(1)   A specifikus rendeletek által biztosított támogatás – nemzeti programokon, uniós intézkedéseken és sürgősségi segélyen keresztül – kiegészíti az uniós célkitűzések megvalósítását szolgáló nemzeti, regionális és helyi beavatkozásokat, és ezzel uniós hozzáadott értéket képvisel.

(2)   A Bizottság és a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a specifikus rendeletek értelmében, illetve a tagállamok által nyújtott támogatás álljon összhangban az Unió releváns tevékenységeivel, szakpolitikáival és prioritásaival és egészítse ki az Unió egyéb eszközeit, ugyanakkor vegye figyelembe az egyes tagállamok sajátos helyzetét is.

(3)   A specifikus rendeletek értelmében nyújtott támogatást a Bizottság és a tagállamok szoros együttműködés keretében valósítják meg.

(4)   A harmadik országokban végrehajtott vagy azokkal kapcsolatos intézkedések során a Bizottság és a tagállamok az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) együtt – hatáskörüknek megfelelően – biztosítják az e rendelet és a specifikus rendeletek közötti, valamint az egyéb releváns – többek között az Unió külső tevékenysége keretébe tartozó – uniós szakpolitikák, stratégiák és eszközök közötti koordinációt.

(5)   A Bizottság és a tagállamok – adott esetben az EKSZ-szel együttműködve – biztosítják, hogy a harmadik országokban és azokkal kapcsolatban végrehajtott intézkedéseket az uniós eszközökből támogatott, az Unión kívüli egyéb intézkedésekkel összhangban és azokkal koherensen hajtsák végre. Biztosítják különösen, hogy ezen intézkedések:

(6)   A Bizottság és a tagállamok a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek megfelelően a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét alkalmazzák, különösen az ezen rendelet 30. cikkében előírt gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség elvével összhangban.

(7)   A Bizottság és a tagállamok biztosítják a specifikus rendeletek értelmében nyújtott támogatás eredményességét, többek között monitoring, jelentéstétel és értékelés útján.

(8)   Az e rendelettel és a specifikus rendeletekkel kapcsolatos feladataik ellátása során a Bizottság és a tagállamok – az arányosság elvére figyelemmel – törekednek arra, hogy csökkenjen a kedvezményezettekre, a tagállamokra és a Bizottságra háruló adminisztratív teher.

(1)   A Bizottság megfelelő intézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy az e rendelet és a specifikus rendeletek értelmében finanszírozott intézkedések végrehajtása során érvényesüljön az Unió pénzügyi érdekeinek védelme azáltal, hogy megelőző intézkedéseket alkalmaz a csalás, a korrupció és minden más illegális tevékenységgel szemben, hatékony ellenőrzéseket végez, szabálytalanságok felfedése esetén pedig visszafizetteti a jogosulatlanul kifizetett összegeket, és szükség szerint hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási és pénzügyi szankciókat alkalmaz.

(2)   A tagállamok megelőzik, felderítik és megszüntetik a szabálytalanságokat, és a jogosulatlanul kifizetett összegeket az esetleges késedelmi kamattal együtt visszafizettetik. Ezekről értesítik a Bizottságot, továbbá folyamatosan tájékoztatják a Bizottságot a kapcsolódó közigazgatási és bírósági eljárások terén történt jelentős fejleményekről.

(3)   Amennyiben – a tagállam hibájának vagy gondatlanságának következményeként – a kedvezményezettnek jogosulatlanul kifizetett összegeket nem lehet behajtani, a tagállam felel a vonatkozó összegnek a költségvetésbe való visszafizetéséért.

(4)   A tagállamok olyan hathatós megelőző intézkedéseket hoznak a csalás ellen, különösen a magasabb kockázatú területek tekintetében. Az ilyen megelőző intézkedések visszatartó erővel bírnak; ezen intézkedések meghatározása során tekintetbe kell venni azok hasznát és arányosságát.

(5)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 58. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a tagállamoknak az e cikk (2) és (3) bekezdésben meghatározott kötelezettségeire vonatkozóan.

(6)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén határozza meg a szabálytalanságok jelentésének gyakoriságát és a jelentéstétel alkalmazandó formáját.. Az említett végrehajtási jogi aktusok az 59. cikk (2) bekezdése szerinti tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kerülnek elfogadásra.

(7)   A Bizottság vagy képviselői és a Számvevőszék auditálási hatáskörrel rendelkezik minden, e rendelettel vagy a specifikus rendeletekkel összhangban uniós finanszírozásban részesülő támogatási kedvezményezett, vállalkozó és alvállalkozó tekintetében, mely ellenőrzés keretében vizsgálhatják az iratokat és helyszíni ellenőrzést is végezhetnek.

(8)   Az OLAF a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (10), valamint a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (11) foglalt rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően – nyomozást, többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat folytathat annak megállapítására, hogy elkövettek-e valamely támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy az ezen rendelettel, illetve a specifikus rendeletekkel összhangban finanszírozott szerződéssel összefüggésben az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalást, korrupciót vagy más jogellenes cselekményt.

(9)   Az (1), a (7) és a (8) bekezdés sérelme nélkül az e rendelet és a specifikus rendeletek végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásoknak, továbbá a rendelet és a specifikus rendeletek végrehajtása keretében létrejött szerződéseknek, támogatási megállapodásoknak és támogatási határozatoknak olyan rendelkezéseket kell tartalmazniuk, amelyek kifejezetten felhatalmazzák a Bizottságot, a Számvevőszéket és az OLAF-ot arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően lefolytassák az említett auditokat és vizsgálatokat.

(1)   A Bizottság az uniós költségvetés éves előirányzatai keretében megállapítja az uniós intézkedésekre, a sürgősségi segélyre és a Bizottság által kezdeményezett technikai segítségnyújtásra rendelkezésre álló teljes összeget.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktus útján elfogadja az uniós intézkedésekre és a sürgősségi segélyre vonatkozó munkaprogramot. Az említett végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3)   A Bizottság a források megfelelő időben való rendelkezésre állása érdekében külön munkaprogramot fogadhat el a sürgősségi segélyre vonatkozóan.

(4)   Az uniós intézkedések, a sürgősségi segély és a Bizottság által kezdeményezett technikai segítségnyújtás végrehajtható vagy közvetlenül, a Bizottság vagy végrehajtó ügynökségek által, vagy közvetetten, a 966/2012/EU, Euratom rendelet 60. cikkével összhangban a tagállamoktól eltérő szervek és személyek által.

(1)   A specifikus rendeletekben meghatározott vészhelyzetekre adandó válasz keretében a Bizottság dönthet sürgősségi segély nyújtásáról. Ilyen esetekben időben tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(2)   A rendelkezésre álló források keretein belül a sürgősségi segély elérheti a támogatható kiadások 100 %-át.

(3)   A specifikus rendeletekben meghatározott célkitűzésekkel és összhangban a sürgősségi segély magában foglalhat tagállamokban és harmadik országokban nyújtott segítséget.

(4)   Amennyiben az intézkedés végrehajtása érdekében szükséges, a sürgősségi segéllyel olyan kiadások is támogathatók, amelyek a támogatás iránti kérelem vagy a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtásának időpontját megelőzően, de legkorábban 2014. január 1-jén merültek fel.

