32003R1788

A Tanács 1788/2003/EK rendelete

(2003. szeptember 29.)

a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

mivel:

(1) A tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló 804/68/EGK rendelet módosításáról szóló, 1984. március 31-i 856/84/EGK tanácsi rendelet [2] a fent említett ágazatban 1984. április 2-i hatállyal kiegészítő illetékrendszert vezetett be. A rendszer hatályát több alkalommal meghosszabbították, különösen a tej- és tejtermékágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28-i 3950/92/EGK tanácsi rendelettel [3], legutóbb pedig 2008. március 31-ig a tej- és tejtermék ágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28-i 3950/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 1999. május 17-i 1256/1999/EK tanácsi rendelettel [4].

(2) Egyrészt a megszerzett tapasztalatok hasznosítása, másrészt a rendszer egyszerűsítése és egyértelműbbé tétele érdekében a 3950/92/EGK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, a meghosszabbított hatályú rendszerre vonatkozó szabályokat pedig át kell alakítani, és egyértelműbbé kell tenni.

(3) A rendszer elsődleges célja, hogy csökkentse a kereslet és kínálat közötti egyensúlyhiányt a tej- és tejtermékpiacon, valamint az ebből származó strukturális többleteket, és így kedvezőbb piaci egyensúlyt teremtsen. Ezért a rendszer alkalmazását 2008. április 1-jétől kezdődően további hét egymást követő tizenkét hónapos időszakban kell folytatni. A 3950/92/EGK rendeletben már előírt időszakokat ki kell egészíteni az említett időszakokkal.

(4) Továbbra is fenn kell tartani az 1984-ben elfogadott eljárást, amely egy bizonyos garanciaküszöb felett a közvetlen fogyasztás céljára begyűjtött vagy értékesített tej mennyiségére illetéket alkalmaz. Ezt a garanciaküszöböt a referencia-tejzsírtartalomra vonatkozó garantált teljes mennyiségként minden egyes tagállamra nézve rögzítik.

(5) Az illetéket úgy kell megállapítani, hogy visszatartó erejű legyen, és azt a nemzeti referenciamennyiség meghaladásakor a tagállamoknak haladéktalanul be kell fizetniük. Ezt követően a tagállamnak a fizetés terhét fel kell osztania azon termelők között, amelyek hozzájárultak a túltermeléshez. E termelők pedig a tagállam irányában – azon egyszerű tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló mennyiséget – felelősek az esedékes illetékből rájuk eső hozzájárulás megfizetéséért.

(6) A tagállamok a nemzeti referenciamennyiségeik túllépésének megfelelő illetéket egy 1 %-os átalányösszeg visszatartásával befizetik az EMOGA Garanciarészlege részére, amely arra szolgál, hogy számításba vegyék az egyes termelők esetleges csődeseteit vagy végleges képtelenségét arra, hogy megfizessék az esedékes illetékből rájuk eső hozzájárulást.

(7) A tagállamok részére egy adott időszakot kell biztosítani arra, hogy a fizetendő illetéket felosszák a termelők között, és azt befizessék az EMOGA Garanciarészlegének. Ha a tagállamok a kitűzött határidőt nem tudják betartani, biztosítaniuk kell azt, hogy a fizetendő összegek az EMOGA Garanciarészlegének a rendelkezésére állnak a tagállamok részére havonta teljesített visszatérítésekből történő levonás útján. Ez az eljárás eltérést jelent a költségvetési fegyelemről szóló, 2000. szeptember 26-i 2040/2000/EK tanácsi rendelet [5] 14. cikkében megállapított eljárástól.

(8) A 3950/92/EGK rendelet különbséget tesz a szállítások és közvetlen eladások között. A tapasztalatok szerint az ügykezelést egyszerűbbé kell tenni azzal, hogy a szállításokat a teljes tejre korlátozzák, minden más tejtermék kizárásával. Következésképpen a közvetlen eladások a továbbiakban a tej fogyasztók részére történő közvetlen eladását és szállítását, valamint az egyéb tejtermékek mindenféle eladását és szállítását jelentik.

(9) A szállítások minden egyes egyéni referenciamennyiségéhez olyan megfelelő reprezentatív zsírtartalomhányadot kell hozzárendelni, amelyet az aktuális zsírtartalomhányadok alapján állapítottak meg, és amelyek a megállapítandó szabályok alapján módosíthatók. Szabályokat kell megállapítani annak biztosítására, hogy az egyedi reprezentatív zsírtartalmak súlyozott átlaga és a vonatkozó nemzeti referencia-zsírtartalom közötti különbség továbbra is minimális legyen.

(10) Egyszerűsített eljárást kell meghatározni az egyéni referenciamennyiségek felosztására a szállítások és a közvetlen eladások között, azzal a kötelezettséggel, hogy a Bizottságnak meg kell adni az elosztásához és az illeték kiszámításához szükséges információkat. Ennek az elosztásnak a 2003. április 1-jével kezdődő tizenkét hónapos időszak alatt a termelők birtokában lévő referenciamennyiségek alapján kell történnie. A tagállamok által a termelőkre kiosztott mennyiségek összege nem haladhatja meg a nemzeti referenciamennyiségeket. A nemzeti referenciamennyiségeket a 2004. április 1-jétől kezdődő tizenegy időszakra kell megállapítani, és figyelembe kell venni az előző rendszer különböző elemeit.

(11) Meg kell határozni annak módját, hogy miként vegyék figyelembe a tej zsírtartalmát a szállított mennyiségekre vonatkozó végleges kimutatás elkészítésekor. Hangsúlyozni kell, hogy a leszállított tej zsírtartalmának lefelé történő egyedi korrekciói vagy a tej különféle összetevőkre történő szétválasztása semmilyen körülmények között sem járhat azzal a következménnyel, hogy a tagállamokban a garantált teljes mennyiséget meghaladó mennyiségekre vonatkozó illetékfizetést csökkentsék. Az érintett elhanyagolható mennyiségekre való tekintettel a közvetlen eladások esetén nem kell számításba venni a zsírtartalmat.

