Back to EUR-Lex homepage

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search
You are here

Document 01991L0676-20081211

Consolidated text: A Tanács irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről (91/676/EGK)

Access initial legal act
(

Legal status of the document In force

)

ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/1991/676/2008-12-11

1991L0676 — HU — 11.12.2008 — 002.001

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

►B

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1991. december 12.)

a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről

(91/676/EGK)

(HL L 375, 31.12.1991, p.1)

Módosította:

 

 

Hivatalos Lap

  No

page

date

►M1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1882/2003/EK RENDELETE (2003. szeptember 29.)

  L 284

1

31.10.2003

►M2

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1137/2008/EK RENDELETE (2008. október 22.)

  L 311

1

21.11.2008



▼B

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1991. december 12.)

a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről

(91/676/EGK)



AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 130s. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 2 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),

mivel a tagállamok néhány területén a víz nitráttartalma nő, és a 79/869/EGK irányelv ( 4 ) által módosított, a tagállamokban ivóvízkivételre szánt felszíni víz minőségi követelményeiről szóló, 1975. június 16-i 75/440/EGK tanácsi irányelvben ( 5 ) és a legutóbb az 1985. évi csatlakozási okmány módosított, az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1980. július 15-i 80/778/EGK tanácsi irányelvben ( 6 ) előírt követelményekhez képest már magas;

mivel az Európai Gazdasági Közösség környezetvédelemről szóló negyedik cselekvési programja ( 7 ) jelezte, hogy a Bizottság javaslatot szándékozik tenni egy az állattartó telepek szennyvizeinek termőföldön történő elhelyezéséből, vagy kibocsátásából és a műtrágya túlzott használatából eredő vízszennyezés felügyeletére és csökkentésére vonatkozó irányelvre;

mivel a Bizottság „A közös agrárpolitika távlatai” című zöld könyvében kifejtett közös agrárpolitika reformja jelezte, hogy míg a nitrogéntartalmú műtrágya és szerves trágya használatára szüksége van a Közösség mezőgazdaságának, a trágya túlzott használata környezeti kockázatot jelent, ezért közös cselekvésre van szükség az intenzív állattenyésztésből eredő probléma kézbentartására, és hogy az agrárpolitikában jobban figyelembe kell venni a környezetvédelmi politikát;

mivel a Tanácsnak az Északi-tenger és a Közösség más vizeinek védelméről szóló, 1988. június 28-i határozata ( 8 ) felhívja a Bizottságot közösségi szintű intézkedésekre vonatkozó javaslatok közlésére;

mivel a Közösség vizeit érintő diffúz forrásokból származó szenynyezés fő okát a mezőgazdasági forrásokból származó nitrátok jelentik;

mivel ezért az emberi egészség és az élő erőforrások és a vízi élőközösségek megóvásának és a víz egyéb törvényes használatának védelme érdekében szükséges a mezőgazdasági forrásokból származó nitrátok által okozott vagy indukált vízszennyezés csökkentése és a további ilyen szennyezés megelőzése; mivel e célból fontos minden nitrogénvegyület talajon történő tárolását, termőföldön történő felhasználását, valamint bizonyos talajgazdálkodási gyakorlatokat érintő intézkedések megtétele;

mivel a 130r. cikknek megfelelő közösségi szintű cselekvés szükséges, hiszen a nitrátok miatt az egyik tagállamban bekövetkező vízszennyezés kihathat más tagállamok vizeire is;

mivel a helyes mezőgazdasági gyakorlatok bátorításával a jövőbeli szennyezés ellen a tagállamok minden víz számára általános védelmet biztosíthatnak;

mivel egyes nitrogénvegyületekkel való szennyezéssel fenyegetett vízgyűjtő területek különleges védelmet igényelnek;

mivel a tagállamoknak ki kell jelölniük a veszélyeztetett területeket, valamint cselekvési programokat kell létrehozniuk és alkalmazniuk a veszélyeztetett területeken a nitrogénvegyületektől származó vízszennyezés csökkentésére;

mivel az ilyen cselekvési programoknak intézkedéseket kell tartalmazniuk minden nitrogéntartalmú műtrágya talajon való alkalmazásának korlátozásáról és főként az állati szerves trágya alkalmazására vonatkozó specifikus korlátok felállításáról;

mivel az intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében szükséges a vizek folyamatos ellenőrzése és referenciamódszerek alkalmazása a nitrogénvegyületek mérésére;

mivel ismeretes, hogy bizonyos tagállamokban olyanok a hidrogeológiai viszonyok, hogy sok évbe telik, amíg a védelmi intézkedések a vízminőség javulásához vezetnek;

mivel létre kell hozni egy bizottságot, amely segíti a Bizottságot az ezen irányelv végrehajtásával és a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával kapcsolatos kérdésekben;

mivel a tagállamoknak ezen irányelv végrehajtásáról jelentéseket kell készíteniük és a Bizottságnak benyújtaniuk;

mivel a Bizottságnak rendszeresen jelentést kell készítenie ezen irányelv tagállamok általi végrehajtásáról,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:



