52007DC0121

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 20.3.2007

COM(2007) 121 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési közösségi hálózatához kapcsolódó korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszer (EWRS) 2004–2005. évi működéséről (2000/57/EK határozat)

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési közösségi hálózatához kapcsolódó korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszer (EWRS) 2004–2005. évi működéséről (2000/57/EK határozat) (EGT vonatkozású szöveg)

1. BEVEZETÉS 3

2. AZ EWRS MŰKÖDÉSE 3

2.1. A 2004-ben bejelentett események 3

2.2. Reagálás a 2004-ben bejelentett eseményekre és az események nyomon követése 4

2.3. A 2005-ben bejelentett események 5

2.4. A 2005-ben bejelentett eseményekre adott válaszok és az események nyomon követése 6

3. ÚJ TAGÁLLAMOK 7

4. AZ INFORMATIKAI ESZKÖZÖK TÖKÉLETESÍTÉSE 7

5. A „KÖZÖS ALAP” SZIMULÁCIÓS GYAKORLAT 8

6. AZ EURÓPAI BETEGSÉGMEGELŐZÉSI ÉS JÁRVÁNYVÉDELMI KÖZPONT 9

7. KÖVETKEZTETÉSEK 9

1. BEVEZETÉS

A 2119/98/EK határozat[1] a korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszert (EWRS) a fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési közösségi hálózatának funkciójaként hozta létre. A 2000/57/EK határozat[2] megállapítja, hogy az EWRS-t a határozat I. mellékletben szereplő, közösségi jelentőséggel bíró eseményekre kell fenntartani és meghatározza az EWRS operatív eljárásait. Minden tagállam kijelöli a korai figyelmeztető és gyorsreagáló funkcióhoz kapcsolódó szervezet és/vagy hatóságok hivatalos kapcsolattartóit, és erről értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot (2119/98/EK határozat 9. cikke). Bejelentésüket követően a kapcsolattartók belépési azonosítót (login) és jelszót (password) kapnak a Bizottságtól, mely biztosítja hozzáférésüket a rendszerhez és teljes mértékben felhatalmazza őket, hogy üzeneteket írjanak és olvassanak[3] a rendszerben.

A 2000/57/EK határozat 3. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok illetékes hatóságai minden évben legkésőbb március 31-ig nyújtsák be a korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszer keretében bejelentett eseményeket elemző jelentésüket. Azt is előírja, hogy a Bizottság a jelentések alapján éves jelentés keretében vizsgálja meg az EWRS működését, és szükség esetén javaslatot tegyen annak módosítására (3. cikk (2) bekezdése).

E jelentés az EWRS 2004–2005 közötti működését vizsgálja. Egyrészt a tagállamok által benyújtott jelentések, másrészt az említett időszak alatti működés során szerzett tapasztalatok képezik a következtések alapját.

2. AZ EWRS MŰKÖDÉSE

3. A 2004-ben bejelentett események

2004-ben összesen 105 eseményt jelentettek be az EWRS-en keresztül. A rendszer működésének ellenőrzése céljából szétküldött tesztüzeneteket és a szolgálati közleményeket kizárták az elemzésből.