(12) A rendszer hatékony működésének biztosítása érdekében a termelők által fizetendő illeték-hozzájárulást azoknak a felvásárlóknak kell beszedniük, akik a leginkább képesek a szükséges ügyletek lebonyolítására, és akiknek ezért meg kell adni a hozzájárulás beszedéséhez szükséges eszközöket. Másrészt a tagállam által fizetendő illetéket meghaladóan beszedett összeget a nemzeti szerkezetátalakítási programok finanszírozására kell fordítani, és/vagy vissza kell téríteni a termelők egyes kategóriáinak vagy a kivételes helyzetben lévő termelőknek. Ha azonban azt állapítják meg, hogy a tagállamnak nem kell illetéket fizetnie, a beszedett összes előleget vissza kell téríteni.

(13) A tapasztalatok szerint e rendszer megvalósítása olyan nemzeti tartalék meglétét feltételezi, amelynek köszönhetően a termelők objektív kritériumok alapján többletmennyiségekhez juthatnak hozzá, illetve új termelők kezdhetik meg tevékenységüket, és amely olyan mennyiségekkel való feltöltést tesz lehetővé, amelyhez a termelők valamilyen okból egyénileg egyáltalán nem vagy már nem juthatnak hozzá. Annak érdekében, hogy a tagállam megfelelően reagálhasson az objektív kritériumok alapján meghatározott konkrét helyzetekre, felhatalmazást kell kapnia arra, hogy a nemzeti tartalékot vagy a valamennyi referenciamennyiséget egyformán érintő csökkentéssel vagy e mennyiségek végleges átruházásának csökkentésével növeljék.

(14) Annak biztosítása érdekében, hogy a rendszer irányítása kellően rugalmas maradjon, a tagállamoknak felhatalmazást kell kapniuk arra, hogy egy-egy időszak végén a fel nem használt referenciamennyiségek nemzeti szinten vagy a felvásárlók között újra felosszák.

(15) Ha a termelők nem használják ki a referenciamennyiségeket, ez megakadályozhatja a tejtermelés megfelelő fejlődését. Az ilyen problémák elkerülése érdekében a tagállamoknak tudniuk kell dönteni arról, hogy amennyiben a termelők hosszabb időszakon keresztül inaktívak vagy jelentős mértékben nem használják ki a referenciamennyiségeket, a fel nem használt referenciamennyiségeket visszajussanak a nemzeti tartalékba, hogy azokat újra kioszthassák más termelőknek. Rendelkezni kell azonban azokról az esetekről, amikor azok a termelők, akik átmenetileg nem tudtak termelést folytatni, a termelést újra kívánják kezdeni.

(16) Az egyéni referenciamennyiség-részek átmeneti átruházása az azt engedélyező tagállamokban hozzájárult a rendszer hatékonyságának javításához. Ezt a mechanizmust azonban nem szabad megvalósítani ott, ahol esetleg gátolhatja a szerkezetek alakulását és kiigazítását, és a mechanizmusból származó közigazgatási nehézségeket sem szabad alábecsülni, továbbá nem lehet azoknak a volt termelőknek, akik beszüntették a termelést, megengedni, hogy a rendelkezésükre álló kvótát annál hosszabb ideig tartsák meg, mint amely feltétlenül szükséges a kvótának egy aktív termelőre történő átruházáshoz.

(17) Amikor a rendszert 1984-ben bevezették, azt az elvet állapították meg, hogy amikor egy gazdaságot eladnak, bérbe adnak vagy örökléssel átruháznak, az adott földterülettel együtt a megfelelő referenciamennyiséget is át kell ruházni a vevőre, bérlőre vagy örökösre. Nem lenne helyénvaló az eredeti határozat megváltoztatása. A felek jogos érdekeinek védelméről szóló nemzeti rendelkezéseket azonban nem kell minden átruházás esetén végrehajtani, ha a felek nem jutnak megállapodásra egymással.

(18) A tejtermelés szerkezeti átalakításának folytatása és a környezet javítása érdekében néhány kivételt kell tenni azon elv alkalmazása során, hogy a referenciamennyiségek gazdaságokhoz kötődnek, és a tagállamokat fel kell hatalmazni arra, hogy élhessenek a nemzeti és regionális szerkezetátalakítási programok végrehajtásának lehetőségével. A tagállamokat fel kell arra is jogosítani, hogy a referenciamennyiségek átruházását a termelők közötti egyedi ügyleteken kívül más módon is megszervezhessék.

(19) A referenciamennyiségek különböző típusú átruházásaival összhangban és objektív kritériumok alkalmazásával a tagállamokat fel kell hatalmazni arra, hogy az átruházott mennyiségek egy részét a nemzeti tartalékban helyezzék el.

(20) A kiegészítő illetékrendszerrel kapcsolatban szerzett tapasztalat azt mutatta, hogy a referenciamennyiségek törvényes konstrukciók formájában történő átruházása, mint például a bérbeadás, amely nem vezet szükségszerűen az érintett referenciamennyiségeknek a kedvezményezett részére történő végleges odaítéléséhez, olyan többletköltség-tényezőt jelenthet a tejtermelés számára, amely akadályozza a termelési szerkezetek fejlesztését. A tej- és tejtermékpiaci referenciamennyiségek szabályozó hatásának erősítése érdekében a tagállamoknak felhatalmazást kell kapniuk arra, hogy kioszthassák azokat a referenciamennyiségeket, amelyeket bérbeadással vagy más hasonló jogi eszközökkel a nemzeti tartalékra ruháztak át azzal a céllal, hogy objektív kritériumok alapján újra kiosszák különösen azoknak az aktív termelőknek, akik már korábban is használták ezeket. A tagállamokat fel kell jogosítani arra is, hogy a referenciamennyiségek átruházását a termelők közötti egyedi ügyleteken kívül más módon is megszervezhessék.

