52006DC0378

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 12.7.2006

COM(2006) 378 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2005 {SEC(2006)911}{SEC(2006)912}

TARTALOM

Bevezetés 4

1. Az átfogó stratégiai megközelítés mérlege 2001-2005 között a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről 5

1.1. Átfogó jogalkotási politika a csalás ellen 5

1.2. Új együttműködési kultúra 7

1.3. A korrupció megelőzése és a korrupció elleni küzdelem az intézményekben 9

1.4. A büntető bírósági oldal megerősítése 10

1.5. Következtetés 11

2. A csalás elleni küzdelem eredményei: a tagállamok által az ágazati rendeletek értelmében közölt csalásokra és más szabálytalanságokra vonatkozó statisztikák 12

2.1. Hagyományos saját források 13

2.2. Mezőgazdasági kiadások (EMOGA—Garancia) 14

2.3. Strukturális intézkedések 14

2.4. Előcsatlakozási alapok 15

3. A tagállamok és a Bizottság által 2005-ben hozott intézkedések 16

3.1. A tagállamok által hozott intézkedések 16

3.1.1. Horizontális hatású új intézkedések 16

3.1.2. Új intézkedések a közösségi saját források területén 17

3.1.3. Új intézkedések a mezőgazdasági kiadások területén 18

3.1.4. Új intézkedések a strukturális műveletek területén 18

3.2. A Bizottság által a csalás elleni küzdelem operatív területén elfogadott intézkedések 19

3.3. A Közösségek pénzügyi érdekei védelmének kiegészítő intézkedései 19

3.3.1. Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény és annak jegyzőkönyvei tagállamok általi ratifikációjának helyzete 19

3.3.2. A váminformációs rendszer (VIR), és a vámnyilvántartó rendszer azonosítási adatbázisát (FIDE) létrehozó, az informatikának a vámügy területén történő alkalmazásáról szóló egyezmény és annak jegyzőkönyve ratifikálása 20

3.3.3. Megállapodás a Philip Morris International-lal. 21

4. Behajtás 21

4.1. A nemzeti behajtási eljárások polgári vagy közigazgatási eljárás keretén belül 22

4.2. A „Behajtás Munkacsoport” az EMOGA-Garancia területén 26

4.3. A szabálytalanságok pénzügyi nyomon követési rendszerének reformja a mezőgazdasági politika területén 26

5. Az elszámolások igazolásának eljárásai 29

5.1. Ütemterv a pozitív megbízhatósági nyilatkozat érdekében 29

5.2. Az állami kiadások megfelelő kezelésének igazolása a tagállamokban 30

BEVEZETÉS

A közösségi pénzügyi érdekek védelme és a csalás elleni küzdelem megosztott felelősségi területet képez a Közösség és a tagállamok között. A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben minden évben jelentést készít, amely bemutatja az e kötelezettségeknek való megfelelés érdekében meghozott új intézkedéseket, az EK-szerződés 280. cikkének megfelelően. E jelentés címzettje az Európai Parlament és a Tanács, és a jelentést nyilvánosságra hozzák.

A jelentés első pontjában a Bizottság bemutatja a közösségi pénzügyi érdekek védelme tekintetében a 2001-2005 közötti öt év átfogó stratégiai megközelítésének mérlegét . A számos akadály ellenére a célok és a programozott fellépések végrehajtásának átfogó mérlege kielégítő.

A második pont az ágazati rendeletek értelmében közölt szabálytalanságok statisztikáinak eredményeit foglalja össze.

A harmadik pont egyrészről szemléltető jelleggel bemutat néhány a tagállamok által 2005-ben hozott intézkedést , másrészről ismerteti a Bizottság részéről az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) hatékonyságának javítása érdekében tett erőfeszítéseket.

A tagállamokkal közös megállapodásban az a döntés született, hogy bemutatják a jelentés 4. és 5. pontjában szereplő két egyedi témát. A negyedik pont a be nem szedett vagy tévesen folyósított összegek behajtásának javítása érdekében hozott intézkedéseket tartalmazza. Valójában a csalások és más szabálytalanságok által az európai költségvetésnek okozott károk helyreállításának egyetlen eszköze a szervezett pénzügyi nyomon követés biztosítása.

Az ötödik és egyben utolsó pont az elszámolások igazolásának kérdése. Az európai költségvetés nagy részét a tagállamokkal együttműködésben kezelik. Ez a pont röviden összehasonlítja a tagállamok által alkalmazott (amennyiben van ilyen) ellenőrzési elveket és normákat, valamint igazolási rendszereket.

A jelentés a huszonöt tagállam által meghozott intézkedéseknek és elért eredményeknek csak az összefoglalását és összképét adja. Ezzel egy időben a Bizottság két munkadokumentumot tesz közzé[1], az egyik számba veszi a tagállamok hozzájárulásait, a másik pedig a tagállamok által közölt szabálytalanságok statisztikáira vonatkozik.

A korábbi évek jelentései, valamint a Bizottság szolgálatainak azokhoz kapcsolódó munkadokumentumai az OLAF internetes oldalán elérhetők[2].

1. AZ ÁTFOGÓ STRATÉGIAI MEGKÖZELÍTÉS MÉRLEGE 2001-2005 KÖZÖTT A KÖZÖSSÉGEK PÉNZÜGYI ÉRDEKEINEK VÉDELMÉRőL

A Közösségek pénzügyi érdekei védelmének a nemzeti és a közösségi szint közötti erős együttműködési kultúrán kell alapulnia. A Bizottság e védelem átfogó stratégiai megközelítését kívánt kialakítani, amely magában foglal minden olyan fellépést, amely e közös célhoz hozzájárulhat, a megelőzésben érintett minden nemzeti hatóság és intézmény közös erőfeszítéseinek közelítése céljából. Ez tartalmazza az operatív tevékenységet, a pénzügyi nyomon követést, az alkalmazott szankciókat, a megelőzést és az e tevékenységeket magában foglaló jogszabályok előkészítését, akár az első, akár a harmadik pillérről van szó.

A 2000 június 28-án elfogadott átfogó stratégiai megközelítésében[3], - amely egyenes következménye az EK-Szerződés (EKSz) 280. cikke Amszterdami Szerződésbe való felvételének, és az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) 1999-es létrehozásának – a Bizottság meghatározta a 2001-2005-ös időszakra vonatkozó politikai és általános célokat. A Bizottság a pénzügyi érdekek tekintetében négy fő tengelyt azonosított:

- átfogó csaláselleni jogalkotási politika;

- új együttműködési kultúra;

- intézmények közötti intézkedés a korrupció megelőzésére és a korrupció elleni küzdelemre;

- a büntetőjogi dimenzió megerősítése.

Ezen átfogó stratégia végrehajtása a 2001-2003-as[4] és a 2004-2005-ös[5]cselekvési tervben valósult meg.

1.1. Átfogó csaláselleni jogalkotási politika

A Bizottság azon fáradozott, hogy a csalás elleni politikát horizontális és pilléreken átívelő jogalkotási politika jellemezze, amely magában foglal minden olyan területet, ahol a csalás és a korrupció megjelenhet. A csalás elleni jogalkotásnak gondoskodnia kell a nyomon követésről és az együttműködésről, valamint a megelőzésről és a felderítésről is.

2001-ben a Bizottság bejelentette egy belső, „fraud-proofing” mechanizmus[6] bevezetését, amelynek célja a jogalkotás és a szerződések kezelése minőségének javítása, annak érdekében, hogy azokat „csalásbiztosabbá” tegyék. 2003 óta minden évben egy szolgálatok közötti csoport azonosítja azokat a jogalkotási kezdeményezéseket és kidolgozás alatt álló szerződésmintákat, amelyek a legnagyobb veszélyt jelenhetik a közösségi pénzügyi érdekekre nézve. E tervezetek tekintetében a kidolgozási eljárásokat megelőzően konzultálnak az Európai Csaláselleni Hivatallal. A 2004-2005-ös időszakban a Hivatal összesen 28 kezdeményezést vizsgált meg.

Az euró bevezetését a célzott programozási időszak folyamán végig számos, az érmék és a bankjegyek hamisítása elleni küzdelem érdekében meghozott intézkedés kísérte. A Bizottság különösen a fellépés és beavatkozás jogi keretét, valamint az egyedi nemzetközi együttműködés keretét dolgozta ki jobban.

