31999L0095

Az Európai Parlament és a Tanács 1999/95/EK irányelve

(1999. december 13.)

a tengerészeknek a közösségi kikötőkbe befutó hajók fedélzetén töltött munkaidejére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően [3],

mivel:

(1) A szociálpolitika terén a közösségi fellépés célja többek között a munkavállalók egészégének és biztonságának javítása munkakörnyezetükben.

(2) A tengeri közlekedés terén a közösségi fellépés célja többek között a tengerészek élet- és munkafeltételeinek javítása a hajók fedélzetén, a tengeren a biztonság fokozása és a tengeri balesetek által okozott szennyezés megelőzése.

(3) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Általános Konferenciája 1996. október 8–22-i nyolcvannegyedik ülésszakán elfogadta a tengerészek munkaidejéről és a hajók személyzetéről szóló 1996. évi 180. ILO-egyezményt (a továbbiakban: 180. ILO-egyezmény) és az 1976. évi Kereskedelmi Hajózási (minimumszabályok) Egyezményhez csatolt jegyzőkönyvet (a továbbiakban: a 147. ILO-egyezményhez csatolt jegyzőkönyv).

(4) A Szerződés 139. cikkének (2) bekezdése értelmében elfogadott, az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között, a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról szóló, 1999. június 21-i 99/63/EK tanácsi irányelv [4] célja az említett 1998. szeptember 30-i megállapodás (a továbbiakban: a Megállapodás) hatálybaléptetése; a Megállapodás tartalma a 180. ILO-egyezmény egyes rendelkezéseit tükrözi; a Megállapodás a tagállamok bármelyikének területén lajstromozott, akár állami, akár magántulajdonban lévő, rendszerint kereskedelmi tengerészeti tevékenységeket végző tengerjáró hajó fedélzetén szolgálatot teljesítő tengerészekre vonatkozik.

(5) Ezen irányelv célja, hogy az olyan helyzetek felismerése és elkerülése érdekében, amelyek a tengerészek biztonságára vagy egészségére nyilvánvalóan veszélyt jelentenek, az 1999/63/EK irányelvnek a 180. ILO-egyezmény rendelkezéseit átvevő rendelkezéseinek hatálya minden, a Közösség kikötőibe befutó hajóra kiterjedjen, függetlenül annak lobogójától; az 1999/63/EK irányelv azonban olyan előírásokat is tartalmaz, amelyek nem szerepelnek a 180. ILO-egyezményben, s ezért azokat nem lehet érvényesíteni olyan hajókra, amelyek nem egy tagállam lobogója alatt hajóznak.

(6) Az 1999/63/EK irányelv minden olyan tengerészre vonatkozik, aki egy tagállam területén lajstromba vett tengerjáró hajó fedélzetén dolgozik; a tagállamoknak figyelemmel kell kísérniük a területükön lajstromba vett hajóknál az említett irányelv rendelkezéseinek betartását.

(7) A biztonság védelme és a verseny torzulásának elkerülése érdekében a tagállamoknak lehetővé kell tenniük annak ellenőrzését, hogy a kikötőikbe befutó tengerjáró hajókon betartják-e az 1999/63/EK irányelv megfelelő rendelkezéseit, függetlenül attól, hogy azokat hol vették lajstromba.

(8) Különösen fontos, hogy a 180. ILO-egyezményben vagy a 147. ILO-egyezményhez csatolt jegyzőkönyvben nem részes állam lobogója alatt futó hajó ne részesülhessen kedvezőbb elbánásban, mint egy olyan hajó, amely az Egyezményben vagy a jegyzőkönyvben vagy mindkettőben részes állam lobogója alatt fut.

(9) Az 1999/63/EK irányelv hatékony érvényesítésének érdekében szükség van arra, hogy a tagállamok a hajók fedélzetén ellenőrzéseket végezzenek, különösen akkor, ha a parancsnoktól, a legénység valamely tagjától, illetve bármely olyan személytől vagy szervezettől, akinek/amelynek a hajó biztonságos működéséhez, a fedélzeti élet- és munkafeltételekhez vagy a szennyeződések megelőzéséhez jogos érdeke fűződik, panasz érkezett.

