[pic] | EUROPOS KOMISIJA |

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Briuselis, 2010.12.14

Brüsszel, 2010.12.14.

KOM(2010) 747 galutinis

COM(2010) 747 végleges

ŽALIOJI KNYGA

ZÖLD KÖNYV

Mažiau administracinių formalumų piliečiamsSkatinti laisvą viešųjų dokumentų judėjimą ircivilinės būklės dokumentų pasekmių pripažinimą

Kevesebb bürokrácia a polgárok számára:A közokiratok szabad áramlásának és az anyakönyvi okmányok joghatásai elismerésének elősegítése

1. ĮVADAS

BEVEZETÉS

Europos piliečių judumas – konkreti realija, kurią, pavyzdžiui, liudija tai, kad apie 12 mln. asmenų studijuoja, dirba ir gyvena valstybėje narėje, kurios jie neturi pilietybės[1]. Judėti lengviau dėl Sąjungos pilietybei priskiriamų teisių: laisvo judėjimo teisės siaurąja prasme ir teisės į tokias pat kaip gyvenamosios vietos valstybės narės piliečiui taikomas sąlygas plačiąja prasme. Šios teisės įtvirtintos Sąjungos pirminėje teisėje ir išplėtotos jos antrinėje teisėje.

Az európai polgárok mobilitása kézzelfogható valóság. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy csaknem 12 millió személy tanul, dolgozik, él olyan tagállamban, amelynek nem az állampolgára[1]. E mobilitást megkönnyítik az uniós polgárságból fakadó jogok: a szabad mozgáshoz való jog, valamint – tágabb értelemben – annak joga, hogy egy másik tagállamban tartózkodó személy az adott ország saját állampolgáraival megegyező bánásmódban részesüljön. E jogok az Unió elsődleges jogában gyökereznek, és a másodlagos jog valósította meg azokat.

Tačiau, kaip pabrėžta 2010 m. spalio 27 d. Komisijos priimtoje 2010 m. Sąjungos pilietybės ataskaitoje[2], Europos piliečiai, įgyvendindami šias teises, vis dar kasdien susiduria su daugybe kliūčių.

Mindazonáltal – ahogyan a Bizottság által 2010. október 27-én elfogadott, az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentés[2] is hangsúlyozza – az európai polgárok még manapság is számos mindennapos akadályba ütköznek, ha e jogaikkal élni kívánnak.

Sunkumų, pavyzdžiui, kelia tai, kad piliečiai privalo kitos valstybės narės institucijoms pateikti viešuosius dokumentus, kuriais reikiamai įrodomas naudojimasis tam tikra teise arba tam tikros prievolės vykdymas.

E nehézségek egyrészt a polgárok azon kötelezettségére vezethető vissza, miszerint egy másik tagállam hatóságai felé olyan közokiratokat kell bemutatniuk, amelyek hitelt érdemlően bizonyítják, hogy az érintett egy adott jog kedvezményezettje vagy valamely kötelezettség alá esik.

Šių dokumentų pobūdis gali būti labai įvairus. Tai gali būti administraciniai dokumentai, notaro dokumentai, kaip antai nuosavybės dokumentai, civilinės būklės dokumentai, pvz., gimimo arba santuokos liudijimas, įvairios sutartys, teismo sprendimai.

E dokumentumok jellege rendkívül különböző lehet. Így szó lehet többek között adminisztratív dokumentumokról, közjegyzői okiratokról, így tulajdoni lapról, anyakönyvi kivonatról – például házassági vagy születési anyakönyvi kivonatról –, különféle szerződésekről, bírósági határozatokról.

Labai dažnai valstybės narės viešosios institucijos šių dokumentų nepripažįsta tol, kol piliečiai neatlieka varginančių administracinių formalumų.

Ahhoz, hogy valamely tagállam közhatóságai e dokumentumokat elfogadják, a polgároknak igen gyakran körülményes bürokratikus formaságokat kell teljesíteniük.

Tokiais atvejais piliečiams iškyla labai konkrečių klausimų, į kuriuos neretai nėra aiškių atsakymų. Į kokias kompetentingas valdžios institucijas reikia kreiptis norint atlikti formalumus? Kiek šie formalumai gali atsieiti? Ar reikia ateiti pačiam? Ar reikiami formalumai bus atlikti per priimtiną laiką? Ar reikia išversti dokumentus?

Ilyenkor olyan gyakorlati kérdésekkel találják magukat szemben, amelyekre sok esetben nem kapnak biztos választ. Melyik illetékes hatósághoz kell fordulni a formaságok elvégzése céljából? Milyen költségekkel jár e formaságok elvégzése? Szükséges-e a személyes megjelenés az ügyintézéshez? A kért formaságokat ésszerű határidőn belül teljesítik-e? Be kell-e nyújtani a dokumentumok fordítását?

Nusivylimą ir nepasitenkinimą keliantys neaiškūs atsakymai nesuderinami su tikslu kurti piliečių Europą.

A fenti kérdésekre adott válaszokat övező bizonytalanság komoly frusztrációt és bosszúságot okozhatnak a polgároknak, ami szöges ellentétben áll a „polgárok Európájának” megteremtésére irányuló uniós célkitűzéssel.

Be to, civilinės būklės dokumentai kelia kitokio masto klausimą, susijusį ne su pačiais dokumentais, o su jų pasekmėmis.

Másfelől az anyakönyvi okmányok felvetnek egy más természetű kérdést is, amely nem magukra a dokumentumokra vonatkozik, hanem sokkal inkább azok joghatására.

Civilinės būklės dokumentai, kuriuose vienos valstybės narės institucija konstatuoja pagrindinius įvykius, nuo kurių priklauso asmenų statusas (gimimas, santuoka, mirtis), nebūtinai turi pasekmių kitoje valstybėje narėje. Kiekviena valstybė narė šioje srityje taiko savas taisykles, o jos valstybėse narėse – įvairiausios. Antai vienoje valstybėje narėje nustatytos tėvystės šioje valstybėje gimusio vaiko atžvilgiu kita valstybė narė nebūtinai pripažins, nes šiam klausimui jos taiko skirtingas taisykles.

Azon anyakönyvi okmányok, amelyek által egy adott tagállam közhatósága az egyes személyek családi állapotát meghatározó eseményeket (születés, házasságkötés, elhalálozás) rögzíti, nem feltétlenül hatályosak a többi tagállamban. Valamennyi tagállam a saját szabályait alkalmazza e tekintetben, mely szabályok tagállamonként rendkívül eltérőek. Például egy adott tagállam által az annak területén született gyermek egyenes ági leszármazásáról kiállított anyakönyvi okmányt nem feltételül fogadja el egy másik tagállam hatósága az e kérdéssel kapcsolatos nemzeti szabályozás különbözősége miatt. E problémák megoldása érdekében a Bizottság e zöld könyv útján átfogó konzultációt indít a közokiratok szabad áramlásával (3. rész) és az anyakönyvi okmányok joghatásai elismerésével (4. rész) kapcsolatos kérdésekről. A konzultáció célja az érdekelt körök és a nyilvánosság véleményének begyűjtése, hogy az Unió ennek alapján kialakíthassa szakpolitikáját a vonatkozó kérdésekben, valamint benyújthassa a kapcsolódó jogalkotási javaslatokat.

Siekdama spręsti šiuos susirūpinimą keliančius klausimus, Komisija šia žaliąja knyga pradeda išsamias konsultacijas dėl klausimų, susijusių su laisvu viešųjų dokumentų judėjimu (3 dalis) ir civilinės būklės dokumentų pasekmių pripažinimu (4 dalis). Konsultacijų tikslas – sužinoti suinteresuotų sričių atstovų ir plačiosios visuomenės nuomonę, siekiant suformuoti šių sričių Sąjungos politiką ir parengti susijusius teisės aktų pasiūlymus.

HÁTTÉR

2. APLINKYBėS

A Bizottság már 2004 óta hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megkönnyítsék a különböző típusú dokumentumok elismerését, valamint a személyek polgári jogi státusa kölcsönös elismerését[3].

Jau 2004 m. Komisija pažymėjo, kad svarbu palengvinti įvairių rūšių dokumentų pripažinimą ir asmenų civilinio statuso pripažinimą[3].

Ennek megfelelően a Bizottság 2007-ben és 2008-ban egy-egy tanulmányt[4] tett közzé mindazon nehézségekről, amelyekkel a polgárok a dokumentumok tagállamok közötti irathitelesítési kötelezettségéből adódóan, valamint az anyakönyvezés területén találkoznak.

Atsižvelgdama į tai, 2007 ir 2008 m. Komisija paskelbė du tyrimus[4], kuriuose nagrinėjami piliečių patiriami sunkumai dėl prievolės vienoje valstybėje narėje legalizuoti dokumentus, kurie bus naudojami kitoje valstybėje narėje, taip pat sunkumai civilinės būklės srityje.

Az Európai Tanács a stockholmi program[5] keretében felkéri a Bizottságot, hogy folytassa az említett tanulmányok nyomon követésére irányuló tevékenységét, hogy ily módon biztosítható legyen a szabad mozgás jogának teljes körű gyakorlása.

Stokholmo programoje[5] Europos Vadovų Taryba ragina Komisiją toliau svarstyti, kokių veiksmų imtis po šių tyrimų, ir taip užtikrinti, kad būtų galima nekliudomai naudotis laisvo judėjimo teise.

Ezzel összefüggésben a stockholmi program cselekvési terve két jogszabályjavaslatot helyez kilátásba.

Šiam tikslui Stokholmo programos veiksmų plane numatyti du teisės aktų pasiūlymai.

E 2013-ra ütemezett kezdeményezések a következő kérdésekre terjednek ki:

Šiose iniciatyvose, kurias numatyta priimti 2013 m., bus nagrinėjami tokie klausimai:

- a dokumentumok szabad áramlása a tagállamok közötti hitelesítési kötelezettség eltörlésének köszönhetően, és

- laisvas dokumentų judėjimas, panaikinant reikalavimą legalizuoti kitų valstybių narių dokumentus, ir

- egyes anyakönyvi – például a leszármazással, az örökbefogadással, a névviseléssel kapcsolatos – okmányok joghatásainak elismerése annak érdekében, hogy egy adott tagállamban odaítélt jogállást ugyanolyan jogi következményekkel ismerjenek el a többi tagállamban is.

- tam tikrų civilinės būklės dokumentų (pvz., susijusių su vaiko kilme, įvaikinimu, pavarde) pasekmių pripažinimas, kad vienoje valstybėje narėje suteiktas teisinis statusas kitoje valstybėje narėje būtų pripažįstamas kaip turintis tokias pat teisines pasekmes.

Az Európai Parlament már több ízben[6] – legutoljára 2010 novemberében[7] – állást foglalt a közokiratoknak és az anyakönyvi okmányok joghatásainak a kölcsönös elismerése mellett.

Europos Parlamentas jau keletą kartą[6] pasisakė už viešųjų dokumentų ir civilinės būklės dokumentų pasekmių pripažinimą – paskutinįkart 2010 m. lapkričio mėn.[7].

A KÖZOKIRATOK SZABAD ÁRAMLÁSA

3. LAISVAS VIEšųJų DOKUMENTų JUDėJIMAS

3.1. Problémakör

3.1. Problematika

A polgári igazságszolgáltatásról 2010 októberében készített Eurobarometer-felmérés eredményei szerint az Unió polgárainak háromnegyede (73 %-a) vélekedik úgy, hogy intézkedésekre van szükség a közokiratok tagállamok közötti áramlásának megkönnyítésére.

2010 m. spalio mėn. Eurobarometro apklausos civilinės teisenos tema rezultatai rodo, kad, trijų ketvirtadalių (73 %) Sąjungos piliečių nuomone, reikėtų imtis priemonių viešųjų dokumentų judėjimui iš vienos valstybės narės į kitą palengvinti.

Azon európai polgárok, akik a származási országuktól eltérő tagállamban telepednek le, gyakran számos bürokratikus akadállyal szembesülnek, legyen szó akár a gyermekük születési anyakönyvi kivonatáról vagy az állampolgárságuk, a leszármazásuk, illetve valamely rokoni kapcsolat fennállása igazolásáról.

Kitoje nei kilmės valstybės narėje įsikuriantiems Europos piliečiams tenka įveikti daugybę administracinių formalumų ir pateikti įvairiausius viešuosius dokumentus – vaiko gimimo liudijimą arba dokumentus, kuriais įrodoma pilietybė, tėvystės ar šeiminis ryšys.

Ugyanez a helyzet azokkal az európaiakkal is, akik egy másik tagállamban eltöltött időszak után visszatérnek saját származási országukba. Hasonló nehézségekkel kell szembenézniük, amikor igazolni próbálják azon anyakönyvi vonatkozású eseményeket, amelyek a másik tagállamban való tartózkodásuk alatt történtek velük.