Egy 2002-es közleményében[7] – amely különösen az 1999 előtt tévesen kifizetett mezőgazdasági alapok behajtásának javítását célozta – a Bizottság bejelentette egy „Behajtási Munkacsoport” létrehozását a be nem hajtás helyzetének tisztázására és a pénzügyi felelősségre vonatkozó határozatok előkészítésére az EMOGA-Garancia (lásd a 4.2. pontot) területe végső elszámolásainak formális eljárása keretén belül.

A 2003-ben hatályba lépett új pénzügyi rendelet[8] jelentősen megerősíti a közösségi pénzügyi érdekek védelmét:

- Javítja különösen a behajtás hatékonyságát.

- Meghatározza a felmerüléskor való könyvelésről az eredményelszámolásra történő áttérést. 2005 óta a Bizottság betartja tehát a legszigorúbb nemzetközi állami elszámolási normákat, javítja az alapok napi kezelését, és minimumra csökkenti a hibák vagy a szabálytalanságok kockázatát.

- Megállapít egy olyan információs rendszert, amely egy közigazgatási határozattal lehetővé teszi a büntetőügyben elítélt ajánlattevők és azon jelentkezők közbeszerzésekből való kizárását, akik nem megbízhatóak, illetve megtévesztő vagy csalárd adatokat adtak meg. Hasonló mechanizmust fogadtak el az építési beruházások közbeszerzési szerződései odaítélésének eljárásai koordinálásáról szóló irányelvben.[9]. A Bizottság az átláthatóságról szóló közleményének keretében [10], meghatározta a kizárási rendszer további alkalmazási lehetőségeinek tanulmányozását, és tervezi ilyen értelmű javaslatok megtételét a pénzügyi rendelet felülvizsgálatáról szóló módosított javaslatban.[11].

2004-ben a Bizottság az OLAF által végrehajtott vizsgálatokról szóló rendeleteket módosító rendeleti javaslatokat fogadott el[12], e javaslatok célja különösen a Hivatal és a közösségi intézmények, szervek és szervezetek közötti információcsere szabályainak tisztázása, és annak lehetővé tétele, hogy a Hivatal a műveleti prioritásokra koncentráljon és meggyorsítsa a vizsgálatokat azok hatékonyságának növelésével. A javaslatok céljai között szerepel a vizsgálatoknak alávetett személyek eljárási jogainak megerősítése is. E javaslatokat követően az Európai Parlament és a Tanács kiegészítő értékelést kért a Hivatal teljesítményéről, amelyet a Bizottság 2004 októberében nyújtott be.[13]. A Számvevőszék több ajánlással kiegészített különleges jelentést készített a Hivatal igazgatásáról[14]. 2005 júliusában [15], az Európai Parlament nyilvános meghallgatást szervezett az OLAF megerősítéséről, amely alkalmat adott annak megállapítására, hogy a Hivatal működési struktúrája – amely független a vizsgálatai tekintetében, de igazgatási szempontból a Bizottsághoz tartozik – működik.

E fejlődések fényében a Bizottság 2006. május 24-én a 2004-es lépéseket kiegészítő javaslatot fogadott el, amelyek helyébe a javaslat lép, és amelyeket visszavontak. Ez a javaslat különösen az intézmények és a felügyeleti bizottság közötti vezetésről és együttműködésről szól, ez utóbbinak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság képviselőivel strukturált párbeszéd keretében folytatott ülései révén. Meghatározza egy tanácsadó-revizor létrehozását, aki bizonyos számú alapesetben véleményeket fogalmaz meg, és tisztázza az OLAF főigazgatójának megbízatását.

A 2005-ös év eseményei . 2005-ben a Bizottság elfogadta a második jelentését[16] a „fekete lista” rendelet tagállamok általi alkalmazásáról.[17] E rendelet előírja a közösségi költségvetés számára az EMOGA-Garancia területén kockázatot jelentő gazdasági szereplők beazonosítását, valamint a Bizottság és a tagállamok tájékoztatását, és a megelőzésre vonatkozó intézkedések alkalmazását. A jelentés szerény eredményt állapít meg e rendelet alkalmazásában. E jelentésen keresztül a Bizottság reméli, hogy széleskörű vitát indít az intézményekkel a kizárási mechanizmus esetleges reformjának szükségességéről és a lehetséges iránymutatásairól.

2.1. Új együttműködési kultúra

2001 óta a Bizottság erőfeszítéseket tett a tíz új tagállam és a tagjelölt országok segítésében a pénzügyi érdekek védelmének területén a közösségi vívmányok beépítése tekintetében. A tíz új tagállam, Románia és Bulgária csalás elleni nemzeti koordinációs szolgálatokat (AFCOS) hozott létre, amelyek felelősek a Közösségek pénzügyi érdekei védelmének törvényi, közigazgatási és operatív részeiért és amelyek igen hasznosnak bizonyultak. A tíz új tagállam integrációja különösebb nehézségek nélkül zajlott le, mivel ez utóbbiak megfelelően felkészültek a közösségi pénzügyi érdekek védelmének új feladatára. A bővítési eljárás Romániában és Bulgáriában történő jobb követése érdekében, az OLAF megerősítette a tevékenységeit és az operatív hatékonyságát azzal, hogy mindkét országba összekötő tisztviselőt küldött.

2004-ben az Európai Közösség és annak tagállamai együttműködési szerződést[18] írhattak alá a Svájci Államszövetséggel a csalás, és minden olyan jogellenes tevékenység elleni küzdelem céljából, amely a pénzügyi érdekeiket sértheti.

Szintén 2004-ben a Bizottság rendelet elfogadását javasolta a kölcsönös közigazgatási segítségnyújtás területén.[19] A rendelet részletes jogalapot adna, és horizontális jelleget öltene, mivel a csalás elleni közösségi küzdelem minden olyan ágazatára kiterjed, amely még nem képezi ágazati jogalkotás tárgyát.

A 2005-ös év eseményei . A vámjogszabályok megsértésével végzett bizonyos nemzetközi kereskedelmi tranzakciók – beleértve a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályokat – károsítják a tagállamok gazdaságát és adóügyi érdekeit, valamint az Európai Unió költségvetésének vámbevételeit. A Kínával folytatott kereskedelem bizonyos problémákat okozott az elmúlt években. A 2004-ben megkötött és aláírt, és 2005-ben hatályba lépett együttműködési megállapodás célja a Közösség és Kína közötti, vámügyekben történő kölcsönös segítségnyújtás javítása. Ennek operatív részét az OLAF irányítja.

Az OLAF helyiségeiben állandó műszaki infrastruktúrát (POCU) nyitottak a jobb együttműködés és a tagállamok közös vámügyi műveletei jobb támogatása érdekében. A POCU a legjobb együttműködéssel és a legalacsonyabb költségekkel teszi lehetővé a közös vámügyi műveletek gyors végrehajtását . Az új infrastruktúra által fogadott első művelet a „FAKE”volt, amely a Kínából származó hamis termékekre vonatkozott. A 2005 májusában szervezett infrastruktúra nagyon kielégítő eredményekhez vezetett (lásd a 3.2. pontot).

Azon rendeleteket, amelyek a strukturális alapok és a Kohéziós Alap területén a tagállamok számára azt a kötelezettséget írják elő, hogy közöljék a Bizottsággal azon eseteket, amikor az ágazati rendeletekkel szembeni szabálytalanság gyanúja áll fenn, az összehangolt végrehajtás biztosítása céljából módosították és megújították.[20] Az összehangolás a mezőgazdasági területen alkalmazandó rendelet módosításával fog folytatódni.

A csalás elleni küzdelem koordinációs tanácsadó bizottságának helyzetét bizottsági határozattal[21] módosították, hogy hozzáigazítsák azt az 1994-es létrehozása óta bekövetkezett változásokhoz, mint amilyen az EK-Szerződés 281. cikkének beillesztése az Amszterdami Szerződésbe, az OLAF 1999-es létrehozása vagy az euró bevezetése. A tagállamok és a Bizottság képviselőiből álló bizottság segíti a Bizottságot minden, a közösségi pénzügyi érdekek védelmével kapcsolatos kérdésben.

