52007DC0349

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 21.6.2007

COM(2007) 349 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

2007. évi jelentés az Európai Közösség 2006. évi fejlesztéspolitikájáról és a külső segítségnyújtás végrehajtásáról

{SEC(2007) 840}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

2007. évi jelentés az Európai Közösség 2006. évi fejlesztéspolitikájáról és a külső segítségnyújtás végrehajtásáról

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

2. Megfelelőbb keretrendszer a fejlesztési polika számára a politikák koherenciája 3

3. Megfelelőbb keretrendszer a regionális stratégiák számára 5

4. Megfelelőbb keretrendszer a külső segítségnyújtás számára – a rendelkezések egyszerűsítése és világosabbá tétele 6

5. Jobb keretrendszer a közös munkavégzés számára A segélyezés hatékonysága 8

6. Eredmények 10

Bevezetés

Az Európai Unió 46,9 milliárd eurós hozzájárulásával továbbra is a fejlesztési segélyek fő forrása a világban: a hivatalos fejlesztési segítségnyújtás (ODA) összességének 56,67%-a tőle származik Az Európai Bizottság által kezelt külső segélyek 2006-ban mintegy 12,1 milliárd eurós új kötelezettségvállalást jelentettek, amelyből 9,8 milliárd euro ODA-nak minősül. Ebből a segélyből több mint 160 ország részesül.

2006. folyamán az Európai Unió mélyreható változtatásokat vezetett be a világ többi részével folytatott kapcsolatainak intézésében. Először is biztosította, hogy a fejlődő országokat érintő politikák alkalmasak legyenek a fejlesztési célok elősegítésére; másodszor olyan regionális stratégiákat fogadott el, amelyek tükrözik a főbb prioritásokat; harmadszor egyszerűsítette a külső segítségnyújtás jogi alapjául szolgáló eszközök körét; negyedszer a segélyek hatékonyabbá tétele érdekében intézkedéseket fogadott el, amelyek révén szorosabban együtt lehet működni a partnerországokkal és a fejlesztésben érdekelt egyéb szereplőkkel; végezetül pedig javította az eredmények mérésére és a tanulságok levonására használt módszereket.

Áttekintésünk a fent említett változások fő vonásait kívánja bemutatni.

Megfelelőbb keretrendszer a fejlesztési polika számára a politikák koherenciája

Az európai konszenzus a fejlesztési politikáról 2005. decemberi elfogadása óta a Bizottság egyre nagyobb figyelmet fordít arra, hogy a fejlesztésen kívüli területekre – például a kereskedelemre, mezőgazdaságra, környezetvédelemre, biztonságra, bevándorlásra, a globalizáció társadalmi vetületére, a foglalkoztatása és a tisztességes munkára, valamint az egészségügyi kutatást is magában foglaló nemzetközi tudományos együttműködésre – vonatkozó szakpolitikák milyen módon járulhatnak hozzá a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez.

Széleskörű egyetértés tapasztalható a tekintetben, hogy a fejlesztési politika önmagában nem hozhat elégséges eredményeket, illetve hogy számos más szakpolitika jelentős hatást tud kifejteni. Az Európai Unió célja, hogy szakpolitikái a lehető legkedvezőbb, illetve a lehető legkevésbé kedvezőtlen hatást gyakorolják a fejlődő országokra.

Az uniós elnökség ösztönzésére 2006-2007-re gördülő munkaprogramot dolgoztak ki a politikák fejlesztési célú koherenciájáról (PCD), hogy meghatározzák a cselekvés közös prioritásait. 2006 októberében a Tanács következtetéseket fogadott el mind az elnökség gördülő PCD munkaprogramjáról, mind a fejlesztési kérdéseknek a tanácsi döntéshozatali folyamatba építéséről. A Bizottság is számos vonatkozásban számolhat be előrehaladásról, köztük a kereskedelem, és különösen az AKCS-országokkal folytatott gazdasági partnerségi megállapodások tárgyalása terén, amelyek célja, hogy a kereskedelmet – mint a hosszú távú fejlődés motorját – előmozdítsák. A szegénységhez kapcsolódó fertőző betegségek elleni – például az európai és fejlődő országok klinikai kísérletek területén létrejött partnersége (EDCTP) keretében folytatott – küzdelem szintén jól példázza ezt a törekvést.

