52007DC0565

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 4.10.2007

COM(2007) 565 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Nukleáris tájékoztató program

{SEC(2007) 1261} {SEC(2007) 1262}

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

2. Energiapiac a világban 3

2.1. A piac hajtóerői 3

2.2. Kilátások világszinten és a 27 tagállamot lefedő uniós piac 4

2.3. Az „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” című zöld könyv és a nukleáris energia szerepe 5

3. EU-s beruházások a nukleáris ágazatba 6

3.1. Atomerőművek világszerte és az EU-ban 6

3.2. Beruházások bejelentése 7

3.3. Fejlesztési és beruházási kilátások 7

4. A nukleáris energia hatása az ellátás biztonságára, a versenyképességre és a környezetvédelemre 10

4.1. A nukleáris energia szerepe az ellátásbiztonság szempontjából 10

4.2. Nukleáris energia és versenyképesség 12

4.3. Az atomerőművek gazdasági szempontjai 14

4.4. Nukleáris energia és éghajlatváltozás 16

5. A nukleáris energiával szembeni fogadókészség feltételei 18

5.1. Közvélemény és részvétel 18

5.2. Nukleáris biztonság 18

5.3. A radioaktív hulladékok tárolóba helyezése 20

5.4. Leszerelés 21

5.5. Sugárvédelem 21

6. EU-szintű fellépés 22

6.1. A szabályozási keret (Euratom-Szerződés) 22

6.2. A Bizottság javaslatai a nukleáris biztonságot illetően 23

6.3. Európai program a kritikus infrastruktúrák védelmére 23

6.4. Euratom és kutatás 23

6.5. Előretekintés 24

7. Következtetések 25

1. Bevezetés

Az Euratom-Szerződés második címének IV. fejezetében a 40. cikk előírja, hogy a Bizottság „rendszeres időközönként indikatív programokat tesz közzé, különösen az atomenergia-termelési célkitűzésekre és az ezek eléréséhez szükséges beruházások valamennyi típusára vonatkozóan.” 1958 óta négy ilyen tájékoztató program és egy frissített változat jelent meg[1].

Ez a tájékoztató program arról nyújt információt, hogy miként illeszkedik jelenleg az európai uniós nukleáris ágazat a tágabb értelmezésű energiastratégia kereteibe, illetve bemutatja e helyzet jövőbeli alakulásának lehetséges forgatókönyveit. Kiindulási alapként szolgál a nukleáris energiáról folytatandó eszmecseréhez az európai uniós energiapolitikáról folyó viták összefüggésében. Az európai energiapolitika alapjait az Európai Bizottság a nemrég megjelent zöld könyvben[2] és az energiapolitika stratégiai felülvizsgálatában[3] ismertette. Ezzel összefüggésben a nukleáris tájékoztató program tényszerű elemzést kíván adni arról is, hogy milyen szerepe van az atomenergiának az energiaellátás biztonsága, a CO2-kibocsátás miatti, egyre növekvő aggodalmak megválaszolásában, ugyanakkor biztosítva arról, hogy a nukleáris biztonság és védelem elsőrendű szempont a döntéshozatali folyamatban. Függetlenül attól, hogy milyen energiapolitikai döntéseket hoznak az egyes tagállamok, szükség van összeegyeztetett fellépésre a nukleáris biztonság, a leszerelés és hulladékgazdálkodás terén.

Jelenleg az Európai Unióban a villamosenergia-fogyasztás egyharmadát és az energiafogyasztás 15 %-át[4] atomerőművek biztosítják. A nukleáris energia ma az egyik legjelentősebb szén-dioxid-mentes (CO2-mentes) energiaforrás az Európai Unióban.

2. ENERGIAPIAC A VILÁGBAN

2.1. A piac hajtóerői

A világ energiaigénye 2030-ra várhatóan 60 %-kal nő. Az olajfogyasztás például az utóbbi tíz évben 24 %-kal nőtt; az előrejelzések szerint világszinten a kereslet évi 1,6 %-os növekedésére számíthatunk[5].

Az EU egyre függőbbé válik az importtól. A jelenlegi tendenciákat véve alapul, 20–30 év múlva az Európai Unió energiaigényének 65 %-át kell majd importból fedezni a mai 50 %-hoz képest, többek között olyan régiókból is, amelyek a politikai stabilitás szempontjából aggodalomra adnak okot[6]. Az alapvető energiaforrások tartalékai néhány ország területén összpontosulnak. Az EU-ban fogyasztott gáz mintegy fele Oroszországból, Norvégiából és Algériából érkezik. Ha a mostani tendencia folytatódik, a világ gázfogyasztása a következő 25 évben 92 %-kal fog növekedni4.

Az olaj- és gázárak az utóbbi két évben majdnem megduplázódtak, és ez az energia árában is érezhető. A magas árak ellenére az energiakereslet világszinten folyamatosan nő. 2004-ben a világ energiakereslete 4,3 %-kal nőtt; a keresletnövekedés főként a fejlődő országokban volt tapasztalható. A szénkereslet-növekedés 75 %-át egyetlen ország, Kína adta. Jelenleg az egy főre jutó ázsiai, afrikai és dél-amerikai energiaigény az európai uniós energiaigény töredéke csupán. A fellendülőben lévő kínai és indiai gazdaság azonban kétségkívül egyre több energiát fog igényelni és hamarosan meg fogja változtatni a fennálló helyzetet.

Bár az EU folyamatosan törekszik a hatékonyság javítására, energiaigénye mégis 0,8 %-kal nő évente. A legutóbbi becslések szerint, változatlan körülményeket feltételezve, az EU villamosenergia-szükségletében körülbelül évi 1,5 % növekedés várható. Ennek következtében, hacsak nem tesz megfelelő intézkedéseket az energiapolitika stratégiai felülvizsgálata alapján, számolnia kell azzal, hogy a kibocsátott üveghatású gázok mennyisége 2012-re további 5 %-kal növekedhet, ami ellentétben áll a kiotói célként ugyanerre az időszakra kitűzött 8 %-os csökkentéssel.

A fosszilis tüzelőanyagokra hagyatkozva az energiatermelés egyre nagyobb mennyiségű CO2 és más, környezetre káros anyag kibocsátását okozza. A globális felmelegedés folytatódik. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi panel szerint a kibocsátott üvegházhatású gázok földünket 0,6 Celsius fokkal melegebbé tették[7].

2.2. Kilátások világszinten és a 27 tagállamot lefedő uniós piac

2005-ben az EU volt a világ legjelentősebb nukleárisenergia-termelője[8] (944,2 TWh(e)). Kifejlett nukleáris iparral rendelkezik a teljes üzemanyag-ciklusra kiterjedően, saját technológiai alappal és szakértelemmel. A figyelem központjában áll a nukleáris berendezések biztonságossága és biztonsága, és a lakosság védelme. A villamosenergia-piacok nemrég történt liberalizációja lényegesen megváltoztatta a beruházások forgatókönyvét az 1970-es és 1980-as évekhez képest, amikor a nukleáris erőművek többsége épült.

A Közösség nemzetközi kapcsolatait a nukleáris anyagokkal és technológiákkal való kereskedelmet megkönnyítő megállapodásokkal erősítette meg, az ellátás diverzifikációjának és a Közösségen kívüli országokkal[9] a technológiaátadásban és üzleti tevékenységekben történő szorosabb együttműködés szolgálatában. Az EU ugyanakkor folytatta a kutatást és a fejlesztést serkentő tevékenységét a nukleáris biztonság, a radioaktív hulladék csökkentése és kezelése, illetve végső elhelyezése és az innovatív nukleáris technológiák területén. 2006 májusában az Euratom a IV. generációs atomerőművekkel foglalkozó fórum (GIF) teljes jogú tagjává vált; ez a fórum lehetséges jövőbeli reaktorterveket tanulmányoz, amelyekkel a nukleáris energiatermelés biztonságosabbá és gazdaságosabbá, a védelem hatékonyabbá tehető, amelyek csökkentik a nukleáris anyagok illegális kereskedelmének veszélyét és a hulladéktermelést.

Ázsia fejlett és fellendülőben lévő gazdaságai – úgy mint Japán, Dél-Korea, Kína és India –, valamint Oroszország és az Egyesült Államok leendő nukleáris termelőkapacitások építését tervezik, jelentős szerepet szánva a nukleáris erőműveknek az egyre növekvő energiaigényük kielégítésében. A nemzetközi helyzet a világ biztonságára, egészségére, iparára és a közvéleményre ható lehetséges geopolitikai vonzatok miatt megköveteli, hogy állandó figyelmet kapjon a világ más részein folytatott, a nukleáris fejlesztéssel kapcsolatos politika.

Az EU-ban Finnország, Franciaország és Bulgária úgy döntött, hogy új atomreaktorokat épít. Más uniós országok, így Hollandia, Lengyelország (amennyiben nem a balti államokkal várható együttműködés keretében dönt), a Cseh Köztársaság, Litvánia (Észtországgal, Lettországgal és Lengyelországgal együttműködve), Szlovákia, Szlovénia és az Egyesült Királyság, akárcsak Románia újra vitát nyitottak atomenergia-politikájukról; ennek nyomán vagy meglévő erőműveik teljesítményét növelik meg vagy élettartamát hosszabbítják meg, vagy e létesítmények cseréje vagy új létesítmények tervezése jöhet szóba. Svédországban a jelenlegi kormány hivatali ideje alatt (2006–2010) nem születik politikai döntés atomreaktorok kivonásáról vagy újak telepítéséről. Spanyolország jelenlegi politikája értelmében fokozatosan csökkenteni kívánja az atomenergia arányát energiatermelésében anélkül, hogy ezzel veszélybe sodorná az villamosáram-ellátás biztonságát. Németország és Belgium jelenleg folytatják az atomenergia-termelés leállítására irányuló politikájukat.

2.3. Az „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” című zöld könyv és a nukleáris energia szerepe

Az olcsó energia időszaka valószínűleg lejárt, főként a világ nagy energiaigénye miatt és annak következményeként, hogy az utóbbi néhány évtizedben nem történt kellő nagyságú beruházás a termelő, elosztó és átviteli kapacitásba. Ebben az összefüggésben az energiapolitika stratégiai felülvizsgálata és a biztonságos, versenyképes és fenntartható energiáról szóló 2006-os zöld könyv rámutat arra, hogy a következő húsz évben jelentős beruházásra van szükség az EU kiöregedő villamosenergia-termelő kapacitásának lecseréléséhez. E dokumentumok fenntarthatóbb, hatékonyabb és többféle energiaforrásból álló energia-összetétel kialakítására is felhívnak.

Mivel minden egyes tagállam és energiaellátási vállalkozás maga választja meg az általa használt energiaforrásokat, az atomenergiára vonatkozó egyes nemzeti döntések hatással lehetnek más államokra a villamosenergia-kereskedelmi folyamatok, az EU fosszilis import-tüzelőanyagoktól való globális függősége és a CO2-kibocsátás szempontjából, sőt a versenyképesség és a környezetvédelem tekintetében is.

