Közösségi iránymutatás a környezetvédelem állami támogatásáról

A támogatások eszközként szolgálhatnak a vállalkozások arra való ösztönzésében, hogy a környezetvédelem terén magasabb szintet érjenek el, mint amelyet a kötelező szabványok hiányában valósítanának meg. A Bizottság meghatározza, mely feltételek mellett nyújthatók a vállalkozásoknak ilyen támogatások anélkül, hogy megzavarnák a közös piac működését.

JOGI AKTUS

Közösségi iránymutatás a környezetvédelem állami támogatásáról (2008. április 1.) [Hivatalos Lap C 82., 2008.4.1.].

ÖSSZEFOGLALÓ

A környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatás az egyik eszköz az energiára vonatkozó, 2007–2009-es időszakra szóló globális akcióterv végrehajtásában, amely lehetővé teszi egy integrált európai éghajlatváltozási és energiapolitika megvalósítását.

Elvek

A környezetvédelem területén az állami támogatások felügyeletének legfontosabb célja annak biztosítása, hogy a támogatási intézkedések magasabb környezetvédelmi szintet eredményezzenek, mint amely támogatás nélkül megvalósulna. A támogatás pozitív hatásainak ellensúlyozniuk kell a negatív, versenytorzító hatásokat, figyelembe véve a „szennyező fizet” elvet * (PPP – „Polluter Pays Principle”) (EK-Szerződés, 174. cikk). A környezetvédelmi célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatás szabályait az állami támogatási cselekvési tervben foglalt célkitűzésekkel összhangban vizsgálják felül.

Vizsgálati módszer: a mérlegelési teszt

Az ún. mérlegelési tesztet az „állami támogatási cselekvési terv” keretében javasolták mint olyan módszert, amellyel megvizsgálható a támogatásoknak a közös piaccal való összeegyeztethetősége. E teszt elvégzésével a Bizottság garantálhatja, hogy az állami támogatás valóban ösztönző hatású, célzott és arányos legyen, és csak korlátozott negatív hatással járjon a versenyre és a kereskedelemre nézve.

A támogatásnak lehetővé kell tennie a környezetre ártalmas piaci hiányosságok kezelését. A környezetvédelem szempontjából a leggyakoribb piaci hiányosság a negatív externáliákhoz kapcsolódik. A vállalkozások fejlődési stratégiájában az egyik cél a termelési költségek csökkentése. Ez arra indíthatja őket, hogy olyan technológiákat vagy termelési módszereket alkalmazzanak, amelyek nem veszik figyelembe a környezetvédelmi szempontokat. Ennek következtében termelési költségeik alacsonyabbak lesznek a társadalom egésze által viselt „környezeti költségnél”.

A piac e hiányosságainak kezelése érdekében az államok szabályozó intézkedéseket, szabványokat és adókat alkalmaznak a szennyezést okozó vállalkozásokkal szemben, hogy a „szennyező fizet” elv alapján kompenzálják a tevékenységükből fakadó negatív externáliák hatásait.

Az államok ezenkívül pozitív ösztönzőként is használhatják az állami támogatásokat a környezetvédelem előmozdítása érdekében. A támogatásnak arra kell indítania a kedvezményezettet, hogy változtasson magatartásán, és a környezetvédelem szintjét javító beruházásokat hajtson végre. Ezek a beruházások azonban gazdasági előnyöket is eredményezhetnek a vállalkozás számára. Ezért fontos megbizonyosodni arról, hogy a támogatásra szükség van, és a vállalkozás nem hajtotta volna végre az adott beruházást a támogatási intézkedés nélkül.

A támogatásnak ösztönző hatásúnak és arányosnak kell lennie. Ez az eset csak akkor áll fenn, ha az adott eredményt a támogatás nélkül, vagy alacsonyabb támogatással nem lehetne elérni. A támogatás összegét a kívánt környezetvédelmi szint eléréséhez szükséges minimumra kell korlátozni. A támogatható beruházási költségek kiszámítása során minden olyan gazdasági előnyt le kell vonni, amelyre a vállalkozások szert tehetnek az adott beruházás kapcsán.

