(1)

Az Unió vízkészleteire egyre nagyobb nyomás nehezedik, ami vízhiányhoz és a vízminőség romlásához vezet. Különösen az éghajlatváltozás, a nem előrejelezhető időjárási viszonyok és az aszályok jelentősen hozzájárulnak az édesvíz elérhetőségével kapcsolatos, a városfejlesztés és a mezőgazdaság okozta problémákhoz.

(2)

Az Unió jobban tudna reagálni a vízforrásokra nehezedő, erősödő nyomásokra a kezelt szennyvíz szélesebb körű újrafelhasználásával, a felszíni víztestekből és a felszín alatti víztestekből való kitermelés korlátozásával, a kezelt szennyvíz víztestekbe történő bevezetése okozta hatás csökkentésével és a víztakarékosságnak a települési szennyvíz többszörös felhasználása révén való előmozdításával, biztosítva ugyanakkor a környezet magas szintű védelmét. A 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) olyan kiegészítő intézkedések egyikeként említi meg a víz újrafelhasználását – a víztakarékos ipari technológiák és a víztakarékos öntözési technikák használatának előmozdításával kombinálva –, amelyet a tagállamok alkalmazhatnak ahhoz, hogy elérjék az említett irányelvnek a felszíni víztestek és a felszín alatti víztestek jó minőségi és mennyiségi állapotára vonatkozó célkitűzéseit. A 91/271/EGK tanácsi irányelv (5) előírja, hogy a kezelt szennyvizet, ha csak lehet, újra fel kell használni.

(3)

A Bizottságnak az európai vízkészletek megőrzésére irányuló tervről szóló, 2012. november 14-i közleménye szerint egy, a víz újrafelhasználására vonatkozó előírások uniós szintű szabályozására szolgáló eszközt kell létrehozni annak érdekében, hogy fel lehessen számolni azokat az akadályokat, amelyek ezen alternatív – konkrétan a vízhiány mérséklését és a vízellátási rendszerek sérülékenységének csökkentését segíteni képes – vízellátási lehetőség széles körű használata előtt állnak.

(4)

A Bizottságnak az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről szóló, 2007. július 18-i közleménye meghatározza a tagállamok által a vízhiány és az aszályok kezelése során figyelembe veendő intézkedések hierarchiáját. Kimondja, hogy azokban a régiókban, ahol minden megelőző intézkedés végrehajtására sor került a vízügyi hierarchia szerint, és ahol a vízigény még mindig meghaladja a hozzáférhető vízkészletet, egy kiegészítő vízellátási infrastruktúra képes lenne egyéb lehetséges módként, bizonyos körülmények között és a költség-haszon elemzés kellő figyelembevételével a súlyos aszály hatásainak enyhítését szolgálni.

(5)

Az Európai Parlament az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről szóló, 2008. október 9-i állásfoglalásában (6) emlékeztet arra, hogy a vízkészlet-gazdálkodás során keresletoldali megközelítésre lenne szükség, ugyanakkor úgy tekinti, hogy az Uniónak átfogó megközelítést kell alkalmaznia a vízkészlet-gazdálkodás során, kombinálva a keresletgazdálkodási intézkedéseket, a meglévő készletek vízcikluson belüli optimalizálását szolgáló intézkedéseket és az új készletek létrehozását szolgáló intézkedéseket, továbbá hogy e megközelítésnek integrálnia kell a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontokat is.

(6)

A Bizottság az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló, 2015. december 2-i közleményében számos fellépésre kötelezettséget vállalt a kezelt szennyvíz újrafelhasználásának előmozdítása érdekében, beleértve a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló jogalkotási javaslat kidolgozását. A Bizottságnak naprakésszé kell tennie cselekvési tervét, és a vízkészletet továbbra is kiemelt beavatkozási területként kell kezelnie.