A nukleáris energia európai uniós jövője elsősorban gazdasági érdemeitől függ, attól, hogy képes-e költséghatékonyan és megbízhatóan villamos energiát szolgáltatni így segédkezet nyújtva a lisszaboni célok eléréséhez, mennyiben járul hozzá a közös energiapolitika célkitűzéseihez, mennyire biztonságos, milyen környezeti hatásai vannak és milyen a társadalmi elfogadottsága. Az atomenergia-termelés szerepet kap az energiapolitika stratégiai felülvizsgálatában felvetett kérdések és a zöld könyvben meghatározott főbb prioritások[10] megválaszolásában: az ellátás biztonsága, a versenyképesség és a fenntarthatóság szempontjából. A nukleáris biztonság, az atomreaktorok működési élettartamuk végén való leszerelése, a radioaktív hulladék kezelése, szállítása és végső elhelyezése, valamint a nukleáris anyagok illegális forgalmának megakadályozása ugyanakkor fontos kérdések, amelyek megválaszolására folyamatosan és aktívan törekedni kell.

3. EU-s beruházások a nukleáris ágazatba

3.1. Atomerőművek világszerte és az EU-ban

Jelenleg 443[11] kereskedelmi célú atomreaktor működik világszerte 31 országban, több mint 368 Gwe összkapacitással. Ezek szolgáltatják a világ villamos energiájának 15 %-át. 56 ország továbbá tudományos célokra kutatóreaktort is működtet, összesen 284-et. További 220 atomreaktor katonai vízi járműveket lát el energiával. Világszinten 28 atomerőmű van épülőfélben, további 35 pedig a tervezés végső szakaszában van; ezek a meglévő kapacitás 6 %-át, illetve 10 %-át teszik ki[12].

Kevés atomerőmű épült az 1980-as évek után, de a működésben lévők a teljesítményfokozás és a nagyobb rendelkezésre állási tényezőknek (azaz kevesebb ideig tartó leállás üzemanyag-átrakás miatt és kevesebb üzemzavar) köszönhetően mintegy 20 %-kal több villamos energiát termelnek. 1990 és 2004 között a kapacitás világszinten 39 GWe-vel nőtt (12 %-kal, az új erőműveknek és néhány meglévő berendezés teljesítményét fokozó műveleteknek köszönhetően), míg a villamosenergia-termelés 718 milliárd kWh-val (38 %-kal). A kiöregedő erőműveket a tervek szerint 10–20 éven belül leállítják, ami csökkenteni fogja a nukleáris energia részét a teljes villamosenergia-termelésben[13]. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség World Energy Outlook című 2006. évi jelentésében szereplő referencia-forgatókönyv, azaz a jelenlegi politika változatlanságát feltételező forgatókönyv azt mutatja, hogy a nukleáris energia részesedése 2030-ra a jelenlegi 15 %-ról 8 % alá esik.

A meglévő reaktorok negyedének a kihasználási tényezője[14] nagyobb, mint 90 %, és majdnem kétharmadának 75 % feletti. Ezek az adatok a maximálishoz közeli kihasználást sugallnak, tudván azt, hogy a reaktorok többségét 18–24 havonta le kell állítani üzemanyag-átrakás miatt.

A 27 tagú EU[15] 15 tagállamában összesen 152 atomreaktor működik. Az atomerőművek átlagos kora majdnem 25 év[16]. Franciaországban, a legtöbb (59) atomreaktorral rendelkező tagállamban, ahol a villamosenergia-termelés közel 80 %-át nukleáris energia adja, és Litvániában, ahol egyetlen atomerőmű van, ám ez a villamosenergia-termelés 70 %-át teszi ki, az erőművek átlagos kora 20 év körüli. Az Egyesült Királyság 23 atomerőművének átlagos kora 30 évhez közelít, míg Németországban a 17 működő atomerőmű átlagos kora 25 év.

Mivel a nukleáris energia szolgáltatja Európa villamos energiájának egyharmadát, és az atomerőművek kezdeti tervezési élettartama általában 40 év, dönteni kell egyes erőművek élettartamának meghosszabbításáról – ahol biztonságosan megvalósítható – vagy új beruházásokról a várható kereslet kielégítésére és a kiöregedő infrastruktúrának a következő húsz évben történő lecserélésére. A jelenlegi uniós energiaforrás-összetételt figyelembe véve, ha egyes tagállamoknak az atomenergia-termelés leállítására irányuló politikája a tervezett ütemben folytatódik az erőművek élettartamának meghosszabbítása és/vagy új erőművek építése nélkül, a nukleáris energia része a villamosenergia-termelésben jelentősen csökkeni fog. Tekintettel arra, hogy egy új atomerőmű építése általában tíz évig tart[17], ha az a szándékunk, hogy a jelenlegi atomerőműveket újakkal helyettesítsük, döntésre van szükség, még akkor is, ha a nukleáris energia jelenlegi termelésbeli részarányának a fenntartása csupán a cél.

3.2. Beruházások bejelentése

Az Euratom-Szerződés 41. cikke értelmében a nukleáris üzemanyagciklushoz kapcsolódó EU-s beruházási projektekről tájékoztatni kell a Bizottságot a szállítóval történő szerződés megkötése előtt, vagy ha egy vállalkozás saját forrásból kivitelezi a munkát, három hónappal a munkálatok megkezdése előtt.

1997 óta összesen 19 projektről érkezett bejelentés a Bizottsághoz. Tíz bejelentés Franciaországból érkezett, ebből hét atomerőművek gőzgenerátorának cseréjére vonatkozott, egy a radioaktív hulladék kezelésére és tárolására szolgáló létesítmény (CEDRA) építésére, egy a tricastini – centrifugás technológiát használó – új urándúsító üzem (Georges Besse II) építésére és végül egy a Flamanville-be telepítendő új atomerőmű építésére.

2004-ben Finnország arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy új atomerőművet tervez Olkiluotoba; több mint tíz év óta ez az első új erőmű, amit ez EU-ban építeni kívánnak. A sort három, egy német, egy holland és egy egyesült királyságbeli urándúsító üzem (Urenco) korszerűsítése és kapacitásnövelése, egy, a nagy aktivitású radioaktív hulladékok üvegbe ágyazását végző létesítmény Karlsruheban (Németország) történő építése és a tihange-i (Belgium) atomerőmű gőzgenerátorainak cseréje egészíti ki.

3.3. Fejlesztési és beruházási kilátások

Ebben a szakaszban összefoglaljuk azoknak a tagállamoknak a helyzetét, amelyek jelenleg használnak nukleáris energiát. További részletek a II. mellékletben találhatók.

Belgium 2004 közepén bejelentette, hogy új országos energiapolitikai vizsgálatba kezd, melynek célja a nukleáris energiatermelés 2030-ig történő leállításáról szóló tervek tanulmányozása; az első atomerőmű-bezárást 2015 körülre tervezik. A hatályos jogszabályok értelmében az atomerőműveket 40 évi kereskedelmi működés után be kell zárni, de az ellátásbiztonság érdekében ettől kivételes esetben el lehet térni. A szövetségi kormány 2006 júniusában úgy döntött, hogy Desselt jelöli ki egy felszíni tároló létesítmény helyszínéül kis és közepes aktivitású, rövid felezési idejű hulladékok számára, mely létesítmény 2015 és 2020 között lépne működésbe.

Bulgáriában a Kozloduy NPP Plc hat atomreaktora közül négyet működtetett 2006 végéig. A csatlakozási tárgyalások során tett kötelezettségvállalásokhoz híven ebből két egységet (Kozloduy 1 és 2) 2002-ben lezártak, majd 2006 végén a Kozloduy 3 és 4 egységeket is. Ezeknek az egységeknek a leszerelését uniós alapok finanszírozzák. Az egységek bezárásának ellensúlyozására és a térség növekvő villamosenergia-igényének teljesítésére két új egységet terveznek Belene-ben, e tervek már előrehaladott tervezési szakaszban vannak.

A Cseh Köztársaság két atomerőművét (Dukovanyban és Temelinben) üzemeltető Ceske Energeticke Zavody (CEZ) 2003-ban nagyra törő korszerűsítési munkálatokba kezdett. A korszerűsítés célja a versenyképesség és biztonság javítása mellett az, hogy az erőmű működési engedélyét 30 évről 40-re hosszabbítsák. Bár 2005-ben azt tervezték, hogy bezárják a Cseh Köztársaság utolsó (Dolni Rozinka-i) uránbányáját, amely korábban jelentős uránkitermelő hely volt, az emelkedő uránárak arra indítják a hatóságokat, hogy vegyék fontolóra a működés meghosszabbításának lehetőségét.

Finnország ötödik atomerőművének, az olkiluotoi telephelyű, 1600 Mwe teljesítményű európai nyomottvizes reaktornak az építéséhez az építési engedélyt a Teollisuuden Voima Oy (TVO) kapta meg 2005 februárjában. Az építési munkálatok már megkezdődtek, az erőmű az eredeti tervek szerint 2009–10-től működne. A TVO szerint az építésbeli késések miatt a működés megkezdésére 2010–11-re fog sor kerülni. A Olkiluoto 1. és Olkiluoto 2. működő egységek teljesítményét 860 MW-ra növelték, ezek élettartama 60 év.

A Posiva Oy (Onkalo) földalatti kísérleti létesítményt épít Olkiluoto fekükőzetében, hogy megszerezze a mélységi tároló építési engedélye iránti kérelemhez szükséges adatokat, amelyet 2012-ben terjesztenek a finn kormány elé. A tároló lezárása után nem lenne szükség semmilyen felügyeletre. A kormány azonban úgy határozott, hogy a hulladéknak feltétlenül visszaszerezhetőnek kell lennie. A kis és közepes aktivitású hulladékok olkiluotoi és loviisai tárolóinak kiterjesztését is tervezik, hogy be tudják fogadni a leszerelési hulladékot; ezekben a tárolókban a radioaktív hulladék az erőművek melletti felszínalatti sziklákba vájt üregekbe és silókba kerül. A tároló és más hulladékkezelő tevékenység becsült költségét beleszámítják a nukleáris úton termelt villamos energia árába, majd az áramtermelőktől összegyűjtött összeg az állami nukleárishulladék-kezelési alapba kerül letétbe.

Franciaországban 2003-ban országos vitát indítottak az energiáról, mielőtt a kormány összeállította energiatörvényét. A vita konklúziója szerint a nukleáris energiának továbbra is kulcsszerepet kell játszania a francia energiahordozó-összetételben. A vita két kérdése a jelenlegi atomerőművek körülbelül 2020-tól kezdődő lecserélésének szükségessége és a globális felmelegedés volt. 2005. július 13-án kerettörvényt vezettek be, amely energiapolitikai irányvonalakat állapított meg; ezt a kerettörvényt egészíti ki a 2006. július 13-i, az atomenergiával kapcsolatos ügyek átláthatóságáról és a nukleáris biztonságáról szóló törvény. 2006. június 28-án egy a radioaktív hulladékok fenntartható kezeléséről szóló törvényt is bevezettek, amely lefektette a hosszú távú költségek finanszírozására és a finanszírozás ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. Az új jogszabály amellett, hogy fenntartja a nukleáris energia használatának lehetőségét, kötelezettségvállalást is tartalmaz a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségének csökkentésére. A jogszabály elfogadása után a kormány megegyezett abban, hogy felkérik az Electricité de France-ot (EdF-et) egy európai nyomottvizes reaktor megépítésére, amely 2012 után fog működésbe lépni, az EU-ban másodikként.