1. cikk

Ezen irányelv célja:

— a mezőgazdasági forrásokból származó nitrátok által okozott vagy indukált vízszennyezés csökkentése, és

— a további ilyen vízszennyezés megelőzése.

2. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

a) „felszín alatti víz”: minden a föld felszíne alatt a telített zónában elhelyezkedő víz, amely közvetlen érintkezésben van a földtani közeggel;

b) „édesvíz”: természetesen előforduló, alacsony sótartalmú víz, amely ivóvíz előállításához víz kinyerésére és kezelésére általában alkalmas;

c) „nitrogénvegyület”: bármely nitrogéntartalmú anyag, a gáz halmazállapotú molekuláris nitrogén kivételével;

d) „állatállomány”: minden hasznosításra és nyereség elérésére tartott bármely állat;

e) „trágya”: bármely, a növényzet növekedésének fokozása céljából talajra juttatott nitrogén- vagy nitrogénvegyület tartalmú anyag; beleértve a szervestrágyát, a halgazdasági hulladékokat és a települési szennyvíziszapot;

f) „műtrágya”: bármely, ipari eljárással előállított trágya;

g) „szervestrágya”: az állatállomány ürüléke, alom és állati ürülék keveréke, feldolgozott formában is;

h) „kijuttatás”: anyagok földhöz adása akár a föld felszínén való szétterítéssel, akár földbe injektálással, akár a föld felszíne alá helyezéssel vagy a föld felszíni rétegeibe való bedolgozással;

i) „eutrofizáció”: nitrogénvegyületek vízben való feldúsulása, ami algák és magasabb rendű növények növekedésének felgyorsulását okozza, és ezzel a biológiai egyensúly megbomlásához, és a szóban forgó víz minőségének romlásához vezet;

j) „szennyezés”: mezőgazdasági forrásokból származó nitrogénvegyületek vízi környezetbe közvetlen vagy közvetett módon történő kibocsátása, aminek következményei kockázatot jelentenek az emberi egészségre nézve, ártanak az élő erőforrásoknak és vízi ökoszisztémáknak, rontják a víz kényelmi használatát, és gátolják más törvényes használatát;

k) „veszélyeztetett terület”: a 3. cikk (2) bekezdésének megfelelően kijelölt földterület.

3. cikk

(1)  A tagállamok az I. mellékletben felsorolt kritériumok szerint jelölik ki azokat a vizeket, amelyek a szennyezés által érintettek vagy érintettek lehetnek, ha az 5. cikk szerinti intézkedések nem valósulnak meg.

(2)  A tagállamok legkésőbb az irányelvről szóló értesítést követő két éven belül veszélyeztetett területként jelölnek ki minden olyan ismert földterületet területükön, amely az 1. bekezdés szerint meghatározott vizekbe szivárogtatja a vizet és hozzájárul annak szennyezéshez. Hat hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot e kezdeti kijelölésről.

(3)  Ha bármely, egy tagállam által az 1. bekezdés szerint kijelölt vizet egy másik tagállamból közvetlenül vagy közvetve hozzá folyó vízből származó szennyezés érinti, a tagállam, amelyeknek vize érintett, értesítheti a többi tagállamot és a Bizottságot a tárgyra vonatkozó tényekről.

Az érintett tagállamok, ha szükséges, együtt a Bizottsággal, megszervezik a kérdéses források azonosítását és az érintett vizek ezen irányelvvel összhangban levő védelme érdekében megteendő intézkedések megvitatását.

(4)  A tagállamok legalább négyévenként megvizsgálják, ha szükséges megfelelően módosítják vagy kiegészítik a veszélyeztetett területek jegyzékét, figyelembe véve az előző kijelölés idején előre nem látott tényezőket és változásokat. Hat hónapon belül értesítik a Bizottságot a jegyzék minden módosításáról és kiegészítéséről.