(21) A termelőeszközök költségnövekedése vagy az egyenlőtlen bánásmód elkerülése érdekében hangsúlyozni kell, hogy a kontingensek megszerzése vagy átruházása során tilos mindenfajta állami pénzügyi támogatás.

(22) Az e rendeletben előírt illeték fő célja a tejtermékpiac szabályozása és stabilizálása. Az illetékből származó bevételeket tehát a tejágazatban felmerülő kiadások finanszírozására kell felhasználni.

(23) A Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat [6] alapján meg kell hozni az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Hatály

(1) 2004. április 1-jei kezdettel 11 egymás követő tizenkét hónapos időszakra (a továbbiakban: tizenkét hónapos időszakok) illetéket (a továbbiakban: illeték) vezetnek be az érintett tizenkét hónapos időszak alatt az I. mellékletben rögzített nemzeti referenciamennyiségeken felül értékesített tehéntej- és egyéb tejtermékmennyiségekre.

(2) Ezeket a mennyiségeket a 6. cikkel összhangban felosztják a termelők között, különbséget téve az 5. cikk meghatározása szerinti szállítások és közvetlen eladások között. A nemzeti referenciamennyiség túllépéseit és az annak eredményeként kivetett illetéket a 3. fejezetnek megfelelően valamennyi tagállamban nemzeti szinten határozzák meg, különbséget téve szállítások és közvetlen eladások között.

(3) Az I. mellékletben feltüntetett nemzeti referenciamennyiségeket az általános piaci helyzet és különösen az egyes tagországokban érvényben lévő különleges feltételek figyelembevételével kell rögzíteni az esetleges felülvizsgálat sérelme nélkül.

2. cikk

Illeték

Az illetéket a tej 100 kilogrammjára vetítve a 20004/2005-ös időszakra 33,27 EUR-ban, a 2005/2006-os időszakra 30,91 EUR-ban, a 2006/2007-es időszakra 28,54 EUR-ban, a 2007/2008-as és azt követő időszakokra pedig 27,83 EUR-ban határozzák meg.

3. cikk

Az illeték kifizetése

(1) A tagállamok az I. mellékletben rögzített nemzeti referenciamennyiségek túllépéséből származó és a szállításokra és a közvetlen eladásokra külön-külön nemzeti szinten meghatározott illeték Közösség részére történő befizetésére kötelezettek; az esedékes összeg 99 %-át az adott tizenkét hónapos időszakot követően október 1-jéig az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapba (EMOGA) fizetik be.

(2) Ha az (1) bekezdésben előírt illetéket a határidő lejártáig és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Bizottságával folytatott konzultációt követően nem fizetik be, akkor a Bizottság a be nem fizetett illetéknek megfelelő összeget levonja a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17-i 1258/1999/EK tanácsi rendelet [7] 5. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (2) bekezdése szerint az érintett tagállam által teljesített kiadásra nyújtott havi előlegekből. A határozat meghozatala előtt a Bizottság figyelmezteti az érintett tagállamot, amely egy héten belül közli álláspontját. A 2040/2000/EK rendelet 14. cikkének rendelkezései nem alkalmazandók.

(3) A Bizottsága a 23. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban meghatározza az e cikk végrehajtásával kapcsolatos szabályokat.

4. cikk

A termelők hozzájárulása a fizetendő illetékhez

Az illetéket a 10. és 12. cikk rendelkezéseivel összhangban teljes egészében azok között a termelők között osztják fel, akik az 1. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti referenciamennyiségek minden egyes túllépéséhez hozzájárultak.

A 10. cikk (3) bekezdésének és a 12. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a termelők kötelesek a 3. fejezet rendelkezéseivel összhangban kiszámított esedékes illeték-hozzájárulásukat megfizetni a tagállamnak, azon egyszerű tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló referenciamennyiséget.

5. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a) "tej": egy vagy több tehén megfejésének terméke;

b) "egyéb tejtermékek": a tejen kívül valamennyi tejtermék, különösen a fölözött tej, a tejszín, a vaj, a joghurt és a sajt; ezeket megfelelő esetben a 23. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően rögzítendő együtthatók alkalmazásával "tejjel egyenértékű termékekké" alakítják át;

c) "termelő": a közös agrárpolitika közvetlen támogatási rendszerére és az egyes növények termelőinek támogatási rendszerére vonatkozó közös szabályok megállapításáról szóló 1782/2003/EK rendelet [8] 2. cikke a) pontjának meghatározása szerinti mezőgazdasági termelők, amelyek gazdasága egy tagállam földrajzi területén található, és tejet állítanak elő és értékesítenek, vagy a közeljövőben készülnek ezzel a tevékenységgel foglalkozni.

d) "gazdaság": az 1782/2003/EK rendelet 2. cikke b) pontjának meghatározása szerinti gazdaságok;

e) "felvásárló": olyan vállalkozások vagy csoportok, amelyek termelőktől vásárolnak tejet:

- begyűjtés, csomagolás, tárolás, hűtés és feldolgozás céljából, akár szerződés alapján is,

- tej vagy más tejtermékek kezelésével vagy feldolgozásával foglalkozó egy vagy több vállalkozás részére történő értékesítés céljára.