Németország hozott egy „atomleállítási” törvényt („Atomausstiegsgesetz”), amely megfelel a szövetségi kormány és a nukleárisenergia-termelők közti, az összes termelendő atomenergiára vonatkozó megállapodásnak. A piaci szereplők beleegyeztek abba is, hogy 2005-től leállítják a kiégett fűtőanyag újrafeldolgozás céljából történő szállítását. Több erőművet kértek fel arra, hogy telephelyükön építsenek tárolót a gorlebeni átmeneti tárolóhoz való szállítás elkerüléséért. Két atomerőművet bezártak – a stadeit 2003-ban és az obrigheimit 2005-ben –, így 17 egység maradt működésben. A Mülheim-Kärlich-i erőmű leszerelésének megkezdéséhez az engedélyt 2004 júliusában bocsátották ki. A gronaui Urenco dúsító üzem kiterjesztésének utolsó szakaszát jóváhagyták, és engedélyt kapott kapacitásnövelésre a lingeni Advanced Nuclear Fuels üzemanyaggyártó üzem.

Magyarország négy paksi egységét – valamennyi második generációs VVER-440/213 reaktor – az oroszországi Atomenergoexport szállította. A későbbi korszerűsítő program megnövelte ezek névleges teljesítményét. Az utóbbi öt évben jelentős munkálatok folytak, előkészítve a reaktorokat működési engedélyük további húsz évvel való esetleges meghosszabbítására. Pakson ugyanakkor az egyes egységek villamosenergia-teljesítményének 8 %-os növelését is tervezik. Létrehoztak egy Központi Nukleáris Pénzügyi Alapot a hulladékkezelés és a paksi telephely leszerelésének finanszírozására. A kis és közepes aktivitású hulladékok elhelyezése érdekében folyó kutatások Bátaapáti mellett találtak egy új tárolóhoz megfelelő helyszínt. A 2005-ben tartott helyi népszavazás során a lakosság a projekt mellett döntött.

Litvánia beleegyezett az ignalinai két orosz tervezésű atomreaktorának az EU által csatlakozási feltételként szabott leállításába, mivel a megítélések szerint gazdasági szempontból nem érte meg felújítani őket, ám úgy döntött, hogy nukleáris energiát hasznosító ország marad. 2006 márciusában egyetértési megállapodást írt alá Észtországgal és Lettországgal egy új atomreaktor építésének előkészítéséről. A Balti-régió energiabiztonságát támogató tevékenységek elősegítését célzó megvalósíthatósági tanulmány eredményeként a három Balti-ország elvben megállapodott egy új atomerőmű Litvániában történő építéséről. A litván kormány várhatóan 2007-ben fogadja el a döntést megerősítő jogszabályt.

Hollandia kormánya és a Borssele erőmű tulajdonosa, az Elektriciteits Produktiemaatschappij Zuid (EPZ) az erőmű élettartamának újabb meghosszabbításában állapodott meg. Így a termelés 2033-ig folytatódik, feltéve, hogy az erőmű biztonságos és gazdaságilag életképes marad. A kormány felül kívánja vizsgálni a nemzeti törvényeket és rendelkezéseket azért, hogy tisztázza azokat a feltételeket, amelyeket a jövőben új nukleáris létesítmények építésekor teljesíteni kell, külön figyelmet szentelve a radioaktív hulladékok kérdésének és a terrorcselekményeket megelőző intézkedéseknek.

Románia egy atomerőművet működtet (Cernavoda 1). Építenek azonban egy második egységet, amelyik 2007-ben kezdene működni. 2007-ben két további egység előkészítő munkálatai fognak megkezdődni. A tervek szerint a villamosenergia-termelés 2008-ra megkétszereződik, 2015-re pedig újabb két egység létesül majd.

Szlovákia gazdasági minisztere 2005 februárjában jóváhagyta az ország nukleárisenergia-üzemeltetője, a Slovenské Elektrárne 66 %-ának az eladását az olasz Enel S.p.A.-nak. Az európai uniós csatlakozás feltételeként Szlovákia elfogadta hat orosz tervezésű reaktora közül kettőnek (Bohunice 1. és 2.) a leállítását, amelyeknek felújítását gazdasági szempontból nem tekintették kifizetődőnek.

Szlovénia Horvátországgal együtt a Krsko atomerőmű tulajdonosa. A Zirovski VRH uránbánya bányászati tevékenységét 1990-ben leállították, és most folyamatban van a leszerelése.

Spanyolország kormánya jelenleg fokozatosan csökkenteni kívánja a nukleáris energiának a villamosenergia-termelésben való részarányát úgy, hogy eközben semmiképp se veszélyeztesse az villamosenergia-ellátás biztonságát. 2006 áprilisában a Jose Cabrera (Zorita) erőművet véglegesen leállították 38 évi működés után. Ez volt Spanyolország legkisebb és legrégibb erőműve. Az erőmű bontása 2009-ben kezdődik. A kormány által 2006. június 23-án jóváhagyott, a radioaktív hulladékokra vonatkozó VI. általános tervben meghatározott fő stratégia azon alapszik, hogy 2010-re rendelkezésre fog állni egy központosított átmeneti tároló létesítmény.

Svédország 10 atomerőművének üzemeltetői mind jelezték, hogy korszerűsítési programokat terveznek, amelyek egyes esetekben teljesítményfokozást is takarnak. E tervekre a biztonsági hatóság új rendelkezéseket hozott, az öregedő reaktoroknak a korszerű biztonsági normáknak való megfelelés érdekében történő feljavításáról. Az erőmű-üzemeltetők által létrehozott svéd nukleárisüzemanyag- és hulladékkezelő társaság (SKB) 2006-ban engedélykérelmet kíván benyújtani egy hulladéktokozó üzemre, amely a meglévő oskarshamni átmeneti tároló létesítmény mellett kapna helyet. A hulladéktokozó létesítményre vonatkozó előzetes engedélykérelmet 2006 végén nyújtották be, és az egész mélytároló létesítményre vonatkozó végleges engedélykérelmet a tervek szerint 2009-ben nyújtják be.

Az Egyesült Királyság nukleáris leszerelési hatósága (NDA) 2006. április 1-jén átvette a legtöbb civil nukleáris létesítmény tulajdonjogát és a felelősséget, amelyet az ország hulladékörökségének kezelése jelent. Ez magában foglalja az EK atomenergia-hatóságának (UK Atomic Energy Authority – UKAEA) birtokában lévő közszférabeli civil nukleáris passzívákat és a British Nuclear Fuels plc (BNLF) által birtokoltak többségét, a BNFL vonatkozó aktíváival együtt. Az Egyesült Királyság összesen 39 reaktort és 5 üzemanyag-újrafeldolgozó üzemet működtet, továbbá 20 helyszínen más, az üzemanyagciklushoz kapcsolódó és kutató létesítményt, többek között a régi Magnox reaktorokat, amelyek bezárásának 2010-ig meg kellene történnie.

Amikor az NDA létrejött, a BNLF és az UKAEA az NDA-val kötött szerződéssel folytatták korábbi létesítményeik többségének működtetését. A tervek szerint azonban ez a megoldás átmeneti jellegű. 2008-tól az NDA telephely-kezelési ajánlattételi felhívást ír ki, amelyben a BNLF-nek és az UKAEA-nak más társaságokkal – amerikai vállalkozásokat is beleértve – kell felvennie a versenyt a munkáért. Az Egyesült Királyság 2006. júliusi energiapolitikai felülvizsgálata kiemelte, hogy a nukleáris energia szerepelni fog a jövőben az Egyesült Királyság villamosenergia-termelését adó energia-összetételben, más kevés széntartalmú energiaforrások mellett.

4. A nukleáris energia hatása az ellátás biztonságára, a versenyképességre és a környezetvédelemre

Ez a szakasz a 2006-os zöld könyv három fő prioritásával, nevezetesen az energiaellátás biztonságával, a más energiatermelési formákhoz képest mutatott versenyképességgel és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez való hozzájárulással összefüggésben elemzi a nukleáris energia szerepét.

4.1. A nukleáris energia szerepe az ellátásbiztonság szempontjából

Az energiaágazat liberalizációja előtt a kormányok feladata volt az energiaellátás biztonságát figyelembe venni energiarendszerük tervezésekor, az ellátás minél többoldalú és biztosabb forrás-választékát állítva össze. Amióta megkezdődött a liberalizáció, változott a kormányok szerepe, feladatuk az lett, hogy megfelelő versenykörnyezetet teremtsenek. A liberalizált piacon a beruházási döntéseket a beruházók hozzák, nem a kormány.

A nukleáris energia a következő okoknak köszönhetően hozzá tud járulni az energiaellátás többoldalúvá tételéhez és hosszú távú biztonságához:

- A nyersanyag – a természetes urán – korlátozott hatása és rendelkezésre állása

Az atomerőművek sokkal kevésbé érzékenyek az üzemanyagárak változásaira, mint más energiatermelő létesítmények. A nukleáris fűtőanyag költsége – beleértve az uránkitermelést, a dúsítást és a fűtőanyaggyártást – a villamosenergia-termelés teljes költségének mintegy 10-15 %-át teszi ki. Ráadásul több évi fogyasztást fedező stratégiai készletek fenntartásával ez a kérdés könnyen kezelhető anélkül, hogy jelentős pénzügyi terhet jelentene a felhasználóknak.

A közeljövőben előreláthatóan nem kell uránhiánnyal számolni. Az emelkedő uránár fokozta a lelőhelykutatást és a kitermelést, de nem sok hatása volt a nukleárisan termelt villamos energia árára[18]. A következő tíz évben ez a piac várhatóan enyhén növekedni fog, anélkül, hogy jelentős hatása lenne a termelési költségekre[19]. Az ésszerűen biztosított és versenyképes áron kitermelhető ismert uránforrások a nukleáris ipar szükségleteit a jelenlegi fogyasztási szint mellett legalább 85 évig[20] biztosítani tudják.

Az elsődleges urántermelés (új kitermelés) 1985 óta nem elégíti ki a reaktorszükségleteket. A különbséget másodlagos források (készletek, újrafeldolgozott üzemanyag és a katonai készletekből származó nagy dúsítású urán átalakításával kapott üzemanyag) pótolták. 2020-r a másodlagos források várhatóan kimerülnek. Következésképpen több urán kitermelésére lesz szükség. Európai társaságok, például az Areva, részesedéssel rendelkeznek kanadai és nigériai bányalétesítményekben, Finnország, Szlovákia és Románia uránbányászati lehetőségeket keresnek.

Az Euratom-Szerződés előírja, hogy gondoskodni kell az összes közösségi felhasználó megfelelő érccel és hasadóanyaggal való rendszeres és méltányos ellátásáról . Közös ellátási politikát hoz létre, amely a beszerzési forrásokhoz való egyenlő hozzáférés elvén alapul, megtiltva minden arra irányuló gyakorlatot, hogy bizonyos felhasználóknak kiváltságos helyzetet biztosítson. Ezen rendelkezések végrehajtásáért az Euratom Ellátási Ügynöksége[21] felel. Az Ellátási Ügynökség feladatkörébe tartozik biztosítani, hogy a közösségi import és export az EU ellátás-biztonsági politikájával összhangban legyen, valamint védeni a felhasználók érdekeit.

- Az uránforrások, -termelők és -szállítók geopolitikai eloszlása

Az uránlelőhelyek geopolitikailag szétszórtan[22] találhatóak, legtöbbjük a világ politikailag stabil régióiban van. Ausztrália és Kanada szállítja jelenleg az EU uránszükségletének 45 %-át.

- Termelési képességek [23]

A nukleáris üzemanyagciklus különböző szakaszaiban különböző az ellátásbiztonság foka. Egyes szolgáltatásokat, mint például a fuvarozást, az ellátók széle köre nyújt, ami biztonságot és versenyképes árakat eredményez. Más szolgáltatásoknál, például a dúsításban, a szolgáltatók száma korlátozott, ám még így is európai uniós szállítók teljesítik a 25 tagú EU szükségleteinek több mint 70 %-át.

