű bizottságok jelentést készítenek a témáról és további fellépés céljából elemzik a helyzetet.

4.6. Válságkezelés

Mindhárom harmadik szintű bizottságnak fel kell készülnie arra, hogy hatékonyan és együttesen cselekedjen, ha a piacon komolyabb zavar vagy pénzügyi válság alakul ki. Biztosítani kell, hogy válság esetén gyors tájékoztatási eljárások álljanak rendelkezésre, hogy az összes uniós felügyeleti hatóság tájékozódni tudjon a helyzet alakulásáról.

4.7. Források és költségvetés

A harmadik szintű bizottságokat a tagok finanszírozzák, belső eljárási rendjüknek megfelelően évente hozzájárulva a bizottságok költségvetéséhez, amely meghatározza a hozzájárulások kiszámításának és a fizetésnek a módját is. A harmadik szintű bizottságok számára azonban egyre nagyobb terhet jelent, hogy az EU szabályozási keretéből származó jogi kötelezettségek teljesítéséből adódó projekteket kell finanszírozniuk. Példa erre az ügyletjelentések cseremechanizmusának mindennapi működéséhez szükséges finanszírozás, amely mechanizmust a CESR a MiFID-irányelvvel összhangban hozott létre.

Másik igény az összes felügyeleti területen a közös pénzügyi felügyeleti kultúra kialakítása. Az egyik gyakorlati ötlet a harmadik szintű bizottságok számára közös, ágazatokon átnyúló, páneurópai képzési kapacitás kifejlesztése. Egy ilyen platform lehetővé tenné, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok munkatársai elmélyítsék ismereteiket az EU szabályozási folyamatai terén, megosszák gyakorlati tapasztalataikat a mindennapi felügyeleti tevékenységről és közös gyakorlatot fejlesszenek ki.

A közös képzési programok, miközben erősítik a közös felügyeleti kultúrát az EU-n belül, fokozatosan kiterjeszthetők lennének a szabályozási rendszerüket éppen kialakító harmadik országokból származó tisztviselőkre. E tisztviselők képzési programokon való részvételének célja a tudatosság növelése és ismereteik bővítése az EU szabályozási rendszerével kapcsolatban, ezzel segítve az EU szabályozási szemléletmódjának népszerűsítését, mint legjobb nemzetközi gyakorlatot a globális szabályozási hatóságok fenntartható hálózatának felépítéséhez.

A Bizottság véleménye szerint szükség lehet az európai felügyeleti konvergencia javításának pénzügyi támogatására, feltéve, hogy megfelel az EU meglévő szabályozási és költségvetési rendelkezéseinek. A Bizottság vizsgálja annak a lehetőségét, hogy milyen módon lehet hozzájárulni mind a meglévő irányelveknek megfelelő jogi kötelezettségekből származó specifikus projektek, mind elsődlegesen az uniós felügyeleti hatóságok és ezt követően a nem uniós felügyeletek ágazatokon átnyúló képzési programjainak finanszírozásához. A Bizottság megvizsgálja a harmadik szintű bizottságok szándékait és ha azok a meglévő szabályozási és költségvetési eljárásoknak megfelelően megoldhatók, 2008-ban előterjeszti konkrét javaslatát.

5. KÖVETKEZTETÉSEK

A pénzügyi piacok legutóbbi zavara egyértelműen jelezte, hogy a pénzügyi piacok egyre jobban összefonódnak és globalizálódnak. Bár a kockázatok megoszlanak, az európai pénzügyi ágazatok is érintettek. Szerencsére eddig nem alakultak ki komolyabb határokon átnyúló következmények. Ez a legutóbbi tapasztalat aláhúzza annak szükségességét, hogy a szabályozás és felügyelet tekintetében az egész világra kiterjedő konvergens személetmódot kell elfogadni, szilárd prudenciális szabályokkal és a felügyelet következetes szemléletmódjával. A harmadik szintű bizottságok és a nemzeti felügyeleti hatóságok ebben a tekintetben fontos szerepet játszanak. Azon témák között, amelyekkel Bizottság 2008-ban más uniós és nemzetközi szintű szereplőkkel együtt foglalkozni fog, az e közlemény szempontjából fontos kérdés a felügyeleti konvergencia a pénzügyi ágazatban, és különösen annak vizsgálata, hogyan lehet erősíteni az együttműködést a felügyeletek között.