Formalumų neišvengia ir po viešnagės priimančiojoje valstybėje narėje į kilmės valstybę narę grįžtantys Europos piliečiai. Jie patiria tokių pat sunkumų, kai turi pateikti su jais susijusių įvykių, įvykusių priimančiojoje valstybėje narėje, įrodymų.

A Bizottság eszmecserét kíván indítani mindazon közokiratokról, amelyek tekintetében adminisztratív formaságok elvégzésére van szükség ahhoz, hogy a kibocsátás helye szerinti tagállamon kívül is felhasználhatóak legyenek. E formaságok közé tartozik a hitelesség igazolása vagy a dokumentum hiteles fordításának benyújtása.

Komisija nori pradėti svarstymus apie viešuosius dokumentus, kuriems naudoti kitoje nei jų išdavimo valstybėje narėje reikia atlikti administracinius formalumus. Tokiems formalumams priklauso autentiškumo įrodymas arba sertifikuoto vertimo pateikimas.

A közokiratok jellege igen szerteágazó: a tagállami hatóságok által kiállított valamennyi hivatalos irat közokiratnak minősül. Példaként megemlíthetjük a diplomákat, a szakképesítő bizonyítványokat, a közjegyzői okiratokat – így az ingatlanok adásvételi szerződését –, a házassági szerződéseket; az anyakönyvi okmányokat, például a születési, házassági, halotti anyakönyvi kivonatot; továbbá a bírósági iratokat, nevezetesen a határozatokat vagy bíróság által kibocsátott egyéb dokumentumokat is.

Viešieji dokumentai – labai įvairūs, jiems priskiriami visi tam tikros valstybės narės institucijos išduoti oficialūs dokumentai. Kaip pavyzdį galima paminėti administracinius dokumentus (diplomas arba patentas), notaro dokumentus (nekilnojamojo turto pardavimo aktas, vedybų sutartis), civilinės būklės dokumentus (gimimo, santuokos, mirties liudijimas) arba teisminius dokumentus (teismo sprendimas arba jo išduotas dokumentas).

A felsorolt dokumentumok közös vonása, hogy azok mindegyike egy adott esemény hatóság általi írásos bizonyítékát képezi. A benyújtásuk többnyire elengedhetetlen feltétele annak, hogy jogosultságot szerezzünk valamire, szociális ellátásban részesüljünk vagy eleget tegyünk adófizetési kötelezettségünknek.

Visų šių dokumentų paskirtis – būti naudojamiems viešosios institucijos išduotame dokumente pateiktiems faktams įrodyti. Daugeliu atvejų juos būtina pateikti norint, pvz., įgyti teisę, teikti socialinę paslaugą, vykdyti mokestinę prievolę.

Ahhoz, hogy a közokiratok a kibocsátási helyük szerinti tagállamon kívül is felhasználhatóak legyenek, a hitelesítésük céljából adminisztratív formaságok elvégzése szükséges. E formaságok a visszaélések megelőzésének egyik eszközét képezik. Kiterjednek például az aláírások eredetiségére, vagy annak vizsgálatára, hogy az aláíró milyen minőségben járt el.

Kad viešuosius dokumentus būtų galima naudoti kitoje nei jų išdavimo valstybėje, reikia atlikti administracinius jų autentifikavimo formalumus. Šie formalumai – sukčiavimo prevencijos priemonė. Antai gali būti tikrinamas parašo autentiškumas arba dokumentą pasirašiusio asmens statusas.

A külföldön felhasználásra kerülő közokiratok eredetiségének hagyományos módszere az ún. hitelesítés . A hitelesítés a dokumentum többszöri egyedi azonosításának láncolata. A megszokott hitelesítési eljárás szerint ugyanis a dokumentumot hitelesítenie kell a kibocsátási hely szerinti tagállam illetékes hatóságának, majd azt követően azon állam nagykövetségének vagy konzulátusának, ahol felhasználásra kerül. Mivel a hitelesítés számos hatóság bevonásával történik, az eljárás gyakran hosszadalmas és költséges[8].

Tradicinis užsienyje skirtų naudoti viešųjų dokumentų autentifikavimo metodas vadinamas legalizavimu . Legalizavimo procedūra susideda iš kelių atskirų dokumento autentifikavimo etapų. Taikant paprastą legalizavimo procedūrą, dokumentą turi legalizuoti dokumentą išduodančios valstybės kompetentingos institucijos, po to – valstybės, kurioje jis bus naudojamas, ambasada arba konsulatas. Kadangi procedūroje dalyvauja daug valdžios institucijų, neretai legalizavimo procedūra užtrunka ir brangiai atsieina[8].

Az okiratok eredetiségét a klasszikus hitelesítési eljárásnál egyszerűbb ún. Apostille tanúsítvánnyal is igazolhatjuk, amelyet a dokumentumot kibocsátó állam állít ki. Az Apostille tanúsítvány ugyanazt a célt szolgálja, mint a hitelesítés, de egyszerűsített eljárás útján. Az Apostille tanúsítvány kiállítása kizárólag az okirat kibocsátási helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak feladata, a benyújtás helye szerinti tagállam hatóságainak közreműködésére nincs szükség.

Kitas formalumas, kuriuo supaprastinama tradicinė legalizavimo procedūra, – dokumentą išduodančios valstybės autentiškumo pažymos, vadinamos apostile , išdavimas. Apostilės išdavimo tikslas toks pat kaip legalizavimo, tačiau jos procedūra paprastesnė. Apostilę išduoda tik dokumentą išduodančios valstybės kompetentingos valdžios institucijos – valstybės, kurioje pateikiamas dokumentas, valdžios institucijoms įsikišti nereikia.

Jóllehet a hitelesítési eljáráshoz viszonyítva az Apostille tanúsítvány megkönnyíti a közokiratok áramlását, ám úgyszintén adminisztratív formaságok elvégzését teszi szükségessé, ami időveszteséget és – tagállamonként meglehetősen változó mértékű – költséget jelent[9].

Tačiau, nors apostilės išdavimo procedūra labiau nei legalizavimo procedūra palengvina viešųjų dokumentų judėjimą, šios procedūros metu taip pat reikia atlikti administracinius formalumus, be to, sugaištama laiko ir išeikvojama lėšų, kurių suma valstybėse narėse gerokai skiriasi[9].

A polgári igazságszolgáltatásról szóló fent említett Eurobarometer-felmérés során a polgárokat megkérdezték, hogy milyen lehetséges formaságoknak kellett eleget tenniük a dokumentumoknak a kibocsátási helytől eltérő tagországban történő bemutatásakor. Tízből hat megkérdezett azt válaszolta, hogy amikor egy dokumentumot be kívánt nyújtani a tartózkodási helye szerinti tagállamban, több formaságnak is eleget kellett tennie. Ezek közé tartozott a fordítás (26 %), a hitelesítés (24 %), az Apostille tanúsítvány (16 %) és a hiteles másolat (19 %).

Per minėtą Eurobarometro apklausą civilinės teisenos tema piliečių klausta apie įvairius formalumus, kuriuos jiems teko atlikti pateikiant dokumentus kitoje nei dokumentą išdavusioje valstybėje narėje. Šeši iš dešimties apklaustųjų teigė, kad pateikdami dokumentą gyvenamosios vietos valstybėje narėje turėjo atlikti keletą formalumų. Dokumentą teko išversti (26 %), legalizuoti (24 %), tvirtinti apostile (16 %) arba pateikti sertifikuotą jo kopiją (19 %).

Az is nehézséget okoz, hogy egyes tagállamok olyan dokumentumok benyújtását írhatják elő, amelyek az érintett polgár saját országában nem feltétlenül ismertek. Erre jó példa a házassági akadály fenn nem állását igazoló okirat.

Sunkumų taip pat kelia tai, kad kai kurios valstybės narės gali reikalauti pateikti dokumentus, apie kuriuos ne visada žinoma piliečio kilmės valstybėje narėje. Geras tokių dokumentų pavyzdys – santuokinio veiksnumo pažyma arba pažyma dėl kliūčių sudaryti santuoką nebuvimo.

Egy Finnországban élő ciprusi állampolgárnak a házassági akadály fenn nem állását igazoló okiratot kell benyújtania, amelyet azonban a ciprusi jog nem ismer. Így nem áll módjában a kért dokumentumnak a saját származási országában történő beszerzése, vagyis az egyedüli megoldás az lehet, ha a tartózkodási helye szerinti tagállam igazságügyi hatóságaihoz fordul.

Suomijoje gyvenantis Kipro pilietis, norintis vesti Suomijos pilietę, turi pateikti santuokinio veiksnumo pažymą, kuri nėra reglamentuojama Kipro teise. Pilietis negali šio dokumento pateikti gyvenamosios vietos valstybėje narėje, todėl jam belieka kreiptis į jos teismines institucijas.

De vajon kielégítő megoldás-e ez a polgár számára? A bírósági eljárás nem egyszerű, és sok utánajárást, illetve anyagi ráfordítást igényel; márpedig a más tagállamban történő házasságkötésnek könnyen kivitelezhetőnek kellene lennie, ami nem okoz gondot a leendő házaspárnak.

Tačiau ar tokia išeitis tenkina pilietį? Kadangi kreiptis į teismus nėra paprasta – tam reikia laiko ir pinigų, susituokti kitoje nei kilmės valstybėje narėje turėtų būti nesudėtinga ir nekelti rūpesčių būsimiems sutuoktiniams.

Mindezen formaságok miatt az európai polgárokat kevésbé vonzza az a lehetőség, hogy éljenek a szabad mozgás jogával, illetve adott esetben akadályokba ütközhet a jogaik teljes körű gyakorlása.

Dėl šių skirtingų formalumų laisvas judėjimas mažiau traukia Europos piliečius, formalumai gali netgi trukdyti piliečiams visapusiškai naudotis savo teisėmis.

3.2. Jogi keret

3.2. Teisinis pagrindas

Jelenleg az uniós tagállamokban a közokiratokkal kapcsolatos adminisztratív formaságokat – ideértve a hitelesítést és az Apostille tanúsítványt – erősen töredezett jogi keret jellemzi, amely több forráson alapul. E források nevezetesen a következők: az egymástól meglehetősen eltérő nemzeti jogszabályok; számos több- vagy kétoldalú nemzetközi egyezmény, amelyet változó és ugyanakkor korlátozott számú ország erősített meg, és nem alkalmas arra, hogy az európai polgárok szabad mozgásának biztosításához szükséges megoldásokat kínáljon; széttagolt uniós jog, amely a felmerülő kérdéseknek csak egyes vonatkozásaira tér ki.

Šiuo metu tokiems administraciniams formalumams kaip Sąjungos valstybių narių viešųjų dokumentų legalizavimas ir apostilės išdavimas būdingas teisinio pagrindo susiskaldymas į įvairius šaltinius: vieną nuo kitos labai besiskiriančią valstybių narių teisę, gausias tarptautines daugiašales arba dvišales konvencijas, kurias ratifikavo nedaug įvairių šalių ir kurios negali padėti spręsti Europos piliečių laisvo judėjimo problemas, susiskaidžiusią Sąjungos teisę, kurioje nagrinėjami tik tam tikri iškilusių klausimų aspektai.

Ennek eredményeképpen hiányzik az átláthatóság, illetve a szabályozás nem nyújtja azt a jogi védelmet a polgároknak, amelyet joggal várhatnának el a hétköznapi életüket közvetlenül befolyásoló kérdésekben.

Tai lemia neaiškumą ir taisykles, kuriomis Europos piliečiams nesuteikiamas teisinis saugumas, kurio jie gali tikėtis, spręsdami kasdieniam gyvenimui tiesioginį poveikį darančius klausimus.

A nemzetközi egyezmények vagy az uniós jogszabályok számos kivételt helyeznek kilátásba azon elvre vonatkozóan, miszerint a közokiratokat a kibocsátásuk helye szerinti tagállam illetékes hatóságának kell hitelesítenie vagy a származási tagállamnak kell arról Apostille tanúsítványt kiállítania.

Principui, pagal kurį viešuosius dokumentus turi legalizuoti valstybės narės, kurioje įteiktas dokumentas, kompetentinga institucija arba tvirtinti apostile kilmės valstybės narės institucija, taikomos tarptautinėmis konvencijomis arba Sąjungos teise nustatytos išimtys.

A polgárok nehezen tudják azonosítani, hogy a saját esetükben esetlegesen mely kivételek alkalmazandók.

Piliečiams sunku nustatyti, kokios išimtys galėtų būti taikomos jų asmeniniam atvejui.

A meglévő nemzetközi szabályok sokféleségének szemléltetésére számos egyezményt hozhatunk fel példaként. E jogszabályok némelyike tágabb értelemben vonatkozik a közokiratokra, míg mások egy meghatározott dokumentumtípusra – például az anyakönyvi okmányokra vagy a diplomáciai vagy konzuli képviseletek munkatársai által kiállított dokumentumokra – irányulnak.