A nukleáris fegyverek elterjedését megelőzni hivatott nemzetközi biztosítékok külön megszorítások hatálya alá helyezik a nukleárisüzemanyag-piacot, a nukleáris anyagok békés célú használatának bejelentése, ellenőrzése és felülvizsgálata formájában. Az Euratom-Szerződés és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által létrehozott keret jól meghatározott szabályegyüttest képez. Ennek keretében az országok és a piaci szereplők szabadon kereskedhetnek a békés célra szánt nukleáris anyagokkal.

4.2. Nukleáris energia és versenyképesség

Az atomreaktorok építésének megfontolásakor fontos kérdés a költség- és beruházási kockázat. Manapság egy új atomerőmű 2–3,5 milliárd eurós nagyságrendű beruházást jelent (1000 MWe illetve 1600 MWe teljesítményre) A kiotói célokat szem előtt tartva a közpolitikának komoly és sürgető oka van arra, hogy jelentős mértékben támogassa a tiszta technológiákat. Az egyik kulcskérdés az, hogy kell-e a nukleáris energiának ilyen politikai támogatást adni ahhoz, hogy gazdaságilag versenyképes legyen. Az új nukleáris létesítményekbe való beruházáshoz stabil jogszabályi és politikai keretre van legalább szükség a kezdeti beruházás és a számításba vehető első bevétel között eltelő hosszú idő miatt. Mivel a liberalizált piacok hosszú távon nem biztosítanak árstabilitást, a Nemzetközi Energiaügynökség szerint a kormányoknak valószínűleg intézkedéseket kell hozniuk a beruházási kockázat csökkentésére ahhoz, hogy a magánszektor új nukleáris projektekbe beruházzon.

- A nukleáris villamos energia versenyképessége a jelenlegi energiapiacon

Össze kell hasonlítani egy atomerőmű élettartama alatti összbevételeket és összköltségeket alternatív források által ugyanazon időszakban termelt hozammal. Az ezen időszak alatti bevételek és költségek előrejelzése azonban nagyon nehézkes az olaj-és a gázköltségek és a villamosenergia-árak változékonysága miatt. Mivel sem az EU-ban, sem az Egyesült Államokban nem épült új erőmű több mint tíz éve, nincsenek bizonyított adatok az újgenerációs atomerőművek költségeiről.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA)[24] és a Nukleárisenergia-ügynökség (NEA)[25] több mint 130 különböző típusú – többek között szenet, gázt, atom-, szél-, napenergiát és biomasszát felhasználó – villamosenergia-termelő létesítményből, 19 OECD-ország és 3 OECD-n kívüli ország szakértőitől származó adatokon alapuló elemzése azt mutatja, hogy a legtöbb iparosodott országban bizonyos mértékű gáz- és szénárak mellett az új atomerőművek gazdaságos villamosenergia-termelési lehetőséget kínálnak az alapterhelés biztosítására. Az ipar megerősíti ezt a meglátást[26]. A Nemzetközi Energiaügynökség és a Nukleárisenergia-ügynökség szerint a nukleáris villamosenergia-termelés versenyképes alternatíva, amelynél a költségek és a versenyképesség a projekttől függ[27]. A Nukleáris Világszövetség jelentése megerősíti ezeket a megállapításokat, és jelzi, hogy az adatokat a fosszilis tüzelőanyagok árának megemelkedése előtt gyűjtötték, ami még jobban alátámasztja ezt ez elemzést.

A nukleáris energia hagyományosan nagyobb építési költségeket és alacsonyabb működtetési költségeket jelent, mint a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energiatermelés, amely alacsonyabb tőkeköltségekkel, de a magas és változékony üzemanyagáraktól függő működtetési költséggel jár.

- A nukleáris energia gazdasági versenyképessége több tényezőtől függ, ezek között fontos szerepe van az építési időnek, a tőkeköltségeknek, a hulladék-elhelyezésnek, a leszerelésnek és az üzemképességi tényezőnek.

- Az engedélyezési eljárások egyszerűsödtek. Bár szigorú biztonsági és minőségi normákat kell betartani és fenntartani, a műszaki paraméterek és időtartamok előreláthatósága minden szakaszban a tervezéstől kezdve az engedélyezésig, az építésen keresztül a működésig, valamint az alacsonyabb szabályozási költségek csökkentik a finanszírozás összköltségét.

- A működtetési költségek rohamosan csökkentek az utóbbi 20 évben a kapacitási tényezők növekedésével. A nukleáris energia alacsony határköltségei27 arra ösztönzi az atomerőművek tulajdonosait, hogy a működési idő meghosszabbítását kérvényezzék. Bár az uránárak 2004 óta lényegesen megnövekedtek, ez a villamos energia költségére alig volt hatással, mivel az urán költsége csak egy kis része (mintegy 5 %-a) a teljes kWh-költségnek.

- Több EU-s országban a nukleáris ipar ártöbbletet alkalmaz a villamos energiára a termelt hulladék kezelésére és ártalmatlanítására és a leszerelés finanszírozására. A pénzgazdálkodás módszere és a pénzalapok rendelkezésre állása tagállamonként különbözik[28].

- A termelő létesítmények világszerte tervezik reaktoraik működési idejének meghosszabbítását[29]. Svédország10 éves élettartam-hosszabbításokat hagyott jóvá, 20 éves lehetséges növeléssel, amennyiben a nukleáris biztonság szabályai teljesülnek.

- A más üzemanyagok látványos áremelkedése a nukleáris energiát gazdasági szempontból még versenyképesebbé tette.

A Nemzetközi Energiaügynökség 2006-os elemzését[30] a következő következtetéssel zárta: „az új atomerőművek kevesebb mint 5 USA-cent/kWh költséggel állíthatnának elő villamos energiát ha az erőműveket eladó és a villamosenergia-termelő vállalkozások megfelelően kezelik az építési és működési kockázatokat. Ezzel a költséggel a nukleáris energia olcsóbb lenne a gázalapú villamosenergia-termelésnél, ha a gáz ára több mint 4,70 USA-dollár/Mbtu. A nukleáris energia azonban még így is drágább, mint a hagyományos széntüzelésű erőművekben előállított energia, ha a szén tonnánkénti ára kevesebb, mint 70 USA-dollár. A nukleáris energia nyereségi küszöbe alacsonyabb lenne, ha a CO2-árakat is figyelembe vennénk.”

- Az állami támogatások szerepe

Az új atomerőművek általában támogatás nélkül épülnek, ami azt mutatja, hogy a nukleáris energiát egyre inkább versenyképes termelési formának tekintik. Ez a szemlélet változást jelent több EU-s ország múltbeli gyakorlatához képest. Finnországban például az új atomerőművet magánforrásokból finanszírozzák[31]. Hasonlóképpen az Egyesült Királyság kormánya bejelentette, hogy új atomerőművek kezdeményezését, finanszírozását, építését és működtetését a magánszektornak kell vállalnia.

4.3. Az atomerőművek gazdasági szempontjai

A villamos energia árainak, piaca szerkezetének és feltételeinek jövőbeli alakulása és a leendő energia- és éghajlat-változási politika olyan bizonytalansági tényezők, amelyek nagy kockázatot jelentenek az energiaágazatba való hosszú távú beruházásban. Ez különösen fontos a nukleáris energia szempontjából, tekintettel az új atomerőművek építéséhez szükséges nagy tőkebefektetésre és a viszonylag hosszú időre, amelynek el kell telnie ahhoz, hogy a beruházások hasznot kezdjenek hozni. Ezért fontos tehát szilárd politikai keret kialakítására törekedni, hogy a feltételek világosak és előreláthatóak legyenek az új beruházásokhoz.

A finnországi új atomerőmű építése, bár nem igényel kormány általi támogatást, a hosszú távú beruházás biztonságától függ, amelyet a részvényesek közötti megállapodással érnek el, rögzített energiaárakat biztosítva a tulajdonosoknak/befektetőknek, akik/amelyek nagyrészt papíripari részvényesek.

A nukleáris energia gazdasági jövője szempontjából ugyancsak kulcsfontosságú megérteni a kereskedelmi hozam és a villamosenergia-piac struktúrái közötti kapcsolatot[32]. A befektetők a rövid megtérülési időt kedvelik, tehát az alacsonyabb építési költségű, rövid beindulási idejű befektetések vonzóbbak számukra. A nukleáris energia esetében a beindulási idő (a legderűlátóbb forgatókönyv szerint öt év) technikai és engedélyezési okok miatt sokkal hosszabb, mint a kombinált ciklusú gázturbinák vagy megújuló energiaforrások esetében; ez utóbbiaknál két éves vagy annál is kevesebb beindulási idővel kell számolni.

Az atomerőművek építési költségei több mint kétszer, akár négyszer akkorák is lehetnek, mint a kombinált ciklusú gázturbináké. A nukleáris termelési költségek három fő összetevője – a tőke, az üzemanyag és a működési és karbantartási költségek – közül a tőkeköltség a összköltség 60 %-át teszi ki, míg a kombinált ciklusú gázturbináknál az összköltség 20 %-át.

Az atomerőművek gazdasági kockázatai a kezdeti nagy tőkebefektetéshez kapcsolódnak, és az erőműveknek 40–60 éves élettartamukból az első 15–20 évben szinte hibátlanul kell működniük ahhoz, hogy a kezdeti befektetés megtérüljön. Ráadásul a reaktor leállításától számítva 50–100 évig pénzeszközöknek kell rendelkezésre állniuk a leszerelésre és a hulladékkezelésre.

Mivel nincs új építési tapasztalat, nehéz pontosan felbecsülni a legújabb reaktorgeneráció pontos költségeit. A múltban mind az Egyesült Államokban, mind Európában az engedélyezésekkel, a helyi lakosság ellenkezésével és a hűtővíz-források kapcsolatos viták késleltették az atomerőművek építését és befejezését[33]. Ugyanezek a tényezők az energiarendszerbe való újabb beruházásoknál, például a rendszerösszekötők esetében is okoztak késedelmet, tehát hasonló késésekre lehet számítani az új atomerőművek építésénél is.

Az atomerőművek nagy mérete – mivel a következő évtizedben csak nagyméretű, 500 MW-nál nagyobb teljesítményű erőművekre van szükség – a befektetőket még nagyobb kockázatoknak teszi ki a későbbiekben. A liberalizált villamosenergia-piacokon a villamos áram árának kiszámíthatatlansága a kisméretű blokkok építésére ösztönöz, mivel a működés megkezdésének időzítése lényegbevágó a befektetés által hozott haszon szempontjából. Műszaki okok miatt az atomerőműveknél a méretgazdaságosság döntő tényező, és az egységméret csökkentése nem tűnik gazdaságosnak a jelenlegi technológiákkal[34].

Egyes tagállamokban bizonyos pénzügyi és környezeti kockázatok – mint például a hosszú távú hulladéktárolás és -kezelés felelőssége – továbbra is a kormányok hatáskörében maradnak. Az erőművek élettartama alatt az üzemeltetők különíthetnek el ugyan pénzalapokat erre a célra, így a magánszektor és a fogyasztók fizetnek, ám előfordulhatnak különbségek a rendelkezésre álló pénzösszegek és a ténylegesen szükséges összegek között. A kormányoknak és a termelő társaságoknak együtt kell kidolgozniuk olyan innovatív mechanizmusokat, amelyekkel megválaszolhatóak a jelentős kérdések és a jövőbeli kihívások. Lényegbevágó a továbbiakban is pénzösszegeket félretenni a leszerelés és a hulladékkezelés finanszírozására.