1.3. A korrupció megelőzése és a korrupció elleni harc az intézményekben

Az OLAF a jogalkotó által 1999-ben rá bízott feladatnak megfelelően folytatta a korrupció megelőzésére, valamint az ellene való küzdelemre vonatkozó feladatai ellátását. Az Európai Bíróság többször megerősítette a belső vizsgálatok intézmények közötti keretének törvényességét és koherenciáját, amely általános módon vonatkozik az intézményekre, szervekre és szervezetekre.[22]

Az OLAF által a belső ellenőrzési szolgálattal (IAS) 2001-ben[23], és az IDOC-kal 2004-ben kötött[24], a tevékenységi területeiket leíró egyetértési megállapodások gyümölcsöző együttműködést tettek lehetővé e jogalanyok között. Az OLAF és az IDOC közötti gyakori érintkezések 2005 folyamán egyedi esetekben biztosították a fellépéseik koordinálását.

Az igazgatási reform keretében intézkedéseket hoztak a Bizottság tisztviselői és alkalmazottai érzékennyé tételére a projektek megfelelő kezelésének elve, az érdekösszeütközések, valamint a közösségi érdekek megsértésére alkalmas, súlyos, büntetendő cselekmények gyanúja esetén követendő magatartás iránt.

Az OLAF által végzett vizsgálatok jogi keretét módosító, 2006. május 24-én elfogadott bizottsági javaslat különösen az intézmények tájékoztatásának javítására, és a belső vizsgálat területén arra a lehetőségre vonatkozik, hogy a végleges jelentést ne kelljen átadni az illetékes igazságügyi hatóságoknak, amennyiben a tényállások enyhe súlyúak, a pénzügyi kár csekély, és vannak olyan belső intézkedések, amelyek megfelelő nyomon követést tesznek lehetővé az érintett intézmény, szerv vagy szervezet számára történő átadással.

1.4. A büntető bírósági oldal megerősítése

A nemzeti igazságügyi rendszerek összeegyeztethetetlenségéhez és az összetett, gyakran több országra kiterjedő bírósági ügyek kezeléséhez kapcsolódó nehézségek a Bizottságot arra vezették, hogy az átfogó stratégiai megközelítésében foglalkozzon ezzel a negyedik kihívással.

2001-ben a Bizottság irányelvre vonatkozó javaslatot nyújtott be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Közösség pénzügyi érdekeinek büntetőjogi védelméről.[25] E javaslat célja bizonyos büntetőjogi rendelkezések (különösen a jogellenes magatartások, a felelősség és a szankciók, valamint a Közösséggel való együttműködés) átvétele egy közösségi jogi eszköz keretében, amelyek a Közösség pénzügyi érdekei védelméről szóló egyezményben[26] és annak jegyzőkönyveiben[27] szerepeltek.

Az említett egyezmény, annak első jegyzőkönyve és a Bíróság hatásköréről szóló jegyzőkönyv 2002-ben lépett hatályba, amely így mélyreható igazságügyi együttműködést tett lehetővé különböző területeken. A Bizottság azt ajánlja a Tanácsnak, hogy szólítsa fel a tagállamokat erőfeszítéseik fokozására a nemzeti büntető jogalkotás megerősítésében, az egyezmény jogi eszközeivel kapcsolatos fenntartásaik átértékelésében, valamint a második jegyzőkönyv ratifikálásában. A Bizottság jelenleg egy második jelentést[28] készít elő az egyezmény és annak már hatályban lévő jegyzőkönyvei végrehajtásáról, amelyet 2007 végéig kellene elfogadni, és mind a huszonöt tagállamra vonatkozik.

Az akarat, hogy az EU-n belül folytatódjon a büntető ügyekben való igazságügyi együttműködés sarokkövévé vált kölcsönös elismerés elvének végrehajtása, az EUSz VI. címének hatálya alá tartozó területeken erőteljes jogalkotói tevékenységhez vezetett. E tevékenységnek kedvező hatásai lettek különösen a közösségi pénzügyi érdekek védelmére. Például 2002-ben az európai elfogató parancsról szóló kerethatározat[29] elfogadása jelentősen megkönnyíti egy személy letartóztatását, és annak valamely tagállam által a másikba való visszavitelét a büntetőeljárás lefolytatása vagy büntetés, illetve a szabadságtól való megfosztás biztonsági intézkedésének végrehajtása érdekében.

Az OLAF és az Eurojust által 2003-ban megkötött megállapodás jegyzőkönyve az információk kölcsönös közlését és együttműködést ír elő a közösségi pénzügyi érdekek védelme céljából. Az OLAF és az Eurojust 2004-ben elfogadta e megállapodás végrehajtásának gyakorlati szabályait. Egy OLAF-Eurojust összekötő csoportot hoztak létre a megállapodás végrehajtásának biztosítására. A csoport 2005 folyamán rendszeresen ülésezett. E kereten belül az Eurojust együttműködött az OLAF-fal és bizonyos esetekben a nemzeti hatóságokkal, valamint az OLAF részt vett az ezen esetekhez tartozó vizsgálatokban és eljárásban.

Az OLAF és az Europol által 2004-ben megkötött megállapodás előírja a stratégiai és technikai információk cseréjének megerősítését, valamint a közös érdeket képviselő területeken a fenyegetések értékelésére és a kockázatelemzésre vonatkozó információcserét. 2005-ben a Hivatal és az Europol együttműködése fokozódott, különösen a csempészet, valamint az euró hamisításának területén. A Hivatal felvette a kapcsolatot nemzetközi fórumokkal is, mint az Interpol, vagy a Vámigazgatások Világszervezete (WCO).

2001-ben a Bizottság zöld könyvet[30] fogadott el, amely célja vita megindítása volt az Európai Ügyészség létrehozásáról, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő bűnözés ellen. Az Európai Tanács által 2004 júniusában elfogadott, de még nem minden tagállam által ratifikált, az Európai Alkotmányt létrehozó szerződés III-274. cikkében előírja, hogy a Tanács – egyhangú döntéssel és az Európai Parlament jóváhagyása után - az Eurojust alapján létrehozhat egy Európai Ügyészséget az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények leküzdésére. Ez az ügyészség hatáskörrel rendelkezik majd az ilyen bűncselekmények elkövetői és bűntársai felkutatására, keresésére és bíróság elé állítására.

A 2005-ös év eseményei . A Bizottság közleményben[31] hívta fel a figyelmet a Bíróság elvi ítéletének következményeire az első és a harmadik pillérre vonatkozó büntető rendelkezések[32] tekintetében, különösen a Közösségek pénzügyi érdekeinek büntetőjogi védelmére vonatkozó irányelvi javaslatról. Ezen ítéletnek megfelelően, amennyiben a szóban forgó tárgykör egyedi büntető rendelkezését kell alkalmazni a közösségi jog hatékonyságának biztosítására, azt kizárólag az első pillérben kell elfogadni. E rendszer véget vet a kettős szöveg mechanizmusának (irányelv vagy rendelet és kerethatározat).

1.5. Következtetés

Öt évvel az átfogó stratégiai megközelítés megindítása után a megvalósított fellépések mérlege pozitív. Ahogyan azt a fenti összefoglaló is mutatja, jelentős fejlődés valósult meg a Közösségek pénzügyi érdekei védelmének valamennyi nagy tengelyében. Mindamellett a büntető bírósági oldal megerősítése lelassult. Így például az a fellépés, amelynek célja az Európai Ügyészség létrehozásához szükséges terep előkészítése volt, az alkotmányos szerződés ratifikálásáig időlegesen lelassult.

A programozási időszak egészére meghatározott fellépésekből 2005. december 31-ig 75% teljes egészében, 9% az előírt határidőkön belül részlegesen megvalósult és továbbra is folytatódik. 14%-ot átvittek 2006-ra, és 10%-ot ideiglenesen vagy véglegesen felfüggesztettek, lényegében a Közösségen kívül álló körülmények miatt.

