28.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 198/29

(1)

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme nem kizárólag a költségvetési előirányzatok kezelésére vonatkozik, hanem kiterjed az Unió, valamint a tagállamok vagyoni eszközeit hátrányosan érintő, vagy azzal fenyegető valamennyi intézkedésre, amennyiben az említett intézkedések az uniós szakpolitikák szempontjából relevánsak.

(2)

Az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikkén alapuló, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezmény (3) – beleértve az ahhoz csatolt 1996. szeptember 27-i (4), 1996. november 29-i (5) és 1997. június 19-i (6) jegyzőkönyvet – (a továbbiakban: az egyezmény) minimumszabályokat állapít meg az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás területén a bűncselekmények és büntetőjogi szankciók meghatározásával kapcsolatban. Az egyezményt a tagállamok hozták létre, és abban megállapították, hogy az Unió bevételeit és kiadásait érintő csalások számos esetben nem egyetlen országra korlátozódnak, és azokat gyakorta szervezett bűnözői hálózatok követik el. Mindezek alapján már az egyezményben rögzítették, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében büntetőjogi eszközökkel kell fellépni az ezen érdekeket sértő csalárd magatartással szemben. Az egyezménnyel párhuzamosan került elfogadásra a 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (7). Az említett rendelet általános szabályokat állapít meg az uniós joggal kapcsolatos szabálytalanságokra vonatkozó egységes ellenőrzések, valamint közigazgatási intézkedések és szankciók tekintetében, egyben utalva az említett területen alkalmazandó ágazati szabályokra, az egyezményben meghatározott csalárd magatartásokra és a tagállamok büntetőjogának és büntetőeljárásainak alkalmazására is.

(3)

Az Unió pénzügyi érdekei védelmének területére vonatkozó uniós politika tekintetében már elfogadásra kerültek harmonizációs intézkedések, többek között a 2988/95/EK, Euratom rendelet. Az e területre vonatkozó uniós politika végrehajtása érdekében alapvető fontosságú, hogy az Unió pénzügyi érdekei közigazgatási és polgári jog alapján biztosított védelemének kiegészítése révén folytatódjon a tagállamok büntetőjogának közelítése az említett területen folytatott, csaláshoz kapcsolódó tevékenységek legsúlyosabb típusai vonatkozásában, elkerülve ugyanakkor az említett jogterületeken belüli és azok közötti következetlenségeket.

(4)

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme indokolja az ezen irányelv hatálya alá eső csalás fogalmának közös meghatározását, amely magában kell hogy foglalja az Európai Unió általános költségvetésének (a továbbiakban: az Unió költségvetése) sérelmére elkövetett – bevételt, kiadást és vagyoni eszközt, így a pénzügyi műveleteket, többek között a hitelnyújtási és hitelfelvételi tevékenységeket is érintő – csalárd magatartást. A 2006/112/EK tanácsi irányelv (8) által létrehozott közös hozzáadottértékadó-rendszer (a továbbiakban: a közös héarendszer) elleni súlyos bűncselekmény fogalma a héacsalás legsúlyosabb formáira utal: különösen a körhintacsalásra, az „eltűnő kereskedő” révén elkövetett héacsalásra, valamint a bűnszervezet keretén belül elkövetett héacsalásra, amelyek súlyosan veszélyeztetik a közös héarendszert és ezáltal az Unió költségvetését. A közös héarendszer elleni bűncselekmény abban az esetben tekintendő súlyosnak, ha kettő vagy több tagállam területéhez kapcsolódik, csalárd rendszer alkalmazásából ered, melynek során az említett bűncselekményeket strukturált módon követik el azzal a céllal, hogy jogtalan előnyre tegyenek szert a közös héarendszer segítségével, továbbá ha a bűncselekmény által okozott teljes kár legalább 10 000 000 EUR. A teljes kár fogalma azon károk becsült összegét fejezi ki, amelyeket a csalárd rendszer egésze okozott egyrészről az érintett tagállamok, másrészről az Unió pénzügyi érdekei vonatkozásában, a kamatlábakat és a büntetéseket ugyanakkor nem foglalja magában. Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon az említett bűncselekmények elleni küzdelemhez kapcsolódó erőfeszítésekhez.