Sok hasonló tervezésű reaktor építése (erőmű-sorozatos közelítésmód) több előnnyel is kecsegtet. Vonzó lehet a magánbefektetők számára is így, hogy együttműködjenek a méretgazdaságosság kihasználásáért. A nukleáris létesítmények gyártói jelezték hogy az erőművek sorozatgyártása az első erőműnél 10–40 %-os megtakarítást eredményezhet, ami jelentős ösztönző az erőmű-sorozatos közelítésmódra. A várható megtakarítások többek között a következő tényezőknek tudhatók be:

- Egy új tervhez kapcsolódó prototípuskészítési költségek.

- Az ugyanazon terven alapuló erőművek sorozatával az engedélyeztetési költségek megoszlanak.

- A sorozatos közelítésmóddal több erőműhöz csak egyetlen leszerelési megoldás kidolgozására lenne szükség.

- A korlátozott számú szakembergárdát hatékonyabban lehetne alkalmazni, elkerülve az esetleges szakértelemhiányt.

- Ha több reaktor megvásárlására lenne kötelezettségvállalás, a kulcsrakész állapotra vonatkozó szerződéseket jutányosabban ajánlhatnák[35].

A sorozatgyártásnak azonban vannak kereskedelmi kockázatai is, például ha egy baleset vagy más tervezési hiba okozta üzemzavar miatt újra kellene tervezni az erőművet.

4.4. Nukleáris energia és éghajlatváltozás

Az éghajlatváltozással kapcsolatos politika első lépései között kell szerepelnie a kiotói jegyzőkönyv[36] által kitűzött célok eléréséhez rövid távon megvalósítandó kibocsátás-csökkentésnek. A nukleárisan termelt villamos energia kismértékű kibocsátás mellett nagyléptékű, alapterhelési ellátást biztosít a nagy energiafogyasztók és a háztartások napi energiaigényének kielégítésére. A nukleáris erőművek a világ megnövekedett villamosenergia-szükségletének 38 %-át adták 1973 óta. A nukleáris termelés nélkül ezt az energiát fosszilis tüzelőanyagok égetésével állították volna elő, ami azt jelenti, hogy a nukleáris energia jelentősen hozzájárult az üvegházhatású gázok között első helyen álló CO2 kibocsátásának mérsékléséhez[37]. Egymillió kilowattóra villamos energia szénből történő termelésével 230 metrikus tonna szén kerül a légkörbe, olaj használatával 190 metrikus tonna, természetes gáz használatával pedig 150 metrikus tonna. Rendes működési körülmények között egy atomerőmű ugyanennyi villamos energiát lényegében szénkibocsátás-mentesen termel. Ebben az összehasonlításban a különböző típusú üzemanyagok kitermelési és előállítási tevékenységei során okozott kibocsátásokat nem vettük figyelembe.

A Nukleárisenergia-ügynökség[38] 2000-ben vizsgálatot folytatott arról, hogy milyen szerepet tölthet be a nukleáris energia a globális éghajlatváltozás kockázatának enyhítésében, és kvantitatív alapot adott a üvegházhatású gázok kibocsátása csökkenésének felbecsülésére alternatív nukleáris fejlesztési forgatókönyvek szerint. Az elemzés három alternatív nukleáris fejlesztési forgatókönyv (nukleáris választási lehetőségek) gazdasági, pénzügy, ipari és lehetséges környezeti hatásait méri fel: folytatódó nukleáris növekedés, a nukleáris leépítés vagy stagnálás, melyet nukleáris újjáéledés követ. Mindhárom választási lehetőség kihívásokat jelent a nukleáris ágazatnak, de mind megvalósíthatóak az építési ütem, finanszírozás, telephelyváltozás, területi követelmények és természeti erőforrások szempontjából. A NEA arra a következtetésre jutott, hogy a nukleáris energia egyike a rendelkezésre álló lehetőségeknek a globális éghajlatváltozás kockázatának enyhítésére, és hogy a nukleáris lehetőséget fenntartva a villamosenergia-termelésen kívüli alkalmazások fejlesztése is fellendülhet, mint például a fűtés, az ivóvíz- és hidrogén-előállítás, így tovább fokozható a nukleáris energia hozzájárulása az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Következésképp a nukleáris energia szerepét továbbra is számításba kell venni az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszeréről folyó vitákban.

Egy, a Bizottság által megrendelt tanulmány[39] részletesen bemutatja az energiaszükségletek várható alakulását és ennek következményeit az EU-ban egészen 2030-ig, a villamosenergia-termelés módja szerint különböző forgatókönyvek alapján. A tanulmány rámutat arra, hogy az energiaforrás-összetétel kérdésére fenntartható megoldást középtávon a megújuló energiaforrások és a nukleáris villamosenergia-termelésbe való beruházás együttese kínál, az energiahatékonyság növelésére irányuló törekvésekkel kiegészítve.

A nukleáris energia tehát a CO2-kibocsátás csökkentésére rendelkezésre álló lehetőségek egyike. A nukleáris energia jelenleg az egyik legjelentősebb CO2-mentes energia-előállítási forrás[40] az Európai Unióban és a Bizottság szénkibocsátás-csökkentő forgatókönyvének részét képezi. Az IEA 2006. évi World Energy Outlook kiadványa az EU-ról szólva megemlíti „az atomerőművek élettartamának meghosszabbítását” (148 Mt CO2-kibocsátással kevesebb) és a megújuló energiaforrások fokozott használatát (141 Mt CO2-kibocsátással kevesebb). Ahhoz, hogy mindezek céljából fenntarthassuk a nukleáris lehetőséget, a kormányoknak és az iparnak több döntést és intézkedést kell hozniuk.

5. A nukleáris energiával szembeni fogadókészség feltételei

5.1. Közvélemény és részvétel

A közvéleményt számításba kell venni mint olyan tényezőt, amely befolyással van a nukleáris energia jövőjéről folyó vitára, mivel hatással van a politikai döntésekre, és mivel a népességnek törvényes joga van részt venni a döntéshozatali folyamatban. Az atomerőművek biztonsági kérdéseivel, a radioaktív hulladék kezelésével, a védelemmel, a nukleáris anyagok illegális forgalmával és a terrorizmussal kapcsolatos aggályok mind hatással voltak a közvéleményre.

A 2005-ös Euróbarométer felmérése szerint az EU lakossága nem elég tájékozott a nukleáris kérdésekben, nem ismeri eléggé például a nukleáris energia lehetséges hasznát az éghajlatváltozás enyhítésében, és a különböző típusú radioaktív hulladékokkal összefüggő kockázatokat. A felmérés kimutatta azt is, hogy a nukleáris energiához kétségekkel viszonyuló többségből az ellenzők 40 %-a változtatna álláspontján, ha megoldást találnánk a nukleáris hulladékok problémájára. Ezért tehát ezeket a problémákat meg kell oldani ahhoz, hogy a nukleáris energiát a közvélemény elfogadhatónak tekintse.

A közvélemény és az, hogy milyen kép alakul ki a nukleáris energiáról, lényegbevágó a nukleáris politika jövője szempontjából. Nagyon fontos, hogy a nagyközönség megbízható forrásokból tájékozódhasson és részt vehessen a döntéshozatali folyamatban, amelynek átláthatónak kell lennie. Az EU vizsgálni fogja, hogyan lehetne az információhoz való hozzáférést elősegíteni, esetleg a polgárok által hozzáférhető adatbázis létesítésével. Az EU teljes mértékben elkötelezett a biztonság, a nukleáris anyagok biztonsága és illegális forgalmuk megakadályozása, a felderítő kapacitás fokozása, a radioaktív források biztonságos kezelése és szállítása, a leszerelés, valamint a munkavállalók és a lakosság sugárvédelme mellett. A Bizottság tehát szorosabban fog együttműködni a NAÜ-vel, a tagállamokkal és az üzemeltetőkkel, hogy még eredményesebben lehessen a nagyközönség egészségét, biztonságát és védelmét biztosítani.

5.2. Nukleáris biztonság

Az Európai Közösség már a kezdetektől felismerte a nukleáris biztonság fontosságát, ahogy azt az Euratom-Szerződés és a Tanács kinyilvánította[41]. Mostanáig az EU atomerőműinek biztonsági és megbízhatósági szintje kiváló. A két nukleáris baleset, a Three Mile Island-i (1979-ben) az Egyesült Államokban és a csernobili (1986-ban) Ukrajnában, nemzetközi törekvést váltott ki a biztonsági szabványok növelésére. Az ipar tüzetes felügyelet alá került, ami a nukleáris biztonság javulásához vezetett világszerte. Minden nukleáris létesítmény fontos következtetéseket vonhatott le. A nukleáris biztonság technológiai problémáiról szóló, 1992-ben közzétett tanácsi állásfoglalás megerősítette az 1975-ös állásfoglalás célkitűzéseit és kiterjesztette a Közösséghez nem tartozó országokra is, nevezetesen Közép- és Kelet-Európára és a volt Szovjetunió köztársaságaira[42].

A 15 tagú EU tagállamaiban bekövetkező nukleáris baleseteknél fennálló felelősséget az 1960. évi párizsi egyezmény szabályozza, amely harmonizált nemzetközi felelősségi rendszert hoz létre a nukleáris balesetekre, amely jelenleg az üzemeltetők nukleáris balesetek esetén fennálló felelősségét körülbelül 700 millió euróra korlátozza. A hasonló témájú bécsi egyezmény, amelyet a párizsi egyezménnyel az 1988-as közös jegyzőkönyv kapcsol össze (közös rendszert hozva létre, rendelkezik a két egyezmény kölcsönös elismeréséről), a tíz új tagállam többségében alkalmazandó. A Bizottság célja harmonizálni a nukleáris felelősségre vonatkozó szabályokat a Közösségben. 2007-ben hatásvizsgálat fog kezdődni e célból.

A nukleáris biztonság továbbra is központi kérdés marad, tekintettel az EU közelmúltbeli bővítéseire. A 2004-es csatlakozási szerződéssel[43] összhangban négy első generációs orosz tervezésű atomreaktort (Ignalina 1-et és 2-t Litvániában és Bohunice 1-et és 2-t Szlovákiában) előre meghatározott menetrend szerint leállítanak. Az EU bizonyos feltételek mellett pénzügyi támogatást ad különböző leszerelési projektekhez és a kieső villamosenergia-termelő kapacitás helyettesítésére irányuló projektekhez. Hasonló megegyezésre került sor a Kozluduyban található hat reaktorból négyre vonatkozóan, amelyekből kettőt már leállítottak, és másik kettőt 2006 végére állítottak le Bulgária EU-s csatlakozási szerződésének részeként. A Bizottság két rendeletjavaslatot[44] fogadott el, amely 2013-ig további pénzügyi támogatást biztosít Litvániának és Szlovákiának, biztosítva legalább azt a finanszírozási szintet, amelyről a 2004–2006-os időszakra megállapodtak.

A Közösség csatlakozott továbbá a nukleáris biztonságról szóló egyezményhez[45] és a kiégett fűtőelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról szóló közös egyezményhez[46]. 2004. májusában a NAÜ-nél letétbe helyezték a nukleáris biztonságról szóló egyezményhez kapcsolódó hatáskörökről szóló felülvizsgált nyilatkozatot[47]. Az egyezmények célja a nemzeti intézkedéseket megerősíteni és a nemzetközi együttműködést szorosabbá tenni a biztonság területén.

