32003D0033

A Tanács határozata

(2002. december 19.)

a hulladékok hulladéklerakókban történő átvételének kritériumairól és eljárásairól az 1999/31/EK irányelv II. mellékletének 16. cikke alapján

(2003/33/EK)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelvre [1] és különösen annak 16. cikkére, illetve II. mellékletére,

mivel:

(1) Az 1999/31/EK irányelv 16. cikkének megfelelően a Bizottságnak minden hulladéklerakó-kategóriára egyedi kritériumokat és/vagy vizsgálati módszereket, valamint kapcsolódó határértékeket kell elfogadnia.

(2) Eljárást kell létrehozni annak vizsgálatára, hogy a hulladékok a hulladéklerakókban átvehetők-e.

(3) Határértékeket és más kritériumokat kell előírni a különböző hulladéklerakó-kategóriákhoz tartozó lerakóhelyeken átvehető hulladékokra vonatkozóan.

(4) Meg kell határozni a hulladékok hulladéklerakókban történő átvételéhez szükséges vizsgálati módszereket.

(5) Műszaki szempontból helyénvaló a határozat mellékletében felsorolt kritériumok és eljárások alóli mentességek megállapítása azon hulladékok tekintetében, amelyek nyersanyag-kitermelő iparágakban keletkeznek és elhelyezésük a helyszínen történik.

(6) Megfelelően rövid átmeneti időszakot kell biztosítani a tagállamok számára a határozat alkalmazásához szükséges rendszer kidolgozására, illetve további rövid átmeneti időszakra lehet szüksége a tagállamoknak a határértékek alkalmazásának biztosításához.

(7) Az e határozatban megállapított intézkedések nincsenek összhangban a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv [2] 18. cikke szerint létrehozott bizottság által megfogalmazott véleménnyel. Következésképp ezen intézkedéseket a fenti irányelv 18. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Tanácsnak kell elfogadnia,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Ez a határozat a hulladékok hulladéklerakókban történő átvételének kritériumait és eljárásait állapítja meg az 1999/31/EK irányelvben megfogalmazott elvekkel összhangban, különös tekintettel annak II. mellékletére.

2. cikk

A tagállamok a hulladékok hulladéklerakókban történő átvételekor az e határozat mellékletének 1. szakaszában meghatározott eljárást alkalmazzák.

3. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a hulladék csak abban az esetben legyen átvehető a hulladéklerakókban, ha megfelel az érintett hulladéklerakó-kategóriára e határozat mellékletének 2. szakaszában megállapított átvételi kritériumoknak.

4. cikk

E határozat mellékletének 3. szakaszában felsorolt mintavételező és vizsgálati módszereket kell használni a hulladék hulladéklerakókban történő átvehetőségének meghatározásához.

5. cikk

A meglévő közösségi jogszabályok sérelme nélkül az e határozat mellékletében megállapított kritériumokat és eljárásokat nem kell alkalmazni az ásványi nyersanyag kutatásából, kitermeléséből, kezeléséből és tárolásából, illetve a kőbányákból származó hulladékokra, amennyiben azok elhelyezése a helyszínen történik. A vonatkozó közösségi jogszabályok hiányában a tagállamok a nemzeti kritériumokat és eljárásokat alkalmazzák.

6. cikk

A Bizottság, a 75/442/EGK irányelv 18. cikke szerint létrehozott bizottság segítségével elfogadja a határozat jövőbeli naprakésszé tételéhez a tudományos és műszaki fejlődés követése érdekében szükséges módosításokat, például a határértékek jegyzékében szereplő paraméterek kiigazítását és/vagy a nem veszélyes hulladékok hulladéklerakóinak alkategóriáira vonatkozó átvételi kritériumok és határértékek kidolgozását.

7. cikk

(1) Ez a határozat 2004. július 16-án lép hatályba.

(2) A tagállamok 2005. július 16-tól alkalmazzák a határozat mellékletének 2. pontjában meghatározott kritériumokat.

8. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2002. december 19-én.

a Tanács részéről

az elnök

M. Fischer Boel

[1] HL L 182., 1999.7.16., 1. o.

[2] HL L 194., 1975.7.25., 39. o. A legutóbb a 96/350/EK bizottsági határozattal (HL L 135., 1996.6.6., 32. o.) módosított irányelv.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

A HULLADÉKOK HULLADÉKLERAKÓKBAN TÖRTÉNŐ ÁTVÉTELÉNEK KRITÉRIUMAI ÉS ELJÁRÁSAI

Bevezetés

Ez a melléklet a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv (a továbbiakban "hulladéklerakókról szóló irányelv") II. melléklete szerinti egységes hulladékkategorizálási és -átvételi eljárást állapítja meg.

A Szerződés 176. cikkével összhangban a tagállamok nincsenek akadályoztatva abban, hogy az e mellékletben meghatározott intézkedéseknél szigorúbb védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, feltéve, hogy ezen intézkedések a Szerződéssel összeegyeztethetők. Az ilyen intézkedésekről értesíteni kell a Bizottságot. Ennek különös jelentősége lehet a 2. szakaszban szereplő kadmiumra és higanyra vonatkozó határértékek megállapítása tekintetében. A tagállamok ezen kívül határértékeket állapíthatnak meg a 2. szakaszban nem szereplő összetevőkre is.

E melléklet 1. szakasza állapítja meg azokat az eljárásokat, amelyek a hulladékok hulladéklerakókban való átvehetőségének megállapításához szükségesek. Ez az eljárás a hulladéklerakókról szóló irányelv II. mellékletének 3. szakaszában előírt alapvető jellemzők meghatározásából, a megfelelőségi vizsgálatból és a helyszíni vizsgálatból áll.

E melléklet 2. szakasza állapítja meg a hulladéklerakók egyes kategóriáira vonatkozó átvételi kritériumokat. Hulladéklerakóban csak akkor lehet hulladékot átvenni, ha az megfelel az e melléklet 2. szakaszában az adott hulladéklerakó-kategóriákra megállapított átvételi kritériumoknak.

E melléklet 3. szakasza sorolja fel a hulladékok mintavételére és vizsgálatára használandó módszereket.

