02015L0652 — HU — 24.12.2018 — 001.001

---

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

►B	A TANÁCS (EU) 2015/652 IRÁNYELVE (2015. április 20.) a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti számítási módszerek és jelentéstételi követelmények meghatározásáról (HL L 107, 2015.4.25., 26. o)

Módosította:

		Hivatalos Lap
		Szám	Oldal	Dátum
►M1	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/1999 RENDELETE (2018. december 11.)	L 328	1	21.12.2018

Helyesbítette:

►C1	Helyesbítés, HL L 129, 27.5.2015, o 53  (2015/652)

---

▼B

A TANÁCS (EU) 2015/652 IRÁNYELVE

(2015. április 20.)

a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti számítási módszerek és jelentéstételi követelmények meghatározásáról

1. cikk

Tárgy – Hatály

(1)  Ez az irányelv a 98/70/EK irányelv szerinti számítási módszerekre és jelentéstételi követelményekre vonatkozó szabályokat állapít meg.

(2)  Ez az irányelv a közúti járművek és a nem közúti önjáró munkagépek (beleértve a belvízi hajókat, amikor nincsenek tengeren), a mezőgazdasági és erdészeti traktorok, valamint a kedvtelési célú vízi járművek (amikor nincsenek tengeren) meghajtásához használt tüzelőanyagokra és a közúti járművekben használt villamos energiára vonatkozik.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a 98/70/EK irányelvben foglalt fogalommeghatározásokon túlmenően a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

1.	„termelésoldali kibocsátások” : a nyersanyagoknak az I. melléklet szerinti üzemanyagot előállító kőolajfinomítóba vagy feldolgozóüzembe történő beérkezése előtt keletkező üvegházhatásúgáz-kibocsátások;

2.

„természetes bitumen” : a kőolajfinomítás bármely nyersanyagforrása, amely: a) kitermelési helyén a tárolórétegben az Amerikai Anyagvizsgáló Társaság (ASTM) ( 1 ) D287 vizsgálati módszerében meghatározottak szerint az Amerikai Kőolajipari Intézet (API) sűrűségbesorolása szerint 10-es vagy alacsonyabb fokozatú, b) tárolórétegbeli hőmérsékleten az alábbi egyenlettel számított értéknél magasabb éves átlagos viszkozitással rendelkezik: Viszkozitás (Centipoise) = 518,98e-0,038T; ahol T a Celsius-fokban kifejezett hőmérséklet; c) a 2658/87/EGK tanácsi rendeletben ( 2 ) meghatározott Kombinált Nómenklatúra (KN) szerinti 2714  KN-kóddal jelölt kátrányos homok meghatározása alá tartozik; és d) a nyersanyagforrás kinyerése bányászati kitermeléssel vagy termikusan segített gravitációs lecsapolással történik, amely esetben a hőenergiát elsősorban nem magából a nyersanyagforrásból nyerik;

3.

„olajpala-nyersanyag” : szilárd kerogént tartalmazó kőzetformációban található bármely, a 2658/87/EGK tanácsi rendeletben meghatározott 2714  KN-kóddal jelölt olajpala meghatározása alá tartozó kőolajfinomítói nyersanyagforrás. A nyersanyagforrás kinyerése bányászati kitermeléssel vagy termikusan segített gravitációs lecsapolással történik.

4.	„tüzelőanyagokra vonatkozó kiindulási érték” : tüzelőanyagokra vonatkozó kiindulási érték, amely a fosszilis tüzelőanyagokból származó, teljes életciklusra és energiaegységre számított, 2010. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátáson alapul;

5.

„hagyományos nyersolaj” : bármely, származási helyén a tárolórétegben az ASTM D287 vizsgálati módszere szerint mérve az API sűrűségbesorolása szerint 10-nél magasabb fokozatú, a 2658/87/EGK tanácsi rendeletben meghatározott 2714 KN-kóddal jelölt meghatározás alá nem tartozó kőolajfinomítói nyersanyag.

3. cikk

A forgalmazott, bioüzemanyagoktól eltérő tüzelőanyagok és energia üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitásának számítására szolgáló módszer és a forgalmazók általi jelentéstétel

(1)  A 98/70/EK irányelv 7a. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a tagállamok biztosítják, hogy a forgalmazók az ezen irányelv I. mellékletében előírt számítási módszert használják az általuk forgalmazott tüzelőanyagok üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitásának meghatározására.

(2)  A 98/70/EK irányelv 7a. cikke (1) bekezdése második albekezdésének és a 7a. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a tagállamok előírják a forgalmazók számára, hogy az adatokat az ezen irányelv I. mellékletében szereplő fogalommeghatározások és számítási módszer használatával jelentsék. Az adatokat évente, az ezen irányelv IV. mellékletében meghatározott sablon használatával kell jelenteni.