(5)

Amikor a Bizottság megosztott vagy közvetett irányítás keretében hajtja végre az Unió költségvetését, a végrehajtási feladatok elvégzésére felhatalmazhatja a tagállamokat, illetve azok elvégzésével megbízhat a Szerződések alapján létrehozott szerveket, hivatalokat vagy ügynökségeket, illetve bizonyos egyéb szervezeteket vagy személyeket is. Az említett megosztott vagy közvetett irányítás esetében az Unió pénzügyi érdekeit ugyanolyan szintű védelemben kell részesíteni, mint amilyenben akkor részesülnek, amikor a költségvetés végrehajtását a Bizottság közvetlen irányítással végzi.

(6)

Ezen irányelv alkalmazásában közbeszerzéshez kapcsolódó kiadásnak minősül minden olyan kiadás, amely a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 101. cikkének (1) bekezdésében meghatározott közbeszerzési szerződésekhez kapcsolódóan merül fel.

(7)

A pénzmosás elleni uniós jog teljes mértékben alkalmazandó az ezen irányelv hatálya alá tartozó bűncselekményekből származó vagyont érintő pénzmosásra. Az említett jogra történő hivatkozással biztosítani kell, hogy az ezen irányelv által bevezetett szankciórendszert az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett valamennyi súlyos bűncselekmény esetében alkalmazzák.

(8)

A vesztegetés – amely sok esetben csalárd magatartással is összekapcsolódhat – rendkívül súlyos fenyegetést jelent az Unió pénzügyi érdekeire nézve. Mivel minden hivatalos személynek kötelessége pártatlanul ítéletet alkotni és mérlegelési jogkörét pártatlanul gyakorolni, ha egy hivatalos személyt megvesztegetnek ítéletalkotása és mérlegelési jogköre gyakorlásának befolyásolása céljából, illetve ha egy hivatalos személy az ilyen vesztegetést elfogadja, az vesztegetésnek kell hogy minősüljön, függetlenül a szóban forgó hivatalos személy országának alkalmazandó jogszabályaitól, illetve az érintett nemzetközi szervezet szabályaitól.

(9)

Hátrányosan érinthetik az Unió pénzügyi érdekeit a pénzeszközök vagy vagyoni eszközök kezelésével – akár felelősként, akár felügyeleti funkciót betöltve – megbízott hivatalos személyek egyes magatartástípusai, amely magatartástípusok pénzeszközök vagy vagyoni eszközök azok rendeltetésével ellentétes hűtlen kezelésére irányulnak, és amelyek miatt sérülnek az Unió pénzügyi érdekei. Ezért be kell vezetni az e magatartásra kiterjedő bűncselekmény pontos fogalommeghatározását.

(10)

Ami a passzív vesztegetés és a hűtlen kezelés bűncselekményét illeti, meg kell határozni a hivatalos személy fogalmát, amely valamennyi érintett – az Unióban, a tagállamokban, vagy harmadik országokban hivatalos tisztséget betöltő – tisztviselőre kiterjed. Az uniós pénzügyi eszközök kezelésében egyre gyakrabban vesznek részt magánszemélyek is. Az uniós pénzügyi eszközöknek a vesztegetéssel és a hűtlen kezeléssel szembeni megfelelő védelme érdekében tehát a hivatalos személy fogalmának ki kell terjednie minden olyan személyre – így például az uniós pénzeszközök kezelésében részt vevő vállalkozókra – is, aki bár nem tölt be hivatalos tisztséget, de az uniós pénzügyi eszközökkel kapcsolatban, hasonló módon, megbízás alapján közfeladatot lát el.

