32002L0088

Az Európai Parlament és a Tanács 2002/88/EK irányelve

(2002. december 9.)

a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 97/68/EK irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően [3],

mivel

(1) Az Autóolaj II elnevezésű program célja a költséghatékony stratégiák meghatározása volt a közösségi levegőminőségi célkitűzések teljesítése érdekében. Az Autóolaj II program értékeléséről szóló bizottsági közlemény arra a következtetésre jutott, hogy további intézkedésekre van szükség, különösen az ózonnal és a részecske-kibocsátással kapcsolatban. A nemzeti kibocsátások felső határértékeinek megállapításával kapcsolatos legutóbbi munka rámutatott arra, hogy további intézkedésekre van szükség a közösségi jogszabályok alapján meghatározott levegőminőségi célkitűzések teljesítése érdekében.

(2) Fokozatosan szigorú előírásokat vezettek be az közúti járművek kibocsátásaira. Már határoztak arról, hogy ezen előírásokat szigorítani kell. A nem közúti mozgó gépekből és berendezésekből származó szennyező anyagok relatív hozzájárulása így még nagyobb jelentőséggel bír a jövőben.

(3) A 97/68/EK irányelv [4] bevezette a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorokból származó gáz-halmazállapotú szennyező anyagokra és légszennyező részecskékre vonatkozó kibocsátási határértékeket.

(4) Bár a 97/68/EK irányelvet eredetileg csak egyes kompressziós gyújtású motorokra alkalmazták, az említett irányelv (5) preambulumbekezdése előirányozza alkalmazási körének kiterjesztését különösen a benzinmotorokra.

(5) A különböző típusú gépekbe és berendezésekbe beépített külső gyújtású kismotorok (benzinmotorok) kibocsátása jelenleg és a jövőben is jelentős mértékben hozzájárul a levegőminőségi problémákhoz, különösen az ózonképződéshez.

(6) Az Amerikai Egyesült Államokban szigorú környezetvédelmi szabványok szabályozzák a külső gyújtású kismotorok kibocsátását, ami rámutat arra, hogy lehetséges e kibocsátások jelentős csökkentése.

(7) A közösségi jogszabályok hiányában forgalomba lehet hozni a környezetvédelmi szempontból elavult technológiájú motorokat, ami veszélyezteti a közösségi levegőminőségi célkitűzéseket, illetve nemzeti jogszabályokat lehet bevezetni e területen, ami kereskedelmi akadályokhoz vezethet.

(8) A 97/68/EK irányelv összhangban áll az Egyesült Államok megfelelő jogszabályaival, a folyamatos közelítés pedig további előnyöket jelent mind az ipar, mind pedig a környezet számára.

(9) Az európai iparnak, különösen azon gyártóknak, amelyek még nem kínálják termékeiket a világpiacon, egy bevezető időszakra van szükségük annak érdekében, hogy megfeleljenek a kibocsátási szabványoknak.

(10) Mind a 97/68/EK irányelv a kompressziós gyújtású motorok tekintetében, mind pedig az Egyesült Államok szabályozása a külső gyújtású motorok tekintetében egy kétlépcsős megközelítést alkalmaz. Bár egy egylépcsős megközelítést is el lehetett volna fogadni a közösségi jogszabályokban, ez azonban további négy-öt évre szabályozatlanul hagyta volna a területet.

(11) A világméretű összehangoláshoz szükséges rugalmasság elérése érdekében a rendelkezések tartalmazzák a komitológiai eljárás keretében nyújtható eltéréseket.

(12) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal [5] összhangban kell elfogadni.

(13) A 97/68/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 97/68/EK irányelv a következőképpen módosul:

1. A 2. cikk:

a) nyolcadik francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"forgalomba hozatal"; : egy motort első alkalommal történő kínálása a piacon ellenérték fejében vagy ingyenesen, a Közösségben való forgalmazás és/vagy felhasználás céljából;";

b) a következő francia bekezdésekkel egészül ki:

"cseremotor" : olyan újonnan gyártott motor, amelyet egy gép motorjának kicserélése céljából építettek, és kizárólag erre a célra szállítottak,

"kézi motor" a) a motort olyan eszközben kell felhasználni, amelyet a motor tervezett funkciójának (funkcióinak) végrehajtása során a működtető tart;

b) a motort olyan eszközben kell felhasználni, amelynek a tervezett funkciója (funkciói) végrehajtása érdekében többféle helyzetben – például fejjel lefelé vagy oldalirányban – kell működnie;

c) a motort olyan eszközben kell felhasználni, amelyben a motor és az eszköz együttes száraz tömege kevesebb mint 20 kg, és a következők közül legalább az egyik jellemzővel rendelkezik:

i. a tervezett funkció(k) végrehajtása során a kezelőnek alá kell támasztania, vagy pedig tartania kell az eszközt;

ii. a tervezett funkció(k) végrehajtása során a kezelőnek alá kell támasztania az eszközt, vagy pedig vezérelnie kell annak térbeli helyzetét;

iii. a motort generátorban vagy szivattyúban kell felhasználni;

"nem kézi motor" : olyan motor, amely nem tartozik a kézi motorok meghatározása alá,

"ipari felhasználású, többféle helyzetben működtethető kézi motor" : olyan kézi motor, amely megfelel a kézi motor meghatározásának a) és b) pontjában előírt követelményeknek, és amellyel kapcsolatban a motor gyártója igazolta egy jóváhagyó hatóságnak, hogy (a IV. melléklet 4. függelékének 2.1. pontja szerinti) 3-as kategóriájú kibocsátási tartóssági időszak alkalmazandó a motorra,

"kibocsátási tartóssági időszak" : a IV. melléklet 4. függelékében megadott órák száma, amellyel a romlási tényezőket határozzák meg,

"kis sorozatban gyártott motorcsalád" : olyan külső gyújtású (KGY) motorcsalád, amelynek az évente gyártott darabszáma kevesebb mint 5000,

"kis sorozatban gyártott KGY motorok gyártója" : évente kevesebb mint 25000 darab motort előállító gyártó."

2. A 4. cikk a következőképpen módosul:

a) a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. az első mondatban a "VI. melléklet" helyébe a "VII. melléklet" szöveg lép;

ii. a második mondatban a "VII. melléklet" helyébe a "VIII. melléklet" szöveg lép;

b) a (4) bekezdés a következőképpen módosul:

i. az a) pontban a "VIII. melléklet" helyébe a "IX. melléklet" szöveg lép;

ii. a b) pontban a "IX. melléklet" helyébe a "X. melléklet" szöveg lép;

c) az (5) bekezdésben a "X. melléklet" helyébe a "XI. melléklet" szöveg lép.

3. A 7. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

"(2) A tagállamok ezen irányelvvel összhangban lévőnek fogadják el a XII. mellékletben felsorolt típusjóváhagyásokat és adott esetben az azokhoz tartozó jóváhagyási jeleket."

4. A 9. cikk a következőképpen módosul:

a) a "Határidők" cím helyébe a "Határidők – kompressziós gyújtású motorok" cím lép;

b) az (1) bekezdésben a "VI. melléklet" helyébe a "VII. melléklet" szöveg lép;

c) a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a "VI. melléklet" helyébe a "VII. melléklet" szöveg lép;

ii. az "I. melléklet 4.2.1. pontja" helyébe az "I. melléklet 4.1.2.1. pontja" szöveg lép;

d) a (3) bekezdés a következőképpen módosul:

i. a "VI. melléklet" helyébe a "VII. melléklet" szöveg lép;

ii. az "I. melléklet 4.2.3. pontja" helyébe az "I. melléklet 4.1.2.3. pontja" szöveg lép;

e) a (4) bekezdés első albekezdésében az "új motorok forgalomba hozatala" szavak helyébe a "motorok forgalomba hozatala" lép.

5. Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

"9a cikk

Határidők – Külső gyújtású motorok

1. OSZTÁLYOZÁS

S fő osztály H : kézi gépekhez való motorok

N : nem kézi gépekhez való motorok

Osztály/kategória | Lökettérfogat (köbcentiméter) |

Kézi motorok SH:1 osztály | <20 |

SH:2 osztály | ≥ 20 < 50 |

SH:3 osztály | ≥ 50 |

Nem kézi motorok SN:1 osztály | < 66 |

SN:2 osztály | ≥ 66 <100 |

SN:3 osztály | ≥100 < 225 |

SN:4 osztály | ≥ 225 |

2. A TÍPUSJÓVÁHAGYÁSOK MEGADÁSA

3. TÍPUSJÓVÁHAGYÁS I. LÉPCSŐ

4. TÍPUSJÓVÁHAGYÁS II. LÉPCSŐ

A tagállamok elutasítják az egy adott motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó típusjóváhagyás és a VII. mellékletben említett okiratok kiállítását, továbbá elutasítanak minden olyan nem közúti mozgó gépre vonatkozó típusjóváhagyást, amelybe motor van beépítve:

2004. augusztus 1-je után az SN:1 és SN:2 osztályú motorok esetében,

2006. augusztus 1-je után az SN:4 osztályú motorok esetében,

2007. augusztus 1-je után az SH:1, SH:2 és SN:3 osztályú motorok esetében,

2008. augusztus 1-je után az SH:3 osztályú motorok esetében,

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben előírt követelményeket, a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása pedig nem felel meg az I. melléklet 4.2.2.2. pontjának táblázatában feltüntetett határértékeknek.

5. FORGALOMBA HOZATAL: A MOTOR GYÁRTÁSÁNAK IDŐPONTJAI

6. A II. LÉPCSŐ HATÁRIDŐ ELŐTTI TELJESÍTÉSÉNEK CÍMKÉZÉSE

7. MENTESSÉGEK

kézi láncfűrész : az EN ISO 11681-1 szabványnak megfelelő kézi készülék, amelyet fűrészlánccal fa vágására tervezték, két kézzel tartható, a motor lökettérfogata pedig meghaladja a 45 cm3-t,

felső fogantyúval ellátott gép (például kézi fúrógépek vagy famegmunkáló láncfűrészek) : az ISO 11681-2 szabványnak megfelelő kézi készülék, amelynek a felső részén fogantyú van, és furatok fúrására vagy láncfűrésszel favágásra tervezték,

kézi bozótvágó belsőégésű motorral : kézi készülék, amely olyan fémből vagy műanyagból készült forgó késsel van felszerelve, amely a gyom, bozót, fiatal fa és hasonló növényzet vágására szolgál. Az EN ISO 11806 szabványnak megfelelően úgy kell kialakítani, hogy többféle helyzetben – vízszintesen vagy fejjel lefelé – is működtethető legyen, a motor lökettérfogata pedig meghaladja a 40 cm3-t,

kézi sövénynyíró olló : az EN 774 szabványnak megfelelő kézi készülék, amelyet sövény vagy bozót vágására tervezték egy késsel, illetve több, két irányba járó késsel,

nagy teljesítményű kézi vágókészülék belsőégésű motorral : az EN 1454 szabványnak megfelelő, forgó acélkéssel felszerelt kézi készülék kemény anyagok – kő, aszfalt, beton vagy acél – vágására, 50 cm3-t meghaladó lökettérfogattal, és

nem kézi, vízszintes tengelyű, SN:3 osztályú motor : csak olyan nem kézi, SN:3 osztályú vízszintes tengelyű motorok, amelyek teljesítménye legfeljebb 2,5 kW, s főleg kiválasztott ipari célokra használják őket, beleértve a talajművelő gépeket, a tárcsás vágókészülékeket, a pázsitlazító gépeket és a generátorokat is.

8. A NEM KÖTELEZŐ VÉGREHAJTÁS ELHALASZTÁSA

Az összes kategória esetében a tagállamok két évvel elhalaszthatják a (3), (4) és (5) bekezdésben meghatározott időpontokat azon motorok tekintetében, amelyeknek a gyártási időpontja megelőzi az említett időpontokat."

6. A 10. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"(1) A 8. cikk (1) és (2) bekezdésének, a 9. cikk (4) bekezdésének és a 9a cikk (5) bekezdésének követelményeit nem kell alkalmazni:

- a fegyveres erők által használt motorokra,

- az (1a) és (2) bekezdésnek megfelelően mentességben részesülő motorokra."

b) A cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

"(1a) A cseremotor megfelel azon határértékeknek, amelyeket a kicserélendő motornak teljesítenie kell az első forgalomba hozatalakor. A motoron levő címkéhez mellékelik a "CSEREMOTOR" szöveget, vagy azt feltüntetik a használati utasításon."

c) A cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

"(3) A 9a cikk (4) és (5) bekezdése követelményeinek teljesítését a kis sorozatban gyártott motorok gyártói tekintetében három évvel el kell halasztani.

(4) A 9a cikk (4) és (5) bekezdésének követelményei helyébe a legfeljebb 25000 egységből álló, kis sorozatban gyártott motorcsaládok tekintetében az I. lépcső megfelelő követelményei lépnek, amennyiben a szóban forgó különféle motorcsaládok hengerűrtartalma különböző."

7. A 14. és 15. cikk helyébe a következő cikkek lépnek:

"14. cikk

A műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítás

A Bizottság a 15. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadja az összes olyan módosítást, amely ezen irányelv mellékleteinek – az I. melléklet 1., 2.1–2.8. és 4. pontjában meghatározott követelmények kivételével – a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása érdekében szükséges.

14a cikk

Az eltérésekkel kapcsolatos eljárás

A Bizottság megvizsgálja a II. lépcső követelményeinek teljesítése során lehetséges műszaki nehézségeket a motorok bizonyos rendeltetéseivel kapcsolatban, különösen olyan mozgó gépi berendezésekkel kapcsolatban, amelyekbe SH:2 és SH:3 osztályú motorokat építettek be. Amennyiben a Bizottság vizsgálata megállapítja, hogy műszaki okokból egyes mozgó gépi berendezések, különösen az ipari felhasználású, többféle helyzetben működtethető kézi motorok nem tudják teljesíteni e határidőket, akkor a 15. cikk (2) bekezdése alapján megállapított eljárás keretében 2003. december 31-ig egy jelentést nyújt be, amely e gépi berendezésekkel kapcsolatban megfelelő javaslatokat tartalmaz a 9a cikk (7) bekezdésében említett időszak meghosszabbítására és/vagy a további eltérésekre, amelyek a kivételes körülményektől eltekintve nem haladják meg az öt évet.

15. cikk

A bizottság

(1) A Bizottság munkáját a gépjármű-ágazatban a kereskedelem technikai akadályainak felszámolásáról szóló irányelveknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó bizottság (továbbiakban: a bizottság) támogatja.

(2) Amennyiben e bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat [6] 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében előírt időszak tartama három hónap.

(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát."

8. Az irányelv a mellékletek előtt a mellékletek következő jegyzékével egészül ki.

A mellékletek jegyzéke

I. MELLÉKLET | Hatály, fogalommeghatározások, jelölések és rövidítések, motorok jelölése, előírások és vizsgálatok, a gyártásmegfelelőség értékelésére vonatkozó előírások, a motorcsalád meghatározására szolgáló paraméterek, az alapmotor kiválasztása |

II. MELLÉKLET | Adatközlő lap |

1. függelék | Az (alap)motor alapvető jellemzői |

2. függelék | A motorcsalád alapvető jellemzői |

3. függelék | A családon belül a motortípus alapvető jellemzői |

III. MELLÉKLET | A kompressziós gyújtású motorokra vonatkozó vizsgálati eljárás |

1. függelék | Mérési és mintavételi eljárások |

2. függelék | A gázelemző készülékek kalibrálása |

3. függelék | Az adatok értékelése és számítások |

IV. MELLÉKLET | Vizsgálati eljárás – Külső gyújtású motorok |

1. függelék | Mérési és mintavételi eljárások |

2. függelék | A gázelemző készülékek kalibrálása |

3. függelék | Az adatok értékelése és számítások |

4. függelék | Romlási tényezők |

V. MELLÉKLET | A típusvizsgálatokhoz és a gyártásmegfelelőség értékelésének felülvizsgálatához előírt referencia-tüzelőanyag Nem közúti mozgó gépek és berendezések referencia-tüzelőanyaga kompressziós gyújtású motorokhoz |

VI. MELLÉKLET | Elemző és mintavevő rendszer |

VII. MELLÉKLET | Típusbizonyítvány |

1. függelék | Kompressziós gyújtású motorok vizsgálati eredményei |

2. függelék | Külső gyújtású motorok vizsgálati eredményei |

3. függelék | A motorteljesítményt meghatározó vizsgálathoz beépítendő berendezés és segédberendezések |

VIII. MELLÉKLET | A típusbizonyítvány számozási rendszere |

IX. MELLÉKLET | A motorokra/motorcsaládokra kiállított típusjóváhagyások jegyzéke |

X. MELLÉKLET | A gyártott motorok jegyzéke |

XI. MELLÉKLET | A jóváhagyott motorok adatlapja |

XII. MELLÉKLET | Az alternatív típusjóváhagyások elismerése. |

9. A mellékletek ezen irányelv mellékleteinek megfelelően módosulnak.

2. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2004. augusztus 11-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

3. cikk

Legkésőbb 2004. augusztus 11-ig a Bizottság egy jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, és adott esetben javaslatot tesz a következők lehetséges költségeivel, előnyeivel és megvalósíthatóságával kapcsolatban:

a) külső gyújtású kismotorok részecske-kibocsátásainak csökkentése, különös tekintettel a kétütemű motorokra. A jelentésben figyelembe kell venni:

i. e motoroknak a részecske-kibocsátáshoz való hozzájárulásának becsült mértékét, és azt, hogy a javasolt kibocsátáscsökkentési intézkedések hogyan járulnak hozzá a levegőminőség javításához és az egészségre káros hatások csökkentéséhez;

ii. azon vizsgálatokat, mérési eljárásokat és berendezéseket, amelyek a típusjóváhagyás során felhasználhatók a külső gyújtású kismotorok részecske-kibocsátásának értékeléséhez;

iii. a részecskemérési programjának keretében végzett tevékenységet és következtetéseket;

iv. a vizsgálati eljárásokkal, a motortechnológiával, a kipufogógáz-tisztítással kapcsolatos fejlesztéseket, valamint a tüzelőanyagokra és motorolajokra vonatkozó szigorított szabványokat; és

v. a külső gyújtású kismotorok részecske-kibocsátása csökkentésének költségeit és a javasolt intézkedések költséghatékonyságát;

b) a szabadidős járművek kibocsátásainak csökkentése, beleértve a jelenleg nem szabályozott motoros szánokat és gokartokat is;

c) a 18 kW-nál kisebb teljesítményű kompressziós gyújtású kismotorok kipufogógázainak és részecske-kibocsátásának csökkentése;

d) a mozdonyok kompressziós gyújtású motorjaiból származó kipufogógázok és részecske-kibocsátások csökkentése. E kibocsátások mérése érdekében egy vizsgálati ciklust kell kialakítani.

4. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

5. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2002. december 9-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

P. Cox

a Tanács részéről

az elnök

H. C. Schmidt

[1] HL C 180. E, 2001.6.26., 31. o.

