31976L0891

A Tanács irányelve

(1976. november 4.)

a villamos fogyasztásmérőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(76/891/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

mivel a tagállamokban kötelező rendelkezések határozzák meg a villamos fogyasztásmérők felépítését és vizsgálati módszereit, amelyek tagállamonként különböznek, és következésképpen akadályozzák e mérők kereskedelmét; mivel ezért szükséges e rendelkezéseknek a közelítése;

mivel a legutóbb a 72/427/EGK irányelvvel [3] módosított, a mérőműszerekkel és a metrológiai ellenőrzés módszereivel kapcsolatos közös rendelkezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1971. július 26-i 71/316/EGK tanácsi irányelv [4] meghatározta az EGK-típusjóváhagyási és EGK-elsőhitelesítési eljárásokat; mivel az említett irányelvvel összhangban meg kell állapítani azokat a műszaki követelményeket, amelyek a villamos fogyasztásmérők működésére és tervezésére vonatkoznak,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezt az irányelvet azokra az egy vagy több árszabásos, újonnan gyártott, közvetlen csatlakoztatású indukciós fogyasztásmérőkre kell alkalmazni, amelyeket egyfázisú vagy többfázisú, 50 Hz frekvenciájú hálózaton, aktív villamos energia mérésére terveztek.

2. cikk

Az EGK-jelekkel és jelzésekkel ellátható villamos fogyasztásmérők leírása ezen irányelv mellékletében található.

A villamos fogyasztásmérők EGK-típusjóváhagyás és EGK-elsőhitelesítés tárgyát képezik.

3. cikk

A tagállamok nem tagadhatják meg, nem tilthatják és nem korlátozhatják az olyan villamos fogyasztásmérők forgalomba hozatalát vagy üzembeállítását, amelyek el vannak látva az EGK-jóváhagyási jellel és az EGK-elsőhitelesítési jellel.

Azok a tagállamok, amelyek az elsőhitelesítésről szóló irányelvben meghatározott legnagyobb megengedhető hibánál kisebbeket alkalmaznak, továbbra is alkalmazhatják az ilyen legnagyobb megengedhető hibákat az ezen irányelvről történő értesítéstől számított öt és fél éves időszak alatt.

Az eltérés ezen ideje alatt szerzett tapasztalatok és a nemzetközi szervekben tapasztalt eredmények fényében meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket ennek az öt és fél éves időszaknak a vége előtt a 71/316/EGK irányelv 19. cikkében meghatározott eljárás szerint.

4. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított tizennyolc hónapon belül megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

5. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1976. november 4-én.

a Tanács részéről

az elnök

Th. E. Westerterp

[1] HL C 23., 1974.3.8., 51. o.

[2] HL C 101., 1973.11.23., 6. o.

[3] HL L 291., 1972.12.28., 156. o.

[4] HL L 202., 1971.9.6., 1. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

I. FEJEZET – FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. A MELLÉKLETBEN HASZNÁLT EGYES KIFEJEZÉSEK MEGHATÁROZÁSAI

1.1. Befolyásoló mennyiség vagy tényező

A mért mennyiségtől különböző bármilyen mennyiség vagy tényező, amelynek hatása módosíthatja a mérési eredményt.

1.2. A befolyásoló mennyiség okozta hibaváltozás

A fogyasztásmérő hibái közötti különbség, ha egy befolyásoló mennyiség egymás után két előírt értéket vesz fel.

1.3. A befolyásoló mennyiség referenciaértéke

E mennyiségnek olyan értéke, amely alapján a fogyasztásmérő bizonyos jellemzői rögzítve vannak.

1.4. Alapáram (Ib)

Az áramnak az az értéke, amelynek megfelelően a fogyasztásmérő alkalmas működése rögzítésre került.

1.5. Maximális áram (Imax)

Az áramnak az a legnagyobb értéke, amelynél a fogyasztásmérőnek ki kell elégítenie ezen irányelv követelményeit.

1.6. Torzítási tényező

Egy nem szinuszosan változó mennyiségből az alap harmonikus tag kivonásával kapott félharmonikus tartalom effektív értékének és a nem szinuszos mennyiség effektív értékének hányadosa. A torzítási tényezőt általában százalékban fejezik ki.

1.7. Alapsebesség

A forgórész névleges fordulatszáma fordulat/percben kifejezve, amikor a villamos fogyasztásmérőn referencia-feltételek között, eggyel egyenlő teljesítménytényező mellett az alapáram átfolyik.

1.8. Alapnyomaték

A forgórészre ható, a forgórész álló helyzetben tartásához szükséges nyomaték névleges értéke, amikor a villamos fogyasztásmérőn referencia-feltételek között, eggyel egyenlő teljesítménytényező mellett az alapáram átfolyik.

1.9. Típus

Ugyanazon gyártó által előállított olyan, egy vagy több tarifás fogyasztásmérők sokasága, amelyre érvényesek a következők:

- hasonló metrológiai jellemzők,

- a metrológiai jellemzőket meghatározó alkatrészek egységes szerkezete,

- az áramtekercsnek az alapáramhoz tartozó ampermenetszáma és a feszültségtekercsnek a referenciafeszültséghez tartozó voltonkénti menetszáma azonos,

- a legnagyobb áram és az alapáram közötti arány azonos.

A típus különböző alapáram-és referenciafeszültség-értékeket tartalmazhat.

Megjegyzések:

a) Ezeket a fogyasztásmérőket a gyártó egy vagy több betű- és számcsoporttal vagy betűk és számok kombinációjával jelöli meg. Minden egyes típusnak csak egyetlen jelöléssel szabad rendelkeznie.

b) A típust három fogyasztásmérő mintadarabbal reprezentálják a típusvizsgálatokhoz, amelyek jellemzőit (alapáram és referenciafeszültség) az illetékes mérésügyi szolgálat választja ki a gyártó által javasolt táblázatban feltüntetettek közül (6.1.1. pont)

c) Ugyanannak a típusnak különleges gyártmányai esetén a tekercsek menetszámainak és az alapáramnak a szorzata különbözhet a típust képviselő fogyasztásmérő mintadarabokétól. Annak érdekében, hogy a fordulatszám egész legyen, felfelé vagy lefelé a legközelebbi értéket kell kiválasztani.

Csak ezen okból kifolyólag megengedett a feszültségtekercsek voltonkénti menetszámának 20 %-nál kisebb mértékű eltérése a típust képviselő más fogyasztásmérő mintadarabokétól.

d) Ugyanazon típus különböző változatai esetén a forgórész legnagyobb és legkisebb alapsebességének aránya nem haladhatja meg az 1:5-öt.

II. FEJEZET – MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK

2. MECHANIKAI ELŐÍRÁSOK

2.1. Általános előírások

A villamos fogyasztásmérőket úgy kell megtervezni és előállítani, hogy rendeltetésszerű használat esetén, a szokásos üzemi feltételek mellett ne okozzanak veszélyt, és különösen a következőket biztosítsák:

- személyi biztonság az elektromos áramütéssel szemben,

- személyi biztonság a túl nagy hőmérsékleti hatásokkal szemben,

- biztonság a tűz terjedésével szemben.