(5)   A sürgősségi segély nyújtható közvetlenül az uniós ügynökségeknek odaítélt vissza nem térítendő támogatások formájában is.

(1)   A Bizottság dönthet úgy, hogy a specifikus rendeletekben meghatározott célkitűzésekkel és intézkedésekkel összhangban harmadik országokban végrehajtott vagy azokkal kapcsolatos uniós intézkedéseket és sürgősségi segélyt finanszíroz.

(2)   Amennyiben ezen intézkedéseket közvetlenül hajtják végre, a következő jogalanyok nyújthatnak be támogatás iránti kérelmet:

(1)   A Bizottság kezdeményezésére vagy nevében a specifikus rendeletek segíthetik az e rendelet és a specifikus rendeletek végrehajtásához szükséges előkészítő, monitoring-, adminisztratív és technikai segítségnyújtási, értékelési, audit- és kontrollintézkedéseket és tevékenységeket.

(2)   Az (1) bekezdésben említett intézkedések és tevékenységek az alábbiakat foglalhatják magukban:

(3)   Az (1) bekezdésben említett intézkedések és tevékenységek az előző és a következő pénzügyi kereteket is érinthetik.

(1)   Az érintett tagállam intézményi, jogi és pénzügyi keretével összhangban és az e rendeletnek és a specifikus rendeleteknek való megfelelésre is figyelemmel a tagállamok és a 25. cikkben meghatározott illetékes hatóságaik felelősek – saját szintjükön – a programok végrehajtásáért és az e rendelet és a specifikus rendeletek szerinti feladataik elvégzéséért.

(2)   A specifikus rendeletek alapján nyújtott támogatás végrehajtására és felhasználására irányuló intézkedések és különösen a jelentéstételhez, az értékeléshez, az igazgatáshoz és a kontrollhoz szükséges pénzügyi és igazgatási források figyelembe veszik az arányosság elvét, a kiosztott támogatás szintjére tekintettel, ezáltal csökkentve az adminisztratív terheket, és megkönnyítve az eredményes végrehajtást.

(1)   Az egyes tagállamok – a nemzeti szabályozással és gyakorlattal összhangban és az alkalmazandó biztonsági követelményekre is figyelemmel – partnerséget alakítanak ki a hatóságokkal és szervekkel a (3) bekezdésben foglalt szerep ellátása érdekében. Partnerséget kell kialakítani az érintett hatóságokkal nemzeti, regionális és adott esetben helyi szinten. A partnerségben az érintett nemzetközi szervezetek, nem kormányzati szervezetek és szociális partnerek is részt vehetnek, amennyiben ez célszerűnek látszik.

(2)   A partnerséget a különböző típusú partnerek intézményi, jogi és pénzügyi hatáskörével teljes összhangban kell megvalósítani.

(3)   A tagállam bevonja a partnereket a nemzeti programok előkészítésébe, végrehajtásába, monitoringjába és értékelésébe. A partnerség tagsági összetétele a programkülönböző szakaszaiban eltérő lehet.

(4)   A nemzeti programok végrehajtásának elősegítése érdekében valamennyi tagállam monitoringbizottságot hoz létre.

(5)   A Bizottság iránymutatást adhat a nemzeti programok monitoringja terén, és amennyiben szükséges és az érintett tagállam egyetért, tanácsadói minőségben részt vehet a monitoringbizottság munkájában.

(1)   A nemzeti programok elkészítésének megkönnyítése érdekében az egyes tagállamok és a Bizottság a magas rangú tisztviselők szintjén párbeszédet folytatnak, figyelembe véve a 14. cikkben megadott indikatív időkeretet. A párbeszédnek a nemzeti programok útján elérendő általános eredményekre kell összpontosítania, felmérve, hogy a tagállamoknak milyen igényeik és prioritásaik vannak a specifikus rendeletek keretében támogatott területeken, figyelembe véve az érintett tagállamok kiinduló helyzetét és a specifikus rendeletek célkitűzéseit. A párbeszéd az uniós intézkedésekről folytatott véleménycserére is alkalmat ad. A párbeszéd eredménye iránymutatásul szolgál a nemzeti programok elkészítéséhez és jóváhagyásához, továbbá indikatív időpontot jelöl meg arra, hogy a tagállamoknak mikor kell benyújtaniuk a Bizottsághoz a nemzeti programokat annak érdekében, hogy azokat időben el lehessen fogadni. A párbeszéd eredményét kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

(2)   A harmadik országokban végrehajtott vagy azokkal kapcsolatos intézkedések esetében ezen intézkedések nem irányulhatnak kifejezetten fejlesztésre, és a politikai párbeszéd során teljes összhangra kell törekedni a szóban forgó országra vagy régióra irányuló uniós külső tevékenység és külpolitika elveivel és alapvető célkitűzéseivel.

(3)   A politikai párbeszédek lezárását követően a Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet azok eredményéről.

(4)   Ha valamely tagállam és a Bizottság szükségesnek tartja, a politikai párbeszéd a 15. cikkben említett félidős felülvizsgálatot követően megismételhető az adott tagállam szükségleteinek és az Unió prioritásainak újraértékelése érdekében.

(1)   A 13. cikk (1) bekezdése szerinti politikai párbeszéd eredményei alapján, a specifikus rendeletekkel összhangban valamennyi tagállam elkészíti a többéves nemzeti programra irányuló javaslatát.

(2)   Valamennyi nemzeti programra irányuló javaslat a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszak pénzügyi éveire vonatkozik, és a következő elemeket tartalmazza:

(3)   Valamennyi tagállam a 13. cikkben hivatkozott politikai párbeszéd lezárását követő három hónapon belül a Bizottság elé terjeszti a nemzeti programra irányuló javaslatát.

(4)   A nemzeti programokat a Bizottság által végrehajtási jogi aktusokkal elfogadott minta alapján kell elkészíteni. Az említett végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(5)   A nemzeti programra irányuló javaslat jóváhagyását megelőzően a Bizottság megvizsgálja:

(6)   A Bizottság a nemzeti programra irányuló javaslat benyújtásától számított három hónapon belül észrevételeket tesz. Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy a javasolt nemzeti program nem áll összhangban a specifikus rendelet célkitűzéseivel, a nemzeti stratégia fényében nem kielégítő, vagy hogy az e célkitűzésekre fordítandó uniós finanszírozás nem elegendő, vagy hogy a program nem felel meg az uniós jognak, felhívja az érintett tagállamot a szükséges kiegészítő információk rendelkezésre bocsátására, és adott esetben a nemzeti programra irányuló javaslat módosítására.

(7)   Amennyiben a Bizottság esetleges észrevételeit kellően figyelembe vették, a Bizottság a hivatalos tagállami benyújtást követő hat hónapon belül jóváhagyja az adott nemzeti programot.

(8)   A (7) bekezdés sérelme nélkül, a Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet az (5) és (6) bekezdés alkalmazását követően elért átfogó eredményekről, ideértve a vonatkozó specifikus rendeletben az egyes célokra vonatkozóan meghatározott minimális arányok betartását vagy az azoktól való eltérést.

(9)   A Bizottság vagy az érintett tagállam kezdeményezésére, új vagy előre nem látható körülmények esetén felül lehet vizsgálni az elfogadott nemzeti programot, és szükség esetén ki lehet azt igazítani a programozási időszak fennmaradó része tekintetében.