A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó, 380 millió eurós migrációs tematikus program elindításával jelentős előrehaladás történt a migráció területén az EU Afrika-stratégiája[1] keretében, valamint a partnerországok biztonsági ágazatának támogatása révén a biztonság területén is. A migráció esetében különösen nagy jelentősége van a koherenciának. Az Európai Unió – az általa kötött, szélesebb együttműködési megállapodások keretében – a világ számos országával és régiójával alakított ki párbeszédet a migrációt érintő kérdésekben. Ilyen többek között az európai szomszédságpolitika, és hasonló párbeszéd van kialakulóban az afrikai, ázsiai, latin-amerikai és karib-tengeri[2] partnerekkel is.

Az ilyen párbeszédek jellemzően a témák széles körét ölelik át, köztük a migráció és a fejlődés kapcsolatát, az illegális migráció és az emberkereskedelem elleni küzdelmet, a menekülthelyzetnek a fejlődésre gyakorolt hatását, valamint a gazdasági migráció kezelésének javítása érdekében tett közös erőfeszítéseket. E párbeszédek eredménye lehet az is, hogy az EU segítséget nyújt majd a partnerországoknak a migrációs áramlások kezeléséhez szükséges kapacitások kiépítéséhez és a migráció és a fejlődés közötti összefüggések legjobb kihasználásához.

A koherencia kapcsán módszeresen megvizsgálják az emberi jogok és a felelősségteljes kormányzás kérdéseit is. 2006-ban például 13 uniós választási megfigyelő-küldöttséget mozgósítottak, és mintegy 1400 uniós megfigyelő kapott megbízatást. Ezek a küldöttségük jelenlétükkel hozzájárultak a csalás, a manipuláció és a megfélemlítés lehetőségének csökkentéséhez, továbbá javították az átláthatóságot és a választási folyamatba vetett közbizalmat, s ezáltal segítették a demokrácia és a kormányzás fejlődését. Néhány esetben a küldöttségek szerepet játszottak a konfliktus-megelőzésben is, többek között a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol az EU történetének eddigi legfontosabb küldöttsége (300 megfigyelő) kísérte figyelemmel a választások két – júliusi, illetve novemberi – fordulóját. Ezek a választások készítették elő az utat a Kongói Demokratikus Köztársaság társadalmi békéjének helyreállítása, kormányzatának visszaállítása és fenntartható fejlődése, valamint a Nagy Tavak egész régiójának stabilizációja felé.

A kormányzás témakörében a Bizottság javaslatot tett „A kormányzás szerepe a fejlesztési politikával kapcsolatos európai konszenzusban”[3] program újfajta megközelítésére. Ennek kiinduló alapja az a nagyszabású értékelés, amely az 1994 és 2004 közötti időszakot vizsgálta. Az értékelés szerint az Európai Unió helyesen döntött, amikor a kormányzást a politikai és együttműködési napirend élére helyezte, a Bizottság pedig jelentős előrehaladást ért el annak meghatározásában, hogyan lehet a leghatékonyabban megközelíteni a fenntartható javulás kérdését. A Bizottság kiemeli a felelősségteljes kormányzás előmozdításának jelentőségét az olyan területeken is, mint az adózás, a pénzügyi és igazságszolgáltatási terület, illetve a tudományos együttműködés.

A koherencia egészében véve alapvető jelentőségű az EU külső segélyezési politikájának végrehajtása szempontjából. A partnerországokkal folytatott kapcsolatokban a Bizottság három minőségben is fellép: mint politikai szereplő, mint fejlesztési ügynökség és mint a donorok igazgatásáért felelős intézmény, valamint folyamatosan keresi a módját, hogyan lehetne e három szerepkört hatékonyabban összekapcsolni. A koherencia egészében véve alapvető jelentőségű az EU külső segélyezési politikájának végrehajtása szempontjából. A partnerországokkal folytatott kapcsolatokban a Bizottság három minőségben is fellép: mint politikai szereplő, mint fejlesztési ügynökség és mint a donorok igazgatásáért felelős intézmény, és folyamatosan keresi a módját, hogyan lehetne e három szerepkört hatékonyabban összekapcsolni.

Megfelelőbb keretrendszer a regionális stratégiák számára

Szintén a konszenzussal összhangban a Bizottság nagy figyelmet fordított annak biztosítására, hogy célkitűzései és alapelvei tükröződjenek a regionális szintű intervenciós stratégiákban.

A konszenzus első konkrét alkalmazása az EU Afrika-stratégiája, s ez egyben az első olyan integrált európai politikai keretrendszer is, amelynek célja az uniós és tagállami politikák és eszközök összehangolásának és koherenciájának javítása. Az Afrikának tulajdonított jelentőséget jól érzékelteti e stratégia végrehajtása és az EU elkötelezettsége egy közös EU-Afrika stratégia kidolgozása mellett, amelyet a 2007 második felében Lisszabonban megrendezendő EU-Afrika csúcstalálkozón terveznek elfogadni. További példája ennek az Európai Bizottság és az Afrikai Unió Bizottsága részvételével megtartott közös munkaülés is, amely során José Manuel Barroso elnök vezetésével egy európai biztosokból alakult csapat találkozott az Afrikai Unió Bizottságával, ez utóbbi Addis Abeba-i székhelyén.