Az A. függelék állapítja meg a föld alatti tárolás esetén szükséges biztonsági vizsgálatokat.

A B. függelék tájékoztató jellegű melléklet, amely áttekintést nyújt az irányelv keretén belüli hulladéklerakási lehetőségekről, és példákat mutat be a nem veszélyes hulladékok tárolására szolgáló hulladéklerakók alkategóriáiról.

1. A HULLADÉKOK HULLADÉKLERAKÓKBAN TÖRTÉNŐ ÁTVÉTELÉNEK ELJÁRÁSA

1.1. Az alapvető jellemzők meghatározása

Az alapvető jellemzők meghatározása az átvételi eljárás első lépése, és a hulladék jellemzőinek átfogó meghatározásából áll, mely a hulladék hosszú távú biztonságos ártalmatlanításához szükséges valamennyi információ összegyűjtését jelenti. Az alapvető jellemzőket valamennyi hulladéktípusra meg kell határozni.

1.1.1. Az alapvető jellemzők funkciói

a) A alapvető információk a hulladékra vonatkozóan (típus és eredet, összetétel, konzisztencia, kimosódás, és – szükséges esetben, valamint amennyiben rendelkezésre áll – egyéb jellemző tulajdonságok).

b) Alapvető információk a hulladéklerakóban elhelyezett hulladék viselkedésének megértéséről, és lehetőségek a hulladéklerakókról szóló irányelv 6. cikkének a) pontjában meghatározott kezelésre.

c) A hulladék értékelése a határértékek tekintetében.

d) A legfontosabb változók azonosítása (kritikus paraméterek) a megfelelőségi vizsgálathoz, és a megfelelőségi vizsgálat egyszerűsítésének lehetőségei (amely a mérendő összetevők számának jelentős csökkenését eredményezi, de csak a lényeges információ igazolása után). A jellemzők meghatározása vezet az alapvető jellemzők és az egyszerűsített vizsgálati eljárások eredményei közötti arányok, valamint a megfelelőségi vizsgálatok gyakorisága meghatározásához.

Ha a hulladék alapvető jellemzőinek meghatározása azt mutatja, hogy a hulladék megfelel e melléklet 2. szakaszában megállapított hulladéklerakó-kategóriára vonatkozó kritériumoknak, akkor a hulladék átvehetőnek minősül a szóban forgó hulladéklerakó-kategóriában. Ellenkező esetben a hulladék nem vehető át az adott hulladéklerakó-kategóriában.

A hulladék termelője, illetve annak távollétében a hulladékgazdálkodásért felelős személy felelős a megállapított jellemzők helyességéért.

Az üzemeltető az előírt adatokról szóló nyilvántartást a tagállam által meghatározott időtartamig megőrzi.

1.1.2. Követelmények a hulladék alapjellemzőinek meghatározásához

a) A hulladék forrása és eredete;

b) Információ a hulladék keletkezésének folyamatáról (nyersanyagok és termékek leírása és jellemzőik);

c) A hulladéklerakókról szóló irányelv 6. cikkének a) pontjával összhangban alkalmazott hulladékkezelés leírása, illetve ügyismertetés annak okairól, miért nem szükséges az előírt kezelés;

d) Adatok a hulladék összetételéről, és szükség esetén a kioldódási tulajdonságairól;

e) A hulladék külső megjelenése (szag, szín, fizikai megjelenés);

f) Az európai hulladékjegyzéknek megfelelő kód (2001/118/EK bizottsági határozat) [1];

g) Koncentrációfüggő veszélyes hulladékok esetén: vonatkozó veszélyességi jellemzők a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv [2] III. melléklete szerint;

h) Adatok annak igazolására, hogy a hulladék nem tartozik a hulladéklerakókról szóló irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében említett kivételek közé;

i) A hulladéklerakó-kategória, amelyben a hulladék átvehető;

j) Szükség esetén a hulladéklerakóban alkalmazandó további óvintézkedések;

k) A hulladék újrahasználhatóságának vagy visszanyerhetőségének ellenőrzése.

1.1.3. Vizsgálat

Általános szabályként a hulladékot meg kell vizsgálni a fenti adatok összegyűjtéséhez. A kioldódási viselkedés meghatározásán kívül ismerni kell, vagy vizsgálat segítségével meg kell határozni a hulladék összetételét. Az alapvető jellemzők meghatározására alkalmazott vizsgálatnak mindig tartalmaznia kell a megfelelőségi vizsgálathoz használt lépéseket.

A jellemzők meghatározásának tartalma, a szükséges laboratóriumi vizsgálat terjedelme, továbbá az alapvető jellemzők és a megfelelőségi vizsgálat közötti összefüggés a hulladék típusától függ. A következőket lehet megkülönböztetni:

a) azonos eljárás során rendszeresen keletkező hulladékok; valamint

b) nem rendszeresen keletkező hulladékok.

Az a) és b) pontban vázolt jellemzők olyan információkat nyújtanak, amelyek közvetlenül összehasonlíthatók a megfelelő hulladéklerakó-kategória átvételi kritériumaival, és ezen kívül leíró információk is szolgáltathatók (például: a települési hulladékkal való együttes elhelyezés következményei).

a) Azonos folyamat során rendszeresen keletkező hulladékok

Rendszerint ugyanabban a folyamatban keletkező egyedi és homogén hulladékok, melyeknél:

- a hulladékot termelő létesítmény és a folyamat jól ismert, és a folyamat bemenő anyagai és maga a folyamat jól meghatározott,

- a létesítmény üzemeltetője minden szükséges információt megad, és tájékoztatja a hulladéklerakó üzemeltetőjét a folyamatban bekövetkező változásokról (különösen a bemenő anyagok megváltozásáról).

A folyamat gyakran egyetlen létesítményben zajlik. A hulladék származhat különböző létesítményekből is, amennyiben bizonyos határokon belül azonos jellemzőkkel bíró egyetlen munkafolyamat eredményeként azonosítható (például: települési hulladék égetéséből származó kazánhamu).