2 A CSALÁS ELLENI KÜZDELEM EREDMÉNYEI: A TAGÁLLAMOK ÁLTAL AZ ÁGAZATI RENDELETEK ÉRTELMÉBEN KÖZÖLT CSALÁSOKRA ÉS MÁS SZABÁLYTALANSÁGOKRA VONATKOZÓ STATISZTIKÁK

A közösségi jogalkotás kötelezi a tagállamokat arra, hogy a közösségi tevékenységek minden területén közöljék a pénzügyi érdekeket sértő csalásokat és más szabálytalanságokat.[33] Az e fejezetben szereplő statisztikák a tagállamok által közölt csalások és más szabálytalanságok gyanúira vonatkoznak, ahogyan azokat az ágazati rendeletekben meghatározzák. A közvetlen közösségi kiadások nem érintettek.[34] A Bizottság szolgálatainak e jelentéssel egy időben kiadott dokumentuma[35] az e közlések alapján kapott statisztikák elmélyült elemzését tartalmazza. A következő táblázat a 2005-ben közölt szabálytalanságok számát foglalja össze, valamint az érintett összegeket minden ágazat tekintetében.[36]

Táblázat – A szabálytalanságok száma és összegek – 2005-ös év

2005-BEN ÖSSZESEN |

Terület | Közölt szabálytalansá-gok száma | Pénzügyi hatás összesen (összegek millió euróban) |

Saját források | 4.982 | 322 |

EMOGA - Garancia | 3.193 | 102 |

Strukturális alapok és Kohéziós Alap | 3.570 | 601 |

Előcsatlakozási alapok | 331 | 17 |

Összesen | 12.076 | 1042 |

Fontos különbséget tenni a csalás és a szabálytalanság között. A csalás szándékosan elkövetett szabálytalanság, bűncselekmény, amelyet csak a bíróság értékelhet.[37] A csalás tényleges pénzügyi hatása csak a bírósági eljárás végén mérhető fel. A saját források területén a csalás gyanúját jelentő esetek a 2005-ben jelzett szabálytalanságok körülbelül 20%-át teszik ki, összesen mintegy 95,2 millió eurós összegre vetítve. A mezőgazdasági kiadások területén a csalás gyanúját jelentő esetek a 2005-ben jelzett szabálytalanságok körülbelül 13%-át teszik ki, összesen mintegy 21,5 millió eurós összegre vetítve, ami az EMOGA-Garancia összes hitelei 0,05%-ának felel meg. A strukturális alapok esetében a csalás a jelzett szabálytalanságok mintegy 15%-át érinti összesen 205 millió eurós összegre vetítve, amely a strukturális alapok és a Kohéziós Alap összes hitele körülbelül 0,53%-ának felel meg. Az előcsatlakozási alapok területén a csalás a jelzett szabálytalanságok mintegy 18%-át érinti, összesen 1,77 millió eurós összegre vetítve, amely a PHARE[38], SAPARD[39] és ISPA[40] alapok címén megadott összes hitel 0,06%-ának felel meg. Ez a becslés a tagállamok által közölt információkon alapul, de óvatosan kell kezelni.

2.1. Hagyományos saját források

A felfedett és közölt csalások és szabálytalanságok száma (10 000 eurónál magasabb összegű esetek) a 2004-es adatokhoz képest 55%-kal nőtt (4 982 eset 2005-ben) [41] . A szabálytalanságok által érintett összeg 2005-ben mintegy 322 millió euró a 2004-es 212 millió euróhoz képest, ami 52%-os növekedést jelent.

Ez a növekedés magyarázható különösen bizonyos tagállamok jobb adatközlésével, illetve azzal, hogy bizonyos tagállamok bevitték az OWNRES rendszerbe a le nem zárt árutovábbítási műveleteket érintő eseteket, amelyeket azután késve zártak le. Az 55%-os növekedés egyszerű megállapítása tehát nem teszi lehetővé következtetések levonását a csalás és más szabálytalanságok tényleges helyzetét illetően.

A cigaretta a szabálytalanságokkal leginkább érintett termékek egyike maradt, a bejelentett esetek nagy része annak csempészetére vonatkozik. 2005-ben a cukorágazathoz kapcsolódó esetek száma szintén növekedett : lényegében a közösségi rendszer által elfogadott mennyiséget meghaladó cukor ki nem vitelének eseteiről volt szó. A textilágazathoz kapcsolódó esetek számának növekedése is megállapítható, különösen az eredet bejelentésének tekintetében.

[pic]

2.2. Mezőgazdasági kiadások (EMOGA—Garancia)

2005-ben a bejelentett szabálytalanságok száma enyhén csökkent a megelőző évhez képest (3 193 eset 2005-ben, 3 401 eset 2004-ben). Másrészről azok pénzügyi hatása növekedett (102 millió euró 2005-ben, 82 millió euró 2004-ben), amely az EMOGA-Garancia összes hitelének mintegy 0,21%-át jelenti (47 819 millió euró 2005-re).

[pic]

2.3. Strukturális intézkedések

2005-ben a közölt szabálytalanságok száma (3 570 eset, beleértve a Kohéziós Alapot is) növekedett az előző évhez képest (3 339 bejelentett szabálytalanság 2004-ben), míg azok pénzügyi súlya csökkent (601 millió euró 2005-ben, a 2004-es 696 millió euróhoz képest). A 2005-ben bejelentett szabálytalanságok pénzügyi hatása a strukturális alapok és a Kohéziós Alap 2005-ös hiteleinek (38 430 millió euró) mintegy 1,56%-át jelenti. A végleges hatás csak a programok lezárása után válik ismertté.

[pic]

2.4. Előcsatlakozási alapok

A strukturális alapokéhoz hasonló, a szabálytalanságok bejelentésének rendszerét vezették be többéves megállapodásokkal a PHARE a SAPARD és az ISPA alapok tekintetében, valamint a Ciprus és Málta számára megadott alapok tekintetében.[42]

2.4. táblázat : Az előcsatlakozási alapokra vonatkozóan a tagállamok és a tagjelölt országok[43] által bejelentett szabálytalanságok és összegek – 2002-2005[44]

Év | PHARE[45] | SAPARD | ISPA | ÖSSZESEN |

Összesen | Esetek > 500 000 euró | Esetek < 500 000 euró |

Esetek | Összeg (millió euró) | Esetek | Összeg (millió euró) | Esetek | Összeg (millió euró) |

Az eredeti helyzet 2002 végén. Az 1999 előtt bejelentett be nem hajtási esetek, amelyek tekintetében a Behajtási Munkacsoport ellenőrzéseket végzett. | 4 228 | 1 212 | 419 | 1 035 | 3 809 | 177 |

A helyzet a 2004-es év végén, a Behajtási Munkacsoport ellenőrzései után | 3 690 | 1 059 | 463 | 857 | 3 227 | 202 |

A 463, egyenként 500 000 eurónál magasabb értékű eseteknél az ellenőrzések a 2005-ös év folyamán befejeződtek. Ezek az esetek mintegy 857 millió euró be nem hajtott összegnek felelnek meg.

A 2005-ben elért fejlődés |

Esetek | Összeg (millió euró) |

A. A végső elszámolási eljárás keretében a tagállammal befejezett ellenőrzések és kétoldalú ülések (minden eset meghaladja az 500 000 eurót). | 431 | 765 |

A. A végső elszámolási eljárás keretében a tagállammal befejezett, de meg nem vitatott ellenőrzések (minden eset meghaladja az 500 000 eurót). | 32 | 92 |

C. 500 000 eurónál alacsonyabb összegű esetek, amelyeket a Behajtási Munkacsoport még nem kezelt/ellenőrzött, és amelyek tekintetében a végső elszámolási eljárást még nem kezdték meg. | 3 227 | 202 |

2006-ban a legtöbb 500 000 eurót meghaladó esetben a végső elszámolási eljárás keretében (EMOGA-Garancia) elfogadják a Bizottság formális határozatát.

4.4. A szabálytalanságok pénzügyi nyomon követési rendszerének reformja a mezőgazdasági politika területén

2005-ben a Tanács az 1290/2005 rendelete[94] útján határozott a közös mezőgazdasági politika jövőbeni finanszírozásáról két különböző európai mezőgazdasági alap létrehozásával, nevezetesen a többek között az Európai mezőgazdasági alapot a garancia (FEAGA), a piaci intézkedések és a közvetlen kifizetések finanszírozására, és az Európai mezőgazdasági alapot a vidékfejlesztésre (FEADER).