[2] HL C 260., 2001.9.17., 1. o.

[3] Az Európai Parlament 2001. október 2-i véleménye (HL C 87. E, 2002.4.11., 18. o.), a Tanács 2002. március 25-i közös álláspontja (HL C 145. E, 2002.6.18., 17. o.) és az Európai Parlament 2002. július 2-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

[4] HL L 59., 1998.2.27., 1. o. A 2001/63/EK bizottsági irányelvvel (HL L 227., 2001.8.23., 41. o.) módosított irányelv.

[5] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[6] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

1. Az I. melléklet a következőképpen módosul:

a) Az 1. pont "HATÁLY" című első mondata helyébe a következő szöveg lép:

"Ezen irányelvet a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe beépítendő motorokra, valamint a közúti személy- vagy teherszállításra szánt járművekbe beépítendő segédmotorokra kell alkalmazni."

;

b) az 1. A., B., C., D. és E. pont a következőképpen módosul:

"A. úttal ellátott vagy el nem látott talajon való mozgásra vagy mozgatásra szánt, és erre alkalmas gépek, amelyek vagy

i. olyan kompressziós gyújtású motorral vannak felszerelve, amelynek a 2.4. pont szerinti hasznos teljesítménye 18–560 kW4, és inkább váltakozó fordulatszámon, mint egy meghatározott állandó fordulatszámon működik.

Azok a gépek, amelyek motorjaira …

(a további szöveg változatlan marad, egészen az

"– önjáró daruk" francia bekezdésig);

vagy

ii. olyan kompressziós gyújtású motorral vannak felszerelve, amelynek a 2.4. pont szerinti hasznos teljesítménye 18–560 kW, és állandó fordulatszámon működik. A határértékeket 2006. december 31-től kell alkalmazni.

Azok a gépek, amelyek motorjai e meghatározás alá tartoznak, többek között a következőket foglalják magukban:

- gázkompresszorok,

- áramfejlesztő gépcsoportok szakaszos terheléssel, beleértve a hűtőegységeket és hegesztőkészleteket is,

- vízszivattyú,

- pázsitgondozó gépek, aprítógépek, hókotró berendezések, seprőgépek;

vagy pedig

iii. olyan külső gyújtású benzinmotorral vannak felszerelve, amelyek 2.4. pont szerinti hasznos teljesítménye legfeljebb 19 kW.

Azok a gépek, amelyek motorjai e meghatározás alá tartoznak, többek között a következőket foglalják magukban:

- fűnyírók,

- láncfűrészek,

- generátorok,

- vízszivattyúk,

- bozótvágók.

Az irányelvet nem kell alkalmazni a következőkre:

B. hajók;

C. vasúti mozdonyok;

D. légi járművek;

E. szabadidős járművek, mint például

- motoros szánok,

- terepjáró motorkerékpárok,

- kétéltű járművek."

c) a 2. ponta következőképpen módosul:

- a 2.4. pont 2. lábjegyzete a következő szavakkal egészül ki:"… ez nem vonatkozik a léghűtéses motoroknak közvetlenül a forgattyústengelyre szerelt hűtőventilátoraira (lásd a VII. melléklet 3. függelékét).",

- A 2.8. pont a következő francia bekezdéssel egészül ki:

"a G1 ciklus szerint vizsgált motorok esetében a közbenső fordulatszám a legnagyobb névleges fordulatszám 85 %-a (lásd a IV melléklet 3.5.1.2. pontját)."

,

- a 2. pont a következő alpontokkal egészül ki:

"2.9. "beállítható paraméter": az összes fizikailag beállítható készülék, rendszer vagy szerkezeti elem, amely a kibocsátási vizsgálat vagy szokásos működés közben befolyásolhatja a kibocsátást vagy a motor teljesítményét;

2.10. "utókezelés": a kipufogógázok átvezetése olyan készüléken vagy rendszeren, amely arra szolgál, hogy a légkörbe bocsátás előtt kémiailag vagy fizikailag megváltoztassa a gázokat;

2.11. "külső gyújtású (KGY) motor": olyan motor, amelyik a külső gyújtás elvén működik;

2.12. "kibocsátáscsökkentő segédberendezés": az a berendezés, amelyik érzékeli a motor működési paramétereit annak érdekében, hogy a paramétereknek megfelelően módosítsa a kibocsátáscsökkentő berendezés egységeinek működését;

2.13. "kibocsátáscsökkentő berendezés": olyan berendezés, rendszer vagy szerkezeti elem, amelyik vezérli vagy csökkenti a kibocsátást;

2.14. "tüzelőanyag-ellátó rendszer": a tüzelőanyag adagolásában és keverésében szerepet játszó alkatrészek;

2.15. "segédmotor": az a gépjárműbe vagy gépjárműre szerelt motor, amelyik nem vesz részt a jármű meghajtásában.

2.16. "az üzemmód időtartama": az előző üzemmód fordulatszámának és/vagy nyomatékának a vége vagy az előkészítési fázis és a következő fázis kezdete közötti idő. Ez magában foglalja a fordulatszám és/vagy a nyomaték változásának idejét, valamint az egyes üzemmódok kezdetén a stabilizálódást."

,

- a 2.9. pont számozása 2.17. pontra változik, a jelenlegi 2.9.1.–2.9.3. pont számozása pedig 2.17.1.–2.17.3. pontra változik.

d) a 3. pont a következőképpen módosul:

- a 3.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

"3.1. Az ezen irányelvnek megfelelően jóváhagyott kompressziós gyújtású motorokon fel kell tüntetni:"

,

- a 3.1.3. pont a következőképpen módosul: a "VII. melléklet"helyébe a "VIII. melléklet" szöveg lép,

- a 3. pont a következő alponttal egészül ki:

"3.2. Az ezen irányelvnek megfelelően jóváhagyott külső gyújtású motoron fel kell tüntetni az alábbiakat:

3.2.1. a motor gyártójának védjegye vagy kereskedelmi neve;

3.2.2. a VIII. mellékletben meghatározott EK-típus-jóváhagyási szám;"

,

- a 3.2.–3.6. pont számozása 3.3.–3.7 pontra változik,

- a 3.7. pont a következőképpen módosul: a "VI. melléklet"helyébe a "VII. melléklet" szöveg lép;

e) a 4. pont a következőképpen módosul:

- a pont a következő címmel egészül ki:

"4.1. Kompressziós gyújtású motorok,"

- a jelenlegi 4.1. pont számozása 4.1.1. pontra változik, a 4.2.1. és 4.2.3. pontra való hivatkozás helyébe pedig a 4.1.2.1. és 4.1.2.3. pontra való hivatkozás lép,

- a jelenlegi 4.2. pont számozása 4.1.2. pontra változik, és a következőképpen módosul: az "V. melléklet"helyébe a "VI. melléklet" szöveg lép,

- a jelenlegi 4.2.1. pont számozása 4.1.2.1. pontra változik; a jelenlegi 4.2.2. pont számozása 4.1.2.2. pontra változik, a 4.2.1. pontra való hivatkozás helyébe pedig a 4.1.2.1. pontra való hivatkozás lép; a jelenlegi 4.2.3. és 4.2.4. pont számozása 4.1.2.3. és 4.1.2.4. pontra változik;

f) a 4. pont a következő alponttal egészül ki:

"4.2. Külső gyújtású motorok

4.2.1. Általános előírások

Azokat az alkatrészeket, amelyek befolyásolhatják a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátását, úgy kell megtervezni, legyártani és összeszerelni, hogy a motor szokásos üzemi körülmények között– a fellépő rezgések ellenére –megfeleljen ezen irányelv rendelkezéseinek.

A gyártó meghozza a szükséges műszaki intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ezen irányelv alapján a motor szokásos élettartama során, a IV. melléklet 4. függeléke szerinti szokásos üzemi körülmények mellett hatékonyan korlátozza az említett kibocsátásokat.

4.2.2. A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó előírások

A vizsgálatra vitt motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagokat a VI. mellékletben leírt módszerekkel (és utókezelő berendezések alkalmazásával) kell mérni.

Más rendszerek vagy gázelemző készülékek is elfogadhatók, ha azok a következő referenciarendszerek eredményeivel egyenértékű eredményeket adnak:

- a kezeletlen kipufogógázban a gáz-halmazállapotú kibocsátást mérő, a VI. melléklet 2. ábráján bemutatott rendszer,

- egy teljes átáramlású hígító rendszer hígított kipufogógázában a gáz-halmazállapotú kibocsátást mérő, a VI. melléklet 3. ábráján bemutatott rendszer.

4.2.2.1. Az I. lépcsőben megállapított szén-monoxid-kibocsátás, szénhidrogén-kibocsátás, a nitrogén-oxidok kibocsátása, valamint a szénhidrogének és nitrogén-oxidok együttes kibocsátása nem haladhatja meg a következő táblázatban feltüntetett értékeket:

I. lépcső

Osztály | Szén-monoxid (CO) (g/kWh) | Szénhidrogének (HC) (g/kWh) | Nitrogén-oxidok (NOx) (g/kWh) | Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összesen (g/kWh) |

HC + NOx |

SH:1 | 805 | 295 | 5,36 | |

SH:2 | 805 | 241 | 5,36 | |

SH:3 | 603 | 161 | 5,36 | |

SN:1 | 519 | | | 50 |

SN:2 | 519 | | | 40 |

SN:3 | 519 | | | 16,1 |

SN:4 | 519 | | | 13,4 |

4.2.2.2. A II. lépcsőben megállapított szén-monoxid-kibocsátás, valamint a szénhidrogének és nitrogén-oxidok együttes kibocsátása nem haladhatja meg a következő táblázatban feltüntetett értékeket:

II. lépcső [1]

Osztály | Szén-monoxid (CO) (g/kWh) | Szénhidrogének és nitrogén-oxidok összesen (g/kWh) |

HC + NOx |

SH:1 | 805 | 50 |

SH:2 | 805 | 50 |

SH:3 | 603 | 72 |

SN:1 | 610 | 50,0 |

SN:2 | 610 | 40,0 |

SN:3 | 610 | 16,1 |

SN:4 | 610 | 12,1 |

Bármely osztályba tartozó motorra az NOx-kibocsátás nem haladhatja meg a 10 g/kWh-t

4.2.2.3. Ezen irányelv 2. cikkének "kézi motor" meghatározásától függetlenül a hókotrók meghajtására használt kétütemű motoroknak csak az SH:1, SH:2 vagy az SH.3 szabványt kell teljesíteniük."

;

g) a 6.3.–6.9. pont helyébe a következő pontok lépnek:

"6.3. Az egyes hengerek űrtartalma a motorcsaládon belüli legnagyobb hengerűrtartalom 85 és 100 %-a között

6.4. A levegőbeszívás módja

6.5. A tüzelőanyag típusa

- dízelolaj

- benzin.

6.6. Az égéstér típusa/kialakítása

6.7. Szelepek és furatok – elrendezés, méret és darabszám

6.8. Tüzelőanyag-ellátó rendszer

Dízelüzem esetén:

- szivattyús befecskendezés

- soros szivattyú

- adagoló szivattyú

- egyedi befecskendezés

- szivattyú-fúvóka rendszer.

Benzinüzem esetén:

- porlasztó

- közvetett tüzelőanyag-befecskendezés

- közvetlen befecskendezés.

6.9. Vegyes jellemzők

- kipufogógáz-visszavezetés

- vízbefecskendezés/emulzió

- levegőbefúvás

- feltöltőlevegő-hűtő

- a gyújtás típusa (kompressziós, külső).

6.10. A kipufogógáz utókezelése

- oxidációs katalizátor

- redukáló katalizátor

- hármas katalizátor

- hőreaktor

- részecskecsapda."

2. A II. melléklet a következőképpen módosul:

a) a 2. függelékben a táblázat szövege a következőképpen módosul:A 3. és 6. sorban az "Löketenkénti tüzelőanyag-szállítás (mm3)"helyébe a következő szöveg lép:"Löketenkénti tüzelőanyag-szállítás (mm3) dízelmotorok esetén, tüzelőanyag-ellátás (g/h) benzinmotorok esetén;"

b) a 3. függelék a következőképpen módosul:

- a 3. pont címe helyébe a következő szöveg lép:"TÜZELŐANYAG-ELLÁTÁS DÍZELMOTOROK ESETÉN."

- A függelék a következő ponttal egészül ki:

"4. TÜZELŐANYAG-ELLÁTÁS BENZIMOTOROK ESETÉN

4.1. Porlasztó …

4.1.1. Gyártmány(ok): …

4.1.2. Típus(ok): …

4.2. Közvetett tüzelőanyag-befecskendezés: egypontos vagy többpontos …

4.2.1. Gyártmány(ok): …

4.2.2. Típus(ok): …

4.3. Közvetlen befecskendezés …

4.3.1. Gyártmány(ok): …

4.3.2. Típus(ok): …

4.4. Tüzelőanyag-áram [g/h] és levegő/tüzelőanyag arány névleges fordulatszámnál és teljesen nyitott fojtószelepnél;"

- a jelenlegi 4. pont számozása 5. pontra változik, és a következő alpontokkal egészül ki:

"5.3. Változtatható szelepvezérlő rendszer (ha alkalmazható, és ahol szívó és/vagy kipufogó szelep van)

5.3.1. Típus: folytonos vagy kétállásos (be/ki)

5.3.2. Bütyökállítási szög;"

- a függelék a következő pontokkal egészül ki:

"6. A FURATOK ELRENDEZÉSE

6.1. Helyzet, méret és darabszám"

"7. GYÚJTÁS

7.1. Gyújtótekercses

7.1.1. Gyártmány(ok): …

7.1.2. Típus(ok): …

7.1.3. Szám: …

7.2. Gyújtógyertya (gyújtógyertyák) …

7.2.1. Gyártmány: …

7.2.2. Típus: …

7.3. Mágneses gyújtás …

7.3.1. Gyártmány: …

7.3.2. Típus(ok): …

7.4. Gyújtásbeállítás …

7.4.1. Gyújtási időpont a felső holtponthoz képest (forgattyú szögben) …

7.4.2. Gyújtásállítási görbe, ha alkalmazható…"

3. A III. melléklet a következőképpen módosul:

a) a cím helyébe a következő szöveg lép:"AKOMPRESSZIÓS GYÚJTÁSÚ MOTOROK VIZSGÁLATI ELJÁRÁSA";

b) a 2.7. pont a következőképpen módosul:a"VI. melléklet" helyébe a "VII. melléklet" szöveg lép, "IV. melléklet" helyébe pedig az "V. melléklet" szöveg lép;

c) a 3.6. pont a következőképpen módosul:

- a 3.6.1. és a 3.6.1.1. pont a következőképpen módosul:

"3.6.1. A berendezésre vonatkozó előírások az I. melléklet 1.A. pontja szerint:

3.6.1.1. "A" előírás: az I. melléklet 1.A.i. pontja alá tartozó motorok tekintetében a következő, nyolc üzemmódból álló ciklus [2] szerint kell elvégezni a próbamotor vizsgálatát a motorfékpadon: (a táblázat nem változik)."

,

- a következő alponttal egészül ki:

"3.6.1.2. "B" előírás: az I. melléklet 1.A.ii. pontja alá tartozó motorok tekintetében a következő, öt üzemmódból álló ciklus [3] szerint kell elvégezni a próbamotor vizsgálatát a próbapadon

Üzemmód száma | Motor-fordulatszám | Terhelés % | Súlyozási tényező |

1 | Névleges | 100 | 0,05 |

2 | Névleges | 75 | 0,25 |

3 | Névleges | 50 | 0,3 |

4 | Névleges | 25 | 0,3 |

5 | Névleges | 10 | 0,1 |

A terhelési adatok a nyomaték százalékértékei, amelyek megfelelnek névleges alapteljesítménynek, amit azon változó teljesítménysorozat során rendelkezésre álló legnagyobb teljesítmény szerint határoznak meg, amely a megállapított karbantartási intervallumok között és a megállapított környezeti feltételek mellett évente korlátlan számú órán át fenntartható, amennyiben a karbantartást a gyártó előírásának megfelelően végzik [4]."

,

- a 3.6.3. pont a következőképpen módosul:

"3.6.3. Vizsgálatsorozat

Meg kell kezdeni a vizsgálatsorozatot.

A vizsgálatot a vizsgálati ciklus fent megadott üzemmód-számai szerinti sorrendben kell elvégezni.

Az adott vizsgálati ciklus minden üzemmódja alatt"

(a további szöveg változatlan marad);

d) 1. függelék 1. pontja a következőképpen módosul:Az 1. pontban és 1.4.3. pontban az "V. melléklet"helyébe mindenhol a "VI. melléklet" szöveg lép.

4. Az irányelv a következő melléklettel egészül ki:"

IV. MELLÉKLET

A KÜLSŐ GYÚJTÁSÚ MOTOROK VIZSGÁLATI ELJÁRÁSA

1. BEVEZETÉS

1.1. E melléklet a vizsgálandó motorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásának meghatározási módját írja le.

1.2. A vizsgálatot próbapadra szerelt és motorfékpaddal összekapcsolt motoron kell elvégezni.

2. VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

2.1. A motorra vonatkozó vizsgálati feltételek

A motor beömlőnyílásánál meg kell mérni az égési levegő Kelvinben kifejezett abszolút hőmérsékletét (Ta), továbbá a kPa-ban kifejezett légköri nyomást is (ps), és meg kell határozni az fa paramétert a következő rendelkezések szerint:

f

=

99

p

×

T

298

0,6

2.1.1. A vizsgálat érvényessége

A vizsgálat akkor érvényes, ha az fa paraméter megfelel a következőnek:

0,93 ≤ f

≤ 1,07

2.1.2. Feltöltőlevegő-hűtővel felszerelt motorok

A hűtőközeg hőmérsékletét és a feltöltő levegő hőmérsékletét fel kell jegyezni.

2.2. A motor levegőszívó rendszere

A motort olyan szívórendszerrel kell ellátni, amely a gyártó által egy új légszűrőre megállapított felső határérték 10 %-án belül tartja a levegőbeömlést a motor olyan üzemi feltételei mellett, amelyek a gyártó adatai szerint a legnagyobb levegőáramot eredményezik a motor adott alkalmazása során.

A külső gyújtású kismotoroknál (hengerűrtartalom < 1000 cm3) a beépített motorra jellemző rendszert használják.

2.3. A motor kipufogórendszere

A vizsgált motort olyan kipufogórendszerrel kell ellátni, amely kipufogó ellennyomást fejt ki a gyártó által a motor üzemi feltételeire előírt felső határ 10 %-án belül, amelyek a legnagyobb névleges teljesítményt eredményezik a motor adott alkalmazása során.

A külső gyújtású kismotoroknál (hengerűrtartalom < 1000 cm3) a beépített motorra jellemző rendszert használják.