Hatásosan védeni kell minden olyan alkatrészt, amely szokásos üzemi feltételek mellett korróziónak van kitéve. Az alkalmazott védőbevonat nem lehet rendes használat mellett sérülékeny, és nem szenvedhet károsodást, ha a szokásos üzemi feltételek mellett a levegő hatásának van kitéve.

A fogyasztásmérőnek megfelelő mechanikai szilárdságúnak kell lennie, és képesnek kell lennie arra, hogy ellenálljon a szokásos üzemi feltételek mellett előforduló magasabb hőmérsékletnek.

Az alkatrészeknek megbízhatóan rögzítve és biztosítva kell lenniük a szállítás vagy a rendeltetésszerű használat esetén előforduló meglazulással szemben.

A villamos csatlakoztatásoknak meg kell akadályozniuk az áramág mindenfajta megszakadását, az ezen irányelvben meghatározott bármilyen túlterhelési feltételt beleértve.

A fogyasztásmérő kivitelezésének olyannak kell lennie, hogy a legkisebbre csökkenjen az áram alatt álló alkatrészek és az áramot vezető hozzáférhető alkatrészek közötti szigetelés rövidre zárásának veszélye, ami a menetek, csavarok stb. véletlen lazulása vagy lecsavarodása következtében felléphet.

2.2. Ház

A villamos fogyasztásmérő házának gyakorlatilag porállónak kell lennie, és záróbélyeggel olyan módon lezárhatónak, hogy a fogyasztásmérő belső részei csak a záróbélyeg feltörése után legyenek hozzáférhetők.

A fedélnek célszerszám, pénzérme vagy hasonló eszköz használata nélkül nem szabad eltávolíthatónak lennie.

A háznak olyan kialakításúnak és elrendezésűnek kell lennie, hogy semmilyen ideiglenes alakváltozás ne tudja megakadályozni a fogyasztásmérő kielégítő működését.

Védő földkapoccsal kell ellátni azokat a fogyasztásmérőket, amelyeket a földeléshez képest 250 V-nál nagyobb feszültségre terveztek, és amelyek háza hozzáférhető fém alkatrészeket tartalmaz.

Olyan fogyasztásmérők esetében, amelyeket a földeléshez képest 250 V-os vagy ennél kisebb referenciafeszültségre terveztek és amelyek egészben vagy részben fémből készült házzal rendelkeznek, megfelelő intézkedést kell tenni a ház földelésére.

2.3. Ablakok

Ha a fogyasztásmérő fedele nem átlátszó, akkor egy vagy több ablakkal kell rendelkeznie a számláló leolvasásának és a forgórész mozgása megfigyelésének lehetővé tétele érdekében. Az ablakokat olyan átlátszó anyagból készült lapokkal kell fedni, amelyeket a záróbélyeg feltörése nélkül nem lehet eltávolítani.

2.4. Kapcsok – kapocstest

A kapcsokat egy vagy több olyan megfelelő mechanikai szilárdságú kapocstestre kell csoportosítani, amely lehetővé teszi, hogy a kapcsokhoz merev vezetékeket vagy kábeleket lehessen csatlakoztatni.

A feszültség- és áramkapcsokat úgy kell kialakítani, hogy azokat minden nehézség nélkül bontani lehessen.

A vezetékek kapcsokhoz történő csatlakoztatásának biztosítania kell a megfelelő és tartós érintkezést oly módon, hogy ne álljon fenn a kilazulás vagy túl nagy melegedés veszélye. A szigetelőanyagban a kapocsfuratok meghosszabbítását képező furatoknak elég nagynak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék a vezetékek szigetelésének könnyű bevezetését.

Megjegyzés

A kapocslap anyagának ki kell elégítenie az R 75 (1958) ISO ajánlás 6. szakaszában előírt 135°C hőmérsékleten végzett vizsgálat követelményeit.

2.5. Kapocsfedél

A fogyasztásmérő kapcsait olyan kapocsfedéllel kell borítani, amelyet a mérő fedelétől függetlenül lehet záróbélyeggel ellátni. Ha a fogyasztásmérő táblára van szerelve, a kapcsoknak nem szabad elérhetőknek lenniük a kapocsfedélen lévő záróbélyeg feltörése nélkül. A kapocsfedélnek ily módon fednie kell a kapocstartó lapot, a vezetékeket, a kapcsokhoz rögzítő csavarokat, és – amennyiben szükséges – a csatlakozó vezetékeknek és ezek szigetelésének elegendően hosszú szakaszát.

2.6. Számlálómű (számláló mechanizmus)

A számlálómű dobos vagy tárcsás (mutatós) típusú.

A számlálómű mértékegysége a kilowattóra.

A dobos számlálóműveknél a mértékegységeket a dobsorozat mellett kell megjelölni.

A tárcsás számlálóműveknél a tárcsákat (a legalacsonyabb értéket jelző tárcsa kivételével) 10 egyenlő részre kell felosztani, és nullától 9-ig kell számozni. Az egységbeosztású tárcsát 1 d ≡ 1kWh osztásokra kell felosztani, és a többi tárcsa mellett meg kell jelölni az illető tárcsa egy osztásának megfelelő kilowattóra-számot, azaz a 10-et, 100-at, 1000-et és 10000-et.

A tárcsás számlálóműnek azt a tárcsáját vagy a dobos számlálóműnek azt a dobját, amelyik a leolvasási egység 1/10-ét jelzi, színessé vagy színezett szélűvé kell kiképezni.

Ezenkívül a legalacsonyabb értékeket jelző tárcsának vagy a folyamatosan forgó dobnak 100 egyenlő osztást tartalmazó skálát vagy bármilyen más hasonló leolvasási pontosságú rendszert kell tartalmaznia.

A számlálóműnek nullától legalább 1500 óráig kell regisztrálnia a referenciafeszültség és eggyel egyenlő teljesítménytényező mellett a maximális áramnak megfelelő energiát.

A számlálóművön megjelenő minden kijelzésnek kitörölhetetlennek és könnyen leolvashatónak kell lenni.

2.7. A forgórész forgásiránya és jelölése

A villamos fogyasztásmérőt elölről néző megfigyelő felé eső forgórész-élnek balról jobbra kell forognia. A forgásirányt egy világosan látható és kitörölhetetlen nyílnak kell jelölnie.

A fordulatszámlálás lehetővé tétele érdekében a tárcsa szegélyén, vagy a tárcsa szegélyén és felső felületén egy jelzésnek kell lennie, a jelzés szélességének a tárcsa kerület 1/30-ad és 1/20-ad része közé kell esnie.

A tárcsa olyan jelekkel is rendelkezhet, amelyek lehetővé teszik a stroboszkópos vagy egyéb vizsgálatokat. E jelek nem gátolhatják a fő jel alkalmazását, ha ezt a tárcsa fordulatszámának fotoelektromos számlálására használják.