Az alapvető jellemzők tartalmazzák az 1.1.2. szakaszban felsorolt, e hulladékokra vonatkozó alapvető követelményeket, és különösen az alábbi jellemzőket:

- az egyes hulladékok összetételének tartománya,

- a jellemző tulajdonságok terjedelme és változatossága,

- szükség esetén a hulladékok kioldódási mutatójának meghatározása szakaszos kioldódási vizsgálattal és/vagy szűréses vizsgálattal és/vagy a pH-függés vizsgálatával,

- a legfontosabb változók rendszeres vizsgálata.

Ha a hulladék azonos folyamat során különböző létesítményekben keletkezik, információkat kell szolgáltatni az értékelés módjáról. Következésképp, megfelelő számú mérést kell végezni a hulladékra jellemző tulajdonságok tartományának és változatosságának kimutatására. A hulladékot ezután jellemzettnek tekinthetjük és ezt követően csak a megfelelőségi vizsgálatot kell elvégezni, kivéve, ha a hulladékkeletkezés folyamatában lényeges változás következik be.

Ha a hulladékok azonos folyamatból és azonos létesítményből származnak, a mérések eredményei a megfelelő határértékkel való összehasonlításkor a hulladék jellemzőinek csak kisebb eltéréseit mutathatják. A hulladékot ezután jellemzettnek tekinthetjük és ezt követően csak a megfelelőségi vizsgálatot kell elvégezni, kivéve, ha a hulladékkeletkezés folyamatában lényeges változás következik be.

A hulladékok elegyítésére vagy keverésére szolgáló létesítményekből és a hulladékátrakó állomásokból származó hulladékok, illetve hulladékgyűjtőkből származó vegyes eredetű hulladék esetén a tulajdonságok nagymértékben különbözhetnek. Ezt figyelembe kell venni az alapvető jellemzők meghatározásakor. Az ilyen hulladékok a b) csoportba tartozhatnak.

b) Nem rendszeresen keletkező hulladékok

Ezek a hulladékok nem azonos gyártási folyamatban és azonos létesítményből származó rendszeresen keletkező hulladékok, és nem sorolhatók be jól jellemezhető hulladék-kategóriákba. Az ilyen hulladékok esetén minden egyes keletkezett tételre meg kell határozni a jellemzőket. Az alapvető jellemzők meghatározásának részét képezik az alapvető jellemzők meghatározására előírt alapvető követelmények. Mivel minden egyes keletkezett tételt jellemezni kell, nincs szükség megfelelőségi vizsgálatra.

1.1.4. Vizsgálatot nem igénylő esetek

Az alapvető jellemzők vizsgálatát az alábbi esetekben lehet elhagyni:

a) a hulladék az e melléklet 2. szakaszában megállapítottak szerint a vizsgálatot nem igénylő hulladékok jegyzékében szerepel;

b) az alapvető jellemzőkhöz szükséges összes információ ismert és kellően igazolt, az illetékes hatóság teljes megelégedettségére;

c) egyes hulladéktípusok esetén, amikor a vizsgálat nem hajtható végre vagy nem állnak rendelkezésre megfelelő vizsgálati eljárások és átvételi kritériumok. Ezeket igazolni és dokumentálni kell, megadva azokat az indokokat, amelyek alapján a hulladék az adott hulladéklerakó-kategóriában átvehetőnek tekinthető.

1.2. Megfelelőségi vizsgálat

Ha egy hulladék az 1. szakaszban megadott alapvető jellemzők alapján átvehetőnek minősült az adott hulladéklerakó-kategóriában, azon a későbbiekben megfelelőségi vizsgálatot kell végezni annak meghatározására, megfelel-e az alapvető jellemzők meghatározása eredményeinek és a 2. szakaszban megállapított vonatkozó átvételi kritériumoknak.

A megfelelőségi vizsgálat célja a folyamatosan keletkező hulladékok rendszeres ellenőrzése.

A legfontosabb vizsgálandó paramétereket az alapvető jellemzőknél kell meghatározni. A paramétereket az alapvető jellemzőknél megadott adatokra kell vonatkoztatni; csak az alapvető jellemzőknél megadott kritikus paraméterek (legfontosabb változók) vizsgálata szükséges. Az ellenőrzésnek ki kell mutatnia, hogy a hulladék megfelel a kritikus paraméterek határértékeinek.

A megfelelőségi vizsgálatra használt vizsgálatok közül egy vagy több vizsgálat megegyezik az alapvető jellemzők meghatározásakor alkalmazott vizsgálatokkal. A vizsgálatnak legalább szakaszos kioldódási tesztből kell állnia. Erre a célra a 3. szakaszban felsorolt módszereket kell használni.

Az 1.1.4. szakasz a) és c) pontjában említett, az alapvető jellemzők meghatározása tekintetében a vizsgálati követelmények alól kivételt képező hulladékok a megfelelőségi vizsgálat alól is kivételt jelentenek. Ezeket azonban ellenőrizni kell a nem a vizsgálatokból származó alapvető jellemzőkre megadott adatoknak való megfelelőség szempontjából.

A megfelelőségi vizsgálatot évente legalább egyszer el kell végezni, és az üzemeltetőnek minden esetben biztosítania kell a megfelelőségi vizsgálat végrehajtását az alapvető jellemzőknél meghatározott alkalmazási körnek és gyakoriságnak megfelelően.

A vizsgálatok eredményeiről szóló jegyzőkönyvet a tagállam által meghatározott időtartamig meg kell őrizni.

1.3. Helyszíni ellenőrzés

A hulladéklerakóba szállított minden egyes hulladékszállítmányt szemrevételezni kell a lerakodás előtt és után. A szükséges dokumentumokat ellenőrizni kell.

Amennyiben a hulladékot a hulladék termelője az ellenőrzése alatt álló hulladéklerakóban helyezi el, az említett ellenőrzést a feladás helyén lehet elvégezni.

A hulladék átvehető a lerakóhelyen, ha azonos az alapvető jellemzőkkel ellátott és megfelelőségi vizsgálatnak alávetett hulladékkal, valamint a kísérő dokumentumokban leírtakkal. Ellenkező esetben a hulladékot nem lehet átvenni.

A tagállamok meghatározzák a helyszíni vizsgálatokra vonatkozó vizsgálati követelményeket, szükség esetén beleértve a gyors vizsgálati módszereket.