(11)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó bűncselekmények esetében a bűncselekmény valamennyi alkotóelemére alkalmazni kell a szándékosság fogalmát. Valamely cselekmény vagy mulasztás szándékos jellegére tárgyilagos, tényszerű körülményekből lehet következtetni. A szándékosságot nem szükségszerűen magukban foglaló bűncselekmények nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

(12)

Ez az irányelv nem kötelezi a tagállamokat, hogy szabadságvesztés-büntetést írjanak elő a nem súlyos természetű bűncselekmények elkövetése tekintetében olyan esetekben, amikor a nemzeti jog alapján szándékosságot vélelmeznek.

(13)

Az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett egyes bűncselekmények a gyakorlatban sokszor szorosan összefüggnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 83. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, illetve az említett rendelkezés alapján elfogadott uniós jogalkotási aktusok hatálya alá tartozó bűncselekményekkel. Ezen irányelvet tehát úgy kell megszövegezni, hogy az biztosítsa az említett jogalkotási aktusok és az ezen irányelv közötti koherenciát.

(14)

Amennyiben jogi személyeknek tulajdonítható magatartás is sértheti vagy veszélyeztetheti az Unió pénzügyi érdekeit, a jogi személyeket is felelősségre kell vonni az ezen irányelvben meghatározott, nevükben elkövetett bűncselekményekért.

(15)

Annak biztosítása érdekében, hogy az Unió pénzügyi érdekei visszatartó erejű intézkedések révén az Unió egész területén azonos védelemben részesüljenek, a tagállamoknak gondoskodniuk kell bizonyos szankciótípusokról és -mértékekről az ezen irányelvben meghatározott bűncselekmények elkövetésének eseteire. A szankciók mértéke nem lépheti túl a bűncselekmény súlyával arányos mértéket.

(16)

Mivel ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg, az Unió pénzügyi érdekeit érintő bűncselekmények tekintetében a tagállamok szabadon dönthetnek szigorúbb szabályok elfogadásáról vagy fenntartásáról.

(17)

Ez az irányelv nem érinti a nem büntetőjogi természetű fegyelmi intézkedések vagy szankciók megfelelő és eredményes alkalmazását. A büntetőjogi szankcióknak nem megfeleltethető, ugyanarra a személyre ugyanazon magatartásért kiszabott szankciókat figyelembe lehet venni az érintett személynek az ezen irányelvben meghatározott bűncselekmény miatti elítélése során. Egyéb szankciók esetében teljes mértékben tiszteletben kell tartani az azonos bűncselekmény miatti kétszeres büntetőeljárás alá vonás és kétszeres büntetés tilalmát (a továbbiakban: ne bis in idem elv). Ez az irányelv nem rendeli büntetni azt a magatartást, amely esetében nincs helye a fegyelmi szankciónak vagy a hivatali kötelezettség megsértésére vonatkozó egyéb intézkedésnek is, azokban az esetekben, amikor az ilyen fegyelmi szankciók vagy egyéb intézkedések alkalmazhatók az érintett személlyel szemben.

(18)

A természetes személyekkel szemben kiszabható szankciók bizonyos eseteiben maximálisan kiszabható büntetésként legalább négy év szabadságvesztést kell előírni. Ezen eseteknek ki kell terjedniük legalább azon, jelentős károkozással vagy jelentős előnnyel járó esetekre, ahol a kár vagy előny akkor minősül jelentősnek, ha meghaladja a 100 000 EUR összeget. Azoknak a tagállamoknak, amelyek joga nem rendelkezik a maximálisan kiszabható büntetés alapjául szolgáló jelentős kár vagy előny kifejezett küszöbértékéről, biztosítaniuk kell, hogy bíróságaik kellő módon vegyék figyelembe a kár, illetve előny összegét az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalásra vagy egyéb bűncselekményekre vonatkozó szankciók kiszabásakor. Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy további olyan tényezőket is meghatározzanak, amelyek egy bűncselekmény súlyos természetére utalnak: például abban az esetben, ha a kárnak vagy előnynek csak a lehetősége áll fenn, de a nagyságrendje jelentős. A közös héarendszer elleni bűncselekmények esetében azonban az a küszöbérték, amely felett a kár vagy előny jelentősnek minősül, ezen irányelvvel összhangban 10 000 000 EUR. A maximális szabadságvesztés-büntetés minimumszintjeinek bevezetése annak szavatolása érdekében szükséges, hogy az Unió pénzügyi érdekei az Unió egész területén egyenértékű védelemben részesüljenek. E szankciók célja, hogy az Unió egész területén erős visszatartó erőt fejtsenek ki a potenciális bűnelkövetőkre.