Dabartinių tarptautinių taisyklių gausą rodo įvairios konvencijos. Vienuose tekstuose minimi viešieji dokumentai plačiąja prasme, kituose – tam tikros rūšies dokumentai, kaip antai civilinės būklės dokumentai arba diplomatinių ar konsulinių pareigūnų išduoti dokumentai.

Az 1961-es hágai egyezmény eltörli a hitelesítés követelményét az egyezmény 1. cikkében említett külföldi közokiratok esetében, és helyébe az Apostille tanúsítványt vezeti be[10]. Ezen egyezményt az Unió valamennyi tagállama aláírta, és csatlakozott hozzá számos harmadik ország is.

1961 m. Hagos konvencija reikalavimas legalizuoti 1 straipsnyje išvardytus užsienio valstybių išduotus viešuosius dokumentus panaikintas ir pakeistas apostilės procedūra[10]. Prie šios konvencijos prisijungusios visos Sąjungos valstybės narės ir daug trečiųjų valstybių. Ji taikoma viešiesiems dokumentams: administraciniams dokumentams, notaro dokumentams, oficialiems pareiškimams ir teisminės institucijos dokumentams, išskyrus diplomatinių ir konsulinių įstaigų išduotus dokumentus.

Hatálya kiterjed a közokiratokra, nevezetesen az adminisztratív dokumentumokra, a közjegyzői okiratokra, a hivatalos nyilatkozatokra és a valamely bírói hatóságtól származó dokumentumokra; a diplomáciai és konzuli hatóságok által kibocsátott okiratok azonban nem tartoznak a hatálya alá.

Jei piliečiui dokumentą išduoda diplomatinė arba konsulinė įstaiga, jam gali būti taikoma 1968 m. Europos Tarybos konvencija. Šia konvencija panaikinamas reikalavimas legalizuoti diplomatinių arba konsulinių pareigūnų išduotus dokumentus. Vis dėlto šia konvencija pasinaudoti gali ne visi Europos piliečiai, nes prie jos prisijungusios tik penkiolika valstybių narių.

Ez utóbbi dokumentumok tekintetében adott esetben az Európa Tanács 1968. évi egyezményét alkalmazzák. Ezen egyezmény eltörli a diplomáciai vagy konzuli képviselek által kiállított okiratok hitelesítési kötelezettségét. Valamennyi európai polgár azonban nem élhet ezen könnyítéssel, mivel a szóban forgó egyezményhez mindössze tizenöt tagállam csatlakozott.

1949 m. penkios valstybės[11], siekdamos paskatinti tarptautinę bendriją bendradarbiauti sprendžiant civilinės būklės klausimus ir pagerinti civilinės būklės institucijų veiklą, įsteigė tarpvyriausybinę organizaciją – Tarptautinę civilinės būklės komisiją (toliau – TCBK). Šiandien šiai organizacijai priklauso 12 Sąjungos valstybių narių[12]. Ji atlieka svarbų vaidmenį, visų pirma, rengiant tarptautines konvencijas, kurias valstybės gali ratifikuoti. Su civilinės būklės dokumentų legalizavimu susijusios kelios konvencijos: 1957 m. Konvencija dėl civilinės būklės dokumentų nuorašų nemokamo išdavimo ir atleidimo nuo legalizavimo, 1976 m. Konvencija dėl išrašų iš civilinės būklės aktų įrašų išdavimo įvairiomis kalbomis ir 1977 m. Konvencija dėl kai kurių aktų ir dokumentų atleidimo nuo legalizavimo[13].

Az anyakönyvi ügyekkel kapcsolatos nemzetközi együttműködés előmozdítása és az anyakönyvi hatóságok működésének javítása érdekében öt alapító állam[11] 1949-ben létrehozta a Nemzetközi Személyi Jogállapoti Bizottságot (a továbbiakban: CIEC). Jelenleg már 12 uniós tagállam tagja ennek a szervezetnek[12]. A CIEC fontos szerepet játszik az egyes országok általi megerősítésre nyitva álló nemzetközi egyezmények előmozdításában. Az anyakönyvi okmányok hitelesítésének kérdését több nemzetközi egyezmény is érinti: az anyakönyvi okmányok díjmentes kiszolgáltatásáról és hitelesítés alóli mentességéről szóló 1957. évi egyezmény, a többnyelvű anyakönyvi kivonatok kibocsátásáról szóló 1976. évi egyezmény, valamint az egyes okmányok és dokumentumok hitelesítés alóli mentességéről szóló 1977. évi egyezmény[13].

Sąjungos teisėje taip pat yra nuostatų, kuriomis visiškai panaikinamas reikalavimas vienoje valstybėje narėje legalizuoti dokumentus, kurie bus naudojami kitoje valstybėje narėje.

Maga az uniós jog is számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely a tagállamok közötti hitelesítés teljes körű eltörlésére irányul.

1987 m. konvencija[14] visiškai panaikintas reikalavimas legalizuoti kelių rūšių dokumentus. Tai institucijos arba pareigūno išduoti dokumentai, įskaitant prokuratūros, teismo sekretoriaus arba antstolio dokumentus, administraciniai dokumentai, notaro dokumentai, oficialūs pareiškimai, visų pirma įrašai notaro nepatvirtintame dokumente, ir diplomatinių arba konsulinių pareigūnų išduoti dokumentai. Tačiau šią konvenciją ratifikavo labai mažai valstybių narių, todėl ji galioja tik šešioms valstybėms narėms[15], nusprendusioms ją laikinai taikyti tarpusavio santykiams.

Az 1987. évi egyezmény[14] több dokumentumkategória tekintetében teljesen megszünteti a hitelesítési kötelezettséget. Nevezetesen a hatóság vagy tisztviselő által kiállított dokumentumokról van szó, ideértve az ügyészség, hivatalvezető vagy bírósági végrehajtó által kibocsátott okiratokat, az adminisztratív dokumentumokat, a közjegyzői okiratokat, a hivatalos nyilatkozatokat – és különösen a magánokiratokon található bejegyzéseket –, valamint a diplomáciai és konzuli képviseletek által kiállított okiratokat. Az említett egyezményt azonban csak igen korlátozott számú tagállam erősítette meg, így az nem lépett hatályba, kivéve azt a hat tagállamot[15], amely úgy döntött, hogy az egymás közötti kapcsolataiban ideiglenesen alkalmazza az egyezmény rendelkezéseit.

Kai kuriuose Sąjungos teisės aktuose, kuriais reglamentuojamas teisminis bendradarbiavimas civilinėse bylose, visų pirma reglamentuose (EB) Nr. 44/2001 ir (EB) Nr. 2201/2003, taip pat numatyta panaikinti reikalavimą legalizuoti į jų taikymo sritį įeinančius dokumentus[16].

A polgári jogi együttműködésre vonatkozóan az Unió által elfogadott egyes jogi eszközök – nevezetesen a 44/2001/EK és a 2201/2003/EK rendelet – szintén kilátásba helyezik a hitelesítés eltörlését azok dokumentumok tekintetében, amelyek ezen eszközök hatálya alá tartoznak[16].

3.3. Galimi sprendimai, susiję su viešųjų dokumentų judėjimo iš vienos valstybės narės į kitą palengvinimu

3.3. A közokiratok tagállamok közötti áramlásának megkönnyítésére javasolt lehetséges megoldások

a) viešųjų dokumentų autentifikavimo administracinių formalumų panaikinimas

a) A közokiratok hitelességének vizsgálatát célzó adminisztratív formaságok eltörlése

Su viešųjų dokumentų pateikimu susiję administraciniai formalumai, kuriuos lėmė konsulinė ir tarpvyriausybinė praktika, kelia sunkumų Europos piliečiams ir nebeatitinka dabartinės visuomenės poreikių bei raidos, ypač bendroje teisingumo erdvėje.

A közokiratok benyújtásával kapcsolatos – eredetileg konzuli és kormányközi gyakorlaton alapuló – adminisztratív formaságok nehézségeket támasztanak az európai polgárokkal szemben, és már nem egyezethetők össze a mai társadalom igényeivel és fejlettségi szintjével, különösen a közös igazságügyi térségen belül.

Galima pagrįstai suabejoti šių formalumų, kurie nedera nei su tarpusavio pasitikėjimu grindžiamais valstybių narių santykiais, nei su padidėjusiu piliečių judumu, reikalingumu.

Joggal kérdőjelezhetjük meg e formaságok szükségességét, hiszen azok korántsem állnak összhangban a tagállamok közötti, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatok elveivel és a polgárok növekvő mobilitásával.

Jau 1997 m. Europos Sąjungos Teisingumo Teismas parodė, kokia kryptimi eiti. Antai Dafeki [17] byloje, kurios šalys – Vokietijoje dirbanti Graikijos pilietė ir šios valstybės narės pensijų fondas, Teismas įteisino vienoje valstybėje narėje išduotų ir kitoje valstybėje narėje pateiktų dokumentų, susijusių su profesine veikla, pripažinimą. Šiame sprendime Teismas teigia, kad vienos valstybės narės institucijos turi paisyti kitų valstybių narių kompetentingų institucijų išduotų pažymėjimų ir panašių dokumentų, susijusių su asmenų statusu, nebent rimtų abejonių dėl jų tikslumo keltų konkretūs nagrinėjamam atvejui būdingi požymiai.

Az Európai Unió Bírósága már 1997-ben kijelölte a követendő utat. Nevezetesen a Dafeki -ügyben[17] – amelyben egy Németországban dolgozó görög állampolgár és a német nyugdíjpénztár állt egymással szemben – a Bíróság állást foglalt az egyik tagállamban kibocsátott és egy másik tagállamban a munkavégzéssel összefüggésben benyújtott okmányok elismerése mellett. Fenti ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy egy adott tagállam hatóságainak tiszteletben kell tartania a személyi jogállásra vonatkozó olyan egyenértékű igazolásokat és okiratokat, amelyeket egy másik tagállam illetékes hatóságai bocsátottak ki; ez alól kivételt képez az a helyzet, ha egy adott esetben olyan konkrét bizonyítékok merülnek fel, amelyek alapján komolyan kétségbe vonható a szóban forgó dokumentumok pontossága.

Atėjo metas apsvarstyti galimybę panaikinti reikalavimą legalizuoti ir tvirtinti apostile visus viešuosius dokumentus ir taip užtikrinti jų laisvą judėjimą Sąjungoje.

Eljött az ideje, hogy mérlegeljük a hitelesítés és az Apostille tanúsítvány megszüntetését az összes közokirat vonatkozásában, ezáltal lehetővé téve a közokiratok Unión belüli szabad áramlását.

Ši nuostata galėtų būti taikoma visiems viešiesiems dokumentams – sektorinis požiūris negalėtų duoti pakankamai veiksmingų rezultatų. Būtų galima panaikinti reikalavimą ne tik legalizuoti dokumentus, bet ir juos tvirtinti apostile.

E kötelezettség megszüntetése kiterjedhetne valamennyi közokiratra; ágazati megközelítéssel nem érhetnénk el kellőképpen hatékony eredményt. A hitelesítés mellett az Apostille tanúsítványt is megszüntethetnénk.

Praktiškai šių formalumų panaikinimas reikštų, kad pilietis galėtų pateikti valstybės narės viešosios institucijos išduoto dokumento originalą neatlikdamas papildomų formalumų, lyg jis būtų toje pačioje valstybėje narėje.

E formaságok eltörlése a gyakorlatban azt jelentené, hogy a polgárok egy adott tagállam hatósága által kiállított dokumentum eredeti példányát minden további eljárás nélkül, azonos módon nyújthatják be külföldön, mintha azt az adott tagállamban tennék.

Todėl Komisija siūlo apsvarstyti galimybę panaikinti visuos šiuos atgyvenusius formalumus ir sukurti vienodą, modernų Europos teisinį pagrindą, kuriuo būtų atsižvelgiama į tarpvalstybinių atvejų realijas.

A Bizottság javasolja tehát az összes ilyen idejétmúlt formaság eltörlésének mérlegelését és egy egyöntetű és korszerű, a határokon átnyúló esetek sajátosságait figyelembe vevő európai jogi keret létrehozását.

1 klausimas . Ar, Jūsų nuomone, panaikinus administracinius formalumus, kaip antai reikalavimą legalizuoti arba tvirtinti apostile dokumentus, piliečiams būtų lengviau įveikti patiriamus sunkumus?

1. kérdés Ön szerint orvosolná-e egyes adminisztratív formaságok – például a hitelesítés és az Apostille tanúsítvány – megszüntetése a polgárok bürokratikus nehézségeit?

b) kompetentingų nacionalinių institucijų bendradarbiavimas

b) Az illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködés

Be administracinių formalumų panaikinimo, kitas sprendimas – kompetentingų nacionalinių institucijų bendradarbiavimas.

Az adminisztratív formaságok eltörlése mellett megvalósulhat az illetékes nemzeti hatóságok együttműködése is.