Szállításkor rendszeresen mintákat kell venni. A mintákat a hulladék átvételét követően a tagállam által előírt időtartamig meg kell őrizni (ez az időtartam nem lehet kevesebb egy hónapnál; lásd a hulladéklerakókról szóló irányelv 11. cikkének b) pontját).

2. A HULLADÉK ÁTVÉTELÉNEK KRITÉRIUMAI

E szakasz határozza meg a hulladékok átvételének kritériumait minden egyes hulladéklerakó-kategóriára, beleértve a föld alatti tárolást is.

Bizonyos esetekben az e szakaszban felsorolt egyes paraméterekre megadott határértékek akár háromszorosa is elfogadható (kivételek: a 2.1.2.1., 2.2.2., 2.3.1. és 2.4.1. szakaszokban említett oldott szerves szénvegyületek (DOC), a 2.1.2.2. szakaszban szereplő BTEX, PCB-k és ásványolaj, a 2.3.2. szakaszban említett összes szerves szénvegyület (TOC) és pH, és a 2.4.2. szakaszban említett izzítási veszteség (LOI) és/vagy TOC, valamint a 2.1.2.2. szakaszban említett TOC esetén a határérték lehetséges növelése csak kétszeres lehet), ha

- az illetékes hatóság eseti alapon azt engedélyezi egyes hulladékokra a befogadó hulladéklerakó esetén, figyelembe véve a hulladéklerakó jellemzőit és környezetét, valamint

- a hulladéklerakó kibocsátása (beleértve a csurgalékvizet) a kockázatértékelés szerint nem jelent további környezeti kockázatot, figyelembe véve az e szakaszban a paraméterekre meghatározott korlátokat.

A tagállamok jelentik a Bizottságnak az e rendelkezés szerint kiadott engedélyek éves számát. A jelentéseket háromévente kell elküldeni a Bizottság részére a hulladéklerakókról szóló irányelv végrehajtásáról készült jelentés részeként és az irányelv 15. cikkében megállapított előírásokkal összhangban.

A tagállamok az e szakaszban megállapított határérték tekintetében megfelelőségi kritériumokat határoznak meg.

2.1. Az inert hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókra vonatkozó kritériumok

2.1.1. Az inert hulladékokat tároló hulladéklerakókban vizsgálat nélkül átvehető hulladékok jegyzéke

Az alábbi rövid jegyzékben szereplő hulladékok esetén feltételezhető, hogy megfelelnek a hulladéklerakókról szóló irányelv 2. cikkének e) pontjában szereplő inert hulladék meghatározásnak és a 2.1.2. szakaszban felsorolt kritériumoknak. A hulladékok vizsgálat nélkül beengedhetők az inert hulladékok lerakására szolgáló hulladéklerakókba.

A hulladéknak egyetlen hulladéktípusba tartozó hulladéknak kell lennie (csak egy forrásból származnak). A jegyzékben szereplő különböző hulladékokat együtt is át lehet venni, amennyiben azok azonos forrásból származnak.

Szennyezettség gyanúja esetén (akár szemrevételezéssel, akár a hulladék eredetének ismerete alapján) a hulladékot meg kell vizsgálni vagy vissza kell utasítani. Ha a felsorolt hulladékok szennyezettek, illetve egyéb olyan anyagokat vagy összetevőket tartalmaznak, mint például fémek, azbeszt, műanyag, vegyi anyagok stb., melyek olyan mértékben növelik a hulladékkal kapcsolatos kockázatot, hogy az elegendő a hulladék másik hulladéklerakó-kategóriában való elhelyezésének igazolására, az ilyen hulladékok inert hulladékok tárolására szolgáló hulladéklerakókban nem fogadhatók el.

A vizsgálatokat el kell végezni, amennyiben kétség merül fel, hogy a hulladék megfelel-e a hulladéklerakókról szóló irányelv 2. cikkének e) pontjában szereplő inert hulladékokról szóló meghatározásnak és a 2.1.2. szakaszban felsorolt kritériumoknak, vagy azt illetően, hogy a hulladék szennyeződéstől mentes-e. Erre a célra a 3. szakaszban felsorolt módszereket kell használni.

EWC-kód | Megnevezés | Korlátozások |

101103 | Üvegalapú, szálas anyagok hulladékai | Csak szerves kötőanyagok nélkül |

150107 | Üveg csomagolási hulladékok | |

170101 | Beton | Csak külön gyűjtött építési és bontási hulladék [3] |

170102 | Tégla | Csak külön gyűjtött építési és bontási hulladék [3] |

170103 | Burkolólap és kerámia | Csak külön gyűjtött építési és bontási hulladék [3] |

170107 | Beton, tégla, cserép és kerámia keverék | Csak külön gyűjtött építési és bontási hulladék [3] |

170202 | Üveg | |

170504 | Talaj és kövek | Nem tartalmaz termőtalajt és tőzeget; nem tartalmaz szennyezett területről származó talajt és köveket |

191205 | Üveg | |

200102 | Üveg | Csak elválasztva gyűjtött üveg |

200202 | Talaj és kövek | Csak kerti, illetve parkokból származó hulladék; nem tartalmaz termőtalajt és tőzeget |

A jegyzékben nem szereplő hulladékot az 1. szakaszban megállapítottak szerint meg kell vizsgálni annak meghatározása érdekében, hogy megfelel-e a 2.1.2. szakaszban meghatározott inert hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban átvehető hulladékokra vonatkozó kritériumoknak.

2.1.2. Az inert hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban átvehető hulladékokra vonatkozó határértékek

2.1.2.1. Kioldódási határértékek

Az alábbi kioldódási határértékeket kell alkalmazni a hulladékok átvételénél az inert hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban; a számítás alapja 2 l/kg folyadék/szilárd anyag arány (L/S) és 10 l/kg az összes kibocsátott mennyiségre, és a C0 oszlopban mg/l-ben közvetlenül kifejezve (a kioldódási vizsgálat első eluátuma 0,1 l/kg L/S arány mellett). A tagállamok határozzák meg, a vizsgálati módszerek (lásd 3. szakasz) és a táblázatban szereplő vonatkozó határértékek közül melyiket kell használni.