A konszenzus szellemét tükrözik az Európai uniónak a többi régióval folytatott kapcsolataira vonatkozó stratégiák is abban az értelemben, hogy összefüggő világkép előmozdítására törekszenek, de ugyanakkor elismerik a differenciálás szükségességét is. A 2006-os év igen eredményes volt az EU és Latin-Amerika közötti stratégiai partnerség szempontjából, amelyen belül két együttműködési terület élvezett elsőbbséget: a társadalmi kohézió erősítése és a regionális integráció előmozdítása.

Az EU emellett az EU és Ázsia kapcsolatai tekintetében is dolgozik a hangsúlyosabb politikai párbeszéden, fokozottabb kereskedelmi kapcsolatokon és folyamatos fejlesztési együttműködésen alapuló stratégiai keretrendszeren kialakításán. Az Uniónak a régió két meghatározó országával, Kínával és Indiával folytatott kapcsolatait stratégiai partnerség keretén belül fejlesztik. E partnerségek átfogó jellegűek, magukban foglalják mind a gazdasági együttműködést, mind a politikai szempontokat.

Az elmúlt évben az európai szomszédságpolitika (ENP) végrehajtása is felgyorsult. Az ENP egyike az Európai Unió külkapcsolatai között különös elsőbbséget élvező kérdéseknek. Az EU e szakpolitika segítségével kívánja előmozdítani közvetlen környezetében a felelősségteljes kormányzást és a gazdasági fejlődést. Végrehajtásának első tizennyolc hónapjában a szakpolitika szilárdan megalapozta az Unió és szomszédai közötti megerősített kapcsolatokat. 2006. december 4-én a Bizottság új javaslatokat terjesztett elő azzal kapcsolatban, hogyan lehetne az ENP-t megerősíteni és továbbfejleszteni. E javaslatok a következőket vetítették fel: kedvezőbb kereskedelmi és beruházási kilátások felajánlása a partnerországoknak, az emberek közötti közvetlen kapcsolatok és a jogszerű, rövid távú utazások megkönnyítése, a befagyott konfliktusok kezelésében játszott aktívabb szerep, valamint a pénzügyi támogatások mozgósítása érdekében további lehetőségek megnyitása.

Bővítési politikáján és a stabilizációs és társulási folyamaton keresztül az EU segíti a tagság várományosait abban, hogy integrációjuk az Unióba fokozatos lehessen. 2006-ban ez a szakpolitika Bulgáriára, Romániára, a nyugat-balkáni országokra és Törökországra irányult. Bulgária és Románia 2007. január 1-jével csatlakozott az Unióhoz. Folynak a csatlakozási tárgyalások Horvátországgal és Törökországgal, a többi nyugat-balkáni ország pedig a stabilizációs és társulási folyamatban lefektetett ütemterv szerint mind haladást mutatott. 2006. során a Bizottság a nyugat-balkáni uniós szakpolitika és eszközei megerősítése érdekében szigorú intézkedéseket vezetett be különösen azért, hogy az európai uniós kilátásokat a régió polgárai számára kézzelfoghatóbbá tegye.

Megfelelőbb keretrendszer a külső segítségnyújtás számára – a rendelkezések egyszerűsítése és világosabbá tétele

Az új eszközök kidolgozása során – az uniós külső együttműködés teljes szerkezeti átalakításának részeként – egységbe rendezték a külső segítségnyújtásra vonatkozó politikákat is. A segítségnyújtásnak a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó egyszerűsített keretrendszerét lefektető új eszközöket 2006-ban véglegesítették. Ezek a cselekvés összefüggő alapjául szolgálnak, és egyesítik magukban a világos szakpolitikai célokat és az elérésükhöz szükséges eljárásokat és eszközöket. A számos jelenlegi földrajzi és tematikus rendelkezés helyébe kilenc finanszírozási eszköz lép.

Hat eszköz ezek közül földrajzi vagy tematikus értelemben meghatározott politikákat támogat:

- az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA)

- az európai szomszédsági és partnerségi támogatási Eszköz (ENPI);

- a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI);

- az iparosodott és magas jövedelmű országokkal folytatott együttműködést (ICI) szabályozó eszköz;

- a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR);

- a nukleáris biztonsági együttműködési eszköz (INSC).