A 105 üzenetből 30 volt tájékoztató jellegű, 32 volt 1-es készültségi szintű[4], 18 üzenet 2-es készültségű szintű, 3 db 3-as készültségi szintű, 22 üzenet pedig különleges helyzetekre való reagálásként bevezetett intézkedésekhez (tervezett intézkedések, elfogadott intézkedések és intézkedések összehangolása) kapcsolódott. A bejelentési mechanizmust kiváltó események földrajzi eloszlása a következő volt: 12 esemény Franciaországban, 11 Vietnamban, 7 Hollandiában, 6 Kínában, 5-5 Olaszországban és Németországban, 4-4 az Egyesült Királyságban és Spanyolországban, 3-3 Ausztriában, Belgiumban és Egyiptomban, 2-2 Finnországban, Norvégiában, Thaiföldön és az Egyesült Államokban, 1-1 Görögországban, Írországban, Litvániában, Svédországban, Portugáliában, Lengyelországban, Lettországban, Magyarországon, Izlandon, Törökországban, Brazíliában, Marokkóban, Szenegálban, Szaúd-Arábiában, Japánban, Izraelben, a Dominikai Köztársaságban, Kanadában és Indonéziában. Két üzenet kapcsolódott olyan eseményekhez, melyek egynél több ázsiai országban történtek. 4 db a „fel nem sorolt”, 3 a „nem felhasználható”, 2 pedig az „ismeretlen” üzenetek kategóriájába tartozott.

Az események betegségek vagy tünetek szerinti felosztását illetően 21 esemény kapcsolódott influenzához, 8 legionellózishoz, 6-6 vCJD-hez és szalmonellózishoz, 5 akut hasmenéshez, 4-4 tüdőbajhoz és agyhártyagyulladáshoz, 3-3 kolerához és hepatitishez, 2-2 lépfenéhez, encephalitishez, maláriához, veszettséghez, haemorrhagiás lázhoz, dengue lázhoz, kanyaróhoz és lázhoz, 1-1 pedig diftériához, vérhashoz és mumpszhoz. 24 üzenet szerepelt a betegségek „fel nem sorolt” kategóriájában, 2 pedig a „nem felhasználható” kategóriában. Az üzenetek kórokozók szerinti felosztása a betegségek vagy tünetek szerinti felosztást tükrözi. Összesen 157 észrevételt küldtek a bejelentett események nyomon követése céljából.

4. Reagálás a 2004-ben bejelentett eseményekre és az események nyomon követése

A 2004-ben bejelentett események közül csupán néhány tett szükségessé azonnali, közösségi szintű intézkedéseket. A legtöbb eseményt nemzeti szintű közegészségügyi intézkedések alkalmazásával ellenőrizték. Kilenc esemény igényelt átfogóbb fellépést, beleértve az intézkedések összehangolását, valamint a tagállamok egészségügyi hatóságai közötti kapcsolatépítést. Ezen eseményeket megfelelő módon követték nyomon, az EWRS-en keresztül kapott észrevételek túlnyomó többsége pedig az említett eseményekhez kötődött (157 észrevételből 126, vagyis 82,2%). A bejelentett eseményeket ritkán „zárta” hivatalos üzenet.

Az alábbi bekezdések röviden összefoglalják e 9 eseményt.

5. Olaszország és Németország a legionellózis 2 kitörését jelentette be. A tengerjáró hajókhoz kapcsolódó mindkét kitörés szükségessé tette az egészségügyi hatóságok közötti sürgős kapcsolatfelvételt annak érdekében, hogy felkutassák a fertőzés forrásának kitett személyeket, valamint hogy figyelmeztessék a tagállamok egészségügyi hatóságait, hogy azok időben megfelelő intézkedéseket tervezhessenek a rendeltetési kikötőkre vonatkozóan.

6. Hat üzenetet és 55 észrevételt (az összes észrevétel 35%-át) küldtek szét az A/H5N1 magas patogenitású madárinfluenza-vírus emberben való, Vietnamban észlelt első előfordulásainak bejelentését követően. Ez az esemény előrevetítette a gyorsan terjedő ázsiai madárinfluenza-járványt. Az üzenetek EWRS-en keresztül történő rendszeres továbbítása és a WHO-val szoros együttműködésben a gyakori telefonkonferenciák szervezése lehetővé tette a tagállamok és a Bizottság számára, hogy rendszeresen naprakész információkhoz jussanak a helyzet alakulásáról és a nemzeti szinten bevezetett intézkedésekről, valamint erősítette az összehangolt, közösségi szintű fellépést.

