EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52006DC0841

A Bizottság közlemenye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek - A földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeni lehetőségeiről {SEC(2006) 1709} {SEC(2007) 12}

/* COM/2006/0841 végleges */

52006DC0841

A Bizottság közlemenye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek - A földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeni lehetőségeiről {SEC(2006) 1709} {SEC(2007) 12} /* COM/2006/0841 végleges */


[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 10.1.2007

COM(2006) 841 végleges

.f

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeni lehetőségeiről

{SEC(2006) 1709}{SEC(2007) 12}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeni lehetőségeiről

1 A földgáz és a villamos energia belső piacával kapcsolatban eddig szerzett tapasztalatok

1.1 Háttér

A belső gáz- és villamosenergia-piac versenypiaccá alakítását 1999–2000 óta fokozatosan hajtják végre az Európai Unióban.[1] Azóta évente készültek értékelő jelentések az irányelvek végrehajtásáról és az általuk elért eredményekről. 2006 során a Bizottság részletes országjelentések és egy ágazati vizsgálat segítségével folytatta a végrehajtás nyomon követését. Ez a munka azt mutatta, hogy történt előrehaladás, de az általában kiegyensúlyozatlan/egyenetlen.

Egyfelől elmondható, hogy a belső energiapiac alapvető elveit jogi keret rögzítette, kiépült az intézményi struktúra, és megvannak a szükséges eszközök, például az informatikai felszerelések. Ezzel együtt sok tagállamban még mindig nem létezik valódi verseny. A fogyasztóknak sokhelyütt nincs lehetőségük másik szolgáltató választására. Ugyanakkor azok a fogyasztók sem mindig elégedettek az ajánlatok körével, akik sikeresen szolgáltatót váltottak. Összegezve: a piaci szereplők még nem bíznak kellően a belső piacban. Ezen hiányosságok miatt a Bizottság 2005–2006-ban versenyjogi szempontú vizsgálatot folytatott a földgáz- és villamosenergia-ágazatban. E vizsgálat eredményeit ezzel a közleménnyel egy időben hozzák nyilvánosságra.[2]

1.2 A verseny kedvező hatásai

Hatékonyság

A piac liberalizációja kétségkívül javította az energiaellátás hatékonyságát, és a fogyasztóknál megtakarításokat eredményezett, különösen a piacnyitás korai szakaszában. A gáz és a villamos energia nagykereskedelmi árának a közelmúltban tapasztalt emelkedése azonban kisebb-nagyobb mértékben megjelent a végső fogyasztók számláin, és megszüntette a korábbi árelőnyt, főleg a legnagyobb ipari felhasználók esetében. Tehát úgy tűnik, hogy a hatékonyságban bekövetkezett javulást a fogyasztók rövid távon nem érzékelik. Igencsak kérdéses, hogy a földgáz- és villamosenergia-árak alakulása egyáltalán a valódi versenynek tudható-e be vagy inkább az erős piaci jelenléttel rendelkező vállalatok döntéseinek függvénye.

Számos okra vezethető vissza az áremelkedés, ezek között szerepel az elsődleges tüzelőanyagok árának növekedése, a folyamatos beruházási szükséglet, és a környezetvédelmi előírások, például a kibocsátásiegység-kereskedelmi rendszer (ETS) kiterjesztése,[3] valamint a megújuló energiaforrások fejlesztése.[4] A versenyhelyzetből adódó kényszerítő erők hiánya és a nagykereskedelmi piac koncentrációja mindazonáltal rontja a piac átláthatóságát.

A villamos energia és a földgáz átlagos fogyasztói árának[5] alakulása a 15 tagú Unióban 1997 óta (az 1997-es árszinthez képest)

electricity | villamos energia |

gas | földgáz |

coal | szén |

crude oil | nyersolaj |

Az a tény, hogy a grafikon szerint a kiskereskedelmi villamosenergia-árak átlagban és valamennyi felhasználót figyelembe véve stabilok maradtak az elsődleges tüzelőanyagok árának emelkedése ellenére, egyértelműen a villamosenergia-ellátás javuló hatékonyságának tudható be. A lakossági villamosenergia-árak még csökkentek is volna, ha az adók alakulását nem vesszük figyelembe. Ami a földgáz árát illeti, az árra kiható olyan tényezők, mint a drágább beszerzési források (pl. cseppfolyósított földgáz) igénybevételének szükségessége, vagy a gázár függése az olajárak alakulásától, a verseny bevezetésétől függetlenül felmerültek volna. Természetesen nem lehet arra számítani, hogy az energiaárak a külső körülményektől függetlenül alacsonyak maradnak. A Bizottság erre már az irányelvek második körét javasló közleményében is felhívta a figyelmet.[6] A nyitott versenypiac azonban az összes végfelhasználó, még a nagy energiafelhasználású iparágak számára is kedvezőbb árakhoz vezetne.

Az ellátás biztonsága

A hatékonyság növelésén túl a belső piac nagyban hozzájárul az energia-ellátás megbízhatóságához. Az egységes szabályozással rendelkező, nagyméretű európai villamosenergia- és földgázpiac létrejöttének lehetősége komolyan ösztönzi az új beruházásokat. Az üzemeltetők által készíttetett, a termelés kielégítő voltát értékelő beszámoló e szempontból igen tanulságos. Leszögezi, hogy amennyiben a folyamatban lévő és a tervezett beruházások kellő időben megvalósulnak, a csúcskereslet évi 1,5–2,0 %-os növekedése esetén is folyamatos termelésikapacitás-többletről lehet beszélni az Unió egészét tekintve. Az új beruházásokat tehát egyértelműen a nagykereskedelmi árak alakulása ösztönzi, és kiegyensúlyozó hatással vannak a piacra ott, ahol a piac rendesen működik. Azonban gondok vannak azokban az országokban, ahol szabottak az árak, és a villamos energia iránti kereslet minden évben meredeken nő – ez a helyzet például Spanyolországban és Portugáliában.

A versenypiac diverzifikációt is kivált, mivel ösztönzi a piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodást. Egy integrált piac jobb tárgyalási pozícióba hozza az európai energiaipari vállalatokat amikor a világpiacon keresnek forrást, hiszen több ellátási útvonal áll rendelkezésre és könnyebb eljutni a fogyasztókhoz. Jelentős mértékű beruházások történnek vagy várhatók a földgáz-import infrastruktúrákba is. Mindez a piac liberalizációjának tudható be, a valós versenyhelyzet megteremtése még tovább növelné az energia-ellátás biztonságát.

Az energiaellátás biztonságát nem lehet manapság pusztán nemzeti ügynek tekinteni. Erre a kérdésre csak határokon átívelő megoldások léteznek, és országok közötti összefogást kíván. Az ellátási zavarok elkerülése érdekében Európa energiaipari hálózatait a jövőben legalább regionális szinten sokkal összehangoltabban kell fejleszteni és működtetni. Ez ma még nincs így: az összekapcsolt és biztonságos európai hálózat megvalósítása távoli célnak tűnik.

A 2006. november 4-i, fél Európát érintő áramszünet jól példázza az európai villamosenergia-ellátás sebezhetőségét. A Bizottság felkérésére az ERGEG (villamosenergia- és gázipari szabályozó hatóságok európai csoportja) által 2006. december 20-án tett ajánlás szerint a 2003-ban Olaszországban történt áramkimaradás tanulságait az ágazat nem vette komolyan, és a jövőben a következőkre lesz szükség ahhoz, hogy Európában mindig mindenhol legyen áram:[7]

- az Európai Bizottság javaslata alapján jogilag kötelező érvényű üzembiztonsági szabályokat kell elfogadni;

- a Bizottságnak az energiaügyi stratégia keretében ki kell dolgoznia a villamosenergia-hálózat működési keretét;

- javítani kell az uniós elektromoshálózat-üzemeltetők közötti együttműködést, és ezeknek az üzemeltetőknek nyilvánosan elszámoltathatóaknak kell lenniük.

Fenntarthatóság

A versenypiac a lehető leghatékonyabbá teszi az energiaellátást, és kizárja a monopóliumhelyzetből adódó extra nyereséget. A versenypiacon a megújuló forrásokat használó termelők igazságos feltételek mellett toborozhatnak fogyasztókat, és hatékonyan biztosítható az olyan szakpolitikai eszközök végrehajtása, mint a kibocsátásiegység-kereskedelem és az energia megadóztatása, amelyek a fosszilis energia árát hivatottak kiigazítani.[8] Az átlátható és likvid nagykereskedelmi energiapiac jobban kedvezne az energiahatékonyságnak is.

A fogyasztói oldalon pedig a villamos energiára vonatkozó egyértelmű és világos tájékoztatási szabályokkal lehetne növelni a keresletet a kiemelten fenntartható jellegű villamos energia iránt.

1.3 A jelenlegi jogi keret helytelen alkalmazása

A jelenlegi európai szabályozás megfelelő átültetése a nemzeti jogba alapvető ahhoz, hogy a piac hatékonyan működhessen, és valóban megnyíljon 2007. július 1-jén minden fogyasztó számára. A Bizottság ezért 20 tagállam ellen összesen 34 jogsértési eljárást indított a hatályos irányelvek megsértése és a nemzeti jogba való át nem ültetése miatt. A Bizottság 2006 áprilisában hivatalos figyelmeztető leveleket küldött, december 12-én pedig 26 indoklással ellátott véleményt, és szükség esetén megkezdi az Európai Bíróság előtt az eljárást az érintett 16 tagállam – köztük a legnagyobbak – ellen.[9]

Az új belső piaci irányelvek átültetésének főbb hiányosságai a következők :

- szabályozott árak, amelyek akadályozzák az új piaci szereplők színre lépését,

- az átviteli és az elosztási rendszerek üzemeltetői nem különülnek eléggé el egymástól, tehát nem garantált a függetlenségük,

- a hálózathoz harmadik felek csak diszkriminatív feltételek mellett férhetnek hozzá, különösen gyakori, hogy a hagyományosan régóta szerződéssel rendelkező felek számára kedvezményes hozzáférést biztosítanak,

- a szabályozó hatóságnak nincs kellő hatásköre,

- a Bizottságot nem tájékoztatták a közszolgáltatási kötelezettségekről, így a szabályozott szolgáltatói díjak kérdéséről sem,

- elégtelen a tájékoztatás az energia forrásairól, ami pedig nélkülözhetetlen a megújuló energiák használatának előmozdításához.