Az azonos földrajzi területen belül a felvásárlók bármely olyan csoportja, amely tagjainak megbízásából az illeték fizetéséhez szükséges igazgatási vagy számviteli műveleteket végez, felvásárlónak tekinthető. Az ezen albekezdés első mondatának alkalmazásában Görögország egyetlen földrajzi területnek minősül, és egy hivatalos testületet egy fent említett felvásárlói csoportnak tekinthet;

f) "szállítás": egy termelő által egy felvásárló számára végzett tejszállítás az egyéb tejtermékek szállításának kivételével, függetlenül attól, hogy a szállítást a termelő, a felvásárló, az ilyen termékeket feldolgozó vagy kezelő vállalkozás vagy egy harmadik fél bonyolítja-e le;

g) "közvetlen eladás": a tejnek egy termelő által közvetlenül a fogyasztók részére történő valamennyi értékesítése vagy átruházása, valamint az egyéb tejtermékeknek egy termelő által végzett valamennyi értékesítése vagy átruházása. A Bizottság a 23. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően és az e cikk f) pontjában a "szállítás" fogalmára adott meghatározás figyelembevételével módosíthatja a "közvetlen eladás" meghatározását különösen annak elkerülése érdekében, hogy valamely tej vagy értékesített tejtermékmennyiség kikerüljön az illetékszabályok hatálya alól;

h) "értékesítés": a tej szállítása vagy a tej- és egyéb tejtermékek közvetlen értékesítése;

i) "nemzeti referenciamennyiség": az I. mellékletben az egyes tagállamokra rögzítetett referenciamennyiség;

j) "egyéni referenciamennyiség": egy termelő referenciamennyisége bármely tizenkét hónapos időszakban április 1-jén;

k) "rendelkezésre álló referenciamennyiség": a termelők részére abban a tizenkét hónapos időszakban a március 31-én rendelkezésre álló referenciamennyiség, amelyre az illetéket kiszámították, figyelembe véve az e rendelet szerinti valamennyi olyan átruházást, értékesítést, átszámítást és ideiglenes újrafelosztást, amelyre az adott tizenkét hónapos időszak alatt sor került.

2. FEJEZET A REFERENCIAMENNYISÉG KIOSZTÁSA

6. cikk

Egyéni referenciamennyiségek

(1) A tagállamok 2004. június 1-jéig a 3950/92/EGK rendelet 4. cikkének megfelelően a 2003. április 1-jével kezdődő tizenkét hónapos időszak alatt odaítélt egyéni referenciamennyiség vagy referenciamennyiségek alapján megállapítják a termelők egyéni referenciamennyiségét.

(2) A termelők egy vagy két egyéni referenciamennyiséggel rendelkezhetnek, az egyik a szállításokra, a másik pedig az eladásokra vonatkozik. A termelő mennyiségeinek referenciamennyiségek közötti átcsoportosítását csak a tagállam illetékes hatósága hajthatja végre a termelő indokolt kérése alapján.

(3) Ha egy termelő két referenciamennyiséggel rendelkezik, bármely illetékhez való hozzájárulását mindegyikre külön-külön számítják ki.

(4) A finn nemzeti referenciamennyiségnek az 1. cikkben említett szállításokra kiosztott része a 23. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően 200000 tonnáig felemelhető a finn "SLOM"-termelők kompenzálása érdekében. Ezt a közösségi jognak megfelelően kiosztandó tartalékot kizárólag azon termelők érdekében szabad felhasználni, akiknek a termelés újbóli megkezdésére vonatkozó jogát a csatlakozás érintette.

(5) Az egyéni referenciamennyiségeket adott esetben minden egyes tizenkét hónapos időszak vonatkozásában módosítják úgy, hogy az egyes tagállamok esetén a szállításokra, illetve a közvetlen eladásokra vonatkozó egyéni referenciamennyiségek összege ne haladja meg a 8. cikknek megfelelően elfogadott nemzeti referenciamennyiség megfelelő részét, a nemzeti tartalék részére a 14. cikkben foglaltak szerint történő juttatás érdekében végrehajtott bármilyen levonás figyelembevételével.

7. cikk

Mennyiségek kiosztása a nemzeti tartalékból

A tagállamok olyan szabályokat fogadnak el, amelyek lehetővé teszik a 14. cikk szerinti nemzeti tartalékból származó mennyiségek egészének vagy egy részének a termelők részére történő kiosztását a Bizottsággal közlendő objektív kritériumok alapján.

3. FEJEZET AZ ILLETÉK KISZÁMÍTÁSA

8. cikk

A referenciamennyiségek kezelése

(1) A 23. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban a Bizottság minden egyes tagállamra és minden egyes időszakra vonatkozóan az adott időszak vége előtt egymáshoz igazítja a nemzeti referenciamennyiségek "szállításai" és "közvetlen értékesítései" közötti felosztást, figyelembe véve az egyéni referenciamennyiségek termelők által kérelmezett átcsoportosítását a szállítások és a közvetlen értékesítések között.

(2) A 23. cikk (2) bekezdésében előírt eljárással összhangban meghatározandó szabályoknak megfelelően és időpontokban a tagállamok minden évben megküldik a Bizottságnak azokat az információkat, amelyek szükségesek:

a) az (1) bekezdésben említett kiigazítások elvégzéséhez;

b) az általuk fizetendő illeték kiszámításához.

9. cikk

Zsírtartalom

(1) Valamennyi termelő tekintetében meghatározzák azt a referencia-zsírtartalmat, amelyet az adott termelő részére kiosztott egyéni referenciamennyiségre vagy -mennyiségekre alkalmazni kell.

(2) A 6. cikk (1) bekezdésével összhangban 2004. március 31-én a termelők részére kiosztott referenciamennyiségek esetében az e cikk (1) bekezdésében említett zsírtartalom megegyezik az adott mennyiség referencia-zsírtartalmával az adott időpontban.

(3) A fenti zsírtartalmat módosítani kell a 6. cikk (2) bekezdésében említett átcsoportosítás alkalmával, és ha a 23. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban megállapított szabályok alapján referenciamennyiségeket szereznek meg vagy adnak át.

(4) Azok az új termelők, akik a nemzeti tartalékból az összes szállításukra vonatkozó egyéni referenciamennyiséggel rendelkeznek, a zsírtartalmat a 23. cikk (2) bekezdésében említett szabályok szerint rögzítik.