3. VILLAMOSSÁGI ELŐÍRÁSOK

3.1. Teljesítmény-veszteségek

3.1.1. Feszültségágak

Az egyes feszültségágak vesztesége referenciafeszültség mellett, referenciafrekvencián és referenciahőmérsékleten nem haladhatja meg a 2 W-ot és 8 VA-t az egyfázisú fogyasztásmérők, valamint a 2 W-ot és a 10 VA-t a többfázisú mérők esetén.

3.1.2. Áramágak

A 30 A-nél alacsonyabb alapárammal rendelkező fogyasztásmérők esetében alapáram, referenciafrekvencia és referenciahőmérséklet mellett az egyes tekercsek által felvett látszólagos teljesítménynek nem szabad meghaladnia a 2,5 VA-t. Magasabb alapáram mellett nem szabad meghaladnia az 5 VA-t.

3.2. Melegedés

Szokásos használati feltételek mellett történő használat esetén a tekercsek és a szigetelés melegedése nem befolyásolhatja károsan a mérő működését.

Ha mindegyik áramág megtáplálása a maximális árammal történik, továbbá mindegyik feszültségág (és olyan segédáramkör, amelynek megtáplálása a termikus időállandójánál hosszabb időszakig történik) olyan feszültség alá van helyezve, amely 1,2-szer nagyobb, mint a referenciafeszültség, a fogyasztásmérő különböző alkatrészeinek (Δt) hőmérséklet-emelkedése 40 °C-nál nem magasabb környezeti hőmérséklet esetén nem haladhatja meg a következő táblázatban megadott értéket.

A fogyasztásmérőt két órán keresztül kell vizsgálni, és nem szabad kitenni huzatnak vagy közvetlen napsütésnek.

A fogyasztásmérő részei | Δt °C |

Tekercsek | 60 |

A ház külső felülete | 25 |

A vizsgálat után a mérőn nem lehet semmilyen sérülés, és a mérőnek meg kell felelnie a 3.3.3. pontban meghatározott váltakozó feszültségű vizsgálatnak is.

A tekercsek hőmérsékletét az ellenállás-változási módszerrel kell meghatározni (lásd az IEC 28. Számú, "Nemzetközi előírások a vörösréz-típusú hőkezelésre" című publikációt).

A mérőáramkör ellenállásának mérésekor a fogyasztásmérőt megtápláló vezetékeknek legalább 100 cm hosszúnak és olyan keresztmetszetűnek kell lennie, hogy az áramsűrűség 4 A/mm2-nél kisebb legyen. Az ellenállás megváltozását a villamos fogyasztásmérő-csatlakozó kapcsain lévő csatlakozókon kell mérni.

3.3. Villamos szilárdság

A fogyasztásmérőnek és a beépített segédkészülékeknek szokásos használati feltételek mellett meg kell tartaniuk a megfelelő szigetelési minőséget, figyelembe véve a légköri hatásokat és azokat a különböző feszültségeket, amelyeknek az áramköreik a szokásos használati feltételek mellett ki vannak téve.

A fogyasztásmérőnek károsodás nélkül el kell viselnie a 3.3.2. és 3.3.3. pontban részletezett szigetelés-ellenőrzési vizsgálatokat.

A vizsgálatokat csak új fogyasztásmérőn végzik el felhelyezett fedéllel (kivéve az alább jelölt eseteket) és kapocsfedéllel, a vezetékek rögzítő csavarjait a kapocshoz rögzíthető legnagyobb alkalmazható vezetéknek megfelelően becsavarva.

Ezeket a vizsgálatokat egy fogyasztásmérőn csak egyszer szabad elvégezni az IEC 60. "Nagyfeszültségű vizsgálatok" című publikációban írtaknak megfelelően.

Megjegyzés:

Abban az esetben, ha a mérő kapocselrendezései különböznek az eredetileg jóváhagyott típustól, akkor az eltérő kapocselrendezésen a szigetelési jellemzőkkel kapcsolatos összes vizsgálatot el kell végezni.

E vizsgálatok esetében a "földelés" kifejezésnek a következő a jelentése:

a) ha a fogyasztásmérő háza teljesen fémből készült, a földelés maga a sík vezető felületen elhelyezett ház;

b) ha a fogyasztásmérő háza vagy ennek egy része szigetelőanyagból készült, a földelés az a vezető fólia, amely a mérőt tartó sík vezető felülethez van csatlakoztatva.

Ahol a kapocsfedél lehetővé teszi, kb. 2 cm-es távolságot kell hagyni a fólia és a kapocstesten lévő vezetékfuratok között.

A lökőfeszültségű és váltakozó feszültségű vizsgálatok alatt a vizsgálatba be nem vont áramágakat a főtartóra vagy a földelésre kell csatlakoztatni az alább meghatározott módon.

Először a lökőfeszültségű vizsgálatot kell elvégezni, és ezután a váltakozó feszültségű vizsgálatot.

E vizsgálatok alatt nem fordulhat elő átívelés, átütő kisülés vagy átütés.

E vizsgálatok után a fogyasztásmérő százalékos hibájában nem lehet nagyobb változás, mint a mérési bizonytalanság.

Ebben a részben az "összes kapcsok" az áramágak, feszültség-áramkörök, és ha van, a 40V-nál nagyobb referenciafeszültséggel rendelkező segédáramkörök valamennyi kapcsát jelenti.

3.3.1. A villamos szilárdsági vizsgálatok általános feltételei

E vizsgálatokat a szokásos használati feltételek mellett kell elvégezni. A vizsgálatok alatt a szigetelés minőségét nem ronthatja por vagy a szokásostól eltérő nedvesség.

Más előírás hiányában a villamos szilárdsági vizsgálatok szokásos feltételei a következők:

- környezeti hőmérséklet 15°C és 25°C között,

- relatív páratartalom 45 % és 75 % között,

- légköri nyomás 86 • 103 és 106 • 103 Pa között

(860 és 1060 mbar között).

3.3.2. Lökőfeszültség-próba

A vizsgálat célja annak meghatározása, hogy a fogyasztásmérő károsodás nélkül képes-e kiállni nagyértékű, rövid ideig tartó túlfeszültséget.

Megjegyzés:

Lényegében a vizsgálat célja a 3.3.2.1. pontnak megfelelően egyrészt a feszültségtekercs szigetelési minőségének ellenőrzése a menetek vagy a rétegek között, másrészt a fogyasztásmérő olyan különböző áramágai közötti szigetelés ellenőrzése, amelyek szokásos használati körülmények mellett a hálózat túlfeszültségnek kitett, különböző fázisú vezetékeire vannak csatlakoztatva.

A 3.3.2.2. pontban foglalt szöveg célja a fogyasztásmérőben lévő összes elektromos áramkör földeléshez viszonyított szigetelési viselkedésének teljes ellenőrzése. A szigetelés lényeges biztonsági tényező a személyek szempontjából a hálózatban keletkező túlfeszültség esetén.

Az ezekhez a vizsgálatokhoz használt generátor energiájának meg kell felelnie az IEC 60. publikáció követelményeinek. Az impulzus hullámformája (hullámalakja) a szabványosított 1,2/50, és csúcsértéke 6 kV. Mindegyik vizsgálat esetén a lökőfeszültséget tízszer alkalmazzák, ugyanazzal a polaritással.