E jogsértések fennállása csaknem két és fél évvel az irányelvek kötelező átültetésének határideje – 2004. július 1. – után egyértelműen bizonyítja, hogy az irányelvek által alkotott uniós jogi keret jelenleg hiányos, több helyen csorbát szenved. Az energiaügyi szabályozó hatóságok nem rendelkeznek a megfelelő hatáskörrel és függetlenséggel ahhoz, hogy biztosítani tudják a nyitott piac hatékony és megkülönböztetésmentes működését. Ezenfelül a jogi keret nem rendelkezik a határokon átnyúló földgáz- és villamosenergia-hálózati hozzáféréssel kapcsolatos kérdések hathatós szabályozásáról. A határokon átívelő rendszerösszekötőknek biztosított kedvezményes hozzáférés jó példája annak, hogy a jelenlegi szabályozás nem megfelelő. Végül meg kell említeni, hogy a termelői és szolgáltatói tevékenységekkel vertikálisan integrált hálózat-üzemeltetők jogi és funkcionális szétválasztása – amit a hatályos irányelvek megkövetelnek – még mindig nem elegendő ahhoz, hogy minden szolgáltató azonos feltételek mellett férjen hozzá a hálózatokhoz.

1.4 A verseny akadályai

Noha a fent sorolt eredményeket el kell ismerni, azt is be kell látni, hogy az Európai Unió még messze nem rendelkezik valós belső energiapiaccal, ahol a fogyasztóknak nem csak papíron, törvény szerint, hanem valóban lehetőségük – könnyen érvényesíthető joguk – van villamosenergia- vagy földgáz-szolgáltatójukat szabadon megválasztani. Ugyanilyen fontos volna, hogy az új piaci szereplők képesek legyenek beruházni új energiatermelési és gázbehozatali kapacitások építésébe, mert megfelelő szétválasztás hiányában e jelenlegi üzemeltetők számára a mesterségesen előidézett hiány előnyös helyzetet teremt.

Jelenleg az EU egyetlen uniós vállalatnak sem tudja garantálni, hogy egy másik tagállamban a már működő nemzeti szolgáltatóéval azonos feltételek mellett adhat el villamos energiát vagy földgázt, és nem szenved hátrányos megkülönböztetést. Különösen igaz, hogy a hálózatokhoz nem lehet azonos feltételek mellett hozzáférni, és a szabályozási felügyelet sem egyformán hatékony minden tagállamban.

Az Európai Unió még nem oldotta meg azt a kérdést, hogy a belső piacra vonatkozó közös és állandó európai szabályozási keret alapján a megfelelő szintű infrastruktúrákba hogyan fektessen be. A nemzeti energiahálózatok között jelenleg még nincs kellő együttműködés a műszaki szabványok, a kiegyenlítő szabályok, a földgáz minősége, a szerződési módozatok vagy a szűk keresztmetszet kezelése területén, pedig ezekre mind szükség van a hatékony nemzetközi kereskedelemhez.

A Bizottság által 2006-ban elvégzett ágazati vizsgálat és országjelentések számos olyan konkrét példával szolgáltak, ami rávilágít a jelenlegi szabályozási keret hiányosságaira, éspedig:

- A nagy és/vagy vertikálisan integrált vállalatok jelentősen előnyösebb helyzetben vannak a tekintetben, hogy hozzájutnak a kereskedelmi stratégiájuk alakításához szükséges hasznos információkhoz. Ellenben a kisebb vállalatok esetleg túl későn értesülnek pl. egy energiakimaradásról, mintsem hogy lépni tudnának.

- Egyes esetekben a vertikálisan integrált cégek csoportjának sem egyértelmű, hogy ki a felelős az átvitelirendszer-üzemeltető alapvető feladatainak ellátásáért, így pl. a továbbítási és a kiegyenlítő szolgáltatásokért.

- Az átvitelirendszer-üzemeltetők, főleg ha vertikálisan integráltak, nem teremtették meg a likvid versenypiac feltételeit, pl. helyi kiegyenlítő zónákat tartanak fent ahelyett, hogy elősegítenék a nemzeti vagy nemzetközi integrációt. Ez esetleg betudható annak, hogy a független átvitelirendszer-üzemeltetők és a nem függetlenek között nincs bizalmi viszony.

- Az átvitelirendszer-üzemeltetők kevéssé hajlanak a határokon átívelő kapacitások akár beruházással, akár más úton való fejlesztésére. Ez gyakran vezethető vissza arra, hogy a szabályozási keret nem nyújt elegendő ösztönzést.

- Mind az átvitelirendszer-üzemeltetők, mind a szabályozó hatóságok hajlamosak szinte kizárólag a rövid távú nemzeti aggályokkal foglalkozni, az integrált piacok kialakításán nem fáradoznak. Például keresztmetszeti probléma esetén a problémát a határig oldják meg, inkább a határon túli kapacitást korlátozzák. Egyes szabályozó hatóságok megkésve állapodtak meg a jogszabályokban foglalt alaprendelkezések végrehajtásáról – példának okáért a kapacitásnak a piaci részesedés alapján való elosztásáról.

- A szabályozó hatóságoknak számos területen korlátozott a kapcsolatuk az iparág szereplőivel, nincs megfelelő jogkörük vagy mérlegelési lehetőségük. Különösen igaz ez az olyan területekre, amelyekért az irányelvek értelmében nem a szabályozó hatóság felelős; ilyen terület a funkciók szétválasztása, a díjazástól eltérő hozzáférési feltételek ügye, a hálózat használóinak tájékoztatása vagy a földgáz-tárolás.

- Előfordult már, hogy a szabályozó hatóságokat – általában a nemzeti kormányok nyomásának hatására – olyan helyzetbe hozták, hogy döntéseik egyértelműen az egységes belső piac kialakítása ellen hatottak. Ennek világos példája, de nem az egyetlen ilyen eset, amikor a szolgáltatói díjakat nem megfelelően szabályozzák.

- A koncentrált nemzeti piacok arra ösztönözték a szabályozó hatóságokat, hogy a nagykereskedelmi és kiegyenlítő piacokba beavatkozó intézkedéseket hozzanak, például maximalizálják az árakat, ami erősen rontja a beruházási kedvet. Ugyanakkor a kapacitás-szabályozó mechanizmusok összehangolatlanok, ami torzulásokhoz vezethet.

- A kisebb tagállamok közül néhány már megpróbálta szomszédaitól függetlenül megteremteni a valódi versenyt, de nem sikerült likvid nagykereskedelmi piacot kialakítaniuk a földgáz és a villamos energia számára. Az ilyen esetekben elképzelhetetlen a verseny a szomszédos államokéval összehangolt szabályozás hiányában.

- Az elosztórendszer-üzemeltetők sok esetben nem készültek fel kellőképpen a lakossági fogyasztási részágazat verseny előtt való megnyitására 2007. július 1-jével.

A meglévő szabályozási keret gondot okozott a tőkemozgások[10] területén is. A különböző tagállamokban eltérő a szétválasztás mértéke, és ez a helyzet az egész Unió szintjén torzítja a piaci szereplők közötti versenyt, ami nehezen egyeztethető össze a tőke szabad mozgásának elvével. Sőt, ez a magasabb fokú szétválasztást megvalósított tagállamok számára kedvezőtlen. Másfelől egyes olyan esetekben, amikor határokon átívelő piacralépés történt azáltal, hogy az egyik tagállam termelője átvett egy másik tagállambeli céget vagy egyesült azzal, a nemzeti szabályozó hatóságok beavatkoztak, és engedélyezési eljáráshoz próbálták kötni ezt a műveletet arra hivatkozva, hogy ez szükséges a közbiztonság és az általános közérdek védelméhez, amit a tőke szabad mozgásának elve azonban nem ír elő.[11]

Mindezen hiányosságok okán a hagyományos villamosenergia- és földgáz-szolgáltató vállalatok szinte mind meg tudják tartani domináns pozíciójukat „saját” nemzeti piacaikon. Emiatt a legtöbb tagállam szigorúan felügyeli a végfelhasználói villamosenergia- és földgázárakat, és ez gyakran igen erősen korlátozza a versenyt. A Bizottság elismeri azt, hogy a dominancia miatt szükség van szabályozásra, és a fogyasztókat meg kell védeni attól, hogy a szolgáltatók visszaéljenek az árakkal, de az árak általános korlátozása akadályozza a belső piac működését. Szintén megakadályozza azt, hogy az árak jelezzék: hol van szükség újabb kapacitások létrehozására, tehát elriaszt a beruházásoktól, amitől romlik az ellátás biztonsága, és a jövőben ellátási nehézségek is adódhatnak. Az EU nem engedheti meg, hogy ilyen helyzet alakuljon ki. A nagykereskedelmi piac problémáinak olyan kezelése, ami indirekt módon, a kiskereskedelmi piac szabályozásával próbál hatni, általában mindkét piac tönkretételéhez vezet. Ez pedig nem szolgálja a fogyasztók hosszú távú érdekeit.

