A befektetők védelme a befektetési vállalkozás csődje esetén

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

97/9/EK irányelv a befektetőkártalanítási rendszerekről

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

Az irányelv célja a befektetők védelme a befektetési vállalkozás csődje esetén.

FŐBB PONTOK

• Az irányelv előírja az uniós országok számára egy vagy több befektetőkártalanítási rendszer* létrehozását. A befektetési szolgáltatásokat nyújtó befektetési vállalkozások számára a tagság kötelező (a hitelintézetek kivételt képezhetnek, amennyiben már tagjai olyan rendszernek, amely biztosítja, hogy a befektetőket legalább azzal egyenértékű biztosítás védi, mint a kártalanítási rendszerben, és amennyiben a hitelintézet megfelel bizonyos konkrét feltételeknek).
• A kártalanítási rendszer a következő helyzetekben lép működésbe:
  • ha az illetékes hatóságok megállapították, hogy véleményük szerint a befektetési vállalkozás az adott időpontban nem képes teljesíteni a befektető ügyfelekkel szemben vállalt kötelezettségeit, és a közeljövőben nem is lesz erre képes;
  • egy bíróság olyan határozatot hoz, amelynek következtében felfüggesztik a befektetők lehetőségét arra, hogy követeléseket támasszanak az érintett vállalkozással szemben.
• Biztosítást kell nyújtani azokra a kártalanítási igényekre, amelyek abból keletkeznek, hogy a vállalkozás nem képes:
  • visszafizetni a befektetőknek járó vagy a befektetők tulajdonát képező, az ő nevükben, befektetési ügyletekkel kapcsolatban a vállalkozásnak nyújtott pénzeszközt; vagy
  • visszaadni a befektetőknek a befektetők tulajdonát képező, az ő nevükben, befektetési ügyletekkel kapcsolatban a vállalkozásnál őrzött, kezelt vagy működtetett eszközöket.
• Amennyiben a befektetési vállalkozás egyúttal hitelintézet is, az uniós származási ország dönti el, hogy melyik irányelvet alkalmazza a pénzügyi követelések tekintetében: a fent említett irányelvet vagy pedig a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvet. Egyetlen igény sem jogosult mindkét irányelv alapján történő kártalanításra.
• Az irányelv a befektetőknek fizetendő kártérítés uniós minimumszintjét 20 000 EUR-ban határozza meg, ugyanakkor pedig lehetővé teszi az uniós országok számára, hogy magasabb értékű kártérítést fizessenek, ha így döntenek. Egyúttal azonban az uniós országok kizárhatnak bizonyos befektetői kategóriákat a biztosítási rendszerből, vagy részükre alacsonyabb biztosítást nyújthatnak. A befektetőkártalanítási rendszerek szervezése és finanszírozása tekintetében az uniós országok saját belátásuk szerint járhatnak el.
• Amennyiben egy befektetési vállalkozás nem teljesíti a rendszer tagjaként rá vonatkozó kötelezettségeket, meghatározott eljárásokat kell alkalmazni (szankcióktól akár a kizárásig elmenően).
• A befektetési vállalkozások fióktelepei a fogadó országban csatlakozhatnak a rendszerhez.
• A fedezet egy befektetési vállalkozás elleni összesített kártalanítási igényre vonatkozik, a számlák mennyiségétől, pénznemétől és az Unión belüli elhelyezkedésétől függetlenül. A közös befektetési ügyletek esetében a kártalanítási igényeket egyenlően osztják meg a befektetők között.
• A kártalanítási rendszer meghatározhat egy határidőt, amelyen belül elfogadja a kárigények bejelentését. A határidő leteltének tényére azonban a rendszer nem hivatkozhat azért, hogy megtagadja a kártalanítást egy befektetőtől. A rendszer legkésőbb a kárigény elismerésétől és az összeg nagyságának megállapításától számított három hónapon belül köteles kifizetni a befektető követelését.
• A befektetőknek kötelező módon nyújtandó információk tekintetében a rendszer kötelezettségeket határoz meg.
• 2010 júliusában az Európai Bizottság elfogadta az irányelv módosításáról szóló javaslatot. Ezt az irányelv hatálybalépése és a 2008-ban kezdődött pénzügyi válság óta bekövetkezett események tükrében tette. A javasolt módosítás egy 2009-ben végzett értékelésen is alapult. A javaslat:
  • 50 000 EUR-ra emelte volna a kártérítési határértéket;
  • lerövidítette volna a kifizetési határidőket;
  • megkövetelte volna rendszerektől egy előre finanszírozott közös minimumösszeg bevezetését, és konkrét harmadik felekre is kiterjesztette volna a rendszert.
• 2015 márciusában a társjogalkotók (az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa) közötti tárgyalások elakadása miatt a javaslatot visszavonták.

MIKORTÓL HATÁLYOS EZ AZ IRÁNYELV?

Az irányelv 1997. március 26-án lépett hatályba. Az uniós országoknak 1998. szeptember 26 -ig kellett átültetni nemzeti jogukba.

HÁTTÉR

További információk a következő oldalon állnak rendelkezésre:

• Befektetési szolgáltatások és szabályozott piacok (MiFID I és MiFID II) az Európai Bizottság weboldalán.

* KULCSFOGALMAK

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 97/9/EK irányelve (1997. március 3.) a befektetőkártalanítási rendszerekről (HL L 84., 1997.3.26., 22–31. o.)

utolsó frissítés 06.10.2016