Tekintettel arra, hogy nem könnyű figyelembe venni vagy mérni az összes olyan előnyt, amelyre a vállalkozás a járulékos beruházásból szert tesz – ilyen például a „zöld arculat” erősítése –, a támogatás összege nem érheti el a támogatható költségek 100%-át, kivéve, ha a támogatást valódi versenyt biztosító pályáztatási eljárás keretében ítélik oda.

Egyéb esetekben a támogatási intenzitás * általában nem haladhatja meg a támogatható beruházási költségek * 50–60%-át. A vállalkozásoknak nyújtott támogatás azonban növelhető a tervezett intézkedés típusától és a vállalkozás méretétől függően. Ez a közösségi iránymutatás minden projektkategóriára meghatározza a támogatható költségek és a támogatási intenzitás számításának szabályait. Bizonyos esetekben lehetőség van működési támogatás nyújtására is.

Hatály

A közösségi iránymutatás kiterjed a Bizottságnak bejelentett valamennyi környezetvédelmi célú támogatási intézkedésre (beleértve azokat, amelyeket a közösségi iránymutatás közzététele előtt jelentenek be), továbbá a nem bejelentett támogatási intézkedésekre, amennyiben a támogatást az e közösségi iránymutatás Hivatalos Lapban való megjelenése után folyósítják. A Bizottság szerint az alábbi intézkedések esetében az állami támogatások a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők:

• a közösségi szabványoknál szigorúbb feltételeket teljesítő, vagy közösségi szabványok hiányában a környezetvédelem szintjét emelő vállalkozásoknak nyújtott támogatások;
• a közösségi szabványoknál szigorúbb feltételeket teljesítő, vagy közösségi szabványok hiányában a környezetvédelem szintjét emelő új szállítójárművek beszerzéséhez nyújtott támogatások;
• a jövőbeni közösségi szabványokhoz való idő előtti alkalmazkodáshoz nyújtott támogatások;
• környezetvédelmi tanulmányokhoz nyújtott támogatások;
• az energiatakarékossághoz nyújtott támogatások;
• megújuló energiaforrásokra vonatkozó támogatások;
• a kapcsoltenergia-termeléshez és távfűtéshez nyújtott támogatások;
• a hulladékgazdálkodáshoz nyújtott támogatások;
• a szennyezett területek szennyeződésmentesítéséhez nyújtott támogatások;
• vállalkozások áthelyezéséhez nyújtott támogatások;
• az értékesíthető engedélyek rendszere keretében nyújtott támogatások;
• az adócsökkentés vagy adómentesség formájában nyújtott támogatások.

Felügyelet és felülvizsgálat

A tagállamoknak minden évben be kell nyújtaniuk a Bizottságnak egy jelentést a környezetvédelmi támogatási intézkedésekről, amely minden egyes jóváhagyott intézkedés esetében tartalmazza a nagyvállalatokra vonatkozó adatokat, beleértve az egyes kedvezményezetteknek nyújtott támogatás összegét, a támogatási intenzitást, az intézkedés leírását, valamint azt, hogy milyen jellegű környezetvédelmet szándékoznak támogatni. A tagállamoknak továbbá részletes nyilvántartást kell vezetniük és megőrizniük valamennyi nyújtott támogatásról.

A közösségi iránymutatás 2008. április 2-től 2014. december 31-ig érvényes, a közzétételét követő négy év elteltével pedig a Bizottság újra megvizsgálja a tagállamoktól származó információk alapján. Az iránymutatást a Bizottság is módosíthatja olyan jelentős megfontolások alapján, mint például a közösségi politikák fejlődése, vagy a klímaváltozással kapcsolatos nemzetközi egyezmények aláírása.

Háttér

Ez a közösségi iránymutatás helyébe lép a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, 2001. február 3-án közzétett iránymutatásnak. Az e közösségi iránymutatás hatálya alá tartozó egyes intézkedésekre ezenkívül kiterjedhet a 800/2008/EK rendelet (2008. augusztus 6.) hatálya is, amely a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja a támogatások bizonyos fajtáit (általános csoportmentességi rendelet) [HL L 214., 2008.8.9.].

Utolsó frissítés: 11.08.2008