(19)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy – a jogrendszerükben megállapított alkalmazandó szabályokkal összhangban – súlyosító körülménynek minősüljön az a tény, hogy a bűncselekményt a 2008/841/IB tanácsi kerethatározatban (10) meghatározott bűnszervezet keretében követik el. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az elkövető elítélésekor a bírák értékelhessék a súlyosító körülményt, annak ellenére, hogy azt ítéletükben nem kötelesek figyelembe venni. A tagállamoknak nem kell kötelezően rendelkezniük a súlyosító körülményről, amennyiben a nemzeti jog úgy rendelkezik, hogy a 2008/841/IB kerethatározatban meghatározott bűncselekmények külön bűncselekményként büntetendők, és ez szigorúbb szankciókat eredményezhet.

(20)

Figyelemmel különösen az elkövetők, és az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett jogellenes tevékenységekből származó jövedelmek mobilitására, valamint az ennek eredményeként lefolytatandó bonyolult, határokon átnyúló nyomozásokra, az egyes tagállamoknak meg kell állapítaniuk a joghatóságukat, hogy fel tudjanak lépni az ilyen tevékenységekkel szemben. Következésképpen az egyes tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy joghatóságuk azokra a bűncselekményekre is kiterjedjen, amelyeket a területükről elért információs és kommunikációs technológia segítségével követnek el.

(21)

Tekintve, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó, határokon átnyúló bűncselekmények vonatkozásában több bíróság is joghatósággal bírhat, a tagállamoknak az ezen irányelvet átültető nemzeti jog alkalmazásakor biztosítaniuk kell a ne bis in idem elvének teljes körű tiszteletben tartását.

(22)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az elévülési időre vonatkozó szabályokat, annak érdekében, hogy fel tudjanak lépni az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett jogellenes tevékenységekkel szemben. A legalább négy év szabadságvesztéssel járó maximális büntetéssel büntetendő bűncselekmények esetén az elévülési időt a bűncselekmény elkövetésének időpontjától számított legalább öt évben kell megállapítani. Ez a rendelkezés nem érinti azokat a tagállamokat, amelyek a nyomozás, a vádemelés és a végrehajtás tekintetében nem írnak elő elévülési időt.

(23)

A határokon átnyúló együttműködésre és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó szabályok, valamint az uniós jog – különösen a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) – alapján fennálló egyéb szabályok sérelme nélkül megfelelő rendelkezéseket kell hozni az együttműködésre irányulóan annak érdekében, hogy az ezen irányelvben meghatározott, az Unió pénzügyi érdekeit érintő bűncselekményekkel szemben hatékony fellépést lehessen biztosítani, ideértve a tagállamok és a Bizottság közötti információcserét, valamint az illetékes nemzeti hatóságoknak a Bizottság által nyújtott technikai és operatív támogatást, mivel a szóban forgó hatóságoknak szükségük lehet nyomozási tevékenységük összehangolásának elősegítésére. Az ilyen támogatás nem vonhatja maga után a Bizottság részvételét az egyes bűncselekmények vonatkozásában a tagállami hatóságok által folytatott nyomozásban, illetve a vádhatósági eljárás lefolytatásában. A Számvevőszéknek, valamint az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetésének pénzügyi ellenőrzéséért felelős könyvvizsgálóknak az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és az egyéb illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk minden olyan tényt, amely ezen irányelv alapján bűncselekménynek minősülhet, a tagállamoknak pedig gondoskodniuk kell arról, hogy a 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikkének értelmében vett nemzeti ellenőrző szervek ugyanígy járjanak el, a 883/2013/EU, Euratom rendelet 8. cikkével összhangban.