A végfelhasználói árak szabályozása gyakorlatilag közszolgáltatási kötelezettséghez vezet, ami – ha diszkriminatív – nem egyeztethető össze az irányelvek 3. cikkében szereplő rendelkezésekkel, amelyek a közszolgáltatási kötelezettséget pont annak érdekében írják elő, hogy garantálni lehessen a fogyasztókhoz való hozzáférés egyenlőségét a villamosenergia-ipari vállalkozások számára. Amennyiben pedig kompenzációs kifizetésekre kerül sor, ezeknek meg kell felelniük a támogatási szabályoknak. Emellett az árdiszkrimináció és a viszonteladás korlátozása a versenyjog hatálya alá tartozhat. Amint korábban említettük, a Bizottság már számos jogsértési eljárást kezdeményezett a díjak szabályozása miatt. Továbbra is szándéka biztosítani, hogy az ilyen rendelkezések megfeleljenek a közösségi jognak.

Az említett, folyamatosan fennálló problémákra a Bizottság már egy 2005 végén közzétett jelentésében is felhívta a figyelmet.[12] Akkor még úgy vélte: túl korai volna jogi természetű következtetéseket levonni. Azonban elkötelezte magát különböző fellépések mellett, és ezeket a következők szerint hajtotta végre:

1. Részletes országjelentéseket készített, minden tagállamban kikérdezve a gazdasági szereplőket, beleértve a kisebb vállalatokat és az újonnan piacra lépetteket is.[13]

2. Az ERGEG (villamosenergia-és gázipari szabályozó hatóságok európai csoportja) ajánlásai alapján 2006. november 9-én elfogadta a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelmében felmerülő szűk keresztmetszet kezelésével kapcsolatos iránymutatásokat, amelyek 2006. december 1-jén léptek hatályba.[14]

3. Az ERGEG regionális kezdeményezéseket indított, és arra törekszik, hogy a következő területeken elhárítsa a piaci integráció akadályait: átláthatóság, a kapacitásokhoz való hozzáférés és a gázkereskedési pontok kiépítése.

4. A Bizottság ágazati vizsgálatot készített.[15] Számos vizsgálat indult a villamosenergia- és a földgáz-ágazat különböző vállalatai ellen.

Ezen túl a Bizottság jogsértési eljárásokat is indított a tőkemozgás területén azonosított problémák miatt.

A Bizottság a következő területeken fennálló problémák megoldását tervezi:

- a fejlett hálózatokhoz való megkülönböztetés-mentes hozzáférés biztosítása,

- a hálózati hozzáférésre vonatkozó szabályozás javítása nemzeti és uniós szinten,

- az igazságtalan verseny lehetőségének csökkentése,

- világos beruházási háttér kialakítása,

- a lakossági fogyasztókkal és az üzleti kisfogyasztókkal kapcsolatos kérdések megoldása.

A 2. szakaszban összefoglalás olvasható a Bizottság jövőbeni szándékairól. A 2003-ban bevezetett jogszabályok helyes alkalmazása megteremtené azokat a feltételeket, amelyek az európai versenypiac kialakításához szükségesek; ilyen feltétel a teljes piacnyitás, a szabályozott hozzáférés biztosítása harmadik felek számára, és szabályozó hatóságok létrehozása. A hatályos rendelkezéseket azonban helyenként meg kell erősíteni. A Bizottság 2007 folyamán átfogó hatásvizsgálatot végez, és annak, valamint az ágazati vizsgálat eredményeinek figyelembevételével erre irányuló javaslatot fog tenni.

2 A FŐBB MEGOLDANDÓ PROBLÉMÁK

2.1 Megkülönböztetés-mentes hálózati hozzáférés biztosítása szétválasztás révén

Az átvitelirendszer-üzemeltetők jogi szétválasztása valamennyit már javított a harmadik felek számára biztosított hálózati hozzáférésen. A megkülönböztetés-mentesség alapvető elveinek rögzítése és a díjszabás kialakítása megtörtént, és ez kedvez a verseny kialakulásának. A keresztfinanszírozást fokozatosan megszüntették. Az elosztórendszer-üzemeltetők esetében ez a folyamat még tart, számukra a jogszabályok 2007 júliusától írják elő a jogi szétválasztást.

Noha 2004 óta jelentős előrelépés történt, az országjelentések és az ágazati vizsgálat alkalmával szerzett, az 1. szakaszban bemutatott bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a jogszabályok által megkövetelt jogi és funkcionális szétválasztás még nem elegendő egy valóban versengő európai villamosenergia- és földgázpiac kialakulásához.

A jelzett problémák nem egyetemes problémák, és helytelen volna lekicsinyelni a megtett erőfeszítéseket. Azonban azok a kérdések, amelyekre rendszeresen felhívják a Bizottság figyelmét, valóban jelentős torzító hatással vannak.

A jogi szétválasztás önmagában nem oldja meg a vertikális integrációból adódó összeférhetetlenséget, vagyis az integrált vállalkozás a hálózatokat továbbra is saját gazdasági érdekeit szolgáló stratégiai tulajdonnak tekinti, nem a hálózat ügyfeleit szolgáló infrastruktúrának. Az ágazati vizsgálat[16] és az országjelentések tanulsága szerint ez a helyzet a következő problémákhoz vezet:

Az információkhoz való megkülönböztetés-mentes hozzáférés nem biztosítható. A jelenlegi szétválasztási szabályok értelmében létrehozott információáramlási korlátozások nem biztosítják, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők ne osszák meg a birtokukban lévő, piaci szempontból érzékeny információt az integrált vállalat energiafejlesztési vagy ellátási részlegével.

Ugyanígy igaz, hogy a jelenlegi szétválasztási szabályok inkább ösztönzik a harmadik felekkel szembeni diszkriminációt a hozzáférés kérdésében. A hálózatot birtokoló meglévő szolgáltatók ki is használják a hálózatot annak érdekében, hogy megakadályozzák az új piaci szereplők megjelenését. A diszkriminatív hozzáférési feltételekre példa, hogy az új piaci szereplők számára új erőműveket tesznek elérhetővé, a hálózati kapacitáshoz egyenlőtlen hozzáférést biztosítanak (felhalmozás), mesterségesen kicsi kiegyenlítő zónákat tartanak fenn, vagy nem teszik elérhetővé a rendelkezésre álló fölös kapacitást.

A harmadik probléma a beruházási ösztönzők aránytalansága. A vertikálisan integrált hálózatüzemeltetőket semmi sem ösztönzi arra, hogy a piac általános érdekeit szem előtt tartva fejlesszék a hálózatot, következésképp segítve új vállalatok megjelenését az energiatermelési vagy az ellátási síkon. Számtalan bizonyíték mutatja, hogy a vertikálisan integrált vállalatok inkább szolgáltató leányvállalataik igényei alapján döntenek beruházásaikról.[17] Ezek a vállalatok igen kevéssé hajlandóak például egy nyílt eljárás keretében növelni a gázbehozatali kapacitást, és ez egyes esetekben veszélyeztette az ellátás biztonságát. Ugyanez elmondható az új termelési kapacitások hálózatbakapcsolási lehetőségeiről is.

A Bizottság behatóan tanulmányozta a szétválasztás kérdését, és arra a következtetésre jutott, hogy csak szigorú szétválasztási szabályokkal lehet a rendszerüzemeltetőket arra ösztönözni, hogy valamennyi felhasználó érdekeit figyelembe véve üzemeltessék és fejlesszék a hálózatokat.

Ezért az átvitelirendszer-üzemeltetők jogi szétválasztásával kapcsolatban a Bizottság két lehetőséget vizsgál, amelyeket javaslat formájában is meg fog fogalmazni. Ezek a következők:

- Az átvitelirendszer-üzemeltetők teljes szétválasztása tulajdonjogi szempontból: Az átvitelirendszer-üzemeltető az átviteli eszközök tulajdonosa és a hálózat üzemeltetője. Az ellátó vagy termelő vállalatok nem rendelkezhetnek jelentős tulajdoni hányaddal az átvitelirendszer-üzemeltetőben. Sokak szerint csak az hozhat megoldást a fent vázolt komoly problémákra, ha az átvitelirendszer-üzemeltetők tekintetében teljes tulajdonjogi szétválasztás valósul meg. Ez valóban számos előnnyel járna. A harmadik felek számára biztosítaná a megkülönböztetés-mentes hozzáférést, ami elősegítené a termelési és gáz-behozatali infrastruktúrákba való beruházást. Az átvitelirendszer-üzemeltetők könnyebben oszthatnák meg a piaci szempontból érzékeny információkat, ami növelné a hatékonyságot. Mivel az ellátási érdekek nem befolyásolnák a beruházási döntéseket, egyértelműbben lehetne ösztönözni az EU belső infrastruktúrájának kapacitását növelő befektetéseket. Ráadásul megkönnyítené az átviteli vállalatok határokon átnyúló egyesülését, így a határokon átívelő kérdések hatékony kezelését. Végül a szétválasztás mértéke egyértelműen összefügg a szabályozási felügyelet mértékével. A tulajdoni viszonyok tekintetében megvalósuló teljes szétválasztás esetében nem volna szükség szigorú szabályozásra, általánosabb szabályozási felügyelet mellett is biztosítható volna a megkülönböztetés-mentesség. Az a szigorú felügyelet, amellyel a vertikálisan integrált vállalatok függetlenségét próbálják biztosítani, lényegesen enyhülhetne. A kisebb szabályozási teher miatt a felügyelet könnyebben végrehajtható és kevésbé időigényes volna.