Három eszköz a válsághelyzetek kezelésére szolgál:

- a stabilitási eszköz;

- a meglévő humanitárius segélyek, amelyek magukban foglalják majd az új pénzügyi terv szerint folyósított sürgős élelmiszersegélyt is;

- makroszintű pénzügyi támogatási eszközök.

Az együttműködést ország-, regionális és tematikus stratégiai dokumentumok, többéves indikatív programok, valamint éves cselekvési programok segítségével hajtják végre, amelyeket alávetnek az intézményközi megállapodás szerint megállapított új demokratikus ellenőrzési eljárásnak. Az eljárás értelmében a Bizottság – a stratégiai dokumentumok tervezeteinek megküldésével – rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot, illetve konzultál velük. A Bizottság vállalta, hogy e stratégiákról rendszeres párbeszédet folytat az Európai Parlamenttel, és hogy a stratégiák végrehajtása során az Európai Parlament álláspontját kellő mértékben figyelembe veszi.

A fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) értelmében rendelkezésre álló pénzeszközök a latin-amerikai, ázsiai, közel-keleti és dél-afrikai fejlődő országok vonatkozásában 10,1 milliárd eurót tesznek ki. A földrajzi helyzet alapján folytatott együttműködésen túl a DCI tematikus programokat is tartalmaz, amelyek a jelenlegi tematikus rendelkezések helyébe lépnek.

2006 januárjában a Bizottság „Befektetés az emberekbe” [4] címmel a humán és szociális fejlődés tematikus programjáról fogadott el közleményt. A DCI valamivel több, mint 1 milliárd eurót szán erre a programra azon tevékenységek támogatása céljával, amelyek közvetlenül érintik az emberek életszínvonalát és jólétét, különös figyelemmel a legszegényebb, legkevésbé fejlett országokra és a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportokra. Ugyanerre alapozva stratégia is készült, amely négy fő pillérbe rendezi a támogatási tevékenységeket: mindenki számára elérhető jó egészségi állapot; oktatás, tudás és készségek; nemek közötti egyenlőség; és az emberi és társadalmi fejlődés más szempontjai (ideértve a társadalmi kohéziót, a foglalkoztatást, a tisztességes munkafeltételeket, a gyermekek és ifjúság témakörét, valamint a kultúrát). Jó példája ez annak az összehangolt megközelítésnek, amelyet a Bizottság elő kíván mozdítani.

A gyermekek és fiatalok védelme, valamint a gyermekek és fiatalok részvételének támogatása a fejlődésben olyan elsőbbséget élvező területek, amelyekkel foglalkozni kell a DCI „Befektetés az emberekbe” elnevezésű tematikus programjában, valamint a demokrácia és az emberi jogok új európai eszközében is. Az új, egyszerűsített eszközök bevezetéséig a Bizottság – mind az EU határain belül, mind a határokon túl – mintegy 75 különböző, a gyermekpolitikával és gyermekprogramokkal kapcsolatos eszközt alkalmazott. A koherencia javítása, a szinergiák legnagyobb mértékű kihasználása, a hézagok felderítése és az eszközöknek a gyermekjogokra gyakorolt együttes hatásának növelése érdekében a Bizottság 2006. július 4-én közleményt fogadott el „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” címmel.

A közlemény hosszú távú, részletes folyamatot határoz meg a gyermekek érdekében tett uniós intézkedések hatásának növelése érdekében. A belső koordináció és konzultáció biztosítása céljából új mechanizmusokat javasol (ilyen például az Európai Gyermekjogi Fórum), és előírásokat tartalmaz a gyermekek hatékony bevonására vonatkozóan is. A közleményben rögzített egyik kötelezettségvállalás az, hogy a fejlesztési együttműködés keretében gyermekekre vonatkozó cselekvési tervet dolgozzanak ki.

A 2007. és 2013. közötti időszakban az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz keretében a szomszédos országokra előirányozott költségvetés mintegy 12 milliárd eurót tesz ki, amely reálértéken számítva az előző költségvetési időszakhoz képest 32%-os növekedést jelent. Az uniós finanszírozás hatásának és ösztönző erejének legnagyobb mértékű növelése érdekében a Bizottság az ENPI keretén belüli következő két új mechanizmus létrehozására tett javaslatot:

- egy szomszédságpolitikát szolgáló befektetési alap, amelyhez kérik a tagállamok hozzájárulását is, és amely az Európai Beruházási Banktól, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól és más fejlesztési bankoktól származó további hitelek ösztönzését szolgálná. A költségvetésből 700 millió eurót kapna. Ez az alap várhatóan a támogatási összeg többszörösét kitevő hitel odaítélését ösztönözhetné. Amennyiben a tagállamok a Bizottságéhoz hasonló összegű hozzájárulást tesznek, az alap jelentős mértékű kedvezményes hitel folyósítását eredményezhetné.