Összetevő | L/S = 2 l/kg | L/S = 10 l/kg | C0 (szivárgási vizsgálat) |

mg/kg szárazanyag | mg/kg szárazanyag | mg/l |

As | 0,1 | 0,5 | 0,06 |

Ba | 7 | 20 | 4 |

Cd | 0,03 | 0,04 | 0,02 |

Cr összesen | 0,2 | 0,5 | 0,1 |

Cu | 0,9 | 2 | 0,6 |

Hg | 0,003 | 0,01 | 0,002 |

Mo | 0,3 | 0,5 | 0,2 |

Ni | 0,2 | 0,4 | 0,12 |

Pb | 0,2 | 0,5 | 0,15 |

Sb | 0,02 | 0,06 | 0,1 |

Se | 0,06 | 0,1 | 0,04 |

Zn | 2 | 4 | 1,2 |

Klorid | 550 | 800 | 460 |

Fluorid | 4 | 10 | 2,5 |

Szulfát | 560 [4] | 1000 [4] | 1500 |

Fenol index | 0,5 | 1 | 0,3 |

DOC [5] | 240 | 500 | 160 |

TDS [6] | 2500 | 4000 | – |

2.1.2.2. Határértékek a szerves paraméterek teljes tartalmára

A 2.1.2.1. szakaszban felsorolt kioldódási értékeken kívül az inert hulladékoknak meg kell felelniük az alábbi kiegészítő határértékeknek:

Paraméter | Érték mg/kg |

TOC (összes szerves széntartalom) | 30000 [7] |

BTEX (benzol, toluol, etilbenzol és xilol) | 6 |

PCBs (poliklórozott bifenilek, 7 rokonvegyület) | 1 |

Ásványolaj (C10-től C40-ig) | 500 |

PAH-k (policiklikus aromás szénhidrogének) | A tagállamoknak kell megállapítaniuk a határértékeket |

2.2. A nem veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókra vonatkozó kritériumok

A tagállamok a nem veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókra alkategóriákat határozhatnak meg.

Ez a melléklet csak olyan nem veszélyes hulladékokra állapít meg határértékeket, melyek lerakása stabil, nem reakcióképes veszélyes hulladékokkal azonos kazettában történik.

2.2.1. A nem veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban vizsgálat nélkül átvehető hulladékok

A hulladéklerakókról szóló irányelv 2. cikkének b) pontjában meghatározott, az európai hulladékjegyzék 20. fejezetében nem veszélyesként minősített települési hulladék, a háztartási hulladékok külön gyűjtött nem veszélyes része és egyéb eredetű azonos típusú nem veszélyes hulladékok a nem veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókba vizsgálat nélkül beengedhetők.

A hulladékok nem engedhetők be, ha azokon előzetesen nem végezték el a hulladéklerakókról szóló irányelv 6. cikkének a) pontja szerinti kezelést vagy olyan mértékben szennyezettek, hogy a hulladékhoz kapcsolódó kockázat növekedése elégséges a hulladék másik létesítményben való ártalmatlanításának igazolására.

Nem vehetők át olyan kazettákban, ahol stabil, nem reakcióképes veszélyes hulladékok elhelyezése megengedett a hulladéklerakókról szóló irányelv 6. cikke c) pontjának iii. alpontja értelmében.

2.2.2. A nem veszélyes hulladékokra vonatkozó határértékek

Az alábbi határértékek olyan szemcsés nem veszélyes hulladékokra vonatkoznak, melyek a stabil, nem reakcióképes veszélyes hulladékokkal azonos kazettában vehetők át; a számítás alapjául az L/S = 2, illetve a teljes kibocsátásra a 10 l/kg érték szolgál, és a C0 közvetlenül mg/l egységben van kifejezve (az L/S = 0,1 l/kg mellett végzett kioldódási vizsgálat első eluátuma). Szemcsés hulladéknak tekinthető minden nem monolitikus hulladék. A tagállamok határozzák meg, hogy a vizsgálati módszerek (lásd 3. szakasz) és a táblázatban szereplő vonatkozó határértékek közül melyiket kell használni.

Összetevő | L/S = 2 l/kg | L/S = 10 l/kg | C0 (szivárgási vizsgálat) |

mg/kg szárazanyag | mg/kg szárazanyag | mg/l |

As | 0,4 | 2 | 0,3 |

Ba | 30 | 100 | 20 |

Cd | 0,6 | 1 | 0,3 |

Cr összesen | 4 | 10 | 2,5 |

Cu | 25 | 50 | 30 |

Hg | 0,05 | 0,2 | 0,03 |

Mo | 5 | 10 | 3,5 |

Ni | 5 | 10 | 3 |

Pb | 5 | 10 | 3 |

Sb | 0,2 | 0,7 | 0,15 |

Se | 0,3 | 0,5 | 0,2 |

Zn | 25 | 50 | 15 |

Klorid | 10000 | 15000 | 8500 |

Fluorid | 60 | 150 | 40 |

Szulfát | 10000 | 20000 | 7000 |

DOC [8] | 380 | 800 | 250 |

TDS [9] | 40000 | 60000 | – |

A tagállamok a monolitikus hulladékokra olyan kritériumokat határoznak meg, amelyek a fenti határértékekkel azonos környezetvédelmi szintet biztosítanak.

2.2.3. Gipsztartalmú hulladék

A nem veszélyesnek minősített gipszalapú anyagokat csak a nem veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakók olyan kazettáiban szabad lerakni, ahol a biológiailag nem lebontható hulladékokat fogadják. A 2.3.2. és 2.3.1. szakaszban a TOC-re és DOC-re megadott határértékeket kell alkalmazni az olyan hulladékokra, melyeket a gipsztartalmú anyagokkal együtt raknak le.