(7)

E rendelet célja elősegíteni a víz újrafelhasználásának elterjedését minden olyan esetben, amikor ez megfelelő és költséghatékony, és ennélfogva támogató keretet létrehozni azon tagállamok számára, amelyek élni kívánnak vagy élni kénytelenek a víz-újrafelhasználás gyakorlatával. A víz újrafelhasználása sokat ígérő lehetőség számos tagállam számára, azonban jelenleg csak néhányuk él a víz-újrafelhasználás gyakorlatával, és fogadott el nemzeti jogszabályokat vagy szabványokat e tekintetben. E rendeletnek kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a víz-újrafelhasználás folytatását, ugyanakkor biztosítsa a lehetőséget más tagállamoknak, hogy egy későbbi időpontban, amikor a víz-újrafelhasználás bevezetése mellett döntenek, alkalmazzák az említett szabályokat. A víz-újrafelhasználás gyakorlatának mellőzésére vonatkozó döntést az e rendeletben megállapított kritériumok alapján kellően meg kell indokolni, és azt rendszeresen felül kell vizsgálni.

(8)

A 2000/60/EK irányelv biztosítja a tagállamok számára az ahhoz szükséges rugalmasságot, hogy az említett irányelvben meghatározott vízminőségi célkitűzések eléréséért tett erőfeszítések támogatása érdekében a tagállamok által elfogadott intézkedéscsomagok kiegészítő intézkedéseket is tartalmazzanak. A kiegészítő intézkedéseknek a 2000/60/EK irányelv VI. mellékletének B. részében foglalt nem kimerítő jegyzéke többek között víz-újrafelhasználási intézkedéseket is tartalmaz. Ezzel összefüggésben és a tagállamok által a vízhiány vagy az aszály kezelése céljából mérlegelhető intézkedések hierarchiájának megfelelően – amely a víztakarékosságtól a vízárazási politikáig és az alternatív megoldásokig terjedő intézkedéseket ösztönöz –, továbbá megfelelően figyelembe véve a költség- és haszonvonzatokat is, a víz újrafelhasználására vonatkozóan az e rendeletben megállapított minimumkövetelményeknek minden olyan esetben alkalmazandóknak kell lenniük, amikor települési szennyvíztisztító telepekről származó kezelt települési szennyvíz a 91/271/EGK irányelvvel összhangban mezőgazdasági öntözés céljára újrafelhasználásra kerül.

(9)

A megfelelően kezelt, például települési szennyvíztisztító telepekről származó szennyvíz újrafelhasználása a megítélés szerint kisebb környezeti hatást fejt ki, mint más alternatív vízellátási módszerek, például a vízátvezetés vagy a sótalanítás. Azonban az ilyen víz-újrafelhasználást – amelynek révén csökkenthető lenne a víz pazarlása és víztakarékosság lenne megvalósítható – csak korlátozott mértékben gyakorolják az Unióban. Ez részben a szennyvíz-újrafelhasználási rendszerek jelentős költségeire, a víz újrafelhasználásával kapcsolatos közös uniós környezeti és egészségügyi előírások hiányára, illetve különösen a mezőgazdasági termékek vonatkozásában a lehetséges egészségügyi és környezeti kockázatokra és a visszanyert vízzel öntözött termékek szabad mozgásának lehetséges akadályaira vezethető vissza.

(10)

A visszanyert vízzel öntözött mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos élelmiszer-higiéniára vonatkozó egészségügyi előírások csak akkor teljesíthetők, ha az egyes tagállamok között nincsenek jelentős különbségek a mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert vízre vonatkozó minőségi követelmények között. A követelmények harmonizálása emellett hozzájárulna a belső piac hatékony működéséhez is az ilyen termékek vonatkozásában. Ezért célszerű a minimális szintű harmonizáció bevezetése a víz minőségére és ellenőrzésére vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása révén. Az említett minimumkövetelmények közé kell tartozniuk a visszanyert vízre vonatkozó, a Bizottság Közös Kutatóközpontjának szakmai jelentésein alapuló és a víz újrafelhasználásával kapcsolatos nemzetközi előírásokat tükröző minimumparamétereknek, valamint egyéb, szükség esetén az illetékes hatóságok által meghatározott szigorúbb vagy további minőségi követelményeknek, a megfelelő megelőző intézkedésekkel együtt.