Šiam tikslui galėtų būti plėtojamas dabartinis administracinis kai kurių valstybių narių civilinės metrikacijos įstaigų pareigūnų bendradarbiavimas, grindžiamas neformaliais santykiais ir TCBK konvencijomis[18].

Ennek céljából fejleszthető lenne a személyi jogállással foglalkozó tisztviselők közötti – jelenleg csupán néhány tagállam vonatkozásában létező – adminisztratív együttműködés, amelyre informális alapon és a CIEC-egyezmények[18] alapján kerülhetne sor.

Jei iškiltų rimtų abejonių dokumento autentiškumu arba jei dokumentas neegzistuotų valstybėje narėje, kompetentingos nacionalinės institucijos galėtų keistis reikiama informacija ir rasti tinkamų sprendimų.

Amennyiben komoly kétely merül fel egy dokumentum hitelességét illetően vagy egy adott okirat valamely tagállamban nem létezik, az illetékes nemzeti hatóságok a szükséges információk cseréje útján próbálhatnák megtalálni a megfelelő megoldást.

Be to, keičiantis informacija, asmens kilmės valstybės narės civilinės būklės dokumentų registrą tvarkančią įstaigą būtų galima informuoti apie tai, kad kitoje valstybėje narėje rengiamas su šiuo asmeniu susijęs dokumentas. Tai, pvz., būtų naudinga atnaujinant civilinės būklės dokumentus. Taip pat būtų galima numatyti įsteigti centrinę įstaigą, kuri registruotų su civiline būkle susijusius įvykius, įvykusius kitose nei piliečio kilmės valstybėse narėse. Sujungus duomenis, būtų lengviau išduoti ir atnaujinti dokumentus.

Az információcsere ezenfelül lehetővé tenné azt is, hogy egy adott személy származása szerinti tagállam anyakönyvi nyilvántartása tájékoztatást kapjon arról, hogy egy másik tagállamban az érintettre vonatkozóan egy okiratot állítottak ki. Ez hasznos lenne ugyanakkor az anyakönyvi okmányok naprakésszé tétele szempontjából is. Szintén át kellene tekinteni egy központi nyilvántartási pont felállításának lehetőségét azon anyakönyvi események nyilvántartására, amelyek az érintett polgár származási tagállamától eltérő tagállamban következtek be. Az információk egy helyre történő csoportosítása megkönnyítené az anyakönyvi okmányok kibocsátását, illetve naprakésszé tételét.

Tokios praktikos galėtų būti laikomasi pasitelkiant tinkamas elektronines priemones[19].

Ezen alkalmazásokat megfelelő elektronikus eszközök segítségével lehetne létrehozni[19].

Padėti keistis informacija galėtų e. teisingumo srityje vykdyti projektai ir pasiekti rezultatai. E. teisingumo portale piliečiai galėtų rasti informacijos apie civilinės būklės dokumentus ir jų teisines pasekmes (pvz., apie tai, kad prieš kreipiantis į teismą dėl paveldėtojo pažymėjimo išdavimo būtina iš kompetentingos administracinės institucijos gauti mirties liudijimą). Taip pat galėtų būti numatyta piliečio galimybė prašyti išduoti ir gauti civilinės būklės dokumentą per saugią sistemą.

Az online igazságszolgáltatás (e-Justice) keretében megvalósult projektek és elért eredmények is hozzájárulhatnának az információcseréhez. Az e-Justice internetes portál tájékoztatást nyújthat a polgároknak az anyakönyvi okmányok meglétéről és azok jogi vonatkozásairól (például arról, hogy mielőtt valaki az örökösi minőséget megállapító határozatért folyamodna a bíróságon, be kell szereznie a halotti anyakönyvi kivonatot az illetékes közigazgatósági hatóságnál). Meg kell vizsgálni annak lehetőségét is, hogy a polgárok egy biztonságos rendszeren keresztül elektronikus úton igényelhessék és kaphassák meg anyakönyvi okmányaikat.

Be to, kadangi valstybių narių administracinės struktūros itin įvairios, būtų naudinga sistemingiau informuoti piliečius, į kokias kompetentingas institucijas kreiptis dėl įtraukimo į civilinės būklės dokumentų registrus ir dokumentų išdavimo. Atsižvelgdama į tai, Komisija pranešė[20] apie portalo „Jūsų Europa“ pavertimą bendru informavimo apie piliečių ir įmonių teises Sąjungoje centru, kuris patogus naudoti ir nesunkiai prieinamas internete[21].

Egyébiránt tekintettel a tagállamok igen eltérő közigazgatási struktúráira, kívánatos lenne a polgárok következetesebb tájékoztatása az anyakönyvi nyilvántartásba vétel és az okmányok kiszolgáltatása tekintetében illetékes hatóságokról. Ezzel összefüggésben a Bizottság bejelentette[20], hogy az „Európa Önökért” portált[21] felhasználóbarát és az interneten keresztül könnyen elérhető egyablakos ügyintézőhellyé alakítja át, amely tájékoztatást nyújt a polgárok és a vállalkozások jogairól az Unión belül.

2 klausimas . Ar reikėtų glaudesnio valstybių narių viešųjų institucijų bendradarbiavimo civilinės būklės dokumentų srityje? Kokios elektroninės formos jis turėtų būti?

2. kérdés Szükség van-e fokozottabb együttműködésre a tagállami hatóságok között az anyakönyvi okmányokat illetően, és ha igen, milyen elektronikus formában?

3 klausimas . Ką manote apie įvykių, susijusių su asmens civiline būkle, registravimą vienoje vietoje, vienoje valstybėje? Kuri vieta labiausiai tiktų: gimimo, pilietybės valstybės ar gyvenamosios vietos valstybės?

3. kérdés Mi a véleménye a személyi jogállással kapcsolatos események egyetlen helyen, egyetlen tagállamban történő nyilvántartásáról? Melyik hely lenne erre a legalkalmasabb: a születési hely, az állampolgárság szerinti tagállam vagy a tartózkodási hely szerinti tagállam?

4 klausimas . Ar, Jūsų nuomone, verta skelbti kiekvienos valstybės narės kompetentingų institucijų, atsakingų už civilinės būklės klausimus, sąrašą arba informavimo centro duomenis ryšiams?

4. kérdés Hasznosnak tartja-e Ön a személyi jogállással foglalkozó illetékes nemzeti hatóságok jegyzékének vagy tagállamonként egy információs pont elérhetőségeinek a közzétételét?

c) viešųjų dokumentų vertimo ribojimas

c) A közokiratok fordításának korlátozása

Be tokių administracinių formalumų kaip legalizavimas ir tvirtinimas apostile, piliečiui gali tekti rūpintis kitos valstybės narės išduoto viešojo dokumento vertimu. Kaip ir minėti administraciniai formalumai, vertimas išeikvoja nemažai laiko ir lėšų [22].

Az adminisztratív formaságok (például a hitelesítés és az Apostille tanúsítvány) elintézése mellett a polgároktól adott esetben megkövetelhetik a más tagállamban kibocsátott közokiratok lefordíttatását is. Az említett adminisztratív formaságokhoz hasonlóan a fordítás is időveszteséget jelent és költségekkel jár [22].

Siekiant patenkinti vertimo poreikius ir išvengti išlaidų, būtų galima numatyti įvairiuose administraciniuose sektoriuose naudoti bent pačių dažniausių viešųjų dokumentų (pvz., pareiškimo dėl prarasto arba pavogto asmens tapatybės dokumento) standartines neprivalomas formas.

Számos közigazgatási ágazatban a fakultatív szabvány formanyomtatványok bevezetését is mérlegelni lehetne – legalábbis a leggyakoribb közokiratok (például a személyazonosító igazolványok vagy irattárca elvesztésének vagy ellopásának bejelentése) vonatkozásában –, minek köszönhetően megoldható lenne a fordítás előírásának problémája, illetve elkerülhetők lennének a költségek.

Standartinės formos galėtų būti sudaromos ECBK parengtų formų įvairiomis kalbomis pavyzdžiu. Šios formos sėkmingai naudojamos, nes jos pranašios tuo, kad dokumento nereikia versti paskirties valstybėje[23].

A szabvány formanyomtatványok a CIEC által kidolgozott többnyelvű formanyomtatványokon alapulhatnának. Ez utóbbiak igen sikeresek, mivel az alkalmazásukkal kiküszöbölhető az okmányoknak a benyújtás helye szerinti tagállamban történő lefordíttatása[23].

5 klausimas . Ką rekomenduojate daryti, kad būtų išvengta vertimų ar bent būtų jų mažiau ?

5. kérdés Ön milyen megoldásokat javasolna a fordítási kötelezettség megszüntetésére vagy legalábbis korlátozására?

d) Europos civilinės būklės pažymėjimas

d) Az európai anyakönyvi tanúsítvány

Jau sukurti Europos vairuotojo teisių ir paso pavyzdžiai. Komisija yra pasiūliusi Europos paveldėjimo pažymėjimą. Todėl būtų galima svarstyti galimybę sukurti ir Europos civilinės būklės pažymėjimą.

Az európai vezetői engedély és az európai útlevél már létezik. A Bizottság ezenkívül javasolta az európai öröklési tanúsítvány bevezetését. Áttekinthetnénk az európai anyakönyvi tanúsítvány létrehozásának lehetőségét is.

Europos pažymėjimas būtų naudojamas kartu su valstybių narių civilinės būklės dokumentais. Piliečiams jis būtų ne privalomas, o pasirenkamas. Piliečiai galėtų toliau teikti prašymus išduoti nacionalinį civilinės būklės dokumentą. Taigi, Europos pažymėjimas nepakeistų valstybėse narėse naudojamų civilinės būklės pažymėjimų.

E tanúsítvány a tagállamok nemzeti anyakönyvi okmányaival együtt létezne. A polgárok számára nem kötelező, hanem fakultatív lehetőség lenne, azaz továbbra is módjukban állna nemzeti anyakönyvi okmány igénylése. Tehát az európai tanúsítvány nem lépne a tagállamokban már létező anyakönyvi okmányok helyébe.

Mišri Vokietijos ir Ispanijos pilietybę turinčių partnerių pora įsikuria su savo vaiku Ispanijoje. Kad galėtų gauti šeimos išmokų arba įregistruoti vaiką Ispanijos mokykloje, tėvams reikalingas šio vaiko gimimo liudijimas. Tėvai galėtų prašyti Vokietijos, vaiko gimimo valstybės narės, civilinės metrikacijos įstaigos pareigūno išduoti Europos gimimo akto pažymėjimą, kurį pateiktų Ispanijos kompetentingoms institucijoms. Šis pažymėjimas galėtų būti rengiamas ispanų kalba. Pateikiant pažymėjimą Ispanijos institucijoms, jo versti nereikėtų – tai leistų išvengti didelių vertimo išlaidų. Tėvai taip pat galėtų prašyti išduoti nacionalinį – Vokietijos – gimimo akto pažymėjimą. Tokiu atveju Ispanijos institucijos veikiausiai prašytų jį išversti.

Egy német és spanyol állampolgárságú „vegyes” házaspár a gyermekével Spanyolországban telepedik le. A szülőknek be kell szerezniük a gyermek születési anyakönyvi kivonatát ahhoz, hogy családi ellátásban részesülhessenek vagy spanyol iskolába írathassák gyermeküket. Németországban – azaz a gyermek születési helye szerinti tagállamban – kérhetik az európai születési anyakönyvi tanúsítvány kiállítását, amelyet azután az illetékes spanyol hatóságoknál benyújtanak. A tanúsítvány spanyol nyelven is kiállítható, így a szülőknek a spanyol hatóságoknál történő bemutatáskor nem kell azt lefordíttatniuk, amivel jelentős fordítási költségeket takaríthatnak meg. A házaspár mindazonáltal igényelhet nemzeti – vagyis német – születési anyakönyvi kivonatot is. Ebben az esetben azonban a spanyol hatóságok minden bizonnyal kérnék a dokumentum fordítását.

Turėtų būti sudarytos sąlygos išduotą pažymėjimą naudoti ir valstybėje narėje, kurioje jis išduotas.

A kiállított tanúsítványnak abban a tagállamban is felhasználhatónak kell lennie, ahol kiállították.

Atlikdami administracinius formalumus Vokietijoje, tėvai galėtų taip pat naudoti Europos civilinės būklės pažymėjimą – tokiu atveju nebereiktų atlikti naujų formalumų civilinės metrikacijos įstaigoje.

A szülők valamely németországi adminisztratív eljárás során az európai anyakönyvi tanúsítványt is felhasználhatják, így nem kell ismételten az anyakönyvi ügyekkel foglalkozó tisztviselőhöz folyamodniuk.

Šiuo metu civilinės būklės dokumentai valstybėse narėse labai skiriasi. Antai valstybėse narėse naudojama daugiau kaip 40 skirtingų gimimo akto įrašų, kurių ne visi kitur žinomi. Šie skirtumai kelia sunkumų civilinės metrikacijos įstaigų pareigūnams, kuriems pateikiami jų valstybės teisinėje sistemoje neegzistuojantys įrašai. Neretai dėl šių skirtumų civilinės metrikacijos įstaigos pareigūnams tenka prašyti papildomos informacijos, o piliečiai patiria sunkumų, pvz., gaišta laiką.