2.3. A nem veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban átvehető veszélyes hulladékokra vonatkozó kritériumok a 6. cikk c) pontja iii. alpontjának értelmében

A "stabil, nem reakcióképes" fogalom azt jelenti, hogy a hulladék kioldódási viselkedése hosszú távon nem változik kedvezőtlen irányban az adott hulladéklerakási technológia vagy előrelátható balesetek esetén:

- magában a hulladékban (például biológiai lebomlással),

- hosszú távú környezeti feltételek hatására (például: víz, levegő, hőmérséklet, mechanikai behatások),

- egyéb hulladékok hatására (beleértve az olyan hulladékokat is, mint például csurgalékvíz és gáz).

2.3.1. Kioldódásra vonatkozó határértékek

Az alábbi határértékek vonatkoznak a nem veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban átvehető szemcsés veszélyes hulladékokra; a számítás alapjául az L/S = 2, illetve a teljes kibocsátásra a 10 l/kg érték szolgál, és a C0 közvetlenül mg/l egységben van kifejezve (az L/S = 0,1 l/kg mellett végzett kioldódási vizsgálat első eluátuma). Szemcsés hulladéknak tekinthető minden nem monolitikus hulladék. A tagállamok határozzák meg, hogy a vizsgálati módszerek és a táblázatban szereplő vonatkozó határértékek közül melyiket kell használni.

Összetevő | L/S = 2 l/kg | L/S = 10 l/kg | C0 (kioldódási vizsgálat) |

mg/kg szárazanyag | mg/kg szárazanyag | mg/l |

As | 0,4 | 2 | 0,3 |

Ba | 30 | 100 | 20 |

Cd | 0,6 | 1 | 0,3 |

Cr összesen | 4 | 10 | 2,5 |

Cu | 25 | 50 | 30 |

Hg | 0,05 | 0,2 | 0,03 |

Mo | 5 | 10 | 3,5 |

Ni | 5 | 10 | 3 |

Pb | 5 | 10 | 3 |

Sb | 0,2 | 0,7 | 0,15 |

Se | 0,3 | 0,5 | 0,2 |

Zn | 25 | 50 | 15 |

Klorid | 10000 | 15000 | 8500 |

Fluorid | 6 | 150 | 40 |

Szulfát | 10000 | 20000 | 7000 |

DOC [10] | 380 | 800 | 250 |

TDS [11] | 40000 | 60000 | – |

A tagállamok a monolitikus hulladékokra olyan kritériumokat határoznak meg, amelyek a fenti határértékekkel azonos környezetvédelmi szintet biztosítanak.

2.3.2. Egyéb kritériumok

A 2.3.1. szakaszban felsorolt kioldódási értékeken kívül a szemcsés hulladékoknak meg kell felelniük az alábbi kiegészítő határértékeknek:

Paraméter | Érték |

TOC (összes szerves széntartalom) | 5 % [12] |

pH | Legalább 6 |

ANC (savas puffer kapacitás) | Értékelni kell |

A tagállamoknak kritériumokat kell meghatározniuk annak érdekében, hogy a hulladék elégséges fizikai stabilitással és ellenállóképességgel rendelkezzen.

A tagállamok kritériumokat határoznak meg annak biztosítására, hogy a veszélyes, monolitikus hulladékok a nem veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakóban való elhelyezés előtt stabilak és nem reakcióképesek.

2.3.3. Azbeszthulladék

Az azbesztet tartalmazó építkezési anyagok vagy egyéb megfelelő azbeszthulladékok vizsgálat nélkül lerakhatók a nem veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban a hulladéklerakókról szóló irányelv 6. cikke c) pontjának iii. alpontjának értelmében.

Az azbesztet tartalmazó építkezési anyagokat és egyéb megfelelő azbeszttartalmú hulladékot fogadó hulladéklerakók esetén az alábbi követelményeket kell teljesíteni:

- a hulladék kötött azbeszten, ezen belül kötőanyaggal kötött vagy műanyagba csomagolt azbesztszálon kívül nem tartalmazhat egyéb veszélyes anyagokat,

- a hulladéklerakó csak azbesztet tartalmazó építkezési anyagot vagy egyéb megfelelő azbesztes hulladékot vesz át. Ezek a hulladékok lerakhatók a nem veszélyes hulladékok elhelyezésre szolgáló hulladéklerakó elkülönített kazettáiban is, ha a kazetta megfelelően zárt,

- a szálak szétszóródásának megakadályozása érdekében a lerakási zónát minden nap és minden egyes tömörítési művelet előtt megfelelő anyaggal kell befedni, illetve, ha az anyag nincs becsomagolva, rendszeresen locsolni kell.

- a szálak szétterjedésének megakadályozása érdekében végleges szigetelőréteget kell helyezni a hulladéklerakóra/kazettára.

- a hulladéklerakóban/kazettában nem végezhetők olyan munkálatok, amelyek a szálak kijutásához vezethetnek (például: furatok készítése).

- a lerakóhely bezárása után meg kell őrizni a telep helyszínrajzát, megjelölve azt, hogy a hulladéklerakóban/kazettában hol helyezték el az azbeszt-hulladékot.

- megfelelő intézkedéseket kell hozni a terület lehetséges használatának a hulladéklerakó bezárása utáni korlátozására annak érdekében, hogy emberek ne kerülhessenek kapcsolatba a hulladékkal.

A kizárólag azbeszttartalmú építkezési anyagokat fogadó hulladéklerakók esetén a hulladéklerakókról szóló irányelv I. mellékletének 3.2. és 3.3. pontjában meghatározott követelmények enyhíthetők, amennyiben a fenti követelmények teljesülnek.

2.4. A veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban átvehető hulladékokra vonatkozó kritériumok

2.4.1. Kioldódási határértékek

Az alábbi kioldódási határértékek a veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló hulladéklerakókban átvehető szemcsés hulladékokra; a számítás alapjául az L/S = 2, illetve a teljes kibocsátásra a 10 l/kg érték szolgál, és a C0 közvetlenül mg/l egységben van kifejezve (az L/S = 0,1 l/kg mellett végzett kioldódási vizsgálat első eluátuma). A szemcsés hulladékok közé tartozik minden olyan hulladék, amely nem monolitikus. A tagállamok határozzák meg, a táblázatban szereplő vizsgálati módszerek és vonatkozó határértékek közül melyiket kell használni.