7. Írország illetve Franciaország két esetben jelentett be nyugat-nílusi lázvírussal történt fertőzést. Az első esetben egy ír állampolgár fertőződett meg Algarve régióban (Portugália); Írország és Portugália szorosan figyelemmel kísérte az esetet a Bizottság koordinációja mellett. A második esetben jelzőállatok nyugat-nílusi lázvírussal történt megfertőződését jelentették be Sainte Marie de la Merben (Dél-Franciaország). Mindkét eseményről azonnal tájékoztatást adtak a rendszeren keresztül és az érintett tagállamok intézkedéseket vezettek be a felügyelet erősítésére és a nemzeti vészhelyzeti intézkedési tervek aktiválására a nyugat-nílusi lázvírussal történt emberi fertőzések – beleértve a vírus vérátömlesztés útján való terjedését – kockázatának minimálisra csökkentése céljából.

8. Augusztusban Franciaország jelentett be egy esetet, melynek során veszett kutyát hoztak be az EU területére illegálisan. A kutya több személyt – köztük gyermekeket – megharapott vagy került velük érintkezésbe Franciaország különböző idegenforgalmi területein. Ennélfogva a Franciaországtól az EWRS-en keresztül kapott információk döntő fontosságúak voltak a tagállami egészségügyi hatóságok részletes tájékoztatásában, mert azok az információk segítségével minden intézkedést megtehettek a kutyával érintkezésbe került személyek felkutatásához illetve beoltásához.

9. Németország augusztusban tett bejelentést a hepatitis A egy egyiptomi üdülőhelyen történt kitöréséről. A kitörés 274 megerősített esetet érintett, melyekről 7 tagállam és Svájc tett bejelentést. Ezen esemény egyrészt felvetette a külföldre – különösen a trópusi és szubtrópusi területekre – utazó uniós állampolgárok esetében felmerülő lehetséges kockázatok kérdését, másrészt azon lehetséges információk felhasználásának lehetőségét, melyeket utazási irodák terjeszthetnének az EU-n belül.

10. 2004 októberében két, Thaiföldről származó, az A/H5N1 magas patogenitású madárinfluenza-vírussal fertőzött és egy utas kézipoggyászában elrejtett ragadozómadarat foglaltak le a brüsszeli Zaventem repülőtéren. Miután megerősítést nyert a fertőzés ténye, a belga hatóságok figyelmeztető üzenetet küldtek az EWRS-en keresztül, mely lehetővé tette a tagállamok számára, hogy felkutassák a szóban forgó járaton utazó és a vírusfertőzésnek esetlegesen kitett utasokat. 11 tagállam 22 észrevétele segített az esemény nyomon követésében. Több utast is megtaláltak, de nem azonosítottak A/H5N1 típusú influenza jelenlétére utaló eseteket.

11. 2003. július 5-én az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy a súlyos akut respiratorikus szindróma (SARS) emberre való átterjedésének utolsó lánca megszakadt. 2003 júliusa óta azonban a SARS négy alkalommal újra megjelent. Három esetben laboratóriumokban a biológiai biztonsági előírások megsértése (Szingapúr, Taipei és Peking), egy esetben pedig (Guangzhou, Kína) állati és környezeti forrásoknak való kitettség volt a kiváltó ok. A Bizottság szolgálatai 2004-ben az EWRS-en keresztül jelentették a SARS-hoz kapcsolódó eseteket, közösségi szinten pedig megerősítették a SARS esetleges újbóli megjelenésére való felkészülést és reagálást célzó intézkedéseket, beleértve a laboratórium biológiai biztonságához kapcsolódó kérdéseket.