Jelenleg az anyakönyvi okmányokon szereplő bejegyzések tagállamonként rendkívül különböznek. Például egy születési anyakönyvi kivonaton az összes tagállamban együttvéve több mint 40 különböző bejegyzést találhatunk, és e bejegyzések közül nem mindegyik létezik valamennyi tagállamban. Ezek az eltérések nehézségeket okoznak az anyakönyvi ügyekkel foglalkozó tisztviselők számára, akik a saját jogrendszerükben ismeretlen bejegyzésekkel találkoznak. Az eltérések miatt a tisztviselőknek gyakran kiegészítő információkat kell kérniük, a polgárok számára pedig az ügyintézés körülményesebb és időveszteséggel jár.

Skiriasi ne tik valstybių narių įrašų turinys, bet ir forma. Dėl formų įvairovės tiek institucijoms, tiek piliečiams sunku suprasti ir atpažinti dokumentus, ypač kai kalba nežinoma.

Nemcsak a tartalom, de a forma is különbözik az egyes tagállamokban. Az alaki eltérések miatt nehézségekbe ütközik a dokumentumok megértése és azonosítása a hatóságok és a polgárok számára egyaránt, különösen amikor hiányzik a kellő nyelvismeret.

Naudojant bendrą dokumentą, Europos pažymėjimą, forma ir įrašai būtų vienodi. Jis labai padėtų suprasti nurašomus civilinės būklės dokumento duomenis ir išvengti klausimų dėl nacionalinių dokumentų, susijusių su kitos valstybės narės dokumentų įrašais, kurie nežinomi dokumento pateikimo valstybėje narėje.

A tervek szerint a tanúsítvány formátumát és az azon szereplő információkat egy egységes okirat, az európai tanúsítvány bevezetésével szabványosítják. Ezáltal jelentősen könnyebb lesz az okiraton feltüntetett anyakönyvi adatok értelmezése, és kiküszöbölhetők lesznek azok a kérdések, amelyek egy adott tagállamban a nemzeti anyakönyvi okmányokon rögzített, de a dokumentum benyújtási helye szerinti tagállamban ismeretlen bejegyzésekkel kapcsolatban merülnek fel.

6 klausimas . Kokie civilinės būklės aktai galėtų būti įrašomi Europos civilinės būklės pažymėjime? Kokie įrašai turėtų būti tokiame pažymėjime?

6. kérdés Milyen anyakönyvi okmányokra lehetne kiterjeszteni az európai anyakönyvi tanúsítványt? Milyen információknak kellene szerepelniük az európai tanúsítványon?

4. CIVILINėS BūKLėS DOKUMENTų PASEKMIų TARPUSAVIO PRIPAžINIMAS

AZ ANYAKÖNYVI OKMÁNYOK HATÁLYÁNAK KÖLCSÖNÖS ELISMERÉSE

4.1. Problematika

4.1. Problémakör

Palyginti su kitais viešaisiais dokumentais, civilinės būklės dokumentai kelia su jų pasekmėmis susijusią savitą problemą.

A közokiratok között az anyakönyvi okmányok egy sajátos problémát vetnek fel, nevezetesen a hatályukat illetően.

Civilinė būklė, kurią dėl istorinių, kultūrinių ar teisinių priežasčių kiekviena valstybė narė suvokia savaip, lemia asmens statusą ir padėtį visuomenėje. Ja grindžiama asmens teisinė padėtis. Civilinės būklės dokumentai – tai institucijos išduoti raštai, kuriais konstatuojami piliečių gyvenimo įvykiai, kaip antai gimimas, kilmė, įvaikinimas, santuoka, pripažinimas, mirtis arba pavardės suteikimas arba pakeitimas, pvz., po santuokos, ištuokos, registruotos partnerystės, tėvystės pripažinimo, lyties pakeitimo arba įvaikinimo.

Minden tagállam a saját koncepciója alapján hozta létre anyakönyvi nyilvántartását, mely koncepció az adott tagállam történelméhez, kultúrájához, jogrendszeréhez kapcsolódik. Az anyakönyvi nyilvántartás tájékoztatást nyújt az egyes személyek jogállásáról és meghatározza a társadalmon belüli helyzetüket. A jogi helyzetük alapját képezi. Az anyakönyvi okmányok olyan hatóság által kiállított írásos dokumentumok, amelyek az egyes polgárok életében bekövetkező eseményeket – például a születést, a leszármazást, az örökbefogadást, a házasságkötést, az apaság elismerését, az elhalálozást vagy akár a házasságkötés utáni névfelvételt vagy névváltoztatást, a válást, a bejegyzett élettársi kapcsolatot, a házasságon kívül született gyermekek elismerését, a nemváltoztatást vagy örökbefogadást – rögzítik.

Tarpvalstybiniais atvejais pirmiausia kyla klausimas, ar kitoje valstybėje narėje civilinės būklės dokumente konstatuotą teisinę padėtį pripažins kita valstybė narė.

A határokon átnyúló esetekben mindenekelőtt az a kérdés vetődik fel, hogy az egyik tagállamban az anyakönyvi okmány által megállapított jogi helyzetet a többi tagállamban is elismerik-e.

Prieš trejus metus susituokusių prancūzų pora įsikuria Danijoje. Dėl profesinių priežasčių jie Danijoje gyvena ketverius metus. Po kelių bendro gyvenimo metų jiems gimsta pirmasis vaikas. Suteikdamos vaikui pavardę, Danijos institucijos taiko Danijos, vaiko ir jo tėvų gyvenamosios vietos valstybės narės, teisę. Šeimai grįžus į Prancūziją, Prancūzijos institucijos atsisako pripažinti vaikui pagal Danijos teisės nuostatas suteiktą pavardę. Dėl tokių aplinkybių vaiko teisinė padėtis nebus saugi, nes Danijoje ir Prancūzijoje jo tapatybė bus nustatoma skirtingai – tai turės įtakos jo naudojimuisi laisvo judėjimo teise.

Egy három éve házasságot kötött francia pár Dániába költözik, ahol szakmai okokból négy évet kívánnak eltölteni. Néhány éves életközösség után megszületik az első gyermekük. A gyermek nevének anyakönyvezésekor a dán hatóságok – tekintettel arra, hogy Dánia a gyermek és szülei lakóhelye szerinti tagállam – a dán törvényeket alkalmazzák. Amikor a család visszatér Franciaországba, a francia hatóságok nem ismerik el a gyermeknek a dán jogban megállapított szabályok szerint anyakönyvezett nevét. Ez a helyzet a gyermek számára jogbizonytalanságot idéz elő, mivel attól függően, hogy Dániában vagy Franciaországban tartózkodik, más módon azonosítják; ennek hatása megmutatkozik majd akkor, ha a gyermek élni kíván a szabad mozgáshoz való jogával.

Pavardės suteikimas – esminis asmens tapatybės nustatymo, kurio taisyklės dėl valstybių narių istorinių, religinių, kalbinių ir kultūrinių veiksnių gerokai skiriasi, aspektas. Tai, kad dėl nacionalinių pavardės suteikimo taisyklių skirtumų piliečiai patiria sunkumų, rodo Europos Sąjungos Teisingumo Teismo praktika[24]: joje aprašyta, kokių didelių nepatogumų nacionalinių pavardės suteikimo taisyklių skirtumai gali kelti privatiems asmenims tiek profesiniame, tiek asmeniniame gyvenime[25].

A név a személyek azonosításának egyik alapvető eleme. A névadás szabályait történelmi, vallási, nyelvi és kulturális tényezők befolyásolják, így azok az egyes tagállamokban jelentősen különböznek. Azokat a problémákat, amelyekkel a polgárok a névadásra vonatkozó nemzeti szabályok különbözősége miatt szembesülnek, jól érzékelteti az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata[24], amely bemutatja mindazon kellemetlenségeket, amelyeket a családi név meghatározásával kapcsolatos eltérések okozhatnak az egyéneknek a szakmai és magánéletükben egyaránt[25].

Reikėtų sudaryti sąlygas, kad kiekvieno Europos piliečio, besinaudojančio laisvo judėjimo teise, padėtis, susijusi su civiline būkle, niekuomet nekistų. Piliečio, nusprendusio persikelti gyventi, dirbti ar studijuoti į kitą valstybę narę, teisine padėtimi, įgyta pirmojoje valstybėje narėje (pvz., teisinis ištekėjusios moters pavardės pakeitimas pasirinkus vyro pavardę), antrosios valstybės narės institucijos neturėtų abejoti, nes tai piliečiui objektyviai kliudytų naudotis savo teisėmis.

Lehetővé kell tennünk a személyi jogállásra vonatkozó helyzet folytonosságának és állandóságának biztosítását a szabad mozgáshoz való jogát gyakorló valamennyi európai polgár esetében. Ha egy polgár úgy dönt, hogy egy adott tagállam határain kívül kíván élni, dolgozni vagy tanulni, az első tagállamban megszerzett jogi helyzetét (ilyen például egy férjes asszony névváltoztatása, amennyiben törvényesen felveszi a férje nevét) nem kérdőjelezhetik meg a második tagállam hatóságai, mivel ezzel akadályoznák és objektív nehézségek elé állítanák a polgárt a jogai gyakorlása során.

Taip pat kyla klausimas, ar tarpvalstybiniu atveju civilinės būklės dokumente konstatuota teisinė padėtis gali turėti su šia padėtimi susijusių civilinių pasekmių.

Másodsorban az a kérdés merül fel, hogy – amennyiben határokon átnyúló esetről van szó – az anyakönyvi okmány által megállapított jogi helyzet előidézhet-e olyan jogi hatásokat, amelyek az eset határokon átnyúló jellegéből adódnak.

Du Švedijos ir Vokietijos piliečiai nesusituokę gyvena Suomijoje. Po kelių bendro gyvenimo metų jiems gimsta pirmasis vaikas. Kaip Suomijos, gyvenamosios vietos valstybės narės, institucijos nustatys vaiko kilmę, t. y. šeiminį ryšį, kuris vaiką sieja su gimdytojais? Kokias taisykles Suomijos institucijos taikys vaiko kilmei nustatyti? Švedijos – tėvo kilmės valstybės, Vokietijos – motinos kilmės valstybės ar Suomijos – tėvų gyvenamosios vietos valstybės ir valstybės, kurioje įvyko įvykis, teisę? Ar vaiko kilmę pripažintų abiejų tėvų valstybės narės, šiuo atveju – Švedija bei Vokietija, ir likusios Sąjungos valstybės narės, jei Suomija taikytų savą teisę, kuria reglamentuojama vaiko kilmė? Kadangi kiekviena valstybė narė taiko savas taisykles, gali būti, kad Vokietijos institucijos nepripažins pagal Suomijos taisykles nustatytos vaiko kilmės.

Finnországban házasságkötés nélkül együtt él egy svéd és egy német állampolgár. Néhány éves életközösség után megszületik az első gyermekük. Hogyan állapítják meg a lakóhely szerinti tagállam – nevezetesen Finnország – hatóságai a gyermek leszármazását, vagyis a gyermeket a biológiai szüleivel összekötő családi kapcsolatot? Milyen szabályokat alkalmaznak a finn hatóságok a leszármazás megállapításánál? Az apa származási tagállama szerint a svéd törvényeket, az anya származási tagállama szerinti német törvényeket vagy a születés helye szerinti tagállam szerint a finn törvényeket veszik figyelembe? Amennyiben Finnország a saját törvényeit alkalmazza a leszármazás megállapításánál, elismerik-e azt a szülők származási tagállamaiban – azaz Svédországban és Németországban –, illetve a többi uniós tagállamban? Mivel valamennyi tagállam a saját jogszabályait alkalmazza, nem kizárt, hogy a német hatóságok nem ismerik el a finn jogszabályok alapján megállapított leszármazást.

Kiekviena valstybė narė nustato tarpvalstybiniam atvejui taikytiną teisę, atsižvelgdama į savo tarptautinėje privatinėje teisėje numatytą priskiriamąjį veiksnį. Dažniausiai toks priskiriamasis veiksnys – pilietybė arba įprastinė gyvenamoji vieta. Tokiu būdu valstybių narių nustatyta taikytina teisė gerokai skiriasi viena nuo kitos. Neišvengiama tokios įvairovės pasekmė yra tai, kad vienoje valstybėje narėje susidariusi padėtis, susijusi su asmens civiline būkle, nėra automatiškai pripažįstama kitoje valstybėje narėje, nes kokia bus pasirinkta taikytina teisė, priklauso nuo nagrinėjamos valstybės narės.