(3)  A 98/70/EK irányelv 7a. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában valamennyi tagállamnak gondoskodnia kell arról, hogy azon forgalmazói csoportok, amelyek úgy döntenek, hogy egyetlen forgalmazónak minősüljenek, az adott tagállamban eleget tegyenek a 7a. cikk (2) bekezdése szerinti kötelezettségüknek.

(4)  A tagállamok az ezen irányelv I. mellékletében meghatározott egyszerűsített módszert alkalmazzák azon forgalmazók esetében, amelyek kis- és középvállalkozások.

4. cikk

A tüzelőanyagokra vonatkozó kiindulási értéknek és az üvegházhatásúgáz-kibocsátási intenzitás csökkentésének számítása

A forgalmazókra vonatkozó, a 98/70/EK irányelv 7a. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségeknek való megfelelés ellenőrzéséhez a tagállamok előírják a forgalmazók számára, hogy a tüzelőanyagok és a villamosenergia terén elért, a teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátásukra vonatkozó csökkentéseket vessék össze az ezen irányelv II. mellékletében meghatározott, tüzelőanyagokra vonatkozó kiindulási értékkel.

5. cikk

A tagállamok általi jelentéstétel

▼M1

(1)  A tagállamok az ezen irányelv III. mellékletében foglaltak szerint minden év december 31-ig a Bizottság rendelkezésére bocsátják a 98/70/EK irányelv 7a. cikkének való megfeleléssel kapcsolatos előző naptári évi adataikat.

▼B

(2)  A tagállamok az ezen irányelv III. mellékletében meghatározott adatokat az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által a 401/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) alapján rendelkezésre bocsátott ReportNet eszközök felhasználásával nyújtják be. A tagállamok az adatokat elektronikus adatátvitellel viszik be az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által kezelt központi adattárba.

(3)  Az adatokat évente, a IV. mellékletében szereplő sablon használatával kell szolgáltatni. A tagállamok értesítik a Bizottságot a bevitel dátumáról, valamint az adatok ellenőrzéséért és a Bizottságnak való jelentéséért felelős illetékes hatóság kapcsolattartójának nevéről.

6. cikk

Szankciók

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok 2017. április 21-ig értesítik a Bizottságot ezekről a rendelkezésekről, és haladéktalanul értesítik az e rendelkezéseket érintő minden későbbi módosításról is.

7. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2017. április 21-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2)  Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

8. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

9. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

---

I. MELLÉKLET

A TÜZELŐANYAGOK ÉS ENERGIA TELJES ÉLETCIKLUSRA SZÁMÍTOTT ÜVEGHÁZHATÁSÚGÁZ-INTENZITÁSA FORGALMAZÓK ÁLTALI KISZÁMÍTÁSÁNAK ÉS JELENTÉSÉNEK MÓDSZERE

1. rész

A forgalmazók által forgalmazott tüzelőanyagok és energia üvegházhatásúgáz-intenzitásának kiszámítása

A tüzelőanyagok és energia üvegházhatásúgáz-intenzitását az egy megajoule tüzelőanyagra jutó szén-dioxid egyenérték grammjában (gCO2eq/MJ) kell kifejezni.

ahol:

A 684/2009/EK rendelet I. melléklete 1. táblázata 17. pontjának d), f), és o) alpontja szerint bejelentett adatok alapján kell meghatározni. A bioüzemanyag-mennyiségek alsó fűtőértékkel számolt energiatartalomra váltása a 2009/28/EK irányelv III. mellékletében meghatározott tüzelőanyag-energiasűrűségeknek megfelelően történik. A nem biológiai eredetű tüzelőanyagok mennyiségének alsó fűtőértékkel számolt energiatartalomra váltása a Közös Kutatóközpont-EUCAR-CONCAWE (JEC) ( 6 ) 2013. júliusi Well-to-tank jelentésének ( 7 ) (4. változat) 1. függeléke alapján történik.

A feldolgozás a forgalmazott tüzelőanyag vagy energia életciklusa során történő, a termék molekulaszerkezetének megváltozásával járó módosítást jelenti. A denaturálószer hozzáadása nem tartozik a feldolgozáshoz. A nem biológiai eredetű tüzelőanyagokkal egyidejűleg előállított bioüzemanyagok mennyiségének tükröznie kell a bioüzemanyag feldolgozás utáni állapotát. Az egyidejűleg feldolgozott bioüzemanyag mennyiségét az energiamérleg és az egyidejű feldolgozási folyamat hatékonysága alapján kell meghatározni a 98/70/EK irányelv IV. melléklete C részének 17. pontjában foglaltaknak megfelelően.

Amennyiben a fosszilis tüzelőanyagokba többfajta bioüzemanyagot is bekevernek, minden egyes bioüzemanyag mennyiségét és típusát bele kell venni a számításba és a forgalmazó által a tagállamok részére elküldött jelentésbe.