2.4. A hűtési rendszer

Olyan hűtőrendszert kell alkalmazni, amelynek teljesítménye elegendő ahhoz, hogy a motort a gyártó által előírt szokásos üzemi hőmérsékleten tartsa. Ezen előírást kell alkalmazni azon egységekre, amelyeket a teljesítmény mérése érdekében szét kell szerelni; ilyenek például a beépített (hűtő) ventilátorok, amelyet le kell szerelni ahhoz, hogy hozzáférjenek a főtengelyhez.

2.5. Kenőolaj

Olyan kenőolajat kell használni, amely teljesíti a gyártónak az adott motorra és a tervezett felhasználásra vonatkozó előírásait. A gyártóknak a kereskedelmi forgalomban lévő motorkenőanyagokra jellemző motorkenőanyagokat kell használniuk.

A vizsgálathoz használt kenőolajra vonatkozó adatokat a VII. melléklet külső gyújtású motorokra vonatkozó 2. függelékének 1.2. pontjában kell feljegyezni, és fel kell tüntetni azokat a vizsgálati adatokkal együtt.

2.6. Állítható porlasztók

A korlátozottan állítható porlasztóval felszerelt motoroknál a motor vizsgálatát a beállítás mindkét határértékén el kell végezni.

2.7. Vizsgálati tüzelőanyag

Tüzelőanyagként az V. mellékletben meghatározott referencia-tüzelőanyagot kell használni.

A vizsgálathoz használt referencia-tüzelőanyag oktánszámát és sűrűségét fel kell jegyezni a VII. melléklet külső gyújtású motorokra vonatkozó 2. függelékének 1.1.1. pontjában.

Kétütemű motorok esetében a gyártó által ajánlott tüzelőanyag/olaj arányt kell alkalmazni. A kétütemű motort tápláló tüzelőanyag/kenőanyag keverékben az olaj százalékarányát és a tüzelőanyag-keverék sűrűségét fel kell jegyezni a VII. melléklet külső gyújtású motorokra vonatkozó 2. függelékének 1.1.4. pontjában.

2.8. Motorfékpad-beállítások meghatározása

A kibocsátás mérése a helyesbítetlen fékteljesítményen alapul. A kizárólag a gép működéséhez szükséges, motorra felszerelhető segédberendezéseket a vizsgálathoz el kell távolítani. Amennyiben a segédberendezéseket nem távolítják el, akkor a motorfékpad beállításainak kiszámítása érdekében meg kell határozni az általuk felvett teljesítményt, kivéve azon motorokat, ahol ezen segédberendezések a motor szerves részét képezik (például a léghűtéses motorok hűtőventilátorai).

A szívási ellenállást és a kipufogó-ellennyomást a 2.2. és 2.3. pontnak megfelelően a gyártó által megadott felső határértékre kell beállítani azoknál a motoroknál, ahol az ilyen beállítás lehetséges. A meghatározott fordulatszámon elért legnagyobb nyomatékértéket kísérleti úton kell megállapítani annak érdekében, hogy kiszámítsák az előírt vizsgálati üzemmódokra vonatkozó nyomatékértékeket. Olyan motorok esetében, amelyeket nem a teljes terhelési nyomatékgörbéhez tartozó fordulatszám-tartományban való működésre terveztek, a vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó legnagyobb nyomatékot a gyártó állapítja meg. Az egyes vizsgálati üzemmódokban a motor beállításait a következő képlet alapján kell kiszámítani:

S =

P

+ P

L

100

- P

AE

ahol:

S a dinamométer beállítása [kW],

PM a vizsgálati fordulatszámon, vizsgálati feltételek mellett megfigyelt vagy megadott legnagyobb teljesítmény (lásd a VII. melléklet 2. függelékét) [kW],

PΔE a vizsgálat céljából felszerelt, de a VII. melléklet 3. függelékében nem előírt segédberendezés által felvett teljes megadott teljesítmény,

L a vizsgálati üzemmódra előírt nyomaték százalékos értéke.

Amennyiben az arány

≥ 0,03

akkor a típusjóváhagyást megadó műszaki hatóság ellenőrizheti a PΔE értékét.

3. A VIZSGÁLAT VÉGREHAJTÁSA

3.1. A mérőberendezés felszerelése

A műszereket és a mintavevő szondákat az előírások szerint kell felszerelni. Amennyiben a kipufogógáz hígításához teljes átáramlású hígító rendszert használnak, akkor a kipufogócsövet a rendszerhez kell csatlakoztatni.

3.2. A hígító rendszer és a motor indítása

A hígító rendszert és a motort be kell indítani és fel kell melegíteni, amíg a hőmérséklet és a nyomás a teljes terhelés és névleges fordulatszám mellett (3.5.2. pont) nem stabilizálódik.

3.3. A hígítási arány beállítása

A teljes hígítási aránynak legalább négynek kell lennie.

CO2- vagy NOx-koncentrációszabályozással működő rendszereknél a hígító levegő CO2- vagy NOx-tartalmát minden vizsgálat elején és végén meg kell mérni. A hígító levegő vizsgálat előtt mért CO2-, illetve NOx-háttérkoncentrációja legfeljebb 100 ppm-rel, illetve 5 ppm-rel térhet el a vizsgálat után mért koncentrációktól.

A hígított kipufogógáz elemző rendszer használata esetén a megfelelő háttér-koncentrációk meghatározásához a teljes vizsgálatsorozat alatt a hígító levegőből mintát kell venni egy mintavevő zsákba.

A folyamatos (zsák nélküli) háttér-koncentrációt legalább három ponton, a ciklus elején, végén és megközelítőleg a közepén kell megállapítani, majd az értékeket átlagolni kell. A gyártó kérésére a háttérmérések elhagyhatók.

3.4. A gázelemző készülékek ellenőrzése

A gázelemző készüléken el kell végezni a nullpont-beállítást, és kalibrálni kell a mérési tartományban.

3.5. A vizsgálati ciklus

3.5.1. A gépekre vonatkozó "C" előírás az I. melléklet 1.A.iii. pontjának megfelelően.

A gép adott típusának megfelelően a következő vizsgálati ciklusok szerint kell elvégezni a próbamotor vizsgálatát a motorfékpadon.

D ciklus [1] : állandó fordulatszámon és szakaszos terhelés mellett működő motorok, például az áramfejlesztők;

G1 ciklus : nem kézi, közbenső fordulatszámú alkalmazások;

G2 ciklus : nem kézi, névleges fordulatszámú alkalmazások;

G3 ciklus : kézi alkalmazások.

3.5.1.1. Vizsgálati üzemmódok és súlyozási tényezők

D ciklus |

Üzemmód száma | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | | | | | | |

A motor fordulatszáma | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Alsó alapjárati fordulatszám |

Terhelés % [2] | 100 | 75 | 50 | 25 | 10 | | | | | | |

Súlyozási tényező | 0,05 | 0,25 | 0,3 | 0,3 | 0,1 | | | | | | |

G1 ciklus |

Üzemmód száma | | | | | | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

A motor fordulatszáma | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Alsó alapjárati fordulatszám |

Terhelés % | | | | | | 100 | 75 | 50 | 25 | 10 | 0 |

Súlyozási tényező | | | | | | 0,09 | 0,2 | 0,29 | 0,3 | 0,07 | 0,05 |

G2 ciklus |

Üzemmód száma | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | | | | | | |

A motor fordulatszáma | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Alsó alapjárati fordulatszám |

Terhelés % | 100 | 75 | 50 | 25 | 10 | | | | | | 0 |

Súlyozási tényező | 0,09 | 0,2 | 0,29 | 0,3 | 0,07 | | | | | | 0,05 |

G3 ciklus |

Üzemmód száma | 1 | | | | | | | | | | 2 |

A motor fordulatszáma | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Névleges fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Közbenső fordulatszám | Alsó alapjárati fordulatszám |

Terhelés % | 100 | | | | | | | | | | 0 |

Súlyozási tényező | 0,85 [3] | | | | | | | | | | 0,15 [3] |

3.5.1.2. A megfelelő vizsgálati ciklus kiválasztása

Amennyiben a motortípus elsődleges végfelhasználása ismert, akkor a vizsgálati ciklust a 3.5.1.3. pontban megadott példák alapján lehet kiválasztani. Amennyiben a motor elsődleges végfelhasználása bizonytalan, akkor a motor műszaki adatai alapján lehet a megfelelő vizsgálati ciklust kiválasztani.

3.5.1.3. Példák (nem taxatív felsorolás)

Jellemző példák

a D ciklusra:

szakaszos terhelésű generátorok, beleértve a hajókon és vonatokon lévő (nem a jármű meghajtására szolgáló) fedélzeti generátorokat, a hűtőberendezéseket és hegesztőkészleteket is;

gázkompresszorok;

G1 ciklus:

fűnyírókra szerelt első vagy hátsó motorok;

golfpálya kocsik;

pázsitseprők;

gyalog irányított forgó vagy hengeres fűnyírók;

hókotró berendezések;

hulladékaprítók;

G2 ciklus:

hordozható generátorok, szivattyúk, hegesztők és légsűrítők;

ide tartozhatnak azok a pázsitgondozó és kerti berendezések, amelyek a motor névleges fordulatszámán működnek;

G3 ciklus:

légfúvók;

láncfűrészek;

bozótvágók;

hordozható fűrésztelepek,

motoros talajművelő gépek,

festékszóró berendezések,

kötélvágók,

vákuumos berendezések.

3.5.2. A motor előkészítése

A motort és a rendszert legnagyobb fordulatszámon és nyomaték mellett kell felmelegíteni annak érdekében, hogy a motor paramétereit a gyártó ajánlásainak megfelelően stabilizálják.

Megjegyzés:

Az előkészítési időszak arra is szolgál, hogy kiküszöbölje a kipufogó rendszerben az előző vizsgálat során keletkezett lerakódások hatását. Az egyes vizsgálati pontok között egy stabilizálódási időszak is szükséges, annak érdekében, hogy az egyes vizsgálati pontok egymásra gyakorolt hatása a legkisebb legyen.

3.5.3. Vizsgálatsorozat

A G1, G2 vagy G3 vizsgálati ciklust az érintett ciklus üzemmód-számai szerinti sorrendben kell elvégezni. Az egyes üzemmódokra vonatkozó mintavételi idő legalább 180 s. A kipufogógáz-kibocsátás koncentrációját a megfelelő mintavételi idő utolsó 120 másodpercében kell mérni és feljegyezni. Minden mérési pontban az üzemmód időtartamának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy elérjék a motor hőegyensúlyát a mintavétel megkezdése előtt. Az üzemmód időtartamát fel kell jegyezni és fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben.

a) A próbapados fordulatszám-szabályozó vizsgálati konfigurációval vizsgált motorok esetében: a kezdeti átmeneti időszak után a vizsgálati ciklus minden üzemmódja során a megadott fordulatszámot a névleges fordulatszám ± 1 %-án vagy ± 3 min-1 értéken belül kell tartani (attól függően, hogy melyik a nagyobb érték), kivéve az alsó alapjáratot, amelynek a gyártó által megadott tűrésen belül kell lennie. A megadott nyomatékot úgy kell tartani, hogy átlagos értéke a mérés időtartama alatt, vizsgálati fordulatszámon a legnagyobb nyomaték ± 2 %-án belül legyen.

b) A próbapados terhelésszabályozó vizsgálati konfigurációval vizsgált motorok esetében: a kezdeti átmeneti időszak után a vizsgálati ciklus minden üzemmódja során a megadott fordulatszámot a névleges fordulatszám ± 2 %-án vagy az ± 3 min-1 értéken belül kell tartani (attól függően, hogy melyik a nagyobb érték), de minden esetben ± 5 %-on belül, kivéve az alsó alapjáratot, amelynek a gyártó által megadott tűrésen belül kell lennie.

A vizsgálati ciklus minden üzemmódja során, amennyiben a vizsgálati fordulatszámon az előírt nyomaték a legnagyobb nyomaték 50 %-a, vagy annál nagyobb, akkor az adatgyűjtési időszak alatt a megadott átlagos nyomatékot az előírt nyomaték ± 5 %-án belül kell tartani. A vizsgálati ciklus azon üzemmódjai során, amikor a vizsgálati fordulatszámon az előírt nyomaték kisebb a legnagyobb nyomaték 50 %-ánál, akkor az adatgyűjtési időszak alatt a megadott átlagos nyomatékot az előírt nyomaték ± 10 %-án belül vagy ± 0,5 Nm-en belül kell tartani, attól függően, hogy melyik a nagyobb érték.

3.5.4. A gázelemző készülék kijelzése

A gázelemző készülékek által szolgáltatott adatokat egy szalagos regisztráló készülékkel kell feljegyezni, vagy ezzel egyenértékű adatgyűjtő rendszerrel kell mérni, miközben a kipufogógáz minden üzemmódban legalább az utolsó 180 másodpercen keresztül áramlik át a gázelemző készülékeken. Ha a hígított CO és CO2 méréséhez zsákos mintavételt alkalmaznak (lásd az 1. függelék 1.4.4. pontját), a mintát minden üzemmód utolsó három perce alatt kell a zsákba gyűjteni és a zsákban lévő mintát kell elemezni és feljegyezni.

3.5.5. A motor üzemállapota

A motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét és a tüzelőanyag-áramot minden üzemmódban meg kell mérni a motor stabilizálódása után. A számításhoz szükséges kiegészítő adatokat fel kell jegyezni (lásd a 3. függelék 1.1. és 1.2. pontját).

3.6. A gázelemző készülék ismételt ellenőrzése

A kibocsátási vizsgálat után egy nullázógázt és ugyanazt a kalibráló gázt kell használni az ismételt ellenőrzéshez. A vizsgálat akkor fogadható el, ha a két mérési eredmény közötti különbség 2 %-nál kisebb.

1. Függelék

1. MÉRÉSI ÉS MINTAVÉTELI ELJÁRÁSOK

A vizsgált motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú összetevőket a VI. mellékletben meghatározott módszerekkel kell mérni. A VI. melléklet módszerei leírják a gáz-halmazállapotú kibocsátásokra vonatkozó ajánlott gázelemző rendszereket (1.1. pont).

1.1. A motorfékpadra vonatkozó előírások

A IV. melléklet 3.5.1. pontjában leírt vizsgálati ciklusok végrehajtásához megfelelő jellemzőkkel rendelkező motorfékpadot kell használni. A nyomaték és fordulatszám mérésére szolgáló műszereknek lehetővé kell tenniük, hogy a hasznos teljesítményt a megadott határértéken belül mérjék. Szükséges lehet kiegészítő számítások alkalmazása.

A mérőberendezés pontosságának olyannak kell lennie, hogy ne lépje túl az 1.3. pontban megadott megengedett tűréseket.

1.2. A tüzelőanyag-áram és a higított kipufogógáz teljes árama

Egy az 1.3. pontban meghatározott pontosságú tüzelőanyagáram-mérőt kell használni a tüzelőanyag-áram mérésére, a mért adatot pedig felhasználják a kibocsátással kapcsolatos számításokhoz (3. függelék). A teljes átáramlású hígító rendszer alkalmazása esetén a hígított kipufogógáz teljes áramát (GTOTW) PDP-vel vagy CFV-vel kell mérni – VI. melléklet 1.2.1.2. pont. A mérés pontosságának meg kell felelnie a III. melléklet 2. függelékének 2.2. pontjában foglaltaknak.

1.3. Pontosság

A mérőműszerek kalibrálása a nemzeti (nemzetközi) szabványokon alapul, és megfelel a 2. és 3. táblázatban meghatározott követelményeknek.

2. táblázat – A műszerek megengedett eltérése a motorral kapcsolatos paraméterek tekintetében

Szám | Paraméter | Megengedett eltérés |

1 | A motor fordulatszáma | a leolvasott érték ± 2 %-a vagy a motor legnagyobb értékének ± 1 %-a, attól függően, hogy melyik érték a nagyobb |

2 | Nyomaték | a leolvasott érték ± 2 %-a vagy a motor legnagyobb értékének ± 1 %-a, attól függően, hogy melyik érték a nagyobb |

3 | Tüzelőanyag-fogyasztás [1] | a motor legnagyobb értékének ± 2 %-a |

4 | Levegőfogyasztása [1] | a leolvasott érték ± 2 %-a vagy a motor legnagyobb értékének ± 1 %-a, attól függően, hogy melyik érték a nagyobb |

3. táblázat – A műszerek megengedett eltérése a többi alapvető paraméter tekintetében

Szám | Paraméter | Megengedett eltérés |

1 | Hőmérséklet ≤ 600 K | ± 2K abszolút |

2 | Hőmérséklet ≥ 600 K | a leolvasott érték ± 1 %-a |

3 | Kipufogógáz-nyomás | ± 0,2 kPa abszolút |

4 | Nyomáscsökkenés a szívócsőben | ± 0,05 kPa abszolút |

5 | Légköri nyomás | ± 0,1 kPa abszolút |

6 | Egyéb nyomásértékek | ± 0,1 kPa abszolút |

7 | Relatív nedvességtartalom | ± 3 % abszolút |

8 | Abszolút nedvességtartalom | a leolvasott érték ± 5 %-a |

9 | Hígítólevegő-áram | a leolvasott érték ± 2 %-a |

10 | Hígított kipufogógáz áram | a leolvasott érték ± 2 %-a |

1.4. A gáz-halmazállapotú összetevők meghatározása

1.4.1. A gázelemző készülékre vonatkozó általános előírások

A gázelemző készülékek méréstartományának megfelelőnek kell lennie a kipufogógáz-összetevők koncentrációjának megkívánt pontosságú mérésére (1.4.1.1. pont). A gázelemző készüléket ajánlott úgy működtetni, hogy a mért koncentráció a teljes skála 15 %-a és 100 %-a közé essen.

Amennyiben a teljes skála végértéke legfeljebb 155 ppm (vagy ppm C), illetve ha olyan leolvasó rendszereket (számítógépeket, adatrögzítőket) alkalmaznak, amelyek a teljes skála végértékének 15 %-a alatt is megfelelő pontosságot és felbontást biztosítanak, akkor a teljes skála 15 %-a alatti koncentrációk is elfogadhatók. Ebben az esetben a kalibrálási görbék pontosságának biztosítása érdekében további kalibrálást kell végezni (e melléklet 2. függelékének 1.5.5.2. alpontja).

A berendezés elektromágneses összeférhetősége (EMC) biztosítja, hogy a járulékos hibák lehetősége a lehető legkisebb legyen.

1.4.1.1. Pontosság

A gázelemző készülék a nulla pont kivételével legfeljebb a leolvasott érték ± 2 %-ával térhet el a névleges kalibrálási ponttól a teljes mérési tartományban, a nulla pontban pedig a teljes skála végértékének ± 0,3 %-ával. A pontosságot az 1.3. pontban megállapított kalibrálási követelményeknek megfelelően kell meghatározni.

1.4.1.2. Megismételhetőség

A megismételhetőség, amely az egy meghatározott kalibráló gázra adott 10 ismételt válaszjel szórásának 2,5-szeresében határozható meg, nem lehet nagyobb, mint a teljes skálához tartozó koncentráció ± 1 %-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) fölött, vagy ± 2 %-a minden használt tartományban 155 ppm (vagy ppm C) alatt.