- egy 300 millió eurós kormányzási eszköz, amely az egyes országoknak biztosított szokásos juttatásokon felül további támogatást nyújtana azon partnerországok munkájának elismeréséhez és elősegítéséhez, amelyek cselekvési tervük végrehajtása terén a legnagyobb haladást érték el.

Az ENPI tartalmaz egy különleges, a határokon átívelő együttműködésre vonatkozó elemet is, amelyet az Európai Regionális Fejlesztési Alapból társfinanszíroznak. Az új rendelkezéseket azzal a céllal hozták létre, hogy orvosolják a múltbeli hiányosságokat, valamint hogy megkönnyítsék és hatékonyabbá tegyék az ilyen típusú együttműködést.

Annak érdekében, hogy a 2007-es segítségnyújtást a lehető legkisebb mértékben lassítsák le, az ázsiai, latin-amerikai és a szomszédos országok vonatkozásában csaknem befejeződött a programozás, és az eszközökkel kapcsolatos politikai megállapodást követően megindult az informális intézményközi párbeszéd az ENPI- és DCI-stratégiák tervezetéről is. E stratégiákról a Parlament demokratikus ellenőrzése mellett folytatódik a párbeszéd 2007-ben is, amikor valamennyi eszköz hivatalosan hatályba lép. Januárban számos, az egyes tematikus programok megközelítéseit és tartalmát meghatározó közleményt fogadtak el. Ezt minden egyes tematikus program esetében részletes programozási folyamat követte, amely 2007 elejére befejeznek annak érdekében, hogy rövidesen végre lehessen őket hajtani.

Az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (AKCS) országokkal folytatott együttműködést még mindig elsődlegesen az Európai Fejlesztési Alapból (EFA) finanszírozzák, mivel az Európai Tanács 2005 decemberében úgy határozott, hogy az EFA továbbra is elkülönülten kapja a finanszírozást a költségvetésből. A tizedik EFA (2008-2013) a számára biztosított 22,7 milliárd eurós finanszírozási eszközzel az AKCS-országokkal folytatott együttműködés alapját veti meg.

A tizedik EFA programozási iránymutatásait – ideértve a közösségi fellépés területeit és az országos szintre összpontosítás elvét is – szintén a konszenzus alapján dolgozták ki. Az AKCS-országokkal kapcsolatos programozást az év elején elindították. Folyik a párbeszéd a programozásról, és e párbeszéd eredményeképpen várhatólag még 2007 vége előtt megszületik az ország- és regionális stratégiai dokumentumok aláírásra kész változata, 2008 januárjában pedig megkezdődhet a végrehajtás.

Jobb keretrendszer a közös munkavégzés számára A segélyezés hatékonysága

A segélyezés hatékonysága az EU politikai programjának előterében áll, és minden 2006-os kezdeményezésében szerepel. Mind a fejlesztési politikáról szóló együttes nyilatkozat, min az új Afrika-stratégia kiemeli annak jelentőségét, hogy az Unió ne csupán több, hanem jobb és hatékonyabb segélyt folyósítson. A tizedik EDF megállapodás is tartalmaz a segélyek hatékonyságának elősegítésére vonatkozó, világos állásfoglalást.

E kötelezettségvállalások konkrét cselekedetekre váltása érdekében „EU-segélyek: többet, gyorsabban, eredményesebben” címmel 2006 áprilisában cselekvési tervet fogadtak el, amely 2010-ig kilenc konkrét eszköz végrehajtását irányozza elő. Ezek között találjuk a világszintű, regionális és helyi uniós segélyek rendszeres feltérképezését (a segélyezési atlasz[5]), valamint egy közös uniós programozási keretrendszerre vonatkozó javaslatot. Mára a segélyezési atlasz a segélyek figyelemmel követésének, valamint az uniós segélyek hatékonyabb összehangolásának és a jobb munkamegosztásnak hasznos eszközévé vált, a közös programozási keretrendszert pedig számos országban most vezetik be a tizedik EFA folyamatban lévő programozásával kapcsolatban.