(1)   2018-ban a Bizottság és valamennyi tagállam felülvizsgálja a helyzetet a tagállamok által az 57. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban benyújtott időközi értékelő jelentések, valamint az uniós szakpolitikákban és az érintett tagállamban végbement változások fényében.

(2)   Az (1) bekezdésben említett felülvizsgálatot követően és annak eredménye fényében sor kerülhet a nemzeti programok kiigazítására.

(3)   A 14. cikk szerinti, a nemzeti programok elkészítéséről és jóváhagyásáról szóló rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell a kiigazított nemzeti programok elkészítésére és jóváhagyására is.

(4)   A félidős felülvizsgálat lezárását követően és az 57. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett időközi értékelés részeként a Bizottság benyújtja az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága részére a félidős felülvizsgálatról készült jelentést.

(1)   A nemzeti programok alapján nyújtott pénzügyi hozzájárulás formája vissza nem térítendő támogatás.

(2)   A nemzeti programok által támogatott intézkedések köz- és magánforrások társfinanszírozásában valósulnak meg, nonprofit jellegűek és nem kaphatnak támogatást az uniós költségvetésből származó egyéb forrásokból.

(3)   Az uniós költségvetésből származó hozzájárulás nem haladhatja meg a projekt összes támogatható kiadásának 75 %-át.

(4)   Az uniós költségvetésből származó hozzájárulás a specifikus rendeletekben meghatározott specifikus intézkedések vagy stratégiai prioritások esetén 90 %-ra növelhető.

(5)   Az uniós költségvetésből származó hozzájárulás 90 %-ra emelése kivételes, kellően indokolt esetekben lehetséges, például ha a nemzeti költségvetésre nehezedő gazdasági nyomás miatt a projektek más módon nem lennének végrehajthatók és a nemzeti program célkitűzései más módon nem lennének teljesíthetők.

(6)   Az uniós költségvetésből a tagállamok kezdeményezésére nyújtott technikai segítségnyújtáshoz való hozzájárulás az összes támogatható kiadás 100 %-át is elérheti.

(1)   A támogatható kiadásokat nemzeti szabályok alapján kell meghatározni, kivéve, ha e rendelet vagy a specifikus rendeletek különös rendelkezéseket állapítanak meg.

(2)   A specifikus rendeletek értelmében egy kiadás akkor támogatható, ha:

(3)   A specifikus rendeletek értelmében a kiadás támogatható, ha:

(4)   A (3) bekezdéstől eltérően a 2014-ben kifizetett kiadás akkor is támogatható, ha azt a felelős hatóság a 26. cikkel összhangban történő hivatalos kijelölését megelőzően fizette ki, amennyiben a kijelölés előtt alkalmazott irányítási és kontrollrendszerek lényegében megegyeznek a felelős hatóság hivatalos kijelölését követően hatályos rendszerekkel.

(5)   A kedvezményezett által a felelős hatóságnak benyújtandó kifizetési kérelemben szereplő kiadásokat számlákkal vagy számlákkal megegyező bizonyító erejű számviteli bizonylatokkal kell igazolni; ez alól kivételt képeznek a 18. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontja szerinti támogatási formák. Ilyen támogatási formák esetén – az e cikk (3) bekezdésétől eltérően – a kifizetési kérelemben szereplő összeg megegyezik a felelős hatóság által a kedvezményezettnek visszatérített költséggel.

(6)   A projekt jóváhagyásának időpontjában figyelembe nem vett, a projekt végrehajtása során közvetlenül keletkezett nettó jövedelmet legkésőbb a kedvezményezett által benyújtott végső kifizetési kérelemben le kell vonni a projekt támogatható kiadásaiból.

(1)   A támogatható kiadásokat az alábbi módokon lehet visszatéríteni:

(2)   Az (1) bekezdésben említett lehetőségek ötvözhetők, ha mindegyik lehetőség különböző költségkategóriákra vonatkozik, vagy ha egyazon intézkedés részeit alkotó különböző projektek, vagy valamely intézkedés egymást követő szakaszai esetében alkalmazzák azokat.

(3)   Amikor valamely projekt végrehajtására kizárólag munkálatok, áruk vagy szolgáltatások közbeszerzésével kerül sor, csak az (1) bekezdés a) pontja alkalmazandó. Ha valamely projekt keretében megvalósított közbeszerzés a kiadások egyes kategóriáira korlátozódik, az (1) bekezdésben említett minden lehetőség alkalmazható.

(4)   Az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában említett összegeket az alábbi módszerek valamelyikével kell meghatározni:

(5)   Az egyes projektek támogatásának feltételeit tartalmazó dokumentum meghatározza a projekt költségeinek megállapításához alkalmazott módszert és a támogatás kifizetésének a feltételeit.

(6)   Amennyiben a projekt végrehajtása közvetett költségekkel jár, azokat átalányszámítással lehet meghatározni az alábbi módszerek valamelyikével:

(7)   Valamely projekt végrehajtásával összefüggő személyzeti költségek megállapítása céljából az alkalmazandó órabér kiszámítható oly módon, hogy a legfrissebben dokumentált éves bruttó foglalkoztatási költségeket elosztják 1 720 órával.

(8)   A (4) bekezdésben meghatározott módszereken túlmenően, amennyiben az uniós költségvetésből származó hozzájárulás nem haladja meg a 100 000 eurót, az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában említett összegek eseti alapon is meghatározhatók, figyelemmel a felelős hatóság által előzetesen elkészített költségvetés-tervezetre.

(9)   Az értékcsökkenési ráfordítás az alábbi feltételek teljesülése esetén támogatható:

(10)   A 43. cikk sérelme nélkül, e cikk (8) bekezdése alkalmazásában azok a tagállamok, amelyek pénzneme nem az euro, az eurónak a projekt jóváhagyásának vagy a projektmegállapodás aláírásának napján rögzített átváltási árfolyamát alkalmazhatják, mely árfolyamot a Bizottság által elektronikus úton közzétett, azon hónapra érvényes átváltási árfolyam alapján határozzák meg. Az átváltási árfolyam a projekt időtartama alatt nem módosítható.

(1)   A tagállamok kezdeményezésére minden nemzeti program esetében a specifikus rendeletek segíthetik az előkészítési, irányítási, monitoring, értékelési, tájékoztatási és kommunikációs tevékenységeket, a hálózatépítést, a kontrollt és az auditot, valamint az e rendelet és a specifikus rendeletek végrehajtására irányuló közigazgatási kapacitás megerősítését célzó intézkedéseket.

(2)   Az (1) bekezdésben említett intézkedések az alábbiakat foglalhatják magukban:

(3)   A tagállamok az előirányzatokkal segíthetik a kedvezményezettek és a 25. cikkben említett illetékes hatóságok adminisztratív terheinek csökkentését szolgáló intézkedéseket, többek között az elektronikus adatcsere-rendszereket, és a tagállami hatóságoknak és a kedvezményezetteknek a specifikus rendeletek keretében nyújtott támogatás adminisztratív kezelésére és annak felhasználására irányuló kapacitása megerősítését célzó intézkedéseket.

(4)   Az intézkedések az előző és a következő pénzügyi kereteket is érinthetik.

(5)   Amennyiben legalább kettő nemzeti program egy vagy több közös illetékes hatósággal rendelkezik, a technikai segítségnyújtási kiadásoknak az egyes érintett programokra vonatkozó előirányzatai részben vagy teljesen összevonhatók.

