a) „benzin”: minden olyan kőolajszármazék, adalékanyagokkal vagy adalékanyagok nélkül, amelynek 27,6 kilopascal vagy ennél nagyobb a Reid–gőznyomása, amelyet gépjárművek számára tüzelőanyagként való használatra szántak, a cseppfolyós propán-bután gáz (liquefied petroleum gas, LPG) kivételével;

b) „gőz”: a benzinből elpárolgó minden gáznemű vegyület;

c) „tárolóberendezés”: a tárolótelepen a benzin tárolására használt bármilyen telepített tartály;

d) „tárolótelep”: minden olyan létesítmény, amelyet benzin tárolására, és annak közúti tartálykocsiba, vasúti tartálykocsiba vagy hajóba való töltésére használnak, a létesítmény helyszínén lévő minden tárolóberendezést is beleértve;

e) „szállítótartály”: minden olyan közúton, vasúton vagy vízi úton szállított tartály, amelyet benzin egyik tárolótelepről egy másikra, illetve tárolótelepről töltőállomásra való szállítására használnak;

f) „töltőállomás”: minden olyan létesítmény, ahol állandó telepítésű tároló tartályból benzint töltenek be a gépjármű üzemanyagtartályába;

g) „meglévő”: benzintároló berendezés, töltőberendezés, töltőállomás és szállítótartály kifejezés minden olyan berendezést, töltőállomást és szállítótartályt magában foglal, amelyek már üzemben voltak a 10. cikkben meghatározott időpont előtt, vagy amelyhez egyedi építési engedélyt, vagy ahol erre a nemzeti jogszabályok értelmében szükség van, üzemeltetési engedélyt adtak ki a 10. cikkben említett időpont előtt;

h) „új”: a benzintároló berendezésekkel, töltőberendezésekkel, töltőállomásokkal és szállítótartályokkal kapcsolatban az olyan berendezés, létesítmény, töltőállomás és szállítótartály, amely nem tartozik a g) pont hatálya alá;

i) „forgalom”: egy tárolótelepen lévő tárolóberendezésből vagy egy töltőállomáson az előző 3 év során szállítótartályokba betöltött legnagyobb évi összes benzin mennyisége;

j) „gőzvisszanyerő egység”: a gőzökből benzin visszanyerésére szolgáló berendezés, egy tárolótelepen lévő minden puffertartály-rendszert is beleértve;

k) „hajó”: a belvízi hajó olyan értelemben, ahogyan ezt a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló, 1982. október 4-i 82/714/EGK tanácsi irányelv 1. fejezete ( 7 ) meghatározza;

l) „cél-referenciaérték”: a mellékletekben a technikai intézkedések megfelelőségének általános értékeléséhez adott útmutatás, nem pedig egy olyan határérték, amelyhez viszonyítva mérik az egyes létesítmények, tárolótelepek és töltőállomások teljesítményét;

m) „gőzök közbenső tárolása”: a gőzök közbenső tárolása egy tárolótelepen egy rögzített tetős tartályban egy másik tárolótelepre történő későbbi átszállításhoz és az azon a tárolótelepen történő visszanyeréshez. A gőzök átszállítását egy adott tárolótelepen lévő egyik tárolóberendezésből egy másikba nem szabad úgy tekinteni, hogy ez a jelen irányelv értelmezése szerinti közbenső gőztárolás;

n) „töltőberendezés”: a tárolótelepen lévő minden olyan berendezés, amellyel benzin tölthető szállítótartályokba. A közúti tartálykocsikhoz használandó töltőberendezések egy vagy több „töltőhelyből” állnak;

o) „töltőhely”: egy tárolótelepen lévő minden olyan szerkezet, amelynél egy adott időpontban csak egyetlen közúti tartálykocsiba tölthető benzin.

a) a 10. cikkben megadott időponttól kell alkalmazni új berendezésekre;

b) a 10. cikkben megadott időponttól számított három éven belül kell alkalmazni meglévő berendezésekre, ha a tárolótelep forgalma 50 000 tonna/évnél nagyobb;

c) a 10. cikkben megadott időponttól számított hat éven belül kell alkalmazni meglévő berendezésekre, ha a tárolótelep forgalma 25 000 tonna/évnél nagyobb;

d) a 10. cikkben megadott időponttól számított kilenc éven belül kell alkalmazni a tárolótelepen lévő minden egyéb meglévő tárolóberendezésre.