(24)

A Bizottságnak jelentést kell készítenie az Európai Parlament és a Tanács részére azokról az intézkedésekről, amelyeket a tagállamok az ezen irányelvnek való megfelelés érdekében hoztak. A jelentést adott esetben a lehetséges változásokat figyelembe vevő javaslatok is kísérhetik, különösen az Unió költségvetésének finanszírozása vonatkozásában.

(25)

Az egyezményt ezzel az irányelvvel kell felváltani azon tagállamok tekintetében, amelyekre nézve ez az irányelv kötelező.

(26)

Az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) 3. cikke 4. pontja d) alpontjának alkalmazásában az egyezmény 1. cikkének (1) bekezdésében és 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, az Unió pénzügyi érdekeit érintő, súlyos csalásra történő hivatkozást úgy kell tekinteni, mint amely az ezen irányelv 3. cikkében és 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalásra, illetve az ezen irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, a közös héarendszer sérelmére elkövetett bűncselekményekre vonatkozik.

(27)

Ezen irányelv megfelelő tagállami végrehajtása során az illetékes nemzeti hatóságok személyes adatokat kezelnek, és személyes adatok tagállamok, valamint illetékes uniós szervek közötti cseréjére is sor kerül. Az illetékes nemzeti hatóságok közötti tagállami szintű személyesadat-kezelést az uniós vívmányoknak kell szabályozniuk. A személyes adatok tagállamok közötti cseréjét az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (13) megfelelően kell folytatni. Amennyiben az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek kezelnek személyes adatokat, a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (14), vagy adott esetben más, az említett szervek, hivatalok és ügynökségek által folytatott személyesadat-kezelést szabályozó uniós jogi aktusokat, valamint az igazságszolgáltatási vizsgálatok bizalmas kezelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(28)

A büntetőjogi szankciók szándékolt visszatartó ereje rendkívüli körültekintést kíván az alapvető jogok tekintetében. Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: a Charta) elismert alapvető elveket, különösen a szabadsághoz és a biztonsághoz való jogot, a személyes adatok védelmét, a foglalkozás megválasztásának szabadságát és a munkavállaláshoz való jogot, a vállalkozás szabadságát, a tulajdonhoz való jogot, a hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot, a bűncselekmények és a büntetések törvényességének és arányosságának elveit, valamint a ne bis in idem elvét. Ez az irányelv az említett jogok és elvek teljes körű tiszteletben tartására törekszik, és azt ennek megfelelően kell végrehajtani.

(29)

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az összegek azonnali vissza-, illetve megfizettetésének, és az Unió költségvetése részére történő átutalásának biztosítására, a pénzügyi korrekcióra és a jogtalanul felhasznált összegek visszafizettetésére irányadó vonatkozó uniós ágazatspecifikus szabályok sérelme nélkül.

(30)

A közigazgatási intézkedések és szankciók fontos szerepet játszanak az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében. Ez az irányelv nem mentesíti a tagállamokat a 2988/95/EK, Euratom rendelet 4. és 5. cikke értelmében vett uniós közigazgatási intézkedések és szankciók alkalmazásának és végrehajtásának kötelezettsége alól.