(10) Ezen irányelv alkalmazása érdekében a tagállamok saját kezdeményezésükre, ha szükséges, kikötői állami vizsgáló ellenőröket nevezhetnek ki a közösségi kikötőkbe befutó hajók fedélzetén való vizsgálatok elvégzésére.

(11) A fedélzeti munkafeltételek és a tengerészek munka- és pihenőidejére vonatkozó feljegyzések ellenőrzése, illetve ha az ellenőr alapos okkal arra a következtetésre jut, hogy a tengerészek túlságosan kimerültek, bizonyítékul szolgálnak arra, hogy egy hajó nem felel meg az 1999/63/EK irányelv előírásainak.

(12) Ha egy hajó fedélzetén a tengerészek biztonságára vagy egészségére nyilvánvalóan veszélyt jelentő körülmények fennállnak, annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelynek kikötőjébe a hajó befutott, megtilthatja a kikötő elhagyását mindaddig, amíg az észlelt hiányosságot ki nem küszöbölték vagy a legénység kellőképpen ki nem pihente magát.

(13) Mivel az 1999/63/EK irányelv a 180. ILO-egyezmény rendelkezéseit veszi át, harmadik államban lajstromozott hajón az irányelv rendelkezéseinek betartását csak akkor lehet ellenőrizni, ha az egyezmény már hatályba lépett,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Az irányelv célja és hatálya

(1) Ezen irányelv célja a tengeri biztonság, a hajók fedélzetén a tengerészek munkafeltételeinek, valamint egészségének és biztonságának javítása érdekében egy annak ellenőrzésére és kikényszerítésére szolgáló rendszer létrehozása, hogy a tagállamok kikötőibe befutó hajók megfelelnek az 1999/63/EK irányelvnek.

(2) A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a nem a területükön lajstromozott vagy nem az ő lobogójuk alatt futó hajók megfeleljenek az 1999/63/EK irányelvhez csatolt megállapodás 1–12. szakaszának.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) hajó: minden olyan tengerjáró hajó, akár állami, akár magántulajdonú, amely rendszerint kereskedelmi tengeri tevékenységet végez; a halászhajókra ez a meghatározás nem terjed ki;

b) illetékes hatóság: a tagállamok által, ezen irányelvben szereplő feladatok elvégzésére kijelölt hatóság;

c) ellenőr: egy olyan a közszektorban dolgozó alkalmazott vagy más személy, akit valamely tagállam illetékes hatósága jogszerűen meghatalmazott a fedélzeti munkafeltételek ellenőrzésére, és aki az adott illetékes hatóságnak tartozik felelősséggel;

d) panasz: a legénység tagja, szakmai testület, szövetség, szakszervezet vagy általában bármely olyan személy által benyújtott információ vagy beszámoló, akinek a hajó biztonságához, beleértve a legénységet érintő biztonsági és egészségügyi kockázatokat is, valamilyen érdeke fűződik.

3. cikk

Beszámolók elkészítése

Az 1. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben egy tagállamhoz, amelynek kikötőjébe egy hajó önkéntesen, vagy rendes üzleti tevékenysége folytatása során, vagy pedig üzemi okokból befut, olyan panasz érkezik, amelyet nem tekint nyilvánvalóan megalapozatlannak, vagy amennyiben ez a tagállam bizonyítékot szerez arra, hogy a hajó nem felel meg az 1999/63/EK irányelvben említett előírásoknak, a tagállam a hajót lajstromba vevő állam kormánya részére beszámolót készít, és ha egy a 4. cikk szerint végrehajtott ellenőrzés megfelelő bizonyítékot szolgáltat, megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a legénység egészségét vagy biztonságát nyilvánvalóan veszélyeztető körülményeket kiküszöböljék.