A nemzetközi közösségtől érkező fejlesztési segítségnyújtás rendkívüli szétaprózottsága következtében a segélyezési tevékenységek szétszórtak, átfedik egymást, sőt akár ellentmondanak egymásnak, s ezáltal a bennük rejlő lehetőségekhez képest kisebb hatást érnek el, hiszen felesleges adminisztratív költségekkel, a partnerországok számára pedig növekvő terhekkel járnak. Ezek a hiányosságok és átfedések tetten érhetőek az EU segélyezési atlaszában. A segélyek hatékonyságának növelésében kulcsfontosságú szerepet játszik az, hogy a segélyek kiegészítsék egymást. 2006. folyamán iránymutatásokat fogadtak el a segélyek hatékonysága vonatkozásában, és mind a központban, mind világszerte képzéseket tartottak.

Az, hogy áttértek a közvetlen költségvetési támogatás formájában nyújtott segélyezéshez, amelyet teljes egészében a partnerország saját rendszerein belül igazgatnak, jelentős mértékben hozzájárult a partnerországok tulajdonosi szemléletének megerősödéséhez és ahhoz, hogy a donorországok nagyobb bizalommal vegyék igénybe a partnerországok saját igazgatási rendszerét. Az európai konszenzus a költségvetési támogatást úgy határozza meg, mint „preferált támogatási módot”, „amennyiben erre lehetőség van”. A Bizottság is fokozottabb mértékben igénybe vette az adott országok rendszereit a költségvetési támogatáson keresztül, amely a 2003. és 2005. közötti időszakban folyósított programozott segélyek több mint 35 %-át tette ki.

A Bizottság aktívan részt vesz az ingatag gazdasági helyzetű államok támogatásában is. Palesztinában például a Világbankkal szoros együttműködésben – 14 tagállam és Norvégia részvételével – ideiglenes nemzetközi mechanizmust (INM) fejlesztettek ki és vezettek be annak érdekében, hogy fenntartsák az alapvető közszolgáltatásokat, és a palesztin lakosságot megóvják a válság hatásaitól. Az INM szociális juttatások formájában több mint 88 millió eurót fizetett ki a közszolgálati alkalmazottaknak és kisnyugdíjasoknak, és csaknem 24 millió eurót közvetlen kifizetés formájában a válság által közvetlenül sújtott szegény, kiszolgáltatott palesztinoknak.

A Bizottság általában is támogatja, hogy a – gyakorta az ENSZ vagy a Világbank által igazgatott – vagyonkezelői alapokat hasonló helyzetekben segélyek folyósítására használják fel. Segít annak biztosításában, hogy a segélyeket (különösen az újjáépítési segélyeket) megfelelően koordinálják és a lehető leggyorsabban folyósítsák. Azoknak a segélyeknek az összege, amelyeket a Bizottság az ENSZ-en és a Világbankon keresztül folyósított, 2006-ban továbbra is megközelítőleg 1,5 milliárd eurót tettek ki. Az év során mindkét intézménnyel megállapodásokat írtak alá a fenti tevékenységekben való bizottsági részvétel láthatóvá tételéről, nem utolsó sorban azok aggályainak eloszlatására, akik – és nem is kevesen – úgy gondolják, hogy a világban tapasztalható szenvedés megkönnyítése és a béke elősegítése érdekében tett európai erőfeszítéseket az európai polgárok számára is nyilvánvalóbbá kellene tenni.

A világ legszegényebb embereinek hetven százaléka a közepes jövedelmű országokban él. A Bizottság felismerte, hogy ezekben az országokban a társadalmi fejlődéssel és a szegénység csökkentésével kapcsolatos stratégiák egyik alapvető feltétele a gazdasági növekedés. A növekedés önmagában azonban nem elég. Számos gyorsan növekedő, közepes jövedelmű országban a technológiai változások, a globalizáció, a demográfiai fejlemények és a szakképzett munkaerő iránti kereslet tovább mélyítette a jövedelmek megoszlásában mutatkozó különbségeket, mivel a növekvést nem kísérte hatékony, a szegényeket támogató költségvetési program. Nem szabad alábecsülni annak kockázatát, hogy a közepes jövedelmű országok nem tudnak megfelelően élni a lehetőségekkel és ezért visszaesnek a szegénységbe. A gazdaság stabilizálása, a reformok segítése és a fejlődés, a kereskedelmi integráció és a társadalmi kohézió előmozdítása érdekében számos, válsághelyzetben lévő vagy potenciálisan ingatag, közepes jövedelmű ország esetében további jól célzott, szakpolitikákhoz/teljesítményhez kötött fejlesztési segélyekre van szükség.

2006-ban az Európai Bizottság – az uniós tagállamokkal és más donorokkal és érintettekkel együttműködve – az eddiginél jelentősebb szerepet játszott az egészségügy és az oktatás területén indított világméretű kezdeményezésekben. A Bizottság 2006 májusa óta a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelem globális alapja (GFATM) alelnöki, 2006 júliusa óta pedig az „Oktatást mindenkinek” elnevezésű gyorsított kezdeményezés társelnöki tisztségét is betölti. Mindkét kezdeményezés középpontjában a szükséglet-központú megközelítések, a donorok összehangolása és a segélyezés hatékonysága áll.