A Bizottság ezért felkéri a Tanácsot, az Európai Parlamentet és a második, valamint harmadik szintű bizottságokat, hogy fogadják el kiemelkedő jelentőségűként az ebben a közleményben megfogalmazott kezdeményezéseket, hogy az EU-n belül meg lehessen valósítani a felügyeleti gyakorlatok nagyobb konvergenciáját. A Bizottság folyamatosan nyomon követi ezen kezdeményezések megvalósítását és a Lámfalussy–keretrendszer átfogó működését annak biztosítása érdekében, hogy továbbra is teljes körűen alkalmazkodjon a piaci változásokhoz és megfeleljen a célkitűzéseknek.

[pic]

ANNEX II: Achievements

Securities

Level 1 "framework" legislation

- Directive of the European Parliament and of the Council of 21 April 2004 on markets in financial instruments amending Council Directives 85/611/EEC and 93/6/EEC and Directive 2000/12/EC of the European Parliament and of the Council and repealing Council Directive 93/22/EEC (2004/39/EC)

- Directive of the European Parliament and of the Council of 28 January 2003 on insider dealing and market manipulation (market abuse) (2003/6/EC)

- Directive of the European Parliament and of the Council of 4 November 2003 on the prospectus to be published when securities are offered to the public or admitted to trading and amending Directive 2001/34/EC (2003/71/EC)

- Directive of the European Parliament and of the Council of 15 December 2004 on the harmonisation of transparency requirements in relation to information about issuers whose securities are admitted to trading on a regulated market and amending Directive 2001/34/EC (2004/109/EC)

Level 2 "implementing" legislation

- Commission Directive of 22 December 2003 implementing Directive 2003/6/EC of the European Parliament and of the Council as regards the definition and public disclosure of inside information and the definition of market manipulation (2003/124/EC)

- Commission Directive of 22 December 2003 implementing Directive 2003/6/EC of the European Parliament and of the Council as regards the fair presentation of investment recommendations and the disclosure of conflicts of interest (2003/125/EC)

- Commission Regulation of 22 December 2003 implementing Directive 2003/6/EC of the European Parliament and of the Council as regards exemptions for buy-back programmes and stabilisation of financial instruments ((EC) No 2273/2003)

- Commission Directive of 29 April 2004 implementing Directive 2003/6/EC of the European Parliament and of the Council as regards accepted market practices, the definition of inside information in relation to derivatives on commodities, the drawing up of lists of insiders, the notification of managers’ transactions and the notification of suspicious transactions (2004/72/EC)

- Commission Regulation of 29 April 2004 implementing Directive 2003/71/EC of the European Parliament and of the Council as regards information contained in prospectuses as well as the format, incorporation by reference and publication of such prospectuses and dissemination of advertisements ((EC) No 809/2004)

- Commission Directive of 8 March 2007 laying down detailed rules for the implementation of certain provisions of Directive 2004/109/EC on the harmonisation of transparency requirements in relation to information about issuers whose securities are admitted to trading on a regulated market (2007/14/EC)

- Commission Directive of 10 August 2006 implementing Directive 2004/39/EC of the European Parliament and of the Council as regards organisational requirements and operating conditions for investment firms and defined terms for the purposes of that Directive (2006/73/EC)

- Commission Regulation of 10 August 2006 implementing Directive 2004/39/EC of the European Parliament and of the Council as regards record-keeping obligations for investment firms, transaction reporting, market transparency, admission of financial instruments to trading, and defined terms for the purposes of that Directive ((EC) No 1287/2006)

Level 3 measures

- Stabilisation and Allotment – European Supervisory Approach; CESR/02-020b (9/4/2002)

- A European Regime of Investor Protection – The Harmonisation of Conduct of Business Rules; CESR/01-014d (9/4/2002)