(11)

A víz mezőgazdasági öntözési célú újrafelhasználása a körforgásos gazdaság előmozdításához is hozzájárulhat a visszanyert vízből való tápanyag kinyerése, valamint a tápanyagnak öntözéses tápanyagpótlási technológiák alkalmazásával a terményekhez való felhasználása révén. Így a víz újrafelhasználásával adott esetben csökkenthető az ásványi trágyák kiegészítő alkalmazása iránti igény. A végfelhasználókat tájékoztatni kell a visszanyert víz tápanyagtartalmáról.

(12)

A víz újrafelhasználása hozzájárulhat a kezelt települési szennyvízben lévő tápanyagok visszanyeréséhez, a visszanyert víznek a mezőgazdaság vagy az erdészet területén való öntözési célú felhasználása pedig lehetőséget kínál a tápanyagok, például a nitrogén, a foszfor és a kálium természetes biogeokémiai ciklusokba való visszavezetésére.

(13)

A víz-újrafelhasználás Unióban való elterjedtségének alacsony foka többek között a települési szennyvíztisztító telepek korszerűsítéséhez szükséges beruházások nagyságával és a víz-újrafelhasználás mezőgazdaságban történő gyakorlását célzó pénzügyi ösztönzők hiányával indokolható. Lehetővé kell tenni e problémák olyan innovatív programok és gazdasági ösztönzők előmozdításával történő orvoslását, amelyekkel megfelelően figyelembe vehetők a víz-újrafelhasználás költségei, valamint gazdasági-társadalmi és környezeti előnyei.

(14)

A víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményeknek való megfelelésnek összhangban kell lennie az Unió vízpolitikájával, és hozzá kell járulnia az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje fenntartható fejlesztési céljainak és különösen a 6. célkitűzésnek az eléréséhez, hogy biztosítani lehessen mindenki számára a vízhez és a szanitációhoz való hozzáférést és a fenntartható vízgazdálkodást, valamint globálisan jelentős mértékben növelni lehessen a víz újrahasznosításának és biztonságos újrafelhasználásának mértékét, hozzájárulva ezzel az ENSZ fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó 12. fenntartható fejlesztési céljának eléréséhez. E rendeletnek célja továbbá biztosítani az Európai Unió Alapjogi Chartája környezetvédelemről szóló 37. cikkének alkalmazását is.

(15)

Egyes esetekben a vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetői a vízvisszanyerő létesítmény távozási pontján túl is szállítják és tárolják a visszanyert vizet, mielőtt azt átadják a folyamatban soron következő szereplőknek, azaz a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjének, a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjének vagy a végfelhasználónak. Annak egyértelművé tétele érdekében, hogy hol ér véget a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetőjének felelőssége, és hol kezdődik a folyamatban soron következő szereplőé, meg kell határozni a megfelelőségi pontot.

(16)

A kockázatkezelésnek a kockázatok proaktív azonosításából és kezeléséből kell állnia, és azt az elvet kell követnie, amely szerint a visszanyert vizet az egyes felhasználási módok esetében előírt egyedi minőségben kell előállítani. A kockázatkezelésnek alapvető kockázatkezelési elemeken kell alapulnia, és e folyamat során azonosítania kell a környezet, illetve az emberi és állati egészség megfelelő védelméhez szükséges további vízminőségi követelményeket. E célból a víz-újrafelhasználási kockázatkezelési terveknek biztosítaniuk kell a visszanyert víz biztonságos használatát vagy kezelését, továbbá azt, hogy ne alakuljanak ki kockázatok a környezetre, illetve az emberi vagy állati egészségre nézve. E kockázatkezelési tervek kidolgozásához fel lehet használni a meglévő iránymutatásokat és szabványokat, például az ISO 20426:2018 szabványt (Útmutató a nem ivóvíz-minőségű víz újrafelhasználásával összefüggő egészségügyi kockázatok értékeléséhez és kezeléséhez), az ISO 16075:2015 szabványt (Útmutató a tisztított szennyvíz öntözési célra történő felhasználásához), illetve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) iránymutatásait.

(17)

Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségére vonatkozó követelményeket a 98/83/EK tanácsi irányelv (7) rögzíti. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítására, hogy a víz újrafelhasználására irányuló tevékenységek ne vezessenek az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének romlásához. Ennek okán a víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervben különös figyelmet kell fordítani az emberi fogyasztásra szánt víz kinyerésére használt víztestek és az érintett védőövezetek védelmére.