Minden tagállam a nemzetközi magánjoga által előírt kapcsoló tényező alapján határozza meg a határokon átnyúló helyzetekben alkalmazandó jogszabályokat. E kapcsoló tényező elsősorban az állampolgárság vagy a szokásos tartózkodási hely lehet. Az ily módon meghatározott irányadó jog tagállamonként jelentősen különbözik. E különbözőségek elkerülhetetlen következménye, hogy egy adott tagállamban megállapított személyi jogállást nem ismernek el automatikusan egy másik tagállamban, mert az alkalmazandó jog az érintett tagállamokban eltérő.

Kyla klausimas, ar Sąjunga turi imtis veiksmų, kad suteiktų Europos piliečiams didesnį teisinį saugumą civilinės būklės srityje ir pašalintų kliūtis, kurias jiems tenka įveikti vienos valstybės narės prašant pripažinti kitoje valstybėje narėje susidariusią teisinę padėtį. Pripažinti teisinę padėtį prašoma siekiant įgyti su tokia padėtimi gyvenamosios vietos valstybėje narėje susijusias civilines teises.

Felvetődik a kérdés egy olyan uniós fellépés szükségességéről, amelynek célja, hogy nagyobb jogbiztonságot nyújtson az európai polgároknak a személyi jogállással kapcsolatos ügyekben, valamint megszüntesse azon akadályokat, amelyekkel a polgár egy adott tagállamban megállapított jogi helyzetnek egy másik tagállamban való elismertetése kapcsán szembesül. Ez az elismerés azért szükséges, hogy az érintett élhessen mindazon polgári jogokkal, amelyek a jogi helyzetéből adódóan a tartózkodási helye szerinti tagállamban megilletik.

4.2. Teisinis pagrindas

4.2. Jogi keret

Civilinės būklės klausimai nėra naujiena Europos teisės aktų leidėjui: nemažai Europos piliečių teisių įtvirtintos pirminėje ir antrinėje teisėje. Sąjunga jau yra nagrinėjusi, pvz., su santuoka susijusius civilinės būklės klausimus. Antai minėto Reglamento (EB) Nr. 2001/2003 21 straipsnio 2 dalyje nustatyta, „kad jokia speciali procedūra netaikoma atnaujinant valstybės narės civilinio statuso dokumentus remiantis teismo sprendimu dėl santuokos nutraukimo, gyvenimo skyrium ar santuokos pripažinimu negaliojančia, priimtu kitoje valstybėje narėje“. Tačiau iki šiol Sąjunga priėmė tik pavienius antrinės teisės aktus, kol kas dar nėra priimta su civiline būkle susijusios padėties, susidariusios vienoje valstybėje, pripažinimo kitoje valstybėje narėje taisyklių.

A személyi jogállással kapcsolatos kérdések nem új keletűek az európai jogalkotók számára, akik az elsődleges és másodlagos jogban számos joggal ruházták fel az európai polgárokat. Az Unió már foglalkozott személyi jogállást érintő kérdésekkel és különösen házassági ügyekkel. A fent említett 2201/2003/EK rendelet 21. cikkének (2) bekezdése értelmében „nem szükséges külön eljárás egy tagállam anyakönyvi nyilvántartásába történő bejegyzéshez egy másik tagállamban hozott, a házasság felbontására, a különválásra vagy a házasság érvénytelenítésére vonatkozó határozat alapján”. Mindazonáltal a másodlagos jogban foglalt uniós rendelkezések még most is igen célzottak, és továbbra sem léteznek jogszabályok a személyi jogállás tekintetében egy adott tagállam által megállapított jogi helyzet másik tagállamban történő elismeréséről.

Kai kurios tarptautinės konvencijos leidžia spręsti civilinės būklės klausimus tarpvalstybiniais atvejais. Tai visų pirma ECBK konvencijos, kurių tikslas – nustatyti vienodas įstatymų, kuriais reglamentuojamos asmenų teisės, kolizijos taisykles[26]. Tačiau paprastai šias konvencijas ratifikuoja nedaug valstybių narių, dažniausiai ne daugiau kaip dešimt. Tai prisideda prie tarpvalstybiniais atvejais taikytinų taisyklių teisinio susiskaidymo. Be to, ne visos ECBK priklausančios Sąjungos valstybės narės prisijungusios prie visų šios organizacijos konvencijų. Nėra nė vienos ECBK konvencijos, kurią būtų ratifikavusios visos ECBK priklausančios Sąjungos valstybės narės.

Nemzetközi szinten érvényben vannak olyan egyezmények, amelyek lehetővé teszik a határokon átnyúló helyzetekben a személyi jogállással kapcsolatos kérdések rendezését. Mindenekelőtt a CIEC-egyezményekről van szó, amelyek célja egységes kollíziós szabályok bevezetése a személyi jogi kérdésekben[26]. Ezeket az egyezményeket azonban általában csak kisszámú – többnyire tizenkettőnél kevesebb – állam erősítette meg. Ez hozzájárul a határokon átnyúló helyzetek vonatkozásában alkalmazandó szabályok jogi széttagoltságához. Továbbá azok az uniós tagállamok, amelyek egyben a CIEC tagjai is, nem csatlakoztak valamennyien e szervezet összes egyezményéhez. Egyetlen olyan CIEC-egyezményt sem találunk, amelyet az összes CIEC-tag uniós tagállam megerősítette.

4.3. Galimi sprendimai, susiję su civilinės būklės dokumentų pasekmių pripažinimu

4.3. Az anyakönyvi okmányok joghatásainak elismerésére javasolt lehetséges megoldások

Būtų galima numatyti priimti tam tikrus sprendimus, susijusius su civilinės būklės dokumento arba su civiline būkle susijusios padėties, susidariusios kitoje valstybėje narėje nei kurioje nagrinėjama, pasekmių pripažinimu.

Fontolóra kellene vennünk az anyakönyvi okmányok joghatásainak, illetve egy, a hivatkozás helye szerinti tagállamtól különböző tagállamban megállapított személyi jogállással összefüggő jogi helyzetnek az elismerését biztosító lehetséges megoldásokat.

Šiuo atžvilgiu svarbu pažymėti, kad Europos Sąjunga nekompetentinga kištis į valstybių narių materialinę šeimos teisę. Todėl Komisija negali ir neketina siūlyti rengti Europos materialinės teisės taisykles, pavyzdžiui, susijusias su pavardės suteikimu, įvaikinimu ar santuoka, arba keisti santuokos apibrėžtį nacionaliniu lygmeniu. Tokiam sprendimui įgyvendinti Sutartyje dėl Europos Sąjungos veikimo nenumatytas joks teisinis pagrindas.

Ezzel kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy az Európai Unió nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a tagállamok családjogra vonatkozó anyagi jogi szabályaiba beavatkozzék. Következésképpen a Bizottságnak nem áll módjában vagy szándékában, hogy európai anyagi jogi szabályok kidolgozását javasolja például a névviseléssel, az örökbefogadással vagy a házasságkötéssel összefüggésben, vagy módosítsa a házasság nemzeti szintű fogalommeghatározását. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés semmilyen jogi alapot nem biztosít ilyen megoldások megvalósítására.

Atsižvelgiant į tai, kas išdėstyta, kai kurias praktines problemas, pasitaikančias piliečių kasdieniame gyvenime tarpvalstybiniais atvejais, būtų galima išspręsti palengvinant kitoje valstybėje narėje teisėtai išduotų civilinės būklės dokumentų pasekmių pripažinimą. Šioms problemoms spręsti Europos Sąjunga gali pasirinkti iš trijų politinių galimybių: padėti nacionalinėms institucijoms rasti praktinių sprendimų, automatiškai pripažinti ir pripažinti remiantis įstatymų kolizijos taisyklių suderinimu.

Fentiek fényében a másik tagállamban jogszerűen kiállított anyakönyvi okmányok joghatása elismerésének megkönnyítésével megoldható lehet néhány olyan gyakorlati nehézség, amellyel a polgár a határokon átnyúló helyzetekben a mindennapi élete során szembesül. E problémák orvosolására az Európai Unió számára három szakpolitikai lehetőség kínálkozik: segítségnyújtás a tagállamoknak a gyakorlati megoldások megtalálásához, az automatikus elismerés vagy a kollíziós szabályok harmonizációján alapuló elismerés.

a) padėti nacionalinėms institucijoms rasti praktinių sprendimų

a) Segítségnyújtás a tagállamoknak a gyakorlati megoldások keresésében

Galima tvirtinti, kad su civilinės būkle susijusias problemas, kurias piliečiai patiria kasdieniame gyvenime tarpvalstybiniais atvejais, valstybės narių lygmeniu sprendžiamos tinkamiau, nes nacionalinės institucijos galėtų nustatyti praktinius sprendimus, atsižvelgdamos į nacionalinę teisę. Antai, kol labiau nesuderintos valstybių narių civilinės būklės arba materialinės šeimos teisės taisyklės, pagrindinė Europos Sąjungos užduotis būtų padėti nacionalinėms institucijoms veiksmingiau bendradarbiauti.

Helytálló lehet az az érvelés, miszerint azokat az anyakönyvi okmányokkal kapcsolatos nehézségeket, amelyekkel a polgár a határokon átnyúló helyzetekben a mindennapi élete során szembesül, a tagállamok nemzeti szinten hatékonyabban kezelhetnék, mivel a tagállami hatóságok a saját nemzeti jogukkal összhangban határozhatnák meg a gyakorlati megoldásokat. Például mindaddig, amíg nem valósul meg a személyi jogállással kapcsolatosan alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok nagyobb fokú harmonizációja vagy a családjogi szabályok további konvergenciája, az képezi az Európai Unió elsődleges feladatát, hogy segítse a nemzeti hatóságokat a hatékonyabb együttműködésben.

7 klausimas. Ar, Jūsų nuomone, nacionalinės institucijos galėtų vienos veiksmingai spręsti civilinės būklės klausimus, kurie piliečiams iškyla tarpvalstybiniais atvejais? Jei taip, ar Europos Sąjungos institucijos neturėtų nacionalinėms institucijoms duoti bent keleto patarimų (pvz., ES rekomendacijose), kad būtų bent minimaliai suderinti piliečių patiriamų problemų praktinių sprendimų paieškos metodai?

7. kérdés Véleménye szerint képesek-e a nemzeti hatóságok arra, hogy saját maguk eredményesen megoldják azokat a személyi jogállással kapcsolatos kérdéseket, amelyekkel a polgárok a határokon átnyúló helyzetekben találkoznak? Amennyiben igen, nem lenne-e kívánatos, hogy az Európai Unió intézményei legalább néhány iránymutatással (esetleg uniós ajánlás útján) támogassák a nemzeti hatóságokat a polgárok problémáira gyakorlati megoldásokat kínáló megközelítések minimális koherenciájának biztosítása érdekében?

b) automatiškai pripažinti

b) Automatikus elismerés

Kita galimybė galėtų būti vienoje valstybėje narėje automatiškai pripažinti su civiline būkle susijusią padėtį, nustatytą kitose valstybėse narėse. Pripažįstama būtų nederinant galiojančių taisyklių ir nekeičiant valstybių narių teisinių sistemų.

Egy másik lehetséges megoldás a más tagállamban megállapított személyi jogállással kapcsolatos helyzetek automatikus elismerése az adott tagállamban. Az ilyen elismerésre a meglévő jogszabályok harmonizációja nélkül kerülne sor, és az semmilyen változtatást nem tenne szükségessé a tagállamok jogrendszerében.

Šio sprendimo įgyvendinimas reikštų, kad viena valstybė narė, pasitikėdama kita valstybe nare, sutiktų su šioje susidariusios teisinės padėties pasekmėmis ir jas pripažintų. Minėtuose pavyzdžiuose vaiko pavardę ir kilmę turėtų pripažinti vaiko kilmės valstybės narės institucijos, net jei taikant šios valstybės teisę reikėtų pasirinkti kitokį sprendimą.

Ez a megoldás azt jelentené, hogy minden tagállam a kölcsönös bizalom elve alapján elfogadja és elismeri a más tagállamokban megállapított jogi helyzet joghatásait. A fenti példákban a gyermek nevét és leszármazását még akkor is el kellene ismernie a gyermek származási helye szerinti tagállam hatóságainak, ha e tagállam jogszabályainak alkalmazása más eredményhez vezetne.

Jei visoje Sąjungoje būtų automatiškai pripažįstama kitoje valstybėje narėje susidariusi teisinė padėtis, tai būtų labai naudinga Europos piliečiams.

Az európai polgár számára sok tekintetben előnyös lenne, ha az egyik tagállamban megállapított jogi helyzetet automatikusan elismernék az Unió összes tagállamában.