1.4.1.3. Zaj

A gázelemző készüléknek a nullázógázra és a kalibráló gázra egy 10 másodperces időszakban adott csúcstól-csúcsig mért válaszjele egyik felhasznált tartományban sem haladhatja meg a teljes skála végértékének 2 %-át.

1.4.1.4. Nullpont-eltolódás

A nullpont érték a nullázógázra egy 30 másodperces időintervallumban adott (a zajt is tartalmazó) közepes válaszjel. Egy óra alatt a nullpont-érték eltolódása a legalacsonyabb használt tartomány mellett a teljes skála végértékének kevesebb mint 2 %-a.

1.4.1.5. A mérési tartomány eltolódása

A mérési tartomány válaszjele a mérési tartományt kalibráló gázra egy 30 másodperces időintervallumban adott (a zajt is tartalmazó) közepes válaszjel. Egy óra alatt a mérési tartomány válaszjelének eltolódása az alkalmazott legkisebb tartomány mellett a teljes skála végértékének kevesebb mint 2 %-a.

1.4.2. Gázszárítás

A kipufogógázok nedvesen vagy szárazon mérhetők. Alkalmazásuk esetén a gázszárító berendezés a lehető legkisebb mértékben befolyásolhatja a mért gázok koncentrációját. Kémiai szárítók nem alkalmazhatóak a mintában lévő víz eltávolítására.

1.4.3. Gázelemző készülékek

Az 1.4.3.1.–1.4.3.5. pont meghatározza az alkalmazandó mérési elveket. A mérési rendszer részletes leírását a VI. melléklet tartalmazza.

A mérendő gázokat az alábbi készülékekkel kell elemezni. A nem-lineáris elemző készülékekhez megengedett a linearizáló áramkörök használata.

1.4.3.1. Szén-monoxid-elemzés (CO)

A szén-monoxid-elemzőnek nemdiszperzív infravörösabszorpció elvén működő gázelemző készüléknek (NDIR) kell lennie.

1.4.3.2. Szén-dioxid-elemzés (CO2)

A szén-dioxid-elemző készüléknek nemdiszperzív infravörösabszorpció elvén működő gázelemző készüléknek (NDIR) kell lennie.

1.4.3.3. Oxigénelemzés (O2)

Az oxigénelemzőnek paramágneses detektorral (PMD), cirkónium-dioxid (ZRDO) vagy elektrokémiai érzékelővel (ECS) működő oxigénelemző készüléknek kell lennie.

Megjegyzés:

a cirkónium-dioxid érzékelők alkalmazása nem ajánlott a nagy HC- és CO-koncentráció – például a tökéletlen égésű külső gyújtású motorok – esetében. Az elektrokémiai érzékelőket a CO2 és az NOx zavaró hatása tekintetében kiegyenlítik.

1.4.3.4. Szénhidrogén-elemzés (HC)

A közvetlen gázmintavétel érdekében a szénhidrogén-elemző készüléknek fűtött lángionizációs detektornak (HFID) kell lennie detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb. és oly módon fűtve, hogy a gáz hőmérsékletét 463K ± 10K (190 °C ± 10 °C) értéken tartsa.

A hígított gáz mintavétele érdekében vagy fűtött lángionizációs detektor (HFID) típusú, vagy pedig láng ionizációs detektor (FID) típusú szénhidrogén-elemző készüléket kell alkalmazni.

1.4.3.5. Nitrogén-oxid-elemzés (NOx)

A nitrogén-oxid-elemző készüléknek száraz alapon való mérésnél kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemzőnek (CLD) vagy fűtött kémiai lumineszcencia elvén működő gázelemzőnek (HCLD) kell lennie, NO2/NO konverterrel. Nedves alapon való mérés esetén 328 K (55 °C) felett tartott, konverterrel felszerelt HCLD típust kell használni, amennyiben a víz keresztérzékenységi vizsgálatot (a III. melléklet 2. függelékének 1.9.2.2. pontja) elvégezték. Száraz alapon való mérés esetén mind a CLD, mind pedig a HCLD tekintetében a mintavételi utat 328–473 K (55–200 °C) falhőmérsékleten kell tartani a konverterig, nedves mérés esetén pedig az elemzőig.

1.4.4. A gáz-halmazállapotú kibocsátással kapcsolatos mintavétel

Amennyiben egy kipufogógáz-utókezelő rendszer befolyásolja a kipufogógáz összetételét, e készülék után kell mintát venni a kipufogógázból.

A kipufogógáz-mintavevő szondát a hangtompító nagynyomású oldalán, viszont a kipufogónyílástól a lehető legmesszebb kell elhelyezni. Annak érdekében, hogy a minta kivonása előtt biztosítsák a kipufogógáz tökéletes keveredését, egy keverőkamra helyezhető el a hangtompító kipufogónyílása és a mintavételi szonda közé. A keverőkamra belső térfogatának legalább a vizsgált motor hengerűrtartalmának a 10-szeresének, a magasságának, szélességének és mélységének pedig a kockához hasonlóan nagyjából egyenlőnek kell lennie. A keverőkamra méretének – amennyiben kivitelezhető – a lehető legkisebbnek kell lennie, és a lehető legközelebb kell csatlakoznia a motorhoz. A keverőkamrából vagy hangtompítóból kivezető kipufogó-vezetéknek legalább 610 mm-rel kell túlnyúlnia a mintavételi szondán, a keresztmetszetének pedig elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a minimalizálja az ellennyomást. A keverőkamra belső felületének hőmérsékletét a kipufogógázok harmatpontja felett kell tartani, az ajánlott legkisebb hőmérséklet 338 K (65 °C).

Az összetevők választás szerint közvetlenül a hígító alagútban is mérhetőek, illetve a mintavétel zsákkal is történhet, ezt követően pedig a koncentrációt a mintavételi zsákban kell mérni.

2. Függelék

1. A GÁZELEMZŐ KÉSZÜLÉKEK KALIBRÁLÁSA

1.1. Bevezetés

A gázelemző készüléket olyan gyakran kell kalibrálni, hogy az teljesíteni tudja e szabvány pontossági követelményeit. Az 1. függelék 1.4.3. pontjában szereplő elemző készülékeknél alkalmazandó kalibrálási módszert e bekezdés írja le.

1.2. Kalibráló gázok

Figyelembe kell venni a kalibráló gázok eltarthatóságát.

A kalibráló gáznak a gyártó által megadott lejárati idejét fel kell jegyezni.

1.2.1. Tiszta gázok

A gázok szükséges tisztaságát következő szennyezési határértékek határozzák meg. A művelethez a következő gázoknak kell rendelkezésre állniuk:

- nagy tisztaságú nitrogén (≤ 1 ppm C-, ≤ 1 ppm CO-, ≤ 400 ppm CO2-, ≤ 0,1 ppm NO-szennyeződéssel),

- nagy tisztaságú oxigén (tisztaság: >99,5 térfogatszázalék O2),

- hidrogén-hélium keverék (40 ± 2 % hidrogén, a többi hélium); ≤ 1 ppm C-, ≤ 400 ppm CO2-szennyeződés,

- nagy tisztaságú szintetikus levegő (≤ 1 ppm C-, ≤ 1 ppm CO-, ≤ 400 ppm CO2-, ≤ 0,1 ppm NO-szennyeződés [18–21 térfogatszázalék oxigéntartalom]).

1.2.2. Kalibráló gázok

A következő kémiai összetételű gázkeverékeknek kell rendelkezésre állniuk:

- C3H8 és nagy tisztaságú szintetikus levegő (lásd az 1.2.1. pontot),

- CO és nagy tisztaságú nitrogén,

- NOX és nagy tisztaságú nitrogén (ebben a kalibráló gázban az NO2-tartalom nem haladhatja meg az NO-tartalom 5 %-át),

- CO2 és nagy tisztaságú nitrogén,

- CH4 és nagy tisztaságú szintetikus levegő,

- C2H6 és nagy tisztaságú szintetikus levegő.

Megjegyzés:

Más gázkeverékek is megengedhetők, amennyiben a gázok nem lépnek reakcióba egymással.

A kalibráló gázok valódi koncentrációjának a névleges érték ± 2 %-án belül kell lennie. A kalibráló gázok koncentrációját térfogatra vonatkoztatva kell megadni (térfogatszázalék vagy térfogat ppm).

A kalibráló gázok nagypontosságú keverő berendezésekkel (gázkeverővel), nagy tisztaságú N2 vagy nagy tisztaságú levegő hozzáadásával is előállíthatók. A keverő berendezés pontosságának olyannak kell lennie, hogy a hígított kalibráló gáz összetétele ± 1,5 %-os pontossággal meghatározható legyen. E pontosság azt jelenti, hogy a keveréshez használt elsődleges gázokat a nemzeti vagy nemzetközi szabványok alapján legalább ± 1 % pontossággal ismerni kell. Az ellenőrzést minden keverő berendezéssel végzett kalibrálás tekintetében a teljes skála 15 %-a és 50 %-a között kell elvégezni

A keverő berendezés választás szerint olyan készülékkel is ellenőrizhető, amely jellegéből adódóan lineáris, mint például CLD-vel NO-gáz használata. A kalibrálási értéket úgy kell beállítani, hogy a kalibráló gázt közvetlenül a készülékhez csatlakoztatják. A keverő berendezést az alkalmazott beállítások mellett ellenőrizni kell, a névleges értéket pedig össze kell hasonlítani a készülékkel mért koncentrációval. Az eltérésnek minden pontban a névleges érték ± 0,5 %-án belül kell maradnia.

1.2.3. Az oxigén-interferencia ellenőrzése

Az oxigén-interferencia ellenőrzésére szolgáló gázok 350 ppm C ± 75 ppm C szénhidrogén-tartalmú propánt tartalmaznak. A kalibráló gáz tűrésére vonatkozó koncentrációs értéket az összes szénhidrogén és azok szennyeződéseinek kromatográfiás elemzésével vagy dinamikus keveréssel kell meghatározni. A fő hígító anyag a nitrogén, a fennmaradó rész pedig oxigén. A benzinmotorok vizsgálatához a következő keverék szükséges:

az O2-interferencia koncentrációja | fennmaradó rész |

10 (9–11) | nitrogén |

5 (4–6) | nitrogén |

0 (0–1) | nitrogén |

1.3. A gázelemző készülékek és a mintavevő rendszer működési folyamata

A gázelemző készülékek alkalmazásakor követni kell a készülék gyártójának az üzembehelyezésre és az üzemeltetésre vonatkozó utasításait. Az 1.4.–1.9. pontban megállapított minimumkövetelményeket be kell tartani. Laboratóriumi műszerek, mint például a GC (gázkromatográf) és a nagy teljesítményű folyadék kromatográf (HPLC) esetében csak az 1.5.4. pontot kell alkalmazni.

1.4. Szivárgási vizsgálat

El kell végezni a rendszer szivárgási vizsgálatát. A szondát le kell választani a kipufogórendszerről, a végét pedig le kell zárni. A gázelemző készülék szivattyúját be kell kapcsolni. A kezdeti stabilizálódási időt követően az összes áramlásmérőn a leolvasott értéknek nullának kell lennie. Ellenkező esetben a mintavevő rendszert ellenőrizni kell, a hibát pedig ki kell javítani.

A rendszer ellenőrzött részén a vákuum oldalon megengedett legnagyobb szivárgási érték az üzemi áramlási sebesség 0,5 %-a. A gázelemző készülék főáramlása és másodáramlása felhasználható Az üzemi áramlási sebesség megbecsüléséhez a gázelemző készüléken és a megkerülő vezetéken átfolyó mennyiség vehető figyelembe.

Helyettesítő megoldásként a rendszerben lévő nyomást legalább 20 kPa vákuum nyomásra (80 kPa abszolút nyomás) csökkentik. A kezdeti stabilizálódási időt követően a rendszerben a δp nyomásnövekedés (kPa/min) nem lehet több mint

δp = p/V

× 0,005 × fr

ahol:

Vsyst = a rendszer térfogata [l]

fr = a rendszer térfogatárama [l/min]

Egy másik módszer a koncentráció lépcsőzetes megváltoztatása a mintavevő vezeték elején nullázógázról kalibráló gázra való átváltás útján. Amennyiben egy megfelelő idő után a leolvasott koncentráció értéke kisebb mint a bevezetett koncentráció értéke, akkor ez a kalibrálási vagy szivárgási hibára utal.

1.5. Kalibrálási eljárás

1.5.1. Mérőrendszer

A mérőrendszert kalibrálni kell, a kalibrálási görbéket pedig kalibráló gázok segítségével ellenőrizni kell. Ugyanakkora gázáramot kell alkalmazni, mint a kipufogógáz-minta vételezésekor.

1.5.2. Felmelegedési idő

A felmelegedési időnek meg kell felelnie a gyártó ajánlásainak. Ha ez nincs megadva, ajánlatos a gázelemző készülékeket legalább két órán át melegíteni.

1.5.3. NDIR és HFID elemző készülék

A NDIR készüléket szükség esetén be kell állítani, a HFID készülék lángját pedig optimalizálni kell (1.9.1. pont).

1.5.4. GC és HPCL (gázkromatográf és nagy teljesítményű folyadék kromatográf)

Mindkét műszert a megfelelő laboratóriumi gyakorlat és a gyártó ajánlása szerint kell kalibrálni.

1.5.5. A kalibrálási görbe előállítása

1.5.1.1. Általános iránymutatások

a) A szokásosan használt üzemi tartományokat kalibrálni kell.

b) Nagy tisztaságú szintetikus levegő (vagy nitrogén) alkalmazásával a CO-, CO2-, NOx, és HC-elemző készülékeket nullára kell beállítani.

c) A megfelelő kalibráló gázokat be kell vezetni a gázelemző készülékekbe, az értékeket fel kell jegyezni, a kalibrálási görbét meg kell állapítani.

d) A legalsó tartomány kivételével legalább 10 egymástól azonos távolságban levő pontban (a nullpont kivételével) mindegyik műszertartományra meg kell állapítani a kalibrálási görbét. A műszer legalsó tartományára legalább 10 egymástól azonos távolságban levő pontban (a nullapont kivételével) úgy kell megállapítani a kalibrálási görbét, hogy a kalibrálási pontok fele a gázelemző készülék teljes skálaértékének 15 %-a alatt, a többi pont pedig a teljes skála 15 %-a felett helyezkedik el. Mindegyik tartományban a legmagasabb névleges koncentrációnak a teljes skála legalább 90 %-ának felel meg.

e) A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani. A legalkalmasabb lineáris vagy nem lineáris egyenlet használható.

f) A kalibrálási pontok a legkisebb négyzetek módszerével legjobban illeszkedő vonaltól a leolvasott érték legfeljebb ± 2 %-ával, illetve a teljes skála ± 0,3 %-ával térhetnek el, attól függően, hogy melyik érték a nagyobb.

g) A nulla beállítást újra kell ellenőrizni, a kalibrálási eljárást pedig szükség esetén meg kell ismételni.

1.5.5.2. Alternatív módszerek

Amennyiben kimutatható, hogy más technológiákkal (például számítógépekkel, elektronikus vezérlésű tartományváltókkal, stb.) ugyanilyen pontosság érhető el, akkor ezeket is lehet használni.

1.6. A kalibrálás ellenőrzése

Mindegyik szokásosan használt üzemi tartományt minden elemzés előtt ellenőrizni kell a következő eljárással összhangban:

A kalibrálást egy nullázógáz és egy olyan kalibráló gáz alkalmazásával kell ellenőrizni, amelynek a névleges értéke meghaladja a mérési tartomány teljes skálájának 80 %-át.

Amennyiben a vizsgált két pont tekintetében a talált érték a teljes skála legfeljebb ± 4 %-ával tér el a megadott referenciaértéktől, a beállítási paramétereket módosítani lehet. Ellenkező esetben a kalibráló gázt ellenőrizni kell, illetve az 1.5.5.1. pontnak megfelelően új kalibrálási görbét kell felvenni.

1.7. A keresőgáz-elemző kalibrálása kipufogógáz-áram méréséhez

A keresőgáz koncentrációjának a mérésére szolgáló gázelemző készüléket a kalibráló gáz felhasználásával kell kalibrálni.

A kalibrálási görbét (a nullpont kivételével) legalább 10 kalibrálási pontban kell megállapítani úgy, hogy a kalibrálási pontok fele a gázelemző készülék teljes skálájának 4–20 %-ában, a többi pont pedig a teljes skála 20 %-a és 100 %-a között helyezkedik el. A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani.

A kalibrálási görbe a teljes skála legfeljebb ± 1 %-ával térhet el az egyes kalibrálási pontok névleges értékétől a teljes skála 20–100 %-os tartományában. A teljes skála 4–20 %-ában pedig a leolvasott érték legfeljebb ± 2 %-ával térhet el a névleges értéktől. A vizsgálat előtt kalibrálják a gázelemző készüléket, és nullázógáz és olyan kalibráló gáz felhasználásával kell beállítani a nullpontját, amelynek a névleges értéke meghaladja a mérési tartomány teljes skálájának 80 %-át.

1.8. Az NOx-konverter hatásfokának vizsgálata

Az NO2-nek NO-vá való átalakításához használt konverter hatásfokát az 1.8.1.–1.8.8. pontban meghatározottak szerint kell vizsgálni (A III. melléklet 2. függelékének 1. ábrája).

1.8.1. Vizsgálati elrendezés

A III. melléklet 1. ábráján meghatározott vizsgálati elrendezés és a következő eljárás segítségével ozonizátorral vizsgálható a konverter hatásfoka.

1.8.2. Kalibrálás

A CLD-t és HCLD-t a leggyakrabban használt üzemi tartományban kell kalibrálni a gyártó előírásainak megfelelően, nullázó és kalibráló gáz használatával (a kalibráló gáz NO-tartalma körülbelül a működési tartomány 80 %-ának felel meg, a gázkeverék NO2-koncentrációja pedig kevesebb mint az NO-koncentráció 5 %-a). Az NOx-elemző készüléknek NO-üzemmódban kell lennie úgy, hogy a kalibráló gáz ne haladjon át a konverteren. A jelzett koncentrációt fel kell jegyezni.

1.8.3. Számítás

Az NOx-konverter hatásfokát az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Hatásfok

=

× 100

ahol:

a = NOx-koncentráció az 1.8.6. pont szerint

b = NOx-koncentráció az 1.8.7. pont szerint

c = NO-koncentráció az 1.8.4. pont szerint

d = NO-koncentráció az 1.8.5. pont szerint

1.8.4. Oxigén hozzáadása

Egy T-csatlakozón keresztül folyamatosan oxigént vagy zérus levegőt kell adni a gázáramhoz addig, amíg a jelzett koncentráció nem lesz kb. 20 %-kal kisebb, mint az 1.7.2. pontban említett, kijelzett kalibrálási koncentráció. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van.)

A jelzett koncentrációt (c) fel kell jegyezni. Az ozonizátor az eljárás során kikapcsolt állapotban van.