(18)

A vízvisszanyerésben részt vevő különböző felek közötti együttműködésnek és interakciónak előfeltételül kell szolgálnia ahhoz, hogy az egyedi felhasználási módokra vonatkozó követelmények szerint lehessen kialakítani a visszanyerési kezelési eljárásokat és a végfelhasználói igényekkel összhangban lehessen tervezni a visszanyert vízzel való ellátást.

(19)

A környezet, illetve az emberi és állati egészség hatékony védelme érdekében a vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetőinek kell az elsődleges felelősséget viselniük a visszanyert víz minőségéért a megfelelőségi ponton. A vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetőinek az e rendelet által megállapított minimumkövetelményeknek és az illetékes hatóságok által meghatározott további feltételeknek való megfelelés érdekében ellenőrizniük kell a visszanyert víz minőségét. Ezért célszerű megállapítani az ellenőrzésre vonatkozó minimumkövetelményeket, amelyek kiterjednek a rendszeres ellenőrzések gyakoriságára, valamint a hitelesítő ellenőrzések időzítésére és teljesítménycéljaira. A rendszeres ellenőrzésre vonatkozó bizonyos követelményeket a 91/271/EGK irányelv határozza meg.

(20)

E rendelet hatálya alá az olyan visszanyert víz tartozik, amelyet gyűjtőrendszerben gyűjtöttek, a 91/271/EGK irányelvvel összhangban települési szennyvíztisztító telepen kezeltek, és az e rendelet I. mellékletében foglalt paramétereknek való megfelelés érdekében települési szennyvíztisztító telepen vagy vízvisszanyerő létesítményben tovább kezelnek. A 91/271/EGK irányelvvel összhangban a 2 000 lakosegyenértéknél (LE) kisebb agglomerációknak nem kell gyűjtőrendszerrel rendelkezniük. A 91/271/EGK irányelvvel összhangban azonban a 2 000 LE-nél kisebb agglomerációkból származó és gyűjtőrendszerbe vezetett szennyvizet édesvízbe vagy torkolatokba történő bevezetése előtt megfelelően kezelni kell. Ezzel összefüggésben a 2 000 LE-nél kisebb agglomerációkból származó szennyvíz csak akkor tartozik e rendelet hatálya alá, ha valamely gyűjtőrendszerbe vezetik és azt települési szennyvíztisztító telepen kezelik. E rendelet hasonlóképpen nem vonatkozik a 91/271/EGK irányelv III. mellékletében felsorolt iparágakhoz tartozó telepekről származó, biológiailag lebontható ipari szennyvízre sem, kivéve, ha az ilyen telepekről származó szennyvizet valamely gyűjtőrendszerbe vezetik és azt települési szennyvíztisztító telepen kezelik.

(21)

A kezelt települési szennyvíz mezőgazdasági öntözési célú újrafelhasználása piacvezérelt tevékenység, amely a mezőgazdasági ágazat igényein és szükségletein alapul, különösen bizonyos olyan tagállamokban, amelyek vízhiánnyal néznek szembe. A vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetőinek és a végfelhasználóknak együtt kell működniük annak biztosítása érdekében, hogy az e rendeletben megállapított minőségi minimumkövetelményeknek megfelelően előállított visszanyert víz minden terménykategória vonatkozásában megfeleljen a végfelhasználók igényeinek. Amennyiben a vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetői által előállított víz minőségi osztályai nem egyeztethetők össze a kiszolgált területen megtalálható terménykategóriával és az ott már használatban lévő öntözési módszerrel, például kollektív ellátórendszer esetén, a vízminőségi követelményeket – egy következő szakaszban – több vízkezelési eljárás önmagában vagy a visszanyert víz kezelését nem tartalmazó módszerekkel együtt való alkalmazásával, a többakadályos megközelítés elvével összhangban kell teljesíteni.