(31)

Ennek az irányelvnek köteleznie kell a tagállamokat arra, hogy nemzeti jogukban büntetőjogi szankciókat írjanak elő az ezen irányelv hatálya alá tartozó, az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalások és csalással kapcsolatos bűncselekmények tekintetében. Ez az irányelv nem keletkeztethet kötelezettségeket az ilyen szankciók, vagy bármely más rendelkezésre álló bűnüldözési rendszer egyedi esetekre való alkalmazását illetően. A tagállamok elvben a továbbiakban is párhuzamosan alkalmazhatnak közigazgatási intézkedéseket és szankciókat az ezen irányelv által szabályozott területen. Az ezen irányelvet átültető nemzeti jogszabályok alkalmazása során azonban a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a büntetőjogi szankciók ezen irányelvvel összhangban történő kiszabása, valamint a közigazgatási intézkedések és szankciók alkalmazása ne vezessen a Charta rendelkezéseinek megsértéséhez.

(32)

Ez az irányelv nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy saját adóigazgatásukat úgy alakítsák ki és úgy szervezzék, ahogyan azt megfelelőnek ítélik a hozzáadottérték-adó helyes meghatározásának, megállapításának és beszedésének, valamint a héajogszabályok eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében.

(33)

Ezen irányelv alkalmazása nem sérti az EUMSZ-ben, valamint az EUMSZ-hez és az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) csatolt, az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló 3. jegyzőkönyvben és az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyvben foglalt, a mentességek felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseket, valamint az azokat végrehajtó jogszabályokat, továbbá a tagállami jogban foglalt hasonló rendelkezéseket. Ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetése, valamint az ezen irányelvet átültető nemzeti jog alkalmazása során ezeket a kiváltságokat és mentességeket – a mandátummal rendelkezők megbízatásának szabadságát is ideértve –teljes mértékben figyelembe kell venni.

(34)

Ez az irányelv nem sérti az egyedi ügyek konkrét körülményeinek megfelelő büntetések alkalmazására és végrehajtására vonatkozó, a nemzeti büntetőjogban foglalt általános szabályokat és elveket.

(35)

Mivel ezen irányelv célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(36)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével és 4a. cikkének (1) bekezdésével összhangban Írország bejelentette, hogy részt kíván venni ennek az irányelvnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(37)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(38)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(39)

Az Európai Számvevőszékkel konzultációra került sor, és a Számvevőszék véleményt nyilvánított (15),

i.

az Unió költségvetése;

ii.

a Szerződések alapján létrehozott uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetései, vagy az általuk közvetlenül vagy közvetve kezelt vagy ellenőrzött költségvetések;

a)

nem közbeszerzéshez kapcsolódó kiadások tekintetében a következőkre vonatkozó bármely cselekmény vagy mulasztás:

b)

közbeszerzéshez kapcsolódó kiadások tekintetében a következőkre vonatkozó bármely cselekmény vagy mulasztás, legalább akkor, ha azt az Unió pénzügyi érdekeit megsértve, az elkövető vagy valaki más javára történő jogtalan haszonszerzés céljából követik el:

c)

a héaalapú saját forrásokból származó – a d) pontban említett – bevételektől eltérő bevételek tekintetében a következőkre vonatkozó bármely cselekmény vagy mulasztás:

d)

a héaalapú saját forrásokból származó bevételek tekintetében a következőkre vonatkozó, határokon átnyúló csalárd rendszerek keretében elkövetett bármely cselekmény vagy mulasztás:

a)

Ezen irányelv alkalmazásában passzív vesztegetésnek minősül a hivatalos személy cselekménye, aki közvetlenül vagy közvetítő útján a maga vagy harmadik személy javára bármilyen előnyt kér vagy elfogad, vagy ilyen előny ígéretét elfogadja azért, hogy hivatali kötelezettségének megfelelően vagy hatáskörének gyakorlása közben valamilyen intézkedést megtegyen vagy ne tegyen meg, olyan módon, amely sérti vagy sértheti az Unió pénzügyi érdekeit.

b)