3.3.2.1. A feszültségágak szigetelésének és az áramkörök közötti szigetelésnek a vizsgálata

A vizsgálatot függetlenül kell elvégezni mindegyik olyan áramkörön (vagy áramkör egységen), amelyik a szokásos használat esetén el van szigetelve a fogyasztásmérő többi áramkörétől. Az áramkörök lökőfeszültségnek ki nem tett kapcsait a földeléshez kell csatlakoztatni.

Ha a szokásos használat esetén egy meghajtó elem feszültségágai és áramágai össze vannak kapcsolva, a vizsgálatot azok egészén el kell végezni. A feszültségáramkör másik végét a földeléshez kell kötni, és a lökőfeszültséget az áramkör kapcsa és a földelés közé kell adni.

Ahol a fogyasztásmérő több feszültségágának közös pontja van, ezt a pontot a földeléshez kell csatlakoztatni, és a lökőfeszültséget fokozatosan kell a szabad végek mindegyike (vagy az erre csatlakoztatott áramkör) és a földelés közé adni.

Közvetlenül hálózati csatlakoztatásra szánt olyan segédáramköröket, amelyek referenciafeszültsége meghaladja a 40 V-ot, a lökőfeszültségi vizsgálatnak ugyanolyan feltételek között kell kitenni, mint amelyek a feszültségágak számára vannak előírva. A többi segédáramkört nem kell vizsgálni.

3.3.2.2. Az elektromos áramkörök földeléshez viszonyított szigetelésének vizsgálata

A fogyasztásmérő áramágainak összes kapcsát a 40 V-nál nem nagyobb referenciafeszültségű segédágak, kapcsok kivételével össze kell kötni egymással.

A 40 V-nál nem nagyobb referenciafeszültségű segédáramköröket a földeléshez kell kötni.

A lökőfeszültséget a fogyasztásmérő mindegyik áramága és a földelés közé kell adni.

3.3.3. Váltakozó feszültségű vizsgálat

A váltakozó feszültségű vizsgálatot az alábbi táblázatnak megfelelően végzik el.

A vizsgáló feszültségnek alapjában véve szinuszosnak, 50 Hz frekvenciájúnak kell lennie, és azt 1 percig kell alkalmazni. A tápáramforrás legalább 500 VA teljesítményű legyen.

Az alábbi táblázatban szereplő A. és B. vizsgálatok alatt a feszültségpróba alá nem vont áramköröket a házra kell csatlakoztatni.

A földeléshez képest végzett vizsgálatok alatt (a táblázatban C-vel jelölve) a 40 V-nál nem nagyobb referenciafeszültségű segédáramköröket a földelésre kell csatlakoztatni.

Próbafeszültség tényleges értéke | Azok a pontok, amelyekre a próbafeszültség rá van adva |

A.Azok a vizsgálatok, amelyeket leszerelt fedéllel és kapocsfedéllel lehet elvégezni

| –a ház és az alábbiak között: |

2 kV | a)ugyanazon meghajtó elem azon áramfeszültség-tekercseinek mindegyik egysége, amelyek a szokásos használat mellett össze vannak kapcsolva, de el vannak különítve és megfelelően szigetelve vannak a többi áramkörtől; |

2 kV | b)az olyan közös ponttal rendelkező minden egyes segédáramkör vagy segédáramkör-sorozat, ahol a referenciafeszültség 40 V feletti; |

500 V | c)minden egyes segédáramkör, ahol a referenciafeszültség nem nagyobb, mint 40 V. |

600 V vagy a referencia-feltételek mellett a feszültségtekercsekre adott feszültség kétszerese ott, ahol a referenciafeszültség nagyobb, mint 300 V (a magasabbik érték alkalmazandó) | B.Azok a vizsgálatok, amelyeket levett kapocsfedél mellett, azonban a helyén lévő fedéllel lehet elvégezni, ha ez utóbbi fémből készült, |

–mindegyik meghajtó elem áramágai és feszültségágai között úgy, hogy a csatlakoztatás a vizsgálat alatt ideiglenesen megszakításra kerül. |

C.Olyan vizsgálat, amelyet zárt házzal a helyén lévő fedéllel és kapocsfedéllel kell elvégezni,

2 kV | –az összes áramág és feszültségág, valamint az összekapcsolt és a mérő földelésére csatlakoztatott 40 V-nál nagyobb referenciafeszültségű segédáramkörök között. |

4. ADATOK, AMELYEKET A FOGYASZTÁSMÉRŐKÖN FEL KELL TÜNTETNI

4.1. Adattábla

Minden fogyasztásmérőn a számlálómű tárcsáján vagy a mérőn belül rögzített adattáblának kell lennie.

Az adattáblán kitörölhetetlenül, könnyen olvashatóan és kívülről láthatóan kötelező feltüntetni a következő adatokat:

a) a gyártó azonosító jele vagy kereskedelmi neve;

b) a típus megjelölése;

c) a fogyasztásmérő típusjóváhagyását igazoló jel;

d) a fázisok és vezetékek számának és elrendezésének leírása a következő formában: egyfázisú kétvezetékes, háromfázisú négyvezetékes vagy a közösségi szinten összehangolt szabványnak megfelelő jelölések alkalmazása;

e) a referenciafeszültség;

f) az alapáram és a legnagyobb áram a következő formában: 10–40 A vagy 10 (40)A;

g) az 50 Hz referenciafrekvencia;

h) a fogyasztásmérő mérőállandója a következő formák egyikének megfelelően: ×Wh/ford vagy ×ford/kWh;

i) a fogyasztásmérő gyártási száma és gyártási éve;

j) a referenciahőmérséklet, ha az különbözik a 23°C-tól.

A fogyasztásmérőn szerepelhet még információ a gyártás helyével kapcsolatban, kereskedelmi leírás, különleges sorozatszám, az elektromos energia szolgáltatójának neve, az európai szabványoknak való megfelelőség jele és a bekötési rajz azonosító száma. Minden más információ vagy felirat tilos, ha nincs külön engedélyezve.

4.2. Kapcsolási rajzok és kapocsjelölések

Mindegyik fogyasztásmérőn egy olyan, könnyen azonosítható bekötési rajznak kell lennie, amelyik szemlélteti a csatlakozó kapcsok közötti megfelelést, beleértve a segédkészülékek kapcsait és a csatlakozó vezetékeket is. A háromfázisú fogyasztásmérők esetében szemléltetni kell azt a fázissorrendet, amelyre a mérőt szánják. A kapcsolási rajz az adattáblára bélyegzett azonosító számmal rendelkezhet. Ha a fogyasztásmérő kapcsain jelzések vannak, ezeket a rajzon fel kell tüntetni. A kapcsolási rajzok helyettesíthetők azoknak a tagállamoknak a nemzeti szabványaiban meghatározott azonosítási számmal, ahol a fogyasztásmérőt használni fogják.