- Független rendszerüzemeltetők tulajdonjogi szétválasztás nélkül: A rendszerüzemeltető nem az eszközök tulajdonosa. Az ellátó vagy termelő vállalatok nem rendelkezhetnek jelentős tulajdoni hányaddal a független rendszerüzemeltetőben . Az átviteli berendezések azonban továbbra is a vertikálisan integrált csoport kezében maradhatnának. A rendszerüzemeltető csakis az üzemeltetésért és a továbbításért lenne felelős, a hálózat használóival szemben álló fél, karban tartja a hálózatot, és dönt annak fejlesztéséről. A rendszerüzemeltetőnek szüksége volna jelentős anyagi forrásokra és a vertikálisan integrált csoportétól független személyzetre. E lehetőség részletes szabályozást és folyamatos szabályozási felügyeletet tenne szükségesessé.

A gazdaság eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy tulajdonjogi szétválasztással biztosítható leghatékonyabban az energiafogyasztók választási szabadsága, és ösztönözhető a beruházás. Ez azért van így, mert a független hálózati társaságokat beruházási döntések meghozatalakor nem befolyásolják az ellátó/termelő vállalatok érdekeltségei. Szintén elkerülhető a túl részletes és bonyolult szabályozás, valamint az aránytalan adminisztratív teher.

A rendszerüzemeltetők függetlenné válása javítana a jelenlegi helyzeten, de részletesebb, szigorúbb és költségesebb szabályozást kíván meg. A hálózatok fejlesztése területén megfigyelhető alacsony beruházási kedvet pedig nem javítaná. A Bizottság zöld könyvére adott reakciójában az ERGEG is a tulajdonjogi szétválasztás mellett foglalt állást.[18]

A Bizottság mind a villamosenergia-, mind a gázhálózatok esetében tanulmányozni fogja a két lehetőséget, figyelembe véve az egyes ágazatok sajátosságait. A cél mindkét esetben valamennyi vállalat számára igazságos hálózati hozzáférést biztosítani, és kellően ösztönözni az átvitelirendszer-üzemeltetőket arra, hogy elegendő kapacitást biztosítsanak, különösen új infrastruktúrák révén.

Bármelyik szétválasztási lehetőség mellett döntenek is, annak valamennyi üzemeltetőre és valamennyi nemzeti piacra vonatkoznia kell, ha el akarjuk kerülni, hogy a nemzeti szintű szabályozási hatáskörök és az uniós szintű egységes energiapiac között ellentmondások alakuljanak ki.[19] Fontos hangsúlyozni, hogy a letelepedés szabadságát és a tőke szabad mozgását esetleg korlátozó hatásokat a mindenek felett álló általános közérdek (pl. az ellátás biztonsága) teszi indokolttá. Mivel a tulajdonjogi szétválasztást már 11 tagállam bevezette, a Bizottság értékelni fogja ezen országok tapasztalatait azon tagállamok tapasztalatainak fényében, ahol jogi szétválasztás valósult meg. A szétválasztás és a szabályozás kérdése azonban nem választható el egymástól. A tulajdonjogi szétválasztást kismértékben megvalósított piacokon részletesebb, bonyolultabb, előíró jellegű szabályozásra van szükség. A diszkrimináció kiküszöböléséhez a nemzeti szabályozó hatóságoknak szélesebb és keményebb fellépést lehetővé tévő hatáskört kell biztosítani. A szabályozók azonban semmiképp nem tudják kezelni azt a tényt, hogy tulajdonjogi szétválasztás hiányában a hálózatokba való beruházást semmi sem motiválja.

2.2 A hálózati hozzáférésre vonatkozó szabályozás javítása nemzeti és uniós szinten

2.2.1 A nemzeti szabályozó hatóságok szerepének növelése

A villamos energiáról és a gázról szóló, 2003-as irányelvek kötelezték a tagállamokat arra, hogy konkrét hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságokat hozzanak létre. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezen szabályozó hatóságok tevékenységének hatékonyságát gyakran rontja, hogy nem függetlenek a kormányzattól, és nincsen kellő jogkörük vagy hatáskörük. Az országjelentések például arra derítettek fényt, hogy a szabályozó hatóságoknak nincs valós mérlegelési jogkörük például a funkcionális szétválasztás vagy a díjazástól eltérő hozzáférési feltételek szabályozására. Más esetekben a szabályozási feladatokat a szabályozó hatóság és egy minisztérium vagy versenyhivatal közösen látja el. Az országjelentésekből egyértelműen kitűnik, hogy ahol a nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre korlátozott, ott következetlen döntések születnek, és nem alakul ki az irányelveknek való megfelelés. Ezt támasztja alá egy, a szabályozási hatáskörökről szóló tanácsadói jelentés is, amely szerint hiányosságok állapíthatók meg a tevékenységi kör, a hatáskör és a szabályozó független szabályozási képessége tekintetében is, illetve ez továbbra is gondot okoz szabályozási különbségek formájában, és bizonyos esetekben gátolja a verseny megfelelő fejlődését.[20]

A Bizottság mindebből azt a következtetést vonta le, hogy az energiaügyi szabályozó hatóságokat nemzeti szinten meg kell erősíteni, és biztosítani kell számukra a fontos kérdések eldöntéséhez szükséges jogkört. A Bizottság szerint a szabályozó hatóságok számára a következő területeken kell ex-ante hatáskört biztosítani: i) a harmadik felek hálózati hozzáférésével kapcsolatos valamennyi kérdés, ii) gáztárolási hozzáférés, iii) kiegyenlítő mechanizmusok, iv) piaci felügyelet, pl. a villamosenergia-kereskedelem területén, v) az elosztórendszer-üzemeltetők funkcionális és számviteli szétválasztására vonatkozó követelmények teljesítése, vi) határokon átívelő kérdések, vii) fogyasztóvédelem, ideértve a végfelhasználói árak szabályozását, viii) információszerzés, ix) szankciók alkalmazása meg nem felelés esetén. Ezért a Bizottság javaslatot fog tenni az irányelvek megerősítésére.

Biztosítani kell azt, hogy a nemzeti szinten hozott döntések ne legyenek negatív hatással a piacralépés szempontjából fontos kérdésekre vagy az európai belső gáz- és villamosenergia-piac kialakulására. Ennek érdekében egyes nemzeti szabályozási döntésekről – különösen a határokon átnyúló kérdéseket és a verseny hatékony fejlődését érintőkről – értesíteni kell a Bizottságot. Ez 2003 óta így van a harmadik feleknek az infrastruktúrákhoz való hozzáférése tekintetében biztosított eltérések esetében (a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55 irányelv 22. cikke és a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló 1228/2003/EK rendelet 7. cikke értelmében), ahogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások ágazatában is.[21] A Bizottság megvizsgálja, hogy az ilyen döntésekre milyen feltételek mellett vonatkozna értesítési kötelezettség, illetve bizottsági törvényességi felügyelet.[22]

2.2.2 A szabályozó hatóságok összehangolása uniós szinten

Ha integrált uniós átviteli hálózat jön létre, módosítani kell a szabályozási keretet.[23] A beruházási döntések és a hálózat-üzemeltetés közötti ellentmondások feloldása pénzügyi vonzattal jár, a kapacitás növelésével járó költségek és kockázatok átcsoportosulnak. Ugyanakkor továbbra is gondot okoznak az országos rendszerek közötti ellentmondások, nevezetesen az árképzési struktúrák, a kapacitás-elosztási szabályok, a kiegyenlítési szabályok, a kereskedési időpontok és ellátás-biztonsági intézkedések területén. E szerkezetbeli különbségek hatására a piac szétdarabolódik, még egyes országos piacok is különböző helyi „díjszabási” vagy „kiegyenlítési” zónákra oszlanak, ami a belső piac kialakulása ellen hat. Az európai piac széttöredezettsége csak erősíti azt a hatást, amit a viszonylag kevés szolgáltató dominanciája vált ki, és veszélyezteti az ellátás biztonságát.

A szabályozó hatóságok már most is azon igyekeznek, hogy az ilyen kérdéseket az ERGEG keretében, regionális kezdeményezéseken keresztül oldják meg.[24] A jelek szerint jelentős eredményeket lehet így elérni. De a fejlődéshez a részt vevő szabályozó hatóságok egyetértésére van szükség, azon túl pedig megfelelő jog- és hatáskörre. Az ilyen együttműködésre ezért nagyobb hangsúlyt kell fektetni, uniós szinten és részletesebben kell megtervezni, megnövelt ráfordítással. Erre az 1228/2003/EK rendelet alkalmazásában szerzett tapasztalatokról szóló bizottsági jelentés is fel fogja hívni a figyelmet, és konkrét intézkedésekre tesz majd javaslatot.[25] Három lehetőség kínálkozik. Minden esetben biztosítani kell a megfelelő jogköröket az EK-Szerződéssel összhangban, és ehhez módosítani kellene a jogi keretet, különösen a második és a harmadik lehetőség választásakor.

- A jelenlegi munkamódszerek fokozatos továbbfejlesztése: erősíteni kell a nemzeti szabályozó hatóságok közötti együttműködést, a tagállamoktól megkövetelve, hogy a szabályozó hatóságokat közösségi célok felé orientálják; egyidejűleg létre kell hozni egy olyan mechanizmust, amely révén a Bizottság felülvizsgálhatná a nemzeti szabályozók azon döntéseit, amelyek kihatnak a belső energiapiacra.[26]

- Független szabályozók európai hálózata, „ERGEG+”: az ERGEG szerepét formálissá kell emelni, feladata lesz a szabályozók és egyes piaci szereplők (hálózatüzemeltetők, energiatőzsdék, erőművek) számára kötelező erejű határozatokat hozni egyes műszaki kérdésekről és határokon átívelő mechanizmusokról. A közösségi érdekek megfelelő védelme érdekében szükség lehet a Bizottság bevonására.