Az EU a Közösségen kívül is jelentős mértékben hozzájárult a nukleáris biztonsághoz a FÁK országainak támogatásával a TACIS nukleáris biztonsági programon keresztül, amelyre az 1991–2006-os időszakban 1,3 milliárd euro körüli összeget különített el. Ezt a támogatás tovább folytatódik az új nukleáris biztonsági és együttműködési eszközből, amely már nem korlátozódik a FÁK országaira, hanem elvileg más országok segítését teszi lehetővé.

Euratom-hiteleket nyújtottak Bulgáriának (212,5 millió euro 2000-ben) a Kozloduy 5 és 6, Romániának (223,5 millió euro 2004-ben) a Cernavoda 2 és Ukrajnának (83 millió euro 2004-ben) a Khmelnitzky 2 és a Rovno 4 biztonságának és/vagy felépítésének javítására.

5.3. A radioaktív hulladékok tárolóba helyezése

Az EU egészében körülbelül 40 000 m3 radioaktív hulladék keletkezik évente. Ezen radioaktív hulladékok elsöprő többsége az atomerőművek és más nukleáris létesítmények napi tevékenységéből származik, és kis aktivitású és rövid élettartamú hulladékok kategóriájába tartozik. A kiégett fűtőanyag mintegy 500 m3 nagy aktivitású hulladékot termel évente, vagy besugárzott üzemanyag, vagy az újrafeldolgozásból származó, üvegbe ágyazott hulladék formájában.

A kis aktivitású és rövid élettartamú hulladékok esetében szinte mindegyik atomenergia-programmal rendelkező uniós tagállamban van ipari szinten végrehajtott stratégia. Összesen körülbelül 2 millió m3 ilyen hulladékot helyeztek tárolóba eddig az EU-ban, legtöbbjét felszíni vagy felszínközeli létesítményekben. A nagy aktivitású és hosszú élettartamú hulladékok esetében, bár több olyan intézkedést foganatosítottak, amelyek egy kezelési stratégia lépései lehetnének, ám még egy ország sem léptette életbe a javasolt végleges megoldást. A nukleáris üzemeltetők a stabil kőzetbe való mélységi hulladék-elhelyezést választják inkább, mások a felszínközeli tárolókat tartják jobbnak, mivel így a hulladékot felügyelet alatt lehet tartani és könnyebben visszaszerezhető, ha erre szükség lenne a jövőben. Ezen végső szakasz fejlődését befolyásoló fő tényezők némelyike inkább szociopolitikai, mint műszaki jellegű. Ebből a szempontból Finnországban fejlődést értek el, sikerült a tároláshoz helyszínt kiválasztaniuk a helyi lakosság beleegyezésével és a finn parlament támogatásával. A finn jog kizár minden lehetőséget a nukleáris hulladék exportjára vagy importjára. A helyszínválasztásban nagy előrehaladást értek el Svédországban és Franciaországban is. A legtöbb országban azonban a helyszínválasztás központi kérdés, és késlelteti a hulladék-elhelyezést.

A hulladék térfogatát csökkentő, vagy az élettartamát lerövidítő hulladékkezelő új technológiák kifejlesztése folyamatban van különböző kutatási programokban. Ezen technológiák közös megnevezése: „particionálás és transzmutáció”. Bár e technológiák lehetővé teszik az ilyen hulladék hosszú ideig tartó veszélyességnek csökkentését, azt soha nem lehet elérni, hogy ne kelljen a környezettől elszigetelni őket. A „tömöríteni és elzárni" hozzáállással minimálisra csökkenthető a környezeti hatás.

Több esetben az EU-ban a hulladékkezelés és a leszerelés költségeinek becsült részarányát hozzáadják a villamos áram árához és külön pénzalapba helyezik. A jövőbeli költségek előrejelzése azonban nehézségeket jelent, ezért a finanszírozási rendszereket felügyelet alatt kell tartani, hogy szükség esetén megfelelő pénzösszegek álljanak rendelkezésre. Ezeket az alapokat az egyes tagállamok különbözőképpen kezelik.

A fejlődést a nagyobb társadalmi elfogadottság és a nyilvánosságnak a döntéshozatali folyamatba való bevonása teszi lehetővé. A hulladék alapvetően a környezetre és az egészségre jelent veszélyt, ezért a radioaktív hulladékok kezelését és elhelyezését ugyanolyan tüzetes felügyeletnek kell alávetni, mint minden más olyan projektet, amely az emberre és a környezetre hatással lehet.

A biztonság a különféle területeken a Közösség (Euratom) kutatási törekvéseiben központi helyet foglal el továbbra is. Az európai nukleáris létesítmények működésében a nukleáris biztonság jelenleg elismerten magas szintű. Összehangolt és hosszú távú kutatás és fejlesztés (K+F) foglalkozik ennek a szintnek a fenntartásával és emelésével ott, ahol lehet. Az Euratom-keretprogram e törekvés egyik legfontosabb eszköze.

5.4. Leszerelés

A leszerelés a nukleáris létesítmények életciklusának utolsó szakasza. Ez része az ipari tevékenységek befejezésekor alkalmazott környezeti helyreállítás általános stratégiájának.

Jelenleg az Unióban több mint 110 nukleáris létesítmény van a leszerelés valamely szakaszában. Az előrejelzések szerint a kibővült Európai Unióban jelenleg működő 152 atomerőműnek legalább egyharmadát kell 2025-ig leszerelni (nem véve figyelembe az atomerőművek esetleges élettartam-hosszabbítását). A leszerelés technikailag bonyolult művelet, amely jelentős pénzügyi forrásokat igényel. Egy atomerőmű telephelyének helyreállításához szükséges összegek nagyságrendjét jelenleg a kezdeti befektetés 10-15 %-ára becsülik leszerelésre váró reaktoronként.

Amikor a belső villamosenergia-piac feltételeit megállapították[48], az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a leszerelést finanszírozó rendszerekről is tárgyalt. Az ennek eredményeként születő intézményközi nyilatkozat[49] kiemelte annak szükségességét, hogy a leszerelésre és a hulladékkezelési tevékenységekre megfelelő pénzügyi források álljanak azon célokból rendelkezésre, amelyre elkülönítették őket, és hogy e forrásokat átláthatóan kezeljék. A Bizottság később két irányelvtervezetet javasolt a nukleáris biztonságról és a leszerelés és a kiégettfűtőanyag-kezelés finanszírozásáról, amelyeket a Tanács még nem fogadott el.

A Bizottság, a pénzügyi források kielégítő voltát biztosítandó, 2006 októberében ajánlást fogadott el, amely különös figyelmet szentel az új atomerőművek építésének[50]. Az ajánlás a döntéshozatalhoz a leszerelési alapokhoz hozzájárulóktól független nemzeti testületek felállítását javasolja. A külsőleg vagy belsőleg kezelt, elkülönített pénzalap, a felhasználás megfelelő ellenőrzésével, minden meglévő létesítmény esetében kívánatos megoldás, és minden új erőműhöz kifejezetten ajánlott. Az üzemeltetőknek kellene a tényleges leszerelési költségek összességét viselniük, akár a jelenlegi becsléseken túlmenően is.

5.5. Sugárvédelem

Az Euratom-Szerződés Egészségvédelem fejezete tekintélyes közösségi joganyagot hozott létre a munkavállalók és nagyközönség egészségének védelmére. Az alapvető biztonsági előírásokat 1996-ban aktualizálták illetve helyükbe újakat vezetett be a betegek egészségének az orvosi alkalmazások (kezelés és diagnózis) során történő védelmére vonatkozó új irányelv[51]. A sugárforrások orvosi használata egyre nagyobb méreteket ölt, új technológiákkal egyre nagyobb dózisokat alkalmaznak a betegre. A lakosság sugárzásnak való kitettségét a gyógyászatban és a természetes sugárforrásokkal (radon a lakásokban vagy nagy urán- vagy tóriumtartalmú ércek feldolgozásában) szemben jelentős mértékben csökkenteni lehetne.

Ezzel ellentétben a nukleáris iparban dolgozók kitettsége kimutathatóan csökkenő tendenciát mutat a szabályozás hatására, amely szerint a dózisoknak meg kell felelniük az „ésszerűen elérhető legkisebb sugárterhelés” elvének (ALARA). A nukleáris ipar, elsősorban az újrafeldolgozó üzemek radioaktív (gáznemű és folyékony) kibocsátásai az utóbbi néhány évtizedben radikálisan csökkentek[52].

A Közösség keretprogramjában folyó kutatás elmélyítette a sugárzás biológiai hatásaira vonatkozó ismereteket és alátámasztotta az elővigyázatosságra törekvő nemzetközi hozzáállást. Bár a rendes működés során a nukleáris létesítmények valóban biztonságosnak tekinthetők, a komoly balesetek eshetőségét nem hagyjuk figyelmen kívül: a csernobili balesetet követően hozott közösségi jogszabályok jelentős fejlődést hoztak a vészhelyzeti felkészültség, az információcsere és az élelmiszerek ellenőrzése terén.

A Bizottság támogatja azokat az intézkedéseket is, amelyek a radioaktív erőforrások ellenőrzését szigorítják, az ezekkel való visszaélés vagy ezek eltűnésének elkerülésére, illetve a lakosságot veszélyeztető radiológiai vagy nukleáris terrorizmus kockázatának a kiküszöbölésére.

6. EU-szintű fellépés

6.1. A szabályozási keret (Euratom-Szerződés)

Az Euratom-Szerződés önálló szerződés, amely a Közösségnek kiterjedt hatáskört biztosít. A 2. cikk a következőket kéri a Közösségtől: támogassa a kutatást, egységes biztonsági előírásokat állapítson meg a munkavállalók és a lakosság egészségének védelmére, segítse elő a beruházásokat, gondoskodjon érccel és hasadóanyaggal való rendszeres és méltányos ellátásról, biztosítsa, hogy a nukleáris anyagokat kizárólag az előírt célokra használják fel, gyakorolja a különleges hasadóanyagok tekintetében ráruházott tulajdonjogot, biztosítsa a közös nukleáris piac létrejöttét a megfelelő területeken, mozdítsa elő az atomenergia békés célú felhasználását a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatok szorosabbá tétele révén.

Az Euratom-Szerződés (31. és 32. cikke) jogalapot biztosít a Közösség nukleáris biztonságra vonatkozó kezdeményezéseihez. A jogalapot a Bíróság 2002 decemberében megerősítette[53]. A szerződés 35. cikke értelmében a tagállamoknak létre kell hozniuk a környezet radioaktivitásának figyelemmel kíséréséhez szükséges és az alapvető előírások betartását biztosító létesítményeket. A Bizottság 26 helyszíni ellenőrzést hajtott végre 1999 januárjától 2006 júniusáig. 2004 óta a 10 új EU-tagállam volt a figyelem élvonalában (az ignalinai (LT) és a temelini (CZ) atomerőmű) és olyan létesítmények, mint a sellafieldi (UK) és a La Hague-i (FR) újrafeldolgozó üzem.

A szerződés 37. cikke szintén kötelezettséget ró a tagállamokra: a radioaktív hulladékok elhelyezési terveire vonatkozó általános adatokat a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk, hogy felmérhesse, hatással vannak-e e tervek más EU-s ország környezetére. Összesen 66 bejelentés érkezett az utóbbi hat évben, főként Franciaországból, Németországból és az Egyesült Királyságból. Ebből mintegy 23 leszereléssel és bontással volt összefüggésben, további 23 meglévő létesítményekben való változtatásokra vonatkozott. A Bizottság minden esetben arra a véleményre jutott, hogy a radioaktív hulladék elhelyezése feltételezhetően nem eredményez az egészség szempontjából jelentős radioaktív szennyezést más tagállam területén.