Eredmények

Mióta a külső segítségnyújtási programok igazgatásának reformját 2000-ben elindították, fokozott hangsúlyt fektetnek a segélyfolyósítás gyorsaságának és minőségének javítására. A 2006. folyamán elért végrehajtási szintek is arról tanúskodnak, hogy gyorsabb lett a segélyek folyósítása.

A Bizottság 2006-ban az ODA pénzeszközeiből 9,832 milliárd euróra vállalt kötelezettséget, és ebből 8,130 milliárdot ki is fizettek. A földrajzi alapon kiosztható kötelezettségvállalásokra eső összegnek – nevezetesen 7,982 milliárd eurónak – csaknem a felét (3,552 milliárd eurót) az AKCS-országoknak szánták, amelyek összehasonlításképpen az összes – azaz 6,8 milliárd eurót kitevő – kifizetésből 2,848 milliárddal részesültek.

A folyósítás minőségének értékeléséhez a Bizottság eljárásokat vezetett be annak biztosítása érdekében, hogy a projektekkel és programokkal kapcsolatos új kötelezettségvállalásokat a lehető legalaposabban és az adott szektorban meglévő bevált gyakorlatot tükröző módon dogozzák ki. 2002-ben a projektek eredményeinek követését lehetővé tevő rendszert vezettek be. A figyelemmel követés a folyamatban lévő projektekre vonatkozó rendszeres, független szakértők által végzett helyszíni értékeléseken alapul, amelyekhez nemzetközileg elfogadott ismérvek figyelembe vételével pontszámokat rendelnek. Az elmúlt öt év során ezek az értékek általánosságban folyamatos, statisztikailag jelentős javulást mutatnak. A 2006. folyamán figyelemmel követett projektek és programok összességében továbbra is jó teljesítményt mutattak. Ami a hatékonyság általános javulását illeti, 2006-ban csekély visszaesés volt tapasztalható, de még sikerült tartani az irányvonalat. A 2006-os év eredményei tehát összességében kielégítőek.

A finanszírozott tevékenységből levont tanulságok a segélyezés hatékonyabbá tételének kulcsfontosságú eszközei. A fejlesztési segélyekkel foglalkozó főbb főigazgatóságok értékelési csoportja független szakértők bevonásával értékeli az országstratégiákat, a tematikus kérdéseket és a közösségi programok egyéb stratégiai szempontjait.

A különféle mutatók alapján általánosságban elmondató, hogy 2000. óta jelentős fejlődést sikerült elérni a külső segítségnyújtás igazgatásának terén. Ez nem utolsó sorban az olyan alapvető intézményi változásoknak köszönhető, mint a programok végrehajtásáért viselt felelősség átadása a közösségi képviseleteknek, illetve a központi szolgáltatások szerkezeti átalakítása.

Az egyes fontos, látványos sikertörténetekből ösztönzést meríthetünk, de még sok a tennivaló, különösen azokon a területeken, ahol a Bizottság úgy tűnik, lassúnak vagy rugalmatlannak bizonyult. A külső segítségnyújtás formája ugyanis a jövőben egyre inkább a rugalmasságon és a donorokkal folytatott szorosabb együttműködésen alapul majd[6].. Az új eszközökkel és az új pénzügyi szabályzattal felvértezve a Bizottság jobb esélyekkel küzdhet meg ezekkel a kihívásokkal.

A Bizottság külpolitikai fellépései 2006-ban a következő célkitűzések elérésére irányultak:

- A csatlakozó, jelölt és potenciálisan jelölt országok segítése a bővítési politika végrehajtásán és a nyugat-balkáni országok stabilizációs és társulási folyamatán keresztül abban, hogy közelítsenek az EU-hoz. Eredmények: Bulgária és Románia sikeres uniós csatlakozásának biztosítása; Stabilizációs és társulási megállapodás aláírása Albániával és hasonló megállapodásokról folytatott tárgyalások Szerbiával, Montenegróval, Boszniával és Hercegovinával; az előcsatlakozási támogatási eszköz elfogadása; közlemény elfogadása a nyugat-balkáni országokkal és az éves bővítési stratégiával kapcsolatban.