A forgalmazott, a 98/70/EK irányelv 7b. cikkének (1) bekezdésében említett fenntarthatósági kritériumoknak meg nem felelő bioüzemanyag-mennyiség fosszilis tüzelőanyagnak számít.

Az E85 benzin-etanol keverék mennyiségét a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 8 ) 6. cikkének alkalmazásában külön tüzelőanyagként kell számítani.

Amennyiben a mennyiségi adatok nem a 684/2009/EK rendeletnek megfelelően lettek összegyűjtve, a tagállamok nemzeti jövedékiadó-jelentési rendszerüknek megfelelő módon gyűjtenek egyenértékű adatokat;

Ez a közúti gépkocsik vagy motorkerékpárok által fogyasztott villamosenergia-mennyiség, amennyiben a forgalmazó az érintett energiamennyiséget minden tagállam illetékes hatósága részére az alábbi képlet szerint jelenti be:

Villamosenergia-fogyasztás = megtett út (km) × villamosenergia-fogyasztási hatékonyság (MJ/km);

A „termelésoldali kibocsátáscsökkentés” a termelésoldali üvegházhatásúgáz-kibocsátáscsökkentésnek a forgalmazó javára jóváírandó, gCO2eq egységben kifejezett értéke, amennyiben az alábbi feltételeknek megfelelően számszerűsítik és jelentik be:

A termelésoldali kibocsátáscsökkentések kizárólag a benzinre, a dízelolajra, a sűrített földgázra és a cseppfolyósított szénhidrogéngázra vonatkozó átlagos alapértékek termelésoldali kibocsátási részére alkalmazandók.

A valamely országban bekövetkezett termelésoldali kibocsátáscsökkentések bármely forgalmazó által forgalmazott bármely nyersanyagforrásból előállított tüzelőanyag üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentéseként beszámítható.

A termelésoldali kibocsátáscsökkentések kizárólag a 2011. január 1. után indult projektek esetében számíthatók be.

Nem szükséges bizonyítani, hogy a 98/70/EK irányelv 7a. cikkében meghatározott jelentéstételi követelmény hiányában a termelésoldali kibocsátáscsökkentések nem következtek volna be.

A termelésoldali kibocsátáscsökkentéseket a nemzetközi szabványokban, konkrétan az ISO 14064, ISO 14065 és ISO 14066 meghatározott, önkéntes alapú rendszerek keretében alkalmazott elvekkel összhangban és normák szerint kell megbecsülni és értékelni.

A termelésoldali kibocsátáscsökkentéseket és a kibocsátási referenciaértékeket az ISO 14064 szabványnak megfelelően kell jelenteni, hitelesíteni és nyomon követni, és az eredményeknek a 600/2012/EU ( 9 ) és a 601/2012/EU ( 10 ) bizottsági rendeletben előírttal egyenértékű megbízhatóságúaknak kell lenniük. A termelésoldali kibocsátáscsökkentések megbecslésekor használt módszerek hitelesítésének meg kell felelnie az ISO 14064-3 szabványnak, a hitelesítést végző szervezetnek pedig az ISO 14065 szabványban leírtaknak megfelelő akkreditációval kell rendelkeznie;

A 98/70/EK irányelv 7b. cikkének (1) bekezdésében említett fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő bioüzemanyagok üvegházhatásúgáz-intenzitását az említett irányelv 7d. cikkének megfelelően kell kiszámítani. Amennyiben a bioüzemanyagok teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátására vonatkozó adatok egy, a 98/70/EK irányelv 7c. cikkének (4) bekezdése alapján határozat tárgyát képező, ugyanazon irányelv 7b. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó megállapodásnak vagy rendszernek megfelelően lettek összegyűjtve, az adatok felhasználandók a bioüzemanyagok ugyanazon irányelv 7b. cikke (1) bekezdésében tárgyalt üvegházhatásúgáz-intenzitásának megállapítására is. A 98/70/EK irányelv 7b. cikkének (1) bekezdésében említett fenntarthatósági kritériumoknak meg nem felelő bioüzemanyagok üvegházhatásúgáz-intenzitása megegyezik a megfelelő, hagyományos kőolajból vagy földgázból származó fosszilis tüzelőanyagokéval;

A fosszilis tüzelőanyagokkal egyidejűleg feldolgozott bioüzemanyagok üvegházhatásúgáz-intenzitásának tükröznie kell a bioüzemanyagok feldolgozás utáni állapotát.