(5) Az (1) bekezdésben említett egyedi referencia-zsírtartalmat – adott esetben – e rendelet hatálybalépéskor, illetve azt követően szükség szerint valamennyi tizenkét hónapos időszak kezdetén kiigazítják úgy, hogy minden egyes tagállamra vonatkozóan az egyedi reprezentatív zsírtartalom súlyozott átlaga kilogrammonként ne haladja meg 0,1 grammnál nagyobb mértékben a II. mellékletben meghatározott referencia-zsírtartalmat.

10. cikk

Szállítási illeték

(1) A végleges illeték megállapítása érdekében az egyes termelők által szállított mennyiségeket növelik vagy csökkentik a tényleges zsírtartalom és a referencia-zsírtartalom közötti eltérés kifejezése érdekében a 23. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározandó együtthatók alkalmazásával és feltételekkel.

(2) Ha az (1) bekezdésnek megfelelően kiigazított szállítások összege nemzeti szinten alacsonyabb a tényleges szállítások összegénél, akkor az illetéket ez utóbbi alapján számítják ki. Ilyen esetekben valamennyi csökkentő kiigazítást arányosan csökkentenek annak érdekében, hogy a kiigazított szállítások összegét összehangolják a ténylegesen lebonyolított szállításokkal.

Ha az (1) bekezdésnek megfelelően kiigazított szállítások összege a tényleges szállítások összegénél magasabb, akkor az illetéket az előbbi alapján számítják ki.

(3) A termelők illetékfizetéshez való hozzájárulását a tagállam határozattal állapítja meg a szállításokra juttatott nemzeti referenciamennyiségek fel nem használt részének újrakiosztását vagy újra ki nem osztását követően az egyes termelők egyéni referenciamennyiségei arányában vagy a tagállam által meghatározandó objektív kritériumok alapján a következők szerint:

a) vagy nemzeti szinten annak az összegnek az alapján, amellyel az egyes termelők referenciamennyiségüket túllépték,

b) vagy elsőként a felvásárlói szinten, és azt követően adott esetben nemzeti szinten.

11. cikk

A felvásárlók szerepe

(1) A felvásárlók felelősek azért, hogy termelőktől beszedjék az illeték alapján termelők által fizetendő hozzájárulást, és e hozzájárulásokat a 23. cikk (2) bekezdése alapján megállapítandó időpontig és eljárást követően befizetik a tagállam illetékes hatóságai részére; ezt az összeget levonják a túllépésért felelős termelők részére kifizetett tej árából, vagy ennek hiányában más megfelelő eszközzel hajtják be.

(2) Ha egy felvásárló részben vagy teljesen egy vagy több másik felvásárló helyébe lép, a folyó tizenkét hónapos időszak hátralévő részére a termelők rendelkezésére álló egyéni referenciamennyiségeket a már leszállított mennyiségek levonásával és azok zsírtartalmának figyelembevételével veszik számításba. Ugyanezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha egy termelő az egyik felvásárlóról egy másikra vált.

(3) Amennyiben a referencia-időszak alatt egy termelő által szállított mennyiségek meghaladják az adott termelő részére rendelkezésre álló referenciamennyiséget, az adott tagállam úgy határozhat, hogy a tagállam által megállapított részletes szabályokkal összhangban a felvásárló a termelő hozzájárulási előlegeként levonja a termelőtől az általa szállított, a referenciamennyiséget meghaladó tej árának egy részét. A tagállam olyan különös rendelkezéseket hozhat, amelyek lehetővé teszik a felvásárlók számára ezen előleg levonását, ha a termelők több felvásárlónak szállítanak.

12. cikk

A közvetlen eladások illetéke

(1) Közvetlen eladások esetén az illetékfizetésből az egyes termelőkre eső hozzájárulást a tagállamok határozattal állapítják meg a közvetlen eladásokra juttatott nemzeti referenciamennyiség fel nem használt részének újrakiosztását vagy újra ki nem osztását követően a megfelelő területi szinten vagy nemzeti szinten.

(2) A tagállamok az eladott vagy átruházott tejtermékek előállítása céljából az eladott, átruházott vagy felhasznált tej teljes mennyisége után fizetendő illetékből a termelőre eső hozzájárulás kiszámításának alapját a 23. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban rögzített kritériumok alapján állapítják meg.

(3) A végleges illeték megállapítása céljából nem lehet figyelembe venni zsírtartalommal kapcsolatos helyesbítést.

(4) A 23. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban meghatározzák, hogy az illetéket milyen módon és mikor kell befizetni a tagállam illetékes szerve részére.

4. FEJEZET AZ ILLETÉK KEZELÉSE

13. cikk

Túlfizetések és be nem fizetett összegek

(1) Amennyiben a szállítások vagy közvetlen értékesítések esetében megállapítják, hogy illetéket kell fizetni, és a termelőktől beszedett hozzájárulás meghaladja annak összegét, a tagállam:

a) a többletet részben vagy egészében a 18. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett intézkedések finanszírozására használhatja, és/vagy

b) a többletet részben vagy egészében visszajuttathatja azoknak a termelőknek, amelyek a tagállam által objektív kritériumok alapján és a 23. cikk (2) bekezdésében leírt eljárás szerint meghatározandó időszakon belül megállapított elsődleges kategóriákba tartoznak, vagy amelyekre az e rendszerhez nem kapcsolódó nemzeti szabályokból következő kivételes helyzet vonatkozik.

(2) Amennyiben megállapítják, hogy nem kell illetéket fizetni, a felvásárlók vagy a tagállam által beszedett valamennyi előleget legkésőbb a következő tizenkét hónapos időszak végéig visszatérítik.

(3) Ha egy felvásárló a 11. cikkel összhangban nem teljesíti azon kötelezettségét, hogy az illetékből a termelőre eső hozzájárulást beszedje, a tagállamok – a mulasztó felvásárlóra kiszabható szankció sérelme nélkül – közvetlenül a termelőtől is beszedhetik a be nem fizetett összeget.