Ez az új rendelet – különösen annak 32. és 33. cikkében – megújítja e két új alapot (FEAGA és FEADER) érintő szabálytalanságok pénzügyi nyomon követésének egész rendszerét, és a jövőre nézve egyszerűsíti a behajtás nyomon követési eljárását. E cikkek meghatározzák, hogy a pénzügyi következményeket 50%-ban az érintett tagállam, 50%-ban a közösségi költségvetés viseli, amennyiben a behajtás nem négy évvel a közigazgatási vagy bírósági ténymegállapítás után történt, illetve nyolc évvel, ha a behajtás a nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtt eljárás tárgyát képezte (a FEAGA és a FEADER esetében) vagy a vidékfejlesztési program lezárása előtt (a FEADER esetében).

5 AZ ELSZÁMOLÁSOK IGAZOLÁSÁNAK ELJÁRÁSAI

5.1. Ütemterv a pozitív megbízhatósági nyilatkozatért

Bár a Számvevőszék elismerte a Bizottság és a tagállamok által elért fejlődést a költségvetés ellenőrzési rendszereinek javításában, már a tizenegyedik egymást követő évben csak részben kedvező megbízhatósági nyilatkozatot bocsátott ki a közösségi költségvetés címén tett hitelek esetében. A Számvevőszék jelentései szerint a fő probléma azon alapok szintjén jelentkezik, amelyek kezelése a tagállamokkal megosztva történik. A 2/2004. sz. véleményében[95] a Számvevőszék közös normákon és elveken alapuló belső közösségi ellenőrzési keret kidolgozását javasolja, amely ésszerű biztosítását nyújtaná annak, hogy a bevételeket összegyűjtötték, és a kiadásokat a hatályos jogi rendelkezéseknek megfelelően végrehajtották, figyelembe véve a belső ellenőrzés költségei és előnyei közötti egyensúlyt. Pozitív megbízhatósági nyilatkozat elnyerése szerepel a Barroso Bizottság stratégiai céljai[96] között. Ebből a szempontból a Számvevőszék véleményét követve a Bizottság 2005 júniusában ütemtervet[97] fogadott el, amely néhány javaslatot tesz a közösségi integrált ellenőrzési keret tekintetében. E dokumentumban a Bizottság arra a javaslatra hivatkozik, amelyet az Európai Parlament a 2003-as felmentésekor fogalmazott meg, amellyel rendelkezést javasolt „formális megbízhatósági nyilatkozatban előzetes nyilvánosságra hozatal és utólagos éves biztosítási nyilatkozat minden tagállam politikai vezetése és legmagasabb irányítása (pénzügyminisztérium) részéről, az alapként szolgáló műveletek törvényességére és szabályosságára vonatkozóan". Ezt az ütemtervet egy „a Bizottság szolgálatainál a belső ellenőrzési keret és a Számvevőszék 2/2004. sz. véleményében[98] szereplő ellenőrzés elvei közötti eltérések értékelése” („gap assessement”) kísérte.

A Bizottságnak e dokumentumai és a tagállamok nemzeti közigazgatásiból érkező szakértői csoport vitái alapján az ECOFIN Tanács 2005. november 8-án következtetéseket fogadott el, amelyekben úgy értékelte, hogy „az operatív szinten meglévő nyilatkozatok fontos megbízhatósági eszközt jelenthetnek a Bizottság, és végső fórumként a Számvevőszék számára, és azoknak hasznosnak kell lenniük, kielégítő költség/hatékonyság aránnyal kell rendelkezniük, a Bizottságnak és végül a Számvevőszéknek figyelembe kell vennie azokat a pozitív megbízhatósági nyilatkozat érdekében”. A Tanács azt kéri a Bizottságtól, hogy nyújtsa be az ellenőrzések és a már meglévő nyilatkozatok értékének értékelését.

Figyelembe véve a Tanács következtetéseit, a Bizottság 2006 januárjában elfogadta az akciótervét egy integrált ellenőrzési keretre[99], amelyben értékelése szerint fontos, hogy a tagállamok "biztosítsák, hogy a hitelkezelésük a Bizottság nevében elfogadható szintre csökkenti a szabálytalan kiadások kockázatát, és ezt képesek bizonyítani a nemzeti és közösségi ellenőrök számára”. Mint a közösségi alapok 80%-ának esetében, a kezelés a tagállamokkal megosztva történik, a hangsúly a jogszabályok egyszerűsítésén van a 2007-2013 közötti programozási időszakra, valamint a tagállamok és a Bizottság által alkalmazott ellenőrzési elvek és normák összehangolásán – megosztva az ellenőrzés eredményeit a megtérülés előtérbe helyezésével – továbbá a tagállami szintű operatív szervek kezelésére vonatkozó meglévő nyilatkozatok felhasználásán, amelyek a Bizottság számára, és végeredményben a Számvevőszék számára is fontos megbízhatósági elemet képeznek.

5.2. Az állami kiadások megfelelő kezelésének igazolása a tagállamokban

A Bizottság és a tagállamok megítélése szerint közös érdekük fűződik a tagállamokban meglévő, az állami kiadások megfelelő kezelése igazolásának rendszerére vonatkozó információk összegyűjtéséhez, hogy azokból kialakítsák a legjobb gyakorlatot. Sőt, ez a gyakorlat a Szerződés 280. cikke által bevezetett azonos védelem elve alkalmazásának vizsgálatára is szolgálhatna.

A tagállamokhoz címzett kérdőívekre adott válaszok lehetővé tették egy összkép alkotását az e területen meglévő nemzeti gyakorlatokról, ami az alábbiakban összefoglaló táblázat formájában szerepel.

E táblázat a tagállamok által adott válaszok egyszerűsítését tartalmazza. A válaszok részleteit is tartalmazó, árnyaltabb összefoglalás megtalálható a Bizottság szolgálatai munkadokumentumában, amelyet e jelentéssel egy időben adtak ki.

A nemzeti elszámolások igazolása valamely belső hatóság által[100] | A nemzeti elszámolások igazolása valamely külső hatóság által[101] |

BE | Nem | Nem[102] |

CZ | Igen | Nem[103] |

DK | Igen | Igen |

DE | Nem | Igen |

EE | Igen | Igen |

EL | Nem | Nem |

ES | Nem | Nem[104] |

FR | Nem | Igen |

IE | Igen | Igen |

IT | Nem | Igen |

CY | Nem | Igen |

LV | Igen | Igen |

LT | Igen | Igen |

LU | Igen | Igen |

HU | Igen | Igen |

MT | Nem | Igen |

NL | Igen | Igen |

AT | Nem | Nem[105] |

PL | Nem | Igen |

PT | Nem | Igen |

SL | Nem | Igen |

SK | Igen | Igen |

FI | Igen | Igen |

SE | Nem | Igen |

UK | Igen | Igen |

Igazolás belső hatóság által.

A kérdőívre válaszoló tagállamok mintegy fele rendelkezik belső hatóság által történő igazolási eljárással az állami kiadások törvényességének és szabályosságának biztosítására.[106] Ezek közül egyedül Lettország nyilatkozott kifejezetten úgy, hogy ez az igazolás a nemzeti közigazgatás által kezelt, az Európai Közösségek által kiutalt alapokat is érinti. Azonban jelezni kell, hogy ezt az igazolást gyakran irányítási szinten adják ki, és nem a tulajdonképpeni belső ellenőr által.[107] Az esetek egy jelentős részében az igazolás kiadásával foglalkozó hatóságok véleményt is kibocsátanak a kifizető szervek által behajtható összegekről[108]. A belső hatóság igazolása néha nemzeti szinten kerül kiállításra[109], más esetekben ez az igazgatási osztály vagy ügynökség szintjén történik[110]. Meg kell jegyezni az Egyesült Királyság és Szlovákia különleges esetét, ahol az igazolásnak több szintje létezik (nemzeti, regionális és alapok szerinti). Ezek a belső hatóság által kiadott igazolások csak bizonyos esetekben tartoznak a nemzeti parlamentek hatáskörébe.[111]

Néhány tagállam[112] belső ellenőrzési rendszerrel rendelkezik a nemzeti elszámolások törvényességének és szabályosságának a biztosítására még akkor is, ha nincs törvényi kötelezettség a belső hatóság által történő igazolásra. Ezek közül kettő jelezte, hogy ezek az ellenőrzések közösségi alapokat érintenek.[113]

Az ellenőrzési rendszerrel és belső ellenőrzéssel rendelkező tagállamok válaszai alapján az INTOSAI tűnik a legelterjedtebb normának.