- A European Regime of Investor Protection – The Professional and Counterparty Regimes; CESR/02-098b) (8/7/2002)

- Standards for Alternative Trading Systems; CESR/02-086b (8/7/2002)

- Standard No. 1 on Financial Information; CESR/03-073 (1/3/2003)

- Recommendation for additional guidance regarding the implementation of International Financial Reporting Standards (IFRS); CESR/03-323e (31/12/2003)

- Standard No. 2 on Financial Information - Co-ordination of enforcement activities; CESR / 03-317c (22/04/2004)

- Standards for securities clearing and settlement systems in the European Union; CESR/04-561 (4/4/2006) (22/10/2004)

- CESR’s guidelines for supervisors regarding the transitional provisions of the amending UCITS Directives (2001/107/EC and 2001/108/EC); CESR/04-434b (3/02/2005)

- CESR’s recommendations for the consistent implementation of the European Commission’s Regulation on Prospectuses nº 809/2004; CESR/05-054b (10/02/2005)

- Market Abuse Directive - Level 3 – first set of CESR guidance and information on the common operation of the Directive; CESR/04-505b (11/05/2005)

- CESR Recommendation on Alternative Performance Measures; CESR/05-178b (03/11/2005)

- CESR’s guidelines to simplify the notification procedure of UCITS; CESR/06-120b (29/06/2006)

- CESR's Level 3 Guidelines and recommendations on Publication and Consolidation of markets data; CESR/07-043 (09/02/2007)

- CESR's Level 3 Recommendations on the List of minimum records under Article 51(3) of the MiFID Implementing Directive; CESR/06-552c (09/02/2007)

- CESR's guidelines concerning eligible assets for investment by UCITS; CESR/07-044 (19/03/2007)

- Guidelines - CESR Level 3 Guidelines on MiFID Transaction reporting; CESR/07-301 (29/05/2007)

- Recommendations - Inducements under MiFID; CESR/07-228b (29/05/2007)

- Q&A on Best Execution; CESR/07-320 (29/05/2007)

- Protocol on MiFID Passport Notifications; CESR/07-317 (29/05/2007)

- Recommendations - The passport under MiFID; CESR/07-337 (29/05/2007)

- Market Abuse Directive - Level 3 – second set of CESR guidance and information on the common operation of the Directive to the market; CESR/06-562b (12/07/2007)

- Guidelines - Level 3 guidelines on the classification of hedge fund indices as financial indice; CESR/07-434 (17/07/2007)

Banking

Level 3 measures

- CEBS Guidelines on prudential filters for regulatory capital (21/12/2004)

- CEBS Guidelines on supervisory disclosure (1/11/2005)

- CEBS Guidelines on financial reporting (recast of 15/12/2006; amendments of 24 July 2007) (16/12/2005

- CEBS Guidelines on common reporting (recast of 16/10/2006) (13/1/2006)

- CEBS Guidelines on the recognition of external credit assessment institutions (20/1/2006)

- CEBS Guidelines on supervisory review process (25/1/2006)

- CEBS Guidelines on supervisory cooperation for cross-border banking and investment firm groups (25/1/2006)

- CEBS Guidelines on validation (04/04/2006)

- CEBS technical guidelines on interest rate risk in the banking book (03/10/2006)

- CEBS Guidelines on outsourcing (14/12/2006)

- CEBS Additional technical guidelines on concentration risk (14/12/2006)

- CEBS Additional Guidelines on stress testing (14/12/2006)

Insurance

Level 3 measures

- CEIOPS Guidelines for Coordination Committees in the Framework of the Insurance Groups Directive; CEIOPS-DOC-02/05 (February 2005)

- CEIOPS Recommendations regarding the Implications of the IAS/IFRS Introduction for the Prudential Supervision of Insurance Undertakings; CEIOPS-DOC-05/05 (September 2005)

- Statement on the Role of the Lead Supervisor; CEIOPS-DOC-07/06 (December 2006)

ANNEX III

MAIN ACTIONS PROPOSED IN THE COMMUNICATION

GENERAL |

Abolition of sunset clauses in financial services legislation | European Parliament, Council | End 2007 |