1.8.5. Az ozonizátor aktiválása

Ekkor az ozonizátort be kell kapcsolni, hogy elegendő ózont fejlesszen ahhoz, hogy az NO-koncentrációt az 1.8.2. pontban megadott kalibrálási koncentráció 20 %-ára (minimum 10 %-ára) csökkentsék. A jelzett koncentrációt (d) fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van.)

1.8.6. NOx-üzemmód

Ezt követően az NO-elemző készüléket NOx-üzemmódba kell kapcsolni, hogy a gázkeverék (amely NO-ból, NO2-ből, O2-ből és N2-ből áll) áthaladjon a konverteren. A jelzett koncentrációt (a) fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NOx-üzemmódban van.)

1.8.7. Az ozonizátor kikapcsolása

Ekkor az ozonizátort ki kell kapcsolni. Az 1.8.6. pontban leírt gázkeverék a konverteren keresztül a detektorba jut. A jelzett koncentrációt (d) fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NOx-üzemmódban van.)

1.8.8. NO-üzemmód

Kikapcsolt ozonizátorral és NO-üzemmódban az oxigén vagy a szintetikus levegő áramlása is megszűnik. A gázelemző készüléken leolvasott NOx-érték legfeljebb ± 5 %-kal térhet el az 1.8.2. pont szerint mért értéktől. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van.)

1.8.9. A vizsgálatok gyakorisága

A konverter hatásfokát havonta ellenőrizni kell.

1.8.10. A hatékonysággal kapcsolatos követelmények

A konverter hatásfokának legalább 90 %-nak kell lennie, azonban a 95 %-ot meghaladó hatásfok ajánlott.

Megjegyzés:

Amennyiben a gázelemző készülék leggyakrabban használt tartományában az ozonizátor az 1.8.5. pont szerint nem tudja biztosítani a 80 %-ról 20 %-ra való csökkentést, akkor azt a legmagasabb tartományt kell használni, amelynél a csökkenés még elvégezhető.

1.9. A FID (láng ionizációs detektor) beállítása

1.9.1. A detektor válaszjelének optimalizálása

A HFID-et a készülék gyártójának utasításai szerint kell beállítani. Levegőbe kevert propán kalibráló gázt kell használni a válaszjel optimalizálására a leginkább használt üzemi tartományban.

A gyártó ajánlása szerint beállított tüzelőanyag- és levegőáram mellett 350 ± 75 ppm C kalibráló kalibráló gázt kell a gázelemző készülékbe vezetni. Egy adott tüzelőanyag-áram melletti válaszjelet a kalibráló gáz és a nullázógáz válaszjelének különbsége alapján kell meghatározni. A tüzelőanyag-áramot fokozatosan be kell állítani a gyártó által előírt érték fölé és alá. Fel kell jegyezni nullázógáz és a kalibráló gáz e tüzelőanyag-áram melletti válaszjelét. A kalibráló gáz és a nullázógáz válaszjele közötti különbséget egy görbén kell ábrázolni, a tüzelőanyag-áramot pedig a görbe gázdús oldalára kell beállítani. Ez a tüzelőanyag-áram alapbeállítása, amelyet a szénhidrogén választényező eredményétől és az oxigén zavaró hatásának vizsgálati eredményétől függően az 1.9.2. és 1.9.3. pont szerint szükség esetén tovább lehet optimalizálni.

Amennyiben az oxigén-interferencia vagy a szénhidrogén választényező nem felel meg a következő előírásoknak, akkor a levegőáramot fokozatosan a gyártó által előírt érték fölé és alá kell állítani, az 1.9.2. és 1.9.3. pontot pedig mindegyik áram tekintetében meg kell ismételni.

1.9.2. A szénhidrogén választényezők

A gázelemző készüléket az 1.5. pont szerint propán-levegő keverékkel és nagy tisztaságú szintetikus levegővel kell kalibrálni.

A választényezőket a gázelemző készülék üzembe helyezésekor és a nagyobb karbantartási munkálatok után kell meghatározni. Az egy meghatározott szénhidrogénre adott választényező (Rf) a FID C1 leolvasott értékének és a palackban levő gázkoncentrációnak a ppm C1-ben kifejezett aránya.

A próbagáz koncentrációjának olyan szintűnek kell lennie, hogy a teljes skála körülbelül 80 %-ának megfelelő válaszjelet adjon. A koncentráció értékét ± 2 % pontossággal, egy gravimetriai szabványértékre vonatkoztatva, térfogatban kifejezve kell ismerni. Ezenkívül a gázpalackot 24 órán át 298 K (25 oC) ± 5 K hőmérsékleten kell kondicionálni.

Az alkalmazandó próbagázok és az ajánlott relatív választényezők a következők:

- metán és nagy tisztaságú szintetikus levegő: 1,00 ≤ Rf ≤ 1,15

- propilén és nagy tisztaságú szintetikus levegő: 0,90 ≤ Rf ≤ 1,1

- toluol és nagy tisztaságú szintetikus levegő: 0,90 ≤ Rf ≤ 1,10

Ezen értékek a propán és nagy tisztaságú szintetikus levegő tekintetében a választényező (Rf) 1,00 értékére vonatkoznak.

1.9.3. Az oxigén-interferencia ellenőrzése

Az oxigén-interferencia ellenőrzését a gázelemző készülék üzembe helyezésekor és a nagyobb karbantartási munkálatok után kell elvégezni. Olyan tartományt kell kiválasztani, ahol az oxigén-interferenciát ellenőrző gázok a felső 50 %-ba esnek. A vizsgálatot az előírt kemence-hőmérséklet mellett kell végezni. Az oxigén-interferenciát ellenőrző gázokat az 1.2.3. pont határozza meg.

a) A gázelemző készüléket le kell nullázni.

b) A gázelemző készüléket a benzinmotorok esetében 0 %-os oxigénkeverékkel kell kalibrálni.

c) A nulla válaszjelet újra kell ellenőrizni. Amennyiben a változás meghaladja a teljes skála 0,5 %-át, akkor az a) és b) pontot meg kell ismételni.

d) Bevezetik az oxigén-interferenciát ellenőrző, 5 %-os és 10 %-os gázokat.

e) A nulla válaszjelet újra kell ellenőrizni. Amennyiben a változás meghaladja a teljes skála ± 1 %-át, akkor a vizsgálatot meg kell ismételni.

f) Az oxigén-interferenciát (%O2I) a d) pontban meghatározott keverékek tekintetében a következőképpen kell kiszámítani:

O

I =

× 100

ppm C =

AD

ahol

A = a b) pontban alkalmazott kalibráló gáz szénhidrogén-koncentrációja (ppm C)

B = a d) pontban alkalmazott, az oxigén-interferenciát ellenőrző gázok szénhidrogén-koncentrációja (ppm C)

C = a gázelemző készülék válaszjele

D = a gázelemző készüléknek az A értékre adott válaszjele a teljes skála százalékában.

g) Az oxigén-interferencia százalékos értékének (%O2I) a vizsgálat előtt az összes előírt, az oxigén-interferenciát ellenőrző gáz tekintetében kevesebb mint ± 3 %-nak kell lennie.

h) Amennyiben az oxigén-interferencia meghaladja a ± 3 %-ot, akkor a levegőadagolást fokozatosan a gyártó által előírt érték felé és alá kell igazítani, az 1.9.1. pontot pedig mindegyik adagolás tekintetében meg kell ismételni.

i) Amennyiben az oxigén-interferencia a levegőáram beállítása után meghaladja a ± 3 %-ot, akkor a tüzelőanyag-áramot, ezt követően pedig a minta áramlását kell módosítani, az 1.9.1. pontot pedig mindegyik új beállítás esetében meg kell ismételni.

j) Amennyiben az oxigén-interferencia még mindig meghaladja a ± 3 %-ot, akkor a gázelemző készüléket, a FID tüzelőanyag-ellátását vagy égési levegő ellátását a vizsgálat előtt meg kell javítani, illetve ki kell cserélni. Ezt követően a megjavított vagy kicserélt berendezéssel vagy gázokkal meg kell ismételni az ebben a pontban ismertetett eljárást.

1.10. Interferencia hatások a CO-, CO2-, NOx- és O2-elemző készülékeknél

A vizsgált gázoktól eltérő gázok többféle módon zavarhatják a leolvasott értéket. Pozitív interferencia lép fel az NDIR és PMD készülékeknél, ha a zavaró gáznak ugyanaz a hatása, mint a mért gázé, azonban kisebb mértékben. Negatív interferencia lép fel NDIR készülékeknél, ha a zavaró gáz szélesíti a mért gáz elnyelési tartományát, CLD készülékeknél pedig akkor, ha a zavaró gáz kioltja a sugárzást. Az 1.10.1. és 1.10.2. pontban meghatározott, az interferencia hatások ellenőrzéseit a gázelemző készülék első üzembe helyezése előtt, valamint a nagyobb karbantartási munkálatok után kell elvégezni, azonban évente legalább egyszer.

1.10.1. A CO-elemző készülék interferenciájának ellenőrzése

A víz és a CO2 zavarhatja a CO-elemző készülék működését. Ezért a vizsgálat során alkalmazott legnagyobb üzemi tartomány teljes skálájának 80–100 %-a közötti koncentrációjú CO2-kalibrálógázt kell szobahőmérsékleten vízen átbuborékoltatni, a gázelemző készülék válaszjelét pedig fel kell jegyezni. A gázelemző készülék válaszjele a 300 ppm vagy annál nagyobb tartományok tekintetében nem haladhatja meg a teljes skála 1 %-át, illetve a 300 ppm alatti tartományok tekintetében a teljes skála 3 %-át.

1.10.2. NOx-elemző készülék keresztérzékenységi vizsgálata

A CLD (és HCLD) gázelemző készülékekkel kapcsolatban figyelembe vett gázok a CO2 és a vízgőz. E gázok keresztérzékenységi válaszértéke koncentrációjukkal arányos, ezért vizsgálati eljárásokra van szükség a vizsgálat alatt várhatóan előforduló legnagyobb koncentrációnál bekövetkező keresztérzékenység meghatározására.

1.10.2.1. A CO2 keresztérzékenységi értékének vizsgálata

Egy, a legnagyobb üzemi tartomány teljes skálaértéke 80–100 %-ának megfelelő koncentrációjú CO2-kalibrálógázt kell átbocsátani az NDIR elemző készüléken és a CO2-értéket "A"-val jelölve fel kell jegyezni. Ez után körülbelül 50 %-ra kell felhígítani NO-kalibrálógázzal, át kell bocsátani az NDIR és (H)CLD elemző készüléken és a CO2-, illetve NO-értékeket "B"-vel, illetve "C"-vel jelölve fel kell jegyezni. A CO2-t el kell zárni, és csak a NO-kalibrálógázt kell a (H)CLD-n átbocsátani. A NO-értéket "D"-vel jelölve fel kell jegyezni.

A keresztérzékenységet, amely nem haladhatja meg a teljes skála 3 %-át, a következőképpen kell kiszámítani:

A CO

-elfojtás százalékos értéke =

–

× 100

ahol:

A : a hígítatlan CO2 koncentrációja NDIR-rel mért százalékos értéke

B : a hígított CO2 koncentrációja NDIR-rel mért százalékos értéke

C : a hígított NO koncentrációja CLD-vel mért ppm-ben kifejezett értéke

D : a hígítatlan NO koncentrációja CLD-vel mért ppm-ben kifejezett értéke

A CO2-és NO-kalibrálógáz hígítására és mennyiségi meghatározására más módszerek – például dinamikus adagolás/keverés – is használhatók.

1.10.2.2. A víz keresztérzékenységi értékének vizsgálata

E vizsgálatot csak a nedves gáz koncentrációjának mérésére kell alkalmazni. A víz keresztérzékenysége számításánál a NO-kalibrálógáz vízgőzzel való hígítását kell figyelembe venni és a keverék vízgőz koncentrációját a vizsgálatnál várható értékre kell beállítani. Egy a szokásos üzemi tartomány teljes skálaértéke 80–100 %-ának megfelelő koncentrációjú NO-kalibrálógázt kell átbocsátani az (H)CLD elemző készüléken és a NO-értéket "D"-vel jelölve fel kell jegyezni. A NO-gázt szobahőmérsékleten vízen kell átbuborékoltatni, át kell bocsátani a (H)CLD-n és a NO-értéket "C"-vel jelölve fel kell jegyezni. A gázelemző készülék abszolút működési nyomását és a vízhőmérsékletet meg kell állapítani és "E"-vel, illetve "F"-fel jelölve fel kell jegyezni. A keveréknek a buborékoltató-víz (F) hőmérsékletének megfelelő telítési gőznyomását meg kell állapítani és "G"-vel jelölve fel kell jegyezni. A keverék vízgőz-koncentrációját (%-ban) az alábbi módon kell kiszámítani:

H = 100 ×

GpB

és "H"-val jelölve fel kell jegyezni. A várható hígított NO-kalibrálógáz koncentrációja (vízgőzben) az alábbiak szerint számítható ki:

D

= D ×

H

100

és De értékként fel kell jegyezni.

A víz keresztérzékenységi értéke nem haladhatja meg a 3 %-ot, s a következőképpen számítható ki:

A százalékban kifejezett H

O-kersztérzékenység = 100 ×

D

– C

×

HmH

ahol:

De : a várható hígított NO koncentráció (ppm)

C : a hígított NO koncentrációja (ppm)

Hm : a vízgőz legnagyobb koncentrációja

H : a vízgőz tényleges koncentrációja (%).

Megjegyzés:

Fontos, hogy ennél a vizsgálatnál a NO-kalibrálógáz NO2-koncentrációja minimális legyen, mert a keresztérzékenység számításánál a NO2 vízben való elnyelését nem vették figyelembe.

1.10.3. Az O2-elemző készülék keresztérzékenységi vizsgálata

Az oxigéntől eltérő gázokra a PMD gázelemző készülékek aránylag kis válaszjelet adnak. A kipufogógáz szokásos alkotóelemeinek oxigén-egyenértékeit az 1. táblázat mutatja.

1. táblázat – Oxigén-egyenértékek

Gáz | Oxigén-egyenérték (%) |

Szén-dioxid (CO2) | – 0,623 |

Szén-monoxid (CO) | – 0,354 |

Nitrogén-monoxid (NO) | + 44,4 |

Nitrogén-dioxid (NO2) | + 28,7 |

Víz (H2O) | – 0,381 |

A megfigyelt oxigénkoncentrációt a következő képlet szerint kell korrigálni, ha nagy pontosságú mérést kell végezni:

Interferencia =

O

egyenérték % × megfigyelt koncentráció

100

1.11. A kalibrálások gyakorisága

A gázelemző készülékeket az 1.5. pontnak megfelelően legalább háromhavonta kell kalibrálni, illetve ha olyan rendszerfelújítást vagy -cserét végeznek, amely befolyásolhatja a kalibrálást.

3. Függelék

1. AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE ÉS SZÁMÍTÁSOK

1.1. A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás értékelése

A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás értékelése céljából az egyes üzemmódok utolsó 120 másodpercében feljegyzett értékeket átlagolni kell, s az átlagos HC, CO, NOx és CO2 koncentrációt (conc) a feljegyzett értékek átlagolása és a megfelelő kalibrálási adatok alapján kell meghatározni. Ettől eltérő feljegyzések is alkalmazhatóak, ha biztosítják a fentieknek megfelelő adatgyűjtést.

Az átlagos háttér-koncentrációt (concd) a mintavevő zsákban levő hígító levegő mért értékei, illetve a folyamatos (zsák nélkül végzett) háttér-koncentráció értékei és a megfelelő kalibrálási adatok alapján határozható meg.

1.2. A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása

A véglegesen jelentett vizsgálati eredményeket a következő lépések alapján kell meghatározni.

1.2.1. Száraz koncentráció átszámítása nedves koncentrációra (száraz/nedves korrekció)

Amennyiben nem nedves alapon mérték a koncentrációt, akkor a kapott értékeket át kell számítani nedves alapú koncentrációra:

koncentráció = k

×

koncentráció

A kezeletlen kipufogógáz tekintetében:

k

= k

=

1 + α × 0,005 ×

– 0,01 × % H

+ k

w2

ahol α a hidrogén/szén arányt jelenti a tüzelőanyagban.

A kipufogógáz H2-koncentrációját a következő képlettel kell kiszámítani:

H

=

0,5 × α × % CO

×

% CO

+

3 × % CO2száraz

A kw2 tényező kiszámítása:

k

=

1,608 × H

1 000 +

1,608 × Ha

ahol Ha a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma, azaz 1 kg száraz levegőben levő víz grammban kifejezve.

A hígított kipufogógáz tekintetében:

a nedves CO2 mérésére:

k

= k

=

200

- k

w1

vagy pedig száraz CO2 mérésére:

k

= k

=

1 – k

1 +

α ×% CO

2száraz200

ahol α a hidrogén/szén arány a tüzelőanyagban.

A kw1 tényezőt a következő képlettel kell kiszámítani:

k

=

1,608 ×

1 000 + 1,608 ×

Hd × 1 – 1 / DF + Ha × 1 / DF

ahol:

Hd a hígító levegő abszolút nedvességtartalma, azaz az 1 kg száraz levegőben lévő víz grammban kifejezve

Ha a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma, azaz az 1 kg száraz levegőben lévő víz grammban kifejezve

DF =

% conc

+

× 10

-4

A hígító levegő tekintetében:

k

=

1 – kw1

A kw1 tényezőt a következő egyenletek alapján kell kiszámítani:

DF =

% conc

+

× 10

k

=

1,608 ×

1 000 + 1,608 ×

ahol:

Hd a hígító levegő abszolút nedvességtartalma, azaz az 1 kg száraz levegőben lévő víz grammban kifejezve,

Ha a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma, azaz az 1 kg száraz levegőben lévő víz grammban kifejezve.

DF =

% conc

+

× 10

-4

A beszívott levegő tekintetében (ha különbözik a hígító levegőtől):

k

=

1 – kw2

A kw2 tényezőt a következő egyenlet alapján kell kiszámítani:

k

=

1,608 × H

1 000 +

1,608 × Ha

ahol Ha a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma, azaz az 1 kg száraz levegőben lévő víz grammban kifejezve.

1.2.2. A NOx nedvesség-korrekciója

mivel az NOx-kibocsátás a környező levegő állapotától függ, a koncentrációt meg kell szorozni a KH tényezővel, amely figyelembe veszi a nedvességtartalmat:

K

= 0,6272 + 44,030 × 10

× H

– 0,862 × 10

× H

K

= 1

ahol Ha a beszívott levegő abszolút nedvességtartalma, azaz az 1 kg száraz levegőben lévő víz grammban kifejezve.