(1)   A tagállamok teljesítik irányítási, kontroll és auditkötelezettségeiket, valamint a megosztott irányításra vonatkozóan a 966/2012/EU, Euratom rendeletben és e rendeletben meghatározott szabályokból fakadó feladataikat.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti programjukra vonatkozó irányítási és kontrollrendszerek e rendelettel összhangban jöjjenek létre, és eredményesen működjenek.

(3)   A tagállamok megfelelő forrásokat különítenek el minden illetékes hatóság számára, hogy feladatkörüket a teljes programozási időszakban el tudják látni.

(4)   A tagállamok e rendelettel és a specifikus rendeletekkel összhangban a projektek kiválasztására és végrehajtására vonatkozó átlátható szabályokat és eljárásokat határoznak meg.

(5)   A tagállam és a Bizottság közötti hivatalos információcsere az elektronikus adatcsere-rendszeren keresztül valósul meg. A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben megállapítja azokat a feltételeket, amelyeket az elektronikus adatcsere-rendszernek teljesítenie kell. E végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(1)   E rendelet és a specifikus rendeletek alkalmazásában az illetékes hatóságok a következők:

(2)   Valamennyi tagállam meghatározza az (1) bekezdésben említett hatóságok közötti kapcsolatra, valamint azoknak a Bizottsággal való kapcsolatára vonatkozó szabályokat.

(1)   A 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikkének (3) bekezdésével összhangban a tagállamok – a nemzeti program jóváhagyásáról szóló határozat időpontját követően a lehető leghamarabb – értesítik a Bizottságot az e rendelet szerinti kiadások kezeléséért és kontrolljáért felelős tagállami felelős hatóságok miniszteri szintű hivatalos kijelöléséről.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kijelölést olyan szerv kaphatja meg, amely megfelel a belső környezetre, a kontrolltevékenységekre, az információra és kommunikációra, valamint a monitoringra az e rendeletben vagy e rendelet alapján meghatározott kijelölési feltételeknek.

(3)   A felelős hatóság kijelölése egy olyan auditszervezet – akár az audithatóság – véleményén alapul, amely értékeli a felelős hatóság kijelölési feltételeknek való megfelelését. Ez a szerv lehet olyan önálló közintézmény is, amely a közigazgatási szervek munkájának monitoringjáért, értékeléséért és auditjáért felel. Az auditszervezet a felelős hatóságtól függetlenül működik, és munkáját a nemzetközileg elfogadott auditálási standardokkal összhangban végzi. A 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikke (3) bekezdésének megfelelően a tagállamok a kijelölésre vonatkozó döntésüket alapozhatják arra is, hogy az irányítási és kontrollrendszerek lényegüket tekintve megegyeznek-e a korábbi időszakban már meglévő rendszerekkel, és hogy azok eredményesen működtek-e. Amennyiben az audit és a kontroll már meglévő eredményei szerint a kijelölt szervek már nem felelnek meg a kijelölési feltételeknek, a tagállamok meghozzák az annak biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket, hogy az e szervekre bízott feladatok végrehajtása során tapasztalt hiányosságokat orvosolják, akár a kijelölés megszüntetése révén is.

(4)   E rendszer megfelelő működése érdekében az 58. cikkel összhangban a Bizottság felhatalmazással rendelkezik olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amelyek az alábbiakra vonatkoznak:

(1)   A felelős hatóságok a kellő mértékű bizonyosság megszerzése érdekében elvégzik a kedvezményezettek végső kifizetési kérelmeihez kapcsolódó, az éves beszámolókban szerepeltetett kiadások rendszerszerű igazgatási ellenőrzését, kiegészítve azt helyszíni ellenőrzéssel, többek között – adott esetben – előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzésekkel.

(2)   A helyszíni ellenőrzések tekintetében a felelős hatóság a kedvezményezettek teljes köréből vesz ellenőrzési mintát, mely adott esetben egy véletlenszerű és egy kockázatalapú részt foglalhat magában egyrészről a reprezentatív hibaarány és a minimális megbízhatósági szint megállapítása, másrészről a legsúlyosabb hibák felderítése érdekében.

(3)   A felelős hatóság kontrolljelentést készít minden helyszíni ellenőrzésről.

(4)   Amennyiben a feltárt problémák rendszerszerűnek tűnnek, és ezért veszélyt jelenthetnek más projektekre nézve, a felelős hatóság további vizsgálatokat – szükség esetén további kontrollokat – rendel el a problémák nagyságrendjének meghatározása és annak megállapítása érdekében, hogy a hibaarány meghaladja-e az elfogadható szintet. A felelős hatóság meghozza a szükséges megelőző és korrekciós intézkedéseket, és a 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikke (5) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett összefoglalóban értesíti azokról a Bizottságot.

(5)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja az e rendelet egységes alkalmazásához szükséges rendelkezéseket. E rendelkezések különösen az alábbiakra vonatkoznak:

E végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban fogadja el.

(1)   A 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikkével összhangban kiadott vélemény megalapozottsága érdekében az ellenőrző hatóság biztosítja, hogy az irányítási és kontrollrendszerek, valamint az éves beszámolókban szereplő kiadások megfelelő mintájának auditjára sor kerüljön. Az e rendelet 58. cikke szerinti eljárás értelmében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az ellenőrző hatóság jogállásáról és azokról a feltételekről, amelyeknek az auditoknak meg kell felelniük.

(2)   Amennyiben az auditokat az ellenőrző hatóságtól eltérő szerv végzi, az ellenőrző hatóság biztosítja, hogy e szerv rendelkezzen a szükséges szakértelemmel és funkcionális függetlenséggel.

(3)   Az audithatóság biztosítja, hogy az audittevékenység a nemzetközileg elfogadott auditálási standardoknak megfelelően folyjon.

(1)   Az ellenőrzési erőforrások optimális és arányos kihasználása és a felesleges párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében a Bizottság együttműködik az audithatóságokkal azok auditterveinek és módszereinek összehangolásában, és a lehető leghamarabb megosztja az irányítási és kontrollrendszereken elvégzett auditok eredményeit.

(2)   A Bizottság és az ellenőrző hatóságok az irányítási és kontrollrendszerek fejlesztésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó véleménycsere céljából rendszeresen találkoznak.

(1)   A Bizottság annak megállapítása során, hogy a tagállam létrehozta-e az e rendeletnek megfelelő irányítási és kontrollrendszereket, és hogy e rendszerek eredményesen működnek-e a nemzeti programok végrehajtása során, a rendelkezésére álló információkra támaszkodik, beleértve a kijelölési eljárást, a 44. cikk szerinti, az éves egyenleg kifizetése iránti kérelmet, az éves végrehajtási jelentéseket és a nemzeti és uniós szervek által végzett auditokat.

(2)   A tagállamok által végzett auditok sérelme nélkül, a Bizottság tisztviselői vagy a Bizottság erre felhatalmazott képviselői helyszíni ellenőrzéseket vagy kontrolltevékenységeket végezhetnek, amennyiben az illetékes nemzeti hatóságot – a sürgős esetek kivételével – legalább tizenkét munkanappal ezt megelőzően értesítik. A Bizottság tiszteletben tartja az arányosság elvét, azaz tekintettel van arra, hogy kerülendő a tagállamok által elvégzett auditok vagy kontrolltevékenységek felesleges megismétlése, figyelembe veszi az uniós költségvetésre jelentett kockázat mértékét és a kedvezményezettekre háruló adminisztratív teher minimalizálásának szükségességét. Ezeken az auditokon és kontrolltevékenységekben a tagállam tisztviselői vagy meghatalmazott képviselői is részt vehetnek.