- Egyetlen új közösségi szerv létrehozása: ez a szerv olyan villamosenergia- és gázpiaci szabályozási és műszaki kérdésekben hozna egyéni határozatokat, amelyek a határokon átnyúló együttműködés gyakorlati megvalósulásához járulnak hozzá.[27]

A három lehetséges megoldás közül az elsőről – a jelenlegi rendszer továbbfejlesztéséről – a Bizottság úgy véli, hogy nem volna elégséges, mert a fejlődés továbbra is 27, különböző érdekeltségekkel rendelkező nemzeti szabályozó hatóság önkéntes együttműködésén múlna. Ahhoz, hogy gyors és hatékony fejlődés induljon meg a műszaki szabványok harmonizálásában – amely elengedhetetlen a határokon keresztüli kereskedelemhez – legalább az ERGEG megerősítésére van szükség.

A gázbehozatal és az arra szolgáló infrastruktúrába való beruházások jelentőségét figyelembe véve elvárható, hogy az ERGEG vezető szerepet vállaljon az Európa nemzetközi energiaügyi partnereivel folytatott párbeszédben. Ez elősegítené a nemzetközi szabályozási együttműködés létrejöttét. Dél-Kelet Európával, a Földközi-tengeri régióval és a nemzetközi energiaügyi szabályozó hálózattal együtt kell működni, ahogy Oroszországgal és az Egyesült Államokkal is keresni kell a párbeszéd lehetőségét.

2.3 Az igazságtalan verseny lehetőségének csökkentése

Mint azt a Bizottság jelentései és az ágazati vizsgálat is számtalanszor említik, sok országos piacra jellemző a nagymértékű koncentráció, ami a nagykereskedelmi piacon visszaélésre ad lehetőséget. A liberalizáció előtt létrejött monopóliumok és a piac jellege miatt mind a földgáz-, mind a villamosenergia-ágazatban gyakori a koncentráció.

Különösen a villamos energiára igaz, hogy a kereslet rugalmassága alacsony, és a fogyasztók magas árak mellett sem csökkentik jelentősen fogyasztásukat. Ez a keresztmetszeti problémákkal, és a kereslet és a kínálat folyamatos kiegyenlítésének szükségességével együtt megnöveli a piaci erőfölény kialakulásának esélyét. A földgáz esetében az EU-n kívüli gázipar felépítése, valamint a tagállamok saját földgáz-kitermelése is nehezíti a versenyt.

A piacok országos jellege és az integráció hiánya további nehézséget jelent. A 2.1. és 2.2. szakaszokban említett intézkedések erősen ösztönöznék az integrációt és e problémák megszűnését.

Idővel az is csökkenteni fogja a koncentrációt, ha a hálózatokhoz való igazságos hozzáférés mellett az új piaci szereplők beruházásokat hajtanak végre. Üdvözlendő volna, ha a hagyományos szolgáltatók vagy az átvitelirendszer-üzemeltetők listát tennének közzé az alkalmas áramtermelési vagy földgáztárolási helyszínekről, és kidolgoznának egy eljárást arra, hogy az ilyen helyszíneket átadják új beruházóknak. A piaci szereplők megneveztek néhány olyan intézkedést is, amelyek rövid távon is hozzájárulhatnának a fokozottan versengő és nyitottabb villamosenergia- és földgázpiac kialakulásához. Ezek az intézkedések főleg az átláthatóságra, a szerződési konstrukciókra és a földgáztárolásra vonatkoznak.

2.3.1 Átláthatóság

A koncentráció önmagában is gond, de a helyzetet tovább rontja, ha az erőfölénnyel rendelkező vállalatok nem kötelesek átadni értesüléseiket a többi piaci szereplőnek. Például a nagykereskedelmi árak változását gyakran a legnagyobb termelő termelési volumenének vagy importkapacitásának változása idézi elő. Ha a kisebb piaci szereplők nem ismerik a piaci árak változásának okait, hátrányban maradnak a nagyobbakkal szemben. Emellett a jobb átláthatóság hatékonyabb piacfelügyeletet tenne lehetővé. Az ERGEG már megfogalmazott iránymutatásokat az átláthatóság tekintetében, és azt javasolta a Bizottságnak, hogy ezeket tegye kötelezővé.

A Bizottságnak szándékában áll bevezetni kötelező érvényű iránymutatásokat az átláthatóság terén, legyen az új jogszabályok alkotása vagy a hatályos 1228/2003/EK villamosenergia-rendelet módosítása révén. A földgáz-ágazatban az 1775/2005/EK rendelet módosításával szeretné elérni az átláthatósági követelmények szigorítását. Mindkét esetben az ERGEG ajánlását veszi alapul.

2.3.2 Hosszú távú földgáz-szállítási és -továbbítási szerződések

A Bizottság többször elismerte már a külső földgáz-kitermelők és az EU fogyasztóit kiszolgáló vállalatok között kötött hosszú távú szerződések jelentőségét.[28] Az ilyen hosszú távú szerződések azt jelzik, hogy kezdeti beruházásokra van szükség, és ezeknek fontos szerep jut az energiához való költséghatékony hozzájutásban. Azonban ezek a megállapodások gyakran a piac további elemeire is kiterjednek, a helyi szolgáltatókkal vagy közvetlenül a végfelhasználókkal kötött elsőbbségi továbbítási szerződéseken és indokolatlanul hosszú távú szállítási szerződéseken keresztül megfojtják a piacot. Ez az európai uniós piacon belüli kizárásokhoz vezet.

Az 1775/2005/EK rendelet előírja a szerződéses szállítási kapacitások felhasználásának szabályait a „használd ki vagy elveszíted” rendszer szerint. Ez vonatkozik a szállítóvezeték-rendszereken keresztül történő földgáztranzitról szóló 91/296/EGK irányelv értelmében kötött szerződésekre is. Az előírt követelmények és a földgázvezeték-hálózatokban végrehajtott befektetések együttesen megkönnyíthetik a verseny akadályainak felszámolását. További „használd ki vagy elveszíted” jellegű iránymutatásokkal szintén lehetne segíteni a verseny hamarabbi kialakulását. A Bizottság nyomon fogja követni az 1775/2005/EK irányelv követelményeinek való megfelelést. A rendeletben közzétett iránymutatásokat pedig továbbfejleszti. A Bizottság úgy véli, hogy a földgáz-szállítási szerződésekkel kapcsolatos szabályozási kérdéseket ellenőrzése alá kell vonni a 2.2.1. szakaszban említettek szerint.

2.3.3 A gáztárolási kapacitásokhoz való hozzáférés

A másik tényező, ami kihat a földgáz-ágazatban a versenyre: a tárolási kapacitások szűkössége. Ezek a kapacitások gyakran a hagyományos szolgáltató kezében vannak. Noha a tárolás nem egy természetes monopólium, az egyes létesítmények földrajzi elhelyezése komoly hatással lehet a belső piac működésére. A tárolásirendszer-üzemeltetők számára 2004-ben iránymutatásokat fogalmaztak meg a helyes gyakorlatról (good practice for storage system operators), de ezek követése önkéntes. Az ERGEG által 2006-ban az iránymutatások alkalmazásáról készített jelentés[29] elég elkeserítő képet fest az alkalmazott gyakorlatról. Az ágazati jelentés is számos problémára világított rá ezen a téren. A Bizottság ezért olyan intézkedéseket próbál beazonosítani, amelyekkel egyidejűleg megoldható mind a rendszerekhez való hozzáférés biztosítása, mind az új tárolási kapacitások kialakításának ösztönzése. Ehhez külön szabályozási keretre lehet szükség, mely a következő elemekre terjed ki: a) jogi szétválasztás, b) az ERGEG ajánlásai alapján kötelező érvényű iránymutatások elfogadása, valamint c) a szabályozó ügynökségek számára szélesebb jogkör biztosítása a földgáz-tárolási létesítmények tekintetében.

2.4 Az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti koordináció

Az Európai Unióban összehangolt műszaki szabályok révén biztosítani kell a gáz és a villamos energia szabad áramlását. Ez nemcsak a versenypiac miatt, hanem az ellátás biztonságához is szükséges. Megvalósításához döntő fontosságú, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők elegendő átviteli kapacitást tegyenek hozzáférhetővé a kereslet kielégítésére és a nemzeti piacok integrálására az ellátás minőségének veszélyeztetése nélkül. A tagállamokban meglévő hálózatot széttöredezett nemzeti piacok igényeinek kielégítésére, és nem egy egységes európai piacra tervezték. Nagy szükség van ezért a hálózat fejlesztésére irányuló, páneurópai célkitűzésű beruházások növelésére. Szükség van a rendszerfejlesztés együttes tervezésére és a határokon átnyúló fokozódó összekapcsolás költségeinek és kockázatainak megosztására. A jelentős új összekapcsolt rendszerek kiépítése mellett az átvitelirendszer-üzemeltetők sok egyéb módon képesek növelni a kapacitást. Például a nagyobb transzformátorok cseréje, fázisváltók vagy a gáz esetében további gázkompresszorok felszerelése is jelentős további kapacitást eredményezhet. A kapacitásnövelés elősegítése megvalósulhat pusztán az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti rendszeresebb információcserével, üzemeltetési technikák révén, mint például a teherelosztás megváltoztatása, a szűk keresztmetszetet kezelő megoldások javításával, mint például a koordinált piac-összekapcsolás a következő napot figyelembe vevő (day ahead) szakaszban, valamint nap közbeni allokációval. Valamennyi ilyen intézkedéshez igen magas szintű együttműködésre és egyértelmű szabályozási keretekre van szükség.

Hasonló módon, az átvitelirendszer-üzemeltetőknek a határokon átnyúló működés biztonsága érdekében egymás között részletes üzemeltetési előírásokat kell kidolgozniuk. Ehhez az átvitelirendszer-üzemeltetők között magas szintű műszaki együttműködésre van szükség, amelynek része mind a hosszú távú hálózattervezésre, mind a valós idejű üzemeltetésre kiterjedő részletes információcsere. A hálózat használói előtt ezeknek az interoperabilitási ügyeknek rejtve kell maradniuk.