(4) Ha valamelyik termelő vagy felvásárló nem tartja be a fizetési határidőt, akkor a hátralék után a 23. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően rögzítendő kamatot kell fizetni a tagállam részére.

14. cikk

Nemzeti tartalék

(1) Az I. mellékletben rögzített mennyiségek részeként valamennyi tagállam nemzeti tartalékot hoz létre, különösen a 7. cikkben előírt elosztások céljából. A nemzeti tartalékot feltöltik vagy valamennyi mennyiség 15. cikkben előírtak szerinti visszavételével, vagy a 19. cikkben előírt átruházások egy részének visszatartásával, vagy a valamennyi egyéni referenciamennyiséget érintő csökkentéssel. A szóban forgó mennyiségek megtartják eredeti rendeltetésüket, úgymint szállítás vagy közvetlen eladás.

(2) A tagállamok részére kiosztott bármilyen további referenciamennyiséget automatikusan a nemzeti tartalékba helyezik és a várható szükségletnek megfelelően szállításokra és közvetlen eladásokra osztják fel.

(3) A nemzeti tartalékba helyezett mennyiségeknek nincs referencia-zsírtartalma.

15. cikk

Az inaktivitás esetei

(1) Ha egy egyéni referenciamennyiségekkel rendelkező természetes vagy jogi személy egy tizenkét hónapos időszak alatt már nem teljesíti az 5. cikk c) pontjában említett feltételeket, ezeket a mennyiségeket legkésőbb a következő naptári év április 1-jéig vissza kell juttatni a nemzeti tartalékba, kivéve, ha az adott természetes vagy jogi személy legkésőbb az említett időpontig az 5. cikk c) pontjának meghatározása szerint termelővé válik.

Ha az érintett természetes vagy jogi személy legkésőbb a visszavonást követő második tizenkét hónapos időszak végéig ismét termelővé válik, a tőle visszavont egyéni referenciamennyiség egészét vagy egy részét legkésőbb az alkalmazás időpontját követő április 1-jéig részére újra kiosztják.

(2) Ha a termelők legalább egy tizenkét hónapos időszak alatt nem értékesítik az egyéni referenciamennyiségük legalább 70 %-ának megfelelő mennyiséget, a tagállamok eldönthetik, hogy a fel nem használt referenciamennyiség egészét vagy egy részét visszajuttassák-e a nemzeti tartalékba, és ha igen, akkor milyen feltételekkel.

A tagállamok meghatározhatják, hogy egy referenciamennység milyen feltételek mellett juttatható vissza a termelőnek, amennyiben az folytatja az értékesítést.

(3) Az (1) és (2) bekezdés azonban nem alkalmazandó vis maior esetén és olyan kellően indokolt és az illetékes hatóság által elismert esetekben, amely az érintett termelő termelési kapacitását átmenetileg befolyásolja.

16. cikk

Ideiglenes átruházások

(1) A tagállamok az adott időszakra vonatkozóan valamennyi tizenkét hónapos időszak végéig engedélyezik azon egyéni referenciamennyiségek ideiglenes átruházását, amelyet az azokra jogosult termelők nem szándékoznak felhasználni.

A tagállamok termelői kategóriák vagy érintett tejtermelési struktúrák szerint szabályozhatják az átruházásokat, azokat a felvásárló szintjére vagy régión belülre korlátozhatják, a 15. cikk (3) bekezdésében előírt esetekben engedélyezhetik a teljes körű átruházást, és meghatározhatják, hogy milyen mértékig ismételhetik meg a termelők az átruházásokat.

(2) Bármely tagállam határozhat úgy, hogy a következő egy vagy két kritérium alapján nem hajtja végre az (1) bekezdést:

a) strukturális változtatások és kiigazítások elősegítésének szükségessége,

b) elsőbbséget élvező közigazgatási szükségletek.

17. cikk

A referenciamennyiségek földterülettel együtt történő átruházása

(1) Amennyiben a gazdaságot eladják, bérbe adják, öröklés vagy szerződéses öröklés útján, illetve a termelőre hasonló joghatással járó egyéb eszközökkel átruházzák, a tagállamok által meghatározandó részletes szabályoknak megfelelően, és a tejtermeléshez használt területek vagy más objektív kritériumok, illetve adott esetben a felek között létrejött bármely megállapodás figyelembevételével az egyéni referenciamennyiségeket a gazdasággal együtt átruházzák az azt átvevő termelőkre. A referenciamennyiségek azon részével, amelyet adott esetben nem ruháztak át a gazdasággal együtt, a nemzeti tartalékot növelik.

(2) Ha a referenciamennyiségeket az (1) bekezdéssel összhangban földhaszonbérlet vagy hasonló joghatással járó egyéb eszközökkel ruháztak vagy ruháznak át, a tagállamok dönthetnek úgy – objektív kritériumok alapján és annak biztosítása érdekében, hogy a referenciamennyiségek kizárólag a termelőkhöz legyenek köthetők –, hogy a referenciamennyiséget nem ruházzák át a gazdasággal együtt.

(3) Amennyiben földet állami hatóságokra és/vagy közérdekű felhasználás céljára ruháznak át, vagy ha az átruházás nem mezőgazdasági céllal történik, a tagállamok biztosítják, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket a felek jogos érdekeinek védelmére, és különösen arra, hogy az ilyen földterületet átadó termelők folytathassák a tejtermelést, amennyiben ez a szándékuk.

(4) A felek közötti megállapodás hiányában, olyan bérlések esetén, amelyek anélkül járnak le, hogy hasonló feltételek szerint meg lehetne azokat hosszabbítani, illetve hasonló joghatással járó helyzetekben, a szóban forgó egyéni referenciamennyiséget a tagállam által elfogadott vagy elfogadandó rendelkezések alapján, a felek jogos érdekeinek figyelembevételével részben vagy egészben átruházzák az azokat átvevő termelőkre.