12. A 2005-ben bejelentett események

2005-ben összesen 103 eseményt jelentettek be az EWRS-en keresztül. A 103 üzenetből 36 volt tájékoztató jellegű, 49 volt 1-es készültségi szintű és 7 üzenet 2-es készültségű szintű. 2005-ben nem jelentettek be 3-as készültségi szintű üzenetet. 11 üzenet különleges helyzetekre való reagálásként bevezetett intézkedésekhez (tervezett vagy elfogadott intézkedések és intézkedések összehangolása) kapcsolódott. A bejelentéseket kiváltó események földrajzi elhelyezkedése a következő volt: 12 esemény Franciaországban, 5-5 Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és Svédországban, 4-4 Németországban és Dániában, 3-3 Litvániában, Hollandiában és Portugáliában, 2-2 Észtországban, Görögországban, Lengyelországban, Finnországban, Norvégiában, Törökországban, Angolában és az Orosz Föderációban, 1-1 Írországban, Olaszországban, Lettországban, a Cseh Köztársaságban, Romániában, Horvátországban, Nigériában, a Comore-szigeteken, Indiában, Botswanában, Kanadában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Vietnamban, az Egyesült Államokban, Ukrajnában, Egyiptomban és Kubában. Hat üzenet egynél több európai országra (beleértve a tagállamokat) vonatkozott, 20 pedig a „nem felhasználható” kategóriába tartozott.

Az események betegségek vagy tünetek szerinti felosztását illetően 15 esemény kapcsolódott szalmonellózishoz, 13 influenzához, 10 akut hasmenéshez, 5-5 legionellózishoz és kanyaróhoz, 4 vCJD-hez, 3-3 kolerához, agyhártyagyulladáshoz és lázhoz, 2-2 haemorrhagiás lázhoz, hemolitikus-urémiás szindrómához, maláriához, vérhashoz és veszettséghez, 1-1 lépfenéhez, hepatitishez, ételmérgezéshez, melioidosishez, szexuális úton terjedő fertőzéshez, rubeolához, pestishez, encephalitishez, diftériához és botulizmushoz. 17 üzenet szerepelt a „nem felhasználható”, 5 pedig a „fel nem sorolt” kategóriában. 2004-hez hasonlóan az üzenetek kórokozók szerinti felosztása lényegében a betegségek vagy tünetek szerinti felosztást tükrözi. Összesen 131 észrevételt küldtek a bejelentett események nyomon követése céljából. 2004-hez hasonlóan ritkán „zárták” az eseményeket hivatalos üzenetek.

13. A 2005-ben bejelentett eseményekre adott válaszok és az események nyomon követése

A tagállamok által nemzeti szinten bevezetett intézkedések elegendőek voltak az események döntő többségének ellenőrzéséhez. Hat esemény azonban összehangolt fellépést tett szükségessé, mely kiterjedt a tagállamok egészségügyi hatóságai közötti kapcsolatokra is. Négy közülük a madárinfluenza európai régiókra (Románia, Oroszország, Ukrajna és Törökország) való átterjedésének veszélyéhez kapcsolódott.

14. Az A/H5N1 magas patogenitású madárinfluenza-vírus 2005 augusztusában jelent meg Oroszországban. Az eseményekről – csakúgy mint a madárinfluenza romániai, törökországi és ukrajnai újabb kitöréseiről – a Bizottság haladéktalanul értesítette a tagállamokat. Az üzeneteken és telefonkonferenciákon keresztül történt információcsere ösztönzőleg hatott arra, hogy kézzelfogható erőfeszítéseket tegyenek olyan intézkedések bevezetésére, melyek segítségével javítható a reagálási készség a világméretű járvány fázisainak lehetséges előrehaladására. A tagállamok rendszeres tájékoztatást kaptak az EWRS-en keresztül a nemzeti szinten bevezetett intézkedésekről, közösségi szinten pedig egységes fellépésre került sor (elsősorban a helyzet nyomon követése, az aktív felügyelet megvalósítása, a fertőzött területekre utazó és onnan érkező uniós állampolgárok számára tanácsadás, a szinergiák erősítése az állat-egészségügyi szolgálatokkal, a világméretű járványra vonatkozó tervek véglegesítése).