a) a 10. cikkben meghatározott időponttól kell alkalmazni közúti tartálykocsikba, vasúti tartálykocsikba és/vagy hajókba történő töltéshez megépített új tárolótelepekre;

b) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított három éven belül kell alkalmazni közúti tartálykocsikba, vasúti tartálykocsikba és/vagy hajókba történő töltéshez létesített meglévő tárolótelepekre, ha a forgalom 150 000 tonna/évnél nagyobb;

c) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított hat éven belül kell alkalmazni közúti tartálykocsikba és vasúti tartálykocsikba történő töltéshez létesített meglévő tárolótelepekre, ha a forgalom 25 000 tonna/évnél nagyobb;

d) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított 9 éven belül kell alkalmazni a közúti tartálykocsikba és vasúti tartálykocsikba történő töltéshez létrehozott tárolótelepeken lévő minden más meglévő töltőberendezésre.

a) 10 000 tonna/évnél kisebb forgalmú meglévő tárolótelepek esetén; és

b) kis, távoli szigeteken található új, 5 000 tonna/évnél kisebb forgalmú tárolótelepekre.

a) a szállítótartályokat úgy kell megtervezni és üzemeltetni, hogy a maradék gőzök a tartályban maradjanak a benzin lefejtése után;

b) azokat a szállítótartályokat, amelyek benzint szállítanak a töltőállomásokra és tárolótelepekre, úgy kell megtervezni és üzemeltetni, hogy fogadni és tárolni tudják a töltőállomásokon vagy a tárolótelepeken a tárolóberendezésekből származó gőzöket. Vasúti tartálykocsik esetén ez csak akkor szükséges, ha olyan töltőállomásokra vagy tárolótelepekre szállítanak benzint, ahol alkalmazzák a gőzök közbenső tárolását;

c) a túlnyomási szelepeken keresztüli áramlás kivételével az a) és b) pontban említett gőzöket vissza kell tartani a szállítótartályban, amíg egy tárlótelepen újra nem töltik.

Ha a benzin lefejtése után a szállítótartályt más termékekhez használják, és ha nincs lehetőség a gőzök visszanyerésére vagy a gőzök közbenső tárolására, akkor azokat ki lehet engedni olyan meghatározott helyeken, ahol a kibocsátás nem járulna hozzá jelentős mértékben a környezeti vagy egészségügyi problémákhoz;

d) A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy rendszeres időközönként megtörténjen a közúti tartálykocsik vizsgálata gáztömörség szempontjából, és hogy rendszeres időközönként sor kerüljön a vákuum/biztonsági szelepek vizsgálatára minden szállítótartályon, a megfelelő működés szempontjából.

a) a 10. cikkben meghatározott időponttól kell alkalmazni új közúti tartálykocsikra, vasúti tartálykocsikra és hajókra;

b) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított három éven belül kell alkalmazni meglévő vasúti tartálykocsikra és hajókra, ha a töltésük olyan tárolótelepen történik, melyre a 4. cikk (1) bekezdésének követelményei érvényesek;

c) meglévő közúti tartálykocsikra kell alkalmazni, miután alsótöltésűvé alakították át a IV. mellékletben meghatározott előírásokkal összhangban.

a) meglévő szállítótartályok; és

b) új szállítótartályok, amelyeket a 10. cikkben meghatározott időpontot követő 4 év során helyeznek üzembe.

a) a 10. cikkben meghatározott időponttól kell alkalmazni új töltőállomásokra;

b) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított három éven belül kell alkalmazni:

c) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított hat éven belül kell alkalmazni 500 m3/évnél nagyobb forgalmú meglévő töltőállomásokra;

d) a 10. cikkben meghatározott időponttól számított kilenc éven belül kell alkalmazni minden más meglévő töltőállomásra.

— az e cikk által megkövetelt intézkedéseket a töltőállomásokra kidolgozott, olyan szélesebb körű, már meglévő nemzeti program részeként valósítják meg, amely egyidejűleg a különböző környezeti problémákkal is foglalkozik, ilyen például a vízszennyezés, levegőszennyezés, talajszennyezés és hulladék okozta szennyezés, és amelynek a megvalósítását szoros ütemterv szerint végzik,

— a menetrendtől eltérés csak legfeljebb 2 évig tarthat, és minden programot a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott határidőn belül kell végrehajtani,

— a Bizottságot értesíteni kell a (2) bekezdésben meghatározott menetrendtől való eltérésre vonatkozó döntésről a felmentés alkalmazási körére és határidejére vonatkozó minden információt is beleértve.