Bet kuriam piliečiui, kuris naudojasi laisvo judėjimo teise Sąjungos teritorijoje, šis sprendimas būtų visų pirma naudingas savo paprastumu ir skaidrumu. Kiekvienas pilietis, kurio civilinė būklė keičiasi arba kuris susijęs su kitoje valstybėje narėje susidariusia teisine padėtimi, iš anksto žinotų, kad jo civilinė būklė neturėtų kelti abejonių, jei jis kirstų sieną ir nuspręstų kelerius metus praleisti kitoje nei kilmės valstybėje narėje. Jo civilinės būklės pastovumas bus užtikrintas, o kilmės valstybėje narėje susidariusi padėtis remiantis Sutartimi bus automatiškai pripažinta kitose valstybėse narėse.

A szóban forgó megoldás mindenekelőtt azzal az előnnyel járna, hogy az Unió területén a szabad mozgáshoz való jogát gyakorló polgárok számára egyszerűbb és átláthatóbb lenne a helyzetük megítélése. Minden polgár, akinek a személyi jogállásában változás áll be vagy a személyi jogállásra vonatkozó helyzetét egy adott tagállamban megállapítják, előre tudhatja majd, hogy a jogállását akkor sem kérdőjelezhetik meg, ha például úgy dönt, hogy néhány évet a származási tagállamától távol, egy másik tagállamban kíván eltölteni. Az Unió garantálja polgárai személyi jogállásának állandóságát, és a származási tagállamban kialakult helyzetet a szerződés alapján automatikusan elismerik majd a többi tagállamban is.

Priimančioji valstybė narė (t. y. valstybė narė, į kurią pilietis nusprendžia vykti gyventi arba dirbti), automatiškai pripažindama kitoje valstybėje narėje susidariusią teisinę padėtį, neturėtų keisti savo materialinės teisės arba teisinės sistemos.

A másik tagállamban megállapított jogi helyzet automatikus elismeréséhez a fogadó tagállamnak (azaz ahol a polgár élni vagy dolgozni kíván) nincs szüksége arra, hogy megváltoztassa anyagi jogát vagy módosítsa jogrendszerét.

Toks pripažinimas būtų naudingas ir tuo, kad suteiktų piliečiui teisinį saugumą, kurio jis gali tikėtis naudodamasis laisvo judėjimo teise. Galima tvirtinti, kad teisinis nesaugumas ir įvairūs sunkumai, kuriuos jis galėtų patirti dėl valstybės narės, iš kurios išvyksta, nustatytos teisinės padėties pripažinimo, neturėtų turėti atgrasomojo poveikio ir nekliudytų jam naudotis savo, kaip Europos piliečio, teisėmis.

Az elismerés másik előnye az lenne, hogy biztosítaná a polgárok által szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása során elvárható jogbiztonságot. Érvként felhozható, hogy a jogbizonytalanság és az a számos nehézség, amellyel a polgár esetleg szembesülhet az elhagyni kívánt tagállamban kialakult jogi helyzetének máshol történő elismertetése során, feltehetőleg már nem lesz elrettentő hatású, és nem akadályozza az érintettet az európai polgársággal összefüggő jogainak gyakorlásában.

Vis dėlto, siekiant užkirsti kelią galimiems sukčiavimo bei piktnaudžiavimo atvejams ir visapusiškai atsižvelgti į valstybių narių viešosios tvarkos taisykles, šis sprendimas turėtų būti įgyvendinamas kartu su įvairiomis kompensacinėmis priemonėmis. Be to, automatiškas pripažinimas galėtų labiau tikti tam tikriems su civiline būkle susijusiems atvejams, kaip antai pavardės suteikimui arba pakeitimui. Vis dėlto galėtų paaiškėti, kad klausimas sudėtingesnis kitais su civiline būkle susijusiais atvejais, kaip antai santuokos.

Ebben az esetben azonban ezt a lehetőséget számos kiegyenlítő intézkedésnek kell kísérnie az esetleges csalások és visszaélések kiküszöbölése, valamint a tagállamok közrendi szabályainak maradéktalan tiszteletben tartása érdekében.. Egyébiránt az automatikus elismerés adott esetben könnyebben alkalmazható lehet bizonyos személyi jogállással kapcsolatos helyzetekben, például névadás vagy névváltoztatás esetén. Bizonyos más helyzetekben – például házasságkötés esetén – az alkalmazás kérdése viszont bonyolultabbnak tűnhet.

8 klausimas . Ką manote apie automatišką pripažinimą? Kokiais su civiline būkle susijusiais atvejais galėtų būti taikomas šis sprendimas? Kokiems su civiline būkle susijusiems atvejams šis sprendimas netiktų?

8. kérdés Mi a véleménye az automatikus elismerésről? Ön szerint milyen személyi jogállással kapcsolatos helyzetekben lenne alkalmazható, illetve milyen helyzetekben kerülendő az alkalmazása?

c) pripažinti remiantis įstatymų kolizijos taisyklių suderinimu

c) A kollíziós szabályok harmonizációján alapuló elismerés

Kita galimybė galėtų būti suderinti įstatymų kolizijos taisykles: tai piliečiams leistų nekliudomai naudotis laisvo judėjimo teise ir suteiktų jiems didesnį teisinį saugumą su civiline būkle susijusiais atvejais, kilusiais kitoje valstybėje narėje.

A kollíziós szabályok harmonizációja szintén lehetővé tenné a polgárok számára a szabad mozgáshoz való joguk teljes körű gyakorlását, és egyúttal nagyobb jogbiztonságot garantálna számukra a más tagállamban kialakult személyi jogállással kapcsolatos helyzetekben.

Sąjungos lygmeniu sukurtose bendrose taisyklėse būtų numatyta teisė, taikytina su civilinės būklės įvykiu susijusiam tarpvalstybiniam atvejui.

Egy uniós szinten kialakított közös szabályrendszer biztosítaná azt a jogot, amelyet a határokon átnyúló helyzetekben valamely személyi jogállással kapcsolatos esemény bekövetkeztekor kellene alkalmazni.

Ši teisė būtų nustatoma remiantis vienu ar daugiau priskiriamųjų veiksnių, kuriais atsižvelgiama į piliečių judumą. Taigi taisyklės būtų numatomos ir žinomos iš anksto. Antai kitoje nei kilmės valstybėje narėje gyvenantiems piliečiams galėtų būti taikoma veikiau šios valstybės, su kuria juos sieja tam tikri ryšiai, nei kilmės valstybės narės, iš kurios jie išvyko prieš daugelį metų, teisė.

E jogot egy vagy több olyan kapcsoló tényező alapján határoznák meg, amely figyelembe veszi a polgárok szabad mozgását. Ennek köszönhetően a szabályok kiszámíthatóak és előre ismeretesek lesznek. Például arra a polgárra, aki a származási tagállamától eltérő tagállamban tartózkodik, ez utóbbi tagállam – ahová az érintett kötődik – joga lesz alkalmazható, semmint a származási tagállamé, ahonnan az adott polgár adott esetben már hosszú évekkel korábban elköltözött.

Be to, reikės nustatyti, ar keliems su civiline būkle susijusiems atvejams turėtų būti taikomas tas pats pasirinktas priskiriamasis veiksnys, ar tikslingiau kiekvienam nagrinėjamam atvejui taikyti skirtingus veiksnius.

Egyébiránt meg kell határozni azt is, hogy ugyanaz a kapcsoló tényező választandó-e több személyi jogállással kapcsolatos helyzetre vonatkozóan, vagy az adott esettől függően inkább más-más kapcsoló tényező alkalmazása indokolt-e.

9 klausimas . Ką manote apie įstatymų kolizijos taisyklių suderinimu grindžiamą pripažinimą? Kokiais su civiline būkle susijusiais atvejais galėtų būti taikomas šis sprendimas?

9. kérdés Mi a véleménye a kollíziós szabályok harmonizációján alapuló elismerésről? Ön szerint milyen személyi jogállással kapcsolatos helyzetekben lenne alkalmazható?

Piliečiui nepasirinkus teisės, galėtų būti taikoma teisė, nustatyta remiantis Europos normose numatytu vienu arba daugiau priskiriamųjų veiksnių. Iš principo tarpvalstybiniais atvejais piliečiam galėtų būti suteikiama galimybė pasirinkti su civiline būkle susijusiam įvykiui taikytiną teisę. Ši galimybė galėtų atitikti teisėtus piliečio, kuris tokiu pasirinkimu išreikštų prisirišimą prie savo kultūros ir kilmės valstybės arba prie kitos valstybės narės, interesus. Tokiu pasirinkimu taip pat būtų atsižvelgiama į asmens laisvę civilinės būklės srityje, nekenkiant trečiajam asmeniui ir nepažeidžiant viešosios tvarkos. Tačiau pasirinkimo laisvė būtų kontroliuojama ir būtų taikoma tik ta teisė, su kuria pilietį sieja glaudūs ryšiai.

Az érintett polgár jogválasztásának hiányában az európai szabványok szerinti kapcsoló tényező(k) alapján megállapított alkalmazandó jog lenne alkalmazható. A határokon átnyúló helyzetben lévő polgár számára elvileg biztosítható annak lehetősége, hogy a személyi jogállással kapcsolatos eseményeknél maga válassza meg az alkalmazandó jogot. E lehetőség megfelelhetne a polgár jogos igényeinek, hiszen az érintett a jogválasztással kifejezné kötődését saját kultúrájához és származási tagállamához, vagy éppen egy másik tagállamhoz. A választási lehetőség ugyanakkor a harmadik személyek érdekeinek sérelme és a közrend veszélyeztetése nélkül tartaná tiszteletben a személyi jogállással kapcsolatos egyéni szabadságot. E választási szabadság azonban szabályozási keretet igényel, és kizárólag olyan jogszabály alkalmazását eredményezheti, amelyhez a polgárt szoros szálak fűzik.

10 klausimas . Ką manote apie piliečių galimybę pasirinkti taikytiną teisę? Kokiais su civiline būkle susijusiais atvejais būtų galima pasirinkti taikytiną teisę?

10. kérdés Hogyan ítéli meg a polgárok szabad jogválasztásának lehetőségét? Ön szerint a szabad jogválasztás milyen személyi jogállással kapcsolatos helyzetekben lenne alkalmazható?

11 klausimas . Ar, jūsų nuomone, be automatiško pripažinimo ir įstatymų kolizijos taisyklių suderinimu grindžiamo pripažinimo, kiti sprendimai galėtų padėti pripažinti su civiline būkle susijusių teisinių atvejų tarpvalstybines pasekmes?

11. kérdés Az automatikus elismerés és a kollíziós szabályok harmonizációján alapuló elismerés mellett tudna-e javasolni olyan más megoldást, amely hatékony lehet a határokon átnyúló esetekben a személyi jogállással kapcsolatos jogi helyzeteket illetően?

5. IšVADA

KÖVETKEZTETÉS

Šios žaliosios knygos tikslas – pradėti viešąsias konsultacijas siekiant nustatyti gaires ir sužinoti susijusių subjektų nuomones apie numatytus būdus pagerinti piliečių padėtį, susijusią su viešųjų dokumentų judėjimu, ir tarpusavio pripažinimo principo taikymą civilinės būklės srityje.

E zöld könyv célja egy olyan nyilvános konzultáció elindítása, amelynek eredményeképpen a Bizottság összegyűjtheti az érintett szereplők útmutatásait és véleményeit mindazon lehetséges lépésekről, amelyek megkönnyíthetik a polgárok életét a közokiratok szabad áramlásával és az anyakönyvi okmányok kölcsönös elismerésével összefüggő kérdésekben.

Žalioji knyga bus paskelbta Komisijos interneto svetainėje.

A zöld könyvet a Bizottság honlapján közzéteszik.

Konsultacijos vyks nuo 2010 m. gruodžio 14 d. iki 2011 m. balandžio 30 d. Komisija ragina suinteresuotąsias šalis teikti pasiūlymus adresu:

A konzultációra 2010. december 14. és 2010. április 30. között kerül sor. A Bizottság felkéri az érdekelteket, hogy észrevételeiket a következő címre nyújtsák be:

Commission européenneDirection générale de la justiceUnité A1 - Coopération judiciaire en matière civileB – 1049 BruxellesFaksas (+ 32-2) 299 64 57

Commission européenne (Európai Bizottság)

E. paštas JUST-COOP-JUDICIAIRE-CIVILE@ec.europa.eu

Direction générale de la justice (A Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága)

Komisijos interneto svetainėje bus paskelbti tiek privačiojo, tiek viešojo sektoriaus subjektų pasiūlymai, nebent jų pateikėjai aiškiai nesutiktų su asmens duomenų paskelbimu dėl galimos žalos jų teisėtiems interesams.

Unité A1 – Coopération judiciaire en matière civile (A1. csoport – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés)

Žaliojoje knygoje nagrinėjamiems klausimams aptarti Komisija gali surengti viešąjį posėdį.

B – 1049 Brüsszel

[1] Kitas šios realijos įrodymas – Sąjungoje registruotų santuokų ir ištuokų skaičius: apytikriais duomenimis, apie 16 iš maždaug 122 mln. santuokų (13 %) yra tarpvalstybinės.

Fax: + 32-2 299 64 57

[2] COM(2010) 603, 2010 m. ES pilietybės ataskaita „Kliūčių ES piliečių teisėms šalinimas“.