III. FEJEZET – METROLÓGIAI KÖVETELMÉNYEK

5. METROLÓGIAI KÖVETELMÉNYEK

5.1. Legnagyobb megengedhető hibák

Az 5.2. pontban meghatározott referencia-feltételek mellett az egyfázisú fogyasztásmérők és a többfázisú fogyasztásmérők hibái szimmetrikus terhelésnél nem haladhatják meg az I. táblázatban megadott hibákat, és a többfázisú mérők hibái egyfázisú terhelésnél (szimmetrizált feszültségek mellett) nem haladhatják meg az II. táblázatban megadott hibákat.

I. TÁBLÁZAT

Áram értéke | Teljesítménytényező | Legnagyobb megengedett hiba (±) |

0,05 Ib | 1 | 2,5 % |

0,1 Ib ≤ I ≤ Imax | 1 | 2,0 % |

0,1 Ib | 0,5 induktív | 2,5 % |

0,2 Ib ≤ I ≤ Imax | 0,5 induktív | 2,0 % |

II. TÁBLÁZAT

Áram értéke | Teljesítménytényező | Legnagyobb megengedett hiba (±) |

0,2 Ib ≤ I ≤ Ib | 1 | 3,0 % |

Ib ≤ I ≤ Imax | 1 | 4,0 % |

Ib | 0,5 induktív | 3,0 % |

Alapáram és eggyel egyenlő teljesítménytényező esetén az egyfázisú terheléses fogyasztásmérő hibája és a szimmetrizált többfázisú terhelés melletti százalékos hiba közötti különbség nem haladhatja meg a 2,5 %-ot.

Megjegyzés:

A háromfázisú mérő egyfázisú terhelése olyan terhelést jelent, amely egy négyvezetékes rendszer esetében (amelynek egyik vezetéke nullavezeték) a nulla és valamelyik fázis között, vagy egy (nullavezeték nélküli) háromvezetékes rendszer bármely két fázisa között képződik. Mindegyik esetben a teljes feszültségrendszernek a mérőhöz kapcsolva kell maradnia.

5.2. Referencia-feltételek

A befolyásoló mennyiségek következtében létrejövő hibák és hibaváltozások meghatározására szolgáló vizsgálatokat a következő referencia-feltételek mellett kell elvégezni, kivéve ha e melléklet másként rendelkezik:

a) a fogyasztásmérőnek zárva kell lennie, vagyis a mérő fedelének a helyén kell lennie;

b) dobos számlálóművek esetén csak a leggyorsabban forgó dob foroghat, még akkor is, ha az nem látható;

c) minden mérés előtt a feszültséget legalább egy órán keresztül kell csatlakoztatni, és az egyes vizsgálati áramokat fokozatosan növelve vagy csökkentve úgy kell beállítani és megfelelő ideig csatlakoztatni, hogy ez elég legyen a forgórész fordulatszámának stabilizálásához;

Ezenfelül a többfázisú fogyasztásmérők esetén:

d) a fázissorrend meg kell hogy feleljen az egyenes sorrendnek (miként ez a bekötési rajzon látható);

e) a feszültségeket és áramokat gyakorlati célból szimmetrizálni kell, vagyis:

- a fázisvezeték és a nullavezeték között, vagy bármelyik két fázisvezeték között egyik feszültség értéke sem különbözhet 1 %-nál nagyobb értékkel a megfelelő feszültségek átlagos értékétől;

- a vezetékben folyó áramok egyike sem térhet el 2 %-nál többel ezeknek az áramoknak az átlagától;

- bármelyik áram és a megfelelő fázisfeszültség közötti fáziseltolódás értékek egymástól való eltérése nem lehet több, mint 2°, a teljesítménytényezőtől függetlenül.

A befolyásoló mennyiségek referenciaértékeit a III. táblázat tünteti fel.

III. TÁBLÁZAT

Befolyásoló mennyiségek | Referenciaérték | Tűrés |

Környezeti hőmérséklet | Referencia-hőmérséklet vagy, ha nincs jelezve, 23°C | ± 2°C |

Működési helyzet | Függőleges helyzet a használatkor | ± 0,5°C |

Feszültség | Referenciafeszültség | ± 1 % |

Frekvencia | Referencia-frekvencia 50 Hz | ± 0,5 % |

Hullámalak | Szinuszos alakú feszültségek és áramok | Torzítási tényező kisebb, mint 3 % |

Külső eredetű mágneses indukció, 50 Hz | Nulla mágneses indukció | Indukció érték, ami nem okoz 0,3 %-nál nagyobb relatív hibaváltozást |

5.3. A befolyásoló mennyiségek hatásai

A hiba változásait mindegyik befolyásoló mennyiség esetén meg kell határozni a IV. táblázatban megadott feltételek szerint, az 5.2 pontban felsorolt összes további feltétel figyelembevételével.

IV. TÁBLÁZAT

Befolyásoló mennyiségek | A vizsgálatok és a feltételek jellege | Teljesítménytényező | Az átlagos hőmérsékleti tényező maximális értéke (±) |

Hőmérséklet | 0,1 Ib és Imax között | 1 | 0,1 %/°K |

0,2 Ib és Imax között | 0,5 induktív | 0,15 %/°K |

Befolyásoló mennyiségek | A vizsgálatok és a feltételek jellege | Teljesítménytényező | Az átlagos hőmérsékleti tényező maximális értéke (±) |

Legnagyobb megengedett hiba változása (±) |

Helyzet | A függőlegestől való 3°-os eltéréshez bármely irányban: | |

0,05 Ib | 1 | 3,0 % |

Ib és Imax | 1 | 0,5 % |

Feszültség | 10 %-os változáshoz bármely irányban, a referenciafeszültség vonatkozásában | | |

0,1 Ib | 1 | 1,5 % |

0,5 Imax | 1 | 1,0 % |

0,5 Imax | 0,5 induktív | 1,5 % |

Frekvencia | 5 %-os változáshoz bármely irányban, az 50 Hz-hez képest | | |

0,1 Ib | 1 | 1,5 % |

0,5 Imax | 1 | 1,3 % |

0,5 Imax | 0,5 induktív | 1,5 % |

Hullámforma | Az áramban a harmadik felharmonikus 10 %-os növekedés esetén | | |

Ib –nél | 1 | 0,8 % |

Külső eredetű mágneses indukció | 0,5 mT értékű mágneses indukcióhoz, a referenciafrekvencián, a legkedvezőtlenebb fázis- és irányfeltételek mellett: | | |

Ib –nél | 1 | 3,0 % |

Fordított fázissorrend | A közvetlen fázissorrend fordítottjához: | | |

0,5 Ib és Imax között (szimmetrikus terhelés) | 1 | 1,5 % |

0,5 Ib egyfázisú terhelés | 1 | 2,0 % |

Egy tartozék mágneses tere | 0,05 Ib | 1 | 1,0 % |

A számlálómű mechanikai terhelése vagy egy több árszabásos mellékkészülék mindegyik számlálóművének mechanikai terhelése | 0,05 Ib | 1 | 2,0 % |

5.4. Rövid idejű túlterhelések hatása

A vizsgáló áramkörnek gyakorlatilag induktivitás-mentesnek kell lennie. A tranziens túláram alkalmazása után a feszültséget a kapcsokon megtartva a mérőt megfelelő ideig (kb. egy órán keresztül) hagyni kell pihenni ahhoz, hogy visszanyerje eredeti hőmérsékletét.