1. A föld feletti tartályok külső falát és tetejét olyan festékkel kell befesteni, amelynek 70 % vagy ennél nagyobb az összes sugárzóhő-visszaverési tényezője. Ezek a műveletek ütemezhetők úgy, hogy hároméves időszakon belül a tartályok szokásos karbantartási ciklusainak részeként kerüljön sor a végrehajtásukra. A tagállamok, amennyiben szükséges, felmentést adhatnak az e rendelkezésben rögzített követelmények teljesítése alól az előzőleg a nemzeti hatóság által kijelölt egyedi tájak védelmére.

2. A külső úszótetős tartályokat fel kell szerelni egy elsődleges tömítéssel a tartályfal és az úszótető külső pereme közötti gyűrű alakú tér befedésére, és egy, az elsődleges tömítés fölé felszerelt másodlagos tömítéssel. A tömítéseket úgy kell tervezni, hogy 95 % vagy ennél nagyobb mértékű összesített gőzvisszatartás legyen elérhető egy ehhez hasonló, gőzvisszatartás nélküli, rögzített tetős tartályhoz (ami egy csak vákuum/túlnyomáscsökkentő szeleppel ellátott rögzített tetős tartály) viszonyítva.

3. A tárolótelepeken használt minden új tárolóberendezésnek, ahol gőzvisszanyerés szükséges az irányelv 4. cikke szerint (lásd a II. mellékletet) vagy:

4. A meglévő rögzített tetős tartályokat vagy:

5. A 3. és 4. pontban meghatározott, gőzvisszatartásra vonatkozó követelmények nem vonatkoznak a tárolótelepeken használt olyan rögzített tetős tartályokra, amelyekben megengedett a gőzök közbenső tárolása a II. melléklet 1. pontja értelmében.

1. A feltöltés alatti szállítótartályból kiszorított gőzöket vissza kell vezetni egy gőzt át nem eresztő csatlakozóvezetéken keresztül egy gőzvisszanyerő egységhez a tárolótelepen történő visszanyeréshez.

2. A gőzvisszanyerő egységből kilépő légnemű anyagban a gőzök közepes koncentrációjának – a kezelés alatti híguláshoz korrigálva – nem szabad 35 gramm/normál köbméternél (Nm3) nagyobbnak lennie bármely egyórás időszakot tekintve.

— a berendezésnek nem szabad túllépnie a jelen mellékletben meghatározott előírásoknak megfelelően mért, bármely egyetlen órára vonatkozó 50 g/Nm3 határértéket,

— a felmentésnek az irányelv 10. cikkében megadott időponttól számítva legfeljebb kilenc évig szabad érvényben lennie,

— értesíteni kell a Bizottságot az ilyen felmentés által érintett minden egyes berendezésről a benzináteresztő-képességére és a gőzkibocsátására vonatkozó információkat is beleértve.

3. A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai gondoskodnak arról, hogy a csatlakozó vezetékek és csőszerelvények szivárgását rendszeresen ellenőrizzék.

4. A tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai biztosítják, hogy a feltöltési műveleteket a töltőhelyen fellépő gőzszivárgás esetén megszakítják. Az ilyen megszakítási műveletekhez szolgáló berendezéseket a töltőhelyen telepíteni kell.

5. Ahol megengedhető a szállítótartályok felső töltése, a töltőág kilépőnyílását a szállítótartály aljának a közelében kell tartani a fröcsköléssel járó töltés elkerülése érdekében.

1.1. A töltő leágazáson a csőcsatlakozónak csatlakozóhüvelynek kell lennie, amelynek illeszkednie kell a járművön elhelyezett 4 hüvelykes API (101,6 mm) külső csatlakozó felületű adapterrel az alábbi előírásoknak megfelelően:

Alsótöltés és gőzvisszanyerés MC-306-os tartályú gépjárművek esetén (2.1.1.1 fejezet – Az alsótöltéshez használt adapter típusa)

1.2. A töltőhelyen lévő gőzgyűjtő tömlőn a gőzgyűjtő csatlakozónak vezetőpályás és hornyos csatlakozóhüvelynek kell lennie, amelynek illeszkednie kell a járművön elhelyezett 4 hüvelykes (101,6 mm-es) vezetőpályás és hornyos, külső csatlakozófelületű adapterrel úgy, ahogyan ezt a következő előírás meghatározza:

Alsótöltés és gőzvisszanyerés MC-306-os tartályú gépjárművek esetén (4.1.1.2 fejezet – Gőzvisszanyerő adapter)

2.1. A normál folyadéktöltési sebességnek 2 300 liter/percnek (legfeljebb 2 500 liter/percnek) kell lennie töltőáganként.