E-mail: JUST-COOP-JUDICIAIRE-CIVILE@ec.europa.eu

[3] COM(2004) 401, komunikatas „Laisvės, saugumo ir teisingumo erdvė – Tamperės programos ataskaita ir ateities gairės“, p. 11.

A Bizottság a magán- és közszektorból érkező valamennyi hozzászólást közzéteszi honlapján, amennyiben azok szerzői kifejezetten nem emelnek kifogást a személyes adataik közlése ellen arra való hivatkozással, hogy az ilyen közlés a jogos érdekeiket sértené.

[4] Tyrimus galima rasti adresu http://ec.europa.eu/civiljustice/publications/publications_en.htm#5.

A Bizottság nyilvános meghallgatást szervezhet a zöld könyv tárgyát képező témákról.

[5] Stokholmo programa. Atvira ir saugi Europa piliečių labui ir saugumui, OL C 115, 2010 5 4, p. 1.

[1] A polgárok mobilitását szintén ékesszólóan bizonyítja az Unión belül nyilvántartásba vett házasságok és válások száma: tájékoztatásul a megközelítőleg 122 millió házasságkötésből mintegy 16 millió (13 %) határokon átívelő jellegű.

[6] Rezoliucija, kurioje Europos Komisijai pateikiama rekomendacijų dėl Europos autentiško dokumento, 2008 m. gruodžio mėn.

[2] COM(2010) 603 végleges, 2010. évi jelentés az uniós polgárságról – Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása.

[7] 2010 m. lapkričio 22 d. Pranešimas dėl Stokholmo programos įgyvendinimo veiksmų plano civilinės, komercinės, šeimos ir tarptautinės privatinės teisės aspektų.

[3] COM(2004) 401 végleges – „A szabadság, biztonság és igazságosság övezete: a tamperei program mérlege és az új iránymutatások” című közlemény, 11. o.

[8] Gerokai skiriasi valstybių narių mokesčio dydis ir norma (vienose valstybėse narėse – iki 20 EUR, kitose – įvairus, priklauso nuo dokumento ir gali siekti 50 EUR).

[4] A tanulmányok a következő internetes oldalon olvashatók: http://ec.europa.eu/civiljustice/publications/publications_en.htm#5

[9] Be to, apostilės išdavimo procedūra kainuoja: nemažai valstybių reikalauja sumokėti mokestį. Mokestis valstybėse narėse gerokai skiriasi. Vienose valstybėse apostilė išduodama nemokamai arba už mažesnį nei 5 EUR mokestį, o kitose mokestis gali siekti 50 EUR.

[5] A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa, HL C 115., 2010.5.4., 1. o.

[10] 1961 m. spalio 5 d. Konvencija dėl užsienio valstybėse išduotų dokumentų legalizavimo panaikinimo, http://www.hcch.net/index_en.php?act=conventions.text&cid=41. Ji netaikoma diplomatinių arba konsulinių pareigūnų išduotiems dokumentams ir administraciniams dokumentams, susijusiems su prekybos arba muitinės operacijomis. Apostilė apibrėžta konvencijos 4 ir 5 straipsniuose.

[6] Állásfoglalás a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az európai közokiratról, 2008. december.

[11] Penkios steigiančiosios valstybės – Belgija, Prancūzija, Liuksemburgas, Nyderlandai ir Šveicarija.

[7] A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv polgári jogi, kereskedelmi jogi, családjogi és nemzetközi magánjogi vonatkozásairól szóló, 2010. november 22-i jelentés.

[12] TCBK interneto svetainė http://www.ciec1.org/. Be minėtų TCBK įsteigusių keturių Europos Sąjungos valstybių narių, jai priklauso ir Vokietija, Graikija, Italija, Portugalija, Ispanija, Lenkija, Jungtinė Karalystė ir Vengrija.

[8] A fizetendő összeg, illetve a díjtáblázat tagállamonként meglehetősen eltérő (egyes tagállamokban nem haladja meg a 20 EUR-t, míg más tagállamokban a díjtétel a dokumentum jellegétől függően változik, és az 50 EUR-t is elérheti).

[13] Tai Konvencijos Nr. 2, 16 ir 17.

[9] Az Apostille tanúsítvány is költségekkel járhat: számos államban díjfizetéshez kötött. A fizetendő összeg tagállamonként igencsak eltérő. Bizonyos országokban díjmentesen vagy 5 EUR-nál alacsonyabb díj ellenében kiállítják az Apostille tanúsítványt, míg más államokban akár 50 EUR-t is fizetnünk kell mindezért.

[14] 1987 m. gegužės 25 d. Konvencija dėl dokumentų legalizavimo panaikinimo Europos Bendrijų valstybėse narėse.

[10] A külföldi közokiratok hitelesítési kötelezettségének eltörléséről szóló 1961. október 5-i egyezmény: http://www.hcch.net/index_en..php?act=conventions.text&cid=41. Az egyezmény hatálya nem terjed ki a diplomáciai és konzuli képviseletek által kiállított dokumentumokra, valamint a kereskedelmi és vámügyi műveletekkel összefüggő közokiratokra. Az Apostille tanúsítványról az egyezmény 4. és 5. cikke rendelkezik.

[15] Tai Belgija, Danija, Prancūzija, Italija, Airija ir Latvija.

[11] Az öt alapító állam nevezetesen Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Svájc.

[16] Kalbama apie šias nuostatas: Tarybos reglamento (EB) Nr. 44/2001 dėl jurisdikcijos ir teismo sprendimų civilinėse ir komercinėse bylose pripažinimo ir vykdymo 56 straipsnį ir 2003 m. lapkričio 27 d. Reglamentą (EB) Nr. 2201/2003 dėl jurisdikcijos ir teismo sprendimų, susijusių su santuoka ir tėvų pareigomis, pripažinimo bei vykdymo, panaikinančio Reglamentą (EB) Nr. 1347/2000, 52 straipsnį.

[12] A CIEC honlapja: http://www.ciec1.org/. A CIEC alapításában részt vevő fent említett négy uniós tagállam mellett már Görögország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és az Egyesült Királyság is a szervezet tagja.

[17] Byla Eftalia Dafeki prieš Landesversicherungsanstalt , C-336/94, 1997 m. Rink. p. I-06761, 19 punktas.

[13] Nevezetesen a 2., 16. és 17. számú egyezményről van szó.

[18] Žr. visų pirma konvencijas Nr. 3, 8 ir 26. Pagal konvenciją Nr. 3, kai civilinės metrikacijos įstaigos pareigūnas rengia santuokos liudijimą, jis apie tai informuoja abiejų būsimų sutuoktinių gimimo vietos civilinės metrikacijos įstaigos pareigūną, užpildydamas standartinę formą. Ši konvencija galioja vienuolikoje prie jos prisijungusių valstybių, iš jų – dešimtyje Sąjungos valstybių narių: Vokietijoje, Austrijoje, Belgijoje, Prancūzijoje, Liuksemburge, Nyderlanduose, Italijoje, Portugalijoje, Ispanijoje ir Lenkijoje.

[14] Az Európai Közösségek tagállamaiban az okmányok hitelesítésének eltörléséről szóló, 1987. május 25-i egyezmény.

[19] Vidaus rinkos informacinė sistema, kurią šiuo metu institucijos naudoja keisdamosi profesinės kvalifikacijos ir paslaugų srities informacija, gali būti tinkama elektroninė priemonė valstybių narių kompetentingų institucijų bendradarbiavimui gerinti, be to, gali padėti dokumentų vertimo; žr. http://ec.europa.eu/imi-net . Be to, Komisijos bendrai finansuojamas projektas „ECBK platforma“ galėtų būti darbo pagrindas, labai naudingas ateičiai. Vykdant projektą, pasiekiami konkretūs elektroninių priemonių naudojimo teisingumo srityje rezultatai, visų pirma padedant civilinės metrikacijos įstaigų pareigūnams palaikyti ryšius – tai itin naudinga piliečiams. Pagal šį projektą taip pat remiama geriausia praktika tarpvyriausybinio bendradarbiavimo srityje.

[15] E hat tagállam Belgium, Dánia, Franciaország, Írország, Lettország és Olaszország.

[20] Minėtas COM(2010) 603 ir COM(2010) 608 „Kuriamas Bendrosios rinkos aktas. Siekiant labai konkurencingos socialinės rinkos ekonomikos“.

[16] E rendelkezések a következők: a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet 56. cikke, valamint a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet 52. cikke.

[21] Žr. http://ec.europa.eu/youreurope.

[17] C-336/94. sz. Eftalia Dafeki kontra Landesversicherungsanstalt ügy, EBHT 1997., I-06761. o., 19. pont.

[22] Paprasto dokumento vertimas vidutiniškai gali kainuoti nuo 30 iki 150 EUR.

[18] Lásd különösen a 3., 8. és 26. sz. egyezményt. A 3. sz. egyezmény értelmében amikor a személyi jogállással foglalkozó tisztviselő egy házasságkötést a házassági anyakönyvbe bejegyez, arról egy formanyomtatvány segítségével tájékoztatja a leendő házastársak születési helye szerint illetékes személyi jogállással foglalkozó tisztviselőt. Ehhez az egyezményhez tizenegy szerződő állam – köztük tíz európai uniós tagállam – csatlakozott. Az egyezményt aláíró uniós tagállamok a következők: Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország.

[23] Konvencija Nr. 16 galioja dvidešimtyje valstybių, iš jų 12 – Sąjungos valstybės narės.

[19] A jelenleg a szakmai képesítések és a szolgáltatások területén a hatóságok közötti információcseréhez használt belső piaci információs rendszer (IMI) megfelelő eszköz lehet a tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködés javítására, és az alkalmazásával elkerülhető lenne a dokumentumok fordításának előírása is, lásd http://ec.europa.eu/imi-net. Egyébiránt a Bizottság társfinanszírozásában megvalósuló „CIEC-platform” igen hasznos munkaalappá válhat a jövőben. Nevezetesen megvalósítja az elektronikus eszközök kifejlesztését és használatát az igazságszolgáltatás céljára és különösen a személyi jogállással foglalkozó tisztviselők hálózatának létrehozását illetően, ami igen hasznos a polgárok számára. A CIEC-platform támogatja ezenkívül a kormányközi együttműködés keretében kifejlesztett bevált módszereket is.

[24] Byla Christos Konstantinidis , C-168/91, 1993 m. Rink. p. I-01191; byla Carlos Garcia Avello , C-148/02, 2003 m. Rink. p. I- 16613; byla Grunkin-Paul , C-353/06, Rink. p. I- 07639 ; byla Ilonka Sayn-Wittgenstein , C-208/09, dar nagrinėjama ESTT.

[20] Fent említett COM(2010) 603 végleges dokumentum, valamint COM(2010) 608 végleges – „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé – A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért” című közlemény.

[25] Minėtos bylos C-353/06, 22, 23, 25 ir 27 punktai, ir minėtos bylos C-148/02, 36 punktas.

[21] Lásd http://ec.europa.eu/youreurope.

[26] Žr. Konvenciją Nr. 12 dėl nesantuokinių vaikų įteisinimo santuoka, Konvenciją Nr. 18 dėl ne santuokoje gimusių vaikų savanoriško pripažinimo ir Konvenciją Nr. 19 dėl pavardėms ir vardams taikytinos teisės. Konvencijoje Nr. 7, kuria siekiama palengvinti santuokų sudarymą užsienyje, taip pat numatyta įstatymų, kuriais reglamentuojamas išankstinis informacijos apie santuoką skelbimas, kolizijos taisyklė.

[22] Egy egyszerű dokumentum fordításának átlagos költsége 30 EUR-tól 150 EUR-ig is terjedhet.

[23] A 16. sz. egyezmény húsz államban – közülük tizenkét európai uniós tagállamban – hatályos.

[24] C-168/91. sz. Christos Konstantinidis ügy , EBHT 1993., I-01191. o.; C-148/02 sz. Carlos Garcia Avello ügy, EBHT 2003., I-16613. o.; C-353/06 sz. Grunkin-Paul ügy, EBHT 2008., I-07639. o.; C-208/09. sz. Ilonka Sayn-Wittgenstein ügy, az Európai Bíróságon folyamatban.

[25] A fent említett C-353/06 sz. ügy 22., 23., 25. és 27. pontja, valamint a fent említett C-148/02 sz. ügy 36. pontja.

[26] Lásd a házasságon kívüli gyermekek házasság általi törvényesítéséről szóló a 12. sz. egyezményt, a házasságon kívül született gyermekek önkéntes elismeréséről szóló 18. sz. egyezményt, valamint a családi és utónevekre alkalmazandó szabályokról szóló 19. sz. egyezményt. A külföldön történő házasságkötések megkönnyítését célzó 7. sz. egyezmény szintén tartalmaz egy kollíziós szabályt a házasságkötés előtti előzetes közzétételről.