(3)   A kontroll és az audit különösen az alábbiakra terjedhet ki:

(4)   A Bizottság helyszíni ellenőrzések vagy kontrolltevékenységek végzésére feljogosított tisztviselői vagy arra felhatalmazott képviselői az adathordozó fajtájára való tekintet nélkül betekinthetnek a projektekkel és a technikai segítségnyújtással vagy az irányítási és kontrollrendszerekkel kapcsolatos valamennyi szükséges nyilvántartásba, dokumentumba és metaadatba. A tagállamok az ilyen nyilvántartásokról, dokumentumokról és metaadatokról kérelemre másolatot biztosítanak a Bizottság számára. Az e bekezdésben meghatározott hatáskör nem érinti azon nemzeti rendelkezések alkalmazását, amelyek bizonyos intézkedéseket a nemzeti jogszabályokban külön meghatározott szereplők számára tartanak fenn. A Bizottság tisztviselői és meghatalmazott képviselői nem vesznek részt többek között olyan házkutatásokban vagy hivatalos kihallgatásokban, amelyek az érintett tagállam nemzeti jogszabályainak keretében zajlanak. A tagállami bíróságok hatáskörének sérelme nélkül és az érintett jogalanyok alapvető jogainak teljes mértékű tiszteletben tartása mellett hozzáférhetnek azonban az így szerzett információkhoz.

(5)   A Bizottság kérésére és az érintett tagállam egyetértése mellett az adott tagállam hatáskörrel rendelkező szervei további ellenőrzéseket végezhetnek és nyomozást folytathatnak az e rendelet hatálya alá tartozó intézkedésekkel kapcsolatban. Ezekben a kontrolltevékenységekben a Bizottság tisztviselői vagy meghatalmazott képviselői is részt vehetnek. Az ellenőrzések javítása érdekében a Bizottság az érintett tagállammal egyetértésben felkérheti az adott tagállam hatóságait arra, hogy nyújtsanak segítséget bizonyos kontrolltevékenységek vagy nyomozások elvégzéséhez.

(6)   A Bizottság előírhatja a tagállam számára, hogy az alkalmazandó rendelkezésekkel összhangban hajtsa végre az irányítási és kontrollrendszerek eredményes működésének vagy a költségek helytállóságának biztosításához szükséges intézkedéseket.

(1)   Valamennyi nemzeti program tekintetében az Unió költségvetési kötelezettségvállalásait a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszak során éves alapon hajtják végre.

(2)   A nemzeti program jóváhagyásáról szóló bizottsági határozat testesíti meg egyben a 966/2012/EU, Euratom rendelet 84. cikke szerinti finanszírozási határozatot, valamint az érintett tagállam értesítését követően az említett rendelet szerinti jogi kötelezettségvállalást is.

(3)   Az első részletre vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalásra valamennyi nemzeti program esetében a nemzeti program Bizottság általi jóváhagyását követően kerül sor.

(4)   A további részletekre vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalásokat a Bizottság minden év május 1-jét megelőzően teszi meg az e cikk (2) bekezdésében említett határozat alapján, kivéve a 966/2012/EU, Euratom rendelet 16. cikkének alkalmazását igénylő eseteket.

(1)   A uniós költségvetésből a nemzeti programokhoz való hozzájárulás kifizetését a Bizottság a költségvetési előirányzatokkal összhangban és a rendelkezésre álló források függvényében teljesíti. Minden kifizetést az érintett legkorábbi nyitott költségvetési kötelezettségvállalás terhére kell teljesíteni.

(2)   A kifizetés történhet kezdeti előfinanszírozás, éves előfinanszírozás, évesegyenleg-kifizetés vagy végsőegyenleg-kifizetés formájában.

(3)   A 966/2012/EU, Euratom rendelet 90. cikkét alkalmazni kell.

(1)   A kezdeti előfinanszírozás és az éves egyenleg kifizetéseinek teljes összege nem lépheti túl az uniós költségvetés nemzeti programhoz való hozzájárulásának 95 %-át.

(2)   A 95 %-os felső határérték elérését követően a tagállamok továbbra is továbbíthatnak a Bizottságnak kifizetési kérelmeket.

(1)   A nemzeti program jóváhagyásáról szóló bizottsági határozatot követően a Bizottság a kijelölt felelős hatóság számára négy hónapon belül kifizeti a teljes programozási időszakra vonatkozó kezdeti előfinanszírozási összeget. Az előfinanszírozási összeg az uniós költségvetés érintett nemzeti programhoz való teljes hozzájárulásának 4 %-a. Az összeg a rendelkezésre álló költségvetési források függvényében fizetendő két részletre osztható.

(2)   2015. február 1-je előtt az uniós költségvetésből az érintett nemzeti program tekintetében nyújtott teljes hozzájárulás 3 %-ának megfelelő éves előfinanszírozási összeget kell folyósítani. A 2016–2022-es időszakban ez az uniós költségvetés érintett nemzeti programhoz való teljes hozzájárulásának 5 %-a.

(3)   A 2015-ben vagy később jóváhagyott nemzeti programok esetében a kezdeti előfinanszírozás és az éves előfinanszírozás összegét a nemzeti program jóváhagyását követő legfeljebb 60 napon belül kell kifizetni, a költségvetési források rendelkezésre állásától függően.

(4)   Amennyiben módosul az uniós költségvetésből egy nemzeti programhoz nyújtott teljes hozzájárulás összege, a kezdeti és az éves előfinanszírozási összegeket annak megfelelően ki kell igazítani és ezt jelezni kell a finanszírozási határozatban.

(5)   Az előfinanszírozás a nemzeti programokat végrehajtó kedvezményezettek részére történő kifizetésekre, valamint az illetékes hatóságok technikai segítségnyújtással kapcsolatos kiadásaira használható fel. Az előfinanszírozási összegeket ezekre a célokra késedelem nélkül elérhetővé kell tenni a felelős hatóság számára.

(1)   A kezdeti előfinanszírozásként kifizetett összeget legkésőbb a nemzeti program zárásakor a 40. cikkel összhangban teljesen ki kell vezetni a Bizottság számláiból.

(2)   Az éves előfinanszírozásként kifizetett összeget a 39. cikkel összhangban ki kell vezetni a Bizottság számláiból.

(3)   Az előfinanszírozásként kifizetett teljes összeget vissza kell téríteni a Bizottság részére, amennyiben a kezdeti előfinanszírozás első részletének a Bizottság általi kifizetésétől számított 36 hónapon belül nem érkezik a 44. cikk szerinti kifizetési kérelem.

(4)   A kezdeti előfinanszírozási összegen keletkező kamatot az érintett nemzeti program számára kell elkönyvelni, és le kell vonni a végső kifizetési kérelemben feltüntetett közkiadások összegéből.

