Frissíti (és kodifikálja, azaz egységes szerkezetbe foglalja) az európai uniós polgárok szabad mozgáshoz és az Európai Unió valamely más országában való munkavállalásához való jogáról szóló korábbi jogszabályokat.
Emellett az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 45. cikkében szereplő szabad mozgás elvének gyakorlati betartásának biztosítására is törekszik.

FŐBB PONTOK

A munkaerő szabad mozgása előnyös azon személyek számára, akik az Unió valamely más országában kívánnak dolgozni, valamint az őket fogadó országok társadalmának is. Míg az előbbiek számára lehetővé teszi a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlását és személyes és szakmai helyzetük javítását, az utóbbiak be tudják ilyen módon tölteni a betöltetlen álláshelyeket és a szakemberhiányt.
Ugyanúgy, ahogy valamely uniós ország lakója jogosult keresőtevékenységet végezni egy másik uniós országban, a munkavállalók is hirdethetik betöltetlen álláshelyeiket, és köthetnek munkaszerződéseket potenciális munkavállalókkal az egész Unióban.
Ez a jogszabály kodifikálja az 1612/68/EGK rendeletet, és annak helyébe lép, mely rendeletet számos alkalommal és jelentős mértékben módosítottak. A rendelet biztosítja a rendszer gördülékeny működését azáltal, hogy tiltja bármiféle állampolgárság alapján tett hátrányos megkülönböztetést az EU munkavállalói között.
Tiltja különösen az alábbiakat:
- más állampolgárságú munkavállalók toborzására alkalmazandó külön eljárások;
- a betöltetlen álláshelyek hirdetésének korlátozása vagy feltételek szabása a másik uniós országból érkezőkre, például a munkaügyi hivataloknál történő nyilvántartásba vétellel kapcsolatban.
Hasonlóképpen jogszerűtlen bármiféle megkülönböztetés a saját országbeli és más uniós országból érkezett munkavállalók között az olyan foglalkoztatási és munkafeltételeket illetően mint a következők:
- a munkához jutás, beleértve a munkakeresőknek a munkaügyi hivatalok által nyújtott segítséget;
- munkakörülmények, beleértve a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és helyreállítását és az újrafoglalkoztatást;
- a képzéseken való részvétel, beleértve a szakiskolai képzésben és az átképzésben való részvételt is.
Ugyanezen egyenlő hozzáférési elv vonatkozik az oktatási intézményekre, szakmunkás- és egyéb szakképzésekre egy más uniós országban dolgozó uniós polgár gyermekei esetében.
A jogszabály bizonyos szociális jogokat is szabályoz. Egy másik uniós országban dolgozó munkavállaló a fogadó uniós ország állampolgáraival azonos szociális és adókedvezményeket élvez. Lakhatási támogatásra is jogosult a fogadó ország állampolgárai számára biztosított azonos feltételek mellett, valamint lakásjegyzékbe történő felvételre is abban a régióban, ahol alkalmazásban áll, ha van ott ilyen jegyzék.
A jogszabály rendelkezik továbbá az egyenlő bánásmódról a szakszervezeti tagság és az azzal kapcsolatos jogok gyakorlásának vonatkozásában, beleértve a szavazati jogot is, és egy szakszervezet ügyviteli vagy vezetői tisztségeire való választhatóság jogát is.
Bizonyos szintű nyelvtudás előírható egy adott álláshoz, azonban bármely, nyelvtudással kapcsolatos követelménynek észszerűnek és szükségesnek kell lennie a szóban forgó állás tekintetében.
A jogszabály felállít egy tanácsadó bizottságot, mely tagállamonként hat tagból áll, akik közül kettő-kettő a kormányt, a szakszervezeteket és a munkáltatói szervezeteket képviseli. A bizottság az Európai Bizottság munkáját segíti a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos ügyekben. Az (EU) 2019/1149 rendelettel létrehozott Európai Munkaügyi Hatóság megfigyelőként vesz részt a bizottság ülésein, melyekhez technikai tudásával és szakértelmével járul hozzá.

Egy kivétel

A megkülönböztetés tilalmának elve alól egy kivétel van, mégpedig a hatósági jogkörök gyakorlásával vagy az állami közérdek védelmét szolgáló kötelezettségekkel járó álláshelyek. Az uniós országok ezeket az álláshelyeket fenntarthatják saját állampolgáraik számára.

EURES-rendelet

2016-ban a 492/2011/EU rendeletet a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES) szóló (EU) 2016/589 rendelet módosította. Ennek eredményeképpen a betöltetlen álláshelyekkel, álláspályázatokkal és önéletrajzokkal kapcsolatos információk uniós országok közötti megosztására vonatkozó szabályok az új rendelet hatálya alá tartoznak.

MIKORTÓL HATÁLYOS A RENDELET?

A rendelet 2011. június 16. óta van hatályban. A 492/2011/EU rendelet kodifikálta és felváltotta az 1612/68/EGK rendeletet és annak későbbi módosításait.

HÁTTÉR

További információk:

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 492/2011/EU rendelete (2011. április 5.) a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról (kodifikált szöveg) (HL L 141., 2011.5.27., 1–12. o.)

Az 492/2011/EU rendelet későbbi módosításait belefoglalták az eredeti szövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1149 rendelete (2019. június 20.) az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozásáról, a 883/2004/EK, a 492/2011/EU és az (EU) 2016/589 rendelet módosításáról, valamint az (EU) 2016/344 határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 186., 2019.7.11., 21–56. o.)

6/2018. sz. különjelentés: „A munkavállalók szabad mozgása: az alapvető szabadság biztosítva van, de az uniós források célzottabb felhasználása elősegítené a munkavállalók mobilitását” (HL C 79., 2018.3.2., 17. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/54/EU irányelve (2014. április 16.) a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről (HL L 128., 2014.4.30., 8–14. o.)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Harmadik rész: Az Unió belső politikái és tevékenységei – IV. cím: A személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása – 1. fejezet: Munkavállalók – 45. cikk (az EKSz. korábbi 39. cikke) (HL C 202., 2016.6.7., 65–66. o.)

utolsó frissítés 21.04.2020

Top

All