18. cikk

Különleges átruházási intézkedések

(1) A tejtermelés sikeres szerkezetátalakítása vagy a környezet javítása érdekében a tagállamok az általuk az érintett felek jogos érdekeinek figyelembevétel meghatározandó részletes szabályoknak megfelelően:

a) egy összegben vagy több éves részletfizetéssel ellentételezést biztosíthatnak azon termelők részére, amelyek vállalják tejtermelésük egészének vagy egy részének megszüntetését, és az így felszabadult egyéni referenciamennyiségeket a nemzeti tartalékba utalhatják;

b) objektív kritériumok alapján meghatározhatják azokat a feltételeket, amelyek alapján egy tizenkét hónapos időszak kezdetén a termelők az illetékes hatóságtól vagy az e hatóság által kijelölt szervtől hozzájuthatnak – az ár megfizetése ellenében – a más termelők által az előző tizenkét hónapos időszak végén a fent említett árral megegyező mértékű egy összegben vagy többéves részletfizetésével nyújtott ellentételezés fejében véglegesen felszabadított egyéni referenciamennyiségek újbóli kiosztásához;

c) központosíthatják és felügyelhetik a földterület nélküli referenciamennyiségek átruházását;

d) a környezetvédelem érdekében átruházott földterület esetén elrendelhetik, hogy az érintett egyéni referenciamennyiséget egy olyan termelőnek juttassák, amely megválik a földterülettől, de folytatni kívánja a tejtermelést;

e) objektív kritériumok alapján meghatározhatják azokat a térségeket vagy begyűjtési területeket, amelyen belül engedélyezett a referenciamennyiségek tartós átruházása a megfelelő földterület átruházása nélkül a tejtermelés struktúrájának javítása céljából;

f) termelő által az illetékes hatóság vagy az e hatóság által kijelölt szerv részére benyújtott kérelem alapján a tejtermelés struktúrájának a gazdaság szintjén történő javítása vagy a termelés külterjesítésének lehetővé tétele céljából engedélyezhetik a referenciamennyiségeknek a megfelelő földterület nélküli végleges átadását és fordítva.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nemzeti szinten, megfelelő területi szinten vagy meghatározott begyűjtési területeken belül hajthatók végre.

19. cikk

Az átruházások egy részének megtartása

(1) A 17. és 18. cikkben említett átruházások esetén a tagállamok objektív kritériumok alapján visszatarthatják az egyéni referenciamennyiség egy részét nemzeti tartalékuk számára.

(2) Ha a referenciamennyiségeket a 17. és 18. cikkel összhangban megfelelő földterülettel együtt vagy anélkül ruházzák át földhaszonbérlet vagy hasonló joghatással járó egyéb eszközök révén, a tagállamok – objektív kritériumok alapján és abból a célból, hogy a referenciamennyiségek kizárólag a termelőket illesse meg – határozhatnak arról, hogy az átruházott referenciamennyiség egésze vagy egy része visszakerüljön-e a nemzeti tartalékba, és ha igen, milyen feltételekkel.

20. cikk

A referenciamennyiségek megszerzéséhez nyújtott támogatás

A kvóták megszerzéséhez közvetlenül kapcsolódó pénzügyi támogatást egyetlen állami hatóság sem nyújthat referenciamennyiségek e rendelet alapján való eladása, átruházása vagy kiosztása céljából.

21. cikk

Jóváhagyás

A felvásárlói tevékenység gyakorlásához a tagállam 23. cikk (2) bekezdése alapján megállapított kritériumoknak megfelelő előzetes jóváhagyása szükséges.

A termelők által közvetlen eladások esetén teljesítendő feltételeket és a szolgáltatandó információkat a 23. cikk (2) bekezdésével összhangban határozzák meg.

5. FEJEZET ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

22. cikk

Az illeték felhasználása

Az illeték a mezőgazdasági piacok stabilizálására szolgáló beavatkozás, és amelyet a tejágazat kiadásainak finanszírozására kell felhasználni.

23. cikk

Irányítóbizottság

(1) A Bizottságot munkájában a tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1255/1999/EK tanácsi rendelet [9] alapján létrehozott Tej- és Tejtermékpiaci Irányítóbizottság (a továbbiakban: bizottság) segíti.

(2) Az e bekezdésre való hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított időszak egy hónap.

(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

24. cikk

Végrehajtási intézkedések

A Bizottság a 23. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban meghatározza az e cikk végrehajtásával kapcsolatos szabályokat.

25. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 3950/92/EGK rendelet 2004. április 1-jétől hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat e rendeletre való hivatkozásoknak kell tekinteni, és a III. mellékletben szereplő megfelelési táblázat szerint kell értelmezni.

26. cikk

Átmeneti intézkedések

Az e rendeletben előírt rendszert érintő módosítások végrehajtásának megkönnyítéséhez szükséges átmeneti intézkedéseket a 23. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban el kell fogadni.

27. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2004. április 1-jétől kell alkalmazni a 6. és 24. cikk kivételével, amelyeket e rendelet hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2003. szeptember 29-én.

a Tanács részéről

az elnök

G. Alemanno

[1] 2003. június 5-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

[2] HL L 90., 1984.4.1., 10. o.

[3] HL L 405., 1992.12.31., 1. o. A legutóbb a 2028/2002/EK rendelettel (HL L 313., 2002.11.16., 3. o.) módosított rendelet.

[4] HL L 160., 1999.6.26., 73. o.

[5] HL L 244., 2000.9.29., 27. o.

[6] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[7] HL L 160., 1999.6.26., 103. o.

[8] HL L 270., 2003.10.21., 269. o.