(22)

A települési szennyvízforrások optimális újrafelhasználásának biztosítása érdekében a végfelhasználókat képzésben kell részesíteni annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő minőségű visszanyert vizet használjanak. Amennyiben egy adott terménytípusnak ismeretlen vagy több rendeltetési helye van, a legmagasabb minőségi osztályú visszanyert vizet kell használni, kivéve, ha az előírt minőség elérését lehetővé tevő megfelelő akadályokat alkalmaznak.

(23)

Biztosítani kell, hogy a visszanyert víz felhasználása biztonságos legyen, ösztönözve ezzel a víz uniós szintű újrafelhasználását és erősítve a nyilvánosság eziránti bizalmát. A mezőgazdasági öntözésre szánt visszanyert víz előállítása és szolgáltatása ezért csak a tagállamok illetékes hatóságai által kiadott engedély alapján történhet. Az uniós szintű harmonizált megközelítés, a visszanyert víz nyomonkövethetősége és az átláthatóság biztosítása érdekében az ilyen engedélyekre vonatkozó anyagi jogi szabályokat uniós szinten kell megállapítani. Az engedélyezési eljárás részleteit – például az illetékes hatóságok kijelölését és a határidőket – ugyanakkor a tagállamoknak kell meghatározniuk. A tagállamok számára lehetővé kell tenni már meglévő engedélyezési eljárások alkalmazását, amelyeket az e rendelet által bevezetett követelmények figyelembevételével ki kell igazítani. A víz-újrafelhasználási kockázatkezelési terv kidolgozásáért felelős felek, valamint a visszanyert víz előállítására és szolgáltatására feljogosító engedély kiadására illetékes hatóság kijelölésekor a tagállamoknak gondoskodniuk kell az összeférhetetlenség elkerüléséről.

(24)

Ha szükség van a visszanyert víz elosztására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjére, illetve a visszanyert víz tárolására szolgáló infrastruktúra üzemeltetőjére, lehetővé kell tenni annak megkövetelését, hogy az ilyen üzemeltetők engedéllyel rendelkezzenek. Ha az engedélyre vonatkozó valamennyi követelmény teljesül, a tagállam illetékes hatóságának olyan engedélyt kell kiadnia, amely megfelel a víz-újrafelhasználásra vonatkozó kockázatértékelési tervben megállapított valamennyi szükséges feltételnek és intézkedésnek.

(25)

E rendelet alkalmazásában lehetővé kell tenni, hogy a szennyvíztisztítási műveletekre és a települési szennyvíz visszanyerésére irányuló műveletekre ugyanazon a fizikai helyszínen kerüljön sor, ugyanazon létesítmény vagy különböző, egymástól különálló létesítmények igénybevételével. Emellett lehetővé kell tenni, hogy a szennyvíztisztító telep és a vízvisszanyerő létesítmény üzemeltetője ugyanaz a szereplő legyen.

(26)

Az illetékes hatóságok kötelesek ellenőrizni, hogy a visszanyert víz megfelel-e a vonatkozó engedélyben szereplő feltételeknek. Meg nem felelés esetén az említett hatóságoknak kötelezniük kell a felelős feleket a visszanyert víz megfelelésének a biztosításához szükséges intézkedések megtételére. Amennyiben a meg nem felelés jelentős kockázatot jelent a környezetre, illetve az emberi vagy állati egészségre nézve, fel kell függeszteni a visszanyert víz szolgáltatását.

(27)

E rendelet rendelkezéseinek célja az egyéb uniós jogszabályok követelményeinek kiegészítése, különösen a lehetséges egészségügyi és környezeti kockázatok tekintetében. A környezetet, illetve az emberi és állati egészséget fenyegető lehetséges kockázatok kezelésére szolgáló holisztikus megközelítés biztosítása érdekében a vízvisszanyerő létesítmények üzemeltetőinek és az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az egyéb vonatkozó uniós jogszabályokban – különösen a 86/278/EGK (8) és a 91/676/EGK (9) tanácsi irányelvben, a 91/271/EGK, a 98/83/EK és a 2000/60/EK irányelvben, a 178/2002/EK (10), a 852/2004/EK (11), a 183/2005/EK (12), a 396/2005/EK (13) és az 1069/2009/EK (14) európai parlamenti és tanácsi rendeletben, a 2006/7/EK (15), a 2006/118/EK (16), a 2008/105/EK (17) és a 2011/92/EU (18) európai parlamenti és tanácsi irányelvben, valamint a 2073/2005/EK (19), az 1881/2006/EK (20) és a 142/2011/EU (21) bizottsági rendeletben – megállapított követelményeket.