(1)   A következők a 966/2012/EU, Euratom rendelet 21. cikke szerinti belső címzett bevételnek tekintendők:

(2)   Az (1) bekezdésben említett összegeket az Unió költségvetésébe kell befizetni, újrafelhasználásuk esetén pedig elsősorban a specifikus rendeletek keretében felmerült kiadások finanszírozására fordíthatók.

(1)   A Bizottság a hatályos pénzügyi terv, a nemzeti program adott pénzügyi évére vonatkozó éves beszámoló és az arra vonatkozó záróelszámolási határozat alapján átutalja az éves egyenleget.

(2)   Az éves beszámoló tartalmazza a felelős hatóság által a pénzügyi évben teljesített azon kifizetéseket, beleértve a technikai segítségnyújtáshoz kapcsolódó kifizetéseket is, amelyek tekintetében teljesülnek a 27. cikk szerinti ellenőrzési feltételek.

(3)   A rendelkezésre álló költségvetési források függvényében az éves egyenleget a 44. cikk (1) bekezdésében és a 54. cikkben említett információk és dokumentumok Bizottság általi elfogadását és az utolsó éves beszámoló jóváhagyását követő legfeljebb hat hónapon belül ki kell fizetni.

(1)   A tagállamok 2023. december 31-ig benyújtják az alábbi dokumentumokat:

(2)   A felelős hatóság által 2022. október 16. és 2023. június 30. között végrehajtott kifizetéseket az utolsó éves beszámolóban kell feltüntetni.

(3)   Az (1) bekezdésben felsorolt dokumentumok beérkezését követően a Bizottság a hatályos pénzügyi terv, az utolsó éves beszámoló és az arra vonatkozó záróelszámolási határozat alapján kifizeti a végső egyenleget.

(4)   A rendelkezésre álló költségvetési források függvényében a végső egyenleg kifizetésére a záró pénzügyi évre vonatkozó számlavizsgálat és -jóváhagyás időpontját követő legfeljebb három hónapon belül, vagy a záró végrehajtási jelentés elfogadását követő egy hónapon belül kerül sor, a két időpont közül a későbbi figyelembevételével. Az egyenleg kifizetését követően kötelezettségvállalással terhelt összegek tekintetében a Bizottság – a 52. cikk sérelme nélkül – hat hónapon belül visszavonja a kötelezettségvállalást.

(1)   A kifizetési kérelmet követő kifizetési határidőt a 966/2012/EU, Euratom rendelet értelmében a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő legfeljebb hat hónapra megszakíthatja az alábbi feltételek legalább egyikének fennállása esetén:

A tagállam hozzájárulhat a megszakítási időszak további három hónappal történő meghosszabbításához.

(2)   A felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselőnek a megszakítást a kifizetési kérelemben szereplő kiadásoknak az (1) bekezdés első albekezdésében említett elemek által érintett részére kell korlátoznia, kivéve, ha nem lehet azonosítani a kiadások érintett részét. A felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselőnek haladéktalanul, írásban tájékoztatnia kell a tagállamot és a felelős hatóságot a kifizetés megszakításának okáról, és fel kell kérnie őket a helyzet orvoslására. A felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő közvetlenül a szükséges intézkedések meghozatalát követően megszünteti a megszakítást.

(1)   A Bizottság részben vagy egészben felfüggesztheti az éves egyenleget, amennyiben:

(2)   A Bizottság akkor határozhat az éves egyenleg részben vagy egészben történő felfüggesztéséről, miután lehetőséget adott az érintett tagállamnak arra, hogy megtegye észrevételeit.

(3)   A Bizottság akkor szünteti meg részben vagy egészben az éves egyenleg felfüggesztését, amikor az érintett tagállam meghozta a felfüggesztés megszüntetését lehetővé tevő szükséges intézkedéseket.

(1)   A tagállamok által benyújtott nemzeti programokban megállapított összegeket, a kiadási előrejelzéseket, a kiadási kimutatásokat, a kifizetési kérelmeket, az éves beszámolókat, valamint az éves és záró végrehajtási jelentésben említett kiadásokat euróban kell megadni.

(2)   Azon a tagállamok, amelyek pénzneme a kifizetési kérelem időpontjában nem az euro, a nemzeti pénznemben felmerült kiadások összegét átszámítják euróra. Az említett összegeket a Bizottság azon hónapban érvényes átváltási árfolyamán kell átszámítani euróra, amelyikben az érintett nemzeti program felelős hatósága a költséget elkönyvelte. Ezt az átváltási árfolyamot a Bizottság minden hónapban elektronikus úton közzéteszi.

(3)   Amikor egy tagállam bevezeti az eurót, a (2) bekezdésben megállapított átszámítási eljárást továbbra is alkalmazni kell valamennyi olyan kiadásra, amelyet a felelős hatóság a nemzeti pénznem és az EUR közötti rögzített átváltási árfolyam hatálybalépését megelőzően könyvelt el.

(1)   A pénzügyi évet követő év február 15-ig valamennyi tagállam benyújtja a Bizottság részére a 966/2012/EU, Euratom rendelet 59. cikkének (5) bekezdésében előírt dokumentumokat és információkat. A benyújtott dokumentumok az éves egyenleg kifizetése iránti kérelemként szolgálnak. A Bizottság a február 15-i határidőt kivételes esetben, az érintett tagállam általi tájékoztatást követően legfeljebb március 1-jéig meghosszabbíthatja. Ezt az információt a tagállamok – a megfelelő szinten – közzétehetik.

(2)   A Bizottság az éves záróelszámolás céljából további információkat kérhet a tagállamoktól. Amennyiben a tagállam a kért információt nem adja meg a Bizottságnak a Bizottság által meghatározott határidőn belül, a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján meghozhatja a záróelszámolási határozatot.

(3)   Az (1) bekezdésben említett dokumentumokat a Bizottság által végrehajtási jogi aktusokkal elfogadott minták alapján kell elkészíteni. E végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban fogadja el.

(1)   A pénzügyi évet követő év május 31-ig a Bizottságnak döntenie kell minden nemzeti program tekintetében az éves záróelszámolásról. A záróelszámolási határozat a beszámoló teljességére, pontosságára és valódiságára vonatkozó megállapításokat tartalmaz, és nem érinti az esetleges későbbi pénzügyi korrekciókat.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza az éves számlavizsgálati és -jóváhagyási eljárás lefolytatására vonatkozó szabályokat a határozat elfogadásával és annak végrehajtásával kapcsolatosan meghozandó intézkedések tekintetében, ideértve a Bizottság és a tagállamok közötti információcserét és a betartandó határidőket is. E végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(1)   A Bizottság pénzügyi korrekciót hajt végre a valamely nemzeti programhoz nyújtott uniós hozzájárulás részben vagy egészben történő törlésével és az érintett összegeknek az érintett tagállamtól való behajtásával annak érdekében, hogy kizárja az uniós finanszírozásból az olyan kiadásokat, amelyek sértik az alkalmazandó jogot, ideértve a Bizottság vagy a Számvevőszék által a tagállamok irányítási és kontrollrendszereiben feltárt hiányosságok esetét is.

(2)   Az alkalmazandó jog megsértése kizárólag a Bizottságnak bejelentett kiadásokat illetően és abban az esetben vezet pénzügyi korrekcióhoz, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

(3)   Az (1) bekezdés szerinti pénzügyi korrekcióról szóló döntés meghozatalakor a Bizottság tiszteletben tartja az arányosság elvét azzal, hogy figyelembe veszi az alkalmazandó jog megsértésének jellegét és súlyosságát, valamint annak a költségvetést érintő pénzügyi következményeit.