1.2.3. A kibocsátás tömegáramának kiszámítása

A kibocsátás tömegáramát (Gáztömeg [g/h]) a következőképpen kell kiszámítani az egyes üzemmódok tekintetében:

a) A kezeletlen kipufogógáz tekintetében [1]:

Gáz

=

×

+ % CO

+ % HC

× % conc × G

× 1 000

ahol:

GTÜ [kg/h] a tüzelőanyag tömegárama;

MW

gáz

[kg/kmol] az 1. táblázatban feltüntetett gázok molekulasúlya;

1. táblázat – Molekulasúlyok

Gáz | MWgáz [kg/kmol] |

NOx | 46,01 |

CO | 28,01 |

HC | MWHC = MWTÜ |

CO2 | 44,01 |

- MWTÜ = 12,011 + α x 1,00794 + β x 15,9994 [kg/kmol] a tüzelőanyag molekulasúlya, ahol α a hidrogén/szén, β pedig az oxigén/szén arány a tüzelőanyagban [2]

- CO2LEV a beszívott levegő CO2 koncentrációja (amennyiben nem mérik, akkor a feltételezett érték 0,04 %).

b) A hígított kipufogógáz tekintetében [3]

Gáz

=

u x concc × GTOTW

ahol:

- GTOTW [kg/h] a hígított kipufogógáz tömegárama nedves állapotban, amelyet – a teljes átáramlású hígító rendszert használata során – a III. melléklet 1. függelékének 1.2.4. pontja szerint kell meghatározni,

- concc a háttér-koncentráció korrigált értéke:

conc

=

conc – concd× 1 - 1 / DF

ahol

DF =

% conc

+

× 10

-4

Az u együttható értékeit a 2. táblázat mutatja.

2. táblázat – Az u együttható értékei

Gáz | u | conc |

NOX | 0,001587 | ppm |

CO | 0,000966 | ppm |

HC | 0,000479 | ppm |

CO2 | 15,19 | % |

Az u együttható értékei a hígított kipufogógázok 29 [kg/kmol] értékű molekulasúlyán alapulnak; az u értéke a HC tekintetében az átlagos 1:1,85 szén/hidrogén arányon alapul.

1.2.4. A fajlagos kibocsátás kiszámítása

A fajlagos kibocsátás értékét (g/kWh) minden egyes összetevő tekintetében kiszámítják:

Egyes gázok =

Gáz

× WF

P

× WF

i

ahol Pi = PM, i + PAE, i

Amennyiben a vizsgálat céljából segédberendezés – például a hűtőventilátorok vagy légfúvó – van felszerelve, akkor az elnyelt teljesítményt hozzá kell adni az eredményhez, kivéve azokat a motorokat, amelyeknél e segédberendezések a motor szerves részét képezik. A ventilátor vagy a légfúvó teljesítményét a vizsgálat céljából alkalmazott fordulatszámon kell meghatározni vagy a szabványos jellemzők alapján történő számításokkal, vagy pedig gyakorlati vizsgálatokkal (a VII. melléklet 3. függeléke).

A fent említett számításhoz használt súlyozási tényezőket és az üzemmódok n számát a IV. melléklet 3.5.1.1. pontja tartalmazza.

2. PÉLDÁK

2.1. A négyütemű külső gyújtású motor kezeletlen kipufogógázának adatai

A kísérleti adatok alapján (3. táblázat) a számításokat először az 1. üzemmód tekintetében kell elvégezni, majd ugyanannak az eljárásnak az alkalmazásával ki kell terjeszteni a többi üzemmódra is.

3. táblázat – Négyütemű külső gyújtású motor kísérleti adatai

Üzemmód | | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

A motor fordulatszáma | min-1 | 2550 | 2550 | 2550 | 2550 | 2550 | 1480 |

Teljesítmény | kW | 9,96 | 7,5 | 4,88 | 2,36 | 0,94 | 0 |

Terhelési arány | % | 100 | 75 | 50 | 25 | 10 | 0 |

Súlyozási tényezők | – | 0,090 | 0,200 | 0,290 | 0,300 | 0,070 | 0,050 |

Légköri nyomás | kPa | 101,0 | 101,0 | 101,0 | 101,0 | 101,0 | 101,0 |

A levegő hőmérséklete | °C | 20,5 | 21,3 | 22,4 | 22,4 | 20,7 | 21,7 |

A levegő relatív nedvességtartalma | % | 38,0 | 38,0 | 38,0 | 37,0 | 37,0 | 38,0 |

A levegő abszolút nedvességtartalma | gH20/kglev | 5,696 | 5,986 | 6,406 | 6,236 | 5,614 | 6,136 |

CO száraz | ppm | 60995 | 40725 | 34646 | 41976 | 68207 | 37439 |

NOx nedves | ppm | 726 | 1541 | 1328 | 377 | 127 | 85 |

HC nedves | ppm C1 | 1461 | 1308 | 1401 | 2073 | 3024 | 9390 |

CO2 száraz | térfogat-százalék | 11,4098 | 12,691 | 13,058 | 12,566 | 10,822 | 9,516 |

A tüzelőanyag tömegárama | kg/h | 2,985 | 2,047 | 1,654 | 1,183 | 1,056 | 0,429 |

A tüzelőanyag H/C aránya (α) | – | 1,85 | 1,85 | 1,85 | 1,85 | 1,85 | 1,85 |

A tüzelőanyag O/C aránya (β) | | – | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

2.1.1. Száraz/nedves korrekciós tényező, kw

A kw száraz/nedves korrekciós tényezőt a CO és CO2 száraz állapotban mért értékeinek nedves állapotra való átszámítása céljából kell kiszámítani:

k

= k

=

1 + α × 0,005 ×

– 0,01 × % H

+ k

w2

ahol:

H

=

0,5 × α × % CO

×

% CO

+

3 × % CO2száraz

és

k

=

1,608 × H

H

=

0,5 × 1,85 × 6,0995 ×

6,0995 +

= 2,450 %

k

=

1 000 +

= 0,009

k

= k

=

1 + 1,85 × 0,005 ×

– 0,01 × 2,450 + 0,009

= 0,872

CO

= CO

× k

= 60 995 × 0,872 = 53 198 ppm

CO

= CO

× k

= 11,410 × 0,872 = 9,951 % Vol

4. táblázat – CO és CO 2 nedves állapotban mért értékei a különböző vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

H2 száraz | % | 2,450 | 1,499 | 1,242 | 1,554 | 2,834 | 1,422 |

kw2 | – | 0,009 | 0,010 | 0,010 | 0,010 | 0,009 | 0,010 |

kw | – | 0,872 | 0,870 | 0,869 | 0,870 | 0,874 | 0,894 |

CO nedves | ppm | 53198 | 35424 | 30111 | 36518 | 59631 | 33481 |

CO2 nedves | % | 9,951 | 11,039 | 11,348 | 10,932 | 9,461 | 8,510 |

2.1.2. HC-kibocsátások

HC

=

×

+ % CO

+ % HC

× % conc × G

× 1 000

ahol:

MW

= MW

MW

= 12,011 + α × 1,00794 = 13,876

HC

=

×

× 0,1461 × 2,985 × 1 000 = 28,361 g/h

5. táblázat – HC-kibocsátások [g/h] a különböző vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

HCtömeg | 28,361 | 18,248 | 16,026 | 16,625 | 20,357 | 31,578 |

2.1.3. NOx-kibocsátás

Először az NOx-kibocsátás KH nedvesség-korrekciós tényezőjét kell kiszámítani:

K

= 0,6272 + 44,030 × 10

× H

– 0,862 × 10

× H

K

= 0,6272 + 44,030 × 10

× 5,696 – 0,862 × 10

×

= 0,850

6. táblázat – NOx-kibocsátás KH nedvesség-korrekciós tényezője a különböző vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

KH | 0,850 | 0,860 | 0,874 | 0,868 | 0,847 | 0,865 |

Ezután az NOxtömeg [g/h] értékét kell kiszámítani:

NO

=

NO

×

+ % CO

+ % HC

× % conc × K

× G

× 1 000

NO

=

×

× 0,073 × 0,85 × 2,985 × 1 000 = 39,717 g/h

7. táblázat – NOx-kibocsátás [g/h] a különböző vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

NOxtömeg | 39,717 | 61,291 | 44,013 | 8,703 | 2,401 | 0,820 |

2.1.4. CO-kibocsátás

CO

=

×

+ % CO

+ % HC

× % conc × G

× 1 000

CO

=

×

× 9,951 × 2,985 × 1000 = 6 126,806 g/h

8. táblázat – CO-kibocsátások [g/h] a különböző vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

COtömeg | 2084,588 | 997,638 | 695,278 | 591,183 | 810,334 | 227,285 |

2.1.5. CO2-kibocsátás

CO

=

CO

×

+ % CO

+ % HC

× % conc × G

× 1000

CO

=

×

× 9,951 × 2,985 × 1000 = 6126,806 g / h

9. táblázat – CO2-kibocsátás [g/h] a különböző vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

CO2tömeg | 6126,806 | 4884,739 | 4117,202 | 2780,662 | 2020,061 | 907,648 |

2.1.6. Fajlagos kibocsátások

A kibocsátást [g/kWh] minden egyes összetevő tekintetében ki kell számolni:

Egyes gázok =

Gáz

× WF

P

× WF

i

10. táblázat – Kibocsátás [g/h] és súlyozási tényezők vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

HCtömeg | g/h | 28,361 | 18,248 | 16,026 | 16,625 | 20,357 | 31,578 |

NOxtömeg | g/h | 39,717 | 61,291 | 44,013 | 8,703 | 2,401 | 0,820 |

COtömeg | g/h | 2084,588 | 997,638 | 695,278 | 591,183 | 810,334 | 227,285 |

CO2tömeg | g/h | 6126,806 | 4884,739 | 4117,202 | 2780,662 | 2020,061 | 907,648 |

Teljesítmény P1 | kW | 9,96 | 7,50 | 4,88 | 2,36 | 0,94 | 0 |

Súlyozási tényezők WFi | – | 0,090 | 0,200 | 0,290 | 0,300 | 0,070 | 0,050 |

HC =

= 4,11 g/kWh

NO

=

= 6,85 g/kWh

CO =

= 181,93 g/kWh

CO

=

= 816,36 g / kWh

2.2 Kétütemű külső gyújtású motork kísérleti adatai

A kísérleti adatok alapján (11. táblázat) a számításokat először az 1. üzemmód tekintetében kell elvégezni, majd ugyanannak az eljárásnak az alkalmazásával ki kell terjeszteni a többi üzemmódra is.

11. táblázat – Kétütemű külső gyújtású motorok kísérleti adatai

Üzemmód | | 1 | 2 |

A motor fordulatszáma | min-1 | 9500 | 2800 |

Teljesítmény | kW | 2,31 | 0 |

Terhelési arány | % | 100 | 0 |

Súlyozási tényezők | – | 0,9 | 0,1 |

Légköri nyomás | kPa | 100,3 | 100,3 |

A levegő hőmérséklete | °C | 25,4 | 25 |

A levegő relatív nedvességtartalma | % | 38,0 | 38,0 |

A levegő abszolút nedvességtartalma | gH20/kglev | 7,742 | 7,558 |

CO száraz | ppm | 37086 | 16150 |

NOx nedves | ppm | 183 | 15 |

HC nedves | ppm C1 | 14220 | 13179 |

CO2 száraz | térfogatszázalék | 11,986 | 11,446 |

A tüzelőanyag tömegárama | kg/h | 1,195 | 0,089 |

A tüzelőanyag H/C aránya (α) | – | 1,85 | 1,85 |

A tüzelőanyag O/C aránya (β) | | 0 | 0 |

2.2.1. Száraz/nedves korrekciós tényező, kw

A kw száraz/nedves korrekciós tényezőt a CO és CO2 száraz állapotban mért értékeinek nedves állapotra való átszámítása céljából kell kiszámítani:

k

= k

=

1 + α × 0,005 ×

– 0,01 × % H

+ k

w2

ahol:

H

=

0,5 × α × % CO

×

% CO

+

H

=

0,5 × 1,85 × 3,7086 ×

3,7086 +

= 1,357 %

k

=

1,608 × H

1000 +

k

=

1000 +

= 0,012

k

= k

=

1 + 1,85 × 0,005 ×

– 0,01 × 1,357 + 0,012

= 0,874

CO

= CO

× k

= 37086 × 0,874 = 32420 ppm

CO

= CO

× k

= 11,986 × 0,874 = 10,478 % Vol

12. táblázat – a CO és CO2 nedves állapotban mért értékei a különböző vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | | 1 | 2 |

H2 száraz | % | 1,357 | 0,543 |

kw2 | – | 0,012 | 0,012 |

kw | – | 0,874 | 0,887 |

CO nedves | ppm | 32420 | 14325 |

CO2 nedves | % | 10,478 | 10,153 |

2.2.2. HC-kibocsátás

HC

=

×

+ % CO

+ % HC

× % conc × G

× 1000

ahol:

MW

= MW

MW

= 12,011 + α × 1,00794 = 13,876

HC

=

×

× 1,422 × 1,195 × 1000 = 112,520 g / h

13. táblázat – HC-kibocsátások [g/h] vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 |

HCtömeg | 112,520 | 9,119 |

2.2.3. NOx-kibocsátás

A kétütemű motorok esetében az NOx-kibocsátás KH korrekciós tényezője 1.

NO

=

NO

×

+ % CO

+ % HC

× % conc × K

× G

× 1000

NO

=

×

× 0,0183 × 1 × 1,195 × 1000 = 4,800 g / h

14. táblázat – NOx-kibocsátás [g/h] vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 |

NOxtömeg | 4,800 | 0,034 |

2.2.4. CO-kibocsátás

CO

=

×

+ % CO

+ % HC

× % conc × G

× 1000

CO

=

×

× 3,2420 × 1,195 × 1000 = 517,851 g / h

15. táblázat – CO-kibocsátások [g/h] vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 |

COtömeg | 517,851 | 20,007 |

2.2.5. CO2-kibocsátás

CO

=

CO

×

+ % CO

+ % HC

× % conc × G

× 1000

CO

=

×

× 10,478 × 1,195 × 1000 = 2629,658 g/h

16. táblázat – CO2-kibocsátás [g/h] vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 |

CO2tömeg | 2629,658 | 222,799 |

2.2.6. Fajlagos kibocsátások

A kibocsátást [g/kWh] minden egyes összetevő tekintetében ki kell számolni:

Egyes gázok =

Gáz

× WF

P

× WF

i

17. táblázat – Kibocsátás [g/h] és súlyozási tényezők két vizsgálati üzemmód szerint

Üzemmód | | 1 | 2 |

HCtömeg | g/h | 112,520 | 9,119 |

NOxtömeg | g/h | 4,800 | 0,034 |

COtömeg | g/h | 517,851 | 20,007 |

CO2tömeg | g/h | 2629,658 | 222,799 |

Teljesítmény P1 | kW | 2,31 | 0 |

Súlyozási tényezők WFi | – | 0,85 | 0,15 |

HC =

= 49,4 g/kWh

NO

=

= 2,08 g/kWh

CO =

= 225,71 g/kWh

CO

=

= 1155,4 g / kWh

2.3. Négyütemű külső gyújtású motor hígított kipufogógázainak adatai

A kísérleti adatok alapján (18. táblázat) a számításokat először az 1. üzemmód tekintetében kell elvégezni, majd ugyanannak az eljárásnak az alkalmazásával ki kell terjeszteni a többi üzemmódra is.

18. táblázat – Négyütemű külső gyújtású motorok kísérleti adatai

Üzemmód | | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

Motor fordulatszám | min-1 | 3060 | 3060 | 3060 | 3060 | 3060 | 2100 |

Teljesítmény | kW | 13,15 | 9,81 | 6,52 | 3,25 | 1,28 | 0 |

Terhelési arány | % | 100 | 75 | 50 | 25 | 10 | 0 |

Súlyozási tényezők | – | 0,090 | 0,200 | 0,290 | 0,300 | 0,070 | 0,050 |

Légköri nyomás | kPa | 980 | 980 | 980 | 980 | 980 | 980 |

A beszívott levegő hőmérséklete [4] | °C | 25,3 | 25,1 | 24,5 | 23,7 | 23,5 | 22,6 |

A beszívott levegő relatív nedvességtartalma [4] | % | 19,8 | 19,8 | 20,6 | 21,5 | 21,9 | 23,2 |

A beszívott levegő abszolút nedvességtartalma [4] | gH20/kglev | 4,08 | 4,03 | 4,05 | 4,03 | 4,05 | 4,06 |

CO száraz | ppm | 3681 | 3465 | 2541 | 2365 | 3086 | 1817 |

NOx nedves | ppm | 85,4 | 49,2 | 24,3 | 5,8 | 2,9 | 1,2 |

HC nedves | ppm C1 | 91 | 92 | 77 | 78 | 119 | 186 |

CO2 száraz | térfogat-százalék | 1,038 | 0,814 | 0,649 | 0,457 | 0,330 | 0,208 |

CO száraz (háttér) | ppm | 3 | 3 | 3 | 2 | 2 | 3 |

NOx nedves (háttér) | ppm | 0,1 | 0,1 | 0,1 | 0,1 | 0,1 | 0,1 |

HC nedves (háttér) | ppm C1 | 6 | 6 | 5 | 6 | 6 | 4 |

CO2 száraz (háttér) | térfogat-százalék | 0,042 | 0,041 | 0,041 | 0,040 | 0,040 | 0,040 |

A hígított kipufogógáz tömegárama GTOTW | kg/h | 625,722 | 627,171 | 623,549 | 630,792 | 627,895 | 561,267 |

A tüzelőanyag H/C aránya (α) | – | 1,85 | 1,85 | 1,85 | 1,85 | 1,85 | 1,85 |

A tüzelőanyag O/C aránya (β) | | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

2.3.1. Száraz/nedves korrekciós tényező, kw

A kw száraz/nedves korrekciós tényezőt a CO és CO2 száraz állapotban mért értékeinek nedves állapotra való átszámítása céljából kell kiszámítani:

A hígított kipufogógáz tekintetében:

k

= k

=

1 – k

1 +

α × % CO

2száraz200

ahol:

k

=

1,608 ×

1 000 + 1,608 ×

DF =

% conc

+

× 10

DF =

1,038 +

× 10

= 9,465

k

=

1,608 ×

1 000 + 1,608 ×

= 0,007

k

= k

=

1 + 1,85 ×

= 0,984

CO

= CO

× k

= 3681 × 0,984 = 3623 ppm

CO

= CO

× k

= 1,038 × 0,984 = 1,0219 %

19. táblázat – a hígított kipufogógáz tekintetében a CO és CO2 nedves állapotban mért értékei vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

DF | – | 9,465 | 11,454 | 14,707 | 19,100 | 20,612 | 32,788 |

kw1 | – | 0,007 | 0,006 | 0,006 | 0,006 | 0,006 | 0,006 |

kw | – | 0,984 | 0,986 | 0,988 | 0,989 | 0,991 | 0,992 |

CO nedves | ppm | 3623 | 3417 | 2510 | 2340 | 3057 | 1802 |

CO2 nedves | % | 1,0219 | 0,8028 | 0,6412 | 0,4524 | 0,3264 | 0,2066 |

A hígító levegő tekintetében:

kw,d = 1 – kw1

ahol a kw1 tényező megegyezik a korábban a hígított kipufogógázra kiszámított értékkel.