15. 2005 márciusában a Marburg haemorrhagiás láz nagy méreteket öltő kitörése miatt számos európai nem kormányzati szervezet munkatársainak technikai segítségnyújtása vált szükségessé Angolában. A kitörés következtében egy uniós állampolgár meghalt Luandában, a nem kormányzati szervezetek fertőzött betegekkel kapcsolatba került többi munkatársát pedig karanténbe zárták vagy evakuálták az illető származási országban (főleg Olaszországban és Portugáliában). Az EWRS-en keresztül nyújtott információk lehetővé tették a gyors reagálás koordinálását olyan nemzeti szintű intézkedések bevezetése érdekében, melyek segítségével előkészíthetők a különlegesen izolált egységek a kórházakban (4-es fokozatú biológiai biztonság), az érintettek karanténben különíthetők el, a minták pedig laboratóriumi diagnózis céljából hajón vagy egyéb úton szállíthatók az EU-n belül.

16. 2005. április 13-án a Bizottság szétküldött egy olyan EWRS-üzenetet, mely arra vonatkozott, hogy minőségellenőrzési vizsgálatokra (jártassági vizsgálatok) szánt A/H2N2 élő influenza-vírus mintái tévesen kerültek szétosztásra. Az érintett A/H2N2 vírus hasonlított ahhoz az A/H2N2-törzshöz, mely emberben is megjelent 1957–58-ban, az ún. ázsiai influenza világjárvány kezdetén. Az Amerikai Patológusok Szakmai Kollégiuma (College of American Pathologists) az élő vírust tartalmazó ampullákat 18 ország több mint 3 700 laboratóriumának küldte el 2004 októbere és 2005. április eleje között. Az EU-ban a vírustörzset Belgiumba, Franciaországba, Németországba, Olaszországba és az Egyesült Királyságba juttatták el. A Bizottság a tévedésről tájékoztatta az érintett tagállamok EWRS- kapcsolattartóit, nemzeti szinten pedig gyorsan bevezették a vírus megsemmisítéséhez szükséges operatív eljárásokat. Valamennyi beérkezett mintát megsemmisítették és egyetlen influenza-eset – vagy tünet – sem fordult elő a minták kezelésébe és feldolgozásába bevont személyek körében.

17. ÚJ TAGÁLLAMOK

A 2004. májusi csatlakozás óta a 10 új tagállamnak teljeskörű hozzáférése van az EWRS-hez és aktívan használja a rendszert mind új események bejelentésére, mind más tagállamok vagy a Bizottság által bejelentett események véleményezésére és nyomon követésére. 2004-ben hat új tagállam (Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Szlovénia) összesen 7 üzenetet küldött, 2005-ben pedig 6 új tagállam (a Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Szlovénia) 10 üzenetet küldött. A 2004-ben küldött 7 üzenet közül 3 db 1-es készültségi szintű, 2 db 2-es készültségi szintű volt, 2 db pedig különleges járványügyi helyzetekre való reagálásként bevezetett intézkedésekhez (tervezett intézkedések) kapcsolódott. A 2004-ben bejelentést kiváltó események természetét illetően 3 esemény akut hasmenés megjelenéséhez kapcsolódott, az egyedi üzenetek pedig dengue vírushoz, legionellózishoz, vérhashoz és nyugat-nílusi vírushoz kapcsolódtak. A 2005-ben szétküldött 10 üzenet közül 8 db 1-es készültségi szintű volt, 2 db pedig különleges eseményekre való reagáláshoz tervezett intézkedéseket jelentett be. Két bejelentés érkezett madárinfluenzához, akut hasmenéshez és szalmonellózishoz kapcsolódó eseményekről, az egyedi bejelentések pedig kullancs által terjesztett agyvelőgyulladáshoz, maláriához, ételmérgezéshez és kolerához kötődtek.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ által a közelmúltban készített elemzés[5] – mely a 2005. június–december közötti időszakra terjedt ki – azt mutatja, hogy az EWRS-en keresztül jelzett veszélyek száma hasonló a régi és az új tagállamokban (a lakosságot illető kiigazítást követően), mely azt bizonyítja, hogy az új tagállamok sikeresen integrálódtak a fertőző betegségek uniós figyelmeztető-rendszerébe.