Publication of study on costs of compliance | Commission | 1st half 2009 |

ADOPTION OF LEGISLATION – LEVELS 1 AND 2 |

Future alignment of transposition deadlines for directives and implementing measures | Commission, European Parliament, Council | Ongoing |

Extension of impact assessment to implementing measures | Commission | Ongoing |

Impact assessments for any substantive amendments in the legislative process and the technical advice by the Level 3 Committees | Council, Level 3 Committees | Ongoing |

Limitation of any regulatory additions ("goldplating) and obligation to justify to the Commission | Member States | Ongoing |

Systematic publication of responses to consultation and summary reports of hearings organised as part of consultations on the internet | Commission, Level 3 Committees | Ongoing |

SUPERVISORY COOPERATION AND CONVERGENCE – LEVEL 3 |

Adoption of political statement indicating the main achievements expected from the Level 3 Committees | Commission, European Parliament, Council | Starting in 2008 |

Regular reporting on the achievement of these objectives | Level 3 Committees | Starting in 2008 |

Inclusion of the requirement to cooperate with other supervisors at European level in the constitutive charters of national supervisors | Member States / Commission | 1st half 2008 |

Reinforcement of the legal status of the Level 3 Committees (possible modification of Commission decisions setting up the three Level 3 Committees / changes in framework Level 1 legislation) | Commission, European Parliament , Council | 2008 |

Extension of the qualified majority voting in decision-making of the Level 3 Committees | Level 3 Committees / Commission | 1st half 2008 |

Political commitment to the full application of Level 3 common standards and guidelines | Level 3 Committees, Member States |

Cross-sectoral survey on supervisory powers and systems of sanctions and assessment of the need to reinforce the provisions on minimum supervisory powers in the framework legislation | Commission | End 2008 |

Political debate on operational independence of national supervisors | Commission / Member States | 1st half 2008 |

Introduction of explicit legal provisions in financial services directives to allow supervisors to delegate tasks to another Member State’s supervisor | European Parliament, Council, Commission | End 2008 |

Legislative proposal to strengthen the powers of the 'lead' supervisor for cross-border banking groups | Commission | October 2008 |

Development of a set for common standards for the operation of the colleges for cross border operations | Level 3 Committees | 1st half 2008 |

Report on the development of common reporting standards | Level 3 Committees | End 2007 |

Decision on possibility and modalities of contributing to the financing of Level 3 Committees | Commission | End 2008 |

[1] A CESR, a CEBS és a CEIOPS létrehozásáról szóló 2001/527/EK, 2004/5/EK és 2004/6/EK bizottsági határozat.

[2] Jelentés az Európai Unión belüli jobb szabályozás stratégiai felülvizsgálatáról (A6-0273/2007), 18. és 19. pont.

[3] HL C 255., 2006.10.21., 1. o., 3. pont

[4] Határozat a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó politikáról (2007)0338

[5] A Bizottság hasonló rendelkezést vezetett be a Szolvencia II-re vonatkozó javaslat 30. cikkében .

[6] http://ec.europa.eu/internal_market/finances/actionplan/index_en.htm#transposition

[7] http://ec.europa.eu/internal_market/securities/transposition/index_en.htm

[8] A CEIOPS feladata, hogy közvetítsen a felügyeleti hatóságok között, ha nem tudnak megállapodni egy biztosítási vállalkozás belső kockázati modelljének érvényesítése tekintetében. Hozhat kötelező érvényű határozatokat annak megállapításához, hogy mely hatóság látja el egy határokon átnyúló biztosítói csoport csoportfelügyeletének funkcióját és illetékességét.

[9] Az ágazat a CEBS által elért felügyeleti konvergenciát inkább nem kielégítőként értékelte (Online értékelés a CEBS teljesítményére vonatkozóan 2006/2007)

[10] A CRD-ben „konszolidáló felügyelő hatóság”, a pénzügyi konglomerátumokról szóló irányelvben „koordináló felügyeleti hatóság”a Szolvencia II-re vonatkozó javaslatban pedig a „csoportfelügyeleti hatóság”.