Összetevő | L/S = 2 l/kg | L/S = 10 l/kg | C0 (kioldódási vizsgálat) |

mg/kg szárazanyag | mg/kg szárazanyag | mg/l |

As | 6 | 25 | 3 |

Ba | 100 | 300 | 60 |

Cd | 3 | 5 | 1,7 |

Cr összesen | 25 | 70 | 15 |

Cu | 50 | 100 | 60 |

Hg | 0,5 | 2 | 0,3 |

Mo | 20 | 30 | 10 |

Ni | 20 | 40 | 12 |

Pb | 25 | 50 | 15 |

Sb | 2 | 5 | 1 |

Se | 4 | 7 | 3 |

Zn | 90 | 200 | 60 |

Klorid | 17000 | 25000 | 15000 |

Fluorid | 200 | 500 | 120 |

Szulfát | 25000 | 50000 | 17000 |

DOC [13] | 480 | 1000 | 320 |

TDS [14] | 70000 | 100000 | – |

A tagállamok a monolitikus hulladékokra olyan kritériumokat határoznak meg, amelyek a fenti határértékekkel azonos környezetvédelmi szintet biztosítanak.

2.4.2. Egyéb kritériumok

A 2.1.1. szakasz szerinti kioldódási értékeken kívül a veszélyes hulladékoknak meg kell felelniük az alábbi kiegészítő határértékeknek:

Paraméter | Érték |

LOI [15] | 10 % |

TOC [15] | 6 % [16] |

ANC (savas puffer kapacitás) | Értékelni kell |

2.5. Kritériumok a föld alatti tárolásra

A hulladékok föld alatti tárolást végző helyeken való átvételéhez helyszínspecifikus biztonsági vizsgálatot kell végezni az A. mellékletben meghatározottak szerint. Hulladék csak akkor vehető át, ha megfelel a helyszínspecifikus biztonsági vizsgálatnak.

Az inert hulladékok elhelyezésére szolgáló, föld alatti tárolást végző helyeken csak a 2.1. szakaszban meghatározott kritériumoknak megfelelő hulladékok vehetők át.

A nem veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló, föld alatti tárolást végző helyeken csak a 2.2. vagy 2.3. szakaszban meghatározott kritériumoknak megfelelő hulladékok vehetők át.

A veszélyes hulladékok elhelyezésére szolgáló, föld alatti tárolást végző helyeken csak akkor vehető át hulladék, ha az megfelel a helyszínspecifikus biztonsági vizsgálatnak. Ebben az esetben a 2.4. szakaszban meghatározott kritériumokat nem kell alkalmazni. A hulladékot azonban az 1. szakaszban meghatározott átvételi eljárásnak kell alávetni.

3. MINTAVÉTELI ÉS VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

Az alapvető jellemzők meghatározásához szükséges mintavételt és vizsgálatot, illetve a megfelelőségi vizsgálatot független és szakképzett személyek vagy intézmények végzik. A laboratóriumnak a hulladékok vizsgálata és elemzése területén igazolt gyakorlattal, valamint hatékony minőségbiztosítási rendszerrel kell rendelkeznie.

A tagállamok az alábbi döntéseket hozhatják:

1. a mintavételt végezhetik a hulladék termelői vagy az üzemeltetők, azzal a feltétellel, hogy független és szakképzett személyek vagy intézmények felügyelete biztosítja az e határozatban megjelölt célkitűzések elérését;

2. a hulladék vizsgálatát végezhetik a hulladék termelői vagy az üzemeltetők, amennyiben azok megfelelő minőségbiztosítási rendszert működtetnek, amely a rendszeres független vizsgálatot is magában foglalja.

Amíg a CEN-szabvány formális európai szabványként (EN) nem áll rendelkezésre, a tagállamok saját nemzeti szabványaikat vagy eljárásaikat, illetve a CEN szabványtervezet alkalmazzák, amennyiben az elérte a prEN stádiumot.

Az alábbi módszereket kell használni.

Mintavétel

A hulladék mintavételére – azaz az alapvető jellemzők meghatározására, megfelelőségi vizsgálatra és a helyszíni ellenőrző vizsgálatra – mintavételi tervet kell kialakítani a CEN által jelenleg kidolgozott mintavételi szabvány 1. részének megfelelően.

A hulladékok általános jellemzői

EN 13137 | Hulladékok, iszapok és üledékek összes szervesszén-tartalmának (TOC) meghatározása. |

prEN 14346 | A szárazanyag-tartalom kiszámítása a szárazmaradék vagy a víztartalom meghatározásával. |

Kioldódási vizsgálatok

prEN 14405 | kioldódási viselkedés vizsgálata – Felszálló perkolációs vizsgálat (a szervetlen összetevők perkolációs vizsgálata) |

EN 12457/1-4 | Kioldódás. Szemcsés hulladékok és iszapok kioldódásának megfelelőségi vizsgálata.: |

1. rész: | L/S = 2 l/kg, szemcseméret < 4 mm |

2. rész: | L/S = 10 l/kg, szemcseméret < 4 mm |

3. rész: | L/S = 2 és 8 l/kg, szemcseméret < 4 mm |

4. rész: | L/S = 10 l/kg, szemcseméret < 10 mm |

Nyers hulladék feltárása

EN 13657 | Hulladékok vizsgálata. Feltárási eljárás a királyvízzel kioldható elemtartalom meghatározásához (a szilárd hulladék részleges feltárása az elemi vizsgálat előtt a szilikátmátrix roncsolása nélkül). |

EN 13656 | Hidrogén-fluorid (HF), salétromsav (HNO3) és sósav (HCl) keverékeivel, valamint mikrohullámmal végzett feltárás elemek ezt követő meghatározásához (a szilárd hulladék teljes feltárása az elemi analízis előtt). |

Elemzés

ENV 12506 | Kivonatok elemzése – a pH, és az As, Ba, Cd, Cl, Co, Cr, CrVI, Cu, Mo, Ni, NO2, Pb, és teljes S, SO4, V, Zn tartalom meghatározása (a szilárd hulladék és/vagy kivonatai szervetlen összetevőinek elemzése; makro-/mikroelemek és nyomelemek). |

ENV 13370 | Kivonatok elemzése – az ammónia, AOX, vezetőképesség, Hg, fenolindex, TOC, a könnyen felszabadítható CN, F meghatározása (a szilárd hulladék és/vagy kivonata (anionok) szervetlen összetevőinek elemzése). |

prEN 14039 | A szénhidrogén-tartalom meghatározása gázkromatográfiával, a C10 és C40 közötti tartományban. |

E jegyzék módosulni fog, amikor több CEN-szabvány áll rendelkezésre.