18. AZ INFORMATIKAI ESZKÖZÖK TÖKÉLETESÍTÉSE

Az 1991-ben kifejlesztett korábbi HSSCD-alkalmazás már nem felelt meg sem a felhasználói igényeknek, sem a biztonsági előírásoknak. Ezen kívül – és ezt a tagállamok is megjegyezték – az olyan fontos események mint a SARS kapcsán tömegesen érkező üzenetek megnehezítették és akadályozták a rendszer alkalmazását. Ennélfogva úgy határoztak, hogy a felhasználói igények kielégítése érdekében elvégzik az alkalmazás teljeskörű technológiai és ergonómiai felülvizsgálatát. A 2004. május 17-én indított új alkalmazást a tagállamok több alkalommal is nagyra értékelték. A közelmúltban végzett „közös alap” gyakorlatból származó tapasztalatok azt mutatják, hogy fejlesztésekre van szükség – például az információk időben és hatékony módon történő beszerzését elősegítő funkció kifejlesztése – , aminek a megvalósításával komolyan foglalkoznak.

A jelenlegi alkalmazás során javult az üzenetmellékletek nagysága kiterjesztésének, valamint annak lehetősége, hogy közvetlenül az üzenet szövegébe lehessen írni illetve ott lehessen olvasni az észrevételeket. Megjelent néhány új „egyszerű keresési” jellemző a veszélyeket felsoroló oldalon a fontos „flag”-ek kiválasztására (Üzenet tartalma, tünet/betegség, kórokozó, a jelentés indoka és az esemény szerinti ország). Az alkalmazás legfontosabb elemeinek átalakítása után naptár-funkciót is beiktattak az ülések napirendjének kialakítása és – a legfontosabb üzenetek túlterhelése nélkül – a munkadokumentumok felhasználók közötti elosztásának megkönnyítése céljából. A túlterhelés kockázatának elkerülése céljából – különösen a konkrét eseményekre vonatkozóan – „nyomon követő” szekciót is beiktattak, mely lehetővé teszi a szereplők számára, hogy kiegészítő információkat közöljenek anélkül, hogy e-maileket kellene küldeniük a felhasználóknak. 2005-ben olyan új üzenetküldő rendszert (szelektív üzenetküldés) is bevezettek, melynek segítségével a szereplők kiválasztott címzetteknek küldhetnek üzeneteket. Az Európai Bizottság mindig értesítést kap e szelektív üzenetekről.

A keresőfunkció javult és ugyanolyan szerkezetű lett mint a veszélyeket felsoroló főoldal. Néhány ergonómiai és gyakorlati változtatást hajtottak végre, melyeknek köszönhetően a tagállamok kidolgozhatják az egyes rájuk vonatkozó részleteket. A könnyebb adminisztratív karbantartás érdekében a felhasználók részletes, nyomtatóbarát listájával is kiegészítették a rendszert. Különleges szekciót hoztak létre a referenciadokumentumok (jogi szövegek, műszaki útmutatók, operatív eljárások) számára.

SMS-küldő funkciót aktiváltak annak érdekében, hogy az Európai Bizottság felhasználói valós idejű, SMS útján továbbított értesítést kapjanak arról, hogy sürgős (2-es és 3-as készültségű szintű) üzenet érkezett a rendszerbe.

Kiterjesztették a felhasználói szinteket, hozzáférést biztosítva mind az ECDC, mind a WHO számára – ez utóbbi a tagállamok beleegyezésével passzív („read only”) hozzáférést kapott a kiválasztott, veszéllyel kapcsolatos üzenetekhez – . Végezetül egyéb, a biztonság fokozását célzó funkciókat építettek be.