A beszámolót vagy panaszt benyújtó személyazonossága az érintett hajó parancsnoka vagy tulajdonosa előtt nem fedhető fel.

4. cikk

Ellenőrzés és részletesebb ellenőrzés

(1) Az ellenőrzés során, annak érdekében, hogy bizonyítékot szerezzen arra, ha egy hajó nem felel meg az 1999/63/EK irányelv előírásainak, az ellenőr megvizsgálja, hogy:

- rendszeresítettek-e egy, a munkavégzés nyelvén vagy nyelvein, valamint angol nyelven a fedélzeti munkarendet tartalmazó táblázatot az I. mellékletben szereplő mintának megfelelően vagy valamely más, azzal egyenértékű formában, és hogy azt a fedélzeten könnyen hozzáférhető helyen helyezték-e el,

- elkészítettek-e egy, a munkavégzés nyelvén vagy nyelvein, valamint angol nyelven a tengerészek munka- és pihenőidejének feljegyzésére szolgáló nyilvántartást a II. mellékletben szereplő mintának megfelelően, vagy valamely más, azzal egyenértékű formában, azt a fedélzeten tartják-e, s van-e arra bizonyíték, hogy a nyilvántartást a hajót lajstromozó államnak az illetékes hatósága megvizsgálta és ellenjegyezte.

(2) Amennyiben panasz érkezett, vagy az ellenőr saját, a fedélzeten végzett megfigyeléseiből arra a következtetésre jut, hogy a tengerészek valószínűleg rendellenesen kimerültek, az ellenőr – a hajó üzemelésére vonatkozó egyéb feljegyzéseket is figyelembe véve – egy részletesebb ellenőrzést végez el az (1) bekezdés szerint annak meghatározására, hogy a munka- és a pihenő órák száma megfelel-e az 1999/63/EK irányelvben megállapított követelményeknek, és azokat megfelelően betartották-e.

5. cikk

A hiányosságok kiküszöbölése

(1) Amennyiben az ellenőrzés vagy a részletesebb ellenőrzés azt tárja fel, hogy a hajó nem felel meg az 1999/63/EK irányelv előírásainak, a tagállam megteszi a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a tengerészek biztonságát vagy egészségét nyilvánvalóan veszélyeztető körülményeket kiküszöböljék. Az ilyen intézkedések között szerepelhet a kikötő elhagyásának megtiltása mindaddig, amíg a hiányosságokat ki nem küszöbölték, vagy a tengerészek elegendő pihenőidőt nem kaptak.

(2) Amennyiben egyértelmű bizonyíték van arra nézve, hogy az első őrszolgálatot teljesítő személyzet vagy a soron következő váltások kimerültek, a tagállam gondoskodik arról, hogy a hajó mindaddig ne hagyhassa el a kikötőt, amíg az észlelt hiányosságokat ki nem küszöbölték, vagy a tengerészek elegendő pihenőidőt nem kaptak.

6. cikk

Egyéb intézkedések

(1) Amennyiben egy hajónak az 5. cikk alapján megtiltják a kikötő elhagyását, a tagállam illetékes hatósága a 4. cikkben említett ellenőrzés eredményeiről, az ellenőr határozatairól és, ha szükséges, a meghozott, a rendellenességet orvosló intézkedésekről értesíti a parancsnokot, a hajótulajdonost vagy a hajó üzemeltetőjét, annak az államnak a közigazgatását, konzulját vagy annak hiányában legközelebbi diplomáciai képviseletét, amelynek lobogója alatt a hajó fut, vagy amelyben a hajót lajstromba vették.

(2) Egy az ezen irányelv szerinti ellenőrzésnek az elvégzésekor mindent meg kell tenni a hajók indokolatlan feltartóztatásának elkerülése érdekében. Ha egy hajót indokolatlanul feltartóztatnak, a tulajdonos vagy a hajó üzemeltetője az elszenvedett károkért és veszteségekért kártalanításra jogosult. Bármely állítólagos indokolatlan késlekedés esetén a bizonyítás a hajó tulajdonosát vagy üzemeltetőjét terheli.