Az alkalmazott módszert az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia az olyan vizsgálatok és elemzések esetén, melyekre még nem állnak rendelkezésre CEN-módszerek.

[1] HL L 47., 2001.2.16., 1. o.

[2] HL L 377., 1991.12.31., 20. o. A legutóbb a 31/1994/EK irányelvvel (HL L 168., 1994.7.2., 28. o. módosított irányelv.

[3] Válogatott építési és bontási hulladék: egyéb anyagtípust alacsony arányban tartalmaz (mint például fémek, műanyag, föld, szerves anyagok, fa, gumi stb.). A hulladék eredetét ismerni kell.Az építési és bontási hulladék nem származhat olyan építkezési helyszínről, amely szervetlen vagy szerves veszélyes anyagokkal szennyezett, például építési, gyártási folyamatok, talajszennyezés, növényvédő szerek vagy egyéb veszélyes anyagok tárolása vagy használata miatt stb., kivéve azt az esetet, ha igazolható, hogy a lebontott építmény nem volt jelentősen szennyezett.Az építési és bontási hulladék nem származhat olyan építményből, amelyet jelentős mennyiségű veszélyes anyagot tartalmazó szerrel kezeltek, burkoltak vagy festettek.

[4] Ha a hulladék nem felel meg a szulfátra vonatkozó értékeknek, akkor is tekinthető úgy, hogy megfelel az átvételi kritériumoknak, amennyiben a kioldódás nem haladja meg az alábbi értékeket: C01500 mg/l L/S = 0,1 l/kg esetén és 6000 mg/kg L/S = 10 l/kg esetén. Szükséges a kioldódási vizsgálat kiinduló egyensúlyi állapotban való elvégzése a határérték L/S = 0,1 kg/l érték melletti meghatározásához, míg az L/S = 10 l/kg melletti érték meghatározható szakaszos kioldási vizsgálattal vagy a lokális egyensúlyi állapotot megközelítő feltételek mellett végrehajtott kioldódási vizsgálattal.

[5] Ha a hulladék nem felel meg a DOC-re vonatkozó értékeknek a saját pH-értéke esetén, akkor vagylagos vizsgálat végezhető L/S = 10 l/kg és 7,5 és 8,0 pH közötti értékek mellett. A hulladékot megfelelőnek lehet tekinteni a DOC-re előírt átvételi kritériumok tekintetében, ha a meghatározás eredménye nem haladja meg az 500 mg/kg értéket. (A vizsgálati módszer prEN 14429 előírásokon alapuló terve rendelkezésre áll.)

[6] Az összes oldott szilárd anyagra (TDS) megadott érték vagylagosan használható szulfátokra és kloridokra.

[7] Talaj esetén az illetékes hatóság magasabb határértéket állapíthat meg azzal a feltétellel, hogy L/S = 10 l/kg esetén a DOC-érték eléri az 500 mg/kg értéket a talaj saját pH-értékén vagy 7,5 és 8,0 pH között.

[8] Ha a hulladék nem felel meg a DOC-re vonatkozó értéknek a saját pH-értékén, akkor vagylagos vizsgálat végezhető L/S = 10 l/kg és 7,5 és 8,0 közötti pH-érték mellett. A hulladékot a DOC-re előírt átvételi kritériumok tekintetében megfelelőnek lehet tekinteni, ha a vizsgálat eredménye nem haladja meg a 800 mg/kg értéket. (A vizsgálati módszer prEN 14429 előírásokon alapuló terve rendelkezésre áll.)

[9] Az összes oldott szilárd anyagra (TDS) megadott érték vagylagosan használható szulfátokra és kloridokra.

[10] Ha a hulladék nem felel meg a DOC-re előírt értéknek a saját pH-értékén, akkor vagylagos vizsgálat végezhető L/S = 10 l/kg és 7,5 és 8,0 közötti pH-érték mellett. A hulladékot a DOC-re előírt átvételi kritériumok tekintetében megfelelőnek lehet tekinteni, ha a vizsgálat eredménye nem haladja meg a 800 mg/kg értéket. (A vizsgálati módszer prEN 14429 előírásokon alapuló terve rendelkezésre áll.)

[11] Az összes feloldott szilárd anyagra (TDS) megadott érték vagylagosan használható szulfátokra és kloridokra.

[12] Ha ez az érték nem teljesül, az illetékes hatóság engedélyezhet magasabb határértéket, azzal a feltétellel, hogy L/S = 10 l/kg esetén a DOC-érték eléri a 800 mg/kg értéket az anyag saját pH-értékén vagy 7,5 és 8,0 pH között.

[13] Ha a hulladék nem felel meg a DOC-re előírt értéknek a saját pH-értékén, akkor vagylagos vizsgálat végezhető L/S = 10 l/kg és 7,5 és 8,0 közötti pH-érték mellett. A hulladékot a DOC-re előírt átvételi kritériumok tekintetében megfelelőnek lehet tekinteni, ha a meghatározás eredménye nem haladja meg a 1000 mg/kg értéket. (A vizsgálati módszer prEN 14429 előírásokon alapuló terve rendelkezésre áll.)

[14] Az összes oldott szilárd anyagra (TDS) megadott érték vagylagosan használható szulfátokra és kloridokra.

[15] A LOI vagy a TOC értékét kell használni.

[16] Ha a fenti érték nem teljesül, az illetékes hatóság engedélyezhet magasabb határértéket, azzal a feltétellel, hogy L/S = 10 l/kg esetén a DOC-érték eléri az 1000 mg/kg értéket az anyag saját pH-értékén vagy 7,5 és 8,0 pH között.

--------------------------------------------------