kwd = 1 – 0,007 = 0,993

CO

= CO

× k

= 3 × 0,993 = 3 ppm

CO

= CO

× k

= 0,042 × 0,993 = 0,0421 % Vol

20. táblázat – a hígító levegő tekintetében a CO és CO2 nedves állapotban mért értékei vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

kw1 | – | 0,007 | 0,006 | 0,006 | 0,006 | 0,006 | 0,006 |

kw | – | 0,993 | 0,994 | 0,994 | 0,994 | 0,994 | 0,994 |

CO nedves | ppm | 3 | 3 | 3 | 2 | 2 | 3 |

CO2 nedves | % | 0,0421 | 0,0405 | 0,0403 | 0,0398 | 0,0394 | 0,0401 |

2.3.2. HC-kibocsátás

HC

= u × conc

× G

ahol:

u = 0,000478 a 2. táblázatból

concC = conc – concd × (1 – 1/DF)

concC = 91 – 6 × (1 – 1/9,465) = 86 ppm

HCtömeg = 0,000478 × 86 × 625,722 = 25,666 g/h

21. táblázat – HC-kibocsátás [g/h] vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

HCtömeg | 25,666 | 25,993 | 21,607 | 21,850 | 34,074 | 48,963 |

2.3.3. NOx-kibocsátás

Az a NOx-kibocsátás KH korrekciós tényezőjét a következő képlet alapján kell kiszámítani:

K

= 0,6272 + 44,030 × 10

× H

– 0,862 × 10

× H

K

= 0,6272 + 44,030 × 10

× 4,8 – 0,862 × 10

×

= 0,79

22. táblázat – Az NOx-kibocsátás KH nedvesség-korrekciós tényezője vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

KH | 0,793 | 0,791 | 0,791 | 0,790 | 0,791 | 0,792 |

NO

= u × conc

× K

× G

ahol:

u = 0,001587 a 2. táblázatból

concC = conc – concd × (1 – 1/DF)

concC = 85 – 0 ×x (1 – 1/9,465) = 85 ppm

NOxtömeg = 0,001587 × 85 × 0,79 × 625,722 = 67,168 g/h

23. táblázat – NOx-kibocsátás [g/h] vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

NOxtömeg | 67,168 | 38,721 | 19,012 | 4,621 | 2,319 | 0,811 |

2.3.4. CO-kibocsátás

CO

= u x conc

× G

ahol

u = 0,000966 a 2. táblázatból

concC = conc – concd × (1 – 1/DF)

concC = 3622 – 3 × (1 – 1/9,465) = 3620 ppm

COtömeg = 0,000966 ×3620 × 625,722 = 2188,001 g/h

24. táblázat – CO-kibocsátás [g/h] vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

COtömeg | 2188,001 | 2068,760 | 1510,187 | 1424,792 | 1853,109 | 975,435 |

2.3.5. CO2-kibocsátás

CO

= u ×conc

× G

ahol:

u = 15,19 a 2. táblázatból

concC = conc – concd × (1 – 1/DF)

concC = 1,0219 – 0,0421 × (1 – 1/9,465) = 0,9842 térfogatszázalék

CO2tömeg = 15,19 × 0,9842 × 625,722 = 9354,488 g/h

25. táblázat – CO2-kibocsátás [g/h] a különböző vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

CO2tömeg | 9354,488 | 7295,794 | 5717,531 | 3973,503 | 2756,113 | 1430,229 |

2.3.6. Fajlagos kibocsátások

A kibocsátást [g/kWh] minden egyes összetevő tekintetében ki kell számolni:

Egyes gázok =

Gáz

× WF

P

× WF

i

26. táblázat – Kibocsátás [g/h] és súlyozási tényezők a különböző vizsgálati üzemmódok szerint

Üzemmód | | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

HCtömeg | g/h | 25,666 | 25,993 | 21,607 | 21,850 | 34,074 | 48,963 |

NOxtömeg | g/h | 67,168 | 38,721 | 19,012 | 4,621 | 2,319 | 0,811 |

COtömeg | g/h | 2188,001 | 2068,760 | 1510,187 | 1424,792 | 1853,109 | 975,435 |

CO2tömeg | g/h | 9354,488 | 7295,794 | 5717,531 | 3973,503 | 2756,113 | 1430,229 |

Teljesítmény P1 | kW | 13,15 | 9,81 | 6,52 | 3,25 | 1,28 | 0 |

Súlyozási tényezők WFi | – | 0,090 | 0,200 | 0,290 | 0,300 | 0,070 | 0,050 |

HC =

= 4,12 g/kWh

NO

=

= 3,42 g/kWh

CO =

= 271,15 g/kWh

CO

=

= 887,53 g / kWh

4. Függelék

1. A KIBOCSÁTÁSI HATÁRÉRTÉKEK TELJESÍTÉSE

E függeléket csak a második lépcsőbe tartozó külső gyújtású motorokra kell alkalmazni.

1.1. E függelékkel összhangban a 2. lépcsőbe tartozó motoroknak az I. melléklet 4.2. pontjában meghatározott kipufogógáz-kibocsátási határértékeit kell alkalmazni a motorok kibocsátására a kibocsátás tartóssági időtartama (EDP) tekintetében.

1.2. Az összes 2. lépcsőbe tartozó motor tekintetében, amennyiben az ezen irányelvben meghatározott eljárások szerinti megfelelő vizsgálat során egy motorcsaládot képviselő összes vizsgált motorok kibocsátási értéke az e függelékben meghatározott romlási tényezővel (DF) megszorozva nem haladja meg az adott osztályra vonatkozó, 2. lépcsőhöz tartozó kibocsátási határértékeket (ahol alkalmazható, a motorcsaládra vonatkozó kibocsátási határérték "FEL"), akkor e motorcsalád teljesíti az erre a motorosztályra vonatkozó kibocsátási határértéket. Amennyiben egy motorcsaládot képviselő vizsgált motor kibocsátási értéke az e függelékben meghatározott romlási tényezővel megszorozva meghaladja az adott motorosztályra vonatkozó egyedi kibocsátási határértéket (FEL, ahol alkalmazható), akkor e motorcsalád nem teljesíti az erre a motorosztályra vonatkozó kibocsátási határértéket.

1.3. A kis sorozatban gyártott motorok gyártói választás szerint e pont 1. vagy 2. táblázata alapján állapíthatják meg a HC + NOx-re és a CO-ra vonatkozó romlási tényezőt, illetve az 1.3.1. pontban leírt folyamat szerint számíthatják ki a HC + NOx-re és CO-ra vonatkozó romlási tényezőt. Az e pont 1. és 2. táblázatában nem szabályozott technológiák tekintetében a gyártónak az e függelék 1.4. pontjában meghatározott eljárást kell alkalmaznia.

1. táblázat: A kézi motorok HC + NOx-re és a CO-ra vonatkozó hozzárendelt romlási tényezői a kis sorozatban gyártott motorok gyártói tekintetében

Motorosztály | Kétütemű motorok | Négyütemű motorok | Motorok utókezeléssel |

HC + NOx | CO | HC + NOx | CO |

SH:1 | 1,1 | 1,1 | 1,5 | 1,1 | A DF értéket az 1.3.1. pontban ismertetett képlettel kell kiszámítani. |

SH:2 | 1,1 | 1,1 | 1,5 | 1,1 |

SH:3 | 1,1 | 1,1 | 1,5, | 1,1 |

2. táblázat: A nem kézi motorok HC + NOx-re és a CO-ra vonatkozó hozzárendelt romlási tényezői a kis sorozatban gyártott motorok gyártói tekintetében

Motor osztály | Oldalszelepelt motorok | Felül szelepelt motorok | Motorok utókezeléssel |

HC + NOx | CO | HC + NOx | CO |

SN:1 | 2,1 | 1,1 | 1,5 | 1,1 | A DF értéket az 1.3.1. pontban ismertetett képlettel kell kiszámítani. |

SN:2 | 2,1 | 1,1 | 1,5 | 1,1 |

SN:3 | 2,1 | 1,1 | 1,5, | 1,1 |

SN:4 | 1,6 | 1,1 | 1,4 | 1,1 |

1.3.1. Az utókezelt motorok romlási tényezőinek kiszámítására szolgáló képlet:

DF =

/

NE – CC

ahol:

DF = romlási tényező

NE = az új motorok kibocsátása a katalizátor előtt (g/kWh)

EDF = a katalizátor nélküli motorokra vonatkozó romlási tényező az 1. táblázat szerint

CC = 0 óránál átszámított mennyiség g/kWh-ban

F = a HC-re 0,8, az NOx-re pedig 0,0 valamennyi motorosztály tekintetében

F = a CO-ra 0,8 az összes motorosztály tekintetében

1.4. A gyártók az összes 2. lépcsőbe tartozó motor minden egyes szabályozott szennyező anyaga tekintetében egy hozzárendelt vagy kiszámított DF értéket alkalmaznak. Ezeket a DF értékeket kell alkalmazni a típusjóváhagyással és a gyártás során végrehajtott vizsgálatokkal kapcsolatban.

1.4.1. Azon motorok tekintetében, amelyekhez e pont 1. és 2. táblázata alapján nem rendeltek hozzá DF értéket, a DF értékét a következőképpen kell meghatározni:

1.4.1.1. Legalább egy kiválasztott motoron, amelynek a konfigurációja a legvalószínűbben meghaladja a HC + NOx kibocsátási határértéket (FEL, ha alkalmazható), a kialakítása pedig jellemző a gyártott motorokra, a kibocsátás stabilizálódásának megfelelő óraszáma után el kell végezni az ezen irányelvben meghatározott (teljes) kibocsátási vizsgálati eljárást.

1.4.1.2. Egynél több motor vizsgálata esetén az eredményeket átlagolni kell, és az alkalmazandó határértékekhez képest egy további tizedesjegyre kell kerekíteni.

1.4.1.3. A motorok öregítési eljárása után ismét el kell végezni e kibocsátási vizsgálatot. Az öregítési eljárást úgy kell megtervezni, hogy a gyártó előre jelezni tudja a motor tartóssági időszaka során a kibocsátás várható romlását üzem közben, s hogy figyelembe vegyék a kopás jellegét és más, a jellemző fogyasztói felhasználás során várható romlási tényezőket, amelyek befolyásolhatják a kibocsátási jellemzőket. Egynél több motor vizsgálata esetén az eredményeket átlagolni kell, és az alkalmazandó határértékekhez képest egy további tizedesjegyre kell kerekíteni.

1.4.1.4. A tartóssági időszak végén mért kibocsátásokat (átlagos kibocsátás, ha alkalmazható) minden szabályozott szennyező anyag tekintetében el kell osztani a stabilizálódott kibocsátásokkal (átlagos kibocsátás, ha alkalmazható), az eredményt pedig két tizedesjegyre kell kerekíteni. Az eredményül kapott szám a DF, kivéve, ha kisebb mint 1,00, mert ebben az esetben a DF értéke 1,0.

1.4.1.5. A gyártó választása szerint a kibocsátási vizsgálat során további ellenőrző pontokat tervezhet a stabilizálódott kibocsátás ellenőrzési pontja és a kibocsátás tartóssági időszaka között. Amennyiben időközi vizsgálatokat terveznek, az ellenőrzési pontokat egyenletesen kell elosztani az EDP alatt (plusz/mínusz két óra eltéréssel), az egyik ellenőrzési pontot pedig az EDP felénél kell elhelyezni (plusz/mínusz két óra eltéréssel).

Minden egyes HC + NOx és CO szennyező anyag tekintetében az adatpontok között egy egyenest kell húzni, miközben a első vizsgálat időpontját a nulla pontban feltételezik, és a legkisebb négyzetek módszerét alkalmazzák. A romlási tényező a tartóssági időszak végén kiszámított kibocsátás és a nulla pontban kiszámított kibocsátás hányadosa.

1.4.1.6. A kiszámított romlási tényezők az alapul szolgáló típuson kívül további motorcsaládokra is alkalmazhatók, ha a gyártó a típusjóváhagyás előtt a nemzeti jóváhagyó hatóság számára elfogadhatóan megindokolja, hogy az érintett motorcsalád kibocsátásának romlási jellemzői az alkalmazott tervezési mód és a technológia alapján várhatóan hasonlóak lesznek.

A következő nem kizárólagos felsorolás a tervezési mód és a technológia csoportosítását adja meg.

- hagyományos kétütemű motorok kipufogógáz-utókezelő rendszer nélkül,

- hagyományos kétütemű motorok kerámia katalizátorral, amelyek aktív anyaga, terhelése és az egy cm2-re eső cellaszáma azonos,

- hagyományos kétütemű motorok fémes katalizátorral, amelyek aktív anyaga, terhelése és az egy cm2-re eső cellaszáma azonos,

- rétegezett öblítő rendszerrel felszerelt kétütemű motorok,

- négyütemű motorok katalizátorral (a fenti meghatározás szerint), amelyek szeleptechnológiája és kenési rendszere azonos,

- négyütemű motorok katalizátor nélkül, amelyek szeleptechnológiája és kenési rendszere azonos.

2. A KIBOCSÁTÁS TARTÓSSÁGI IDŐSZAKA A 2. LÉPCSŐBE TARTOZÓ MOTOROK TEKINTETÉBEN

2.1. A gyártók a típusjóváhagyás időpontjában minden motorcsalád tekintetében megadják az alkalmazható EDP-kategóriát. Ez az a kategória, amelyik a legjobban megközelíti azon berendezés várható élettartamát, amelybe a gyártó meghatározása szerint a motorokat beépítik. A gyártók minden motorcsalád tekintetében megőrzik azon adatokat, amelyekkel alá tudják támasztani az EDP-kategória kiválasztását. Ezen adatokat kérésre be kell nyújtani a jóváhagyó hatóságnak.

2.1.1. Kézi motorokra: a gyártók az 1. táblázatból választják ki az EDP-kategóriát.

1. táblázat: A kézi motorokra vonatkozó EDP-kategóriák (órában)

Kategória | 1 | 2 | 3 |

SH:1 osztály | 50 | 125 | 300 |

SH:2 osztály | 50 | 125 | 300 |

SH:3 osztály | 50 | 125 | 300 |

2.1.2. Nem kézi motorokra: a gyártók az 2. táblázatból választják ki az EDP-kategóriát.

2. táblázat: A nem kézi motorokra vonatkozó EDP-kategóriák (órában)

Kategória | 1 | 2 | 3 |

SN:1 osztály | 50 | 125 | 300 |

SN:2 osztály | 125 | 250 | 500 |

SN:3 osztály | 125 | 250 | 500 |

SN:4 osztály | 250 | 500 | 1000 |

2.1.3. A gyártónak igazolnia kell a jóváhagyó hatóság előtt, hogy az élettartamra megadott érték helyes. A egy adott motorcsaládra az EDP-kategória gyártó általi kiválasztását alátámasztó adatok többek között a következőket foglalják magukban:

- azon berendezés élettartamára vonatkozó felmérések, amelybe a szóban forgó motort beépítik,

- az üzem során elöregedett motorok műszaki értékelése annak megállapítása érdekében, hogy a motor teljesítményének romlása mikor éri el azt a pontot, amikor a használhatóságának és/vagy megbízhatóságának romlása miatt a motor javítása vagy cseréje szükségessé válik,

- jótállási nyilatkozat és jótállási idő,

- a motor élettartamával kapcsolatos marketing anyagok,

- a motor vásárlóinak hibabejelentései, és

- a tartósság, a különleges motortechnológiák, a motorok anyagainak és tervezésének műszaki értékelése (órában).

"

5. A IV. melléklet számozása V. mellékletre változik, és a következőképpen módosul:

A jelenlegi cím helyébe a következő cím lép:

"A TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATHOZ ÉS A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG ÉRTÉKELÉSÉHEZ ELŐÍRT REFERENCIA-TÜZELŐANYAG MŰSZAKI JELLEMZŐI

NEM KÖZÚTI MOZGÓ GÉPEK ÉS BERENDEZÉSEK REFERENCIA-TÜZELŐANYAGA KÜLSŐ GYÚJTÁSÚ MOTOROKHOZ (1)"

A táblázat "közömbösítés" sorának 2. oszlopában a "minimum"szó helyébe a "maximum" szó lép.A melléklet a következő táblázattal és új lábjegyzetekkel egészül ki:

"NEM KÖZÚTI MOZGÓ GÉPEK ÉS BERENDEZÉSEK REFERENCIA-TÜZELŐANYAGA KÜLSŐ GYÚJTÁSÚ MOTOROKHOZ

Megjegyzés:

A kétütemű motorok tüzelőanyaga a kenőolaj és a következőkben meghatározott benzin keverékéből áll. A keverékben a tüzelőanyag és olaj arányát IV. melléklet 2.7. pontja alapján a gyártó ajánlása szerint kell megállapítani.

Paraméter | Egység | Határértékek | Vizsgálati módszer | Közzététel |

Maximum | Minimum |

Kísérleti oktánszám, RON | 95,0 | – | EN 25164 | 1993 |

A motor-oktánszám, MON | | 85,0 | – | EN 25163 | 1993 |

Sűrűség 15 °C-on | kg/m3 | 748 | 762 | ISO 3675 | 1995 |

Reid-gőznyomás | kPa | 56,0 | 60,0 | EN 12 | 1993 |

Desztilláció | | | – | | |

Kezdeti forráspont | °C | 24 | 40 | EN-ISO 3405 | 1988 |

– Elgőzölgés 100 °C-on | térfogat-százalék | 49,0 | 57,0 | EN-ISO 3405 | 1988 |

– Elgőzölgés 150 °C-on | térfogat-százalék | 81,0 | 87,0 | EN-ISO 3405 | 1988 |

– Végforráspont | °C | 190 | 215 | EN-ISO 3405 | 1988 |

Maradék | % | – | 2 | EN ISO 3405 | 1988 |

Szénhidrogén-analízis | – | | | | – |

– Olefinek | térfogat-százalék | – | 10 | ASTM D 1319 | 1995 |

– Aromás vegyületek | térfogat-százalék | 28,0 | 40,0 | ASTM D 1319 | 1995 |

– Benzol | térfogat-százalék | – | 1,0 | EN 12177 | 1998 |

– Telített szénhidrogén | térfogat-százalék | – | maradék | ASTM D 1319 | 1995 |

Szén/hidrogén arány | | jelentés | jelentés | | |

Oxidációs stabilitás2 | perc | 480 | – | EN-ISO 7536 | 1996 |

Oxigéntartalom | tömeg-százalék | – | 2,3 | EN 1601 | 1997 |

Aktuális gyantatartalom | mg/ml | – | 0,04 | EN-ISO 6246 | 1997 |

Kéntartalom | mg/kg | – | 100 | EN-ISO 14596 | 1998 |

A réz korróziója 50 °C-on | | – | 1 | EN-ISO 2160 | 1995 |

Ólomtartalom | g/l | – | 0,005 | EN 237 | 1996 |

Foszfortartalom | g/l | – | 0,0013 | ASTM D 3231 | 1994 |

1. megjegyzés:

Az előírásban megadott értékek "valódi értékek". Határértékeik megállapításánál az ISO 4259 "Kőolaj termékek – A pontos adatok meghatározása és alkalmazása a vizsgálati módszerekkel kapcsolatban" elnevezésű szabvány meghatározásait alkalmazták; a minimális érték megállapításánál zérus felett minimálisan 2R eltérést, a legnagyobb és minimális érték megállapításánál pedig a 4R minimális eltérést vették figyelembe (R = reprodukálhatóság). E statisztikai okokból szükséges intézkedéstől függetlenül a tüzelőanyag gyártójának törekednie kell a zérus értékre, ha a megadott maximum 2R, és egy középértékre, ha maximum és minimum van megadva. Annak megállapításakor, hogy egy tüzelőanyag megfelel-e az előírt követelményeknek, az ISO 4259 meghatározásait kell alkalmazni.