(5)  A tagállamok fel vannak mentve egyes veszélyeztetett területek kijelölése alól, ha az 5. cikkben meghatározott cselekvési programokat ezen irányelvvel összhangban teljes területükön alkalmazzák.

4. cikk

(1)  Abból a célból, hogy minden vízre általános szintű szenynyezés elleni védelmet biztosítsanak, az ezen irányelvről szóló értesítéstől számított két éven belül a tagállamok:

a) a helyes mezőgazdasági gyakorlatról egy szabályzatot vagy szabályzatokat hoznak létre, amelyet (amelyeket) a gazdák önkéntes alapon alkalmaznak, és mely(ek)nek legalább a II. A. mellékletben említett tételeket lefedő rendelkezéseket kell tartalmaznia;

b) ahol szükséges, létrehoznak egy, a gazdák képzéséről és tájékoztatásáról is rendelkezéseket magában foglaló programot a helyes mezőgazdasági gyakorlat alkalmazásának elősegítésére.

(2)  A tagállamok benyújtják a helyes mezőgazdasági gyakorlatról szóló szabályzatuk részleteit a Bizottságnak és a Bizottság az e szabályzatokról kapott információkat a 11. cikkben meghatározott jelentésbe foglalja. A kapott információk alapján a Bizottság, ha szükségesnek találja, megfelelő javaslatokat tehet a Tanácsnak.

5. cikk

(1)  A 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott kezdeti kijelölést követő két éven belül vagy a 3. cikk (4) bekezdésében meghatározott minden egyes további kijelölést követő egy éven belül a tagállamok az 1. cikkben leírt célok megvalósításának érdekében cselekvési programokat alkotnak a kijelölt veszélyeztetett területek tekintetében.

(2)  A cselekvési program vonatkozhat a tagállam területén lévő valamennyi veszélyeztetett területre vagy, ha a tagállam szerint úgy megfelelő, különböző programok hozhatók létre a különböző veszélyeztetett területekre vagy részterületekre.

(3)  A cselekvési programok számításba veszik:

a) a hozzáférhető tudományos és műszaki adatokat, főként a mezőgazdasági és egyéb eredetű nitrogénterhelés vonatkozásában;

b) a környezeti feltételeket az adott tagállam érintett térségeiben.

(4)  A cselekvési programokat a megalkotásuktól számított négy éven belül végrehajtják és azok a következő kötelező intézkedéseket tartalmazzák:

a) a III. melléklet intézkedései;

b) a tagállamok által a 4. cikknek megfelelően létrehozott helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó szabályzat(ok)ban előírt intézkedések, kivéve amelyek helyébe a III. melléklet intézkedései léptek.

(5)  A tagállamok ezenfelül a cselekvési programok keretén belül járulékos intézkedéseket vagy megerősített cselekvéseket biztosítanak, ahol azt szükségesnek tartják, ha kezdettől, vagy a cselekvési program végrehajtása során szerzett tapasztalatok figyelembevételével nyilvánvalóvá válik, hogy a 4. bekezdésben meghatározott intézkedések nem lesznek elegendőek az 1. cikkben leírt célok eléréséhez. Ezeknek az intézkedéseknek vagy cselekvéseknek a megválasztásánál a tagállamok számításba veszik ezek más lehetséges megelőző intézkedésekhez viszonyított hatékonyságát és költségét.

(6)  A tagállamok megfelelő ellenőrzési programokat dolgoznak ki és hajtanak végre az e cikknek megfelelően létrehozott cselekvési programok hatékonyságának felmérésére.

Az 5. cikket az országuk teljes területén alkalmazó tagállamok folyamatosan ellenőrzik a vizek (felszíni és felszín alatti vizek) nitráttartalmát olyan megválasztott mérési pontokon, melyek lehetővé teszik a mezőgazdasági forrásokból származó nitrátszennyezés mértékének megállapítását.

(7)  A tagállamok legalább négyévenként felülvizsgálják, és, ha szükséges, átdolgozzák cselekvési programjaikat, beleértve minden, az 5. bekezdés szerinti további intézkedést. A cselekvési programok minden változásáról tájékoztatják a Bizottságot.