A Bizottság tapasztalatai alapján e cél megvalósítása a jelenlegi keretek között kétséges, mivel az átvitelirendszer-üzemeltetők és a szabályozó hatóságok hajlamosak, sőt akár kötelesek is a nemzeti szempontokat figyelembe venni. Ez több tagállam esetében az országjelentés kulcsfontosságú tanulsága.

Az átvitelirendszer-üzemeltetők magasabb szintű koordinációjához új, EK-szintű jogszabályokra lenne szükség. Az átvitelirendszer-üzemeltetők létező szervezetei intézményes szerephez jutnának, hivatalos kötelezettségekkel és célkitűzésekkel kiegészítve[30] („ETSO+\GTE+ megoldás”[31]). Előfordulhat például, hogy a Bizottság vagy a szabályozó hatóság az ellátás biztonsága érdekében előírja az átvitelirendszer-üzemeltetőknek, hogy számoljanak be az európai hálózat üzemeltetéséről és beruházásairól, valamint a fent tárgyalt hálózatbiztonsági műszaki szabványokról. Az ETSO+\GTE+ feladatául tűzhetnék ki a pontosan meghatározott műszaki kérdésekről, például szabványokról és üzemeltetési szabályokról szóló ajánlások elfogadását. A tagállamok közötti átviteli kapacitás javítása céljából feladata lehetne továbbá a hálózatok fejlesztésének felügyelete. Az ETSO+\GTE+ feladatkörébe tartozna az infrastrukturális beruházások előrehaladásának – például folyamatos, két évet figyelembe vevő – értékelése is, valamint az ilyen beruházások által érintett helyi lakossággal való kapcsolattartás.

Törekedni kell a regionális rendszerüzemeltetők fokozatos kialakítására is: Határokon átnyúló tevékenységű rendszerüzemeltetőket kellene létrehozni, amelyek független tulajdonban állnának és a fentiekben tárgyaltaknak megfelelően további szétválasztást tennének szükségessé.

2.5 Egyértelmű keret meghatározása az erőművekkel / gázimporttal és az átviteli rendszerrel kapcsolatos infrastrukturális beruházások szabályozására

Az új erőművek és a gázinfrastruktúra versenykörnyezetben való kiépítésének ösztönzésével kapcsolatos kezdeti aggodalmakat azok a jelenségek okozták, amelyeket a versenynek a világ más részein való bevezetésékor tapasztaltak. Hamar kiderült azonban, hogy e jelenségeket a kereskedelmi megállapodások néhány, mára már egyértelművé vált tervezési hibája, valamint egyes piaci szereplők esetleges piaci visszaélése okozta. A 2003. évi irányelvek óvintézkedéseket fogalmaztak meg az ilyen problémák elkerülésére, az ellátás biztonságáról szóló gázirányelv és villamosenergia-irányelv pedig tovább erősítette ezt a szempontot[32]. Amint a nemzeti szintű versenyszabályok fejlődéséből látható, az uniós szintű fokozott jogbiztonság jelentősen vonzani fogja a további beruházásokat, és segíti az ellátás biztonságának megvalósulását. A stabil és vonzó beruházási környezet megteremtésének a jövőbeli uniós szintű fellépések elsődleges feladatai közé kell tartoznia. Az összhang biztosítása és a jogbiztonság megvalósítása érdekében e tekintetben a szabályozási keretet is tökéletesíteni kell, amihez a 2.2. szakaszban leírtak szerint további változtatásokra lesz szükség.

Ezen túlmenően ki kell emelni, hogy – más ágazatokhoz hasonlóan az energiaágazatban is – uniós és tagállami szinten prioritást kell kapnia a kutatási és fejlesztési, valamint innovációs beruházások növeléséhez szükséges háttér megteremtésének. Az energiaágazatban szoros figyelemmel fogják kísérni a kutatási és fejlesztési beruházások tendenciáit.

2.5.1 Villamosenergia-termelési és infrastrukturális beruházások

Jelentős beruházásokra van szükség az elöregedő európai erőművek pótlására, és e probléma most versenykörnyezetben, a jelenlegi árszínvonalra adott válaszként merül fel. Az egyes tagállamokban felmerülő problémák – már ha nem az elégtelen szétválasztás következményei – főként a nem megfelelő nagykereskedelmi vagy lakossági szintű árellenőrzés eredményei és olyan tagállamokban jelentkeznek, ahol nem működik megbízható és likvid nagykereskedelmi piac. Fontos megemlíteni, hogy az irányelvek bármely társaságot feljogosítanak villamosenergia-termelési vagy gázbehozatali projektbe történő beruházásra. Noha sok projektet a piacon lévő nagy társaságok fejlesztenek, nem minden esetben ez a helyzet.

A potenciális beruházóknak azonban aktuális információkra van szükségük a piac rövid és középtávú alakulásáról. Az energiaágazat lényeges adatainak gyűjtéséért és nyomon követéséért felelős Energiapiaci Megfigyelő Hivatal (Office of the Energy Observatory) létrehozása a hatékony új beruházások elősegítésének fontos kiegészítő eszköze lesz. Figyelembe véve az ellátás biztonságáról szóló villamosenergia-irányelvet, a Bizottság egy munkacsoportot is létre fog hozni a villamosenergia-termeléshez szükséges beruházások figyelemmel kísérésére és a beruházási szabályozási keret vizsgálatára annak érdekében, hogy a tagállamokban elegendő kapacitás jöjjön létre. Több más politika is szolgál a villamosenergia-termelési beruházások ösztönzésére: ilyen a károsanyag-kibocsátási tanúsítványok kibocsátása vagy a például a megújulóenergia-termelés egyedi ösztönzőinek hatása. Ezeket a tágabb értelemben idetartozó kérdéseket az irányelvek keretében nem lehet megválaszolni. A Bizottság mindazonáltal foglalkozni fog velük az energiapolitika stratégiai felülvizsgálatának cselekvési tervében szereplő más energiapolitikai területeken.

Ezeket a tágabb értelemben idetartozó kérdéseket az irányelvek keretében nem lehet megválaszolni[33].

2.5.2 A gázimporttal kapcsolatos infrastrukturális beruházások

A piac jelzései egy sor, az európai piac gázellátására irányuló beruházási projektet is életre hívtak. A gázirányelv 22. cikke szerinti mentességi eljárás alkalmazása egyes esetekben döntő fontosságúnak bizonyult. Néhány esetben az ERGEG (villamosenergia-és gázipari szabályozó hatóságok európai csoportja) bevonásával javítani kell a közösségi szabályozást, különösen ha sok tagállam érintett. Az ilyen mentességek feletti jelenlegi hatáskörének fenntartása mellett a Bizottság módosítani kívánja a gázirányelvet, hogy az új, kettőnél több tagállamot érintő vezetékek mentesítésére egy, a 2.2.2. szakaszban tárgyalt mechanizmusok szerinti közösségi keretet hozzon létre. A Bizottság a potenciális beruházók nagyobb jogbiztonsága érdekében az összes mentességre kiterjedő, új iránymutatások kidolgozását is fontolóra veszi.

2.6 A háztartásokkal és a z üzleti kisfogyasztókkal kapcsolatos kérdések

2007-től kezdve minden villamosenergia- és gázfogyasztónak jogában áll, hogy az eredeti szolgáltató helyett új szolgáltatóra váltson. E végső szakasz sikeres megvalósítása érdekében meg kell oldani egy sor fennálló kérdést. Az országjelentések alapján több tagállam nem igazán haladt előre a 2007-es teljes piaci nyitás előkészületeiben, és az ágazati vizsgálatok is jelentős akadályokról számoltak be elosztói szinten.

2.6.1 Az elosztórendszer-üzemeltetők szétválasztása

A teljes piacnyitás érdekében az elosztórendszer-üzemeltetőknek méltányos hozzáférést kell biztosítaniuk a hálózatokhoz, működőképes szolgáltatóváltási eljárást kell kidolgozniuk, és biztosítaniuk kell az adatkezelés titkosságát. A Bizottság által készített országjelentések és az ágazati vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy ez gyakran elmarad. Sok probléma merül fel a keresztfinanszírozás és az adatkezelésben tapasztalható megkülönböztetések miatt, valamint a szolgáltatóváltási eljárásokkal és a fogyasztási igények felmérésével (load profiling) kapcsolatban, beleértve a kiegyenlítési szabályokkal való kölcsönhatást.

E problémák közül sok abból ered, hogy a hálózatüzemeltető társaságok nincsenek szétválasztva a szolgáltatóktól. A hatályos irányelvek szerint a 100 000-nél több ügyféllel rendelkező elosztórendszer-üzemeltetőkre ugyanaz a szétválasztási szabályozás vonatkozik, mint az átvitelirendszer-üzemeltetőkre. Több tagállam annak ellenére elmulasztotta végrehajtani a funkcionális szétválasztást, hogy ez 2004 óta kötelező. Az elosztórendszer-üzemeltetők jogi szétválasztása 2007 júliusától lesz kötelező. A Bizottság továbbra is fellép azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek nem megfelelően szabályozzák az elosztórendszer-üzemeltetők működését.

Egyes piaci szereplők érvelése szerint a hatályos irányelvek a tagállamok szintjén nem biztosítanak eredményes végrehajtást. Az ERGEG már kiadott egy ajánlást a szolgáltatóváltás bevált gyakorlatáról, amelyet végre kell hajtani. A Bizottság ezért erősíteni akarja a szabályozó hatóságoknak a funkcionális szétválasztás végrehajtására irányuló hatáskörét.