7. cikk

Fellebbezési jog

(1) Egy hajó tulajdonosának vagy üzemeltetőjének, illetve adott tagállambeli képviselőjüknek joga van fellebbezni az illetékes hatóság által hozott feltartóztatási határozat ellen. A fellebbezés nem jár a feltartóztatás felfüggesztésével.

(2) A tagállamok e célból nemzeti jogszabályaikkal összhangban megfelelő eljárásokat állapítanak meg és alkalmaznak.

(3) Az illetékes hatóság köteles az (1) bekezdésben említett hajó kapitányát fellebbezési jogáról megfelelően tájékoztatni.

8. cikk

Közigazgatási együttműködés

(1) A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a hajózás biztonságára, a szennyezések megelőzésére és a fedélzeti élet- és munkakörülményekre vonatkozó nemzetközi szabványoknak a közösségi kikötőkbe befutó és a tagállamok felségvizein közlekedő hajók tekintetében történő érvényesítéséről szóló, 1995. június 19-i 95/21/EK tanácsi irányelv [5] 14. cikkében megállapítottak szerinti feltételek mellett biztosítsák az együttműködést illetékes hatóságaik és a többi tagállam illetékes hatóságai között az irányelv hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében, és a meghozott intézkedésekről értesítik a Bizottságot.

(2) A 4. és 5. cikk alapján hozott intézkedésekre vonatkozó információkat a 95/21/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében megállapított eljárásoknak megfelelő eljárásokkal összhangban közzé kell tenni.

9. cikk

"Nem kedvezőbb" bánásmód záradék

Egy a 180. ILO-egyezményben vagy a 147. ILO-egyezményhez csatolt jegyzőkönyvben nem részes államban lajstromozott vagy az ilyen állam lobogója alatt futó hajó ellenőrzésekor a tagállamok, amint az Egyezmény és a jegyzőkönyv hatályba lépett, gondoskodnak arról, hogy az ilyen hajót és annak legénységét megillető bánásmód ne legyen kedvezőbb, mint az, amelyben a 180. ILO-egyezményben vagy a 147. ILO-egyezményhez csatolt jegyzőkönyvben vagy mindkettőben részes államok lobogója alatt futó hajó részesül.

10. cikk

Záró rendelkezések

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2002. június 30. előtt megfeleljenek.

(2) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3) A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

11. cikk

Nem tagállamok hajói

Ezen irányelv hatálya csak a 180. ILO-egyezmény és a 147. ILO-egyezményhez csatolt jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontjától kezdve terjed ki az olyan hajókra, amelyek nem valamely tagállamban vannak lajstromozva, vagy nem ilyen állam lobogója alatt futnak.

12. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

13. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1999. december 13-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

N. Fontaine

A Tanács részéről

az elnök

S. Hassi

[1] HL C 43., 1999.2.17., 16. o.

[2] HL C 138., 1999.5.18., 33. o.

[3] Az Európai Parlament 1999. április 14-i véleménye (HL C 219., 1999.7.30., 240. o.), a Tanács 1999. július 12-i közös álláspontja (HL C 249., 1999.9.1., 7. o.) és az Európai Parlament 1999. november 4-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

[4] HL L 167., 1999.7.2., 37. o.

[5] HL L 157., 1995.7.7., 1. o. A legutóbb a 98/42/EK irányelvvel (HL L 184., 1998.6.27., 40. o.) módosított irányelv.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

SZEMELVÉNYEK A 180. ILO-EGYEZMÉNYBŐL ÉS AZ STCW-EGYEZMÉNYBŐL

180.ILO-egyezmény

5. cikk

(1) A munkaidő vagy pihenőidő korlátozásai a következők szerint határozhatók meg: a) a munkaidő maximális időtartama, amely nem haladhatja meg: i. a 14 órát bármely 24 órás időszak vonatkozásában; és ii. a 72 órát bármely hétnapos időszak vonatkozásában; vagy b) a pihenőidő minimális időtartama, amely nem lehet kevesebb, mint: i. 10 óra bármely 24 órás időszak vonatkozásában; és ii. 77 óra bármely hétnapos időszak vonatkozásában.