6. cikk

(1)  A veszélyezetett területek kijelölése és módosítása érdekében a tagállamok:

a) az irányelvről szóló értesítést követő két éven belül ellenőrzik az édesvíz nitrát-koncentrációját egyéves időtartamon keresztül:

i. a felszíni víz esetében a 75/440/EGK irányelv 5. cikkének (4) bekezdése szerinti vízmintavételi állomásokon és/vagy más, a tagállamok felszíni vizeire nézve reprezentatív mintavételi állomásokon, havonta legalább egyszer és ennél gyakrabban az áradások idején;

ii. azokon a tagállami felszín alatti vízmintavevő állomásokon, amelyek reprezentatívak a felszín alatti vízkészletek szempontjából, szabályos időközönként és a 80/778/EGK irányelv rendelkezéseire tekintettel;

b) az a) pontban leírt ellenőrzési programot legalább négyévenként megismétlik, kivéve azokat a mintavételi állomásokat, ahol a nitrátkoncentráció minden előző mintában 25 mg/l alatt volt és nem merült fel semmilyen, a nitráttartalmat valószínűen növelő tényező, ez esetben a folyamatos ellenőrzési programot csak nyolcévenként kell megismételni;

c) négyévenként ellenőrzik felszíni édesvizeik, torkolati és part menti vizeik eutrofizálódását.

(2)  A tagállamok a IV. mellékletben leírt mérési referenciamódszereket alkalmazzák.

▼M2

7. cikk

A Bizottság az 5. és 6. cikkben meghatározott ellenőrzésre vonatkozóan iránymutatásokat dolgozhat ki a 9. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban.

8. cikk

A Bizottság ezen irányelv mellékleteit hozzáigazíthatja a tudományos és műszaki fejlődéshez.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló intézkedéseket a 9. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

▼M1

9. cikk

(1)  A Bizottságot egy bizottság segíti.

(2)  Az e cikkre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat ( 9 ) 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

▼M2

(3)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

▼B

10. cikk

(1)  A tagállamok az V. mellékletben meghatározott információkat tartalmazó jelentést adnak át a Bizottságnak, az ezen irányelvről szóló értesítést követő négyéves időtartamra és minden ezt követő négyéves időtartamra nézve.

(2)  Az e cikk szerinti jelentést a vonatkozó időtartam végét követő hat hónapon belül adják át a Bizottságnak.

11. cikk

A 10. cikk szerint kapott információk alapján a Bizottság összefoglaló jelentést ad ki a tagállamok jelentéseinek kézhezvételétől számított hat hónapon belül, és közli azt az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal. Az irányelv és különösen a III. melléklet rendelkezéseinek, végrehajtása alapján a Bizottság 1998. január 1-ig jelentést tesz a Tanácsnak, amelyhez szükség esetén ezen irányelv módosítására vonatkozó javaslatokat fűz.

12. cikk

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított két éven belül ( 10 ) megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2)  Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre vagy azokhoz kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

13. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.



I. MELLÉKLET

A 3. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN MEGHATÁROZOTT VIZEK KIJELÖLÉSÉNEK SZEMPONTJAI

A. A 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott vizeket többek között a következő szempontok alapján jelölik ki:

1. a felszíni, főleg az ivóvíz kinyerésére használt vagy ilyen használatra szánt édesvizek tartalmaznak-e vagy tartalmazhatnának-e nitrátokat a 75/440/EGK irányelvben megadottnál nagyobb koncentrációban, ha nem hoznak az 5. cikk szerinti intézkedéseket;

2. a felszín alatti vizek tartalmaznak-e vagy tartalmazhatnának-e nitrátokat 50 mg/l-nél nagyobb koncentrációban, ha nem hoznak az 5. cikk szerinti intézkedéseket;

3. a természetes édesvizű tavak, egyéb édesvízkészletek, torkolatok, part menti vizek és tengeri vizek eutrofizálódtak-e, vagy a közeljövőben eutrofizálódhatnak-e, ha nem hoznak az 5. cikk szerinti intézkedéseket.

B. A tagállamok e kritériumok alkalmazásánál a következőket is számításba veszik:

1. a vizek és a talaj fizikai és környezeti jellemzői;

2. a tudomány jelenlegi állása a nitrogénvegyületek környezetbeli (víz és talaj) viselkedéséről;

3. a tudomány jelenlegi állása az 5. cikk szerint megtett intézkedések hatásáról.