A 100 000-nél kevesebb ügyféllel rendelkező elosztórendszer-üzemeltetők jelenleg nem tartoznak a hatályos gáz- és villamosenergia-irányelvben előírt szétválasztási kötelezettségek hatálya alá. Ennek következtében meglehetősen valószínűtlen, hogy igen szigorú szabályozás hiányában más potenciális felhasználók méltányos hozzáféréshez jutnak a hálózatokban. A Bizottság felül fogja vizsgálni a 100 000 fős küszöb alkalmasságát.

2.6.2 A lakossági piaci szegmens: fogyasztóvédelem és energiaszegénység

Az eddigi tapasztalatok a nagykereskedelmi energiaárak nagyfokú volatilitásáról tanúskodnak. Ez felveti azt a kérdést, hogy a végfogyasztókat, közöttük a támogatásra szorulókat, ki kell-e tenni az ilyen ingadozásoknak, és ha igen, milyen mértékben. A gáz- és a villamosenergia-irányelv óvintézkedéseket ír elő a fogyasztók védelme érdekében és megfogalmazza az egyetemes villamosenergia-szolgáltatás elvét. Az irányelvek mellékletei előírják, hogy a fogyasztóknak jogot kell adni az áttekinthető szerződésekhez, vitarendezési mechanizmus igénybevételéhez, díjmentes szolgáltatóváltáshoz és a visszaélésszerű értékesítéssel szembeni védelemhez.

A mai gazdasági és társadalmi környezetben az emberek nem élhetnek energia nélkül. A villamos energia létfontosságú az emberek mindennapi életéhez. Sok esetben az alapszolgáltatások elérhetőségét is befolyásolja. Az alacsonyabb jövedelmű háztartások arányaiban többet költenek energiára, mint a magasabb jövedelműek. Ehhez hasonlóan a vidéki háztartások arányaiban többet költenek energiára, mint a városiak. Az EU lakosainak nagy többsége kielégítő módon hozzáfér az energiaellátáshoz. Ezt alátámasztják egy Eurobarométer-felmérés és egy fogyasztói elégedettséget mérő tanulmány nem régi adatai[34]. A fogyasztói elégedettség átlagos értéke az EU szintjén 7,6 (1-től 10-ig terjedő skálán)[35].

A Bizottság úgy véli, hogy a közszolgáltatásoknak az egész Európai Unióban a lehető legmagasabb elvárásoknak kell megfelelniük. Az európai energiapiacon zajló változások nem veszélyeztethetik a polgárok hozzájutását az alapvető szükségleteik kielégítéséhez szükséges, indokolt, könnyen és egyértelműen összehasonlítható és átlátható árú energiához. Külön intézkedéseket lehet tenni a leginkább rászoruló polgárok védelme, különösen fűtési energiához való hozzáférésük érdekében. Végül a gáz- és a villamosenergia-irányelv védelmet biztosít a visszaélésszerű értékesítési gyakorlatokkal szemben, és megállapítja a fogyasztók jogát a szolgáltatók kiválasztásához és esetleges váltásához szükséges információkhoz.

E rendelkezéseket nemzeti szinten, átlátható módon és megkülönböztetéstől mentesen kell végrehajtani. Nem szabad akadályozniuk a belső energiapiac 2007-es, minden fogyasztó javára szolgáló megnyitását. A piacnyitási folyamat során fenn kell tartani jól meghatározott egyetemes és közszolgáltatási kötelezettségeket, beleértve az arányos árszabályozást. Az energiafogyasztás viszonylag rugalmatlan. A fogyasztók az áringadozásokra gyakran a fogyasztás csökkentését lehetővé tevő új berendezések vásárlásával reagálnak. Sok tagállam azonban általánosabb ellenőrzés alatt tartja a lakossági szolgáltatások árait. Noha az árellenőrzés miatt a fogyasztók nem képesek alkalmas árjelzések útján tájékozódni a jövőbeli költségekről, bizonyos körülmények között, például a valódi versenypiac kialakításának átmeneti szakaszában a fogyasztók védelme céljából szükség lehet célzott árszabályozásra. Az árszabályozásnak kiegyensúlyozottnak kell lennie, azaz nem akadályozhatja a piacnyitást, nem tehet hátrányos megkülönböztetést az uniós energiaszolgáltatók között, nem súlyosbíthatja a verseny torzulását, és nem korlátozhatja az újraértékesítést.

A liberalizációt az energiavállalatok által alkalmazott, a fogyasztók erőltetett szolgáltatóváltását célzó agresszív és visszaélésszerű promóciós és értékesítési gyakorlatok kísérhetik. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv e problémák megoldására erős jogi keretet hoz létre[36].

A tagállamok által a fogyasztói szabályok tekintetében az energia-irányelvek átültetésére hozott intézkedésekről nem áll rendelkezésre egyértelmű kép. A meglévő adatok alapján a tagállamok meglehetősen korlátozottan éltek a rászoruló fogyasztókat támogató célzott közszolgáltatási kötelezettségek lehetőségével. A tagállamoknak csak a fele próbálkozott e csoport meghatározásával, és mindössze öt alkalmaz bármilyen formájú szociális díjtételeket. Alapvető különbségek vannak a szolgáltatási zavarok ellentételezésében – csak 8 tagállamban működik visszatérítési rendszer –, valamint az árak és a szerződési feltételek átláthatóságát biztosító magatartási kódexek területén.

A Bizottság ezért értékelni fogja az e területre vonatkozó nemzeti jogszabályokat, valamint az üzemeltetőkre és a háztartásokra gyakorolt hatásukat. Iránymutatást fog adni a nemzeti intézkedések közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről, főként a jogsértési eljárások során.

A Bizottság folyamatos felügyelet alatt fogja tartani a lakossági piacokat is, hogy a fogyasztók energiapiacba vetett bizalmának növelése és a piaci visszaélések kockázatának csökkentése céljából értékelje a liberalizáció háztartásokra gyakorolt hatását.

A Bizottság végül a 2007. júliusi teljes piacnyitást megelőzően nagyszabású tájékoztatási és figyelemfelkeltő kampányt indít majd, és a következő célok érdekében ki kívánja dolgozni az Energiafogyasztói Chartát: i. a rászorulók fűtési támogatása, ii. a polgárok számára a szolgáltatók és az energiaszolgáltatási lehetőségek közötti választást elősegítő tájékoztatás minimumszintjének emelése, iii. a szolgáltatóváltással kapcsolatban a fogyasztókra nehezedő adminisztrációs terhek csökkentése, és iv. a vonatkozó közösségi irányelveknek megfelelően a fogyasztók tisztességtelen értékesítési gyakorlatokkal szembeni védelme.

2.6.3 A mérőleolvasás gyakorisága

Egyes nagykereskedelmi piaci problémák az elégtelen keresletrugalmasságra vezethetők vissza. A nagykereskedelmi ár volatilitását részben az okozza például, hogy a kisebb fogyasztók rövid távon védve vannak a nagykereskedelmi ár változásaitól, ami fokozza annak volatilitását. Még ha az árak nincsenek is semmilyen ellenőrzés alatt, a fogyasztásmérés ritkasága miatt a fogyasztók nem tudnak fogyasztási szintjük megváltoztatásával reagálni az áringadozásra.

Az intelligens fogyasztásmérés széles körű használata fokozná a versenyt, és elősegítene más szakpolitikai célokat, például az energiahatékonyságot és az ellátás biztonságát, és ösztönözné az energiaszolgáltatások innovációját is. Az intelligens fogyasztásmérők a fogyasztók számára is előnyösek, mivel lehetővé teszik a gyakoribb leolvasást és a fogyasztási gyakorlat módosítását. Az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelv az energiahatékonysági célok elérése érdekében már előírja a tagállamoknak az intelligens fogyasztásmérés alkalmazását. A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy e területen szükségesek-e további intézkedések.

3 KÖVETKEZTETÉSEK ÉS A KÖVETKEZŐ LÉPÉSEK

A fent tárgyaltak az utóbbi hét év alatt a villamos energia és a gáz európai versenypiaci környezetének megteremtése során az Európai Bizottság által levont fő következtetéseket tartalmazzák. A kezdeményezés mérsékelt sikerrel járt. Noha vannak pozitív eredmények, az ágazati vizsgálat és az országjelentések megállapításai jó képet adtak a Bizottságnak a liberalizációs folyamat jelenlegi állapotáról, amely a jelentős hiányosságok ellenére némi előrehaladást is mutat, és további jelentős lehetőségekkel kecsegtet.

A Bizottság véleménye szerint az integrált belső versenypiac – amely 500 millió, ugyanazon szabályozási és versenykeretben működő fogyasztóból álló, összefüggő villamosenergia- és gázpiacra alapul – az egyetlen módja annak, hogy Európa jövőbeli energiaellátása biztonságos és fenntartható legyen.

A Bizottság úgy véli, hogy itt az ideje megfontolni az európai szinten teljes körűen működő villamosenergia- és gázpiac létrehozásának utolsó lépését jelentő, további áttörést ösztönző lehetőségeket, a fenti 2.1–2.6. pontnak megfelelően.

A Bizottság már kezdeményezett egy hatásvizsgálati eljárást az ezen törekvések gyakorlati megvalósítására alkalmas módszerek azonosítására. E feladatot 2007-ben végzi el. A továbbiakban pedig elkészít egy újabb közleményt, amely a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett részletes javaslatokat fog tartalmazni.

A Bizottság felkéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet annak megerősítésére, hogy a belső energiapiac megvalósítása érdekében követendő célok azok, amelyeket a Bizottság megállapított, és hogy támogassák a Bizottságot a célok eléréséhez szükséges további intézkedések előterjesztésében.