(4)   A finanszírozás megtagadásáról szóló bármilyen döntés elfogadása előtt írásbeli értesítést kell küldeni a Bizottság megállapításairól és a tagállam válaszairól, és ezt követően a két félnek kísérletet kell tennie arra, hogy megállapodjon a végrehajtandó intézkedésekről.

(5)   A finanszírozás nem tagadható meg az alábbi kiadások tekintetében:

(6)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a megfelelőségi vizsgálat végrehajtására vonatkozó szabályokat a határozat elfogadásával és végrehajtásával kapcsolatban meghozandó intézkedések vonatkozásában, ideértve a Bizottság és a tagállamok közötti információcserét és a betartandó határidőket is. E végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(1)   Az uniós költségvetésbe teljesítendő visszafizetést a 966/2012/EU, Euratom rendelet 80. cikkével összhangban kiállított visszafizetési felszólításon feltüntetett esedékességi időpontig kell teljesíteni. Az esedékesség a felszólítás kiadását követő második hónap utolsó napja.

(2)   Késedelmes visszafizetés esetén az esedékesség időpontjától a tényleges visszafizetés napjáig terjedő időszakra vonatkozóan késedelmi kamatot kell fizetni. A kamatláb másfél százalékponttal haladja meg azt a kamatlábat, amelyet az Európai Központi Bank az irányadó refinanszírozási műveletekre az esedékesség napja szerinti hónap első munkanapján alkalmaz.

(1)   A nemzeti programokra kötelezettség-visszavonási eljárást kell alkalmazni azon az alapon, hogy a 35. cikk szerinti eredeti és éves előfinanszírozással, valamint a költségvetési kötelezettségvállalás évét követő második év december 31-ig a 44. cikk szerinti kifizetési kérelemmel nem érintett összegekre vonatkozó kötelezettségvállalást vissza kell vonni. A kötelezettségvállalás visszavonásánál az összeget a Bizottság úgy számolja ki, hogy a 2014-es teljes hozzájárulásra vonatkozó éves költségvetési kötelezettségvállalás egyhatodát hozzáadja a 2015 és 2020 közötti valamennyi költségvetési kötelezettségvállaláshoz.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, a kötelezettségvállalás visszavonásának határideje nem alkalmazandó a 2014-es teljes éves hozzájáruláshoz kapcsolódó éves költségvetési kötelezettségvállalásra.

(3)   Ha az első éves költségvetési kötelezettségvállalás a 2015-ös teljes éves hozzájárulásra vonatkozik, az (1) bekezdéstől eltérve a kötelezettségvállalás visszavonásának határideje nem alkalmazandó a 2015-ös teljes éves hozzájárulásra vonatkozó éves költségvetési kötelezettségvállalásra. Ilyen esetekben a Bizottság az (1) bekezdés szerinti összeget úgy számolja ki, hogy a 2015-ös teljes hozzájárulásra vonatkozó éves költségvetési kötelezettségvállalás egyötödét hozzáadja a 2016 és 2020 közötti valamennyi költségvetési kötelezettségvállaláshoz.

(4)   Az időszak utolsó évére vonatkozó kötelezettségvállalást a programok zárására vonatkozó rendelkezésekkel összhangban kell visszavonni.

(5)   Azok a kötelezettségvállalások, amelyek a támogatható kiadásokra a 17. cikk (3) bekezdésében meghatározott végső időpontban még mindig nyitva állnak, automatikusan visszavonásra kerülnek, ha a felelős hatóság az ezen időpontot követő hat hónapon belül nem nyújt be azokra vonatkozóan kifizetési kérelmet.

(1)   A kötelezettségvállalás-visszavonás összegét csökkenteni kell azokkal az összegekkel, amelyeket a felelős hatóság nem tudott elszámolni a Bizottság felé az alábbi okok miatt:

A csökkentés egyszer kérhető abban az esetben, ha a felfüggesztés vagy a vis maior legfeljebb egy évig tartott Ha a felfüggesztés vagy a vis maior több mint egy évig tartott, a csökkentés többször kérhető a vis maior időtartamára, vagy az intézkedés végrehajtását felfüggesztő bírósági vagy közigazgatási határozat és a jogerős bírósági vagy közigazgatási határozat között eltelt évekre.

(2)   A tagállam az előző év végéig bejelentendő összeg tekintetében január 31-ig megküldi a Bizottságnak az (1) bekezdés szerinti kivételekre vonatkozó információt.

(3)   A kötelezettségvállalás automatikus visszavonásának kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni a költségvetési kötelezettségvállalásoknak azt a részét, amelyre vonatkozóan kifizetési kérelmet nyújtottak be, de a Bizottság ezeknek a kifizetését az n + 2. év december 31-én csökkentette vagy felfüggesztette.

(1)   A Bizottság a lehető leghamarabb tájékoztatja a tagállamokat, amikor felmerül az 50. cikk szerinti kötelezettségvállalás-visszavonás alkalmazásának eshetősége.

(2)   A Bizottság tájékoztatja a felelős hatóságot a január 31-én birtokában lévő információkból adódó kötelezettségvállalás-visszavonás összegéről.

(3)   Az érintett tagállamnak két hónapja van arra, hogy kifejezze egyetértését a kötelezettség-visszavonás összegével kapcsolatban, vagy pedig beterjessze észrevételeit.

(4)   A Bizottság az (1)–(3) bekezdés alkalmazásából eredő végső határidő lejártától számított legfeljebb kilenc hónapon belül hajtja végre az automatikus kötelezettségvállalás-visszavonást.

(5)   Automatikus kötelezettségvállalás-visszavonás esetében az uniós költségvetésből az érintett nemzeti programhoz való hozzájárulást a szóban forgó évre vonatkozóan csökkenteni kell az automatikusan visszavont kötelezettségvállalás összegével. A pénzügyi tervben szereplő uniós hozzájárulást arányosan kell csökkenteni, kivéve, ha a tagállam felülvizsgált pénzügyi tervet készít.

(1)   A tagállamok és a felelős hatóságok feladata:

(2)   A tagállamok biztosítják a nemzeti programok végrehajtásának átláthatóságát, és elkészítik az egyes nemzeti programok által támogatott intézkedések listáját, amelyet elérhetővé tesznek a honlapon vagy a portálon. Az intézkedések listájának tartalmaznia kell a végső kedvezményezettekkel kapcsolatos naprakész információkat, a projektek nevét, valamint az egyes projekteknek juttatott uniós finanszírozás összegét.

(3)   Az információkat főszabályként nyilvánosságra kell hozni, azon információk kivételével, amelyek bizalmas jellegük miatt nem teljes körűen nyilvánosak, különösen ha a biztonságra, a közrendre, bűnügyi nyomozásokra vagy a személyes adatok védelmére vonatkoznak.

(4)   A Bizottság a nyilvánosság tájékoztatására és a nyilvánosságra hozatalra, valamint a kedvezményezettek tájékoztatására szolgáló intézkedésekre vonatkozó rendelkezések megállapítása érdekében, az 58. cikkel összhangban felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(5)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a tájékoztatási és nyilvánosságra hozatali intézkedések technikai jellemzőit. E végrehajtási jogi aktusokat a Bizottság az 59. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban fogadja el.