Igazolás külső hatóság által.

A tagállamok nagy többsége – Olaszország és Ausztria kivételével – úgy nyilatkozott, hogy törvényi kötelezettsége van az állami kiadások törvényességét és szabályosságát biztosító, külső hatóságtól származó éves igazolás kiadására. Mindamellett meg kell említeni Görögország, Spanyolország és Olaszország különleges esetét, ahol a nemzeti számvevőszék inkább éves jelentést, mint igazolást bocsát ki.

Az esetek többségében ez a külső hatóság egy közjogi jogi személy, amely az említett állam legfelsőbb fóruma. A legtöbb országban az igazolásokat nemzeti szinten adják ki.[114] Azok az egész költségvetést érintik[115], és minden esetben átadják őket a nemzeti parlamenteknek, különösen a nemzeti elszámolások kezelése törvényességének és hatékonyságának igazolására. Csak néhány tagállamban adnak véleményt a behajtható összegekről.[116]

A közösségi alapok ellenőrzése (megosztott kezelésű alapok)

Amint az a tagállamoknak a kérdőívre adott válaszaiból kiderül, az 1663/95/EGK rendelet 3. cikkében szereplő nemzeti igazolási szervezeteknek az EMOGA-Garancia esetében több mint a fele felel meg az ahhoz szükséges feltételeknek, hogy a nemzeti hatóságok a nemzeti elszámolások igazolóiként ismerjék el őket.[117] Azokban az esetekben, amikor nem felelnek meg e feltételeknek, a tagállamok ezt a jogalap hiányával és azzal magyarázzák, hogy e szervezeteket a közösségi alapok kezelésének és ellenőrzésének külön céljára hozták létre. Minden esetben – Észtország, Hollandia és Svédország kivételével – ezek a szervek is véleményt nyilvánítanak a kifizetési ügynökségek által behajtható összegekről.

A strukturális alapok területén az 1260/1999/EK rendelet 38. cikkében és a 438/2001/EK rendelet15. cikkében meghatározott program lezárása érvényességének igazolását kiadó nemzeti szolgálatok[118] csak kis része rendelkezne hatáskörrel a nemzeti elszámolások igazolására.[119]

A tagállamok többsége[120] jelezte, hogy az igazoló szervezetek véleményt adnak a behajtható összegekről.

Következtetések

A nemzeti szabályozások többsége előírja igazolás kiadását a nemzeti elszámolásokra, független külső hatóság által. Majdnem minden esetben nemzeti legfelsőbb ellenőrző intézményről van szó. A legtöbb esetben a legfelsőbb ellenőrző intézmény ellenőrzései az egész költségvetésre vonatkoznak, és a jelentések vagy az elszámolások igazolásai a nemzeti parlamentek hatáskörébe tartoznak.

A belső hatóság által kiadott igazolással való rendelkezés kötelezettsége nem olyan elterjedt. Csak mintegy tíz tagállam írja elő. A helyzet így heterogénebb, mint a külső hatóság által kiadott igazolások esetében. Bizonyos esetekben az igazolást nem ellenőr adja ki, hanem az igazgatásért felelős osztály.

A Bizottság úgy értékeli, hogy ezek a dokumentumok – amennyiben közösségi alapokat is érintenek – kiegészítő megbízhatósági elemet képezhetnek az európai alapok megfelelő felhasználásának bizonyítására. A Számvevőszék így tervezheti annak a lehetőségét, hogy ezeket figyelembe veszi az európai költségvetés törvényességének és szabályosságának biztosítására.

[1] „A tagállamok által hozott intézkedések jegyzéke” és „A szabálytalanságok statisztikai elemzése”.

[2] http://europa.eu.int/comm/anti_fraud/reports/index_en.html

[3] A Bizottság közleménye a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről – csalás elleni küzdelem – Egy átfogó stratégiai megközelítésért, COM(2000) 358 végleges.

[4] A Bizottság közleménye a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem – Cselekvési terv 2001-2003, COM(2001) 254 végleges.

[5] A Bizottság közleménye a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem – Cselekvési terv 2004-2005, COM(2004) 544 végleges.

[6] A Bizottság 2001.11.7-i közleménye a jogalkotás és a szerződések kezelése csalásbiztosságáról, SEC(2001)2029 végleges.

[7] A Bizottság közleménye a közösségi kiadások közvetlen kezeléséből és megosztott kezeléséből eredő követelések behajtásának javításáról, COM(2002) 671 végleges.

[8] Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet, HL L 248., 2002.9.16.

[9] Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2000/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 2004.4.30.)információs rendszert vezetett be, amely lehetővé teszi a büntetőjogilag elítélt jelentkezők kizárását a közbeszerzési szerződésekből.

[10] Az elnök, Wallström asszony, Kallas úr, Hübner asszony és Fischer Boel asszony közleménye a Bizottság számára az átláthatóság területén új európai kezdeményezés megindításáról, SEC(2005)1300.

[11] A Bizottság 2006.5.18-án elfogadta az Európai Közösségek általános költségvetéséről szóló 1605/2002/EK, Euratom rendeletet módosító tanácsi rendelet módosított javaslatát, COM(2006) 213 végleges

[12] Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK és 1074/1999/Euratom rendeletet módosító rendeleti javaslat, COM(2004) 103 és 104.

[13] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma. Az OLAF tevékenységeinek kiegészítő értékelése, SEC(2004)1370.Lásd még a Bizottság jelentését „Az európai Csaláselleni Hivatal tevékenységeinek értékelése”, COM(2003) 154 végleges.

[14] Számvevőszék, 1/2005 különleges jelentés az OLAF irányításáról a Bizottság válaszaival, HL L 202., 2005.8.8.

[15] A 2005. július 12-i és 13-i meghallgatás, amelynek címe :”Az OLAF megerősítése: az Európai Csaláselleni Hivatalról szóló rendelet felülvizsgálatáról”.

[16] A Bizottság jelentése az Európai Parlament és a Tanács részére az 1469/95 rendelet (fekete lista) végrehajtásáról, COM(2005) 520.

[17] A Tanács 1995. június 22-i 1469/1995/EK rendelete az EMOGA Garanciarészlege által finanszírozott műveletek egyes kedvezményezettjeire vonatkozóan végrehajtandó intézkedésekről, HL L 145., 1995.6.29.

[18] A Tanács határozata az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között a pénzügyi érdekeiket sértő csalás és bármely más tiltott tevékenységgel szembeni küzdelem érdekében létrejött együttműködési megállapodás aláírásáról, COM(2004)559 végleges és HL L 244., 2004.10.1.

[19] Az Európai Parlament és a Tanács rendeleti javaslata a Közösség pénzügyi érdekeinek a csalás, és bármely más tiltott tevékenységgel szembeni védelmére vonatkozó kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról, COM(2004)509 végleges

[20] A strukturális politikák finanszírozása keretében történt szabálytalanságokról és tévesen kifizetett összegek behajtásáról, valamint egy információs rendszer e téren történő létrehozásáról szóló 1681/94/EK rendeletet módosító, 2005. december 12-i 2035/2005/EK rendelet, HL L 328., 2005.12.15., és a Kohéziós Alap finanszírozása keretében történt szabálytalanságokról és tévesen kifizetett összegek behajtásáról, valamint egy információs rendszer e téren történő létrehozásáról szóló 1831/94/EK rendeletet módosító 2168/2005/EK rendelet, HL L 345., 2005.12.28.

[21] A csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság létrehozásáról szóló 94/140/EK határozatot módosító 2005. február 25-i bizottsági határozat, HL L 71., 2005.3.17.