(28)

A 852/2004/EK rendelet általános szabályokat állapít meg az élelmiszeripari vállalkozók számára, és az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek előállítására, feldolgozására, forgalmazására és forgalomba hozatalára vonatkozik. Az említett rendelet az élelmiszerek egészségügyi minőségével foglalkozik, és egyik alapelve, hogy az élelmiszer-biztonságért az elsődleges felelősséget az élelmiszeripari vállalkozó viseli. Az említett rendelet részletes iránymutatásokon alapul. E tekintetben különösen fontos a Bizottság közleménye a mikrobiológiai kockázatoknak a friss gyümölcsök és zöldségek elsődleges termelésében alkalmazott megfelelő higiéniai gyakorlatok útján történő kezeléséről szóló útmutatóról. Az e rendeletben a visszanyert vízre vonatkozóan meghatározott minimumkövetelmények nem zárják ki, hogy az élelmiszeripari vállalkozók a 852/2004/EK rendeletnek megfelelő vízminőséget – egy következő szakaszban – több vízkezelési eljárás önmagában vagy vízkezelést nem tartalmazó módszerekkel együtt való alkalmazásával érjék el.

(29)

A kezelt szennyvíz újrahasznosítása, illetve újrafelhasználása nagy lehetőségeket rejt magában. A víz-újrafelhasználás előmozdítása és ösztönzése céljából az e rendeletben meghatározott egyedi felhasználási módok feltüntetése nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy lehetővé tegyék a visszanyert víz más célokra történő felhasználását, beleértve az ipari, rekreációs és környezeti – a nemzeti körülményekkel és igényekkel összhangban szükségesnek tekintett – célokat is, feltéve, hogy biztosított a környezet, illetve az emberi és állati egészség magas szintű védelme.

(30)

Az illetékes hatóságoknak – információcsere révén – együtt kell működniük más érintett hatóságokkal a vonatkozó uniós és nemzeti követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében.

(31)

A víz újrafelhasználásába vetett bizalom fokozása érdekében tájékoztatni kell a nyilvánosságot. A víz újrafelhasználásával kapcsolatos egyértelmű, átfogó és naprakész tájékoztatás várhatóan nagyobb fokú átláthatóságot és nyomonkövethetőséget tesz lehetővé, és emellett különösen hasznos lehet más olyan érintett hatóságoknak, amelyek számára következményekkel jár a víz adott újrafelhasználása. A víz újrafelhasználásának ösztönzése érdekében és azzal a céllal, hogy felhívják az érdekelt felek figyelmét a víz újrafelhasználásának előnyeire, és ezáltal előmozdítsák az elfogadottságot, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a víz újrafelhasználásának mértékéhez igazított tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokat dolgozzanak ki.

(32)

A megelőző intézkedések végrehajtásának és fenntartásának elemeként elsődleges fontosságú a végfelhasználók oktatása és képzése. A víz-újrafelhasználási kockázatkezelési tervben konkrét, az emberi expozíciót megelőző intézkedéseket – például egyéni védőeszközök használatát, kézmosást és személyes higiéniát – kell mérlegelni.

(33)

A 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) célja biztosítani a tagállamokban a környezeti információkhoz való hozzáférés jogát, mégpedig a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménnyel (23) (Aarhusi Egyezmény) összhangban. A 2003/4/EK irányelv számos kötelezettséget állapít meg a környezeti információk kérésre történő rendelkezésre bocsátásával és az ilyen információk aktív terjesztésével kapcsolatban. A 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) a térinformációk megosztásával foglalkozik, beleértve a különböző környezeti témákkal kapcsolatos adatkészleteket is. Fontos, hogy ennek a rendeletnek az információkhoz való hozzáféréssel és az adatmegosztással kapcsolatos rendelkezései kiegészítsék az említett irányelveket, és ne teremtsenek különálló jogi keretet. Ezért e rendeletnek a nyilvánosság tájékoztatásáról és a végrehajtás nyomon követésével kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelkezései nem sérthetik a 2003/4/EK és a 2007/2/EK irányelvet.