Ezen irányelv alkalmazásában aktív vesztegetésnek minősül bármely személy cselekménye, aki közvetlenül vagy közvetítő útján a hivatalos személynek vagy rá tekintettel harmadik személynek bármilyen előnyt ígér, felajánl vagy ad azért, hogy a hivatalos személy hivatali kötelezettségének megfelelően vagy hatáskörének gyakorlása közben valamilyen intézkedést megtegyen vagy ne tegyen meg, olyan módon, amely sérti vagy sértheti az Unió pénzügyi érdekeit.

a)

bármely uniós vagy nemzeti tisztviselő, ideértve más tagállamok nemzeti tisztviselőit és a harmadik országok nemzeti tisztviselőit is:

Olyan eljárás esetében azonban, amelyben valamely tagállami nemzeti tisztviselő vagy harmadik országbeli nemzeti tisztviselő érintett, és azt egy másik tagállam indította, ez utóbbi tagállamnak nem kötelezettsége a nemzeti tisztviselő fogalmát alkalmaznia, kivéve, ha az a nemzeti jogával összeegyeztethető.

A nemzeti tisztviselő fogalma magában foglal minden olyan személyt, aki nemzeti, regionális vagy helyi szinten végrehajtó, közigazgatási vagy igazságszolgáltatási tisztséget tölt be. A nemzeti, regionális vagy helyi szinten jogalkotási tisztséget betöltő személyek nemzeti tisztviselőnek tekintendők;

b)

minden olyan személy, aki a tagállamokban vagy harmadik országokban megbízás alapján olyan közfeladatot lát el, amely kiterjed az Unió pénzügyi érdekeinek kezelésére vagy az arra vonatkozó döntések meghozatalára.

a)

a jogi személy képviseletének joga;

b)

a jogi személy nevében történő döntéshozatal joga; vagy

c)

a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának joga.

a)

az állami kedvezményekből vagy támogatásokból való kizárás;

b)

a közbeszerzési eljárásokból való ideiglenes vagy végleges kizárás;

c)

valamely kereskedelmi tevékenység gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás;

d)

bírósági felügyelet alá helyezés;

e)

bíróság által elrendelt felszámolás;

f)

a bűncselekmény elkövetésére használt létesítmények ideiglenes vagy végleges bezárása.

a)

a bűncselekményt egészben vagy részben a területén követték el; vagy

b)

az elkövető saját állampolgára.

a)

az elkövető szokásos tartózkodási helye a területén van;

b)

a bűncselekményt a területén letelepedett jogi személy javára követték el; vagy

c)

az elkövető a tagállam tisztviselője, aki hivatalos minőségben jár el.

a)

kiszabott, legalább egy évnél hosszabb időtartamú szabadságvesztés-büntetés; vagy

b)

a legalább négy év szabadságvesztéssel járó maximális büntetéssel büntetendő bűncselekmény esetében kiszabott szabadságvesztés-büntetés

(1)

az uniós szinten a 3. cikk (2) bekezdésének a), b) vagy c) pontjában, illetve a 4. vagy az 5. cikkben említett bűncselekmények elkövetésével összefüggésben jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetését;

(2)

a tagállami szinten a 3. cikk (2) bekezdésének d) pontjában, illetve a 4. vagy az 5. cikkben említett bűncselekmények elkövetésével összefüggésben meg nem fizetett héa megfizettetését.

a)

a megindított büntetőeljárások, a megszüntetett eljárások, a felmentéssel végződő eljárások, az elítéléssel végződő eljárások és a folyamatban lévő eljárások száma;

b)

a büntetőeljárást követően vissza-, illetve megfizettetett összegek és a becsült kár.

a)

a 2. cikk (2) bekezdésében megjelölt küszöbérték megfelelő-e;

b)

a 12. cikkben említett, elévülésre vonatkozó rendelkezések kellően hatékonyak-e;

c)

ez az irányelv eredményesen kezeli-e a közbeszerzési csalás eseteit.