[22] Az Európai Bíróság a C-167/02 P ügyben hozott ítélete 2004. március 30-án megerősítette az Elsőfokú Bíróság 2002. február 26-i T-17/00 ítéletét, amely elfogadhatatlannak nyilvánította az Európai Parlament 71 tagjának keresetét. E kereset célja a Parlament 1999. november 18-i határozatának megsemmisítése volt – amelyben módosította az eljárási szabályzatát – amely felhatalmazta az OLAF-ot arra, hogy a belső vizsgálatok lefolytatására vonatkozó feladatát az Európai Parlamentben is végezze. 2003-ban a Bíróság a C-11/00 és a C-15/00 ügyben úgy határozott, hogy az OLAF csalás és szabálytalanság gyanúja esetén vizsgálatot folytathat az Európai Központi Bankban (EKB) és az Európai Beruházási Bankban (EBB), mivel az 1073/1999/EK rendelet alkalmazandó. A Bíróság megsemmisítette az EKB és az EBB azon határozatait, amelyek az ilyen vizsgálatok lefolytatásának lehetőségét a saját belső szolgálataiknak kívánta fenntartani.

[23] 2001.7.25-i OLAF – IAS egyetértési megállapodás, SEC(2003) 884/2.

[24] A Bizottság határozata C (2004)1588 végleges/4, 2004.4.28.

[25] COM (2001) 272 végleges, HL C240E., 2001.8.28., 2002-ben a Számvevőszék és az Európai Parlament megjegyzéseit követően módosították, COM (2002) 577 végleges.

[26] Az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján kidolgozott, 1995. július 26-án Brüsszelben aláírt egyezmény az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről, HL C 316., 1995.11.27.

[27] Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény első jegyzőkönyve, HL C 313., 1996.10.23. Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága által előzetes döntéshozatal címén történő értelmezéséről szóló jegyzőkönyv, HL C 151., 1997.5.20. A közösségi pénzügyi érdekek védelméről szóló egyezmény második jegyzőkönyve, Együttes nyilatkozat a 13. cikk (2) bekezdése tárgyában – A Bizottság nyilatkozata a 7. cikk tárgyában, HL C 221., 1997.7.19.

[28] A Bizottság jelentése az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény és annak jegyzőkönyvei tagállamok által történő végrehajtásáról, COM(2004) 709.

[29] A Tanács 2002/584/JAI kerethatározata az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról, HL L 190., 2002.7.18.

[30] Zöld könyv a közösségi pénzügyi érdekek büntetőjogi védelméről és az Európai Ügyészség létrehozásáról, COM(2001) 715.

[31] A Bizottság közleménye a Bíróság 2005.9.13-i ítéletének következményeiről, COM(2005) 583 végleges.

[32] A C-176/03. sz. Bizottság kontra Tanács ítélet.

[33] Lásd különösen a 3. cikk (1) bekezdését az 1991. március 4-i 595/91/EGK tanácsi rendelet (HL L 67., 1991.3.14.), az 1994. július 11-I 1681/94/EK bizottsági rendelet (HL L 178., 1994.7.12.), és 1994. július 26-i 1831/94/EK bizottsági rendeletben (HL L 191., 1994.7.27.) a kiadások részének tekintetében, és a 6. cikk (5) bekezdését a 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendeletben (HL L 130., 2000.5.31.) a hagyományos saját források részének tekintetében. Hasonló kötelezettség létezik az előcsatlakozási alapok kedvezményezett országai tekintetében.

[34] Az OLAF operatív tevékenységéről szóló jelentés foglalkozik e kérdéssel. Megtekinthető a Hivatal internetes oldalán : http://europa.eu.int/comm/anti_fraud/reports/index_en.html

[35] SEC(2006)…

[36] Az e fejezetben szereplő statisztikák azon kiadásokra vonatkoznak, amelyek tekintetében a tagállamok a csalást és más szabálytalanságokat közölték.

[37] Lásd a közösségi pénzügyi érdekek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény 1. cikkében szereplő meghatározást (HL C 316., 1995.11.27.).

[38] Lengyelország – Magyarország : gazdasági szerkezetátalakítási támogatás 3906/89/EK rendelet, HL L 375., 1989.12.23.

[39] SAPARD (előcsatlakozási mezőgazdasági jogi eszköz) 1268/1999/EK rendelet, HL L 161., 1999.6.26.

[40] ISPA (előcsatlakozási strukturális eszköz), 1267/1999/EK rendelet, HL L 161.,1999.6.26.

[41] A 2004-es jelentésben kiadott számokat naprakésszé tették.

[42] Az 555/2000/EK rendelet, HL L 68., 2000.3.16.

[43] Bulgária és Románia

[44] A 2004-es jelentésben kiadott számokat naprakésszé tették (az esetek hozzájárulását kiigazították és 2005-ben tíz új esetet közöltek, amelyek a 2002-2004-es évekre vonatkoznak).

[45] Ez az oszlop tartalmazza a Ciprus és Málta által az 555/2000 rendelet értelmében benyújtott jelentéseket.

[46] SEC(2006)…A tagállamokat arra kérték, hogy csak azokat az intézkedéseket közöljék, amelyek nem a közösségi jog egyszerű végrehajtására vonatkoznak. Figyelembe véve a Bizottság jelentésének éves mivoltát, a bizonyos tagállamokban 2005 folyamán hozott új intézkedések hiánya nem értelmezhető az érintett tagállam pénzügyi érdekei védelme általános színvonalának képeként. Azonban megfelelhet a korábbi időszak dinamikusabb tevékenységének.

[47] Írország a Bizottság álláspontjával ellentétben úgy véli, hogy „az adóügyet érintő minden intézkedést a Szerződés megfelelő cikke értelmében egyhangúlag kell meghozni”. Következésképpen Írország folytatja a fenntartását a HÉA-nak a 280. cikk címén a jelentésbe történő bevonása tekintetében, mivel szerinte nem ez a megfelelő cikk a HÉA-csalás elleni küzdelem intézkedéseinek közlésére.

[48] Különösen a strukturális alapok keretében nyújtott támogatások irányítási és ellenőrzési rendszerei tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. március 2-i 438/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 63., 2001.3.3.), és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom rendelet feltételei, HL L 312., 1995.12.23.

[49] 2005.12.16-i 190622. sz. együttes miniszteri határozat.

[50] Lásd az 1.4. pontra történő hivatkozásokat.

[51] SEC(2006)

[52] Az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján kidolgozott, az informatika vámügyek területén történő alkalmazásáról szóló egyezmény, HL C 316., 1995.11.27.

[53] Az informatikának a vámügyek területén történő alkalmazásáról szóló egyezményt a vámnyilvántartó rendszer azonosítási adatbázisát (FIDE) létrehozása tekintetében módosító jegyzőkönyvet kidolgozó 2003. május 8-i jogi aktus, HL C 139., 2003.6.13.

[54] A VIR egyrészről a tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági szabályozás helyes alkalmazásának biztosítása érdekében a hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szóló, 1997. március 13-i 515/97/EK tanácsi rendeleten (HL L 82., 1997.3.22.), másrészről a Szerződés K.3. cikke alapján kidolgozott, az informatikának a vámügyek területén történő alkalmazásáról szóló 1995. július 26-i egyezményen alapul.

[55] Bővebb tájékoztatásért lásd az OLAF honlapját is, http://europa.eu.int/comm/anti_fraud/fide/i_en.html.

[56] Ciprus, Németország, Magyarország, Litvánia, Szlovénia és Szlovákia.

[57] SEC(2006)

[58] Belgium, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxembourg, Hollandia, Portugália és Finnország.

[59] SEC(2006)

[60] Belgium, Dánia, Németország, Észtország, Görögország, Franciaország, Írország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Ausztria, Portugália, Finnország és Svédország. Lengyelországban : adóügyek területén. Az Egyesült Királyságban : mezőgazdasági területen.

[61] Szlovákia.

[62] Belgium, Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Franciaország, Írország, Lettország, Litvánia, Ausztria és Lengyelország.

[63] Németország, Észtország, Ciprus, Olaszország, Ausztria, Portugália, Svédország és Egyesült Királyság. Franciaországban és Finnországban a törvény és az ítélkezési gyakorlat túlmegy az egyszerű jóhiszeműségen, és azt követeli meg, hogy a helyzet változása ne legyen előrelátható az adós számára.