2.2. Amikor a tárolótelep csúcsigénnyel működik, a töltőhelyi gőzvisszanyerő rendszer a gőzvisszanyerő egységet is beleértve legfeljebb 55 millibar ellennyomást hozhat létre a gőzvisszanyerő adapter járműoldalán.

2.3. Minden jóváhagyott alsótöltésű jármű vinni fog magával egy azonosító táblát, amelyen rajta lesz az egyidejűleg működtethető töltőágak megengedett legnagyobb száma, amely biztosítja, hogy semmilyen gőz ne szabaduljon ki a tartályrekesz P és V szelepein keresztül, amikor a legnagyobb üzemi ellennyomás 55 millibar a 2.2. pontban előírtaknak megfelelően.

3.1. A járművet egy 10 lábas ipari szabvány elektromos csatlakozón keresztül kell csatlakoztatni a töltőhelyen lévő vezérlőegységhez. A csatlakozó dugaszt a járműre kell szerelni, és a csatlakozóhüvelyt a töltőhelyhez szerelt vezérlőegységhez csatlakoztatott mozgatható kábelhez kell csatlakoztatni.

3.2. A járművön a magas szintérzékelőknek vagy 2-vezetékes termisztoros érzékelőknek, 2-vezetékes optikai érzékelőknek, 5-vezetékes optikai érzékelőknek vagy kompatibilis, ezzel egyenértékű érzékelőknek kell lenniük, feltéve hogy a rendszer kiesésbiztos (fail-safe). (Megjegyzés: A termisztorok hőmérséklet együtthatójának negatívnak kell lennie.)

3.3. A töltőhelyhez szerelt vezérlőegységnek alkalmasnak kell lennie mind a 2 vezetékes, mind az 5 vezetékes jármű rendszerhez.

3.4. A járművet hozzá kell kötni a töltőhelyhez a túltöltés érzékelők közös visszatérő vezetékén keresztül, amit a jármű alvázán keresztül a csatlakozódugaszon lévő 10-es lábhoz kell csatlakoztatni. A csatlakozóhüvelyen lévő 10-es lábat a vezérlőegység készülékházához kell csatlakoztatni, amit viszont csatlakoztatni kell a töltőhely földhöz.

3.5. Minden jóváhagyott alsótöltésű járműnek vinnie kell magával egy azonosító táblát (lásd a 2.3. pontot), amely tartalmazza a beszerelt túltöltés észlelő érzékelők típusát (azaz, 2 vezetékes vagy 5 vezetékes).

4.1. A töltőhelyen a folyadéktöltő és gőzvisszanyerő berendezések és szerelvények tervezésének a következő, járművel kapcsolatos méreteken kell alapulnia.

4.2. A földelő/túltöltés észlelő csatlakozót a folyadék és gőzvisszanyerő adapterek jobb oldalán és 1,5 métert nem túllépő (terhelés nélkül), és 0,5 méternél nem kisebb (terhelt) magasságba kell helyezni.

4.3. A fenti csatlakozásokat a járműnek csak az egyik oldalán szabad elhelyezni.

5.1.  Földelés/túltöltés észlelés

A feltöltést csak akkor szabad megengedni, ha a kombinált földelés/túltöltés vezérlőegység kiad egy engedélyező jelet.

Túltöltési állapot vagy járműföldelés megszűnése esetén a töltőhelyen lévő vezérlőegységnek zárnia kell a töltőhely töltésszabályzó szelepét.

5.2.  Gőzgyűjtésészlelés

A töltést csak akkor szabad engedélyezni, ha már megtörtént a gőzvisszanyerő tömlő csatlakoztatása a járműhöz, és a szabad átáramlás biztosított a kiszorított gőzök számára a járműből az üzem gőzvisszanyerő rendszerébe.