[9] HL L 160., 1999.6.26., 48. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

REFERENCIAMENNYISÉGEK

a) 2004/2005-ös időszak

Tagállam | Mennyiség, tonna |

Belgium | 3310431,000 |

Dánia | 4455348,000 |

Németország | 27864816,000 |

Görögország | 820513,000 |

Spanyolország | 6116950,000 |

Franciaország | 24235798,000 |

Írország | 5395764,000 |

Olaszország | 10530060,000 |

Luxemburg | 269049,000 |

Hollandia | 11074692,000 |

Ausztria | 2749401,000 |

Portugália | 1870461,000 |

Finnország | 2407003,324 |

Svédország | 3303000,000 |

Egyesült Királyság | 14609747,000 |

b) 2005/2006-os időszak

Tagállam | Mennyiség, tonna |

Belgium | 3310431,000 |

Dánia | 4455348,000 |

Németország | 27864816,000 |

Görögország | 820513,000 |

Spanyolország | 6116950,000 |

Franciaország | 24235798,000 |

Írország | 5395764,000 |

Olaszország | 10530060,000 |

Luxemburg | 269049,000 |

Hollandia | 11074692,000 |

Ausztria | 2749401,000 |

Portugália | 1920461,000 |

Finnország | 2407003,324 |

Svédország | 3303000,000 |

Egyesült Királyság | 14609747,000 |

c) 2006/2007-es időszak

Tagállam | Mennyiség, tonna |

Belgium | 3326983,000 |

Dánia | 4477624,000 |

Németország | 28004140,000 |

Görögország | 820513,000 |

Spanyolország | 6116950,000 |

Franciaország | 24356977,000 |

Írország | 5395764,000 |

Olaszország | 10530060,000 |

Luxemburg | 270394,000 |

Hollandia | 11130066,000 |

Ausztria | 2763148,000 |

Portugália | 1929824,000 |

Finnország | 2419025,324 |

Svédország | 3319515,000 |

Egyesült Királyság | 14682697,000 |

d) 2007/2008-as időszak

Tagállam | Mennyiség, tonna |

Belgium | 3343535,000 |

Dánia | 4499900,000 |

Németország | 28143464,000 |

Görögország | 820513,000 |

Spanyolország | 6116950,000 |

Franciaország | 24478156,000 |

Írország | 5395764,000 |

Olaszország | 10530060,000 |

Luxemburg | 271739,000 |

Hollandia | 11185440,000 |

Ausztria | 2776895,000 |

Portugália | 1939187,000 |

Finnország | 2431047,324 |

Svédország | 3336030,000 |

Egyesült Királyság | 14755647,000 |

e) 2008/2009-estől a 2014/2015-ösig tartartó időszak

Tagállam | Mennyiség, tonna |

Belgium | 3360087,000 |

Dánia | 4522176,000 |

Németország | 28282788,000 |

Görögország | 820513,000 |

Spanyolország | 6116950,000 |

Franciaország | 24599335,000 |

Írország | 5395764,000 |

Olaszország | 10530060,000 |

Luxemburg | 273084,000 |

Hollandia | 11240814,000 |

Ausztria | 2790642,000 |

Portugália | 1948550,000 |

Finnország | 2443069,324 |

Svédország | 3352545,000 |

Egyesült Királyság | 14828597,000 |

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

REFERENCIA-ZSÍRTARTALOM

Tagállam | Referencia-zsírtartalom (g/kg) |

Belgium | 36,91 |

Dánia | 43,68 |

Németország | 40,11 |

Görögország | 36,10 |

Spanyolország | 36,37 |

Franciaország | 39,48 |

Írország | 35,81 |

Olaszország | 36,88 |

Luxemburg | 39,17 |

Hollandia | 42,36 |

Ausztria | 40,30 |

Portugália | 37,30 |

Finnország | 43,40 |

Svédország | 43,40 |

Egyesült Királyság | 39,70 |

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

E rendelet | 3950/92/EGK rendelet |

| |

1. cikk | (1) bekezdése | 1. cikk első albekezdése |

(2) bekezdése | – |

(3) bekezdése | 3. cikk (2) bekezdése |

2. cikk | 1. cikk második albekezdése |

3. cikk | – |

4. cikk | 2. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |

5. cikk | 9. cikk |

6. cikk | (1), (2) és (3) bekezdése | – |

(4) bekezdése | 3. cikk (2) bekezdése |

(5) bekezdése | 4. cikk (2) bekezdése |

7. cikk | – |

8. cikk | – |

9. cikk | – |

10. cikk | (1) és (2) bekezdése | – |

(3) bekezdése | 2. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |

11. cikk | (1) bekezdése | 2. cikk (2) bekezdésének első albekezdése |

(2) bekezdése | 2. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |

(3) bekezdése | 2. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése |

12. cikk | (1) bekezdése | 2. cikk (1) bekezdése |

(2) és (3) bekezdése | – |

(4) bekezdése | 2. cikk (3) bekezdése |

13. cikk | (1) bekezdése | 2. cikk (4) bekezdése |

(2), (3), (4) bekezdése | – |

14. cikk | (1) bekezdése | 5. cikk első albekezdése |

(2) és (3) bekezdése | – |

15. cikk | 5. cikk második és harmadik albekezdése |

16. cikk | 6. cikk |

17. cikk | (1) bekezdése | 7. cikk (1) bekezdése |

(2) bekezdése | 8a. cikk b) pontja |

(3) és (4) bekezdése | 7. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése, valamint (3) bekezdése |

18. cikk | 8. cikk |

19. cikk | (1) bekezdése | 7. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |

(2) bekezdése | 8a. cikk a) pontja |

20. cikk | – |

21. cikk | – |

22. cikk | 10. cikk |

23. cikk | (1) bekezdése | 11. cikk első albekezdése |

(2) és (3) bekezdése | – |

24. cikk | 11. cikk első albekezdése |

25. cikk | 12. cikk |

I. melléklet | Melléklet |

II. melléklet | – |

III. melléklet | – |

--------------------------------------------------