A fogyasztásmérőnek 1 ms-ig kell kibírnia olyan áramlökést (ami pl. egy kondenzátor kisütéséből vagy a hálózatból származik egy tirisztoros vezérlésen keresztül), amelynek csúcsértéke a legnagyobb áram ötvenszeresével egyenlő (max. 7000 A), és amelynek effektív értéke mindenkor nagyobb, mint a legnagyobb áram huszonötszöröse (vagy 3500 A).

Ennek a vizsgálatnak a végén a hibaváltozás alapáramnál és eggyel egyenlő teljesítménytényezőnél nem lehet nagyobb, mint 1,5 %.

5.5. Hibaváltozás saját melegedés következtében

Miután a feszültségág 1 órán keresztül referenciafeszültség alatt volt anélkül, hogy az áramágak áram alatt lettek volna, a névleges legnagyobb áramot kell az áramtekercsekre adni. A fogyasztásmérő hibáját közvetlenül üzembe helyezése után kell mérni, és ezután megfelelően rövid időközönként ahhoz, hogy a hibaváltozási görbe az idő függvényében felrajzolható legyen.

A vizsgálatot legalább egy órán keresztül kell végezni, és minden esetben addig, amíg a megfigyelt eltérés 20 perc alatt nem nagyobb, mint 0,2 %.

A fenti vizsgálat szerint mért önmelegedés miatt fellépő hibaváltozás nem lehet nagyobb, mint 1 % eggyel egyenlő teljesítménytényezőnél, illetve 1,5 % 0,5-ös teljesítménytényezőnél.

5.6. Üresjárat vizsgálata

Az 5.2 pontban előírt feltételek mellett, ha a fogyasztásmérő áramágai nyitottak, a forgórész nem foroghat szabadon a referenciafeszültség 80 %-a és 110 %-a közötti feszültségek esetén; a forgórész kissé elfordulhat, azonban semmilyen körülmények között nem tehet meg egy teljes fordulatot. Dobos számlálómű esetén ezt a követelményt úgy kell alkalmazni, hogy csak egy dob fordulhat el.

5.7. Indulás

Az 5.2. pontban meghatározott feltételek esetén, ha az eggyel egyenlő teljesítménytényező mellett az alapáram 0,5 %-ával egyenlő áram folyik át a mérőn, akkor annak meg kell indulnia, és folyamatosan forognia kell. Ellenőrizni kell, hogy a forgórész határozottan megtesz-e egy teljes fordulatot. Dobos számlálómű esetén ezt a követelményt egy vagy legfeljebb két forgásban lévő dobra kell alkalmazni.

5.8. A számlálómű egyezése a fogyasztásmérő leolvasási állandójával

A fogyasztásmérő forgórészének fordulatszáma és a számlálómű jelzése közötti aránynak helyesnek kell lennie.

5.9. Szabályozás

Az e rendelet mellékleteiben meghatározott követelményeknek megfelelően beszabályozott fogyasztásmérőnek legalább a következő szabályozásokkal kell rendelkeznie:

a) Beszabályozási lehetőség nagy terhelés mellett:

a forgórész forgási sebességének ± 4 %-a a legnagyobb áram felével egyenlő árammal, referenciafeszültségen, 50 Hz frekvencián és eggyel egyenlő teljesítménytényező mellett;

b) Beszabályozási lehetőség kis terhelésnél:

a forgórész forgási sebességének ± 4 %-a az alapáram 5 %-ánál, 50 Hz frekvencián, referenciafeszültségen és eggyel egyenlő teljesítménytényező mellett;

c) Induktív beszabályozási lehetőség (ha a mérő alkalmas ilyen beállításra):

a forgórész forgási sebességének ± 1 %-a 0,5-ös (induktív) teljesítménytényező mellett, a legnagyobb áram felével egyenlő árammal, 50 Hz frekvencián és referenciafeszültségnél.

IV. FEJEZET – EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS

A villamos fogyasztásmérők EGK-típusjóváhagyását a 71/316/EGK irányelv követelményeinek megfelelően adják meg. E fejezet megállapít néhányat e követelmények közül.

6. EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS

6.1. EGK-típusjóváhagyási eljárás

6.1.1 Műszaki dokumentációk

Az EGK típusjóváhagyás iránti kérelemhez a következő dokumentumokat kell mellékelni:

- a teljes fogyasztásmérő rajza és, ha lehet, fényképe;

- a fogyasztásmérő szerkezetének és fő alkatrészeinek részletes leírása (beleértve minden módosítást);

- a következő fő alkatrészek rajzai (beleértve minden módosítást):

alap, tartó és rögzítési pontok,

ház,

kapocstest és kapocsfedél,

hajtórendszer (hajtómű), tekercsek és légrés (légközök),

fékező elem és a beszabályozás módja,

számlálómű(vek),

forgórész,

felső és alsó forgórész csapágyak,

hőmérséklet-kompenzáló szerkezetek,

túlterhelés-kompenzáló szerkezetek,

induktív terhelés beszabályozó,

kisterhelés-beállító,

segédáramkörök,

adattábla;

- a fázissorrendet szemléltető belső és külső csatlakoztatások rajza (a segéd áramköröket is beleértve);

- az összes feszültség- és áramtekercs táblázatai, vagyis a menetszámok, a vezetékek mérete, szigetelése;

- a fogyasztásmérő állandóinak és nyomatékainak táblázata az összes feszültség és áramértékek esetén;

- a hitelesítési jelek és záróbélyegek számára szánt helyek leírása.

6.1.2. Az EGK-típusjóváhagyáshoz benyújtott fogyasztásmérők bemutatása

Az EGK-típusjóváhagyás iránti kérelemhez a típust képviselő három darab fogyasztásmérőt kell bemutatni (lásd az 1.9. b) pontot).

Az illetékes hatóság további fogyasztásmérők bemutatását kérheti, ha:

- a kérelem nem csak a fenti első bekezdésben meghatározott három fogyasztásmérővel jellemzett típusra vonatkozik, hanem az azonos típushoz tartozó további változatokra is (figyelemmel a ház anyagára, bármilyen több árszabásos készülék, távjelzős és visszaforgás-gátlós készülékek), különösen abban az esetben, ha a kapcsok elrendezése különböző;

- a kérelem egy korábbi típusjóváhagyás kiterjesztésére vonatkozik.

6.2. EGK-típusjóváhagyási vizsgálat

A típusvizsgálatnak alávetett fogyasztásmérőnek meg kell felelnie a 2., 3. és 4. pontokban meghatározott műszaki követelményeknek, valamint az 5. pontban előírt metrológiai követelményeknek.

A kalibrálási módszerek lehetséges hibáinak figyelembevétele érdekében azonban az I. és II. táblázatnak megfelelő hibagörbék felrajzolásakor az abszcissza tengely mindegyik görbe esetén legfeljebb 1 %-al párhuzamosan eltolható.