A 77–79. cikkekben előírt biztonsági ellenőrzés, és a 81–83. cikk értelmében a Bizottságra ruházott kiterjedt hatáskör alapvető a nukleáris anyagok biztonságos használata szempontjából, és elengedhetetlen a nukleáris energia folytatódó használatához és a nukleáris ipar fejlesztéséhez. A Bizottság több mint 150 ellenőrrel rendelkezik, akik 2004 és 2005 folyamán több mint 3400 részletes jelentést készítettek. Ennek eredményeként a Bizottság több mint 200 kérelmet küldött ki, vagy további felvilágosítást, vagy korrekciós intézkedéseket kérve az üzemeltetők nukleáris nyilvántartási rendszerében talált különböző mértékű meg nem felelés, egyenetlenségek és hiányosságok miatt. Nem találtak arra utaló bizonyítékot, hogy nukleáris anyagot eredeti céljuktól eltérően használtak volna fel. Voltak azonban, amint az a fentiek mutatják, rendszerhiányosságok, és az érintett üzemeltetők megtették a megfelelő korrekciós lépéseket[54].

6.2. A Bizottság javaslatai a nukl eáris biztonságot illetően

A nukleáris létesítményekre vonatkozó biztonsági előírások fokozottabb uniós szintű összehangoltsága előfeltétele a nukleáris energia jövőbeli fejlesztésének. Az elmúlt időkben a Bizottság több irányelvjavaslatot is előterjesztett (amelyeket akkoriban a „nukleáris csomagként” tartottak számon) egy, a nukleáris létesítmények biztonságát és a nukleáris hulladékok kezelését szabályozó közösségi keret létrehozására. Bár elfogadásuk még várat magára, ezek a javaslatok elindítottak egy olyan folyamatot, amely egyre többekben tudatosítja azt a tényt, hogy szükség van egy, a tagállami biztonsági hatóságok munkáját összekötő közösségi keretre. A folyamatban lévő munka részeként a Tanács készített egy jelentést, amely ajánlásokat tartalmaz a tárgyalások újrakezdésének lehetővé tételéhez.

Műszaki szinten a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetsége (WENRA)[55] jelentős mértékben járul hozzá a harmonizációs törekvésekhez „biztonsági referenciaszintek” megállapításával, amelyek 88 %-át máris alkalmazzák. A már megtett lépések alapul vétele, és ezek közösségi keretbe való foglalása többletértéket jelent a tagállami közelítésmódok mellett. Célszerű lenne újraindítani a vitát az egyes szereplők nukleáris biztonság terén betöltendő szerepéről a WENRA által elért műszaki konszenzus alapján.

6.3. Európai program a kritikus infrastruktúrák védelmére

Az Európai Unió biztonsága és gazdasága, valamint polgárainak jóléte bizonyos infrastruktúráktól és az azok által nyújtott szolgáltatásoktól függ. Ezen infrastruktúrák, ezek között a nukleáris létesítmények védelmét javítandó, és elpusztításuk vagy működésük megszakításának megelőzésére a Bizottság európai kritikusinfrastruktúra-védelmi programot terjeszt elő.

6.4. Euratom és kutatás

Jelenleg az európai nukleáris kutatás a hetedik Euratom-keretprogram keretében folyik. Ezek a kutatások különösen a jelentős politikai és társadalmi aggályokat keltő kérdéseket célozzák, mint amilyen a radioaktív hulladékok kezelése és a meglévő reaktorok biztonsága, valamint a hosszú távú energiaügyi kérdéseket, mint amilyen az innovatív üzemanyagciklusok és reaktorok témaköre. Az oktatás és a képzés a kutatási infrastruktúrákkal együtt lényegbevágó kapcsolódó területek, amelyek szintén kapnak támogatást. Ezek a kutatási tevékenységek az egyes tagállamok K+F-programjainak strukturálásában és felgyorsításában segédkeznek, hozzájárulva az „Európai Kutatási Térség” megvalósulásához a atommaghasadás-kutatás területén. Az Európai Kutatási Térség kialakítását a Bizottság indította el 2000-ben a kutatási tevékenységek szorosabb összehangolása és a nemzeti és uniós szintű politikák egymáshoz való közeledésének elősegítése érdekében. Az EKT az Európát dinamikusabbá és versenyképesebbé tenni kívánó lisszaboni menetrend szerves része. Ezt a közösségi kutatási stratégiát a hatodik Euratom-keretprogram indította, és a hetedik Euratom-keretprogram fogja megszilárdítani, elsősorban olyan technológiai platformok létrehozásával, amelyek az EKT teljes megvalósítását célozzák a nukleáris tudomány és technológia területén.

Az EU számára mind a nukleáris iparban, mind a gyógyászatban életbevágó a sugárvédelmi és nukleáris technológiai szakértelem megtartása, akárcsak a biztonság és a környezetvédelem, amelyet az atommaghasadás és az innovatív reaktortechnológiák kutatásának támogatásával szolgál. Fontos folytatni ezeket az erőfeszítéseket. Olyan globális kezdeményezésekkel együttműködve, mint a GIF, az ezen a területen jelenleg folyó Euratom-os kutatás elsősorban a javasolt innovatív rendszerek és üzemanyagciklusok életképességére összpontosít. Ezzel hozzájárul a jövő energiaellátásáról folyó vitához és segít az energiarendszerekre és energiahordozókra vonatkozó stratégiai döntések meghozatalában.

6.5. Előretekintés

Ahogy azt az „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” című zöld könyv bejelentette, a Bizottság elvégezte az energiapolitika stratégiai felülvizsgálatát, amelynek eredménye az energiaforrás-összetételre vonatkozó nemzeti döntésekhez ajánlott európai keret. A felülvizsgálat elősegíti, hogy átlátható és objektív vita alakulhasson ki az érintett tagállamok között a nukleáris energiának ez EU energiaforrás-összetételében való jövőbeli szerepéről.

A már elkészült javaslatok véglegesítéséhez és javításához a vitának a következőkre kell összpontosulnia:

- közös nukleáris biztonsági referenciaszintek elismerése az EU-ban való alkalmazás céljából, a tagállamok nukleáris biztonsági hatóságainak szakértelmére építve;

- egy magas szintű, a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó csoport létrehozása, amelynek feladata fokozatosan közös elképzelést kidolgozni és esetleg további európai szabályokat alkotni a nukleáris biztonság területén;

- annak biztosítása, hogy a tagállamok nemzeti tervet vezetnek be a radioaktív hulladék kezelésére

- technológiai platformoknak a hetedik keretprogram korai szakaszában való létrehozása, ezzel biztosítva a kutatási tevékenységek szorosabb összehangolását a nemzeti, ipari és közösségi programokban a fenntartható atomenergia-használat és geológiai formációkban való hulladék-elhelyezés kérdéseiben;

- a leszerelési alapok kezelésére vonatkozó nemzeti szemléletek összehangolására irányuló ajánlás megvalósulásának figyelemmel követése, a kielégítő pénzforrások rendelkezésre állását biztosítandó;

- az engedélyezési eljárások egyszerűsítése és összehangolása a nemzeti szabályozó hatóságok közti szorosabb koordináció alapján, a legszigorúbb biztonsági előírások fenntartásával;

- az Euratom-hitelekhez való hozzáférés növelése, a felső határok aktualizálása után a piac igényei alapján, ahogy azt a Bizottság már javasolta;

- harmonizált felelősségi rendszer, valamint nukleáris baleset által okozott károk esetére pénzügyi alapok rendelkezésre állását biztosító mechanizmusok kidolgozása

- új lendületvétel a nemzetközi együttműködésben, többek között a NAÜ-vel a NEA-val való szorosabb együttműködés, az EU-n kívüli országokkal kötött kétoldalú megállapodások és a szomszédos országoknak való segítségnyújtás felújítása révén.

7. KÖVETKEZTETÉSEK

A nukleáris energiának már jelentős szerepe van az EU energiaforrás-összetételében, így hozzájárul az energiaellátás esetleges zavarai miatti aggodalmak enyhítéséhez. A nukleáris villamosenergia-termelés költsége csak kismértékben függ az alapvető energiaforrás (az urán) importjának költségében tapasztalható ingadozásoktól, és ahogy az a Nemzetközi Energiaügynökség hangsúlyozza, gazdaságilag életképes termelési lehetőség, ám megfelelő figyelmet kell szentelni a környezeti és társadalmi aggályoknak.

A nukleáris energia gyakorlatilag nem bocsát ki CO2-t, ezzel jelentősen hozzájárul az üvegházhatású gázok okozta globális éghajlatváltozás enyhítéséhez.

A tagállamuk maguk döntik el, hogy használják-e vagy sem a nukleáris energiát. Azon uniós országokról szólva, amelyek a nukleáris villamosenergia-termelés folytatása vagy elkezdése mellett döntenek, a tagállamok kormányainak meg kell hozniuk a szükséges döntéseket. Számos erőművet kell valóban bezárni a következő húsz évben. Ha a tagállamok meg kívánják tartani a nukleáris energia jelenlegi részarányát az energiaforrás-összetételben, új erőművek építésére vagy a meglévő erőművek működési idejének meghosszabbítására van szükség.

A nukleáris termelés iránti igény világszinten egyre nő. Az EU vezető ipari szereplő a nukleáris energia területén. Ez üzleti lehetőségeket teremt az európai vállalkozásoknak és potenciális előnyöket jelent az EU gazdaságának, így hozzájárul a lisszaboni menetrendhez. Ezért megfelelő befektetési környezetre és jogszabályi keretre van legalább szükség e lehetőség szükség szerinti megvalósításához.

A Közösségnek szorosabban kell együttműködnie a nemzetközi testületekkel, így a NAÜ-vel és a NEA-val, és tartania kell magát a nemzetközi kötelezettségeihez, többek között a nukleáris anyagok és a technológia elterjedésének megakadályozásához, a munkavállalók és a lakosság egészségéhez és biztonságához, a nukleáris biztonsághoz és a környezetvédelemhez kapcsolódóakat.

A Közösség a nukleáris biztonságot kiemelkedő fontosságúnak tartja a tagállamok azon döntéséhez, hogy használják-e a nukleáris energiát. Azon tagállamok számára, amelyek a nukleáris utat választják, a társadalmi elfogadottság szintén fontos tényező lesz. A Közösségnek központi szerepe van annak biztosításában, hogy a nukleáris ipar a biztonságot szem előtt tartva fejlődjön. Ebből a szempontból a Bizottság szerint elsőrendű feladat, hogy a Közösség jogi keretbe foglalja a nukleáris biztonság kérdését, megkönnyítve a nemzetközileg elfogadandó előírások harmonizálását és betartását, és megfelelő pénzalapokat biztosítva az erőművek élettartamuk végén esedékes leszereléséhez és nemzeti politikai tervet igényelve a radioaktív hulladékok kezelésére.

A nukleáris energia fejlesztését az EU energiapolitikájának többi részével összhangban, a szubszidiaritás elvének megfelelően kell szabályozni, e fejlesztésnek a technológia versenyképességén kell alapulnia és az energiaforrás-összetétel egyik elemének kell lennie. Azok a döntések, amelyeket az egyes tagállamok hoznak a nukleáris energia tárgyában, egyértelműen hatással vannak az EU egészére, bár az energiaforrás-összetétel megválasztása minden egyes tagállam saját ügye. A Bizottság rendszeresebben aktualizált képet szeretne biztosítani az EU helyzetéről, ezért az Euratom-Szerződés 40. cikkével összhangban növelni fogja a nukleáris tájékoztató programok közzétételét.