2. megjegyzés:

A tüzelőanyag tartalmazhat rendes körülmények között finomítók benzináramának stabilizálására használt antioxidánsokat és fémdezaktivátorokat, de oldó/diszpergáló adalékokat és oldó-olajokat nem szabad alkalmazni."

6. Az V. mellékletszámozása VI. mellékletre változik.

7. A VI. melléklet számozása VII. mellékletre változik, és a következőképpen módosul:

a) Az 1. függelék a következőképpen módosul:

- A cím helyébe a következő szöveg lép:

"1. függelék

KOMPRESSZIÓS GYÚJTÁSÚ MOTOROK VIZSGÁLATI EREDMÉNYEI"

- az 1.3.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

"1.3.2. A motor megadott fordulatszámán felvett teljesítmény (a gyártó előírása szerint):

Berendezés | AE [5]Különböző motorfordulatszámon felvett P (kW) teljesítmény, figyelembe véve e melléklet 3. függelékét |

Közbenső (ha alkalmazható) | Névleges |

Összesen" | | |

- az 1.4.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

"1.4.2 A motor teljesítménye [6]

Feltétel | A teljesítmény beállítása (kW) különböző motorfordulatszámok mellett |

Közbenső (ha alkalmazható) | Névleges |

A vizsgálat alatt mért legnagyobb teljesítmény (PM) (kW) (a) | | |

A motorral meghajtott berendezés által felvett összes teljesítmény e függelék 1.3.2. pontja vagy a III. melléklet 2.8. pontja szerint (PAE) (kW) (b) | | |

A motor hasznos teljesítménye az I. melléklet 2.4. pontja szerint (kW) (c) | | |

c = a + b" | | |

- az 1.5. pont a következőképpen módosul:

"1.5. Kibocsátási értékek

1.5.1. A próbapad beállítása (kW)

Százalékos terhelés | A próbapad beállítása (kW) különböző motorfordulatszámokon |

Közbenső (ha alkalmazható) | Névleges |

10 (ha alkalmazható) | | |

25 (ha alkalmazható) | | |

50 | | |

75 | | |

100 | | |

1.5.2. A vizsgálati ciklus kibocsátási adatai:"

;

b) A melléklet a következő függelékkel egészül ki:

2. Függelék

A KÜLSŐ GYÚJTÁSÚ MOTOROK VIZSGÁLATI EREDMÉNYEI

1. A VIZSGÁLAT(OK) VÉGREHAJTÁSÁVAL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK [1]

1.1. Oktánszám

1.1.1. Oktánszám

1.1.2. A kétütemű motorokhoz használt kenőanyag/benzin keverék esetén meg kell adni a keverékben lévő olaj százalékarányát.

1.1.3. Négyütemű motoroknál a benzin sűrűsége, kétütemű motoroknál pedig a benzin/olaj keverék sűrűsége.

1.2. Kenőanyag

1.2.1. Gyártmány(ok)

1.2.2. Típus(ok)

1.3. A motor által meghajtott berendezés (ha alkalmazható)

1.3.1. Felsorolás és részletek megadása

1.3.2. A motor megadott fordulatszámán felvett teljesítmény (a gyártó előírása szerint):

Berendezés | AE [2]Különböző motorfordulatszámon felvett P (kW) teljesítmény, figyelembe véve e melléklet 3. függelékét |

Közbenső (ha alkalmazható) | Névleges |

Összesen | | |

1.4. A motor teljesítménye

1.4.1. A motor fordulatszáma

Alapjárat: min-1

Közbenső: min-1

Névleges: min-1

1.4.2. A motor teljesítménye [3]

Feltétel | A teljesítmény beállítása (kW) különböző motorfordulatszámok mellett |

Közbenső (ha alkalmazható) | Névleges |

A vizsgálat alatt mért legnagyobb teljesítmény (PM) (kW) (a) | | |

A motor által meghajtott berendezés által felvett összes teljesítmény e függelék 1.3.2. pontja vagy a III. melléklet 2.8. pontja szerint (PAE) (kW) (b) | | |

A motor hasznos teljesítménye az I. melléklet 2.4. pontja szerint (kW) (c) | | |

c = a + b | | |

1.5. Kibocsátási értékek

1.5.1. A próbapad beállítása (kW)

Százalékos terhelés | A próbapad beállítása (kW) különböző motorfordulatszámokon |

Közbenső (ha alkalmazható) | Névleges |

10 (ha alkalmazható) | | |

25 (ha alkalmazható) | | |

50 | | |

75 | | |

100 | | |

1.5.2. A vizsgálati ciklus kibocsátási adatai:

CO: g/kWh

HC: g/kWh

NOx: g/kWh

c) A melléklet a következő függelékkel egészül ki:

3. Függelék

MOTORTELJESÍTMÉNYT MEGHATÁROZÓ VIZSGÁLATHOZ BEÉPÍTENDŐ BERENDEZÉSEK ÉS SEGÉDBERENDEZÉSEK

Szám | Berendezés és segédberendezés | A kibocsátási vizsgálat céljából felszerelve |

1 | Szívórendszer | |

Szívócsővezeték | Igen, sorozatgyártásban |

Forgattyúház-szellőzés | Igen, sorozatgyártásban |

Ellenőrző készülékek kettős indukciós beömlő szeleprendszerhez | Igen, sorozatgyártásban |

Levegőáramlás mérő | Igen, sorozatgyártásban |

Levegő beömlő csatorna | Igen [1] |

Légszűrő | Igen [1] |

Szívászaj-csökkentő | Igen [1] |

Fordulatszám-határoló | Igen [1] |

2 | A beömlő szeleprendszer indukciós hevítése | Igen, sorozatgyártásban. Lehetőleg a legkedvezőbb feltételt kell beállítani. |

3 | Kipufogórendszer | |

Kipufogógáz-szűrő | Igen, sorozatgyártásban |

Kipufogó-gyűjtőcső | Igen, sorozatgyártásban |

Kipufogó-vezetékek | Igen [2] |

Hangtompító | Igen [2] |

Végcső | Igen [2] |

Kipufogófék | Nem [3] |

Nyomásfeltöltő | Igen, sorozatgyártásban |

4 | Tüzelőanyag-ellátó szivattyú | Igen, sorozatgyártásban [4] |

5 | Porlasztó berendezés | |

Porlasztó | Igen, sorozatgyártásban |

Elektronikus vezérlőrendszer, levegőáramlás mérő, stb. | Igen, sorozatgyártásban |

Berendezés gázmotorokhoz | |

Nyomáscsökkentő | Igen, sorozatgyártásban |

Elpárologtató | Igen, sorozatgyártásban |

Keverő | Igen, sorozatgyártásban |

6 | Tüzelőanyag befecskendező berendezés (benzin és dízel) | |

Előszűrő | Igen, sorozatgyártásban |

Szűrő | Igen, sorozatgyártásban |

Szivattyú | Igen, sorozatgyártásban |

Nagynyomású vezeték | Igen, sorozatgyártásban |

Befecskendező fúvóka | Igen, sorozatgyártásban |

Légnyomás-érzékelő | Igen, sorozatgyártásban [5] |

Elektronikus vezérlőrendszer, levegőáramlás mérő, stb. | Igen, sorozatgyártásban |

Regulátor/szabályozó rendszer | Igen, sorozatgyártásban |

Légköri terheléskorlátozó | Igen, sorozatgyártásban |

7 | Folyadékhűtés | |

Hűtő | Nem |

Ventilátor | Nem |

Ventilátor légterelője | Nem |

Vízszivattyú | Igen, sorozatgyártásban [6] |

Termosztát | Igen, sorozatgyártásban [7] |

8 | Léghűtés | |

Légterelő berendezés | Nem [8] |

Ventilátor | Nem [8] |

Hőmérsékletszabályozó berendezés | Nem |

9 | Elektromos berendezés | |

Generátor | Igen, sorozatgyártásban [9] |

Gyújtáselosztó rendszer | Igen, sorozatgyártásban |

Tekercs vagy tekercsek | Igen, sorozatgyártásban |

Huzalozás | Igen, sorozatgyártásban |

Gyújtógyertyák | Igen, sorozatgyártásban |

Elektronikus vezérlőrendszer kopogásérzékelővel és gyújtáskésleltető rendszerrel | Igen, sorozatgyártásban |

10 | Nyomásfeltöltő berendezés | |

A motorral és/vagy a kipufogógázokkal közvetlenül meghajtott kompresszor | Igen, sorozatgyártásban |

Feltöltőlevegő- hűtő | Igen, sorozatgyártásban vagy próbapadon [10] [11] |

Hűtőközeg-szivattyú vagy -ventilátor (a motorról meghajtva) | Nem [8] |

Hűtőközeg-termosztát | Igen, sorozatgyártásban |

11 | A próbapad segédventilátora | Igen, ha szükséges |

12 | Kipufogógáz-tisztító berendezés | Igen, sorozatgyártásban [12] |

13 | Indító berendezés | Vizsgálóberendezés |

14 | Kenőolaj-szivattyú | Igen, sorozatgyártásban |

8. A VII–X. mellékletszámozása VII–XI. mellékletre változik.

9. Az irányelv a következő melléklettelegészül ki:

XII. MELLÉKLET

AZ ALTERNATÍV TÍPUSJÓVÁHAGYÁSOK ELISMERÉSE

1. A 9. cikk (2) bekezdése szerint az A, B és C kategóriába sorolt motorok tekintetében következő típusjóváhagyásokat és adott esetben az ezekhez tartozó típus-jóváhagyási jeleket egyenértékűnek kell tekinteni az ezen irányelv szerinti jóváhagyással:

1.1. 2000/25/EK irányelv.

1.2. A 88/77/EGK irányelv szerinti típusjóváhagyás, amely teljesíti az A vagy B lépcső követelményeit a 91/542/EGK irányelvvel módosított 88/77/EGK irányelv 2. cikke és I. mellékletének 6.2.1. pontja, illetve a 49.02. számú ENSZ-EGB-előírás I/2 módosítása tekintetében.

1.3. A 96. számú ENSZ-EGB-előírásnak megfelelő típusbizonyítványok.

2. A 9. cikk (2) bekezdése szerint az D, E, F és F kategóriába (II. lépcső) sorolt motorok tekintetében következő típusjóváhagyásokat és adott esetben az ezekhez tartozó típus-jóváhagyási jeleket egyenértékűnek kell tekinteni az ezen irányelv szerinti jóváhagyással:

2.1. A 2000/25/EK irányelv – II. lépcső – szerinti jóváhagyások;

2.2. A 99/96/EK irányelvvel módosított 88/77/EGK irányelv szerinti típusjóváhagyások, amelyek megfelelnek a 2. cikkben és az I. melléklet 6.2.1. pontjában előírt A, B1, B2 vagy C lépcsőnek;

2.3. A 49. számú ENSZ-EGB-előírás 03. módosítássorozata;

2.4. 96. számú ENSZ-EGB-előírás B lépcsője szerinti jóváhagyások a 96.01. számú előírás 5.2.1. pontjának megfelelően.

[1] "Lásd a 4. melléklet 4. függelékét: magában foglalja a romlási tényezőt.

[2] Megegyezik az ISO 8178-4 szabványtervezet kompressziós gyújtású ciklusával.

[3] Megegyezik az ISO 8168-4:1996(E) szabvány D2 ciklusával

[4] Az alapteljesítmény meghatározásának szemléltetéséhez lásd az ISO 8528-1:1993(E) szabvány 2. ábráját.

[1] Megegyezik az ISO 8168-4:1996 (E) szabvány D2 ciklusával

[2] A terhelési adatok a nyomaték százalékértékei, amelyek megfelelnek névleges alapteljesítménynek, amit azon változó teljesítménysorozat során rendelkezésre álló legnagyobb teljesítmény szerint határoznak meg, amely a megállapított karbantartási intervallumok között és a megállapított környezeti feltételek mellett évente korlátlan számú órán át fenntartható, amennyiben a karbantartást a gyártó előírásának megfelelően végzik. Az alapteljesítmény meghatározásának szemléltetéséhez lásd az ISO 8528-1:1993(E) szabvány 2. ábráját.

[3] Az 1. lépcsőre a 0,90 és a 0,10 értéket lehet használni a 0,85, illetve a 0,15 érték helyett.

[1] A kipufogógáz-kibocsátás kiszámítása az ezen irányelvben leírtak szerint számos esetben különböző mérési és/vagy számítási módszereken alapul. Mivel a kipufogógáz-kibocsátás kiszámítására vonatkozó összesített tűrés korlátozott, a megfelelő egyenletekben használt, az egyes paraméterekre vonatkozó megengedett értékek kisebbek mint az ISO 3046-3 szabványban megengedett tűrések.

[1] Az NOx esetében a koncentrációt meg kell szorozni a KH nedvesség-korrekciós tényezővel (nedvesség-korrekciós tényező az NOx-re)

[2] Az ISO 8178-1 szabvány egy bonyolultabb képletet ad meg a tüzelőanyag molekulasúlyára (a 13.5.1.b. pont 50. képlete). A képlet nemcsak a hidrogén/szén arányt és az oxigén/szén arányt veszi számításba, hanem a tüzelőanyag egyéb lehetséges alkotóelemeit is, mint például a ként és a nitrogént. Mivel azonban az irányelv szerint a külső gyújtású motorok vizsgálatát benzinnel végzik el (az V. mellékletben referencia-tüzelőanyagként szerepel), amely csak szenet és hidrogént tartalmaz, ezért az egyszerűsített képletet veszik figyelembe.

[3] NOx esetében a koncentrációt meg kell szorozni a KH nedvesség-korrekciós tényezővel (nedvesség-korrekciós tényező az NOx-re).

[4] A hígító levegőre vonatkozó feltételek megfelelnek a beszívott levegőre vonatkozó feltételeknek

[5] "Nem haladhatja meg a vizsgálat alatt mért teljesítmény 10 %-át.

[6] Az I. melléklet 2.4. pontja szerint mért helyesbítetlen teljesítmény.

[1] Több alapmotor esetén mindegyikkel kapcsolatban meg kell adni

[2] Nem haladhatja meg a vizsgálat alatt mért teljesítmény 10 %-át.

[3] Több alapmotor esetén mindegyikkel kapcsolatban meg kell adni

[1] A teljes szívórendszert fel kell szerelni a tervezett alkalmazásnak megfelelően:

- amennyiben fennáll annak a kockázata, hogy jelentősen befolyásolja a motor teljesítményét;

- a feltöltés nélküli külső gyújtású motorok esetében;

- amennyiben a gyártó kéri ennek elvégzését.Egyéb esetekben egy ezzel egyenértékű rendszer használható, és ellenőrzést kell végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy a szívórendszerre kifejtett nyomás eltérése nem haladja meg a 100 Pa-t a gyártó által a tiszta levegőszűrőre előírt felső határértékhez viszonyítva.

[2] A teljes kipufogórendszert fel kell szerelni a tervezett alkalmazásnak megfelelően:

- amennyiben fennáll annak a kockázata, hogy jelentősen befolyásolja a motor teljesítményét;

- a feltöltés nélküli külső gyújtású motorok esetében;

- amennyiben a gyártó kéri ennek elvégzését.Egyéb esetekben egy ezzel egyenértékű rendszer használható, és ellenőrzést kell végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy a szívórendszerre kifejtett nyomás eltérése nem haladja meg a 100 Pa-t a gyártó által előírt felső határértékhez viszonyítva.

[3] Amennyiben kipufogóféket építettek be a motorba, a fojtószelepet teljesen nyitott állásban kell rögzíteni.

[4] A tüzelőanyag-ellátás nyomását szükség esetén utólag újra lehet állítani annak érdekében, hogy újra biztosítsák a motor adott alkalmazásában fellépő nyomást (különösen, ha "tüzelőanyag-visszavezetéses" rendszer alkalmazása esetén).

[5] A légnyomás érzékelő a befecskendező szivattyú légnyomás-függő szabályozásának szelepe. A tüzelőanyag befecskendező berendezés vezérlése egyéb olyan készülékeket is tartalmazhat, amelyek befolyásolhatják a befecskendezett tüzelőanyag mennyiségét.

[6] A hűtőfolyadék keringtetését csak a motor vízszivattyúja működteti. A folyadék hűtése egy külső körfolyamon keresztül is történhet úgy, hogy a nyomásveszteség e körfolyamon belül és a szivattyú bemeneténél mért nyomás lényegében azonos legyen a motor hűtőrendszerének adataival.

[7] A termosztát teljesen nyitott helyzetben rögzíthető.

[8] Amennyiben a hűtőventilátort vagy turbóventilátort a vizsgálat céljából felszerelték, akkor a felvett teljesítményt hozzá kell adni az eredményekhez, kivéve, ha a léghűtéses motorok hűtőventilátora közvetlenül a forgattyústengelyre van felszerelve. A ventilátor vagy turbóventilátor teljesítményét a vizsgálat során alkalmazott sebességen kell meghatározni, illetve a szokásos görbék alapján számítással vagy gyakorlati vizsgálatokkal állapítják meg.

[9] A generátor minimális teljesítménye: a generátor elektromos teljesítményét azon segédberendezések működtetéséhez szükséges értékre kell csökkenteni, amelyek nélkülözhetetlenek a motor működéséhez. Amennyiben a telepet (akkumulátort) kell csatlakoztatni, akkor jó állapotban levő, teljesen feltöltött telepet kell használni.

[10] Feltöltő levegő hűtésű motorokat feltöltőlevegő-hűtéssel kell vizsgálni, függetlenül attól, hogy folyadék- vagy léghűtésűek, azonban a gyártó kívánsága szerint a próbapad helyettesítheti a léghűtést. Egyéb esetekben a teljesítményt minden fordulatszámon úgy kell mérni, hogy a gyártó előírása szerint a próbapadon a feltöltőlevegő-hűtőn áthaladó hűtőlevegő nyomásesése legnagyobb, a hőmérséklet esése pedig minimális legyen.

[11] Ezek például magukban foglalhatják a kipufogógáz-visszavezető (EGR) rendszert, a katalizátoros konvertert, a hőreaktort, a másodlagos levegőellátó rendszert és a tüzelőanyag párolgásvédő rendszerét.

[12] Az elektromos vagy egyéb indítórendszert a próbapadról kell meghajtani.

--------------------------------------------------