6.3. Mérési pontok az EGK-típusjóváhagyási vizsgálatokhoz

Az 5. pontban megadott mérésügyi követelmények szempontjából végzett vizsgálatoknál a méréseket legalább a következő pontokon kell elvégezni:

- az összes egyfázisú fogyasztásmérőnél és a többfázisú fogyasztásmérőnél, szimmetrikus terheléssel, eggyel egyenlő teljesítménytényező mellett:

az Ib 5 %-a, 10 %-a, 20 %-a, 50 %-a és 100 %-a, és az Ib minden egész számú többszöröse egészen Imax-ig;

- az összes egyfázisú fogyasztásmérő és a többfázisú fogyasztásmérő esetén, szimmetrikus terheléssel, 0,5 (induktív) teljesítménytényezőnél:

az Ib 10 %-a, 20 %-a, 50 %-a és 100 %-a, és az Ib minden egész számú többszöröse egészen Imax-ig;

- a többfázisú fogyasztásmérő esetén, egyfázisú terheléssel:

az Ib 20 %-a, 50 %-a és 100 %-a 50 %-os Imax és Imax, eggyel egyenlő teljesítménytényező mellett és Ib 0,5-ös (induktív) teljesítménytényezőnél.

A vizsgálatokat egymás után az összes fázisban el kell végezni.

A befolyásoló mennyiségek hatását legalább a következő körülmények szempontjából kell vizsgálni:

- környezeti hőmérséklet befolyása

0,1 Ib, Ib és Imax (eggyel egyenlő teljesítménytényezőnél),

0,2 Ib, Ib és Imax (0,5 induktív teljesítménytényezőnél),

- a helyzet, a feszültség, a frekvencia, a hullámforma, a külső mágneses indukció, valamint egy esetleges tartozék mágneses tere és mindegyik számlálómű mechanikai terhelésének hatása a IV. táblázat pontjai esetében az ott meghatározott feltételek mellett,

- a fázissorrend hatása (többfázisú fogyasztásmérőknél)

0,5 Ib, Ib és Imax esetén szimmetrikus terheléssel és eggyel egyenlő teljesítménytényező mellett, valamint

0,5 Ib esetén egyfázisú terheléssel és eggyel egyenlő teljesítménytényező mellett (ezt az utóbbi vizsgálatot meg kell ismételni minden egyes fázisra).

Ezenfelül a következő vizsgálatokat végzik el:

- a tranziens túlterhelések, az önmelegedés és az indulás vizsgálatát, továbbá a beszabályozási határok ellenőrzését (hitelesítését) az 5.4., 5.5., 5.7. és 5.9. pontban megállapítottak szerint,

- az üresjárat vizsgálatokat a referenciafeszültség 80 %-ával, 100 %-ával és 110 %-ával,

- a számlálómű vizsgálatát az 5.8. pontban előírt feltételek mellett. A vizsgálat időtartamának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a leolvasási pontatlanság ne haladja meg a ± 0,2 %-ot.

6.4. EGK-típusjóváhagyási igazolás

Az EGK-típusjóváhagyási igazoláshoz a típus azonosításához és működésének magyarázatához szükséges leírásokat, rajzokat és diagramokat mellékelik.

V. FEJEZET – EGK-ELSŐHITELESÍTÉS

A villamos fogyasztásmérők EGK-elsőhitelesítését a 71/316/EGK irányelv követelményeinek megfelelően végzik el. Ezek a követelmények a következő különleges rendelkezésekkel egészülnek ki:

7. EGK-ELSŐHITELESÍTÉS

A villamos fogyasztásmérők első hitelesítése elfogadási vizsgálatokból és a jóváhagyott típusnak való megfelelőség vizsgálataiból áll.

7.1. Elfogadási vizsgálatok

A fogyasztásmérők átvételi vizsgálatai garantálják azok minőségét a 7.1.1. pontban felsoroltakra való tekintettel.

7.1.1. Az elfogadási vizsgálatok jellege

(1) – villamos szilárdsági vizsgálat,

(2) – a mechanikai jellemzők ellenőrzése felszerelt mérőeszköz-fedéllel,

(3) – az üresjárat vizsgálata,

(4) – az indulás vizsgálata,

(5–10) – pontossági vizsgálatok,

(11) – mérőállandó ellenőrzése.

Az átvételi vizsgálatot lehetőleg a fenti sorrendben kell elvégezni, a 7.1.2. és 7.1.3. pontok alatt részletesen leírtak szerint.

7.1.2. Az átvételi vizsgálatok feltételei

Az átvételi vizsgálatot mindegyik fogyasztásmérőn elvégzik, bizonyos mechanikai jellemzők kivételével, és ha szükséges, a számlálómű ellenőrzésének kivételével, a mérőre felszerelt fedél mellett.

Mindazonáltal amennyiben a vizsgálat a gyártónak a hitelesítő szervezet által feljogosított laboratóriumában történik, akkor a vizsgálatot eltávolított fedél mellett lehet végezni mindaddig, amíg a hitelesítő szervezet előzetesen elfogadta, hogy ez nem gyakorol befolyást a fogyasztásmérő jellemzőire. Mindamellett a villamos szilárdsági vizsgálatkor a fogyasztásmérő fedelének felszerelve kell lennie. A vizsgálat sikeres elvégzése után, bármilyen egyéb vizsgálat megkezdése előtt a fogyasztásmérőt legalább fél óráig áram alá kell helyezni, referenciafeszültségen és 0,1 Ib körüli árammal, eggyel egyenlő teljesítménytényező mellett. Ez lehetővé teszi, hogy a feszültségág előre felmelegedjék, és el lehessen végezni a forgórész szabadon forgásának az ellenőrzését.

A 3–11. számú vizsgálatokat a III. táblázatban vagy az V. táblázatban megadott feltételek mellett végzik el.

V. TÁBLÁZAT

Befolyásoló mennyiségek | Referenciaérték | Tűrés (+) |

Környezeti hőmérséklet | 23°C | 2°C |

Használati helyzet | Függőleges | 1° |

Feszültség | Referenciafeszültség | 1,5 % |

Frekvencia | 50 Hz | 0,5 % |

Feszültség és áram hullámforma | Szinuszos | Torzítási tényező nem nagyobb, mint 5 % |

Külső eredetű mágneses indukció 50 Hz-nél | Nincs | Indukció érték, ami nem okoz ± 0,3 %-nál nagyobb relatív hibaváltozást 0,1 Ib-nél |

Ezenfelül a többfázisú fogyasztásmérőkhöz |

Fázissorrend | Közvetlen egymásutániság | |

Feszültségek és áramok aszimmetriája | Nincs | Mint az 5.2 e) pontban, az 1 %-ot 1,5 %-kal helyettesítve |

7.1.3. Az átvételi vizsgálatok elvégzése

7.1.3.1. A villamos szilárdság vizsgálata (1. vizsgálat)

A váltakozó feszültséggel végzett vizsgálathoz 50 Hz frekvenciájú és 2 kV effektív értékű váltakozó feszültséget kell alkalmazni 1 percig az összes belső összekapcsolt kapocs és azon sík fémfelület között, amelyre a fogyasztásmérő rá van helyezve.