[1] Először a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19-i 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 27., 1997.1.30., 1. o.) és a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1998. június 22-i 98/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 204., 1998.7.21., 1. o.), majd a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 176., 2003.7.15., 37–56. o.), a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 176., 2003.7.15., 57–78. o.), a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló, 2003. június 26-i 1228/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 176., 2003.7.15., 1–10. o.) és a földgázszállító-hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló, 2005. szeptember 28-i 1775/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 289., 2005.11.3., 1. o.). Néhány tagállam már e rendelkezések hatálybalépése előtt is tett lépéseket a piac megnyitása érdekében.

[2] COM(2006) 851 a Bizottság közleménye: Ágazati vizsgálat az 1/2003 rendelet 17. cikke értelmében a földgáz- és a villamosenergia-ágazatban, (végleges).

[3] Alacsony keresletrugalmasság mellett a kibocsátásiegység-kereskedelmi rendszerben ingyen kapott jogosultságok lehetőségköltségét az ágazat ráterheli a villamos energia árára. Empirikus és szimulációs modellek is azt mutatják Németország és Hollandia esetében, hogy a CO2-vel kapcsolatos költségeket a piaci és technológiai helyzet függvényében 60–100%-ban hárítják át a fogyasztókra. Ezért aztán az ETS hatálya alá tartozó nagy energiafogyasztású iparágak nem csak a CO2-vel kapcsolatos költségekkel, hanem magasabb termelési költségekkel is számolhatnak a drágább villamos energia miatt.

[4] Lásd a Bizottság 2005. december 7-i közleményét: A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról (COM(2005) 627 végleges). Úgy becsülik, hogy a megújuló energiák támogatási rendszereinek költségei a villamosenergia-árak 4–5%-át teszik ki, pl. Németország, Spanyolország és az Egyesült Királyság esetében.

[5] A nagyipari, ipari, kereskedelmi és háztartási fogyasztói árak súlyozott átlaga. Forrás: Eurostat. Az árak alakulását az egyes fogyasztói kategóriákban a bizottsági munkadokumentum 3.7. és 3.8. táblázata mutatja be, lásd: EU Energy Policy Data, SEC(2007) 12. A nagyon nagy fogyasztók esetében az 1997. júliusi értékhez képest 2006 júliusáig 21%-os emelkedés volt a villamos energia árában, és 101%-kal kerül többe a földgáz.

[6] Az energia belső piacának kiteljesítése, a Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, COM(2001) 125., 8. o.

[7] ERGEG időközi jelentés a 2006. november 4-i jelentős áramellátási zavarokból levonható tanulságokról, Ref: E06-BAG-01-05. Az ERGEG 2007 februárjára készíti el végső jelentését.

[8] Annak érdekében, hogy az adórendszerben is érvényesítsék a villamosenergia-termelés környezetvédelmi szempontjait, az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK irányelv (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.) értelmében a tagállamok adómentességet biztosíthatnak a megújuló forrásokból előállított villamos áram számára.

[9] Bővebben: //europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=MEMO/06/481&format=HTML&aged=0&language=EN&guiLanguage=en

[10] Az EK-Szerződés 56. cikke értelmében.

[11] Az energiaágazatban nincsen olyan „uniós útlevél”, mint a pénzügyi ágazatban. Minden tagállam szabályozó hatósága felelős az engedélyek kiadásáért (lásd pl. a 2003/54/EK irányelv 6. cikke értelmében az új termelőkapacitások engedélyezési eljárását).

[12] COM(2005) 568.

[13] Lásd a kísérődokumentumot: A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, Jelentés az EU villamosenergia- és földgázipari szabályozási keretének végrehajtásáról: Országjelentések SEC(2006) 1709.

[14] 2006/770 határozat

[15] COM(2006) 851 a Bizottság közleménye: Ágazati vizsgálat az 1/2003 rendelet 17. cikke értelmében a földgáz- és a villamosenergia-ágazatban, (végleges).

[16] A Bizottság közleményéhez: Ágazati vizsgálat az 1/2003 rendelet 17. cikke értelmében a földgáz- és a villamosenergia-ágazatban, (végleges), SEC (2006) 1724 csatolt műszaki függelék, a 144. bekezdéstől (gáz) és a 474. bekezdéstől (villamos energia).

[17] Lásd a Bizottság szolgálatainak munkadokumentumát: Jelentés az EU villamosenergia- és földgázipari szabályozási keretének végrehajtásáról, Országjelentések SEC (2006) 1709, valamint a Bizottság közleményéhez: Ágazati vizsgálat az 1/2003 rendelet 17. cikke értelmében a földgáz- és a villamosenergia-ágazatban, (végleges), SEC (2006) 1724 csatolt műszaki függeléket a 157. bekezdéstől (gáz) és a 487. bekezdéstől (villamos energia).

[18] Az Európai Energia Szabályozók Tanácsa által az energiáról szóló Zöld Könyvre adott válasz 2006. július 11., (C06-SEM-18-03).

[19] A 2003/54/EK irányelv 26. cikkének (1) bekezdése értelmében a kis, szigetüzemben működő rendszerek számára engedélyezhető a szétválasztási szabályoktól való eltérés.

[20] Study of the Powers and Competencies of Energy and Transport Regulators, Europe Economics and TIS, 2006. október

[21] Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i 2002/21/EK irányelve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról (Keretirányelv), HL L 108., 2002.4.24., 33–50. o., 7. cikk.

[22] A Bizottság megítélése szerint a következő területek fölött van szükség felügyeleti jogkörre: i) a harmadik feleknek az új infrastruktúrákhoz való hozzáférése tekintetében engedélyezett eltérések, ii) a végfelhasználói árak szabályozása, iii) a határokon átnyúló kérdésekkel kapcsolatos ügyek, beleértve az iránymutatások részletes végrehajtását, és iv) piaci erőfölény, különösen a likviditás hiánya, ezen belül a megkötött szállítói szerződések igazgatása.

[23] Lásd a 2.4. szakaszt.

[24] Az ERGEG 2006. február 27-én indította útjára a villamosenergia-ipari regionális kezdeményezést, (ERI) és 2006. április 25-én a gázipari regionális kezdeményezést (GRI).

[25] Közzététel 2007 eleje: A jelentés hét olyan területet említ, ahol nagyobb szabályozási összhangra van szükség, és ezek közül csak néhányat fed le a rendelet. A területek a következők: a) biztonsági szabályok, b) hálózatba kapcsolási szabályok, c) villamosenergia-kereskedelmi szabályok, d) átláthatóság, e) kiegyenlítés és vitarendezés, energiatartalékok, f) adatcsere, g) helyi igények és beruházási ösztönzők.

[26] Az elektronikus hírközlési ágazatban már alkalmazzák ezt a megközelítést, ahogy a harmadik feleknek az új gáz- és villamosenergia-infrastruktúrákhoz való hozzáférése tekintetében biztosított mentességek területén is.

[27] Az európai szabályozási ügynökségek keretszabályáról szóló intézményközi megállapodás-tervezet (COM(2005)59 végleges) szerint az ilyen szervek feladata a közösségi normák alkalmazása konkrét esetekre. Ennek érdekében hatáskört kapnak arra, hogy egyedi határozatokat hozzanak, amelyek kötelező jogi erővel bírnak harmadik személyekkel szemben (4. cikk).

[28] Lásd például a 2003/55/EK irányelv 25. preambulum-bekezdését, vagy a 2004/67/EK irányelv 8. és 11. preambulum-bekezdését az 5. és a 6. cikkel összefüggésben.

[29] Megtalálható: http://www.ergeg.org/portal/page/portal/ERGEG_HOME/ERGEG_DOCS/ERGEG_DOCUMENTS_NEW/GAS_FOCUS_GROUP

[30] Ez lehetne egy a Bizottság által létrehozandó tanácsadó csoport vagy egy együttszabályozás alatt álló önkéntes megállapodás.

[31] Az ETSO, azaz az Európai Átvitelirendszer-üzemeltetők Szövetsége és a GTE, azaz az Európai Gáztovábbítók Szövetsége az európai villamosenergia- és gázhálózatok üzemeltetőinek szervezetei.

[32] A földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről szóló, 2004. április 26-i 2004/67/EK tanácsi irányelv (HL L 127., 2004.4.29., 92–96. o.) és a villamosenergia-ellátás biztonságát és az infrastrukturális beruházások védelmét célzó intézkedésekről szóló, 2006. január 18-i 2005/89/EK tanácsi irányelv (HL L 33., 2006.2.4., 22–27. o.).

[33] Lásd a Bizottság „Elsődleges összekapcsolási terv” című közleményét, COM (2006) 846.

[34] 2006. évi Eurobarométer-felmérés az általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói elégedettségről (EU-25) és az IPSOS 2006. évi fogyasztói elégedettséget mérő tanulmánya, még nincsenek kiadva.

[35] A villamos energiához való hozzáférés a fogyasztók 4%-a számára okoz gondot. A villamos energiához hozzáférő európai polgárok szinte mindegyike ténylegesen használja is azt. A vezetékes gázt a hozzáférő 72%-nyi európai polgár 74%-a használja. 2004 és 2006 között a villamos energia megfizethetősége viszonylag változatlan volt, kivéve Görögországot és Olaszországot (növekvő tendencia) és Máltát (erős csökkenés). Az európai polgárok 66%-a szerint a villamosenergia-szolgáltatás ára megfizethető, míg 16% szerint nem megfizethető, 15% szerint pedig túlzott. A villamosenergia- és a gázszolgáltatással kapcsolatban csupán néhány fogyasztó jelzett panaszt (6% a villamos energia esetében, 5% a gáz esetében). Az uniós fogyasztók átlagosan 62%-a érzi úgy, hogy érdekeit megfelelően védelmezik. Néhány nagyobb országban (Németország, Olaszország és Spanyolország) ez az arány kisebb mint 50%.

[36] A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”), HL L 149., 2005.6.11., 22. o., alkalmazandó 2007. december 12-től.

[pic]

Top