(34)

A tagállamok által szolgáltatott adatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a Bizottság ellenőrizni és értékelni tudja e rendeletet a benne kitűzött célok elérése tekintetében.

(35)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (25) (22) bekezdése értelmében a Bizottságnak értékelnie kell ezt a rendeletet. Az értékelést öt szempont (hatékonyság, eredményesség, relevancia, koherencia és uniós hozzáadott érték) alapján kell elvégezni, és ennek kell képeznie a lehetséges további intézkedésekkel kapcsolatos hatásvizsgálatok alapját. Az értékelésnek figyelembe kell vennie a tudományos fejlődést, különösen az aggodalomra okot adó anyagok lehetséges hatásai tekintetében.

(36)

A kezelt települési szennyvíz biztonságos újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelmények a rendelkezésre álló tudományos ismereteket és a víz-újrafelhasználásra vonatkozó, nemzetközileg elismert normákat és gyakorlatokat tükrözik és szavatolják, hogy az ilyen víz biztonságosan felhasználható legyen mezőgazdasági öntözés céljára, biztosítva ezáltal a környezet, illetve az emberi és állati egészség magas szintű védelmét. Az e rendelet értékelése során kapott eredmények, valamint szükség szerint az új tudományos eredmények és a műszaki haladás fényében a Bizottság számára lehetővé kell tenni annak megvizsgálását, hogy szükség van-e az I. melléklet 2. szakaszában foglalt minimumkövetelmények felülvizsgálatára, és adott esetben a Bizottságnak az e rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot kell benyújtania.

(37)

A kockázatkezelés alapvető elemeinek a műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a kockázatkezelés e rendeletben meghatározott alapvető elemeinek módosítása céljából. A környezet, illetve az emberi és állati egészség magas szintű védelmének biztosítása érdekében a Bizottságot továbbá fel kell hatalmazni olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyek a műszaki előírások megállapításával kiegészítik a kockázatkezelés e rendeletben meghatározott alapvető elemeit. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(38)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a tagállamok által szolgáltatandó, e rendelet végrehajtásának ellenőrzésére vonatkozó információk formátumára és bemutatására, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által készítendő uniós áttekintés formátumára és bemutatására vonatkozó részletes szabályok elfogadása tekintetében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (26) megfelelően kell gyakorolni.

(39)

E rendelet célja többek között a környezet, illetve az emberi és állati egészség védelme. Amint arra a Bíróság több alkalommal emlékeztetett, az irányelveknek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 288. cikke harmadik bekezdése által elismert kötelező erejével összeegyeztethetetlen lenne annak elvi szinten történő kizárása, hogy az érintett személyek egy irányelvben előírt kötelezettségre hivatkozhassanak. Ez a megfontolás érvényes egy olyan rendelet tekintetében is, amelynek célja annak biztosítása, hogy a visszanyert víz biztonságos legyen mezőgazdasági öntözés céljára.

(40)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meg kell hozniuk minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(41)

Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a környezet, illetve az emberi és állati egészség védelmét – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(42)

Elegendő időt kell biztosítani a tagállamok számára az e rendelet alkalmazásához szükséges adminisztratív infrastruktúra felállítására, illetve az üzemeltetők számára az új szabályok alkalmazására való felkészülésre.

(43)

A megfelelően kezelt szennyvíz újrafelhasználásának a lehető legnagyobb mértékű fejlesztése és előmozdítása érdekében, valamint hogy jelentős mértékben javítani lehessen a megfelelően kezelt szennyvíz megbízhatóságát és a megvalósítható felhasználási módszereket, az Uniónak az Európai horizont program keretében támogatnia kell a kutatást és fejlesztést ezen a területen.

(44)

E rendelet célja a víz fenntartható használatának ösztönzése. Ezt a célt szem előtt tartva a Bizottságnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy uniós programokat, köztük a LIFE programot használ a megfelelően kezelt szennyvíz újrafelhasználását magukban foglaló helyi kezdeményezések támogatására,