E vizsgálat céljára a 40 V vagy ennél kisebb névleges feszültségű segédáramköröket a sík fémfelülethez kell csatlakoztatni.

7.1.3.2. A felszerelt fedéllel végzett ellenőrzések részei (2. vizsgálat)

- a ház és a kapocstest jó állapota szemrevételezéssel,

- a számlálómű helyes elhelyezése,

- az összes előírt részlet megléte.

7.1.3.3. Üresjárat vizsgálata (3. vizsgálat)

A következő két vizsgálat közötti választásra a megfelelő mérésügyi szolgálat jogosult:

- ha a fogyasztásmérő megtáplálása referenciafeszültség és eggyel egyenlő teljesítménytényező mellett, 0,001 Ib áramerősségű árammal történik, akkor a forgórésznek nem szabad egy teljes fordulatot megtennie,

- a vizsgálatot az 5.6. pontnak megfelelően kell elvégezni.

7.1.3.4. Indítás (4. vizsgálat)

Ha az üresjárat vizsgálata a 7.1.3.3. pont első francia bekezdésében megadott feltételek szerint történt, az indulás vizsgálatát a következő módon kell elvégezni:

ha a fogyasztásmérőt a referenciafeszültség mellett, eggyel egyenlő teljesítménytényezőjű, 0,006 Ib áramerősségű áram táplálja, a forgórésznek el kell indulnia és egynél többször körbe kell fordulnia.

Ha az üresjárat vizsgálata a 7.1.3.3. pont második francia bekezdésében megadott feltételek szerint történt, az indulás vizsgálatát az 5.7. pont szerint kell elvégezni.

Megjegyzés:

a 3. és 4. vizsgálatot a többfázisú fogyasztásmérőkön az összes fázis terhelése mellett végzik.

7.1.3.5. Pontossági vizsgálatok (5–10. vizsgálatok)

A pontossági vizsgálatokat a VI. táblázatban megadott áramértékek és teljesítménytényező értékek mellett kell elvégezni. Nem szükséges megvárni, míg a tekercsek termikus egyensúlyba kerülnek. Mivel azok a feltételek, amelyek mellett ezeket a vizsgálatokat elvégzik, rendszerint nem a típusjóváhagyáshoz szolgáló szabványos feltételek, az I. és II. táblázatban felsorolt értékek helyett az alábbi VI. táblázatban szereplő értékeket kell használni, amelyek több érzékenységi tartományt is megadnak.

VI. TÁBLÁZAT

Vizsgálat száma | Áramérték | Teljesítménytényező | Fogyasztásmérők | Többfázisú fogyasztásmérők terhelése | Legnagyobb megengedhető hiba (±) |

5 | 0,05 Ib | 1 | egyfázisú és többfázisú | szimmetrikus | 3,0 % |

6 | Ib | 1 | egyfázisú és többfázisú | szimmetrikus | 2,5 % |

7 | Ib | 0,5 induktív | egyfázisú és többfázisú | szimmetrikus | 2,5 % |

8 és 9 | Ib | 1 | többfázisú | 1 fázis terhelve (1 vizsgálat a fázisok közül kettőn) | 3,5 % |

10 | Imax | 1 | egyfázisú és többfázisú | szimmetrikus | 2,5 % |

Megjegyzés:

az 5. vizsgálatot a többszörös díjszabású fogyasztásmérőkön a különböző díjszabásoknak megfelelő minden egyes leolvasásnál megismétlik. A díjszabást beszabályozó elektromágnest, illetve elektromágneseket tápárammal látják el a bekötési rajzon feltüntetett előírásoknak megfelelően.

A megengedhető hibahatárokat nem lehet módszeresen ugyanabban az irányban kihasználni.

7.1.3.6. A számlálóműnek a fogyasztásmérő állandójával való egyezésének ellenőrzése (11. vizsgálat)

Ellenőrizni kell, hogy a fogyasztásmérő forgórészének fordulatszáma és a számlálómű, illetve számlálóművek leolvasási értékei közötti arány helyes-e.

7.1.3.7. A mérés bizonytalansága

Az 5–10. vizsgálat, és ahol alkalmazható, a 11. vizsgálat végzéséhez használt mérőműszereknek és egyéb készülékeknek olyannak kell lenniük, hogy az ezeknek tulajdonítható relatív mérési hibák ne haladják meg a következőket:

- ±0,4 % eggyel egyenlő teljesítménytényezőnél,

- ± 0,6 % a 0,5(induktív) teljesítménytényezőnél.

7.2. A jóváhagyott típusnak való megfelelőség vizsgálata

7.2.1. A jóváhagyott típusnak való megfelelőségi vizsgálat jellege

Annak érdekében, hogy meghatározható legyen, hogy a gyártott és első hitelesítésre bemutatott fogyasztásmérők metrológiai tulajdonságai összhangban vannak-e ezen irányelv követelményeivel, a jóváhagyott típusnak való megfelelőségi vizsgálatot kell elvégezni az illetékes mérésügyi hatóságok által meghatározott időszakonként az átvételi vizsgálatok után három darab véletlenszerűen kiválasztott fogyasztásmérőn.

Ez a vizsgálat az ezen irányelvben (3. és 5. pont) leírt, és különösen a befolyásoló mennyiségek meghatározására szolgáló vizsgálatok közül kiválasztott egy vagy több vizsgálatból áll.

Ezeket a vizsgálatokat az 5.2. pontban leírt referencia-feltételek mellett, valamint a 6.3. pontban megadott mérési pontokon végzik el.

A következő pontok vizsgálhatók a ház felnyitása után:

- a felületvédelem, pl. festés minősége,

- az áttételi arány,

- a számlálómű áttételének a jellege,

- a forrasztások és/vagy a hegesztések minősége,

- a csavarok feszessége,

- a töltőanyagok és fémpor hiánya,

- a szabályozások (szemrevételezéses ellenőrzés).

Megjegyzés

Amikor jóváhagyott típusú fogyasztásmérőket szabályos termelés során gyártanak, kívánatos, hogy a jóváhagyott típusnak való megfelelőségi vizsgálatok gyakorisága arányos legyen a gyártott mennyiséggel. Ezenfelül ezt az eljárást minden egyes esetben lefolytatják az átvételi vagy más vizsgálatok során történő bármilyen látszólag rendszeres hiba felfedezésekor.

7.3. EGK-hitelesítési jelek és fémbélyeg

Ha az elsőhitelesítési vizsgálatok az adott mérő tekintetében sikeresnek bizonyulnak, a mérőre rábélyegzik az EGK-elsőhitelesítési jeleket.

A fémbélyegek tartalmazzák az EGK-elsőhitelesítési jeleket, és olyan módon erősítik fel azokat, hogy lehetetlenné tegyék a hozzáférést a fogyasztásmérő belső működő részeihez az EGK-elsőhitelesítési fémbélyegek feltörése nélkül.

--------------------------------------------------