II. MELLÉKLET

A HELYES MEZŐGAZDASÁGI GYAKORLAT SZABÁLYZATA(I)

A. A nitrátszennyezés csökkentését célul kitűző és a Közösségen belül a különböző térségek feltételeit számításba vevő helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályzata(i)nak a következő tételeket lefedő rendelkezéseket kell tartalmaznia, amennyiben relevánsak:

1. trágya kijuttatására alkalmatlan időszakok;

2. trágya kijuttatása meredek lejtésű mezőgazdasági területre;

3. trágya kijuttatása vízzel telített, elöntött, fagyott vagy hótakaróval borított talajra;

4. vízfolyások közelében lévő mezőgazdasági területekre történő trágyakijuttatás feltételei;

5. szervestrágya tároló tartályok kapacitása és kialakítása, beleértve az annak megakadályozására tett intézkedéseket, hogy a szervestrágyát és a tárolt növényi anyagokból (pl. silótakarmány) származó szennyvizet tartalmazó folyadékok bevezetés vagy beszivárgás által a felszín alatti vízbe és felszíni vízbe kerülve vízszenynyezést idézzenek elő;

6. a termőföldön történő alkalmazás eljárásai, beleértve mind a műtrágya, mind az állati trágya szétterítésének azt a gyakoriságát és egyenletességét, amely biztosítja a vízbe kerülő tápanyagveszteség elfogadható szinten tartását.

B. A tagállamok a helyes mezőgazdasági gyakorlatról szóló szabályzatukba (szabályzataikba) a következő tételeket is felvehetik:

7. termőfölddel való gazdálkodás, beleértve vetésforgó rendszerek használatát és az évelő növények és az egyéves növények termesztésére használt földterületek arányát;

8. minimális mennyiségű növénytakaró fenntartása (esős) időszakok alatt, amely felveszi a nitrogént a talajból, ami egyébként a víz nitrátszennyezését okozná;

9. trágyázási tervek létrehozása egyes gazdaságok részére, és trágyafelhasználási jegyzőkönyv vezetése;

10. öntöző rendszerekben a növényi gyökerek által nem elérhető elfolyásból és szivárgásból származó vízszenynyezés megelőzése.



III. MELLÉKLET

AZ 5. CIKK (4) BEKEZDÉSÉNEK a) PONTJÁBAN MEGHATÁROZOTT CSELEKVÉSI PROGRAMOKBA FOGLALANDÓ INTÉZKEDÉSEK

1. Az intézkedések magukban foglalnak a következőkre vonatkozó intézkedéseket:

1. időszakok, amelyekben tiltott bizonyos trágyatípusok kijuttatása mezőgazdasági területekre;

2. szervestrágya tároló tartályok kapacitása; ennek nagyobbnak kell lenni a leghosszabb tiltott kijuttatási időszak megkövetelte tárolókapacitásnál, kivéve ahol az arra hatáskörrel rendelkező hatóság felé bizonyítható, hogy bármekkora az aktuális tárolókapacitást meghaladó állati trágya mennyisége, az a környezetre ártalmatlan módon kerül ártalmatlanításra;

3. a trágyázószerek használatának korlátozása, összhangban a helyes mezőgazdasági gyakorlattal és számításba véve az adott veszélyeztetett terület jellemzőit, különösen:

a) a talajfeltételeket, talajtípust és -lejtést;

b) az éghajlati jellemzőket, esőzést és öntözést;

c) a földhasznosítást és mezőgazdasági gyakorlatot, beleértve a vetésforgó rendszereket;

és a következők egyensúlyára alapozva:

i. a növények előrelátható nitrogénigénye;

és

ii. a növények talajból és trágyázó szerekből származó nitrogénellátása, amely megfelel:

— a nitrogén mennyiségének a talajban abban az időpontban, amikor a növények jelentős mértékben kezdik felvenni (kimagasló mennyiségek tél végén),

— a szerves nitrogén nettó mineralizációjából származó nitrogénutánpótlás a talajban,

— a szervestrágyából származó nitrogénvegyületek hozzáadásának;

— a műtrágyákból és egyéb trágyázó anyagokból származó nitrogénvegyületek hozzáadásának.

2. Ezek az intézkedések biztosítják, hogy minden gazdaságban vagy állattartó telepen az egy évben a földeken felhasznált szervestrágya mennyisége, beleértve a maguk az állatok révén odakerülő trágyát is, ne haladjon meg bizonyos hektáronkénti mennyiséget.