[64] Belgium.

[65] Ausztria.

[66] Svédország.

[67] Portugália Azonban a portugál törvény nem írja elő minden feltétel együttes fennállását, amennyiben a jogos bizalom valamely eleme különösen erős, az kiegyenlíti egy másik feltétel hiányát.

[68] Dánia, Ciprus, Lengyelország és Svédország.

[69] Cseh Köztársaság, Litvánia, Magyarország, Hollandia és Szlovákia.

[70] Svédországban nem lehetséges adósság behajtása jóhiszemű harmadik személytől. Franciaországban, Olaszországban, Finnországban, Skóciában és Szlovéniában a jóhiszemű harmadik személyek kifogást emelhetnek a behajtás ellen, ha az neki kárt okoz, de csak bizonyos feltételekkel. Spanyolországban ezt akkor tehetik meg, ha nem ismerték a közösségi jogot, mivel azt nem ültették át a spanyol jogba. Belgiumban mezőgazdasági területen lehet kifogásolni a behajtást. Lengyelországban és Szlovákiában különösen akkor tehetik meg, ha jogaik fűződnek lefoglalható javakhoz. Az osztrák jogban a behajtott összeg csökkenthető, amennyiben az jóhiszemű harmadik személy védelmében szükségesnek bizonyul (pl. a kifizetett fizetések esetében)

[71] Belgium (Vallon régió), Észtország, Görögország, Lettország (a strukturális alapok területén), Ausztria és Lengyelország (mezőgazdasági területen), Szlovákia.

[72] Ciprus és Egyesült Királyság

[73] Finnország és Egyesült Királyság

[74] Görögország, Portugália és Finnország.

[75] Írország, Magyarország és Finnország.

[76] Észtország, Görögország, Hollandia, Portugália és Finnország.

[77] Cseh Köztársaság, Olaszország, Ciprus, Lettország, Ausztria, Lengyelország, Szlovákia és Svédország.

[78] Belgium, Spanyolország, Írország, Olaszország és Ausztria (bizonyos esetekben).

[79] Belgium, Németország, Ciprus, Írország, Lettország, Litvánia, Ausztria, Finnország, Svédország és Egyesült Királyság. Nincs felfüggesztő hatály : Cseh Köztársaság, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Portugália és Szlovákia.

[80] Spanyolország, Görögország, Luxemburg, Cseh Köztársaság

[81] Több tagállam jelezte, hogy az adó- vagy vámkövetelések előjogokat élveznek: Cseh Köztársaság, Spanyolország, Franciaország, Írország, Ciprus, Litvánia, Magyarország, Hollandia, Szlovákia.

[82] Málta és Litvánia.

[83] Dánia, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Magyarország, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália Szlovénia és Szlovákia.

[84] Lettország, Finnország és Egyesült Királyság

[85] Belgium, Cseh Köztársaság, Hollandia és Svédország.

[86] Málta és Litvánia, ahol ez a mechanizmus egyáltalán nem létezik.

[87] Dánia (a szociális alapok tekintetében), Észtország, Portugália.

[88] Belgium, Ausztria és Finnország.

[89] Cseh Köztársaság, Görögország, Lettország, Hollandia.

[90] Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia.

[91] Dánia (a mezőgazdasági területen) és Magyarország.

[92] Lásd az 1,1. pontra történő hivatkozást.

[93] A Tanács 2005. június 21-i 1290/2005/EK rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról, HL L/209., 2005.8.11. Lásd a 4.3. pontot.

[94] A Tanács 2005. június 21-i 1290/2005/EK rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról, HL L/209., 2005.8.11.

[95] Az Európai Közösségek számvevőszékének 2/2004. sz. véleménye az egységes ellenőrzési modellről (single audit), és javaslat a közösségi belső ellenőrzési keretről, HL C 107., 2004.4.30.

[96] Stratégiai célok 2005-2009, COM(2005) 12., 2005.1.26.

[97] A Bizottság közleménye a Tanács, az európai Parlament és a Számvevőszék részére az integrált belső ellenőrzési keretrendszer ütemtervéről, COM (2005) 252.

[98] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma a Bizottság szolgálatainak belső ellenőrzési kerete és a Számvevőszék 2/2004. sz. véleményében „Javaslat a közösségi belső ellenőrzési keretről” szereplő ellenőrzési elvek közötti eltérés, SEC(2005) 1152.

[99] A Bizottság cselekvési terve az integrált belső ellenőrzési keret érdekében : az eltérések vizsgálata és cselekvési terv a Bizottság szolgálatainak, SEC(2006) 9.

[100] Belső hatóság : személy, osztály vagy szolgálat, amely igazgatásilag függ az igazolandó költségvetés irányító szolgálatától vagy/és a kifizetési szolgálatától.

[101] Külső hatóság : személy, osztály vagy szolgálat, amely igazgatásilag független az igazolandó költségvetés irányító szolgálatától vagy/és a kifizetési szolgálatától. A külső hatóságok által elfogadott éves jelentéseket, amelyek a nemzeti parlament hatáskörébe tartoznak, az elszámolások igazolási rendszerének kell tekinteni.

[102] Az elszámolásoknak külső hatóság által történő igazolása azonban létezik bizonyos régiók költségvetése tekintetében.

[103] Nincs igazolási kötelezettség, de a Cseh Köztársaság legfelsőbb ellenőrző intézménye benyújtja a véleményét a Parlamentnek a költségvetés végrehajtásáról és az elszámolások végső állapotáról. Azonban e vélemény nem ellenőrzés.

[104] Nincs igazolási kötelezettség, de a Számvevőszék megadóztatja az általános állami elszámolásokat és a közszféra többi elszámolását, valamint a közszféra gazdasági irányítását a törvényesség és az ésszerűség szempontjából (hatásfok és gazdaságosság).

[105] Még ha nem is köteles igazolást kiadni a szövetségi és a Länder elszámolások megbízhatóságára vonatkozóan, az osztrák számvevőszék ellenőrzi, hogy a közpénzek felhasználása betartsa a megbízhatóság, törvényesség, szabályosság, takarékosság, hatásfok és hatékonyság elvét.

[106] Dánia, Észtország, Írország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Hollandia, Szlovákia, Finnország és Egyesült Királyság.

[107] Csak Észtországban, Hollandiában és Szlovákiában az igazolást külső auditor adja ki.

[108] Dánia, Észtország, Litvánia, Lettország, Luxemburg, Szlovákia és Egyesült Királyság.

[109] Cseh Köztársaság, Litvánia, Luxemburg, Magyarország és Hollandia.

[110] Észtország, Írország, Lettország és Finnország

[111] Cseh Köztársaság, Litvánia, Szlovákia és az Egyesült Királyság

[112] Franciaország, Olaszország, Ciprus, Litvánia, Málta, Görögország és Portugália.

[113] Litvánia, Görögország és Málta.

[114] A kivételek Belgium (szövetségi és regionális szinten), Németország (igazolások szövetségi és Land szinten), Finnország (igazolások az állami elszámolás szintjén) és az Egyesült Királyság (igazolások nemzeti és projektszinten).

[115] Meg kell jegyezni Lengyelország esetét, ahol a külső hatóság által kiadott igazolás a mezőgazdasági kiadásokra korlátozódik.

[116] Ciprus, Észtország, Magyarország, Litvánia, Lettország, Luxemburg, Szlovákia és Egyesült Királyság.

[117] Cseh Köztársaság, Görögország, Franciaország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, néhány Länder Ausztriában, Lengyelország, Szlovénia, Szlovákia, Finnország és Egyesült Királyság.

[118] Független szerv vagy személy által kibocsátott program lezárásának igazolásán kívül a kifizetési hatóság igazol minden, a Bizottságnak évente többször benyújtott kiadási nyilatkozatot.

[119] Olaszország (a nemzeti társfinanszírozási részre), Litvánia, Hollandia és Szlovákia.

[120] Dánia, Németország, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia, Finnország és Egyesült Királyság.

A közlések száma

Szabálytalan összeg (millió euró)

2.1. táblázat – A tagállamok értesítései a csalásokról és szabálytalanságokról

A hagyományos saját források területén – 2000-2005 (az összegek millió euróban)