(2) A pihenőidő legfeljebb két szakaszra osztható, amelyek közül az egyik legalább 6 óra időtartamú, és az egymás után következő pihenőidők közötti időköz nem lehet hosszabb 14 óránál.

(6) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem gátolják a Tagot abban, hogy nemzeti jogszabályokat vagy eljárásokat állapítson meg, melyek alapján az illetékes hatóság olyan kollektív szerződéseket engedélyez vagy vesz nyilvántartásba, amelyek a megadott korlátozások alól kivételeket tesznek lehetővé. Az ilyen kivételek alkalmazásában a lehető legmesszebbmenően követni kell az előírt követelményeket, de azokban gyakoribb vagy hosszabb időtartamú szabadságok vehetők figyelembe, illetve az őrszolgálatot ellátó, vagy rövid utakon közlekedő hajókon szolgálatot teljesítő tengerészek számára kiegészítő pihenőidők biztosíthatók.

7. cikk

(1) Ezen egyezmény rendelkezései nem korlátozhatják a hajóparancsnok jogát arra nézve, hogy minden tengerésztől megkövetelje azt, hogy munkát végezzenek a hajó, a fedélzeten tartózkodó személyek vagy a rakomány biztonsága érdekében, illetve a tengeren bajba jutott másik hajó vagy személyek megsegítése céljából.

(3) A hajóparancsnok gondoskodik arról, hogy a helyzet normalizálódását követően a lehető legrövidebb időn belül minden olyan tengerész számára, aki a szokásos pihenőideje alatt munkát végzett, megfelelő pihenőidő álljon rendelkezésre.

STCW-egyezmény

Az STCW- szabályzat A-VIII/1 szakasza (kötelező)

(1) Minden tisztként szolgálatot teljesítő, őrszolgálattal megbízott személy vagy őrszolgálatot teljesítő tengerész számára bármely 24 órás időszakban legalább 10 óra pihenőidőt kell biztosítani.

(2) A pihenőidő legfeljebb két szakaszra osztható, amelyek közül az egyiknek legalább hatórásnak kell lennie.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben előírt, a pihenőidőre vonatkozó előírások nem feltétlenül érvényesülnek vészhelyzet, gyakorlat vagy más rendkívüli üzemi körülmény esetén.

(4) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően, a minimum 10 órás időszak legalább hat egymást követő órára csökkenthető, feltéve hogy az ilyen csökkentés nem terjed két napnál hosszabb időszakra, és hogy a pihenő órák száma bármely hétnapos időszakban nem lesz kevesebb 70 óránál.

(5) A hajó vezetőségének gondoskodnia kell arról, hogy az őrszolgálati beosztásokat könnyen hozzáférhető helyen tartsák.

Az STCW-szabályzat B-VIII/1 szakasza (útmutatás)

(3) A VIII/1 rendelet alkalmazása során a következőket kell figyelembe venni:

1. a kimerültség megelőzésére hozott rendelkezéseknek biztosítaniuk kell, hogy ne forduljon elő túlzottan vagy ésszerűtlenül magas összesített munkaidő. Különösen az A-VIII/1 szakaszban megadott minimális pihenőidőt nem szabad úgy értelmezni, mintha az összes fennmaradó órát őrszolgálatra, vagy egyéb szolgálatra lehetne fordítani;

2. a munkaszüneti időszakok gyakorisága és hossza, továbbá a kompenzációs szabadság biztosítása lényeges tényező a kimerültség hosszabb időszakon keresztül való kialakulásának megelőzésében;

3. a rövid távon közlekedő tengeri hajók esetében a rendelkezések változtathatók, feltéve hogy különleges biztonsági rendelkezéseket léptetnek életbe.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------