- Az európai szomszédságpolitika hatékony végrehajtásának biztosítása. Eredmények: három új cselekvési terv Örményországgal, Azerbajdzsánnal és Grúziával; a cselekvési tervek véglegesítése Egyiptommal és Libanonnal; az európai szomszédsági és partnerségi eszköz elfogadása; a stratégiai dokumentumok informális bemutatása az ENPI-bizottságnak és a Parlamentnek; az ENPI határokon átnyúló együttműködési programjával kapcsolatos dokumentumok kidolgozásának elindítása; új közlemény elfogadása az európai szomszédságpolitika megerősítéséről.

- A közel-keleti békefolyamatban való konstruktív részvétel biztosítása a „kvartett struktúra” révén, az érintett felekkel szoros együttműködésben. Eredmények: ideiglenes nemzetközi mechanizmus (INM) létrehozása: a palesztinai lakosságnak nyújtott közösségi támogatás elérte a 339 millió eurót.

- A regionális stabilitás, valamint a helyreállítás és a politikai átmenet további támogatása Irakban . Eredmények: az Irakkal való nemzetközi megállapodás kidolgozása; kereskedelmi és együttműködési megállapodásra irányuló tárgyalások elindítása; a 2006-os segítségnyújtási program elfogadása és végrehajtása.

- A cunami katasztrófa utáni újjáépítés és helyreállítás folytatása; Eredmények: a végrehajtás ütemének jelentős felgyorsítása; az újjáépítéssel és helyreállítással kapcsolatos tevékenységekben 180 millió eurós kötelezettségvállalás, főként Indonézia, Sri Lanka és a Maldiv-szigetek számára.

- A fenntartható fejlődés és a szegénység csökkentésének támogatására irányuló új fejlesztési politika végrehajtása a 2005-ben javasolt keretrendszer és a millenniumi fejlesztési célok felülvizsgálata alapján, ideértve Afrika sajátos helyzetének kezelését is. Eredmények: a konszenzus szakpolitikai tartalmának beágyazása a fejlesztési együttműködési eszközbe (DCI), a programozási iránymutatásokba és a regionális stratégiákba (pl. az EU Afrika-stratégiájába).

- Az emberi jogok iránti határozott elkötelezettség ismételt kinyilvánítása. Eredmények: a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását célzó, megújított eszköz elfogadása az év végén.

A fenti célkitűzéseken túl a Bizottság előrehaladást tett az alábbi olyan területeken is, amelyek vonatkozásában 2006-ban kiemelt jelentőségű kezdeményezéseket jelentett be:

- Jelentős előrehaladás elérése a 6 AKCS-régióval a gazdasági partnerségi megállapodásról folyó tárgyalásokon, hogy a 2008-as hatálybalépés lehetővé váljon. Eredmények: előrelépés valamennyi tárgyalás esetében, elemzés és kapacitásépítési tevékenységek végzése, a tárgyalási folyamat és a fejlesztési együttműködés programozása közötti kapcsolat biztosítása.

- A fejlesztéssel kapcsolatos, nevezetesen a finanszírozásra, koherenciára, Afrikára és a nemzetközi közjóra vonatkozó kulcsfontosságú nyomon követési kezdeményezések, az idei G8 csúcs és a millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó magas szintű plenáris ülés eredményekén. Eredmények: a segélyezés hatékonyságára vonatkozó cselekvési terv ( „EU-segélyek: többet, gyorsabban, eredményesebben” ) jóváhagyása, amely 2010-ig kilenc konkrét eszköz végrehajtását irányozza elő.

- A Bizottság humanitárius katasztrófákkal szembeni reakcióképességének, illetve katasztrófa-megelőzési és felkészülési stratégiájának megerősítése, valamint az AIDS/HIV, malária és tuberkulózis tekintetében a világegészségügyi alaphoz való EU-hozzájárulás kezelése. Eredmények: konzultáció elindítása a partnerekkel és az uniós tagállamokkal a 2007-ben közzéteendő, „A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus felé” című közleményhez történő anyaggyűjtés érdekében; 90 millió eurós éves hozzájárulás a globális alaphoz.

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[1] Az EU Afrika-stratégiája: Európai-afrikai egyezmény Afrika fejlődésének gyorsításáért. COM(2005) 489 végleges.

[2] Ezzel párhuzamosan párbeszéd zajlik az AKCS (afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni) csoporttal is.

[3] COM(2006)421, 2006.8.30.

[4] COM(2006) 18 végleges, 2006.1.25.

[5] http://ec.europa.eu/development/body/publications/descript/pub7_29_en.cfm

[6] 2007. évi jelentés az Európai Közösség 2006. évi fejlesztéspolitikájáról és a külső segítségnyújtás végrehajtásáról, 6.2. rész: Értékelés: a 2006-os munkaprogram áttekintése.