2. rész

Forgalmazói jelentéstétel a bioüzemanyagoktól eltérő tüzelőanyagok tekintetében

1.   Fosszilis tüzelőanyagok termelésoldali kibocsátáscsökkentései

Ahhoz, hogy a termelésoldali kibocsátáscsökkentések a jelentéstételi és számítási módszer célkitűzéseinek megfeleljenek, a forgalmazónak jelentenie kell a következőket a tagállam által kijelölt hatóságnak:

▼M1 —————

▼B

5.   A bioüzemanyagoktól és villamos energiától eltérő tüzelőanyagok átlagos teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-intenzitási alapértékei

6.   Villamos energia

A tagállamoknak az energiaszolgáltatók elektromos járművek és motorbiciklik által fogyasztott villamos energiával kapcsolatos jelentéstételéhez ki kell számítaniuk a nemzeti átlagos teljes életciklusra számított alapértékeket a vonatkozó nemzetközi szabványoknak megfelelően.

Alternatív megoldásként a tagállamok engedélyezhetik forgalmazóiknak, hogy a villamos energiára vonatkozó üvegházhatásúgáz-intenzitás (gCO2eq/MJ) értékeit a tagállamok jelentett adataiból kiindulva az alábbiak alapján meghatározzák:

▼M1 —————

▼B

---

II. MELLÉKLET

A TÜZELŐANYAGOKRA VONATKOZÓ KIINDULÁSI ÉRTÉK KISZÁMÍTÁSA A FOSSZILIS TÜZELŐANYAGOK TEKINTETÉBEN

Számítási módszer

ahol:

Az érték kiszámításához használt fogyasztási adatok a következők:

Üvegházhatásúgáz-intenzitás

A 2010. évi, tüzelőanyagokra vonatkozó kiindulási érték: 94,1 gCO2eq/MJ

---

III. MELLÉKLET

TAGÁLLAMI JELENTÉSTÉTEL A BIZOTTSÁG RÉSZÉRE

▼M1

▼B

▼M1 —————

▼B

---

IV. MELLÉKLET

A JELENTETT ADATOK KONZISZTENCIÁJÁT BIZTOSÍTÓ SABLON JELENTÉS KÉSZÍTÉSÉHEZ

▼M1 —————

▼B

Formátummal kapcsolatos megjegyzések

A forgalmazók jelentéstételi sablonja megegyezik a tagállamok jelentéstételi sablonjával.

A kiszürkített cellákat nem kell kitölteni.

▼M1 —————

▼B

---

( 1 ) Amerikai Anyagvizsgáló Társaság: http://www.astm.org/index.shtml.

( 2 ) A Tanács 2658/87/EGK rendelete (1987. július 23.) a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 401/2009/EK rendelete (2009. április 23.) az Európai Környezetvédelmi Ügynökségről és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózatról (HL L 126., 2009.5.21., 13. o.).

( 4 ) A Bizottság 684/2009/EK rendelete (2009. július 24.) a 2008/118/EK tanácsi irányelvnek a jövedéki termékek jövedékiadó-felfüggesztéssel történő szállításához kapcsolódó számítógépes eljárások tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 197., 2009.7.29., 24. o.).

( 5 ) A Tanács 2008/118/EK irányelve (2008. december 16.) a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 9., 2009.1.14., 12. o.).

( 6 ) A JEC konzorcium az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontját (JRC), az Európai Autóipari K+F Tanácsot (EUCAR) és a finomítás és az elosztás során felmerülő környezeti, egészségi és biztonsági kérdésekkel foglalkozó európai olajipari szövetséget (CONCAWE) fogja össze.

( 7 ) http://iet.jrc.ec.europa.eu/about-jec/sites/about-jec/files/documents/report_2013/wtt_report_v4_july_2013_final.pdf.

( 8 ) Az Európai Parlament és a Tanács 443/2009/EK rendelete (2009. április 23.) a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról (HL L 140., 2009.6.5., 1. o.).

( 9 ) A Bizottság 2012. június 21-i 600/2012/EU rendelete a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó adatokat tartalmazó jelentések és a tonnakilométer-adatokat tartalmazó jelentések hitelesítésérol, valamint a hitelesítok akkreditációjáról (HL L 181., 2012.7.12., 1. o.).

( 10 ) A Bizottság 2012. június 21-i 601/2012/EU rendelete az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelo nyomon követésérol és jelentésérol (HL L 181., 2012.7.12., 30. o.).

( 11 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1099/2008/EK rendelete (2008. október 22.) az energiastatisztikáról (HL L 304., 2008.11.14., 1. o.).

( 12 ) Az Európai Parlament és a Tanács 525/2013/EU rendelete (2013. május 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., 2013.6.18., 13. o.).

( 13 ) A Bizottság 666/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. március 12.) az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően az uniós nyilvántartási rendszerre vonatkozó érdemi követelmények megállapításáról, valamint a globális felmelegedési potenciálokban és a nemzetközileg elfogadott nyilvántartási iránymutatásokban bekövetkezett változások figyelembevételéről (HL L 179., 2014.6.19., 26. o.).