19. A „KÖZÖS ALAP” SZIMULÁCIÓS GYAKORLAT

A „Közös Alap” gyakorlatot az Egyesült Királyság Egészségvédelmi Ügynöksége (Health Protection Agency, HPA) végezte két napon át, 2005. november 23–24. között törzsgyakorlatként. Ez a gyakorlat az Európai Bizottság megbízásából végzett második olyan uniós gyakorlat volt, mely a tagállamok valamely egészséggel kapcsolatos válsághelyzetre – jelen esetben influenza világjárvány – való reagálási képességét vizsgálta. Az Unió mind a 25 tagállama, valamint Norvégia, Izland és Svájc számára is hozzáférhető volt az EWRS a gyakorlat során.

Az EWRS-t széles körben alkalmazták a gyakorlat során (437 üzenet és 3672 válasz) a szereplők közötti kommunikáció biztosítása céljából. Nem jeleztek rendszer-leállást. A szimuláció jellegéből adódóan azonban túlterhelt volt a rendszer és nagy forgalmat bonyolított. A kezdeti szakaszban az EWRS hatékonyan működött, a gyakorlat előrehaladtával azonban a felhasználókat hirtelen óriási mennyiségű üzenetek árasztották el. A tagállamok felismerték, hogy temérdek időt és erőforrást vesz igénybe a lényeges információk felkutatása; egyes tagállamok számára ez lehetetlen feladat volt a rendelkezésre álló korlátozott források miatt. A résztvevők észrevetéleket fűztek az információk időben és hatékony módon történő beszerzése során tapasztalt nehézségekhez. Mivel az EWRS volt a szimultán európai kommunikáció egyetlen rendelkezésre álló rendszere, a szereplők minden típusú információcseréhez ezt használták annak ellenére, hogy a rendszert kizárólag intézkedések hivatalos bejelentésére és az intézkedések koordinálására fejlesztették ki a közösségi jogszabályokban előírtak értelmében.

20. AZ EURÓPAI BETEGSÉGMEGELŐZÉSI ÉS JÁRVÁNYVÉDELMI KÖZPONT

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központot (ECDC) hivatalosan csak 2005 májusában hozták létre, de már 2005 márciusától megkezdte működését. Mivel az ECDC alapítórendelete előírja az EWRS-működésről az ECDC-re való áttérést, az ECDC-t gyorsan integrálták valamennyi, az EWRS-hez kapcsolódó tevékenységbe.

Az ECDC 2005 áprilisa óta kapcsolódik az EWRS-hez. Az ECDC részt vett az EWRS ülésén – melyet az ECDC létrehozása után tartottak – és a Bizottsággal szoros együttműködésben felszólalt a vitákban.

Az ECDC a veszélyek nyomon követésére irányuló megbízatását az EWRS-üzenetek felhasználásával hajtotta végre – mely üzenetek az Európát fenyegető veszélyeket jelző információforrásnak tekinthetők – , kiegészítve azokat egyéb hivatalos és nem hivatalos források aktív felkutatásával. A veszélyekre vonatkozó információkat a Bizottság és a tagállamok felé továbbított heti jelentések tartalmazzák.

21. KÖVETKEZTETÉSEK

Az EWRS-műveletek elemzése azt mutatja, hogy a tagállamok egyre gyakrabban használják a rendszert, mely jelenleg megfelelő eszköznek tekinthető az intézkedések összehangolását és a közösségi szintű kockázatkezelést célzó gyors információközlésben. Az EWRS-en keresztül szétküldött bejelentések teljes száma az előző jelentésekhez képest megkétszereződött 2004-ben és 2005-ben. Az új tagállamok hatékonyan használták az EWRS-t, a régi tagállamokhoz hasonló aktivitást tanúsítva.