(1)   A felelős hatóság 2016. március 31-ig, majd 2022-ig bezárólag minden azt követő év március 31-ig éves jelentést küld a Bizottságnak az egyes nemzeti programok előző pénzügyi évben való végrehajtásáról, és a megfelelő szinten közzé is teheti ezeket az információkat. A 2016-ban benyújtott jelentés a 2014-es és a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozik majd. A tagállamok 2023. december 31-ig benyújtják a nemzeti programok végrehajtásáról szóló zárójelentést.

(2)   Az éves végrehajtási jelentések a következő információkat tartalmazzák:

(3)   A 15. cikkben említett félidős vizsgálat fényében a 2017-ben benyújtandó éves végrehajtási jelentés a következőket ismerteti és értékeli:

(4)   A 2020-ban benyújtott éves végrehajtási jelentés és a záró végrehajtási jelentés a (2) bekezdésben említett információk és értékelés mellett ismerteti és értékeli a nemzeti program célkitűzéseinek megvalósítása során elért előrehaladást is, figyelembe véve a 13. cikk (1) bekezdésében említett politikai párbeszéd eredményeit.

(5)   Az (1)–(4) bekezdésekben említett éves végrehajtási jelentések akkor tekinthetők elfogadhatónak, ha az e bekezdésekben felsorolt valamennyi információt tartalmazzák. A Bizottság az éves végrehajtási jelentés kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül tájékoztatja az érintett tagállamot, ha az éves jelentés nem elfogadható, ennek hiányában az elfogadhatónak minősül.

(6)   A Bizottság az éves végrehajtási jelentés kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatja az érintett tagállamot az éves végrehajtási jelentéssel kapcsolatos észrevételeiről. Amennyiben a Bizottság ezen határidőn belül nem tesz észrevételt, a jelentéseket elfogadottnak kell tekinteni.

(7)   A Bizottság észrevételeket tehet a felelős hatóság éves végrehajtási jelentésében foglalt azon elemekkel kapcsolatban, amelyek a nemzeti program végrehajtását befolyásolják. Amennyiben a Bizottság ilyen észrevételeket tett, a felelős hatóság az említett észrevételekkel kapcsolatban a szükséges információkat rendelkezésre bocsátja, valamint adott esetben tájékoztatja a Bizottságot a megtett intézkedésekről. A Bizottságot az ilyen észrevétel megtételét követően legkésőbb három hónappal tájékoztatni kell.

(8)   Az éves és záró végrehajtási jelentéseket a Bizottság által végrehajtási jogi aktusokkal elfogadott minták alapján kell elkészíteni. E végrehajtási jogi aktusokat az 59. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(1)   A Bizottság, adott esetben a tagállamokkal együttműködésben, rendszeresen figyelemmel kíséri e rendeletet és a specifikus rendeleteket.

(2)   A specifikus rendeletek végrehajtását a Bizottság a tagállamokkal partnerségben értékeli, az 57. cikknek megfelelően.

(3)   A közös monitoring és értékelési keret létrehozásának célja az intézkedések relevanciájának, eredményességének, hatékonyságának, hozzáadott értékének és fenntarthatóságának, valamint az egyszerűsítésnek és az adminisztratív terhek csökkenésének a vizsgálata e rendelet és a specifikus rendeletek célkitűzéseinek fényében, továbbá annak megítélése, hogy e rendelet és a specifikus rendeletek – mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fejlődéséhez hozzájáruló jogi eszközök – mennyiben teljesítik rendeltetésüket.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap a közös monitoring és értékelési keret továbbfejlesztése érdekében arra, hogy az 58. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

(5)   A tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják az e rendelet és a specifikus rendeletek monitoringjához és értékeléséhez szükséges információkat.

(6)   A Bizottság figyelembe veszi a specifikus rendeletek értelmében végrehajtott intézkedések és az egyéb releváns uniós szakpolitikák, eszközök és kezdeményezések értelmében végrehajtott intézkedések egymást kiegészítő jellegét.

(7)   A Bizottság – a 8. cikkel összhangban – különös figyelmet fordít a harmadik országokhoz kapcsolódó intézkedések és programok monitoringjára és értékelésére.

(1)   A tagállamok elvégzik az 57. cikk (1) bekezdésében említett értékeléseket. A 2017-ben elvégzendő értékelés hozzá fog járulni a nemzeti programok összeállítása és végrehajtása minőségének javításához, összhangban a közös monitoring és értékelési kerettel.

(2)   A tagállamok biztosítják az (1) bekezdésben említett értékeléshez szükséges adatok – köztük a közös monitoring és értékelési keret mutatóival kapcsolatos adatok – előállítására és összegyűjtésére irányuló eljárások meglétét.

(3)   Az 57. cikk (1) bekezdésében említett értékeléseket a felelős hatóságoktól, az audithatóságoktól és a felhatalmazott hatóságoktól funkcionálisan független szakértőknek kell elvégezniük. Ezek a szakértők olyan önálló közintézménytől is érkezhetnek, amely a közigazgatási szervek munkájának monitoringjáért, értékeléséért és auditálásáért felel. A Bizottság iránymutatást ad az értékelések elvégzéséhez.

(4)   Az 57. cikk (1) bekezdésében említett értékeléseket teljes körűen nyilvánosságra kell hozni, azon információk kivételével, amelyek bizalmas jellegük miatt nem teljes körűen nyilvánosak, különösen ha a biztonságra, a közrendre, bűnügyi nyomozásokra vagy a személyes adatok védelmére vonatkoznak.

(1)   A közös monitoring és értékelési kerettel összhangban a tagállamok benyújtják a Bizottságnak:

(2)   Az (1) bekezdésben említett jelentések alapján a Bizottság benyújtja az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága részére:

(3)   A Bizottság utólagos értékelésében megvizsgálja a különös rendeleteknek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fejlesztésére gyakorolt hatását is, a következő célkitűzések megvalósításához való hozzájárulásuk tekintetében:

(4)   Az e cikk alapján elkészített összes értékelő jelentést teljes körűen nyilvánosságra kell hozni, azon információk kivételével, amelyek bizalmas jellegük miatt nem teljes körűen nyilvánosak, különösen ha a biztonságra, a közrendre, bűnügyi nyomozásokra vagy a személyes adatok védelmére vonatkoznak.

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)   A Bizottságnak az 5. cikk (5) bekezdésében, 26. cikk (4) bekezdésében, 29. cikk (1) bekezdésében, 53. cikk (4) bekezdésében, valamint 55. cikk (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól 2014. május 21-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hétéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az hétéves időszak vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik további három éves időtartamra.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (5) bekezdésében, 26. cikk (4) bekezdésében, 29. cikk (1) bekezdésében, 53. cikk (4) bekezdésében, valamint 55. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   Az 5. cikk (5) bekezdése, a 26. cikk (4) bekezdése, a 29. cikk (1) bekezdése, az 53. cikk (4) bekezdése, valamint az 55. cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(1)   A Bizottság munkáját a menekültügyi, migrációs és integrációs, valamint belső biztonsági alapokkal foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, az e rendelet 14. cikkének (4) bekezdése, 24. cikkének (5) bekezdése, 45. cikkének (2) bekezdése, 47. cikkének (6) bekezdése, valamint 53. cikkének (5) bekezdése kivételével.