[1] 1966-ban, 1972-ben, 1984-ben, 1990-ben, majd az utolsó csaknem tíz éve, 1997-ben jelent meg.

[2] Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért, COM (2006) 105, 2006.3.8.

[3] COM (2007) 1, 2007.1.10.

[4] 1. melléklet: l. az európai uniós villamosenergia- és energiafogyasztást bemutató 1-es és 2-es ábrákat!

[5] Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ): World Energy Outlook 2006.

[6] 1. melléklet: l. az energiatermelést és -fogyasztást előrejelző 3. ábrát!

[7] www.IPCC.ch: Éghajlatváltozási kormányközi panel – 2001-es jelentés.

[8] Forrás: NAÜ (Nemzetközi Atomenergia-ügynökség), 2005

[9] Megállapodás jött létre Ausztráliával, Kanadával, az Amerikai Egyesült Államokkal és nemrég Japánnal, Kazahsztánnal és Ukrajnával.

[10] A zöld könyv hat prioritást határoz meg: versenyképesség és a belső energiapiac, a belső energiaforrás-összetétel diverzifikációja, szolidaritás a Közösségben, fenntartható fejlődés, innováció és technológia és külpolitika.

[11] Nemzetközi Energiaügynökség: World Energy Outlook 2006.

[12] 1. melléklet, 1. táblázat és 4. ábra: reaktorok jegyzéke, villamosenergia-termelés és uránszükségletek.

[13] 1. melléklet: l. az 5. ábrát a két lehetséges forgatókönyv összehasonlítására!

[14] „Kihasználási tényező”: adott időszakban mért átlagterhelés és csúcsterhelés aránya.

[15] 2. melléklet: adatok országonként a jelenleg folytatott, nukleáris üzemanyagciklushoz kapcsolódó tevékenységekről

[16] 1. melléklet: l. az atomerőműveket kor szerint és az országonkénti koreloszlást mutató 6. és 7. ábrát!

[17] Finnországban az olkiluotoi atomerőmű projektjét 2000-ben terjesztették elő és a kormány 2002-ben hagyta jóvá, majd 2004-ben engedélyezték. Az építési munkálatokat 2005-ben kezdték meg. Az erőmű várhatóan 2010-től fog működni.

[18] „Uranium 2005: Resources, Production and Demand” (Az urán 2005-ben: lelőhelyek, kitermelés és kereslet), Nukleáris Energia Ügynökség.

[19] L. az 1. mellékletben a különböző energiaforrások esetében történő 50%-os üzemanyagár-növekedésnek a villamosenergia-termelésre gyakorolt hatását bemutató 8. ábrát!

[20] „Forty Years of Uranium Resources Production and Demand in Perspective – The Red Book Retrospectiv” (Az uránkitermelés negyven éve és a várható uránkereslet – vörös könyves visszatekintés), OECD, 2006.

[21] Az Euratom-Szerződés az Ellátási Ügynökségnek elővételi jogot ad ércekre, nyersanyagokra és különleges hasadóanyagokra vonatkozóan, valamint kizárólagos jogot a Közösségből vagy a Közösségen kívülről származó ércek, nyersanyagok, illetve különleges hasadóanyagok szállítására vonatkozó szerződések megkötésére. Ahhoz, hogy a szállítási szerződések érvényesek legyenek, az Ellátási Ügynökség elé kell terjeszteni megkötésre.

[22] 1. melléklet: l. a 9. ábrát! Az importgáz és az uránforrások geopolitikai eloszlása.

[23] 1. melléklet: l. a 10.1. és 10.2. ábrát! Az uránforrások rendelkezésre állása.

[24] Nemzetközi Energiaügynökség, World Energy Outlook 2006, 43. o.

[25] Projected Costs of Generating Electricity (2005) – a Nukleárisenergia-ügynökség tanulmánya, 2005 márciusa.

[26] The New Economics of Nuclear Power – Nukleáris Világszövetség, 2005 decembere: http://www.world-nuclear.org/economics.pdf.

[27] 1. melléklet: l. a 11a. és 11b. ábrát! OECD-becslések a villamosenergia-termelés relatív versenyképességéről.

[28] 2006.10.24-én elfogadott C(2006)3672 végleges.

[29] Az Egyesült Államok nukleáris szabályozási hatósága (Nuclear Regulatory Commission) az utóbbi időben 30 erőmű 20 éves élettartam-hosszabbítását engedélyezte, így valóban 60 évvel hosszabbítva meg reaktoraik élettartamát.

[30] Nemzetközi Energiaügynökség: World Energy Outlook, 2006., 43. o..

[31] A beruházásnak az Euratom-Szerződés 41–43. cikke szerinti jóváhagyási eljárása rendben megtörtént és nem emeltek kifogást vele szemben. A projekt egy részének megítélt, az OECD exporthitel-szabályaival összhangban lévő exporthitel-garancia tekintetében a Bizottság eljárást indított annak meghatározására, hogy ez a garancia állami támogatást képez-e az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében, és ha igen, ez a támogatás összeegyeztethető-e a közös piaccal. Az ezen közlemény szövegezése idején ez az eljárás még nem zárult le.

[32] Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ): „Projected costs of generating electricity, 2005 update” (A villamosenergia-termelés várható költségei, 2005. évi aktualizálás), OECD-közlemény, Párizs.

[33] Ludwigson, J. et al. (2004): „Buying an option to build: regulatory uncertainty and the development of new electricity generation”, IAEE Newsletter, 2004. második negyedév, 17–21. o.

[34] Gollier, C. et al. (2005) „Choice of nuclear power investments under price uncertainty: valuing modularity”, Energy Economics 27(4): 667-685. Ez a tanulmány egy nagyméretű atomerőműnek a méretgazdaságosságból adódóan egyre növekvő bevételét hasonlítja össze egy sor ugyanazon telephelyen lévő kisebb (300 Mwe teljesítményű), moduláris felépítésű atomerőműblokk bevételével. A modularitás eredménye profit szempontjából a villamos energia költségének kilowattóránkénti egy ezrelék eurós csökkentésének felel meg csupán.

[35] Az EDF (a francia villamosipari vállalat) szerint a Flamanville-ben építendő új erőmű projektjénél az építési költségek várhatóan 3 milliárd euro körül lesznek, a kezdeti energiatermelési költség pedig 43 euro/MWh lesz, ami egy 10 atomerőműves sorozatgyártási szerződés alapján a későbbiekben esetleg 35 euro/MWh-ra csökkenhet. Ezek a költségek hasonló nagyságrendűek, mint a finnországi Olkiluotóban várhatóak.

[36] A kiotói jegyzőkönyv az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezményének módosítása. 1997. december 11-én nyitották meg aláírásra, és 2005. február 16-án lépett hatályba. 2006. februárjára 162 ország lett részes fele a jegyzőkönyvnek, többek között az EU tagállamai.

[37] A Nemzetközi Nukleáris Fórum szerint 1995-ben a villamosenergia-termelő létesítmények CO2-kibocsátása 32%-kal volt kevesebb annál, mint amennyit akkor bocsátottak volna ki, ha a nukleáris energiát fosszilis tüzelőanyagokon alapuló termelés helyettesítette volna. A kén-dioxid- és nitrogénmonoxid-kibocsátás 35%-kal illetve 31%-kal volt kevesebb.

[38] Az OECD Nukeárisenergia-ügynöksége kormányközi testület, melynek célja a tagállamok (28 tagállam, köztük az EU nukleáris programokat folytató tagállamai) segítése nemzetközi együttműködésen keresztül a nukleáris energiának a biztonságos, környezetbarát és gazdaságos békés célú felhasználásához szükséges tudományos, technológiai és jogi alap karbantartásában és továbbfejlesztésében.

[39] „European Energy and Transport Scenarios on Key Drivers” (Európai energetikai és közlekedési forgatókönyvek a fejlődés fő paraméterei alapján). A Bizottság (2004. szeptemberi) kiadványa, amelyet az athéni nemzeti műszaki egyetem (E3M-Lab) készített Görögországban. A tanulmány bemutatja azokat az eredményeket, amelyeket a PRIMES-model alkalmazásával kaptak a 25 tagú EU alternatív – a jelenlegi tendenciák és politikák által meghatározott alapesettől eltérő – energetikai forgatókönyveinek vizsgálata során. A tanulmányt a Bizottság kiindulási alapként használta a „European Energy and Transport - Trends to 2030” (Európai energia és közlekedés—tendenciák 2030-ig) kiadványához.

[40] A EUROSTAT szerint 2005 folyamán az EU-27 beépített villamosenergia-kapacitásának (743375 MWe) 18,2%-át tette ki az atomenergia és 18,6%-át a vízenergia. Az atomenergia és vízenergia átlagos részesedése az 1994-től 2005-ig terjedő időszakban 19,6%, illetve 19,7% volt. Azonban meg kell jegyezni, hogy az EU-27-ben 2005 folyamán a ténylegesen megtermelt és felhasznált villamos energiának (3310401 GWh) 30,1%-át tette ki az atomenergia, míg a vízenergia csupán 10,3%-át. Az 1994-től 2005-ig terjedő időszak átlaga 31,7% és 12% volt az atomenergia, illetve a vízenergia tekintetében.

[41] A Tanács 1975. július 22-i állásfoglalása a biztonsági követelmények és kritériumok fokozatos, az elért biztonsági szint csökkentése nélküli összehangolásának céljából a lakosság egyenértékű és megfelelő sugárzási kockázatokkal szembeni védelmének biztosítása érdekében, a nukleáris biztonság technológiai problémáiról.

[42] A Tanács 1992. június 18-i állásfoglalása, HL C 172., 1992.7.8., 2–3. o.

[43] HL L 236., 2003.9.23.

[44] COM (2004) 624 végleges, 2004.9.29.

[45] A Bizottság 1992. November 16-i 1999/819/Euratom határozata (HL L 318., 1999.12.11., 20. o.).

[46] 2005/510/Euratom: A Bizottság 2005. június 14-i határozata (HL L 185., 2005.7.16., 33. o.)

[47] Az Európai Közösségek Bírósága 2002 decemberében semmisnek nyilvánította az Euratomnak a nukleáris biztonságról szóló egyezményhez való csatlakozását jóváhagyó 1998. december 7-i bizottsági határozathoz csatolt nyilatkozat harmadik bekezdését azon az alapon, hogy az elmulasztotta jelezni, hogy az egyezmény 7. cikke, 14. cikke, 16 cikkének (1) és (3) bekezdése és 17–19. cikke által lefedett területek a Közösség hatáskörébe tartoznak.

[48] Az Európai Parlament és a Tanács 2003. június 26-i 2003/54/EK irányelve a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről.

[49] HL L 176., 2003.7.15.

[50] HL L 330., 2006.11.28.

[51] A 96/29/Euratom és a 97/43/Euratom irányelv.

[52] L. például „Radioactivity in food and the environment” (Radioaktivitás az élelmiszerekben és a környezetben), UK Environment Agency et alia, 2006 októbere, ISSN 1365-6414.

[53] Európai Közösségek Bírósága, C29/99 sz. ügy, 2002.12.10.

[54] COM (2006) 395.

[55] A www.wenra.org honlapon jelentés olvasható, ugyanitt megtalálható a tagállami biztonsági hatóságok nukleáris biztonságról szóló politikai nyilatkozata