A megengedett legmagasabb hektáronkénti mennyiség a 170 kg N-t tartalmazó trágya mennyisége. Azonban:

a) az első négyéves program esetében a tagállamok engedélyezhetnek 210 kg N tartalomig terjedő trágyamenynyiséget;

b) az első négyéves program alatt és után a tagállamok a fentiektől különböző mennyiségeket rögzíthetnek. Ezeket a mennyiségeket úgy kell meghatározni, hogy az ne akadályozza az 1. cikkben felsorolt célok elérését és objektív kritériumok alapján kell őket megalapozni, például:

— hosszú növekedési idények,

— nagy nitrogénfelvételű termények,

— nagy nettó csapadékmennyiség a veszélyeztetett területen,

— különösen nagy denitrifikálási kapacitású talajok.

Ha a tagállam a második albekezdés b) pontja alapján eltérő mennyiséget engedélyez, értesíti a Bizottságot, amely vizsgálni fogja az indoklást a 9. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárás szerint.

3. A tagállamok a 2. pontban meghatározott mennyiségeket az állatok száma alapján számíthatják ki.

4. A tagállamok értesítik a Bizottságot a 2. pont rendelkezéseinek alkalmazási módjáról. A kapott információk alapján a Bizottság, ha úgy találja szükségesnek, megfelelő javaslatokat tehet a Tanácsnak a 11. cikkel összhangban.



IV. MELLÉKLET

MÉRÉSI REFERENCIAMÓDSZEREK

Műtrágya

A nitrogénvegyületek mérése a legutóbb a 89/519/egk irányelvvel módosított ( 11 ), a műtrágyák mintavételi és vizsgálati módszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. június 22-i 77/535/EGK bizottsági irányelvben ( 12 ) leírt módszerrel történik.

Édesvizek, part menti vizek, tengervizek

A nitrátkoncentráció mérése a 86/574/EGK határozattal ( 13 ) módosított, a Közösségben található felszíni édesvíz minőségére vonatkozó közös információcsere-eljárás létrehozásáról szóló, 1977. december 12-i 77/795/EGK tanácsi határozat 4a. cikkének (3) bekezdésével ( 14 ) összhangban történik.



V. MELLÉKLET

A 10. CIKKBEN MEGHATÁROZOTT JELENTÉSEKBEN SZÜKSÉGES INFORMÁCIÓK

1. A 4. cikk szerinti megelőző intézkedések ismertetése.

2. A következőket feltüntető térkép:

a) a 3. cikk (1) bekezdése és az I. melléklet szerint kijelölt vizek, az egyes vizeknél megjelölve, melyik I. mellékletbeli kritérium alapján jelölték ki azokat;

b) a kijelölt veszélyeztetett területek fekvése, különbséget téve a meglévő és az előző jelentés óta kijelölt területek között.

3. A 6. cikk szerinti ellenőrzés eredményeinek összefoglalása, és azon okok felsorolása, amelyek egy veszélyezetett terület kijelöléséhez, a kijelölés módosításához vagy kiegészítéséhez vezettek.

4. Az 5. cikk szerint kidolgozott cselekvési programok, különösen:

a) az 5. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjában előírt intézkedések;

b) a III. melléklet 4. pontjában megkövetelt információk;

c) az 5. cikk (5) bekezdése szerinti esetleges intézkedések és megerősített cselekvések;

d) az 5. cikk (6) bekezdése szerint végrehajtott ellenőrzési programok eredményeinek összefoglalása;

e) a tagállamok becslései a valószínűsíthető időtartamról, amelyen belül a 3. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt vizek várhatóan reagálnak a cselekvési program intézkedéseire, a becslések bizonytalansági szintjének megjelölésével együtt.


( 1 ) HL C 54., 1989.3.3., 4. o., és HL C 51., 1990.3.2., 12. o.

( 2 ) HL C 158., 1989.6.26., 487. o.

( 3 ) HL C 159., 1989.6.26., 1. o.

( 4 ) HL L 271., 1979.10.29., 44. o.

( 5 ) HL L 194., 1975.7.25., 26. o.

( 6 ) HL C 328., 1987.12.7., 1. o.

( 7 ) HL L 229., 1980.8.30., 11. o.

( 8 ) HL C 209., 1988.8.9., 3. o.

( 9 ) A Tanács 1999. június 28-i határozata a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.)

( 10 ) Erről az irányelvről 1991. december 19-én értesítették a tagállamokat.

( 11 ) HL L 213., 1977.8.22., 1. o.

( 12 ) HL L 265., 1989.9.12., 30. o.

( 13 ) HL L 335., 1986.11.28., 44. o.

( 14 ) HL L 334., 1977.12.24., 29. o.

Top