Minden olyan eseményt, mely átfogóbb reagálást és összehangolt intézkedéseket tett szükségessé – és melyeket a 2004-re vonatkozó 2.2. pont (két legionellózis-előfordulás tengerjáró hajókon; A/H5N1-előfordulás Vietnamban; nyugat-nílusi víruselőfordulás két esetben; veszett kutya Franciaországba történő illegális behozatala; a hepatitis A egy egyiptomi üdülőhelyen történt kitörése; A/H5N1 előfordulása ragadozómadarakban és a négy SARS-hoz kapcsolódó esemény) és a 2005-re vonatkozó 2. 4. pont (A/H5N1-események az európai régióban; Marburg haemorrhagiás láz kitörése Angolában, valamint az A/H2N2-esemény) részletez – haladéktalanul jelentettek, ami egyértelmű előrelépés volt 2003-hoz képest. E vonatkozó események (mint 2003-ban a SARS esetében) nagy mértékben bizonyították az EWRS hasznosságát. A rendszer teljesítette intézményi szerepét, amennyiben időben üzeneteket továbbított a tagállami EWRS-kapcsolattartók között, a nemzeti közegészségügyi hatóságok között közös állásfoglalásokat biztosított, megkönnyítette az információcserét és a tudományos tanácsadást konkrét kérdésekre vonatkozóan.

Különösen azonban a „tájékoztató jellegű” és az „1-es készültségi szintű” üzenetek elemzése mutatott rá, hogy számos üzenet kockázatértékelési kérdésekre összpontosított és az üzenetek nagy része arra irányuló kérdés volt, hogy a bejelentettekhez hasonló események más tagállamokban is előfordultak-e. Ezt illetően az ECDC jövőbeli bevonása abba, hogy segítse a Bizottságot az EWRS működtetésében (a 851/2004/EK rendelet[6] 8. cikke), várhatóan javítani fogja a helyzetet azáltal, hogy az EWRS használatára összpontosít a 2119/98/EK és a 2000/57/EK határozat értelmében.

Az új funkciók alkalmazása a veszélyeket felsoroló oldalon lehetővé tette a tagállamok által a bejelentések során fontosnak tekintett kritériumok pontosítását, a tünetek és a betegségek, a kórokozók és az események földrajzi elhelyezkedésének egyértelműbb meghatározását. Mindazonáltal a „nem felhasználható”, az „ismeretlen” és a „fel nem sorolt” kategóriák még mindig nagy száma a szóban forgó listák naprakésszé tételét és egyértelműbb meghatározását teszik szükségessé.

Az EWRS számára kifejlesztett és a tagállamok által nagyrabecsült új alkalmazás a rendszerfelhasználás teljesítményében valódi javulást eredményezett. Ezen kívül a vonatkozó események időben történő bejelentése is javult az előző jelentéshez képest.

Több tagállam nem készített éves elemző jelentést az EWRS működéséről (a 2000/57/EK határozat 3. cikke). A tagállamok javasolják, hogy az EWRS működéséről szóló éves elemzés (a 2004-re vonatkozó 2.2. és a 2005-re vonatkozó 2.4. pontban említettekhez hasonló) olyan eseményekre összpontosítson, melyek bevezetett vagy tervezett közegészségügyi intézkedésekre való jelentős reagálást váltottak ki és melyek EU-szinten összehangolt intézkedéseket tettek szükségessé.

[1] HL L 268., 1998.10.3., 1. o.

[2] HL L 21., 2000.1.26., 32. o.

[3] Bulgária, Románia és az Európai Gazdasági Térség országai (Izland, Liechtenstein és Norvégia) az EWRS-hálózat tagjai.

[4] A készültségi szinteket a 2000/57/EK határozat II. melléklete határozza meg.

[5] HL L 142., 2004.4.30., 1. o.

[6] HL L 142., 2004.4.30., 1. o.